RSS

macs kategória bejegyzései

7/222 – Madzag

Nagycsütörtökön máskor is posványul érzem magam, most aztán meg pláne. Grisette fél napon át állította makacsul, hogy neki nincs akkuja, majd madzagon tartva is lemerült, onnan pedig órákba telt annyira feltápászkodnia, hogy most nagyon-nagyon hosszú töltések árán hajlandó egy blogbejegyzésnyi időre visszamászni önmagához. Töltőre téve is ugyanolyan gyorsan merül, mint nélküle, és csak akkor hajlandó töltődni, amikor ki van kapcsolva, úgyhogy tényleg meg vagyok lüve. Gondolom, az akku öregedett el vagy mi, de nem a legjobbkor jött nekem ez, annyit mondhatok. Jaj, a szakdolgozóim. (Kínomban írtam nekik már levelet is, hogy bocsibocsi, de ez most rohadtul vis maior.) Nyilván ez így nem maradhat, úgyhogy rendeltem magamnak egy új gépet, de hát ki tudja, mikor szállítják ki.

Mindehhez meg tegnap, amikor Grisette-telen búbánatomban varrni próbáltam egy kicsit, Erik is elhalálozott, ójaj. Kezdek gyanakodva nézegetni mindenkit, aki a környékemen madzagról működik. Ha még a konyhai robotgép is bemondja az unalmast, én a Dunának megyek.

Amúgy másként minden fasza, a nyírfa vadul zöldül,

a nyafogóruhák és pici zoknik melengetik az én jeges lényemet,

Poci meg hát Poci, és ennél többet nem várunk el tőle.

Ebből is kimászunk, az árgyélusát neki. Kimászunk mi mindenből. Ti meg beszéljetek hozzám, mert ugyan lehet, hogy csak ritkásan tudom megnézni, de most tényleg szükségem van rá.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/09 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/215 – Kóci

Éppen hajat szárítok és kenyeret sütök, ennélfogva úgy gondoltam, megkíméllek titeket kóci fejemtől és lisztes klepetyusomtól, helyette inkább lőttem néhány képet arról a napfényes, kóci és tarka kuplerájról, ami éppen a Bűnök Barlangjában honol. Avec Poci.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/04/02 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/212 – Szabadnap

Semmi sem lett jobb, sem pedig rosszabb tegnaphoz képest (bár apósomnak hálistennek már nincs láza, és az állapotáról azt mondták, hogy stabil), de én most a biztonság kedvéért inkább beküldöm a helyettest, mert én mára szabadnapot vettem ki nyavalyás életemből, úgyhogy most a futonomon hevergélek, csokit eszem, és Poirot-t nézek.

Nesztek Poci.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/30 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/205 – Phyllis

Úgy hiányzott nekünk ez a havazás, mint halnak a bicikli. Amikor legutóbb kimentem mászkálni, a sarkon a mandulafa éppen roppant jó egészségnek örvendezett a napsütésben,

most bezzeg úgy ülünk itt bent, meg ő is odakint, mint egy Janus Pannonius versben*, csak nem a Dunántúlon. Vagy de. Amennyiben a Dunántúl pont a Dunánál kezdődik.

No de legalább tudom, mitől ilyen flúgos most a macska. Frontérzékeny a lelkem.

* Egyszer valamikor írtam “válasz Janusnak” epigrammákat olyanok nevében, akiket kipécézett az ő epigrammáiban. Mekkora elpazérolt életművön ülök, heh.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/23 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/204 – Gyöngyös

Vasárnap lévén úgy gondoltam, kipintyölöm magam, aztán felőtözöm bíborba, bársonyba, gyön… meh, nincs gyöngyös koszorúm. Ez felháborító. Mindenképpen orvosolni kell. Egyszer. Majd.

Tegnap rákérdeztem, miről szeretnétek olvasni, aztán legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy bármiről, de főként a szófosás érdekel. (A “merengés” az én elképzelésem szerint ezt jelenti, javítsatok ki, ha tévednék). Köszönöm a bizalmat, azon leszek.

Sajna a mai nap is hajnalban kezdődött azzal, hogy áááá, aztán fogmosás, kávé, futon, horgolás meg a szőrös szorongáscsökkentő.

Szerintem már túlságosan is belejött ebbe az egészbe.

Ma a nap se süt, ami különösen nyomasztó, úgyhogy nesztek egy kis mintha-napfény, Ludwiggal meg ficnikkel.

Egyéb hírem nem vagyon, csak hogy dolgozom azon, megszolgáljam a belém fektetett bizalmat, és minőségi tartalmakat szolgáltassak. Már kitartóan gondolkozom rajta.

Igen, sokkal jobban tudok gondolkozni, ha közben a kezem is mozog.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/22 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/202 – Villan

Ma nem kezdődött túl jól ez a nap, hajnali háromkor kuvikoltam fel arra, hogy éppen felkuvikolok, vagyis első pillantásra ugyan semmi okom nem volt rá, csak feküdtem nyitott szemmel, bámultam a plafont, és töprengtem, hogy vajon mi nincs rendben. Aztán persze rájöttem, hogy csak az, amivel mostanság mindenkinek baja van – nem dal, nem sár, nem is kutyaugatás, egyszerűen csak szorongok. Nem nagyon és nem magamért továbbra sem, de ezekben az időkben igazán nem kell meglepődnöm azon, hogy ezt csinálom.

Jobb híján felkeltem, megmostam a fogam, főztem egy kávét, aztán bevackoltam magam a futonra, de valamiért ettől sem lett sokkal jobb, pedig még egy horgolást is odacibáltam magamhoz, és úgy negyed öt környékén a madarak is elkezdtek üvölteni odakint, mert nekik most éppen a lakásépítésen meg a szaporodáson jár az agyuk, nem azon, hogy mivanmilesz. Hálistennek ekkor bekocogott a kis szőrös stresszoldó-szorongáscsökkentő-antidepresszáns, és tette, amit tennie kell,

minek következtében én is tettem, amit tennem kell (az ott a kezemben egy rózsaszín macskafésű, ha tudni akarjátok), és erről eszembe jutott egy pillanatra Rózsa Sándor,

Képtalálatok a következőre: rózsa sándor mindenki úgy tösz

ettől pedig megint jobb lett kicsit, és ezzel már ellettem volna egy ideig.

A technológia vívmányai nélkül mi mostanság teljesen meg lennénk lőve, mert a nap úgy kel fel, mint máskor, a rigók pünkt ugyanolyan lendülettel rugdalják ki a sarat a balkonládákból, és a kis szőrös hátramozdító is épp akkor kérincsél kaját meg simit, mint a jelenleginél kevésbé izgalmas időkben. A technológia vívmányai nélkül viszont lehet, hogy ugyan hamar elvinne a fekete fene, de addig angyali derűvel és tudatlanul néznénk a dombtetőről szerteszét. Mindenesetre amikor negyed hétkor pittyent a gép, hogy üzenetet kaptam, ti elképzelni se tudjátok, mennyi minden villant át hirtelen a fejemen. Én az ilyen hajnali üzeneteket máskor is pánikban fogadom, nemhogy most, itt és így.

Nos, egy távoli ismerősöm volt. Annyira távoli, hogy már nem is igen emlékszem rá, ami nem csoda, mert valószínűleg évtizedek óta nem láttam. Ez volt a legelső üzenet, amit valaha is küldött nekem. A tartalma pedig egy bemásolt izé, ami azt bizonygatta, hogy a koronavírus elmulasztható vagy kezelhető vagy mittoménmi, csak inhalálni kell forró vízzel, fejeden törülköző.

Gyerekek, én még életemben nem tiltottam le ismerőst a facebookon (bár, bevallom, vannak olyan “ismerőseim”, akik ennyi erővel akár karthauzi szerzetesek is lehetnének egy hűvös grönlandi kolostorban, mert már régen lenémítottam minden megnyilatkozásukat). Balhézni sem nagyon szoktam senkivel, ami azt illeti, csak vállat vonok azon, ha valaki égbekiáltó marhaságokat mond, aztán legfeljebb őt is elnémítom, döngicséljen másnak. Ezúttal viszont nagyon erősen kellett gondolnom arra, hogy milyen szerepet játszik életünkben a kultúra és civilizáció meg minden más olyan ok, amiért elbizakodottan a teremtés koronáinak tartjuk magunkat. Ha nem gondoltam volna ezekre, valószínűleg visszaírtam volna, hogy IDE FIGYELJ, SZIVI, az anyám veszélyeztetett életkorban van, bezárkózva és Ausztriában, a húgom három gyerekkel, bezárkózva és Szerbiában, a férjem ma megy be irányított véradásra Budapest valamelyik hisztérikus kórházába, mert apósom jövő csütörtökre van kiírva nyitott mellkasműtétre (szív és tüdő) ugyancsak egy hisztérikus kórházba, és amúgy is mindenki síkideg, NEKED MEG VAN POFÁD NEGYED HÉTKOR ILYESMIKET KÜLDÖZGETNI NEKEM KÉRETLENÜL, TE OSTOBA PICSA.

A civilizáció és a kultúra viszont megköszörülte a torkát, és én csak annyit írtam végül, hogy ez egy hoax, káros és haszontalan, arra pedig, hogy átküldte nekem, egyetlen válaszom van: törlöm az ismerőseim közül. Végleg. Gondolkodás nélkül. És abban a pillanatban.

Ezek után megmostam a hajam, megettem egy kübli zöld izét tojással és grillezett kecskesajttal, mert reggelizni muszáj,

és ki fogom takarítani a Bűnök Barlangját, mert ha már eldöntöttem, igenis civilizáció és kultúra lesz itt, de mint a kurvaélet. Rúzzsal meg katicákkal meg parfümmel, mert azt is muszáj.

Azóta amúgy sikerült újólag alaposan felkúrnom az agyamat azon a címeres dísztökön, aki a köznevelési államtitkár, és volt pofája azt mondani, hogy a NATra való felkészülésnek semmi akadálya, a tanároknak most úgyis rengeteg szabadideje van, hogy nem kell bemenniük tanítani. Mivel viszont már nagyjából kedd óta tervezek egy hosszú bejegyzést a távoktatásról mint olyanról, várjátok ki türelemmel.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/20 hüvelyk blabla, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/198 – Rágcsa

Ebben a házban évek óta nincs vágott virág. Ebben a házban, hogy őszinték legyünk, évek óta nincs cserepes virág sem a konyhai nagy zöld csíkos izétől eltekintve,

aki télen a legmagasabb konyhaszekrény tetején lakik és szenved, nyáron pedig kint csücsül a teraszon, és örül.

Mindennek megvan az oka, fiaim. A növényhiánynak és a zöld csíkos izé plafonközeli helyének például ő.

Poci borzasztó lelkesedéssel fogad mindent, ami zöld. Tavaszi-nyári piacjárós szombatokon nincs nála boldogabb macska (ezt a képet is most lőttem tegnapelőtt), mert miután hazajöttünk, rögtön beledugja szőrös arcikáját az éppen vásárolt levelekbe, aztán boldogan dürrög nekik. Itt most éppen bébi-póréhagymáknak dürrög, de amúgy ebben roppantul inkluzív, karalábélevelek éppúgy jöhetnek, mint medvehagyma, mángold vagy spenót.

Vagy, sajna, nárcisz. Merthogy esetenként nem éri be a dürrögéssel, rágcsál is. Ó, igennnn. És a folytatása is igen mókás volt, orsóférgek arckrémes tégelyben meg minden.

Még volt ugyan egy kísérletem egy évvel később a cserepes nárciszokkal, de egy macskaagy állítólag összesen négydekás, ergo az még megmarad benne, hogy “nyamm, ezt a zöldet én nagyon szerettem”, de az már nem, hogy “böe, ezt a zöldet én ki is hánytam”. Két órányi “Pocizanyád” után beláttuk a négydekás macskaagy korlátait, úgyhogy azóta nuku nárcisz. Tavasszal úgyis belefutok ilyen-olyan útjaimon dúsan tenyésző nárciszbokrocskákba, desőt, Tahitótfaluban a főút mellett vannak népek, akik eladásra növesztik a nárciszt, úgyhogy nem is bokrocskák vannak ott, hanem mező. Na hát az ilyen-olyan utaknak idénre meglehetőst lőttek – sétálni még lehet ugyan, de ki tudja, meddig -, így hát “a remény hal meg utoljára” felkiáltással a szombati piacon ismét vettem két cserép nárciszt.

Viszont, szeretném leszögezni: reménykedő vagyok ugyan, de hülye az nem. Ezek már nem jönnek be a lakásba.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/03/16 hüvelyk újracucc, eská, macs, tavasz

 

7/188 – Macera

A reggelt ezúttal kivételesen nem azzal kezdtem, hogy “holazsepim”, hanem azzal, hogy “holaférjem”. Amikor én lefeküdtem, ő már igen békésen horkolt, amikor pedig felébredtem hatkor, nem volt sehol, ami nem jellemző. (Jó, na, van úgy, hogy mégis, de ezúttal tudtam, hogy ma nem kell mennie sehová, itthoncsücsü kutatónapja van.) A nyomok (összegyűrt szőnyegek, földre hajított plüssállatok és több más efféle) a földszintre vezettek, ahol a Poci nevű szőrös terrorista üdvözölt további összegyűrt szőnyegek közül, majd a horkolás hangját követve eljutottam a Repülő Kutató hencseréig, ahol végre megtaláltam az elveszett pasit egy pokróc alatt.

Mivel nekem szupererőm a dedukszijo, könnyen ki tudtam találni, hogy itten nálunk valamikor hajnalban buli volt és ereszdelahajamat, amit én természetesen átaludtam. Hja, így fest az, amikor az ember fejére ránőnek a szőrös családtagok – hol van az már, amikor Poci idekerülése után egy hétig az ágyneműtartóban dekkolt, és csak enni, inni meg szarni járt ki onnan! (Na nem mintha hiányozna; rém strapás úgy simogatni egy macskát, hogy két párna, egy téli paplan meg egy kisbalta között heverész az ágyneműtartóban.) A Repülő Kutató amúgy meg is érdemli a hajnali macerálást, mert esténként órákra eltűnik, aztán Idegen Macskák szagát hozza haza magával. Anyósom szerint ugyan Lócit szeretni nem megcsalás, de asszem erről nem konzultált Pocival.

Hát így élünk mi itt ebben a bolondokházában, mókuskáim, házi szőrös maceragéppel meg szomszédba outsource-olt másik szőrös maceragéppel a Macskatartók Kihelyezett Tagozatánál, és szinte biztosan könnyebb lenne az élet, ha a két dögöt egy légtérben lehetne tartani, mert akkor legalább egymást macerálnák, nem minket. Fránya FIV. Lóci persze közben úgyszintén ránőtt a szomszédék nyakára: már randalírozik is, amikor nem kap idejében enni, a múltkor pedig hajnali ötkor költötte fel anyósomat azzal, hogy nincs nyitva a nappaliba vezető ajtó, márpedig ő bele akar ülni a foteljébe, és onnan nézni a rigókat. Ja, már saját fotelje is van, bizony. Egyszer majd azt is lefotózom nektek.

Addig is nesztek egy-egy sztárfotó az archívumból.

Mind a két macskáról, naná hogy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/03/06 hüvelyk eská, macs, tavasz, tél

 

7/186 – Küszöb

Ma megtudtam, hogy élőben sokkal aktívabbnak és határozottabbnak tűnök, mint a blogomon. Ebben tulajdonképpen nincs is semmi meglepő, mert ide őtözködni, nyavalyogni és kézimunkázni járok, nem kötelezően ebben a fontossági és előfordulási sorrendben. Mindenesetre ami az én életbeni aktivitásomat illeti, tegnap délután háromkor lett volna igazán érdemes megnézni engem (nem, nem lett volna az). Tegnap délután háromra ugyanis, bár nekem még négytől órám lett volna, éppen elfogyott a reggel hat óta tartó pörgés energiája, bekúszott a küszöb alatt egy kis sunyi hőemelkedés, cserébe viszont ugyanazon küszöb alatt kikúszott a hangom, és valószínűleg az eszem nagyját is vitte magával*. Egy ideig agonizáltam az asztalra tett fejjel, de aztán végül keservesen beláttam, ez most nem fog menni, úgyhogy megtörten bevonultam szólni a hallgatóknak, hogy az óra elmarad, majd pótoljuk, aztán visszavánszorogtam az irodámba, és felhívtam a Repülő Kutatót, jöjjön utánam, és fuvarozzon haza. A keresztanyja főkötőjét ezeknek a takonykóroknak, kábé ilyenkor érzi azt az ember, hogy ennek már sose lesz vége.

Mivel a szerda a blokkosított anyámkínja napja, és a potenciális áldozatok elmentek nyolchetes gyakszira, ma itthon pocolhatok a zsebkendőimmel, hála legyen a pipéknek, de főként az órarendnek. Holnapra megint összevakarom magam, ez a hét pedig a zuniverzum csodája folytán nem tartalmaz levelezős hallgatókat, úgyhogy ha a csütörtököt letudtam, annyit fetrenghetek a taknyos zsebkendőim között, amennyit csak akarok.

Őszintén, rohadtul nem akarok én már taknyos zsebkendők között fetrengeni, bőven elég volt belőle. Mára viszont inkább a helyettest küldöm be, neki a fetrengés is jól áll.

* Miközben ott ültem az irodában, fejemmel az asztalon, előbb Arany János jutott eszembe meg a Családi körből a kiszolgált kutya, akinek küszöbön a lába, azon meg az álla, aztán pedig Micimackó, aki Bagoly fájának kidőlése után sebtében verset költ szó szerinti hányattatásairól, és ebben a versben van egy olyanforma sor, hogy “arcom fődbe benyomódik”. Na akkor tudtam véglegesen, hogy nekem már nem lesz elég eszem tanítani, amikor ezen csendesen vihorászni kezdtem ott, az asztalomon fekve.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/04 hüvelyk újracucc, eská, macs, tavasz

 

7/február

Szökőnappal együtt is elég fakó-taknyos kis hónap volt ez, de azért egy galériára való tarkabarka bármilyen vacak hónapból kihozható…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/02/29 hüvelyk eská, galéria, macs, tél

 

7/178 – Légutak

Amikor hajnali háromkor arra ébredsz, hogy nem kapsz levegőt, mert a légutaid teljesen elcsömöszölődtek, mire pedig sikerül kifújnod az orrod, siralmasan fel is ébredtél, de teljesen, viszont semmihez nincs ebben az időpontban eszed, leszámítva olyan jól bevált aprószarokat, mint a horgolás meg a Midsomer Murders valamelyik korai évada.

No de legalább valaki kifejezetten kedvel engem ilyenkor, mert nagy vagyok, langyos, és nehezen mozdulok.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/25 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

7/177 – Gyakszi

Csendben reménykedtem ugyan, hogy a tegnapi “igyunk-egy-Coldrexet-mielőtt-felfordulunk-hirtelen” csak sunyi kis hipochondriás roham volt, de nem. Tényleg kaparatorkom szezon van, legalábbis nálam itt. Egyelőre ez ugyan pusztán annyit jelent, hogy időnként ordas nagy köhögések szakadnak ki belőlem, és szokatlanul halk a hangom, szinte suttogós (ha felhangosodom, na akkor jön az ordas nagy köhögés). Viszont ha nem állom útját, lesz ez még ennél cifrább is.

Nyilván az ilyesmi mindig gondos mérlegelés után dönti el, mikor szakadjon a fejedre, és ezúttal is igen magas pontszámot tudnék adni neki “tudod kivel szórakozzál” kategóriában, ugyanis mától kezdődik a gyakszihét. Ez azt jelenti, hogy csak pénteken kell tanítani mennem, addig mindenki elvonul egyéni gyakorlatra, ki ide, ki oda, nekem meg nem kell hosszú-hosszú órákon át pofáznom. Cserébe viszont egy efféle félszabad hét éppen arra lenne jó, hogy tudományos tevékenységet folytassak, mert másként megeszi a fene a disszertációmat. Úgyhogy amit a kaparatorkommal megnyertem a vámon (“úgyse kell beszélnem, hurrá”), azt elvesztem a réven. Én, mi tagadás, még legjobb állapotomban is rettentő sok hörgés-morgással művelek bármiféle tudományt, nemhogy akkor, amikor nyűgösen iszom kannaszámra a teákat.

Úgyhogy, tessék, ez a leginkább kifejező kép, amit a mai naphoz és jelen állapothoz társítani tudok.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/24 hüvelyk eská, macs, tél

 

7/176 – Zoom

Ma a hajnalt zsemlesütéssel kezdtem, visszaalvással folytattam, most meg a pokrócom alatt üldögélek bágyadtan, és az imént ittam meg egy Coldrexet, mert az az érzésem, bujkál bennem valami. Na jó, lehet, hogy csak a lustaság az.

A közönség mulattatására a fentiek miatt inkább azt mutatom meg, vajon mi lehetett az oka annak, hogy a héten több alkalommal is hiába kerestük távozáskor-érkezéskor Pocit. Nem tudtuk megtalálni, pedig végigjártuk az egész lakást. Nos, a kis büdös talált magának egy új kuckót, és erre csak akkor jöttem rá, amikor a Bűnök Barlangjában üldögélve egyszer csak meghallottam, hogy valaki horkol.

Nézzétek csak!

Hm, menjünk közelebb.

És még közelebb…

Most persze nem tehetem vissza a kék anyagok polcára a türkiz polárokat, mert akkor mi lesz a cicmic kiskuckójával. Shit.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/23 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

7/175 – Alsó, felső, király, ász

Ím, itt vagyok, jól láthatóan, ámde darabokra vágva. Alul tikokkal meg macskákkal,

fent pedig tikok nélkül, de méginkább macskával.

Békés szombatot vajmi.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/02/22 hüvelyk újracucc, eská, macs, tavasz, tél

 

Intermezzó – Lóci révbe ér

(Előzmények itt és itt.)

Amikor legutóbb bármi érdemi információt közöltem veletek Lóciról, az még a tanácstalanság és a “hátha, hátha” időszakában volt, amikor megfeszített erővel törtük a fejünket azon, mi legyen vele. Hiába cuki és simogatásra éhes és szeretetteljes és gyönyörű darab, lövésünk sem volt, hogy a nyimnyámba találunk gazdit egy FIV-pozitív macskának, aki ugyan most még egészséges, mint a makk, de csak további FIV-pozitív macskák mellé lehetne befogadni. Mivel viszont mi roppant okosak vagyunk, addig törtük a fejünket, amíg a Repülő Kutatóéból kipattant az isteni szikra: adjuk oda dajkaságba a szomszédba, anyósomékhoz. A macska gazdája továbbra is ő lesz papíron meg egyéb ilyen ügyekben, de Lóci majd a szomszédban lakik. Ahogyan fogalmazott: “Outsource-oljuk a macskát”.

Outsourcing. Remekül hangzott, neki is láttunk. Nyilván egy ilyen projekt alapos tervezést és bevezetést igényel, stratégiával meg mindennel ami ilyenkor köll. Gondos megfontolás után a direkt marketing és az élő termékbemutató módszere mellett döntöttünk, célcsoportként pedig az állatszerető nyugdíjas nőket és kiskorú humánerőforrásokat határoztuk meg. (Remélem, röhögtök. Keményen dolgoztam az előző mondaton, az árgyélusát neki.) Mivel éppen téli vakáció volt, és itt pocolt a szomszédban anyósom összes unokája, addigra pedig mi már kitapasztaltuk Lóci legfontosabb szkilljeit (=szép, bújós, barátságos, és imádja, ha simogatják), nem bonyolítottuk tönkre a dolgokat, csak megmutattuk a direktmarketing-kampány célcsoportjának, melyik ajtó mögött van a macska.

Lóci természetesen az elvárható módon viselkedett. Hanyatt vágta magát anyósomnak. Hanyatt vágta magát az unokaizékéknek. Boldog kis sikkantásokkal fogadta, ahányszor valaki bement, hogy megsimogassa. Aki simogatás után ki akart menni a szobából, annak ráfeküdt a cipőjére, és dorombolt. Minden úgy zajlott, ahogyan a mesékben, leszámítva apósomat.

Apósom nem kedveli a macskákat. Nem rúg utánuk vagy ilyesmi, csak nem igényli macskák (vagy más háziállatok) jelenlétét az életében. Addigra viszont már a reklámkampány célcsoportja keményen be volt zsongva, úgyhogy Logikus Ellenvetésekre volt szüksége. Sajna, majdnem mindegyikre fel voltunk készülve. “Lóci szét fogja karmolni a bőrkanapét.” Szereztünk macska-távoltartó szprét. (Asszem azóta sem használták, Lócit a kanapé csak annyiban érdekli, ül-e rajta valaki, akire rá lehet tehénkedni.) “Én nem fogom a macskavécét pucolni.” Sebaj, vagyunk erre elegen. “Sok pénzbe kerül.” Átvállaltuk az alom meg a kaja meg az orvos költségeit.

Summa summárum, apósom végül belenyugodott, hogy Lóci ott fog kikötni a nyakukon, úgyhogy január 12-én egy sokszemélyes processzió átszállította a szomszédba Lócit, a vécéjét, az almot, a kajáját, a Béres-cseppjét, a fülcseppjét meg az edénykéit. Mindezt beraktuk egy (Lóci eddigi lakhelyénél kétszer nagyobb) szobába, majd a Casablanca szellemében azt mondtuk a macskának, “Rajtad a világ szeme, kölyök”, és reméltük a legjobbakat.

Azóta eltelt már több mint egy hónap. Lóci az első meglepetéstől ugyan fél napig rózsaszínűt pisilt, de mire eljutottunk volna vele az állatorvoshoz, abbahagyta, és azóta sem csinált ilyet. Egy hét szobafogság után megmutatták neki, hogy övé az egész lakás, és ezt ugyan néhány napig nem hitte el, de azóta már tényleg övé az egész lakás, különösen annak simogatásra alkalmas részei (magyarán a csillárokat leszámítva szinte minden). Mivel a szomszédban törékeny tárgyak és növények is vannak quantum satis (nálunk, amióta macskát tartunk, jelentős átalakítások lettek ezeken a frontokon), erősen tartottam attól, garmadával teszi majd tönkre ezeket, de egyelőre még sem kertészkedni, se kristályvázákkal dobálózni nem volt szándékában. Kopogjuk le, ezután se lesz.

Apósom ugyan továbbra sem kedveli a macskákat, de ez Lócit (mint általában a macskákat) átkozottul nem érdekli, és a négydekás agyában az is összeállt, hogy ha valaki egy Poang fotelben ül éppen hátradőlve, a kezében borospohárral, az teljesen védtelen. Úgyhogy, bizony, már arra is volt példa, hogy beült apósom ölébe, és addig nem tágított, amíg meg nem simogatták. Győőőőzelem.

Legyünk realisták: mindez sokkal-sokkal nehezebb lett volna egy barátságtalan, félős, csúnyuska kis vakarccsal, de hát Lóci ő Lóci, úgyhogy talán most már tényleg nem kiabálom el, ha azt mondom, végül a lehető legjobb megoldást sikerült összehozni.

Ezt a képet szombaton lőttem, amikor átmentem kialmozni Őfelsége alatt, ő pedig az elvárható módon reagált. Igen, hanyatt vágta magát, hogy simogassam.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/17 hüvelyk blabla, macs, tél

 

Eská 7/16 – Szenvedéseim egy lódenkabáttal

Nézzétek, kedveskéim, én itt nem fogom leírni, mi mindent mőköltem vele, ehelyett rátok zúdítok egy csomó fotót, és nyomatékosan felhívom a figyelmeteket: ti ne csináljatok ilyet. Tényleg.

Innen indultunk:

Aztán ezek történtek:

Kérdésekre ugyan szívesen válaszolok, de nincs az az univerzum, amiben én magamtól nekiállnék részletezni az egész nyavalyás folyamatot…

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/15 hüvelyk újracucc, eská, macs, tavasz

 

7/168 – Színes szombat

Miután tegnap hazavonszoltam magam, és megettem igen-igen bézs vacsorácskámat csupa maradékból,

úgy döntöttem, hogy a szombatot megpróbálom olyan sok színnel megtölteni, amennyivel csak lehetséges. Úgyhogy újramanikűrtem magam,

ma reggel pedig körülnéztem, még mivel szállhatnék bele a tarkabarkákba.

Hát például ezekkel

meg ezekkel.

Itt már minden ki van találva, kéremszépen, mit hová és milyen módon, addig viszont még várnia kell ezeknek a cuccoknak, amíg nem végzek a lódenkabátkámmal.

Te mit szólsz ehhez, Poci?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/02/15 hüvelyk újracucc, eská, macs, tavasz, tél

 

Intermezzó – Nyugivasárnap

A szép időre való tekintettel szabadságot vettünk ki mindennémű teendőinkből, és három órán át turistát játszottunk Szentendrén.

Jajdejóvolt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/02/09 hüvelyk ajándék, blabla, eská, galéria, macs, tavasz, tél

 

7/157 – Törpegörény

Az éjjel azt álmodtam, hogy van két törpegörényem. (Valójában leginkább érdes szőrű, zsemleszínű tengerimalacokra hasonlítottak kicsi háromszögű vidrafejjel, de hát az álmok belső logikája szerint ez így van rendjén. Hé, van, aki lila sárkányokkal álmodik, mi ehhez képest egy vagy két tengerimalac-törpegörény.) Nagyon szeretetteljesek és simogatásra éhesek voltak, mégpedig szó szerint azok, ugyanis ott ültek az ölemben mind a ketten, az egyik kezemmel az egyiket kellett simogatnom, a másikkal a másikat, és ha abbahagytam egy pillanatra, haraptak belém egy kicsikét, csak úgy figyelmeztetésül. Na mármost bármilyen kicsit harapnak az ember kezébe, egy adott ponton túl így is, úgy is fájni kezd, úgyhogy ott ültem egyre zsongóbb mancsokkal, és azon törtem a fejem, ugyan hogyan szabadulhatnék el ezektől a nagyon-nagyon barátságos és szeretetteljes dúvadaktól.

Aztán felébredtem. Gondolom, senkit nem fog meglepni, hogy mindkét kezem be volt szorulva alám, és el volt zsibbadva az érzéketlenségig.

Gondolom, az sem lep meg ezek után senkit, ha mára beküldöm a helyettest. Ő legalább nem harap. (Tényleg nem.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/02/04 hüvelyk eská, macs, tél

 

7/155 – Palindrom

A mai dátum, ha még ezt eddig nem realizáltátok volna véletlenül, egy palindrom, vagyis jobbról balra és balról jobbra pünkt ugyanazt mondja. Én mindehhez igazi agglomerációs vasárnapot tartok, úgymint bekúszunk Emesébe, és elmegyünk megejteni a heti nagybevásárlást.

Tegnap este színházban voltam, megnéztem a 10-et, és még most is töröm a fejem rajta. Én ugyan kábé évente egyszer jutok el színházba, de az az évi egy alkalom valahogyan mindig erős és ütős és felzaklató, most is sikerült belenyúlnom a tutiba. Várni kell, amíg leiszapolódik, no.

Mi most elhúzunk nagybevásárolni,

ti meg nézegessetek napozkodó cicákat.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/02 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél