Van egy olyan új kifejezés, hogy “pandemic fine”, ami nagyjából annyit tesz, hogy élsz, megvagy, nem unatkozol, nem éhezel, nem vagy beteg sem, csak rohadtul eleged van ebből a szopornyicás nyomorúságból, amikor másfél éve láttad utoljára az anyád, több mint egy éve a húgodat meg az összes porontyát, és különleges világnapnak kell tartanod azt is, amikor ötven percig társalogsz egy huzatos utcasarkon, mindvégig arcmaszkban.

Süt még azért ránk az Isten napja, meg ott vannak a felemás zoknik és a színes lábaksz, de azért… de azért.