RSS

nyár kategória bejegyzései

6/1 – Abenteuer

A nap, amikor majdnem fent ragadtam a vihar miatt a Shöcklin (1439 m.), mert a villámcsapások és zivatarok miatt nem üzemelt a lanovka.

A helyzet innentű kezdve valószínűleg csak romlani fog, este ez volt a szerencsesütiimben az all you can eat kínaiban:

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/01 hüvelyk újracucc, eská, nyár, ősz

 

Évnyitó – A hatodik

Ahhoz képest, hogy csak egy évre terveztem eredetileg, most lépünk a bloggal a hatodikba. Penszér, sámpányt ide.

Ami nem romlott el, azt nem érdemes megjavítani, úgyhogy a következő évben is maradunk annál, hogy minden új holmi, ami bejön a házba, találkozik egy kifelé tartó régi darabbal. Tényleg nincs szükségem több ruhára-cipőre, mint amennyi most van. Az ötödik év újítása, a blogévenként 52 darab eská-bejegyzés is marad, mert én még nem unom, meg különben is, az elmúlt évben nem sikerült igazán jól megoldani. Hol nagyon sok volt egyszerre, hol pedig hosszú szünetek két efféle bejegyzés között, szóval teremteni kell benne valaminő rendszerességet, és én eléggé elszánt vagyok ebben a tekintetben, úgyhogy uccuneki.

Mivel ugyebár a közönséget szórakoztatni kell valami újdonsággal is, nehogy unatkozzék, lesz egy újabb önszabotálási projekt is, mégpedig ezúttal a 10×10 program (itt lehet elolvasni, hogy mi ez). Nyilván nem ebben a formában fogom megcsinálni, ez nekem egy kicsikét túlságosan is steril. A múltkor összeírtam magamnak nagy vonalakban, hogyan és miként csinálnám meg, ha olyanom van, úgyhogy most ismét beteszem ide, lássuk csak.

Először is: megpróbálkozom azzal, hogy a következő évben minden hónapban legyen egy ilyen 10×10 csomag. Minekutána nekem volt már olyan évem is, amelyben tizenkét hónapon át (két hét kivételével, amikor besokalltam) végigvittem a 30×30 önszabotálást, tehát azt, amikor egy egész hónapra csak harminc darabból kell öltözni, ez a 10×10 most nem tűnik sem megvalósíthatatlannak, sem túlságosan kiakasztónak. Végül is, minden hónapban lesz további húsz napom, amikor azt veszek fel, amihez kedvem szottyan, az meg igencsak túlélhetőnek látszik. Mivel viszont most tényleg nem elsősorban az a cél, hogy megmutassam magamnak meg a világnak, hogy “hejhó, nézzétek csak, de jó vagyok az önszabotálásban”, hanem csak valamiféle csapásirányt akarok adni a következő évre a blogomnak, mielőtt mindannyian elunnánk: nem fogok szigorúan ragaszkodni ahhoz, hogy a hónap 10 egymást követő napján legyen a 10×10. Ezzel az inkorrekt kiskapunak is tekinthető döntéssel nyilván jelentősen könnyítek a dolgomon, de, hogy még egyszer kihangsúlyozzam, amúgy sem a mindenároni önszabotálás a cél, és a 30×30 tapasztalatai után marhára nem vágyom arra, hogy esetleg ismét azon kelljen siránkoznom, hogyan ütközik a projekt az időjárás-változással meg a hirtelen felbukkanó programokkal, amelyek esetleg valami teljesen más ruhadarabokat igényelnének.

Cserébe viszont beépítek (mint ez a fenti cetlin is látható) olyan plusz elemeket, amelyeket az eredeti kihívás nem tartalmazott, mert ha könnyítek valamivel, nehezítenem is kell valamivel, így korrekt. Ilyen például a legalább 3 eská/újracucc. Ha már varrok meg bütykölök, hadd legyen ennek nyoma, nemdebár.

Nem szerepelt az eredetiben a legalább 3 mintás darab sem, ami úgyszintén saját fejlesztésű része lesz ennek a mostani énfajta önszabotának. Most, őszintén, mitől lenne kihívás, ha csak tíz egyszínű ruhadarabot tologatnék ide-oda, amelyek ráadásul talán közvetlenül egymás mellett vannak a színpalettán? Bármikor össze tudnék csapni egy lila vagy egy piros készletet, és még a fejem se fájna.

Valószínűleg nem fájna a fejem akkor sem, ha az eredetihez tartozó jótanácsok szerint pakolnék össze egy nagyon kulturált és nagyon kevéssé izgalmas kapszula-ruhatárat. Jó, lehet, hogy mégiscsak fájna egy kicsit, mert ott például az szerepel, hogy érdemes a semleges színű holmikat preferálni. Tudjátok: egy bézs blúz meg egy fehér blúz meg egy fekete nadrág meg egy sötétkék ceruzaszoknya, és mindehhez egy nude pömpsz, amit ha casual stílusra akarsz váltani, felveszed hozzá a csinosra kihasogatott farmeredet meg a tengerkék csíkos blúzot, ami… Brr. Tévedés ne essék, hordjon mindenki, amit akar, és virágozzék minden virág, de nézzetek rám, aztán képzeljetek el nude pömpszökben meg sötétkék ceruzaszoknyákban! Na ugye. Meg tudnám csinálni, de piszkosul unatkoznék, és én, talán nem fogok ezzel meglepetést okozni, továbbra sem azért öltözködöm, hogy unatkozzak. Úgyhogy a 10×10-be nálam mindig csak legfeljebb 3 semleges darab fog bekerülni. Olyasmikre gondolok, amelyek a színük meg a szabásuk alapján is megtalálnák a helyüket valahol egy nude pömpsz mellett. Bézs meg teveszőrszín meg krumplibarna meg semmilyenszürke meg tengerészkék meg fekete darabok, amiken nincs semmi extra. (Nyilván itt részben egyéni megítélés kérdése az is, mi számít semleges darabnak, mégpedig az én egyéni megítélésemé: maradjunk annyiban, hogy például a szürke selyem kameezt a batikolt mintájával nem tekintem semleges darabnak, akármennyire is szürke.)

Azon még mélázom, hogy, “ha már lúd, legyen döglött” alapon összehozhatnék egy olyan hónapot, amikor csupáncsak kísérleti jelleggel kipróbálom azt, hogyan lehet csupa semleges holmiból megoldani a 10×10-et. Nude pömpsz így se lesz, de azért azon el lehetne mulatni, hogy öltözöm banktisztviselőnek vagy gépírókislánynak vagy valami effélének. Erre nézve viszont szeretnék véleményeket kérni tőletek, kedves Olvasók, már mint hogy csináljam majd vagy ne csináljam, mert ez csak akkor lesz jó móka, ha van rá érdeklődő közönség.

A cetlin a ruhalista egy erősen provizórikus lista: afféle csapásirány ez is, hogy például miket érdemes éppen beválogatni az aktuális 10 darabba. Eltérések majd persze nagy számban várhatók, ez ettől lesz buli, ha buli lesz. Ami viszont már az eredeti kihívásban is benne volt, úgyhogy nem térek el tőle: a kiegészítők nem számítanak. Zene füleimnek. Azon még vacillálok, hogy a télikabát számítson-e: az eredeti kiírásban számít, ezen a blogon viszont téli időszakban leggyakrabban azt mutatom be, mi van rajtam a télikabát alatt, úgyhogy ezt most még nem tudom, de mire télikabát kell, úgyis eldől valamiképpen, hogyan csináljam.

Na szóval, lesz itt továbbra is minden, mint a búcsúban, én meglehetős optimizmussal nézek elébe, és köszönöm, ha továbbra is velem tartotok

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/01 hüvelyk blabla, eská, nyár, tavasz, tél, ősz

 

5/augusztus

Na még egy utolsó bejegyzés mára/a folyó évre, aztán megállunk, és találkozunk majd a túloldalon.

Galéria!

                                                              

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/31 hüvelyk blabla, nyár

 

5/365 – Pásszentos

Ezévi utolsó áutfit-bejegyzésemhez nem is kívánhattam volna a jelenleginél találóbbat. Egy óra múlva indulunk Grazba anyámhoz, nekem pedig még a leghalványabb lila dunsztom sincs arról, mi az égig érő vascsicsergőt vegyek fel, és mit pakoljak. Itt Bürgüncfalván pállott harminc fok van napsütéssel, Grazban az előjelzések szerint huszonegy lesz esővel és csattogó istennyilákkal. Plusz még a családom, mert ezek ilyenek, fel akarnak mászatni egy hegyre is.

Já, pontosan, ahogy mondtam. Blogévet ennél pásszentosabban befejezni nem is lehetne.

A legkevesebb garanciát sem tudom adni arra, hogy holnap vagy holnapután lesz bejegyzés, úgyhogy lehet, a jövő év majd csak hétfőn indul. Le ne rágjátok addig a lábatokat izgalmatokban. (Az évnyitó posztot megpróbálom beidőzíteni, hogy jelen nem létemben is fellője holnap a wordpress. Még meglátjuk, mekkora sikerem lesz ebben. Ebben is.)

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/31 hüvelyk nyár

 

5/364 – Hullámvasút

Akkor szép, ha zajlik, de azért mégiscsak a jebezeusát ennek a világnak, hogy vagy toporgás és totojázás van, vagy pedig mindenegyszerre. Most éppen mindenegyszerre. Lássuk csak.

1. Harcaim a bürokracicás feladatokkal. Ma pl. hajnali négykor ugrottam neki a tantárgyleírások végének meg előadás-absztraktoknak, mielőtt még seggembe harapnának a határidők. Ezáltal mára le is van tudva minden, na persze ha közben nem talál el egy gellert kapott feladat, amiről eddig nem tudtam. Két dokumentummal még így is folytköv., tudjuk már le mindet, amíg csak ezek vannak, és nem több.

2. Miután az egész vakációnak hívott izét itthon töltöttem, naná hogy holnap fogok világgá menni. Kicsi világgá, mármint hogy rövid időre és nem túl messze, anyámat látogatjuk meg a hétvégén a Repülő Kutatóval, ámde

3. Itt ezen a blogon eddig mindig tartottam évvégi értékelőt meg éveleji beharangozót, márpedig nem tapodhatom lábbal a tradíciókat sem, a rossebbe. Márpedig a blogév vége holnapra, blogév eleje holnaputánra esik. (Ja, én így szállok le a bicikliről.)

4. A tavalyi éveleji beharangozóban megígértem, hogy lesz itt ötvenkét eská-poszt is, és jelentősen többet bütyköltem ez alatt az egy év alatt, mint amennyit blogoltam róla, szóval van még két bejegyzésnyi elmaradásom. Az már tuti, hogy mikről fognak szólni ezek a bejegyzések, de attól még meg kell írni őket, nemde.

Summa summárum, készüljetek fel arra, hogy ma-holnap durva bejegyzésdömping várható, viszont a hétvégére nem tudok garantálni semmit. Igen, ez a blog is úgy fest, mint az életem: vagy toporgás és totojázás, vagy mindenegyszerre.

Biztonsági öveket becsatolni, indul a húúú-háááá-húúúú-háááá.

Elképzelhető, hogy fogok még ennél kulturáltabban is festeni valamikor a mai nap folyamán, de erre nem vennék mérget, legfeljebb a tekintetem lesz kevésbé üveges. Amúgy pontosan ahhoz vagyok öltözve, amiről a nap szólni fog: itthoncsücsühöz meg irkáláshoz. És, mint ezt már gyakorta elharsogtam errefelé, ez nem divatblog. Hajaj, de még mennyire hogy nem.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/30 hüvelyk eská, nyár

 

5/363 – Bürokracica

Kora reggel óta a bürokracicás feladataimmal nyűglődöm, és nyilvánvalóan van még belőle, desőt lesz is, mert ennek sosincs vége. Mivel már látszik az eddigiekkel kapcsolatban az alagútban a fény (és talán nem vonat az, egyelőre legalábbis nem dudál) ma egészen biztosan a nyakamba fog még potyogni ez-az. Felhívnám amúgy a figyelmet arra, hogy mi, gyakorló mazochisták ilyenkor helybe megyünk a pofonért, én például elhajózom Esztergomba tanévnyitó konferenciálni.

Megérdemlem a sorsom? Naná hogy meg.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/29 hüvelyk újracucc, nyár

 

5/362 – Annyiba

Jáj, ti papírállatok meg tájékoztatók meg útmutatók meg minden összevissza, jáj, virágos paplanruhám meg kóci-borzi fejem, jáj. Mindjárt itt az év vége a blogomon, és ezzel sem érek rá foglalkozni, mert már megint annyiba kell szakadnom, mint Jugoszlávia, és még a napi fotómat se volt időm összeütni délutánig.

Jáj.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/28 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/361 – Lézengő

Nahát, este végre sikerült lejutnunk a forgatagba, amit persze addigra kellően leamortizált a 16 fok meg az időnként cseperésző eső, így forgatag helyett inkább lézengő lett belőle, de mi nem zavartattuk magunkat. Ettünk-ittunk, és megpróbáltuk a lehető legjobban érezni magunkat. Az eső hol esett, hol nem, de általában a legkevésbé sem volt bulizásra alkalmatos időjárás,  úgyhogy mikor hősi elszántságunkban átpislantottunk a nyárzáró eseménysorozat utolsó koncertjére, azzal kezdtünk hozzá, hogy “oké, negyedórát még lézengünk, aztán hazamegyünk a melegbe a macskákhoz”. A zenekar viszont keresztbe tett mizantróp terveinknek, egy “Lóci játszik” nevű banda valának, és nyilván hallanunk kellett volna már eddig róluk, ha nem lennénk öregek és nem laknánk barlangban. Mivel viszont koros barlangi morcok vagyunk, rendkívül kellemes meglepetésben volt részünk másfél órán keresztül. Még táncoltunk is, bizony. És végül majdnemhogy tizenegy óra volt, mire hazaértünk. Szitáló esőben.

Mivel semmi sincsen ingyen, én szendén, de határozottan ugatok, és az orrom is folyik némiképp, de ma itthoncsücsü napot kell tartanom papírmunkával, úgyhogy végül is tökmindegy.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/27 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/360 – Pucc

Tegnapra kellő alapossággal megvolt a terv, hogy este puccba vágjuk magunkat, kilebegünk a városba, oszt megnézzük a lokális forgatagot. Beülünk valahová vacsorázni, aztán bolyongunk egyet csak úgy, és jókat röhögünk azon, hogyan adja elő Patyomkin falva, hogy itt mindig csupa móka és kacagás és sürgiforgi az élet. (Bár az azért szép volt, hogy a pénteki gyertyaúsztatásról leginkább olyan képek jelentek meg a médiában, amelyek azt mutatták be, hogyan kapott díszkivilágítást a Dunába ömlő szarlé. Gondok vannak itt a szennyvíz-hálózattal is, miért éppen azzal ne lennének.) A tervekbe csak az nem volt belekalkulálva, hogy az egésznek pizsiben ődöngés lesz a vége, kakukkfűteák és vajas pirítósok, de ettől szép az élet, hogy zajlik, és lövésed sincs, mitől kaptál éppen egy monstre gyomorrontást, mikor ugyanazt reggelizted, mint a férjed, neki meg kutyabaja. (Nem, nem ittam bele a szennyvíz-hálózatba.)

Nade semmi gond, ma is van nap, ma is el lehet menni vacsorázni, bár persze csupán csak a vicc kedvéért tegnap óta tizenöt fokot zuhant a hőmérsék, és hűvös esők esedeznek. Hát tudod mit, zuniverzum, mi akkor is puccba vágjuk magunkat, oszt elvonulunk vacsorázni, punktum. Úgyhogy amit itt az alábbiakban a pofámon láttok, az úgynevezett elszántság.

Ez most még nem a pucc, ez csak az itthonlődörgő áutfitem, de ma akkor is lesz egy második izé, ha a fene fenét eszik.

Du. Íme a második izé. És ilyen arcom van, amikor éppen aszondom, hogy “tűnjél onnan, férfiember, nekem most fotózkodnom kell.”

5.360b

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/26 hüvelyk nyár

 

5/359 – Kéménybe

Ilyesmi is ritkán szokott történni, írjuk csak fel szépen a kéménybe korommal: ma reggel, hiába van szombat, én bizony szépen elaludtam, és hagytam a dagadt ruhát másra, a Repülő Kutató úgyis szakavatott piaci vásárló, majd csak megoldja. Meg is oldotta szépen.

Mielőtt viszont lustaságomon kezdenénk siránkozni, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy renováltam a fejemen a pipirost, pedig az se nem rövid, se nem szórakoztató, és még csak nem is illatos feladat.

Mivel délután-este valószínűleg lelejtünk a városba megnézni, mi folyik ott (nyárzáró háromnapos hepaj van, és ilyenkor egy tűt sem lehet leejteni), nyilván át fogok öltözni házilötyögősből valami kulturáltabba, szóval lehet, hogy még lesz itt mára egy áutfit. A való világban mindenképpen, az biztos.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/25 hüvelyk eská, nyár

 

5/358 – Oltás

Tájainkon (így alakult) a nyár az az időszak, amikor begyömöszöljük a makkákat a hordozóba, és elfuvarozzuk őket a kötelező éves védőoltásukra. Idén ez erre a hétre esett, Celofán kedden ment el a szuriért, Porcelán tegnap. Nem kis kalandok árán.

Amíg a Repülő Kutatót Jénában, Palo Altóban, Regensburgban meg még ki tudja hol ette a fene, én voltam a főfuvarozó, pláne hogy a piszok kis sötét dögök ezekre az alkalmakra időzítettek minden olyan szabadprogramot is, amit állatorvoshoz futkorászással kellett kiegészíteni, lett légyen ez Celó harmincezer körömgyulladása, bizarr és megmagyarázhatatlan szájgombái vagy éppenséggel Poci akciója, amikor belezabált húsvétvasárnap a nárciszba, aztán kihányt egy adag orsóférget. Ennélfogva ezúttal a RK fuvarozta a dögicéket, én meg itthon élveztem (volna) a dolce vitát.

Volna, hangsúlyozom. Celofán ugyan mindvégig szépen viselkedett, bár kicsikét le akarta kapni a hordozó ajtaját, amikor beadták a nyakába a szurit. Olyat már csinált egyszer, hogy letörte a hordozóajtót az állatorvosnál, csínján kell bánni ezekkel a két és fél kilós princesszekkel, mert sose tudni, mikor tör ki belőlük a vadállat. Akkor például nekem csontig harapta a mutatóujjamat, grr. Ezúttal nem volt az állatorvosnál semmi extra, viszont hazajövetel után olyan allergiás reakciót produkált, mint az álom – feltéve persze, hogy az álom az ágy alatt ül lógó fejjel, kancsalít, és csorog a nyála. Na de ez legalább gyorsan elmúlt, bár nyilván ott pánikoltunk mind a ketten két telefonnal, a RK a sajátján az állatorvost hívta, én meg az enyémmel lámpáztam az ágy alá, hogy pontosan le tudjuk írni, mi történik.

A két makka közül viszont mégiscsak Poci volt az, aki leszarta a kalapács nyelét, és ezúttal még nem is csak képletesen és nem is a kalapács nyelét. Celóval szemben, aki kitartóan ellenkezik a dobozba gyömöszölés közben, Poci, ha a megfelelő helyen szorítják sarokba, megadja magát, és nagy, passzív szőrzsákká változik, ami aztán könnyen bekanalazható a hordozóba. Ezen tények ismeretében a RK nem is igényelt asszisztenciát az akcióhoz, úgyhogy én éppen kint ültem békésen a teraszon egy kávéval meg a laptopommal, mikor meghallottam, hogy valaki üvölt. A nevemet üvöltötte, meg azt, hogy gyeregyoooooorsan, úgyhogy, gondoltam, nem Poci az. A felhívásnak engedelmeskedve fel is sprinteltem az emeletre, ahol a belezős horrorfilmek legszebb tradícióinak megfelelő jelenet fogadott, bélsár és más testnedvek, a Repülő Kutató például úgy vérzett, mint egy leszúrt disznó. Mint kiderült, Poci ezúttal nem a formájának megfelelően viselkedett, nuku passzivitás, ott szökdécselt összevissza, mint egy kénguru, amikor pedig sikerült végre elkapni, előbb telibefosta a Repülő Kutatót, aztán csuklótól ujjbegyig végigkarmolta a kezét két körömmel is. Három ragtapaszt használtam el a pasasra plusz két kozmetikai vattakorongot, mert ebben a vircsaftban van minden, de fásli meg géz speciel nincs. Alkoholos fertőtlenítő készakarva nincs, tíz évvel ezelőtt egy Harley Davidson Route 66 borotválkozás utáni pacsmag lett kijelölve erre a szerepre, mert kidobni nem volt értelme fösvényéknél, emberi orcára kenni viszont még annyira sem, annak a löttynek olyan szaga van, hogy a szúnyogok már fél méter hatótávolságból berúgnak tőle. Na hát most a fürdőszobámban valószínűleg még a pókok is összeölelkezve éneklik a La Cucarachát, és csak remélni tudom, hogy előbb-utóbb kiszellőzik.

Poci most persze vérig van sértve, különösen, hogy az oltás miatt huszonnégy órás simogatási tilalom is van, nehogy mi is beüljünk végül kancsalítva az ágy alá nyálat csorgatni. Viszont, ha nem szarja le valamelyik dög (képletesen! ezúttal tényleg csak képletesen!) a kalapács nyelét, egy évig újra nyugivan.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/24 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

5/357 – Csépel

Istenbizony, én tényleg mindent megpróbálok: derűsnek lenni; háromszáz rétegből álló öltözékeket és mókás kis történetkéket prezentálni; ülni, állni, élni és minél kevésbé meghalni; ha már muszáj nyígni, akkor azt a meleg meg a macskák miatt. (Celofán például tegnap a tévét hányta le, pedig nem is ment benne semmi, ami erre késztette volna.) Valahol viszont van nekem egy másik életem is, tele csendes kétségbeeséssel, ami ugyan a legkevésbé sem passzol egy őtözködős bloghoz, néha mégis muszáj neki megjelennie, mert hanem tényleg bedilizek.

Ezen a nyáron megpróbáltam minél szigorúbban távol tartani magam mindentől, ami arra késztetne, hogy a tehetetlenségtől vinnyogva feküdjek a padlón, és ököllel verjem a macskaszőrös kelimszőnyeget. Gyerekek meg kiránduláskák meg zene meg varrogatás, nagyinégyzetek meg szobaszépítés, fejesugrás a fikcióba, minden, ami belefér. Nyilván ezúttal sem sikerült teljesen, azt például nem tudtam megúszni, hogy ne bogarásszam át sűrűfésűvel a 137/2018 (VII. 25.) Korm. rendeletet az Óvodai nevelés országos alapprogramjának módosításáról, Magyar Közlöny 118. szám, 27346. old. Mégis, valahogyan sikerült betuszkolni hátulra, egymást váltó narrátorok és egymást váltó pamutfonalak mögé, majd foglalkozom ezzel is, de ne most, könyörgöm, még ne.

Most viszont, amikor tantárgyleírásokat meg tájékoztatókat próbálok gatyába rázni, sehogy sem megy anélkül, hogy időnként ne feküdjek hasra (legalább képletesen) a macskaszőrös kelimszőnyegen, és ne vinnyogjak kicsit. A pedagógusképzésben tanítani az egyik leginkább felemelő dolog, amit valaha csináltam, de egyre nagyobb a diszkrepancia az “így kéne lennie” meg az “így van” között, és egyre nehezebb megőrizni azt az integritást és hitelességet, ami nélkül a munkám nem ér semmit. Eddig sem nagyon szépítgettem a hallgatóimnak, mit hoz majd a jövő, de egyre közelebb van az, amikor, ha nem akarom szembeköpni magam a tükörben, muszáj lesz kereken megmondanom a fatornyos falujukból épphogy kiszabadult, naiv tizennyolc éveseknek, hogy kizárólag a gyerekek miatt érdemes ezt a pályát választaniuk, mert a gyerekek cukik és hihetetlenül csodálatosak, naivak és bölcsek, szeretetre és törődésre és a taknyos orrocskájukat kifúvó kezekre van szükségük, és bennük van a jövő, azt pedig nem lehet veszni hagyni. Minden, ami a gyerekeken túl van, csak arra jó, hogy sikoltva rohanjanak az ellenkező irányba: a fizetés pocsék, a bürokrácia rettenetes, a munkájukat szabályozó rendeleteket pedig nagyrészt tudatlan semmirekellők írják, akiknek fogalma sincs, mi történik egy óvodában. Kárpát-medencei oktatási térről beszélnek egy olyan dokumentumban, amelybe konkrétan bele van írva, hogy az óvoda nem oktatási intézmény, egészséges életmódról papolnak, miközben a szülők nélkül nem lenne tízóraira gyümölcs meg a taknyos orrocskáknak papírzsepi, és félmilliárd forintot akarnak elszórni hazafias kisfilmekre, miközben nincsenek megfelelően felszerelt játszóterek, és különben is tele a padlás az óvodáskorúak riasztó médiahasználati szokásairól szóló tanulmányokkal. Ellenszélben fognak dolgozni, kedves Hallgatók, a problémás gyerekek és problémás szülők mellett azzal is meg kell küzdeniük, hogy nincs vécépapír, gyermekpszichológus és fejlesztőpedagógus, és a belüket ki fogják dolgozni, mert a következő években a Ratkó-gyerekek generációjának utolsó óvodapedagógusai is nyugdíjba mennek, helyettük pedig nincs más, csak Önök. És ehhez képest azok, akiknek erre kellene felhívni a figyelmet, szómágiával akarják megoldani a gondokat, nincs is pedagógushiány, sálálá, megmondtuk, hát nincs. Ma reggel néztem meg a kozigallas.gov.hu-n: a legfrissebb száz állásajánlatból tizenhatban keresnek óvodapedagógust.

Az egész úgy, ahogy van, elkeserítő. Látszólag persze ez is lehet first word problem: jó állásom van, hasznos munkát végezhetek, mit akarok még. Nos, például azt, hogy ha már eddig sikerült megúsznom, hogy kénytelen legyek leköpni magam, ezután is így legyen.

“de az embereket föl kell világosítani
hogy nem lehet pofázni mert beverik a szádat
fölszántják
és később még aratnak és csépelnek is rajta
s ha ezek után még maradt néhány fogad s megszólalsz
ez azt jelenti
beugrató vagy
besúgó
provokátor”

Ezt egy Szőcs Géza nevű illető írta még költő korában, egész pontosan 1984-ben. Gyakran eszembe szokott jutni. Végül is, én pofázásból élek, és már valószínűleg nem is fogom abbahagyni.

És most, most próbáljunk meg valahogyan rendet vágni a tantárgyleírásokban, mert amíg van miért, dolgozni kell.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/23 hüvelyk újracucc, blabla, eská, nyár

 

5/356 – Hajtűkanyar

Épp csak tegnap nyígtam arról, hogy ide nekem egy kis viszonylagos normalitást, a zuniverzum viszont iszonytató-rettentőmód gyors volt, és máris meghallgatott. Én ugyan arra gondoltam, hogy hadd csepegtetek tudást a hallgatók fejibe, a zuniverzum ezzel szemben viszont adminisztratív, bürokratikus és körmölési tennivalókat adott, de ne legyünk telhetetlenek.

Egyúttal viszont arra is rádöbbentem, hogy annyi készpénz sincs már a bukszámban, amennyiért egy önérzetes kertvárosi kutyának megérne lepisilnie, úgyhogy a mai napot a bankban kezdem tiritarka nyári izébe, szalmakalapba és négyféle napvédő pacsmagba csomagolva.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/22 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/355 -Taccs

Azt hiszem, mostanra jutottunk el oda, hogy a nyár és annak minden aranyos kis hozadéka (napfény, dögmeleg, valamint a céltalan és fölösleges, de megerőltető szellemi munkával töltött hajnalok) szép lassan taccsra tesznek. Ma reggel kilenckor, amikor szédelegve és nyamvadtan lehevertem egy kicsit, azon kezdtem röhögni, hogy milyen jó is lesz majd, ha vége a vakációnak, és visszatérhetek a hozzávetőleges normalitásba.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/21 hüvelyk nyár

 

5/354 – Csongolygat

A Bűnök Barlangja nem csak nekem fontos ebben a menazsériában, hanem a négylábú családtagoknak is. Ha megkérdezné őket az ember, és hajlandóak lennének válaszolni, valószínűleg ezt a szobát szavaznák meg a legizgalmasabb helynek az egész lakásból. Amikor beütött a nyár és vele a horgolószezon, ami eddig sose volt, különösen izgi lett bemenni, és megnézni, mit lehetne legombolyítani. Én persze gondosan elzárom a fonalakat, de a macskák tisztában vannak azzal, hogy vannak fonalak, úgyhogy ötdekás agyukban ez piszok nagy árulásként van elraktározva, mellyel mindenféle jogos bosszúknak nyitottam ajtót, és magamra vessek, ha ez a jogos bosszú lesújt rám valamely váratlan irányból. Ma reggel például egy alsó varrógépspulnit találtam meg a szuterénben, a róla lecsongolygatott cérnát pedig a Bűnök Barlangjában, a folyosón, a lépcsőn, a konyhában, a nappaliban, az előszobában, valamint az alagsorba vezető lépcsőn. Mielőtt valamelyik szőrös disznó (valószínűleg Poci) elindult volna vele felmérni a lakást, ez egy tökig töltött spulni volt. Mire befejezte, maradt rajta összesen két méternyi cérna. Varnyúk nézzék csecsebogyónak a szemeteket, hát lopom én a cérnapénzt? Grr. Ráadásul mivel a bűntudatra minimális affinitásuk van, leszidni se lehet őket, mert csak néznek nagy szemekkel, hogy miva, miva, miva, aztán felmásznak mellém a kanapéra, hogy fésüljem meg őket. Úgyhogy ma reggel már eltávolítottam belőlük kétmaréknyi szőrt. Ennyivel is kevesebb jut a szőnyegekre meg kanapékra, no.

A vakációs spulni is erőst fogyóban van, mert ugyan csak egészen pontosan három hét múlva kezdődik a tanítás, de azelőtt még mindenféle harci feladatokat kell teljesíteni szóban, tettel, gondolattal és mulasztások miatt. Úgyhogy ezt a jelen hetet még lecsongolygatom, hajnaltól délig írás, délután meg molyolgatás a Bűnök Barlangjában. Ideális esetben be is fejezem azt, amit elkezdtem, de ha nem, akkor is az lesz, hogy aki bújt, aki nem, megyek.

Hogy őtözködős bloggerhez méltó dolgokat is mondjak: most jöttem rá, hogy ez a ruha idén még nem járt rajtam. Valószínűleg megunhattam kicsinyég, no. Kidobni azért még nem fogom. Kívül nem gyűrődős poliészterizé, belül pamutvászon, enni nem kér, kis helyen is elfér, és valaki otthon varrhatta magának a saját két kezével, mert sehol egy címke, sőt, nyoma sincs annak, hogy lett volna benne ilyesmi. Ebben a fröccsöntött világban meg kell becsülni azt, ha valaki beletett ennyi energiát egy holmiba.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/20 hüvelyk eská, nyár

 

5/353 – Diszkó

A tegnapi sütögetőbuli spontán videodiszkóba torkollott a teraszon. Grisette (ő a laptopom), két minihangszóró és a YouTube segítségével akkora hepajt csaptunk, hogy az csak negyed tizenegykor ért véget, és az “eklektikus zenei kínálat” csupán nagyon nagy vonalakban fedi le, mi mindenre pattogtunk. A skála a Bee Geestől a Welhellóig, a Boney M-től David Guettáig és Rick Astleytől (1987) a Foo Fighters + Rick Astley-ig (2017) terjedt, közben irgalmatlan mennyiségű Tankcsapdával.

Valamiért (én az elfogyasztott alkoholra tippelek) úgy éreztük a Repülő Kutatóval, hogy meg kell védenünk a kora középkorú generáció becsületét a tizenhárom éven aluliakkal szemben, és ez valószínűleg sikerült is, de ennek természetesen következményei vannak. Én például egy rövidke hajnali pisilési intermezzó után visszavonszoltam magam az ágyba, és háromnegyed tízkor ébredtem fel. Nyöszörögve. Hja, nem kellett volna végigpogózni a “Mennyország Turiszt”-ot, de különösképpen nem kellett volna élő demonstrációt tartani arról, mit csinál pontosan Shakira a semekével. Neki valószínűleg nem fáj ezek után minden porcika a bal bokájától fel egészen a bal csípőjéig. Nekem igen.

A mai napot ennélfogva rehabilitációs tevékenységekkel fogom tölteni, például dögledezni fogok, mintha csak vasárnap lenne. De hát, hé, éppen vasárnap van. Tényleg.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/19 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/352 – Izénap

Mint a mellékelt ábrán is látható, már megjártam a piacot, ahol (nem meglepő módon) kénytelen voltam megállapítani, hogy jelenleg én vagyok a városban a legfehérebb bőrű nő, mármint azok közül, akik tízféle paradicsomra és kecskesajtra vágynak. Well, shit happens.

Ma délután grillparti várható a szomszédban, anyósom egyik unokájának ünnepeljük a névnapját vagy születésnapját vagy az első tejfoga kihullásának negyedik évfordulóját, lövésem sincs. A középsőről van szó, akinek novemberben van a névnapja és decemberben született, de azt hiszem, már említettem, hogy úgy állunk ezekkel, mint Második Böskével, akinek van egy privát szülinapja meg egy hivatalos. Ezeknek a kölköknek is van mindenféle ünnepe quantum satis, a legnagyobbnak például a névnapján ünneplik a születésnapját, a születésnapján meg a másik születésnapját, a legkisebbnek meg asszem kitaláltak egy Bucó névnapot is valamilyen random napra, merthogy természetesen van neki polgári neve is, de azzal meg ki törődik. Ezek után, gondolom, nem meglepő, hogy elvesztettem a fonalat. Torta is lesz, az a lényeg.

Amikor kitört ez a dili a nemhivatalos és hivatalos név- meg szüli- meg izénapokkal, egy ideig próbáltam követni az eseményeket mindenféle kézműves ajándékokkal, de mostanra eljutottam oda, hogy van egy dobozom ilyen random ünnepi alkalmakra, hajcsatok vannak benne meg gyöngyfűző szettek meg kiskönyvek meg zsírkréták, és amikor kiderül, hogy délután kettőtől éppen kinek kell elkornyikálnunk, hogy boldogszülinaaaapot, kiveszek belőle valamit.

Ma asszem egy “hogyan díszítsünk muffint cukormázzal for dummies” kiskönyvet vágok hozzá az ünnepelthez, oszt kalap. Ez utóbbi szó szerint.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/18 hüvelyk eská, nyár

 

5/351 – Kamilla-cickafark

Tegnap minden negatív előjel ellenére igen kellemes estém volt sok röhögéssel és sztorizgatással, én például többek között elmeséltem húgomék kápolnaépítésének történetét, egy adott ponton az asztalon található tereptárgyakból építve illusztrációt a helyszín leírásához: ez a kapros-uborkás limonádé a panzió, ez a mobil a ház, ez a körömlakk meg a garázs, amiből majd a kápolna lesz, ugye értitek. Aztán az este tízes busszal hazakúsztam kicsiny lakomba, és meglehetősen jól aludtam, de most megint vacakul vagyok, hogy akárhová ne tegye az édes jó anyatermészet. A Repülő Kutató éppen most főzött nekem egy kanna kamilla-cickafark teát, úgyhogy képzelhetitek.

Most már három hete, hogy szügyig állok a bötűkben, és bevallom, kissé besokalltam tőle. Ennélfogva ma szabadságot veszek ki a saját fejemből, mert ha már vakációm van, akkor az árgyélusát neki, időnként nézzen ki tényleg vakációnak, ne pedig Az Agyrágóbogarak Támadása 5. című F-kategóriás horrornak. Siralmas állapotomra és a benyomott fájdalomcsillapítókra, meg persze a naptól és víztől idegenkedésemre való tekintettel viszont ezt a vakációs napot a Bűnök Barlangjában töltöm a kamilla-cickafark teámmal, nem egy homokos tengerparton, kezemben egy napernyőcskés koktéllal.

Ha bármi értékelhető szöszmötét sikerül megvalósítanom, természetesen hűségesen beszámolok. Addig viszont, mivel erre a hétre vigyorokat és zakkant öltözékeket ígértem, tessék, ebben fogok én máma budoárolni.

 

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/17 hüvelyk nyár

 

5/350 – Csavar

Azon, hogy miként alakul eddig ez a mai nap, akár röhöghetnék is, ha az nem fájna. Hajnal óta görcseim vannak, az mp3-lejátszóm, ami nélkül majdhogynem képtelen vagyok felülni bármiféle tömegközlekedési eszközre, eltűnt valahol a lakásban, ráadásul a szemüvegemből kiesett a csavar. Ez utóbbi természetesen akkor, amikor éppen arcmosáshoz vettem le, úgyhogy a csavar azóta már jó eséllyel a Dunában van.

Mindehhez még ma délután két találkozóm is van Budapesten, ahová tömegközlekedéssel kell bemennem, és közben az sem árt, ha látom, merre megyek.

Innen már csak felfelé, innen már csak felfelé.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/16 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/349 – Elfogy

A macskakaja szokás szerint elfogyott (igazán felháborító, hogy ezek a szőrös disznók nem élnek levegőn vagy napfényen, mennyivel könnyebb dolgunk lenne), úgyhogy valakinek le kell kutyagolnia az állateledel-boltig. Természetesen ebben a házban ketten élnek kétlábúak, de az egyik egy komoly dolgozó ember, aki ma is hosszúnadrágban megy be a munkahelyére hosszan baszni a rezet messzeföldön híres tudományos munkássága újabb gyöngyszemeit növesztgetni agya kagylójában vagy mittomén. Tévedés ne essék, én valójában eléggé jól tudom, mivel foglalkozik, de mindent összevéve a mai napra ez annyit jelent, hogy vagy elmegyek macskaeledelt venni, vagy a büdös kis mókusnyuszik kiverik a huppot, és nem fogja érdekelni őket, hogy melyikünk ment hosszúnadrágban reprezentálni egy negyven négyzetméteres irodába, és melyikünk ült a teraszon fülig bötűben, mindkettőnket utálni fognak.

A piacra is le kell menni, mert egyrészt igen jó az, ha van a házban friss zöldség, másrészt meg a hétvégén teljesen belepistultunk az ott kapható kecskekefirbe, ami olyan krémes és vastag, hogy szinte könnyebb villával enni, mint kiinni az üvegből. Ezenfelül elfogyott a házból a kuszkusz, ami ugyan sokak számára egy nagyúri huncutság, de nekünk ilyenkor nyáron alapeledel, merthogy lényegében nem kell főzni, és mi igen értékeljük azokat az eledeleket, amelyeket hétszáz fokban szinte főzés nélkül elő lehet állítani.

Mindeközben a vakációm is fogyik elfele, jövő héten már muszáj lesz munkaügyekkel is foglalkoznom, de amíg nem fogynak el a bötűk, addig igen kevéssé vagyok jó bármi másra. És fogyóban van a blog ötödik éve is, általában pedig ilyenkor kezdődnek a hogyantovább töprengések arról, hogy mit, miért, minek, kinek.

Azt kellene elérni nyilván, hogy ne essek szét ezer pici darabra, amelyek aztán külön-külön gurulásznak a padlón, mindegyik más irányba. Nos, ezúttal sem lesz könnyű.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/15 hüvelyk újracucc, eská, nyár