Már túl vagyok a munkanapom felén, de a képet még reggel lőttem indulás előtt:
A külvilág népe meg ezt látta belőlem:
Este pedig névnapi bulira megyek, juhé.
november 2013 havi bejegyzések
276 – Ősz és tél között
Ilyenkor van az az egy-két hét, amikor semmi sem jó. Hiába készítem elő a ruháimat, vagy mosom meg a hajamat, vagy iszom kakaót, akkor is szedett-vedett vagyok, kócos és savanyú.
Az ősz és tél közötti átmenetet bírom a legkevésbé minden évszakból-évszakba eset közül. Sebaj, innen még legfeljebb egy hét, és belejövök.
277 – Egy cél, slussz
Tegnap később érkeztem haza és nagyobb hidegben, mint amire eredetileg számítottam. Egyenes következményként a mai napon egyetlen célom volt a ruhadarabjaim összeválogatásában: nem akarok fázni.
Erre még jön amúgy egy kabát.
278 – Nem mintha lenne mentségem erre…
… de például egy Heremod nevű csóka a saját asztaltársait mészárolta le részegen.
Ahhoz képest mi ez a mai áutfit, na ugye.
(Próbáltam vigyorogni, de nem lett ember elé való látvány, még annyira sem, mint ez itt.)
281 – Répa
A mai nagyon-nagyon itthonülős, bamba, frankfurtilevesfőzős vasárnap lesz, sehol semmi érdekes. Úgyhogy, íme, itt a második számú nadrágom. Ha bármikor visszajön divatba a magas derekú, répaszárú mamifarmer, én készen állok.
Bár az is lehet, hogy visszajött már valamikor öt napra, csak én nem vettem észre.
282 – Pacsirták és baglyok
Tudjátok, milyen az, amikor valaki olyannak kell délután négyre mennie tanítani, aki kora reggel van a legjobb formájában?
Na, körülbelül ilyen.
(És ezt is éppúgy meg fogom oldani, mint az összes többit. Mielőtt még felmerülne bármi kétely ezzel kapcsolatban.)
283 – A boltig meg vissza
Végre eljött a kedvenc rettenetes sálam szezonja.
Egyelőre ugyan nem tudok sokkal több jót mondani a mai napról, de hol van még az este.
284 – Nagyon november
Ismét egy olyan nap, amikor öltözködés címén találomra dolgokat hajigálok magamra az e heti adagból, többek között a ’93-ban vásárolt bakancsomat. (Hát ezért van nekem annyi ruhám, mint a fene.)
285 – Nincs mese, meghalt Andersen
Mi tagadás, vannak olyan napok is, amikor tényleg semmi más ambíció nem vezet az öltözködésben, mint hogy legyen pár meleg holmi, amit magamra hanyigálhatok.
Igen, ez is egy ilyen nap.
286 – Mese a manólányról, aki… hoppá.
Elnézést. Vannak ziccerek, amiket nem lehet kihagyni.
Meg aztán, mennyivel murisabb a fenti, mint ez itt:
287 – Műsorváltozás
Még lenne egy felvonás a novemberi vállalásból, de tegnap muszáj volt kimosnom a ruhámat, a nagy családi ebéden leettem valami zsíros plöttyel. (A legvalószínűbb gyanúsított a birsalmás csirkecomb szósza – hja, ezek a családi ebédek mindig veszélyesek).
Úgyhogy voálá, műsorváltozás.
288 – Mese a pulóverről, aki unatkozott egyedül
Úgyhogy lett belőle egy kardigán meg egy sapka. És még ennek a mesének sincs vége.
289 – Mese a boszorkányról, aki szombaton tanítani indult
Most még ezzel kell beérnünk, de mire a terembe lépek, sokkal barátságosabb arcom lesz.
Reméljük.
292 – Mese a pékasszonyról, aki hajnalban kelt
És a neve pedig vala neki Maruszja.
Mindemellett nem pirogot sütöttem, hanem calzonékat. Hozzávetőleg.
293 – Mese a mohamanókról
Az a gyanúm, egész héten úgy fogok kinézni, mint egy meseillusztrátor rémálma. Kiváló kötényruha ez, épp csak bármivel próbálom párosítani, folyton elém villannak olyan képek, mint például Csipkerózsikáék konyhájának másodszolgálójáról, aki tollfosztás közben aludt el.
Na mindegy. Ha nem tudsz mit tenni ellene, legalább élvezd.
Intermezzó – Novemberi kihívás
Gyenge vagyok, mint az őszi légy, nyelvem, akár a tapló, de muszáj lesz akár enhajamnál fogva is kirángatnom magam ebből, mint Münchhausen báró tette. Úgyhogy gyerünk, új feladat: egy hétig ehhez öltözöm alá, fölé, mindenfelé.
Meleg kötényruha nyamvadt novemberekre, friss átalakítás egy korábbi szereplőből. (Mondtam már a 322. alatt, hogy a következő fellépésén másképp fog kinézni. Így is lett.)
Minden nap más - mindennap más 