Mint talán emlékeztek, horgoltam a húgomnak egy nagy dög takarót szülepésnapi ajándékba, de persze nem mutattam be teljes pompájában, csak készülődés közben lehetett megszemlélni november végitől kezdődően. Itt,

meg itt

meg itt

meg itt

meg itt,

és végül szállításra készen itt:

Most találtam meg a fotómasinámon egy olyan képet, ami teljes készenlétében ábrázolja, de hát azzal sem jutunk többre.

Überfasza takaró, ha mondhatok ilyet. (Kegyetlen nagyanyáim voltak, akik fontosnak tartották megtanítani nekem, hogy “az öndicséret büdös”. Átkozott kálvinizmus, mit ne mondjak.) Viszont, attól tartok, be kéne iratkoznom valami “hogyan fotózzunk takarót yol” tanfolyamra.