RSS

eská kategória bejegyzései

Eská 5/47 – Perszonyalizálva

Minekutána a szomszédban már órák óta készülődtek az említett izénapra, némiképp elszégyelltem magam, és nekiláttam összecsapkodni valami személyesebbet az ünnepeltnek. Túlzásba persze nem vittem, de itt volt az ajándékba szánt “egyszer kelljen, s jó, ha van” dobozban egy vödör aszfaltkréta is, ilyen, ni.

Jó, akkor tegyük egy kicsikét személyesebbé. Először is leszedtem róla a nejlonburkolatot meg a címkét, aztán elővettem egy csík öntapadós tapétát meg némi pauszpapírt. (Az öntapadós tapéta amúgy még két évvel ezelőttről, a fürdőszoba felújítása korából maradt. Nálam tényleg nem megy kárba semmi, legfeljebb veszendőbe.)

Boldface nagybetűkkel felírtam a pauszra grafitceruzával az ifjú hölgy nevét,

aztán rátettem az öntapadós tapéta hátuljára, színével lefelé fordítva, és újrarajzoltam a betűket.

Mint látható, ilyenkor a pauszon lévő grafit természetes másolóanyagként működik, nem kell hozzá még indigó meg más nyimnyám. Indiánnak lenni tapasztalat. Indián már sok mindent mázolt össze életében pauszpapírról ledörzsölődő grafittal, no.

Indiánnak lenni sniccere is, ez volt a következő mozzanat. Alátéte, amin a sniccert használhatná, nincs ugyan, de van olyan kihajítandó doboza, amit nyugodtan össze lehet metélni. Hát akkor uccuneki.

Az uccuneki után lett egy patricám meg egy matricám. (Yeah, ezeket így hívják, indiánnak lenni tipográfiai ismerete is ekkicsi. Memóriája már nem lenni neki, szóval asszem, hogy talán a likas a patrica, de mit értek én már a lovakhoz.)

Matrica a doboz tetejére,

patrica a doboz oldalára.

Mehetünk tortát enni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/18 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

5/352 – Izénap

Mint a mellékelt ábrán is látható, már megjártam a piacot, ahol (nem meglepő módon) kénytelen voltam megállapítani, hogy jelenleg én vagyok a városban a legfehérebb bőrű nő, mármint azok közül, akik tízféle paradicsomra és kecskesajtra vágynak. Well, shit happens.

Ma délután grillparti várható a szomszédban, anyósom egyik unokájának ünnepeljük a névnapját vagy születésnapját vagy az első tejfoga kihullásának negyedik évfordulóját, lövésem sincs. A középsőről van szó, akinek novemberben van a névnapja és decemberben született, de azt hiszem, már említettem, hogy úgy állunk ezekkel, mint Második Böskével, akinek van egy privát szülinapja meg egy hivatalos. Ezeknek a kölköknek is van mindenféle ünnepe quantum satis, a legnagyobbnak például a névnapján ünneplik a születésnapját, a születésnapján meg a másik születésnapját, a legkisebbnek meg asszem kitaláltak egy Bucó névnapot is valamilyen random napra, merthogy természetesen van neki polgári neve is, de azzal meg ki törődik. Ezek után, gondolom, nem meglepő, hogy elvesztettem a fonalat. Torta is lesz, az a lényeg.

Amikor kitört ez a dili a nemhivatalos és hivatalos név- meg szüli- meg izénapokkal, egy ideig próbáltam követni az eseményeket mindenféle kézműves ajándékokkal, de mostanra eljutottam oda, hogy van egy dobozom ilyen random ünnepi alkalmakra, hajcsatok vannak benne meg gyöngyfűző szettek meg kiskönyvek meg zsírkréták, és amikor kiderül, hogy délután kettőtől éppen kinek kell elkornyikálnunk, hogy boldogszülinaaaapot, kiveszek belőle valamit.

Ma asszem egy “hogyan díszítsünk muffint cukormázzal for dummies” kiskönyvet vágok hozzá az ünnepelthez, oszt kalap. Ez utóbbi szó szerint.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/18 hüvelyk eská, nyár

 

5/350 – Csavar

Azon, hogy miként alakul eddig ez a mai nap, akár röhöghetnék is, ha az nem fájna. Hajnal óta görcseim vannak, az mp3-lejátszóm, ami nélkül majdhogynem képtelen vagyok felülni bármiféle tömegközlekedési eszközre, eltűnt valahol a lakásban, ráadásul a szemüvegemből kiesett a csavar. Ez utóbbi természetesen akkor, amikor éppen arcmosáshoz vettem le, úgyhogy a csavar azóta már jó eséllyel a Dunában van.

Mindehhez még ma délután két találkozóm is van Budapesten, ahová tömegközlekedéssel kell bemennem, és közben az sem árt, ha látom, merre megyek.

Innen már csak felfelé, innen már csak felfelé.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/16 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/349 – Elfogy

A macskakaja szokás szerint elfogyott (igazán felháborító, hogy ezek a szőrös disznók nem élnek levegőn vagy napfényen, mennyivel könnyebb dolgunk lenne), úgyhogy valakinek le kell kutyagolnia az állateledel-boltig. Természetesen ebben a házban ketten élnek kétlábúak, de az egyik egy komoly dolgozó ember, aki ma is hosszúnadrágban megy be a munkahelyére hosszan baszni a rezet messzeföldön híres tudományos munkássága újabb gyöngyszemeit növesztgetni agya kagylójában vagy mittomén. Tévedés ne essék, én valójában eléggé jól tudom, mivel foglalkozik, de mindent összevéve a mai napra ez annyit jelent, hogy vagy elmegyek macskaeledelt venni, vagy a büdös kis mókusnyuszik kiverik a huppot, és nem fogja érdekelni őket, hogy melyikünk ment hosszúnadrágban reprezentálni egy negyven négyzetméteres irodába, és melyikünk ült a teraszon fülig bötűben, mindkettőnket utálni fognak.

A piacra is le kell menni, mert egyrészt igen jó az, ha van a házban friss zöldség, másrészt meg a hétvégén teljesen belepistultunk az ott kapható kecskekefirbe, ami olyan krémes és vastag, hogy szinte könnyebb villával enni, mint kiinni az üvegből. Ezenfelül elfogyott a házból a kuszkusz, ami ugyan sokak számára egy nagyúri huncutság, de nekünk ilyenkor nyáron alapeledel, merthogy lényegében nem kell főzni, és mi igen értékeljük azokat az eledeleket, amelyeket hétszáz fokban szinte főzés nélkül elő lehet állítani.

Mindeközben a vakációm is fogyik elfele, jövő héten már muszáj lesz munkaügyekkel is foglalkoznom, de amíg nem fogynak el a bötűk, addig igen kevéssé vagyok jó bármi másra. És fogyóban van a blog ötödik éve is, általában pedig ilyenkor kezdődnek a hogyantovább töprengések arról, hogy mit, miért, minek, kinek.

Azt kellene elérni nyilván, hogy ne essek szét ezer pici darabra, amelyek aztán külön-külön gurulásznak a padlón, mindegyik más irányba. Nos, ezúttal sem lesz könnyű.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/15 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/348 – Kisül

Ma éppen úgy érzem, mintha valamelyest hűvösebb lenne, de lehet, hogy csak az érzékelők sültek ki az exoszkeletonban.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/14 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 5/46 – Zöldszürke 1.

Amióta megettek a betűk, nemigen van időm kézműves foglalatosságokra, de ezt már régebb be akartam blogolni, úgyhogy gyerünk, ha távirati stílben is.

Amikor Filoméla itt volt, ruhákat is varrtam neki, egyet például ebből az anyagból itt:

Nemtom, valaha eljutok-e odáig, hogy jól fotózzak anyagokat, erre most éppen ezt a megoldást találtam ki kínomban. Természetesen a megbolondulós anyagboltból van, a Margit híd mellől, de oda már valószínűleg hiába mennétek érte, mert én megvettem majdnem mind, ami készleten volt.

Ha majd eljutunk odáig, hogy varrjak belőle magamnak is valamit, hűségesen be fogok számolni róla. Addig viszont, ezt varrtam belőle Filomélának:

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/13 hüvelyk ajándék, eská, nyár

 

5/347 – Písz

Megígértem, hogy ezen a héten válogatott hülyeségek várhatók – nos, ha másvalami nem is nagyon vagyok, de szavatartó az tutira. Ehhez, ami itt és most rajtam van, már csak egy békejelekkel szivárványszínűre pingált VW mikrobusz kéne, amiben recsegve megy végtelenített szalagon az “If you’re going to San Franciscooooo…”

Ugyan, ugyan, kedveskéim. Megmondtam már, hogy csak a teraszig megyek.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/13 hüvelyk eská, nyár

 

5/346 – Erőfeszítés

Ha a realitások függvényében, vagyis szigorúan az időjáráshoz (harmincplusz fok), lassan korhadó szociális életemhez (már megint nem tervezem, hogy a teraszon túlra merészkedjem a közeljövőben), valamint hangulatomhoz (grrmrr) és alapvető tevékenységeimhez (betűgyártás halomszám) öltözködnék a következő héten, én lennék a környék legunalmasabb őtözködős bloggere. Márpedig minden bizonnyal megvan a határa annak is, mennyi paplanruhát és morcos arckifejezést bír el a nagyérdemű.

A jövő héten ennélfogva válogatottan hülye áutfitek is várhatók, ne mondhassátok, hogy elhanyagolom a közönségemet.

Ma például istenbizony nem szándékozom menni sehová, de kelléknek milyen jól néz ki ez a kalap, nemdebár.

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/12 hüvelyk eská, nyár

 

5/345 – Menő

Vidám csepergésre ébredni: menőőő. Mindehhez az autista-forma macskád szokatlanul hangos és kitartó nyávogására is ébredni: nem annyira menőőő. A tény, hogy a macskád azért nyávog, mert már megszokta, hogy kettőkor felkelsz, és adsz neki jutifalatot, mielőtt beleveted magad a melóba, de ezúttal rettenetes módon elaludtál, mintha egy úthenger ment volna végig rajtad, és most persze fáradtabb vagy, mint elalvás előtt, mert végig rémálmodtad az éjszakát: egyáltalán nem menőőő.

Jó, akkor most piacra leszek lemenőőő, akár esik, akár nem, aztán megpróbálom szétválogatni a szart a májtól. Nem lesz könnyű.

Eső plusz kánikula, hát mit ne mondjak, öltözködésileg sem eccerű a zélet.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/11 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár

 

5/344 – Kör

Ma éjjel minden erőfeszítés ellenére is csak 24,5 fokra sikerült lehűteni a földszintet, és onnan már kúszott azóta felfelé fél fokot. Az emelettel nem is próbálkoztunk, ott 28,5-ról kellett volna indulni.

Egyre elhasználtabb vagyok a munkától és a melegtől, ebből kifolyólag meg egyre kétkedőbb abban, mit és miért csinálok, ez a kétkedés pedig egyre jobban elhasznál, és így tovább körbekörbe. Tudom, hogy nálam ez a menete a dolgoknak, minekminekek halomszám, sose volt másként, és nyilván nem is lesz másként sose, mert ha tudnék változtatni rajta, már megtettem volna, de azért ilyenkor nem a legjobb érzés az én fejemben lakni.

Cserébe viszont milyen fasza paplanruháim vannak, nédda.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/10 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/343 – Nyár

Tegnap délután elmentem masszázsra, mert mire jó az élet, ugye, ha nem fér bele egy kis lüxüs. A levegőben faszénparázs és az aszalódó természet illata úszott, augusztus volt a javából vagy rosszából, ízlés szerint. Az utcában lakó kutyák, ahányszor én masszázsra megyek, lankadatlan éberségükről óhajtják biztosítani a nagyérdeműt, hisztérikusan ugató ebek sorfala között vonulok el mindig, hogy kigyúrassam a vállamból a laptop fölött töltött órákat. Ezúttal csak egyetlen kutty eresztett meg felém egy bágyadt vaut, ő sem vette a fáradságot, hogy felkeljen ehhez az oldaláról a saját kertkapuja mögött.

Már két hete, hogy hajnali kettő és fél három között kelek. Megmosom négyféle kefével bánatos fogaimat, főzök egy kávét, adok a macskáknak jutifalatot, aztán ha megették, felkergetem őket az emeletre, és kereszthuzatot csinálok a földszinten a konyhai üvegajtó meg a teraszajtó segítségével. Kiülök a teraszra a laptoppal, napi első cigi, napi első kávé. Negyed ötkor szokott megszólalni valahol két utcával odébb egy kakas, büszkén hirdeti, hogy megszolgálja ám ő azt a takarmányt, tessék elfeledkezni a húslevesről, különben is ki az az idióta, aki ebben a rekkenő hőségben húslevesfőzésre vágyik. Háromnegyed hat körül megnézem a benti hőmérőt. Néha akár két fokkal is sikerül lenyomni a földszint hőmérsékletét, huszonötről huszonháromra. Estére ismét huszonöt lesz, kezdhetem majd másnap elölről az egészet. Becsukom az ajtókat, visszaengedem és megreggeliztetem a macskákat. Újra megtöltöm a kávéfőzőt.

Reggel hatra már túl vagyok három kávén, nem is akarom tudni, hány cigin (mindig tudom, a hajnali első előtt kiürítem a hamutartót, ez is része a rituálénak, szembesülni az önpusztítással). Túl vagyok már ötezer leütésnyi szövegen, néha, különleges kegyelmi pillanatokban, ennél többön is. Ha csak kettő vagy három jött össze, az baj, az ütemtervem rovására megy. Még délutánig dolgozom, de a nap legtermékenyebb része mindig ez, a hajnali órák. A szomszédék vörös macskája egy ponton végigvonul a kerten, éjszakai portyából jön, lustán lépked. Vet felém egy gyanakvó pillantást, aztán odaslattyog a madáritatóhoz, iszik. Hat óra múlt, töltök egy újabb kávét. Akár sikerült addig megírnom annyit, amennyit akartam, akár nem, az agyam vadul zsibong, az ég alján meg diadalmasan és dühöngve halad felfelé a Nap, hogy elperzseljen mindent, ami útjába kerül. Ez nekem a nyár.

Hallgassunk inkább egy kis zenét a télről.

Nyilván ma is fel vagyok öltözve, viszont azt hiszem, ez most nem annyira fontos. De azért tessék, ne érje szó a ház elejét.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/09 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/342 – Chapeau!

Kezdek már belekukulni abba, hogy folyton itthon ülök, és a meleg meg a napsütés elől bujkálok, úgyhogy ma reggel eldöntöttem, lekúszom a bankba meg a piacra, mielőtt ránk zuhan a beígért 35 fok.

Mindezt természetesen a megfelelő nyárias elegánszijában. Avec kalap.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/08 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 5/45 – “Bőrrel” “kárpitozott” ajtóbetétek

(Ezt már láttátok, de még nem részleteztem, úgyhogy uccuneki.)

Jó hosszú ideje állt már a vendégszobában ez a fura bútor. Hívjuk az egyszerűség kedvéért toalett-tükörnek, talán az a legegyszerűbb.

Valamilyen régiségboltból vették, mi meg megörököltük-forma. Akkor már az eredetileg valószínűleg üveggel bélelt szekrényajtók ezzel a vékony parafabetéttel rendelkeztek, így is maradt kábé másfél évtizedig, míg végül nekigyürkőztem, hogy kezdjek vele valamit. A tükör igen jó tükör, a szekrénykerész is jól pakolható, a bútor meglehetősen vicces-hülyén fest, de vajon mit lehetne vele csinálni, hm.

Hát például varrni az ajtókra új betéteket.

Az anyag egy sötét kékeszöld műbőr, a hosszúlábú madárkák polárból vannak, mint szinte mindig. Egyszer majd ha nagy leszek, nem kétoldalas ragasztószalaggal fogom rögzíteni az ilyesmit, de most úgy gondoltam, ez is megfelel.

A műbőr-darabokat, mint látható, közönséges cikcakkal szegtem el, a színes fejű “kárpitszögek” pedig mindközönséges rajzszögek.

A végeredmény pedig igazán kedvemre való.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/06 hüvelyk újracucc, eská

 

5/338 – Agysejt

Dögmelegben vonszolódni a minekminekek között mindig is mókás és szórakoztató tevékenység volt, most sincs ez másként. A Repülő Kutató a múlt héten felállított egy elméletet, ami nagyjából olyanformán hangzott, hogy van valahol az én fejemben egy agysejt, ami harminc fok fölött bekapcsol, és akkor nekem írnom kell. Bevallom, nem követtem pontosan, mi a nyavalyáról povedál. Éppen írnom kellett.

Ma viszont szombat van, ami még akkor is piacot jelent, ha éppen harminc fok fölött van a hőmérsék, nekem az agyamban pedig izék kapcsolgatnak ki-be. Úgyhogy fussunk, mielőtt még porrá omlanak a macskakövek, és megolvad talpunk alatt az aszfalt.

Tegnap amúgy, mint ez az előző bejegyzésből is látható, némiképp bepöccentem, és varrtam magamnak egy új paplanruhát. Kezeket fel mindenki, aki sejtette, hogy úgysem bírom ki a nélkül, hogy ma felvegyem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/04 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 5/44 – Csakazértis

A világ ne is álmodozzon arról, hogy esetleg kicsellózik velem. Ha nekem paplanruha kell, akkor paplanruha kell, slussz.

Amúgy megtaláltam azt is, miből kisbencéztem anno a szabásmintát. Burda 2005/11, ez a modell.

Hittétek volna?

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/03 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/337 – Békétlenség, bors és baj

Ez az Alice Csodaországban egyik fejezetének volt a címe, annak, amelyben a Hercegné meg a szakácsné borsfelhőben úszva mindenféle konyhai eszközöket vágtak egymáshoz, a végén pedig az addig ringatott bébi kismalaccá változott. Körülbelül itt is ilyen állapotok uralkodnak – nyugi, nem a házban, csak bennem. Az is elég.

Egyrészt, a parodontológiai kezelések igen sajátos következményekkel szoktak járni az én tájaimon. Eddigi tapasztalataim alapján bizton állíthatom, hogy ha az embert megkínozzák a felső részén, az az alsóra is kihat, mily roppant érdekes dolog ez a tápcsatorna, neszpá. A gusztustalan részletektől, mivel én olyan finom vagyok, mint a velencei csipke, megkímélnélek titeket, mindenesetre a fogaim már nagyjából helyremozogtak, de az emésztésem még nem. Hogy komfortom csak tovább nőljön, felébredtem egykor, aztán visszaaludtam ötkor, és most úgy érzem magam, mint akit ledaráltak, mintegy mellesleg pedig mára országos hőségriadó van felhőszakadásriadóval körítve. Úgyhogy minden adott egy kiváló naphoz.

Azt gondolom, ezek után mondanom sem kell, hogy a totális élvezet kiaknázása érdekében írok is, mint a bolond, és mivel engem a kihívások éltetnek, éppen három vagy négy különálló konfliktussal zsonglőrködöm, melyek természetesen egyidejűleg robbannak ki. Ugyan mi lenne abban a kunszt, ha szépen egymás után jönnének, mint vadkacsák a Münchhausen báró madzagra kötött avas szalonnájára?

“- Nos – mondta Alice -, roppant csúnya felnőtt lett volna belőle, de disznónak egészen csinos lesz.”

Egyébiránt, ha a zuniverzum olyan cuki lenne hozzám, amilyen nem lehet, a napjaim nem huszonnégy, hanem harminchat órából állnának, és én funkcionálni is tudnék mindvégig. Akkor legalább varrnék még néhány paplanruhát, mert ruhapaplan van, paplanruhához való dögmeleg van, igény is van, épp csak idő nincs.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/03 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/336 – Nyári örömök

Mint tudjuk, én meglehetősen sokat nyávogok arról, hogy az őtözködős bloggerek szégyene vagyok, de ez különösen a nyaraimra jellemző. Számos követővel rendelkező stílusikon királyi koleganőim (most más őtözködős bloggerekre gondolok, félre ne értsétek, bár a “királyi koleganőm” Őfelsége 1ső Fülig James mondása volt) ilyenkor élik a fénykorukat. Barnulás Saint Tropez-ban, könnyed séta toszkán kisutcákon, a nyár hét kihagyhatatlan maxiruhája, hogyan csomagoljunk kéthetes karibi vakációra, mivel hordjunk háncstalpú cipőt meg effélék. Én ezzel szemben itthon fityegek fülig bötűben meg házivarrott klepetyusokban, és a helyükre mászó fogaimmal szórakázom, sehol semmi napozás a Bahamákon vagy az öt legtrendibb palazzo nadrág százötven dolcsi alatt.

Na nem mintha hiányozna.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/02 hüvelyk eská, nyár

 

5/333 – Keservesen kínzatul

Elmentem parodontológushoz. Holnap is oda megyek. És erről tényleg nincs kedvem beszélni, hogy a ragya vinné el.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/30 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/330 – Keleten, nyugaton

Tökmindegy, hol, a helyzet úgyis változatlan.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/27 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 5/43 – Párnabagly

Amikor valamiért sehogy se jön össze az, amit csinálni szeretnék – mert rossz a koncepció, mert rossz a megvalósítás, mert rosszak a használt eszközök, vagy egyszerűen csak rossz az egész úgy, ahogy van -, mindig elő szoktam venni valamit, ami bezzeg úgy sikerült, mint a karikacsapás. Tegnap is ilyen napom volt, úgyhogy bementem a vendégszobába, megsimogatni kicsit a baglyos párnát, erről meg eszembe jutott, hogy hejhó, hát ezt én még be sem blogoltam.

Miután ugyebár a hó elején megtanultam horgolni*, teljesen belelkesedtem attól, hogy ezt most én milyen jól fel tudom használni mindenféle vegyes technikával készült tárgyakhoz. Ez a projekt mégse horgolással kezdődött, hanem, mint általában, egy firkával. (Egyszer majd talán megmutatom a firkagyűjteményem is, tanulságos lesz.)

A kezdeti kicsike golyóstollas firkabagolyból már pauszpapírra és grafitceruzával vezettem át a következő, valamivel nagyobb, de még mindig csak tenyérnyi változatot, aztán áthúztam a körvonalakat alkoholos filccel, és véglegesítettem azt, hogy körülbelül milyen módon fogom majd kihímezni.

Ezután elővettem a szövetficliket, amiket Hosszú anyukájától szoktam kapni, és amikből a tallérokat** is készítem. (Köszi még egyszer, Ica!)

Mint látható, ezt a párnát is már eleve a vendégszobába szántam, direkt annak a színeihez válogattam az éppen használt kékzöld ficliket. Kivágtam a bagly darabjait, aztán megnéztem, és látám, hogy jó.

Ami ezután következett, az hosszú, de problémátlan kulimunka volt sokféle hímzőcérnával és sűrű pelenkaöltésekkel, valamint két nagyobbfajta kásagyönggyel.

Az elkészült baglyot ki is hímeztem a lehető legegyszerűbb módon.

Kérdezhetnétek, hát a horgolás hol maradt. Itt ni. Keret a bagolyhoz, háromféle kékzöld színből.

Azt persze ne kérjétek, hogy pontosan írjam le, hogyan készült, mert horgolásrecepteket még nem tudok elmagyarázni. Csináltam gerincvelőből, aztán meglett, ezt tudom csak elmondani, bármilyen röhejesen is hangzik ez az egész. Gondolom, horgolni tudók képesek a képből is megfejteni, mit csináltam. A sarokban amúgy azért van a piros fonáldarab, mert a kezdő sornak néggyel oszthatónak kellett lennie, négyzet alakú keretet horgoltam ugyanis, és mert tisztában voltam azzal: én bizony nem leszek annyira kompetens, hogy még számolgassam is, hol kell majd szaporítanom, hogy a sarkok kialakulhassanak.

A kész keretet a szokásos eljárással varrtam fel egy zöld polárdarabra,

majd láthatatlan öltésekkel (a pelenkaöltés szálai közé rejtve a varrást) a baglyot is rögzítettem a keret közepére.

Ezek után már csak a szokásos hátlapot neki, gombok, hurokgombolás, összevarr, kifordít, párnát belepofoz.

Nagyon-nagyon büszke vagyok rá. Annyira, hogy szerintem más elpacsált projektek után is visszamegyek majd megsimogatni.

* Oké, valójában nem megtanultam, hanem újrakezdtem, de olyan technikákkal, amilyeneket én még soha sehol semmikor, úgyhogy valójában tényleg megtanultam. Kicsit. Még van hová fejlődni, hajaj.

** Például ezek. Meg ezek. Meg ezek is.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/24 hüvelyk ajándék, újracucc, eská