RSS

eská kategória bejegyzései

Jóleső Január 2023/28 – “reprodukció”

El szoktam én bliccelni a hülyeséget és marhaságot? Na ugye hogy nem.

Holnapra is lesz mit teljesíteni a “hol van a te normális eszed” vonalon, remek ajánlatok vannak rá:

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/01/28 hüvelyk újracucc, eská, jólesőjanuár

 

10/148 – Varróka

Ma is itthoncsücsü napom van,

amihez pluszban Erik-napot is akarok tartani, mert szegénykém egyre morcosabban bámul rám. Legalább már az asztalomra visszakerült, ez is valami. A nagy dzsuvátlanítást a Borsópüré Szobában vészelte át, és ugyan még mindig nem befejezettek az asztalom körüli állapotok (emlékeztetőül: a SKÄDIS pöckeinek jelentős részét átcűgöltem a folyosóra világi hívságaim tárolásához), de most már muszáj volt visszahoznom, mielőtt teljesen begorombul.

Elszántságom rendkívüli, a hajnalt azzal ünnepeltem, hogy megkíséreltem levenni a fekete aszimmetrikus ruha szabásmintáját, szabóinasaim legnagyobb örömére. Mind a kettő begyűlt a Bűnök Barlangjába, és tőlük telhető mértékben részt vettek a folyamatban.

Igen, mind a kettő. Senki sem mondaná meg, hogy Poci nem lát. Itt éppen felült a fotelbe,

de előtte a tradícióknak megfelelően végigfetrengte az anyagot meg a papírt. Ezt a papírt, amit most éppen Maci őriz:

Mit mondhatnék, visszatértem szokásos eszközeimhez és alapanyagaimhoz, továbbra is sütőpapírral bűvészkedem. Apropó bűvészkedés, ma este hatig még véleményt nyilváníthattok az előjegyzésinaptár-jelöltekről, aztán lezárom a szavazást, és nekiesem annak a projektnek is.

Most viszont táncos lábbal el, vár Erik.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/27 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

Intermezzó – Naptár vaj mi

Help! Segítség! Au secours!

Nem tudom, meséltem-e már arról, hogy ezek a kukufejek a Paperblanks-nél nem gyártják többé a kedvenc előjegyzései naptáram? Nyilván én vagyok meghúzatva, de mindjárt január vége, és nekem még nincs idei naptáram, ma este viszont bedühödtem, hogy miért várok én a sült galambra, amikor itt vannak nekem helyben a konyhakész csirkék.

Ja, annyi kis füzetem meg noteszem meg egyebem van, mint a fene, miért is ne csinálhatnék belőlük ezzel a két kezemmel előjegyzési naptárt. Az ordenáré nagy készletet sikerült is leszűkítenem az alábbi kettőre, de ezzel most megakadtam, hogy melyik darab legyen az alábbi kettőből.

Méretre sem tudok dönteni, pedig az sokat segítene, de nem.

Szóval, help! (Nyilván ha már megvan a döntés, szép kézműves módszerekkel ki is pimpelem a jelöltet, és azt meg majd jól bemutatom, viszont jó lenne, ha ezt már a hétvégén meg tudnám ejteni, mert utána benyel a meló.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/01/26 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, projekt, tél

 

Eská 10/17 – Retyerutya-tartó

Nem, nem a távoli rokonaimat fogom fellógatni rá, bár ez teljesen tőlük függ, hanem ezt mind:

Emlékeztek még erre?

Már akkor mondtam, hogy ez itt egy “egyelőre”. Na, az “egyelőre” végetért, most a “kétkettőre” van.

A fityegők mellett végre van egy helyem arra is, hogy felpakoljam a gyűrűket meg fülbevalókat és a karórákat is, hurrá.

Na persze ez még mindig nem a végleges állapot, az akasztócskákat az Erik fölötti SKÄDISról csentem el, az Ikea meg kémeim (=a honlapjuk) szerint új, számomra roppant praktikusnak tűnő kiegészítőket is gyárt mostanság ehhez a sorozathoz, szóval előbb-utóbb csetreszvadászatra indulok.

Addig viszont ez így marad, bár ráférne a készletre egy újragondolás, az ezüstökre némi pucupucu, a fülbevalókat meg leginkább hordani kéne, ha már vannak…

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/25 hüvelyk újracucc, eská

 

10/146 – Diliházi anzixok

Most vagyunk abban a stádiumban, amikor Poci úgy utál engem, mint a kukoricagölödint, nem is mertem ennél közelebb menni a fotóhoz.

Ő lenni ugyanolyan controlfreak, mint a gazdája kiszolgáló személyzete, ennélfogva semmit sem rühell jobban, mint amikor megragadják a grabancánál, és tablettákat tömködnek bele, vagy hordozóba dugják, vagy valami ehhez hasonlatosan megalázó és rondicsek dolgot művelnek vele. Most még ráadásul nem is látja, hogy mi következik éppen, így a gyanakvása logikus, de meglehetősen fárasztó. Well. Amíg csak annyi a baj, hogy dupla retinaleválása van (ja, tegnap ez volt a cicászaton a szemész verdiktje), de a laboreredményei jók, az MRI-ig nem tudnak pontosabbat mondani, és péntekig mindenképpen bele kell gyömiszkélni a vérnyomás-kiegyenlítő pirulákat, én igazán el tudom viselni, hogy én legyek a pirulákkal érkező közellenség hideg korlátozó cicamami.

Maci sem különösebben elégedett a helyzettel, még mindig nem érti, hogy miért nincs mostanság Fapapucs Futam, ezért a RK meglehetősen sokat futtatja körbe a lézerpointerrel. Ez részben testedzés és energiáknak lecsapolása,

(igen, itt éppen le vannak csapolva az energiái), részben pedig Poci helyettesítését jelenti a Fapapucs Futamban, amihez persze a megfelelő hanghatások és rohangálások is társulnak. Tegnap este tizenegykor végigrobogott a lakáson az egész galeri, többször is, én meg közben olyanokat süvöltöztem, hogy “a bokádra vigyázz!”. Annak üvöltöttem, ofkorsz, akinek legalább elméleti esélye van arra, hogy megértse. Ha megint történik valami a lábával, én leütöm, és elásom a tuja alá.

Szóval már megint ott állunk, hogy én vagyok leginkább hadrafogható az egész vircsaftban. Fasza. Cserébe nem tudom, mi a nyavalyát adjak kétlábú népemnek vacsorára, mert azt meg ismét felszívta valami tanulmány, és különben is tegnap ő főzött.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/01/25 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

Jóleső Január 2023/25 – “retyerutya”

Én ugyan meglehetős biztonsággal használom édes anyanyelvünk, de ezúttal kissé bizonytalan voltam, a tudásom nem egy már elavult nyelvállapotot tükröz-e (értsd: megértik-e még mások, milyen jelentésben óhajtom használni a “retyerutya” szót). Biztos ami biztos, forduljunk a Magyar Etimológiai Szótárhoz!

“retyerutya – ‘távoli rokon’; ‘‹tájnyelven› cókmók’. Hangfestő eredetű ikerszó lehet; eredeti jelentése a fenti második volt, az első talán a ‘pereputty’ ráhatására alakult ki.

Oooké. Én most azt óhajtom mondani, hogy “cókmók”, és mint láthatjátok, megvan rá az okom, sálálá.

Ha nem lennék olyan jó a lakástetriszben, amennyire az vagyok, talán nyílegyenesen odamegyek ahhoz a sarokhoz, ahol egy láda és egy fiókos tároló közé besuvasztva tároltam azt a másfél éve megvett retyerutya-tartót, amivel ma foglalatoskodni szeretnék, de azóta már annyit toligáltam, pakoltam és tetriszeltem a lakásban, hogy biztos voltam benne, valahová a Borsópüré Szobába rekkentettem el.

Mellé. Még mindig a festett láda és a fűzfavessző fiókos tároló között volt az emeleti folyosón. Na sebaj, legalább így a Borsópüré Szobában is tetriszeltem egy újabb felvonásnyit.

Ez itt a retyerutya-tartó,

és én természetesen pontosan tudom, hová akarom felfúrni, és milyen retyerutyákat óhajtok rajta tárolni. Nyilván ti is meglátjátok majd.

Holnapi ajánlat:

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/25 hüvelyk újracucc, eská, jólesőjanuár

 

10/145 – Perpill

Muszáj renoválnom a pipirost, mert perpill rosszabbul nézek ki, mint ahogy érzem magam, és nem akarlak tévútra vezetni. Poci nemtom, tévútra akar-e vezetni minket, mindenesetre semmi jelét nem mutatja annak, hogy különösebb baja lenne. Épp csak nem lát.

Délután kettőkor szemész. Drukkoljatok kicsit, ha nincs más álamügyetek fojóba.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/24 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

10/144 – Folyamatok

Olyan kis finomkák néha az orvostudomány művelői, a doki néni a cicászaton ma több alkalommal is azt mondta, hogy “agyi folyamatok”, pedig ezekre a folyamatokra vannak egészen pontos kifejezések is. Én hiszek ugyan a szómágiában, de csak meghatározott esetekben, ez pedig nem az.

Na de a lényeg az, hogy jelenleg az “agyi folyamatok kizárása vagy igazolása” a cél, melynek érdekében ma laborvizsgálat történt, gyogyit adtak ingadozó vérnyomásra, holnap meg cicaszemészhez megyünk, azám. Poci lelkesedése igen mérsékelt, hogyúgymondjam. Attól, hogy nem lát, még igencsak néz, de még milyen gyanakvóan.

Az ott körülötte a RK kupija, csak hogy lássátok, a) az enyém valójában nem akkora nagy dobás ebben a házban, b) makkának lenni terepismeret, mert úgy is eljutott oda fel, hogy tele van a környék akadállyal, ő meg most egy batcat.

Én ugyan most nem vagyok túl érdekes, de azért nesztek:

Egyáltalán nem vagyok annyira elkámpicsorodva, mint ezen a képen látszik – már megmondtam, hogy az elmúlt néhány évben úgy levedlettem az aggódást, mint kígyó a bőrét. Tele van a világ minden szarral, amit nem tudok befolyásolni, úgyhogy azok miatt tényleg teljesen fölösleges aggódni. Aggódni amiatt kell, amire van hatásom, erre meg most egy szál se.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/01/23 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

10/142 – Alkudozik

Még bepácolom vacsorára a csirkét, összekavarok a kenyérhez egy öregtésztát, aztán visszaállok a rettenetesbe. Most jön az a rész, amikor azon alkudozom magammal, elővegyem-e ismét a fúrógépet, vagy sem. Ha előveszem, ahhoz megint fel kell fordítani mindent, még azt is, amit eddig nem sikerült.

Eh, előbb visszarendezem az eddigi tatárdúlás következményeit, aztán majd eldöntöm.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/21 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tél

 

Jóleső Január 2023/20 – “paletta”

Ha már rendrakásban vagyok, tessék:

De tényleg:

Holnapi ajánlat:

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/20 hüvelyk újracucc, eská, jólesőjanuár

 

Eská 10/16 – Tárhely-bővítés

Kezdjük azzal, hogy “tadááá!”, oké?

Itt ezeken a tájakon mindig újabb és újabb tárolási trükkökön töröm a fejem, mert mink olyanok vagyunk, mint a gázok, betöltjük a rendelkezésünkre álló teret, és mindketten vadul burjánzunk szétfele, amíg csak van rá hely. A RK mindezt saccra húsz négyzetméteren csinálja, a Bűnök Barlangja viszont ennek csak a fele, és én szeretem ugyan, ha minden karnyújtásnyira van tőlem, de ha további rétegek alatt, azt nem komálom. Úgyhogy időnként átszervezések vannak meg minden más fityfenék.

Ezúttal annyira elegem lett az asztalom körül terjengő káoszból, hogy szétkaptam az egészet, mint foxi a lábtörlőt.

Ez a kép még azelőttről való, hogy kellő alapossággal lecsutakoltam volna mindent, de mindent. Az a fekete fót ott a Brezinán az asztal közepe tájt hátul például egy döglött poloska. Na ő már nincs ott. és az ablakot is megpucoltam, mert ráfért, hajaj, de mennyire.

Az asztal és környéke lepucolásával persze annyit lehet csak nyerni, hogy átmenetileg kevesebb lesz a dzsuva, de hát összességében ez nem sokat segít rajtam, mert eddig ezen az asztalon tengődtek a horgolókellékek meg varrókellékek meg hímzőkellékek plusz még pár akcidentális szarság, az elmúlt hetekben viszont ezekhez bejöttek a rajzkellékek is, és innentől már lehetetlenné vált a helyzet. Na de hát ezért lenni nekem barkácskellék. (Ők hálistennek kint laknak a folyosón ebben a szekrényben, mellesleg ott is ideje van újabb merényleteknek, jahahahaj.)

Mivel én mindent szétverek meg összerakok, de menet közben jóformán semmit se dobok ki, a Bűnök Barlangja asztalához ezúttal az előszobafal maradványait használtam fel, mégpedig azt a darabot, ami az alábbi kép felső részén található,

és amit én ezúttal is kezelésbe vettem a fűrészgéppel. (Erről nincs fotó, túl gyorsan történt. Tegnap este 19:08-kor megkérdeztem a RK-t, szerinte illendő-e még ilyenkor lakott területen fűrészgépet használni, aztán 19:11-re már kezemben volt a szétvágott rutyutyu.)

Azért kellett levágnom a maradványokból, mert az asztalomon Eriknek foglalt helye van, és az a hely marad, bármiféle más hobbitevékenységet is művelek azon az asztalon. Egészen konkrétan azért, mert a fene se fog egy tizenhét és fél kilós dögöt ide-oda cűgölgetni, pláne hogy akkor még külön helyet kell találni ilyen esetekre, és Erik méretéből és súlyából adódóan nem az a fajta, akit csak úgy könnyedén felhajinthatnék bármilyen polcocskára. Szóval egy olyan hosszúságú polc kellett nekem ide, ami mellett Erik is elfér. Ez hozzávetőleges méréseim szerint vala 62 centi, és miután szétcsavaroztam a maradványokat (imbuszkulccsal – ez azért fontos, mert utána ismét igénybe akartam venni az imbuszokat vagy minekhíjákokat), aztán lefűrészeltem a fölös részt, itt maradtam ezzel itt:

Erősen jobbra a levágott és félretett rész sarka látható. Az olyan huszonkevés centi hosszúcska darab, de azt se dobom ki, még történhet vele akármi. Fog is. Nem most.

A fúrógép azért kellett nekem, hogy kreáljak egy új lyukat a polclap rendezői jobbjára, és így visszarakhassam rá a lecsavarozott részt az imbusszal vagy minekhíjákkal.

Lőn. Miután alaposan lecsutakoltam a polcot. Amikor összeszereltem, csiszoltam egy sort a megviseltebb felületeken, majd festés!

A világosszürke Trinát Unitopot már ismeritek. Na belőle jött rá két réteg az izékére. Az első rétegnél kellett kizárnom Pocit. A másodiknál zártam be Macit. Maci nagyon kedves fiú, miután a kaparászásra végre kinyitottam neki az ajtót, hangos u-u-u kíséretében odatrappolt a futonhoz, és hanyatt vágta magát rajta, hogy simizzem. Mondtam neki, mi a nyavalyáért nem szóltál, hogy be vagy zárva, te töketlen. Ő azt válaszolta erre, hogy mrrrrr, az állam alatt is. Maci tényleg kedves fiú.

Miután megszárada mind a két réteg festés, fél órával ezelőtt végre behurcoltam a polcocskámat a Bűnök Barlangjába, odaraktam az előre eltervezett helyre,

és látám, hogy az nekem jó.

Itt még persze nem értek véget a merényletek, mert tárolásügyben még teszek további lépéseket, de most éppen ez van, úgyhogy gondoltam, beblogolom. Meghajlás, taps.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/01/20 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, projekt

 

10/141 – Olajozott

Úgy érzem, kezdem visszanyerni az itthon-őtözködős modzsómat. Elég nyilvánvaló volt, hogy betegeskedik néhány hete, de egyrészt túl kedvesek voltatok, hogy szóvá tegyétek, másrészt meg, gondolom, továbbra sem főként az én csámpás lábaim, hanem egyéb kontentek miatt jártok ide. Az egyéb kontentek is kedvesek, gondosan elfedik, hogy valójában kiveszett az őtözködésemből a fantázia meg a lelkesedés, vagy legalábbis abból a részéből, amit itthon abszolválok. Mindezek után viszont teljesen meglepő lökést adott a kedden turkált ruha, amit tegnap hordtam, és amiből akarok többet is, mégpedig most. Nyilván van hozzá anyag meg kellő öszvéri makacsság is, hogy ezt végrehajtsam, de épp itt nyígtam, hogy már ott ül a Bűnök Barlangjában harmincöt befejezetlen projekt, és a kupi miatt valójában nem tudom befejezni egyiket se.

Nem hiszem, hogy meglepődnétek: a ruhavarrás előre rukkolt a listán, de még így sem tudta leelőzni azt a projektet, ami nem szerepelt a jelzett harmincötben, de még homályos elképzelésként se, viszont tegnap már elővettem hozzá a fűrészgépet, a fúrógépet, a bútorfestéket, majd szándékosan kizártam Pocit a vendégszobából, egy későbbi mozzanatban viszont véletlenül bezártam Macit ugyanabba a vendégszobába. (Mindenki jól van, és a sarokba se kakkantott be senki. Gondoltam, ezt megjegyzem.)

Zajlik, na. Erről a zajlásról természetesen még ma kaptok beszámolót, mert ezúttal olyan gyors voltam, mint az olajozott villám, és ez az olajozottság remélhetőleg kitart addig, amíg végigjátszom az asztalom körül a muhi csatát, de az mindenképpen sokat segít, ha még meg is ígérem. Megyek is összetrombitálni hadaimat.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/01/20 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tél

 

Jóleső Január 2023/19 – “házibuli”

(Kinek a pap, kinek a paplan.) Még csak az előkészületeknél tartunk,

a bulivonat akkor fog igazán beröffenni, amikor megjelenik Maci, Tarzan Csitájának stílusában azt mondja, hogy u-u-u, majd beugrik mellém berregve, mint egy permetező repülőgép.

És akkor majd szundikálunk egyet.

Holnapra:

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/19 hüvelyk eská, jólesőjanuár, macs, otthoncsücsü

 

10/140 – Aszimmetrikus

Mondhatni, ezúttal kimaxoltam az aszimmetria-bulit, bár a ferde fejemen látható arckifejezés arról árulkodik, hogy ez sem tesz különösebben boldoggá. (De, azért egy kicsit igen.) Elmentünk bevásárolni emberételt meg macskaételt meg más efféléket, mert az eső továbbra is rondán szortyog, de mára még havasesőt is jövendöltek, azt meg végképp nem szeretném Emesével és a Sánta Kutyával abszolválni.

(A ruha új, pontosabban nekem-új. Kedden elmentem turkálni is, ha már Esztergomba evett a fene. Szerintem le is veszem a szabásmintáját.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/19 hüvelyk újracucc, eská, tél, turkálgat

 

10/138 – Nyílt

Intézményi nyílt napra indulok egy éppen nem nyitott intézménybe, afféle kihelyezett izéülés lesz belőle, és már tegnap azon törtem a fejem, mi a nyavalyát vegyek fel. Szépen állunk.

Nyilván arra is csak ma reggel jöttem rá, hogy hoppá, itt bizony renoválni kellett volna a pipirost, de most már csak az fogjon hozzá, akinek hat anyja van.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/01/17 hüvelyk eská, tél

 

Eská 10/15 – Az akvarell meg a piszok nagy csalás

(Ezt most írom meg, mert a mai napomat lényegében kidobtam az ablakon, úgyhogy kell egy kis mégiscsak-csináltam-valamit sikerélmény.)

Azt már tudjátok, hogy nem én rajzoltam azt, amit a múltkor megmutattam, hanem Vajda Lajos. Én csak akvarellt csináltam belőle. Kapaszkodjatok meg: még csak nem is festettem igazából. Filctollal készült szinte az egész.

Bizony. Ez. Itt. Szinte kizárólag filctollal.

(Ez egyébként nem ugyanaz, mint az előző, lapozzatok csak vissza. Ezt itt konkrétan azért csináltam, hogy el tudjam látni nyájas közönségemet fázisfotókkal. Az olvasókért mindent.)

Szóval ott hagytuk abba, hogy volt nekem egy kiváló Vajda Lajos-kifestőm és egy ledes rajztáblám. Na mármost a ledes rajztábla tényleg főnyeremény ehhez a technikához (aka Piszok Nagy Csalás), mert a fénye képes áthatolni a sablon+akvarellpapír vastagságán is.

Amikor azt mondtam, ehhez a melóhoz megfelelő eszközök kellenek, valójában egyetlen dolog nélkülözhetetlen mind közül: az akvarellpapír. Rendes, megbízhatóan vastag, direkt vízfestéshez gyártott, legalább 200 g/m2 akvarellpapír. Ez persze ennek megfelelően nem is olcsó mulatság: az ára a viccesen drága és a leszakad-a-pofám-annyira-drága közötti sávban helyezkedik el. Ez, amit én használtam, a kevésbé drágák közül való (Canson Student 250 g/m2, 10 lapos rajztömb), de attól függően, hol veszi az ember, még ebből is 2-300 forint között van egy lap. Szóval miután szent bambaságomban fordítva raktam fel a másolótáblácskámra (az akvarellpapírnak általában az egyik oldala sima, a másik meg bordás, és az utóbbit érdemes használni), ahelyett, hogy újrakezdtem volna az egészet, inkább megnéztem, mennyire működik ebben az esetben is. Nos, mint a legelső képen láthatjátok, így sem reménytelen.

És ezután – dobpergés – nekiláttam átrajzolni az akvarellpapírra a Vajda Lajos-kifestőt. Mégpedig filctollal.

Négyféle filctollat használtam: kétféle ecsetfilcet (egy ICO és egy Milan márkájú készletem van), valamint Koh-I-Noor Twins és a Crayola Pip-Squeaks vastagfilceket. (Nem kell ilyen sokféle, nyugi, csak ezek nekem úgyis itt voltak kéznél.) Valójában a mindközönséges vékony, sima filctollal is működik a dolog, csak kevésbé lesznek majd belőle szépen szétterülő felületek. A négyféle filccel viszont ezt értem el, ni:

Innentől félretettem a ledes rajztáblát, és a színes kis kifestőmön tovább dolgoztam filctollal (ezúttal a Koh-I-Noor vékony oldalát és a Staedler vékony filcét is használtam), majd amikor úgy döntöttem, ez már jó lesz nekem, felragasztottam egy mappára maszkolószalaggal a lapot:

Ez nagyon fontos. Ha nem ragasztószalagozza fel az ember festés előtt a lapot, az hülyén összevissza fog pöndörödni, így viszont a menet közben keletkező pöndörödések szépen ki fognak majd simulni, amikor a víz felszárad. Nem kell extra-speciális maszkolószalag, én konkrétan azokat használtam, amiket szobafestésnél szoktam. Egy jó akvarellpapír sok mindent megbocsááát.

Például ezt is:

A képen egészen pontosan az látható, amint a filccel rajzolt körvonalakból pusztán csak ecset és víz segítségével akvarell készül. Lapos ecsetet érdemes használni, a vonalak szélétől indulni, befelé haladni a felületeken. Nem kell plusz festék, nem kell tényleg semmi, csak ecset és víz.

Medzsik!

Ha az ember bátortalannak érzi magát, itt akár meg is állhat. Nekem az ilyesmi nem szokásom, úgyhogy miután ez megszáradt, rámentem még egy kicsit vízfestékkel is. Igazán csak kicsit.

Egy kis pacsmagolás, egy kis száradás, és végül, tadááá!

Mintegy fenyegetésül megjegyezném, hogy ebből a képkeretből még van nekem. Sok. Tényleg sok.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/16 hüvelyk újracucc, eská, jólesőjanuár, projekt

 

10/137 – Pörög

Még csak alig múlt fél hét, de itt már másfél órája megy az arconpörgés, macskaetetés meg kenyérsütés, sőt fél hatkor a Repülő Kutató is felkelt, mert nem tudott tovább aludni. Szépen állunk, azazhogy nem állunk, pörgünk. Én már a második kávémnál tartok.

Mivel ma amúgy is itthon ketyegtetem a világot a célnak megfelelő nyafogóruhában, beküldöm a tegnapi magamat, mivel az úgyse került itt nyilvánosságra. Fotót ugyanúgy nem dobunk ki, ha már megvan, mint bármi mást sem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/01/16 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

Intermezzó – Az “Hommage à Vajda Lajos” projekt

Tudom, akvarelleket ígértem. Gyün az is, de előbb sort kerítünk a felvezető-bevezető marháskodásra is, mert nem a semmiből jutottunk ide,

de nem ám.

Vajda Lajos (egy wiki-szócikket kaptok róla az egyszerűség kedvéért, utána mindenki tovább bogározhat kedvére a neten, ha érdeklődik iránta) nehezen kerülhető meg, ha Szentendréről és festészetről van szó. Ő valóban ennek a városnak a szerelmese volt, tizenéves korában itt lakott a szüleivel, majd a húszas éveiben is vissza-visszatért festeni és motívumokat gyűjteni. Szegény feje egyike volt azoknak a festőknek, akik végignyomorogják rövid életüket, aztán haláluk után kapják meg a kellő elismerést. Volt már életemben olyan kiállítás, amiről úgy jöttem ki, hogy “jó-jó, értem én, de mihez kezdjek vele”, viszont Vajda Lajos minden alkalommal úgy üt fejbe, mint a legnagyobbak.

Nem csoda, hogy amikor 2018-ban volt egy nagy, komplex és jól összerakott kiállítása a Ferenczy Múzeumban (Világok között /Vajda Lajos, Szentendre, Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre, 2018. november 11 ‑ 2019. március 31.), én gyakorlatilag végigfotóztam az egészet. A sok fotó között meg volt egy ilyen is, ni:

Ez voltaképpen csak egy lap egy skiccfüzetből, 1928-ból. Vajda akkor éppen húszéves volt, a kidolgozott munkái még nem igazán “vajdalajosok” (értitek, mit akarok mondani), de ez a gyorsan feldobott vázlat már nagyon-nagyon az, a helyszín meg eltéveszthetetlen. Még ha nem is tudom már pontosan megtalálni a konkrét utcasarkot, ez itt mindenképpen Szentendre.

Egy kiállításon annyi fotót el lehet lődözni, mint a fene (mármint ha hagyják, hogy fényképezz), de ez itt nem csak a lőj-és-fuss része maradt: már amikor megpillantottam, akkor tudtam, hogy ezzel én kezdeni fogok valamit. Hé, éveken keresztül fent volt a falamon, még ha esetleg nem is vettétek észre, vagy nem tudtátok, mi ez és mit akar.

Ez itt egy tavaly januári kép, látjátok?

Ah, a hárommal ezelőtti berendezés, mielőtt kimentek volna a képből a baglyok, és bejött volna a frissített ollópark, a Hundertwasser-képeslapok meg egy csomó dzsuva.

Mindenesetre ez tényleg ott ült nekem a fejemben meg a falamon, és tutira tudtam, hogy kezdek majd vele valamit, de az ilyesminek nálam ki kell forrnia magát. A lökést végül Csicsóné gengszterei adták meg, bár persze csak afféle áttételes módon. Kulcsszavaink valának: kifestő, tyehnyika és irigység amiatt, hogy miért csak ők örvendjenek a kreatív mocskolásnak.

Kezdjük a kifestővel. Azokkal én tavaly ősszel kezdtem kísérletezni, és közben egyre többet kancsalítottam Vajda Lajosra is a falon. Mint láthatjátok, a skicc nem egy grafikához, hanem egy festményhez készült, az is gondosan be van jelölgetve, melyik felület milyen színben jelenik majd meg rajta. (A falon lévő példányt még a régi nyomtató köpte ki, aki önhatalmúlag négyzetté nyeste az eredetileg téglalap alakú rajzot, és én kezdetben berzenkedtem ez ellen, de aztán megbékéltem a dologgal. A rajz arányain nem torzított sokat, én meg többet tudok kezdeni egy négyzettel, akár érthető ez, akár nem.)

A tyehnyika úgy jött a képbe, hogy Csicsóné gengsztereinek látogatására készülve rendeltem egy ledes rajztáblát. Ha még nem láttatok ledes rajztáblát, az ilyen:

Az ifjú hölgyek egyik kedvenc foglalatossága illusztrációk másolgatása, eddig pauszt használtunk, de gondoltam, szintet lépünk. Ez végül nem jött össze, sajnos/szerencsére csak január elejére érkezett meg a rajztábla. (A “szerencsére” kitétel azt takarja, hogy a) retrospektíve szinte biztos vagyok abban, összeverekedtek volna azon, ki használhatja és milyen időbeosztásban, b) miután magam kipróbáltam, nem vagyok biztos abban, akarom-é ezzel rongálni fejlődésben levő szervezetek szemit.)

Megjegyzem, pausz és ledes rajztábla nélkül is megvolt a trükköm arra, hogyan másoljak át akármiket. Képkeret üveggel, de hátlap nélkül + két doboz aládúcolni + elemlámpa = medzsik.

Kicsit fapados medzsik, de akkor is, na. Viszont a ledes rajztáblával tényleg szintet léptünk, így kábé négy év lassú fortyogás és vajon-mit-kezdjek-vele után megvolt a Vajda Lajos színezőm.

Innen folytatjuk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/15 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, jólesőjanuár, projekt

 

10/136 – Kagyló

Erről a hétről sincs nagyon más mutogatnivalóm, mint kaja, kupi meg macskák. Galéria! (Maci a mosdókagylóban ezzel a végtelenül kecses testtartással nem a dolgát végzi, hanem azt lesi, hogyan tudna betörni a zuhanyfülkébe. Mostanság rákapott arra, hogy bemenjen tapicskolni, mikor a RK már lezuhanyzott. Mi tagadás, a macskáink is meg vannak húzatva.)

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/15 hüvelyk ajándék, eská, galéria, macs, tél

 

10/135 – Illusztráció

Ha van a lexikonban illusztráció arra, hogy “rút szibarita váz”, biztos én vagyok rajta.

Tegnap éjfélre értem haza. Taxival.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/14 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tél