RSS

nyár kategória bejegyzései

7/315 – Thészeusz hajója

Tegnap nagy örömmel és kis dicsőséggel hazahurcoltam a varrógépek kórházából Primerát és Eriket. A műszerész már komplett hibalistákban kommunikál velem, és ezek egészen félelmetes listák, Primeránál például az a megjegyzés is szerepelt, hogy “varrt ez egyáltalán?” Háát, fogjuk rá. Ha egy rabiátus székely asszony belevesz valamit az ő lófejébe*, akkor egy zombi varrógépet is végig bír táncoltatni pár projekten, mint Lestat a halottat a new orleansi dzsumbujban.

Mindenesetre kipróbáltam mindkettőt, aztán a csajokat (Feliciát és Primerát) gondosan beszállítottam a vendégszobába, majd visszatértem a Bűnök Barlangjába, és érzelmesen turbékolva szerelmet vallottam Eriknek, hogy mégiscsak ő az igazi. Még akkor is, ha már úgy fest, mint Thészeusz hajója**, ami egy klasszikus filozófiai kérdés tárgya, azon a hajón ugyanis tokától bokáig kicseréltek mindent a vándorlás alatt, és a klasszikus filozófiai kérdés úgy szól, vajh ugyanaz-é a hajó, amivel megérkezett, mint amivel elindult. Na hát Erikkel ugyanez a helyzet, motort már kétszer cseréltek benne, pedált háromszor, ékszíjat meg már számát sem tudom, hány alkalommal. Ez eredményezte anno a nemváltó műtétet is, amivel Erikából Erik lett, és most is beütött nála valami efféle, mert most halkabb és simulékonyabb, mint javítás előtt, de ugyanolyan robbanékony, úgyhogy már azt se tudni, fiú-e vagy lány. Micsoda hiperprogresszív varrógépem van nekem, hej, teljesen genderfluid. Attól még éppúgy szerelmet vallottam neki, polyamóriás cisz nőszemély aki vagyok.

Úgyhogy tegnap már ez a meghitt jelenet zajlott este, miközben különféle düngőcsök kergetőztek a lámpa körül. Pocit természetesen a düngőcsök érdeklik, nem Erik,

és az est egy adott pontján hangos csámcsogást is hallottam az egyik sarokból, de nem mertem odanézni, mert gyáva kukac vagyok.

Az is igaz viszont, hogy addig jó nekem, amíg a düngőcsökön csámcsog, mert másként, nédda.

A lilákokkal, mint látható, a haladás útján vagyok, és a lilákokat természetesen folyton vasalni kell, ami a jelen harmincakárhány fokban külön élvezet.

Végezetül, mielőtt azt hinnétek, hogy én már nem is létezem egészalakosba’, tessék:

Ez lett a szép virágos anyagból. Az arányai némiképp el vannak baszarintva, de tudom, mi a baj, és hogyan lehetne rajta javítani. Majd. Egyszer. Ha olyanom lesz.

Most viszont visszavonulok turbékolni a genderfluid varrógépemhez, akit az egyszerűség kedvéért hívjunk továbbra is Eriknek. Gyerünk, Erik, gyerünk, lilákok.

 

* Aktuálpolitikai poén. Én itt ilyet ritkán szoktam, de ez akkora hülyeség volt, hogy kivágta a potmétert. Szegény őseim a hét szilvafájukkal.

** Erről én írtam valamikor egy verset is, de nem tudom elővakarni, mert még a OneDrive előtti időkben volt, egy külső memórián lakik. A külső memória mindaddig a horgolófonalas polc egyik fakkjában lakott egy zacskó lencse, egy doboz gombostű, féltucat illatmécses és két elkefélt nagyinégyzet társaságában, amíg rendet nem raktam, és el nem pakoltam Egy Jó Helyre. Azóta nem találom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/314 – Hiányában

A mai bejegyzés érdeklődés hiányában elmarad.

Majd gyüvök.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/10 hüvelyk nyár, otthoncsücsü

 

7/313 – Sminktanács

A mai hajnal hülyeálmában egy kannibál motorosbandának adtam sminktanácsokat azért, hogy a) ne egyenek meg, b) elfuvarozzanak egy esküvőre, ahol az egész násznép (karonülőktől dédmamákig) görkorcsolyát hordott, és az ifjú pár a Gaudeamus igiturra vonult be. Az esküvő természetesen a valamikori középiskolámban volt, amihez viszont a cihém hozzáillesztette a jelenlegi munkahelyemről a dísztermet, a kettő közötti összeköttetést pedig a valamikori Castro kocsmán keresztül oldotta meg. Ó, édesjóistenem. A násznépből valaki, akit már évtizedek óta nem láttam, gratulált nekem, hogy milyen szépen megtanultam azóta magyarul, bezzeg egyetemista korom elején azt sem lehetett érteni, mit mondok, én meg álltam ott idült mosollyal, a kezemben kettő darab füstölgő cigaretta, mint egy Fitzgerald-hősnőnek, és az egyik lábammal hősiesen takargattam a másikat, mert a harisnyámon hangosan, pattogva futott felfelé a szem.

Nincsenek nekem különösebb illúzióim a józaneszemmel meg a fantáziámmal meg tán a tudatalattimmal kapcsolatban sem, de azt hiszem, megértitek, ha a mai napra fejest ugrok ezekbe itt.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/09 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 7/38 – Horgolt sapka

Van nekem egy ilyen szégyenfalam, ni:

ami tele van horgolékkal,

és átkozottul ideje már, hogy legalább egy részét felszámoljam.

Úgyhogy ma a legfelső sorból jobbrul azt a nagyot elkaptam, aztán addig dolgoztam rajta, amíg ez lett belőle:

Az üvegecskékben a legkisebb fonalmaradékocskákból horgolt rozetták vannak, úgyhogy azokat is elkezdtem felszámolni, mert ezek olyanok, mint a poloskák, folyton újratermelődnek:

De most sikerült megszabadulnom kilenctől, kis öröm is öröm.

Mivel régen láttátok Boldizsárt, íme:

Szeretném megjegyezni, hogy nekem ez a sapi sokkal jobban áll, talán mert nincs a fejem tetején a fülem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/08 hüvelyk újracucc, eská, nyár, ősz

 

7/312 – Szeptemberi nap

Ki-fe-je-zet-ten úgy érzem, mintha szeptember lenne. Ennek a téveszmének a felülírásában nyilván a környezetem sem segít,

és különösebben az se, ha én is beleülök ebbe a környezetbe.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/08 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/311 – Pakol

Előre nem kalkulált programként (jaja, továbbra is érvényes az “embertervez” alapelv) ma felpendlizem a kies Esztergomba, hogy kipakoljam az asztalomból az elmúlt öt évet. Hajh.

Nyugalom, nyugalom, nem rúgtak ki az állásomból (még), az asztalt rúgják ki a szobából. Az összes többivel együtt. Az egyik kollegina tegnap több mint négy órán át pakolt, de én ezúttal optimista vagyok, és úgy gondolom, megúszom kettővel. Végül is, még csak öt éve gyűjtögetem a dzsuvát, és időnként rendesen “archiválok” is, ami ebben az esetben annyit tesz, hogy szétválogatom a fontos dolgokat a “hát-ezzel-meg-mit-csináljak-tegyük-be-ide-aztán-felejtsük-el” dolgoktól. Ez utóbbiaktól minden bizonnyal érzékeny búcsút veszek majd, akárcsak az asztalomtól. Pfühp. Nagyon jó kis asztal volt. Majdnem két négyzetméter. Szerintem búcsúzóul le is fotózom magamnak, meg persze nektek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/07 hüvelyk eská, nyár

 

7/310 – Papaya

Amikor felébredek hajnalban pörögni egy kicsit, aztán visszaalszom, olyan színes-szagos marhaságokat szoktam álmodni, hogy csak na. Ma hajnalban például elkezdtem együtt élni egy pasassal, akivel úgy ismerkedtem meg, hogy összetévesztett a barátnőjével. A csajról amúgy kiderült, hogy alig egy héttel azelőtt nyomtalanul eltűnt, de ez engem valamiért nem zavart. Annyira nem, hogy két nap együttélés után elrepültünk a pasival Dubajba, csak úgy. És én mindvégig úgy gondoltam, hogy ez igen jó hecc lesz. Még akkor is, amikor az ismerőseinek a volt barátnője nevén mutatott be. A hajnali MÁKnak, szögezzük le, annyi esze sincs, mint egy vödör lepkének. Ébren én akkor sem csinálnék ilyet, ha megígérnék nekem a toronyórát lánccal meg ráadásként a Burj Khalifát is, és szerencsére ezúttal is megébredtem még azelőtt, mielőtt a pofa megfojt, feldarabol, aztán szétszórja foszlányaimat a sivatagban.

A hajnali pörgés alatt egyébként, még mielőtt elkezdtem akkora egetverő marhaságokat csinálni, mintha nem olvastam volna össze könyvtárra rúgó szakirodalmat a darabolós gyilkosokról, kimostam egy gépnyi lakástextilt meg kozmetikai kezeléseket applikáltam a pofámra, köztük egy olyan éjfekete maszkot is, ami mézzel és papayával (meg, gondolom, pézzel és mamayával*) volt átitatva. A mézes papaya jelentősen nehezített az életemen, mert a mosógép lejárt már ugyan, de én mégse mehettem ki a teraszra teregetni, mert a szomszédban égett a villany, és apósomnak csak most áprilisban volt szívműtéte. Nemigen akartam megreszkírozni, hogy kijöjjön a teraszra, ugyan miért csörömpölök. Hé, még én sem szívesen találkoztam volna magammal a teraszon ebben az állapotban.

Nem mintha a mostani olyan csecse lenne, de legalább nem kap infarktust az, akire rámosolygok. Jó esetben.

Ma amúgy mindketten ilyen kékbeli leányok vagyunk. Poci is.

* Ettől a szóviccbokortól szigorúan elhatárolódom. Nem én voltam, tekintetes bíróság.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/06 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/309 – Szándékos

Na jó, ezt a napot mindenestül lehúzhatom a budin. Igen, szándékosan használtam ezt a kifejezést.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/05 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

Intermezzó – Forró kutya

Tegnap este hot dog partit tartottunk a Repülő Kutatóval a teraszunkon, pusztán csak a vicc kedvéért július negyedikén, és még inkább a vicc kedvéért mexikói és kanadai ízekkel.

Az már kevésbé volt vicces, hogy végighánytam a fél éjszakát, aztán reggel átváltottam hasmenésre. Ne egyetek juharszirupos bacont guacamoléval és chipotlés joghurttal meg kukoricasörrel. Magyarán, legyen több eszetek, mint nekem.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/05 hüvelyk újracucc, eská, galéria, nyár, otthoncsücsü

 

7/308 – Gilisztakonzerv

Nekem istenbizony sorsom van, de mint Árpád vezér fiának, Levéntának, annyira. (Ez a Honfoglalás című filmművészeti remek számos emlékezetes jelenete közül volt az egyik, és még most is elfog a röhögés, ha visszagondolok rá.) Tegnap, amikor a Bűnök Barlangja gilisztakonzervjével bajlódtam*, egy adott pillanatban a polc tetejéről lavinaszerűen lezúdultak azok a dobozok, amiket csak úgy átabotában hajigáltam fel, “majd ezeket is rendberakom” felkiáltással. Egyrészt mindegyik fejen talált (naná), másrészt mikor a fejem után tovább pattogtak a szobában, az egyik eltalálta Lénát. Így:

Nyilván megvan a billentyű (megtaláltam a futon alatt), és nyilván percek alatt vissza tudják pattintani egy laptopszervizben, de ahhoz nekem keresni kell egy laptopszervizt, márpedig én falun élek eltemetve, és ez voltaképpen nincs ellenemre, kivéve az ilyen eseteket, bassza meg a ló.

Közben persze itt vannak a menetrend szerinti nyári nyígások is, ma például majd megpusztultam piacra menet-jövet, pedig felhők is voltak az égen és csak fél nyolc az órán. Mesélje már el nekem valaki, mi az élvezet abban, amikor kifő a hőségtől az ember agya és kiég a fénytől a szeme. Tudomásom szerint egyik évszaknak sincs annyi rajongója, mint a nyárnak.

Az őtözködési modzsómat is kezdem elveszteni, ha erről eddig nem nyafogtam volna, lásd illusztráció.

Megyek, varrok magamnak egy pár új slafrokot, mert a szekrény tele van ronggyal, de nekem egyikhez sincs kedvem, hogy felvegyem.

* A gilisztakonzervek alapszabálya, hogy ha kiszedted belőle a gilisztákat, egy számmal nagyobb doboz kell ahhoz, hogy visszapakold őket. Én most leszedtem a polcról pár anyagot. Egy számmal nagyobb polc kéne, hogy visszarakjam. Hogy a jó büdös francba fértek el eddig?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/04 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

7/307 – Kecmec

A ma reggelt olyannyira középkorú stílben töltöttük, amilyenre eddig még nem volt példa, merthogy a RK és én is az Egészségközpontban indítottuk a napot, tipikusan a korosztályunkra jellemző feladatokkal. Én mammográfiára mentem, ő meg látásvizsgálatra, mert a szeme még elég jó, de a karja már nem elég hosszú. Hogyúgymondjam.

Én még várok a verdiktre (nyilván), ő viszont már ismét nyakába vette a várost, és eltotyogott új szemüveget csináltatni. Hurrá. A helyzet már kezdett meglehetősen röhejessé válni.

A mellékelt ábrán annak illusztrációja látható, hogy nemcsak öreg vagyok, de lusta is, ugyanis a vizsgálatra direkte olyan kecmec-mentes ruhában mentem, amit egyetlen mozdulattal le lehet húzni derékig.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/03 hüvelyk nyár

 

7/306 – Vizes

Elég gyakran eszembe szokott jutni az Emil.Rulez! örökbecsű dala, a Csakacipő. (Nem kíméllek meg titeket tőle, persze hogy nem. Ha azt hittétek, hogy igen, nem ismertek engem.)

Van ebben egy olyan szövegrészlet, hogyaszongya: “Mindenki hülye, aki a prodzsektbe van, pedig élhetnénk nyugisan, boldogan”. Na ezúttal ez pontosan öt óra tízkor jutott eszembe, amikor Dupladoktor Bubó Bubó elvonult a Bűnök Barlangja előtt, kisgatyás pizsiben, egy sünis-rókás pokrócot ölelgetve, nyomában pedig elszánt léptekkel haladt Nagyseggű Maruszja. (Édesjóistenem, máris megsajnáltam azt a szerencsétlent, akinek esetleg ez az első bejegyzés a blogomon, amibe belefut.) A földszintre tartottak éppen, hogy ott folytassák tovább az alvást.

Én addigra amúgy már túl voltam a konyha felsöprésén és felmosásán, a saját korpuszom és hajam tatarozásán, egy gépnyi kimosott és kiteregetett ruhán (a jelek szerint egész hajnalban vizes bulikat tartottam, no), és Miss Marple meg egy csomó tarkabarka közepette ültem éppen,

amikor elvonult az ajtóm előtt a processzió.

Aztán mindannyian visszaaludtunk, és én olyan vad hülyeségeket álmodtam, amilyeneket ilyenkor szokás. Valamilyen alpesi kutatóházban laktunk, és a Repülő Kutató egyik bűntársa becsengetett hozzánk, hogy a teraszunkról bemászhasson a saját fürdőszobájába, mert a macskája bezárta az ajtót, és most ott nyávog. Ekkor felébredtem pár pillanatra, és konstatáltam, hogy a szőrös terrorista éppen gurrogva rohangál összes emeleteinken csak úgy passzióból. Aztán visszaaludtam, és megint ott voltam az alpesi kutatóházban, zoknikat kellett foltoznom, és közben elkezdett olvadni a fejünk fölött a kásás hó, bádogereszek cseperészgettek, én ismételten felébredtem, elmentem pisilni, aztán visszaaludtam a kutatóházba, olvadt körülöttünk az összes miskuláncia, és amikor már a levéltár is beázott, mi pedig azon gondolkodtunk, vajon ha kivéssük a helyéről a fürdőkádat, le tudunk-e benne hajózni a biztonságos szárazföldre, végleg felébredtem. A RK ebben a pillanatban már a zuhany alatt állt, és németül társalgott önmagával. Ez már nem álom volt, hanem realitás. “Mindenki hülye, aki a prodzsektbe van”, bizonyám.

Mondtam már nektek, hogy nekem van a legérdekesebben unalmas életem? Hát persze hogy mondtam.

Ja, meg a leggyűröttebb ruháim. Hja, így jár az, aki hajnalban visszaalszik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/02 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/305 – Szende

Heroikus akcióink vannak a jelen hétre, például minden varrógép eljut a gépek kórházába, akár beteg, akár nem. (Primera például, hát én bizony szinte biztos vagyok abban, hogy ő csak egy gonosz ribanc. Ennélfogva a következő jegyzetet mellékeltem hozzá, hadd ne hagyjam homályban a szerelőt:

Nyugodtan lehet röhögni.)

Eriket “most már öreg vagyok én ehhez bmeg” felkiáltással a Repülő Kutatóval és Emesével fuvaroztattam el, de az alatt az akció alatt is sokat őszültem, mert ebben a városban csak két dolgot nehéz autóval: a) haladni, b) parkolni. Külön nehezített pálya, ha az elintéznivalóid olyan utakon kacskaringatnak, ahol csak egy autó fér el kényelmesen, de kétirányú a forgalom, és még parkoló kocsik is vannak ízlésesen elszórva itt-ott. No de ezegyszer megúsztuk, a következő már a visszafelé fuvarozás lesz, és erősen gondolkodom azon, hogy ha Primeránál nem állapítanak meg semmit, csak azt, hogy ő már ilyen, kirakom a buszmegállóba egy cetlivel. Talán azzal, hogy “Működőképes varrógép, ingyen vihető. Vigyázat, harap!”

Én hozzá képest egy szende zergeboglárka vagyok. Bár a pofa, amit éppen vágok, nem sok jóval kecsegtet, mi tagadás.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/01 hüvelyk eská, nyár

 

7/június

Jé, már megint eltelt egy újabb hónap.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/30 hüvelyk újracucc, eská, galéria, macs, nyár

 

7/304 – Miért

Miért nem ír bejegyzést délután fél kettőig az őtözködős blogger? Mert csak akkorra készül el az új ruhája, azért.

És ha már varrt egy új ruhát magának, az miért nincs kivasalva?

Na miért, vajon.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

7/303 – Új

Új hét, új kihívások. Az ablakban hajnal,

a térdemen alkonyat*,

a futonomat elfoglalták,

de nekem amúgy is bolondos és vakmerő terveim vannak, hehe.

* Gondolom, nekimentem a sötétben egy molylepkének. Az én bőrömnek ez is bőven elég.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/29 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

7/302 – What do you plan to do with all your freedom?

Tanév lezárva. Vakáció megkezdődött. Tori Amos énekel.

Én viszont tényleg úgy érzem magam most, mint akit ledaráltak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/28 hüvelyk ajándék, nyár, otthoncsücsü

 

7/301 – Pofára

Tegnap lett volna az érettségi találkozóm (a huszonötödik! aujnye, de vén vagyok), úgyhogy egy koleramentes világban talán most nyitogatnám a csipámat az éjszakázás után. Ehhez képest már túl vagyunk a hajnali macskapattogáson (mostanra persze már lenyugodott, stílszerűen a RK egy foltozandó gatyáján),

én nekiláttam regisztrálni egy konferenciára (a határidő ma jár le, absztrakt meg sehol), és természetesen elmentünk piacra is.

A piac oly mértékben visszaállt a régi medrébe, hogy mi ketten teljességgel ufónak éreztük magunkat az arcbugyijainkban, mivel a népség-katonaság kábé öt százaléka hordott olyat. Milyen csodálatos az emberfaj optimizmusa, és milyen gyakran esik miatta pofára, nemdebár.

Mondjuk nekem is inkább be kéne fognom a számat, lásd konferencia meg absztrakt. No de legalább vettünk minden földi jót, a többit meg majd kiketyegi az univerzum.

Vagy nem.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/27 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/300 – Eredménytelen

Szép, nagyrészt eredménytelen nap volt ez a mai, hogy verné szájba a sors. Sütöttem egy tepsi pandesalt, ami Fülöp-szigeteki zsemle. Így nézett ki, mielőtt betettem volna a sütőbe:

Mikor kivettem, lényegében ugyanígy nézett ki, csak gőzölgött.

Én is kezdek gőzölögni, meleg van, jöhet a menetrend szerinti nyári nyígás. Ezt az időjárást ebben a háztartásban egyetlen valaki szereti. Ő viszont nagyon.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/26 hüvelyk eská, macs, nyár

 

Eská 7/37 – The Mystery Project

Akármennyire nem akar elkezdődni a vakáció, tegnap mégiscsak loptam magamnak annyi kikapcsolódást, hogy tallózzak egyet a Bűnök Barlangja polcain. Miközben különféle anyagokat húzgáltam ki az egyik púposra tömött fakkból, szó szerint elém esett ez, én meg csak bámultam rá hülyén:

Nem tudom, veletek szoktak-e esni effélék, de ez itt egészen konkrétan az az eset volt, amikor teljes tanácstalansággal nézegetem jobbról-balról, kinek a fijaborja ez. Nyilván elő volt preparálva, de kinek, mi és miért? Egészen bizarr érzés, amikor az ember hirtelen rádöbben, hogy jaja, ő valamikor kiszabott magának egy komplett ruhát sok kis darabból (de már természetesen nem emlékszik, milyen szabásminta alapján, és ha kicsit is ismeri magát, az eredeti szabásminta úgyis meg lett kisbencézve cefetül), aztán szépen összecsomagolta az egészet egy csinos bugyorba, és besuvasztotta a polcra, hogy “majd, ha lesz rá idő, és lesz hozzá megfelelő időjárás”.

Hát most éppen lett. Úgyhogy ennek örömére végre megtapasztalhattuk, hogyan varrja Felicia a vékony trikotázst (nem vagyok teljesen elégedetlen), és végre-végre-végre varrtunk mi ketten valamit nekem is, mert amióta bejött a házba, erre még nem volt példa. Miután kibontottam a bugyort, azt is sikerült realizálnom, hogy ez a szabásminta volt az, mert a remény hal meg utoljára, bár a kéket még mindig nem mentettem meg, ofkorsz. Mindenesetre itt-ott elég szépen feladtam magamnak szeptemberen a fejtörőt, hogy melyik darabot hová akarhattam eredetileg betoldani, az ujja paszpólok például egyetlen folyamatos csíkban voltak.

Most akkor van egy újabb “rántsd-fel-és-fuss” típusú nyári ficergőm, és minden bizonnyal nem állunk meg itt. Élőben (mint ez már megszokott) jobban fest, mint képen, de nekünk őtözködős bloggereknek sorsunk van, és egyeseknek közülünk nincs profi fotósa se, csak egy dögledező fényzőgépe a termosztáton, időzítővel. A szabásminta valójában elég jól kezelhető (mármint ha már tudod, melyik az elejeujja meg a hátaujja), viszont valószínűleg sokat segít, ha a ruhában keresztben van a rugi, nem hosszában. Ez az anyag cuki meg minden, a csíkjai viszont eléggé szigorúan behatárolják, hogyan használhatod, így hát kétségkívül jobban jár vele az, aki nem akar csöcsöket is hordani a ruhájában.

Mintegy zárójelben azért megjegyezném, hogy nem egészen divatorientált őtözködős bloggernek lenni azért kafa, mert nem te futsz a trendek után, hanem két külön pályán keringéltek, és a két pálya néha, csak a vicc kedvéért, összeér. Ha jól láttam királyi koleganőimnél, az idei nyáron éppen az ilyen fodros, hálóing-szerű slafrokok számítanak trendinek. Hát rajtam nem múlik, még van egy csomó anyagom a megbolondulós boltból, métere 390 forint.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/26 hüvelyk eská, nyár