Úgy fest, a bagolyra vagytok a leginkább kíváncsiak, hát tessék, a bagly.

A baglyok.

Igen, kettő darab is van belőlük, és ha úgy adódik, lesz még több is, de ezt teljesen a szerencsére bízom, mert valami esélyt adni kell a zuniverzum titokzatos mocorgásainak és terveinek is, nemdebár.

Szentendrén élni talán leginkább azért szórakoztató, mert ez a patyomkin-falu véletlenül sem olyan, mint amilyennek az idelátogatók hiszik. Ez igen sok vicces apróságban megnyilvánul, például az adventi vásár (mármint boldogabb idők adventi vására, ezen a télen az se volt) látszatra a Dumtsa Jenő utcán zajlik, ahol tizenöt fabódéban árulnak forralt fehérbort, forralt vörösbort és forralt eperbort. Mindeközben viszont van a főtéren egy kapualj, ahol ha bekutyagol az ember, helyi iparművészek portékáit veheti meg. Hát itt nézett velem szembe egy asztalról a kis kék bagoly két vagy három évvel ezelőtt, én meg rögtön tudtam, hogy ő most hazajön velem.

Ilyen micurkákat akkor a legnagyobb öröm találni, amikor már tudod, hogy ki a művész, aki készítette, na meg azt is, hogy van már otthon egy testvérkéje.

A tesót a Repülő Kutató kapta valamikor ajándékba a nagynénjééktől, ezt meg én kaptam ajándékba saját magamtól, és mindkettőt igen nagy becsben tartjuk. Minden ok nélkül, mert azt úgy kell.

Következő alkalomra való plusz kínálatom ezúttal egy díszpárna-huzatot tartalmaz, amiben az a spéci, hogy ezt ti még sose láttátok, pedig évek óta megvan. Na vajon miért.

Vasárnap du. mesélek is.