RSS

eská kategória bejegyzései

7/348 – A Hülye Alvások Minisztériuma

Rajtam ugyan most egy meglehetősen csinos paplanruha van (és nem az, amelyik tegnap), de azért mégiscsak inkább Pocit küldöm be, mert ő még alvás közben is élmény a javából.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/08/13 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/347 – Generalizált

Újabb nyűgös kánikulanap paplanruhában és robbantott hajjal, mindehhez pedig afféle generalizált szorongás, mert a világban ugyan van baj elég, de én most mégse tudok pontosan rámutatni, konkrétan mi nyomaszt. Talán mindenből egy kicsi.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/08/12 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 7/45 – Házikó

Az a gyanúm, némileg több energiát (és maszkolószalagot) feccöltem bele ennek az eredetileg pálinkatartó házikónak a kimázolásába, mint amennyit megért a dolog, de ez is egyike volt azoknak a cuccoknak, amik évek óta lappangtak makacsul és kidobhatatlanul a lakásban, hát akkor meg legalább nézzenek ki valahogy.

A tegnapi nappal viszont befejeztem a mindenféle dógok mázolgatását, úgyhogy lassan összeáll a nagykép is a sok apró maszatból.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/08/10 hüvelyk újracucc, eská

 

7/345 – Meteo

Vannak, akik a meteorológusoktól tudják meg, mekkora a levegő páratartalma, és vannak, akik a tükörből.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/08/10 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/344 – Kucsma

Ah, nyár. Reggelire gyümölcsjoghurt, ebédre jégkrém, a vacsorára meg gondolni sem akarok. Estig lezuhanyzom háromszor, megiszom egy akó vizet, és miközben mások kint süttetik magukat pecsenyére a napon, én bent bujkálok a lakásban.

Na persze nekem szavam se lehet, ezek a csávók kantáros polárnadrágban, kucsmában és csizmában nyomják a tűző napon.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/08/09 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/343 – Veszélyes

Még fél nyolc sincs, de én már azt jövendölöm mára, hogy bele fogunk dögleni a hőségbe. Viszont addig is piac.

A kép elkészítése után jöttem rá, hogy a rossebbe, a jobb felkaromon még mindig ott a folt, amit már nem is tudom melyik balesetben szereztem a múlt héten. Takarítás volt vagy festés vagy mittomén, de már hetek óta piszok veszélyesen élek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/08/08 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 7/44 – A pingálóasszony újra akcióban és más merényletek

Ezúttal kábé tizenöt év szünet volt a két hadművelet között, és valójában nem csináltam semmi újat, csak kicsit felfrissítettem a pingát a “tulipános” “ládámon”.

Előtte:

Utána:

A motívumot egyébként erről a plafonról loptam anno (nyilván egy kicsit egyszerűsítve-alakítva-stilizálva), a kép közepén leghátul látható, ha jól figyeltek.*

Bónusz találós kérdés, itt a blogon (nem a fb-oldalon) kérem kommentben a választ: hol van ez a plafon? Aki kitalálja, kap tőlem az alábbi kosárból egy általa választott baglyot, és ki is hímezem neki, bezony.

* A kép pontos forrását csak akkor tudom megadni, ha valaki kitalálta, hol van ez, mert a link rögvest lelövi a poént. (Na most már jöhet, úgyhogy tessék.)

 
13 hozzászólás

Szerző: be 2020/08/07 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/342 – Random

Én még mindig a ládával tökölök (bár ma délutánra már az összeszerelését tervezem), és éppen úgy is nézek ki, mint aki egy ládával tököl, úgyhogy addig is nesztek pár random fotó a hetemből.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/08/07 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/341 – Foxi

Nekünk (mármint a Repülő Kutatónak meg nekem) tényleg vadvízi evezés vagy sziklamászás vagy muay thai-edzés kéne, cserébe meg távoltartani magunkat a háztartástól. Én még mindig sántikálok kicsinyt a majdnem-térdtörős takarítóbaleset után, a Repülő Kutató meg, mittomén, talán megirigyelte tőlem a fél-invalidus állapotot, mert tegnap este, miközben a legjobb Fiskars Santoku kését mosogatta… nos, talán nem is kell befejeznem ezt a mondatot. A keze még megvan. Nagyrészt.

Tájainkon az egyetlen elégedett illető még mindig az új puffon gombócolja végig a nap nagyját,

én meg sántikálás ide vagy oda, tegnap szétkaptam az emlegetett ládát, mint foxi a lábtörlőt,

és ma valószínűleg le is festem, mert a buli sose ér véget, hajdiradirom.

Még akkor is, de különösen akkor, ha robbant hajakból, félig kiszuperált ruhadarabokból és általános kinézetemből kifojólag az alábbiak a leginkább mutogatható részeim.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/08/06 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 7/43 – Minta

“Milyen kár, hogy a régi jó dolgokból már nem maradt semmi!”, mondta egykor egy reklám. Ó, dehogynem. Épp csak egy kicsit, hm, modernizálódtak. Akár egy elszánt anyóról van szó*,

akár pedig rólam.

* Sajnos nem emlékszem, honnan mentettem le a képet, de ha valaki esetleg tudja, jelezze, és azt is beírom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/08/05 hüvelyk ajándék, eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/340 – Siker

Hm, nem is tudom, mikor értékelték ennyire az én tevékenységemet, mégpedig éjjel

és nappal.

(A plafonon nemtom, mi van, de a jelek szerint még haladt is úgy egy méternyit.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/08/05 hüvelyk ajándék, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 7/42 – Puff

Ez sem azzal kezdődött, hogy jajdeszükségemvanegyújpuffra, hanem úgy, hogy jajdehovárakjameleztasokizét.

Vannak azok a dolgok, amiket az ember nem vesz fel, de nem is dob ki, pláne mert tudja, hogy majd valamikor kezdeni fog velük valamit. Ezt a ládát viszont mindenképpen ki akartam már üríteni,

merthogy gondosan be volt tolva egy sarokba, hogy ne dűljön szét. (Látjátok ott fent azt a likat rajta? Na amiatt.)

A ládáról még nem tudom, hogy szétverem és kidobom, vagy megmentem, de mindenekelőtt el kellett tüntetni belőle a cuccokat, meg ha már úgyis arra jártam, esetleg más cuccokat is. Egyszer egy könyvben olvastam, hogy az anyuka kínjában puffokat varrt, hogy legyen mibe eldugdosnia azokat a rettenetes ruhadarabokat, amiket a gyerekei kaptak mindenféle családtagoktól.

Hát jó, akkor puff.

Anyagot elő,

kiválogatni belőle kétfélét, az egyikből harminc centi széles csíkokat vágni,

a másikból a jó öreg zsinórkörzős módszerrel

kettő köröt,

aztán elszegni az összes izét,

és erisszed varrás. Cipzárt beilleszteni,

tetejét-oldalát összevarrni-letűzni,

aztán neki a tömésnek.

Tizenkét kiló és harminc deka ruha meg egyéb majd-egyszer-jó-lesz szövetféle ment bele. Lemértem.

Itt viszont már nincs egy se, juhé.

Jó nagy dög lett belőle, mi?

Valószínűleg nem is marad itt, hanem legurítom majd a Repülő Kutató dolgozójába. Egyelőre viszont még nézegetem kicsit.

 

U.i.: Felmerült a kérdés, hogy milyen méretű darabokból áll össze a puff – nos, itt most azt írom le, én hogyan csináltam, de ha valakinek éppen nincs annyi anyaga vagy annyi beletömködni valója, máris lehet változtatni a dolgokon. A méretek, amikkel én dolgoztam: a két kör ráhagyás nélkül 58 cm átmérőjű (a kiszabott darabon kell még az átmérőhöz plusz 3 centi, hogy körbe-körbe mindenütt meglegyen a 1,5 centi varrásráhagyás); az “oldalfal” 30 centi széles. Ebbe az “oldalfal”-csíkba a 20 cm hosszú cipzárt úgy varrtam bele, hogy a csík egy folyamatos körré álljon össze, amelynek 182 centi a körkerülete.

A lényeg, hogy amekkora aljának-tetejének szánt körökkel rendelkezik az ember, azokra kell kiszámítani az “oldalfal” hosszát. Én most lusta voltam még az áltisis matekhoz is, úgyhogy ezt a következő linken lévő kalkulátorral oldottam meg: https://www.calkoo.com/hu/kor-kerulete-es-terulete-kalkulator

Jó munkát mindenkinek, aki esetleg belefog, és majd meséljétek el, hogyan sikerült! 🙂

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2020/08/04 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/339 – Rozsda és korall

Borzasztó nagy marhaságokat álmodtam az éjjel. Amerikában voltam a Hoover gátnál egy kaszinóhotelben(!), de szemben, a folyón túl (ami egyébként leginkább a Niagara vízesésre hasonlított) ott feküdt Seattle(!), a folyómenti bicikliúton pedig öltönyös-nyakkendős munkába-bringázók versenyeztek egymással üvöltözve. A kaszinóhotelben minden csökkentett kapacitáson, tessék-lássék működött: pislákoló lámpák, üresen kongó étterem, a lakosztály sarkában kivirágzott a penész, dohos ágynemű, az egyik emelet sarkában eldugva meg egy hawaii stílben kidekorált önkiszolgáló bár, ahol automatákba kellett bedobálni fémpénzeket, de sehol nem volt senki, aki felváltsa a papírpénzeinket apróra. Mindehhez ráadásul ott volt a komplett családom (nyilván a holtakat is beleértve, ők hajlamosak igencsak életben lenni az álmaimban), mindenki veszekedett mindenkivel, én meg mindenáron át akartam jutni a folyó túloldalára, mielőtt én is beszállok a veszekedésbe, mert tudtam, hogy akkor én leszek közülük a legrosszabb, de le volt zárva a híd.

Jáj.

Jáj.

Pedig nekem terveim voltak mára ezekkel itt.

Vagy ezekkel itt.

Jáj. Haraptyuk szépen össze a fogunkat, és ugorjunk neki valaminek. Bármelyik valaminek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/08/04 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/337 – Porc

Idén én már nem lottózom. Jó, ez nem olyan nagy ügy, mert egyébként se, de a tegnapi délutánon valószínűleg elhasználtam az összes szerencsét, ami erre az évre kijutott.

Az egész megint azzal kezdődött, hogy A Balfaszok Királynője akkorát tanyált, hogy a fal adta a másikat, és nem csak képletesen. Természetesen nem parkour-edzésen voltam, és nem a kertben próbáltam ki, megy-e nekem a cukahara, de még csak nem is részegen rohantam villamos után, mely esetekben teljesen indokolt, ha nagyot esem enyim pofára, sőt, voltaképpen ezeket a világ igazságos létének bizonyítékaként vagyok hajlandó elkönyvelni. Ehelyett egy nagy frászt. Takarítottam.

Éppen kicűgöltem a fürdőszobából a szőnyegeket, hogy majd szépen felporszívózok és felmosok, amikor egy remek fordulattal átestem az inkriminált szőnyegeken, és belecsapódtam térddel a fürdőszoba küszöbének élébe. Akkora erővel értem talajt, hogy a térdemen, nem viccelek, egy négycentis vágás van keresztben, és rosszabb is lehetne, ha nem lett volna rajtam hosszú ruha. (Épp ezért most, ha megbocsátotok, nem fogom mutogatni legújabb harci sérülésemet, mert biztos vannak az olvasók között ájulékonyabbak is.) Mindehhez mára a vágás körül egy bájos, gyermektenyérnyi lila zúzódást is fel tudok mutatni, és ennek megfelelően fáj is az egész miskulancia. Mégis – és ezért nem lottózom már idén – most már valószínű, hogy ennyivel megúsztam, ami csodaszámba megy. Amikor hideg verejtékben úszva feküdtem hanyatt a padlón, és próbáltam nem elájulni, a Repülő Kutató meg kis nilonzacskóba pakolt jégkockákkal borogatta a térdemet, még az volt a kérdés, kiegyezünk-e porcleválással, vagy az egész térdemnek kampeca.

Ne takarítsatok. Rohadtul veszélyes. Inkább próbáljátok ki az egykerekű biciklit, a Harcosok Klubját vagy a magasugrást, azok ártalmatlan tevékenységek.

Most pedig megyek főzni, mert ma étkezős vendégeink jönnek. Amennyiben további alkatrészeimet is sikerül szarrávernem, természetesen hűségesen beszámolok róla.

Amúgy miközben gatyába ráztam magam a mai naphoz, hirtelen eszembe jutott a sztori a csajjal, aki balesetben lefejelte az autó szélvédőjét, de még a mentőben is szelfit készített arról, milyen csodásan megmaradt a sminkje. Nos, az enyém ettől most majdnem ráment a röhögésre.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/08/02 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/július

Nna.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/31 hüvelyk újracucc, eská, galéria, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/335 – Példa

Egyesek pontosan tudják, mit érdemes csinálni ebben az időben.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/334 – Deklaráció

Én alulírott ezzel az időjárással nem értek egyet, nem támogatom, és semmi közöm hozzá.

Köszönöm, hogy ezt elmondhattam.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/30 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Intermezzó – Ariadné

Jó, na, egy igazi préda nőszemély vagyok, és roppant örömemet lelem az internetes fonalrendelésekben.

A plusz lábaksz meg a baltával ácsolt ruha csak azért van a képen, ne ijedjetek meg attól: vajon mi történhetett velem, hogy ennyire pasztellke rendelést adtam le. Amúgy viszont ahhoz képest, hogy még márciusban két blogolvasó is elküldte nekem magánüzenetként ezt a képet,

valójában most rendelek először fonalat, amióta beütött a szopornyica, és most sem azért, mert már mind elfogyott volna.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/29 hüvelyk ajándék, eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/332 – Féldekás

A festés, mázolás és általában vett hórukkmunka igen csúnyán, mondhatni anekdotikus mértékben kihozta belőlem a látens építőmunkást: még nem füttyögök utána az utcán a nőknek, és nem indítom féldekás keverttel a napot, de a szókincsemre már rettenetes hatással van, tegnap például azt jelentettem be családtagjaimnak, hogy “Ti pedig, szőrös gecik, arra sem vagytok méltók, hogy a saruszíjamat megoldjátok”.

Nem tudom, enyhítő körülménynek számít-e, hogy eközben mondtam:

Ez nem egy különösebben nagy szőnyeg. Mire végeztem vele, egy emberfejnyi méretű macskaszőr- és másizé-labdával álltam szemközt, amit azonnal gyorsan ki is dobtam, mielőtt életre kel, és ő is végighányja az előszobát.

A kisebbik szőrössel azt is közöltem, hogy “Visszarendeztem a hálószobátokat, te hálátlan förmedvény. Ha megint hányni merészelsz, bundakesztyűt csinálok belőled”. Nem úgy festett, mintha nagyon meg lenne hatódva.

Mivel ma kimegyek a civilizációba, hogy képkereteket vegyek át az Ikea garázsában*, csak reménykedni tudok abban, hogy a verbális építőmunkás részem itthon marad, mert odakint semmi szükség rá, idebent viszont van még dolga elég. Mindenesetre megpróbáltam kicivilizálni magam valamennyire, de ebben a vészterhes és festékfoltos és kánikulás időszakban ennyire tellett.

* Mint rájöttem, azok a szép négyzetes Fiskbo keretek, amikre olyan nagy örömmel csodálkoztam rá két hete (egy újszülöttnek minden vicc új) augusztus 5-től úgy ki lesznek vonva a forgalomból, mint a patyolat, pedig nekem kell ilyen keret, mégpedig minél több. Úgyhogy dérrel-dúrral rendeltem egy adagot, és ma megyek átvenni az onlány rendelést.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/28 hüvelyk ajándék, eská, macs, nyár

 

Eská 7/41 – Polctetrisz

Palotánk összes termei közül valószínűleg az emeleti folyosóval volt és lesz is mindig a legtöbb bajom. Én nem pártolom az efféle folyosókat: közlekedni sok, bútorozni kevés, semmit sem lehet tenni az ellen, hogy ne legyen kis giliszta egy nagy gilisztában*, és ha már úgyis ott van egy ilyen nehezen kihasználható hely, mi a csecsebogyónak nyílnak befelé onnan az ajtók a szobákba, igazán nyílhatnának kifelé is, az praktikusabb lenne. Amikor fehérre volt festve, még inkább kiütköztek az architekturális idétlenségek, úgyhogy ezért festtettem le pipeződre, hátha az segít. Segített egy kicsit, de ettől még éppúgy kisgiliszta maradt a nyomorult.

A nemszeretem helyek és terek sorsa nálam általában mindig ugyanaz: raktár lesz belőlük meg lomtár, ahová odalöködöm azokat a dolgokat, amelyek fontosak és hasznosak ugyan, de nem tudom hová pakolni őket, na meg természetesen azokat is, amik nem fontosak és nem hasznosak, de mégsem kidobhatóak (ha van ennek valami értelme. Amikor leírtam, még volt.). Tárolás orrba-szájba, lehetőleg úgy, hogy ne legyen túlzsúfolt az ambiansz, de hát ezt hogyan csinálja meg az ember egy gilisztában, grr. Ja, meg a könyvek. Nálunk a házban mindenhol vannak könyvek, kivéve a fürdőszobákat, mert leginkább zuhanyozni szoktunk, meg a budikat, mert jó az emésztésünk.

Az emeleti folyosón ennélfogva állandóan káosz van és kupleráj, szedett-vedett bútorok és ide-még-jó-lesz szőnyegek. A bútorok, amiket első kézből szereztünk be, nagyrészt fehérek, de az uraságoktól levetett holmik esetében még ez sem igaz, és az általános nemszeretemség meg ide-még-jó-lesz meg hát-ezt-hová-suvasszam-el következtében az emeleti folyosónak egyidejűleg sikerül teljesítenie, hogy sivár és zsúfolt legyen.

Úgyhogy az idei év egyik nagy projektje abban áll, hogy az emeleti folyosót gatyába rázzam, ezt a gatyába rázást pedig a lehető legkevesebb befektetéssel, mert ha találnék az univerzumban valahol egy ráérő és hülyeségekre nyitott asztalost, lenne itt szőlő, búza meg lágy kenyér is, de nekem már nem lenne gatyám. Ennélfogva a bútorzat marad, de megpróbálom kihozni belőle a legtöbbet, amit lehetséges. Legyünk realisták: ez a giliszta sose lesz más, csak egy közlekedő raktár, de ez nem jelenti azt hogy ne lehetne egy esztétikus raktár. Papagájsegg színekben, természetesen, mert azért mégsem engedhetünk az elveinkből.

Az akció a marha nagy komóddal indult, és mostanra már sikerült a fölötte lévő polcot is gatyába rázni, így most arról mesélek, de előbb hadd mutatok egy “előtte” fotót, amit még május közepén lőttem. Ha esetleg nem hittétek volna el a “raktár és lomtár”  kitételt.

Voálá.

Bályos, mi? Bezony, ez volt az a polc, amire felhajigáltam mindenféléket, amiket nem tudtam máshová tenni. Ja, és persze itt lakik a cipőim egy része is, növelendő a zűrzavart. Úgy négy évvel ezelőtt már nekifogtam, hogy bevonjam öntapadós tapétával a cipősdobozokat, amik Imelda Marcos gyűjteményét tárolják, de az vajmi keveset segített az általános gondokon.

Az általános gondok egyik része nyilván maga a függőpolc, ami (mondanom sem kell) szintén uraságoktól levetett holmi, még anyósomék miskolci lakásából származik, és, ha jól emlékszem, sógornőm leányszobájában ült a falon. Amikor anyósomék mellénk költöztek, hozták ezt is magukkal, és használták is egy ideig, de aztán lett nekik jobb, mi pedig nyilván befogadtuk.** Úgyhogy lett nekünk a pipeződ falhoz meg a fehér bútorokhoz meg a kilencvenes-évek-türkize komódhoz egy basz nagy barna izé, ami jól összenyomta a teret.

Na ennek ugrottam én neki most nyáron. Mindenekelőtt leszedtem róla mindent,

aztán körberagasztgattam maszkolószalaggal a kellő stratégiai helyeken.

A cél az volt, hogy ami igazi fa, azt lefestem, a laminát meg marad úgy, ahogy volt. Tehát gyakorlatilag a frontokon meg az oldalakon található léceket kellett lekennem.

És le is kentem ződre, le én.

(Igen, ez ugyanaz a festék, amivel a budi padlóját kentem le. Már eredetileg is ez volt a cél, de meg kellett várnom, mennyit vesz fel a vécé padlója, nehogy ott álljak siránkozva, hogy nincs elég.)

Amikor tavasszal kikevertettem a festékeket a Mogorvák Klánjával, a cipősdobozok is eszemben voltak, és a háttérben azokon is dolgozgattam, amíg az összes többi melómmal tökölődtem. Emlékeztek még erre?

Na hát ide kellettek azok a dobozok. Is.

Amíg száradt a festék, én beleálltam fejjel a további szelektálófeladatokba***, aztán amikor végre lehetett pakolni, leszedtem a maszkolószalagot, lemostam az ide-oda kenődött festékpöttyöket, és nekiláttam tetriszezni a dobozokkal, amíg végül azt nem mondtam, na így.

Mint már elhangzott, ez továbbra sem lesz más, mint egy raktár, de azért nézzen már ki valahogy, a jebezeusát neki. Ráadásul minden adott volt már a házban, amit felhasználtam a polchoz, kivéve a négy frissiben vásárolt ikeás irattartó papucsot. Kicsi sóher lelkem olvadoz, juhé.

Folytköv. Még van mit dolgozni a gilisztán, hajaj.

 

* A lakásunkról azt szoktam mondani, hogy az egy háromdimenziós giliszta. Mert tényleg.

** A felszerelést a Repülő Kutató meg apósom végezték távollétemben, és amikor hazajöttem munkából, kicsit megütött a guta, mert ezek a drága emberek a komódhoz igazították a polcot, nem a ki-be szögellőző falhoz. “De hát kicsi vízicsiga”, mondtam neki kétségbeesetten, “nem magyarázta el még neked senki, hogy a mozdíthatatlant a mozdíthatatlanhoz viszonyítva érdemes felpakolni?” Úgy fest, nem.

*** Le kellett szednem kettő 106 magas Billyről összesen vagy háromszáz könyvet, és újrarendeznem mindent mindennel, de erről majd később.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/28 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü