RSS

október 2021 havi bejegyzések

9/49 – Neptun

Íme, a sorsüldözte vörös nő, a gyógymacskája meg a Neptun, mely utóbbin épp üzenetet ír a diákjainak, hogy a mai óra betegség miatt elmarad.

Lázas vagyok, de nem nagyon, és ugatok, mint egy kutya. Reményeim szerint holnapra lenyomom ezt az egészet Neocitránnal meg egyéb segédeszközökkel, de úgy kellett nekem most ez is, mint szar a zsebbe. (Bár, ha azért voltam olyan rettenetesen fáradt az elmúlt napokban, mert bujkált bennem valami, legalább van a kimerültségemre magyarázat, és nem is a legrosszabb.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/19 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

9/48 – Adag

Amikor a frissen festett-restaurált fejedből kinézel az ablakon, és meglepetésszerűen ott van alattad is egy nagy adag pipiros,

de olyan átkozottul fáradtnak érzed magad, hogy csak arra bírsz gondolni, péntektől őszi szüneted van.

Ez most valahogyan nem az én őszöm, és ez külön lehangol, mert általában az őszöket szeretem legislegjobban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/18 hüvelyk ajándék, otthoncsücsü, ősz

 

9/47 – Szöszmő

Van arra némi halvány esély, hogy végül mégiscsak összevakarom magam, és lesétálunk délután a szép napos városba, de ez igencsak kérdéses. Lusta vagyok, mint a fene.

A szőrösök piszkosul megörültek annak, hogy végre itthon döglöm, úgyhogy azonnal rám is telepedtek, mihelyst nekiláttam én horgolékokkal szöszmötélni. Előbb Poci,

aztán Maci.

Nektek is szép vasárnapot.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/17 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

9/46 – 10×45

Ennyi percet pofáztam máma, és ha a Repülő Kutató nem ruccan el értem kocsival, még mindig hazafelé döcögnék.

Szóval lényegében csak azt kívántam jelezni, hogy megvagyok, és mára maradjunk is ennyiben.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/16 hüvelyk megaszondom, ősz

 

Szaporulat a szekrényben – Finomfőzelék és vagyesfelvágott

Megmondom az őszintét, tényleg ilyesmik jöttek be nekem-új holmiként a gardróbba, nem egyéb. Eleve, miután nemesen és erkölcsösen szakítottam a Hádával, eccercsak ott találtam magam abban a csodás poszt-COVID világban, ahol lényegében minden turkáló kidöglött alólam Esztergomban, kivéve (na, ki lepődött meg ezen) a Hádát. Emellett ráadásul nem csak hogy egyetlen helyem maradt, de még az is afféle meh.

Igen szép és etikus megoldás lenne, hogy akkor nem járok sehová, most is több holmim van, mint kéne, de hát, a durva életbe, őtözös blogom van, és még ha többet is nyafogok mostanság a Fapapucs Futamról meg egyéb kellemetességekről, időnként kellenek nekem új cuccok, na. Úgyhogy az elmúlt másfél hétben háromszor is beténferegtem a Hádába, amíg volt negyedóra szünetem a busz előtt, aztán kijöttem dógokkal. Nem túl extrákkal, elég gyengus volt a felhozatal, de azért van mit beblogolnom. Hát akkor erisszük.

Item, 18-as méretű fura korallszín izé, vagy ruha, vagy tunika, valószínűleg jól átalakítom őtet. A márkája Dorothy Perkins (ez az én kilencvenes évek turkálóin szocializálódott lényem számára évekig kitartó minőséget jelent), a színe remek, a szabása röhejes, az anyaga viszont csuda finom, simogató trikotázs, szóval nem tudtam otthagyni.

A korall persze az a fotózhatatlan fajta szín, amivel hiába is próbálkozom. A ruha/tunika vállán meg ilyen röhejes masniizék vannak, nyilván ezek fognak röpülni leghamarabb.

Item, kettő darab körsál, az egyik nagyon tavaszi, a másik nagyon őszi, szódával mindkettő elmegy.

Item, egy sötétkék táska, mert ilyen még nem volt. Könnyű, pakolós, kicsit romos, de egy ideig kibírja.

Item, egy rozsdaszínű zebra. Erről, asszem, nem akarok többet beszélni. Majd felveszem, aztán együtt eldöntjük, mennyire volt hülye döntés, oké?

Item, egy sötétkék zsenília kardigán. Kezdek megvénülni, attól tartok.

Bár még mindig megfiatalodhatok, ha úgy gondolom. Esetleg megfiatalíthatom a kardigánt. Alapanyagom mindenesetre van hozzá.

Item, egy túlságosan is nagy szőrös-piros boleró. Erre sincs magyarázatom. Biztos valami agyrágó bogár volt.

Ezen kívül turkáltam egy lila jeggingst is, mert jeggingsből, ha feljön a ménkű nagy seggemre, sosem árt egy újabb. Ugyanakkor, ha láttatok már egy farmer cicanacit, láttátok az összeset, úgyhogy azt most nem vakarom elő.

Hát ez van, kedveszkéim, és előreláthatólag lesz még itt majd szőlő meg lágy kenyér, még akkor is, ha mostanra nagyjából csak mazsola meg kiflicsücsök jutott…

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2021/10/15 hüvelyk turkálgat, ősz

 

9/45 – Punkin

Minekutána tegnap teljesen legyalultam az agyam a nyelvi lektorálásnak hívott izével (korrektúra volt az, ne szépelegjünk), mára már tényleg nem jutott eszem semmire. A fejem tök, a zoknimon tök, viszont legalább megvan a heti nagybevásárlás meg a kétheti macskakaja. Ez is valami.

Igen, én bótban és buszon maszkban vagyok. Mindig. És egészen őszintén leszarom, ki mit gondol róla, a mai adatok után pláne.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2021/10/15 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

9/44 – Továbbá

Lábrázást kapok, amikor valaki azzal kezdi a mondatot, hogy “Továbbá”. Na ott evezgetek éppen, a lábrázások és továbbák csendes tengerén, méla undorral vegyest kötelességtudat hullámai csapkodnak át rajtam, és megint úgy vagyok vele, mint Toldi Miklós, hogy addig ki sem akarok jönni ebből a nádasból, amíg ezt a fontos dolgomat el nem végzem.

Addig is nesztek egy kiváló minőségű kép a kukamatatókról. Csak annyit tudok mentségemre mondani, hogy épp valamikor hajnali négy körül voltunk, ők izgatottan mocorogtak, én meg nagyon röhögtem.

Igaz, ez utóbbit főként kínomban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/14 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

9/43 – Bóling

Már megint olyan éjszakám volt, hogy alvás, lik, alvás, Rammstein. Valahol a lik meg a Rammstein között aktivizálták magukat a szőrös disznók is, de gőzerővel: kukamatatás, Fapapucs Futam, bóling az ágy alatt, minden, ami belefér.

Ettől a héttől kezdve szerdán csak nyolckor indulok dógozóba,

és az az érzésem, meg is haltam volna valahol Kisoroszi magasságában, ha hatkor kellett volna. Holnap legalább az Úr különleges kegyelméből nincs tancsitancsi, holnapután se, viszont lektorálnom kell kilenc vagy tíz tanulmányt (nem mertem megszámolni). Szombaton persze reggeltől estig nyomom az ipart.

Nem tudom, merrefelé tartunk, de én már magnéziumot is eszem, mégis akkora őszi fáradtság van rajtam, hogy a fal adja a másikat. Jaj, jaj.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/13 hüvelyk eská, ősz

 

9/42 – Tavasziasba’

Mintha nem egészen lennék passzent az évszakhoz, khm. Kinemszarjale.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/10/12 hüvelyk eská, ősz

 

9/41 – Csekk

Fájdalomcsillapító, csekk, rendetlenség, csekk, alvó macska, csekk. Hé, világ, szerintem egyezzünk ki döntetlenben.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/11 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

9/40 – Tölt

A telefonom töltőn, a fényképezőgép akkuja szintén, meg azt hiszem, én is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/10 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

9/39 – Tukán

Nyakamban katicák, zoknimon tukánok, a fejemben sár, éjjel előszót írtam tanulmánykötethez, hajnalban iszonyú marhaságokat álmodtam, megyek ötször negyvenöt percet pofázni a legunalmasabb tantárgyból, amit nyakamba evett a fene. Közvetlenül a katicák mellé. Ja, és közben vérzem, mint a leszúrt disznó.

Ha a sors kicsit is kegyes hozzám, csak akkor fogok összeesni, amikor már hazaértem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/10/09 hüvelyk eská, ősz

 

9/38 – Ist nur eine schmale Brücke

Ma volt annak napja, hogy kettőkor ébredtem, aztán mivel nem tudtam visszaaludni, háromkor hajat mostam, pacsmagokat pacsmagoltam magamra, majd kiájultam kicsinyég a futonon, még mindig vizes hajjal, és hülyeségeket álmodtam, míg fel nem vert a telefonom, hogy elérjem a hatos buszt. Most értem haza.

A tradícióknak megfelelően ezért nem kaptok bemutatót a fejemről, cserébe megcsodálhatjátok a turkálós táskát és sálat, amiket még szerdán újítottam be, de persze nem volt időm még beblogolni, és vasárnapig nem is lesz.

Pusztán a történelmi hűség kedvéért, ez az én ébresztőm a telefonon:

Most pedig képzeljétek el ezt négy óra, két darabban abszolvált alvás után.

Sorsom van nekem, bazmeg.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/10/08 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat, ősz

 

9/37 – 46

“Mennyi?”

“Negyvenhat!”

“Mi mennyi?”

“Mi negyvenhat?”

Ha valaki megkérdezi, mivel ünnepelem, röhögni fogok. Kedveszkéim, meghalni sincs időm, nemhogy ünnepelni.

A kérdésre meg a válasz végül is az, hogy annyi, amennyi. Ajvékolni miatta végképp nincs időm.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2021/10/07 hüvelyk eská, ősz

 

9/36 – Kotkodács

Né, egy szerda.

Innentől kezdve viszont a szerdáim viszonylag elviselhető időpontban fognak indulni, nem pedig reggel hatkor. Eddig ott üldögéltem az elsősökkel óvodai gyakorlaton, mint egy jóravaló tyúkanyóka, de mostantól kiengedem őket a szárnyaim alól, aztán hagyom, hadd fedezzék fel egyedül a terepet.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/06 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

9/35 – Rozsda

Tény, hogy nem vagyok a leginkább fantáziadús állapotomban, de ebben a pillanatban elképzelni sem tudnék ennél ősziesebb áutfittyet.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/10/05 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

9/34 – Bengay

A Repülő Kutató végül este rendben hazaérkezett, 9:42 alatt teljesítvén a negyvenöt kilométerét, ami őtet örömmel tölté el, mert tíz órán belül akarta. Nyom nélkül persze nem múlt el az expedíció, azóta igen délceg és méltóságteljes módon közlekedik, nyomában pedig parfőmként húzza a Bengay kenőcs fátylát. (Azt Poci speciel imádja, fene a gusztusát.) Ezen a méltóságteljes módon, izomlazító krém palástjába burkolózva be is vonult a székesfőfaluba, én meg itt maradtam, hogy gatyába rázzam magam meg a lakást, mert innentől megint nincs egy szusz se vasárnapig, és még az is kérdéses, hogyan kaptok majd rólam bármiféle fotót, mert ezen a héten kétszer is hatkor megyek ki az ajtón.

Szándékomban is állt, tekintetes bíróság, hogy legalább ma puccba vágjam magam, de a lakás prioritást kapott, úgyhogy ma se láttok belőlem semmit. Mit mutogassak azon, hogy nyafogóruhában vakarom a redvát a tűzhelyről. Nesztek inkább egy tegnapi Maci, ő még csipásan is jobban fest, mint én ma csipa nélkül.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/04 hüvelyk újracucc, eská, megaszondom, otthoncsücsü, ősz

 

9/33 – Póráz

Ez itt ma elvileg egy vasárnap, amit én az ennek megfelelő módon óhajtok tölteni. A Repülő Kutató is. Ő speciel fél hétkor lebbent ki az ajtón, hogy aztán estig ne is lássam. Ebben ugyan nem lenne önmagában semmi kunszt, szokott ő ilyet, de ezúttal rövidgatya volt rajta meg túrabakancs.*

A Repülő Kutatónak van egy olyan vonása, ami belőlem totáliter hiányzik, úgymint szeret hegyre felfelé menni kurva gyorsan és sokat és hosszú ideig, aztán vissza, aztán le-fel-le-fel. Én ezt általában nem viselem jól. (QED) Éppen ezért mostanában egyedül vág neki ezeknek az expedícióknak, melyekből mára egy extrán idiotikus darab jutott, negyvenöt kilométer a Pilisen át, ráadásul igazolópontokkal meg minden. Az effélét ő úgy ismeri, mint a rossz pénzt, ifjúkorában tájfutó volt (és más alapbetegségei is vannak, khm), viszont ez most egy modern világ, ahol ezeket az igazolásokat online lehet begyűjteni, ez meg nagyjából annyit tesz, hogy van egy digitális póráz a csávón, és nagyjából lehet követni, hol jár. Még én is látni fogom, bizony.

Büszke is vagyok arra, hogy nekivágott, nem tagadom. Ez persze nem fog azon sokat változtatni, hogy előreláthatólag pont addig fogok aggódni miatta, amíg be nem zúdul az ajtón varacskosan és dögfáradtan. Addig viszont, hogy le ne rágjam izgalmamban a lábam, papagájsegg színű lakásunkkal óhajtok foglalkozni, például végre felvarrom a rozettákat a falvédőmre, mert ezek, szégyen és gyalázat, már tavaly december óta kuksolnak felgombostűzve.

* Plusz két felemás túrazokni. Nem a vicces fajtából, hanem csak úgy, lévén hogy van neki ugyanabból a típusú-színű-stb. túrazokniból egy harminc centi szárhosszú pár meg egy húsz centi szárhosszú pár, és neki ezeket a jelek szerint sikerült összekevernie. Nekem úgynevezett kampós szemem van, úgyhogy rögtön észrevettem, de gondoltam, nem említem meg neki, mert vagy a) még nem tudja, és dühbe gurul tőle; b) tudja, de reméli, hogy én nem vettem észre, és akkor ettől is dühbe gurul; c) már tudja, egyet már dühöngött miatta, és most még belefér egy újabb felvonás is. (Igen, a Repülő Kutató kissé robbanékony lelkialkattal bír. Ezt általában itthonra tartogatja, legalábbis az a gyanúm, többet láttam már dühöngeni, mint bárki más ebben az elkefélt univerzumban.)

Mindezek miatt csak annyit mondtam neki, gombolja be a sliccét, nehogy lerágják a pöcsét a borzok. Ebből nem is lett semmi már-megint-dühbe-jövünk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/10/03 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, ősz

 

9/32 – Rutin

Öreg vagyok én már ezekhez a részegeskedésekhez, és ehhez tessék odaképzelni egy idézőjelet is – nem az öreghez, hanem a részegeskedéshez. Három sört ittam meg tegnap majdnem négy óra leforgása alatt, ehhez képest ma reggel ugyan felkeltem macskákat etetni, de utána visszaaléltam a futonomra. A Repülő Kutató megnézett magának, majd ennyiben hagyta a dolgot, és egyedül vonult le a piacra. A heti nagybevásárláshoz már összekotortam magam,

de mára mindezzel együtt igen lájtos napot tervezek, semmi ugrabugra.

A baratináimmal definitíve elindultunk az ÖTyÉsedés útján, munkaügyi nyomorúságaink és egészségügyi ingyombingyomjaink mellett a halottainkról beszélgettünk sokat, az este egyik pillanatában pedig összevetettük pofa- és korpuszkenegetési szokásainkat, úgy is mint arc- és testápolási rutin.

A beszélgetés ezen fázisában, amikor én előtártam úgynevezett rutinomat, Hosszú, aki már egyetemista korában ismeretes volt arról, hogy harminc alapvető kozmetikumot tart számon, több ízben is eltakará szemét. Kétségkívül volt abban némi pikantéria, amikor Hosszú meg Vaszilisza házilag ácsolt dezodorokról számolt be, méhviasz meg szódabikarbóna meg sheavaj, miből mennyi és miért, én meg erre derűsen közöltem, hogy ha nálam kifogy a Nivea Fresh stift, akkor bemegyek az esztergomi kínaibótba, oszt veszek újat. “De abban alumínium van”, mondta enyhe borzadállyal Hosszú, mire én, hogy “anya, a 11-es út mellett lakom, amellett is dolgozom, az anyósom kerti paradicsomjait eszem, mit nekem már az az alumínium”.

A mai reggelen azért némiképp magamba szálltam, és az arclemosó után alkalmaztam tonikot is a hidratáló krém alá, de persze ezzel a fasorban sem vagyok olyasmikhez képest, hogy a primer meg a színezett fényvédő meg a hidratáló meg a felhőcskés fufuka, ha jól emlékszem. Ez volt amúgy az a pillanat, amikor Hosszú megkérdezte tőlem, tudom-e, mi a primer, mire én enyhén sértődötten feleltem, “hápersze hogy tudom, nem műveletlen vagyok én, hanem igénytelen”.

És ez egy csomó más mindenre is igaz, de tényleg. Na, megyek, eszem egy kis sajtos kenyeret, margarinnal és pirosarannyal megkenve.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/02 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Szaporulat a… whatever

Ő pediglen örvendeze vala.

Boldog születésnapot nekem vagy mi a tosz. (Valamivel meg kell magyarázni egy ekkora monstre költekezést, és különben is, jövő csütörtökig még mindig a fejemre eshet egy fél tégla.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/01 hüvelyk ajándék, ősz