RSS

ajándék kategória bejegyzései

Himmihummi 4. – Bagly

17 Már

Úgy fest, a bagolyra vagytok a leginkább kíváncsiak, hát tessék, a bagly.

A baglyok.

Igen, kettő darab is van belőlük, és ha úgy adódik, lesz még több is, de ezt teljesen a szerencsére bízom, mert valami esélyt adni kell a zuniverzum titokzatos mocorgásainak és terveinek is, nemdebár.

Szentendrén élni talán leginkább azért szórakoztató, mert ez a patyomkin-falu véletlenül sem olyan, mint amilyennek az idelátogatók hiszik. Ez igen sok vicces apróságban megnyilvánul, például az adventi vásár (mármint boldogabb idők adventi vására, ezen a télen az se volt) látszatra a Dumtsa Jenő utcán zajlik, ahol tizenöt fabódéban árulnak forralt fehérbort, forralt vörösbort és forralt eperbort. Mindeközben viszont van a főtéren egy kapualj, ahol ha bekutyagol az ember, helyi iparművészek portékáit veheti meg. Hát itt nézett velem szembe egy asztalról a kis kék bagoly két vagy három évvel ezelőtt, én meg rögtön tudtam, hogy ő most hazajön velem.

Ilyen micurkákat akkor a legnagyobb öröm találni, amikor már tudod, hogy ki a művész, aki készítette, na meg azt is, hogy van már otthon egy testvérkéje.

A tesót a Repülő Kutató kapta valamikor ajándékba a nagynénjééktől, ezt meg én kaptam ajándékba saját magamtól, és mindkettőt igen nagy becsben tartjuk. Minden ok nélkül, mert azt úgy kell.

Következő alkalomra való plusz kínálatom ezúttal egy díszpárna-huzatot tartalmaz, amiben az a spéci, hogy ezt ti még sose láttátok, pedig évek óta megvan. Na vajon miért.

Vasárnap du. mesélek is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/17 hüvelyk ajándék, himmihummi

 

Himmihummi 3. – Nyakbavaló

14 Már

Van nekem nyakba fityegtethető láncom-gyöngyöm-lógattyúm-nyakékem annyi, mint égen a csillag. Nédda egy része (nem mind, naná hogy nem).

Igen, ezek ott laknak a vécé és a fürdő ajtaja közti polc oldalán, a macskaalmos zsák, a polc mögé dugott festékvédő karton meg a csavarhúzószett meghitt társaságában. A csavarhúzók alatti kék izét is nyáron festettem le, de még nem került végleges helyre, a falon meg a képet úgyszintén én mázgáltam anno ajándékba a Repülő Kutatónak. Az üres macskaalmos zsákra nincs mentségem, az csak a házat elöntő dzsuva része.

Visszatérve a nyakbavalókhoz, az itt látható készlet kábé nyolcvan százaléka a) turkálóból van, b) azóta került beszerzésre, hogy ezt a blogot elkezdtem. Az pedig, aminek kapcsán ma írom ezt a bejegyzést, egyrészt azért számít, mert ezt speciel Sátoraljaújhelyen sikerült beszereznem, mikor a Bor, mámor, Bényéről odakiránduztunk; másrészt pedig azért, mert ezzel tulajdonképpen a kamaszkoromhoz nyúltam vissza, amikor éppen ilyen festett kerámiagyöngyökre fájt a fogam, amilyenek ezen vannak, de csak a “Fondul plastic” névre hallgató művészellátóban lehetett kapni ilyenekből fűzött akármit, és sose volt hozzá elég zsebpénzem, hogy megvegyem.

Egy turkálóból őtözködős bloggernél olvastam valamikor, hogy a dolgok, amikre vágyakozunk, előbb-utóbb elő fognak kerülni egy turkálóban, csak legyen türelmünk kivárni. Hát én erre speciel huszonöt évig vártam, és mire előkerült, már nyilván nem vágytam rá annyira, mint akkoriban (őszintén, amíg ez felém nem integetett a sattarattai turkálóállványról, el is feledkeztem erről), de tartoztam a tizenhat éves kori magamnak azzal, hogy megvegyem.

Ha jól emlékszem, háromszáz forint volt. Esetleg négy.

*

Mostantól újítunk az eljáráson, a következő himmihummi-poszt friss jelöltjeit itt mutatom be. (Az előzőből a kendő három alkalommal sem érdekelte a közönséget, a sárkit meg önhatalmúlag vettem ki, mert… mert. Olyan szép kékek ezek itt együtt, nem?)

Na hát akkor,

U. i. Ezúttal, mivel elcsúsztam egy nappal (szombatról vasárnapra), kedd helyett szerdán mesélek majd a nyertesről. Na vajon melyik lesz az…

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/14 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, himmihummi, turkálgat

 

Himmihummi 3. – Upsziii

12 Már

Lemaradtam erről, mint a borravaló, rohadt szopornyica meg agysorvasztó tancsitancsi, bocs. Hát most a kép olyan lesz, amilyen.

Ha a sárki nyer, lecserélem a két további cuccot, mert minden holmi három esélyt kap, aztán elvonul.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/12 hüvelyk ajándék, himmihummi, turkálgat

 

Himmihummi 2. – Kék hasítottbőr kiskabát

09 Már

(Kép a mai bejegyzésben. Sejtettem, hogy a kabát fog nyerni.)

Ha volt valaha olyan ruhamárka, amit igazán komáltam, az a Promod volt. Oké, helyesbítek, a kicsi hideg lelkemben foglalt helye van a Marks & Spencer Per Una vonalának (a ruhatáramban dettó), a Jackpot & Cottonfieldből a Jackpotnak, és már néhány éve kitartóan csorgatom a nyálam a Gudrun Sjödén holmikra. Ezek közül persze a Gudrun Sjödén meg se jelent Magyarországon, a M&S és a J&C pedig már évek óta bezárt. A Marks & Spencer bezárása, bevallom, nem érintett meg különösképpen, mivel én a M&S holmijaimat szigorúan és kizárólag turkálókból szerzem be, ott van belőlük bőséggel, a Jackpot pedig még azelőtt lelépett, hogy úgy éreztem volna, na akkor én most végre meg tudom engedni magamnak, hogy bemenjek, és vegyek valamit tőlük. Ennek következményeként tele vagyok Marks & Spencer cuccokkal, két igen kedvelt márkám viszont erősen alulreprezentált a ruhatáramban: van egy Jackpot pólóm meg egy Gudrun Sjödén pólóm, mindkettő párszáz forintkába fájt a kilós turkálóban, meg van a nyálcsorgatás, amikor megnézem a Gudrun Sjödén honlapot. (Mázlista vagyok, az idei tavaszi kollekció, legalábbis eddig, nem hozta ki belőlem, hogy nekemmm! nekemmm! Nagy megkönnyebbülés, komolyan. Tavaly ősszel egy királyi váltságdíjra való összeget el tudtam volna tapsolni náluk, ha nem ülök a kezemre.)

Amennyiben eddig nem lett volna világos, én a rengeteg holmim meg az esetenként nemolcsó cipőim ellenére egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy bemenjek egy ruhaboltba, és elverjek egy csomó pénzt valami rongyra, horribile dictu még csak nem is leárazás idején. Egyetlen kivétel volt: a Promod. Oké, oda is inkább leárazás idején jártam, de azért mégiscsak jelentőségteljes dolog volt ez az én praxisomban.

Voltak persze olyan cuccok is, amiket képtelen voltam megvenni náluk, bármennyire fájt rájuk a fogam. Például ez a kabát. 2002-t vagy 2003-at írtunk, én meg főiskolai tanársegéd voltam, ami kábé azt jelentette, hogy annyit kerestem, mint a portás, de nekem órákat is kellett tartanom, míg ő csak kiadta a kulcsokat, és felhomályosította a diákokat arról, hogy melyik teremben lesz az “EU és a szubszidiaritás” szeminárium. Summa summárum, nem csak sóher voltam, de templomegér is, a Promod meg kihozta valamék (2002-es? 2003-as?) tavaszi kollekciójában ezt a kabátot, én meg egy hónapon át heti kétszer bementem felpróbálni, rút szibarita váz, aki vagyok. Aztán, mivel realista vagyok és nem merek nagyokat álmodni, abbahagytam.

Na akkor jött anyósom, hogy mit kívánok névnapomra. egészen nagy dolog is lehet, hajrá. Én vettem egy mély lélegzetet, és bemondtam a kabátot, mire anyósom aszonta, semmi probléma. Igen ám, de addigra eltelt egy egész hónap, ami a fast fashion boltokban annyit tesz, mint a mesebeli esztendő, úgyhogy az égegyadta világon sehol nem volt már 42-es méretben ez a kabát, csak 34-es meg 36-os darabok árválkodtak a boltokban. Anyósom ismételten aszonta, semmi probléma, és egy héttel később átnyújtotta nekem a kabátot, 42-es méretben. Bécsből.

Ezek után persze kérdezhetnétek azt is, miért van, hogy amióta ezt a blogot vezetem, összesen tán kétszer volt rajtam, legalábbis ezeket találtam csak meg az archívumban: 2014 márciusában meg 2015 októberében. Nos, én ezt a drága, áhított kabátot még a kétezres évek végére tragikusan kihíztam csöcsben – asszem, úgy 2008 óta nem tudom begombolni derékon felül, mostanra pedig már tényleg látványosan kinőttkének látszik rajtam.

Semmi probléma, mint anyósom mondta volt. Még vagy két év, és átnyújtom Filomélának. Tulajdonképpen már jó ideje ezért tartogatom.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/09 hüvelyk ajándék, himmihummi, otthoncsücsü, turkálgat

 

8/190 – Négy zsák macskaalom

09 Már

Elmentünk hetibevásárolni plusz még egy kis tartalék, mert ugye ki tudja, mit hoz a jövő, aztán még csak az hiányzik, hogy ne legyen a cicabudiban cicasitt.

Mivel erősen élek a gyanúperrel, hogy muszáj lesz ma erről a kabátról mesélnem, felvettem. Egyúttal az is látható, miért nem teszem ezt gyakrabban, ugye?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/09 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tavasz

 

8/189 – Termosztát

08 Már

Már egy évvel ezelőtt is nyafogtam azon, hogy az új kazán óta a melegvíz inkább langyosvíz a házban, az ilyen dolgoknak meg nem szokása, hogy csak úgy véletlenszerűen javulni kezdjenek, desőt, inkább romlani szoktak. Ezúttal is. Mostanra eljutottunk oda, hogy a fürdőben az ütközésig csavart forró víz is inkább csak langyosvíz, ami nem igazán volt érthető, mert a mosdókagylónál, ha kivárom, amíg a kazán összekapja magát, akár tikot is forrázhatnék tollazáshoz. (Ha ilyenben még nem volt részetek, nem hagytatok ki semmit. A tollfosztás büdös, koszos és gusztustalan meló. Ahhoz képest nyulat nyúzni igazán bagatell. Igen, szerintem is nehéz gyermekkorom volt.)

Némi mirgimorgi kíséretében közöltem a Repülő Kutatóval, hog mic vognac, mire ő magától értetődően, hogy “ja, az én zuhanyomnál is, meg a szomszédban is, apám már hetek óta új termosztátot keres a neten, nem akarok beszélni róla”. Ez a “nem akarok beszélni róla” apósom ismeretében azt jelenti, hogy az elmúlt hetekben a Repülő Kutató mindent, de mindent megtudott már árakról, márkaboltokról, paraméterekről et omni scibili, és ha még pár hétig folyik a dolog, tikkelni fog a szeme már attól is, ha azt mondja valaki, “termosztát”. Gondoltam, kihasználom a lehetőséget, mielőtt ez bekövetkezne, és habozva megkérdeztem, hogy “termosztát?…”, mire a Repülő Kutató kedvesen felhomályosított, hogy az a ketyere, amit én tekergetni szoktam, hogy melegvíz jöjjön a kádba, egy termosztát, amit ő tekerget a zuhanyban, dettó ugyanaz, és ezeket huszonkét év alatt csendben megette az idő vasfoga, ezért kell nekem vízforralóval (aka plonzsor) felvidítanom a vizet a kádban, ha nem akarok beledermedni. És huszonkét év alatt persze ezek technológiailag izé meg mizé, meg paraméterek meg kompatibilitás, nem akarok beszélni róla. Hát ja, ez a következménye annak, amikor megépíti az ember az első házat, amiről, mint a fenti linkben is megemlékeztem, az ellenségének építi. Ha az eccerűség vezényelte volna a terveket, nem pedig a “mindenből a(z aktuális) legjobbat és legmenőbbet”, nem szenvednénk annyit a (többé-kevésbé kinyithatatlan) tizenhat bütykös acélajtóval meg a falba bémenő porszívóval, ami ha megkrepál, lényegében az egész házat javítani kell, meg még mindig forró vízben fürödhetnék. Ez utóbbi kifejezetten boldoggá tenne, mivel a szopornyica egyik apró, de igen kellemetlen következménye, hogy már egy éve állandóan fázom belülről, leginkább az éppen kurrens járványadatok függvényében. Én még mindig nem kaptam el, nem is akarom, de úgy reagálok a görbékre, mint egy hibernálóbogár, és a múlt hét után az a gyanúm, hogy minimum húsvétig nyafogóruhában maradok dupla zoknival.

Mindenesetre tegnap este átjött apósom termosztátokat vizitálni, ami egy hosszú folyamat kezdete lészen, a végére már mindenkinek tikkelni fog a szeme a macskákat is beleértve, bár itt Poci még határozottan ábrándosnak tűnik.

(Csak nem gondoltátok, hogy egy rohadt termosztátot teszek be illusztrációnak, höhh, mindennek van határa.)

Más. A holnapi himmihummis poszthoz mára ígértem a választékot, úgyhogy most gyorsan összekötöm a haszontalant a kellemetlennek, nesztek.

Szóval:

A válaszokat holnap délig várom, aztán még a kedd délután folyamán írok arról a cuccról, amelyik leginkább érdekli a nagyérdeműt…

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/08 hüvelyk ajándék, eská, himmihummi, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

Himmihummi 1. – A piros táska

06 Már

A felkínált lehetőségek közül a piros táska nyert 21 szavazattal (a kendő kilencet kapott, a nyakbavaló hetet), úgyhogy tessék, itt a történet hozzá. Ezúttal nem fogok sokat mesélni, mesélnek maguk a dokumentumok. A piros táskát ugyanis úgy rendeltem meg, hogy karácsonykor ezt az “adománylevelet” találtam a fa alatt,

a belsejében pedig ez volt, ni (ha rákattintotok a képre, nagyobb lesz):

Az évszám, mint a keltezésből kihüvelyezhető, 2003. Azóta ugyan már számos piros táskám lett, de ez, bármilyen ütött-kopott, még mindig megvan. Mint látható, az “adománylevél” is.

Hát így gyűlnek az ember köré a himmihummik, kedveseim. Következő kínálatunkkal hétfőn jelentkezünk, kedden du. pedig írok arról, amit kiválasztotok.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/06 hüvelyk ajándék, himmihummi

 

8/184 – Bakancs és serpenyő

03 Már

Négy negyvenhét. Ekkor kezdtek üvölteni a kertben a madarak, vagy legalábbis ekkor kapcsoltak olyan hangerőre, amekkoránál már nem tudtam figyelmen kívül hagyni őket, pedig álmomban éppen egy kollégiumi szobában ültem, körülöttem iszonyú zűrzavarban évek hordalékai, könyvek, jegyzetek, ruhák, kozmetikumok, lakástextilek, edények. (Édesjóistenem, még az a kis fekete kétfülű öntöttvas serpenyőcske is ott volt, ami soha nem volt a birtokomban: ez volt az, amiben nagyanyám rántottát szokott sütni nyári vacsorákra négy évtizeddel ezelőtt – vajon hová tűnhetett az a serpenyőcske is? kihullott az idő lyukain a cseh kristály nyaklánccal meg a nagy dög fekete tölgy ebédlőasztallal meg Mark Twain Élet a Mississippinjével együtt.) Egyetlen útitáskám volt, abba kellett volna bepakolnom mindent a Magyar nyelvtörténet 2. füzettől a virágos, turkált kalapkámig, az 1994-ben vett lehordott bakancsot meg a fél könyvespolcot, na meg a barna patchwork kis bőrszütyőt is a rúzsommal meg a tamponokkal, amit még a múlt évezredben felejtettem ott a Pesti Barnabás utcai ELTE-épület harmadik emeletén a lányvécében, és mire visszamentem, már nem volt sehol. Annyi mindent el akartam vinni magammal, amennyit csak lehetséges, de ehhez szelektálni kellett volna, mi a fontos, mi a hanyagolható, én meg csak ültem ott tehetetlenül azzal az egyetlen útitáskával, amiben még nem volt más, mint egy kinyúlt melltartó meg egy koppintott Kenzo parfüm 1996-ból.

Aztán hálistennek elkezdtek üvölteni a macskák is, reggelit ide nekünk, de azonnal, úgyhogy hasznosnak érezhettem magam egy rövid időre, utána viszont nem volt megállás, igenis meg kellett keresnem az 1994-ben vett bakancsot, amit ugyan már évek óta nem hordok, mert az elmúlt huszonhat évben egy mérettel nagyobb lett a lábam, de kidobni nem lehetett. Talán azért, mert ki tudja, hogy mikor kell belegyömöszölnöm egy útitáskába.

A serpenyőcske viszont nincs nálam, nem is volt. Bár, ha jól meggondoljuk, nálam van ez is az ebédlőasztallal meg az Élet a Mississippinnel együtt…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/03 hüvelyk ajándék, blabla, otthoncsücsü, tavasz

 

Eská – Fánk

21 feb

Idén mindennel csúszásban vagyok, ezzel is.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/02/21 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tél

 

Eská – Takajó

18 feb

Mint talán emlékeztek, horgoltam a húgomnak egy nagy dög takarót szülepésnapi ajándékba, de persze nem mutattam be teljes pompájában, csak készülődés közben lehetett megszemlélni november végitől kezdődően. Itt,

meg itt

meg itt

meg itt

meg itt,

és végül szállításra készen itt:

Most találtam meg a fotómasinámon egy olyan képet, ami teljes készenlétében ábrázolja, de hát azzal sem jutunk többre.

Überfasza takaró, ha mondhatok ilyet. (Kegyetlen nagyanyáim voltak, akik fontosnak tartották megtanítani nekem, hogy “az öndicséret büdös”. Átkozott kálvinizmus, mit ne mondjak.) Viszont, attól tartok, be kéne iratkoznom valami “hogyan fotózzunk takarót yol” tanfolyamra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/02/18 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tél

 

8/169 – Nosztalgia

16 feb

Mint tudjuk (ugye tudjuk?), én nem vagyok különösebben világjáró egérke, piszok nehezen indulok bárhová, de ebben a szopornyicás időben igaz nosztalgia fogott el aziránt, amikor csak úgy fogtuk magunkat, huss, és elutaztunk Bécsbe, mert erre szottyant kedvünk. Elő is turkáltam egy fotót, én meg október vége meg Bécs, remek.

Mint látható, vigyorogtam is, mint egy fakutya.

(Nyilván továbbra sem leszek világjáró egérke, az éjjel pl. azt álmodtam, hogy a RK mindenáron el akart vinni Zürichbe(!) téli olimpiát nézni(!), és én nem tudtam, hogyan közöljem vele nagy lelkesedése közepette, hogy nekem ehhez semmi de semmi kedvem.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/02/16 hüvelyk ajándék, eská

 

Intermezzó – A család az család

04 feb

Van egy olyan új kifejezés, hogy “pandemic fine”, ami nagyjából annyit tesz, hogy élsz, megvagy, nem unatkozol, nem éhezel, nem vagy beteg sem, csak rohadtul eleged van ebből a szopornyicás nyomorúságból, amikor másfél éve láttad utoljára az anyád, több mint egy éve a húgodat meg az összes porontyát, és különleges világnapnak kell tartanod azt is, amikor ötven percig társalogsz egy huzatos utcasarkon, mindvégig arcmaszkban.

Süt még azért ránk az Isten napja, meg ott vannak a felemás zoknik és a színes lábaksz, de azért… de azért.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/02/04 hüvelyk ajándék, megaszondom, tél

 

8/157 – Huszoniksz pár

04 feb

Órriási szenzácijóóó, éppen világgá megyünk.

Oké, csak Szegedre, de az így szopornyica idején már valódi világgámenetelnek számít. A húgommal találkozunk, akit nem láttam több mint egy éve, de most átjön könyvtárazni az egyetemre (vannak elhivatott emberek, no), és ennek örömére hozzávágok egy családi méretű és célú szeretetcsomagot.

Ezt itt, ni:

Csokicsók, horgolt takaró, gyermekméretű arcmaszkok, polár kötényruhácskák meg más kedves és értelmetlen cuccok mellett van benne huszoniksz pár vicces zokni is, különböző méretekben. Ez, gondolom, már többé-kevésbé kereskedelmi mennyiségnek számít, de ha van a világon bárki, aki ki tudja magyarázni mindezt a szerb vámosnak, a húgom az.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/02/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tél

 

Intermezzó – La vie en rose

30 jan

Most, hogy már majdnem vége a januárnak, megint ideje összeszedegetni magam a padlóról. A január normális körülmények között is maga a nihil, hát még most. (2020-ról ne is beszéljünk – bár egyszer muszáj lesz -, és nekem a 2021 is gyanús.) Mindenesetre kezd kialakulni-forma egy minta, hogy miket gyűjtök magam köré az optimizmus érdekében, és engem is meglep, de leginkább rózsaszíneket.

Van, ami egyszerűen csak megtörténik, mint egy naplemente,

van, amit a RK-tól kapok ajándékba,

meg olyan is van, amivel csak meglepem magam-magam.

A naplemente tényleg csak úgy van magától, azon nincs sok mesélnivaló, de a többi tagadhatatlanul szándékos, a parfümöt például direkt én kértem karácsonyra. Stirlitz akkor persze még nem sejtette, hogy ez lesz talán az egyetlen olyan parfümje, ami számára, hogyan is fogalmazzunk, egy olfaktoriális vakfolt vagy minekhíjuk. Ezt a parfümöt én ugyanis csak akkor érzem, amikor felfújom magamra. Mihelyt már nincs a levegőben, nem tudom kiszűrni. A RK érzi, a macskák érzik, másvalakivel nemigen találkozom, de valószínűleg más is érzi. Én nem. Minő szimbóleikum, hah. Na sebaj, az online oktatáshoz Teamsre ez is jó lesz. (Igen, tanítás előtt parfümözni szoktam. Igen, akkor is, ha csak a gép előtt ülök.)

A rúzs talán még inkább szimbóleikus, haha. Miután a múltkor érzelmesen felidéztem a Részeges Pifke esetét, realizáltam, hogy egy éve vettem utoljára új rúzst, és minden nőnek kijár legalább évente egy új rúzs. Ezt a szabályt ugyan most alkottam, de nekem tetszik. Ennélfogva a csütörtöki csámborgás alatt beszabadultam egy drogériába is, és ezúttal is sikerült beleválasztanom a tutiba, a termékcsalád neve ugyanis Féministe, a rúzsé pedig speciel Simone, és elég nagy összegbe mernék fogadni, hogy ha feminista és Simone, akkor valószínűleg de Beauvoir. A röhej ezúttal abban áll, hogy míg a Részeges Pifke tényleg igazi felnőttpiros, a feminizmus nagyasszonya olyan fhansziásan és berúgottan rózsaszín, hogy majdnem tangóharmonikázik bele. (Végül is nem olyan meglepő, Simone de Beauvoir valójában egy igen formátumos, ámde mégiscsak Részeges Pifke volt. Az Egy jóházból való úrilány lapjain például kendőzetlen őszinteséggel leírja, egyetemista korában volt az úgy is, hogy nem vett meg egy filozófia-könyvet, mert hat koktél árába került volna.)

Na hát így állnak itt a dolgok, és én ugyan némi aggodalommal várom, milyen új rózsaszín szarokat rántok még magamra, de ha ez kell ahhoz, hogy ne golyózzak be, jöhet bármi.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/30 hüvelyk ajándék, blabla, tél, turkálgat

 

Szaporulat a… hát, végül is, szekrényben

28 jan

Épp csak nem a ruhásszekrényben.

Igen, én voltam ma az a nő, aki végigrohant fél Újlipócián, aztán a Lehel téri metrómegállóban szortírozta két szatyorban a kincsecskéit, ide a mirin, ide a doenjang, ide meg a bugyiszínű Puli fonal.

A rúzsról majd külön is fogok beszélni, khm.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/28 hüvelyk ajándék, tél, turkálgat

 

8/145 – Bae

23 jan

Az utca túloldalára átmenni cigiért = igazi expedíció.

A vicc az, hogy hiába veszek maszkot, előtte gondosan kirúzsozom a számat. Ezt a ma látható színt a szopornyica kitörésekor vettem magamnak ajándékba, afféle “csakazértis egészben maradunk” dacból – körmöt festeni, szájat rúzsozni, szőrteleníteni meg ilyesmit necesse est, legalább pingáljunk magunknak pofát, ha bévül sivárak vagyunk és beszartformák. Sokat és gondosan válogattam a színek között, miközben a hátam mögött fertőtlenítőket meg tucatjával csomagolt budipapírokat hurcoltak el a drogéria józanabb vásárlói: igazi felnőttpirosat kerestem, nem pedig bébipirosat vagy ribancpirosat; olyat akartam, ami optimizmust sugároz, de nem optimizmust süvöltöz.

Meg is találtam. Már el is fogyott a fele. Igaz, csak amikor már hazajöttem vele, akkor vettem észre, hogy ennek a színnek neve is van, mégpedig az, hogy “Thirsty Bae”. Kortárs szlengből valószínűleg nem vagyok túl penge, de ezt leginkább részeges pifkére fordítanám. Nos, az a gyanúm, a Rimmelnek más elképzelései vannak az optimizmusról.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/23 hüvelyk ajándék, blabla, eská, tél

 

Intermezzó – Mit mondok én, mit hall ő

22 jan

Én: “Pocikám, vidd innen a seggecskéd, még nincs kész az új párnahuzat, ne ülj rá.”

Ő: “Pocikám… a seggecskéd… új párnahuzat… ülj rá!”

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/22 hüvelyk ajándék, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/132 – Mégisbunda

10 jan

Helló, vasárnap. Hajrobbantás, majd háziasszonyi teendők.

Macskafronton még nem jöttünk ki a szarból, bár ma reggel már kellő előkészületekkel nyomtuk bele Maciba a gyogyit, úgyhogy egyszer sem köpte vissza, és Pocit, aki a tegnapi napot igen bágyadtan hevergélte végig, a szekrény tetejéről kellett leszedni a saját gyogyi-adagjához.

Képünk az “úgyse jövök le, bebebe” során készült,

és tényleg piszkosul ideje lenne már annak, hogy a gardróbszekrény pucér hátára visszaszögeljem a borítást, de miután kimostam, kiderült, hogy kiszívta a nap, így át kell forgatnom a visszájára, és miután három darabból volt összevarrva, ez nem olyan egyszerű folyamat, mint a kifordítom-befordítom, mégisbundaabunda.

Na, gyürkőzzünk neki. Annak is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/10 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/124 – Libafos

02 jan

(Abszolúte jellemző rám meg a blogra, hogy még mindenek előtt gondosan rákerestem, van-e “Libafos” című bejegyzés. Nem volt. Nesztek, most már van.)

Mivel a zöld a remény színe meg a tudjuk mié, indítsuk az új naptári évet őtözködés terén egy új zöld ruhával, mondtam. (Tegnap nyafogóruhában maszogtam át a napot. Régi nyafogóruhában.)

Évkezdetek meg remények meg kedvek meg Lillák, itthon ficeregni így gyűröttkén is maga a tökély, ha meg ki akarom vinni a világba, valószínűleg megrövidítem egy pöttyöt, vagy nem. Az “egy kis régi, egy kis új” szellemében előkotortam hozzá a Mamától örökölt kendőcskémet is, adjunk a nosztalgiának.

Minekutána ugyebár az elmúlt hét folyamán varrtam magamnak két új ficergőruhát, valamit kezdeni kell a hulladékokkal is, pláne, hogy azzal már most is púposan van a kosár, úgyhogy elkezdtem valami ilyen izét:

Előre szólok, lesz rajta minden. Minden is. Ebből most egy pucéran kallódó párna huzata készül, és a házban (meglepő, mi?) még vannak pucéran kallódó párnák, például a komóddal együtt hazajött az Ikeából fél tucat 40×40-es darab. Házam népére ugyan valószínűleg nem érdemes pazarolni őket, úgyis csak szétnyomják, kiseggelik és összeszőrözik, de ez most nekem jólesik, hogy szarból várat, hulladékból használhatót gyártsak. Summa summárum, a napot valószínűleg a Bűnök Barlangjában töltöm teával, illatgyertyával, ficnikkel és Erikkel, na meg a Project Runway negyedik évadával, amiben az egyik nőszemély azzal jelöli meg a szálirányt az anyagon, hogy ráköp, és ezzel spirituális energiákkal itatja át. (Ő mondta, nem én.)

Anyagot köpködni nem fogok, de a spirituális energiáimnak semmi nem fog jobbat tenni most, mint kreatív szöszmötével tölteni a napot, és néha kinézni az ablakon.

Mindennapi eszképizmusunkat add meg nekünk ma és holnap is, mert aztán megint folytatódik a vizsgaidőszak meg a felsőoktatási bürokrácia, és semmi, de semmi kedvem hozzá.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/02 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

Adventi dekkolás 23., 24., … – Kiskalácsom, nagykalácsom

24 dec

Kiskalácsom-nagykalácsom a libatepertőcskémmel,

a terülj-terülj asztalkám

a kacsamájacskámmal

a vízszintes karácsonyfám,

meg a komód fölötti fal, ahol kő kövön nem maradt.

Ide véle, hadd kapom be melegébe!

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/24 hüvelyk advent, ajándék, újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 
← Korábbi bejegyzés
Újabb bejegyzés →