RSS

ősz kategória bejegyzései

8/51 – Akaraterő

Tényleg nagyon fáradt lehetek – tegnap, amikor a hazafelé tartó buszon már a második falka tízéves nyomakodott át mellettem előbb hátra, aztán öt másodperc után vissza, durván erős kísértésem volt, hogy megfogjam annak a grabancát, akinél egy összecsukható roller is volt, és megérdeklődjem tőle: “Mókuska, ti egészen komolyan azt hittétek, hogy azért állunk mi itt összezsúfolva a busz közepén, mert hátul van egy csomó üres ülés, amit arra a különleges alkalomra tartunk fent, amikor megérkezik a 4/B?” Mivel az akaraterő csodája vagyok, végül mégsem tettem meg, de őszi szünetre van szükségem, nem vitás. Amikor az ember negyedikesekbe akar belekötni, és még azt is gondolja közben, hogy “ők kezdték!”, általában is szar a helyzet, hát még akkor, ha amúgy egy tűzdelt paidagógosz néni vagy.

A tűzdelt paidagógosz néni viszont továbbra is az akaraterő csodája, és nem, nem, nem fog tízéveseket macerálni, viszont ezúttal is felöltözik, és eloldalog egy rohadt hosszú tanítónap irányába. Én édes istenem, de utálom már azt a 880-as buszt. Mostanában egyre többet emlegetik a pandémiás fáradtságot, és én ugyan összevakarom magam, és elmegyek dolgozni, és a teremben talán nem is vagyok teljesen reménytelen, de az oda- meg visszavezető utamnak most már minden percét rühellem.

Mintegy mellesleg az őtözködési modzsómat is megette a szopornyica, hát hogy nézek ki, brr.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/21 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/50 – Ritty

Iszonyúan vágjuk már a centit az őszi szünetig, én legalábbis mindenképpen. Belefáradtam már ebbe a szopornyicás őszbe, és igazán jó lenne elmenni valahová egy kicsit, de hát álmodik a nyomor, irány Esztergom.

Mint ilyen esetekben, ezúttal is leginkább azért rittyentettem ki magam, hátha ez eltereli a figyelmem a világ általános nyomorúságáról. Nemtom, mennyire megy, de igyekszem, és ez a legtöbb, amit most megtehetek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/20 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/49 – Ridiculus mus

Vajúdnak a hegyek,

aztán egy napnyi aszalás után lesz ebből kábé fél deci nevetséges egér.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/19 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

8/48 – Mikro

Nesztek a mai napra egy kisadag mikrokozmosz a ház előtti ződből.

Nekem éppen munkaszombat utáni vasárnapom van, ami annyit tesz, hogy még mindig hálóholmiban ténfergek a lakásban. Ha az Úr kegyes hozzánk, ma délután varrok is majd valamit, de a magam részéről nem merek felelőtlenül ígérgetni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/18 hüvelyk ajándék, ősz

 

Intermezzó – Gombaaa

Délután elmentünk gombászni. Tinórut. A házunk előtt a szoborparkban.

Ez a világ tényleg bolondulásig gyönyörű, na.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/17 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

8/47 – Hola

Most értem haza a munkából. (Reggel még olyan sötét volt, hogy teljesen értelmetlen lett volna fotózkodni.) A lakás megvan, Poci megvan, de hol a férjem?

U.i.: Röhögni fogtok, de megtaláltam. Ott alszik a kutatóhencserén. Amíg nem kezdett horkolni, fel sem tűnt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/17 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/45 – Fejben

Ismeritek azokat a napokat, amikor fejben egész jól összeáll, mit akartok felvenni, aztán a végeredmény mégiscsak afféle meh? Na az van ma.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/15 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/43 – Pót

Midőn a lelkesedést elszántsággal pótolom, és kigyalogolok a sötétbe meg az esőbe.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/13 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/42 – Ess, eső, ess

Hétfő, hideg, eső. De azért szép ez, távol is,

közel is,

épp csak kimenni ne kelljen.

Kezdhetem csatasorba állítani a lakkcipőket, a röhej kedvéért ugyanis azok bírják legjobban az efféle időjárást.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/12 hüvelyk ősz

 

8/41 – Mintamix

De hívhatjuk melléfogásnak is.

Remek vasárnapom van, az eső vigasztalanul csorog, én meg fel vagyok puffadva, mint egy varangyosbéka, és vérzem, mint egy leszúrt disznó.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/11 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Eská 8/2 – Nem csak a húszéveseké a világ…

Tegnap szöszölés és molyolás címén sikerült befejeznem két mámor-tarka horgolt sapkát az összes firlefanccal együtt, így hát megint itt a sor szegény Boldizsáron, hogy afféle kelletlen modellként bemutassa őket.

Itt az egyik:

itt meg a másik:

Nyilván azt is meglátjátok majd, nekem hogyan áll.

Miközben előkotortam szegény Boldizsárt, megállapítottam, hogy nem fest túl fényesen. “Mintha megöregedtél volna, fijam”, mondám neki brutális őszintén, aztán rájöttem, hogy mi a nyavalyáért ne öregedett volna meg, nászajándékba kaptuk húsz és fél évvel ezelőtt, két évtized alatt pedig sose volt kimosva vagy tisztítva vagy mittomén.

Csacsi öreg medvém, valószínűleg ideje lenne egy alapos csutakolásnak. Szerintetek betehetem a mosógépbe? (Már a kezdetek kezdetén levágtam róla a használati utasításos címkét, azt nem tudom megnézni.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/11 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 8/3 – Vegyesfelvágott

A múltkori, igen céltudatos turkálásomhoz képest ezúttal csak sodródtam az árral, olyan is lett az eredménye. Vettem például egy kellemesen semmilyen puha türkizzöld pulcsit,

egy hasonlóképpen semmilyen puha, csíkos tunikát,

na meg egy bokafarmert, amiben szintén nincs semmi spéci, leszámítva irgalmatlankék színét.

Azt hiszem, ez a ruha sem egészen úgy fest, mint amiket én általában leakasztok, az ujja is túl hosszú, és annak is jobban örülnék, ha volna zsebe (ez utóbbi ügyében valószínűleg intézkedni fogok),

de hát ilyen cuki mintája van meg gyűrhetetlen anyaga, hát megreszkíroztam.

Talán az egyetlen darab, amire azt mondanám, na ez az!, a következő volt:

és ugyan nagyobb a kelleténél, de engem az ilyesmi sose szokott zavarni, ha valaminek ilyen a színe:

Most viszont kissé ráülök majd a kezemre, már most is több holmim van, mint amennyi még egészséges, plusz még egy csomó átalakítandóm és varrnivalóm is, úgyhogy, ha csak nem történik valami váratlan, addig turkáló felé sem megyek, amíg fel nem vettem mindent a mostani meg a múltkori zsákmányból. Uff.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/10 hüvelyk ajándék, turkálgat, ősz

 

8/40 – Langsam

Olyan siralmas-nevetségesen fáradt vagyok, hogy a mai napot garantáltan molyolgatással és szöszmötével fogom tölteni nyafogóruhában és fésületlenül, és fotózni is csak azt fotóztam eddig, ami elém tévedt.

Poci,

a kertben egy gombica,

az ablakpárkányon meg az az őszi izé, amit anyósomtól kaptam szülinapomra.

Ha össze tudok gyűjteni annyi enerzsiát, pottyantok még ma egy bejegyzést néhány további turkálós darabról vagy az Esztergomban töltött hetemről vagy nemtommiről, de most egyelőre csak annyit tudok nyöszörögni, hogy életben vagyok, és az éppen elég nekem mára teljesítménynek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/10 hüvelyk ajándék, újracucc, macs, ősz

 

8/39 – Legalább

A mai napra az egyetlen pozitívum, amit mondani tudok, az, hogy “Süt még ránk az isten napjaaaa…”

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/09 hüvelyk ősz

 

8/38 – Juhar

Tegnap hazafelé a buszról leszálltam a nagybótnál, ami egy kilométerre van tőlünk, hogy vegyek dógokat, például kávét meg húst meg valamit a születésnapomra, remélhetőleg olyat, ami zsíros és szénhidrátos és egészségtelen. Már éppen hazafelé totyogtam az esőben, amikor mintegy döbbenetes ráismerésként belém villant, hogy kamaszkoromban (amikor még a jelenleginél is kevésbé voltam optimista) úgy képzeltem el a jövőmet, hogy egyszer majd egészen öreg leszek és nyúzott, és még a születésnapom is úgy fog festeni, hogy végigtanítom a napot, aztán hazamegyek az esőben és a sötétben egy üres lakásba, ahol nem vár más, csak egy macska.

Mindezen persze azonnal elkezdtem röhögni kínomban én Nostradamus, bassza meg a ló, hát nem pünkt az történik éppen – és akkor egyidejűleg bokáig merültem egy pocsolyába, valamint rájöttem, hogy épp csak kávét nem vettem magamnak a nagybótban, hogy vinnének el a rézfaszú baglyok.

Kávé amúgy van a házban, de csak ilyen extra instant juharszirup meg dió ízesítéssel,

és finomnak finom ugyan, de ma már megittam hármat, viszont még mindig kótyagosnak érzem magam. Ma is bánya, holnap is bánya, általában vett paidagógoszi lendületem meg sehol.

Eh, húzzunk bele.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/08 hüvelyk eská, ősz

 

8/37 – 45

Egészségem gyöngy (az a fröccsöntött fajta, körben jól látható Made in China felirattal – a biztonság kedvéért extra csomag papírzsepit is viszek magammal), sálam van, sapkám van, két váltás arcbugyi a táskámban, az is van.

A férjem már megint külföldön kujtorog egy plüss vakonddal, mára basz nagy esőt jövendöltek, én meg indulok Esztergomba nemezisemen, a 880-as buszon, hogy majd végigpofázzam a mai 7×45 percemet. Nem szoktam úgy tekinteni magamra, hogy rettentő nagy illúzióim volnának nagy általánosságban, de azért a 45-ik születésnapomra dobhatott volna valami mást is a zuniverzum.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/07 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/36 – Az a rongyos régi

Helló, velkám, őszi takonykór. A szopornyica előtti időkben megittam volna rá egy neocitránt, aztán tikácsolva és nyafogva elvonulok tanítani.

Ezekben a jelen szopornyicás időkben ehelyett mára beteget jelentettem, megiszom a neocitránjaimat, méregetem a lázam (nincs, hálistennek), és különböző szagos dolgokat szaglászom az eldugult fejemmel.

Ne is mondjátok, meh.

Ezt az archív Pocit most csak azért, hogy ne maradjatok valami cuki nélkül.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/06 hüvelyk macs, otthoncsücsü, ősz

 

8/35 – Jenga

A takarítás és rendrakás is olyasmi, mint amikor az ember a Jenga nevű játékkal bíbelődik: előbb-utóbb összedűl minden a sok pakolgatás közepette, aztán állhatsz siránkozva a romokon.

Tegnap például egy adott ponton Poci is úgy gondolta, beszáll a takarításba. Az elvárható eredménnyel.

Készítettem egy videót is a folyamatról, de azt most konvertálni kéne izéről izére, és nincs hozzá türelmem (valószínűleg elegendő tudásom se, de amíg nem próbálom meg, ezt nem is tudhatom, neszpá.)

Mindenesetre a cafatok játszi úrnője (Pocira gondolok) mellett más csapásokat is tartogatott a tegnapi nap: egyrészt kaptam a nyakamba egy csomó tanulmányt ún. nyelvi lektorálásra (korrektúra, bmeg, korrektúra), amit szombatig sok nyünnyögés és vernyákolás közepette meg kell csinálnom. (A nyünnyögés és vernyákolás nem feltétel, de nélküle lehetetlen. Átlapoztam a cuccokat, már megint van a szerzők között egy olyanfajta tudományos futóbolond, akit nem kéne publikációs lehetőségekkel etetni.)

Másrészt kénytelen voltam rájönni, hogy nekem is terápiára lenne szükségem, például ennek a feldolgozására:

Ezek itt az én harisnyáim. Nem az összes, hanem a készlet kábé hetven százaléka. Hogy a nyavalyába jutottam idáig, kérdem én.

Mindenesetre ma megint “itthoncsücsü közben ingem ujját felgyűröm, melóba belefekszem” napom van, de valószínűleg a rendrakás fogja elvinni majdhogynem az egészet…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/05 hüvelyk ajándék, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

8/34 – Zoknikirályság

Augusztus végén volt utoljára bármiféle rendrakás ebben a kuplerájban, amin az se lendít, hogy egy egész hétig nem voltam itthon, mert lehet, hogy ezalatt legalább nem lett nagyobb rendetlenség, de nagyobb rend se.

A szekrény fut,

(direkt kegyetlenül bele is vakuztam, hogy lássátok, mennyire), a Bűnök Barlangja fut jobbról is,

balról is,

úgyhogy nyilván középen is fut, ezeknek ez a szokása.

Ma reggel egy olyan reklámlevél esett a fejemre, hogyaszongya “emeld új szintre a zoknikirályságodat!”

Úgy értitek, ezt itt, ni?

Nos, kétségtelenül ráfér.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/04 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, ősz

 

8/33 – Telegráf

Sok és sűrű káromkodásba telik most a blogolás, de akkor sem hagyom magam, a jebezeusát neki. Ez az egyetlen megbízható eszközöm arra, hogy a szélrózsa minden irányába, minimum három országba szétszórt famíliám minden nap láthassa, ha akarja, hogy egészben vagyok és épp olyan hülyén, mint eddig. (Ha újak lennétek errefelé: nem akarok nagyképűzni, de én vagyok a világon a legrosszabb telefonhasználó. Mindannyiótok óriási szerencséje, hogy Alexander Graham Bell nem hozzám hasonlókon próbálta ki a találmányát, mert akkor még mindig telegráffal, füstjelekkel és postagalambokkal próbálnánk kommunikálni egymással.) 

Mindenesetre ezt most tekintsük egy kísérleti bejegyzésnek, hogy elő tudom-e csalogatni mindazokat az izéket, amiket általában a posztjaimba szoktam beleprodukálni. Például, ha már amúgy is emlegettem a telegráfot, nédda videó.

Plusz képeksz, főként lábakszról. A tegnap, miután a Repülő Kutató besuppantott csomagjaimmal egyetemben a kocsiba, és hazafuvarozott, az egybeesések mókás kedvű istenkéjének egyik szórakoztató poénjával szembesülhettünk:

Igazán nem mondhatjuk, hogy a sorsnak semminő humorérzéke. Mindkettőnknek annyi zoknija van, mint Himnuszban a balsors. (A papucsért nem vállalom a felelősséget, de a RK se. Apósom vette magának, de neki nagy volt, úgyhogy kellett kezdeni vele valamit, nemdebár.)

Mindenesetre végre itthon vagyok, és a tegnap délutánt már a szokásos felállásban ünnepelhettük mink csajok:

A Bűnök Barlangja, papagájsegg színű környezet, papagájsegg színű horgolnivaló, valamint Poci. Ha nem kéne csinálni semmi mást, akkor is ellennék ezzel, semmi kétség.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/03 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz