Időnként kedvem van olyasmiket is felvenni, amikre az az egyetlen normális reakció, hogy “ööö, nem túlzás ez egy kicsit?”.
De.
Viszont a kistáskában épp elfér egy netbook, és elszórakoztat, amikor így passzolnak-ütköznek a színek meg a textúrák.
szeptember 2013 havi bejegyzések
337 – Mustár és bors
Így a végére még lettek volna ugyan plusz ötleteim, de azért mégiscsak elégedett sóhajjal hajítom majd a mosógépbe a mustársárga szoknyámat, hogy végre valami mást is elővehessek a szekrényből.
Utolsó körben íme, egy gyors házi módszer az aszimmetrikusan húzott, kétrétegű szoknyára néhány biztosítótű és kis szövetrózsa közreműködésével.
338 – Mustár és kávé
Szombati piaclátogatáshoz öltözve. A régi horgolt mellény az egyik kollégiumi szobatársamtól maradt rám egyetemista koromból, és azóta is tologatom: nem túl előnyös, de jó meleg, és tetszik az elején az áttört minta. Sajnos a mellényeimet más szabásban meg hosszban szeretem, ezzel is muszáj lenne valamit csinálni, hogy többet hordjam, ha már úgysem szabadulok meg tőle. Talán átalakítani kardigánná?…
339 – Mustár és kátrány
A terv reggel még az volt, hogy könyvbemutatóra megyek – nos, ehhez képest határidős feladatokkal bajmolódom öreg pulcsiban meg papucsban.
Lesz ez még így se.
341 – Mustár és potpourri
Annál mindenképpen jobban néz ki, mint ahogyan hangzik, de még így sem az igazi. (Nem csak a kép miatt, élőben sem volt az.) Ilyen napok is vannak, no.
Lehet, azért, mert ezt a kabátot hiába próbáltam megszeretni, sose sikerült igazán. Pedig milyen szépen ki van virágozva.
342 – Mustár és koriandermag
Én ugyan mákot mondtam volna helyette, de a férjemnek a koriandermag jutott eszébe ezekről a színekről, ki tudja, miért. Sebaj, a koriandermag is jól hangzik.
A mai öltözék ragyogó példája a reciklálásnak, minden eleme feltűnt már itt legalább egyszer, kivéve a táskát meg a sapkát. Mivel mindkettőt magam varrtam, dicsekvésként itt van róluk egy közelkép is:
343 – Mustár és tárkony
A mosottsárga találkozása a mosottzölddel. Egyszerű és bombabiztos.
Íme, a részletek, gondosan kiterítve, alaposan pofán vakuzva:
Intermezzo – Szeptemberi kihívás
Haladunk, haladunk, mindjárt vége már a szeptembernek. Sajnos ennyi holmival kicsikét az a szórakoztató jellege is elvész az öltözködésnek, amit a mindennapi trükkök és kreatívkodások adnak – annak az öröme, amikor sikerül új funkciót meg formát meg használati lehetőséget adni egy ruhadarabnak.
Kicsit ezt akarom visszacsempészni most azzal, hogy a héten minden nap más kombinációhoz ugyan, de mindvégig ugyanazt a szoknyát fogom felvenni. Kedves, átlagos, fodrokból varrt nyári darab, a színe valahol a homok meg a mustár között, és nemsokára ideje elmennie téli álmot aludni, de addig még van egy hete itt parádézni. Hajrá.
344 – Kisvirágos, nagycsizmás
Csizma a macskakarmolásokra, könnyű ruha délre, bársonyzakó estére. Szeptemberi találkozókhoz.
(Mire jó ez a blog, enélkül sose realizáltam volna, hogy ez a ruha tényleg ennyire áttetsző. Mekkora szerencse, hogy sose veszem fel alsóruha nélkül.)
345 – A zokniszezon vége felé
A sokadik szürke szoknyámhoz legalább válasszunk valami vidám, kockás zoknit.
346 – Intenzív vörös meg egy kis fekete-fehér
Hajfestés megvolt, de még mennyire hogy meg. Ehhez a kiabáló színhez tényleg jól jön most valami egyszerű és fekete-fehér.
(Attól tartok, ezt a felsőt ki fogom szelektálni a hordandók táborából. Most számoltam utána, másfél évvel ezelőtt volt rajtam utoljára. Ez általában jelent valamit.)
347 – Szürke madár
Fotózni eddig mindig sikerült, de a posztolás néha megcsúszik, mint ma is. Sebaj, jobb későn, mint soha.
A szürke madár amúgy én vagyok, a ruhámon a madarak türkizkékek meg kockásak.
Mellesleg ma ütött be az egyik megjövendölt vis maior: ez a szép tartósnak látszó vastag szürke harisnya egyszer csak azt mondta a buszon, hogy krccs, aztán kereshettem helyette másikat. Ffene.
348 – Hajfestésre várva
Valójában nem festék lesz az, hanem csak színező, de tényleg nem halaszthatom tovább.
349 – Piros harisnya
Minél pocsékabb az idő meg a kedvem, annál nagyobb szükségem van valami színes-vidám holmira. És néha egy harisnya is elég.
350 – Búbarna
Ősszel hordok a leggyakrabban barnát, logikus volt hát, hogy lassan megjelenjenek a barna színű holmik is. Nem a legjobbal kezdtem, annyi bizonyos – ebben a húszéves kardigánban nagyjából úgy nézek ki, mint egy krumpli. Nagyjából úgy is érzem magam.
A válltöméseket kiszedtem ugyan még a kezdet kezdetén, de a kardigán általános “Quelle-magazin, 1989” jellegén ez sem javított. (Vajon mások is lökdösnek úgy évekig mindenféle ruhadarabokat, hogy “oké, ez nem az igazi, de otthonra még jó lesz”?)
351 – Hamupipőke-nap
Vasárnapi takarításhoz öltözve, újabb harcra készen. (A kezem nem azért van a zsebemben, mert a takarítás csak annyiból állna, hogy a cselédek hadát irányítom. A manikűröm már a reggeli felvonás óta kriminális állapotban van.)
A szabályokról
Igaz, hogy már a bevezetőben elmondtam, mit fogok csinálni egy éven keresztül, de most, két heti móka után talán már érdemes pontosítanom azt is, amiről eddig nem esett szó.
Tehát: egy éven keresztül nem vásárolok magamnak új ruhadarabot vagy kiegészítőt, de mindennap másként öltözöm fel. Ezen belül viszont valószínűleg szükség lesz néhány megkötésre meg néhány engedményre is.
Szóval: nem veszek ruhákat. Nem veszek cipőket. Nem veszek táskát, bizsut, kendőt, sálat, kesztyűt, sapkát, semmiféle kiegészítőt. Sem boltban, sem online, sem turkálóban nem vásárolok semmit, ami ruhadarabnak vagy kiegészítőnek számít. Nem veszek varrni való anyagokat sem, sőt – cérnát, szalagot, cipzárt, semmiféle varrókelléket sem veszek.
Kivételek:
a) Vis maior esetek. Volt már olyan, hogy a buszról leszállva beakadt a ruhám, és teljes hosszában végighasadt, így kénytelen voltam gyorsan cselekedni. A gyors cselekvés egyik eredménye volt a 354. szám alatt megjelenő szoknya. Azt bizony akkor azonnal turkáltam ki magamnak egy pólóval egyetemben, hogy ne cafatokban lógó ruhában folytassam az utam…
b) Harisnyák. Ezek is nagyjából a vis maior esetek közé tartoznak. A szivárvány minden színében rikító téli harisnyáim a maguk vastag szövésével nem tartoznak a veszélyeztetettebb darabok közé, de bizony az ősszel és tavasszal hordott példányokon pillanatok alatt felfut a szem. Lehet, hogy heteken belül kifogyok belőlük.
c) Fehérnemű. E pillanatban ugyan optimistán úgy látom, hogy egy évig ki tudom húzni a jelenlegi készlettel, de ha mégsem, hát bizony muszáj lesz vennem újat az elrongyolódott darabok helyett.
d) Ajándékba kapott akármik. Egy év alatt lesz itt szülinap, karácsony, névnap, és ezek rendszerint ajándékokkal járnak. Igaz, hogy ritkán kapok ajándékba ruhaneműt, de táskát, sálat, kendőt még így is, nem beszélve a zoknikról vagy ékszerekről. A legszebb (és legértékesebb) ékszereimet mindig ajándékba kaptam. Nemigen látom értelmét, hogy, ha a felsoroltak közül bármivel is megörvendeztetnek, megcsodáljam, aztán 2014. szeptember 1-ig félretegyem azt.
e) Mindaz, ami az “uraságoktól levetett holmi” kategóriába tartozik. A barátnőim vagy családtagjaim néha kiborítják a szekrényüket, hogy megszabaduljanak a nekik már nem kellő daraboktól, mint ahogyan néha én is megteszem ezt. Ha ez alatt az egy év alatt következik be ilyesmi, úgy tekintem, mintha ajándékba kaptam volna azokat a cuccokat, úgyhogy a d) pont lesz érvényes ezekre is.
További kivétel, és azért jelzem ezt külön, mert ez már nem a muszájos kategória:
f) Amit magamnak varrok. Igaz, hogy egy éven át nem vásárolok magamnak új anyagokat ehhez, de azt sem látom magam előtt, hogy egy egész évig ne varrjak magamnak semmit. A varrás megnyugtat, kikapcsol, szórakoztat, hát nem fogom magam megfosztani tőle, ráadásul (többé-kevésbé) eleve voltak már terveim a lakásban lévő anyagokkal kapcsolatban. Igaz, félve vallom be, azokból sincs kevés. Varrnivalóból is épp úgy halmoztam fel, mint ruhadarabokból: lassan-lassan, de mindig volt hely, ahová azokat tegyem, hát elég sok van belőlük.
És a kivételekhez még hozzá kell adnom valamit, amiről az elmúlt két hét folyamán, a szekrényeim rendszerezése során jöttem rá, hogy muszáj lesz beemelnem ebbe a sorba:
g) Ha valamit jelentősen átalakítok, az a továbbiakban új darabnak számít. Nem olyasmikre gondolok itt persze, mint a méretre igazítás, hanem az ennél jelentősebb és látványosabb átalakításokra. Az elmúlt két hét alatt már megjelentek itt olyan darabok, amelyeket ugyan már meguntam kissé, de mégsem akarok igazából megszabadulni tőlük, hát kell tennem velük valamit, hogy továbbra is használhassam azokat. Ilyenkor lehet például egy átalakítás segítségével ruhából szoknya, pólóból ruha, az egyszínű megunt akármiből valamilyen dekoráció segítségével egy színesebb, szokatlanabb darab.
Pontosítások megvoltak, a visszaszámlálás folytatódik.
352 – Ki az esőbe!
Hörömpő cirkusz, világszám. Én nadrágban.
Összesen három olyan nadrágom van, amiben akár az utcára is ki lehet menne (tehát nem pizsi, melegítő, cicanaci vagy valami hasonló). Ezek közül általában kettő éppen pillanatnyilag teljesen divatjamúlt, aztán jövőre esetleg megint itt a répafazon vagy a lefelé bővülő, aztán azok is megint divatosak lesznek. Whatever. Nemigen hordok nadrágot úgysem. Ma viszont kénytelen voltam, mert ebbe a zuhéba muszáj volt gumicsizmát húznom, és amikor nem akar az ember hosszan gondolkodni a szekrény előtt, akkor gumicsizma -> nadrág.
A maihoz hasonló időjárásra tervezett kabátkát méltatlanul keveset hordom, talán mert szinte mindig sikerül bőrig áznom benne. Ma is.
A kép persze még indulás előtt készült, és a remek fényviszonyokra való tekintettel lámpafényben.
353 – Péntek 13.
Őszintén, szerintem ez is éppen olyan nap, mint az összes többi, de hát nekem már volt fekete macskám is, a létrák alatt szívbaj nélkül sétálok át, és jó néhány kistükörrel sikerült végeznem életemben, úgyhogy erre is csak legyintek.
Éppen ezért a mai nap is maradunk a jól bevált összeállításnál, hosszú szoknyával, pirossal, matchy-matchy spanglis cipővel.
A szoknya viszont kivételesen nem fekete, nem is szürke, hanem öreganyóka-mintás. (Egy barátnőmmel cseréltem egy szürke blúzért, szerintem kifejezetten örült, hogy megszabadult tőle. Nekem is kezdenem kéne valamit, mert így bizony meglehetősen unalmas.)
Tessék, ilyen az öreganyóka-minta közelről:
Minden nap más - mindennap más 