RSS

február 2016 havi bejegyzések

3/február

Többé-kevésbé tarkabarka hónap lett ez is, annak ellenére, hogy a legtöbbször hordott darabom egy szürke kötényruha volt, és a falvédőgyártó hajrában minden nap szürkét vettem fel, hogy legalább saját magamtól ne szikrázzon a szemem a sok színes anyagdarabka között. Érdekes amúgy, hogy a negyvenen felüli, papagájszínű ruhákban járó, turkálóból öltözködő bloggerek (van belőlük egypár, persze túlnyomórészt angol nyelvű blogokat olvasgatok ezügyben – ha tudtok esetleg magyart is rajtam kívül, szóljatok, szívesen olvasnám) általában mindig tudnak néhány sztorival szolgálni arról, amikor az utcán kiröhögték őket, esetleg akár utánuk is köptek. Na most én vagy nem járok eleget utcán, vagy olyan vidékeken járok utcán, ahol az embereknek sokkal több baja van annál, mint hogy akár engem is kiröhöghessenek, de még sose találkoztam élőben semmiféle atrocitással.

Ez persze most nem fájó hiányérzet, amit az olvasóknak kellene betöltenie, lesben állva útvonalaimon, és demonstratíve utánam köpködve, épp csak érdekesnek találom.

3.154  3.155  3.156  3.157  3.158  3.159a  3.159b  3.160  3.161  3.165  3.166  3.167  3.168  3.169  3.170  3.171  3.172  3.173  3.174  3.175  3.176  3.177  3.178  3.179  3.180  3.181  3.182

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2016/02/29 hüvelyk blabla, tavasz, tél

 

3/182 – Vissza a lóra

Végre felmerültem a falvédőkészítés gyönyöreiből, hurrá. A tegnapi napot inkább fedje a feledés kegyes fátyla – tönkreszurkáltak a gombostűk, és én meglehetősen méltatlan hangnemben reflektáltam minderre, grr. Végül este hétkor dühömben magamra hanyigáltam némi utcára való öltözéket, és elmentem a főtérre egy hambiért, az segített. A cucc már majdnemmajdnem kész, de ma ismét életünk apró-cseprő örömei vannak soron, órai anyagokat küldözgetek a diákoknak, mindehhez pedig mellékkörülményként elfogyott a macskák száraz papija, könyvtárba kell mennem, és a hajszínemre is veszettül ráfér a renoválás. A tartalék festéket persze (csak tudnám, milyen megfontolásból) az irodai íróasztalom felső fiókjába dugtam a teafilterek meg a nehéz napokra őrzött dugicsokik mellé, hát muszáj a tervezettnél is nagyobb expedíciót tennem, mert ezzel a fejjel nem vagyok hajlandó elindulni holnap tanítani. (Odabent a teremben értelemszerűen nem hordok sapkát, pedig, hajh, de jó is lenne.)

Az Oscar-díj-átadást amúgy természetesen átaludtam (miért, mi mást vártatok tőlem?), és most ugyan örülök, de némi aggodalmat is érzek a hetven körüli brit művészek iránt – amikor a Saul fia megnyerte az Arany Glóbuszt, meghalt David Bowie, amikor jelölték az Oscarra, meghalt Alan Rickman, és a mai napnak még nincs vége. Optimista-e vagyok.

3.182

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/02/29 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, tél

 

3/181 – Derékszögek kora

Mindegy, hogy szöveg vagy falvédő, egy adott ponton vége a kreatív feladatoknak, és marad a kulimunka. Falvédők esetében ez az összeállításé – ezt próbálom ma estére letudni, hogy holnap ismét visszamásszak tanári állapotomba, és a jövő hét óráival foglalkozzam. Ez a stádium már nem a színes anyagficlik között álmodozásról szól, hanem derékszögekről, és én a falvédőkön nem vagyok nagy barátságban a derékszögekkel, úgyhogy ma igen sok káromkodás várható, miközben Erik tűje alá próbálok behajtogatni egy egyre nagyobb méretű szörnyeteget.

3.181

A teljes elkeseredés állapottyát késleltetendő a szokásos harminc réteg szürke mellé felvettem a kedvenc rózsás zoknimat is. Ezt ni.

181k

 

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/02/28 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

3/180 – Folytatódik

Mint az alábbiakból is látható, ma ismét varrónap van meg a hozzá kapcsolódó “atyamáriám, mit vett fel már megint”. Holnapra sem várható jobb, de (hacsak bele nem köp valaki vagy valami a leveskémbe) hétfőig befejezem azt a falvédőt, amin már hetek óta dolgozgatok időnként, viszont most a hétvégén teljes fordulatszámra kapcsoltam vele.

Ha van rá igény, majd be is mutatom, hogy lássátok, miért kellett nekem ilyen semleges színűnek lennem munka közben.

3.180

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/02/27 hüvelyk eská, tél

 

3/179 – Praktikum

Aki rám néz ma, annak feltehetőleg az jut eszébe, hogy “atyamáriám, mit vett fel már megint”, nem pedig az, hogy “milyen praktikus kis összeállítás ez”, pedig de. Szinte a teljes napomat a varrógép mellett töltöm színes anyagficlik között, ehhez leginkább szürkékre van szükségem magamon, hogy ne káprázzon a kelleténél is többet a szemem. A varrógép előtt hol hideg lesz, hol meleg (attól függően, éppen működik-e a fűtés, meg hogy mennyire melegszem bele a munkába), így jó lesz az, ha esetenként meg akarok szabadulni néhány rétegtől, viszont a lábam szinte biztosan fázni fog az üldögélés közben. Mindehhez a melóhoz pedig egy olyan holmira is szükségem van, amire nem tapadnak fel a válogatott szöszmöszök, és simán le tudom seperni az ölemből a törvényszerűen lepotyogó cérnamaradékokat.

Látjátok, kedveskéim, a dolgok néha másként festenek, mint első pillantásra. De azért persze egyetértek azzal is, hogy “atyamáriám, mit vett fel már megint”.

3.179

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/02/26 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, tél

 

3/178 – Kötelesség

Kötelességgel, kötelezettségekkel , elkötelezettséggel tele a padlás, de nem feledkezhetem meg arról, hogy magamnak is tartozom, legalább azzal, hogy elviselhető állapotban legyek a kötelezettségeim betartásához. Úgyhogy elmentem masszázsra, kirecsegtették a hátamból a letapadt izémicsodákat, és most megint harcimarcinak érezhetem magam. Vagy legalábbis harcimarcellának.

3.178

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/02/25 hüvelyk eská, tél

 

3/177 – Szélfújta

Mátyás napja vagyon, törnivaló jég sehol, viszont olyan rohadt szél fúj odaki, hogy attól tartok, repülve jutok el a buszmegállóig. Ehhez viszont legalább magamra hanyigáltam egy adag tavaszt.

Pontosítsuk: nagyon nagy adag tavaszt.

3.177

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2016/02/24 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

3/176 – Semmi meglepetés

Álmomban fenségesen koszlott palotákban és szűk sikátorokban kóboroltam magányosan, perzselt a nap, fahéj és kardamom illata úszott a levegőben, a távolban müezzinek és piacozók zaja, valahol valószínűleg kobrát is táncoltattak, mert némelyik kanyarban furulyaszó szivárgott át a száradni kiteregetett csíkos selymek közül, és bármerre mentem, egy láthatatlan kéz lángbetűket írt a falra.

De nem azt, hogy “Mene, tekel, ufarszin”, francokat azt. Hát mit képzeltek ti az én álmaimról. Azt írta ki minden sarkon, hogy “Hekk”.

3.176

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/02/23 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

3/175 – Sztahanova

A hallgatók nagyrészt mind elmentek gyakszira, ennélfogva ezen a héten csak szerdán kell bemennem tanítani azokat az áldozatokat, akik csak március második hetében mennek gyakszira. Ehhez képest viszont hirtelen roppantmód felpörgött a hallgatói részvétel a postaládámban, tegnap este öt diáknak is lett valami sürgős tudakolnivalója hirtelen (közülük kettőnek pláne az, hogy jajkedvestanárnő, jó irányba haladok-e a szakdolgozatommal). Hiába, ha az ember tanár, szünet nélkül az.

Kivéve, amikor éppen a macskavécét pucolja, bár ahhoz is szükséges némi elszánt pedagógusi attitűd. A képen látható jelmezben viszont nem macskavécét pucolni, hanem péksütiért igyekszem. Na ahhoz semmi spéci attitűd nem kell, csak egy üres kenyeresfiók.

3.175

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/02/22 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, tél

 

3/174 – Galambbegy és galambepe

A tavasz elszánt és csámpás léptekkel közeleg, a madarak már ötkor elkezdenek üvölteni kint a kertben, én meg salátákat akarok zabálni. Így hát tegnap, miután dicsőségesen lenyomtam a négyszer negyvenöt percemet, vettem magamnak egy zacskó galambbegysalátát meg egy új laptopot. Ez utóbbi persze nincs semmiféle összefüggésben a tavasszal, és az is teljesen évszakfüggetlen, mekkora hisztit vágtam ki, miközben megpróbáltam beüzemelni. Sajna a nagyja (mármint a hisztinek) teljesen kárbament, mert csak a macskák voltak jelen, hogy reagáljanak rá, ők meg testületileg letojták az egészet. Igaz, Anasztázia nagyhercegnő egy adott ponton megirigyelte tőlem a rivaldafényt, és úgy döntött, mégse járja, hogy csak én nyüffögök a lakásban. Úgyhogy levonult a pincébe, és áriázni kezdett. (A pincébe jár nyávogni a legszívesebben, feltehetőleg azért, mert annak a legjobb az akusztikája.)

Erőfeszítéseimnek és a jószerencsének köszönhetően (tippjeim szerint fele-fele arányban járultak hozzá a végeredményhez) sikerült használható állapotba hoznom a gépet, úgyhogy ezt a bejegyzést már azon írom, hurrá. A billentyűzet méretét meg beosztását még szoknom kell, persze – lényegében az elmúlt nyolc évet tízhüvelykes bigyókákon dolgoztam végig, ez meg egy mérettel nagyobb, 11,6-os. A hangerőszabályzója amúgy épp olyan, mint Celofánnak, időnként önműködően felhangosodik, de majd csak sikerül ezt is megfejtenem, miért csinálja.

Mindenesetre majdnem minden szép, majdnem minden jó, majdnem mindennel meg vagyok elégedve, sikerült túlélni a hetet, és egy használható-forma gép is rendelkezésemre áll. És ma, végre, hála a pipéknek, vasárnap van. Bár persze megint esik.

3.174

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/02/21 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

3/173 – Puttonyomban a takonymanókkal

Megtévesztő-gonosz kis időjárásunk van ma, a nap időnként fényesen süt, mintha meleg lenne, de nincs. Én is megtévesztően harcrakésznek látszom, pedig kifejezetten pocsékul vagyok. Na sebaj, lenyomom a levelezősöknek azt a négyszer negyvenöt percet így is, le én.

3.173

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/02/20 hüvelyk eská, tél

 

3/172 – Negapozitív

Az időjárás, amit a rekkenő kánikula mellett a legjobban utálok, az egész nap szotyogó vigasztalan, apró szemű februári eső; a leggyűlöletesebb házimunka az egész héten gyűlögető mosatlan elpucolása (rossz háziasszony vagyok, lelkiismeret-furdalásom van); a leginkább csendes-kétségbeejtő dolog, amit egy laptop produkálni képes, ha már másodjára romlik el az adaptere, és nem és nem és nem hajlandó tölteni. Ja, és még mindig folyik az orrom is, a gyümölcsöstálban pedig, amíg nem néztem oda, meghótt két mandarin.

Viszont ma legalább itthon ülök egész nap (bár holnap tanítok, úgyhogy valamit valamiért), a macskák kedvelik a kipöszörőzött cicáknak való eledelt, fél óra alatt meg tudok szabadulni az összes mosatlantól (nem főztem sokat, én rossz háziasszony), és ha muszáj, tudok venni magamnak egy másik laptopot is. A takony majd csak elmúlik, a nem döglött mandarinokat pedig jól megeszem mind, adjunk a vitaminigénynek.

Mindent összevéve valójában luxuséletem van, és a szekrényben folytatott ásatások eredményeként a kockás ingem is előkerült. Ennek örömére össze is válogattam a tökéletes darabokat a tökéletes áutfithez. Tessék afféle nosztalgikusan elrettentő példának tekinteni: húszéves korom körül ilyenforma stílusban öltöztem fel mindennap.

3.172

És vállig érő kócos hajat hordtam hozzá (ebből mostanra csak a kóc maradt) meg barna rúzst. Inkább ne is gondoljatok bele.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/02/19 hüvelyk tél

 

3/171 – Rohanócsütörtök

Ma végre úgymond emberi időben indulok hazulról, de arra nem számítottam, hogy kétszer is megnyomom majd az ébresztőn a szundit. (Bele volt kalkulálva, az ilyesmi mindig bele van kalkulálva nálunk controlfreak népeknél).

Viszont rájöttem arra, hogy összes túlpopulált szekrényeimben nincs egy ember elé való kockás ing, vagy ha igen, olyan mélyen, hogy ásatásokat kellene végeznem hozzá. Sebaj, a ruha is megteszi.

3.171

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/02/18 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

3/170 – Szita-szita szerda

Újabb hajnali indulás, újabb betárazott fotó. Még mindig hülyén érzem magam. Ezenfelül nyavalyásan rosszul aludtam, és ez különben is egy nehéz hét, valószínűleg a legnehezebb a félévben. Hogy mást ne mondjak, szombaton is tanítani fogok.

Az már csak hab a tortán, hogy folyik az orrom, és a szám is még mindig fáj a hétfői naptól, amikor lerobbantották a fogköveimet. Tortahabon cseresznye, hogy mindehhez egy kétdecis üveg antibakteriális plakkmegelőző lötykét hurcolok magammal, amivel öblögetnem kell.

3.170

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/02/17 hüvelyk eská, tél

 

3/169 – Képrejtvény helyett

Egyszer olvastam egy bejegyzést egy igen népszerű őtözködős blogon (már elfelejtettem, melyiken, de olyanon, aminek több ezer követője van), amiben a bloggerina kissé hüledezve mondta el, hogy képzeljük, ma éppen az van rajta, amit aznap beblogolt, és ez milyen fura. Egy másik hasonlóan népszerű valaki pedig azt magyarázta el, hogy az őtözködős blogoláshoz előre kell tervezni, neki például hat hétre előre be vannak tárazva a bejegyzések fotóval meg mindennel.

Én mindezt értem, de azért mégsem értem, vagy legalábbis el se tudom képzelni, hogy így csináljam. Nyilván mások másként állnak hozzá az őtözködős blogoláshoz, nekem például teljesen evidens, hogy a mindennapjaimról van itt szó, akár pizsiben is, nem pedig művészien beállított fotókról, amelyeken a legfrissebb beszerzéseimet lengetem meg az olvasók előtt tizenöt felvételen, melyek mind természetes fényben készülnek, jó minőségű géppel, alkonyattájt, amikor mindenki jobban fest, még a vadiúj Michael Kors táska is. Nem is ezért találtam ki az egészet.

Ennek a sok beszédnek csupáncsak annyi az alja, hogy ezt a fotót meg bejegyzést még tegnap követtem el, most csak élesítem, mert ha nem teszem meg, megint képrejtvényekkel fog telni a hét. Cserkészbecsületszóra az van rajtam most is, ami a fotón (plusz a karórám, tanítani megyek), de azért rém furán érzem magam.

3.169

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/02/16 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

3/168 – Fogat fogért

Pechemre genetikailag is pocsék alapanyaggal nyitottam, és az elmúlt öt évben vagy idő nem állt rendelkezésemre, vagy pénz, vagy pedig fogász, szóval képzelhetitek, milyen állapotok uralkodnak a számban. Mindenesetre most hősileg elszántam magam, hogy kézbe (és szájba) veszem a helyzetet, szeretném ugyanis minél továbbra kitolni azt az időpontot, amikor én az ágyban térek nyugovóra, a fogaim meg egy pohárban az éjjeliszekrényen. Kerestem fogászt, időpontot, bátorságot, és még arra is hajlandó vagyok, hogy a következő fél év hétfőit meg egy királyi váltságdíjra való pénzt rááldozzak az ügyre.

Drukkoljatok nekem, a fogász minden bizonnyal úgy le fog szúrni, mint a pengős malacot. A szidástól meg a protézistől jobban félek amúgy, mint az összes többitől.

3.168

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2016/02/15 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

3/167 – Pizsivasárnap

Én ugyan nem tartom meg a Valentin-napot (nem ideológiai okokból, csak a szerelemképemben vajmi kevés helye van a szív alakú desszertesdobozoknak meg a colofányba masnizott rózsáknak), viszont ez a pizsifelső kifejezetten úgy fest, mintha felhívás lenne keringőre, hozzadsza ágyba nekem azokat a szívalakúra kivágott pirítósokat, mókuci.

Nix ágybapirítós. Még mindig csak én vagyok itthon meg a két macska, és ma a lábamat se dugom ki a házból.

3.167

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2016/02/14 hüvelyk eská, tél

 

Szaporulat a szekrényben 6. – Fakócska február

Még nem tudom, végeztem-e erre a hónapra az új (nekem-új) holmikkal, de valószínűleg igen – egyre erősebb késztetést érzek egy nagy szekrénypucolásra, amikor is könyörtelenül kiutasítok minden olyan holmit, ami már nem dobogtatja meg a kicsi hideg szívemet. Február végén valószínűleg meg is történik, tessék készülni, vegye-vigye program lesz, tehát ha valaki óhajt valamit a kiszelektált darabokból, megkaphatja. Aztán majd utána persze lehet venni megint ezt meg azt, de most egyelőre úgy látom, van mindenből elég, átalakítandóból meg különösen, és még egy csomó holmit fel se vettem szezonális okok miatt mindabból, amit az elmúlt hónapokban turkáltam ki magamnak.

Éppen ezért meglehetősen visszafogott voltam eddig, a cipőket leszámítva, de, bevallom, a vaterás készletpucolásoknak nem tudok ellenállni. Vannak olyan nagyobb használtcipő-eladók, akik szezonváltáskor igen durva akciókkal törnek ellenemre (feltehetőleg mások ellenére is, csak nekik kisebb a szekrényük és/vagy nagyobb az akaraterejük), úgyhogy a hó elején már megint vettem magamnak mélán hat pár csizmát, összesen 13450 pénzért postaköltséggel együtt. Hármat már láttatok is, csak még nem tudtátok, hogy ezek hogyan kerültek a lábamra – hát így.

febturk1

Lényegében a lyukacsos térdcsizma meg a szíjas hívjuk-jobb-híján-csizmának-ezt-is kivételével mindegyik teljesen normális és bárhová hordható darab, de ezek adják az egész vásárlás sava-borsát, hát nem? A lyukacsosat nyilván tanítani is felveszem majd, mert én már ilyen vagyok; a szíjas akármi viszont különösen elragadó. Úgy fest, mint egy cosplay-jelmez része valami bizarr fantasyhez, hát hogyan is hagyhattam volna ott. Kiváló feladat lesz kitalálni, ugyan mi a fenéhez vegyem fel, de ne aggódjatok nagyon, én az ilyesmit általában megoldom.

A készletből persze a legnagyobb dobás a piros hasítottbőr Gabor csizmácska, majdnem új példány, igazán csinos és még járni is tudok benne, de azért ne feledjük el, én egy macskaköves városból egy másik macskaköves városba ingázó nőszemély vagyok erős vonzalommal a lapos talpú cipők iránt, úgyhogy kevesebbet fogom hordani, mint szeretném.

A cipők kivételével tényleg visszafogott voltam (mármint magamhoz képest): csak egy szürke farmerszoknyát turkáltam magamnak meg egy búsan sárbarna kardigánt zsebekkel (amikor irodából tanterembe kutyagolok át, általában úgy tele vagyok pakolva, mint egy karácsonyfa – kulcs meg papírzsepi meg még mi nem, a zseb fontos fícsör). Azt hiszem, ezt a kardigánt kicsit fel kéne plimplimmelni valamivel, még a praktikum keretein belül is túl búsan sárbarna. Dominika nővér a kétszikű növények fejlődéséről magyaráz, na olyan.

febturk2

És, képzeljétek el, mint rádöbbentem, nem volt egyetlen barna téli/átmeneti kabátom se. Na hát most már van. Bélelt, steppelt, ráadásul egyik kedvenc márkám, Per Una.

febturk3

Mindezek után nyilvánvaló volt, hogy valamivel a színek és minták után áhítozó lelkemnek is kellett valami, hát vettem magamnak egy tulitarka sálat meg egy vicces-kockás táskát, amit persze a színe meg a mintája meg a viccessége miatt vettem észre, és csak utólag agnoszkáltam, hogy ez egy House of Holland darab, ami, ha hihetünk a Polyvore-nak, friss és ropogós korában majdnem tizenötezer forintok lett volna. Mik nincsenek.

febturk4

Ezen kívül pedig vettem még egy (nem röhög) meleg téli flanel pizsifelsőt. Rózsákkal.

De ahhoz várjátok ki a mai posztot, mindjárt érkezik. Igen, ma pizsinapot tartok.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2016/02/14 hüvelyk blabla, tavasz, tél, turkálgat

 

3/166 – Golyós Toll elindul

Van az időnként újra és újra körbejáró örökbecsű bölcs fb-mémek között egy olyan kép, amin Ülő Bika vagy Geronimo vagy valaki más félig mesebeli indiánfőnök (esetleg Gojko Mitic öregapja, az sincs kizárva) néz elszántan és szépiában a kamerába, hozzá meg egy felirat, hogyaszongya “A Földet nem nagyapáinktól örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön”.

Azt hiszem, ennek az érvényességén az se változtat, ha nem Ülő Bika van a képen, hanem egy montenegrói statiszta öregapó, de az sem, ha (mint igen könnyen elképzelhető) magát az idézetet is egy másnapos tengerimalac rakta össze egy Coelho-generátorral. Tulajdonképpen még az sem számít, ha a képet nézegető embernek nincs saját unokája, és esélye se arra, hogy legyen.

Ha lenne indián nevem, minden bizonnyal Piros Golyós Toll lenne az, úgyhogy sejthetitek, hová megyek ebben a remek esőben.

3.166

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/02/13 hüvelyk eská, tél

 

3/165 – Ha jön a péntek

(Zene, macska, csokitorta. Mindent bele!)

Nekem sorsom van, nem vitás – mivel három napon át hajnali fél négykor parittyáztam ki magam az ágyból, azt gondoltam, hogy huhú, most jön a péntek, végre addig alszom, amíg csak tudok.

Nos, mindent összevéve így is történt, addig aludtam, amíg csak tudtam. Ötig. És öt óra három perckor már határozott mezítlábas léptek tapicskáltak végig a folyosón, majd megjelent az ágyam mellett mind a két macska, és azt kérdezték, hol a kaja. Persze miután megkapták, Celó otthagyta, Poci viszont elragadtatott kis sikkantgatásokkal rávetette magát a sajátjára, majd (nyilván) Celóéra is, aki mindeközben azt se mondta, bikmakk. Hát kérem én nem vagyok kicsit sem a szociáldarwinizmus híve, de ha valaki akkor sem eszik, amikor előtte az étel, igazán nem tudom, mit tehetnék. (Jelenleg a szaftos papiról beszélek, persze, a száraz táp rendesen fogy Celó tányérjából is, emésztési gondjai meg az időnkénti hányásokat leszámítva igazán nincsenek. Bizonyítékaim is vannak rá, én pucolom mind a kettőjük budiját, szolgálatukra.) A vészhelyzetre való tekintettel felvetettem a Repülő Kutatónak, hogy esetleg megpróbálkozhatnánk egy drágább macskaeledel szervírozásával, fene Anasztázia nagyhercegnő kényes gusztusába, de a Repülő Kutató, aki igen büszke sváb őseire, és fel is szokta emlegetni őket, mikor luxuskiadásokról esik szó, nem pártolta az ötletet. Hiába, ha valaki Palo Altoban eszi a száműzetés méregdrága lila perui krumpliját keserű kenyerét… Mindent összevéve persze ő tudja, az ő macskája – bár jó kérdés, egyáltalán miért beszélünk őmacskája-énmacskám viszonylatokról, amikor én ganézom, etetem és ajnározom mindkettőt, amíg ő válogatott világvégeken gyűjti a tudást hűvös halomba, viszont amikor itthon van, Poci (énmacskám) állandóan vele simogattatja magát. Eh.

Ráadásul még azzal sem hitegethetem magam, hogy énmacskám terror alatt tartja őmacskáját, és elzabálja előle a kaját, mert amikor megkíséreltem kizárni az őmacska tányérjától, mind a ketten leültek az ajtó két oldalán, és vártak, majd miután Poci felzabálta az összes kaját, a két drágaszág együtt elvonult aludni. Természetesen a kanapé azon pontjára, ahol én szoktam üldögélni. Fasza.

3.165macs

Ha már úgyis itt kukorékoltam hajnali órán (jelzem, valahol a környéken lakik egy kakas, négykor szokta elkezdeni az ordítást), bedurrantottam a mosógépet, majd felöltöztem papagájnak, és elvonultam a pékségbe, mert már napok óta csak előre szeletelt tartós tósztkenyér van a házban, ez pedig tarthatatlan.

És igen, vettem csokitortát is.

3.165

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/02/12 hüvelyk eská, macs, tél