A tradíciókhoz, mi máshoz, kinek milyenje van, ugyi. Az én vasárnapi bejegyzéseimé a színek, fények, lábaksz, macskáksz, a bolondok városa, a zsibi meg a válogatott dzsuva. Galéria!
galéria kategória bejegyzései
14/20 – Fermentál
Utak, reggelek, macskák, fermentálókönyvek meg külömb-külömb-féle szentendrei züllések étteremtől cukrászdáig és Európa Kiadó-koncertig. Ja, meg lábaksz, persze.
Egyetlen szabadnapom volt a héten, a péntek. (Vasárnap is melóznom kell, nyavalyás adminisztráció meg papírmunka, grr.) Azt viszont legalább kihasználtam, ki én.
14/13 – Egyenes
Már megint ott tartunk, hogy innen szép nyerni, szerdán például egyszer csak ott találtam magam hazafelé jövet, hogy nem tudok egyenesen járni, ami némiképp összefüggésben lehetett azzal, hogy egész nap nem ettem semmit, mert nem volt mikor, és a mérleg állítása szerint azalatt az egyetlen nap alatt fogytam egy kilót. Jó, nyilván van miből, de akkor is. No de miután hazaértem, tápláltam magamat és a macskákat, majd elzuhantam kicsinyég, ezek után pedig ismét visszanyertem egyenes járásra való képességemet. A reziliencia csodája, az vagyok én, szolgálatukra. Még egy ideig.
Mindenesetre a héten gőzerővel beröffentettük a félévet, tegnap már a bábkészítős hátizsák is színre lépett az összes szajréval, a RK elment szokásos kora őszi lengyel turnéjára, aztán hazahozott nekem egy fél tonna Wawel csokit, az aulába visszatelepítettem a horgolt-varrott-ragasztott növényzetet, a Dunakanyar pedig szokott orcáját mutatta, mely vagyon szép. Már tizeniksz éve járom, időnként nem mindig egyenes vonalban, de még mindig szép. Galéria!
14/6 – Világbéke
Úgy éljek, az az érzésem, hogy ez a hét már legalább tíz napja kezdődött, de lehet, hogy még több. Ennyire zsúfolt, fárasztó, és fejvesztett csirkék módjára rohangálós hetet semmiképpen nem szeretnék még egyet a közeljövőben, meg igazából semmikor se, de ne legyünk telhetetlenek vagy naivak. Úgyhogy ha a zuniverzum esetleg arra kíváncsi, mi a vágyam – hát ez az.
Ja, meg persze a világbéke.
13/350 – VV
Vakáció vége, mondhatni. Ma még megvesszük hazavivendő boraink, aztán bepakolunk Emesébe, és hazacsorgunk. Holnap már a hatos busszal döngetek melóba, és két napig alkalmassági vizsgáztatok látástól vakulásig. Mondanom sem kell, lelkesedésem határtalan.
Na de hogy ne érje szó a ház elejét, nesztek egy naaagy galéria.
13/273 – Galopp
Ez itt még mind Bécs, mert úgy le vagyok maradva mindennel, mint a borravaló, és ez a hetem se volt sétagalopp, de a következő tényleg igazi vesszőfutás lesz.
13/266 – Bé bé bé
Végül is olyan mindegy, éppen Bécs vagy Budapest, ha így is, úgy is pocsékul vagy, de ez már senkit sem érdekel, téged is alig. Galéria!
13/238 – Bökdös
A színek is olyanok, mint a macskák: ha én nem megyek oda hozzájuk, ők jönnek hozzám, és bökdösnek. Galéria!
13/203 – Crème
Ibolyák, horgolás, ledes csirkék a Pepcóból, munkautak, a Maci csoport 5-6 éveseinek csodás rajzai a Víz Világnapjára, egy bóti crème brûlée. Az utóbbit leginkább a tálkájáért vettük meg, de aztán persze a karamellizáláshoz fel kellett forgatni a konyhai sárkányért a szekrényeket, mert nem mehetünk le teljesen kutyába, karamellréteg nélkül nincs crème brûlée.
Galéria!
13/84 – Mehr Licht
Egyre nehezebb egy kis napfényt és derűt és színt találni, ez a hét különösen ködös és nyamvadt volt.
12/365 – Logika
Ebben az évben nem vesztettem el egyetlen napot sem, mármint blogice. Úgyhogy akkor ennek örömére most kaptok egy igazán szedett-vedett galériát, amiben alig lesz olyan fotó, amit ezen a héten lőttem.
Logikát ne keressetek, az minden bizonnyal nincs, vagy csak jól eldugva.
Holnap kezdjük a 13. blogévet. Ittmost csak annyit tudok mondani erről, hogy reméljük a legjobbakat.
Intermezzó – A kékkői báb- és játékmúzeum
A múzeum Kékkőn van (Modrý Kameň), mi Zebegényből kirándultunk fel oda, és tele van mindenféle vicces meg bizarr cuccal. Egyik fájdalmam, hogy csak kísérgetéssel lehet végigmenni rajta és csoportban, pedig én jó hosszan el tudtam volna ácsorogni a bábrészlegen, a másik meg hogy piszok nagy szükségük lenne egy fiatalosabb kurátorra, mert ennyire klasszikus vitrines-kiállítós múzeumot már régen láttam.
Mindemellett is érdemes bejárni. Nesztek itt egy erősen finomvegyes galéria, közte igazi profi előadások és esetenként igencsak felnőtt bábszínházak kellékeivel, de nyilván pár mulatságosan fröccsöntött gyerekjátékot is lefotóztam. Indzsoj.
12/350 – Mindent bele!
Azt hiszem, ideje bemutatót tartanom abból, mivel múlatjuk másfél napja a szárnyas időt.
12/318 – MS
Ma elmentünk a Szépművészetibe megnézni MS mestert, akit én még olyan régen szerettem meg, hogy Erzsébet és Mária találkozását akkor vettem meg poszter formájába’, majd felejtettem fent a vonaton, amikor afféle ingajárat során egyidejűleg felvételiztem és érettségiztem, egyik nap Budapest, másik nap Kézdivásárhely, Mária és Erzsébet pedig fent maradtak a nyolcüléses kupé sarkában, amikor leugrottam a Coronáról, hogy átugorjak a berecki gyorsra, és még idejében beérjek szóbelizni Lucian Blagából.
Kicsit felemás érzéseim vannak a kiállításról, mert ugyan mindent megtettek, amit lehetett, de talán (paradox módon) kevesebb is elég lett volna, vagy esetleg más kombinációban tárhatták volna elő azt a sok mindent, mert így egyetlen terembe lett bezsúfolva a selmecbányai oltár összes képe, az összes többi terem meg afféle fogcsikorgató módon lett telerakva attribuált meg “majdnem mintha” képekkel és grafikákkal és minden mással, nehogy azt mondják a népek, nincs ebben a kiállításban elegendő anyag. De akkor is, Erzsébet és Mária ott voltak, nőszirom-kékben meg szellőrózsa-rózsaszínben, olyan színekben, hogy nem is emlékeztem ennyire színes színekre, és ott volt a többi hat kép is az oltárról, leszámítva azt az egyet, ami elveszett, és én voltam boldog.
Posztert ezúttal nem vettem. Bármikor visszamehetek poszterszerző útra a Szépművészetibe, neszpá.
Intermezzó – Alkonyati fények
Március végén, ha éppen nem zuhog, késő délután ilyen csoda fényeim vannak a Bűnök Barlangjában. Meg egy macskám, aki ezt külön élvezi.
Intermezzó – Fent a Várhegyen
Mármint Esztergomban. Oda mentünk ordítozni. Az utolsó képet nem én lőttem, egy kedves hallgató lefotózta, amint éppen a Bazilikát fényképezem háturul.
Következőkor a Vármúzeumot is bemutatom nektek.
12/197 – Ketőőő
Olyan hét volt ez, hogy jáááj, de végre kezd tavaszodni, láttam szivárványt ketőőő darabot is, mind a kettőt más-más városban meg más napon, vettem további fonalakat, a szombati piacon volt medvehagyma és spenót és koriander, Maci pedig igazán kedvesen cukult is nekem, nem csak felvert óbégatva hajnalban (bár nyilván azt is, persze). Galéria!
