“Oké, azt értjük, hogy hasmenés, de mijaza pszichoszomatikus?”
macs kategória bejegyzései
13/252 – Bodza
Tájaksz, lábaksz, Böci meg bodza többféle változatban, pedig a szörpöt még elő se vettem. Tegnap munkába menet elképesztően kéklett a Duna keleti partja, ohne filter. És igen, itt a kék dívány is meg a többi piaczsákmány.









13/245 – Dívány
Növényzet, Szentendre, macskáksz, lábaksz. Meg egy dívány*.









* A bridzsitdzsonszban van egy olyan jelenet, amikor bridzsid felveszi az anyja által előpakolt ruhát a karácsonyi partira, aztán azt mondja magában: “Tessék, kellett ezt anyámra bízni, most itt állok talpig díványba öltözve” Ezt én már rég szerettem volna kipróbálni, de aztán ma a piacon a vándor ruhabóttal végre sikerült.
Még van náluk pár színben. Ha bejön ez a dívány, azokat is megveszem.
13/244 – Számjegyek
A RK még alig tette ki a lábát a lakásból, mi máris elkezdtünk tönkretenni Dógokat – természetesen a Drága Dógok azok, amiket mi ilyenkor tönkreteszünk, esetleg a Pótolhatatlan Dógok, mikor melyik. Ezúttal a Drága Dógok voltak azok, az anyósoméktól levetett Lux porszívó, ami még ebben az uraságoktól levetett állapotában is hatszámjegyű pénzért vesztegethető példány.
Na ebből a hat számjegyből törött le tegnap néhány darab, mert én úgy gondoltam, rendes háziasszony leszek, és kiporszívózom a fürdőszobát (aztán felmosom, a szanitereket alaposan lepucolom, bevágom mosógépbe a szőnyegeket is meg effélék). Hugó, az őrgróf ezzel szemben úgy gondolta, hogy BULIVAN!, és miközben én a porszikát hurcolásztam, átrontott a két lábam között, és talán még kapkodott is a bokámhoz, de ezt már nem tudom pontosan felidézni. Mindenesetre a porszívót leejtettem, a számjegyek sok kis műanyag darabka formájában szétrepültek, Hugó meg teljesen sértetlenül, bár némiképp indignálódva eliszkolt. Azóta a porszika működik ugyan, de sokat vesztett régi pompájából, például nem lehet behúzni a kábelt, mert az a miskulancia is eltörött. Hugó persze remekül van, még nem csináltam belőle csergebugyit, de sohase mondd, hogy soha.
Az egyetlen tényező, ami többé-kevésbé gondoskodni tud arról, nem verem rommá a következő hónapban a házat, az az, hogy nemigen leszek benne, annyi a meló. Hugó cserébe benne lesz mindvégig. Az Úr irgalmazzon nekünk.
Megyek piacra. Remélem, nem gyújtják fel a házat a dögök, amíg odavagyok.
13/238 – Bökdös
A színek is olyanok, mint a macskák: ha én nem megyek oda hozzájuk, ők jönnek hozzám, és bökdösnek. Galéria!









13/230 – Teatojás
Üzenetem haza, a RK irányába, reggel, de már a munkahelyemről, negyvenöt kilométerrel odébbról:
“Az őrgróf ma hajnalban bólingozott a teatojással. Ki is verte belőle a teafüvet. Valamelyest felsepertem, de jönnöm kellett.”
Az ott az őrgróf, a bokámnál. Nem vagyok lelkes. Ő nagyon lelkes. És, azt hiszem, némi démoni megszállottságot is agnoszkálok rajta, de lehet, hogy csak a vaku az.
13/224 – Zsákmány
Most sem tudok semmi extrát prezentálni, Böcik meg tavasz, ennyi a heti zsákmány.









13/212 – Böcik
Asszem vakációm van, de a zélet továbbra is munkalevelezéssel és szakdolgozatokkal van teleprüntyölve, plusz még ma meg kell csinálnom egy vizsgaidőpontos táblázatot, ami szintén a szívem csücske, úgyhogy azt vélem, ideje beküldeni a helyetteseket. Íme, az időjárási viszonyokra való tekintettel beizzított elektronyos radiátor, mely előtt MiniBöci és MaxiBöci éppen valami érthetetlent művelnek az összegyűrt szőnyegen. (Nyugalom, minden alkatrészük megvan, bár ez a fotó alapján nehezen hihető.) A rendezői balon túl amúgy a filcpapucs és felemás zokni folytatásában természetesen BácsiBöci van egy kupac papírral és egy laptoppal.
Én nyilván nyafogóruhában vagyok, és még csak meg se fésülködtem.
13/210 – Robban
A hetem röviden: megyek körbe, mint a bolondóra, közben meg berobban körülöttem a tavasz. Galéria!









13/196 – Fű, fa, virág
Plusz némi kaja. Meg macska. Meg készülődés Idusra a már szokásos terüljasztalkámmal. Meg kalandozásaim a Krisztinában és tovább. (Dzsí, milyen ordenáré ronda tüzépbarokk betonpalotákat gyártanak éppen a Várban.)









13/189 – Érdemes
Kezdek igen egysíkúvá válni ezekben a galériákban is, de hát mit tehetnék, összesen háromféle dolgot tudok mutogatni: a) hülye kiscicáim, b) kaja, c) a helyek, ahová járok munkaügyben.
A többi már tényleg mutogatásra sem érdemes.









13/182 – Ceremónia
Ez a hetem is milyen kis vidámkának látszik innét ebből a galériából nézve, megesz a csuda, vajon hogy csinálom. Egész héten fent ülök a szopórolleren, oszt mégis úgy látszik, mintha szünet nélkül hedonizáltam volna.




































