RSS

ősz kategória bejegyzései

Eská 7/38 – Horgolt sapka

Van nekem egy ilyen szégyenfalam, ni:

ami tele van horgolékkal,

és átkozottul ideje már, hogy legalább egy részét felszámoljam.

Úgyhogy ma a legfelső sorból jobbrul azt a nagyot elkaptam, aztán addig dolgoztam rajta, amíg ez lett belőle:

Az üvegecskékben a legkisebb fonalmaradékocskákból horgolt rozetták vannak, úgyhogy azokat is elkezdtem felszámolni, mert ezek olyanok, mint a poloskák, folyton újratermelődnek:

De most sikerült megszabadulnom kilenctől, kis öröm is öröm.

Mivel régen láttátok Boldizsárt, íme:

Szeretném megjegyezni, hogy nekem ez a sapi sokkal jobban áll, talán mert nincs a fejem tetején a fülem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/08 hüvelyk újracucc, eská, nyár, ősz

 

Eská 7/20 – A struccpolitika következményei

Mint tudjuk, nekem rohadt hosszú buszútjaim vannak. Ezek alatt most már nemigen vagyok képes másra, mint hogy zenét hallgassak, az ablakon bámulgassak kifelé, valamint horgoljak. Ha nagyon muszáj, tudok ugyan olvasni meg gépelgetni is, de ahhoz nagyon ott kell lennie a muszájnak: a busz ráz, a betűk pattognak, szemem meg nincs csak kettő, és nagy élvezettel használom őket, amely tevékenységhez a továbbiakban is ragaszkodom.

Az ablakon kinézegetni már nem nyújt sok változatosságot, lassan az összes kutyaólat ismerem azon a negyvenöt kilométeren. Marad a horgolás. Ez utóbbi viszont mostanra olyannyira átszövi az én buszútjaimat, hogy amikor a múltkor az egyik kollegina az okostelefonokról és utazásokról beszélgetett a diákokkal, akkor közölték vele, hogy “MÁK tanárnő viszont horgolni szokott a buszon”. (Mit tehetnék, no, a diákjaim egy része ugyanazon az útvonalon evickél tanulóba és vissza, mint én. A Dunakanyar egy kis falu.)

MÁK tanárnő, bár ezt a diákok nem tudják, tényleg azért horgol, hogy túlélje a rohadt hosszú buszutat, mert amúgy nemigen foglalkozik a végeredménnyel, csak horgol, horgol, meg horgol. Hetvenkét szemmel kezdi, alul egy rövidpálcasor, felül egy rövidpálcasor, középen huszonhét sor marokkói szív, kábé három út oda-vissza, oda-vissza Szentendrétől Esztergomig, kész? kész. Aztán hazaérkezés után oda se tekintve besuvasztja a kész példányt a Kallax polcon a kosárba, következőkor meg kezdi elölről. Nyilván időnként elfogynak a fonalak, és akkor az esztergomi rövidáruboltban gyorsan vesz az ember néhány gombolyaggal, de hát a fonal az ilyen, elfogy.

Ma volt annak a napja, hogy kiborítottam a kosarat. Mamii.

Mamiiiii.

MAMIIIIIII.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/01 hüvelyk ajándék, eská, tavasz, tél, ősz

 

7/91 – Maszogós

Annyira de annyira hétvégét tartok én most, hogy még boltba is nyafogóruhában mentem.

A mai napot igen lusta maszogással óhajtom tölteni, amibe persze azért belepuszil egy kis savanyúkápis kenyér meg más ezmegaz, de a szőrös hátramozdító igen rossz hatással van rám, úgyhogy nem számítok világrengető akciókra.

Pedig látjátok ugye, mennyi rendezgetnivaló lenne itt ebben a kuplerájban.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél, ősz

 

7/90 – Matéria

Szeretném büszkén és melldöngetve kimondani, hogy fekete pénteken én bezzeg nem veszek semmiccse, de sajna nem megy, kénytelen vagyok elkúszni szemránckrémért, én rút szibarita váz. A héten már a tubust is kettévágtam, hogy kikotorgassam belőle az utolsó körömcseppig a matériát, ma pedig végre van annyi időm, hogy eltotyogjak pótlásért. Hogy éppen fekete péntekre jöttek így össze a dolgok, arról én nem tehetek.

Tegnap a Repülő Kutató és Professor Krtek is hazaértek Poci legislegnagyobb gyönyörűségére, a cicu ugyanis (búsan kell bevallanom) mindent összevéve nem volt teljesen elégedett az én áldozópapnői tevékenységemmel az esti rituáléban. Tegnapelőtt még kegyeskedett odafáradni hozzám, amikor már az ágyban feküdtem, és simogattatni magát, de valószínűleg úgy vélte, nem érdemes strapálnia magát gumikacsázásokkal meg effélékkel. Bezzeg tegnap este, huhú.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/29 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/89 – Potpurri

Setétben megyek, setétben jövök, úgyhogy nesztek random képek, változatos témákban, időpontban, helyszínen és minőségben. Én szóltam.

A keserves valóságnál mindenképpen jobb így is. Abban ugyanis tegnap este óta kitartóan és folyamatosan esik, nekem ma reggel kétszer kellett benyomni a szundit, a hajam fel van robbanva, a képem meg olyan gyűrött, hogy azt se tudom, hogyan rúgja majd ki magát Esztergomig.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/28 hüvelyk eská, galéria, macs, ősz

 

7/88 – Heveny

Tegnap nyavalyásan hosszú és igen munkás napom volt, mire a végére értem, már csak a rövidáruboltot akartam, de az persze addigra bezárt, úgyhogy inkább búsan hazatotyogtam. A buszról viszont le kellett szállnom egy kilométerrel korábban, mert a Berci nevű mendikás macskának elfogyott a száraz papija, ha pedig az ember szerződést kötött egy macskával (“alulírott ezúton fogadja meg, hogy a továbbiakban Vörös Bertalan reggeli és esti etetéséről gondoskodik, melyért cserébe nem kap semmit”), azt tiszteletben kell tartani. Mindenesetre mire bezuhantam az ajtón, öreg este volt, Poci pedig természetesen ott állt az előszobában, mint egy egyszemélyes, szőrös, szemrehányó fogadóbizottság. Naná, hogy nem azt kérdezte meg, “Milyen napod volt, mami?”, hanem azt, hogy holakajám. Úgyhogy tápláltam őt is meg Bercit is, és végül magamra is gondoltam. Végül. Höhh. És oly bús voltam és elgyötört, hogy főztem magamnak egy kakaót is. Itt ezeken a tájakon sem kakaót, sem lágytojást nem szoktam magamnak főzni, azokat a Repülő Kutató prezentálja nekem, amikor nagyon le vagyok roggyanva, de ezúttal nincs Repülő Kutató, azazhogy van, de messze. A legutóbbi információm az volt róla, hogy éppen San Francisco tizennyolcadik legjobb kínai éttermében ül Professor Krtek és más kollégák társaságában. Grr.

Mindehhez ráadásul már megint kezdek kalapács és üllő közé kerülni. A harmadévesek meg a gyakorló óvodájuk, mint (szinte) mindig. Az ugyan megtisztelő, hogy mindenki nekem panaszkodik a másikra (egyrészt azért az, mert ezek szerint elhiszik rólam, hogy meg tudom oldani a problemmát, másrészt meg azért, mert szintén a jelek szerint megbíznak bennem annyira, hogy nekem nyiforogjanak, ne pedig a hátam mögött), az pedig bizonyos értelemben felemelő, hogy ha megkapargatjuk, valójában mind a két fél minőségi teljesítményre törekszik, de időnként igencsak kedvem lenne hagyni ezt a moderálási feladatot a francba, összeereszteni őket egy sötét sikátorban tanteremben, aztán deathmatch. Mindenesetre ma tancsitancsi után oviba látogatok, és próbálok nem rontani a helyzeten, van már most is bajuk éppen elég.

Amúgy engem már egy hete kerülget valami felső légúti kutykurutty, amiről eddig azért nem nyávogtam itt, mert gondoltam, majd csak abbahagyja, de még mindig nem, hogy ütné meg a ragya. Mindenféle recsegős baritonhangú köhögések és az orromból meg a torkomból távozó idegen zöld létformák között tengetem a napjaim. Egyéb bajom ugyan semmi, se láz, se ízületi fájdalom, se fáradékonyság (legalábbis nem több, mint amennyi így félév vége felé szokás), viszont a tegnapi 6×45 perc pofázás végére úgy berekedtem, mint a vöcsök. No de fel a fejjel, amíg van, ez a mostani egy különleges világhét, aminek négynapos hétvége van a semekében, és a Repülő Kutató is hazajön csütörtökön. Igaz, ez azt jelenti, hogy őt is táplálnom kell, úgyhogy megvettem az alapanyagokat egy thai csirkesalátához, és a mai hazatotyogás után össze is készítem neki.

A lakás legalább ragyog, mint Salamon töke (jelzem, ez is csak addig tart, amíg a RK hazatér a tengerentúlról, mert akkor majd megint széthagy mindent mindenhol), tegnap Atilláné végigredvázta az egészet. Vele is már csak távismeretségem van, akkor gyün, amikor én már, és akkor megy, amikor én még nem vagyok itthon, a szomszédból eresztik át a pincén keresztül, és ennek ezúttal igen izgalmas következményei lettek, mert anyósom éppen akkor ugrott el negyedórára valahová, amikor Atilláné távozni óhajtott volna, úgyhogy a szomszédban bálozott ülve a nappaliban, bezárva, mint Rapunzel, amíg anyósom meg nem érkezett és ki nem szabadította. Mindez nálam két nem fogadott hívás formájában jelent meg, amelyek természetesen akkor futottak be, amikor én a gyivákokat okítottam, a telefon meg az irodámban kuksolt, nem is láttam meg, csak másfél órával később, akkor meg persze heveny pánikrohamot kaptam, hogy vajon mi a baj. És még csak ezután jöttek a harmadévesek, a bezárt rövidárubolt meg az egy kilométeres séta az iccakában.

Szóval kérem, itt továbbra is zajlik a semmi, ma háromkor ébredtem, és most már tényleg rohadtul nagy igényem van erre a négynapos hétvégémre, úgyhogy nagyon ajánlom a zuniverzumnak, ne köpjön bele, mert attól igen kevéssé leszek lelkes, és ezzel most olyan finom voltam, mint egy velencei csipketerítő.

Őtözködősbloggeri vizekre evezve: ezek a fotók egyre sötétebbek, pedig még vakuzni és világosítani is próbálok, de hát hiába, reggel nyolc előtt nem lesz jobb úgyse. Amúgy meg ezzel a kabáttal extra bizonytalan vagyok, most vettem fel először amióta kiturkáltam tavasszal, mert rohadt nehéz megtalálni a neki való időjárást. Zsebe sincs (mínuszpont), és csak vékonyabb holmik fölött tudom tetszetősen összecipzárazni (újabb mínuszpont). Még teszek vele néhány próbát, de lehet, hogy végül lemondok róla…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/27 hüvelyk eská, ősz

 

7/87 – Kápucta

Rétegekben nem ismerünk tréfát.

(Az alsószoknyát helyére ráncigáltam a fotó elkészülte után, nyugi.)

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/26 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/86 – Helyettes

Mivel éltem a gyanúperrel, hogy én ezt itt még csak meg sem említettem, gyorsan visszapillanték az elmúlt napok bejegyzéseire, oszt tényleg. Nos, kedveszkéim, az a helyzet, hogy mi már napok óta édes kettesben vagyunk Pocival (már amikor én éppen itthon vagyok, ofkorsz), minekutána a Repülő Kutató megint nevének megfelelően viselkedik. Ezúttal San Franciscóban van, és szerintem már ő maga sem meri kiszámolni az ökológiai lábnyomát az idei repülőzések után, de marha nagy tappancs lehet az, ezen az őszön már másodjára jár az usákokban. Hiába na, ilyen a tudományos élet, ha az ember felső ligás árnyvadász (ez a Shadowrunból van, azt én nagyon szerettem a kilencvenes években, és néha mostanság is visszatüremkedik pár kifejezés a küszöb alatt).

Summa summárum, itt szalmaözvegykedünk mink ketten (csak tudnám, miért húzza alá a hejesírás-elenőrző a szalmaözvegykedést). Pocinak vannak mindenféle bejáratott rituáléi, mindegyik rabszolgára külön, velem fésültetni szokta magát a kanapén, a Repülő Kutatóval meg együtt megy lefeküdni. Nagyon alaposan bejáratott szertartás ez, kezdődik a kanapé támlájának sarkán várakozó testhelyzettel, folytatódik a tipitopival a RK körül, majd amikor már tényleg ideje a lefekvésnek, gumikacsa-szerű nyikkanások következnek. A fogmosáskor is ott áll a fürdőszoba ajtajában, és ha túl hosszúra nyúlik a toalett, tovább gumikacsázik. Mikor végül felmennek a hálószobába, a RK felpizsamázza magát, addig Poci az ágy lábának és a szekrénynek fenegeti magát, majd mikor már a rabszolga átvedlett a szertartási ruhájába, Poci hanyatt veti magát a kis szőnyegen az ágy mellett, simogattatja magát, szerelmesen dürrög, és a RK papucsaihoz dörgöli a fejét. Mikor elege lesz ebből, feláll, és angolosan távozik, a RK meg végre alhat.

Na hát péntek óta nyilván nem került sor erre az akcióra, mert az áldozópap éppen Professor Krtekkel együtt a tengerentúlon van és okosembert játszik. Poci viszont egy roppant praktikus macska, úgyhogy két nap duzzogás után úgy döntött, ha ló nincs, a szamár is jó lesz. Tegnap este tizenegy körül nagy döbbenetemre tipitopizni és gumikacsázni kezdett körülöttem, majd addig nem is hagyta abba, amíg fel nem vonultam vele az emeletre. Ott némi fintergés és a bútordarabokhoz fenegetőzés után hanyatt vágta magát az én térfelemen a szőnyegen, simogattatta magát, és a házicipőkéimhez dörgölte a fejét. Majd, természetesen, miután megunta mindezt, felállt, és angolosan távozott.

Érdeklődve várom, ma este megismétlődik-e mindez.

Mint a mellékelt ábrán látható, ma nincs tancsitancsi, csak készülődés van az órákra meg du. a kozmetikus, aki szemöldököt meg szempillát fog gyártani nekem. Úgyhogy ennek örömére itt a legeslegújabb nyafogóruhám. Az anyagát, jól emlékszem, egy zsúfolt novemberi napon vettem azzal, hogy “kérek ebből az élénkpirosból három méterrel”, mire Szilvi azt mondta a méteráruboltban, hogy “eddig mindenki fakópirosnak hívta”, mire én, hogy “a mai nap után nekem már minden élénkpiros”. Hell yeah.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/25 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/85 – Ficninap

Még nyolc előtt elküldtem három hivatalos levelet, és kitöltöttem egy 68 kérdésből álló monstre kérdőívet, majd arra az executive döntésre jutottam, hogy elég volt a társadalmilag hasznos ténykedésből, máma innentű Szent Heverde és Erik napja lesz.

Már ha hagynak.

És ha nem fulladok bele a káoszba.

Meg ha nem terelik el a figyelmem más befejezetlen projektek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/24 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/84 – Képzavar

Azt hiszem, az alábbiakban ahelyett, hogy megpróbálnám lefotózni magam (ebben az órában csak némi színes maszat látszana belőlem, hanyagoljuk), inkább abból tartok rövid bemutatót, hogy miért szeretnék most visszagurulni az ágyba, és fejemre húzni a paplant meg a macskát.

Térjünk vissza ennek illusztrálására a tegnapi naphoz, amikor a gombperec végeztével ez fogadott a munkázó helyem előtt,

a buszmegálló felé bandukolvást sem volt kevésbé baljós a látvány,

hogy aztán végül a buszmegállónál csúcsosodjon ki mindez egy küszöbön álló élien-invázió előszelévé (tudom, hogy képzavar, de szinte büszke vagyok rá, ilyen képeset, ilyen zavarosat, én, egyedül!).

Bezzeg itthon ez fogadott:

Na akkor most képzeljétek el ezt az utat visszafelé, ötször negyvenöt perc pofázással súlyosbítva. Az lesz most.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/23 hüvelyk macs, ősz

 

7/83 – Gyalul

Most nem azért, mert három órát aludtam az éjjel (pedig de), meg nem azért, mert ebben a három órában válogatott rémálmaim voltak (lovecrafti rémálmok voltak, LOVECRAFTI!!!), meg nem is azért, mert öt óta ittfent pörgök, buszutazom, oviba látogatok és konferencián szekcióelnökölök (pedig ez is igaz), de olyan irgalmatlan le vagyok gyalulva lelkileg, hogy ha nem fogadtam volna meg, egy évig nem veszek ruhát, most bementem volna a Hádába. Úgy, mint a szél.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/22 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/82 – Rágcsál

Miután kinéztem ma reggel abba a ködös szmöttybe, amit időjárás címén tálalt elénk az anyatermészet, kénytelen voltam belátni, hogy aki bújt, aki nem, megérkezett a polár kötényruhák szezonja. (Mármint a kinti világba bele is, nem csak a kanapén nyafogáshoz.) Ennek örömére (örömére egy frászt) megegzamináltam a szekrényt, és realizáltam, hogy az odakintre hordott készlet egyre lerobbantabb, a cakkruhákon kívül már csak két-három olyan van, amit ki lehet vinni a nagyközönség elé, a többit csendben megrágcsálta az idő vasfoga. Ezt orvosolni kéne, a fenébe is.

Mikor, kérdem, mikor.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/21 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/81 – Gukker

Mindjárt november vége van. Azt nem tudom, másokkal mi a stájsz, de én már vágom a centit a szorgalmi időszak végéig. A diákok egyre fáradtabbak, én dettó, és ilyenkor ugyan mindig kapok egy rövidke bűntudat-rohamot, hogy pofám lapos, mások napi nyolc órát kapálnak egy futószalag mellett, de az efféle rohamok sem adnak plusz energiát, amikor éppen dolgozóba vonszolom magam.

Mindehhez egyre nyűgösebb vagyok attól, hogy milyen rühesen hosszú ideig döcög a buszom végig az egész Dunakanyaron. Oda másfél óra, vissza másfél, mire hazaérek, már szinte mindig este van, a reggeli induláskor meg egyre sötétebb. Ez a hét amúgy különösen súlyos lesz, pénteken és szombaton is hatkor indulok, technikailag még az éccakában, pénteken ráadásul egész nap ott kuksizok a házi konferenciánkon, és még le sem léphetek angolosan, ha éppen megunnám, mert szekciót kell elnökölnöm.

Pusztán a móka kedvéért épp pénteken lesz az is, hogy a Repülő Kutató távozik San Franciscóba, aztán egy hétig a színét sem látom. Igaz, amúgy se látom sok színét neki, olyan társasági életet él mostanság, mint egy bonviván: reggeli a francia nagykövetségen, vacsora a belga nagykövetségen, állófogadás a cseh nagykövetség szervezésében, istenbizony nem is tudom már, éppen hová megy és ott mivel etetik. Nyilván ehhez egy csomó seggelés is van bizottsági üléseken meg könyvtárakban meg az irodájában, recenziók meg levelek meg kitöltendő nyomtatványok, de én két falu között ingázom, és csak kis látcsövön keresztül látom az ő világát a 880-as buszon döcögtömben. Úgyhogy, mi tagadás, ezen a gukkeren át bizony úgy fest, hogy “uram, maga megnyerte Dél-Amerikát”, így néz ki egy tudományos kariőr csúcsa. A büdös bélgázok ráadásul kétféle kagylót is adtak a vacsijukon, és a pincérek többször is körbejártak sült krumplival. Na amikor ezt elmesélte, akkor speciel közöltem vele, hogy én most őtet utálom. Amúgy, komolyabbra fordítva a szót, nem irigylem tőle ezt a kariőrt, tényleg nem. Elég jól tudom, hogy mennyi szikkadt kenyércsücskön rágódás van a kutatói létben, milyen rengeteg belefeccölt idő meg energia, hány visszadobott tanulmány, mennyi sikertelen pályázat és milyen sok magányos kétség. Tulajdonképpen még azt se akarom, hogy magával hurcoljon ezekre az alkalmakra professzorfeleségnek, hogy aztán ott ácsorogjak decens biodíszletként (bár a kétféle kagylóval meg lehetne venni engem kilóra, pláne ha sültkrumplit is adnak mellé, és én ilyen alkalmakra igenis ki tudom csippenteni magam, ha muszáj, sőt, még úgynevezett inteligencs társalgásra is képes vagyok). Őszintén, a kisfaszom akar “és bé neje” lenni, én eddig is a magam erejéből lettem senki, és ezt a jó szokásomat továbbra sem szeretném levetkőzni. Épp csak kicsikét elegem van már abból, hogy gukkeren át nézzem, mi történik.

Viszont, mint tudjuk, mások napi nyolc órát kapálnak a futószalag mellett, úgyhogy pofám lapos, megyek tanítani.

Nyugi, erre veszek még kabátot meg efféléket. Azt még észben tudom tartani.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/20 hüvelyk eská, ősz

 

7/80 – Szottyan

Ma ugyan egészen sokat ácsorogtam a szekrény előtt, de minden, amihez kedvem szottyant volna, magas sarkú cipőt kért, én meg nem kértem magas sarkú cipőt. Úgyhogy ez lett belőle, ahogy szottyan, úgy puffan.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/19 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/79 – Sárga

Enchilada-szószok, kenyerek és más szöszmöték közepette majdnem lemaradtam mára a blogbejegyzéssel, de mint a borravaló. Leginkább azért, mert csak most jutottam oda, hogy hajat mossak, az azelőtti állapot meg igazán nem volt mutogatnivaló.

Ugye?

Mivel viszont a világ árukapcsolások mentén működik, a szép új nyafogóruhámat csak a hajammal együtt lehet megtekinteni. Ez utóbbit pedig igenis mutogatni akarom. Majdnem olyan sárga, mint ma délben volt odaki a nyírfa az ablakom előtt,

Poci meg különösképpen szereti az anyagát.

Nyamnyam.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/18 hüvelyk eská, ősz

 

7/78 – Villany

“Az utolsó oltsa el a villanyt” – jutott eszembe tegnap, amikor elhagytam a munkázót. Ezúttal ugyanis én voltam az, már persze ha nem számítjuk a portást, aki utánam integetett, aztán feltehetőleg tovább horgolta az amigurumi mikulást. (Mink olyan hely vagyunk, hogy a portások is majdnem mind nők. És köztük vannak olyanok is, akik kézimunkáznak.)

Ma amolyan “tanári vasárnapom” van, ami azt jelenti, hogy előbb a munka, aztán a szórakozás. Mivel az nyilván nem festett volna sehogy, ha a pendrájvval fotózom le magam, amin a diákoknak összepakolt és összepakolandó anyagok vannak (ma tényleg el akarom küldeni ezeket, fene bele), a szórakozást mutatom meg, mert majd olyan is lesz.

Majd. De előbb a munka.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/17 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/77 – Meskete

A hetes egy bűvös szám, a mai nap bejegyzésére meg három darab is jutott belőle, ami aztán tényleg és roppantmód bűvös esemény. Úgyhogy ezen a bűvös napon el is megyek tanítani jól, mert az ember mégse éldegélhet mesevilágban.

Bár azért, hm. A tanítás önmagában is mindennap új varázslat (még a felnőttek tanítása is, nemhogy a kicsiké), és a munkahelyem környéke sem az a, hogy is mondjam, lepukkant brutalista lakótelep. Az ember döbbenetes gyorsasággal képes alkalmazkodni az éppen létező adottságokhoz, olyannyira, hogy esetenként már észre sem veszi, milyen különleges környezetben húzza az igát. Néha muszáj emlékeztetni magamat, hogy hol vagyok és mit csinálok, úgyhogy tegnapelőtt a fényzőgépem is vittem magammal munkázóba, és két óra között, mikor kiugrottam az út túloldalára egy cigiszünetre, kattintottam vele néhányat.

Hát kérem, amikor én átmegyek egy novemberi délben az úton, hogy túloldalt elszívjak egy cigit, és onnan visszanézek a munkahelyemre, ezt szoktam látni,

amikor pedig körbefordulok a tengelyem körül, ezt

meg ezt.

Nyilván ez csak mérsékelten írja felül azt, hogy ma például négy hallgatónak fogok 5×45 percen át zengedezni az önfejlesztő aktivitás fejlesztésében használható szociogén szükségletekről, és én ugyan (mint a mellékelt ábra sejteti) minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy ébren tartsam a közönséget, de azért, na.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/16 hüvelyk ősz

 

7/76 – Úgymond

Mielőtt azt hinnétek, hogy nekem nincsenek is úgymond semleges színű ruhadarabjaim.

Na persze attól, hogy éppen krumplibarnába öltözöm némi koszszürkével és hullottlevél-sárgával, nem kell elkeseredni. Tegnap is nédda milyen szép vadszőlőt láttam,

és a buszmegálló felé rohanvást a Kísértés is szembejött egy állványon,

de én hős voltam, kattintottam egyet a géppel, aztán futottam tovább.

Ma viszont valószínűleg be fogok szabadulni kicsinyt a Bűnök Barlangjába, mert a megvehető kísértések helyett inkább azzal a sok köbméter alapanyaggal kéne foglalkoznom, amit ott spájzolok. Holnap úgyis tancsitancsi.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/15 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/75 – Két óra

Ennyi időbe telt, hogy ma reggel összerakjam magam, aztán az is hogy néz ki, na ugye.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/14 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/74 – Lapát

Amikor már úgyis zajlik, úgy illendő, hogy az ember tegyen rá még egy lapáttal, mert attól lesz igazán szép. Én például elkenődés ellen felvettem egy csomó egészen félelmetes tarkabarkát, közte azt a cipőt is, amitől másfél óra álldogálás után már garantáltan csillagokat fogok látni.

Ha egy kis szerencsém van, ezt a másfél órát a diákok előtt fogom abszolválni, nem a buszon, még útban a munkázóba.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/13 hüvelyk ősz