RSS

március 2018 havi bejegyzések

5/március

Ez igen zsúfolt hónap vala sok-sok eseménnyel meg őtözködéssel. Galéria!

                                                                  

A jövő hónapra azt mondtam, hogy A Nép Dönt, a Nép pedig döntött. Tessék felkészülni egy kellemetesen páviánsegg-színű áprilisra kékkel, pirossal, zölddel és mindennel, ami ebbe belefér. (A türkiz meg a korall valószínűleg gyakran fogja tiszteletét tenni, ezt előre megjósolhatom.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/31 hüvelyk blabla, tavasz

 

5/212 – Hiányok

Ma is esik, ami jó a füvecskéknek meg a fácskáknak, a madárkáknak szo-szo, nekem meg egyáltalán nem, mert bús csepegésben meglehetősen kellemetlen a piacig kutyaglás, de a piacot nem lehet kihagyni, irgumburgum. A sok fel-alá lődörgéssel meg effélékkel elértük azt is, hogy senki se szerzett be újabb kétheti adag száraz papit a muszikáknak, pedig már csak a doboz alján kotyog néhány szem. A kávénk is durván fogyóban, márpedig ha nem lesz a házban száraz papi meg kávé, nemcsak a cicumicuk fogják verni a tamtamot, de én is.

Az Úr is hiányzik egyelőre, de holnap visszajön, én meg ha visszamásztam a piacról, takarintok kicsit a tiszteletére. Bár, ahogy magam ismerem, lehet, hogy az lesz belőle, inkább beülök a Bűnök Barlangjába, és varrogatok valami húsvétiasat.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/31 hüvelyk eská, tavasz

 

5/211 – Nagyhét

Fél háromkor ébredtem arra, hogy a bejárati ajtó fölötti előtetőt bánatosan veri az eső, ezt a szerencsétlent meg már megint elárulták a hegyen, és Péter aludt, és János aludt, és mind aludtak, kivéve Celofánt, aki azt mondta, nyiúúú, ha már felkeltél, ide nekem a jutifalatomat.

Holnapra már jobb lesz. Úgy szokott.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/30 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/210 – Ung, illa, berek

A Repülő Kutató különleges szkilljei közé tartozik, hogy végtelen hosszan képes végiglődörögtetni az embert mindenféle ungokon és berkeken, és ez tegnap sem alakult másként, mert Dévény vára után végigmászatott engem a pozsonyi Duna-part több kilométerén is. (Igaz, ennek egy részét azért kellett teljesítenünk, mert sehol nem találtunk működő közvécét, és így muszáj volt elkúsznunk egy plázáig.) Én szokásomhoz híven végigzsörtöltem a kilométerek nagyját: mi a nyimnyámnak csináljuk ezt, ha én kilfeldre megyek, olyat akarok látni, ami otthon nincs, azt pedig Budapesten is megcsinálhatnám bármikor, hogy már egy órája totyogok előre, jobbra a Duna, balra ronda-új böhöm irodaházak, és mindehhez még pisilnem is kell. Az, hogy én ilyenkor pampogok és morgolódom, annyira megszokott eleme az efféle expedícióknak, hogy egészen pontosan lehet tudni, mikor vagyok már tényleg rosszul, akkor ugyanis hallgatni kezdek, mint a csuka. Nos, tegnap ez a pillanat is eljött.

Nem vagyok formában, mókuskáim. Nagyjából tavaly ősz óta aligalig mocorogtattam meg a korpuszomat, úgyhogy most egy elpuhult pacni vagyok, akinek sürgősen elő kell kotornia a futócipőjét, és megmozgatnia magán a röcögő hájacskákat. Az ideális az lenne persze, ha télen is fent tudnék tartani valami edzéstervet, nem pedig mindig csak tavasszal kezdeni siránkozni azon, hogy már megint olyan vagyok, mint egy bluggyhal. Bárcsak ne lenne olyan halálosan unalmas otthon tornázni egyedül, vagy legalább lenne a közelemben olyan jógaóra, ami nem a spiritualitásra meg testünk templomára van kihegyezve, mert én az ilyentől mindig ideges leszek.

A helyzeten vajmi kevéssé javít, hogy Pozsonyban voltunk, ami Szlovákiában van (mint tudjuk), márpedig ha Szlovákia, akkor meggyes Orion csoki. Számomra a világ egyik legfinomabb csokija. Ezúttal ugyan szigorú akartam lenni és erkölcsös, testünk temploma meg blablabla, de sajnos a Repülő Kutató is úgy véli, hogy ez a világ egyik legfinomabb csokija, úgyhogy mégiscsak vettünk egy kilóval. Mi lesz ebből, ojvé. Mindenesetre most hazabluggyanunk a miniszünidőnkről, jöhet a böjt meg kontempláció, aztán jöhet a halleluja, feltámadott, és utána jöhetnek a további dolgos hétköznapok meg a futócipőm.

Apropó, dolgos hétköznapok: még mindig van beleszólási lehetőségetek abba, hogy milyen formában szabotáljam magam áprilisban, úgyhogy továbbra is lehet véleményezni, mi legyen. Ebben a pillanatban, amikor ezt írom, a kék-zöld-piros-korall-türkiz tűnik nyerőnek, 40,32%-on álldogálván. Holnap este viszont lezárom a szavazást, tehát addig tessék ütni a vasat, amíg még megvan.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/29 hüvelyk eská, tavasz

 

5/209 – Talán Dévény vára, talán nem

Világ csudájára sikerült összehoznom mára is egy bejegyzést. Sok minden persze nem lesz benne, mert a Repülő Kutató ugyan ebben a percben még buszmenetrendeket nézeget, de bármelyik pillanatban azt mondhatja, hogy “indulunk, MOST”, és én akkor szaporázhatok utána duci lábaimon.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/28 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

Intermezzó – Irány Pozsony

Ez itt a cuccom.

Ez meg én vagyok.

Legyetek jók, ha akartok, csütörtökön jövök.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/27 hüvelyk blabla, eská, tavasz

 

5/208 – Cicege

Egyedül biztosan nem tudtam volna ilyet összehozni, de olyan könyvbemutatóm vala tegnap, hogy istókuccse jobb lett, mint maga a könyv. Alapvetően arra számítottam, hogy kedélyes ordibálással és sok röhögéssel lesz kipitykélve, és a végeredmény felülmúlta minden várakozásomat. Csuhaj. Mindezt ráadásul úgy, hogy ha a közönség netalántán unatkozott volna, az Örkény István Könyvesboltban éppen dr. Máriás kiállítás van a galérián, úgyhogy a fejem fölött például éppen az volt látható, amint Karácsony Gergely a humanizmus Mike Tysonjaként ringbe száll, köröskörül pedig további félelmetes-röhögtető művek. (Ezt speciel letakartuk egy molinóval, de azért maradt csemege bőven.)

Az egész buli amúgy roppantmód exkluzív volt, a vendégek bejövetele nagyjából úgy festett, hogy hopp egy collegista, hopp még egy collegista, hopp-hopp-hopp további collegisták, hopp, Gitár kutya is itt van, juhé. Voltak ugyan számomra ismeretlen emberek is, de az egész szerfölött családias volt, és sok röhögés közepette zajlott, ha eddig ezt még nem említettem volna. Utána pedig, mikor mindenki elszállingott, és csak négyen maradtunk, afterparty gyanánt elmentünk a Szlovák Sörözőbe. (Ezt csak a történelmi hűség miatt említem, kizárólag akkor menjetek oda, ha nosztalgiátok van a húsz évvel ezelőtti Szlovák Söröző iránt. Nelli szerint, aki halált megvető bátorsággal ellátogatott a vécébe, ott is ugyanolyan állapotok vannak, mint húsz éve.) Hogy valami jót is mondjak a helyről, a pincér kedves volt, a sör meg korrekt (esetleg fordítva), ám annak a húsos cicegének, amit kíváncsiságból rendeltem meg, csak a felét bírtam megenni, azt is csak azért, mert éhes voltam, de nagyon. A Harry Potter-regények narratív problémáiról beszélgettünk meg arról, hogy miért érdemes True Bloodot nézni meg miért nem, szóval roppantul intellektuálisak voltunk a magunk popkulturális módján, és egyetlen kör ital után mi is szétszállingóztunk, mert öregek vagyunk és elfoglaltak, és némelyek közülünk falun laknak. Úgyhogy én nyolcra haza is értem, és leszedtem a képemről a vakolatot, ami olyan vastag volt, hogy szöget lehetett volna bele ütni, mégse érzem meg. A tegnapi képen nem látni, hogy mi mindent műveltem el az arcommal, és erre kifejezetten büszke is vagyok, mert állítólag ebben áll a profizmus, úgy kenni magadra egy csomó mindent, hogy a népek csak töredékét lássák, viszont tegnap este öt vattakorongba és negyed deci lemosótejbe került, hogy megszabaduljak attól a nyolcféle dekorkozmetikumtól, amit magamra mázoltam, szóval ilyesmit csak akkor, ha megint lesz Budán kutyavásár.

Most pedig hirtelen fordulattal feltarisznyálom magam, és elmegyek Pozsonyba. A Repülő Kutató éppen ott konferenciál, ma estére pedig végetér a konferenciája, úgyhogy miniszünidőt tartunk, és császkálunk egy kicsikét Pozsonyban. A szünidő tényleg mini lesz, holnapután már jövünk is vissza, úgyhogy a macskáknak lényegében arra se lesz idejük, hogy gyanakodni kezdjenek, ugyan hová tűntünk el. Az étkeztetésük ki van adva a nagyanyjuknak, két napot kibírnak pucolatlan vécékkel, és a párnákat meg kanapékat nem viszem magammal, úgyhogy minden bizonnyal ellesznek jól. Gondolom, ti is ellesztek nélkülem jól, mert a következő két napban vagy lesz bejegyzés, vagy nem, de az biztos.

Azért ne irigyeljetek nagyon, a vonaton is szakdolgozatokat fogok javítani, hogy enné meg a nyehőce.

Ez most még csak az a jelmez, amelyben a pékségbe lejtek át, mert a hétvégén elraktam hibernálni a kovászt a hűtőbe, és egy morzsa kenyér sincs a házban, csak azok a rémes kis extrudált pormacskák. A vonatomhoz induló buszomra csak kettőkor kell indulnom, addig még csomagolok, kuplerájt robbantok, és ha minden jól megy, egy újabb bejegyzést is kaptok. Vagy nem. De az biztos.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/27 hüvelyk eská, tavasz

 

Eská 5/22 – Fellépőruha, desőt kettő

Nagy idegizgatottságomban elfelejtettem beposztolni, mit gyártottam a könyvbemutatómra, és most már nem is akkora poén, merthogy tegnap láthattátok rajtam a cuccot. Na sebaj, néhány részletfotó belefér.

Úgyhogy voálá, itt a dupla ruha (ugyan mit várhattatok tőlem mást), amiben az alsó darab egy anyagában mintás piros pólóanyagból készült kétfodros példány, a felső pedig egy pillekönnyű és átlátszó kockás gézből készült kötényruha, némicske cérnacsipkével és a hátsó részén fodorral. Gondolom, azzal nem árulok el nagy titkot, hogy mindkettő ugyanazzal a szabásmintával készült, amivel az általam varrott ruhák hatvan százaléka, és azzal sem, hogy majd fogom én mindkettőt hordani külön-külön is, a géz izékét viszont mindig valami más izéke fölött, mert botrányosan átlátszó.

A géz igen nehezen varrható anyag, ha az ember olyan türelmetlen fajta, mint én. A rendes-becsületes ferdepántok és francia szegések helyett (hívjuk inkább elegánsan így) egyedi barkácsmegoldásokra bíztam magam az eldolgozásában. A kötényruha nyakkivágására egy cérnacsipke szalagot applikáltam, a harmonikázó dekoltázst pedig összehúztam kétoldalt egy-egy nagyobbacska gomb alatt.

A pirosat igen becsületesen dolgoztam el, ferdepánt meg minden, de a háromnegyedes ujjakat kicsikét rövidebbre szabtam, mint eredeti szándékomban állt, így hát ezeket nem visszahajtással, hanem sűrű fodrozódó cikcakkal szegtem el.

A gézruha alján, mint látható, a kétszer visszahajtott szélnek az az oldala van a színén, ami általában a visszáján szokott lenni. Úgy gondoltam, így viccesebb lesz.

A hátsó fodor illesztését is cérnacsipke szalaggal fedtem el, mámorító ronda volt eredetileg.

A gézanyagból még van egy csomó, úgyhogy egyszer, ha majd nagyon sok időm és türelmem lesz (haha) bemutatom, hogyan lehetne ezzel szépen és gondosan dolgozni, de ez még várat magára. Hiába, no, én a ripsz-ropsz összeüthető holmik híve vagyok…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/27 hüvelyk blabla, eská, tavasz

 

5/207 – Majom, víz, ugrik

Elmentem a könyvbemutatómra. Asszem, gonzókörökben az ilyesféle jelmezekre szokták azt mondani, hogy “kimaxolta a hülyeséget”.

Mi tagadás, én még tudtam volna fokozni, ha olyanom van.

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/26 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/206 – Édelvájsz

A Repülő Kutató rövid udvariassági látogatásra érkezett kishazánkba, merthogy tegnap ugyan hazaesett a síelésből, de ma már utazik tova egy újabb országba, konferenciára. Meg kell szolgálni az embernek a nevét, nemdebár. Amúgy ezt hozta nekem a síelésből, amelyről persze még menet közben kiderült, melyik országban teljesítette, de ha véletlenül nem derült volna ki, akkor se kéne most tönkreerőltetnem az agyam, hogy ugyan hol jártál, édes szívem.

Well. Mint némiképp panaszosan megjegyezte, ez tényleg egy síelős hely volt, ahol nem lehetett nekem zoknit venni, de még csokit sem. (Csoki volt ugyan, de csak olyan nemzetközi kommersz izék, mint Milka vagy Twix, sehol egy zergetej és encián ízesítésű helyi specialitét.) Ahogy ezt a csomagolást elnézem, arrafelé az ízlést sem osztogatták nagy tételben azoknak, akikre rábízták a zacsitervezést. Van itt minden, ami köll: tájfotó, zászló, szívecske, abroszkocka meg a kihagyhatatlan édelvájszok, mindez ráadásul azt a kényelmetlen érzést kelti az emberben, hogy tulajdonképpen egy kerti budi ajtaját látja, a szívecske alakú kivágáson bekukucskálva a… izé, hogyismondjam.

Nekem is van itt a mai napra minden, ami köll, de még az is, ami nem. Például még mindig nem tudom, mit vegyek fel a könyvbemutatómra, és ennek olyan rettenetes következményei várhatók, hogy nem a roskadásig töltött szekrényekből csemegézek, hanem összeütök valamit piszok hirtelen.

Ha az Úr kegyes hozzánk, legalább édelvájszok nem lesznek rajta.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/25 hüvelyk ajándék, tavasz

 

5/205 – Best of both worlds

Nem mondanám, hogy gatyaszaggató meleg van, de attól még piacra menni necesse est, mert másként mitől érezhetném magam tavaszul. Azt viszont senki sem tiltja meg nekem, hogy mindezt nyafogóruhában tegyem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/24 hüvelyk eská, tavasz

 

Szaporulat a szekrényben 5/7 – Aki a kicsit nem becsüli…

Visszanézve az archívumot némiképp megdöbbentem, hogy már két hónapja nem volt itt turkálós poszt, pedig közben vellegettem ezt-azt, de valahogy sose volt rá érkezésem, hogy be is blogoljam. Nagy bimbummra persze ne tessék számítani így se, elég gyér volt a termés, már legalábbis ha azt nézzük, hogy két hónap alatt jött össze ennyi. Mindazonáltal a Sarenza (ezt sem azért, mert szponzorálnának engem) szembedobott velem egy szezonváltós-kifutómodelles-törzsvásárlós szortimentet piszkosul akciós áron, én meg könnyen csábíthatónak éreztem éppen magam, úgyhogy a közeljövőben várható egy nagy cipősposzt is, aggyunk a fogyasztói társadalomnak. Mindehhez pedig április elejére irgalmatlan nagy szekrénypurgálást tervezek, szóval most egyelőre nem mutatom be, mi minden vonul kifelé, azt majd kábé egy-másfél hét múlva. Számuk lesz légió, azt elhihetitek.

Ki fogok akolbólítani heroikus módon egy csomó táskát is, én ezt már előre tudtam, de ha esetleg nem tennék így, akkor se igen lettem volna képes otthagyni ezeket.

A csíkos szőttest nyári szaladgálósnak szántam. A tweed táska pusztán csak a poén kedvéért egy alig használt Clarks. Én ugyan nagyjából letojom a márkákat, de néha azért mulattat az ilyesmi. (Azt még nem tudom, a rojtos végű funkciótlan fütyfürüttyöket rajta hagyom-e, nem emelik különösebben a táska külcsínét, és olyanok számára, akik egy féldisznót szeretnek magukkal hurcolni, minden plusz ficfarang plusz súlyt jelent. Véleményeket kérek!) A kis sárga izé pedig (hiába, hogy méretét tekintve a “harmatos semmi” kategóriájába esik), egy olyan bűnös “ez KELL!” eredménye volt, amit jól ismernek a turkálóba járók. Azzal biztatgattam magam, amikor bedugtam a kosaramba, hogy majd odaadom Toscának. Ő éppen abban a korban van, amikor a kiscsajok funkciótlan táskákat szeretnek hurcolni magukkal, és ez éppen megfelel a leírásnak. A szemkifolyasztó sárga szín csak bónusz.

Az alábbi tweedblézert sem tudtam otthagyni a bőrgombjaival meg kordbetéteivel, hiába, hogy blézerből meg zakóból Dunát tudnék rekeszteni. De hát nézzetek rá. El tudtok képzelni alkalmasabb ruhadarabot arra, hogy levonuljak az udvarházból az istállóba, ha netalán kedvem szottyan kamatyolni egyet a lovásszal? Na ugye.

A most következő darab címkéjére marha nagy betűkkel van ráírva, hogy Maternity, de engem az ilyesmi sose izgatott különösképpen; ha terhestunika, hát terhestunika, attól én még jól elhordom őtet az öszves tarka virágjával egyetemben.

Sálból sem mondanám, hogy alul vagyok ruházva, ezekben a színekben pláne nem, de hát akkor is, na.

Ééés, ennyi. Na persze turkáltam ilyen-olyan ágyneműket, amelyek valószínűleg nem ágyneműként fognak majd funkcionálni, hanem alapanyagként, de az ilyesmiket eddig nemigen blogoltam be, szóval most se. Nyilván ha a Nép úgy kívánja, mellékelhetem a paplan- és párnahuzatokat is, de azok egyelőre ott ülnek a Bűnök Barlangjában, és érdeklődve várják, mit hoz számukra majd a sors.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/24 hüvelyk blabla, tavasz, turkálgat

 

5/204 – Betadin

Szép hosszú délutánom lesz tanítással meg szakdolgozókkal – ez utóbbiakból nyilván azzal a kettővel, akik a legszorgalmasabbak és egyben legaggódósabbak, úgyhogy valójában azt kell elmagyaráznom nekik jó hosszan (és kedvesen! és mosolyogva!), hogy nyuginyuginyugi, jól haladnak, dolgozzanak csak, hajrá. Ezzel szemben a többi eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Aannyira szeretném, hogy ne a próféta beszéljen belőlem, de hát hiába, akkor is tudom, hogy majd leadás előtt egy héttel fognak feltűnni egy majdnem teljesen kész izével, amiről ők azt hiszik, hogy az szakdolgozat, én meg hiába adom elő a Gézengúz-féle hörgős-morgósat, akkor is hajnalokat fogok átkotlani javítgatással. Természetesen ilyenkor tutira kevesebb munkámba telne, ha simán újraírnám helyettük az egész gezemicét, de hát nem erről szól ez a popszakma.

Egye fene, ezt a partit is lebokszoljuk majd valahogy. Sok lebokszolandó partim van persze, köztük nem utolsósorban Celofán az ő legendásan gyulladékony körömágyaival. (Egyszer direkt áthívták az állatorvosnál a szomszéd vizsgálóból a gyakornokot, hogy bemutassák neki, így fest ez). Baja természetesen semmi, ugyanúgy eszik, iszik, alszik, szarik, dorombol, fésülteti magát, kunyizik jutifalatért és kergetőzik-verekszik-nyalogatózik Pocival, mint máskor, de azért én napi egy-két alkalommal elkapom, és Betadint applikálok a lábujjára. Nem lelkes tőle. Én se. (Azt azért hozzátenném, hogy nagy annak a négydekás agynak az ő csodája: bármilyen kevéssé gyanúsan közeledem, rögtön tudja, mi a stájsz, és ha a kergetőzésnek meg betadinozásnak vége, célzatosan beáll a tálkája elé, hogy akkor most ide nekem egy kis jutifalatot.)

Egy kis jutifalat nekem se ártana, hm.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/23 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/203 – Hideg zsír

Igazán nem dicsekvésből mondom, de a prokrasztinációim időnként olyan magas és kopár csúcsokat ostromolnak, hogy a Kancsendzönga kutyafüle hozzájuk képest. Tegnap például egészen súlyos háziasszonyi rohamot kaptam: három adag holmit tápláltam be a mosógépbe, köztük a kegyetlenül lehordott állapotú díványhuzatot is, összedobtam egy adag teljes kiőrlésű zsemle tésztáját, kipucoltam a konyhát, megvarrtam egy fél ruhát, aztán felrobbantottam az “étkezőasztal” fedőnevű lerakófelületet és általános kuplerájt. Valójában csak akkor kezdtem gyanakodni magamra, hogy nem teljesen véletlenül kapott el a takarítóasszonyi hév, amikor azon kaptam magam, hogy éppen a szagelszívó zsíros-poros rácsait csiszatolom hidegzsír-oldóval. Jelzem, ez a tök hejesírás-ellenőrző aláhúzza a hidegzsír-oldót, de hát legyünk eszünknél, nem a zsíroldó hideg, hanem a zsír, amit old. Na hát ez hideg volt és polimerizálódott és szöszös, és éppen ettől lettem gyanús magamnak, mert valószínűleg ezek a tárgyak festenek leggusztustalanabbul a háztartásunkban, és ilyet az ember nem pucol jókedvéből. Mármint énember nem.

Gondoltam, mára elmúlik, de nem, most a mosógép mosószer-adagolóját kaptam le, ami a második leggusztustalanabb tárgy a háztartásunkban, és tényleg blöe, de nem tudom visszafogni magam. Most ugyan elrobogok masszázsra, de miután visszarobogtam, kipucolom ecettel és fogkefével az inkriminált tárgyat, aztán megvarrom a ruha másik felét, megfestem pipirosra a hajam, és még mindig messze lesz az este.

Nem lesz ennek jó vége, hejj.

Mivel a masszőzöm kétutcányira innen rendel, akár nyafogóruhában is átténfereghetnék, de most csakazértis tavaszba puccantottam magam.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/22 hüvelyk eská, tavasz

 

Intermezzó – Törvényszerű

Tegnap turkáltam a tavasz tiszteletére egy szép nekem-új zöld pokrócot.

Magamnak.

Höhö, kit akarok átverni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/21 hüvelyk macs, tavasz, turkálgat

 

5/202 – Gardedám

Móka, kacagás, muhaha. A Repülő Kutató tegnap reggel elpályázott síelni. Ne tessék amiatt aggódni, engem miért nem vitt magával: egyrészt nekem erős hendikepem van síelésben*, másrészt meg nem sportembert játszik elsősorban, hanem gardedámot. Arról a már majdhogynem hagyományos programról van szó, amelyben az unokaöcsinek felelős felnőttre van szüksége a sítáborban, ja meg az sem árt, ha az illető tud síelni és ép a kezelába. Most már évek óta a RK ez a felelős felnőtt az ép kézlábával meg a léceivel, és ez még így lesz addig, amíg a feltörekvő ifjú nem dönt úgy, hogy ő már elég nagy és dicső ahhoz, hogy egyedül is megoldja ezeket a dolgokat, minek neki gardedám. (Tippjeim szerint még max. két év. Nagyon határozott kamaszodási jeleket mutat a legíny, és ez olyan, mint egy második dackorszak, én, egyedül, nesegíccs, nem kértem, hogy a világra szüljetek. Aztán majd ezt is kinövi. Ki szokták. Általában.) Na most: én tudtam, hogy a RK elmegy síelni az unokaöcsivel, azt is tudom, mikor jön, de csak tegnap este sikerült rádöbbennem: az még hagyján, hogy lövésem sincs, milyen településen van most, de még abban sem vagyok biztos, melyik országban. A feleségek szégyene, az vagyok.

Sebaj, majd szombaton megkérdezem tőle, “hát nekem mit hoztál”, és a csoki feliratából kikövetkeztetem, hol volt. Ebben a ravasz és fondorlatos tervben enyhe hátrányt jelent, hogy ő is olvassa a blogomat, és azzal is problémák lesznek, ha nem hoz nekem semmit, mert akkor mi a lócsicsből fogok következtetni, de ugyebár egyetlen terv sem tökéletes. Én már csak tudom, több kötetnyit írtam össze ebben a témában.

Egyébként minden a szokásos, én a tél miatt dühöngök, a macskák felváltva alszanak vagy ábrándosan verik egymást. Poci tegnap este több alkalommal is érdeklődött aziránt, hol a fenében kószál az ő kedvenc párnája és matraca, de mivel tisztában van azzal, hogy én is tudok almozni és etetni, valamint engem is össze lehet szőrözni, eldöntötte, hogy egye fene, a lényeg, hogy legyen kaja és simi. Macskának lenni jó.

És nekik még hajat sem kell festeni, én viszont kénytelen leszek, mert a helyzet egyre kriminálisabb.

* Vagyis hát le tudok ugyan jönni egy kellemes lágy lejtőn úgy, hogy a lábamon lécek vannak, és csak néhányszor borulok fel a kanyarokban, de összesen két síszezon van a cévémben, és azoknak is lassan már húsz éve.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/21 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

5/201 – Füstölgős

Továbbra is csókoltatom a tél kedves jó mamszikáját. Csak hogy némi összevetést tudjatok tenni: ez volt rajtam tavaly ilyenkor. Ez meg tavalyelőtt. 2015-ben valamiért kimaradt a márchúsz a blogból, de 2014-ben megint csak.

Ehhez képest itt állok gyapjúharisnyában, a csizmámban két zokni, és a polárruhám alatt egy plusz pólóruha, hogy ne vegyen meg az Isten hidege. Egyetlen helyen van forróság, a kicsi dühös szívemben.

Na, elmentem tanítani.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/20 hüvelyk eská, tél

 

5/200 – Mintást mintással

A hagymát pedig hagymával. A feleségem meg olyan kövér lesz, hogy ki sem fér majd az ajtón.

Ha eddig még elfelejtettem volna említeni: gyűlölöm ezt a telet. Gyű-lö-löm.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/19 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

Intermezzó – Totemállat

Ha van nekem totemállatom, az a róka. Nahát a Repülő Kutató rendelt nekem egyet a Meskáról. Nem annyira Vuk, mint inkább Karak, de én ettől még boldogabb vagyok.

A meskás kézműves bolt Inkarno néven fut, ha tudni szeretnétek. Fizetni ők se fizetnek nekem, de erősen gondolkodom azon, hogy megrendelem tőlük Pocit és Celót is, mert olyat is tudnak.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/18 hüvelyk ajándék, eská

 

5/199 – Tíz centi hó

Ezúton szeretném leszögezni, hogy ebbe az időjárásba én nem egyeztem bele, nem értek vele egyet, a legmesszebbmenőkig helytelenítem, és nem fogok belenyugodni.

Egyéb véleményeimet nemhogy a nyomdafesték, de még a laptop képernyője sem bírná el.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/18 hüvelyk eská, tél