RSS

nyár kategória bejegyzései

7/szeptember

Galéria, kicsit másképp, mint eddig megszokhattátok. Igen, mostantól ilyenek lesznek.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/30 hüvelyk galéria, nyár, ősz

 

7/9 – Opciók

A mai nap átkozottul hétfőnek látszik. Őszi hétfőnek. Eső meg sötét meg effélék, ahogyan ez illik. Mit lehet ilyenkor csinálni?

Nos, 1. megoldás: dögölészni. Ez Poci megoldása, és valóban ki is élvezi mind az utolsó cseppig. Íígy

meg íígy

aztán meg még így is, a “most már fésülj is meg, ha fotózol” tekintettel.

2. számú opció: visszatekinteni a szééép hosszú nyárra, mint azt Filoméla tette.

Mint kiderült, kedvenc nyári élménye az volt, hogy itt grilleztünk a teraszon. Nos, ezen ne múljon. Ha ennyire kevéssel is beéri, jövőre nem strapáljuk magunkat kultúrprogramok szervezésével, csak kirakjuk a gyereket a teraszra két kiló grillkolbásszal.

A 3. opció, a “készülök a holnapi tanításra”, messze nem ilyen látványos, de a fenti rajzon ott középtájt az az izéke, akinek ugyanolyan piros a felsője, mint a haja meg a cipője, én vagyok. Mivel sokszorosan jobban festek ezen a képen, mint a valóságban a megmosott hajammal és a nyafogóruhámban, maradjunk is ennyiben.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/09 hüvelyk ajándék, eská, macs, nyár, ősz

 

7/6 – Kétszerkettő

Vadul evezgetek az új tanév kezdete felé kis csolnakomban, és káromkodva küzdök a levelező rendszerrel, ami természetesen most óhajt bekrepálni, sose máskor. Úgyszintén természetes módon, mert a macskáknak ez a természettye, a szőrös hátramozdító vigasztalására sem számíthatok, ő elvan magának yol.

Arra a párnára ott Poci alatt kéne egy új huzat, azon pedig ott mögötte nincs is huzat, micsoda banda vagyunk. Vagyok. A ruhavarrási terveimmel is csak eddig jutottam,

még mindig gyáván totojázgatok, hogy ki merjek-e próbálni egy vadonás új, eddig még sose tesztelt szabásmintát egy olyan anyagon, amiből összesen 2×2 méterem van, slussz. “Megüssem vagy ne üssem, azon tűnődtem”, éneklé a Bikini.

Hát én legalább meg vagyok ütve alaposan, nédda.

Közelképet inkább nem mutatok, a hullafoltok most fordulnak éppen zöldsárgalilába. Jajdejó. Mégiscsak hosszú ruhák lesznek ebből a közeljövőben, úgyhogy tényleg nem ártana, ha vennék egy mély lélegzetet, aztán belevágnék az anyagba.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/06 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, ősz

 

7/5 – Kenyér

Tekintsétek a mait blogszabadnapnak, minden ok nélkül. De hogy ne érje szó a ház elejét, nesztek kenyér, bár azt se ma sütöttem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/05 hüvelyk ajándék, eská, nyár, ősz

 

7/4 – Dagadt

Mikor ma reggel kinéztem a fürdőszobám ablakán, ezt láttam.

Bizony, az ott köd. Bizony, ez itt ősz. És innentől kezdve kábé október közepéig-végéig ez az utolsó alkalom, hogy szerda reggel a fürdőszobám ablakán túl nem a nagy fekete semmit látom. Az, hogy október közepe vagy vége lesz az, amikor szerdán nem hajnali hatkor indulok dolgozóba, az elsőévesektől függ, ezen belül is attól, mennyire lesz szükségük meg igényük egy kölcsöntyúkanyó kotkodácsolására a csoportos gyakorlatukon.

Jövő héttől kezdve rettenetesen berúgjuk a motorciklit, tanítok meg kotkodácsolok meg ügyintézek orrbaszájba, úgyhogy ezen a héten kell megtennem minden előkészületet a későbbi zavartalan működéshez. Poci persze úgy gondolná, hagyjam a dagadt ruhát másra, foglalkozzak inkább a dagadt macskával.

Oooké. Erre is muszáj áldoznunk egy kis időt, mert borús napok jönnek rád, cicu. Jövő hétfőn a Repülő Kutató lelép Karánsebesre, aztán péntekig haza se jön, én meg mindeközben lótok-futok orrvérzésig.

Nyilván a készülődés időszaka mellé egyúttal most üt be a meghülyülés szezonja is, épp az imént tört rám az az értelmetlen vágy, hogy a ppt-k és tananyagok és miegyebek revíziója közben akár varrhatnék is magamnak egy új ruhát az új tanév tiszteletére. Olyan anyagból, ami kiüti a diákok szömit, és nyilván paplanbul, mert az a minimum. Ebből, ni.

Mindeközben nekem a hajam még mindig keresi a helyét a fejemen, a bal lábamon a buci meg elkezdte a színátmenetes bulit, bár jóval visszafogottabban teszi, mint erre számítottam. Cserébe viszont nyavalyás módon fáj.

Hja, minek egyszerűen, ha bonyolultan is lehet.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/04 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, ősz

 

A HT projekt 9. – augusztus

Bevallom, így a háromszázadik nagyinégyzet felé gyalogolva kezdem unni kissé, hőmérséklet takaró ide vagy oda.. Mindenesetre már túl vagyok a kétharmadán, úgyhogy nem hagyhatom abba.

A mellékelt ábra szerint az augusztus is melegebb volt a kelleténél, nem csak a július, leszámítva persze a Bor, mámor, Bénye alatt a zempléni hegyek csodás farkasordító éjjeleit. Ugye megtaláljátok, melyek voltak azok?

Jaja, ezek itt.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/03 hüvelyk eská, nyár

 

7/3 – Lepcsi

Bizony mondom én néktek, máig is a zuniverzum nagy titka, hogyan vagyok képes (szinte) egyidejűleg roppant ügyes és roppant kétbalkéz meg kétballáb, sőt kétbalminden produkciókra. Előbb elmetélem a kezem a mandolinnal, aztán áthúzom a kanapét, előbb hasraesem a teraszon, aztán… na, az még várat magára, de érdeklődve várom, ezek után mit fogok összehozni.

Tegnap kimostam a büdös kis mókusnyuszi vécéjét, aztán kiraktam száradni a napra az udvaron. Mikor visszamásztam a teraszra (természetesen olyan akcióról van szó, amit napjában többször is megcsinálok gond nélkül, gyakorlatilag egy lépcsőfok magasságában van az udvarhoz képest a terasz), hát én kérem akkorát tanyáltam, hogy még most is hitetlenkedve csóválom a fejem. Abban a pillanatban viszont nem fért bele a hitetlenkedő fejcsóválás, mert azzal voltam elfoglalva, hogy hüppögve besántikáljak a kanapémra, és felbontsak egy tábla csokit. Hja, nem kéne nekem itthon lepcsiben ténferegni, ha nem akarok bucis lenni.

Más nyelvjárásban felnőttek számára: ez itt egy lepcsi a lábamon. Más családban felnőttek számára: a buci is a lábamon van.

Ez majd a következő napokban, ha kicsit is ismerem magam, mindenféle izgalmas színváltozásokon fog átmenni, hurrá. Még nem tudom, hogy a félévet szendén maxiszoknyában kezdjem, vagy próbáljam beadni fapofával a hallgatóknak, hogy éppen ketrecharcosnak készülök. Ah, mennyi lehetőség.

Ma bezzeg semmi esély nem lenne arra, hogy lepcsiben ténferegjek a teraszon, és a napon szárítsam a macskabudit, mert egyetlen éjszaka leforgása alatt ősz lett, de még mennyire az, hideg szelek fújnak és bús eső esik. Tegnap este még ilyen nyárias kis vacsorát fogyasztottunk,

ma meg már elő kellett kotornom a polár kötényruhát, és még ebben sincs melegem.

Szép hónap a november, sajdiridirom.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/03 hüvelyk újracucc, eská, nyár, ősz

 

7/2 – Kenődve

Két órán át dolgoztak a fejemen roppant lendülettel, aztán ez lett belőle. Bakker, ez már mindig ugyanilyen marad.

Némiképp, bevallom, el vagyok kenődve: a fodrászom szerint, aki megegzaminálta a lenőtt hajtöveket, inkább azt érdemes majd megcélozni, hogy kemény és kitartó több havi munkával megfessük a hajamat olyanra, amilyen régen volt, mert lüke kis foltokban őszülök, amitől leginkább úgy fogok festeni, mint egy elhanyagolt háziasszony. (Nem konkrétan ezt a kifejezést használta, de ezt lehetett kihámozni abból a virágnyelvből, amit a fodrászok alkalmaznak ilyen esetben.)

Pfühp.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/02 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

7/1 – Dunavirág

Említettem tegnap, hogy éppen háromnapos nyárzáró nagyhepajt tart a város, és talán mi is leódalgunk kicsit este megnézni, mi zajlik. Nos, megtörtént.

Ezt a nyárzáró hepajt már jó néhány éve megtartják augusztus utolsó hétvégéjén, és ilyenkor persze egy tűt sem lehet leejteni a város frekventáltabb részein. Az ember csak sodródik és sodródik a tömegben, miközben kajánul azon tűnődik, ilyenkor vajon milyen benyomásokkal távoznak a népek Patyomkin falva meglátogatásáról. Eddig még sose sikerült megúszni, hogy a sodródás közben ne fussunk bele egy-két-há olyan beszélgetésbe, amelyekben valamelyik résztvevő arra panaszkodik, milyen rengetegen vannak itt, most már mindenki kijön Pestről, és ilyenkor azt is elpanaszolják, hogy alig találtak parkolóhelyet  vagy hogy milyen döcögtetős a HÉV. Ez ugyebár arról tanúskodik, hogy ők is kijöttek ide, túlnyomórészt Pestről, és leginkább azért sértődöttek, mert mások is ugyanezt tették. Mi lokális kutykuruttyok ilyenkor nem panaszkodunk, csak röhögünk, mert mi már jártunk ugyanezeken a tereken olyan időpontokban, amikor úgy festett minden, mint egy posztapokaliptikus film díszlete ahhoz a jelenethez, amikor már a majdnem teljes emberiség kipurcant, és csak néhol ődöng néhány zombi. Majd lövök nektek képeket egy átlagos októberi hétvége estéjén, hogy láthassátok, nem a levegőbe beszélek.

Ami a posztapokalipszist és társait illeti, a sors fintora gyanánt éppen tegnap este virágzott a Duna, mert bizony a Duna is szokott virágozni, nem csak a Tisza, és ez elég félelmetes látvány.

A kétmillió rovar fesztiválja, körülbelül. Szegénykéim, ezek közül egy sem érte meg a ma reggelt.

Mi nem vittük túlzásba a bulizást, ittunk meg ettünk valamicskéket a Gasztroutcában, aztán otthagytuk az iszonyú tömeget meg a haldokló rovarokat meg a dübörgő zenét, és elindultunk ungon-berken-Szamárhegyen át hazafelé. Persze még mielőtt felkanyarodtunk volna a hegyre, halk zeneszót hallottunk magunk előtt, úgyhogy szépen előremendegéltünk a Vujicsics Tihamér térig, ahol belefutottunk a Babra együttesbe és egy össznépi kólóba.

Van az úgy, hogy nem ott a legjobb a műsor, ahol legnagyobb a tömeg. Sőt, legyünk roppantul mélyértelműek: általában bizony ez történik.

Itt nálunk itthon most éppen igen kicsiny a tömeg, bár a műsor minőségére nem tudok garanciát adni, és úgy fáj a fejem, hogy mindjárt eldurran. No sebaj, vasárnapi itthonpöszmögéshez ez is jó lesz. És ha már itthonpöszmögés, ne aprózzuk el.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/01 hüvelyk eská, nyár

 

Évzáró – A hatodik

Szép-csúf-zűrös év volt ez, kedveszkéim. Kicsit vénebbek lettünk, némiképp nyűgösebbek is, voltak jó és rossz perceink-óráink-napjaink. Elvesztettük Celofánt, megkaptuk állandó kosztosnak a harmadszomszéd Bercijét. Tanítottam orrvérzésig, és annyi szakdolgozóm volt, mint égen a csillag. Elkezdtem horgolni, aztán nem tudtam abbahagyni, még egy hőmérséklet takaróba is belefogtam. Döngettem tovább a doktorit, voltak konferenciák meg beadni való borzasztóságok, aztán végül ott volt a komplex vizsga, ami megette a júniusomat. És utána, amikor végre szabad voltam, mint az egeknek madarai, meglepetésszerűen elfogott a szövegundor. Nem lehet csak a beadandókra meg a rém sok szakdolgozatra meg a komplex vizsga kötelező olvasmányainak tömegére fogni, de azért minden bizonnyal ezeknek is köze volt ahhoz, hogy, bármennyire szerettem volna, egész nyáron képtelen voltam bármiféle szöveget kézbe venni. Akár az enyém lett volna az, akár másé, akár csak a saját kedvemre írok-olvasok, akár a disszertációmhoz – egyszerűen nem ment. Ilyenre talán sose volt eddig precedens, legfeljebb csak az egyetem első és másodéve közötti vakációban, mindenféle lelki viharok meg szakítások között történt olyan, hogy ne írással-olvasással töltsem a nyaram túlnyomó részét. Úgyhogy jobb híján megvettem Bélát, a tűzőgépet, aztán ennek örömére áthúztam a lakásban mindent, ami csak kézügybe esett.

Valójában, ha visszagondolok, nem nyáron kezdődött mindez: egész évben, mikor valami kreatív dologba kezdtem, az sose szavakban öltött formát, hanem mindig valami olyasmiben, ami megfogható és kézbevehető. Kár. Hiányoznak azok a szavak, a nyavalyába is. A fikció mákonya (kábítószer az, nem egyéb, higgyetek nekem tapasztalt embernek, aki már majdnem negyven éve él szövegek között), a lelkes nyári hajnalok a teraszon, amikor az ember csak ír, mint a bolond, és mindezt tulajdonképpen csupán az írás öröméért csinálja. Hát ez kimaradt idén mindenestül. Mindent összevéve csak és kizárólag ez a blog volt az, amit nem muszájból írtam, és ha ez nem lett volna, akkor tényleg nem lett volna semmi.

Igen, tényleg szép-csúf-zűrös év volt ez. Végül egy egészen icipicit talán bölcsebbek lettünk tőle, bár erre azért nem vennék mérget. De amíg van humorérzéksz meg színes ficnik meg puha macskák, és amíg van esély arra, hogy visszatalálok a szavakhoz, addig talán-talán elleszünk.

Úgyhogy zárásul nesztek egy marha nagy galéria. Köszi, hogy meghallgattatok.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/31 hüvelyk blabla, eská, galéria, macs, nyár, tavasz, tél, ősz

 

6/augusztus

Újabb hónap, újabb galéria. Kicsit szűköskébb a szokásosnál (takonykór, majd borfesztivál), de azért itt van.

   

Na de holnaptól új év jön meg új csodaságok. Úgyhogy ennek szellemében most beleszólhattok a jövőbe.

 

Ami a 3. válaszlehetőséget illeti, azt is meglátjátok nemsokára, hogyan fest, de igazán bátrak és vakmerőek akár látatlanban is bevállalhatják. 😉

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/31 hüvelyk blabla, galéria, nyár

 

6/365 – Cukkini

Az év utolsó napját hajnali négykor történő felkukurikúval, Poci és Berci* táplálásával, valamint hajmosással kezdtem. Ez utóbbi már nem volt tovább halogatható, tényleg nem. Az eredmény persze így is egy felrobbant, torzonborz kazal lett, de annyi baj legyen. Hétfőn végre fodrászhoz megyek vágatni és pipirost frissíttetni, úgyhogy meg fogom kérni Líviát, nyesse meg pogányul a fejemen a ciherest. A jövő évre úgyis igencsak alapos hajmerényleteket tervezek, hadd szokjuk.

Ami a merényleteket illeti, ez az alábbi nem lesz túl gusztusos történet, de valószínűleg eléggé szórakoztató lesz, márpedig ezért élek én, hogy szórakoztathassam a népeket, szolgálatotokra. Tegnap dél körül, amikor a kenyérkelesztő szakajtót** vettem elő a kamrából, megcsapta az orrom valami infernálisan bides odőr, amiről rögtön tudtam, hogy itt rohad valami, feltehetőleg zöldség, és nem is aprózza el. Nos, miután kipakoltam a kamra padlójáról az összes ott parkoltatott himmihummit, meg is találtam a bűz forrását. Mint azt (alig-alig fenyegető hangnemben) közöltem a Repülő Kutatóval, miközben a kamrából kirakodott péktucat üveg kézműves sört, a kókuszolajas bödönt, a lencsekonzervet és a szarvasgombás balzsamecetet meg még kismillió más aprószart törölgettem, “itt most nem az a feladat, hogy a felelőst keressük, hanem a rend helyreállítása”, úgyhogy fedje a feledés kegyes homálya, vajon melyikünk felejtette a nádvessző kosár alján azt a cukkinit, ami, de tényleg, átfolyt a lyukakon, és nem maradt utána más, csak egy lelappadt, lufiszerű cukkinibőr. Blöe. Utoljára talán A családom és egyéb állatfajtákban olvastam ilyet, de ott valami ragadozó vízibigyó csinált ilyet egy nemragadozó vízibigyóval, és nem a kamra padlójára csorgatta belőle a cuccost, hanem a saját emésztőszerveibe. Blöe.

Summa summárum, a cukkinimizéria eredményeként a kamra padlója talán még sose volt ilyen alapossággal lefertőtlenítve, valószínűleg domestosmérgezést kapna, aki megnyalja. Hálistennek annál mindenkinek több esze van a házban, mint hogy a padlót nyalogassa, és remélhetőleg ahhoz is növesztünk elegendő eszet előbb vagy utóbb, hogy ne hagyjunk cukkiniket folyókázni csak úgy a vakvilágba bele (mondta alig-alig fenyegető hangnemben).

Most viszont, mivel szombat van, és nem tapodhatjuk lábbal a tradíciókat, piac. (Igen, cukkinit is fogunk venni. Nem, nem felejtjük a kosárban. Mondom, nem felejtjük benne!) Utána pedig, mivel más tradíciókat sem lehet lábtörlőnek használni, hónapzárás meg évzárás várható. Sőt, még az is lehet, hogy este lecsámpázunk a központig, mert Bürgüncfalva éppen háromnapos nyárvégi partit tart magának. Ihihihi, ohohó.

* Berci, a harmadszomszéd macskája, aki kezdetben azért nézett be néha a teraszra, mert ezen az udvaron nincsenek sem üvöltő kertvárosi kutyák, sem pedig üvöltő kertvárosi gyerekek, az elmúlt néhány hónapban a macskafélékre jellemző határozottsággal bejelentette, hogy “ezentúl itt eszem, és ti simogatni is fogtok”. Hát jó. Kik vagyunk mink, hogy egy macskával szembeszálljunk. Poci persze úgy gondolja, hogy mindannyian gaz árulók vagyunk, akiknek szíjat kéne hasítani a hátából. Nézzétek csak azt a szemrehányó tekintetet.

** Szakajtó egy frászt, ajándékkosár volt valamikor, onnan recikláltam kenyérkelesztéshez. Pünkt akkora, amekkorában megkelhet egy vekni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

Eská 6/52 – Mikrokozmosz

Hurrá, megint van kovászom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/30 hüvelyk eská, nyár

 

6/364 – Rekkenet

Az évzáró pöszmögés töretlen lendülettel folytatódik, ami annyit tesz, hogy Cataflammal telítve vonszolom magam körbekörbe, és ezalatt valamiképpen mégiscsak sikerül nem teljesen haszontalanul töltenem az időmet. Tegnap a terveknek megfelelően csúcsra járattam a mosógépet, lévén hogy ezt az időjárást nem nagyon lehet másra használni, mint ágynemű szárítására, össze is raktam a teraszon egy majdnem komplett szivárványt belőlük.

Szeretném megjegyezni, hogy amit itt a képen láttok, a legtúlsó rúdon ücsörgő ikeás ágytakaró kivételével mind egy szálig turkálós darab. Azt hiszem, amióta megvan ez a blog, még nem fordult elő olyan, hogy igazi boltban vegyek magunknak ágyneműt. A mosóprogramot ma a plédekkel folytatom, aztán ha holnap is ugyanez a rekkenet várható, jöhetnek a paplanok, hurrá.

Én ma sem megyek élményszámba,

ezért kaptok egy olyan kép-szendvicset, amiben felül az ágyneműk, alul Poci, középen én.

Valójában azt szerettem volna bemutatni, hogy tegnap a terveknek megfelelően a Bűnök Barlangját is sikerült gatyába rázni (azok a nyavalyás, morzsálódós bútorszövetek!), de nyilván ez a tisztaságkedvelő mucipók rögtön be is hevert a közepébe. (Azzal a virágos anyaggal, ami ahajt baloldalt alul látható, amúgy további terveim vannak, tessék várni türelemmel.)

Mindent összevéve elketyegtetem itt ezt az életnek nevezett akármit, még ha éppen a fülemen is jön ki a Cataflam. Igaz, ma reggel majdnem elsírtam magam, amikor három(!) szakdolgozó levele fogadott a postaládámban, és az agyam se működik igazán jól, két tejesdobozt is sikerült kinyitnom egymás után, de azért majd csak visszarázódom a normalitásba.

Vagy legalábbis abba, amit jobb híján normalitásnak hívunk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

6/363 – Pöszmög

A mai nap, úgy fest, leginkább az “asszony tervez, anyatermészet végez” szállóigével lesz leírható. (Azt mondjátok, nincs ilyen szállóige? Hiba. Kénéne lennie neki.) Ennélfogva nem várható itt nagyjából semmi némi pöszmögésen és vánszorgáson kívül: kipucolom egy kicsit a Bűnök Barlangját meg a konyhát, kimosok egy-két gépnyi holmit, és tovább etetgetem a kovászt. Remélem, ezúttal nem döglik rám.

A kalandokat már úgyis letudtam zöld hajnalban, amikor éppen a medencémet próbálta leszerelni valaki (nyilván maga a nagy anyatermészet), és mielőtt beütött volna a fájdalomcsillapító, azon vettem észre magam, hogy vásároltam a Vaterán egy parókát.

Oké, erre a parókára most néhányan valószínűleg felkapjátok a fejetek, de csak azt tudom mondani, hogy nyuginyuginyugi. Majd úgyis megtudjátok, milyen merényletekhez kell nekem, és valóban merényletekhez kell, nem egyéb miatt, úgyhogy tényleg nyuginyuginyugi.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/29 hüvelyk nyár

 

6/362 – Dara

Ezer kartács és bomba, hát én úgy festek máma, mint akit ledaráltak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/28 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/361 – Reverencia

A RK hazatért két napra, mielőtt Amiens-be távozik holnap, úgyhogy tegnap este kellő reverenciával birtokba is vette a restaurált hencsert. Nyilván Pocistul, aki azonnal beragadt mellé, és úgy kísérgette egész este, mint egy kiskutya. Én ugyan általában nem mutogatom a csávót, de ezúttal úgy gondoltam, rosseb a személyiségi jogaiba, majd legfeljebb beperel, akkor pedig nem sütök neki több kenyeret.

Egyelőre még mindketten nagyon kulturáltan viselkednek, bár ma reggel már hallottam némi kaparászást a huzaton (Pocitól, természetesen). Az új huzatokat mindig ki kell próbálni, jól kaparhatók-e, ez alapszabály.

Mielőtt a RK megint elmegy világgá, még be kell vágódnunk szegény lestrapált Emesébe, és megjárni a hadak útját, vagyis hát a 11-es utat, mert itt ebben a faluban ahhoz is expedíció szervezése szükséges, ha az ember macskaalmot meg tejet óhajt beszerezni. Ennek örömére felhúztam az új cipőmet, mert még utoljára vettem magamnak egyet, mielőtt jövő héttől ismét beköszönt az egész esztendős “nem veszek semmit” statárium. Ez az elhatározás pár héttel ezelőtt még csak afféle halovány gondolatfutam volt, de mostanra teljesen biztos vagyok abban, hogy újra nekiugrom, mert annyi holmim van, mint a nyű, én meg gyenge és rút szibarita váz vagyok, aki még Egerben is vett magának egy csizmát augusztus közepén, és ha nem teszek szent fogadalmakat, semmi sem tart vissza attól, hogy utolérjem Imelda Marcost.

Most viszont a macskaalmot meg a tejet óhajtom utolérni, futok is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/27 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár

 

6/360 – Eceteshordó, betonkeverő

Lassan indul a “vissza az eceteshordóba” szezon, elő kéne szedegetni az órarendet meg a tárgyaimhoz az anyagot, hogy min kell változtatni-alakítani, miből kell több, miből kevesebb. Mindehhez ma van a leadási határidő egy konferencia-jelentkezéshez is, absztrakt meg tanulmány meg kiskutyafüle.

Hogy megmondjam az őszintét, egyelőre még tudnék szöszmötélni csak úgy minden tudomány nélkül, és ez kissé aggaszt, mert máskor ilyentájt már szinte zsezsgek attól, hogy ujjé, megint hasznos kis kavics lehetek a nagy betonkeverőben. Sebaj, elmúlik majd. Ez is.

Mivel itt ülök a lábjegyzetek között kaftánban, nem sok nézegetnivaló van rajtam. De a párnáim elég csecsék. Ugye?

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/26 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/359 – Tépőzár

Rosseb ebbe a káoszhercegnői kuplerájba, elraktam valahová két méter tépőzárat, amire okvetlen szükségem lenne, hogy falvédőt építsek vele a hátulsó Maginot-vonalra.

(Néha belegondolok, vajon mit ért meg az én szövegemből az, aki először, véletlenül téved ide. Hátizé.)

Ezt a ruhát már egy éve ki akarom dobni, mert egészen ritka módon előnytelen, az empire szabást kizárólag olyanoknak találták ki, akiknek nincs se melle, se dereka. Valamiért mégis mindig visszaszüremkedik. Nyilván a tépőzár is azt fogja tenni, de nekem most kell, MOST.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/25 hüvelyk nyár

 

Eská 6/48 – Luca párnája

Természetesen Szent Lucáé. Tudjátok, akinek széke is van. (Világháborús vicc. “Mondja, nénike, volt széke?” “Volt, doktor úr drága, de a katonák azt is elvitték…”)

Itt ezeken a tájakon, ha még frissek lennétek errefelé, az év augusztus 31-én ér véget, és szeptember elsején kezdődik, mert én így szállok le a bicikliről. Ennélfogva augusztus vége felé én is ugyanazt csinálom, mint mások december végén, mégpedig azt nézem, mit nem akarok átvinni a jövő évre. Nos, például ezt. Könyörgöm, először március 18-án tudósítottam róla “negyedkész párna” megnevezés alatt,

most már tényleg de tényleg ideje volt befejezni.

Úgyhogy tessék.

Ez a hátulja, és nincs ugyan benne semmi spéci, de megmutatom, mert egyre jobb vagyok cipzárok bevarrásában, és ez engem elégedetté tesz.

A négyzetek nem színátmenetes fonalból készültek, hanem összesen ötféle zöldből,

és direkte nincsenek blokkolva*. Egyrészt azt mondtam még márciusban, hogy próbáljuk ki, milyen enélkül. (Jó, bevallom, lusta is voltam, de attól ez még direkte volt.) Másrészt viszont a vicces kis színátmenetes négyzetkék engem a hetvenes évek Arcopal edényeire meg csehszlovák öntapadós tapétáira emlékeztettek, és erre akartam ráerősíteni a köröcskékkel meg a háttérrel is.

Mindent összevéve úgy vélem, elég jól sikerült, már persze ha leszámítom azt, hogy fél évig kotlottam rajta. Sőt, ha belekalkulálom, hogy a négyzeteket még valamikor télen ácsoltam össze, inkább nyolc hónapig. Au.

Megyek, körülnézek, mit kéne még gyorsangyorsan befejezni…

* Ez, ha nem horgolnátok, azt az akciót jelenti, amikor a kész cuccot, például a nagyinégyzetet, formára igazítod, gombostűkkel rögzíted, aztán átgőzölöd, hogy a kívánt formában maradjon. A móka kedvéért ehhez az információhoz (miközben tavaly nyár eleje óta furtonfurt horgolok) nekem csak idén februárban sikerült hozzájutnom, akkor is csak úgy, hogy szembejött valahol. Még mindig autodidakta kocahorgoló vagyok, nem vitás.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/25 hüvelyk eská, macs, nyár, tavasz