Itt még a jövő is a régi. Amit szállítani tudok nektek, az is csak a szokásos: macskáksz, lábaksz meg a júliusi jólismert viszketés, aminek valami kreatív irányba kell kirobbannia, és attól tartok, ez meg is történik. Jelzem, valami olyanról van szó, amit én még soha sehol semmikor, és tényleg egészen izgatott vagyok tőle.
Aztán persze az is lehet, hogy fogpiszkáló lesz belőle, az is akkor, ha el nem…
Ehhez az érdekes sorszámú naphoz most én csak egy ilyen uncsi képet tudok prezentálni, macskáksz, lábaksz meg takarítanivaló.
Az már csak külön poén (vagy valami efféle), hogy igazán hálás vagyok minden unalmasnak kinéző napért, mmmm, éppen nem történt semmi aktuális világvége, és nem szakadt nyakamba semmi oldjuk-meg-tegnapra, na hát ez maga a legnagyobb ajándék.
Hejderutyutyu, már megint eltelt egy hét. Volt benne egy kicsikis befőzés, vettem gyermekkönyvek, jártunk piacon, de amúgy nagyrészt túlélni próbáltam. Galéria!
Kakukk, de szép a nyár. E heti fő programom továbbra is a szikkadt töcskenyájak pásztorolása volt, a vizsgaidőszak utolsó rúgásai, valamint a dögmeleggel való küzdelem. Ja, meg voltunk (még múlt vasárnap) a helyi zsibin, ami ezúttal is tele volt olyan dolgokkal, amiket nem vettünk meg. Galéria!
Nekem ma és holnap vizsgáztatnom kell délután, de éppen arra az időszakra jövendölnek afféle 37 fokokat. A munkázómnak nincs kánikulai intézkedési terve a vizsgákra (magára vessen, ugyi, aki még ilyenkor is ebben a cipőkében topog), de az a néhány ember, akinek be kell jönnie, szintén valahonnan Nyárittyenből és Nekeresdről jönne, úgyhogy távvizsgáztatni fogom őket, levélben. Ez ugyan többé-kevésbé illegális tevékenység, de nekem jelenleg erős szándékaim vannak az életben maradásra, és ha ezt nem lehet megoldani törvényesen, akkor ez lesz.
Szóval ezért fexem én még mindig itt az ódalamon, szemben velem megy a ventillátor, és igen kellemes 25 fok van a lakásban. Csak Herr Pitypangfujóka aggaszt kissé, aki éppen úgy méreget, mintha azt vizsgálná, honnan érdemes nekem kezdenie, ha véletlenül feldobnám a pacskert.
Tikkadt szöcskenyájak, szikkadt töcskenyájak, lábaksz, dögmeleg, szétfolyó macskáksz, egy csésze lágytojás kapros paradicsomsalátával, egy új buksza (pont olyan, mint a régi), meg végre egy cseresznyés clafoutis, mert sütni is csak negyven fokban akad az embernek ideje meg kedve, mikor máskor. Galéria!
Afranc, ezek a heti összefoglalók továbbra is tök pofásak kívülről nézve. Mintha élnék.
Szóval, kedves naplóm, a héten voltam szakérteni a Kossuth Rádióban, összeraktam egy japán vacsorát az ichiju sansai szabályai szerint, jártunk a Ferenczy Múzeumban a Rab Ráby kiállításon,* ott megnéztük Jókai horgolt házisapkáját** meg ecseteit is, péntek este garden partin voltunk a collegiumban (not pictured), szombaton meg a RK sütött rókagombás pinsát, előtte pedig hazafuvarozott a vizsgáztatásból, mely hazafuvarozás keretein belül megejtettük a heti bevásárlást és beugrottunk a dunabogdányi Heim Pékségbe ezmegazért, például kávéért, amit ott költöttünk el a Duna-parton.
Szóval tényleg, mintha élnék. Na persze közben megírtam egy további szakdolgozat-bírálatot (ne is kérdezzetek) meg két újabb tantárgyleírást (erről se). És kijavítottam összesen 180+24+38 dolgozatot, számolja ki, aki akarja, nekem bőven elég volt kijavítani.
* Ahol is kiderült, hogy az igazi Ráby Mátyás tulajdonképpen egy nem túl sikeres szélhámos volt. Ez engem nem lepett meg különösképpen. Érdeklődés esetében elaborálom is, miért.
** A képeken mindig olyan nagy buckós feje van neki, de ez egy egészen kicsi sapka. Szerintem rá se menne a fejemre. A Repülő Kutatóéra pláne nem.
Ezek a vasárnapi galériák tartalmilag nem sok változatosságot kínálnak (macskáksz, lábaksz, stb.), de azért nem néznek ki rosszul, ha fényezhetem magamat egy pöppet. Ezúttal a Práter utca viszi a prímet, de azért a mi utcánkban is van szivárvány, udvarunkban lonc és cseresznye, a RK pedig roppant kedvesen megvette nekem a fekete díványt a piacon, amíg én a száznyolcvan dolgozattal baszkódtam. (Azt nem mondhatom, hogy száznyolcvan diákkal is, mert voltak átfedések a csoportokban. Jaja, egyesek olyan bátorak, hogy egymás után két tárgyból is írtak nálam.) Galéria!
Tájaksz, lábaksz, Böci meg bodza többféle változatban, pedig a szörpöt még elő se vettem. Tegnap munkába menet elképesztően kéklett a Duna keleti partja, ohne filter. És igen, itt a kék dívány is meg a többi piaczsákmány.
Növényzet, Szentendre, macskáksz, lábaksz. Meg egy dívány*.
* A bridzsitdzsonszban van egy olyan jelenet, amikor bridzsid felveszi az anyja által előpakolt ruhát a karácsonyi partira, aztán azt mondja magában: “Tessék, kellett ezt anyámra bízni, most itt állok talpig díványba öltözve” Ezt én már rég szerettem volna kipróbálni, de aztán ma a piacon a vándor ruhabóttal végre sikerült.
Még van náluk pár színben. Ha bejön ez a dívány, azokat is megveszem.
A RK még alig tette ki a lábát a lakásból, mi máris elkezdtünk tönkretenni Dógokat – természetesen a Drága Dógok azok, amiket mi ilyenkor tönkreteszünk, esetleg a Pótolhatatlan Dógok, mikor melyik. Ezúttal a Drága Dógok voltak azok, az anyósoméktól levetett Lux porszívó, ami még ebben az uraságoktól levetett állapotában is hatszámjegyű pénzért vesztegethető példány.
Na ebből a hat számjegyből törött le tegnap néhány darab, mert én úgy gondoltam, rendes háziasszony leszek, és kiporszívózom a fürdőszobát (aztán felmosom, a szanitereket alaposan lepucolom, bevágom mosógépbe a szőnyegeket is meg effélék). Hugó, az őrgróf ezzel szemben úgy gondolta, hogy BULIVAN!, és miközben én a porszikát hurcolásztam, átrontott a két lábam között, és talán még kapkodott is a bokámhoz, de ezt már nem tudom pontosan felidézni. Mindenesetre a porszívót leejtettem, a számjegyek sok kis műanyag darabka formájában szétrepültek, Hugó meg teljesen sértetlenül, bár némiképp indignálódva eliszkolt. Azóta a porszika működik ugyan, de sokat vesztett régi pompájából, például nem lehet behúzni a kábelt, mert az a miskulancia is eltörött. Hugó persze remekül van, még nem csináltam belőle csergebugyit, de sohase mondd, hogy soha.
Az egyetlen tényező, ami többé-kevésbé gondoskodni tud arról, nem verem rommá a következő hónapban a házat, az az, hogy nemigen leszek benne, annyi a meló. Hugó cserébe benne lesz mindvégig. Az Úr irgalmazzon nekünk.
Megyek piacra. Remélem, nem gyújtják fel a házat a dögök, amíg odavagyok.
Emberkaja annyi van a házban, mint a nyű, ergo a macskakaja fogyott ki. Oké, akkor erről gondoskodunk.
A színek is olyanok, mint a macskák: ha én nem megyek oda hozzájuk, ők jönnek hozzám, és bökdösnek. Galéria!
Ha esetleg kéne valakinek egy illusztráció ahhoz, mit is jelent a “photobombing” kifejezés, itt a mellékelt ábra.
A Sátán Gyermeke persze ezek után visszafeküdt húzni a lóbőrt. Továbbra is szívesen lennék nálunk macska. Még akár ilyen Félfejű Jack is.
Üzenetem haza, a RK irányába, reggel, de már a munkahelyemről, negyvenöt kilométerrel odébbról:
“Az őrgróf ma hajnalban bólingozott a teatojással. Ki is verte belőle a teafüvet. Valamelyest felsepertem, de jönnöm kellett.”
Az ott az őrgróf, a bokámnál. Nem vagyok lelkes. Ő nagyon lelkes. És, azt hiszem, némi démoni megszállottságot is agnoszkálok rajta, de lehet, hogy csak a vaku az.
Most sem tudok semmi extrát prezentálni, Böcik meg tavasz, ennyi a heti zsákmány.
Ezen a héten a jelek szerint az is húz minket: kedden a húgom állt fejre a kocsijával (nyugi, neki semmi baja), tegnap este pedig a kisebbik szőrös igyiot akadt fel a lábujjánál fogva a radiátorra.
Mint látható, neki sincs semmi baja. Mi viszont sokat öregedtünk az elmúlt napokban.
 | mák - 13/295 – De administrand… |
 | magyaroramegminden - 13/295 – De administrand… |
| mák - 13/287 – Ráby |
 | Zsuzsanna Matula - 13/287 – Ráby |
| mák - 13/262 – Terroir |
Minden nap más - mindennap más 