RSS

macs kategória bejegyzései

7/45 – Egyesek és kettesek

Egyesek most nagyon jól érzik magukat.

Én nem annyira, de ez majd elmúlik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/15 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/37 – Negyvennégy

Földi években éppen ennyi idős lettem máma, sálálá. Nagyjából egy hajítófányit érdekel a dolog, ami ugyebár itt nálunk még a szokásosnál is kevesebbet jelent, mert ha egy macskának elhajítasz egy botot, nem fogja apportírozni. Még az se, amelyik amúgy egészen pofásan elhelyezkedett kapuoroszlánnak odaki, miután bezabálta a reggelijét.

Visszatérve a születésnapra és a vele járó kellemetességekre: ez is csak egy olyan nap lesz, mint az összes többi. Poci hajnalban összegyűrte ajiba az összes szőnyeget az emeleten, majd fél hatkor célzatosan tipegni kezdett a hasamon, hogy macska-időszámítás szerint éppen reggeliidő van, akár intézkedhetnék is. A Repülő Kutató és Professor Krtek éppen úton vannak Indianából hazafelé, úgyhogy aggódhatok, nem esnek-e le gépestül, meg hogy vajon mekkora ótvar nagy jetlaggel érnek haza (plusz az isiász), és mi a francot főzzek nekik vacsorára. A holnapi óráimra frissíteni kellene a ppt-imen, mert ha annyi mindent megtanultam a komplex vizsgára a tőkefajtákról, miért ne kínozhatnám ezzel a diákjaimat is, neszpá. Ó, és a kovász is enni kér, nem csak a macskák.

Reggel viszont ezzel a helyzettel szembesültem a vécében,

és bevallom, igen jót röhögtem rajta. Az a vicc jutott eszembe, hogy “nyuszika, hull-e a szőröd?”, és azt valószínűleg ismeritek is, úgyhogy mindenkit megnyugtatnék, a jégimacit nem használtam nem-rendeltetésszerűen. (Amúgy ő még nyárról maradt ott, amikor minden ablakunk résnyire nyitva volt. Akkoriban ajtótámaszként fungált, mert másként sűrűn csapkodta volna a budiajtót a huzat.)

Úgyhogy ez a nap sem más, mint a többi, ezt én is jól tudom. No de azért itt vagyok nektek születésnapice, abban semmi hiba. És mivel nem lát ma senki, csak Poci, Berci, A Repülő Kutató, Professor Krtek, a masszőzöm meg az internet, azt veszek fel mindehhez, amire kedvem szottyan.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/07 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/36 – Lazy like sunday mornings

A Repülő Kutató és Professor Krtek épp Princetonban adják elő magukat egy nemzetközi jelentőségű konferencián vagy workshopon vagy miabokámon. Én cserébe ezt csinálom, nü.

Poci is kibulizta magát.

Aztán persze egy ideig rám ült, hogy csodáljam, milyen ügyes kiscica ő.

Annyira vasárnapot tartok, amennyire ez csak elképzelhető. Francba a tudománnyal meg a feladatokkal.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/06 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/28 – Érdekes

Eddigelé igen érdekesen alakulnak a dolgaim erre a hétvégére. Ez a finom megfogalmazás arra, hogy a legkevésbé sem úgy, ahogyan én azt elterveztem. Akadályaim száma légió, köztük főként én, de a szőrös is dolgozik azon, hogy megnehezítse a zéletet, és folyton úgy érzem, lemaradásban vagyok.

Fel kell hívnom a témavezetőmet. Be kéne tennem egy újabb mosást. A kovász megint enni kér. A korrektúra még Luca székénél is úgyabbul áll. Mindehhez meg tegnap este filmnézés közben horgoltam két ilyen izét,

és akkor ez még egészen jó tervnek látszott, de most kétségeim vannak arról, tényleg fel tudom-e használni őket arra, amire eredetileg szántam. (Á, úgyis meglátjátok majd.)

Ami a szőröst illeti, fél órával ezelőtt nekiláttam volna áthúzni az ágyneműt, erre meg tessék.

Ezek után az már valószínűleg nem lep meg senkit, hogy a hajam is felrobbant a mosástól, de ezúttal valami egészen bizarr némafilmes stílben.

A fejemben pofázókat pedig most már tényleg le kéne lőni a francba.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/28 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/27 – Impulzus

Minden látszat ellenére én nem vagyok impulzus-vásárló alkat (leszámítva egyes vicces turkálós ruhadarabokat meg az obligát “na még egy gombolyaggal” horgolófonalakat), úgyhogy tegnap magam is meglepődtem, amikor bementem a drogériába macskakajáért, aztán kijöttem egy parfümmel.

Jó, legalább vettem macskakaját is.

A parfüm nyilván azért is meglepő, mert ugyan alig néhány napja ábrándoztam egy újról, de az ábránd tárgya egy őszi parfüm volt így öregkoromra, ráadásul valami olyan, amit még évek múlva is be tudok szerezni. Na hát ehhez képest vettem egy tavaszias limitált kiadású darabot zöldtea és gránátalma illattal. Remek.

Mivel a kovászt etetni kell (meg, ami azt illeti, magamat is), tegnap este sütöttem egy kenyeret – hát, ízre jó, állagra jó, de valamiért mégis úgy fest, mintha összevissza pofozták volna. Lövésem sincs, miért. Mindent épp úgy csináltam, mint máskor.

Úgyhogy most itt állok (ülök) egy váratlan parfümmel meg egy váratlan kenyérrel, és feladatból is nyakamba szakadt valami teljesen váratlan, amihez nyilván semmi kedvem, miért lenne. Tíz tanulmányt kell átkorrektúráznom, és eredetileg azt terveztem, hogy ma nekifekszem, aztán kivégzem őket, de ma reggel már elkezdtem gyáván alkudozni magammal, hogy csak hétfőn van a határidő, és előttem a (majdnem) teljes hétvége, körülöttem meg ez.

A kísértés, yeah. És azt még nem is mondtam, hogy tegnapelőtt délután újra elkezdtek pofázni a fejemben mindenféle regényhősök, aztán nem hajlandóak abbahagyni.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/27 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs

 

7/25 – Termosztát

Újabb hajnali indulás, újabb délutáni érkezés. Ez utóbbi (mármint az érkezés) speciel arra, hogy apósom éppen a termosztátot babrálja, mert reggel a Repülő Kutató, mielőtt elindult volna Iasi-ba, megpróbálta bekapcsolni, és nem sikerült neki. Én ekkor már nyilván nem voltam itthon, de állítólag olyan kétségbeesetten rohangált, hogy még állandó konferenciapartnerét, Krteket is sikerült itthon hagynia a nagy szaladgálásban.

Mindenesetre most meleg van, sikerült fotót is csinálnom magamról (természetesen abban a szobában matatott apósom, ahol a fotók készülnek, ki kellett várni).

Tipikus vis maior-öltözék lett a mai napra, mert én ugyan eredetileg más cuccokkal akartam felvenni a kockás ruhámat, viszont öt negyvenkor kiderült, hogy nem mennek alá más cuccok, sőt még én is aligéppen férek alája. Fogalmam sincs, mi a rosseb történt, egyetlen kilóval nyomok többet, mint amikor megvarrtam ezt a dögöt, most mégis rettentő szűk mellben, muszáj vele kezdenem majd valamit.

Majd. Most egyelőre csak bedobtam egy mosást, aztán leülök, és nézem Pocit. Már negyedórája mosakszik, én meg kezdek kissé aggódni, vajon miért csinálja ilyen hosszan. (Hé, azt sose állítottam magamról, hogy normális lennék.)

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/25 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/16 – Pokróc

Itt igen lassan változnak a dógok: Jessica Fletcher még mindig nyomoz, Poci asszisztál hozzá, én meg mindjárt körbehorgolom magamon a pokrócot. (A műsoros papírzsepiket a közönség érdekében eltávolítottam szem elől. Poci cipősdobozát nem.)

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/16 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/13 – Tönköly

Frissen sült kenyér illatára ébredni akkor is csodálatosan különleges érzés, ha egyébként azt a kenyeret te saját magad sütötted meg az éjszaka folyamán.

Valamivel kevésbé csodálatos, de szintén különleges érzés, amikor az ébredés azzal párosul, hogy “jáááj, valaki elaludta a lábamat, és az nem én voltam”. Miután letessékeltem magamról Poci nagy seggét, csak akkor indult el bánatos lábaimban újra a vérkeringés. Ezt azért kihagytam volna.

Miután tegnap hazavánszorogtam az oktatásból, egy kilométerrel a megállóm előtt le kellett szállnom a buszról, hogy bevásároljak, a liszt ugyanis igen keservesen elfogyott, márpedig máma a Repülő Kutató végre hazapendlizik Karánsebesről, és nyilván ilyenkor eléje akarok dugni egy kenyeret.. Ezt, asszem, nem is említettem eddig, fogjuk a félévkezdettől eldugított agyamra. Mindenesetre a csávó már hétfő óta Karánsebesen levéltárazik, és amikor nem a mindenféle fontok között üli laposra a seggét, idegen macskákkal kokettál. Megérdemelné a gaz áruló, de én nóbel úrhölgy vagyok, úgyhogy nem fogom beárulni Pocinak, mert akkor Nagyseggű Maruszja lekotorja róla a glazúrt. Szegénykémnek egész héten borzasztó társasághiánya volt, hát nem meglepő, hogy amikor én a tegnapi oktatás plusz bevásárlótúra után hazaérkeztem, kis nyikkanásokkal szaladgált körülöttem egész este, velem tért nyugovóra, amikor eldőltem fél kilenckor, és velem tartott akkor is, amikor fél kettőkor frisszen-capkodószan elkezdtem tönkölylisztes-zabpelyhes veknit sütni. A kelesztés idejére nyilván kellett nekünk valami elfoglaltság, úgyhogy igazán idillien maszogtunk ketten együtt a futonomon, én horgolni próbáltam, ő meg simogattatta magát és dorombolt.

Aztán mikor a kenyér elkészült, édesdeden visszaaludtunk mindketten, ő speciel a lábamon. Talán azért is álmodtam mindenféle izgalmas hülyeséget.

Nagyon-nagyon szeretem én ezeket a békés hajnalokat, pláne ha utánuk egy békés nap következhet, márpedig a mait igenis annak tervezem. Holnap úgyis tanítanom kell menni, hát akkor legalább ma tartsak szabadnapot. Tetyek-vetyek-motyogatok magánidő meg némi partizás Erikkel. Most éppen igazán bátor varrós vaddisznónak érzem magam, úgyhogy talán még a két legdrágább anyagom egyikébe is bele fogok vágni.

Gondolom, ki tudjátok találni, melyikbe a kettő közül.

Élvezzük ki az életet, amíg ezt hagyják nekünk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/13 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/9 – Opciók

A mai nap átkozottul hétfőnek látszik. Őszi hétfőnek. Eső meg sötét meg effélék, ahogyan ez illik. Mit lehet ilyenkor csinálni?

Nos, 1. megoldás: dögölészni. Ez Poci megoldása, és valóban ki is élvezi mind az utolsó cseppig. Íígy

meg íígy

aztán meg még így is, a “most már fésülj is meg, ha fotózol” tekintettel.

2. számú opció: visszatekinteni a szééép hosszú nyárra, mint azt Filoméla tette.

Mint kiderült, kedvenc nyári élménye az volt, hogy itt grilleztünk a teraszon. Nos, ezen ne múljon. Ha ennyire kevéssel is beéri, jövőre nem strapáljuk magunkat kultúrprogramok szervezésével, csak kirakjuk a gyereket a teraszra két kiló grillkolbásszal.

A 3. opció, a “készülök a holnapi tanításra”, messze nem ilyen látványos, de a fenti rajzon ott középtájt az az izéke, akinek ugyanolyan piros a felsője, mint a haja meg a cipője, én vagyok. Mivel sokszorosan jobban festek ezen a képen, mint a valóságban a megmosott hajammal és a nyafogóruhámban, maradjunk is ennyiben.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/09 hüvelyk ajándék, eská, macs, nyár, ősz

 

7/6 – Kétszerkettő

Vadul evezgetek az új tanév kezdete felé kis csolnakomban, és káromkodva küzdök a levelező rendszerrel, ami természetesen most óhajt bekrepálni, sose máskor. Úgyszintén természetes módon, mert a macskáknak ez a természettye, a szőrös hátramozdító vigasztalására sem számíthatok, ő elvan magának yol.

Arra a párnára ott Poci alatt kéne egy új huzat, azon pedig ott mögötte nincs is huzat, micsoda banda vagyunk. Vagyok. A ruhavarrási terveimmel is csak eddig jutottam,

még mindig gyáván totojázgatok, hogy ki merjek-e próbálni egy vadonás új, eddig még sose tesztelt szabásmintát egy olyan anyagon, amiből összesen 2×2 méterem van, slussz. “Megüssem vagy ne üssem, azon tűnődtem”, éneklé a Bikini.

Hát én legalább meg vagyok ütve alaposan, nédda.

Közelképet inkább nem mutatok, a hullafoltok most fordulnak éppen zöldsárgalilába. Jajdejó. Mégiscsak hosszú ruhák lesznek ebből a közeljövőben, úgyhogy tényleg nem ártana, ha vennék egy mély lélegzetet, aztán belevágnék az anyagba.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/06 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, ősz

 

7/4 – Dagadt

Mikor ma reggel kinéztem a fürdőszobám ablakán, ezt láttam.

Bizony, az ott köd. Bizony, ez itt ősz. És innentől kezdve kábé október közepéig-végéig ez az utolsó alkalom, hogy szerda reggel a fürdőszobám ablakán túl nem a nagy fekete semmit látom. Az, hogy október közepe vagy vége lesz az, amikor szerdán nem hajnali hatkor indulok dolgozóba, az elsőévesektől függ, ezen belül is attól, mennyire lesz szükségük meg igényük egy kölcsöntyúkanyó kotkodácsolására a csoportos gyakorlatukon.

Jövő héttől kezdve rettenetesen berúgjuk a motorciklit, tanítok meg kotkodácsolok meg ügyintézek orrbaszájba, úgyhogy ezen a héten kell megtennem minden előkészületet a későbbi zavartalan működéshez. Poci persze úgy gondolná, hagyjam a dagadt ruhát másra, foglalkozzak inkább a dagadt macskával.

Oooké. Erre is muszáj áldoznunk egy kis időt, mert borús napok jönnek rád, cicu. Jövő hétfőn a Repülő Kutató lelép Karánsebesre, aztán péntekig haza se jön, én meg mindeközben lótok-futok orrvérzésig.

Nyilván a készülődés időszaka mellé egyúttal most üt be a meghülyülés szezonja is, épp az imént tört rám az az értelmetlen vágy, hogy a ppt-k és tananyagok és miegyebek revíziója közben akár varrhatnék is magamnak egy új ruhát az új tanév tiszteletére. Olyan anyagból, ami kiüti a diákok szömit, és nyilván paplanbul, mert az a minimum. Ebből, ni.

Mindeközben nekem a hajam még mindig keresi a helyét a fejemen, a bal lábamon a buci meg elkezdte a színátmenetes bulit, bár jóval visszafogottabban teszi, mint erre számítottam. Cserébe viszont nyavalyás módon fáj.

Hja, minek egyszerűen, ha bonyolultan is lehet.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/04 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, ősz

 

Évzáró – A hatodik

Szép-csúf-zűrös év volt ez, kedveszkéim. Kicsit vénebbek lettünk, némiképp nyűgösebbek is, voltak jó és rossz perceink-óráink-napjaink. Elvesztettük Celofánt, megkaptuk állandó kosztosnak a harmadszomszéd Bercijét. Tanítottam orrvérzésig, és annyi szakdolgozóm volt, mint égen a csillag. Elkezdtem horgolni, aztán nem tudtam abbahagyni, még egy hőmérséklet takaróba is belefogtam. Döngettem tovább a doktorit, voltak konferenciák meg beadni való borzasztóságok, aztán végül ott volt a komplex vizsga, ami megette a júniusomat. És utána, amikor végre szabad voltam, mint az egeknek madarai, meglepetésszerűen elfogott a szövegundor. Nem lehet csak a beadandókra meg a rém sok szakdolgozatra meg a komplex vizsga kötelező olvasmányainak tömegére fogni, de azért minden bizonnyal ezeknek is köze volt ahhoz, hogy, bármennyire szerettem volna, egész nyáron képtelen voltam bármiféle szöveget kézbe venni. Akár az enyém lett volna az, akár másé, akár csak a saját kedvemre írok-olvasok, akár a disszertációmhoz – egyszerűen nem ment. Ilyenre talán sose volt eddig precedens, legfeljebb csak az egyetem első és másodéve közötti vakációban, mindenféle lelki viharok meg szakítások között történt olyan, hogy ne írással-olvasással töltsem a nyaram túlnyomó részét. Úgyhogy jobb híján megvettem Bélát, a tűzőgépet, aztán ennek örömére áthúztam a lakásban mindent, ami csak kézügybe esett.

Valójában, ha visszagondolok, nem nyáron kezdődött mindez: egész évben, mikor valami kreatív dologba kezdtem, az sose szavakban öltött formát, hanem mindig valami olyasmiben, ami megfogható és kézbevehető. Kár. Hiányoznak azok a szavak, a nyavalyába is. A fikció mákonya (kábítószer az, nem egyéb, higgyetek nekem tapasztalt embernek, aki már majdnem negyven éve él szövegek között), a lelkes nyári hajnalok a teraszon, amikor az ember csak ír, mint a bolond, és mindezt tulajdonképpen csupán az írás öröméért csinálja. Hát ez kimaradt idén mindenestül. Mindent összevéve csak és kizárólag ez a blog volt az, amit nem muszájból írtam, és ha ez nem lett volna, akkor tényleg nem lett volna semmi.

Igen, tényleg szép-csúf-zűrös év volt ez. Végül egy egészen icipicit talán bölcsebbek lettünk tőle, bár erre azért nem vennék mérget. De amíg van humorérzéksz meg színes ficnik meg puha macskák, és amíg van esély arra, hogy visszatalálok a szavakhoz, addig talán-talán elleszünk.

Úgyhogy zárásul nesztek egy marha nagy galéria. Köszi, hogy meghallgattatok.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/31 hüvelyk blabla, eská, galéria, macs, nyár, tavasz, tél, ősz

 

6/365 – Cukkini

Az év utolsó napját hajnali négykor történő felkukurikúval, Poci és Berci* táplálásával, valamint hajmosással kezdtem. Ez utóbbi már nem volt tovább halogatható, tényleg nem. Az eredmény persze így is egy felrobbant, torzonborz kazal lett, de annyi baj legyen. Hétfőn végre fodrászhoz megyek vágatni és pipirost frissíttetni, úgyhogy meg fogom kérni Líviát, nyesse meg pogányul a fejemen a ciherest. A jövő évre úgyis igencsak alapos hajmerényleteket tervezek, hadd szokjuk.

Ami a merényleteket illeti, ez az alábbi nem lesz túl gusztusos történet, de valószínűleg eléggé szórakoztató lesz, márpedig ezért élek én, hogy szórakoztathassam a népeket, szolgálatotokra. Tegnap dél körül, amikor a kenyérkelesztő szakajtót** vettem elő a kamrából, megcsapta az orrom valami infernálisan bides odőr, amiről rögtön tudtam, hogy itt rohad valami, feltehetőleg zöldség, és nem is aprózza el. Nos, miután kipakoltam a kamra padlójáról az összes ott parkoltatott himmihummit, meg is találtam a bűz forrását. Mint azt (alig-alig fenyegető hangnemben) közöltem a Repülő Kutatóval, miközben a kamrából kirakodott péktucat üveg kézműves sört, a kókuszolajas bödönt, a lencsekonzervet és a szarvasgombás balzsamecetet meg még kismillió más aprószart törölgettem, “itt most nem az a feladat, hogy a felelőst keressük, hanem a rend helyreállítása”, úgyhogy fedje a feledés kegyes homálya, vajon melyikünk felejtette a nádvessző kosár alján azt a cukkinit, ami, de tényleg, átfolyt a lyukakon, és nem maradt utána más, csak egy lelappadt, lufiszerű cukkinibőr. Blöe. Utoljára talán A családom és egyéb állatfajtákban olvastam ilyet, de ott valami ragadozó vízibigyó csinált ilyet egy nemragadozó vízibigyóval, és nem a kamra padlójára csorgatta belőle a cuccost, hanem a saját emésztőszerveibe. Blöe.

Summa summárum, a cukkinimizéria eredményeként a kamra padlója talán még sose volt ilyen alapossággal lefertőtlenítve, valószínűleg domestosmérgezést kapna, aki megnyalja. Hálistennek annál mindenkinek több esze van a házban, mint hogy a padlót nyalogassa, és remélhetőleg ahhoz is növesztünk elegendő eszet előbb vagy utóbb, hogy ne hagyjunk cukkiniket folyókázni csak úgy a vakvilágba bele (mondta alig-alig fenyegető hangnemben).

Most viszont, mivel szombat van, és nem tapodhatjuk lábbal a tradíciókat, piac. (Igen, cukkinit is fogunk venni. Nem, nem felejtjük a kosárban. Mondom, nem felejtjük benne!) Utána pedig, mivel más tradíciókat sem lehet lábtörlőnek használni, hónapzárás meg évzárás várható. Sőt, még az is lehet, hogy este lecsámpázunk a központig, mert Bürgüncfalva éppen háromnapos nyárvégi partit tart magának. Ihihihi, ohohó.

* Berci, a harmadszomszéd macskája, aki kezdetben azért nézett be néha a teraszra, mert ezen az udvaron nincsenek sem üvöltő kertvárosi kutyák, sem pedig üvöltő kertvárosi gyerekek, az elmúlt néhány hónapban a macskafélékre jellemző határozottsággal bejelentette, hogy “ezentúl itt eszem, és ti simogatni is fogtok”. Hát jó. Kik vagyunk mink, hogy egy macskával szembeszálljunk. Poci persze úgy gondolja, hogy mindannyian gaz árulók vagyunk, akiknek szíjat kéne hasítani a hátából. Nézzétek csak azt a szemrehányó tekintetet.

** Szakajtó egy frászt, ajándékkosár volt valamikor, onnan recikláltam kenyérkelesztéshez. Pünkt akkora, amekkorában megkelhet egy vekni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

6/364 – Rekkenet

Az évzáró pöszmögés töretlen lendülettel folytatódik, ami annyit tesz, hogy Cataflammal telítve vonszolom magam körbekörbe, és ezalatt valamiképpen mégiscsak sikerül nem teljesen haszontalanul töltenem az időmet. Tegnap a terveknek megfelelően csúcsra járattam a mosógépet, lévén hogy ezt az időjárást nem nagyon lehet másra használni, mint ágynemű szárítására, össze is raktam a teraszon egy majdnem komplett szivárványt belőlük.

Szeretném megjegyezni, hogy amit itt a képen láttok, a legtúlsó rúdon ücsörgő ikeás ágytakaró kivételével mind egy szálig turkálós darab. Azt hiszem, amióta megvan ez a blog, még nem fordult elő olyan, hogy igazi boltban vegyek magunknak ágyneműt. A mosóprogramot ma a plédekkel folytatom, aztán ha holnap is ugyanez a rekkenet várható, jöhetnek a paplanok, hurrá.

Én ma sem megyek élményszámba,

ezért kaptok egy olyan kép-szendvicset, amiben felül az ágyneműk, alul Poci, középen én.

Valójában azt szerettem volna bemutatni, hogy tegnap a terveknek megfelelően a Bűnök Barlangját is sikerült gatyába rázni (azok a nyavalyás, morzsálódós bútorszövetek!), de nyilván ez a tisztaságkedvelő mucipók rögtön be is hevert a közepébe. (Azzal a virágos anyaggal, ami ahajt baloldalt alul látható, amúgy további terveim vannak, tessék várni türelemmel.)

Mindent összevéve elketyegtetem itt ezt az életnek nevezett akármit, még ha éppen a fülemen is jön ki a Cataflam. Igaz, ma reggel majdnem elsírtam magam, amikor három(!) szakdolgozó levele fogadott a postaládámban, és az agyam se működik igazán jól, két tejesdobozt is sikerült kinyitnom egymás után, de azért majd csak visszarázódom a normalitásba.

Vagy legalábbis abba, amit jobb híján normalitásnak hívunk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

6/361 – Reverencia

A RK hazatért két napra, mielőtt Amiens-be távozik holnap, úgyhogy tegnap este kellő reverenciával birtokba is vette a restaurált hencsert. Nyilván Pocistul, aki azonnal beragadt mellé, és úgy kísérgette egész este, mint egy kiskutya. Én ugyan általában nem mutogatom a csávót, de ezúttal úgy gondoltam, rosseb a személyiségi jogaiba, majd legfeljebb beperel, akkor pedig nem sütök neki több kenyeret.

Egyelőre még mindketten nagyon kulturáltan viselkednek, bár ma reggel már hallottam némi kaparászást a huzaton (Pocitól, természetesen). Az új huzatokat mindig ki kell próbálni, jól kaparhatók-e, ez alapszabály.

Mielőtt a RK megint elmegy világgá, még be kell vágódnunk szegény lestrapált Emesébe, és megjárni a hadak útját, vagyis hát a 11-es utat, mert itt ebben a faluban ahhoz is expedíció szervezése szükséges, ha az ember macskaalmot meg tejet óhajt beszerezni. Ennek örömére felhúztam az új cipőmet, mert még utoljára vettem magamnak egyet, mielőtt jövő héttől ismét beköszönt az egész esztendős “nem veszek semmit” statárium. Ez az elhatározás pár héttel ezelőtt még csak afféle halovány gondolatfutam volt, de mostanra teljesen biztos vagyok abban, hogy újra nekiugrom, mert annyi holmim van, mint a nyű, én meg gyenge és rút szibarita váz vagyok, aki még Egerben is vett magának egy csizmát augusztus közepén, és ha nem teszek szent fogadalmakat, semmi sem tart vissza attól, hogy utolérjem Imelda Marcost.

Most viszont a macskaalmot meg a tejet óhajtom utolérni, futok is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/27 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár

 

Eská 6/49 – “A második Maginot-vonal álcázása” hadművelet

Ha már gatyába ráztam a nyavalyás hencsert, ideje volt a környezetére is gondot fordítani kicsinyt. Csak emlékeztetőül: innen indultunk.

A hencser a Repülő Kutató úgynevezett dolgozószobájában, a második Maginot-vonal mögött helyezkedik el, amelynek fő gerincét két nyolcvan centi hosszú, száztizenkettő magas Billy polc képezi. Na most nincs az az univerzum, ahol a Billyk farostlemez hátulja bármennyire is vonzó látvány lenne, úgyhogy itt szinte mindig fityegett valami szövet vagy falvédő vagy efféle, de sose volt igazán rendesen rögzítve meg rádolgozva. Kellett volna hozzá hat óra, ami felszabadítható a melóra, egy becsületes darab tépőzár meg egy Béla. Ezenfelül kellett volna hozzá némi iniciatíva, például az, hogy nézzen ki valahogy az a nyavalyás hencser. Amíg a fenti állapotban volt, igazán nem akadt semmiféle ingerenciám arra, hogy a környezetét csinosítgassam.

Na de a hencsert áthúztam, végre úgy festett, mint egy valódi bútordarab, úgyhogy ideje volt a falvédőt is gatyába rázni. Nekem ugyan kábé háromszáz féle öletem lett volna, mit, hogyan és miként csináljak, de ezúttal a RK konkrét igénnyel érkezett, mégpedig hogy ezt a szőnyeget akarja oda falvédőnek, ezt egyedül.

(A képek nagy része most is kriminális lesz, a Maginot-vonalak mögött nemigen alkalmas jó fotókhoz a világítás, meg amúgy is az ottani melót nagyrészt villanyfényben végeztem. Úgyhogy a későbbiekben bármit is láttok, ez a fenti a szőnyeg természetes színe. Természetesen épp akkor lőttem róla egy fotót, amikor a macskaszőrt takarítottam le róla, mert már hetek óta összehajtogatva várta, hogy végre nekifussak, és Poci természetesen ezalatt ráhevert néhányszor. Tégy le valami szövetfélét egy vízszintes felületre, és Poci garantáltan ráheveredik. Nem, nem mondanám, hogy könnyű dolgom van, ahányszor ki akarok szabni valamit. Bármit.)

Lövésem sincs amúgy, miért ragaszkodik a RK ennyire ehhez a szőnyeghez, talán boldog agglegény-éveire emlékezteti (mind a huszonkettőre), meg arra az utazásra, amikor beszerezte Marokkóban vagy hol. Azt nem tudom, azelőtt vagy azután vette-e meg, hogy a sürgősségin kötött ki harci fosással és kiszáradással, de hát ha neki ez kedves emlék, lelke rajta. Én csak csendes morgolódással lepucoltam róla a macskaszőrt, aztán számolni kezdtem.

A szőnyeg vala 145×60 centi. A Billy polcok hencser fölötti része meg természetesen nem 145×60, hanem 160×75, vajon miért is nem vagyok meglepve. Jó, akkor nincs más megoldás, mint készíteni hozzá egy hátlapot, amire majd felvarrom a szőnyeget. Elő a szajréval!

Elővettem a szajrét. A szajréban nem volt 160×75 centis darab. Nix, nada, nyet.

Úgyhogy ekkor következett az, amikor én ugyan mindent meg tudok oldani, de sokat brünnyögök közben. Ez nagyjából így festett:

Poci hálistennek nem zavartatta magát, volt alatta vízszintes felület meg körülötte összeszőröznivalók, öröm, bódottá. Én meg eközben a maradék rozsdaszínű kord darabkáit vagdostam egyre nyűgösebben, mert ez volt az egyetlen egyszínű bútorszövet a házban, amiből ki tudok forgatni 160×75 centit, de ennél is vigyázni kell a szálirányra meg a bolyhosodás irányára meg ááááá.

Egy ponton így festett az izé (ez a hátulja):

Igen, az ágyon állok, miközben fotózom. Problem?

Végül sikerült addig toldoznom-foldoznom, amíg megfelelő méretű lett. Nédda:

Odagombostűztem a szőnyeget az alaphoz, és innen már ment minden, mint a karikacsapás, már legalábbis azt leszámítva, hogy Erik néha kétségbeesetten siránkozott, én meg nem tudtam mással biztatni, mint hogy nyugi, mindjárt befejezzük.

Rávarrtam a szőnyeget a háttérre, aztán a felső szélre felvarrattam a siránkozó Erikkel a tépőzár bolyhosabbik részét.

A komplett falvédő mindeközben ott van összegombolyítva a varrógép karja alatt, mert sajnos a géppel varrásban látens balkezes vagyok, és csak így tudok dolgozni. Úgyhogy minél nagyobb darabokkal dolgozom, annál inkább Laokónnak látszom meló közben. Ezúttal is így volt, de végül sikerült felvarrni az egész izét.

Na ezután jött a tépőzár másik, bogáncsos oldala, meg persze Béla.

A képen egyrészt az látható, hogyan rögzítettem fel a polc felső szélére a tépőzár bogáncsos felét, másrészt meg az, miért kellene egyszer tényleg kellő alapossággal rendberakni a könyveinket. A polcaink fele ilyesformán néz ki, egy könyvtáros sírva fakadna, ha látná, mik kerülnek nálunk egymás mellé.

Mindenesetre a falvédőt felapplikáltam a tépőzárra, úgyhogy ezen a ponton már csak a két oldalával kellett kezdenem valamit, amik vidáman lifegtek a semmibe. Ennélfogva előkotortam a további eszközöket.

Most miért, nálatok nincsenek kárpitosszögek kecskeméti bébiételes üvegecskékben? Tényleg nem? Cöcö.

Innen már leginkább szemmértékre dolgoztam, mert kezdett elegem lenni a melóból.

Na most mondhatnám ugyan, hogy ennyi volt, és többet nem nyúlok én itt ehhez a vacokhoz, de az első képen látható párnákra is kellene valami kulturált-forma huzat, úgyhogy az még hátra van. Ezzel együtt is, szerintem még sose nézett ki ez a zug ennyire civilizáltan.

Ismerve a Repülő Kutatót és több köbméter céduláját, nem is fog.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/26 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs

 

Eská 6/48 – Luca párnája

Természetesen Szent Lucáé. Tudjátok, akinek széke is van. (Világháborús vicc. “Mondja, nénike, volt széke?” “Volt, doktor úr drága, de a katonák azt is elvitték…”)

Itt ezeken a tájakon, ha még frissek lennétek errefelé, az év augusztus 31-én ér véget, és szeptember elsején kezdődik, mert én így szállok le a bicikliről. Ennélfogva augusztus vége felé én is ugyanazt csinálom, mint mások december végén, mégpedig azt nézem, mit nem akarok átvinni a jövő évre. Nos, például ezt. Könyörgöm, először március 18-án tudósítottam róla “negyedkész párna” megnevezés alatt,

most már tényleg de tényleg ideje volt befejezni.

Úgyhogy tessék.

Ez a hátulja, és nincs ugyan benne semmi spéci, de megmutatom, mert egyre jobb vagyok cipzárok bevarrásában, és ez engem elégedetté tesz.

A négyzetek nem színátmenetes fonalból készültek, hanem összesen ötféle zöldből,

és direkte nincsenek blokkolva*. Egyrészt azt mondtam még márciusban, hogy próbáljuk ki, milyen enélkül. (Jó, bevallom, lusta is voltam, de attól ez még direkte volt.) Másrészt viszont a vicces kis színátmenetes négyzetkék engem a hetvenes évek Arcopal edényeire meg csehszlovák öntapadós tapétáira emlékeztettek, és erre akartam ráerősíteni a köröcskékkel meg a háttérrel is.

Mindent összevéve úgy vélem, elég jól sikerült, már persze ha leszámítom azt, hogy fél évig kotlottam rajta. Sőt, ha belekalkulálom, hogy a négyzeteket még valamikor télen ácsoltam össze, inkább nyolc hónapig. Au.

Megyek, körülnézek, mit kéne még gyorsangyorsan befejezni…

* Ez, ha nem horgolnátok, azt az akciót jelenti, amikor a kész cuccot, például a nagyinégyzetet, formára igazítod, gombostűkkel rögzíted, aztán átgőzölöd, hogy a kívánt formában maradjon. A móka kedvéért ehhez az információhoz (miközben tavaly nyár eleje óta furtonfurt horgolok) nekem csak idén februárban sikerült hozzájutnom, akkor is csak úgy, hogy szembejött valahol. Még mindig autodidakta kocahorgoló vagyok, nem vitás.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/25 hüvelyk eská, macs, nyár, tavasz

 

Eská 6/47 – A kárpitosasszony újabb kalandjai

Azt hiszem, elég gyakran szoktam emlegetni a Repülő Kutató kriminális állapotú hencserét, ami a könyvespolcok Maginot-vonala mögött található az úgynevezett dolgozószobájában. Nos, ez az. Vagy legalábbis ez volt.

Derámai, mi? A szokásoknak megfelelő módon ez is uraságoktól levetett holmi, de annyira az, hogy lomtalanításból mentettük meg az utca végéről. Na persze ennek a bejelentésnek ad egy halvány vajszínű árnyalatot, hogy a Repülő Kutató nagynénjéék dobták ki negyedórával azelőtt, de attól még igen lehordott állapotban volt már akkor is, és azóta eltelt több mint tíz év. Eredetileg több darabból volt összecsavarozva, de mi csak kettőt mentettünk meg belőlük: az ülőfelületet meg egy karfát. Ennyi fért be a Maginot-vonalak mögé. A RK persze ekkor is tamáskodott, és ezt meg is értem, mert az ülőfelület így festett, ni (ohne a szakadások, azokat az idő vasfoga rágta rá azóta):

Azt nem tudjuk, mi történhetett vele, de mintha ez lett volna az időszak, amikor Sunny vagy Gonzó még nem volt megbízhatóan szobatiszta, ami kiskutyákkal előfordul. Blöe. Én viszont, mint tudjuk, nem vagyok egy szívbajos uralkodó, úgyhogy szépen lefertőtlenítettem az egész miskulánciát (igen, ettől a foltok tovább nőttek), aztán bevontam a felső részt, mint az a legelső ábrán is látható.

Kézzel, mint az állatok.

Na hát ezt a réteget azóta megette az idő vasfoga meg a Repülő Kutató segge, és különben is, az elmúlt két hónapban olyan rutyutyu lettem bármiféle szarok újrakárpitozásából, hogy csak hajaj. Úgyhogy most leoperáltam az egészet yol.

A karfa nálunk már sose volt rácsavarozva az ülőrészre, simán csak rátoltuk a falra a kettőt, és nem is volt vele semmi gond. Gondoltam, nem szakítok ezzel a nemes hagyománnyal, majd megoldom külön, jóleszaz. Ezúttal viszont már nem volt a házban annyi bútorszövet, hogy nekiugorhassak a melónak, vennem kellett. A megbolondulós boltban persze nem volt egyik nekem tetsző izéből sem elegendő, úgyhogy három méter bordópirossal és egy méter húsz centi narancsos-csíkoskával vágtam neki az akciónak.

A terv az volt, hogy amíg van a bordóból, én azzal neki bele, aztán ha elfogy, jöhet a másik. Hadd lövöm le előre a poént: mindent sikerült kiszabni a bordóból.

(A képek minősége innentű tragikusan romlani fog, mindjárt megmagyarázom.)

Hát kérem, én itt álltam tegnap a kiszabott darabokkal, szívemben derű, a komplett helyrajzi számon sehol egy kétlábú rajtam kívül, és alig volt este fél tizenegy. Úgyhogy szépen nekifogtunk az akciónak. Én, aki dilinyós vagyok, Erik, aki varrógép, Béla, aki tűzőgép, és Mike, aki Oldfield. (Ő gitározott mindvégig, amíg mi szoptunk.)

Poci, aki macska, csak szemlélője volt az eseményeknek, viszont szorgosan ott volt láb alatt vagy kéz alatt, de mindenképpen ott, ahol valami dogom lett volna.

Ezúttal a komplett ülőfelületet egyetlen huzattal óhajtám beborítani, nix külön darabok ülőpárnára meg egyéb marhaságok. Ebben csak két akadályom volt: 1. a hencser gömbölyű vége, amire gondosan rá kellett szabni a huzatot; 2. a jól láthatóan különálló alsórésze-felsőrésze. Az 1. problémát a mér-jelölget-rápróbál-újrajelölget-vág módszerrel, a 2. problémát pedig úgy oldottam meg, hogy szépen összevarrtam mindent mindennel, az alsó és felső rész találkozásánál pedig egy úgynevezett korcot készítettem, és belehúztam egy kellően erős zsinórt.

Asszisztencia mellett, ofkorsz. Ofkorc. (A rettenetes szóvicctől természetesen elhatárolódom.)

Mikor készen voltam, ráhúztam a huzatot a dögre, nédda.

A zsinórt meghúztam, rögzítettem. Asszisztensem természetesen továbbra is követte az eseményeket.

Valójában csak akkor lépett le egy kis időre, amikor az egész hencsert a fejére fordítottam, és nekiláttam összebélázni.

Ez itt már a majdnemkész állapot. Mike még mindig gitározott, Béla lelkes volt és csattogós, én viszont kezdtem némiképp nyűgös lenni. Ha eddig nem említettem volna, nekem nem sok izomerőt osztottak, valószínűleg akkor éppen inkább hülyeségért álltam sorba, úgyhogy Bélát én kénytelen vagyok két kézzel használni. Na hát ebbe a dögbe kétszáztizenhárom tűzőkapcsot nyomtam bele, még most is izomlázam van tőle.

Nincs hát abban semmi meglepő, hogy a karfánál már nem volt nekem türelmem sokat marháskodni, különben is már majdnem fél három volt hajnalban. Az egész eredeti huzat rá volt bélázva a rattanra mindkét végén egy másik Bélával, és nekem semmi kedvem nem volt lebontani az egész miskulánciát. Úgyhogy a huzatot csak odabéláztam az eddigire,

a kilógó anyagot meg betömködtem az eredeti huzatrész alá.

Ééés, kész.

Ekkor volt háromnegyed három. Szóltam Mike-nak, hogy most már abbahagyhatja, aztán elkúsztam aludni, mert ma reggel paradicsomszüret meg piac meg locsolás meg izé.

Amikor reggel letámolyogtam szalmaözvegyi ágyamból, persze ez fogadott:

Azt hiszem, a Repülő Kutatónak kemény harcokat kell majd vívnia, ha még kell neki ez a hencser. Muhaha.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/24 hüvelyk újracucc, blabla, eská, macs

 

Intermezzó – Bor, mámor, Bénye

No, azért mégiscsak mutatok nektek egy galériácskát arról, hogyan festett idén.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/19 hüvelyk eská, galéria, macs, nyár

 

6/345 – Szabotőr

Volt egy közkeletű sláger, amely szerint az éjjel soha nem érhet véget. Nálunk nem az éjjellel, hanem a rendrakással van ugyanez, és még ráadásul súlyosbító tényezőkkel is kell számolnunk. Én ugyan elszánhatom magam arra, hogy kosztűrő házi ümögöt öltök, és nekivágok a könyvek átpolcolásának,

de a szabotőrök mindig egy lépéssel az ember előtt járnak.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár