RSS

macs kategória bejegyzései

7/95 – Kutyákmacskák

Tegnap miután hazakúsztam a dolgozóból (már megint berekedtem a hatszor negyvenöt percem végére, és most olyan dallamos hangom van, mint egy ír szetternek), átvedlettem nyafogóruhába és zseníliazokniba, majd kicsit elhevertem a kanapén. A következő pillanatban már hajnali háromnegyed egy volt, és nekem hiányzott a jobb lábam.

A továbbiakban rövid, ámde heves pánikroham következett (hé, még csak ébredőben voltam), majd valaki halk puffanással távozott a nemlétező végtagom környékéről, ezután pedig az is kiderült, hogy a lábam még megvan, épp csak annyira elzsibbadt, hogy nem érzem. Well. Anyósom néhány napja küldött át nekem egy ilyet,

úgyhogy most megállapíthattam, hogy a) nem vagyok elég erős, b) hajnali öt, muhaha, próbáljátok ki háromnegyed egykor, c) éngemet ki fognak tagadni a katkóktól, mert miközben a zsibbadást próbáltam kimasszírozni nyomorult csülkömből, az járt a fejemben, hogy “Ó, bmeg, nesze nekem Vizitáció”.

Ha már úgyis hajnal volt (hajnal akkor van, amikor felébred az ember – a húgom egyik nagy mondása volt anno, hogy a nap első étkezése az a reggeli, és tökmindegy, éppen reggel van-e, amikor eszi az ember), főztem magamnak egy kávét, aztán nekiveselkedtem, és írtam levelet a levelezős hallgatóimnak a jövő heti megbeszélős paláverről. Tíz perccel később már választ is kaptam. Ez a világ teljesen meg van húzatva, és igen csekély vigasz, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki a pre-indusztriális korok alvásciklusaiban él (=idióta időpontokban ébred és szunnyad).

Nagyon szép és logikus húzás lett volna ebben a stádiumban, ha követem a pre-indusztriális korok embereinek mélyen spirituális megoldásait (=rövid ima és elmélkedés után visszafekszem aludni), de nekem nyilván ennél sokkal több hülyeség van a fejemben benne, úgyhogy inkább előkerestem az adventi sütik receptjeit. Anutám a hét végén kérte, hogy küldjem át neki a csokicsók receptjét, ez ugyanis irgalmatlanul nagy családi favorit. Na hát itt van, tessék kattintani. Természetesen a házban éppen nincs csokidara. Instant kávé és porcukor viszont van, úgyhogy első felvonásként ezúttal a kávés szívekkel indítottam. Persze ez sem ment akadályok nélkül, a margarin éppen hajszálnyira volt a “hm, ez már talán avas” állapotától, a porcukor meg úgy összekeményedett a zacskóban, hogy le kellett reszelnem. Csak tudnám, mit csinálok én az életemmel meg a kamrámmal. És mikor sütöttem bármi mást kenyéren kívül. És mi lenne akkor, ha napi nyolc órát kapálnék futószalag mellett, három gyerekem ordítana kajáért meg tiszta ruháért, a férjem pedig nem mosna magára meg nem vasalná enkezével az ingeit. Valami nagyon nincs rendben, feleim. Hogy a redvába jutottam el ide, hogy minden szét van forgácsolódva körülöttem, és úgy tengek, mint Toldi Miklós lova, pedig másként is lehetne, hát ezt fel nem foghatom.

A kávés szívek végül azért mégis csak készen lettek.

De csak miután átmásztam az újabb akadályon, ami a tepsiben összeszervesült szezámmag, olívaolaj meg csirkezsír volt, mert persze a hétvégén sütött édesburgonyás csirke után nem mosogatott el senki, csak lazán behajintotta a sütőbe a tepsit as it is. Ekkorra már tényleg úgy éreztem, hogy összefogott ellenem a világ (nyilván inkább vissza kellett volna feküdni ima meg elmélkedés után), és heves vágyam lett felmenni az emeletre, aztán felkölteni a világot, és kukliprédikációt tartani neki arról, hogy öntisztuló tepsi, öntisztuló teatojás és öntisztuló mosogató sem létezik, a fermentált tejtermékek műanyag flakonjának reciklálásáben pedig csak az első, nem pedig az utolsó lépés, hogy beletöltünk egy deci vizet, aztán bebasszuk a mosogatóba. A világ viszont éppen köhög (konkrétan végigugatta az éjszakát), és az isiászát fájlalja, úgyhogy inkább hagytam, hadd aludjon, legalább addig sem csinál további rendetlenséget. Annak amúgy, megjegyzem, megvan az előnye, hogy a világ olvassa a blogomat, mert legalább úgy tud szembesülni lesújtó véleményemmel, hogy nem visítok közben, mint egy felháborodott halaskofa.

Nagy naivitásomban egyébként úgy gondoltam eredetileg, hogy amíg a sütitészta a hűtőben pihen, én megmosom a hajam, mert az embernek a saját korpuszára is figyelmet kell fordítania, neszpá. Ezzel szemben egy egész órán át pucoltam a konyhát meg a mosogatóba hajigált random tárgyakat, és még mindig lenne mit melózni vele. Grrr, aúú, irgumburgum meg társaik.

Ez után a remek kezdet után persze nem nézek nagy optimizmussal a mai nap elébe, pedig ez egy egészen könnyed és vidám és rövidke nap, csak egy órám van, utána pedig fellátogatok az oskola negyedik emeletére, és bábszínházi paravánt fogok renoválni. Én. Ezzel a két csecsebecse kezemmel.

Remélem, addig nem ájulok el vagy valami efféle. Semmilyen értelemben nem érzem magam a topon. Na sebaj, majd a hideg életben tart odakint. És legalább a hajam is megmostam.

Erre itt még persze jön egy kabát meg egy táska, de az összképen nem fognak javítani semmit.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, tél

 

7/92 – Tündefény

Jól indul ez a december: a Bűnök Barlangja felrobbantva, a hajam festés közben, odakint mínuszok, idebent tündefény, a fejemben és körülöttem meg irgalmatlan mennyiségű projekt, a készenlét mindenféle változataiban.

Merthogy van, ami még kábé csak negyedkész,

van, amihez csak az alapanyagokat szedegettem elő,

van, amivel még csak homályos elképzeléseim vannak,

van, amit már csak varrni kell,

van olyan is, amikor több projektet fújt össze a szél egyetlen kosárba,

sőt, olyan is van, amibe már bele is ettek.

Ráadásul a tudományon és egyéb csatolt kellemetességeken is kéne melózni, mert (sajna) engem nem a tarkabarkáért tartanak. És mindeközben egy blogbejegyzést is alig lehet megírni a naaagy szőőőrös, cuki akadálytól.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/12/01 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

7/91 – Maszogós

Annyira de annyira hétvégét tartok én most, hogy még boltba is nyafogóruhában mentem.

A mai napot igen lusta maszogással óhajtom tölteni, amibe persze azért belepuszil egy kis savanyúkápis kenyér meg más ezmegaz, de a szőrös hátramozdító igen rossz hatással van rám, úgyhogy nem számítok világrengető akciókra.

Pedig látjátok ugye, mennyi rendezgetnivaló lenne itt ebben a kuplerájban.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél, ősz

 

7/89 – Potpurri

Setétben megyek, setétben jövök, úgyhogy nesztek random képek, változatos témákban, időpontban, helyszínen és minőségben. Én szóltam.

A keserves valóságnál mindenképpen jobb így is. Abban ugyanis tegnap este óta kitartóan és folyamatosan esik, nekem ma reggel kétszer kellett benyomni a szundit, a hajam fel van robbanva, a képem meg olyan gyűrött, hogy azt se tudom, hogyan rúgja majd ki magát Esztergomig.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/28 hüvelyk eská, galéria, macs, ősz

 

7/86 – Helyettes

Mivel éltem a gyanúperrel, hogy én ezt itt még csak meg sem említettem, gyorsan visszapillanték az elmúlt napok bejegyzéseire, oszt tényleg. Nos, kedveszkéim, az a helyzet, hogy mi már napok óta édes kettesben vagyunk Pocival (már amikor én éppen itthon vagyok, ofkorsz), minekutána a Repülő Kutató megint nevének megfelelően viselkedik. Ezúttal San Franciscóban van, és szerintem már ő maga sem meri kiszámolni az ökológiai lábnyomát az idei repülőzések után, de marha nagy tappancs lehet az, ezen az őszön már másodjára jár az usákokban. Hiába na, ilyen a tudományos élet, ha az ember felső ligás árnyvadász (ez a Shadowrunból van, azt én nagyon szerettem a kilencvenes években, és néha mostanság is visszatüremkedik pár kifejezés a küszöb alatt).

Summa summárum, itt szalmaözvegykedünk mink ketten (csak tudnám, miért húzza alá a hejesírás-elenőrző a szalmaözvegykedést). Pocinak vannak mindenféle bejáratott rituáléi, mindegyik rabszolgára külön, velem fésültetni szokta magát a kanapén, a Repülő Kutatóval meg együtt megy lefeküdni. Nagyon alaposan bejáratott szertartás ez, kezdődik a kanapé támlájának sarkán várakozó testhelyzettel, folytatódik a tipitopival a RK körül, majd amikor már tényleg ideje a lefekvésnek, gumikacsa-szerű nyikkanások következnek. A fogmosáskor is ott áll a fürdőszoba ajtajában, és ha túl hosszúra nyúlik a toalett, tovább gumikacsázik. Mikor végül felmennek a hálószobába, a RK felpizsamázza magát, addig Poci az ágy lábának és a szekrénynek fenegeti magát, majd mikor már a rabszolga átvedlett a szertartási ruhájába, Poci hanyatt veti magát a kis szőnyegen az ágy mellett, simogattatja magát, szerelmesen dürrög, és a RK papucsaihoz dörgöli a fejét. Mikor elege lesz ebből, feláll, és angolosan távozik, a RK meg végre alhat.

Na hát péntek óta nyilván nem került sor erre az akcióra, mert az áldozópap éppen Professor Krtekkel együtt a tengerentúlon van és okosembert játszik. Poci viszont egy roppant praktikus macska, úgyhogy két nap duzzogás után úgy döntött, ha ló nincs, a szamár is jó lesz. Tegnap este tizenegy körül nagy döbbenetemre tipitopizni és gumikacsázni kezdett körülöttem, majd addig nem is hagyta abba, amíg fel nem vonultam vele az emeletre. Ott némi fintergés és a bútordarabokhoz fenegetőzés után hanyatt vágta magát az én térfelemen a szőnyegen, simogattatta magát, és a házicipőkéimhez dörgölte a fejét. Majd, természetesen, miután megunta mindezt, felállt, és angolosan távozott.

Érdeklődve várom, ma este megismétlődik-e mindez.

Mint a mellékelt ábrán látható, ma nincs tancsitancsi, csak készülődés van az órákra meg du. a kozmetikus, aki szemöldököt meg szempillát fog gyártani nekem. Úgyhogy ennek örömére itt a legeslegújabb nyafogóruhám. Az anyagát, jól emlékszem, egy zsúfolt novemberi napon vettem azzal, hogy “kérek ebből az élénkpirosból három méterrel”, mire Szilvi azt mondta a méteráruboltban, hogy “eddig mindenki fakópirosnak hívta”, mire én, hogy “a mai nap után nekem már minden élénkpiros”. Hell yeah.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/25 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/85 – Ficninap

Még nyolc előtt elküldtem három hivatalos levelet, és kitöltöttem egy 68 kérdésből álló monstre kérdőívet, majd arra az executive döntésre jutottam, hogy elég volt a társadalmilag hasznos ténykedésből, máma innentű Szent Heverde és Erik napja lesz.

Már ha hagynak.

És ha nem fulladok bele a káoszba.

Meg ha nem terelik el a figyelmem más befejezetlen projektek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/24 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/84 – Képzavar

Azt hiszem, az alábbiakban ahelyett, hogy megpróbálnám lefotózni magam (ebben az órában csak némi színes maszat látszana belőlem, hanyagoljuk), inkább abból tartok rövid bemutatót, hogy miért szeretnék most visszagurulni az ágyba, és fejemre húzni a paplant meg a macskát.

Térjünk vissza ennek illusztrálására a tegnapi naphoz, amikor a gombperec végeztével ez fogadott a munkázó helyem előtt,

a buszmegálló felé bandukolvást sem volt kevésbé baljós a látvány,

hogy aztán végül a buszmegállónál csúcsosodjon ki mindez egy küszöbön álló élien-invázió előszelévé (tudom, hogy képzavar, de szinte büszke vagyok rá, ilyen képeset, ilyen zavarosat, én, egyedül!).

Bezzeg itthon ez fogadott:

Na akkor most képzeljétek el ezt az utat visszafelé, ötször negyvenöt perc pofázással súlyosbítva. Az lesz most.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/23 hüvelyk macs, ősz

 

7/68 – Reflex

Ragyogóan pocsék időjárás, akadozó békávé, összességében öt óra út (minimum), hát nem csoda, hogy azt kérdezem, ugyan miért vonulok már megint Pexre, ezúttal konferenciára. Amikor ezt megérdeklődtem a Repülő Kutatótól, ő már reflexből vágta rá, hogy “Mert hős vagy!”, mielőtt elrohant volna a saját, ezúttal budapesti konferenciájára.

Épp ez a baj, hogy nem vagyok hős, desőt nem is akarok az lenni. A konferenciára menetelek mostanság szinte automatikusan, mintegy reflexből hívják elő belőlem a heves vágyat, hogy hagyjam a komplett akadémiai szférát a francba. Rohadtul elegem van az öncélú elitizmusból és címkórságból, a hisztérikus publikációs kényszerből és magamutogatásból, az impaktfaktor-fetisizmusból, a köldöknézésből és a gondosan építgetett elefántcsont tornyokból – nagyjából az egész önelégült bagázsból elegem van, de annyira, hogy gombóc nő tőle a torkomba, és kisadag gyomorsavakat nyeldeklek már reggel óta.

Mintha kicsikét, hogyúgymondjam, túl sűrűn követnék egymást nálam ezek az életközepi válságok, mostanra már évi kettő biztosan bepuszil, hogy ütné meg a ragya. És ugyan tisztában vagyok azzal, hogy még így is túl jó dolgom van, de a héccencségit neki, az egész hátralévő életemet el tudnám tölteni így,

ehelyett viszont vízhatlan cipőket keresgélek, hátizsákot töltögetek, és torokszorongató görcsösen utálom az akadémiai szférán túl a saját lustaságomat és kényelmességemet meg prokrasztinációs kényszeremet is. Legjobban talán mégiscsak a kötelességtudatot utálom, ami ki fog vinni az ajtón akkor is, ha elmondhatatlanul rühellem az egész izét, amibe olyan sikeresen belelavíroztam magam.

Kéremkapcsojjaki.

U. i., du. Hát persze, hogy hős vagyok. Egy induló hős. Istenbizony, lassan már csak a dühben meg a tarkabarkákban tudok bízni, hogy ezek majd keresztülkergetnek a válságaimon yol, aztán túloldalt kibukkanok ragyogva, mint egy pillangó.

Egy frászt.

7.68

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/07 hüvelyk újracucc, blabla, eská, macs, ősz

 

7/67 – Piros

Van úgy velem néha, hogy akármerre nézek, ugyanannak a színnek különböző árnyalataival találkozom: sötétpirossal a vaslábason, amiben tegnap megsütöttem az idei ősz első savanyúkáposztás kenyerét,

narancsos pirossal a bokrok foszlányaiban,

világos pirossal a lehullott leveleken,

cicapirossal a nappaliban,

szívecskés pirossal a ruhámon,

szóval mindenhol.

Aztán persze van olyan is, amit csak készakarva lehet elérni, és nem foghatom a véletlenre sem.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/06 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/62 – Stíl

Ez most tényleg fotóriport lesz, távirati stílben.

Még megvagyok, stop. Hajat is kéne mosnom, stop.

Tegnap sütöttem kukoricalepényt meg new orleans-i mustáros csirkét, stop.

Berci is megvan, stop.

Poci is, stop. (Alhatna fotogénebb helyen is, ami azt illeti, de most éppen olyanja van.)

Sőt, még a kajla bokor is megvan, stop.

U. i.: A csirke receptje is megvan, stop.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/01 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/október

Újabb galéria. Ezúttal olyan képek is vannak benne, amik nem kerültek bele blogbejegyzésbe, de túl jók ahhoz, hogy ne osszam meg őket, vagy legalábbis én úgy érzem…

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/31 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, ősz

 

Eská 7/6 – Páárnák

Gyenge vagyok, mint az őszi légy, csak három új darab van tavalyhoz képest. Cöcö.

Előtte:

Utána:

Hogy megnyugtassam macskabarát olvasóimat: Pocit nem zavarta különösebben, hogy átrendezték körülötte az ambianszot.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél, ősz

 

7/60 – Masni

Az idei októbert a tegnapi fordulat után mingyást át is nevezhetjük Parfümök Havának, mert a Repülő Kutató hazajött Stuttgartból, és hozott nekem egy ilyet, ni.

A Roger & Gallet nekem igencsak a szívem kiskedvence, tizenöt éve használom a Jean Marie Farina illatukat, úgyhogy ezt is a kellő örvendezéssel vettem át.

Na persze előbb a fölösleges fluffot kellett lehántani róla, mert a kezembe nyomott csomag így festett.

Egyrészt az igazán kiemelkedő német jóízlés volt, ami feltűnt nekem ebben a csomagolásban, másrészt pedig az jutott eszembe, hogy szegény Greta Thunberg, muszáj volt neki elvitorláznia az ENSzig, hogy legorombíthassa a világot, holott az is elég hatásos lett volna, ha elbiciklizik Stuttgartig, és ott baszarintja le a gyógyszertáras néniket.

Viszont a tradícióknak és az áradó hülyeségnek meg marhaságnak köszönhetően a csomagolást “díszítő” masni igenis megtalálta a maga helyét. Természetesen a padlón, hol másutt.

Közöltem is Pocival, hogy ha kihányja, ő fogja feltakarítani. Ma reggel amúgy is roppant fickós vagyok és ide-nekem-az-oroszlánt-is üzemmódban, az éjjel például csak úgy lazán lefejeltem a Repülő Kutatót. Nyilván ő volt az oka az egésznek, mert mikor megfordultam az ágyban, ott volt benne ő is, az effélékről pedig egészen alaposan sikerült leszoktatnia az elmúlt időkben. Felháborító, mire nem vetemednek ezek a faszik, időnként a saját ágyukban alszanak, hát ez már tényleg skandalum. És ma reggel nagy mélaságában nem csavarta rá jól a kávéfőzőre a kupakot, úgyhogy közepesen sok és teljesen oké kávé helyett icipici adag ristrettót sikerült összekutyulnia. Nem csoda, hogy ettől a kávétól én még fickósabb lettem, pedig tényleg nem kellett fokozni, hajaj.

Az ide-nekem-az-oroszlánt-is amúgy valószínűleg abban fog megnyilvánulni, hogy átrázom őszi pofájába a nappalit, régi meg új párnahuzatokkal és minden más merénylettel egyetemben, úgyhogy tessék csak várni türelemmel, lesz itt olyan narancs-piros-lila színkavalkád, hogy tényleg a fal adja a másikat. És ha van egy kis szerencsénk, ma már nem fejelek le senkit, bár ezt a napot is múltával dicsérjük, ne pedig így reggeliben és alapost bekávézva.

Amúgy, mint a mellékelt ábra mutatja, télleg sikerült feljebb vennem a zsebeket az új cakkruhámon, és ezt igen nagy eredménynek tartom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, ősz

 

7/59 – Nem nagyon

Mikor már azt hihettem volna, hogy elleszek, mint a befőtt, és vakációmnak örvendezve édes tök mindegy lesz, éppen mikor kel és fekszik a nap, ma négykor kiderült, hogy Pocit igencsak bele kellett volna kalkulálnom ebbe a buliba. Ő tényleg nem foglalkozik nyári vagy téli időszámítással, csak a saját bioritmusa érdekli, az pedig az étkezések szerint van bekalibrálva, reggelit neki, de MOST. Poci amúgy ilyenkor a Repülő Kutatót szokja abajgatni, mert neki lenni tapasztalat, és tudja, hogy én ugyan keveset alszom, de amikor éppen igen, akkor nagyon, és akár ágyúzhatnak is mellettem, asse érdekel. A RK ezzel szemben rendszerint felkel, mikor Poci reggelit kér, megeteti, aztán általában visszaájul még néhány órácskára. Ezúttal ő nem volt kéznél/mancsnál, úgyhogy muszáj volt engem presszurálni. A cicu egyébként nagyon ügyesen csinálja, semmi agresszió vagy nyivákolás, ehelyett kitartóan tipeg az emberen, és hangosan dürrög hozzá. Előbb-utóbb fel is keltem, adtam neki enni, de persze én nem tudtam visszaájulni, úgyhogy azóta kukurikú.

Most Atilláné éppen rendet vág a termeinkben (Poci arckifejezése mindent elárul a porszívózással kapcsolatos gyanakvásról)

estére pedig a Repülő Kutató is becsámpázik Stuttgartból, úgyhogy nekem most pörögnöm kéne kicsinyt, főzni vagy sütni vagy mittomén, de nem vanni hozzá kedvem.

Fotózkodni se nagyon, amúgy, de most már nesztek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/29 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/50 – Fantazmagóra

Arra ébredtem, hogy a fejemben Micimackó (oké, valójában Karinthy Frigyes) dalol, mégpedig aztat hogy “Nyáron nyaralok, télen telelek, a trotechnikus az mindig Elek”. Hiszitek vagy sem, nekem felnőttkoromban esett le, hogy mi az a trotechnikus és miért mindig Elek.

Ha most kéne nevet választanom magamnak – mittomén, talán mert el kéne bujdosnom a világ színe elől (erre még visszatérünk) -, valószínűleg azt választanám, hogy Lenke. Vagy Lujza. És akkor hazudozhatnám azt, hogy az egyik őspapám a reformkorban nagy rajongója volt egy Lujza nevű színésznőnek (nem Blaha Lujzának, hogyisne, az sokkal később élt, hanem egy másiknak, aki aztán hozzáment egy kvietált huszárhadnagyhoz, és huszonöt évesen meghalt tífuszban), de annyira, hogy el akart szökni ő is vándorszínésznek, viszont a szülei úgy elverték emiatt, mint a kétfenekű dobot, ő pedig bosszúból ezek után mind a három leányát Lujzának kereszteltette. Igen, három különböző feleségtől voltak. Én a másodiknak vagyok a szépunokája vagy mije. Még őrzöm a gyöngyökkel kirakott fél pár bálicipőjét. Ja, csak fél pár maradt meg. A másikból pezsgőt ittak a Wsselényi Tuszi lakodalmán. És aztán elveszett. A cipő, nem Wesselényi Tuszi.

Mint valószínűleg kitalálhattátok, szellemem éppen vad bakugrásokkal szeli a rónát, az ungot és a berket, és iszonyú tennivágyások feszgetnek belülről, de ezeket nem tudom a megfelelő csatornába irányítani, pedig pontosan tudom, hová kéne. Tutatiszra, épp annyit foglalkozom a tudománnyal, mint egy Aldi-pénztárosnő, és épp annyira is érdekel az egész, pedig átkozottul nem azért tartanak engem, hogy Lujza nevű szépanyám báli cipőjéről fantazmagóráljak, azért pedig végképp nem, hogy őszi párnahuzatokat horgoljak

újabb anyagokat hackeljek meg hímzőcérnával

meg hogy a hörcsögöcske módjára elpakolgatott horgolófonal-végeket mentsem meg rozettáknak, amikre semmi szükségem ugyan, de egyszer kelljen, s jó ha van.

Jaj de nagyon meglesz ennek még a böjtje. A végén tényleg muszáj lesz elbujdosnom, és Lujza nevű szépanyámról hazudoznom szakmányba, mert akinek Lujza nevű szépanyaja van (avec fél pár gyöngyös báli cipő), annak talán mégse kell megcsinálnia egy második doktorit.

Nna. Akkor most eltáncikálunk a mosógép és a kenyérsütöde irányába.

U.i.

Épp megírtam a bejegyzést, amikor eszembe jutott, hogy reggel óta nem láttam a macskát, és persze ilyenkor indul a minihiszti, hogy ugye nem dugtam bele a mosógépbe (mégiscsak szólt volna!), vagy nem csuktam rá egy szekrényajtót, kitelik tőlem, amilyen futóeszű vagyok. Tíz percig kerestem egyre idegesebben, de hát persze neki sokkal több esze van, mint nekem.

És az életet is sokkal profibban tudja élvezni.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/20 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/48 – Kilátás

E pillanatban ilyen kilátásaim vannak.

Lehet, hogy elmegyek könyvtárba is, de erre most még nem vennék mérget.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/18 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/46 – Sugároz

Kezdek magamhoz térni, legalábbis ma már nem azzal ébredtem, hogy le akarom vakarni a falat, ha lesz annyi erőm, hogy odavánszorogjak hozzá. Ma egyébként is a szokásostól eltérő módon szerdai szabadnapom van, úgyhogy igen bízom abban, holnapra egészen összeszedem magam. Minden körülmény adott hozzá. Az ablakomból ezt látom,

a Bűnök Barlangjában meg “új” “anyagot” vettem észre az egyik polcon,

szóval a zuniverzum kicsike, de határozott jelzéseket sugároz felém arról, hogy ő tulajdonképpen egy egészen kedves hely, és voltaképpen csak tévedésből akarta leszaggatni a medencémet.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/16 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/45 – Egyesek és kettesek

Egyesek most nagyon jól érzik magukat.

Én nem annyira, de ez majd elmúlik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/15 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/37 – Negyvennégy

Földi években éppen ennyi idős lettem máma, sálálá. Nagyjából egy hajítófányit érdekel a dolog, ami ugyebár itt nálunk még a szokásosnál is kevesebbet jelent, mert ha egy macskának elhajítasz egy botot, nem fogja apportírozni. Még az se, amelyik amúgy egészen pofásan elhelyezkedett kapuoroszlánnak odaki, miután bezabálta a reggelijét.

Visszatérve a születésnapra és a vele járó kellemetességekre: ez is csak egy olyan nap lesz, mint az összes többi. Poci hajnalban összegyűrte ajiba az összes szőnyeget az emeleten, majd fél hatkor célzatosan tipegni kezdett a hasamon, hogy macska-időszámítás szerint éppen reggeliidő van, akár intézkedhetnék is. A Repülő Kutató és Professor Krtek éppen úton vannak Indianából hazafelé, úgyhogy aggódhatok, nem esnek-e le gépestül, meg hogy vajon mekkora ótvar nagy jetlaggel érnek haza (plusz az isiász), és mi a francot főzzek nekik vacsorára. A holnapi óráimra frissíteni kellene a ppt-imen, mert ha annyi mindent megtanultam a komplex vizsgára a tőkefajtákról, miért ne kínozhatnám ezzel a diákjaimat is, neszpá. Ó, és a kovász is enni kér, nem csak a macskák.

Reggel viszont ezzel a helyzettel szembesültem a vécében,

és bevallom, igen jót röhögtem rajta. Az a vicc jutott eszembe, hogy “nyuszika, hull-e a szőröd?”, és azt valószínűleg ismeritek is, úgyhogy mindenkit megnyugtatnék, a jégimacit nem használtam nem-rendeltetésszerűen. (Amúgy ő még nyárról maradt ott, amikor minden ablakunk résnyire nyitva volt. Akkoriban ajtótámaszként fungált, mert másként sűrűn csapkodta volna a budiajtót a huzat.)

Úgyhogy ez a nap sem más, mint a többi, ezt én is jól tudom. No de azért itt vagyok nektek születésnapice, abban semmi hiba. És mivel nem lát ma senki, csak Poci, Berci, A Repülő Kutató, Professor Krtek, a masszőzöm meg az internet, azt veszek fel mindehhez, amire kedvem szottyan.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/07 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/36 – Lazy like sunday mornings

A Repülő Kutató és Professor Krtek épp Princetonban adják elő magukat egy nemzetközi jelentőségű konferencián vagy workshopon vagy miabokámon. Én cserébe ezt csinálom, nü.

Poci is kibulizta magát.

Aztán persze egy ideig rám ült, hogy csodáljam, milyen ügyes kiscica ő.

Annyira vasárnapot tartok, amennyire ez csak elképzelhető. Francba a tudománnyal meg a feladatokkal.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/06 hüvelyk eská, macs, ősz