RSS

eská kategória bejegyzései

6/236 – Béka

Szent György napja van, esik az eső, és én fázom. Ez így összességében a gyermekkoromat juttatja eszembe. Gyermekkoromban viszont én még nem ismertem a finom meleg poláranyag csodáját, igaz, a human capital elméletét sem ismertem, márpedig úgy fest, a mai napomnak mindkettő igen szerves részét fogja képezni. Úúúgy van, ma tanulmányt írok. Jól bebónyálva.

Mivel már megegyeztünk arról, hogy én a fölös és haszontalan tudás két lábon járó kincsestára vagyok, most azt mesélném el netek, hogy a mai napon fogott békáknak állítólag csodás ereje van, aszú állapotukban porítva rendkívül hatásos összetevői a szerelmi bájitaloknak. Úgyhogy ezúton hívnám fel a figyelmeteket arra is, Szent Iván napján ne igyatok bele csak úgy bármibe, amivel kedvesen megkínálnak, mert lehet, hogy áprilisban még brekegett.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/24 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/235 – Szummás

Ismét nyakunkon vannak a munkás hétköznapok, ami ugyan éppen nem száz százalékig igaz, mert hétfőig még elvben vakációm van, de a gyakorlatban anyagokat kell majd küldözgetnem a hallgatóknak, mindehhez pedig menetrend-szerűen közelg egy újabb tanulmány leadási határideje is, ugyan miért lenne ez másként. Mivel itt most éppen nincs semmi érdekes, macskák alszanak mindenfelé, én meg sanda és gyanakvó tekintettel kerülgetem a cédulakupacaimat, hadd mesélek nektek a múlt hétfő esti city trailről, az szórakoztatóbb.

A sors és az Esztergomi Futóművek jóvoltából (az utóbbiak organyizálták meg az eseményt) végül nem kellett a Szt. Tamás-hegyre (alias kálváriadomb) felmászni, hanem csak a Bazilika alatt-körül keringélni különböző teljesítendő feladatok listájával. Ezt a listát hálistennek teljesen analóg változatban kaptuk a kezünkbe, és nálam toll is volt, hogy a válaszokat be tudjuk írogatni olyan kérdésekre, mint például “7. Kanyarodj élesen balra lefelé. A sétány végén találsz egy lovasszobrot. Kit ábrázol?”. Na ilyen kérdésből volt vagy húsz, és igen gondosan körbemászatta velünk az egész Bazilikát meg a Szt. Adalbert központot meg a környező utcákat. Olyanokat kellett csinálni, hogy kocsma előtt szelfizni a csapatnak, feliratot fordítani át MDCCCXXVII-ről arab számokra, a sötétkapunál összeadni, hány évet éltek az emléktáblán szereplő hősihalottak, meg további effélék. Kétféle útvonal volt, és a csapatokat három perc különbséggel engedték útjukra, úgyhogy elvileg az is megtörténhetett volna, hogy nem is találkoznak menet közben egymással, de hát ne vicceljünk, akkora az a terület, mint egy zsebkendő.

Mint még a program legelején kiderült, a hallgatók egyáltalán nem voltak rászorulva támogatásra, maguktól álltak össze csapatokba, olyan csapatnevekkel, hogy ELTE01 meg Székölyök meg Szesztergom. (Ez utóbbitól elhatárolódom. Nem az én diákjaim voltak. Egyik se. Nem is láttam még őket sose. Leszámítva minden keddet és csütörtököt, a múlt félévben pedig minden szerdát is.) Mivel minél több a csapat, annál nagyobb a buli, a végén a resztliből összeálltunk hárman egy felkészítő tanárral meg egy PR-referenssel, és ábrándosan végigmásztuk az útvonalat a papírkánkkal. Körben mindenhol lelkes ifjak rohangáltak kurjongatva, “óóóóó, megvan! nem, mégsincs! ez nem szobor, hanem csak tűzcsap!”, mi meg öreges méltósággal vonultunk, sorra pipálva ki a feladatokat. Egyrészt minek siettünk volna, másrészt meg egyikünkön – nem rajtam – körömcipő volt, és Esztergom is a macskakövek városa. Mindennek ellenére még csak nem is az utolsó helyen végeztünk, mert összesen másfél hibapontot sikerült összegyűjtenünk. (A “Kikről készültek az ajtó melletti szobrok?” kérdésnél mi csak két szobor nevét írtuk fel, pedig összesen négyen voltak, az utolsó feladatnál meg már nem másztunk fel újra a fenébe egy újabb szoborhoz, hanem megtippeltük Balassi Bálintot. Mellé.)

Aztán persze másnap jött a verseny meg a többi ereszdelahajamat, én például egy adott ponton igen erős kísértést éreztem arra, hogy ráordítsak a roppantul fegyelmezetlen sokdiplomás doktorurakra és doktorhölgyekre, akik az istennek sem voltak hajlandóak megérteni, nekünk csak fél perc csend kéne, hogy beírjuk a számokat, aztán tőlünk nyugodtan vitatkozhatnak orrvérzésig azon, ki kapja a szummás különdíjat. Erről viszont majd valamikor egy másik üresjáratban mesélek.

Most ugyanis dógomvan. Pocinak is, de az övé valamivel élvezetesebb.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/04/23 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

6/234 – Mockba

A ma reggeli öltözködés azzal kezdődött, hogy “na lássuk, mit kéne mosóba küldeni, annak nem árt a pacsulizás”. Előrelátásom korán meghozta gyümölcsét, már most is büdös vagyok, pedig még csak egyvalaki öntözött meg, de az legalább Krasznaja Moszkvával. Ezek után jöhet a Repülő Kutató meg a többi családtag akármivel, a helyzet csak eszkalálódni fog.

A vízbevető hétfőről vallott igen magvas véleményem nem változott semmit azóta, hogy ezt a blogot írom. Ha kíváncsiak vagytok rá, keressétek vissza, morgok róla minden évben épp eleget.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/04/22 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

Eská 6/29 – Pipiskék

Ezt szinte minden évben megcsinálom, és mindig nagy macerával csalogatom elő az internet fenekéről, hogyan csináltam tizenévvel ezelőtt, úgyhogy most akkor rögzítsük itt, hogy visszaturkálhassam jövő húsvétkor is az archívumból.

A pipiske vagy más néven madársütemény állítólag a kétbodonyi húsvéti tradíció része, de szerintem máskor is igen jól használható ötlet – bár kétségtelen, hogy igencsak babramunka, tényleg szükség van hozzá valaminő Alkalomra. A tésztájában nemigen van semmi spéci, leginkább a formálás módja érdekes, szóval igen, fázisfotók is lesznek.

Hozzávalók 40 darabhoz:

  • 25 deka rétesliszt
  • 25 deka simaliszt
  • 12,5 deka margarin, kockákra vágva
  • 1 evőkanál só
  • 3 deka élesztő
  • 2,5 deci tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 1 tojás
  • félmaréknyi egész feketebors

A kétféle lisztet, a margarint és a sót összekevertem a dagasztótálban. Az élesztőt a cukorral, egy evőkanálnyi liszttel és egy deci felmelegített tejjel összekevertem, negyedóra alatt felfuttattam, majd a keveréket a maradék másfél deci tejjel hozzáöntöttem a liszthez és margarinhoz. Puha, képlékeny tésztává gyúrattam össze a géppel, majd vékonyan kiolajozott kelesztőtálban félretettem kelni.

Egy órával később könnyedén átgyúrtam a tésztát, majd ráborítottam a tálat, és hagytam még kelni negyedórát. Utána ismét átgyúrtam, négy részre osztottam. A négy tésztahurkát 10-10 részre vágtam, és az összesen 40 darabból ceruza hosszúságú rudakat sodortam. A ceruzányi rudacskákat csomóra kötöttem, a csomóból felülről kilógó részt ujjbeggyel hegyesre összecsippentettem,  (Mondtam én, hogy kell majd fázisfotó.)

A fénykép minőségéért elnézést, ekkor még csak alig múlt hat.

A tésztára kötött csomóból alul kilógó véget ellapítottam, kiskéssel két helyen bevágtam. Ez lett a farka neki.

A készülődő pipiskéket szilikonos sütőpapírral kibélelt tepsire sorakoztattam. Két tepsire volt szükségem, tepsinként 20-20 darab szép szellősen elfér, mert a kelésnek is kell majd hagyni helyet. Miután már kész volt egy tepsinyi, bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, hogy előmelegedjen. Lekentem a pipiskéket a felvert tojással, és a fejük két oldalába belenyomtam egy-egy borsszemet. (Jó alaposan be kell nyomni a szömit, mert másként sülés közben kiugrik. Ezért is szoktam akkor csinálni, amikor már le van kenve, a tojás ebben az esetben többé-kevésbé ragasztóként működik.)

Mikor bemelegedett a sütő, az első bandát  bedugtam. Negyedóra múlva mehetett a következő adag is (légkeverős sütőm van, nagyon egyenletesen süt a drága alul-felül-elöl-hátul, másként nem mertem volna megreszkírozni az ilyesmit). Kábé huszonöt perc alatt sülnek aranysárgára a pipiskék, de ez nyilván sütőtől is függ. Nagyon piros-ropogósra csak akkor érdemes sütni őket, ha garantált, hogy még aznap bezabálják őket, mert az állástól megkeményednek kicsit.

Végül rácsra kiszedve hűtöttem fogyaszthatóra a seregletet.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/22 hüvelyk eská, tavasz

 

6/233 – Szerva

Ma speciel háromkor ébredtem (futon, zip-fájl, tangóharmonika), kis rásegítéssel (Poci is ott volt a lábamnál mázsás seggével és minden megátalkodottságával, tehát én tényleg 120 centi hosszúra voltam összenyomva). Ha ez így megy tovább, kinyitom hevergélő verzióra azt a nyüves futont. Három változata van, üldögélő, hevergélő meg alukáló változat, a hevergélő már egészen jól szuperálna akkor is, ha megint elalszom rajta, és valahol fel akar kepeszteni rám egy mázsás seggű macska.

Mivel nem volt jobb ötletem, és írjuk ezt a korai óra rovására, felkeltem, és elkezdtem mélán élesztőt dögöleszteni meg más szabadprogramok. Úgyhogy hétre kész volt a sáfrányos kalács, a (vajon hogyan hívják ezt magyarul) hot cross buns, de még egy kisadag eperbefőtt-féleség is. Nem tudom, ti mennyire vagytok bevállalósak, de én ezt csináltam meg, és rendkívül nyamnyam. (Retrospektíve viszont lehet, hogy megálltam volna a portói és a balzsamecet hozzáadása előtt, akkor nekem még sokkal inkább nyamnyam volt, de hát tulajdonképpen a Repülő Kutatónak csináltam, ő meg így elégedettebb volt vele. De gustibus, a többit tudjátok.)

Mindenesetre összes küzdelmeinkkel és gondjainkkal (tegnap a keménytojás-főzés sikerült igen kalandosra, zengett tőle a ház is, a macskák meg úgy nézegettek minket, amint éppen lila fejjel visítunk, mintha Wimbledonban lettek volna, szerva itt, szerva ott), ezt sikerült összerakni a mai villásreggelire:

Voltunk már jobbak is, no.

Én is voltam már jobb, bár ma megpróbáltam tavasziasra venni a figurát, új cakkruha (igen, az, ami nem cik meg cakk, hanem csak cakk), zöldek meg kékek meg még mi nem, de hát három óta fent búgócsigázom, és egyáltalán nem lennék meglepve, ha egyszer csak hirtelen elnyomna az álom.

De előbb még kinyitom hevergélős fokozatra a futont.

Asszem ez mintaszerűen rossz kép lett, lábak természetes állásban, és a szemikám se látszik, de már itt hagyom. Éppen Celofánra mosolygok ugyanis, aki átmenetileg felébredt a Repülő Kutató ágyán, és a fotó pillantában lényegében azt kérdezi tőlem, mikor húzol már innen a sunyiba, hogy tovább alhassak.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/21 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/232 – Karalábélevél

Amióta ez a kép készült, én már megjártam a piacot is, úgyhogy most már nem teljesen ugyanígy festek, leszedtem magamról néhány réteget, és azt sem felejtettem el, hogy kipakoljam a zsebemből az élesztőket. (Ne is kérdezzétek. A szatyrom dugig volt mindenféle törékeny zöld izével, aminek nem górhattam rá a tetejére.)

A piacramenetel amúgy tájainkon leginkább Pocit szokta feldobni, aki megérkezésünk után gondosan végigszagolja az árut, és kicsit dürrög a zöld leveleknek. Van egyébként saját zöld levele is itthon, metélőhagyma cserépben a padlón, annak is szokott dürrögni, és általában semmiféle növény nincs tőle teljes biztonságban, főként a nárcisz nem. Már lemondtam arról, hogy legyen a házban virág, akár vágott, akár cserepes. Úgyhogy ezúttal az ünnepi asztalon egy ízlésesen (nem) kidekorált metélőpetrezselyem lesz majd a virág-assortement.

Ha pedig nem hittétek volna el mindezt: tessék, ez itt Poci, amint éppen szerelmet vall a karalábélevélnek.

Ez meg itt én vagyok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/04/20 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

6/231 – Őskövület

Tegnap végül olyan sikeresen lejöttem a pörgésről, hogy a fal adta a másikat, lévén hogy a masszázs után eldűltem kicsit az oldalamon, aztán egyszer csak beütött az adásszünet. Legközelebb akkor ébredtem fel, amikor a Repülő Kutató, aki éppen Pocival az uszályában lefeküdni indult, irgalmasan leoltá a fejem fölött a lámpát, mert ő ilyen cukibogyó. Én meg mindeközben ott feküdtem zip-fájlba összecsomagolva a futonon, és már megint úgy festettem, mint egy tangóharmonika, csak a montmartre-i utcasarok hiányzott.

A nagycsütörtökről nagypéntekre virradó éjszakákkal spirituálisan én mindig nehezen vagyok, de ezúttal, ha már felébredtem, virrasztottam egy kicsit. Az alvásciklusaim ritka hülyén festenek, és erőltethetném ugyan, hogy ne így legyen, de az csak álmatlan forgolódást jelentene órákon át, azt meg minek. Az amúgy sokat segített, amikor megtudtam, hogy ez voltaképpen nem inszomnia, hanem a preindusztriális korok alvásmintája, hát na bumm, még annál is inkább őskövület vagyok, mint hittem volna. Az, hogy az éjszakát át kell aludni, egy olyan kornak lett a mintája, amelyben reggel azért dudál a gyár, hogy mindenki egyszerre kezdje a munkát. Amíg nem dudált a gyár, az emberek igenis felébredtek éjszaka, elmélkedtek meg imádkoztak meg zsolozsmáztak, aztán visszaaludtak. Én persze most nem zsolozsmázással töltöttem az időt, hanem horgolgattam kicsit, meg az alaszkai rákhalászokat néztem, amint éppen le akarják győzni a Bering-tengert (férfiak, mit ne mondjak), de amúgy csend volt, és nyugi. Átmenetileg ugyan senkinek nem volt szüksége rám, se szakdolgozat, se sürgiforgi, se tanulmányírás, de ha jött volna bárki, hogy izé, egy kis segítség kéne, legyen az férj, macska vagy akár Jézus, csak félretettem volna a horgolást, leállítom az alaszkai rákhalászokat (mamii, a Wild Bill hajóján ebben az évadban egy csivava is van, tényleg meg vannak ezek húzatva), és mentem volna segíteni.

Ma már nagypéntek van, ami (fura módon) nekem valahogy mindig könnyebb egy kicsit, mint előtte az éjszaka. Most már minden eldőlt, mindenki teszi a dolgát. Úgyhogy én is behajintok egy mosást, pakolgatok a szekrényeimben, meg kipucolom ecettel a kávéfőzőt. Rend a lelke mindennek.

Rajtam most, úgy érzem, nem sok mutogatnivaló van, úgyhogy beküldöm helyettesíteni Schrödinger macskáját. A körülményekhez képest (mármint hogy lassan három hónapja lemondtak róla) egészen jól van. Egyre lassabb és soványabb, de azért azt még pontosan tudja, hová érdemes kifeküdni napozni.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/19 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

6/230 – Vákuum

Úgy éljek, ebben vagyok már múlt péntek óta, folyamatos szívó hatások terelgetnek innen oda, onnan ide: szakdolgozók, konferencia, fel a hegyre, le a hegyről, számoljuk meg, gyűjtsük össze, küldjük el, nézzük át, tanulmány, hivatkozások, statisztika, új bekezdés, nézzük át, korrigáljuk, mérlegeljünk, számoljuk össze, fordítsuk fejjel lefelé, aztán rázzuk ki.

Mostantól viszont vakációm van, és ez a vakáció egészen pontosan akkor kezdődött meg, amikor elküldtem a nyavalyás tanulmányt, aztán elküldtem magamat is masszázsra, úgyhogy már másfél órája vakációm van, de még mindig nem bírom elhinni.

Na, talán holnapra már sikerülni fog.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/18 hüvelyk eská, tavasz

 

6/229 – Dutyi

Tudom, részletes beszámolót vártok (vagy nem) a hétfőkedd történéseiről, de én innentű tanulmányt írok, mert most már tényleg holnap van a leadási határidő, és roppantul lelkesítő adatokat találtam arról, többek között mit fordított le Kossuth a dutyiban. Úgyhogy most meló van.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/17 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/228 – Üdvözlet a bolondokházából

Éppen egy olyan különleges negyedórában vagyok, amikor éppen nem kell csinálnom semmit, vagy legalábbis senki sem szólt, hogy valami dolgom lenne.

Akkor stresszoldásul neki bele!

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/16 hüvelyk eská, tavasz

 

6/227 – City trail

Most két és fél nap bolondokháza következik (jaj, a vakációm! jaj, a tanulmányom!), melynek során még csak haza sem jövök, hanem éjszakára egy esztergomi panzióban húzom meg magam. (Már persze amennyiben minden renden a szobafoglalással. Ha nem, az irodám padlója marad. Nemigen tetszene ez az opció.)

Ami az időjárást illeti, én még mindig rohadtul fázom, és a következő kétésfél napban sem kecsegtetnek sok jóval hőmérsékileg, úgyhogy némi morgolódással polárholmikban nyomom végig a diliházat, melynek szerves részeként ma este fél kilenckor fel kell kúsznom egy csomó látogató hallgatóval a Szt. Tamás-hegyre. Ez egy úgynevezett city trail bulika lesz, ami, ha jól értem, arról szól, hogy fel-alá kószálunk a zegernyében, az ifjak meg közben tereptárgyakat keresnek vajmi. Abszolúte jellemző egyébként a helyzetre, hogy midőn enyhe tanácstalansággal és növekvő kétségbeeséssel megkérdeztem, ugyan hol a túróban van a Szt. Tamás-hegy, a kollégáim szó nélkül kimutattak az ablakon a kálváriadombra, amit én fotózni szoktam. Pofám bőre gyere le. Na sebaj, legalább eltévedni nem fogunk, vagy ha mégis, nem esznek meg a farkasok. És túracipőt is viszek.

A holnapi nap esetében semmit nem tudok ígérni, vagy lesz bejegyzés, vagy nem, de az biztos. Jaj, a vakációm, jaj, a tanulmányom, ma reggel fél hatkor veselkedtem neki, hogy a két utolsó most-már-istenbizony-teljesen-kész szakdolgozatot átnézzem, mielőtt ráütöm a “leadhatod, édes lányom” pecsétet. Borzasztó két linkóci nőszemély, leesett volna az ujjatokról a karikagyűrű, ha nem utolsó percre hagyjátok, he? Egész hétvégén nem tudtam a saját teljesítendőimmel foglalkozni. No de most már megvan, leadható, visszadobni sem fogják, bár őszintén meg fogom mondani nekik, hogy igencsak meg fogok lepődni, ha hármasnál jobbat kapnak az irományaikra.

Közben meg továbbra is jaj, a vakációm, jaj, a tanulmányom, mire hazakeveredem, már szerda lesz, és nemigen bízom abban, hogy a rohanás közben tudnék dolgozni rajta, bár nyilván lesznek üresjáratok, de azok nem alkalmasak arra, hogy az ember tudománnyal foglalkozzék közben. Úgyhogy, kitalálhatjátok, viszek magammal horgolnivalót.

A kicsiny útitáskát a múlt héten vettem én préda nőszemély az Yves Rocher-nál, mikor felújítottam orgonaillatú tisztálkodóparkomat. Erről a csuda kabátról pedig már regéltem ugyan nektek, de még nem láttátok teljes pompájában. Némiképp trónokharcául érzem magam tőle, úgyhogy ne kekeckedjen velem máma senki, vagy előrántom a fegyvereimet. (Horgolótű lesz az. Bár, ami azt illeti, bicska is mindig van nálam. Olyan kicsike svájci.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/04/15 hüvelyk eská, tavasz

 

6/226 – Illeszték

A hétvégém olyan dekoratívan esett szét az illesztéseknél, mint egy elvénült turkálós muszlintunika. Időnként még mindig újabb és újabb szakdolgozat-változatok pottyannak a fejemre, ami persze azt is jelenti, hogy ezek miatt összesen annyi eszem marad pluszban, amennyi a horgolótű forgatásához elég. A helyzet persze lehetne sokkal-sokkal rosszabb is, tizennyolcadikán van a soron következő tanulmányom leadási határideje, nem pedig (vegyük) holnap, és óvatos becsléssel is kész van már a fele, de legalább negyven százaléka.

Ma azért megpróbálok némi rendet vágni a kuplerájban, mert holnap reggel kimegyek a házból, oszt előreláthatólag szerda délelőttig nem is jövök vissza. Ah, kötelességek.

Nem tudom, ti hogyan vagytok vele, de én fázom egy kicsikét.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/14 hüvelyk eská, tavasz

 

6/225 – Hédervári

Még mindig a napot lopom és istentelenkedem, mert a tegnapi alatt sem fejeztem be egészen a párnahuzatokat, ehelyett szakdolgozókkal mókáztam, majd egy ábrándos pillanatban újraterveztem Filoméla takaróját. Ez az újratervezés további újratervezéseket és további merényleteket fog igényelni, de a végén majd három(!) takaró lesz az egész irgumburgum eredménye, Csicsóné mindhárom lányának egy. Remélhetőleg még azelőtt, hogy leérettségizne mindegyikük. (A legkisebb királylány épp betöltötte a hármat, csak mondom.)

No de legalább így további jogcímet szereztem magamnak arra, hogy a Bűnök Barlangjában héderezzek ma is. Előbb viszont piac.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/13 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/224 – Lopott idő

Ilyen napom olyan régen volt, hogy már szeri-számát sem tudom, és most is csak lopott idővel gazdálkodom, amit tanulmányok írásától és más hasonló feladatoktól csentem el, de hát tényleg besokalltam, nincs mese.

Ma vakációm van. Pont. És addig ki nem jövök a Bűnök Barlangjából, amíg be nem fejeztem legalább három díszpárna-huzatot a félkész-negyedkész állapotban kallódó projektekből. Tessék várni türelemmel.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/12 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/223 – Plezúr

Három szundival és nyivákolva keltem ma reggel, miután volt egy kis hajnali műszakom is macskaetetéssel meg fésüléssel meg ppt-gyártással, és annyira de annyira kéne nekem most az a tavaszi vakáció, hogy én azt el nem mondhatom. Persze, lesz vakációm, elvben már holnap elkezdődik, a gyakorlatban ugyan csak jövő szerdától, és akkor is tanulmányokkal meg effélékkel lesz kipitykézve, de én most akarom, most azonnal.

Közben a cseresznyefa mellé elkezdett nyílni az orgona is, nekem meg csak akkor jut belőle, amikor elfutok mellette munkába menet, munkából jövet, és ebbéli bánatomban ma orgonás tusfürdővel és testápolóval és parfümmel is nekimentem magamnak, hátha. A reggeli miafrancotvegyekfel is egyre nehezebb, mert ott van a hatszázezer tavaszi holmim, de másfél hete van a bal térdemen egy akkora plezúr, hogy azt nem mutogathatom, arról nem is beszélve, hogy annyi táskám van, mint égen a csillag, de egyszerűen nem jut erő, idő és energia arra, hogy átpakoljak ebből a sárgából egy bármelyikbe.

Ááááá, ide a vakációmmal.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/11 hüvelyk eská, tavasz

 

6/222 – Felemás

Délelőtt szöszmöte és szövegbirkózás, délután szakdolgozók, tudok én élni, hejj. (Nem.)

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/10 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

6/221 – Kicsinyég

Mikor reggel elmentem dolgozóba, viszonylag csinos voltam (hé, tessék belekalkulálni a hatkor indulást is, csodákra én sem vagyok képes), magassarkú piros csizma volt rajtam meg hajsál meg kiskabát meg kis piros pulcsi meg fél kilónyi bizsu, az alsószoknyám még a derekamon volt, nem pedig a csípőmön, és még ki is voltam mázolva kicsinyég. Tényleg.

Aztán hazajöttem így.

Ha lenne bennem annyi energia, újraépíteném a reggeli kinézetemet, de őszintén, annak is örülök, hogy éppen egyik macska sem foglalta el a futonom.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/09 hüvelyk eská, tavasz

 

6/220 – Lábjegyzet

Eddig csak toporgott, de most gőzerővel beindul a Szakdolgozatok Hete. Ma reggel hatkor már három darab várt a postaládámban a készültség különböző (és, valljuk be, többé-kevésbé siralmas) fázisaiban. Nyolcra végig is rágtam magam rajtuk, és megtettem értékes javítási javaslataimat, melyek eredményeképpen… lövésem sincs, mi lesz ennek eredményeképpen. Remélhetőleg nem fogok túl sűrűn csuklani, és szintúgy remélhetőleg le is tudják majd adni a dolgozataikat. Mindenesetre mindig képesek új meglepetést szerezni nekem, ezúttal például az egyikben egy olyan hivatkozási rendszert találtam, amilyet még nem láttam soha sehol semmikor, és megvolt az ok arra, hogy miért nem. (Mer abszurd, azér.)

Mindeközben nekem tanulmányokat kéne írnom, ó, mamám, de ez valószínűleg a jövő hétre meg az azutánira marad, melyek amúgy tavaszi vakációt jelentenek – elvben. Azért elvben, mert a gyakorlatban a jövő hét eleje irgalmatlan munkamunkában telik, monstre háromnapos rendezvényen állok glédában a szervezői oldalon, és egy ideig még azzal is kacérkodtam, hogy elvonulok erre az időre egy esztergomi panzióba, de aztán mégiscsak úgy döntöttem, hogy ez már túl sok lenne a jóból.

Tarzan sarka ez a félév, az. Úgyhogy ebbéli bánatomban úgy kicsíptem magam, mint Szaros Pista Krisztus nevenapján, pedig csak a könyvtárig mászok el.

A robbantott haj ellen persze nem tudok tenni semmit.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/08 hüvelyk eská, tavasz

 

6/219 – Gyuszi

Ah, azok a régi szép idők, midőn az Úr napját azzal szentelték meg, hogy felvették a legjobb ruhájukat és nem dolgoztak, nem pedig háromféle mintában és égig robbantott kóctömeggel mentek hetibevásárolni két szakdolgozat között.

(Azokban a régi szép időkben én már tragikusan öregasszonynak számítottam volna a magam negyvenpluszával, hacsak el nem visz még korábban valami gyógyíthatatlan, például egy tüdőgyuszi, és a legjobb ruhám egyben az egyetlen tiszta ruhám is lett volna, az is csak akkor, ha valamelyik hajnalban levonulok a patakra kimosni és eközben a tüdőgyuszival kokettálni, és egész héten csak szombat este fürödtem volna, és akkor is csak lavoárban. Elhihetitek.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/07 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

Intermezzó – Tulipántalány

Amíg én tancsikázok, itt hagyok nektek egy kérdést, mégpedig azt, hogy mi a fészkes fenét varrjak magamnak ebből a szííp tulipános turkálós paplanhuzatból?

Nincs százötven széles se, és mint láthatjátok, a hátulján csíkok vannak, tehát teljesen más minta, nem is igen passzol egymáshoz a kettő. Elég vékonyka (áttetszik rajta a hátlap csíkozása), fent pedig, azon a részen, amit behajtottam a szekrényajtó mögé, nincs is rajta semmi, csak fehér hómező.

Tanácsot kérek, micsináljak.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/06 hüvelyk eská, tavasz