RSS

ősz kategória bejegyzései

10/36 – Csere

Ma csak háromnegyed négy óta pörgök, de most leültem ide ágyneműcsere közben, és úgy érzem, nem bírok felállni.

Engem is lecserélhetne valaki egy friss darabra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/06 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, ősz

 

10/35 – Magnó

Azt hiszem, a szokásos “van egy szabadnak mondható hetem, aztán egyre fáradtabb vagyok tőle” szituációval nézünk szemközt: nekifeküdtem a vendégszobának, hogy gatyába rázzam, mert holnap megérkezik anyám, és perpill még az ágyon is fahulladékok halmozódnak. Közben anyósom támogatásával megejtettem a heti nagybevásárlást (a RK már tud ülni is, nem csak feküdni, de ott még nem tartunk, hogy ezt egy autóban is végre tudná hajtani), meg sütöttem kenyér.

Meg pakoltam, meg szabtam, és kimostam két gépnyi ruhát, mert azzal csúfosan el voltam maradva.

Közben megjött a vaterázott nekem-új varrógépem is,

Kátya barátnőm szerint úgy néz ki, mint ami előző életében kazettás magnó volt. Igazsága vagyon, mi tagadás. Kipróbálni még nem volt rá idő (mármint azt leszámítva, hogy működik), mert tényleg el vagyok havazva cefetül.

Ma délutánra be akarom fejezni a vendégszoba gatyába rázását, hogy aztán nekifekhessek a kazettás magnó macerálásának. Remélem, legalább a macskák hagyni fognak kibontakozni, tegnap legalábbis ilyen békében ücsörögtek egymással.

Hat egész percig tartott, de ne legyünk telhetetlenek.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/10/05 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, projekt, ősz

 

10/34 – Hölgyek öröme

Van Zolának egy regénye, az Au bonheur des dames. Igen érdekes stiláris kísérlet a maga nemében. Romantikus naturalizmus, avagy fából vaskarika: a szereplők ugyan nagyrészt úgy dugnak összevissza, mint a megvadult baknyulak, és időnként valaki kiköpi a tüdejét egy dohos párizsi házban, ahol öt generációra visszamenően elvitt már mindenkit a tébécé vagy az alkoholizmus, de közben van egy Hamupipőke-történet is benne, amelynek végén az erény elnyeri jutalmát, sálálá. A regény valódi fő- és címszereplője azonban igazából a Hölgyek Öröméhez címzett divatáruház, ami ugyan egyrészt egy baljós, csámcsogó és böfögő leviatáni szörnyeteg, ami felzabálja a dolgozóit meg végül az egész kerületet is, másrészt viszont elbűvölő, színes, illatos és taktilis. Kimerítő, barokkos leírások vannak anyagokról, csipkékről, dekorációról – egyszer egy komplett leltárt végigkísérünk, miközben az eladók hülyeségekről beszélnek (pénz meg dugás, nagyrészt ekörül forog az egész világuk), és több alkalommal is vannak nagy szezonális árucserék meg újranyitási ünnepségek, amikor ibolyavíz csobog szökőkútban a parfümosztályon, a kesztyűkből alpesi házikót raknak össze a dekoratőrök, és az egész plafon napernyőkkel van beborítva. Zola a fogyasztói társadalomról ír a fogyasztói társadalom előtti időszakban, és annyira frappáns helyzetleírást ad róla, hogy ebben a pillanatban csak egyetlen hozzá hasonló jut eszembe: Joyce Carol Oates Luxusvilágában az a jelenet, amikor az anya fél óra hosszat rendel telefonon, groceries, y’know, a vécépapír pedig legyen rózsaszín és sárga, mert az megy a fürdőszobához. Épp csak mindezt Zola csekély nyolcvan évvel Oates előtt teszi, chapeau.

Ámde nem azért kezdtem én erről beszélni, mert a Rougon-Macquart ciklus ismertebb darabjairól akarnék kiselőadást tartani, hanem mert a zolai áruházban nem csak áruk és eladók vannak, hanem törzsvásárlók is. Túlnyomórészt olyan lótuszevők, mint akik manapság Glamour-napi kuponokkal szaladgálnak. Az egyik epizódszereplő valahol vidéken él eltemetve, és minden garast az élére rak, a háztartáspénzen spórolgat, aztán pár havonta kiszabadul otthonról, felutazik az Au bonheur des dames-ba, és ott elveri válogatott hülyeségekre. Na az vagyok én. Majdnem.

Itt még a soppingolás sose ment a háztartáspénz rovására, mert én máshogy vagyok bekötve, de most már kezd afféle tradícióvá válni, hogy pár havonta elfut velem a szekér, és akkor nagy beszerzőnapjaim lesznek hirtelen: ötfűszer-keveréket veszek meg fehér miszót meg tofupuffancsot, feltöltöm a siralmasan megfogyott kozmetikum-készleteimet, és fonalakat vásárolok. Ilyenkor szoktam bemenni turkálókba, meg ha már úgyis Szentendrén esz a penész, kihasználom a lokális előnyöket, és egyedi bögréket meg más bizbaszokat szerzek be. Most is éppen egy ilyen korszakban vagyok, ami valószínűleg szorosan összefügg azzal, hogy pénteken lesz a születésnapom, és ilyenkor igenis gondoskodom arról, hogy olyan ajándékokat kapjak, amilyeneket szeretnék. Ha ezt úgy tudom legjobban összehozni, hogy én magam veszem meg ezeket az ajándékokat, hát akkor úgy.

Sok beszédnek sok az alja, mutogatok nektek Dógokat inkább, mert magamat amúgy igen mérsékelten tudom mutogatni, az önfotózós gépet tegnap ugyanis bennfogták a szervizben. (Megjegyzem, este gyorsan rendeltem magamnak egy hasonló nekem-új gépet a vaterán, mert gyanakvó vagyok, és most egyébként is önajándékozási idő van. Vateráztam egy nekem-új varrógépet is, arról is beszámolok majd, ha megjön.)

Szóval, a Dógok (a kajaelemeket leszámítva, a tofupuffancsot és társaikat már elpakoltam):

Ez mind tegnapi, leszámítva a kis akasztós rókicát, akit Esztergomban vettem múlt héten, mert… mert csak.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/10/04 hüvelyk ajándék, eská, turkálgat, ősz

 

Intermezzó – Októberi eská-lehetőségek

Mivel amúgy se érek rá semmire (höhö), annyi ötletem van mindenféle izébigyókra, hogy az már nevetséges. Holnap ugyan ruhákat fogok varrni magamnak (Szaharába homok, de ezt már megszoktuk. Átkozottul ideje belenyisszantanom a rókás anyagba, már két hete odázódik a meló), mindeközben viszont új hülyeségeken is töröm a fejem. Az alábbiak közül melyekre lennétek kíváncsiak leginkább? (Ne tessék aggódni, ha esetleg nem érthető, mikről delirálok, az én készülékemben van a hiba.)

Kíváncsi vagyok, mit gondoltok…

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/10/03 hüvelyk eská, projekt, ősz

 

10/33 – Ajtó

Az ilyen csudálatos, átmenetinek nevezett időjárások gyakorlatilag negyedórán belül mennek át valami teljesen másba, hát nem csoda, hogy ilyenkor sose tudom, mi a fenét vegyek fel. Apámnak persze erre mindig az volt a válasza, hogy a budiajtót, de nyilvánvalóan nem gondolta végig, mert akkor még mindig ott a kérdés, hogy kilinccsel kifelé vagy befelé.

Mára lótifuti napot dobott a kocka, bependlizek a székesfőfaluba fonalakért, kozmetikumokért és még ami szembejön. Mindeközben pedig megpróbálom kipucoltatni két, egyre romosabb és koszosabb fényzőgépemet is, mert ha ezek így folytatják tovább, csak Fapipa marad, márpedig attól mentsen meg mindannyiunkat a nagy manitu.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/03 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

10/32 – Eccerű

Újabb vasárnapi galéria, nagyrészt Fapipától, de van benne ezúttal egyéb is, mert tegnap feltöltöttem a fényzőgépről a cuccokat, és most már nem fogom szétválogatni, melyiket mivel lőttem. A tradícióknak megfelelően van benne flóra, fauna, tarkabarkák meg kaja. Az élet eccerű kis örömei.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/02 hüvelyk ajándék, eská, galéria, macs, vasárnap, ősz

 

10/31 – Elvek

Já, ilyen az én őszi esőben piacra vonulós öltözékem.

Ha nem tetszik, mutatok mást. (Vö. Groucho Marx: “Ezek az elveim. Ha nem tetszenek, mutatok másokat.”) Ebben vonultam el tegnap kutatókéjszakázni, táskámban csicseriborsóval és fogpiszkálókkal, rajtam meg a Muzsika Hangja és más válogatott diverziók.

Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy nem jódliztam a közönségnek.

A fotóim most már nem néznek ki sehogy se délutáni napfényben, sem délelőtti esőben. Megette a fene az egészet, mondhatni, de most már elvi kérdés, hogy néha én is itt legyek ezen a blogon.

Vagy nem, mondaná Groucho Marx.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/10/01 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Eská 10/2 – Fa az aulában, tökökkel

Hát először is, ez egy piszok nad calász, mert én csak töredékét csináltam meg mindennek, a többit szegény kis hajcsárolt rabszijaim rakták össze órákon, három hét alatt. (Meg tudom magyarázni! Megismerkedtek az anyagfajtákkal, szövetvágó olló használatával, háromféle öltéstípussal. Gyakorolták a tervezést, szabásminta-gyártást, ráncolást, láncöltést, összevarrást, kitömést, színválasztást és -kombinációkat, én meg még ráadásul sokszor elharsogtam nekik, hogy “igenis menni fog! és legyenek nyugodtan kreatívak! itt most nincs rossz megoldás!” Ennél többet mit tehetne egy kezdő kézimunka-tanárnő, na ugye.) A fát én raktam össze az udvarról behurcolt letört platánágakból, meg a cuccokat is én varrtam fel rá egyenként. (Jellemző mondatom tegnapról: “Igen, rögtön megmutatom újra a rejtett öltést, csak előbb még felvarrom ezt a levelet a fára.”)

Másodszor meg, a fotóim továbbra is egy kalap szart érnek. Főként az esti aulában. Ami fotó itt jól néz ki, és tarka, mint a pávián segge, azt még odafent lőttem a teremben, miközben a szajrét pakoltam.

Sok beszédnek sok az alja, lássuk a fát meg a tököket.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/30 hüvelyk újracucc, eská, projekt, ősz

 

10/30 – Doromb

Az éjszakai hülyeség új szintjére léptünk: I., avagy Csámpás Maximilián, aki egy igazi dömdödöm, tíz perccel hajnali kettő előtt dorombolva felmászott a párnámra, elhelyezte a fejem mellett mázsás valagát, majd addig működtette a beleépített dorombot, amíg felébredtem.

Kellő mennyiségű simisimi után persze elaludt. Én nem. Csak hatkor, amikorra már Poci is aktivizálta magát, és felment az asztalra lelökni pár cuccot csak a miheztartás végett. Miután kaptak reggelit, végre békén hagytak, úgyhogy álmodhattam kilencig hülyeségeket. Ez is elég extra volt, valahol egy kis girbegurba bevásárlóutcában sétálgattam mindenféle kézműves boltocskák között, amikor egyszer csak megálltam, felbámultam az egyik boltocska fölé a balkonra, mert az az érzésem volt, hogy van ott fent egy lakás, ami az enyém. Megnéztem a kulcstartómat, és tényleg volt rajta egy ismeretlen kulcs, amivel kinyitottam a boltocska melletti ajtót, aztán felmásztam egy csigalépcsőn, aminek a tetején ott volt a lakásom, pici kis galériás-balkonos apartman, tele olyan holmikkal, amikre mintha emlékeztem volna, de mégse egészen, viszont nem volt bent semmi, amire azt tudtam volna mondani, hogy ááá, az mégse az enyém.

Utána még voltak mindenféle változatos hülyeségek, kínai artista-komikus csapat az utcán, hasmenéses kutya sétáltatása meg két építőmunkás, akik megjegyzéseket tettek rám egy rozoga teraszon italozva, amire én simán csak letéptem a helyéről a teraszt, ők pedig felálltak a törmelék közül, és egy mukk nélkül elsántikáltak. Ne aludjatok vissza reggel, veszélyes.

Most odakint pont olyan idő van, amilyenbe az ember az orrát se akarja kidugni,

de nekem este hatkor jelenésem van a Kutatók Éjszakáján, úgyhogy nemsokára megfőzöm a beáztatott csicseriborsót, ácsolok még kicsit a nyolcvan százalékban kész előadásomon, aztán kitalálom, milyen gumicsizmás eleganciában jelenjek meg a nemes alkalmon.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/30 hüvelyk eská, macs, ősz

 

10/29 – Ladik

Minekutána tegnap itthon voltam felfordulva, a takony tengerén evezgetvén kis ladikomban,

  • sütöttem négy szezámmagos szendvicskenyeret
  • megfőztem a crockpotban egy úgynevezett tépett disznót (mindenféle fűszerekkel bepacsmagolt csontos tarja, alatta bögrényi almalével, kilenc óra szütymögés alacsony hőfokon)
  • megvarrtam és kitömtem három alkarméretű dísztököt, befejezni a ma délutáni órámon fogom (ez nem tűnik túl érthetőnek, de nyugi, majd mutatok képet róla, ha kész)
  • kihímeztem négy filclevelet (lásd mint előző pontnál)
  • tartottam egy nagy hisztit a RK-nak, mert végre nyomtatni akartam valamit a nyomtatón, amit én vettem anno. A nyári vizsgaidőszak alatt használtam utoljára, most pedig kiderült, hogy kifogyott belőle a festék.

Zöld kandeláberemre, nem is tudom, miben különbözik egymástól az, amikor én betegnapot tartok, és harákolva próbálok jobban lenni a hét hátralevő részére, meg az az, amikor csak élek a mindennapokba bele.

Mindehhez persze tegnap volt a hét egyetlen olyan napja, amikor verőfény meg hétágrasüt meg vénasszonyoknyara, ma ezzel szemben már megint csurog az eső. Én ugyan nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan eljön a polár cikcakkruhák szezonja, de így esett. Hadd legyen valami puha meg meleg meg jóleső is ebben a taknyos, hideg, nedves világban.

A bokicám mellett abban a ménkű nagy türkiz batyuban a tökök vannak, filclevelek, fonalak meg még másfél kilónyi polárhulladék a Bűnök Barlangjából. Ha másra nem is lesz jó ez a Bábkészítés tárgy, legalább feldolgozzuk a varrási szemetemet.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/29 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

10/28 – Loccs

És akkor a világot beborítá a takny, én meg ott maradtam nyafogóruhában, felemás mézeskalácsos téli zokniban, és egy csomó papírzsebkendővel (not pictured).

Tegnap a “kerülget a takonykór” állapotából már a buszon belecsúsztam a “bakker, nekem takonykórom van” állapotába, de azért igazi bányaló lévén lehúztam a hatszornegyvenötöt (részint arcbugyiban), majd hazakúsztam a busszal (és nyilván arcbugyiban). Persze még mindig én vagyok a hadra fogható ebben a családban (bár a RK már lecserélte a pizsit melegítőre, de még mindig hanyatt fekve tölti a napjait), úgyhogy be kellett mennem a nagybótba is. Amint ott álltam kies lakunktól még mindig egy kilométernyi távolban, felpakolva, mint egy málhás szamárka, és abban reménykedtem, hogy zöldre vált a lámpa, én meg át tudok menni a 11-es út másik oldalára (vö. a csigás viccet, “oda születni kell”), gyors egymásutánban három autó csapta fel rám a pocsolyavizet. De szemöldökig. A harmadiknak utána ráztam az öklöm (asszem, ilyet se csináltam még eddig), és az első kettőnek csak azért nem, mert miközben elsuhantak, én még mindig a levegőt kapkodtam. Mit ne mondjak, kicsi híja volt, hogy el nem bőgtem magam.

Most pedig gyógyuljunk gyószangyószan, mert holnap is hatszornegyvenöt.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/28 hüvelyk eská, otthoncsücsü, ősz

 

10/27 – Törik-szakad

Rendes néni módjára indulok a bányába, pedig kerülget valami takonykór vagy efféle, a tárgyak is egymás után esnek ki a kezemből: tegnapelőtt a kis virágos gintonicos poharakból törtem el egyet, ma a kedvenc teáskannám fedelét, és kissé tartok attól, mi lesz a következő.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/27 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

10/26 – Beőszül

Az ősznek sikerült teljes svunggal ránk rúgnia a budiajtót, nédda mit láttam ma reggel a fürdőszoba ablakán át:

A pöttyök az üvegen az részben eső, részben kosz, de nem ez az igazi látványosság, hanem hogy ott hátul kéne lennie egy dombnak, és alig látszik belőle valamicske, annyi víz van a levegőben.

Az időjárástól függetlenül nekem is felborultak kicsinyt a terveim, mert rendeltem Dógokat (ezek nálam mostanság fonalak meg kozmetikumok szoknak lenni, mert zokniból, cipőből meg varrnivalóból el vagyok látva alapost, kösziszépen), és ezeket személyesen akartam átvenni, hogy kimozduljak kicsit a Stendre-Egom ingajáratomból, és fellátogassak a bűnös Budapettyre. Na hát van, amit már bepakoltak nekem a rendeléseimből, meg van, amit még nem, és nekem ezeket össze kell várnom, mert ugyan be akarok bumlizni Budapettyre, de nem háromszor. Talán pénteken sikerül. Reméljük. Aznap megint csicseriborsósat játszom este, de a délelőttöm egyelőre szabad.

Úgyhogy emiatt ma itthon maszogok a kis polár kötényruhácskámban, és tényleg piszkosul beőszült nekünk, mert ezt a fotót fél kilenckor lőttem, oszt mégis telibe van vakuzva, hogy látsszon rajta valami.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/26 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, ősz

 

10/25 – Felhők

Újabb galéria Fapipától, némi meglepetéssel azoknak, akik régen bokáztak Esztergom felé. Nem, nem a felhőkre gondolok, azok csak gyünnek-mennek, mint ez szokásban vagyon.

Egyébként volt itt minden, a gyivákjaim által készített bogyókáktól az isiászos embernek gyártott házi tésztáig és gyógyleveskéig, útszélen talált gombateleptől a Bűnök Barlangjában áramszünet utáni meglepetésként felgyulladó fényfüzérig. Rosszabb is lehetett volna.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/25 hüvelyk újracucc, eská, galéria, vasárnap, ősz

 

10/24 – Halogén

Megyek a piacra, hollári hó. Mivel a RK még mindig hátára fordult bogárkaként működik, enyém a beszerzés minden öröme. (Áldom az eszem, hogy amikor legutóbb mentünk Emesével nagybótba, eggyel több doboz macskakaját tettem be a bevásárlókocsiba azzal, hogy “egyszer kelljen, s jó, ha van”. Itt most még egy ideig nem leszünk mozgósíthatóak autóilag.)

Szóval akkor paradicsom, sajt, kefir, cukkini, padlizsán, talán sör, és mindenképpen tök. Ez utóbbiból Hokkaido, ami már két hete megjelent a kedvenc zöldségesünknél, mert az finom, és különben sem Halogénre kell. (Ha erről lemaradtatok volna, a faragnivaló tököt “Halogén-tök” néven lehet néha felfedezni. Nyilván a Halloweenre gondolnak, akik leírják…)

Rohadt hideg van amúgy, csak mondom. Na nem a lakásban, az most be van durrantva 22 fokra az isiász miatt, és ennek pekuniális szempontból minden bizonnyal meglesz majd a böjtje, de azt a hidat akkor gyújtjuk fel, amikor odaérünk. Most egyelőre a gyógyulás fontosabb.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/24 hüvelyk eská, ősz

 

10/23 – Toprongy

Épp olyan toprongyul festek, mint ahogy érzem magam, bár persze próbálok vigyorogni, mi mást is tehetnék, mikor végre itt egy szabad-forma nap, én meg mindehhez képest fél háromkor kukorékolok fel arra, hogy a zanyatermészet éppen a keresztcsontomon játszik egy tompa fűrésszel.

A zanyatermészet újólag bekaphassa.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/23 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, ősz

 

10/22 – Ihlet

Ha nagyobb pofám lenne, mint már most is, azt mondanám, hogy nédda, így lehet egy teljesen más áutfitet összehozni három olyan nagyobb elemből (dzseki, ruha, táska), amelyek pünkt ugyanazok voltak múlt szombaton, de a valóságban az történt, hogy nem volt nekem se enerzsia, sem ihlet ahhoz, hogy sokat gondolkodjam rajta. Ma újabb futamodások várnak, kései hazakódocással, hát ne legyünk telhetetlenek.

A hajamat viszont legalább már megmostam, hurrá.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/22 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

10/21 – Sampon

Az általános állapotokról semmi sem mond többet, mint hogy fél tízkor férjet zuhanyoztam, tizenegy előtt öt perccel leadtam a tanulmányt, aminek éjfélkor volt a határideje, és csak éjfél után kerültem ágyba, hogy aztán reggel ötkor már ki is kergessen belőle a Du Riechts So Gut.

Ma van az őszi napéjegyenlőség napja, és én már mindenhez könyörgök egy kis egyensúlyért, mert ma reggel speciel kénytelen voltam bevetni a száraz sampont, a fejem ugyanis kriminálisan fest, de ma estig lehetőségem sem volt/van hajat mosni.

Nézzétek inkább a lábamat. Én legalább rá tudok állni, és menni is tudok vele.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/21 hüvelyk eská, ősz

 

10/20 – Cinegecipő

Jönnek a hűvös szelek, sapkaidők, kabátidők. Meg persze a tancsitancsi.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/20 hüvelyk eská, ősz

 

10/19 – Isiász

Mivel ma is felvert négykor a rossz lelkiismeret meg a tennivalók halma (a macskák ezúttal nem voltak benne a pakliban, nem rohant át a hajamon senki), akár meg is írhatom a mai bejegyzésemet, mielőtt elnyel a mocsár.

Itt kérem a szokásosnál is zűrösebb állapotok vannak, főként azért, mert a Repülő Kutatót annyira elővette az isiásza, amennyire már vagy tíz éve nem volt példa. Pénteken reggel, amikor belehelyezkedtem volna abba, hogy melónapot tartok, hagyom úszni a környezetet, vifonlevest eszem vacsorára és általánosságban letojom háziasszonyi meg efféle feladataimat, mert a pasas úgyis csak szombat este ér haza, a szombat délután meg épp elég lesz ahhoz, hogy pucolásszak kicsit ott, ahol a papok táncolnak – derült égből lecsapó gumibot, a RK bejelentette, hogy most azonnal indul haza Bécsből, mert öt percnél hosszabb ideig nem bírja ülve, a matrac is pocsék volt a hotelben, és ez most nem jó, nagyon nem.

Hát tényleg nem volt az. Most se az. Voltak itt az elmúlt időszakban néha rossz passzok isiászilag, de utoljára tíz éve került elő a bot, márpedig most még a vécére is azzal jár. Fekve dolgozik, állva eszik, és ennek megfelelő lelkiállapotban is van. Mi itt most egy olyan pasasról beszélünk, aki számára a harminc kilométer ungon-berken keresztül, ezer méter szintkülönbséget is belekalkulálva a “könnyed kis túrácska” kategória, most meg ehhez képest hol hason, hol háton fekszik a heverőjén, a lakásban pedig a Bengay kenőcsé az uralkodó illat (illat egy túrót, bűz az, Poci az egyetlen, aki szereti).

A macskák elég cukin gyógycicáznak körülötte,

de ez vajmi keveset segít azon, hogy embert próbáló hetek elé nézünk. Ilyenkor realizálom igazából, mekkora mázli, hogy a RK normál körülmények között teljesen önellátó, és semmit sem kell a segge alá hordani, mert most viszont meg igen. Tegnap nem tettem be a tonikot a hűtőbe, hanem a kamra padlóján hagytam, ő pedig nem tudott érte lehajolni. Ennyire rossz a helyzet. Hálát adok sorsomért (ja, még így is), mert élhetnék egy olyan pasassal is, akinek minden egészségügyi probléma nélkül is a segge alá kell hordani mindent: kaját, tiszta ruhát, plusz még az összes olyan tárgyat, ami amúgy az orra előtt van. Igaz, ezt az illetőt valószínűleg már rég otthagytam volna.

Mit mondhatnék, drukkoljatok értünk, hogy túléljük ezt az időszakot. Mintha nem lenne más baj a világban, még ez is bumm bele.

Ma valószínűleg egész nap nyafogóruhában leszek égnek álló hajjal, mert ma nincs tancsinap, ehelyett betegápoló és tanulmányíró nap van, egyéb izékről nem is beszélve. Tegnap viszont felöltöztem ahhoz, hogy lemásszak a zsibire, úgyhogy nesztek, így kezdődik errefelé a sapkaidő.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/19 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, ősz