A mai napra nekem nem az volt a tervem, hogy méhlegelőnek öltözve, enyhén űzött tekintettel nézzek a jövőbe*,
én kérem ma be akartam pendlizni a székesfőfaluba, hogy jóanyámmal találkozzam, aki éppen ott vált vonatot az érettségi találkozójára menet, és mi az efféle alkalmakat a Derby Sörözőben szoktuk abszolválni. Vonattól vonatig három óra, azalatt megbeszéljük a világ dolgait, és elismeréssel adózunk a hetvenes-nyolcvanas évek esztétikájának, ami vagyon a Derby Sörözőben, még mindig.
Terveimet az húzta keresztül, hogy én már a számokat sem ismerem, félrenéztem egy bírálat-leadási határidőt, és emiatt még azt az öt órát sem tudom megspórolni tanári életemből, amibe ez az időutazás kerülne. Pedig az éjjel is valami olyasfélét álmodtam, hogy filmforgatási helyszínekhez kellett gyűjtögetnem nyolcvanas években épült postákat, például azt ott Mátrakovácsháza felé a 65-ös úton, ahol egyszer egy irodalmi versenyre menet végignézhettük, hogy egy elégedetlen trencskós öregúr, akinek túl lassan intézték a táviratát, dühében elkezdte megrágni a postás néni karját.**
Apropó méhlegelő, a Repülő Kutatótól kaptam egy ilyen csomagocskát, ni:
A “Louka” állítólag azt jelenti, hogy “Meadow”, így kapcsolódunk mai témánkhoz. Nem tudom pontosan, a RK vagy a Manufaktura baszarintotta-e el a rendelést, de tusfürdő helyett sampont küldtek, én meg úgy gondoltam, ma lezuhanyzom vele. Ha selymes bundám nő tőle, hát így jártunk.
* A jövő nem elöl van, az egy közkeletű tévedés. A jövő ott van srévizavé balra, kicsit fent.
** Természetesen sose mentem irodalmi versenyre a 65-ös úton, ami egyébként is Siófok és Szekszárd között vezet, direkt megnéztem ébredés után. Ezek után természetesen megnéztem Mátrakovácsházát is. Na, olyan meg éppenséggel nem is létezik.