RSS

projekt kategória bejegyzései

9/362 – Értelem és érzelem

Jól nézzétek meg most a fejemet, mert sose két hónap múlva látjátok újra ilyen állapotban. Fél tízre fodrászhoz megyek, juhé.

Az “utána” az, ami még kérdéses, mert elsejéig szabadságot adtam magamnak a munkahelyi izémizékből (leszámítva néhány levelet, amit még el kell lőnöm ilyen-olyan irányokba), és az értelmes feladat ennek a gatyába rázása lenne,

viszont sokkal nagyobb vonzalmat érzek aziránt, hogy beizzítsam Eriket, és belefeküdjek egynémely anyagokba.

Merthogy én, rút szibarita váz, megint szereztem egy kis homokot a Szaharába.

Igaz, terveim szerint ezzel be is fejeztem az idei naptári évre. Van itthon minden, csak győzzem feldolgozni.

Na szóval még nem tudom, milyen irányba fogok elfittyenni, amikor hazaérek a szépészetről, de tulajdonképpen, ha jól meggondoljuk, Jane Austennél is boldog lett a regény végére mind a két nőszemély, úgyhogy talán valójában nincs olyan, hogy egyetlen üdvözítő megoldás.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

Eská 9/44 – Cipőspolc

Hát kérem én csináltam egy ilyet:

Mégpedig így, ni:

Ezúttal sem vagyok teljesen elégedetlen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/25 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

9/357 – Lép

A mai nap úgy kezdődött, hogy fél négykor frisszen és capkodószan felébredtem, fogat mostam, kávéztam, majd jobb híján bevonultam a vendégszobába rákenni egy újabb réteget a háromnegyedkész új projektemre (tessék kivárni, majd gyün, valószínűleg ma, legkésőbb holnap). A RK már napok óta küszködik az isiászával, úgyhogy gondoltam, csendben leszek, mint egy kisegér: nem zajongok, nem lámpázok a szemébe, és egyáltalán, próbálok úgy viselkedni, mint egy igenigen rendes feleség. Ennélfogva nem gyújtottam villanyt az emeleti folyosón, úgyis tudom, hol vannak a bútorok, sőt, bármi nehezen hihető, azt is tudom, hol a dzsuva, amit ki kell kerülni. Szóval felkentem a szükséges rétegeket, leoltottam a benti lámpát, majd kiléptem a folyosóra, becsuktam magam mögött az ajtót, és elindultam egy újabb kávé irányába. A következő pillanatban ráléptem valami puhára, ami elvisította magát, majd lerohant a lépcsőn, pontosabban két izé rohant le a lépcsőn, pedig csak egy visítós puhaságra léptem rá.

Mire leértem a konyhába, már nem lehetett megállapítani, melyik macskára léptem rá, mert mindketten sértett és felháborodott tekintettel fixíroztak az asztal alól. Fő gyanúsítottam ugyan Poci (ő szokott olyanokat, hogy elomlóan és bármiféle közlekedésre fittyet hányva elterül valamelyik szőnyegen, aztán vagy átléped, vagy megsimogatod, de ő nem megy el onnan, toll mindenkinek a fülébe), de azért biztosra mentem, és jutifalattal csillapítottam a zaklatott makkák lelkét. Az enyémre is kellett volna valami (marha hangos visítás volt), de egyelőre megnyugtattam magam azzal, hogy legalább a RK nem ébredt fel, ez is valami. Második kávé viszont nem kellett, és ezt is az “ez is valami” kategóriájába soroltam.

Jelentem, amúgy mindkét macska jól van, egyikük sem mutat “ajvé, erre ráléptek” jeleket. Még én se, de hé, fiatal még a nap.

Azt viszont mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy mostanra már tényleg elegem van a fűrészporból és a mázgálásból, úgyhogy feltehetőleg ma tényleg befejezem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/25 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

9/356 – Dörzs

Az egyetlen vigasztaló dolog, amit a hajammal kapcsolatban mondani tudok, az a jövő keddi időpontom a fodrászatban. Hétfőn persze meg kell járnom Esztergomot, szóval hiábaveszett fáradság lesz kiklopfoltatnom magam az évkezdetre, ha még előtte be kell rontanom teljes torzonborz pompámban, grr.

Most viszont beleugrom páros lábbal egy olyan tevékenységbe, ami dörzspapírt, fűrészgépet, fúrógépet és még ki tudja mit igényel, mert ha már lúd, legyen döglött. Roppantul szeretném már gatyába rázni az emeletet, és erre mindaddig esélyem sincs, amíg a vendégszobában ácsműhelyt üzemeltetek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/24 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

Eská 9/43 – Fiókfrissítés

Még tavaly történt, hogy gondos tervezés után beszereztünk a hálószobába a régi rozoga gardrób helyett egy új, praktikus Paxot, aztán én úgy szétkaptam a korábbi szekrényt, mint a pinty. A darabok egy része az “egyszer kelljen, s jó, ha van” szellemében levonult a pincébe, a tükrös ajtók például buborékos fóliába csavartan várják, hogy a sógornőm egyszer elvigye őket. Igazából csak a középső elemet tartottam meg többé-kevésbé intakt állapotban a komplett szekrényből, ezt.

A fotón épp ott látható, ahová végül szántam őkelmét, az emeleti folyosóra a fürdőszoba ajtaja melletti ficakba. Nyilván kezdeni kellett vele valamit, úgyhogy… ja, jól sejtitek, ezt is szétkaptam, mint foxi a lábtörlőt.

Ebben az időben már le volt festve Poros Beton színűre a Bűnök Barlangja, és az emeleti folyosóra is nekiláttak beszállingózni a szürke Haugák, úgyhogy kikevertettem a Mogorvákkal egy kübli világosszürke Unitopot. Ezen a képen is ott van, ni.

Innen már elvileg sínen volt a dolog.

(A tükrös ajtókat is befestettem, de tök hiába, amikor megpróbáltuk visszaszerelni, kiderült, hogy a vénségtől meg a hurcikálástól totál elkajszultak a zsanérok. Mondjuk úgy, hogy a probléma megoldása még folyamatban van, de én igazán ráérek.)

Na de aztán jöttek a fogantyúk. Ezeket valamiféle igen vicces fröccsöntött nájlonból gyártották, úgyhogy elsőként muszáj volt lecsiszolnom dörzspapírral az egész bandát, hogy ne csússzon le róluk a festék,

aztán be is festettem őket azonmódulag.

Megszáradtak, felszereltem egy tesztpéldányt az egyik fiókra (kép erről nincs), aztán elkezdtem keservesen ásítozni. Rohadtul unalmas lett szegénykém.

Oké, újratervezés.

(Helló, Erik, rég játszottunk, ideje lenne végre bandáznunk együtt egy kicsit.) Mint látható, a lakásban fellelhető Unitopokkal kísérleteztem, hogyan és miként tetszik nekem legjobban az egész, aztán száradás után kiválasztottam a kész ojjektumokból négy szimpatikusabbat, és uccuneki, csillagcsavarhúzó.

Úgyhogy most így néz ki a fiókos rész a szekrényből:

A polcos részben persze még nagyjából tömegkarambol van, de én ráérek, és Terveim is vannak. Asszem, azokban a Tervekben ezek a rozetták is helyet kapnak,

bár ki tudja. Mint mondtam, én igazán ráérek. A szekrény is.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/20 hüvelyk újracucc, eská, projekt

 

Eská 9/41 – A “tengerparti” komód

Nem állítottam sose, hogy úgy működne a fejem, mint másoké. Ez itt például, mielőtt nekikezdtem, csak egy mindközönséges ikeás Aspelund komód volt, most viszont egy tengerparti naplemente, a vízben színes kavicsokkal. Győzzetek meg az ellenkezőjéről, ha tudtok.

Van egy csomó fázisfotóm is, de nem mondanak sokat a folyamatról, merthogy az alapszínek tudatosan lettek kiválasztva, a többi viszont csak amúgy organikusan alakult, sok-sok festékkevergetéssel. Technikailag nem sokban különbözik a hímzett-rátétes párnahuzatoktól, amiket gyártani szoktam, csak az anyag volt más meg az eszköz, amivel dolgoztam.

És igen, ezúttal sem vagyok teljesen elégedetlen.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/19 hüvelyk újracucc, eská, nyár, projekt

 

Eská 9/38 – Fél kiló gipsz meg a többiek

Halleluja, végre átértem az előszobának arra a felére, amit apró lépésenként már másfél hete adjusztálok. Rá is fért, de nagyon. Az oldalajtónál például ezt kellett megoldanom:

Ez itt persze már az azutáni állapot, hogy nekiestem spaklival meg az összes többi kézreeső tárggyal, mert a glettgipsz instrukcióiban az szerepelt, hogy “a laza vakolatot eltávolítjuk, amíg szilárd felülethez nem érünk”. Hát én nemtom, miből épült ez a fal, de egy ponton attól tartottam, kilyukadok túlfelül. A vakolat amúgy attól döglött meg, hogy kilazult a szigetelés az ajtónál, és az eső befolyt mellette. A problémát ugyan már vagy három éve orvosoltuk, de a laza vakolatot nem javította meg senki. Na de most!

Nem mondom, hogy pusztán ebbe a likba ment bele fél kiló glettgipsz

(négy rétegben, mert mindig előbb megvártam, amíg megszárad az előző, hátha így tartósabb lesz, mint ha csak becsapkodnám nagykanállal), hanem ha már nekifogtam, leszereltem az oldalfalról a korlátot, és az összes likat, repedést, zúzódást befoltoztam.

(Ja, az ott egy Poci. Rohadt nehéz úgy melózni, hogy mongúzok keringenek körülötted, időnként muszáj is volt kizárnom a bandát.)

Lecsiszoltam, belepcsegtettem diszperzites alapozóval, aztán elmentem borfesztiválni. Ma reggel már nem halogathattam tovább a munkát, úgyhogy felraktam mindenhová a maszkolószalagokat, aztán uccuneki.

Ezúton szeretném feltenni a kérdést, hogy mégis mi a nyavalyát csináltak ebben a nyomoruilt előszobában a kontárok, és mi a bokámért kell nekem irodalomtörténésznek, jövendő óvónénik óvónénijének, esszéistának, nevelésszociológusnak és általában is papucs orrán pamutbojtnak jobban odafigyelni arra, hogyan hanyigálom tele festékkel a falat, mint olyanoknak, akik amúgy ebből élnek. Na mindegy. (Balról az én munkám, jobbról a szobafestő brigádé.)

Úgyhogy ezzel harcoltam végig a délelőttöt, és nem volt kicsiny meló, mert a terület ugyan aprócska, de folyton attól rettegtem, hogy lebucskázom a pincébe (a lépcső bal oldalán nincs korlát, miért is lenne, a jobb oldalán meg volt, de azt leszereltem a festéshez).

Mindenesetre most már kész van, fel is pucoltam mindent, kegyelettel kidobtam a maszkolószalagokat, és végre, végre hajat is mostam. Az is rámfért.

A lépcsőház meg most így fest, ni:

Én lenni nem teljesen elégedetlen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/16 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, projekt

 

Eská 9/35-36 – Amikor szétvertem az előszobát (de már elmúlt)

(Egy bejegyzést ér a festés, egyet a szerelés. Enyém blog, enyém szabályok.)

Jó, nem az egészet vertem szét, csak az egyik oldalát, de a többi is sorra fog kerülni egyszer. Nem most. Nagyon nem most.

Az egész úgy kezdődött, hogy takarítani akartam meg rendezni. Ezért, ni:

A káosznak is van szavatossági ideje, értsd úgy, hogy előbb-utóbb muszáj felrobbantani, mert ami sok, az sok. Úgyhogy leszedtem a fogasról mindent.

A bajok innen kezdődtek. Egyrészt a fogas (forgalomból régen kivont ikeás előszobafal, amit én magam kentem le fehérre tizeniksz éve abban a hitben, hogy ez tágítani fogja a teret – egy nagy frászt) csúfosan leharcoltnak érződött, amikor már nem takarta semmi. Egyébként is, micsoda ostoba beosztása van ennek, fujj: az alsó polc túl széles ahhoz, hogy praktikusan lehessen rája pakolni bármit, és túl alacsonyan van ahhoz, hogy alája lehessen pakolni ugyanezen praktikum jegyében. Másrészt pedig újólag szembesültem azzal, milyen csapnivaló munkát végeztek a kontárok, akik pipeződre mázolták a falunkat. A villanykapcsoló körül például szépen ott hagyták a koszfoltokat, csak sebtében átkenték pipeződdel. Ennélfogva én már ott le is mondtam arról a villanykapcsolóról, hogy valaha tiszta lesz körülötte a fal.

Na szóval ez a kettő szimultán kezdett idegesíteni. A következő pillanatban… ja, eltaláltátok: a következő pillanatban már le volt bontva az egész hóbelevanc. Ettől persze még jobban kiütköztek a fal problémái, úgyhogy az előszobafal darabjait dérrel-dúrral felcipeltem a vendégszobába (ott van most a műhelyem), aztán nekiestem a csupasz előszobának spaklival, glettgipsszel, diszperzites alapozóval meg maszkolószalaggal, de előtte portalanítottam, lemostam, és mindeközben szidtam mindenkit, mint a bokrot.

Az egész projekt mondhatni mélypontok sorozata volt, merthogy következő állomásként, amíg száradt a glett, nekiláttam átalakítani a darabokra szedett előszobafalat. Az alsó polcból le akartam vágni egy darabot, hogy keskenyebben-magasabbra tudjam visszahelyezni. Na hát a fűrészgép egy ideig úgy dolgozott, mint az álom, aztán belefutott valami kirincs-karancsba a fenyődeszkában, és bumm, olyan lett a folytatása, mint ez ökörhugyozás.

Na de hát ezért van a házban fakitt (miért éppen az ne lenne ebben a kócerájban), nagyjából kifoltoztam vele a rondaságokat, és akkor már az oldaltartókon is betapasztottam az alsó polc likait, mivel az alsó polc már úgysem oda került vissza, ahol volt, minek nekem oda likak.

Eddigre megszáradt a gipsz meg a később rákent diszperzites alapozó is, hát mondtam, juhé, festés, az végül mindig eredményes. Jaja, csak odáig el is kell jutni. Itt jött az újabb mélypont.

A PoliFarbe Platinum egyik nagy erénye számomra, hogy a festék mindig csinosan leforrasztott zacskókban érkezik, az ember kinyitja a dobozt, és ott van neki egy tiszta doboz légmentesen tárolt zacskó festékkel, alig kell összekeverni, mert egynemű masszaként viselkedik, pompás.

Kivéve, amikor nem.

Előrelátóan felvettem egy eldobható hajfestő kesztyűt, hogy kevésbé sírjak majd a kimoshatatlan festékizék miatt (sajnálom a gumikesztyűimet erre a célra, na), aztán kiöntöttem a kétféle adalékra szétvált festéket a dobozba, és kevergettem, és vacskoltam, és egy adott ponton már nem volt más út, mint belenyúlni két kézzel a masszába, mintha csak fasírtot készítenék. Egy félig folyékony, pipeződ fasírtot.

Hát nem csoda, hogy az egész festési folyamatról nincs egyetlen fotódokumentum se. Gondolom, azért mégiscsak elhiszitek, hogy én voltam az. Mint ahogy az is én voltam, aki száradás után lecsiszolta a fakittet, aztán beeresztette összesen három réteggel a deszkadarabokat.

Fotókat már csak arról csináltam, amikor összeraktam a dögöt, de ezt sem akarom elmagyarázni. Leginkább azért, mert az egész továbbra is mélypontok sorozata volt, hová fúrjak újabb likat, mekkorát és hogyan, milyen szögben kell kitámasztanom az összecsukható lépcsőre az oldaltartót, hogy egyedül is fel tudjam csavarozni, és milyen bűvészmutatványok kellettek ahhoz, hogy bal kezemben imbuszkulcs, jobb kezemben imbuszkulcsos bitfejjel ellátott fúrógép. Oá, oá és oá.

Egy dolgot tartottam érdemesnek a megörökítésre, mégpedig azt, hogyan mértem fel, milyen magasságba érdemes beállítani a keskenyebbre vett alsó polcot. Igazi szakszerű mérnöki munka volt, sok matematikai tartalommal.

Já, pontosan: odaraktam a RK egyik zakóját, hogy meddig lóg majd be, és ezzel befejezettnek deklaráltam a méretezést. (Ne tessék aggódni, a padló akkor már a harmadik felmosás után volt. Szétszereléskor egy, glettelés után még egy, festés után egy harmadik.)

Befúrtam a likakat a Megfelelő Helyen (amiről persze utólag kiderült, hogy az egyik A Megfelelő Hely Mellett Három Milliméterrel van). Az egész folyamat során ez volt az egyetlen pont, amikor harci sebesülést szenvedtem, a nyolcas méretű fafúró csavar ugyanis amikor beindult, majdnem kitépte a kezemből a fúrógépet. Semmilyen élő vagy élettelen résztvevőnek nem esett baja engem kivéve, a fúrógép nyele levitte a hüvelykujjam felső percéről a bőrt.

Na de ekkorra már súlyosan elegem volt mindenből, úgyhogy sűrű káromkodások közepette összeszereltem az előszobafalat, fellepcsintettem a falra, aztán felfúrtam rá neki bele. (Nem kellett új likakat teremtenem bele szerencsére, a régiek még megvoltak.) Az oldalfalra felfúrtam két macskás kulcstartó horgot, amik közül az egyik már itt lakott, a másik meg még nem, és akkor negyedjére is felmostam a padlót, és azt mondtam, na ez kész van.

És tényleg kész volt.

Egyelőre.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/06 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

Intermezzó – Újabb tadááá!

Hát ezzel töltöttem én az elmúlt három napot. Előbb-utóbb részletezem is, de most kivagyok, mint egy kutty.

Ilyen volt:

Ilyen lett:

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/04 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

9/336 – Kugler

Mikor ma reggel ötkor a harmadik réteg kulimászt kentem fel arra az izére, amit eredetileg nem is akartam átmázgálni, de amikor elindult a lavina, már nem bírtam félreugrani előle, na szóval ma reggel ötkor fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy ugyan mi a nyavalyáért nem csinálom inkább azt, hogy szép ruhában járjak-keljek, és kuglert vegyek öt forintért. Mert amúgy speciel megtehetném.

Tudjátok mit, ne is válaszoljatok, úgyis tudom.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/04 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

Eská 9/33 – A barack asztal

Ismeritek a kék asztalt, ami a vendégszobában volt, ugye?

Nos, miután átfestettem a szobát zöldre, az asztal sem maradhatott kék. Nem mintha a kék meg a zöld kombinációjával bármi bajom lenne, de a Borsópüré és a Neon Libafos mellé valami olyan színű bútor kell, ami nem üti ki egészen az ember szemit, ez pedig tényleg félelmetes volt így együtt.

Így hát, miután végre kész voltak a falak meg a lámpa, nekiláttam. Az asztalt már eleve lomtalanításon szedtem össze tizenöt éve, akkor mázoltam le kékre, és eredetileg is ütött-kopott volt a drágám mindenféle évtizedes sebesülésekkel. Nem is nagyon akartam teljesen tükörsimára csiszolni akkor se, most se, mert hát ennek éppen ez a bája, a kicsit lehordott küllem, de azért egy kis dörzspapírozás ráfért.

Meg egy kis alapozó.

Marha sok alapozó. Plusz még minden rétegnek alaposan meg is kellett száradnia, mielőtt a következőt rákutyulom.

És akkor, amikor végre megszáradt az alapozó, nekiláttam festéket löbbölni.

Eredetileg se akartam további festékeket venni, de mikor bementem maszkolószalagért a Mogorvákhoz, merő kíváncsiságból megnéztem, mennyibe fáj mostanság az Unitop – hát, gyerekek, én itt addig fogom kevergetni a házban lévő készletet, amíg az utolsó körömcseppig el nem fogy. Rohadt infláció.

A kevergetés eredményeként én valamilyen barátságos barackos bézst szerettem volna látni, ehhez dobtam összes a sötétnarancsot a világosszürkével. Húúú. Az első szín, amit sikerült kikevernem, a jóóó vastag olajfestékkel bekent retró konyhaszekrények színe lett. Belezúdítottam egy további adag narancsot, ettől meg olyasféle eredményt kaptam, mint a vakolat olyan hölgyek arcán, akik Vlagyivosztokban strichelnek az utcán. Közben meg jöttek-mentek a napok, és egyre több lett sarokban a dzsuva, mert persze nem csak az asztalt festettem le, naná hogy nem, viszont a többire majd később kerítünk sort, mert ott plusz merényletek is vannak-lesznek.

Na de végül sikerült valahogy kiegyensúlyozni, és megkaptam az én barackos bézsemet. (A jobb oldali csík az.)

Úgyhogy lekentem erre a barackosbézsre az asztallapot és a fiókokat, narancsszínűre a kihúzható kis írólapot,

és a kettő közötti árnyalatra az asztallábakat meg még ezt-azt. Látjátok?

A fiókoknál persze most jött meg annak a böjtje, hogy tizenöt évvel ezelőtt rém lusta voltam, és csak a fogantyús frontot festettem le. Most kellett pótolni az összes civilizálást, és higgyétek el, ráfért vastagon.

Helló, öntapadós tapéta.

Isten bizony nem tudom, érdemes volt-e ennyit strapálnom magam vele, de végre kész van, és most egy kis szerencsével további tizenöt évig nem kell foglalkoznom vele.

Előbb-utóbb a környezete is kész lesz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/07/31 hüvelyk újracucc, eská, nyár, projekt, turkálgat

 

9/329 – Chenilla

Afféle kisexpedíció előtt állok, csak a városba szaladok le ahajt, úgyhogy megpróbálok hozzá úgy festeni, mint aki nem csak hobbiból rendelt meg három méter Chenilla 09 lakástextilt. (Amúgy persze hogy nem. Azt még én sem mondom, hogy “ó, az én hobbim a kárpitozás”.) A kardigán nem a hőfok miatt van sajna (bár a hétvégére rendes igazi lehűlést jövendölnek), hanem mert én egyszer már égtem le nagyon csúnyán vállcsúcson, és semmi kedvem ahhoz, hogy szeptemberig szedegessem magamról a hámladékokat.

Na, harcra fel. Vagyis le.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/07/28 hüvelyk újracucc, eská, nyár, projekt

 

9/328 – Gübül

(Ha már a szóhasználati sajátosságokról esett szó.)

Ismerjük el, azért meglehetősen a sorskísértés kategóriájába tartozik, amikor az ember felőtözik többé-kevésbé civilizáltba (értsd: olyan holmiba, amiben akár az utcára is kimenne), aztán nekilát sokféle színű festékekkel gübülni, lepcsegtetni és tajdokoskodni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/07/27 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

Eská 9/30 – Szuperződ!

Nem tudom, mi van velem meg a zöldekkel, de így jártunk, no. Bemutatom Hunyort és Palástfüvet, azazhogy Zöldborsópürét és Neon Libafost.

A fal meg a lámpa meg a kiskomód tényleg nem tudom, hogy a túróba jött így össze, pontosabban hát nyilván én választottam mindhármat, de azért ez így mégiscsak bizarr. A szoba most még (ha esetleg nem tűnt volna fel) nincs visszarendezve, csupán azok a bútordarabok vannak benne, amiket nem sikerült máshová elrekkentenem, mielőtt nekikezdtem volna a hadműveletnek, mert nem fértek sehová. Képzelhetitek, mekkora buli volt mindezt úgy mozgatni körbekörbe, mint a kiskockákat abban a gyerekjátékban.

Attól tartok, itt még boldog vérengzések várhatók mindenféle bútormázgával, de most igazából csak ülni akarok a seggemen, mert már festettem ugyan mindenfélét összevissza, de úgy még nem esett, hogy egyetlen nap alatt fessek ki egy teljes szobát, és a tegnapi műszakom 4:20-tól 20:30-ig tartott. Ma ennélfogva nem fogok csinálni seeeemmit.

Kivéve persze, ha meghülyülök hirtelen, ami természetesen nincs kizárva, sose volt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/07/24 hüvelyk újracucc, eská, galéria, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

9/324 – Zöldborsópüré

Az igazán szép közhelyek attól azok, hogy igazságot mondanak, de közben nem mondanak semmit. Mint például az, hogy “Mindig attól függ, mihez képest”.

Én például ahhoz képest, hogy reggel négy óta fent vagyok, és zöldborsópüré színűre mázolom a vendégszobát, cefetül jól nézek ki. De tényleg. És már a piacot is megjártam.

Azt még nem tudom, most kiájulok-e kicsikét, vagy visszamászok a festőgatyámba meg a zöldborsópürébe, de ennek a bulinak holnap estig adtam határidőt, addig ha a fene fenét eszik is, kimázolom az egész szobát, aztán visszavuzigálom a bútorokat. Bár, izé, azokkal is lehetne kezdeni valamit.

Egyébként tényleg zöldborsópüré, no. (A kezemet figyeljék, mert nem csalok.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/07/23 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

Eská 9/29 – Gipsz

“Ó, csak egy tisztasági festés kell, néhány aprócska repedés ha van a falon, nem nagy ügy.” Aztán megnézed közelebbről.

Aztán melózol.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/07/22 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

9/323 – Kapás

Amikor felveszem a festőgatyámat, meg szokott jelenni itt valaki, hogy helytelenítően lepontozza, úgyhogy szóljatok neki, kapás van.

Még jóformán semmit sem csináltam, de már bokáig járok festékporban, a Bűnök Barlangja egy bútorraktár, a makkák meg teljesen tanácstalanok, hogy most mit kezdjenek ezzel a helyzettel. Este mind a kettő beült hozzám a káosz közepibe.

Hát, drágácskáim, ez innentől csak fokozódni fog.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/07/22 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

Eská 9/27 – A 47 centis mintaegységek és más effélék, avagy a kanapé, 2. felvonás

Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor a mintás anyagodon 47 centisek a mintaegységek, ráadásul azt is ki kell találnod, merre forgatod őket és milyen módon, az egyszínű anyagodra meg úgy tudod legegyszerűbben rámérni a szabásminta darabjait, ha az egész négyméteres darabot végignyújtod a folyosón. Mindeközben persze folyamatos küzdelmet kell vívnod Erikkel, Bélával meg a saját rottyant fizikumoddal, nem is beszélve a macskákról, akik mindig ott vannak, mint a mongúzok. Azt ezek után meg nyilván mondanom sem kell, hogy ábrándosan úgy vágtam ki az oldaltámlára a darabokat, hogy túl rövidek lettek (pedig mindent kétszer vagy háromszor lemértem vágás előtt), és további egy óra munka kellett, hogy be tudjak ügyeskedni bele egy megfelelő méretű toldalékot, a fekvőfotel-részre a komplett huzatot össze kellett varrni, mielőtt felhúztam, és minden félcenti számított, összesen vagy ötszáz kisbélát béláztam bele a produktumba, a szőrös disznók meg rögtön nekiláttak tönkretenni az egészet.

Sok beszédnek sok az alja, galériát a népnek!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/07/09 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, projekt

 

Eská 9/26 – A fekete möszmő és más kellemetlenségek, avagy a kanapé, 1. felvonás

Nna, muszáj beblognom a kanapéval való küzdelmeket, de az elejére istenbizony nincs energiám, még annyi se, mint a második felére. Maradjunk abban, hogy muszáj volt lebontanom a horribilis állapotú huzatot, amit három éve húztam fel rá, aztán persze emiatt térdig jártam a fekete möszmőben, amit eddig felfogott a huzat, innentől meg nem fogta meg semmi, úgyhogy a biztonság kedvéért csináltam a kanapéra egy belső védőhuzatot, amihez megpróbáltam átmenteni a korábbi huzatból a nem egészen szétvert részeket, de közben nyilván szép lassan kiderült, hogy már szerkezetileg sem tuti az egész, a háttámla tökre el volt kajszulva, feszesre kellett bélázni benne a hevedereket, majd begyömöszölni mögéjük két elvénült kispárnát, de ez is csak ideiglenes megoldásnak jó, a hátlapon elcsúsztak a szivacslapok, úgyhogy fel kellett vágnom az egészet, és amikor végre úgy festett, na most végre jutunk valamire, rájöttem, hogy az ülőrészben eltört egy rugó, pontosabban nem a rugó, hanem a deszka törött ketté, ami a rugót tartotta, és én ott álltam egy kalapáccsal meg a Repülő Kutatóval, akit megkértem, hogy segítsen, de ilyet soha többé, tényleg, inkább befizetem valahová nyaralni, amíg én itthon szopok egyedül Erikkel, Bélával meg a szőrös hátramozdítókkal.

Remélem, nem értettetek ebből egy kukkot sem. Nesztek galéria, minden kérdésre szívesen válaszolok, csak ne kelljen a fentieknél részletesebben elmesélnem magamtól, mert azt inkább kihagyom.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/07/07 hüvelyk újracucc, eská, galéria, macs, otthoncsücsü, projekt

 

9/309 – Civilizált

A kép arról az öt percről ad bizonyítékot, amikor átmenetileg civilizáltra cibáltam magam, hogy átmenjek az úton a szembetrafikba, majd hazajöjjek belőle. (Az jó kérdés, hogy miért strapáltam magam, ilyen nyári reggeleken láttam már a sétálóutcán pizsis lányt is zuhanykonttyal és papucsban slattyogni hazafelé a pékségből egy papírpohár kávéval meg egy zacskó péksütivel.)

Mindenesetre most már itthon vagyok, és nagy sóhajtozások közepette fel fogom ragadni a porszívót, majd a mérőszalagot is. Csicsóné a jövő héten bepottyan hozzánk mind a három lányával, majd a középsőt tovább ragadja, a két szélsőt meg itt hagyja nálunk őrizetben.

A vendégszoba, mondanom sem kell, alapvető állapotában lomtár, civilizált állapotában meg egy személy fogadására alkalmas. Mámegin hórukkasszonyt fogok játszani, ajvé.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/07/07 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt