RSS

macs kategória bejegyzései

9/17 – Rücsök

Ma is tancsinap, holnap is tancsinap, viszont a levelezősökkel délután van órám, úgyhogy azt terveztem, legalább hétig döglök az ágyacskámban, az eddigi napokon ugyanis olyan időpontokban kellett kelnem, mint háromnegyed öt meg fél hat. Ha ezt azzal is kombináljuk, hogy éjjelente felébredek kettő körül, aztán kábé négyre tudok visszaaludni, akkor egyre inkább közelg az a pillanat, amikor halk káromkodások közepette feltúrom a fiókokat félig-meddig beszáradt korrektorok és alapozók után, mert a szemem alatt is akkora táskák lesznek, mint a vállamon, márpedig tegnap majdnem púposan jöttem haza az egész napos pofázás után. (És mindeközben valahol elhánytam a kulacsom. Az épületen belül történt, annyi biztos, úgyhogy reméljük, az asztalomon hagytam az irodámban, vagy pedig egy tanteremben, ez utóbbi esetében meg bízom abban, hogy lesz egy jótét lélek, aki leadja a portán. Ha viszont valahol a mosdóban vagy az udvaron pakoltam le, erősen esélyes, hogy egyszerűen elvész, mint az ártatlanság hímpora. Pfühp. )

Szóval azt mondám én roppant optimizmusomban, hogy hétig döglés. Erről valószínűleg szólnom kellett volna az időjárásnak és a macskáknak is, mert negyed hatkor elkezdte verni az eső a tetőablakot, ezt pedig mintegy jelzésnek vették a szőrös disznók arra, hogy hurrá, bulivan. Előbb Fapapucs Futam, majd bokszmeccs az ágy alatt, végül Maci egy adott ponton elkezdett fel-alá defilálni rajtam mind a hét kilójával, és nyávogott is hozzá, ha nem venném észre. Grr.

Summa summárum, továbbra is kialvatlan vagyok és majdnem púpos, viszont legalább sikerült hajat mosnom, és hidratáló pacsmagokat pacsmagnom a pofámra, mert a környezeti ártalmak hatására kezdek egyre rücskösebb és ripacsosabb lenni, és erre csak tüneti kezelés a fiók a félig-meddig beszáradt korrektorokkal és alapozókkal. A bides dögök persze mostanra kifeküdtek, mint akik jól végezték dolgukat,

és nyilván a saját fogalmaik szerint ez így is van.

Egyelőre érjétek be velük, mert az én hajam még mindig szárad, és különben sem tudom még, mi a nyavalyát vegyek fel egymást váltogató eső, napsütés, szél, buszoncsücsü, terembencsücsü, valamint 17-től 28-ig terjedő celziuszfokok közé.

Ha rájövök, majd frissítem a bejegyzést.

*

Néhány órával és kávéval később:

most akkor játsszuk azt, hogy frissek vagyunk, üdék, pirospozsgásak és munkaképesek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/09/17 hüvelyk eská, macs, ősz

 

9/13 – Maksz

Mától röffen be a tanév, pontosabban nekem csak holnaptól, ebben a félévben ugyanis a vasárnapom lesz a szombatom, a hétfőm meg a vasárnapom, teccikérteni. Ennek örömére éppen most olvasgatok egy fél órája élesedett dokumentet, amit az egyszerűség kedvéért hívjunk úgy, hogy “375. számú, Frissített és Aktualizált Rektori Utasítás Szopornyica Idejére”. (Jó na, nem volt belőle 375, de teccikérteni ezt is.) A lényeg, hogy mátul fogva kötelező odabent a maksz, bár aki pofázik, leveheti. Oké. Akkor mindenképpen úgy szervezzük a táskáinkat, hogy legyen bennük maksz, pótmaksz meg rúzs.

Ez utóbbi nyilván azért, mert engem a pofázásért tartanak, és van is rúzsom légió, ez például itt most éppen az Obsession fedőnevű a múltkoriban vett szortimentből,

és jelen állapotjainkhoz találóbbat nagyítóval sem lelnék, hahh.

Ó, jöjj, drága oktatás és buszonzötyögés és az összes tökömbököm, lázméréstől kezdve a másfél perces kézmosásokig, jöjjön bármi, csak online oktatás ne, mert abból rohadtul elegem van, és különben is, az online oktatási körülmények nem adottak jelenleg énfelém,

és amíg a szőrös Maksz nem takarodik el onnét, javítani se tudok rajtuk.

Bár tudjátok mit, nem is nagyon akarok. Jöjjön inkább a táska, pendrájv, kézmosólötyő, kesztyű, maksz, pótmaksz, rúzs, satöbbi, satöbbi, satöbbi.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2021/09/13 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

9/12 – Pocska

Egészen mintaszerű őszi vasárnapocska kinézetű őszi vasárnapocskánk van, feleim.

Jó eséllyel szundikálni is fogunk. Poci biztos.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/09/12 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

9/11 – Tömegjelenet

Az “ez a nap is jól kezdődik” témára: a mai speciel nálunk így kezdődött.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/09/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

9/9 – Pokróc

Időnként az az érzésem, én leszek ezen a kilencvenháromezer négyzetkilométeren az utolsó dominós, a többiek már mind felnőnek/kihalnak/lelépnek, én pedig még mindig adategyeztetgetek a kártyikámmal meg a butatelefonommal. A Telekom ezúttal külön megnehezítette a dolgom, egy hét különbséggel kétszer is megpróbáltam adategyeztetni onlány, egyik esetben állítólag nem voltam félreérthetetlenül azonosítható magammal (true story), a másikban meg addig jutottunk el, hogy “írja be a mezőbe a telefonszámát”, de hát bakker, nem volt ott mező. Nem volt ott semmi. Mint amikor Michael Endénél gyün a semmi, és megeszi a világot. Vagy mint nagyanyámnál a köd, aminek három komplett hegyet sikerült megennie reggelenként. (Ez utóbbi a nap folyamán elmúlt.)

Szóval, mit volt mit tenni, felöltözék legszebb adategyeztető ancúgomba*,

és elvándoroltam az ügyfélszolgálatig.

Jelentem, félreérthetetlenül azonosítottak önmagammal, bár eközben olyan kedvesek és barátságosak voltak, mint egy rosszabbfajta lópokróc. Talán mégiscsak kiskosztümben kellett volna mennem. (Frászt.)

Apropó, pokróc. Tegnap a buszra várva volt fölös húsz percem, amit nem óhajtottam a tűző napon abszolválni, úgyhogy bementem egy turkálóba, és kijöttem egy pokróccal. Szép barátságos zsenília pokróc volt, vadiúj, nálam meg volt egy szatyor (nálam mindig van szatyor), úgyhogy hazahoztam.**

Itthon ledobtam átmenetileg a tévéállványra, amiről négy év nemhasználat után végre eljutott a hulladékudvarba a tévé (aka porfogó és macskaülőke).***

Átmenetileg, höhö.

Bizisten csak pisilni meg kezet mosni mentem el, de hát Poci tudja, mi a zélet értelme.

Az új zseníliapokróc, az.

* Külön felhívom a figyelmet az öt évvel ezelőtt háromszáz forintért turkált tüllszoknyára, ami még Torontó legmagasabb pontját is megjárta, amióta velem van. Nédda!

Rosseb, milyen fiatalnak és optimistának látom az akkori önmagam, brr.

** Mivel már végtelennek tűnő ideje onlány marháskodásokkal tengetem az életem, megfeledkeztem arról, hogy a 14:45-ös valójában egy iskolabusz. Nos, ezúton szeretném újabb szent esküvéssel megfogadni, hogy ezzel én nem jövök haza. Ebben az a különösen pikáns, hogy ebben a félévben a nappalis hallgatókkal hetente kétszer is 14:00-kor érnek véget az óráim, úgyhogy a 14:45-ös lenne a legpraktikusabb választás. Haha. Én arra a szardelladobozzal keresztezett petricsészére nem teszem fel többé a lábam, ha tehetem. Tegnap különösen kriminális volt a helyzet, a csuklós helyett csak egy rövid busz jött, és az utolsó két esztergomi megállónál ki kellett szólnia a sofőrnek, hogy kedves várakozók, engedjék fel azokat, akiknek tényleg sürgős, de sajnálja, többen már nem férünk. Én akkor éppen ott álltam fél lábbal az egyetlen ponton, ami még jutott nekem, pokróc et al., az üléseken gimisek csiszatoltak az okostelefonjaik képernyőjén, az egész buszon csak hármunkon volt maszk, és ekkor megszólalt a fülem mögött tíz centivel egy csaj, hogy “Gecire fáj a torkom, tesa”.

Tavaly ősszel mondtam egy olyat, hogy ha valahol elkapom a szopornyicát, a 880-as busz lesz az. Ezt idénre is fenntartom.

*** Mint látható, a tévé mögött különösen derámai állapotok uralkodnak, úgyhogy ezt valamikor az igen közeli jövőben orvosolni kell.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/09/09 hüvelyk eská, macs, turkálgat, ősz

 

9/4 – Pattog

Egyezzünk meg, mókusnyuszik: ma ti pattogtok, amíg én dögölészem, nem pedig fordítva.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/09/04 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

9/2 – Megyeget

Egyesek megnyerték Dél-Amerikát (úgy nagyjából),

mások meg a glettelést,

így megy ez.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/09/02 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

8/364 – Wonton

Erre sem volt még példa az eddigi nyolc alatt, de valahol menet közben elvesztettem az évből egy napot. Mármint blogice. Augusztus 31. van, ergo ma kéne kijönnie a 365. bejegyzésnek, ehhez képest meg ez itt a 364. Szép. Mondjuk az is igaz, hogy amilyen év volt ez 2020 szeptemberétől 2021 szeptemberéig, örüljünk, hogy csak egyetlen napot vesztettem belőle. (Továbbra is blogice.)

A hülyeség és marhaság persze ma sem nyugszik, négykor ébredtem egy olyan álomból, amelyben sorozatgyilkosok után kellett nyomoznom, mert aki adós, fizessen. Nagyon szép komplex ügy volt, minden áldozat szénné tetoválva, és valahol a tetoválásaikban kellett bujkálnia a megfejtésnek, meg az sem volt mellékes, hogy éppen hány darab kábelkötöző szalag van a hullákon, mert azzal is volt valami számmisztikai idiotizmus. Az álom többi fele se volt jobb, olyan problémáim voltak, mint hogy pl. tésztanyújtást félbehagyva kimásztam a konyhaablakon, aztán nem találtam vissza a lakásomba, mert mindez épp valami tengerparti bungalótömegben történt, én pedig nem ismertem fel a saját ajtómat, a számát meg pláne nem jegyeztem meg a házikómnak. Gyanítom, valamilyen komplex módon ez is egy “aki adós, fizessen” projekt volt a tudatalattimban. Ezért majd még számolunk. (Értitek, számolunk, höhö.)

Úgyhogy ha már felvert négykor az alattas énem, gondoltam, adjunk egyet a fölöttesnek, és legyünk rém rendes kislányok. Ennélfogva, kapaszkodjatok meg, nekiláttam wontonokat töltögetni.

Istókbizi.

A szőrösök minderre teljesen belelkesedtek, ott keringéltek köröttem ordítva a konyhában, és azt kérdezgették, hát a mi reggelinkkel mi lesz. Ha eddig nem mondtam volna, vannak a világon verbális macskák, és vannak nonverbális macskák, Maci például sokat pofázik, Poci meg szinte alig, az “ide a kajánkkal, de azonnal” általában úgy fest, hogy Maci énekel, Poci pedig táncol hozzá, de ezúttal mind a kettő ott orgenyált nekem fél ötkor, miközben én a kis lisztes lapocskákkal tököltem. Húsz wontonig bírtam, aztán befogtam a duett száját fél-fél zacskó tasakossal, és amíg ők csámcsogtak, betöltöttem a maradék tizennégyet. A zuniverzum váratlan ajándékaként épp annyi töltelék volt, amennyi pünkt belement a wontonokba.

Munkám végeztével még megcsodáltam a napfelkeltét,

aztán kicsit kiájultam a futonon, és további színes-szagos hülyeségálmokkal múlattam az időmet. Ezúttal valami titkos női társaságba vettek fel, ami látszatra csak sminktippekről meg öltözködésről szólt, de valójában a céljuk a világuralom volt, amikor meg ezt megtudtam, azon kezdtem melózni, hogyan rúgathatnám ki magam konfliktus- és fájdalommentesen, mert hálistennek álmomban sem érdekelt jottányit sem a világuralom.

Mindenesetre egy adott ponton ebből is felébredtem, és akkor ők

megkérdezték, hogy hol a második reggeli.

Hát ezek történtek ma reggeliben, és nekem most valami évértékelőt kéne tartanom, a nyolcadik te magad légy vagy mi, de hát nézzetek a világomra, mit értékeljek azon, hah.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/08/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, megaszondom, nyár, otthoncsücsü

 

8/augusztus

A mai nap még hátra van belőle, de azt úgyis itthon tötymörgöm végig félkész projektek között, látogatók nem várhatók, a macskák meg pont olyanok, mint tegnap is voltak. Galéria!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2021/08/31 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, nyár

 

8/363 – Társadalmilag

Az “utánunk a vízözön” szellemében majdhogynem pizsiben maradtam mára, de végül győzött a józan ész konformizmus. Egyébként is egyre közelebb van annak pillanata, hogy társadalmilag hasznosnak vélt tevékenységet végezzek a lakás abajgatása helyett, már potyognak a hallgatók levelei kreditátvitelekről meg egyéb fincsiségekről, hajaj.

A macskákat bezzeg nem érdekli semmi, amíg nem táncolok a fejükön.

Fogózkodjatok meg, puszinyuszik, mert most már hogy felöltöztem, akár át is mehetek a Mogorvákhoz megnézni, van-e még Mentolos Zuzmójuk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/08/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

Intermezzó – Éjjel-nappal

Ma végül is nem jutottam le a városba csavarogni, mert ahányszor nekigyürkőztem volna, folyton eleredt az eső, és gyakorlatilag félóránként jelentették be egyébként is, hogy egy adott program “az időjárási körülmények miatt” átalakul, fedél alá költözik, akusztikus változatban tartatik meg satöbbi.

Nem baj, nesztek egy kis ízelítő, milyen volt a tegnap.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/08/29 hüvelyk ajándék, galéria, macs, nyár

 

8/358 – Lustika

Ha arra lennétek kíváncsiak, hogyan vagyok én most, hát bizony nagyjából így:

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/08/25 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/356 – Két kiló

Nemes arcvonásaimon épp az a rádöbbenés látszik, hogy “Csak nem esik, a nyavalyába bele? De. Hogyaza.”

Mindezzel együtt is muszáj elmásznom macskakajáért, mert már csak a doboz alján van néhány szem, és ha Poci ilyen unott heverészésre képes, miután két vállra fektette a sárkányt,

én se számíthatok semmi jóra.

Merő véletlenből az a tervem, hogy két kiló macskakaját hozok, de a bejegyzés címe nem erről jutott eszembe, hanem a svéd gyermekversről, melynek lírai énje egészen addig gyűjt bélyeget, amíg az apja nem hoz neki két kilóval. Én ennél sokkal rosszabb vagyok, az efféle két kiló bélyegeket magamnak szoktam beszerezni, most például ezt vettem egy fonalturiból,

és amikor hazajöttem a macskakajával, valószínűleg hosszan, élvezettel fogok benne turkálgatni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/08/23 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár

 

8/349 – Ma van a tegnap holnapja

Van egy halvány, de igen halvány sejtésem, hogy még mindig tegnap van.

Az is lehet viszont, hogy már a tegnap is egy hétfő volt, ezt nem merném teljes biztonsággal kizárni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/08/16 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/348 – Illusztráció

Ma afféle “haggyábékén” nap van, lásd mellékelt ábra.

Apropó ábra. Gondosan sorba raktam ezeket itt, most meg az az érzésem, hogy már a büdös életben fel nem fogom fúrni őket a falra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/08/15 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/347 – Kuckó

Lassan-lassan megint a civilizáció része leszek, például megkísérlek lejutni a piacra (szombat van, az árgyélusát neki). Ennek örömére a szokásosnál is nagyobb műgonddal pintyöltem, őtözködtem és pózoltam. Plusz katicák. Tessék értékelni.

A mucibogyók nyilván úgy gondolják, hogy a dögledezés ezeken a tájakon az ő privilégiumuk, hatkor ugyanis felkajabáltak álmomból azzal, hogy holareggeli. Maci leült a matracra a vállamnál, és dalolni kezdett, miközben Poci a térdemen topogott, és ezt abba sem hagyták addig, amíg le nem vánszorogtam etetőbe. Mostanra bezzeg beütött a kajakóma, úgyhogy bekuckóztak, és valószínűleg ők lennének a legjobban felháborodva, ha odamennék dalolni meg a térdeiken topogni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/08/14 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

8/346 – Kasza

Attól tartok, ahhoz elég jól vagyok, hogy itthon a macskabudit pucolgassam, de ahhoz nem eléggé, hogy a zempléni hegyekben dajdajozzak, ahol a sátrunktól a vécéig egy harmatos, frissen kaszált focipályán kell átvágnom. Zseblámpável.

Nem vagyok nagyon-nagyon csalódott, jövőre is lesz borfesztivál. Hé, még tavaly is volt, a Szopornyica Ideje alatt, és én el is mentem becsülettel. Most viszont inkább heverészek még itt egy kicsinyt kelletlenke gyógycicámmal.

Meg talán, izé, rendelek magamnak új cipőt. Esetleg pláne új cipőket. A remény hal meg utoljára.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/08/13 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

Eská – Takarók

Több mint egy éve húzódó projektet sikerült lezárni tegnap, amiről ugyan ti hallottatok időnként zöngeni, meg fel is tűntek ilyen-olyan fázisfotók a blogon, de a hülye nagynénik feladata nem egyszerű, amikor az unokahúgai közül ketten is olvassák a blogját, a harmadik pedig legalább megnézi a képeket.

Tavaly áprilisban kezdődött, mikor számbavettem kiinduló készleteimet,

bízván abban, hogy szopornyica ide vagy oda, valamiképpen pótolni tudom majd azokat, azt ugyanis előre tudtam, hogy mindahhoz, amit a fejembe vettem, ez bizony nem lesz elég.

És akkor nekiláttam.

Úgyhogy előbb elkészült ez,

aztán ez,

a harmadikra már Poci is elvesztette érdeklődését irántuk,

és még mindig nem volt vége.

Be kellett szegni, el kellett dolgozni mindegyiket, és jellemző módon mindez sokkal több időbe került, mint meghorgolni az összest, de tegnap reggelre végre-végre eljutottam a befejezéshez.

Meg az átnyújtáshoz, persze.

Perpéta rögtön fel is húzta a fejére a sajátját, és alatta maradt,

de annyira, hogy nem is volt hajlandó kimászni alóla.

Gondolom, sejtitek, hogy a távozás (a takarótól függetlenül) nem ment akadálytalanul, de Csicsóné végül mégiscsak beimádkozta kettő lányát retyerutyástól a kis kék szappantartóba, és elmentek.

A harmadik mindeközben már a teraszon ült sógornőm lányaival, és Jégvarázs Uno kártyajátékkal múlatta a szárnyas időt, minek annyit érzékenykedni, bleh. Ami az ő itt-tartózkodását illeti, egyelőre minden szép és jó, de még csak fél napja van egyedül, úgyhogy ki tudja, mit hoz még a következő hét. Mi mindenesetre részletes programot állítottunk össze karácsonymúzeummal, skanzeni vasutazással meg dunai hajókázással, szóval reméljük a legszebbeket.

Aki ráér, azért imádkozhat értünk egy kicsit.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/08/04 hüvelyk ajándék, eská, macs, nyár, tavasz, tél, ősz

 

8/336 – Medve

És lőn reggel, akárhányadik nap,

én meg okultam az eddigiekből, és lehoztam egy kicsiny nesszeszert a Repülő Kutató fürdőszobájába. Tegnap cédrus-grépfrút tusfürdőt kellett használnom (ami amúgy nem rossz) meg a Davidoff Cool Waterrel illatosítottam (ami pláne nem rossz), ámde arckrém csak olyan volt készleten, ami rövid szakállú férfiaknak ajánlott, én meg nem óhajtottam megkockáztatni, hogy ettől esetleg én legyek Lola, a szakállas nő. (Tudom, nem így működnek a dolgok, de akkor is.) Igen, eltaláltátok, tegnap is zsolozsma volt a macskabudi mellett.

Ma is zsolozsma lesz a macskabudi mellett, de ez az utolsó alkalom, mert valamikor a nap folyamán a húgom felkerekedik Filomélástul-Perpétástul, és hazagurulnak, Tosca meg itt marad nekünk hétfőig. Ő az egyetlen hármójuk közül, aki még nem részesült a szentendrei nyaralás és a bolond nagynéni meg bolond nagybácsi hosszas társaságának örömeiben, úgyhogy bátorak voltunk és vakmerőök, és bevállaltuk. Ezt még lehet, hogy cefetmód megbánja mindenki, Tosca ugyanis még sosem volt ilyen hosszú ideig Anyu meg a testvérei nélkül, és hát valljuk be, öt gyereket is kitesz egyszemélyben. Szegény mi.

Na de visszatérvést a fürdőszobai helyzetekre, tegnap azért nem tudtam kivárni, amíg a reggeli áhítat végetér a pipereszereim mellett, mert el kellett gyalogolnom hajnalost a nagybótba, vacsorára ugyanis carnitast terveztem tortillákba töltögetve (itt a recept, ha valakit érdekel, igen-igen finom). Hogy kissé előreszaladjak a nappal, a vacsora természetesen nyávogásba fulladt, ez is csíp, az is csíp (pedig a carnitasból direkt kihagytam a jalapenót és a borsot is), és teljesen fölöslegesnek éreztük igyekezetünket, mert a népek végül olyan abominációkat ettek, mint tortilla görög joghurttal megkenve, rajta pedig három cikk miniparadicsom.

Addigra már túl voltunk a délelőtti rajzfilmnézésen* (balszélről Bucó, a macskamászókán meg Maci, aki úgy döntött, hogy amíg csendben vannak, veszélytelenek),

aztán ebéd után én végigráncigáltam az egész népséget a városon, húgomat is beleértve. Lődörgés volt, fagylaltozás meg Duna,

utána pedig még strandolni is elmentek, úgyhogy nem mondhatni, hogy nem teszünk meg mindent a szórakoztatásukért.

Cserébe ők is mindent megtesznek a szórakoztatásunkért, a szobájuk például így nézett ki tegnap, ni:

Van egy olyan tervem, hogy a többi lökött nőszemély távozása után Toscával gatyába rázzuk ezt a förmedvényt. Reményeim nem teljesen megalapozatlanok, már másfél évvel ezelőtt is ő volt az egyetlen, akire számíthattam, ezúttal ráadásul a saját privát szobájáról lesz majd szó, ahol ő fog uralkodni egyedül majdnem egy egész hétig, szóval az iniciatíva adott, a többit pedig majd meglássuk.

Én viszont végre visszakapom a Bűnök Barlangját, juhé. Nem zavar, ha azt gondoljátok rólam, hogy önző liba vagyok, az ott az én birodalmam, és nekem kell az a birodalom. Az elmúlt pár napban egy hipermega tripla projekt utolsó simításain dolgoztam sutyiban: a hálószobában, a teraszon, a hencseren, mikor hol, amikor éppen nem kellett valami azonnali vészhelyzetet elhárítani, meg amikor strandoltak a népek, meg az alvásidejükben, és akkor is, amikor éppen nem néztek oda. Hálistennek egyik sem kérdezte meg sose, mit hurcolok magammal abban a szatyorban

És végre kész. Beetetésül most még csak ennyit mutatok meg nektek,

remélhetőleg tudok majd egy bővebb vetítettképes bemutatóval is szolgálni. Az a tarkabarka ott kábé négyszázötven eldolgozás és nyisszantás eredménye, úgyhogy nagyon ajánlom a recipienseknek, hogy örüljenek, de mint majom a farkának.

* A Meridát nézték meg, és amikor Perpéta pisiszünetet tartott közben, közölte a húgommal, hogy “Anyu, mi téged nem fogunk medvévé változtatni”. Asszem átjött az üzenet.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/08/03 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár

 

8/335 – Barackos paradicsomleves

Mivel egy kép állítólag többet mond száz szónál (bár én azért időnként kifejezetten büszke vagyok verbális tornagyakorlataimra), hadd mutatom be, miről pofáztam nektek tegnap:

Helló, középső szandál, mintegy ismerős vagy nekem. (Utolsó kép.) Mindig kellemes érzés, amikor egy ruházati vagy cipőzeti darab túlteljesíti az elvártakat. Én azt hittem, ez a tőlem kapott kínaibótos fröccsöntött rózsaszínke maximum egy nyarat fog kibírni, ehhez képest meg már a második tulaj nyűvögeti.

A fenti kép még tegnapelőtt készült a strandon, és a húgom lőtte. Ezek a kölkök mind a hárman megátalkodott vízinyuszik, mint afféle tiszai gyerekek, Perpéta épp múlt csütörtökön tette le az úszóvizsgáját, és a nyaruk mindig a strandolás jegyében telik. Lövésem sincs, hogyan oldjuk meg majd Tosca strandoltatását, kedden ugyanis a többiek felkerekednek, és ő itt marad nekünk egyedül jövő hétfőig. Szerdán anyósom is elpályázik nyaralni öszves unokájával, úgyhogy szegény Toscának csak mi maradunk. A Repülő Kutató igen mérsékelten fog ráérni, én meg (ha nem sejtettétek volna) nem vagyok egy strandolós típus, mert ott csak három dolog van, ami nem a szívem csücske: a nap, a víz meg a tömeg. És azt még nem is említettem, hogy valószínűleg engem kéne majd újraéleszteni, amikor Tosca éppen kézenáll a medencében. (Nagyon alapos beszámolót kaptam arról, mire jó a leányfalusi strand, hidegmedence, melegmedence, itt sekély, ott mély, ugrálni nem szabad, kézenállás, bukfenc. Jáj.)

Tegnap is alig úsztam meg újraélesztés nélkül, mert a vízinyuszik ezúttal is strandolni akartak, mi meg radarképeket böngésztünk egész nap, aztán végül négykor, amikor éppen elvonult az egyik vihar, és még csak a Balatonnál járt a következő, a húgom behajigálta népeit a kocsiba, aztán irány Horány, a következő viharig épp hazaérünk. Hát hazaérni hazaértek, de aligéppen, csak harmincadik próbálkozásra sikerült kiböstörködni a vízinyuszikat a medencéből, úgyhogy a legnagyobb zuháré közepén kellett bemenekíteni a kompániát a kertkapuból.

A címbeli merényletet ezúttal nem én követtem el, a húgomnak sikerült fagyasztott sárgarépának néznie egy adag fagyasztott sárgabarackot, úgyhogy ebédre gasztronómiai kísérlet volt betűtésztával. Még ettek is belőle, bizony. A húgom volt annyira tapasztalt, hogy csak post quam árulta el nekik, de volt annyira becsületes, hogy elmondja. A vacsora gasztronómiai kísérlete viszont az én reszortom volt, és abból állt, hogy megeszik-e a nasi gorenghez a szójaszószos koktélgarnélát. Én is voltam annyira tapasztalt, hogy külön edénykében szervírozzam, és rájuk bízzam, kérnek-e a saját rizsükre. Végül mind a hárman megkóstolták, már ez is siker. Filomélának meg Perpétának ízlett is, további siker.

Más sikerekről egyelőre nem tudok beszámolni, a mai nap is hosszú lesz, és démonoktól megszállt szőrös gyermekeim epedve várják a reggelijüket,

úgyhogy intézkednem kell, mielőtt beindulna a Fapapucs Futam. (A képminőségért elnézést, a jobbik gépem bent van a húgommal és Perpétával a Bűnök Barlangjában, én meg nem akarom alvó oroszlánok bajszát vuzigálni.)

A sógornőm és Máli ezúttal egy sátorban aludtak a kertben. Ha esetleg kíváncsiak lettetek volna erre.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/08/02 hüvelyk ajándék, eská, macs, nyár, otthoncsücsü