RSS

macs kategória bejegyzései

6/151 – Mértani

Ma reggel is éjjel ébredtem (van ennek értelme egyáltalán? amikor elkezdtem leírni, még volt), mégpedig konkrétan fél négykor. Ezúttal még csak nem is elsősorban a preindusztriális korok bioritmusa volt a ludas, hanem egy Poci nevű anarchista, aki (lövésem sincs, hogyan csinálta) az ágyam mértani középpontján terpeszkedett éppen. Figyelembe véve, hogy én is benne voltam abban az ágyban, ez még macskától is szép teljesítmény volt.

Ami a cicceket illeti, Celofán most leginkább Schrödinger elhíresült macskájához hasonlít leginkább, aki ugyebár egyidejűleg élő és halott, amíg ki nem nyitod a dobozt. Celofán ugyanezt doboz nélkül csinálja: őt már elparentálták, mi megsirattuk, a Repülő Kutató végiggondolta azt is, hogy a francba fogja majd felcsákányozni a kertben a fagyott rögöket, hogy eltemethessük a mackát – aztán éltünk tovább mindannyian. Mi néha bőgünk egy kicsit, ő nem. Lassú és lerobbant, de mindeközben kajáért nyivákol, eszik, iszik, vécézik, élezi a körmét, simogattatja magát, és megpróbálja levakarni rólunk a glazúrt, amikor belenyomjuk az Epato pasztát. Jaj de nagyon könnyű lenne most abban reménykedni, hogy a kis büdös meg fogja csúfolni a komplett állatorvos-tudományt, de legyünk realisták, és örüljünk annak, amíg jól érzi magát. Pár nap haladék is számít, amíg azok jó napok, és ha a jó napokhoz az kell, hogy háromnegyed hatkor körömnyi csirkemáj-darabokat szervírozzak egyenként, na bumm.

A “túrjuk ki helyéről a gazdit” projektet amúgy ő is egész jól nyomja, nédda.

Úgyhogy, mivel minden csak eltökéltség kérdése, most jó napjaink lesznek, én pedig a macskaszittelés mellett mindenféle egyébbel is mulattatni fogom magam, például továbbra is készülök a tavaszi félévre, brr. A helyzet tényleg rettenetes, már az egyetemi jegyzeteimet is csatasorba állítottam – úgy értem, azokat a jegyzeteket, amelyeket egyetemistaként produkáltam, amikor engem kínoztak ezzel a tárggyal, amellyel most nekem kell kínoznom másokat. És, aujnye, engem 1996-ban kínoztak vele. Istencsudája, hogy egyáltalán még megvannak. A jegyzetek.

Emellett végre nekidurálom magam, és hozzálátok, hogy összeállítsam Filoméla takaróját, mert legutóbb még csak ott tartottunk, hogy lenni nekem száznegyvennégy nagyinégyzet, de ugyebár engem nem abból a fából faragtak, hogy csak úgy összehorgoljam ezeket egyetlen nagy takaróvá, óóó, nem, nekem további kacsmargok is kellenek. Majd meglátjátok.

Most viszont ellejtek a könyvtárba bábkészítésről szóló könyveket keresni, és hiszitek vagy sem, de ez munkaügyben kell nekem, hehe. A futonomat úgyis elfoglalták. Igen, most már Poci is rajta van, és mindketten úgy néznek rám, ahányszor bemegyek a szobába, hogy “hát te meg mi az anyádat keresel itt?”.

Oké, oké, már itt sem vagyok.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/29 hüvelyk eská, macs, tél

 

6/149 – Még mindig az optimizmusról

Nem tagadom, igencsak szűkében vagyok. A cicc bágyadt, és lógatja a fejét, és nem nagyon akar enni. Diktáltunk bele csirkemájat kis cafatkákban, de nem evett sokat. A kanült viszont kiszedte magából valamikor hajnalban (amikor fél négykor ránéztem, még benne volt, azután tehette). Ráadásul ma délután bűnrossz cicagazdik leszünk, én legalábbis annak érzem magam – bevisszük a kórházba, hogy megkapja a mai infúzió-adagját, és ott is hagyjuk éjszakára, mert holnap ő ismét infúziót kap, nekünk viszont mind a kettőnknek reggeltől estig és látástól mikulásig dolga van. Nem is tudjuk hazahozni csak este.

Csak az a kurva tehetetlenség, csak az ne lenne.

 
16 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/27 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

6/148 – Az optimizmusról

Miközben tegnap én időnkénti aggódórohamokkal, de azért nagyrészt felhőtlenül züllőztem a barátnőimmel, a Repülő Kutató belediktálta Celofánba az egész zacskónyi drága gyógypapit, és most kicsit aktívabbnak meg kevésbé elesettnek látszik (Celofán, nem a Repülő Kutató), de azért megint bedugjuk a dobozba és visszük újabb infúzióra. Tegnap többen is kérdezték, hogy mik a kilátások, én meg mindenkinek csak azt tudtam mondani, hogy egyelőre nem temetjük a cicát, de nem is biztatnak sok jóval. Tele van folyadékkal a hasürege, és nem lehet pontosan megmondani, hogy ott bent mi a pontos helyzet, de a májával van baj, és elég nagy baj.

Akárhogyan is alakul, annyi biztos, hogy megpróbálunk mindent, ami állatorvosilag elérhető és javítja az életminőségét, mindaddig, amíg van minősége az életének. Most, amikor ezt írtam, itt ült mellettem a párnán, és halkan dorombolt, miközben simogattam, és én igazán nem vagyok optimista úgy általában, de most nagyon szeretnék az lenni.

Így fest szegény kicsi kornyadt Celofán a lábában a kanüllel,

és így festek ma én.

A zöld a remény színe meg a libafosé, ezt ne felejtsük.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/26 hüvelyk eská, macs, tél

 

6/147 – Kismókus, nagymókus

Nem állnak túl jól a dolgok, feleim, Celofánt ma elvittük orvoshoz, mert finnyálkodik az ételre, és fogy, és általánosan nyamvadtabb, mint általában. Vérvétel, ultrahang, röntgen, belenyomtak egy infúziót, holnap is visszavisszük meg holnapután is, és nincs rendben a mája szegénykémnek, és egyáltalán, oáá.

Ha nincs más álamügyetek fojóba, drukkoljatok kicsit a hülye kiscicánknak, akinek ugyan közepesen barátságtalan természete van, és nem hízelgős és nem is túl kedves, de családtag, és az ilyesmit mindig elnézzük a családtagoknak, különösen azoknak, akiknek csak négydekás agya van.

Én mindeközben tényleg megvarrtam magamnak egy új ruhát (nagyrészt azért, hogy eltereljem a saját figyelmemet, amíg arra vártunk, hogy bedugjuk a macskát a hordozóba, és elvigyük a dokihoz), és most mingyá elmegyek a barátnőimmel találkozni, és istenbizony bűntudatom van miatta.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/25 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

6/142 – Porka

Ma éjjel kicsit keresztbe álltak a dolgok, merthogy újólag letarolt a preindusztriális korok bioritmusa (értsd: elaludtam kilenckor, felébredtem egykor, vissza se tudtam aludni fél ötig, aztán mégis, de bár ne tettem volna), ennélfogva most kábé úgy érzem magam, mintha mozsárban törögettek volna egész éjjel. Ez talán nem teljesen független attól, hogy álmatlanságomban nem volt jobb ötletem, mint bevonulni a Bűnök Barlangjába, és mélán horgolgatni egy ideig, miközben Poci édesen tehénkedett rajtam, és időnként megpróbálta elvenni tőlem a cuccot.

Végül, mint már mondtam, sikerült visszaaludnom (bár ne tettem volna, ezek a hajnali rémálmok tényleg szó szerint rémesek), aztán arra ébredtem, hogy odakint porka havak esedeznek, de nekünk muszáj elmennünk hetibevásárolni, most azonnal, mert csak most áll rendelkezésre egyidejűleg a RK, Emese meg én.

Na hát ezek után tessék bíráló szavakkal illetni, hogy éppen mi esett a fejemre a tízszertízes készletből.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/20 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

Címkék:

6/141 – Same old, same old

Hm, ezek a januári hétvégék kezdenek egészen repetitívvé és kiszámíthatóvá válni.

Igen, most is kencék vannak a pofámon, és éppen szárad a hajam. Meg a többi.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/19 hüvelyk eská, macs, tél

 

Intermezzó – A HT Projekt 1.

Igen, tudom. Előbb a többit kéne befejezni. No de akkor is, itt most nincs mit tenni, belevette a fejembe magát a Hőmérséklet Takaró (temperature blanket), ami egy igazi Hosszú Távú Projekt, egy teljes évig tart, és nem is lehet lerövidíteni. Sajna most úgyse vagyok másra jó, meg Poci is itt alszik a bokámon (nagyon meggyőzően csinálja), úgyhogy félrerakom a szülői elvárásokról és az óvoda-iskola viszonyról szóló tanulmányt, amit éppen jegyzetelnék a szita agyammal, és inkább pofázom a horgolásról egy kicsit.

Ha még nem találkoztatok ilyesmivel: a hőmérséklet takaró úgy készül, hogy egy éven át minden áldott nap az éppen adott nap hőmérsékletéhez rendelt színből horgol vagy köt hozzá az ember egy-egy újabb elemet, általában egy-egy újabb sort. Tehát az év végére lesz például egy 365 soros takaród, ami szépen megmutatja, hogyan melegedett fel az idő tavasszal, aztán hogyan hűlt vissza ősszel, és milyen dögmeleg volt nyáron. Mivel nálam az is fontos, hogy tudjam hurcolni magammal a buszutakra a cuccot, nyilván nem újabb sorok lesznek ezek, hanem újabb nagyinégyzetek. 365 darab. Normális emberek persze az ilyesmit hónapokig, vagy legalább hetekig tervezgetik, nem pedig csak úgy beleugranak fejest, de én így is meg fogom csinálni, azangyalát, mondtam.

A gond csak az volt, hogy ezt január 8-án mondtam, máris jó egyhetes késésben. Igaz, hogy itt ezen a blogon az év szeptemberben kezdődik, de ez takaróban annyira nem festene jól, legalábbis mérsékelt kontinentális éghajlaton nem. Ezt tényleg január elsejétől kell kezdeni, hogy igazán pofás legyen, márpedig majdnem egy évig várni, addig bármikor ráeshet a fejemre egy fél tégla, oszt kampeca hőmérséklet takaró. Vagy most kezdek hozzá, vagy sosem.

Úgyhogy hozzákezdtem.

Első lépésként szépen szivárványba rendeztem a fonalaimat a polcukon.

Kiindulásként kiválóan megteszi. Mivel nagyinégyzetekkel és meglehetősen laza színkeretekkel akarok dolgozni, közben is szerezhetek be még további gombolyagokat, olyat, amilyenre éppen kedvem szottyan.

A laza színkeretek abszolúte hasraütésszerűen lettek kitalálva általam, és a következőképpen festenek:

  • +7 fok alatt – kékek (1. rekesz)
  • +7-től +14-ig – zöldek (2. rekesz)
  • +14-től +21-ig – sárgák (3. rekesz)
  • +21-től +28-ig – pirosak (4. rekesz)
  • +28 fölött – bordóslilák (5. rekesz)

A 6. rekesz semleges színű fonalai összeillesztéshez meg nagyinégyzet-középhez lesznek bevetve, majd meglátjátok.

Úgyhogy ugorgyunk bele a közepébe felkiáltással bele is ugrottam mingyást.

A kékek a +7 fok alatti hőmérsékletek képviseletében vannak jelen, a vajszínű (semleges szín) a négyzetek közepébe kerül. (Egyelőre úgy gondolom, ugyanezzel a színnel csinálom meg mind a 365 darab közepét, de ez még nincs kőbe vésve.)

A kisnaptár a januári Praktikában volt, amit kísérletből vettem meg, mert már kábé tíz éve nem veszek Praktikát (hosszú történet), és valószínűleg nem is nagyon fogok (ez is a hosszú történet része). Mindenesetre azért néha úgy kétévente teszek egy kísérletet vele, és ezúttal naptárt is adtak hozzá. Ugyan naptárnak teljesen használhatatlan (túl kicsi), de a HT projekt vezetéséhez jobb se kell.

Mint tecciklátni, az adott naphoz bevezetem a hőmérsékleti minimumot-maximumot plusz az uralkodó időjárási körülményeket, így könnyebben tudom pótolni a kiesett napo(ka)t. Mivel nem egymásra épülő sorokból, hanem különálló nagyinégyzetekből építem fel, hurcolható is lesz, plusz a többféle színből készülő nagyinégyzet arra is ad lehetőséget, hogy asszociatív módon az aznap hangulatát is belehorgolhassam, ne csak a hőmérsékletét.

Ez itt például a mai nap, január 16-a:

Reggel sütött a nap, aztán elszürkült az ég, szeles idő van, én meg nyamvadt vagyok, de reménykedem abban, hogy mégse takonykór lesz belőle. Ez nagyinégyzetben így fest. Istókzicsi.

Szóval kérem ennek én most nekiláttam, a többi harminc félkész/készülő izé mellé ez is elfér. Minden hó végén újabb értesítést adok majd ki arról, éppen hogyan állunk, miként fest a hátunk mögötti hónap nagyinégyzetekre hangszerelve, milyen nehézségek adódtak, stb.

A projekthez amúgy egy munkatárs is mindenáron csatlakozni akar, de ezt még megfontolom.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/16 hüvelyk eská, macs, tél

 

6/126 – Kóc

Tegnap olvastam egy cikket arról, hogy az influenszerek arra panaszkodnak, milyen bánatos életük van, mert nem tehetik meg, hogy pizsiben fetrengjenek a kanapéjukon egy zacskó csipsszel, ehelyett kénytelenek még akkor is bugyiban és full sminkben pucsítani a konyhájukban egy eszpresszóval a kezükben, amikor legszívesebben mackónadrágban ennének tegnapelőttről maradt kínait, dobozból. Mindez amúgy onnan jutott eszembe, hogy mikor ma reggel megálltam a fürdőben, ölemben azokkal a holmikkal, amik mára a fejemre estek a szekrényből, azon kezdtem vacillálni, mossak-e hajat vagy sem.

Megnéztem a tükörben jobbról, megnéztem balról, aztán azt mondtam, ez a piros kóc itt a fejemen még ellesz magának egy-két (három) napig, nem koszos ez, csak hát esztétikailag, izé, ráférne egy generál. (Meg egy fodrász. Igen, egy fodrász tutira jól jönne neki.) Végül is, minek strapáljam magam vele, úgysem hagyom el ma a lakást, úgyhogy nem is lát senki, csak a férjem (neki mindegy) meg a macskák (nekik még annál is mindegyebb). Ja, meg bárki, aki a blogomra kattint. Akikről persze többé-kevésbé azt se tudom, kik és mik ők valójában, miért járnak ide, és mennyire fontos nekik, hogyan áll a fejemen a piros kóc.

Na ez volt az a pillanat, amikor elképzeltem, amint az egyszeri blogolvasó megnézi a mai fotómat, aztán megfordul a székén, és felháborodottan azt mondja a férjének/munkatársának/tengerimalacának, hogy “Képzeld, az a bolond vörös nő ma sem mosott hajat!!!“, és ettől olyan röhöghetnékem támadt, hogy alig bírtam abbahagyni. Még az elektronyos fogkefét is le kellett állítanom, ne szálljon szét a fürdőben a Parodontax. (Nyilván éppen fogmosás közben jutott ez eszembe, mikor máskor.)

Természetesen nem mostam hajat. Ide lőjetek. Én ugyan megpróbálom a legjobb képemet mutatni minden nap, de azért ez itt egy valódi élet valódi jeleneteiről szól, és higgyétek el, mindannyiunknak jobb, ha nem fogok bugyiban pucsítani a konyhában.

Na persze mikor felvettem a “farmert fogok varrni máma, héjja-hó” jelmezemet, és bementem a Bűnök Barlangjába, ez a látvány fogadott.

Egen. Az ott egy Poci. Alszik. A farmeren, amit szét akartam vágni.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, tél

 

6/101 – Tökéletes

Ma is jobban járunk, ha beküldjük a helyettest. Ez már egy ilyen hónap.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/12/10 hüvelyk macs, tél

 

6/96 – One hand in my pocket

Éppen egy új csomag papírzsebkendőért kúsztam be a Bűnök Barlangjába, amikor Poci is begaloppozott a nyomomban, hogy kicsikét pofozza meg rágcsálja a székről lelógó mérőszalagot. A laptopom pittyegni kezdett, mert a húgom szintén ebben az időpontban látott neki elújságolni cseten, hogy talált pár papírcafatot egy Münchenben kiadott vagy könyvkötött 1630-as Theologia Moralisból valami más könyvnek a borítójában vagy mi – nem értettem pontosan, én különben is egy csekély értelmű medvebocs vagyok takonytól eltömött fejjel, és az ilyen hosszú szavaktól fáj a takonytartóm. És szintén ugyanebben az időpontban kezdett el üvölteni az éjjeliszekrényről Alanis Morrisette, hogy az egyik keze a zsebében, és mindenestül leszarja a világot. A Repülő Kutató most ugyan közelebb van földrajzilag Alanis Morrisette-hez, mint a saját telefonjához, de ez a banki esemeseket nem érdekli. Természetesen nem tudom leállítani a rohadt telefont, mert nem ismerem a pinkódot, és egyébként is egyik kezem a zsebemben, a másikban meg egy taknyos papírzsebkendő, sálálá.

Ha jól ítélem meg a jeleket, definitíve kifelé mászok már ebből a hosszú lefolyású szarból, mert nyűgös vagyok, de mint kurvaélet. Viszont úgyszintén a tapasztalat alapján az is világos, hogy ha ma elrobogok a magam nyűgös állapotában, holnapra gebedek meg, márpedig holnap is meg holnapután is 5×45 percem van tanítóban, nem pedig kilencven, mint máma. Plusz még a jövő hét, örömbódottá.

Maradj a seggeden, Ofélia, és igyad szépen a neocitránodat.

Ez a kép még tegnapról van, amikor Celofán úgy gondolta, hogy gyógycicát játszik velem. Abban a fél percben lőttem, amikor éppen úgy gondolta. Mire a pokrócot ráteregettem magamra, távozott, és azóta felém sem nézett.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/12/05 hüvelyk eská, macs, tél

 

6/94 – Kelbimbós karaj

Expedíszijora kéne indulnom macskakajáért, de úgy zuhog az eső, hogy egyelőre az orrom sem merem kidugni, nemhogy végighurcolni a komplett városon hazafelé két kilónyi kipöszörőzöttcicus- eledelt. Pedig jobb lenne, ha rászánnám magam, mert már alig kotyog a doboz alján néhány szem.

Ma persze kivételesen nem kéne más miatt kivándorolnom a lakásból, de hát embertervez, az összes többi meg körülötte azt csinál, ami neki jólesik. Hab a tortán, hogy ez a büdös kis arisztokratikus dög (még mindig Celofán az, akit így illetek) nem hajlandó megenni az évek óta jól bevált papit, én meg nagyon reménykedem benne, hogy csak azért, mert elégedetlen a maradék pillanatnyi frissességével. Ha esetleg ugyanis másként áll a helyzet, akkor vagy princesszi allűrökről van szó, és két év nyugalom után már megint lehet kísérletezni, mi a csákováci rossebet hajlandó megenni Anasztázia nagyhercegnő, vagy pedig valami baja van nekije, és orvoshoz kell hurcolni. Az időzítés kiváló lenne, a Repülő Kutató éppen az Úr Gondviselésében van ahajt egy kontinenssel arrébb, én meg taknyomba-nyálamba habarodva döngetek a félév vége felé, és holnaptól péntekig alig van időm arra is, hogy a hajam megmossam, nemhogy fuvart és orvosidőpontot szerezzek, valamint bekanalazzak egy felháborodott mókusnyuszit a hordozóba.

A Repülő Kutató egyébként is kicsellózott velem, miként Garibaldi, mert mielőtt elrepült volna a francba, ábrándosan főzött egy kandérnyi kaját a CrockPotban (abban nem lehet keveset), aztán itt hagyta a nyakamon. Amikor bedobozoltam, és elrekkentettem a hűtőbe, már látszott, hogy legalább három napig kelbimbós karajt fogok vacsorázni, mert ételt nem fogunk kidobni, ha a fene fenét eszik is. Kettő már lement, és még mindig úgy fest, hogy a következő három napban is kelbimbós karajt fogok vacsorázni, én meg én egyre jobban rühellem. Megpróbálom rásózni anyósomékra, akik ugyan állandóan főznek, de háthahátha.

Nem mondanám, hogy különösebb lelkesedéssel nézek a közeljövőmbe, de egyúttal piszkosul szégyellem is a pofámat, hogy ilyen luxusgondjaim vannak, miszerint mit kajál a macska és mit kajálok én. Hogyanyavalyába. Az esőnek pedig méltóztassék elállnia, mert ezek a dögök lerágják a fülem, ha nem lesz mit enniük.

Mivel én még mindig egy átalakítatlan nyafogóruhában vagyok, és a fejem sem túl nézegetnivaló, beküldöm Anasztázia nagyhercegnőt helyettesítőbe. Ugye szerintetek sem néz ki betegnek?

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/03 hüvelyk eská, macs, tél

 

6/87 – Ragadós

Mondtam, hogy itt még olyan is lehet, a macskákat küldöm be helyettesíteni. Na ma olyan van, mert a hajam még most is szárad a reggeli festés-mosás után, arról nem is beszélve, hogy Poci rámtehénkedett, majd elaludt, ez pedig nagyon-nagyon ragadós.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/26 hüvelyk macs, ősz

 

Eská 6/12 – Kisbence és a cikcakkruha

Azt hiszem, a blog olvasói eddigre összerakhatták maguknak, hogy szabásminták, de különösen házilag összeácsolt ruhák esetében én olyan kiszámítható és eccerű vagyok, mint a pof. Ami nem valósítható meg trikotázsból, max. egy nap alatt, cipzárak-gombok és más záródási megoldások nélkül, azzal csak szökőévente egyszer foglalkozom. Ennek egyik folyománya az is, hogy amikor azt mondja a ruharecept, hogy “könnyű, vékony anyag”, akkor én azt úgy fordítom le, hogy “vékony pólóanyag”; amikor azt, hogy “közepes vékonyságú, jó tartású szövet”, azt úgy, hogy “vastagabb pólóanyag”; amikor pedig azt mondja, hogy “vastag, puha szövet”, akkor azt úgy, hogy “polár”. Ez persze még hobbivarrói szemmel is nagy no-no, a ruhareceptekhez nem véletlenül vannak anyagajánlatok, és néha sikerül is elég csúnyán ráfaragnom, amikor kiderül, hogy az adott holmi marhára nem működik rugalmas anyagból, de hát most mit csináljak, lusta vagyok, slussz. Még mit nem közbélés meg cipzár meg alátét meg izé. Éljen a trikotázs.

Úgyhogy amikor a jelen ruharecept azt mondta, hogy “könnyű, jó tartású anyag, például gyűrt organza vagy modallal kevert lenvászon”, akkor én ezt is úgy fordítottam le, hogy “pólóanyag”. Na persze ezen a ponton rögtön ott volt a következő dilemma, “melyik pólóanyagomat áldozzam fel kísérletezéshez, ojvé”. Jobb helyeken ugyanis azt is figyelembe veszik a hobbivarrók, hogy minden új szabásminta kipróbálásakor szépen csinálni kell egy tesztdarabot “nem-kár-érte” anyagból, de nálam nincsenek nem-kár-érte anyagok, még pontosabban azok is, amik “nem-kár-érte” beszerzésként indultak, mostanra “de-hát-ezt-nem-vághatom-fel-csak-úgy-átabotába” anyaggá váltak, és különben is, mint már mondtam, lusta vagyok. Ha úgyis csinálnom kell egy tesztdarabot, miért ne legyen az is hordható, másként csak további szemét lesz belőle, és abból már van elég.

További gondom az vala, hogy ezt akartam megcsinálni én, éppen ezt.

Na most általában ezek a csajok akkorák, mint egy zsiráf, és amikor nekik is emelgetni kell a ruhájuk alját, abban a darabban biztosan nehéz járni. (A tengerrel nem vernek át engem, én egy öreg iszapszemű rája vagyok.) Tutira nem úszom meg kisbencézés nélkül.

Meg is néztem a szabásmintát, és naná hogy.

Deréktól 96 centi, nekem az garantált hasraesés. Ezen a ponton persze már az is világos volt, hogy amikor én ennek nekilátok, nem lesz ám ott cipzár meg közbélés meg alátét meg anyámkínja, de még ferdepánt se, visszahajt, cikcakk, oszt jól van. Az egész cucc összesen négy darabból fog állni, egy hátulja, három eleje, a legalsó cakkot meghosszabbítom húsz centivel, oszt megnézzük, működik-e ebben a formában is. Emellett pedig hát persze hogy mindegyik cakkot más színű anyagból csinálom meg, ne vicceljünk. Nincs ezeknek ott a Burdánál fantáziája? Egy ilyen vicces szabásmintához igenis kijár, hogy annyiféle anyagból készüljön, amennyit csak fel tud vonultatni az ember.

Úgyhogy körülnéztem, én mit tudnék felvonultatni, és elő is vettem néhány makrancos trikotázst, amiket már vagy tíz éve azzal tartogattam, hogy ezt ugyan nem lehet kidobni, de mi a nyimnyámot csináljak velük.

A kékből már egy pólóra se volt elegendő, a másik kettőből meg volt ugyan bőven, de ezt az anyagot sose szerettem nagyon. Tesztdarabnak pont jó lesz.

Kivettem a Burdából a szabásmintát, és ezúttal úgy gondoltam, megreszkírozom a negyvenes méretet, mert mindig túl nagyok lesznek ezek a dögök. A mérettáblázat azt állítja, hogy az 92-es mellbőségre van, nekem meg húsz éve is több volt ennél, de erisszük. Kipakoltam a cuccot, aztán elmentem kávét főzni, és hát persze hogy erre tértem vissza, ni:

A képminőség a szokásosnál is rosszabb, de egyrészt még csak hét óra volt, másrészt meg nagyon röhögtem.

A továbbiakról nyilván nincs sok mesélnivaló, én dolgoztam, Poci időnként bejött megnézni, aztán a végén kész lett, ni.

Ma természetesen fel is veszem, naná hogy.

Csak előbb pucoljam el az alábbiakat, boá.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/18 hüvelyk blabla, eská, macs, ősz

 

Intermezzó – Rendeltetésszerű használat

Vettem a Repülő Kutatónak egy új szőnyeget az ágya elé. Oda, ahol esténként Poci fetreng és simogattatja magát vele. A szőnyeg megérkezett, én meg leterítettem a konyha meg a nappali közötti sávra, hogy megcsodálhassuk, mielőtt felkerül a hálószobába.

Azt hiszem, Poci már összerakta magában, pontosan kinek vagy kiknek vettem ezt a szőnyeget.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/15 hüvelyk macs, ősz

 

6/75 – Bepöcc

Ó, helló, dühroham, de rég láttalak, jó, hogy jöttél, csüccsenj le egy percre.

Tegnap munkába menet a buszon valahol Leány- és Tahitótfalu között (nehéz megállapítani a szakaszhatárt, a két település gyakorlatilag összeépült, a kezdetet-véget jelző táblák viszont még mindig fél kilométerre vannak egymástól) mint derült égből gumibot, lecsapott rám a jól bevált fogcsikorgatós bepöccenés, hogy elég már a nyígásból meg a szarakodásból, fogjunk hozzá dolgainkhoz, és oldjunk meg mindent, de hirtelen. Úgyhogy elővettem Grisette-et a táskámból, aztán uccuneki, nemanyád. Az efféle felbuzdulásoknak errefelé sosincs jó vége, délután ötre végeztem halogatott harci feladataim hetven százalékával, és mindeközben még tanítottam is, ezt csinálja utánam, aki meri. Gondoltam, mára elmúlik, de nem, most állok kilencven százalékos feldolgozásnál, úgyhogy garantáltan tartani tudok minden rühes határidőt, amit elém tojt a zuniverzum. Ma reggelre még egy válogatott szitkokat tartalmazó dühöngélést is elhelyeztem az éterbe mindazok sznob elitizmusával kapcsolatban, akik még mindig képesek értetlenkedve feltenni 2018-ban a kérdést, hogy miért nem olvassák lelkesen azok a bides kölkök a kőszívűemberfiait, meg akik azon csodálkoznak, miért nincs minden egyetemi kadávernek Top-10-es folyóiratokban publikációja meg háromszáznegyvenkilenc független idézője. Nyilván az a cél, hogy az ember érezze magát kisebb értékűnek attól, hogy ő a felsőoktatás gyöngécske teljesítményű közkatonája, aki még kisebb teljesítményű még közebb katonákat próbál tanítani köznapian hasznos ismeretekre, de egy nagy lófaszt fogom magam annak érezni, azt.

Az éterben ezúttal csak a Repülő Kutató volt (kábé háromszáznegyvenkilenc független idézővel, természetesen), de ő behúzta a nyakát, mert tizennyolc és fél év házasság után az ember megtanulja értékelni még azt is, amikor a felesége felszívja magát valamin, akkor legalább nem ül punnyadtan és siránkozva. Celó leszarta az egészet, ő már kapott mára jutifalatot meg fésülést, de Poci, akinek imponál az erő, gyorsan rámtelepedett, és dürrögve fésültette magát egy ideig. A macskák állítólag nyugtatóan hatnak az emberre, de én még mindig fel vagyok szíva és be vagyok pöccenve, és most elrobogok tanítani, és fogalmam sincs, ebből mi lesz, ha így folytatódik.

Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy ezt a ruhát szét fogom vágni a rittyóba, mert úgy eláll az alja nyomorultnak, mint egy lámpaernyő, és épp elég baj nekem az, ami a fejemben van, legalább a ruháim ne idegesítsenek.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/14 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

Címkék:

Eská 6/10 – Lila, narancs, virágos

Ezúttal azzal a szent fogadalommal vonultam be a Bűnök Barlangjába, hogy nincs az a kövér és horkolós macska, aki engem meg tudna akadályozni abban, hogy déli egyig befejezzem a rühes párnahuzatot, amit három éve kezdtem el.

Valamikor hajdanában-danában kivágtam narancssárga polárból egy alkalmatos téglalapot, aztán lila és piros és bordó polártallérkákat tűzdeltem rá.

Aztán szépen betettem egy dobozba, és ott hagytam.

Amikor legutóbb kidzsuváztam a Bűnök Barlangját (pár hete? pár hónapja? lassan ott tartok én is, mint amire nagyanyáim panaszkodtak, hogy mindenre emlékeznek évtizedekkel korábbról, de azt már nem tudják, mit ettek reggelire), előkerült. Sóhajtottam, felírtam a “meg-kell-csinálni-ezt-is” listára, aztán otthagytam szem előtt, nehogy megint eltűnjön a balfenéken.

És akkor ott volt szem előtt, ni.

Tegnap nekigyürkőztem az ismert eredménnyel, de ma, na hát ma igenis megcsináltam.

A továbbiakhoz asszem elég az illusztratív anyag is, úgyis minden a megszokott eljárással készült, a huzat hátlapját is beleértve.

Egy óra hét perc, és már bejegyzést is írtam róla. Hurrá.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/11 hüvelyk eská, macs

 

6/72 – Futon

Tegnapra ugye azt terveztem, hogy megátalkodottan rossz leszek, és ezt sikerült nemhogy teljesítenem, de még túl- is. Éppen elhelyezkedtem némi sürgiforgi után a futonomon, és elővettem egy lassan hároméves UFÓt, amikor Poci begaloppozott a szobába, körülnézett, hogy mit tehetne tönkre, majd felpattant mellém, és kényelmesen elhelyezkedett.

Egy ideig nagyon jól elvoltunk ott ketten,

de aztán halkan és elégedetten horkolni kezdett.

Az efféle, ha nem lenne macskátok, iszonyú módon ragadós. Olyan szép késő délelőtt volt, előttem még az egész szombat, na jó, legalább a fele. Ugyan mi baj lenne abból, ha egy picikét lehunyom a szemem? Semmi. Úgyhogy lehunytam. Egy pillanatra.

A következő pillanat már három és fél órával később volt, én meg bánatosan konstatáltam, hogy még mindig itt vagyunk mind a ketten a futonon, Poci továbbra is horkol, én meg már ugyan nem, de a déli szundiszundi közben befolyt a nyakamba a nyálam. És már sötétedik is.

Ezek után persze úrrá lett rajtam a bűntudat, aztán a dac, aztán a kinemszarjale, és végül arra a döntésre jutottam, hogy ma is rossz leszek, és a Bűnök Barlangjában fogok tanyázni. Remélhetőleg ezúttal nem alva, mert annyi UFÓ van körülöttem, hogy soha nem jutok a végükre, és most már tényleg ideje lenne felmutatnom valami teljesítményt. Igaz, hogy ma reggel sütöttem egy kenyeret, de hát annak lassan semmiféle hírértéke nincs.

Nyilván nem csizma-kabát-sapkában fogok ülni a Bűnök Barlangjában, ma még a heti bevásárlásra is sort kell kerítenünk, mert a jövő héten nem lesz egy olyan nap se, amikor mindketten ráérünk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 
Galéria

Intermezzó – A szabásminta-használat nehézségei és akadályai

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/10/27 hüvelyk eská, macs

 

Eská 6/7 – Levélhullás idején

Ez még nyilván nem a teljes történet, de már eddig is olyan szép (és céltalan) előrehaladásokat tettem, hogy gondoltam, mesélek kicsit nektek róla.

Az egész ezzel kezdődött, ni:

Unatkoztam a buszon, a Dunakanyar meg olyan szépen őszült elfelé – összecuccoltam hát egy kupac őszilevél-színű gombolyagot, aztán nekiláttam kísérletezni azzal, vajon hogyan tudnék leveleket horgolni.

Bizony, egészen szépen haladtam vele.

Aztán még sokkal szebben haladtam vele, mert gyarapítottam a színeket.

Ekkor már egééészen sok levelem volt.

A hosszú hétvége örömei között pedig ott volt az is, hogy csak ülök a pokróc alatt, leveleket horgolgatok, Poci pedig ott dürrög az ölemben.

Nyilván ezek a dolgok nem a legveszélytelenebbek – épp csak kimentem a szobából egy pillanatra, a szőrös disznó meg természetesen beült gombócnak a helyemre.

Ezzel együtt is szépen haladok, már azt is látom, mi lesz majd belőle. (Nem a macskából. Abból természetesen bundakesztyű lesz.) Tessék kivárni türelemmel.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/22 hüvelyk eská, macs, ősz

 

6/46 – Irigy

Eszem sem tudom, mikor volt utoljára, hogy ennyire nehezen vakartam magam össze reggel. Még az ágyból sem volt kedvem kimászni, most meg iszonyúan irigylem ezeket itt ni:

No de attól még kirittyentettem magam, és elkopogok tanítani a sarkaimon, abban nincs hiba.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/10/16 hüvelyk eská, macs, ősz