RSS

himmihummi kategória bejegyzései

Himmihummi 7. – Tornacipő

Egyszer meg fogom számolni, összesen hány tornacipőm van. Egyszer igen. (A jövő héten is venni akarok egyet, pinket, a leborult szivarvégit ennek a világnak.)

A tornacipők vásárlásával egyetlen szabályt szoktam követni, de azt igen hűségesen: nem költök rájuk tíz eurónál többet. Soha.

Na persze soha ne mondd, hogy soha.

Ez itt harmincöt euró volt, leárazva, de azt mondtam, na egyszer engedjünk meg magunknak ilyesmit, aztán akkor visszatérhetünk a kínaibóthoz. Nyilván azóta is szégyellem a pofámat miatta (egy icipicit), ráadásul a honlap azt javasolta, hogy vegyek egy számmal nagyobbat a méretemnél, és persze kiderült, hogy ez meg nagy, viszont már nem lett volna mire visszacserélni, a harmincnyolcasok ugyanis teljesen elfogytak.

Úgyhogy, Isten neki, fakereszt, évi egyszer vagy kétszer felveszem, és egyszer majd belenőnek az unokahugik. Jajj, szegények, mennyi mindent fogok a nyakukba sózni.

*

Most két hétre felfüggesztem a további himmihummi-posztokat, mert más dolgom van, utána pedig majd megkérdezem, igényelitek-e a továbbiakban. Addig meg más új merényletek várhatók, mert én úgyse nyugszom, mint sejthető.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/28 hüvelyk himmihummi

 

Himmihummi 6. – A macskabigyók

Szinte már meg sem lepődöm, hogy leginkább azokra a dolgokra vagytok kíváncsiak, amik csak úgy itt vannak a lakásban, és nem is veszem fel őket a korpuszomra. Sebaj.

Mint tudjátok, nekem van egy Filoméla nevű unokahúgom, akinek sok-sok érdekes kreatív ötlete van, és boldog békeidőkben itt szokott héderezni nyaranta egy hetet. Három évvel ezelőtt is ez történt, és ez volt az az időszaka, amikor tényleg igen méla volt, kevés beszéddel meg sok húzódozással, én meg nemkicsit aggódtam, vajon jól érezte-e magát nálunk. Szerencsére ez volt az az év is, amikor megvettem neki a fotómasinát, és minden nap lődözhetett vele összevissza, úgyhogy gondoltam, ha nem is beszél sokat a gyerek, legalább regisztrálja a világot.

Filoméla rajzolni is szokott, elmélyülten és nagy kedvvel (és ezt is csendben), úgyhogy nem sokat zavartam, amikor éppen bent “a kék szobában” alkotott valamit. Éppen ezért volt annyira szívmelengető érzés a távozása után összepakolni a rengeteg ottmaradt himmihummit, mert így végre találtam mindenféle rajzokat, és köztük ezeket itt.

Nyilván azonnal rájöttem, hogy a medallionokban Celofán és Porcelán, alias Celó és Poci láthatók. Filoméla gondosan tanulmányozta a macskák színezését is (egyik világosabb, másik sötétebb), és úgy döntött, hogy a kisebbiknek lánynak, a nagyobbiknak meg fiúnak kell lennie, amit a háttérben és a farkukra kötött masniban jelenített meg. (Ebben speciel tévedett, mert mindkettő lány volt, ha pedig élőben is megpróbált volna a farkukra kötni valamit, nem lett volna a továbbiakban keze, amivel rajzolhat.) Azt is sikerült bemutatnia, hogy Pocit tartja a vérengzőbbik vadállatnak, lásd az egeret Pocika karmai között.

Szóval, miközben látszatra nem sokat foglalkozott a macskákkal, igenis gondosan megfigyelte, és megtalálta a módot is, amivel jól elkülöníthető módon megörökítheti őket. Amikor megtaláltam ezeket, afféle Montessori-derű öntött el, hogy talán mégis jól csináltam, amiért nem pisztergáltam állandóan a gyereket, ehelyett hagytam, hogy időnként csak úgy létezzen magának.

Pedig, higgyétek el, egy tűzdelt paidagógosz néni igen nehezen lesz magával elégedett, és még nehezebben tudja rávenni magát, hogy ne pisztergálja folyvást a keze közé került alanyt.

*

Ééésakkor most újítunk. A mai opciókhoz nem készítek új fotót, haddlám, mi lesz így ebből.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/24 hüvelyk ajándék, eská, himmihummi, macs

 

Himmihummi 5. – Párnahuzat

Ez a drágaszág (tényleg az)

úgy került be a házba, hogy a Repülő Kutató, aki éppen a tengerentúlon lopta a napot turnézott Professzor Krtekkel, egyszer csak, derült égből gumibot, írt nekem egy üzenetet, valahogy ilyenformán:

“a metben vagyok

🙂

liliom vagy páva?”

Azt hiszem, valami igenigen embertelen időpont volt, amikor ezt megkaptam, úgyhogy válaszoltam rá nemtommit, aztán elfelejtettem az egészet. Mikor hazaért, nagy diadallal prezentálta nekem ezt a párnahuzatot, én meg pislogtam, hogy emmegmi. Mire ő, enyhén sértetten, hogy “hát a párnahuzat, amiről megkérdeztelek!”, mire én, hogy “ööö, szóval az párnahuzat volt… ööö, köszi”.

Most persze már tudom, hogy Louis C. Tiffany művéről, a Peacock Feather vázáról van szó, ami ott van a Metropolitan Museumban, és a világon mindenféle elképzelhető szuvenyírt gyártanak belőle, lásd itt,

The Peacock Feather Was a Signature Motif of Louis Comfort Tiffany | The  Met Store Magazine

de ez a párnahuzat itthon nálunk sose került fel semmilyen párnára, mégpedig egyszerűen azért nem, mert nem tetszik nekem. A sál tetszett volna, a toll tetszett volna, még az üvegnehezék is tetszett volna, de ezzel a párnahuzattal sose tudtam kibékülni. Hülyén szabdalták szét a tollakat, hogy beleférjen egy olyan koncepcióba, amire Lous C. Tiffany valószínűleg horkantott volna egyet, a színei meg afféle seízesebűze színek lettek az eredeti ragyogóakhoz képest.

Summa summárum, a RK hozott nekem egy 50×50 centis szövött-varrott patthelyzetet negyvenkettő dollárér. Továbbajándékozni nem bírom, mert végül is a férjem hozta haza nekem a Metből, mint túl nagy kutya a szájában túl messziről egy túl kicsi papucsot, de az összes többi párnahuzatomhoz úgy passzol, mint kujak a szemhez, és még ha passzolna is a többi párnahuzatomhoz, egyszerűen nem tetszik, no.

És most emelje fel a kezét az a megátalkodott mariekondo, akinek nincsenek efféle holmik a birtokában.

Következő ajánlatunk a szerdai himmihummi-poszthoz:

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/21 hüvelyk himmihummi

 

Himmihummi 4. – Bagly

Úgy fest, a bagolyra vagytok a leginkább kíváncsiak, hát tessék, a bagly.

A baglyok.

Igen, kettő darab is van belőlük, és ha úgy adódik, lesz még több is, de ezt teljesen a szerencsére bízom, mert valami esélyt adni kell a zuniverzum titokzatos mocorgásainak és terveinek is, nemdebár.

Szentendrén élni talán leginkább azért szórakoztató, mert ez a patyomkin-falu véletlenül sem olyan, mint amilyennek az idelátogatók hiszik. Ez igen sok vicces apróságban megnyilvánul, például az adventi vásár (mármint boldogabb idők adventi vására, ezen a télen az se volt) látszatra a Dumtsa Jenő utcán zajlik, ahol tizenöt fabódéban árulnak forralt fehérbort, forralt vörösbort és forralt eperbort. Mindeközben viszont van a főtéren egy kapualj, ahol ha bekutyagol az ember, helyi iparművészek portékáit veheti meg. Hát itt nézett velem szembe egy asztalról a kis kék bagoly két vagy három évvel ezelőtt, én meg rögtön tudtam, hogy ő most hazajön velem.

Ilyen micurkákat akkor a legnagyobb öröm találni, amikor már tudod, hogy ki a művész, aki készítette, na meg azt is, hogy van már otthon egy testvérkéje.

A tesót a Repülő Kutató kapta valamikor ajándékba a nagynénjééktől, ezt meg én kaptam ajándékba saját magamtól, és mindkettőt igen nagy becsben tartjuk. Minden ok nélkül, mert azt úgy kell.

Következő alkalomra való plusz kínálatom ezúttal egy díszpárna-huzatot tartalmaz, amiben az a spéci, hogy ezt ti még sose láttátok, pedig évek óta megvan. Na vajon miért.

Vasárnap du. mesélek is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/17 hüvelyk ajándék, himmihummi

 

Himmihummi 3. – Nyakbavaló

Van nekem nyakba fityegtethető láncom-gyöngyöm-lógattyúm-nyakékem annyi, mint égen a csillag. Nédda egy része (nem mind, naná hogy nem).

Igen, ezek ott laknak a vécé és a fürdő ajtaja közti polc oldalán, a macskaalmos zsák, a polc mögé dugott festékvédő karton meg a csavarhúzószett meghitt társaságában. A csavarhúzók alatti kék izét is nyáron festettem le, de még nem került végleges helyre, a falon meg a képet úgyszintén én mázgáltam anno ajándékba a Repülő Kutatónak. Az üres macskaalmos zsákra nincs mentségem, az csak a házat elöntő dzsuva része.

Visszatérve a nyakbavalókhoz, az itt látható készlet kábé nyolcvan százaléka a) turkálóból van, b) azóta került beszerzésre, hogy ezt a blogot elkezdtem. Az pedig, aminek kapcsán ma írom ezt a bejegyzést, egyrészt azért számít, mert ezt speciel Sátoraljaújhelyen sikerült beszereznem, mikor a Bor, mámor, Bényéről odakiránduztunk; másrészt pedig azért, mert ezzel tulajdonképpen a kamaszkoromhoz nyúltam vissza, amikor éppen ilyen festett kerámiagyöngyökre fájt a fogam, amilyenek ezen vannak, de csak a “Fondul plastic” névre hallgató művészellátóban lehetett kapni ilyenekből fűzött akármit, és sose volt hozzá elég zsebpénzem, hogy megvegyem.

Egy turkálóból őtözködős bloggernél olvastam valamikor, hogy a dolgok, amikre vágyakozunk, előbb-utóbb elő fognak kerülni egy turkálóban, csak legyen türelmünk kivárni. Hát én erre speciel huszonöt évig vártam, és mire előkerült, már nyilván nem vágytam rá annyira, mint akkoriban (őszintén, amíg ez felém nem integetett a sattarattai turkálóállványról, el is feledkeztem erről), de tartoztam a tizenhat éves kori magamnak azzal, hogy megvegyem.

Ha jól emlékszem, háromszáz forint volt. Esetleg négy.

*

Mostantól újítunk az eljáráson, a következő himmihummi-poszt friss jelöltjeit itt mutatom be. (Az előzőből a kendő három alkalommal sem érdekelte a közönséget, a sárkit meg önhatalmúlag vettem ki, mert… mert. Olyan szép kékek ezek itt együtt, nem?)

Na hát akkor,

U. i. Ezúttal, mivel elcsúsztam egy nappal (szombatról vasárnapra), kedd helyett szerdán mesélek majd a nyertesről. Na vajon melyik lesz az…

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/14 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, himmihummi, turkálgat

 

Himmihummi 3. – Upsziii

Lemaradtam erről, mint a borravaló, rohadt szopornyica meg agysorvasztó tancsitancsi, bocs. Hát most a kép olyan lesz, amilyen.

Ha a sárki nyer, lecserélem a két további cuccot, mert minden holmi három esélyt kap, aztán elvonul.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/12 hüvelyk ajándék, himmihummi, turkálgat

 

Himmihummi 2. – Kék hasítottbőr kiskabát

(Kép a mai bejegyzésben. Sejtettem, hogy a kabát fog nyerni.)

Ha volt valaha olyan ruhamárka, amit igazán komáltam, az a Promod volt. Oké, helyesbítek, a kicsi hideg lelkemben foglalt helye van a Marks & Spencer Per Una vonalának (a ruhatáramban dettó), a Jackpot & Cottonfieldből a Jackpotnak, és már néhány éve kitartóan csorgatom a nyálam a Gudrun Sjödén holmikra. Ezek közül persze a Gudrun Sjödén meg se jelent Magyarországon, a M&S és a J&C pedig már évek óta bezárt. A Marks & Spencer bezárása, bevallom, nem érintett meg különösképpen, mivel én a M&S holmijaimat szigorúan és kizárólag turkálókból szerzem be, ott van belőlük bőséggel, a Jackpot pedig még azelőtt lelépett, hogy úgy éreztem volna, na akkor én most végre meg tudom engedni magamnak, hogy bemenjek, és vegyek valamit tőlük. Ennek következményeként tele vagyok Marks & Spencer cuccokkal, két igen kedvelt márkám viszont erősen alulreprezentált a ruhatáramban: van egy Jackpot pólóm meg egy Gudrun Sjödén pólóm, mindkettő párszáz forintkába fájt a kilós turkálóban, meg van a nyálcsorgatás, amikor megnézem a Gudrun Sjödén honlapot. (Mázlista vagyok, az idei tavaszi kollekció, legalábbis eddig, nem hozta ki belőlem, hogy nekemmm! nekemmm! Nagy megkönnyebbülés, komolyan. Tavaly ősszel egy királyi váltságdíjra való összeget el tudtam volna tapsolni náluk, ha nem ülök a kezemre.)

Amennyiben eddig nem lett volna világos, én a rengeteg holmim meg az esetenként nemolcsó cipőim ellenére egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy bemenjek egy ruhaboltba, és elverjek egy csomó pénzt valami rongyra, horribile dictu még csak nem is leárazás idején. Egyetlen kivétel volt: a Promod. Oké, oda is inkább leárazás idején jártam, de azért mégiscsak jelentőségteljes dolog volt ez az én praxisomban.

Voltak persze olyan cuccok is, amiket képtelen voltam megvenni náluk, bármennyire fájt rájuk a fogam. Például ez a kabát. 2002-t vagy 2003-at írtunk, én meg főiskolai tanársegéd voltam, ami kábé azt jelentette, hogy annyit kerestem, mint a portás, de nekem órákat is kellett tartanom, míg ő csak kiadta a kulcsokat, és felhomályosította a diákokat arról, hogy melyik teremben lesz az “EU és a szubszidiaritás” szeminárium. Summa summárum, nem csak sóher voltam, de templomegér is, a Promod meg kihozta valamék (2002-es? 2003-as?) tavaszi kollekciójában ezt a kabátot, én meg egy hónapon át heti kétszer bementem felpróbálni, rút szibarita váz, aki vagyok. Aztán, mivel realista vagyok és nem merek nagyokat álmodni, abbahagytam.

Na akkor jött anyósom, hogy mit kívánok névnapomra. egészen nagy dolog is lehet, hajrá. Én vettem egy mély lélegzetet, és bemondtam a kabátot, mire anyósom aszonta, semmi probléma. Igen ám, de addigra eltelt egy egész hónap, ami a fast fashion boltokban annyit tesz, mint a mesebeli esztendő, úgyhogy az égegyadta világon sehol nem volt már 42-es méretben ez a kabát, csak 34-es meg 36-os darabok árválkodtak a boltokban. Anyósom ismételten aszonta, semmi probléma, és egy héttel később átnyújtotta nekem a kabátot, 42-es méretben. Bécsből.

Ezek után persze kérdezhetnétek azt is, miért van, hogy amióta ezt a blogot vezetem, összesen tán kétszer volt rajtam, legalábbis ezeket találtam csak meg az archívumban: 2014 márciusában meg 2015 októberében. Nos, én ezt a drága, áhított kabátot még a kétezres évek végére tragikusan kihíztam csöcsben – asszem, úgy 2008 óta nem tudom begombolni derékon felül, mostanra pedig már tényleg látványosan kinőttkének látszik rajtam.

Semmi probléma, mint anyósom mondta volt. Még vagy két év, és átnyújtom Filomélának. Tulajdonképpen már jó ideje ezért tartogatom.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/09 hüvelyk ajándék, himmihummi, otthoncsücsü, turkálgat

 

8/189 – Termosztát

Már egy évvel ezelőtt is nyafogtam azon, hogy az új kazán óta a melegvíz inkább langyosvíz a házban, az ilyen dolgoknak meg nem szokása, hogy csak úgy véletlenszerűen javulni kezdjenek, desőt, inkább romlani szoktak. Ezúttal is. Mostanra eljutottunk oda, hogy a fürdőben az ütközésig csavart forró víz is inkább csak langyosvíz, ami nem igazán volt érthető, mert a mosdókagylónál, ha kivárom, amíg a kazán összekapja magát, akár tikot is forrázhatnék tollazáshoz. (Ha ilyenben még nem volt részetek, nem hagytatok ki semmit. A tollfosztás büdös, koszos és gusztustalan meló. Ahhoz képest nyulat nyúzni igazán bagatell. Igen, szerintem is nehéz gyermekkorom volt.)

Némi mirgimorgi kíséretében közöltem a Repülő Kutatóval, hog mic vognac, mire ő magától értetődően, hogy “ja, az én zuhanyomnál is, meg a szomszédban is, apám már hetek óta új termosztátot keres a neten, nem akarok beszélni róla”. Ez a “nem akarok beszélni róla” apósom ismeretében azt jelenti, hogy az elmúlt hetekben a Repülő Kutató mindent, de mindent megtudott már árakról, márkaboltokról, paraméterekről et omni scibili, és ha még pár hétig folyik a dolog, tikkelni fog a szeme már attól is, ha azt mondja valaki, “termosztát”. Gondoltam, kihasználom a lehetőséget, mielőtt ez bekövetkezne, és habozva megkérdeztem, hogy “termosztát?…”, mire a Repülő Kutató kedvesen felhomályosított, hogy az a ketyere, amit én tekergetni szoktam, hogy melegvíz jöjjön a kádba, egy termosztát, amit ő tekerget a zuhanyban, dettó ugyanaz, és ezeket huszonkét év alatt csendben megette az idő vasfoga, ezért kell nekem vízforralóval (aka plonzsor) felvidítanom a vizet a kádban, ha nem akarok beledermedni. És huszonkét év alatt persze ezek technológiailag izé meg mizé, meg paraméterek meg kompatibilitás, nem akarok beszélni róla. Hát ja, ez a következménye annak, amikor megépíti az ember az első házat, amiről, mint a fenti linkben is megemlékeztem, az ellenségének építi. Ha az eccerűség vezényelte volna a terveket, nem pedig a “mindenből a(z aktuális) legjobbat és legmenőbbet”, nem szenvednénk annyit a (többé-kevésbé kinyithatatlan) tizenhat bütykös acélajtóval meg a falba bémenő porszívóval, ami ha megkrepál, lényegében az egész házat javítani kell, meg még mindig forró vízben fürödhetnék. Ez utóbbi kifejezetten boldoggá tenne, mivel a szopornyica egyik apró, de igen kellemetlen következménye, hogy már egy éve állandóan fázom belülről, leginkább az éppen kurrens járványadatok függvényében. Én még mindig nem kaptam el, nem is akarom, de úgy reagálok a görbékre, mint egy hibernálóbogár, és a múlt hét után az a gyanúm, hogy minimum húsvétig nyafogóruhában maradok dupla zoknival.

Mindenesetre tegnap este átjött apósom termosztátokat vizitálni, ami egy hosszú folyamat kezdete lészen, a végére már mindenkinek tikkelni fog a szeme a macskákat is beleértve, bár itt Poci még határozottan ábrándosnak tűnik.

(Csak nem gondoltátok, hogy egy rohadt termosztátot teszek be illusztrációnak, höhh, mindennek van határa.)

Más. A holnapi himmihummis poszthoz mára ígértem a választékot, úgyhogy most gyorsan összekötöm a haszontalant a kellemetlennek, nesztek.

Szóval:

A válaszokat holnap délig várom, aztán még a kedd délután folyamán írok arról a cuccról, amelyik leginkább érdekli a nagyérdeműt…

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/08 hüvelyk ajándék, eská, himmihummi, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

Himmihummi 1. – A piros táska

A felkínált lehetőségek közül a piros táska nyert 21 szavazattal (a kendő kilencet kapott, a nyakbavaló hetet), úgyhogy tessék, itt a történet hozzá. Ezúttal nem fogok sokat mesélni, mesélnek maguk a dokumentumok. A piros táskát ugyanis úgy rendeltem meg, hogy karácsonykor ezt az “adománylevelet” találtam a fa alatt,

a belsejében pedig ez volt, ni (ha rákattintotok a képre, nagyobb lesz):

Az évszám, mint a keltezésből kihüvelyezhető, 2003. Azóta ugyan már számos piros táskám lett, de ez, bármilyen ütött-kopott, még mindig megvan. Mint látható, az “adománylevél” is.

Hát így gyűlnek az ember köré a himmihummik, kedveseim. Következő kínálatunkkal hétfőn jelentkezünk, kedden du. pedig írok arról, amit kiválasztotok.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/06 hüvelyk ajándék, himmihummi

 

Himmihummi 1.

Marie Kondónak nálam nem lenne semmi esélye. A holmijaim jelentős hányadához már odaragadt valamilyen történet. Nem mindig az öröm fényes szikrái, amiket ő olyan nélkülözhetetlenül fontosnak tart, de nem szikrázhat és örömködhet minden, a nyavalyába is. Ha mindentől egyetlen sima csuklómozdulattal megszabadulhatnánk, ami fizikailag, szellemileg vagy érzelmileg hozzánk csapódott az idők folyamán, soha nem lennénk kénytelenek tanulságokat vonni le mindabból, amit tettünk, vettünk, szerettünk, utáltunk, tanultunk.

Summa summárum, mindenkinek vannak Dógai. Egyeseknek számosabb Dógai vannak, és én nagyon nyilvánvalóan nem vagyok ebben az ügyben kettesek. Úgyhogy indítok egy új sorozatot, előveszek Dógokat, alkalmanként hármat, az úri közönség meg választ, melyikről szeretne többet hallani. Aztán akkor mesélek arról a Dologról, a felkínált készletbe meg előveszek egy újabbat. Így technikailag mindegyik Dógoknak van esélye sorra kerülni, kivéve persze azokat, amelyek a kutyát sem érdekelnek, őket kivonom az egyenletből.

Ha minden jól megy, heti két ilyen izét tervezek, egyelőre próbáljuk ki azt, hogy szombaton meg kedden. Úgyhogy, tessék, itt a szombati adag, tessék választani.

A leghalványabb lövésem sincs, működik-e a szavazás, én megtettem, amit tudtam, a többi a wp sara…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/05 hüvelyk blabla, himmihummi