Mi tagadás, hiányolom erőst ezeket az eská-posztokat, de az elmúlt két évben az volt a fő ambícióm, hogy életben tartsam magamat meg a macskákat, szóval a kreatív dzsúszokhoz sziklából kéne vizet fakasztani, vagy hogy is mondjam. Mindenesetre itt most mesélek nektek a csirkéről meg a CrockPotról meg az összes következményről. Készítsetek be valami hideg löttyöt hozzá, nem lesz rövid. A képek (de különösen a megvilágítás) minőségéért elnézést, én nem vagyok főzős blogger, és vacsorára szoktunk főétkezni, szóval ez van, take it or leave it.
Na szóval a múlt héten összeütöttem ezt,
a Nép meg azt jelezte, hogy van aziránt érdeklődés, mit csináltunk vele és hogyan.
A csirke CrockPotban való elkészítésének igen nagy előnye, hogy kint is lehet csinálni a hőkupola alatt a teraszon, és nem forralja tovább a lakást. Az sem elhanyagolhatatlan, hogy ez a módszer vajpuhára készíti a csirkét, ez viszont azzal jár, hogy az állatot csak darabokban tudod kiszedni a tartályból. A CrockPot szokása szerint nem is kell sokat foglalkozni vele, ha már bedurrantottuk, bár egy kicsit azért mégis.
A jelen csirke ázsiai módra készült, ami úgy történt, hogy megmostam-leszárítottam az állatot, aztán belepottyantottam az edénybe, mellel lefelé. Rá- és köré szórtam öt felszeletelt fokhagymagerezdet, majd összekevertem egy edénykében a következőket:
- 2 evőkanál osztrigaszósz
- 4 evőkanál világos szójaszósz
- 1 evőkanál sötét szójaszósz
- késhegynyi gyömbérpor
- 2 evőkanál folyékony édesítő (ez nálam most valami dm-es bio-rizs-anyámkínja volt, de méz vagy vagy juharszirup vagy bármi hasonló is lehet)
A cél az, hogy a szmötty sós legyen egy kis édessel, úgyhogy az összetétel mindig a felhasznált cuccok márkájától meg fajtájától függ. Kóstolgatni kell, nem vitás. Nálam most Yamasa japán világos szósz és Pearl River gombás kínai sötét szójaszósz volt kéznél (ezek voltak nyitva, na). A szmöttyel lelocsoltam a csirkét, kicsit szétmázoltam rajta, aztán melléöntöttem fél deci vizet, hogy ne égjen oda.
Sajnos a főzés módjával kapcsolatban sem tudok konkrétumokat mondani, mert a csirke méretétől és zsírosságától kezdve a CrockPot képességeiig és a külvilág hőmérsékletéig rengeteg minden befolyásolja, hogyan alakul a helyzet. Ami tuti, hogy “high” hőfokon kell sütni 4-5 órát. Ezúttal kábé egy órával a kezdet után már meg tudtam fordítani, hogy innentől a melle felül legyen. Így a kezdetekben kapott a CrockPot alján egy kis színt, de a későbbiekben már inkább párolódott. A megfordítás után rákentem még egy evőkanálnyi sötét szójaszószt, és időnként ellenőriztem, van-e alatta folyadék. A csirkéből előbb-utóbb rengeteg lé és zsír távozik, de ha kezdetben nem öntünk alá egy kis vizet, akkor csúful odakozmál.
Öt órával a művelet kezdete után kikapcsolatm a CrockPotot, kimarcangoltam a csirke combjait és szárnyait (sajnos ez másként nem megy), és megvacsoráztunk.
A hideg kuszkuszsalátát a RK ütötte össze, volt benne paradicsom, olajbogyó, petrezselyem, vékonyra szeletelt sonkahagyma, citromlé meg olívaolaj, és már reggel előkészítette, hogy kellően kihűljön.
Vacsora után megvártam, amíg a csirke meg a leve kezelhető hőfokúra hűl, aztán (darabokban) kiszedegettem a CrockPot edényéből, kicsontoztam, és a levét átszűrtem.
Mint látható, a melleket egészben le lehet választani, de a többi az mind babramunka. A végén kábé három és fél deci koncentrált csirkelé is lett belőle, ezek közül az egyik a fagyasztóban van, a másik meg majd még előkerül, nyugi.
Másnap mediterrán ciabattába töltve ettük a csirkét a maradék kuszkuszsalátával.
Harmadnap hideg soba-tésztás salátát készítettem a csirkedarabkákból szezámpasztás-szezámolajas-lime-os öntettel, újhagymával és pirított hagymával.
Negyednap az egyik csirkelés dobozka tartalmából készült csirkedarabkákkal leves (afféle Tom Kha-utánzat, de nem találtam meg a currypasztát a kamrában, mert az életem egy káosz, úgyhogy lehetett volna jobb). A RK nyilván csilivel ette. Én nyilván nem.
Ötödnap az egyik legrondább, de legfinomabb feldolgozási mód került sorra: főtt-darabolt zöldbabbal és vékony félholdakra szeletelt sonkahagymával kevertem össze a csirkedarabkákat, aztán egy miszó-lime-majonéz-földimogyoróolaj öntetet kapott, a tetejére pedig felaprított sós földimogyorót szórtam.
Hatodnapon megint szendvicsben ettük a csirke maradékát, de ezúttal elővettük a melegszendvics-sütőt, és lapított szendvicsek lettek belőle paradicsom- és madárbegy-saláta mellé. Az én szendvicsemben a csirke mellett aszalt paradicsomos vaj volt, majonéz és scamorza-szeletek,
a RK meg persze telepakolta a magáét csilivel meg más paprikákkal.
Éés kész. Eddig tartott a csirke. Egy másfél-két decis levecske még van a fagyasztóban, de ma már végre valami egyebet eszünk…
Minden nap más - mindennap más 