szeptember 2014 havi bejegyzések

Radikális váltás: a papagájtarka szeptemberi ruhatár után  – és, ezt már előre látom, a papagájtarka novemberi előtt – egy meglehetősen fakócska októberi következik, de meg tudom magyarázni. (Nagyjából bármit meg tudok magyarázni. Több diplomám is van erről, khm.)

Egyrészt: egyszer mindenképpen ki szerettem volna próbálni ez alatt az egy év alatt, hogy mennyire mehet az ember agyára, ha nemcsak roppantul limitált, de ráadásul csupa semleges színből álló ruhatár áll rendelkezésre. Ha már nekirontok, jobb az ilyesminek az elején nekirontani, amíg még tart a lendület, később valószínűleg kétségbeesetten fogok ismét mindenféle tarkabarka akármiket dobálni magamra. Az október ideális hónap a kísérletezéshez, általában októberben vagyok a legkiegyensúlyozottabb és legnyugisabb, és ilyenkor arra sincs különösebb szükségem, hogy papagájos ruhadarabokkal dobjam fel a kedvem. Ha majd szükségét érzem, azt úgyis látni fogjátok, akkor fognak majd előkerülni a véraláfutásszínű harisnyák piros sapkával meg türkizkék sállal.

Ameddig lehet, addig viszont (és ez már a másrészthez is tartozik) mindenképpen megpróbálom a kiegészítőket is semleges színben tartani – egyszerűen érdekel, mennyire lehet változatosan öltözködni akkor, ha az embernek csak harminc ruhadarab áll rendelkezésére, és az is mind fekete, szürke, drapp, krumplibarna meg sötétkék. A múlt hónapban a sok szín ellenére is úgy éreztem, hogy nincs igazán nagy különbség az öltözékek között, úgyhogy most kevés színben, de a lehető legváltozatosabb anyagokban, szabásokban, hosszokban és textúrákban gondolkodtam, amikor összeraktam az e havi készletet. Persze én sem tudok átugrani a saját árnyékomon (meg a saját szekrényemen se), úgyhogy lehet, a szándékot ezúttal is megcáfolja a valóság, de ezt majd meglátjuk.

Tessék, itt az októberi fogas.

Vidám, mi? Lássuk, mi van rajta. (A cipők után balról jobbra haladunk, majd a kis függőszekrényben fentről lefelé.)

• 6 pár cipő (if it ain’t broken, don’t fix it), közte három új! és ezt is meg tudom majd magyarázni!
• 2 kötényruha (egyik dilisebb, mint a másik, és mindkettő bársony)

Edit.: a világosszürke tükörbársonyt lecseréltem egy másikra, még mielőtt felvettem volna. Mit gondoltam én, mikor beválogattam egy ennyire szűkös készletbe, biztos valami agybogár rágott meg.

• 3 ruha (mindhárom meglehetősen rövid, az egyik bársony)
• 3 szoknya
• 3 blézer meg kabátka
• 1 no minekishíjam, no – maradjunk annál, hogy “liberók”
• 1 kameez
• 5 póló (1 ujjatlan, 1 rövid, 3 hosszú ujjú)
• 1 mellény
• 1 nadrág (az lehet, hogy hóközben leszakad rólam, tessék felkészülni)
• 3 kardigán

Hát ennyi. És most megyek, összepakolok a fogasról három napra valót, mert holnap indulok Jénába a férjemmel, megnézem, hol kutat majd fél évig. Pénteken jövök vissza.

Nahát, sikerült lenyomnom a 12/30/30-ból az első hónapot, mindösszesen harminc ruhadarabbal meg cipővel, na meg a plusz öltözékkel, ami az új szabályaimban szerepel. Tessék, itt a hónap rövid összefoglalója egy harminc darabos galéria formájában. (Két balkatt a képre, és nagyobb lesz, ha valakinek ez is kéne.)

A harmincadik darab egy blúz lett volna, amit végül nem varrtam meg, ezt kellett helyettesítenem a 27-i lila bársonyruhával. Meh.

Visszatekintve valószínűleg már kívülállóként is tisztán látszik, mivel próbáltam elérni, hogy a lehető legtöbb mindent a lehető legtöbb mindennel fel tudjam venni: a színekkel. A szeptember ezúttal nálam barna volt, piros, sárga, türkiz meg padlizsán. Egy szál fekete holmit sem válogattam bele az alapkészletbe, ez pedig tényleg kihívás volt a javából. Amikor nem jut eszembe más, feketét veszek fel színes foltokkal. Nos, ezúttal csak a színes foltokra alapoztam.

A szándék ellenére viszont kissé felemás eredménnyel zárult ez a hónap. Amikor összeraktam a holmikat, kifejezetten változatosnak éreztem a készletet. Különböző minták, színek, hosszok, szabások – aztán persze mikor már rajtam voltak a cuccok, eltűnt ez a fenenagy változatosság, és mintha mindennap majdnem ugyanúgy néztem volna ki. Hívjuk jobb híján egyedi stílusnak, no. A továbbiakban viszont ebben kellene valamelyest nagyobb kilengéseket tennem, mert egyelőre tényleg úgy érzem, hogy egész hónapban ugyanúgy öltöztem fel, minimális eltérésekkel.

Nagyjából két hét után jöttem rá erre, és akkor ugyan megpróbáltam tenni ellene valamit, de nem sok sikerrel. Ismerjük be: azon nem nagyon tudok (vagy akarok) változtatni, hogy a lefelé bővülő hosszú ruhákat-szoknyákat szeretem legjobban meg a kerek nyakú pólókat meg a rövid blézereket-kabátkákat meg a mary jane-cipőket. Októberre azért megpróbáltam másféléket is válogatni – már amennyire lehetett vagy érdemes volt.

Mindenesetre most szeptemberben minden készleten lévő holmit felvettem legalább kétszer. A jövőre nézve: azt hiszem, a továbbiakban is lesznek a harmincban “majdnem, de nem egészen” meg “miért nem hordom ezt gyakrabban” ruhadarabok, a szükség így majd rákényszerít arra, hogy újragondoljam-átszabjam-végképp kidobjam őket. Az viszont igen fontos tanulság, hogy “ezt még nem varrtam meg, de a ruhatár szűkössége biztosan rávesz majd” felkiáltással nem érdemes anyagdarabokat is feldobnom a fogasra: nem bírtam rávenni magam, hogy megvarrjam a beígért blúzt, pedig nettó időben csak három órát kellett volna dolgozni rajta. Hol az idő hiányzott éppen, hol a kedv, végül pedig egyszerűen nem mertem belevágni az anyagba.

Pislogjunk rá közelebbről is, mit csináltam jól a ruhatár összeállításában, és mit pacsáltam el tőből.

Cipők: összesen hat pár cipővel ugrottam neki a hónapnak, ez nagy örömemre éppen a megfelelő mennyiség volt, se túl sok, se túl kevés. Mindegyiket felvettem legalább háromszor.

Felsők: annak ellenére, hogy végül nem varrtam meg a virágmintás blúzt, épp elegendő póló állt rendelkezésre – az például kifejezetten vicces, hogy a sötét türkiz háromnegyedes ujjú csak a negyedik héten került elő, addig könnyedén elvoltam a többivel. Ezzel szemben a

Szoknyák: a három kevés volt, még úgy is, hogy végül szoknya lett az átalakítandó nagy tarka izéből is. A három közül eleve az egyik egy térdig se érő fodros kordmicsoda volt, a másik egy nemszeretem-szoknya, a harmadik meg, a sárga,  nem arra volt tervezve, hogy otthon tegyek-vegyek benne. Nem jól választottam szoknyákat, ennek eredményeként pedig a

Kötényruha a leggyakrabban hordott darab lett az egész hónapban, összesen hétszer került elő.

Ruhák: azt hiszem, mindkettőt sikerült a lehető legjobban kihasználni, még a tarkavirágos barna tüll is háromszor volt rajtam, pedig attól tartottam kissé.

Blézerek, dzseki: mind a két blézert háromszor vettem fel, a farmerdzsekit ötször. Remek. (Nágyezsdá pofátlan módon elszakadt hónaljban, de csak a varrás lazult ki, bagatell. Simán megvarrom majd.)

Kardigánok: a piros összesen hatszor volt rajtam (26-án is, csak nem látszott a sál meg mindenféle alatt), ezzel a második leghordottabb holmi lett a hónapban. A kéket is felvettem ötször. A

Mellény és a pulóver is kapott két-két lehetőséget. A pulcsiról még nem tudtam eldönteni, kell-e nekem a jövőre is, meglátjuk. A mellény biztosan marad.

Mindent összevéve nem volt sikertelen a hónap, a negyedik hétig nem is jutottam abba a helyzetbe, hogy “na most meg mi a francot vegyek fel”. Ezek után nagy optimizmussal tekintek az október elé – sajna ebben a pillanatban negyvenkét darabnál tartok a válogatásban, ez pedig így nem maradhat.

De majd úgyis meglátjátok, mivel készülök.

Van ezen a fogason ahajt jobbfelé egy virágos anyag, amiről azt ígértem, hogy blúz lesz belőle. Nem lett. Szánom-bánom.

Helyette ezt a kiváló ruhát leszek kénytelen beemelni a készletbe, mert az eredeti tervekhez képest egy pöttyöt megsűrűsödtek a hivatalos fellépések.

Bocsi.