macs kategória bejegyzései

Tegnap este a RK hazaérkezett a síelésből, úgyhogy most már ketten csináljuk a házban a koszt, nem beszélve a szőrösökről, akik még mosogatni és vécét pucolni sem hajlandóak, skandalum.

Sőt, az elmúlt héten kinőtt a pormacskás padlóból egy olyan reggeli rituálé is, ami miatt még a futonomat sem tudom bevetni. Mire ugyanis eljutnék oda, hogy megtegyem, ez vár, ni:

Esetenként ennek pláne a duplája:

(Igen, a két kép között eltelt három napban volt egy ágyneműcsere. Valahol meg kell húzni a határt igénytelenségben is, neszpá.)

Természetesen ma is iskolába megyek, ezúttal az óralátogatás-megfigyelés-jegyzetelés bűvkörében fogjuk tölteni a napunkat, mely dolgokról a hallgatók egyelőre még nem tudnak szinte semmit, ergo be kell vezetnem őket az ehhez tartozó technikákba. A helyzet nyilván sokkal jobb lenne, ha be tudnék hatolni ennen irodámba, ahol az óvodalátogatási és tevékenység-megfigyelési jegyzeteimet spájzolom, de az még zárva van február végéig, úgyhogy abból élünk, amink van. Szerencsére tegnap némi kutatómunka árán találtam a Bűnök Barlangjában egy 2021-es jegyzetelő füzetet, amiben még zsírkrétával odakaristolt mozdonyok is vannak (nem én voltam!), és ugyan az iskola meg az óvoda közötti különbségek száma légió, de a tevékenység-látogatás és óralátogatás közöttiek valójában igen kicsinyek, úgyhogy ismételten uccunekiben vagyunk. Mint mindig.

Mintegy mellesleg a suliban a tanközösség szintén iszapszemű öreg rájákból áll (ezt a teljes tisztelet hangján mondom), úgyhogy két nap alatt már összerakták, hogy magam varrom a ruháimat, és elismeréssel viszonyultak hozzá. Hejhó, hejhó.

Én még mindig akkora partiállat vagyok, hogy a fal adja a másikat, este hétre bementem egy buliba a székesfőfaluba, aztán már a kilences busszal haza is tértem a hülye kiscicáimhoz.

Ne sajnáljatok, nekem így jó.

Olyan svunggal esik a hav, hogy csak na. Tudtam én, hogy baj lesz még azokkal az árnyéklátó medvékkel tegnap, tudtam én.

Szerencsére mi már azelőtt elfutottunk bevásárolni, mielőtt igazán rákezdett, mert nem csak szóval él az ember.

Most már van a házban tartalék macskapapi meg tartalék emberpapi is – mivel a Repülő Kutató jövő hétfőtől megint kezdi járni a szemszert* (előbb Lisszabon, aztán valami kimondhatatlan nevű tátrai sífalu, és ez még csak a februárja első két hete), muszáj volt betárazni olyan dolgokból, mint tartós tej.

Apropó szemszer, a batcat jól van,

bár velem szemben továbbra is erősen gyanakvó, mert még mindig én passzírozom bele a gyógyszert, de azért hajlandó odajönni hozzám és simogattatni magát, amennyiben én ülök vagy heverek. Megpróbálok minél többet ülni vagy heverni.

Ami a diagnózisát illeti: megkaptuk az MRI végső kiértékelését (aznap este csak annyit tudtunk meg, hogy nem agydaganat), a jelenlegi gyanúsított a pajzsmirigye, amiben van egy “képlet”. Valószínűleg daganat. Valószínűleg jóindulatú. Tapintásra nem érződik, a tipikus pajzsmirigy-túlműködéses tünetek közül pedig csak talán-talán, nagyon habozva tudunk rámutatni bármire is, viszont a pajzsmirigy-túlműködéstől két lépésben el lehet jutni a retinaleválásig, úgyhogy erős a gyanú, no. Nyilván ezt egy célzott hormonvizsgálattal lehet majd kideríteni, de megegyeztünk a doki nénivel, hogy most két hétig békén hagyjuk Pocit (leszámítva a vérnyomás-gyógyszert, amit minden reggel belegyömöszölök), addig megfigyelés, aztán utána megnézzük, mi van.

Továbbra is úgy gondolom, ezt a hidat akkor gyújtjuk fel, ha majd odaértünk, és az még nem most van.

* Tájszó. A Czuczor-Fogarasi csak “szembetegség elleni orvosság” értelemben ismeri, de a “szemszert járni” az annyit tesz, mint bógenyozni, viszonylag kevés zelegórkodással. Világos?