RSS

macs kategória bejegyzései

Intermezzó – Mindennapi akadályaink

Mit mondhatnék, kedveszkéim, világ csudája, ha nekem éppen kivételesen sikerül kiszabnom valamit, a varrásról nem is beszélve.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/06/15 hüvelyk eská, galéria, macs, nyár

 

6/283 – Milflőr

A világ azon, boldogabbnak vélhető fele, akiknek nem lesz két hét múlva komplex vizsgája, még ma is a hosszú hétvége örömeit élvezi, én viszont két nap vad hedonizálás után visszafordultam a taposómalomba, és olvasással meg jegyzetelgetéssel múlatom a szárnyas időt. Minden nap négy-öt óra munka, ez a terv erre a hétre (mínusz vasárnap), és szigorúan tartani is fogom magam hozzá. Időm meg lehetőségem hálistennek van rá, és ha nem használom ki ezt az időt meg lehetőséget, csak magamra vethetek. Négy-öt óra meló pedig azt jelenti, hogy utána még marad időm más dolgokkal is pepecselni, már legalábbis ha nem fő ki az agyam a hőség meg a tanulás egyesített erejétől. Erre a hétre irgalmatlan dögmelegeket jövendöltek.

A vizsgázós harci elszántsághoz persze itt ezeken a tájakon milflőrmintás tunika meg csipkés szélű titanadrág dukál, mert én így szállok le a bicikliről.

A tanuláshoz egyébként természetesen kaptam egy hátramozdítót is, mert mink macskák vagyunksz, és egy teve sem hullasz porba anélkülsz, hogy mi ne akarnánk részt venni a buliban.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/10 hüvelyk macs, nyár

 

6/276 – Tervek meg füst

Sajnálattal kell közölnöm, mára is helyettest kaptok, de legalább ilyen cukit.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nekem mára Terveim voltak, hogy a fene vinné el a világot. Könyvtárba akartam menni könyvekért, aztán bependlizni a székesfőfaluba, és a barátnőimmel inni, nem pedig ingajáraton létezni a futon és a vécé között, időnként meg levánszorogni a konyhába egy kis teáért meg háztartási kekszért.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/03 hüvelyk macs, nyár

 

6/266 – Búcsú

Tegnap este hazajött a Repülő Kutató, éjjel pedig meghalt Celofán. Szeretném azt gondolni, hogy még hazavárta. Este még összepisilt ezt-azt, ledülöngélt, próbált enni, feldülöngélt, aztán hajnali ötkor megtaláltam, amint félig a futon alá fordulva fekszik. Már kezdett kihűlni.

Mit mondhatnék, sokkal de sokkal rosszabb is lehetett volna a vége.

Ez a kép április elején készült, és ez a kedvenc fotóm róla.

 
13 hozzászólás

Szerző: be 2019/05/24 hüvelyk macs, tavasz

 

6/265 – Bekerítve

Egy komplett napot töltöttem dögölészve, mindösszesen annyi felmutatható tevékenységgel, hogy néha megetettem a macskákat meg a mosógépet. Attól tartok, annyira kellett ez nekem, mint egy falat kenyér. Ha elmentem volna a konferenciára, most valószínűleg enerváltan vonszolnám magam ide-oda, dallamosan ugatérozva, ehelyett viszont ma ismét hajnalban és tettre készen ébredtem, lelkem esmérete pedig újult erővel harapdálta a belső részeimet. Ujjé, és megint csak ujjé. Ismét indul a mókuskerék, készülni kell a komplex vizsgámra, például harmincadikáig le kell gyártanom negyvenezer leütésnyi povedálást arról, hogy mit csináltam eddig a disszertációmmal és mit óhajtok csinálni a következő két évben. Már eddig is a kelleténél többet vacakoltam a képzés eddigi ideje alatt azzal, hogy mindenféle beadandókban a bizonyítványom magyarázzam, ez pedig most lesz csúcsra járatva ezzel az egy ívnyi izével, ami helyett ugyebár akár azt is csinálhatnám, hogy írom azt a rühes disszertációt ahelyett, hogy csak pofázzak arról, hogyan fogom írni. Na mindegy. Ezen a szaron is túlgázolunk valahogy.

A szaron való átgázoláshoz ma hajnalban, miközben a hajamat mostam, a pofámon holt-tengeri iszappakolással (tudok én élni, mi?) gyártottam egy nagyvonalú ütemtervet, melynek szellemében innentűl kezdve minden nap dolgozom négy-öt órát a komplex vizsgára készüléssel, már persze amikor éppen nem zabálja fel az adott napot az Esztergomba pendlizés. Ha van rá lehetőség, a vasárnapokat viszont kiveszem szabadnapnak, mert akkor még az Úr is megpihent, és nekem ugyan minden nyávogás ellenére kisebb melóval kell megbirkóznom, mint Neki, de az Úr nagy és dicső, én meg kicsi vagyok és taknyos.

Hősies elszántságomban még azzal is elkezdtem kokettálni, elmászok még ma a könyvtárig, hogy vaskos könyveket hurcoljak haza tanuláshoz, de aztán rájöttem, a gépemen is van vagy három kiolvasandó könyv pdf-ben, úgyhogy nem megyek én ma sehová.

Különösen, hogy be lettem kerítve, nédda.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/05/23 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

6/264 – Énekes

Van úgy, hogy be kell látni: ebből már nem lesz énekes halott. Jövel, paplanok, gyógymacskák és a Coldrex ideje.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/05/22 hüvelyk macs, tavasz

 

6/261 – Napszámos

Azt hiszem, a délutánt kiveszem vasárnapnak. Ez különösen azért hangzik hülyén, mert ma tényleg vasárnap van. De hát, könyörgöm, azzal kezdtem a napot, hogy fél hatkor jegyeket írogattam be a neptunba, szorgosan, mint egy napszámos, mégpedig a nemzeté. (Képezdész koromban átlagban hetente elmondták nekünk, hogy bezony, a pedagógusok a nemzet napszámosai, és erre készüljünk fel. A végére már úgy fel voltam készülve erre, hogy hajaj. Kapára, kaszára!)

Az elmúlt két hét után igencsak tartok attól: a mostantól kezdődő szabad vasárnapom úgy fog festeni, hogy az oldalamon fekve ostoba filmeket nézek, csokit zabálok, a kisujjam sem mozdítom, és semmi de semmi értelmeset nem csinálok. A baj az, hogy ettől már előre lelkiismeret-furdalásom van. Fujj.

A mai naphoz nyilván helyettesre van szükségem, mert ha déltől vasárnap van, akkor ugyan miért öltöznék át a munkareggel nyafogóruhájából bármi másba. Úgyhogy nesztek egy szundikáló Celofán.

Szegénykém, egyre kisebb és nyamvadtabb. De tegnap úgy ette a csirkemájat, hogy azt öröm volt nézni, hát akkor meg annak örülünk, amink van. Amíg van.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/05/19 hüvelyk macs, tavasz

 

6/235 – Szummás

Ismét nyakunkon vannak a munkás hétköznapok, ami ugyan éppen nem száz százalékig igaz, mert hétfőig még elvben vakációm van, de a gyakorlatban anyagokat kell majd küldözgetnem a hallgatóknak, mindehhez pedig menetrend-szerűen közelg egy újabb tanulmány leadási határideje is, ugyan miért lenne ez másként. Mivel itt most éppen nincs semmi érdekes, macskák alszanak mindenfelé, én meg sanda és gyanakvó tekintettel kerülgetem a cédulakupacaimat, hadd mesélek nektek a múlt hétfő esti city trailről, az szórakoztatóbb.

A sors és az Esztergomi Futóművek jóvoltából (az utóbbiak organyizálták meg az eseményt) végül nem kellett a Szt. Tamás-hegyre (alias kálváriadomb) felmászni, hanem csak a Bazilika alatt-körül keringélni különböző teljesítendő feladatok listájával. Ezt a listát hálistennek teljesen analóg változatban kaptuk a kezünkbe, és nálam toll is volt, hogy a válaszokat be tudjuk írogatni olyan kérdésekre, mint például “7. Kanyarodj élesen balra lefelé. A sétány végén találsz egy lovasszobrot. Kit ábrázol?”. Na ilyen kérdésből volt vagy húsz, és igen gondosan körbemászatta velünk az egész Bazilikát meg a Szt. Adalbert központot meg a környező utcákat. Olyanokat kellett csinálni, hogy kocsma előtt szelfizni a csapatnak, feliratot fordítani át MDCCCXXVII-ről arab számokra, a sötétkapunál összeadni, hány évet éltek az emléktáblán szereplő hősihalottak, meg további effélék. Kétféle útvonal volt, és a csapatokat három perc különbséggel engedték útjukra, úgyhogy elvileg az is megtörténhetett volna, hogy nem is találkoznak menet közben egymással, de hát ne vicceljünk, akkora az a terület, mint egy zsebkendő.

Mint még a program legelején kiderült, a hallgatók egyáltalán nem voltak rászorulva támogatásra, maguktól álltak össze csapatokba, olyan csapatnevekkel, hogy ELTE01 meg Székölyök meg Szesztergom. (Ez utóbbitól elhatárolódom. Nem az én diákjaim voltak. Egyik se. Nem is láttam még őket sose. Leszámítva minden keddet és csütörtököt, a múlt félévben pedig minden szerdát is.) Mivel minél több a csapat, annál nagyobb a buli, a végén a resztliből összeálltunk hárman egy felkészítő tanárral meg egy PR-referenssel, és ábrándosan végigmásztuk az útvonalat a papírkánkkal. Körben mindenhol lelkes ifjak rohangáltak kurjongatva, “óóóóó, megvan! nem, mégsincs! ez nem szobor, hanem csak tűzcsap!”, mi meg öreges méltósággal vonultunk, sorra pipálva ki a feladatokat. Egyrészt minek siettünk volna, másrészt meg egyikünkön – nem rajtam – körömcipő volt, és Esztergom is a macskakövek városa. Mindennek ellenére még csak nem is az utolsó helyen végeztünk, mert összesen másfél hibapontot sikerült összegyűjtenünk. (A “Kikről készültek az ajtó melletti szobrok?” kérdésnél mi csak két szobor nevét írtuk fel, pedig összesen négyen voltak, az utolsó feladatnál meg már nem másztunk fel újra a fenébe egy újabb szoborhoz, hanem megtippeltük Balassi Bálintot. Mellé.)

Aztán persze másnap jött a verseny meg a többi ereszdelahajamat, én például egy adott ponton igen erős kísértést éreztem arra, hogy ráordítsak a roppantul fegyelmezetlen sokdiplomás doktorurakra és doktorhölgyekre, akik az istennek sem voltak hajlandóak megérteni, nekünk csak fél perc csend kéne, hogy beírjuk a számokat, aztán tőlünk nyugodtan vitatkozhatnak orrvérzésig azon, ki kapja a szummás különdíjat. Erről viszont majd valamikor egy másik üresjáratban mesélek.

Most ugyanis dógomvan. Pocinak is, de az övé valamivel élvezetesebb.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/04/23 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

6/232 – Karalábélevél

Amióta ez a kép készült, én már megjártam a piacot is, úgyhogy most már nem teljesen ugyanígy festek, leszedtem magamról néhány réteget, és azt sem felejtettem el, hogy kipakoljam a zsebemből az élesztőket. (Ne is kérdezzétek. A szatyrom dugig volt mindenféle törékeny zöld izével, aminek nem górhattam rá a tetejére.)

A piacramenetel amúgy tájainkon leginkább Pocit szokta feldobni, aki megérkezésünk után gondosan végigszagolja az árut, és kicsit dürrög a zöld leveleknek. Van egyébként saját zöld levele is itthon, metélőhagyma cserépben a padlón, annak is szokott dürrögni, és általában semmiféle növény nincs tőle teljes biztonságban, főként a nárcisz nem. Már lemondtam arról, hogy legyen a házban virág, akár vágott, akár cserepes. Úgyhogy ezúttal az ünnepi asztalon egy ízlésesen (nem) kidekorált metélőpetrezselyem lesz majd a virág-assortement.

Ha pedig nem hittétek volna el mindezt: tessék, ez itt Poci, amint éppen szerelmet vall a karalábélevélnek.

Ez meg itt én vagyok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/04/20 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

6/231 – Őskövület

Tegnap végül olyan sikeresen lejöttem a pörgésről, hogy a fal adta a másikat, lévén hogy a masszázs után eldűltem kicsit az oldalamon, aztán egyszer csak beütött az adásszünet. Legközelebb akkor ébredtem fel, amikor a Repülő Kutató, aki éppen Pocival az uszályában lefeküdni indult, irgalmasan leoltá a fejem fölött a lámpát, mert ő ilyen cukibogyó. Én meg mindeközben ott feküdtem zip-fájlba összecsomagolva a futonon, és már megint úgy festettem, mint egy tangóharmonika, csak a montmartre-i utcasarok hiányzott.

A nagycsütörtökről nagypéntekre virradó éjszakákkal spirituálisan én mindig nehezen vagyok, de ezúttal, ha már felébredtem, virrasztottam egy kicsit. Az alvásciklusaim ritka hülyén festenek, és erőltethetném ugyan, hogy ne így legyen, de az csak álmatlan forgolódást jelentene órákon át, azt meg minek. Az amúgy sokat segített, amikor megtudtam, hogy ez voltaképpen nem inszomnia, hanem a preindusztriális korok alvásmintája, hát na bumm, még annál is inkább őskövület vagyok, mint hittem volna. Az, hogy az éjszakát át kell aludni, egy olyan kornak lett a mintája, amelyben reggel azért dudál a gyár, hogy mindenki egyszerre kezdje a munkát. Amíg nem dudált a gyár, az emberek igenis felébredtek éjszaka, elmélkedtek meg imádkoztak meg zsolozsmáztak, aztán visszaaludtak. Én persze most nem zsolozsmázással töltöttem az időt, hanem horgolgattam kicsit, meg az alaszkai rákhalászokat néztem, amint éppen le akarják győzni a Bering-tengert (férfiak, mit ne mondjak), de amúgy csend volt, és nyugi. Átmenetileg ugyan senkinek nem volt szüksége rám, se szakdolgozat, se sürgiforgi, se tanulmányírás, de ha jött volna bárki, hogy izé, egy kis segítség kéne, legyen az férj, macska vagy akár Jézus, csak félretettem volna a horgolást, leállítom az alaszkai rákhalászokat (mamii, a Wild Bill hajóján ebben az évadban egy csivava is van, tényleg meg vannak ezek húzatva), és mentem volna segíteni.

Ma már nagypéntek van, ami (fura módon) nekem valahogy mindig könnyebb egy kicsit, mint előtte az éjszaka. Most már minden eldőlt, mindenki teszi a dolgát. Úgyhogy én is behajintok egy mosást, pakolgatok a szekrényeimben, meg kipucolom ecettel a kávéfőzőt. Rend a lelke mindennek.

Rajtam most, úgy érzem, nem sok mutogatnivaló van, úgyhogy beküldöm helyettesíteni Schrödinger macskáját. A körülményekhez képest (mármint hogy lassan három hónapja lemondtak róla) egészen jól van. Egyre lassabb és soványabb, de azért azt még pontosan tudja, hová érdemes kifeküdni napozni.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/19 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

6/212 – Én is, ők is

Ez egy illusztráció arról, mit csinálunk máma. Kellemes vasárnapot mindenkinek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/03/31 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

6/201 – Özönvíz

Ma van a tavaszi napéjegyenlőség, és tulajdonképpen ez önmagában is elég jó ürügy lenne arra, vajon miért vagyok ennyire ideges és feszült, de persze nem kenhetem rá simán mindenféle csillagászati izékre, hogy megint itt ülök összehuttyanva, és azon siránkozom, hogy újra csőstül jön az áldás. Csak és kizárólag magamat hibáztathatom azért, mert jövő szerdáig kétszer járom meg Pexet, ráadásul mindkétszer Esztergom érintésével, kellett nekem második doktori. Az órarendjeim ezúttal igazi tömegkarambol módjára csúsznak bele egymásba, a kormányt tekerd, Tibiiiii, a kormányt tekerd, ne a keresztet hányjad, és nem tudom, hogyan vakarodom elő a végére. Ó, édesjóistenem. Lehet, hogy ma inkább varrni fogok minden más helyett, utánam az özönvíz.

A fentebbiekből kikövetkeztethetően rajtam ma sincs mit nézegetni, égnek álló hajjal és harmonikázó zokniban próbálok úrrá lenni a fejemben uralkodó káoszon, úgyhogy magam helyett ezúttal Celofánt, alias Schrödinger macskáját küldöm be, aki ma ismét megtévesztő módon neki van pendülve az életnek, bezabált reggelire egy komplett tasakost, majd felhevert a kanapéra, hogy ott simogattassa magát.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/20 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

6/199 – Negyedkész

Á, tudjátok mit, a nyafogóruháimat már mind ismeritek, inkább beküldöm helyettesíteni Pocit, egy fél Eriket meg egy negyedkész párnahuzatot.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/18 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

6/192 – Műveleti terület

Az én hétfőim csak igen mérsékelten hasonlítanak a normális emberek hétfőire, általában ugyanis ez nálam nem munkanap abban az értelemben, hogy “fel a cipővel, aztán sipirc a munkahelyedre”. A hétfő rendszerint a “készülj az óráidra, irgumburgum” napja énfelém, és ez ugyan egy rövid hét lesz (pénteken már indul a hosszú hétvége, és még Pexre sem kell elvágtatnom), de azért mindig akad munkamunka.

A munkamunka mellé a lakást is most ráncigálom át éppen tavaszba. Ráncigálnám, hogy pontosak legyünk, mert a fő műveleti területen éppen ott hever kiájulva a szőrös bűnszövetkezet. A kezdetekben, amikor milliomosa valék az időnek, minden évszakra új dekort kapott a lakás, de mostanra ez tavasz-nyárra (zöld-sárga-narancs) meg ősz-télre (piros-lila-narancs) redukálódott, és így március közepe felé már tényleg ideje volt lépni. Ez persze ezúttal azzal járt, hogy kénytelen voltam realizálni: több a párna, mint a huzat. Végül is logikus: az ősz-tél folyamán négy új párnahuzatot gyártottam, de most azokra a párnákra nincs tavasz-nyári huzatom. Afranc. A múlt héten éppen lett volna lehetőségem is effélékkel tökörészni, de nyilván most kellett rájönnöm, mikor kimostam a tavaszi-nyári szortimentet.

Ahogy elnézem, lehet, hogy ez az egész a hosszú hétvégére marad, addig meg élünk tovább a szokásos káosznál is nagyobb káoszban. És ha azt hinnétek, hogy túlzok: tessék, így fest most éppen a fő műveleti terület.

És én sem vagyok egy matyóhímzés.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, tavasz

 

6/186 – Húshagyó

Húshagyó kedd van, Atilláné pedig éppen öszves termeinket redvázza, ergo a makkák karcerben vannak a Bűnök Barlangjában.

Én nem vagyok ennyire mutogatnivaló, a házi tornacipőmön kilazult az egyik fémpöck, a talpa pedig mint ma reggel észrevettem, eltörött. A zokni éppen kilyukadni készül (kár érte, nagyon jó kis zokni volt), és az egyre szöszmösösebb orgonalila tunikámhoz felvettem a múltkoriban turkált lila jeggingset, ami a mai nappal már háromszor lesz rajtam: először, utoljára és soha többé. Nyilvánvalóan nem az én seggszerkezetemre van tervezve, mert negyedóránként fel kell ráncigálnom derékban, ez pedig nálam kizáró ok. Pápá, jeggings.

Azt mondanom sem kell, hogy valószínűleg mindannyiunknak jobb, ha a fejemet nem is látjátok.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/05 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

6/181 – Forgács

Továbbra is roppant elszántsággal vágom a centit, még a mai napot kell túlélni meg a holnapit, és a holnapi nem is lesz akkora nagy kunszt, aznap csak egy másik városba kell elutaznom, és különben is csak öt órám van délután, aztán végre eldőlhetek, mint egy zsák. Jelentősen boldogabbá tenne viszont, ha legalább akkor tudnék aludni, amikor lehetőségem van rá, mert ezen a héten még egyszer sem sikerült megúsznom anélkül, hogy ne ébredjek fel valamilyen abnormális időpontban, oszt hol vissza tudtam aludni, hol nem, de leginkább nem. Kedden például, amikor úgyis indulnom kellett hatkor, és az ébresztő be is volt állítva böcsülettel fél ötre, két órával a csingilingi előtt ébredtem arra, hogy Nagyseggű Maruszja elvette tőlem a paplant. Ez egy dupla paplan volt, két méter széles, úgyhogy lövésem sincs, milyen kifinomult és ravasz technikával csinálhatta, de hát tagadhatatlanul ott volt a bizonyíték, én ott nyomorogtam ötven centivel, Poci alatt meg ott volt az összes többi. Ezek után persze visszaszereztem a paplant, de már minek, úgyse tudtam visszaaludni.

Mára az e heti pofázós-rohangálós sorscsapások közül az jutott, amikor én reggel elrohanok munkázóba, aztán másfél órát pofázok a beszédprodukciós folyamatról, utána további másfél órát pofázok az önkéntes és kikényszerített asszimilációról meg efféle cukiságokról, utána átrohanok a városon, felszállok a buszra, leszállok a buszról, átrohanok a székesfőfalun (ezúttal legalább nem gyalog, remélhetőleg segítségemre lesz a tömegközlekedés is), bezuhanok a Goethe Intézetbe, aztán egy órát pofázok olyan dolgokról, amik kapcsán azt hiszik rólam, hogy szakértő vagyok bennük.

Nem vagyok én már szakértő semmiben, kedveszkéim, legfeljebb önmagam minél kisebb foszlányokra való szétforgácsolásában. Az rohadt jól megy. Ja, meg elég jól tudok kaját szervírozni hajnali négykor Celofánnak, aki az orvostudomány, a józan belátás és bármi más élő cáfolatául még mindig ott áll ilyenkor a tálkája mellett, és éhesen nyürrög.

Azt, gondolom, már nem is kell részleteznem, mennyi fejfájással járt kitalálni, mi a budiajtót vegyek fel máma, amiben reggeltől estig nem vesz meg az Isten hidege és nem fövök meg, ráadásul egyaránt megfelel három település között összevissza buszozni, két kilométert gyalogláb rohanni, emellett tanítani és szakérteni is, ja és nézzek ki mindehhez úgy, mint saját magam, nem pedig valaki más.

Hátizé.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/28 hüvelyk újracucc, macs, tavasz

 

6/170 – Macskák és más verebek

Varrogató hétvége, juhé, újabb cikcakkruhával. Ugyan megfogadhatnám, hogy ez az utolsó, de aki varr közületek, és beleszerelmesedett már szabásmintákba, az tudja, hogy erre az egyetlen lehetséges válasz egy jó hangos hitetlenkedő röhögés. Maradjunk inkább abban, hogy ez az utolsó polár cikcakkruha. Mármint hogy őszig ez az utolsó polár cikcakkruha.

Mint látható, a hétvégi ereszdelahajamat ezúttal is a Bűnök Barlangjában zajlik, Poci erős hátráltató műveletei közepette. Mivel nincs itthon a Repülő Kutató, a lükepók teljesen rám csimpaszkodott, még blogolni se lehet nélküle. (Lásd mellékelt ábra.)

Celó, alias Schrödinger irdatlanul hülye macskaállatkája, más irányból dolgozik idegeim megtépázásán: miután több kilométeres gyaloglábas expedíciókkal szereztem neki friss csirkemájat meg spéci gyógypapit, mindkettőt negligálja, cserébe viszont Poci tányérjából konzekvensen kieszi a nemspéci nemgyógypapit. Ma reggelre eljutottam oda, hogy a francba már, kiscicám, azt eszel, amit akarsz, csak egyél már valamit, úgyhogy neki is kiadagoltam egy reggelire valót Poci eledeléből. Természetesen felszippantotta. Utána éppoly természetesen odavonult Poci tányérjához, és azt is felszippantotta. Szóval, ha esetleg érdekel titeket, a májelégtelenségben haldokló macska köszöni szépen, még megvan, bár nem fest valami jól. Nem fest valami barátságosan sem. (Szintén lásd mellékelt ábra.)

Hm, az ablakaimra is ráférne egy pucolás, csak mondom.

Ja, és ez vagyok ma én.

Végül is őtözködős blog ez vagy mi a rosseb.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/17 hüvelyk eská, macs, tél

 

6/151 – Mértani

Ma reggel is éjjel ébredtem (van ennek értelme egyáltalán? amikor elkezdtem leírni, még volt), mégpedig konkrétan fél négykor. Ezúttal még csak nem is elsősorban a preindusztriális korok bioritmusa volt a ludas, hanem egy Poci nevű anarchista, aki (lövésem sincs, hogyan csinálta) az ágyam mértani középpontján terpeszkedett éppen. Figyelembe véve, hogy én is benne voltam abban az ágyban, ez még macskától is szép teljesítmény volt.

Ami a cicceket illeti, Celofán most leginkább Schrödinger elhíresült macskájához hasonlít leginkább, aki ugyebár egyidejűleg élő és halott, amíg ki nem nyitod a dobozt. Celofán ugyanezt doboz nélkül csinálja: őt már elparentálták, mi megsirattuk, a Repülő Kutató végiggondolta azt is, hogy a francba fogja majd felcsákányozni a kertben a fagyott rögöket, hogy eltemethessük a mackát – aztán éltünk tovább mindannyian. Mi néha bőgünk egy kicsit, ő nem. Lassú és lerobbant, de mindeközben kajáért nyivákol, eszik, iszik, vécézik, élezi a körmét, simogattatja magát, és megpróbálja levakarni rólunk a glazúrt, amikor belenyomjuk az Epato pasztát. Jaj de nagyon könnyű lenne most abban reménykedni, hogy a kis büdös meg fogja csúfolni a komplett állatorvos-tudományt, de legyünk realisták, és örüljünk annak, amíg jól érzi magát. Pár nap haladék is számít, amíg azok jó napok, és ha a jó napokhoz az kell, hogy háromnegyed hatkor körömnyi csirkemáj-darabokat szervírozzak egyenként, na bumm.

A “túrjuk ki helyéről a gazdit” projektet amúgy ő is egész jól nyomja, nédda.

Úgyhogy, mivel minden csak eltökéltség kérdése, most jó napjaink lesznek, én pedig a macskaszittelés mellett mindenféle egyébbel is mulattatni fogom magam, például továbbra is készülök a tavaszi félévre, brr. A helyzet tényleg rettenetes, már az egyetemi jegyzeteimet is csatasorba állítottam – úgy értem, azokat a jegyzeteket, amelyeket egyetemistaként produkáltam, amikor engem kínoztak ezzel a tárggyal, amellyel most nekem kell kínoznom másokat. És, aujnye, engem 1996-ban kínoztak vele. Istencsudája, hogy egyáltalán még megvannak. A jegyzetek.

Emellett végre nekidurálom magam, és hozzálátok, hogy összeállítsam Filoméla takaróját, mert legutóbb még csak ott tartottunk, hogy lenni nekem száznegyvennégy nagyinégyzet, de ugyebár engem nem abból a fából faragtak, hogy csak úgy összehorgoljam ezeket egyetlen nagy takaróvá, óóó, nem, nekem további kacsmargok is kellenek. Majd meglátjátok.

Most viszont ellejtek a könyvtárba bábkészítésről szóló könyveket keresni, és hiszitek vagy sem, de ez munkaügyben kell nekem, hehe. A futonomat úgyis elfoglalták. Igen, most már Poci is rajta van, és mindketten úgy néznek rám, ahányszor bemegyek a szobába, hogy “hát te meg mi az anyádat keresel itt?”.

Oké, oké, már itt sem vagyok.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/29 hüvelyk eská, macs, tél

 

6/149 – Még mindig az optimizmusról

Nem tagadom, igencsak szűkében vagyok. A cicc bágyadt, és lógatja a fejét, és nem nagyon akar enni. Diktáltunk bele csirkemájat kis cafatkákban, de nem evett sokat. A kanült viszont kiszedte magából valamikor hajnalban (amikor fél négykor ránéztem, még benne volt, azután tehette). Ráadásul ma délután bűnrossz cicagazdik leszünk, én legalábbis annak érzem magam – bevisszük a kórházba, hogy megkapja a mai infúzió-adagját, és ott is hagyjuk éjszakára, mert holnap ő ismét infúziót kap, nekünk viszont mind a kettőnknek reggeltől estig és látástól mikulásig dolga van. Nem is tudjuk hazahozni csak este.

Csak az a kurva tehetetlenség, csak az ne lenne.

 
16 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/27 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

6/148 – Az optimizmusról

Miközben tegnap én időnkénti aggódórohamokkal, de azért nagyrészt felhőtlenül züllőztem a barátnőimmel, a Repülő Kutató belediktálta Celofánba az egész zacskónyi drága gyógypapit, és most kicsit aktívabbnak meg kevésbé elesettnek látszik (Celofán, nem a Repülő Kutató), de azért megint bedugjuk a dobozba és visszük újabb infúzióra. Tegnap többen is kérdezték, hogy mik a kilátások, én meg mindenkinek csak azt tudtam mondani, hogy egyelőre nem temetjük a cicát, de nem is biztatnak sok jóval. Tele van folyadékkal a hasürege, és nem lehet pontosan megmondani, hogy ott bent mi a pontos helyzet, de a májával van baj, és elég nagy baj.

Akárhogyan is alakul, annyi biztos, hogy megpróbálunk mindent, ami állatorvosilag elérhető és javítja az életminőségét, mindaddig, amíg van minősége az életének. Most, amikor ezt írtam, itt ült mellettem a párnán, és halkan dorombolt, miközben simogattam, és én igazán nem vagyok optimista úgy általában, de most nagyon szeretnék az lenni.

Így fest szegény kicsi kornyadt Celofán a lábában a kanüllel,

és így festek ma én.

A zöld a remény színe meg a libafosé, ezt ne felejtsük.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/26 hüvelyk eská, macs, tél