RSS

eská kategória bejegyzései

6/356 – Utak és tervek

A Repülő Kutató ma hajnalban háromkor elindult Gyergyóremetére Emesével és más hozzá hasonló futóbolondokkal, de előtte még tegnap összeírta, mennyifelé tervez elfutamodni decemberig. A lista ebben a pillanatban úgy fest, hogy édes bülbül szavaira és beretvaéles eszére az alábbi helyeken lesznek kíváncsiak: Amiens, Brüsszel, Iasi, Princeton, Kolozsvár, Turku, Krakkó, Stuttgart, Marburg, San Francisco és Szeged. Közben néha esetleg hazaugrik tiszta gatyáért.

Én ezzel szemben ma talán elmegyek a könyvesboltig, de ebben nem vagyok egészen biztos.

 

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/22 hüvelyk újracucc, eská

 

6/355 – Gárden

Vannak napok, amikor akár órákig elácsoroghatnál a szekrény előtt, akkor is minden kicsi lenne, nagy, kényelmetlen ésatöbbi. Na, az ilyen napokon köt ki az ember végül valami olyasféle áutfiteknél, mintha vidéki gárden pártira lenne hivatalos özvegy bárónő nagynénjénél, úgyhogy tornacipőt vesz, el tudjon futni, ha megkergetik a vén satrafa kutyái, viszont a gárden pártin ott lesz az exe is, úgyhogy mindehhez csöcskidobós ruhát választ, hadd lássa az a szemétláda, mit veszített.

Valójában macskakajáért megyek a város túlsó végére, de hát úgyis sejthettétek, hogy sem özvegy bárónő, se ex, se gárden párti.

.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/21 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/354 – A Bubor család

Új kenyér ünnepe, hápersze, nálunk ez most az új kovász ünnepe lett. Tegnap ünnepélyesen nekiláttam egy új példány etetgetésének és szaporítgatásának, és most azt várom, hogy az üvegbe beleköltözzön a Bubor család. A kovász akkor ered meg, amikor már tele van Buborékkal, tehát ilyenkor ki kell várni, amíg úgy döntenek, jó kis lakás lesz ez nekik, és megjelennek a kisteherrel, amire fel van zsúfolva az összes holmijuk a dédi tizenkét személyes porcelán étkészletétől kezdve a gyerekek plüsseiig. Most egyelőre még csak nézelődnek, a falak hosszát méricskélik, és valamelyik Bubor bevitt egy összecsukható tábori ágyat, hogy kipróbálja, milyen itt aludni.

Ott van, ni, látjátok?

Ha eddig nem jöttetek volna rá, mára nekem az új kovász meg Szent István meg az új kenyér meg a tűzijáték meg a többi ünnepe mellé A Gondolatcsapongás Ünnepe is kijutott. Mindenki fedezékbe!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/20 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Intermezzó – Bor, mámor, Bénye

No, azért mégiscsak mutatok nektek egy galériácskát arról, hogyan festett idén.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/19 hüvelyk eská, galéria, macs, nyár

 

6/353 – Szordínó

Fesztiválozni a sok minden más mellett azért is jó, mert hazajövet után az ember ismételten hálás lehet otthona komfortjáért és kényelméért, ahol nem kell sorba állni a zuhanynál meg a vécénél, és ahol nem kell átszelni egy frissen kaszált komplett focipályát, hogy ezekhez eljuthassunk. A hazaérkezést ezúttal nem csak én értékeltem sokra, hanem meglepetésszerűen Poci is. Amíg élt Celofán, általában igen szordínós érdeklődéssel vették tudomásul, hogy végre itt vagyok/vagyunk (lásd például ezt), de ezúttal, amikor beléptem az ajtón, azonnal rohanó lábacskák zaja hallatszott az emeletről, holasimim, holakajám, foglalkozzál velem, de rögtön. Hát ja.

A következő napok nyilván az utazás nyomainak eltüntetéséről fognak szólni (itt a képen a bokicám mellett például a Repülő Kutató lehajintott útitáskája látható), és újra neki kell kezdenem a kovász felépítésének, mert az eddigi bizony tényleg megdöglött. Magamat is újra kell építenem némiképp, mert még mindig kissé leamortizálódott állapotban vagyok, mint a mellékelt ábra is mutattya.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/19 hüvelyk eská, nyár

 

6/350-352 – Maligán

Édös kincseim, az elmúlt napokban nekem semmi érkezésem nem vala fotózkodni, de a Repülő Kutató jóvoltából mégiscsak van egy dokumentumom arról, hogyan néztem ki és mit csináltam ezalatt.

Nédda.

Azt hiszem, ebből egész pontos képet alkothattok az én péntekemről és szombatomról. Ma, hogy már hazaértünk, mindenekelőtt megpihenek. Ennek keretein belül leginkább egy kád vizet fogok rittyenteni magamnak hopfüzsgővel, mert már három napja gumipapucsban zuhanyzok, és csütörtök reggel óta nem láttam tükröt.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/18 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/349 – Desszert

Mottó: “Life is short. Eat dessert first.”

Én ugyebár elmentem világgá, úgyhogy vasárnapig az Úr kezében vagyunk, pláne blogice, mert nem tudni, hol, mikor és milyen körülmények között tudok fotózkodni. Mára is csak egy ilyet kaptok, e.

Ma amúgy, mint ez a padlatból is látható, még nem hagytuk el teljesen a civilizációt, Egerben hédereztük át az iccakát, mielőtt belevetjük magunkat a kempingezés sűrűjébe. Mivel viszont ez a néhány nap a züllés ideje, vacsorára úgy gondoltuk, hogy kipróbáljuk “A legjobb vidéki étterem” toplista nyolcadik helyezettjét, a Macok Bisztrót. (Ők sem fizetnek nekem a reklámért, pedig, hajh, most már, hogy kipróbáltuk, lennének ötleteim, milyen természetbeni juttatásokkal tudnának szponzorálni.)

Mivel mi bátor kicsi vaddisznók vagyunk, a degusztációs menüre hajtottunk rá, ami úgy festett, hogy hat fogás, mind kisadag. A degusztációs menük fogásai gyakran hajlamosak olyannyira apró, “csak mutatóba, hogy legalább az ízéről fogalmat alkothass” adagokban érkezni, hogy lényegében nem többek, mint egy kis maszat egy nagy tányéron. Na itt nem. Ezek egészen figyelemreméltó kis adagocskák voltak, a menü végére úgy telezabáltuk magunkat, hogy hajaj. És olyan dolgok voltak a fogások között, mint például hideg kovászosuborka-krémleves kaporhabbal. Ó, nyamnyam.

A mellettünk lévő asztalnál egy igen ifjú pár üldögélt, előre foglalták a helyet maguknak, pedig nem is vacsorát kértek, csak egy-egy adag csokitortát. Én ezt egészen addig viccesnek találtam, amíg a degusztációs menü utolsó fogásaként meg nem érkezett a mi csokitortánk.

Gyerekek, én még sose ettem ilyen jó desszertet. Tényleg. Sose.

Most pedig, mint mondám, a továbbiakban az Úr kezében vagyunk, különös tekintettel arra, hogy a Repülő Kutató térképekkel is felszerelkezett, és ma valami karsztos fennsíkon akar végigmászatni. Ha túléltem, majd még jelentkezek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/15 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár

 

6/348 – Leitmotiv

Fél négykor ébredtem arra, hogy valaki ráugrik a vállamra az ágytámláról a ménkű nagy seggével. Mit ne mondjak, kábé úgy éreztem magam, mint Alice B. Toklas, amikor a Vámos Rousseau tiszteletére rendezett banketten a részeg André Salmon megette a kedvenc kalapjáról a díszítést. Rosseb, nyavalya és rohadás, a végén még tényleg bundakesztyűt csinálok belőled, cicu.

A másik kellemetlen meglepetés a macskasegg mellé az volt, hogy esik, sőt zuhog. Igen, tudom, nekem semmi se jó, eddig a fülledt meleg miatt ríttam, most a hideg eső miatt nyígok, de hát akkor is, én éppen most fogok elindulni fesztiválzani, sátorral.  Ott a Zemplén mélyén éjszakánként amúgy is hajlamos megvenni az embert az Isten hidege, bármilyen meleg lenne egész nap, és nekünk már volt szerencsénk anno ahhoz, milyen mértékű móka és kacagás, amikor olyan svunggal jön az égből az áldás, hogy a kétszáz méterre lévő templom tornyát se látni. Meg aztán, súlyosbítván azt, ami egyébként is, én már összeraktam, miket csomagolok magamnak erre a pár napra, és olyasmik voltak benne, mint szalmakalap. Eh, egye fene, legfeljebb bevágom a csomagtartóba a gumicsizmát is.

Mindeközben, úgy fest, sikerült ismét megölnöm a kovászt, legalábbis nem hinném, hogy az a szag, ami leginkább a napon felejtett juhtúróéra emlékeztet, bármi mással kecsegtetne. Bakker, ha ez már a második kovászhulla, ami az én baljós utamat szegélyezi, igen szépen állunk. Egyelőre megetettem, és bevágtam sztázisba a hűtőbe, a kivett részből meg sütöttem egy kenyeret, aminek a Repülő Kutató szerint semmi baja, de én akkor is érzek rajta valami Szagot.

Úgyhogy mindezek örömére kicsit letettem a fejem kilenckor, aztán majdnem három órával később dúltan riadtam fel egy komplex rémálomból, amiben az elkésés szerepelt mint Leitmotiv. A kelleténél hamarabb induló vonat, amin már fent ülök, de még nem tudtam venni jegyet; pontos időre elhagyandó hotelszoba, ahol hirtelen eltörik a hűtőszekrényben a kávéadagoló, és patyolatfehér törölközőkkel kell felitatni a padlóra csorgó löttyöt; zárba beletörő kulcsok; resti, ahol éppen kiszolgálóváltás van, pedig sietnem kéne, és el kell szaladnom felváltani a nálam lévő nagy címletet, mert visszaadni persze nem tudnak. Áááááá. És mindebben mindvégig ott volt a doktori, mert a hotelszoba meg a vonat meg a resti nem lett volna, ha nem kell konferenciára mennem, olyan konferenciára ráadásul, ahol pontokat kapsz még azért is, hogy hányan lájkolják a fb-re feltett konferenciafotóidat, és azokból mennyi van. Ááááááá. Totál pánikban ébredtem, és két kávéval tértem csak magamhoz, a Repülő Kutató pedig derűsen megnyugtatott, hogy nem késtem le semmiről.

Marhára remélem, hogy tényleg így van.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/14 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 6/46 – Dobozok

Az, hogy jóformán sose dobok ki semmit, ami jó lehet még valamire, azzal is jár, hogy a lakásban nemcsak az Ikea-bútorok, de még azok dobozai is hajlamosak megragadni. Konkrétan a gardróbszekrény tetejére szoktam felhajintani az újabb és újabb  jobbképű-pakolgathatósabb dobozokat, miközben azt mormolom magamban, hogy “majd ezt szépen bevonom valamivel, és akkor tarthatok bennük nemszezonális ruhaneműt”. Aztán persze fent felejtem őket a gardróbszekrény tetején, beleolvadnak a látképbe, és morcosan gyűjtik a port évekig.

A múlt heti heroikus nekifenekedések egyikében viszont nekiugrottam, és vad elszántsággal leszedtem a gardróbszekrény tetejéről az összes dobozt, rend lesz itt, ha a fene fenét eszik is. Egyúttal kimostam a gardróbszekrény hátlapját takaró szövetet is – a gardróbszekrény a ménkű nagy hálószobában a falra merőlegesen ácsorog és térelválaszt, kell a hátára valami, ami jobban fest a farostlemeznél. Hosszú időbe telt, amíg eljutottam oda, hogy hová és miként helyezzem el ezt a nagy dögöt, sokat toligáltam én őtet a hálóteremben ide-oda. (A dög amúgy 240 centi hosszú és 200 magas, valamint 60 centi széles, úgyhogy képzelhettek, ez a toligálás hogyan festett. Egyszer sikerült is kettétörnöm akció közben. Igen, a gardróbszekrényt. Aztán megszögeltem, és azt mondám, eh, pár évig még jó lesz. Asszem ez úgy tíz éve lehetett.) Mindenesetre ezúttal kemény voltam és kegyetlen, és tényleg csak annyi dobozt tartottam meg a gyűjteménybe, amennyi még kiegészítő tárolásnak, nem pedig Bábel tornyának látszik. Gondosan letakarítottam róluk a félujjnyi port meg a pókhálókat a döglött pókokkal, aztán nekiláttam, hogy használhatóvá pofozzam őket.

Mivel ebben a vircsaftban minden van, még az is, ami nincs, ezúttal azt a tekercs öntapadós lemosható tapétát vettem elő, amit réges-régen szereztem be egy efféle merénylethez. Be is vontam szépen két Kallax meg egy Enetri dobozát. (Az Enetri doboza mellesleg tíz-tizenöt éves. A polc a Bűnök Barlangjában lakik eszemet se tudom mióta, és én azóta spájzolom a gardrób tetején a dobozt. Ja. Nem vagyok normális.)

A továbbiakban az egyik Kallax átalakulását fogom végigmutogatni, részben azért, mert még csak az van teljesen készen, másrészt meg ha láttatok egy dobozt átalakítva, máris tudni fogjátok, mit csináltam/csinálok a többivel. Igen, ugyanazt.

A dobozokkal persze nem az volt a trükk, hogy miként vonjam be őket, hanem hogy mivel és hogyan oldjam meg a leffegő dobozfedél záródását. Naná hogy újabb maradékok reciklálásával, hogyan másként.

Szövethulladékokból egyenlő szárú háromszögeket vágtam ki úgy, hogy az alapjuk kábé öt és fél centi hosszú legyen, a magasságuk meg harminc, aztán feltekertem a háromszögeket, hogy kis szövet-croissant-okat kapjak belőlük. Tűvel-cérnával rögzítettem, majd a kedvenc effektfonalammal is körbecsavartam mindegyiket.

Tekergettem, varrogattam, aztán a végén itt volt előttem két maréknyi croissant.

A hurokgombolás tűnt (ezúttal is) a legjobb választásnak, úgyhogy ehhez kivágtam polárhulladékból egy centi széles csíkokat, hogy majd azokat rárögzítsem a dobozra.

Bevallom, lusta voltam más technikát keresni, úgyhogy szépen odabéláztam a csíkokat a doboz aljára.

Na persze ilyenkor ott van belül a tűzőkapocs hegyesbik vége, és még ha gondosan laposra is kalapálom, tutira ki fog szakítani valami ruhadarabot. Sebaj, erre jó az öntapadós tapéta hulladék darabkája.

A “gombokat” vastag tűvel és fonallal varrtam fel az “előtetőre” vagy minekhíjuk. Gimbelem-gombolom.

És így néz ki a gardróbszekrény tetején a kész példány.

Most már csak a másik kettővel kell megbirkózni. Hajrá, Marinéni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/13 hüvelyk újracucc, eská

 

6/347 – Jégkrém

Mára afféle csücsül-matat napot terveztem, mert holnap úgy elmegyünk fesztiválozni a Zemplénbe, csak úgy füstöl. Tavaly mindenféle programtorlódások miatt kihagytuk a Bor, mámor, Bényét, idén viszont akkor is elmegyünk, ha mind a két lábunk törött, a hátunkból meg nyílvessző áll ki, dixit.

Az időjárás ma (egyelőre) a szebbik orcáját mutatja, és nyilván ettől lett matatókedvem a “minnyámegdöglök” helyett. Üdítő változatosság a tegnaphoz képest, amikor háromszor zuhanyoztam, és a vacsorám két jégkrém volt. Biza. A felnőttlét előnyei.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/13 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/345 – Szabotőr

Volt egy közkeletű sláger, amely szerint az éjjel soha nem érhet véget. Nálunk nem az éjjellel, hanem a rendrakással van ugyanez, és még ráadásul súlyosbító tényezőkkel is kell számolnunk. Én ugyan elszánhatom magam arra, hogy kosztűrő házi ümögöt öltök, és nekivágok a könyvek átpolcolásának,

de a szabotőrök mindig egy lépéssel az ember előtt járnak.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

6/343 – Imbuszkulcs

Szerintem ti nem is akarjátok tudni, konkrétan miben vagyunk éppen. Maradjunk annyiban, hogy a továbbiakban ragaszkodom A Káosz Úrnője megszólításhoz, a címerembe pedig imbuszkulcsot meg portörlőt kérek.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/09 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/342 – Papírmasé

Már augusztusból is eltelt egy hét, ennélfogva rajtam kitört a szokásos pánik, hogy mindjárt vége a vakációnak, csináljuk meg gyorsangyorsan mindazt, amire nem érek majd rá ősszel meg télen meg tavasszal. Természetesen ez nálam nem az “üljünk le, aztán lógassuk ábrándosan a lábunkat egy pocsolyába” programokat jelenti, hanem a “takarítsuk ki, újítsuk fel, rázzuk gatyába” összest, és ezen a nyáron ugyan tényleg kiteszek magamért (hadd emlékeztessek mindenkit a két áthúzott kanapéra), de így is úgy érzem, hogy nem csináltam jóformán semmitse ahhoz képest, amennyi csinálnivaló akad a lakásban. A takonykór különösképpen nem javított a helyzeten, egy egész drága hetet pocsékoltam el miatta, és ezt nem tudom behozni. Ma reggel is fél hat óta a mosókonyhában pucolgatom az összes olyan felületet, amit csak pucolgatni lehetséges, de ez nem ér semmit, mert már ebben az életben soha nem fogom elérni, hogy palotánk mindegyik istenverte terme emberek elé való állapotba kerüljön. Mekkora szerencse, hogy úgysem jön ide senki.

A francba, olyan reménytelennek érzem ezt az egészet. Updike Az eastwicki boszorkányokjában panaszkodik arra Alexandra, amikor nekilát nagyméretű papírmasé-szobrokat készíteni, hogy mindene csupa ragacs, mikor pedig a szobor egyik oldalát végre jónak látja, a másik fele csupa hupli meg zűrzavar. Hát pontosan ez, pontosan így.

Lehet, mégiscsak hagyni kéne inkább a fenébe az egészet, inkább leülni, és ábrándosan belelógatni a lábam egy pocsolyába.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/08 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/341 – Kedvesbuta

“Egy újszülöttnek minden vicc új”, mondta anno a Ludas Matyi mottója. Nekem ugyan már nehéz új viccet mondani, de a tyehnyikával kapcsolatban “minden nap új varázslat”. Ez utóbbit a Knorr mondta, mert “mindent leírtak már, még azt is, amit már leírtak”, ahogyan ezt már Kányádi is megmondta. (QED.)

Ez az idézet-matrjoska azért jutott eszembe, mert tegnap végre vettem magamnak egy új telefont ahelyett, aminek még valamikor május elején betört a képernyője. Talán mondtam már ezt is, hiszen mindent leírtak/leírtam/leírtunk: azt, hogy valakinek az én státuszcsoportomban (szociológiai műszó) egy sokéves butatelefonja van feltöltőkártyával, azt még el lehet adni úgy, hogy sajátos hozzáállásom vagy elveim vagy az átlagostól eltérő agybogaraim vannak, lehet választani. Egy betört képernyőjű feltöltőkártyás butatelefon viszont ebben a helyzetben simán csak igénytelenség, dixit.

Úgyhogy vettem egy újat. Nekem újat, mert mindenki más csak azt tudná mondani rá, ilyennel még a nagyanyja sem jár. Ez pontosan így is van, a 880-as buszon például a nagyanyók okostelefonokon mutogatják egymásnak az unokafotókat Dömöstől Esztergomig, és ez engem mindig felvidít, mert nyilvánvalóan ezt csinálták okostelefonok előtt is, csak a hordozóeszköz változott.  Amíg a SIM-kártyát próbáltam beilleszteni a buszpályaudvaron (élmény volt, kábé negyedik próbálkozásra jött össze), végre kristálytisztán láttam azt is, pontosan miért van még mindig bennem ez az atavisztikus és zsigeri ellenkezés az okostelefonokkal szemben. Hát kérem, a titok nyitja abban áll, hogy valahol az agyam mélyebb szintjein még nem sikerült összekötnöm, hogy a mobiltelefon meg az internet összetartozik. Nekem a mobiltelefon még mindig csak egy eszköz, amivel telefonálni lehet, és amin akár a 880-as buszon is utolérnek valami nemszeretem feladattal kapcsolatban, ennélfogva tehát le van tojva, hogy buta meg feltöltőkártyás, telefonálni ugyanis átkozottul rühellek, akár én hívok valakit, akár más engem. Az internetre persze szükségem van, de azt tablettel meg laptoppal érem el wifin keresztül, a telefonnak semmi köze az egészhez, az tök másra jó. Telefonálni. Esemesekre. Meg beállítani rajta az ébresztőt. (Mielőtt megkérdeznétek: nem, zenehallgatásra sem használok telefont. Se jegyzetelni. Se… á, biztos van még kismillió dolog, amit meg lehet csinálni egy telefonnal. És, izé, nekem még számológépem is van. Olyan kicsike napelemes.)

Mondhattam volna, hogy fényképezni sem használok telefont, mármint hogy egyáltalán nem, de ez még egyelőre függőben van, ez az új butatelefon ugyanis az összes elődjével ellentétben már tud fényképezni, legalábbis ha szerzek bele egy microSD kártáyát, ami még nincs, de ez az egyelőre elméleti lehetőség is teljesen elbűvöl. Hja, előbb-utóbb minden tyehnyikai varázslat utolér majd, legfeljebb tíz év késéssel teszi. Addig pedig viduljunk egyet azon, hogy egy újszülöttnek minden vicc új, még az egészen régiek is: nekem például elegendő megvennem az áruházban fellelhető legolcsóbb kedvesbuta Nokiát, és az máris többet tud, mint az összes eddigi elődje.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/07 hüvelyk eská, nyár

 

6/339 – Márminálunk

A fejedben végtelenítve és kiirthatatlanul futó, általában roppantul bugyuta dalocska, amit az angolok úgy hívnak, hogy earworm, Jókai pedig dudolka néven emlegette, az egyik legrettenetesebb agycsikkanás, ami elképzelhető. És igen, ezek mindig bugyuta és kínos dalocskák, sosem Mahler kilencedikje vagy a Shine On You Crazy Diamond, hanem a “Fenn a falon, fenn a falon van egy kicsi bolha”, vagy “Nyár van és semmi baj, olvadunk, mint a vaj”. Ebből a rémségből mára nekem a “Márminálunk, babám” jutott, és én ezeket rendszerint Rammsteinnal szoktam kihajtani, de ma reggel az se működött, úgyhogy kínomban legalább a szöveggel próbáltam valamit kezdeni. A Repülő Kutató a múlt héten befőzte a mirabellát a ház előtti bokorról, na nézzük azt. (Ha esetleg nem tudnátok, a mirabella a fosókaszilva kultúrneve, ezért ül most a konyhapulton egy csomó bödönke “Kakukkfüves-bazsalikomos mirabella 2019” felirattal, ahelyett, hogy az lenne rájuk stemplizve, hogy “Fosókaszilva mindenféle zöld fűszernövénnyel 2019”. Metélőhagymát legalább nem tett beléjük, örüljünk.)

Úgyhogy most, az Úr irgalmazzon nekünk, az megy végtelenítve a fejemben, hogy “Márminálunk babám, márminálunk babám, az jött beszo kásba, nem szedik a mirabellát, nem szedik a mirabellát fedeles kosárba. Felmegya legénya fára magyarnótát fütyörééészve, megeszi a mirabellát, végigfossa a favellát, rózsás köténykébe’.”

Természetesen elhatárolódom.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/05 hüvelyk eská, nyár

 

6/338 – Hyaluron

Itt ezeken a tájakon már elég sok válogatott módon csináltam hülyét magamból, úgyhogy valószínűleg ez is belefér. Amikor ezt az arcmaszkot ajándékba kaptam, meg kellett ígérnem, hogy majd készítek róla fotót használat közben, mink őtözködős bloggerek pedig rettenthetetlenek vagyunk és bármire képesek.

Szerintem örüljetek, hogy nem arról tettem fel fotót, amit szintén ajándékba kaptam valamikor, és használat közben direkte bugyogni meg habzani kezdett az arcomon.

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár

 

Eská 6/45 – Neszeszer

Az a tippem, ezúttal sincs szükség sok szövegre ahhoz, hogy elmagyarázzam, mit csináltam és hogyan. Ami a miből-t illeti: maradékmentés továbbra is: egy régi táskából kioperált cipzár, maradék kockás pamut, két szabálytalan alakú szövetdarab meg egy árva horgolt micsodácska, aminek eddig nem találtam helyet-célt-lakást. A macska viszont ezúttal csak képviseletileg van jelen. (Huh, mennyi szőrt kellett menet közben lepucolnom erről az izéről.)

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

6/337 – Két kiló

Tegnap kihagytam a budai hegyekben tartott legény-leánybúcsút: nem nagyon láttam magam előtt, amint ennek a kedves taknyos hétnek a csúcspontjaként hajnalig alkoholizálok a csepergő esőben. Nem mintha így jelentősen jobban jártam volna, ugyanis mindaddig nem tudtam elaludni, amíg a Repülő Kutató haza nem ért. Ez vala fél három. Valamiféle teljesen abszurd okból azon aggódtam mindvégig, hogy valami baja esik ott a messzi idegenben.* Így retrospektíve viszont akár el is mehettem volna, akkor legalább tudnám, mitől vagyok megint olyan szarul, hogy a fal adja a másikat. Jó, végül is csak fél négykor bírtam elaludni, és válogatott rémzöldségeket álmodtam nyolcig, de azért most már tényleg, tényleg kezdek rohadtul nyűgös lenni ettől a héttől. Ó, és persze a jó anyatermészet is úgy gondolta, megörvendeztet az ő ajándékaival, úgyhogy már most van bennem egy Cataflam, és csak remélni tudom, hogy megállhatok ennyinél.

Jobb híján sünis zoknikkal próbálom javítani kedélyemet, hátha ez segít. És (mondta derűlátást mímelve) a házban van csoki is. Kábé két kiló.

* Veszélyes népek közé ment, no. Az összevont legény-leánybúcsún nagyobb volt az egy négyzetméterre jutó bölcsész- és társtud-doktorok száma, mint lakásunkban a pormacskáké, pedig ez utóbbi sem piskóta

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/03 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 6/44 – Repríz

Mivel az olvasóközönség nem kicsiny része inkább a B jelzetű bagolyot választotta az A jelzetű bagollyal szemben, én meg úgyis ott ültem fülig takonyban és csüdig fonalakban meg foncsikákban, gondoltam, ne érje szó a ház elejét, úgyhogy megcsináltam ezt is.

Bár nálam általában mindenből párna lesz (vagy esszé), ezeket én speciel képként képzeltem el, mármint úgy, hogy majd ott ülnek keretben falon. Azt még nem tudom, melyik falon, és kinek a lakásában, de errefelé ezek a dolgok úgyis ki szokták pörgetni előbb-utóbb a maguk sorsát, szóval egyelőre nem foglalkozom azzal, lesz-e gazdájuk. Hogyha nem kell senkinek, majd az ördög veszi meg, na bumm.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/02 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

A HT projekt 8. – július

Ölég meleg hónap volt ez, no.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/02 hüvelyk eská