RSS

advent kategória bejegyzései

8/337 – Karácsony, augusztusban

Nyavalya ebbe a bioritmusba – az enyémbe, ofkorsz. Este megvacsoráztatám népeimet, majd elhaló hangon közöltem, hogy én most eldőlök kicsinyt, legyetek jók, Tosca, te zuhanyozz le és moss fogat, aztán kérj jóéjtpuszit a Repülő Kutatótól, ha addig nem ébrednék fel, vagy ébresszetek fel vagy nemtom. És utána kiájultam a futonon, hogy aztán fél egykor frisszen ész capkodószan riadjak fel arra, hogy úristen, hol az a jóéjtpuszi. Hát annak már reszeltek.

Remélhetőleg tegnapi jótéteményeim elegendő súllyal fognak latba esni ahhoz, hogy ne legyen ebből örök harag. Tegnap, valljuk be, olyan voltam, mint egy begandzsázott bőkezű tündérkeresztanya, nem pedig a szokásos Sárkány Néni, és néha egészen coelhói életbölcsességeket pöktem magamból, de ne szaladjunk a dolgok elébe.

A cipők, amelyekkel érkezett a gyermek, városi programhoz és strandoláshoz kiválóak, de nekünk Terveink vannak és egy olyan városunk, ami durva módon hepehupás és macskaköves. Emellett Időjárást is ígérnek nekünk a következő napokra zivatarokkal estébé, szóval muszáj volt beszerezni valami zárt és terepjáró cipőt. Így hát átlátogattunk a szemközti kínaibótba. Én ott szerzem be a tornacipőimet a szivárvány minden színében, és reméltem, hogy gyerekcipőből is lesz ennek megfelelő választék, de nem, kiderült, hogy ami ott van fent a polcon, abból kell gazdálkodni, slussz. Ennélfogva egy nyomokban rózsaszín tépőzáras edzőcipővel és egy üvöltőpink terepszandállal távoztunk, melyekkel közül az egyik arra jó, ha Zivatar lesz, a másik meg arra, ha Hepehupa. Arra nem merek gondolni, mi lesz, ha Zivatar és Hepehupa köszönt be egyszerre, miközben mi épp kint mulatnánk a szabad levegőn.

A habókos tündérkeresztanya mindemellé hozzávágott unokahúgához egy kedves öreg fényzőgépet is, kábé tavalyelőttig azzal lődöztem magamról fotókat ebbe a blogba, szóval nem a legrosszabb darab, csak öreg, és van már másik. Eredetileg arra készültem, hogy hosszasan fogom majd magyarázni, hogyan működik a cucc, de kiderült, hogy Toscának már lenni kicsi digitális gépekkel tapasztalat. Desőt. A kölök fél nap után már olyan dolgokat csinál vele, amelyekről nekem lövésem sem volt, hogy lehet ilyet is ezzel a géppel, például megtalálta rajta a naptárt, és magától értetődő módon állítgat fényerősségeket meg más izé. Úgyhogy körbefotózta a fél világot (szelfik included), és megpróbálom majd megtárgyalni vele, hogy indítsunk ide egy “Tosca fotói” sorozatot. Valószínűleg nem kell sokat nógatnom, asszem.

Miközben a jövendő Annie Leibowitz lefotózta a hajában a csatot (azt is vettünk, mert csak egy darabot sikerült magával hoznia, és élek a gyanúperrel, hogy már elhányta valahová), a macskákat, a macskamászókát, a kertet, a lakásunkat, és mindent, én sütöttem egy barackos clafoutis-t.

A barackos clafoutis elkészülte nem volt teljesen problémamentes, mégpedig azért nem, mert Máli megette az eredetileg erre szánt barackokat. Máli, ha még emlékeztek ebben a bolondokházában erre a részletre, sógornőmék törpevizslája. Én macskákhoz vagyok szocializálódva, akik megvetően tudomást sem vesznek a gyümölcsökről, így mikor szóltak nekünk, hogy vigyázzunk, mert Máli felmászik a teraszon az asztalokra, megnéztem a mi asztalunkat, és azt mondtam, nincs azon semmi érdekes, amiért érdemes lenne felmászni. Nos, Máli úgy gondolta, hogy az a tálka barack épp jó lesz nasinak. És megette. Kettőbe már csak belerágott, de a többit egész rendesen megzabálta, a magokat pedig ráköpte az asztalra egy csomó kutyanyállal egyetemben, blöe. Eh, úgyis ideje volt kimosni azt az abroszt.

Na de közben a szomszédok testületileg felkerekedtek, hogy elmenjenek nyaralni, és mindenki távozott Lócit kivéve (igen, Máli is). Lócit most mi fogjuk etetni meg gondot viselni a lelkére. Nem vagyok biztos abban, hogy erre a célra megfelelő leszek, mert Poci még mindig gyanakodva néz rám, amikor megjelenek, Macit ideje lenne jó alaposan megfésülni, és Toscának sem adtam jóéjtpuszit, micsoda firma vagyok, sóhaj.

A karácsonymúzeumba viszont elvittem. Mint kiderült, ez nagyrészt karácsonybolt, benne egy szobányi múzeum, rengeteg mókás cuccal és helyenként irgalmatlan nagy giccsekkel.

Já, ezek tomték.

Tosca mindenesetre vadul végigfotózta az egészet, külön felhívom a figyelmet az üvöltőpink túraszandálra..

Hozzávetőleg ez lehetett amúgy az a pillanat, amikor a tündérkeresztanyának beütött az újabb adag gandzsa, mert nagylelkűen felajánlottam, hogy választhat magának valamit. Innen seperc alatt jutottunk oda, hogy magának és a testvéreinek is válasszon valamit. Nem árulhatom el, mi lett a választás eredménye*, mert meg lett velem ígértetve, hogy sem Anyu nem tudhat még róla, se Filoméla, sem Perpéta, mert meglepetés.

Abban nyilván nem volt semmi meglepetés, hogy itthon eltörte az egyiket, természetesen a sajátját. A pénztárnál a néni elmondta, hogy törékeny, be is csomagolta buborékos fóliába, én is elmondtam neki több alkalommal, hogy törékeny, és vigyázni kell vele, és ez nem játék, hanem dísz. Hát persze, hogy egyszer csak krccs, a teraszpadlón ott volt négy darabban szegény izé, a feje meg úgy gurult tova, mint Marie Antoinette-nek.

Na ekkor Tosca előadta a nagyhalált, ivöltés az egekre meg könnyek árja meg minden, és végül oda konkludált, hogy “nem is kellett volna elmennünk a karácsonymúzeumba!!!”. Én olyan derűs maradtam, mint egy jamaicai délután, rámutattam a gondolatmenetben arra a gikszerre, hogy az ok-okozati viszonyok ilyetén leegyszerűsítése oda vezet, hogy szem elől tévesztjük a lényeget, miszerint eltörni nem kellett volna, a karácsonymúzeum egész jó buli volt. “De ennek most ÉN vagyok az oka!!!”, süvöltötte Tosca, úgyhogy megnyugtattam, ez ugyan teljesen igaz, de az izé csak egy tárgy, és a tárgyak nem olyan fontosak, mint az emberek. (Mondtam, hogy egészen coelhói magasságokba sikerült felszárnyalnom délután.) Eközben már a kezemben volt a pillanatragasztós tubus. Kemény fél óra munkával eljutottunk oda, hogy Marie Antoinette-nek már újra van feje, meg visszaoperáltam mind a két kezét (azok törtek le, nyilván), majd beültettük egy bögrébe, hogy ott száradjon. Természetesen sikerült lepöttyentenem a ruhámat pillanatragasztóval, de nem ivölthettem az egekre, mert a tárgyak nem olyan fontosak, mint az emberek. Rohadt fárasztó Coelhónak lenni, na.

Ezek után szépészeti program következett, mert reggel, még az összes lelki vihar előtt, meg lett ígérve, hogy újrafestem a körmét, és én az ígéretekkel meg a határidőkkel nem szoktam viccelni. Pláne ha már nincs ivöltés.

Hát izé.

Szerintem hétfőig lesz még újabb ötlete is. Én és a körömlakkjaim mindenesetre készen állunk, most vakáció van, és a tűzdelt paidagógosz néni is elment szabadságra.

Most viszont próbálok még aludni egy kicsit, mert holnap délelőttre a varrógéppel való ismerkedést és más merényleteket vettünk tervbe, ahogy meg ezt a lányt ismerem, nekilát akár egyedül is, amitől a jó Isten mentsen meg mindannyiunkat, de főként Eriket.

* Képzeljetek el három darab flitteres giccset, ami garantáltan nem gyermekjáték, hanem karácsonyfadísz. Tényleg be lehettem gandzsázva.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/08/05 hüvelyk advent, ajándék, eská, nyár

 

8/december

Huh, na, ezt majdnem elfelejtettem. Galéria!

 
 

Adventi dekkolás 23., 24., … – Kiskalácsom, nagykalácsom

Kiskalácsom-nagykalácsom a libatepertőcskémmel,

a terülj-terülj asztalkám

a kacsamájacskámmal

a vízszintes karácsonyfám,

meg a komód fölötti fal, ahol kő kövön nem maradt.

Ide véle, hadd kapom be melegébe!

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/24 hüvelyk advent, ajándék, újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

Adventi dekkolás 22. – Piros

Poci alatt az a piros anyag, az kéne most nekem, hogy befejezzem a Kabátfalvédőt. (Igen, ez a neve, majd elmondom, miért.)

Természetesen nem költünk fel alvó macskát, és nem csak Ceylonban (azóta Srí Lanka), hadd irigykedjen Bátky János, akit bezzeg felvertek Walesben.

Mindent összevéve régen éreztem olyan nyájas kinemszarja nyugalmat, mint most. A Repülő Kutató tudományos podcastot hallgatva kevergeti a konyhában a tejes libazsírt, a piacról van egy csomó sütink, holnap pedig összerakom a vízszintes karácsonyfát, de csak ha olyanom van. Rengeteg időm van, mondogatom, az adventnek meg amúgy is nagyrészt arról kéne szólnia, hogy lelassulunk egy kicsit. Hát én most le vagyok lassulva, de piszkosul.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/23 hüvelyk advent, ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

Adventi dekkolás 21. – Plusz húsz centi

Lényegében az egész napom elment arra, hogy még egy másik komódhoz terveztem meg a falvédőmet, és most bele kellett toldanom húsz centit pluszban. Nyilván monomániás őrült vagyok, mert most úgy vélem, nekem perpill a falvédőm fontosabb, mint sütik meg ablakpucolások.

Amúgy, könyörgöm, legyünk már egy kicsit realisták: Jézus istállóban született, még ha nem is éppen Augeiászéban. Ugye, Maci?

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/22 hüvelyk advent, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

Adventi dekkolás 20. – Pokróc

Ma a pokrócmosások napja volt. Holnap a párnahuzat-mosások napját tartom meg, holnaputánra pedig teljesen szétverem mindazt, ami a háttérben látható. Hell yeah.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/21 hüvelyk advent, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

Adventi dekkolás 19. – Sakk!

A szép persze az lenne, hogy “sakk-matt”, de ez, legyünk realisták, a Bűnök Barlangja, itt nem volt, nem van és nem lesz olyan, hogy “nna, akkor most így marad”.

Ha lesz hozzá energiám (pl. holnap), és van rá igény, narrálást is mellékelek majd hozzá, de most érjétek be a képekkel, az sem semmi.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/20 hüvelyk advent, újracucc, eská, galéria, otthoncsücsü, tél

 

Adventi dekkolás 18. – Patthelyzet

Amíg nem szedem le a dzsuvát az asztalról, nem tudok varrni semmitse, amíg nem pakolok át egy-két-három polcot, addig nem tudom hová tenni a dzsuvát az asztalról, amíg nem szervezem át az egész kuplerájt, nem tudom átpakolni a polcokat.

Ilyen közel vagyok ahhoz, hogy leseperjek mindent a padlóra, aztán beüljek csipszet enni a káosz közepébe.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/19 hüvelyk advent, újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

Adventi dekkolás 17. – Begoromb

Már úgy festett, hogy a mai nap bűnös csámcsogós szundikával fog telni, amikor kaptam az egyik diákomtól egy levelet. Ismeritek ti is azokat a leveleket, amiktől instant felkúrja az agyát az ember, “miért nekem írtad”, “mi közöm hozzá”, “haggyálbékén” – na, ez is ilyen volt. Mi közöm nekem ahhoz, hogy mások által oktatott tárgyakkal milyen extra szarai vannak neki (pláne, ha minden jel szerint ő maga tojt bele a palacsintába), oldják meg, nem vagyok őrzője senkinek a kisbaltám kivételével, különben is már vakációba helyeztem magam. Grr.

Summa summárum, úgy felkúrtam az agyam, hogy kimásztam Poci mellől, és nekiestem egy újabb doboz felnőttlegónak.

Azóta már összekalapáltam meg -imbuszkulcsoltam a cuccot, és felfordítottam a Bűnök Barlangját, mindeközben divattervező-műsort nézve, mert csak. (Igen, az új darab felnőttlegó is a Bűnök Barlangjába megy. Mostanra értük el azt a stádiumot, hogy ki kell mennie valaminek ahhoz, hogy bejöhessen valami más, de én nagy vagyok, dicső, vakmerő és dilinyós, ergo mindig kész a megújulásra.)

Poci, mint látható, úgy viselkedett mindeközben, mint a Fekete gyémántok senki által el nem olvasott bevezető fejezetében a lajhár, egy tapodtat se mozdult azóta, hogy szétvertem körülötte a komplett ambianszot.

Ha majd újra gatyába ráztam a diliházat, természetesen bemutatom.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/18 hüvelyk advent, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

Adventi dekkolás 16. – Gömbök

Sikerült megtalálnom a tavaly horgolt gömböket a Bűnök Barlangja egyik horpadásában, de most nem tudom, hova a nyavalyába tehetném, hogy a szőrös terroristák ne hordják szerteszéjjel.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/17 hüvelyk advent, eská, otthoncsücsü, tél

 

Adventi dekkolás 15. – Hauga

Ismerkedjetek meg az új komódommal. Öt óra meló van benne meg egy valag péz.

Egyelőre csak visszahajigáltam a környéken csellengő dzsuvát a tetejére. Ki lesz ez itt rittyentve, ígérem, de most már csak egy Tuborgot szeretnék.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/16 hüvelyk advent, ajándék, eská, otthoncsücsü, tél

 

Adventi dekkolás 14. – Kakaó

A vizsgamanóknak állandóan a körmére kell nézni, így hát máris tetemes lemaradásban vagyok az adventi terveimmel, mára is csak annyit tudtam összehozni, hogy a (vasárnap) az Ikeában vett képkeretbe beletettem a (vasárnap) a piacon vásárolt grafikát. Egyszer majd a falra is felkerül. Egyszer. (Sóhaj.)

Egy vasat sem adnak nekem a reklámért, de hadd mondjak ennyit: Parti Medve. Csodás grafikákat tartanak. Ha megérjük, néhányat még idén felrakok a falra. Ha megérjük. (Sóhaj.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/15 hüvelyk advent, ajándék, otthoncsücsü, tél

 

Adventi dekkolás 13. – Luca kenyere

Ahhoz képest, hogy a délutánt nagyrészt végigaludtam (boldogan és csámcsogva, csupa hülye álom között), mégiscsak sikerült termelnem valamit mára.

Szicíliai Luca-kenyér. Az egyik máris megy a szomszédba, mert amúgy egy hétig ennénk a kettőt…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/13 hüvelyk advent, eská, tél

 

Adventi dekkolás 12. – Kinő

Ez két órája és tizenkét perce történt.

Azóta már több alkalommal eldefiláltam a Repülő Kutató előtt. Beszélgettünk is egymással. Rám is nézett közben.

Érdeklődéssel várom, mikor veszi észre.

Update: Hamarabb olvasta el a blogbejegyzést, mint hogy észrevegye. A pasimnak nincs szeme, de olvasni legalább tud, no.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/12 hüvelyk advent, újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

Adventi dekkolás 11. – Szaharába homokot

A mai expedícióm alatt bementem a HÉVnél a turkálóba, és kijöttem mindenféle lakástextilekkel, amikre olyan nagy szükségem volt, mint a Szaharának homokra. Ilyenkor amúgy szinte minden turkálós lakástextil tele van karácsonyi gyertyákkal meg mikulásokkal meg effélékkel, de hát engem nem olyan fából faragtak, hogy az ilyen egyszerű megoldásokat válasszam, hehe.

Nyilván ebből kerülni fog a karácsonyi asztalra is, hajaj. De előbb elmennek szépen mosóba.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/11 hüvelyk advent, tél, turkálgat

 

Adventi dekkolás 10. – Öldökpinga

Mindent sikerült megcsinálnom, amit munkaügyben már nyakamba ejtett a sors, ennélfogva mindenre jutott időm, csak magamra meg a lakásra meg a kreatív izécskéimre nem.

Viszont legalább most kipingálom a szemöldököm.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/10 hüvelyk advent, újracucc, eská, otthoncsücsü

 

Adventi dekkolás 9. – Tizenhét kisfilm

A dolgozatíratás meg -javítás mellé meg kell néznem máma tizenhét kisfilmet is, a hallgatóim produkcióit (nem az én tárgyamhoz csinálták, de zsűritag vagyok), úgyhogy kellő svunggal nekikészültem a feladatnak.

Nézzétek, feleim, én ezt a konferencia előtt kezdtem el idegizgatottságomban, és ha ez így megy tovább, jövő hétre be is fejezem, vagy legalábbis elfogy a drapp fonal, ami nélkül úgysem tudom folytatni. Mindenesetre a kettős munkafolyamat közepébe betelepült Poci őfelsége is,

mert akkor szép a zélet, hogyha zajlik.

Még hátra van két kisfilm. És közben megsül a “pótkenyér” is, aki a tegnapi búsan elpacsált rozsos helyett készül. Összességében nem mondanám, hogy tétlenül folyt a mai nap, no.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/09 hüvelyk advent, ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

Adventi dekkolás 7. – Fürdőpucu

Jobb helyeken ez szóra se lenne érdemes, de kitakarítottam a fürdőszobámat!

Ja, persze, fényfüzér. Meg mécses.

Nyugi, nem csak ebben a mélysötétben merem megmutatni.

Ha még emlékeztek a múltkori felvonásra, Poci azóta új budit kapott, mert ő továbbra is jó kis albérlő, és megtartom. (Ezzel amúgy Maci érkezése óta vannak apró gondok, mert Maci irtó lazán kezeli az enyém-tied-másé fogalmát, de még eddig egyikük se szart minket arcon, szóval a helyzet nem teljesen tragikus. Az énbudim-tebudid relációkat mindenesetre elfelejthetjük, mióta ez a hippi bevette magát a lakásba.)

A kád környéke is ki van pucolva, hell yeah.

A komód meg a szennyestartó között a szobainas látható, amiről még februárban megérdeklődtem, szerintetek milyenre fessem, de aztán beütött a szopornyica meg minden, úgyhogy végül zöld lett, mint a padló.

Következő állomásunk a fürdőszobai felújítós munkálatokban ez a kissszekrény lesz,

azki korábban éjjeliszekrény volt a hálószobában, de azóta ott mindenfélék történtek, amikről az a gyanúm, be se számoltam.

Na majd. Ha megérjük.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/07 hüvelyk advent, újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

8/97 – Zserbó

A hajam mosás után úgy felrobbant, hogy végképp nem merném sapka nélkül megmutatni a fejem, konkrétan úgy festek, mint egy szénaboglya és egy puli bűnös szerelmének gyümölcse.

Hajvágás lesz ebből, akárki meglássa, ezekben a szopornyicás időkben meg az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy én magam leszek az a papírvágó ollóval.

Az advent örömére megint lekószáltunk a piacig, úgyhogy hoztam nektek nézegetni templomot,

idegen cicát egy idegen ablakból,

meg egy tányér sütit.

Az Úr áldja meg a vásáros sütisütőket, akik megküzdenek helyettem a zserbóval, mert ha van süti, aminél meghúzom a határt, ez az. A búbánat se fog végtelen sokat szopni valamivel, aminek kapcsán amúgy az a várható reakció, hogy a fogyasztók érzelmesen visszarévednek gyermekkoruk zserbóira, hajh, mennyivel jobbak voltak azok, hajh.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/06 hüvelyk advent, ajándék, újracucc, eská, tél

 

Adventi dekkolás 6. – Tradíció

Pont ma van a húszéves évfordulója annak, hogy lejöttem reggel a nappaliba félig még alva és csipásan azzal, hogy “káávéééét”, aztán észrevettem, hogy résnyire van a teraszajtó, és mikor becsuktam, azt is, hogy egy ujjnyi vastag átfúrt lyuk van a kilincs alatt. Mondanom se kell, onnantól már nem kellett nekem kávé.

Nem mintha olyan sok mindent tudtak volna elvinni a betörők, még fél éve sem volt, hogy véglegesen idehurcolkodtunk. Ugyan már túlvoltunk a legeslegkezdet szakaszán, amikor a lakás komplett berendezése úgy festett, hogy a konyhában ott volt a beépített bútor (tokkal-vonóval, hűtővel-sütővel-mosogatógéppel), valamint a hálószobában egy ikeás duplaágy, de attól még piszok messze, mint most vagyunk, hogy mozdulni se lehet a sok lomtól. Hálistennek nem voltak bonyolult lelkek, ékszerre mentek meg készpénzre, és azokból nem volt itthon sok (most sincs), de még a helyszínelő rendőr is kényelmetlenül érezte magát attól, amikor megkérdezte, tudok-e fotót mutatni a háromsoros gyöngy nyakláncról aranysodronyon, ami ebből a bordó ékszeres dobozból hiányzik, állítólag, én meg szó nélkül felcsaptam neki az esküvői albumot.

Nem került meg az elvitt cuccokból semmi, naná hogy nem, valahol egy orgazda valószínűleg lefitymálta kicsit a kétféle aranyból készült art deco karkötőt, amit Mamától kaptam úgyszintén az esküvőmre, aztán adott érte pár gombot a betörőnek. Mi viszont ezután néhány évig azzal “ünnepeltük meg” az évfordulót, hogy december 5-én rituálisan megágyaztunk magunknak a nappaliban, és itt aludtunk, aztán ez elmúlt. Innentől kezdve lett a hálószobai ágyneműtartó állandó berendezési eleme egy kisbalta, és ez ugyan nem múlt el, de leginkább azért, mert olyan mindegy, hol tartjuk, így meg legalább pontosan tudjuk, hol van.

Mindent összevéve viszont a legsúlyosabb következménye az lett az egésznek, hogy ebben a házban soha senki nem pucolta ki a cipőjét, hogy az ablakba tegye, és nem készített ki tejecskét meg sütikét a Mikulásnak, mert vannak dolgok, amik nem évülnek el. Mi abban az évben egyáltalán nem voltunk rossz gyerekek, és igazán nem érdemeltük meg, hogy a krampuszokat küldje maga helyett, úgyhogy, amilyen a mosdó, olyan a törölköző, nix neked sütike meg tejecske, te dagadt, előítéletes, besurranó szemétláda.

(Ha csizmát nem is teszünk az ablakpárkányra, tomtékat igen. Poci nem bántotta őket tavaly meg tavalyelőtt, úgyhogy most Macin a sor, érdeklődve várjuk a fejleményeket.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/06 hüvelyk advent, ajándék, blabla, eská, tél