Most, hogy már majdnem vége a januárnak, megint ideje összeszedegetni magam a padlóról. A január normális körülmények között is maga a nihil, hát még most. (2020-ról ne is beszéljünk – bár egyszer muszáj lesz -, és nekem a 2021 is gyanús.) Mindenesetre kezd kialakulni-forma egy minta, hogy miket gyűjtök magam köré az optimizmus érdekében, és engem is meglep, de leginkább rózsaszíneket.

Van, ami egyszerűen csak megtörténik, mint egy naplemente,

van, amit a RK-tól kapok ajándékba,

meg olyan is van, amivel csak meglepem magam-magam.

A naplemente tényleg csak úgy van magától, azon nincs sok mesélnivaló, de a többi tagadhatatlanul szándékos, a parfümöt például direkt én kértem karácsonyra. Stirlitz akkor persze még nem sejtette, hogy ez lesz talán az egyetlen olyan parfümje, ami számára, hogyan is fogalmazzunk, egy olfaktoriális vakfolt vagy minekhíjuk. Ezt a parfümöt én ugyanis csak akkor érzem, amikor felfújom magamra. Mihelyt már nincs a levegőben, nem tudom kiszűrni. A RK érzi, a macskák érzik, másvalakivel nemigen találkozom, de valószínűleg más is érzi. Én nem. Minő szimbóleikum, hah. Na sebaj, az online oktatáshoz Teamsre ez is jó lesz. (Igen, tanítás előtt parfümözni szoktam. Igen, akkor is, ha csak a gép előtt ülök.)

A rúzs talán még inkább szimbóleikus, haha. Miután a múltkor érzelmesen felidéztem a Részeges Pifke esetét, realizáltam, hogy egy éve vettem utoljára új rúzst, és minden nőnek kijár legalább évente egy új rúzs. Ezt a szabályt ugyan most alkottam, de nekem tetszik. Ennélfogva a csütörtöki csámborgás alatt beszabadultam egy drogériába is, és ezúttal is sikerült beleválasztanom a tutiba, a termékcsalád neve ugyanis Féministe, a rúzsé pedig speciel Simone, és elég nagy összegbe mernék fogadni, hogy ha feminista és Simone, akkor valószínűleg de Beauvoir. A röhej ezúttal abban áll, hogy míg a Részeges Pifke tényleg igazi felnőttpiros, a feminizmus nagyasszonya olyan fhansziásan és berúgottan rózsaszín, hogy majdnem tangóharmonikázik bele. (Végül is nem olyan meglepő, Simone de Beauvoir valójában egy igen formátumos, ámde mégiscsak Részeges Pifke volt. Az Egy jóházból való úrilány lapjain például kendőzetlen őszinteséggel leírja, egyetemista korában volt az úgy is, hogy nem vett meg egy filozófia-könyvet, mert hat koktél árába került volna.)

Na hát így állnak itt a dolgok, és én ugyan némi aggodalommal várom, milyen új rózsaszín szarokat rántok még magamra, de ha ez kell ahhoz, hogy ne golyózzak be, jöhet bármi.