Ufófelhők, csacska kíváncsi Maci a mosdókagylóban, thai húsgombóckák mindentbele levessel, fish and chips a From Sea-ben, háromféle évszak egyetlen hét alatt, változatos fények alkonyattól hajnalig, na meg persze Poci, aki éppen azon gondolkodik, utáljon-e. Galéria!
A vietnamiak nem a Nyúl, hanem a Macska évét kezdik most, mi pedig nem tudom, mit, de nem lesz sem szép, sem jó. Tegnap reggel még csak azt vettük észre, hogy nem szűkül a pupillája, délutánra Poci lényegében megvakult. Az állatorvosnál nem biztatnak semmivel, első tippjük agydaganat. Holnap teljes labor, utána feltehetőleg MRI meg minden más anyámkínja. Eszik-iszik-vécézik, óvatosan közlekedik, felül a székre meg kaparja a szőnyeget, de nem tudjuk, mi lesz ebből és meddig.
A Jóleső Januárhoz most érthető módon elfogyott az enerzsia, de a heti fotóimból már tulajdonképpen pénteken összeraktam a galériát, úgyhogy tessék.
Majd jövök.
Mivel egyáltalán nem meglepő módon átaludtam az éjfélt az összes durrogtatással együtt, most pedig már itt vagyok a hajnali felkukurikúmban, a mai nap pedig egy vasár-, semmi okom nincs arra, hogy ne lőjem fel a szokásos heti galériámat. Kaják, déli verőfény, napkelte, na meg persze a tatárok bejövetelének és kimenetelének körülményei – előtte a frissen vetett vendégágyak, utána a kreatív dzsuva egy kis részének fotódokumentációja meg a távozásuk utáni rumos kávém. (Tudok élni, hej. Cserébe tegnap egy árva korty alkoholt sem ittam, nem hiányzott. Egyébként is, a tegnapi nap csak egy szombat volt, bár zajosabb a szokásosnál, sok süstörgős istennyilával.)
Újabb hét újabb mindenfélékkel, incl. friss pohárpulcsik és párnahuzatok gyártása, egy bog lazac, amiből éppen gravlax készül, kacsamell és kagyló a péntek esti kint-vacsiról, a tegnap megépült horizontális karácsonyfám és csodálója, Maci, a piacon vett búzafű legelői, knackebröd-gyártási fázisfotó, a Poci nevű terrorista által eltört sótartó (filléres holmi volt, de persze pótolhatatlan) meg egy elpacsált kísérlet arra, hogy lőjek egy képet magamról és a szőrösökről, akik épp ott hédereznek mindketten mellettem.
Szóval, mondhatni, csak a szokásos.
Messziről és hunyorítva elég produktívnak tűnik ez a hét is, bár én úgy érzem, az öszves vizsgáztatással és rendrakással és sütifőzivel meg varrással együtt úgy ellazsáltam, mint a patyolat. Hja, mit tesz az, amikor nincs benne a hetirendben három-négy öt napon az Esztergomba meg vissza buszozás, az embernek hirtelen lesz egy csomó plusz ideje. Galéria!
Az utolsó képen látható izében, ami békalencse-perspektívából szemlélt fenyőerdő akart volna lenni, még nem vagyok egészen biztos, de előttem a jövő, hogy kikísérletezzem, hogyan működne. Egyelőre feltettem egy kartonlapon a polc tetejére. Egy kis szerencsével nem is rántom a nyakamba valamelyik sürgiforgi során.
Vasárnap van. Amikor három óra tízkor felriadtam, egy pillanatig ugyan nem tudtam eldönteni, milyen nap van éppen, meg hogy hova kell futnom, mikor és miért, de aztán rájöttem, hogy ma van a galéria napja, és nem kell futnom sehová.
Hiába minden erőfeszítés, új szőnyeg meg új turkálós ágynemű, puha cicák meg pofás naplementék, ráadásnak pedig fél kiló praliné is, kicsit fakócskának érzem ezt a galériát. Végül is, én is elég méla meg nyugtalan vagyok éppen, mert hiába nyafogtam végig az elmúlt heteket, pontosan tudom, mennyire fog hiányozni nemsokára a tanítás, márpedig a jövő félév első óráit március 8-án kell megtartanom, és az még ujuj módon messze van. Nem mintha nem tudnám elfoglalni magam, nekem valahogy sose jön össze, hogy unatkozzam, de hát engem azért tartanak, hogy pofázzak, és most ki kell találnom valamit nempofázás esetére, hogy ne csak tengjek a világba bele.
Vasárnap van, a szőrös disznók megkapták a reggelijüket, úgyhogy jöhet a galéria. Ezúttal is van benne minden szép nagy összevisszaságban: sárkánygyár a 307-es teremben, szőnyegpucolási pillanatkép, séta közben lekapott apróságok, makka, adventi koszorú, a tizenkettedik számú párnahuzat készülése a 880-as buszon, de még az is, amikor színes gombokkal illusztráltam a diákjaimnak, hogyan fest a frontális tevékenységszervezés az óvodában.
Most viszont lehet, hogy visszadőlök egy kicsit, mert éjjel egykor fejeztem be a harmadik számú szőnyeg szőrtelenítését, és ma úgyis vasárnap van.
Helló, vasárnap, ráadásul advent elsője. Mit ne mondjak, idén se úgy fest a világ – se kint, se bent -, mint ahol egy hónap múlva már itt a karácsony. Anyósom rózsái meg a konyhaajtóm előtti muskátli például még feltűnően jól tartják magukat, sőt, tulajdonképpen a nyírfa is. Ami viszont a bentet illeti, ott csak a szokásos káosz mindenhol. A galéria első képén például az irodámból látható egy kiragadott részlet: le se tagadhatnám, hogy az én íróasztalom mögötti polcot mutatja.
Mára nem ez az utolsó bejegyzés, mert ma indul az “Adventi dekkolás 2022” című eseménysorozat is, ami most már szinte-szinte tradíciószámba megy e tájakon, 2020-ban volt az első. Nem állítanám, hogy pontos szabályai vannak, de innentől karácsonyig minden nap lesz itt valami, ami jóleső és készülődős és adventi, vagy legalábbis nyomokban effélére hasonlít. (Aki az előző fordulókra kíváncsi, a jobboldalon a kategóriák között van egy olyan is, hogy “advent”.)
Itt még ugyan fél öt sincs, de én már a szabásmintáimat rendszerezem, a makkák meg Fapapucs Futamot játszanak annak reményében, hogy ma korán jön a reggeli. A képek megvannak, a blog megvan, vasárnap van, erisszük. Amúgy is csak a szokásos összevisszaság lesz Fapipától, szívesen, máskor is.
Ott annak az üvegnek az a jelentősége, hogy még Diwalira kaptam Fis úrhölgytől, és azóta tartogatom egy olyan alkalomra, amikor azt tudom mondani, most már tényleg megérdemlek egy The Beertailor névre hallgató sört. Péntek este döntöttem úgy, hogy eljött az a pillanat. Nem bánok semmit se.
Addig oké, hogy míg még látok odakint bármi tarkát, addig mutogatom, de az ibolyán én is meglepődtem kissé. Na mindegy: vasárnap, galéria, Fapipa meg a szokásosan vegyes felhozatal.
Mert néha csak ácsorgunk kicsit, oszt nézünk a világba. E heti galériánk Fapipától, mivel végre hétvége van, még nekem is. (A bejegyzés extrahülye közzétételi időpontját Macinak, alias Csiriznek köszönhetjük, aki az imént felébresztett azzal, hogy aranyos csiripelések közepette ráfeküdt a fejemre. Még haragudni se tudtam rá, tényleg nagyon aranyosan csiripelt hozzá.)
Tegnap tényleg annyira elsodortak az események, mint azt előre sejtettem, a nagy készülődés meg ugrabugra közepette nemhogy fotózni nem volt idő, de még a pofámat kimázolni se. Igaz, a vendégek főként amúgy is evéssel, ivással meg beszélgetéssel voltak elfoglalva, és elvittek kiszelektált készleteimből egy zsáknyi ruhát. Azt hiszem, nem érezték magukat különösebben rosszul. A szőrösök meglepően cukik voltak velük, igen, még Poci is. Simogattatta magát, és erre azért régebben ritkán volt példa.
Mindenesetre mindebből sajna csak egyetlen valamit fotóztam le: a távozás utáni asztalt. Rossz, lusta blogger vagyok, pfuj.
Akkor én most nekigyürkőzöm a romeltakarításnak, nektek meg nesztek a szokásos vasárnapi galeri Fapipától.
Tudom, hogy még rühesmód hajnal van, nemhogy a nap nem jött fel, de még a hold se ment le, de én itt vagyok ébren, a fotók meg itt vannak Fapipán, erisszük. Vasárnap, galéria.
Attól tartok, a következő időszakban, amíg csak le nem potyognak a levelek, annyi tarkabarka növényt meg miegymást fotózok le úton-útfélen, amennyi csak belefér.
Ma egyébként továbbra is molyolok és szöszölök, a túl nagy ruha átszabásánál ugyanis egészen röhejes akadályaim lettem: az egész lebernyegben van vagy két és fél folyóméter anyag, de éppen onnan hiányzik egy kétujjnyi ficnire való, ahol nekem szűkítőt kellene varrnom bele. No sebaj, ügyeskedem vele valamit, mert a mai vasárnapra esik a szokásos minden-hónap-harmadik-vasárnapján ántik piac és zsibi, és én eltökéltem, hogy addig le nem mehetek bele, amíg ezt a nagyon fontos dolgom el nem végzem. Dixit.
Újabb vasárnapi galéria, nagyrészt Fapipától, de van benne ezúttal egyéb is, mert tegnap feltöltöttem a fényzőgépről a cuccokat, és most már nem fogom szétválogatni, melyiket mivel lőttem. A tradícióknak megfelelően van benne flóra, fauna, tarkabarkák meg kaja. Az élet eccerű kis örömei.
Újabb galéria Fapipától, némi meglepetéssel azoknak, akik régen bokáztak Esztergom felé. Nem, nem a felhőkre gondolok, azok csak gyünnek-mennek, mint ez szokásban vagyon.
Egyébként volt itt minden, a gyivákjaim által készített bogyókáktól az isiászos embernek gyártott házi tésztáig és gyógyleveskéig, útszélen talált gombateleptől a Bűnök Barlangjában áramszünet utáni meglepetésként felgyulladó fényfüzérig. Rosszabb is lehetett volna.
A szokásosnál is durvább “ez a hét még nehéz” fíling lengi át tájainkat: úgy beálltam a Sztendre-Egom ingajáratra, hogy már azt se nagyon tudom megmondani, melyik képet lőttem reggel induláskor és este hazakúszáskor, pedig van itt ebben a gyűjteményben mindkettő.
Újabb extrán finomvegyes fotógyűjtemény Fapipától: macskák csúcshódítás és elszánt alvás közepette, hamis shakshuka és teljesen igazi omladozó Esztergom, szeptemberi reggelek meg naplementék, majdnem kilencven deka Wawel csoki és egy komplett kézimunkaműhely szatyrokban. Szóval, csak a szokásos. Ah, te gyönyörű, kusza élet.
Az egyik legbölcsebb gondolat, amivel valaha találkoztam, az, hogy ami nem romlott el, annak nincs szüksége javításra. A vasárnapi bejegyzések szerintem most még elég viccesek a hétközben összefotózgatott mindenfélével, úgyhogy maradnak az eddigi formájukban, amíg meg nem unjuk. Galéria!
 | Zsuzsi - 10/154 – Árnyék |
 | mák - 10/154 – Árnyék |
| Zsuzsi - 10/154 – Árnyék |
| mák - 10/149 – Mustármag és… |
 | peony67 - Jóleső Január 2023/30 –… |
Minden nap más - mindennap más 