RSS

eská kategória bejegyzései

8/223 – Halavány

Alig múlt reggel nyolc óra, és én már végeztem négy szakdolgozó produktumainak* átolvasásával. Ha más nem is, ez már mindenképpen arra mutat, hogy kezd visszatérni belém az élet, vagy legalábbis annak halavány visszfénye.

Az elmúlt harminchat órából kábé harmincat átaludtam, és a tegnapi nap akkor érte el csúcspontját, amikor este kilenckor én azon kezdtem nyafogni, hogy lázam van, a Repülő Kutató viszont, aki a csuklóhőmérő nagy híve, szentül állította, hogy nincs. Végül annyira nyafogtam már, hogy kénytelen volt átkúszni a szomszédba lázmérőért. (Nekünk azóta nincs lázmérőnk, amióta ugyanabban a szomszédban elrontották. Igen, testületileg mindannyian idióták vagyunk ez alatt a helyrajzi szám alatt.) A lázmérő persze azt mutatta, hogy 38,4, amitől a Repülő Kutató istenesen beszart, és visszament a szomszédba, hogy kérjen egy kis NeoCitránt is. (Ja, az sincs itthon. Mi azt hittük, hogy van, de nincs.)**

Na hát ha van valami, amit én általában igen nagy undorral és siránkozva fogyasztok, az a NeoCitrán, de tegnapi állapotomban boldogan és cuppogva ittam meg, amitől a Repülő Kutató talán még annál is jobban beszart. És ezek után én megettem egy szelet szalámis-sajtos-vajas kenyeret, megmostam a fogam, majd beledőltem az ágyikómba, és ezt az éjszakát is végigaludtam.

Most épp láztalan vagyok, ámbár kissé nyamvadt, és nem ma kezdek el félmaratonokat futni, de asszem, megmaradok. Kint csábítóan fütyörész a tavasz,

és a cseresznyefa is virágzik, hollári hó.

* A legegyszerűbb, ha a “produktum” szót használom rájuk, mert nemcsak hogy a készenlét különböző fázisaiban állnak a művek, de a színvonaluk is jelentékenyen ingadozik. Az egyik lánykának ezúttal már vastagított betűkkel írtam meg, hogy “A jegyzetszámoknak (az a kis szám, ami az idézethez kapcsolódik a szövegben, és a lenti lábjegyzetre mutat) mindig az idézet vagy parafrázis után kell következniük.” Következő állomásunk a vastagított nagybetű lesz.

** Ööö, de mégiscsak van. Egy egész dobozzal. Ma reggel már vissza tudtam emlékezni rá, hová tettem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/11 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/222 – Malomkő

Jelenleg ezek a kilátásaim.

Az a gyanúm, ezek a mai nap folyamán nem fognak változni. Gyenge vagyok, mint az őszi légy, és összességében úgy érzem magam, mint akire rádobtak egy influenzából és másnaposságból összegyúrt malomkövet, én meg nem tudok kimászni alóla.

Hajrá, Marinéni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/10 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/221 – Zenekar

Ímé, felvevém oltakozó ruhámat (ne üssetek meg, szemüveges vagyok!* ). Tavaly ősszel ebben vonultam el infulenza elleni oltásért, most ebben vonulok el szopornyica elleniért. Sejhaj, világ.

A zuniverzum hülye vicceinek köszönhetően tegnap du. kaptam egy esemest, hogy ma du. belém is lövik a háziorvosnál az oltást, ha akarom. Astra Zenekart, yeah. Nos, mint az eddigi hét és fél évből is látható volt, szeretek veszélyesen élni (marhára nem), és épp az imént olvastam, hogy “A brit adatok szerint 0,0004 százalék az esélye annak, hogy a vakcinától trombózis alakul ki.” Ez, úgy gondolom, igen kevés. Ennyi nullát meg merek reckírozni.

Ha esetleg mégis felfordulnék hirtelen, megtiszteltetés volt Önökkel szolgálni.

* A Joker is azt kérdezte Batmantől, hogy “ugye, nem ütnél meg egy szemüveges embert?” Igaz, azután rögtön kapott egy márjás nagy pofont.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/09 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

8/220 – Ugye

Értem én, hogy az április egy szeszélyes hónap, de nem kell feltétlenül örülnöm neki, ugye? És káromkodhatok egy kicsit, amikor ezt látom az ablakon túl,

pláne miután már túl voltam a reggel fél hatkor indult Fapapucsos Futóverseny mai felvonásán és kettő darab szakdolgozaton, melyek közül az egyikben nem volt egyetlen mondat sem, amiben jó helyen lettek volna az írásjelek, de legalább a vesszők.

Mire megküzdöttem a vesszőkkel, elkezdett zuhogni a hó meg további feladatok, a szőrös dögök pedig elfoglalták méltó helyüket az étkezőasztalnál, hogy reggelizni se lehessen leülni,

és persze azt se mondták, hogy fapapucs, csak beverték a szundit, de hirtelen.

Az egyetlen kézzelfogható siker, amit mára fel tudok mutatni, egy vekni.

Ennél valószínűleg nem is kéne többet mondanom, de ma le akartam vonulni a postára egy feladandó levéllel, mert az online élet mellett a bürokrácia az továbbra is bürokrácia, és úgy gondoltam, hogy ezért a próbatételért megjutalmazom magam egy zacskó csipsszel a Spárban.

Ebben.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/08 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/219 – Várni, csak várni

Meg voltam győződve arról, hogy tavaly ugyanilyenkor volt egy ugyanerről szóló bejegyzésem, de nem találom, szóval vagy a memóriám akadoz, vagy pedig mostanra már sok volt a világ ciklikusságából meg a temérdek dezsavűből.

Várok, mint egy zacskó kopott gyöngy, várom, hogy az ovikból válaszoljanak a levelemre, hogy a diákok küldjék a szakdolgozataikat, hogy kinőjön a fű, meg hogy a futár meghozza az anyagokat, amiket idegen fődről rendeltem meg egy királyi váltságdíjra elég pénzért. Olyan messzi idegen fődről, mint Csehország, ahová a lópikula se tudja, mikor jutok el legközelebb.

Francba, itt a klasszikus graffitivel szemben nemhogy már a jövő se a régi, de épphogy pont olyan, mint egy évvel ezelőtt.

Jaj, de rémes egy vircsaft ez, Istenkém.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/07 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/218 – Utalásféle-képpen

Vissza a muncas hetcoznapocbele, három szakdolgozat várja a korrektúrát meg egy cafetéria(-bevallás? -nyilatkozat?… eh, mindegy, az a rohadt sok papírmunka, aminek eredményeként rohadt sok elkölthetetlen játékpénzem lesz egy játékkártyán) a kitöltést. Mindehhez piszok hideg van odaki, a macskák meg reggel háromnegyed hatkor úgy döntöttek, hogy finom utalásféle-képpen rohangálnak rajtam egy kicsit fapapucsban, hátha ettől adok nekik enni.

Adtam.

Ez a kép még szombati, amikor nem volt olyan nyamvadtul szürke a világ, mint most. No de fel a fejjel, lesz még valamikor szőlő és lágy kenyér, a szakdolgozók is leadják a produktumaikat, meg lesz idő, amikor elmegyünk valahova a játékpénzeinkkel, és jól fogjuk érezni magunkat tőle. Addig meg aggyunk a muncas hetcoznapocnec, hajmosás meg takarítás meg papírmunka, és ha elég rendes kislány voltam, és teljesítettem a mára kiírt penzumot, tán még jut egy kis idő Erikre is, mert szegénykém megint teljesen el van hanyagolva.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/06 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/216 – Tertia Diae

Ez az idei húsvétvasárnap keményebb volt, mint Tarzan sarka, hajnali kettőkor ráztam gatyába az étkezőasztalt, aztán tíz után egy kevéssel összevesztem a RKval, kirohantam a világba bele, majd a délután folyamán albán szamárrá ittam magam anyósommal, zokogások included.

Nesztek jobb híján galéria.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/04 hüvelyk újracucc, eská, galéria, tavasz

 

8/215 – Tikmony

Csak a szokásos harminc rétegű tavaszi piacolós, egyik zoknimon tikok, a másikon tikmonyok.

(Tegnap festettem magamnak szemöldök, úgyhogy most az is van.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/03 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

8/214 – Csiszatolás

Végül persze nem tudtam ellenállni az olló csábításának, úgyhogy tegnap du. megvolt a házi birkanyírás. A fodrászom majd nyilván csúnyákat fog mondani nekem, de az még piszkosul odébb van, mire eljutok hozzá, addig meg örülök annak, amim van.

Egyébként is méretes csiszatolásban vagyok, a terasszal például egyelőre eddig jutottam,

de lesz ez még ennél cifrább is. Mindenesetre az idei első kintteregetés már megvan. Meg a tilupámok.

És közben egyes szabotőrök, még mielőtt bevethetném az ágyam,

hát igen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/02 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/213 – Cím nélkül

A nagycsütörtököt mindig rosszabbul bírtam a nagypénteknél is, ezekben a viharos időkben meg pláne piszok nagy erőfeszítés kell egy átlagos szerdához is, hát még ilyen sötét ünnepnapokhoz. Próbálok hát minél több kedvesszépjó bármit gyűjteni magam köré: a napkeltét,

a tegnap sütött seeleneket, amelyeket meglepően kevés morgással és vicsorgással állítottam elő (nekem lenni seelenekkel tapasztalat),

a ház előtt vadul virágzó fosókaszilvát,

meg persze a szőrös hátramozdítókat,

akik keményen dolgoznak azon, hogy legyen nekem elfoglaltság,

ezt a rengeteg szöszmószt például egyetlen kis 80×120-as szőnyegből szedtem ki.

Szóval valahogy elketyeg ez a nap is, meg ez az éjszaka is, és én megint erős kísértést érzek, hogy enkezűleg levágjam a hajam, de hát ez a kísértések évada, úgyhogy inkább ráülök a kezemre holnapig. Vagy nem.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/01 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/március

“Változnak az ééévszakok, jó idők, rossz napok…” Esetleg fordítva. Galéria!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/31 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, tavasz

 

8/212 – Ablakok

Kinéztem az ablakon a virágzó fosókaszilvára, aztán nem láttam semmit. Ebben nem volt semmi meglepő, mikor belegondoltam, hogy utoljára 2019-ben volt ebben a házban ablakpucolás. Másfél évvel ezelőtt. Úgyhogy tegnap nagy elszántsággal nekifeküdtem a feladatnak.

Az ablakokról sár jött le, nem viccelek. A tetőablakokról emellett extra mennyiségű rigószar is. A többiről meg belülről macskatakony. Az ablaktokokban döglött poloskák laktak meg nyírfazütymő. És menet közben elkezdett esni az eső is.

A végén viszont kinéztem a fosókaszilvára, és ezt láttam:

Aztán lenéztem a kezemre, és ott meg ezt:

(Igen, az ott mellettem a terasz padlóján rigószar. Ilyeneket pucoltam le az ablakokról. Blöe. Blöe.)

Ma reggel viszont nagy nekifenekedéssel levonultam a piacra,

és hoztam növények meg tojás.

Valamivel muszáj mímelni a normalitást, és én aztán ezúttal tényleg elszánt vagyok ezügyben.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/31 hüvelyk ajándék, eská, tavasz

 

8/211 – Halef

Vagynak nekünk igen szép tradícióink, például a hetibevásárlás meg az, hogy a Repülő Kutató időnként kap tőlem ajiba egy halefot a Fiskars nevű cégtől. Na ezt a kettőt kötöttük össze máma.

Tulajdonképpen névnapjára kapta, kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel. Höhö.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tavasz

 

8/210 – Tengerimalac és fapapucs

Ma éjjel kétszer sikerült felébrednem: egyszer arra, hogy egy tengerimalac éppen megdöglik a táskámban, másodszor meg arra, hogy holland parasztok rohangálnak fapapucsban a folyosón.

Az első ezek közül a telefonom volt, ami azt közölte, hogy éppen lemerülőben van. Ki van ez találva, kérem, okos emberek dolgoznak a Nokiánál: ha egy döglődő kisállat végső sikolya nem azt a reflexet váltja ki belőled, hogy úristn, vajon hol lehet RöfikeRóbert, esetleg azt, hogy nehogymá összefossa halálában az a dög a luivitonyt, meg sem érdemled, hogy telefonod legyen. Én mindenesetre mindig bepánikolok, amikor meghallom, hogy a telefon elkezd hörögni a táskámban. Nem tudom, milyen és mennyire összetett kísérletek után döntöttek úgy a finn mérnökök, hogy ez a hang lesz a legjobb figyelemfelkeltő eszköz, de gratulálok. Mellékesen azt is kívánom nekik, hogy induljanak agresszív rénszarvasokkal bagzani, de rögtön, ez viszont mellékszál, szóra sem érdemes.

A lényeg, hogy felvakartam magam az ágyról, amikor persze azonnal kiderült, hogy eleve csak a rendelkezésemre álló terület töredékén aludtam, mintegy imbuszkulccsá hajtva. Hogy miért? Hát ezért.

Ez a Poci nevű rafinált kis rüfke, ahányszor úgy dönt, hogy velem alszik, úgy érkezik meg, mint egy pihe, észre sem veszem, aztán egyszer csak hoppá, máris elkobozta az ágyterület felét és a takaró kétharmadát. Ögyes, mondaná Kohn bácsi.

Na de minden hátráltató tényező ellenére sikerült lokalizálnom a telefont, lokalizálnom a töltőt, aztán összedugtam őket, tessék cumizni, és visszahernyóztam Poci mellé. Ekkor volt fél három. Következő ébredésemet már nem tudtam elhelyezni óraügyileg, mert a telefon a töltőn volt, két méterre tőlem, de ekkor történt az, hogy odaki a folyosón holland parasztok kezdtek rohangálni fel-alá, fapapucsban és kurjongatva. Mikor valamelyest magamhoz tértem álmomból (tulajdonképpen hálásnak kéne lennem, hogy felébresztettek, éppen a Kosztolányi Dezső téren voltam bezárva egy mélygarázsba, ahová azért kellett bemenekülnöm, mert hurrikán közelgett, és aztán valaki gondosan rámlakatolta a kócerájt, egy szál spagettipántos semmicske volt rajtam, és halvány fingom se, mikor enged ki onnan valaki, ha egyáltalán, a hangokból ítélve ugyanis éppen lebontotta a hurrikán fél Budapestet), kiderült, hogy nem hollandok és nem fapapucsban, hanem macskák és mezítláb, de az igaz volt, hogy kurjongatnak, és duhajmód nem hagynak engem aludni. Ezúttal viszont úgy döntöttem, hogy toll a fületekbe, cicukáim, fejemre húztam a takarót, és visszaájultam.

Hát így van az, hogy továbbra is nekem van a legizgalmasabban unalmas életem, de ennél több izgalmat nem is nagyon tudnék már elviselni, mert ez után az éjjel után úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger. Többször is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/29 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/209 – Óraát

Mint tudjuk, nekem lenni nagyon vicces fogyaték, az óraátállításokkal jellemzően nem tudok kezdeni semmit, mert amikor mások annak örülnek, hogy hurrá, egy órával többet alhatunk vagy hurrá, egy órával hamarabb lesz világos vagy hurrá, egy órával később lesz sötét, én csak nézek hülyén, aztán a biológiai órám úgyis felver zöld hajnalban, lefeküdni meg úgyis a tyúkokkal szoktam.

A helyzetet súlyosbítandó a macskáknak is van biológiai órája, ráadásul a gyomrukba meg a fülükbe van beépítve, ergo ha éhesek, felverik az embert, viszont ha meghallják, hogy felébred, rögtön éhesek lesznek. Na ez volt ma reggel ötkor. Nem, hatkor. Eh, whatever.

Fél órát még el lehetett szórakázni, de aztán mindenképpen táplálni kellett a dögöket, és még mindig korán volt ahhoz, hogy elkezdjek csörömpölni, mert a Repülő Kutató egy normális ember, és ha a macskák nem verik fel, akkor szépen elalszik legalább hétig, legkésőbb nyolcig. Úgyhogy a korai órára való tekintettel csörömpölés helyett felöltöztem,

aztán kisompolyogtam az ajtón, és elmentem sétálni.

Jelentem, tényleg beindult a tavasz, mindenfelé rügyek meg barkák meg fák meg virágok. Hollárihó.

Cserébe viszont most én is éhes vagyok, mint a farkas, és az én táplálásomról is magamnak kell gondoskodnom, úgyhogy uccuneki.

Utána pedig megnézzük, mire elég még a mai nap.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/28 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tavasz

 

8/208 – Szöszmöte és matata

Már tíz is elmúlt, és én még mindig pizsiben ténfergek, pedig annyi tervem van, mint a nyű, de semmi energiám végrehajtani.

Ezek a pernahajderek sem emelik a munkakedvem,

pedig hát látjátok a környezetük tragikus állapottyát.

Lehet, mára tényleg csak a szöszmöte meg matata marad programként?

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/27 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/207 – Fájront

Már megin itt állok robbantott fejemmel, délutáni tanítás előtt, egy napnyira a tavaszi vakációmtól. Jól kinézek, jól kinézek.

Asszem a fájront mellé valami front is jön, mert közel vagyok ahhoz, hogy lerágjam a saját lábam.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/26 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/206 – Pattan

Reggel annyira füstölt és süstörgött már az agyam, hogy összecumóztam magam,

aztán elmentem sétálni egyet a környéken.

Remek volt. Szerintem ezt bevezetem. És napokra vagyunk attól, hogy teljes hisztériájában kitörjön a tavasz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/25 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

Himmihummi 6. – A macskabigyók

Szinte már meg sem lepődöm, hogy leginkább azokra a dolgokra vagytok kíváncsiak, amik csak úgy itt vannak a lakásban, és nem is veszem fel őket a korpuszomra. Sebaj.

Mint tudjátok, nekem van egy Filoméla nevű unokahúgom, akinek sok-sok érdekes kreatív ötlete van, és boldog békeidőkben itt szokott héderezni nyaranta egy hetet. Három évvel ezelőtt is ez történt, és ez volt az az időszaka, amikor tényleg igen méla volt, kevés beszéddel meg sok húzódozással, én meg nemkicsit aggódtam, vajon jól érezte-e magát nálunk. Szerencsére ez volt az az év is, amikor megvettem neki a fotómasinát, és minden nap lődözhetett vele összevissza, úgyhogy gondoltam, ha nem is beszél sokat a gyerek, legalább regisztrálja a világot.

Filoméla rajzolni is szokott, elmélyülten és nagy kedvvel (és ezt is csendben), úgyhogy nem sokat zavartam, amikor éppen bent “a kék szobában” alkotott valamit. Éppen ezért volt annyira szívmelengető érzés a távozása után összepakolni a rengeteg ottmaradt himmihummit, mert így végre találtam mindenféle rajzokat, és köztük ezeket itt.

Nyilván azonnal rájöttem, hogy a medallionokban Celofán és Porcelán, alias Celó és Poci láthatók. Filoméla gondosan tanulmányozta a macskák színezését is (egyik világosabb, másik sötétebb), és úgy döntött, hogy a kisebbiknek lánynak, a nagyobbiknak meg fiúnak kell lennie, amit a háttérben és a farkukra kötött masniban jelenített meg. (Ebben speciel tévedett, mert mindkettő lány volt, ha pedig élőben is megpróbált volna a farkukra kötni valamit, nem lett volna a továbbiakban keze, amivel rajzolhat.) Azt is sikerült bemutatnia, hogy Pocit tartja a vérengzőbbik vadállatnak, lásd az egeret Pocika karmai között.

Szóval, miközben látszatra nem sokat foglalkozott a macskákkal, igenis gondosan megfigyelte, és megtalálta a módot is, amivel jól elkülöníthető módon megörökítheti őket. Amikor megtaláltam ezeket, afféle Montessori-derű öntött el, hogy talán mégis jól csináltam, amiért nem pisztergáltam állandóan a gyereket, ehelyett hagytam, hogy időnként csak úgy létezzen magának.

Pedig, higgyétek el, egy tűzdelt paidagógosz néni igen nehezen lesz magával elégedett, és még nehezebben tudja rávenni magát, hogy ne pisztergálja folyvást a keze közé került alanyt.

*

Ééésakkor most újítunk. A mai opciókhoz nem készítek új fotót, haddlám, mi lesz így ebből.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/24 hüvelyk ajándék, eská, himmihummi, macs

 

8/205 – Csön-csön

Olyan régóta voltak rajtam gyűrűk, hogy egészen hülyén érzem magam tőlük, de valamilyen formában muszáj mímelni a normalitást, hát uccuneki, amennyire csak lehetséges.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/24 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz