RSS

november 2019 havi bejegyzések

7/83 – Gyalul

Most nem azért, mert három órát aludtam az éjjel (pedig de), meg nem azért, mert ebben a három órában válogatott rémálmaim voltak (lovecrafti rémálmok voltak, LOVECRAFTI!!!), meg nem is azért, mert öt óta ittfent pörgök, buszutazom, oviba látogatok és konferencián szekcióelnökölök (pedig ez is igaz), de olyan irgalmatlan le vagyok gyalulva lelkileg, hogy ha nem fogadtam volna meg, egy évig nem veszek ruhát, most bementem volna a Hádába. Úgy, mint a szél.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/22 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/82 – Rágcsál

Miután kinéztem ma reggel abba a ködös szmöttybe, amit időjárás címén tálalt elénk az anyatermészet, kénytelen voltam belátni, hogy aki bújt, aki nem, megérkezett a polár kötényruhák szezonja. (Mármint a kinti világba bele is, nem csak a kanapén nyafogáshoz.) Ennek örömére (örömére egy frászt) megegzamináltam a szekrényt, és realizáltam, hogy az odakintre hordott készlet egyre lerobbantabb, a cakkruhákon kívül már csak két-három olyan van, amit ki lehet vinni a nagyközönség elé, a többit csendben megrágcsálta az idő vasfoga. Ezt orvosolni kéne, a fenébe is.

Mikor, kérdem, mikor.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/21 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/81 – Gukker

Mindjárt november vége van. Azt nem tudom, másokkal mi a stájsz, de én már vágom a centit a szorgalmi időszak végéig. A diákok egyre fáradtabbak, én dettó, és ilyenkor ugyan mindig kapok egy rövidke bűntudat-rohamot, hogy pofám lapos, mások napi nyolc órát kapálnak egy futószalag mellett, de az efféle rohamok sem adnak plusz energiát, amikor éppen dolgozóba vonszolom magam.

Mindehhez egyre nyűgösebb vagyok attól, hogy milyen rühesen hosszú ideig döcög a buszom végig az egész Dunakanyaron. Oda másfél óra, vissza másfél, mire hazaérek, már szinte mindig este van, a reggeli induláskor meg egyre sötétebb. Ez a hét amúgy különösen súlyos lesz, pénteken és szombaton is hatkor indulok, technikailag még az éccakában, pénteken ráadásul egész nap ott kuksizok a házi konferenciánkon, és még le sem léphetek angolosan, ha éppen megunnám, mert szekciót kell elnökölnöm.

Pusztán a móka kedvéért épp pénteken lesz az is, hogy a Repülő Kutató távozik San Franciscóba, aztán egy hétig a színét sem látom. Igaz, amúgy se látom sok színét neki, olyan társasági életet él mostanság, mint egy bonviván: reggeli a francia nagykövetségen, vacsora a belga nagykövetségen, állófogadás a cseh nagykövetség szervezésében, istenbizony nem is tudom már, éppen hová megy és ott mivel etetik. Nyilván ehhez egy csomó seggelés is van bizottsági üléseken meg könyvtárakban meg az irodájában, recenziók meg levelek meg kitöltendő nyomtatványok, de én két falu között ingázom, és csak kis látcsövön keresztül látom az ő világát a 880-as buszon döcögtömben. Úgyhogy, mi tagadás, ezen a gukkeren át bizony úgy fest, hogy “uram, maga megnyerte Dél-Amerikát”, így néz ki egy tudományos kariőr csúcsa. A büdös bélgázok ráadásul kétféle kagylót is adtak a vacsijukon, és a pincérek többször is körbejártak sült krumplival. Na amikor ezt elmesélte, akkor speciel közöltem vele, hogy én most őtet utálom. Amúgy, komolyabbra fordítva a szót, nem irigylem tőle ezt a kariőrt, tényleg nem. Elég jól tudom, hogy mennyi szikkadt kenyércsücskön rágódás van a kutatói létben, milyen rengeteg belefeccölt idő meg energia, hány visszadobott tanulmány, mennyi sikertelen pályázat és milyen sok magányos kétség. Tulajdonképpen még azt se akarom, hogy magával hurcoljon ezekre az alkalmakra professzorfeleségnek, hogy aztán ott ácsorogjak decens biodíszletként (bár a kétféle kagylóval meg lehetne venni engem kilóra, pláne ha sültkrumplit is adnak mellé, és én ilyen alkalmakra igenis ki tudom csippenteni magam, ha muszáj, sőt, még úgynevezett inteligencs társalgásra is képes vagyok). Őszintén, a kisfaszom akar “és bé neje” lenni, én eddig is a magam erejéből lettem senki, és ezt a jó szokásomat továbbra sem szeretném levetkőzni. Épp csak kicsikét elegem van már abból, hogy gukkeren át nézzem, mi történik.

Viszont, mint tudjuk, mások napi nyolc órát kapálnak a futószalag mellett, úgyhogy pofám lapos, megyek tanítani.

Nyugi, erre veszek még kabátot meg efféléket. Azt még észben tudom tartani.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/20 hüvelyk eská, ősz

 

7/80 – Szottyan

Ma ugyan egészen sokat ácsorogtam a szekrény előtt, de minden, amihez kedvem szottyant volna, magas sarkú cipőt kért, én meg nem kértem magas sarkú cipőt. Úgyhogy ez lett belőle, ahogy szottyan, úgy puffan.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/19 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/79 – Sárga

Enchilada-szószok, kenyerek és más szöszmöték közepette majdnem lemaradtam mára a blogbejegyzéssel, de mint a borravaló. Leginkább azért, mert csak most jutottam oda, hogy hajat mossak, az azelőtti állapot meg igazán nem volt mutogatnivaló.

Ugye?

Mivel viszont a világ árukapcsolások mentén működik, a szép új nyafogóruhámat csak a hajammal együtt lehet megtekinteni. Ez utóbbit pedig igenis mutogatni akarom. Majdnem olyan sárga, mint ma délben volt odaki a nyírfa az ablakom előtt,

Poci meg különösképpen szereti az anyagát.

Nyamnyam.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/18 hüvelyk eská, ősz

 

7/78 – Villany

“Az utolsó oltsa el a villanyt” – jutott eszembe tegnap, amikor elhagytam a munkázót. Ezúttal ugyanis én voltam az, már persze ha nem számítjuk a portást, aki utánam integetett, aztán feltehetőleg tovább horgolta az amigurumi mikulást. (Mink olyan hely vagyunk, hogy a portások is majdnem mind nők. És köztük vannak olyanok is, akik kézimunkáznak.)

Ma amolyan “tanári vasárnapom” van, ami azt jelenti, hogy előbb a munka, aztán a szórakozás. Mivel az nyilván nem festett volna sehogy, ha a pendrájvval fotózom le magam, amin a diákoknak összepakolt és összepakolandó anyagok vannak (ma tényleg el akarom küldeni ezeket, fene bele), a szórakozást mutatom meg, mert majd olyan is lesz.

Majd. De előbb a munka.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/17 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/77 – Meskete

A hetes egy bűvös szám, a mai nap bejegyzésére meg három darab is jutott belőle, ami aztán tényleg és roppantmód bűvös esemény. Úgyhogy ezen a bűvös napon el is megyek tanítani jól, mert az ember mégse éldegélhet mesevilágban.

Bár azért, hm. A tanítás önmagában is mindennap új varázslat (még a felnőttek tanítása is, nemhogy a kicsiké), és a munkahelyem környéke sem az a, hogy is mondjam, lepukkant brutalista lakótelep. Az ember döbbenetes gyorsasággal képes alkalmazkodni az éppen létező adottságokhoz, olyannyira, hogy esetenként már észre sem veszi, milyen különleges környezetben húzza az igát. Néha muszáj emlékeztetni magamat, hogy hol vagyok és mit csinálok, úgyhogy tegnapelőtt a fényzőgépem is vittem magammal munkázóba, és két óra között, mikor kiugrottam az út túloldalára egy cigiszünetre, kattintottam vele néhányat.

Hát kérem, amikor én átmegyek egy novemberi délben az úton, hogy túloldalt elszívjak egy cigit, és onnan visszanézek a munkahelyemre, ezt szoktam látni,

amikor pedig körbefordulok a tengelyem körül, ezt

meg ezt.

Nyilván ez csak mérsékelten írja felül azt, hogy ma például négy hallgatónak fogok 5×45 percen át zengedezni az önfejlesztő aktivitás fejlesztésében használható szociogén szükségletekről, és én ugyan (mint a mellékelt ábra sejteti) minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy ébren tartsam a közönséget, de azért, na.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/16 hüvelyk ősz

 

7/76 – Úgymond

Mielőtt azt hinnétek, hogy nekem nincsenek is úgymond semleges színű ruhadarabjaim.

Na persze attól, hogy éppen krumplibarnába öltözöm némi koszszürkével és hullottlevél-sárgával, nem kell elkeseredni. Tegnap is nédda milyen szép vadszőlőt láttam,

és a buszmegálló felé rohanvást a Kísértés is szembejött egy állványon,

de én hős voltam, kattintottam egyet a géppel, aztán futottam tovább.

Ma viszont valószínűleg be fogok szabadulni kicsinyt a Bűnök Barlangjába, mert a megvehető kísértések helyett inkább azzal a sok köbméter alapanyaggal kéne foglalkoznom, amit ott spájzolok. Holnap úgyis tancsitancsi.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/15 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/75 – Két óra

Ennyi időbe telt, hogy ma reggel összerakjam magam, aztán az is hogy néz ki, na ugye.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/14 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/74 – Lapát

Amikor már úgyis zajlik, úgy illendő, hogy az ember tegyen rá még egy lapáttal, mert attól lesz igazán szép. Én például elkenődés ellen felvettem egy csomó egészen félelmetes tarkabarkát, közte azt a cipőt is, amitől másfél óra álldogálás után már garantáltan csillagokat fogok látni.

Ha egy kis szerencsém van, ezt a másfél órát a diákok előtt fogom abszolválni, nem a buszon, még útban a munkázóba.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/13 hüvelyk ősz

 

7/73 – Mókatár

Megint tárul Miki mókatára, irány a taposómalom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/12 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/72 – Novtizenegy

Nem panaszkodom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/11 hüvelyk ősz

 

7/71 – Klafa

Gondolom, ismeritek az olyan vasárnapokat, amikor az ember arra ébred, hogy “nyöhh, esik”, visszaalszik, felébred arra, hogy “nyöhh stb.”, aztán ugyanezt még vagy három-négyszer, míg végül kénytelen rájönni, hogy a végtelen körforgást csak azzal lehet megszakítani, ha lemászik az ágyáról, és kiszedi a szeméből a csipát, bár persze az eső ettől sem fogja abbahagyni.

Na éppen ilyen volt az én mai reggel-hajnalom, azzal színesítve, hogy kellően vadakat is álmodtam hozzá: egy kis hegyi településen voltam, ami nem egészen falu volt, nem egészen tábor, nem egészen semmise. Éppen elöntötték egy könyvklub tagjai, mert megjelent a helyről egy regény, amiben mindenféle izgalmas és misztikus dolgok zajlottak, az egyik lakos medvévé változott meg minden efféle. A könyvklubosok nagy izgalommal mászkáltak fel-alá, helyszíneket meg szereplőket keresgéltek, és általában úgy viselkedtek, mint a hülyén lelkes turisták, én meg ültem a faluféle egyetlen kocsmájában, és rettenetesen vigyorogtam befelé, mert azt a regényt én írtam, bár persze nem az én nevem alatt jelent meg, és egy szerkesztő amúgy is teljesen szétvágatta meg összerakatta velem újra, én meg beadtam a derekam, szóval meg volt kisbencézve a regény alapost, és a mamája (én) se ismert már rá. Na de miközben a turitnyák fel-alá örvendeztek, én meg ittam egymás után a kricsmiben az alkoholmentes söröket (de miért éppen azt, könyörgöm?), elkezdtek valóra válni a regényben leírtak, csakhogy nem ám azok, amik megjelentek, hanem a szerkesztetlen és megkisbencézetlen változat eseményei. A könyvklubos turitnyák még jobban belelkesedtek, csúcsszuper és klafa, bízzátok ide, tudom, hogy mi következik, én meg hiába próbáltam megértetni velük, hogy tévúton vannak, és nem az a pasi fog medvévé változni, akit már megkötöztek és ledobtak a pincébe, mert azt is átíratta velem a szerkesztő. Az eredeti medveember éppen ott gurította le egymás után a vodkákat a kricsmiben, a könyvklubosok meg kiröhögtek, mikor kétségbeesetten próbáltam meggyőzni őket, hogy szarban vannak, mert dehogy vannak, ők olvasták a könyvet, és különben is ki vagyok én.

Jáj. A fejem belülről még kócosabb lehet, mint kívülről, pedig az se piskóta.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/10 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/70 – Moha

Hazaértem. Gondolom, erről nem kértek fényképes bizonyítékot, perceken belül nyafogóruhában leszek amúgy is.

Viszont fotóztam a pécsi vasútállomásnál igen szépen zöldellő mohát, úgyhogy azt megmutatom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/09 hüvelyk ajándék, ősz

 

Szaporulat a szekrényben – Vis maior

A mai nap helyreállította a morálomat, cserébe majdhogynem kilikasztotta a lábam, két akkora vízhólyag lett a két sarkamon, hogy csillagokat látok. Mindehhez rengeteg eszemmel nem pakoltam plusz cipőt a konferencre, úgyhogy muszáj volt lépni. Szó szerint.

Büszke, az nem vagyok. Cserébe viszont, mmmmm.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/08 hüvelyk ajándék, ősz

 

7/69 – Kilátás

Ez itt a tegnap esti Pécs.

Ez itt a kilátás a szobámból.

Asszem ez utóbbi elég jól leírja szimbóleikus formában a terveimet. Majd megyek szépen előre a sötét falak között, aztán kibukkanok a túloldalon.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/08 hüvelyk ősz

 

7/68 – Reflex

Ragyogóan pocsék időjárás, akadozó békávé, összességében öt óra út (minimum), hát nem csoda, hogy azt kérdezem, ugyan miért vonulok már megint Pexre, ezúttal konferenciára. Amikor ezt megérdeklődtem a Repülő Kutatótól, ő már reflexből vágta rá, hogy “Mert hős vagy!”, mielőtt elrohant volna a saját, ezúttal budapesti konferenciájára.

Épp ez a baj, hogy nem vagyok hős, desőt nem is akarok az lenni. A konferenciára menetelek mostanság szinte automatikusan, mintegy reflexből hívják elő belőlem a heves vágyat, hogy hagyjam a komplett akadémiai szférát a francba. Rohadtul elegem van az öncélú elitizmusból és címkórságból, a hisztérikus publikációs kényszerből és magamutogatásból, az impaktfaktor-fetisizmusból, a köldöknézésből és a gondosan építgetett elefántcsont tornyokból – nagyjából az egész önelégült bagázsból elegem van, de annyira, hogy gombóc nő tőle a torkomba, és kisadag gyomorsavakat nyeldeklek már reggel óta.

Mintha kicsikét, hogyúgymondjam, túl sűrűn követnék egymást nálam ezek az életközepi válságok, mostanra már évi kettő biztosan bepuszil, hogy ütné meg a ragya. És ugyan tisztában vagyok azzal, hogy még így is túl jó dolgom van, de a héccencségit neki, az egész hátralévő életemet el tudnám tölteni így,

ehelyett viszont vízhatlan cipőket keresgélek, hátizsákot töltögetek, és torokszorongató görcsösen utálom az akadémiai szférán túl a saját lustaságomat és kényelmességemet meg prokrasztinációs kényszeremet is. Legjobban talán mégiscsak a kötelességtudatot utálom, ami ki fog vinni az ajtón akkor is, ha elmondhatatlanul rühellem az egész izét, amibe olyan sikeresen belelavíroztam magam.

Kéremkapcsojjaki.

U. i., du. Hát persze, hogy hős vagyok. Egy induló hős. Istenbizony, lassan már csak a dühben meg a tarkabarkákban tudok bízni, hogy ezek majd keresztülkergetnek a válságaimon yol, aztán túloldalt kibukkanok ragyogva, mint egy pillangó.

Egy frászt.

7.68

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/07 hüvelyk újracucc, blabla, eská, macs, ősz

 

7/67 – Piros

Van úgy velem néha, hogy akármerre nézek, ugyanannak a színnek különböző árnyalataival találkozom: sötétpirossal a vaslábason, amiben tegnap megsütöttem az idei ősz első savanyúkáposztás kenyerét,

narancsos pirossal a bokrok foszlányaiban,

világos pirossal a lehullott leveleken,

cicapirossal a nappaliban,

szívecskés pirossal a ruhámon,

szóval mindenhol.

Aztán persze van olyan is, amit csak készakarva lehet elérni, és nem foghatom a véletlenre sem.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/06 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/66 – Kiske

Ma is cefet rossz idő van, és nekem még mindig nem kell kimennem a házból, mert a hallgatók elmentek gyakszira, hurrá. Ennek örömére teljes házi-elszalajtott dekorativitásomban leledzem, a hajam pedig már megint felrobbant a sztratoszféráig.

A dzsuvátlanítással lassan, de mégiscsak haladok, a Bűnök Barlangja például az alábbi szögből már egészen jól néz ki.

Előtte:

Utána:

A túloldalon akadnak még kiske problémák, de előbb-utóbb azokat is megoldjuk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/05 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/65 – Például

Kérdem én tőletek, van-e ebben a rühes univerzumban akár egyetlen személy is, akit örömmel tölt el, hogy hétfő van és reggel és zuhogó eső. Még engem se, pedig nekem ma nem kell mennem dolgozóba, addig alhattam volna, amíg csak akarok, és csak délután kell kidugnom az orrom a lakásból.

Persze ebben az időben is akadnak szép és aranyos dolgok. Na nem én, hanem például ez.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/04 hüvelyk ajándék, ősz