Csalok.
Ez még vasárnap volt. Ma ez van:
A napomat vidám szédüléssel és hányásokkal kezdtem. A hányás elmúlt, a szédülés még megvan. Remélhetőleg megmaradok, mert Mr. Eszelős épp azzal a tekintettel nézeget, mintha azon morfondírozna, honnan kezdjen neki a kadáveremnek, ha úgy adódik.
Miután az elmúlt időszakban számos oktatóvideót megnéztem a túlfogyasztás (=overconsumption) veszélyeiről, ma csakazértis elmentem a Dera parkba, ahol van egy Happy Price, egy Kik, egy Tedi, egy Pepco meg egy Sinsay. Jelentem, ha a boltoknak hinni lehetne, két hét múlva volna a karácsony.
Azt, gondolom, sejtitek, mi történik akkor, amikor én beszabadulok több száz köbméter hobbikellék közé.
Szőnyeg magamtól, hat és fél kilós Taschen-album a családomtól. A színek, fények és a látványok csak úgy jöttek maguktól, bár az utóbbiakért nyilván utaznom kellett, de ott voltak munkába menet-jövet. Plusz még macskáksz, lábaksz meg horgolásoksz. Galéria!
Csak pihenni nincs idő meg már igazából képesség se, ezt a bejegyzést is hajnali fél egykor írom, mert hazajövet után kidőltem, most meg bezzeg nem bírok visszaaludni.
Még épp hazaértem alkonyat előtt (ez is csak azért sikerült, mert a délutáni óráimat hamarabb kezdtem negyvenöt perccel a diákok kérésére), aztán miután belenéztem a tükörbe, gyorsan újrarúzsoztam a számat, és megpróbáltam vigyorogni is.
Asszem ennél többet nem kell mondanom.
Most pedig jöszte jöszte hétvége, vagy legalábbis ami még maradt belőle.
Renováltam a pipirost (mostanság az sem megy nehézség nélkül)*, most pedig elcsámpázom dolgozóba.
Pont ma három éve, hogy megérkeztünk a La Casinába. A szívem csak úgy repedezik.
* Miután frissítették a csomagolást meg az összetételt, a Kallos Glow 844 felfestve sem egy élmény, ráadásul olyan színűre fakul, mint egy rézkilincs. Úgyhogy (mivel időmilliomos vagyok, hahaha), végiglátogattam a Rákóczi út kínaibótjait abból a premisszából kiindulva, hogy ott már találtam régebb belőle, hátha akad valahol egy kis porosodó elfekvő készlet.
Akadt. Max. fél év múlva viszont neki kell feküdnünk Líviával, a fodrászommal, hogy kitaláljuk, melyik kód melyik kóddal és milyen arányba keverve ad pipirost a fodrászi festékeiből. Nagy élmény lesz.
Az időjárás kiszámíthatatlanságára való tekintettel felvettem azt a kabátot, amit Firenzében turkáltam, és úgy szoktam hivatkozni rá, hogy ebben kéne sétáltatni Prinzessin von Imsee-Wimsee-t. Felvettem a kordból készült pöttyöske-szabású ballonruhát is. Az egyiket.
Nem mondhatjátok, hogy nem törekszem.
Oké, holnap hajat is festek.
Mivel ma itthoncsücsü napom van, és nyafogóruhában etetgetem a mosógépet, inkább beküldöm helyettesíteni a vasárnapi MÁKot, mert aznap ugyan nem volt szelfinap, de miután felőtöztem szép lilapiros papagájba a heti bevásárláshoz, úgy gondoltam, hogy ezt megéri dokumentálni.
Voilà.
Itt ebben a vircsaftban lassan már önfotózni is egyre nehezebb, folyton beszemtelenkednek a képbe ilyen lombos farkú kis szőrös akadályok.
Mármint az a szó/mondat, ami úgy megy, mintha jönne, és elölről meg hátulról is ugyanúgy olvasható. Ez ugyan a bejegyzés sorszámáról jutott eszembe, de alapvetően a fotóim nagy része is ilyen lett ezen a héten: nem tudni, éppen jövőben vagy menőben lőttem őket, többeket pláne éppen a busz ablakából, amint elsuhannak mellettem, vagy én suhanok el mellettük, ami végülis egyremegy. Galéria!
Hát én kérem a mai napra csak ezt tudom prezentálni, és szerintem jobban is jártok, ha a fejem nem mutogatom.
Íme, Medveczky Medve asszony, részint favágónak, részint főiskolai tanárnak öltözve, ámde mindenestül rottyant állapotban, amint tanítani totyog.
És holnap is odamegyek.
Itt állok szép őszies avarszínekbe öltözve, ki vagyok kenve, mintha számítana, és közben kábé hetven százalékos biztonsággal tudom, hogy estére megint leüt a takonykór, ezúttal is végharákoltam a hajnalt. Radai rosseb, kénküvek és ménküvek.
Milyen érdekes galériám lett most itt nekem erre a hétre: a fenti sorban azok a képek, amiket Leányfalun lőttem a Duna-parton, amikor hétfőn hazafelé jövet megálltam egy negyedórácskányi sétára, a lentiben pedig a napéjegyenlőség előtti-utáni naplemente ideje a Bűnök Barlangjában, amit én minden évben várok, de ezúttal csak kedden volt lehetőségem arra, hogy lefotózzam.
Valahol mindig van némi béke meg nyugalom, és néha egy negyedórára-fél órára meg is lehet találni.
A mai napom úgy festett, hogy kelés négyharminckor, busz hatkor, nyolctizenöttől didaktikaóra, tíztől háziasszonykodás a díszdiploma-átadón, tizenegy harminctól esmég didaktikaóra, aztán szakdolgozóval való konzultálás, végül hazakúszás a háromnegyed kettes busszal.
Hát csoda-é, hogy csak most jutott időm fotózkodni, és a díszdiplomások között is volt olyan, aki fittebben festett nálam, pedig (és ez nagy szó) még rubindiplomából is kiosztottunk hatot. Ők hetven (70!) éve végeztek.
Amúgy megint kaptam kis vicces betekintést az influenszerek glamúros életébe, ugyanis a diplomaosztó után a közönség egyik tagja azzal köszöntött, hogy “Szervusz, MindennapMás”. Marha nagy szerencsémre mindig is úgy gondoltam, hogy amit kirakok az internetekre (pláne a pofámmal együtt), éppen olyan értéken kell kezelni, mintha a főtéren kiáltanám szerteszét, úgyhogy ezúttal sem kellett összetojnom magam…
A mai reggel olyan kapkodósra sikerült, hogy csak fél perccel Indulás előtt jutott eszembe a parfüm, akkor pedig már csak a RK fürdésszobájába volt időm befutni. Úgyhogy most Karl Lagerfeldtől szaglom.
Mondanám, hogy rosszabb is lehetne, de a jó Karlt én extra mértékben utálom. Maradjunk inkább annyiban, hogy ez itt kérem boszúú, mindazért, amit a plus size méretű nőkről mondott. Elefes, Karl.
Non, je ne regrette rien, ma egész nap nem csináltam semmit azon kívül, hogy magamat meg a környezetemet gondozzam, azt is igen ráérősen. A macskák felváltva tettek nálam udvariassági látogatásokat, most éppen Böci van soron. Mindjárt el is alszik a frissen húzott ágyneműn.
Általános szétesettségem igen szép jele, hogy mikor tegnap, miközben heti bevásárlásunk irányába döngettünk reggel Emesével meg a RK-val, na pont akkor felhívott anyám, és jelezte, miszerint épp jön ki hozzánk. Én bizony abban a pillanatban csak azt tudtam kinyögni, “De hát jövő hétre vártalak”. Attól persze megoldottuk, mert mindig megoldjuk, rugalmasak vagyunk, mint a pertligumi.
Mindebből kifolyólag viszont fáradtabb vagyok, mint szombaton, pedig már akkor is azért raktam irgalmatlan rendet irodai kuplerájomban, mert attól féltem, ha nem mozgok, eldőlök álltó helyemben. Hogy még szebb legyen a helyzet, ma 2×45 percért robogok el Esztergomig, merthogy a tanító szakosok elmentek ugyan gyakszira, de az óvósok nem, és az órarendem egyébként is egy hülye vicc.
Tegnapelőtt, mint utánagondoltam este, valójában egyetlen holdsütit ettem egész nap. Vörösdatolyásat. Közben viszont legalább a teliholdat néztem a hotelszobámból.
Egyébként meg semmi új nincs, jááárom az utat, a macskaköves utaaat. Galéria!
Mai rohangálásaim a szokásosnál is rohangálósabbak: délután Budapesten adok elő a csoportos és egyéni óvodai gyakorlatokról, este Esztergomban a wuxiákról, mindehhez pedig ma van a kínai Őszközepi Fesztivál és a Betakarítás Holdja is, szóval minden irányból jön a misztikus áldás árva fejemre, én szerencsecsomag.
 | mák - 14/37 – Pom |
 | Kriszti - 14/37 – Pom |
| mák - 14/32 – Tűzenergia |
 | magyaroramegminden - 14/32 – Tűzenergia |
| magyaroramegminden - 14/27 – Holdsüti |
