Íme, az újabb adag heti szűretlen mindenféle Fapipától.
galéria kategória bejegyzései
9/332 – Rétegek
Már szerda óta dörzspapírok, alapozók és festékek között tötymörgök, de ma legalább az asztalt befejezem, be én. Addig is, a szokásos heti galéria:
Ma amúgy hó vége is van, de egyetlen napra két galéria mégiscsak sok lenne a jóból, úgyhogy a júliusit kihagyom.
Eská 9/30 – Szuperződ!
Nem tudom, mi van velem meg a zöldekkel, de így jártunk, no. Bemutatom Hunyort és Palástfüvet, azazhogy Zöldborsópürét és Neon Libafost.
A fal meg a lámpa meg a kiskomód tényleg nem tudom, hogy a túróba jött így össze, pontosabban hát nyilván én választottam mindhármat, de azért ez így mégiscsak bizarr. A szoba most még (ha esetleg nem tűnt volna fel) nincs visszarendezve, csupán azok a bútordarabok vannak benne, amiket nem sikerült máshová elrekkentenem, mielőtt nekikezdtem volna a hadműveletnek, mert nem fértek sehová. Képzelhetitek, mekkora buli volt mindezt úgy mozgatni körbekörbe, mint a kiskockákat abban a gyerekjátékban.
Attól tartok, itt még boldog vérengzések várhatók mindenféle bútormázgával, de most igazából csak ülni akarok a seggemen, mert már festettem ugyan mindenfélét összevissza, de úgy még nem esett, hogy egyetlen nap alatt fessek ki egy teljes szobát, és a tegnapi műszakom 4:20-tól 20:30-ig tartott. Ma ennélfogva nem fogok csinálni seeeemmit.
Kivéve persze, ha meghülyülök hirtelen, ami természetesen nincs kizárva, sose volt.
Eská 9/26 – A fekete möszmő és más kellemetlenségek, avagy a kanapé, 1. felvonás
Nna, muszáj beblognom a kanapéval való küzdelmeket, de az elejére istenbizony nincs energiám, még annyi se, mint a második felére. Maradjunk abban, hogy muszáj volt lebontanom a horribilis állapotú huzatot, amit három éve húztam fel rá, aztán persze emiatt térdig jártam a fekete möszmőben, amit eddig felfogott a huzat, innentől meg nem fogta meg semmi, úgyhogy a biztonság kedvéért csináltam a kanapéra egy belső védőhuzatot, amihez megpróbáltam átmenteni a korábbi huzatból a nem egészen szétvert részeket, de közben nyilván szép lassan kiderült, hogy már szerkezetileg sem tuti az egész, a háttámla tökre el volt kajszulva, feszesre kellett bélázni benne a hevedereket, majd begyömöszölni mögéjük két elvénült kispárnát, de ez is csak ideiglenes megoldásnak jó, a hátlapon elcsúsztak a szivacslapok, úgyhogy fel kellett vágnom az egészet, és amikor végre úgy festett, na most végre jutunk valamire, rájöttem, hogy az ülőrészben eltört egy rugó, pontosabban nem a rugó, hanem a deszka törött ketté, ami a rugót tartotta, és én ott álltam egy kalapáccsal meg a Repülő Kutatóval, akit megkértem, hogy segítsen, de ilyet soha többé, tényleg, inkább befizetem valahová nyaralni, amíg én itthon szopok egyedül Erikkel, Bélával meg a szőrös hátramozdítókkal.
Remélem, nem értettetek ebből egy kukkot sem. Nesztek galéria, minden kérdésre szívesen válaszolok, csak ne kelljen a fentieknél részletesebben elmesélnem magamtól, mert azt inkább kihagyom.
9/298 – Szűretlen
Ímé, egy újabb hét, szűretlenül, amiként az Fapipából kigyün.
Az utolsó fotót tegnap este lőttem a kissé koszos buszablakon keresztül, amikor a 19:20-as Esztergom-Budapest járat tahitótfalusi kitérővel éppen visszafelé döcögött a Szentendrei-szigetről. Szentivánéji naplemente.
9/291 – Talány
Ha már úgyis felébredtem, és itt kuvikolok, akár fel is lőhetem a vasárnapi bejegyzést, lássuk, vannak-e olyan álmatlanok, akik megnézik. Ezúttal amúgy a szokásosnál is talányosabb az e heti galériám, de hát hiába, na, habzsoljuk az életet. (Azért ne tartsátok magatokban a kérdést, ha valamiről tudni akarjátok, “hát ez meg mi”.)
9/284 – Oda-vissza
Újabb vasárnap, galériástul.
Most meg takarítani kell, mert indulás előtt elsunyiztam a feladatot, és holnapra a RK az ő végtelen bölcsességében vendéget hívott, mielőtt szerdán lelépne a szokásos okokból, hogy aztán 27-ig csak gatyáért ugorjon haza.
Eská 9/22 – Cseresznyés clafoutis
Az idei első, és feltehetőleg az utolsó is. Mire szombaton hazaérünk, leérik a gyümölcs, ha így folytatja.
Eská 9/21 – Takajóóó
Hogy a nyűbe fotózzon le az ember egy többé-kevésbé romos teraszon egy száznyolcvanszor százötvenes takarót, amin már nagyjából tavaly október óta dolgozik, és végre-végre befejezte?
Háát, nagyjából sehogy. Úgyhogy jobb híján nesztek egy galéria.
Ezt penig holnapután szépen felcsomagolom, és elviszem anyámnak Grazba. Merthogy ez az övé.
9/május
Volt itt minden, mint a búcsúban.
Kérdés, hogy ennek így van-e még bármi funkciója, minekutána ráálltam a vasárnaponkénti galériákra is, de, tudjátok mit, annyi jó fotóm van.
9/270 -Lótifuti
Akkor a múlt héten kipróbáltakhoz hasonlóan újabb galéria Fapipától. Fele még otthon (macskák! lonc!), fele úton meg itt.
Ma visszalótok-futok hazulba, mert vár egy befejezendő tanulmány, három elbírálandó szakdolgozat, és szerdán már vizsgáztatok is, bezony.
9/266 – Zabos
Kissé zabos vagyok máma a mindeményedelemre, a reggelt lakodalmas kutyaként kezdtem (arra két szólás is van, az egyik szerint felül ereszt, a másik szerint alul – nekem az utóbbit sikerült kifognom). Pont ma lett volna amúgy találkozóm a barátnőimmel, de olyan nyomorúságos banda vagyunk, hogy az egyik nem tud jönni, a másik hullafáradt, én fosok, a negyedik meg hányik, bár azt hiszem, ő már abbahagyta. Én még nem. Grr.
A disznó cicumicuk persze elfoglalták összes futonomat, a rózsaszín Nikon és Fapipa összeresztése pedig negyven perces “fehér ember nézni körbeforgó álomcsapda” akciót eredményezett. Eleve ilyen ketyeremennyiség kell hozzá, hogy egyáltalán bármit csináljanak együtt,
ráadásul a képek importálásához nélkülözhetetlennek találják, hogy megjelenítsék az összes fotót, ami a Nikonon lakik. 2500 körül vannak, és nyilván törölnöm kéne egyet-mást, de ezernél lejjebb így se tudom tornázni az elmentendő képek számát, ez a kurva Fapipa meg csak ICloudba hajlandó tölteni. Grr.
Mindenesetre azért kellett nekem a Nikon tartalma, mert tegnap végre elkúsztam bodzavirágért a temető mellé, és van erről egy galériám.
Szóval legalább a szörp már ott ül a pincében, én meg próbálok a vécére szaladgálások között készülni a holnapi világgámenetelemre. Az is úgy kell most nekem, mint hátamra egy púp.
Viszont mivel a kovászt meg kell etetni, hétfőig ugyanis itt hagyom ebek harmincadjára, nagy zsörtölődések közepette begyúrtam négy bagettfélét. Korpa is van benne meg pehely is, ráadásul mindkettő zab, úgyhogy mindent összevéve megy a hangulatomhoz.
(És persze ma van a törcsinap is, én meg ezúttal se mászom ki a házból. Na nem baj, használom a törcsiket máma éppen eleget, még annál is többször mosok kezet, mint a szopornyica elején.)
9/263 – Pacek
Gondolkodom azon, bevezetem új szokásba, hogy vasárnapi bejegyzésként egy galériát kaptok, afféle kiske válogatást az elmúlt hét nyers képeiből, amiket Fapipával lőttem, semmi szerkesztés, csak beleapacekba.
Lássuk, mit szóltok hozzá.
Szaporulat a lakásban (meg a szekrényben) – a májusi zsibi
Május harmadik vasárnapja, Antik és Bolha a piacon, hollárihó. Persze lementem.
Persze hoztam is haza egyet-mást. Ezeket itt:
Egy igazán puha, virágos pamutruhát egy újruha-árustól (3990), néhány Nyttja keretet ugyanattól az eladótól, akitől két hónappal ezelőtt is Nyttja kereteket vettem (összesen 1900), de a legnagyobb örömem ebben a pohárban van, ni:
Pontosabban, ezekben a poharakban. Hatan vannak, és féltucatnyian fájtak összesen 3500 forintokba, én meg nagyon örülök nekik.
Hogy is ne örülnék, amikor nekik ilyen kis virágos kedvük van.
Intermezzó – Egy szabad nap
Mielőtt irigyelni kezdtek, jelzem, hogy holnap is háromnegyed ötkor kelek, akár jólesik, akár nem.
Minden nap más - mindennap más 