RSS

június 2019 havi bejegyzések

6/290 – Ágak hegyin

Mivel engem végül is nem azért tartanak, hogy klepetyusokban ténferengve üljek egy egyre kétségbeejtőbb olvasmánylistával, és keservesen rágicsáljam át magam az 1990 és 2010 közti oktatáspolitikai változásokon, különös tekintettel a NFT HEFOP és ÚMFT TÁMOP gyönyörűségeire, a következő három napban megpróbálom megszolgálni a zsoldom, és minden nap jámboran elvonulok államvizsgáztatni. Azt nem tudom garantálni, hogy az eszem eközben nem jár majd az ágak hegyin, és az oda-vissza úton meg itthon továbbra is szakirodalmakkal nyűglődöm, de azért ma megpróbáltam megbízható felsőoktatási kadávernek, nem pedig egy nyomorú, vizsgára készülő pacninak öltözni. Nem mondanám, hogy túl jól sikerült.

Állítólag amúgy ezen a három napon öt-hat fokkal lesz kevesebb, mint a múlt hét rettenetes hájolvasztó napjain, ez is valami.

 

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/17 hüvelyk újracucc, nyár

 

6/289 – Eperfagyi

Valamilyen, számomra sem egészen érthető okból, az emberek szeretik hallgatni, amikor én pofázok. (Nem a diákokra gondolok most, nekik muszáj, úgyhogy az nem számít.) Ez a mai napon radikálisan meg fog változni, merthogy az emberek, akik engem eddig hallgattak, még nem szembesültek azzal, milyen vagyok délben, szabadtéren, harmincplusz fokban, a dögmelegtől és a két hete tartó intenzív szakirodalom-olvasástól kifőtt aggyal. Mindegy, no, már elvállaltam, hát nincs mit tenni, bemegyek a székesfőfaluba, elhelyezem korpuszomat egy széken, és megpróbálok részt venni a beszélgetésben.

Természetesen a krimikről lesz szó, és természetesen a legnagyobb gondom az volt, mi a budiajtót vegyek fel ehhez az egészhez. Végül Poci erős hátráltatása közben összeütöttem baltával egy kaftánt, úgyhogy most olvadt, tejszínes eperfagyinak öltözve vonulok okosnénit játszani.

Vagy, hogy stílszerűbb legyek, nem olvadt eperfagyi ez, hanem linóleumpadlón mosogatóronggyal összemázolt vértócsa, na bumm.

A csüngü, az aranycipő meg a kalap leginkább azért kellett, hogy ne teljesen úgy fessek, mint aki hálóingben van, de őszintén, már ez is tökmindegy. Még el sem hagytam a lakást, de már rosszul vagyok a hőségtől, és muszáj a kilences busszal elmennem, mert másként nem érek be tizenegyre. Esett volna rám a plafon, amikor ezt elvállaltam.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/16 hüvelyk eská, nyár

 

Intermezzó – Mindennapi akadályaink

Mit mondhatnék, kedveszkéim, világ csudája, ha nekem éppen kivételesen sikerül kiszabnom valamit, a varrásról nem is beszélve.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/06/15 hüvelyk eská, galéria, macs, nyár

 

6/288 – Légkondi

Tegnap délután is könyvtárba mentem. (Nem, nem strandra, még ha megtévesztően úgy is festek – az a szatyor nem törülközővel meg naptejjel van tele, hanem könyvvel. Nem vicc.)

És ma délelőtt is oda megyek.

A szakirodalom-listám pár darabja nem kölcsönözhető, a könyvtárban meg van légkondi. Én onnan addig haza nem jövök, amíg ki nem rúgnak záráskor.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/15 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/287 – Arrogáns

Éjjel álmomban komplex vizsgáztam. Ez, azt hiszem, magáért beszél.

Egy hetvenes vagy nyolcvanas évekből ittfelejtett hotel zegzugos épületében tartották, ott bolyongtam fel-le, hogy megtaláljam valahogyan a termet, ahol a vizsga zajlik. A földszinten az étteremben éppen valamilyen bankettre készültek, az asztalokat tologatták, és az ablakokat pucolták, addig meg a terem dekorációját, csálé papírgirlandokat meg poros krepprózsákat, kihajították a folyosókra és lépcsőkre, szét volt pakolva a teljes díszlet, és valaki folyton rászólt az emberre, hogy ne lépjen rá a dekorációra. Mászkáltam fel-alá a lépcsőkön, mint egy Escher-figurácska, a termemet kerestem, és végül a földszinten, a hotel hátuljában találtam meg. Egy vadnyugati stílben berendezett kocsmából nyílt, gumi kaktuszok meg szanszevériák között kellett átnyomakodni az ajtóhoz, a kocsmaasztalok mellett pedig más, általam eddig még sose látott vizsgázók ültek holtsápadtan, bazi nagy mappákat szorongattak a kezükben, némelyikük többet is, az egyik vizsgázó meg pláne egy teljes városmakettet rakosgatott éppen a világító tequilareklámok alatt, és káromkodott, hogy leesett a templom tornya, most hogyan fogja pótolni. Nálam meg persze nem volt semmi, csak egy pendrájv.

Mikor bejutottam a vizsgára, természetesen dögmeleg volt odabent és levegőtlenség, a vizsgabizottság olyan jegesen ült ott, mint egy kupac sztalagmit, na és persze olyan dolgokat kérdeztek tőlem, amikre nem tudtam válaszolni. Komplett népszámlálási statisztikákra kérdeztek rá, a romani összes nyelvjárását kellett elsorolnom meg az 1870-es évek kultuszminisztereit, nekem pedig folyt a hátamon az izzadság, és azt se tudtam, mit csináljak. Végül azt mondták, hogy jó, köszönjük, elmehet, én pedig úgyis-mindegy alapon rákérdeztem, hogy átmentem-e, erre a bizottság összenézett, és az egyik szürke kosztümös nőszemély meglehetősen kelletlenül kegyeskedett megszólalni, hogy hát, igen, úgy látják, hogy eléggé felkészült vagyok a következő lépéshez, bár túl arrogáns vagyok, és ezen változtatnom kéne. Mire én, he? arrogáns? Mire ő, hogy amikor odakint szóba elegyedtem a többiekkel a tequilareklámok alatt, mindenkit letegeztem, pedig egyikük nem vizsgázó volt, hanem már igazából is doktor. Na ekkor volt, hogy elvesztettem a türelmem, és közöltem Szürke Kosztümmel, hogy én magam is doktor vagyok, és nem érzem úgy, mintha ettől én szoptam volna hegyesre a piramisokat, és igazán elegem van abból, hogy folyton azért büntetnek, mert nem ülök a babérjaimon, hanem mindig jobb akarok lenni abban, amit csinálok. Szürke Kosztümnek erre akkora lett a szeme, mint egy-egy kistányér, és vett egy mély lélegzetet, és elkezdte mondani, hogy “Ide figyeljen”, de én már nem tudom, mire kellett volna figyelni, mert felébredtem.

Óédesjóistenem, óédesjóistenem.

Most pedig muszáj lesz kimennem a harmincizé fokba, mert elfogyott a cigim, és mint az Airplane! című klasszikusban elhangzott, nem most fogok leszokni arról sem.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/14 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/286 – Vidámító

Ma reggel körülnéztem az én kicsiny világomban, és látám, hogy ez nem jó. Még pontosabban: olyan rossz, hogy az már szinte szívvidámító. Ocsmány dögmeleg van, már több tonna szakirodalmon rágtam át magam, és még legalább kétharmada hátra van. Másfél hét múlva diáki kariőröm egyik legnehezebb vizsgáját kell abszolválnom, és a témavezetőm tegnap azt írta levélben, hogy drukkol nekem. (Jellemző módon addig nem voltam beszarva. Utána már igen.) A Repülő Kutató délben beül Emesébe, aztán elpályázik Zágrábba, és jövő hétig ott héderezik. Ő ugyan azt mondja, hogy konferencián lesz, de tudom én, amit tudok. Inni fognak Professor Krtekkel, és banana splitet zabálnak. Rövidgatyában és szalmakalapban, természetesen. (Most elképzeltem Professor Krteket rövidgatyában és szalmakalapban. Ez, bevallom, jólesett.) Ja, és mindehhez vérzem, mint a leszúrt disznó, mert persze mikor, ha nem most.

Úgyhogy, miután körülnéztem ebben a kicsiny és recsegős világban, elgondolkodtam egy pillanatra, mivel tudnám még fokozni a nemzetközi helyzetet, majd sütöttem a RK-nak egy tepsi jalapenós kukoricakenyér-muffint, és bevonultam a fürdőszobámba, hogy restauráljam a fejemen a pipirost. Tudok én, hejj.

Nektek viszont boldog csütörtököt, mint Micimackó és Malacka mondaná. (Nem, nem ezzel fogom tölteni a napomat. Csak gondoltam, hadd legyen valami tarka nézegetnivaló is sirámaim listájához.)

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/13 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/285 – Puttony

A helyzet csak romlik és romlik, tegnap már kétszer zuhanyoztam, ma talán háromszor is fogok, a fürdőszobai komódból előbányásztam a legrohadtabb hőségekre fenntartott málna-borsmenta tusfürdőt meg az uborkás testápoló zselét, és (legalább a második zuhanyzásig) két négyzetméternyi reciklált száriselyemben próbálom elketyegtetni a napomat.

Mostanra már mindegyik tétel tökegyformának látszik, az olvasnivaló szakirodalom meg rohadtul borúlátónak, és ha ezt nem hagyja abba, fogalmam sincs, hogyan fogom majd meggyőzően elmagyarázni a diákjaimnak ősszel, hogy az intézményes nevelés/oktatás igenis hasznos, és ne adják fel, és dolgozzanak. Hé, ebben a pillanatban én magam is leginkább hagynám az egészet a pitlibe, és elvonulnék valahová a ködös északra egy puttony fonallal, mintsem hogy a pedagógiával foglalkozzam.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/06/12 hüvelyk ajándék, nyár

 

6/284 – Ülepítő

Az “évtizedek óta nem volt ilyen hideg” május után, amit én igen nagy mértékben polár cikcakkruhákban abszolváltam, természetesen itt a “mind megfövünk” június, az ilyenkor szinte kötelező mértékű nyávogással. Ez utóbbit, meglepetésemre, ezúttal nem én produkálom, nekem van épp elég bajom ahhoz, hogy szinte fel se tűnjön, miként kúsznak le oldalamon az izzadságnak cseppjei, mint lassú bogarak. Nem, ezúttal a Repülő Kutató vette széles vállára a dögmeleg fölötti siránkozás nemes feladatát, és úgy éljek, nem aprózza el.

Mivel én szerencsére (ahem) már hajnalban felkukurikú, ma azzal töltöttem a hűvösebb órákat, hogy a lakást szellőztessem. Ennek csak egyetlen akadálya van mifelénk: nagyseggű, szőrös, és nem szereti, ha ki van zárva valahonnan. Úgyhogy ott logisztikáztam orrbaszájba, miközben Poci ajtókon dörömbölt, amikor pedig végre beengedtem a szellőztetés után, csak bámult rám, hogy ugyan mit képzelek, ő aztán be nem jön, fujj. Itt mindenki meg van húzatva, nem vitás.

Mindeközben alulírott egyre piszkosabb módon szenved az olvasnivaló szakirodalmakkal. Egyik gyakori panaszom, hogy ugyanbizony még hányszor lehet feltalálni a szeletelt kenyeret? Vannak itt olyan munkák, amik iszonyú fontos tudományos eredményként tálalnak olyan ráismeréseket, amelyekhez bőven elegendő fél óra szabad idő meg egy kis józan paraszti ész. A másik meg, hogy vannak témák, amelyekről egészen megbízható tudásom volt, amíg nem olvastam el hozzájuk három újabb tanulmányt, de most már asse tudom, micsinál a hogyishívják, és melyik tőkeelméletet ki tojta.

Leülepszik majd, leülepszik, mondogatom magamnak optimistán, de azért ez elég keserves beismerése annak, hogy ilyenkor az ember agya éppen úgy működik, mint egy szennyvíz-ülepítő. Blöe.

Ja, a paplanruha- meg kaftánszezon definitíve itt van, és ahogy festenek a dolgok, nem is távozik egy ideig.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/06/11 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/283 – Milflőr

A világ azon, boldogabbnak vélhető fele, akiknek nem lesz két hét múlva komplex vizsgája, még ma is a hosszú hétvége örömeit élvezi, én viszont két nap vad hedonizálás után visszafordultam a taposómalomba, és olvasással meg jegyzetelgetéssel múlatom a szárnyas időt. Minden nap négy-öt óra munka, ez a terv erre a hétre (mínusz vasárnap), és szigorúan tartani is fogom magam hozzá. Időm meg lehetőségem hálistennek van rá, és ha nem használom ki ezt az időt meg lehetőséget, csak magamra vethetek. Négy-öt óra meló pedig azt jelenti, hogy utána még marad időm más dolgokkal is pepecselni, már legalábbis ha nem fő ki az agyam a hőség meg a tanulás egyesített erejétől. Erre a hétre irgalmatlan dögmelegeket jövendöltek.

A vizsgázós harci elszántsághoz persze itt ezeken a tájakon milflőrmintás tunika meg csipkés szélű titanadrág dukál, mert én így szállok le a bicikliről.

A tanuláshoz egyébként természetesen kaptam egy hátramozdítót is, mert mink macskák vagyunksz, és egy teve sem hullasz porba anélkülsz, hogy mi ne akarnánk részt venni a buliban.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/10 hüvelyk macs, nyár

 

6/282 – Gyűrött

Azt hiszem, mondtam már ilyet, de továbbra is roppantul érvényesnek tartom, hogy a lustikázás olyan, mint a csokoládé: ha belekezdtél, igen nehéz abbahagyni. Ettől a nagy kijelentéstől ugyan úgy érzem magam, mint Forrest Gump és Gombóc Artúr szerelemgyereke (ne gondoljatok bele), de hát ami jár, az jár.

Nekem például egy hétvége. Igazi. Kétnapos. Paplanruhában.

Oké, pontosítsuk: gyűrött paplanruhában. Nagyon gyűrött paplanruhában. Eh, több is veszett Mohácsnál, engem sem ártana kissé kivasalni, meg aztán úgyse látja senki, csak a családom meg a komplett internet.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/09 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

A HT projekt 6. – Május

Nincs mit szépíteni ezen, kedveszkéim, úgy le vagyok maradva, mint a borravaló. Csak mostanra lett kész a májusi kupac.

Állítólag évtizedek óta a leghidegebb május. Elnézve itt ezeket, tényleg. Ha nem dokumentálnám, utólag marha nehéz lenne megkülönböztetni az áprilistól, sőt, tulajdonképpen a márciustól is.

Továbbra is hálát adok viszont annak, hogy nagyinégyzetekkel dolgozom, mert másként már április elején lehúztam volna a rolót. Kellett nekem éppen ezt a roppantul hektikus évet kiválasztani ehhez a projekthez, ugye.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/09 hüvelyk blabla, eská, galéria, tavasz

 

6/281 – Bugi

A dolgok ott csesződtek el, amikor fitten, frissen, fürgén ész capkodószan felébredtem egykor. Ja, hajnalban. Mit volt mit tenni, még próbáltam visszaaludni, de nem ment, úgyhogy inkább felkeltem, főztem kávét, aztán nekiugrottam, hogy hősi elszántsággal kivégezzem a feltöltendő tételt, amivel már négy napja tökölök, és ha nem kellett volna feltölteni, megúsztam volna maximum eggyel, mert akkor nem készítek 30000 leütésnyi összefoglalót, hanem csak elolvasom a szakirodalmakat, legfeljebb levakarok pár jegyzetet egy sajtpapírra, oszt kalap. Ötre, mikor már hangosan ordítottak a madarak és egészen világos volt, be is fejeztem. Hurrá. Most már tanulhatok magamnak is, nem csak másoknak. (Blöe.)

Kábé négykor, a programokat színesítendő, Nagyseggű Maruszja is aktivizálta magát, és nekilátott esztrádműsort tartani palotánk öszves termeiben, dörömbölésekkel és miegymással. Adtam neki enni, hogy kussoljon, de ő kussolás helyett zrummogva végigrohangálta a lakást, ugrált egy ideig a Repülő Kutatón, leverte az éjjeliszekrényről a lámpát, aztán levonult a pincébe orgonálni. Valahol az állhatott össze az elmúlt két hétben abban a négydekás agyában, hogy most neki kell ellátni minden olyan macskafeladatot, ami eddig kettőjük reszortja volt, és ennek megfelelően ordenáré módon viselkedik. A pincébe eddig sose járt vonyítani, például. És azt se csinálta, hogy mindenkinek lefeküdjék az útjába, elomlón, mint Manet Olympiája, csak éppen sokkal szőrösebben. Lefeküdt anyósomnak. Lefeküdt anyámnak. (Ja, ő is volt itt a héten, ezt is elfelejtettem mondani.) Lefeküdt, horribile dictu, még apósomnak is, aki deklaráltan nem szereti a macskákat, de ez Pocit egyáltalán nem érdekelte, úgyhogy még belőle is sikerült kicsikarnia néhány simogatást. Persze ezt nem most hajnalban, hanem a héten. Most hajnalban csak bugizott, és nem akarta abbahagyni.

És akkor, elküldvén a kidolgozott tételt, hogy rogyna rám a plafon, lehevertem kicsit a futonra, hogy behunyjam a szemem, három órával később pedig arra ébredtem nyöszörögve, hogy Nagyseggű Maruszja megpróbál leszorítani a futonról, de nem azért nyöszörgök, hanem mert olyan színes-szagos rémálmaim vannak, hogy a fal adja a másikat. Étterembe akartam menni a Repülő Kutatóval, de egy feldúlt turkálón keresztül kellett átevickélnünk, és a túloldalon nem étterem volt, hanem egy manikűrszalon, én meg úgy összevesztem a RK-val, hogy zengett tőle az agyam, azt ordibáltam neki, hogy hagyjon békén egy kicsit, ő meg ehelyett beleszuszogott az arcomba, és azt magyarázta, hogy nem hagyhat el. De nem azt kértem, hogy hagyj el, visítottam, hanem hogy hagyj lélegzethez jutni, ő viszont továbbra is szuszogott az arcomba, és azt magyarázta, hogy a házasság szent dolog. Ilyen faszságokat nyilván nem mond ébren, úgyhogy őszintén nem tudom, mit akar ezzel mondani a tudatalattim, és igazából nem is érdekel. (Annyit tudni, hogy Nagyseggű Maruszja biztosan nem szuszogott az arcomba, ő ilyenkor a bokám körüli területeket célozza meg a mázsás valagával.) Mindenesetre úgy ébredtem, mint akit apró lyukú tárcsán daráltak le, kétszer, még mindig szédelgek, és ma nem és nem és nem fogok tanulni, izélje hegyesre a zuniverzum.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/08 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/280 – Papaja

Ma nem várható semmi izgalom, egész nap itthon lapítok a tételeimmel. Muszáj lesz, az egyiknél például elvállaltam, hogy megosztom a kellő alapossággal kidolgozott végeredményt a többi áldozattal is, jótett helyébe jót várj. Na azt tényleg kellő alapossággal ki kell dolgozni, mert a többiektől nem várhatom el, hogy olyan gyorsasággal verjék a semmiből a tejszínhabot, mint én szoktam. (Megjegyzem, egyszer tényleg pofára fogok esni amiatt, mert mindenről tudok keveset, és a hézagokból kidumálom magam. Remélhetőleg ez nem most lesz.)

Estére viszont hazatér a Repülő Kutató, aki hétfő óta Karánsebesen levéltárazik Professor Krtekkel (upsz, nem is mondtam, hogy elment, ennyire el vagyok havazva), és a vakondnak meg neki muszáj rittyentenem valami vacsorát. Azt hiszem, ez lesz az. Vagy valami ehhez hasonló. Az ember azzal főz, amije van, és grillcsirkém ugyan van, de zöld papajám természetesen nincs. Mamajám se.

A papaja meg mamaja az még elhanyagolható, de leginkább tanulhatnékom nincs. Ebben a pillanatban például sokkal nagyobb ingerenciát érzek arra, hogy végre gatyába rázzam ezt a ruhát, mert két évvel ezelőtt varrtam azzal a felkiáltással, hogy majd úgyis jól átalakítom, aztán még mindig itt van vele a nagy semmi.

Ha nem tart ki estig a tételgyártós lendület, még az is lehet, hogy már máma lesz belőle valami.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/07 hüvelyk eská, nyár

 

6/279 – Konyít

Mielőtt teljesen belegárgyulnék a tanukálásba, muszáj tennem egy expedíszijót a városba, menet közben kinyomtatván a LTF-et, aztán behajítván a postára, legyen már vége ennek a felvonásnak. (Egy hete kellett elküldeni a témavezetőnek, de egy hét múlvára oda kell érnie a tudomány főlegvárába is, nyomtatva. Ebből kifolyólag persze még ma reggel is megnéztem, elég pofás-e a pofája ahhoz, hogy kinyomtassam.) Miután megszabadultam a LTF-től, nem egy balraát következik, melynek utána hazajövök, hanem folytatom utam ahajt le a HÉVig, mert Pocinak elfogyott a száraz kajája, nekem pedig a hajfestékem. A két bót természetesen húsz méterre van egymástól, de ugyanolyan természetesen másfél kilométerre tőlem. Itt ebben a vircsaftban tömegével vannak ilyen árukapcsolások, nagyjából minden másfél kilométerre van tőlem és egymás mellett, például a macskák és a varrógépek kórháza is. Ez utóbbiakba ezúttal nem óhajtok menni, és nagyon remélem, hogy közelebbről nem is kell. Pocinak augusztusban lesz esedékes az éves oltása, Erik pedig (ő a varrógép) maximum a használatlanságtól tudna elromlani szegénykém. A port néha letörlöm róla.

A port néha rólam is letörölhetné valaki, mert kezdek teljesen meghülyülni itt a nagy komplex vizsga közeledtére, pedig az még két és fél hét távolban van. Azt már szinte látom, hogy a vizsgaszoba ajtaja előtt, mikor mindenki űzött arccal próbálja még utoljára átvenni a tételeket, én apatikusan ülök majd a folyosón, és horgolok. A folyosón horgolásig  viszont még van két és fél hét, és nekem addig teljesen össze fog keveredni a fejemben minden. Egyetlen tétel sincs, amit a nulláról kezdtem volna megtanulni, értsd mindenhez konyítottam már előtte egy kicsit, és természetesen más szakirodalmak alapján konyítottam, és természetesen nem tételekhez kapcsoltan tettem ezt, úgyhogy már most nem tételek vannak a fejemben, hanem összefüggések, és ez nekem így jó, arról viszont fogalmam sincs, hogy ez a bizottságnak majd jó lesz-e. Nem vizsgára tanultam én ezeket a dolgokat, hanem a munkámnak, és az másként vizsgáztatja az embert, mint a tekintetes bizottság.

Sok beszédnek sok az alja, cihelődjünk.

Mivel november után rögtön június következett, nekem meg ugyebár szürke pépet fújtak a fejembe, még nem tartunk ott, hogy  a nyári ruhatáramat rendesen hadba állíthattam volna, jelenleg egy dobozból szedek ki néha szezonális holmikat. Jó gyűrötten, mint ezt a mellékelt ábra is mutatja.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/06 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/278 – Elavult

Töretlenül folytatódik idei júniusom alapprogramja, amit leginkább azzal tudnék leírni, hogy “szopatnak, anyám, stop”. A képen például azt az arckifejezést próbálom reprodukálni, ami nemes orcámra akkor ült ki, midőn hajnali négykor rájöttem, hogy a komplex vizsga egyik tételéhez megadott szakirodalom nyolcvan százalékban menthetetlenül el van avulva. Ők adták meg ezeket a szakirodalmakat, ők maguk. Ott, a tudomány főlegvárában.

Na most melyik ujjam harapjam: dolgozzam ki a tételt a régi izék alapján, vagy vessem össze az új izékkel? Ebből én nem jövök ki sehogy se jól, istenuccse.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/05 hüvelyk nyár

 

6/277 – Tonna

Csak most jutottam hozzá, hogy megírjam a mai bejegyzést, pedig a kép még akkor készült, amikor elmásztam a könyvtárig. Addig jó mindannyiunknak, amíg nem azt fotóztam be, hogyan néztem ki akkor, amikor hazakúsztam egy tonna könyvvel, mind szakirodalom.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/04 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/276 – Tervek meg füst

Sajnálattal kell közölnöm, mára is helyettest kaptok, de legalább ilyen cukit.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nekem mára Terveim voltak, hogy a fene vinné el a világot. Könyvtárba akartam menni könyvekért, aztán bependlizni a székesfőfaluba, és a barátnőimmel inni, nem pedig ingajáraton létezni a futon és a vécé között, időnként meg levánszorogni a konyhába egy kis teáért meg háztartási kekszért.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/03 hüvelyk macs, nyár

 

6/275 – Bagoj

Amióta ezt a blogot írom, ilyet még nem köpött a zuniverzum, ennélfogva bele is telt egy időbe, amíg leesett, de okos kislány vagyok én, két nap se kellett ahhoz, hogy felfogjam: a május 31-i vizsgákkal én lényegében befejeztem tanári tevékenységemet erre az évre. (Jó, még van hátra három államvizsga-nap, de az államvizsga csoportmeló, szétoszlik a résztvevőkön a terhelés, úgyhogy az mégiscsak más kicsit.) A “minden tárgyból három vizsgaidőpont” közül még sose vettem ennyire előre az első kettőt, ezeken pedig minden vizsgáztatandó megjelent, mindenki át is ment, innentű senkinek semmi dolga. Mindez azt jelenti, hogy ha nem vettem volna nyakamba a második doktorit, én már tegnap óta vakációzhatnék. (Vö. “Ej, ha ezt az én galambocskám, Galuska Galagonyovics megérhette volna…” “De nem érte meg, dadus!”)

Hogy a pozitívumokat nézzük, mostantól minden energiámat a komplex vizsgára készülésnek szentelhetem, hogy pedig a negatívumokat: marhára nehemakaharohohohom. Nagyon csúful le vagyok robbanva, kéremszépen, nekem most egy hét önfeledt matatásra lenne szükségem, nem pedig vaskos könyvekre a magyar pedagógia 19-20. századi problématörténetéről. Ma reggel olyan hajjal ébredtem, amilyet csak Dr. Seuss könyvek illusztrációin látni, és ezt a hajat ugyan meg lehet mosni meg szárítani ilyen esetekben, azt a katyvaszt viszont, ami a fejemben bévül van, na azt leginkább pihentetéssel lehetne semlegesíteni.

Akkor most ehhez a sok bölcsességhez nesztek bagoly is, engem nem érdemes most nézegetni.

Pallasz Athéné szent madarát az MTA-tüntetés egyik igen ifjú résztvevőjének csináltam, de egyúttal valószínűleg a képviseletemet is ő fogja ellátni. Én ugyanis lehet, hogy perceken belül elalszom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/06/02 hüvelyk ajándék, eská, nyár

 

6/274 – Psziú

Tegnap speciel sikerült megúszni a fáradtságtól-fejreállást, de csak azért, mert még munkába menet akkora hisztérikus adrenalinfröccsöt kaptam a pániktól, hogy kitartott hazáig. A buszmegállóban, már a buszra várva jöttem rá ugyanis, hogy nincs nálam a pendrájv, ami nélkül nem tudom kinyomtatni a dolgozatokat (tegnap használtam a LTF-hez, és nem tettem vissza a táskámba), hazafutni pedig már nincs időm, jézusmáriaszentjózsef. Az már csak tortán a hab, hogy mikor becsorgott a busz, összesen három kamasz-kirándulócsoport volt rajta. A mellettem várakozó nő rögtön közölte is, hogy ő erre fel nem száll, alig húsz perc múlva jön a visegrádi járat, mire én, hogy “De nekem időre kell mennem dolgozni és Esztergomba!!!”, és majdnem elbőgtem magam. Végül sikerült valahogyan cipőkanállal felszuszakolnom magam a leghátsó ajtónál, a busz meleg volt és döcögött, a fiatalok kárpáltak és szaglottak (kamaszfiúk kirándulóban, képzelhetitek), és Dunabogdányig előre sem tudtam mászni, hogy egyáltalán jegyet vegyek. Visegrádig viszont sikerült kitalálnom, hogy a Repülő Kutatóval megkerestetem otthon a pendrájvot, azon a dolgozatokat, és elküldetem magamnak csatolva e-mailben. Ennek pusztán annyi akadálya volt, hogy a RK elment shoppingolni az anyájával be a nagy székesfőfaluba, tehát meg kellett várni, amíg hazaporoz. Mindenesetre végül sikerült megoldani a logisztikai problémát, dolgozatíratás közben egy konferencia-jelentkezés absztraktját is összedobtam,  hazafelé pedig kijavítottam a tegnap megíratott dolgozatokat, hazaérkezés után meg beírtam a jegyeket is, juhé.

És aztán leeresztettem, mint egy lufi, psziú. Attól tartok, a mai napomra is rányomja a bélyegét az elmúlt akárhány (ki számolja már), mert most csak kóválygok, mint gólyafos a levegőben, bár azért persze elmentünk piacra, anélkül ugyebár nem élet az élet.

Délutánra a szomszédban már megest grillezési tervek vannak, és valószínűleg muszáj lesz a mai napot kivennem szabiba a tudományból, mert szép dolog az, amikor az ember berendivánt játszik, de azért mindennek van határa.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/01 hüvelyk nyár, tavasz