Oh shit, here we go again.
Természetesen már megint bepakoltam egy fél szekrényt.
A RK rosszabb, ő nemcsak a fél szekrényt, de a fél hűtőszekrényt is bepakolta.
projekt kategória bejegyzései
Eská – Egy csirke meg a többi
Mi tagadás, hiányolom erőst ezeket az eská-posztokat, de az elmúlt két évben az volt a fő ambícióm, hogy életben tartsam magamat meg a macskákat, szóval a kreatív dzsúszokhoz sziklából kéne vizet fakasztani, vagy hogy is mondjam. Mindenesetre itt most mesélek nektek a csirkéről meg a CrockPotról meg az összes következményről. Készítsetek be valami hideg löttyöt hozzá, nem lesz rövid. A képek (de különösen a megvilágítás) minőségéért elnézést, én nem vagyok főzős blogger, és vacsorára szoktunk főétkezni, szóval ez van, take it or leave it.
Na szóval a múlt héten összeütöttem ezt,
a Nép meg azt jelezte, hogy van aziránt érdeklődés, mit csináltunk vele és hogyan.
A csirke CrockPotban való elkészítésének igen nagy előnye, hogy kint is lehet csinálni a hőkupola alatt a teraszon, és nem forralja tovább a lakást. Az sem elhanyagolhatatlan, hogy ez a módszer vajpuhára készíti a csirkét, ez viszont azzal jár, hogy az állatot csak darabokban tudod kiszedni a tartályból. A CrockPot szokása szerint nem is kell sokat foglalkozni vele, ha már bedurrantottuk, bár egy kicsit azért mégis.
A jelen csirke ázsiai módra készült, ami úgy történt, hogy megmostam-leszárítottam az állatot, aztán belepottyantottam az edénybe, mellel lefelé. Rá- és köré szórtam öt felszeletelt fokhagymagerezdet, majd összekevertem egy edénykében a következőket:
- 2 evőkanál osztrigaszósz
- 4 evőkanál világos szójaszósz
- 1 evőkanál sötét szójaszósz
- késhegynyi gyömbérpor
- 2 evőkanál folyékony édesítő (ez nálam most valami dm-es bio-rizs-anyámkínja volt, de méz vagy vagy juharszirup vagy bármi hasonló is lehet)
A cél az, hogy a szmötty sós legyen egy kis édessel, úgyhogy az összetétel mindig a felhasznált cuccok márkájától meg fajtájától függ. Kóstolgatni kell, nem vitás. Nálam most Yamasa japán világos szósz és Pearl River gombás kínai sötét szójaszósz volt kéznél (ezek voltak nyitva, na). A szmöttyel lelocsoltam a csirkét, kicsit szétmázoltam rajta, aztán melléöntöttem fél deci vizet, hogy ne égjen oda.
Sajnos a főzés módjával kapcsolatban sem tudok konkrétumokat mondani, mert a csirke méretétől és zsírosságától kezdve a CrockPot képességeiig és a külvilág hőmérsékletéig rengeteg minden befolyásolja, hogyan alakul a helyzet. Ami tuti, hogy “high” hőfokon kell sütni 4-5 órát. Ezúttal kábé egy órával a kezdet után már meg tudtam fordítani, hogy innentől a melle felül legyen. Így a kezdetekben kapott a CrockPot alján egy kis színt, de a későbbiekben már inkább párolódott. A megfordítás után rákentem még egy evőkanálnyi sötét szójaszószt, és időnként ellenőriztem, van-e alatta folyadék. A csirkéből előbb-utóbb rengeteg lé és zsír távozik, de ha kezdetben nem öntünk alá egy kis vizet, akkor csúful odakozmál.
Öt órával a művelet kezdete után kikapcsolatm a CrockPotot, kimarcangoltam a csirke combjait és szárnyait (sajnos ez másként nem megy), és megvacsoráztunk.
A hideg kuszkuszsalátát a RK ütötte össze, volt benne paradicsom, olajbogyó, petrezselyem, vékonyra szeletelt sonkahagyma, citromlé meg olívaolaj, és már reggel előkészítette, hogy kellően kihűljön.
Vacsora után megvártam, amíg a csirke meg a leve kezelhető hőfokúra hűl, aztán (darabokban) kiszedegettem a CrockPot edényéből, kicsontoztam, és a levét átszűrtem.
Mint látható, a melleket egészben le lehet választani, de a többi az mind babramunka. A végén kábé három és fél deci koncentrált csirkelé is lett belőle, ezek közül az egyik a fagyasztóban van, a másik meg majd még előkerül, nyugi.
Másnap mediterrán ciabattába töltve ettük a csirkét a maradék kuszkuszsalátával.
Harmadnap hideg soba-tésztás salátát készítettem a csirkedarabkákból szezámpasztás-szezámolajas-lime-os öntettel, újhagymával és pirított hagymával.
Negyednap az egyik csirkelés dobozka tartalmából készült csirkedarabkákkal leves (afféle Tom Kha-utánzat, de nem találtam meg a currypasztát a kamrában, mert az életem egy káosz, úgyhogy lehetett volna jobb). A RK nyilván csilivel ette. Én nyilván nem.
Ötödnap az egyik legrondább, de legfinomabb feldolgozási mód került sorra: főtt-darabolt zöldbabbal és vékony félholdakra szeletelt sonkahagymával kevertem össze a csirkedarabkákat, aztán egy miszó-lime-majonéz-földimogyoróolaj öntetet kapott, a tetejére pedig felaprított sós földimogyorót szórtam.
Hatodnapon megint szendvicsben ettük a csirke maradékát, de ezúttal elővettük a melegszendvics-sütőt, és lapított szendvicsek lettek belőle paradicsom- és madárbegy-saláta mellé. Az én szendvicsemben a csirke mellett aszalt paradicsomos vaj volt, majonéz és scamorza-szeletek,
a RK meg persze telepakolta a magáét csilivel meg más paprikákkal.
Éés kész. Eddig tartott a csirke. Egy másfél-két decis levecske még van a fagyasztóban, de ma már végre valami egyebet eszünk…
13/334 – Feltöltés
Ilyen feje van annak, aki bő két hét alatt megrajzolt egy 24 oldalas csendeskönyvet, borítóval meg három (átmenetileg) véglegesre kidolgozott színes oldalpárral, aztán az egészet feltöltötte egy pályázatra.
Holnap-holnapután hétvégét tartok, aztán vissza kell másznom a felnőtt életembe, ahol anyósom ruháit kell bevenni, apósom gatyáit felhajtani, plusz szakdolgozók, akiket az elmúlt két hétben bottal kergettem el, hogyaszongya majd augusztusban. Ha tudnátok, én ezt mind mennyire nehemahakaharom.
13/333 – Akvarell
Egyre lehordottabb állapotban vagyok, például csak akkor vettem észre, megérkezett a jövendölt dögmeleg, amikor ma délután az akvarellceruza elkezdett úgy viselkedni, mint az illik neki. (Igen, összemázoltam az izzadt kezemmel.)
13/332 – Katedrális
“Kishitűségből katedrális, ez lett a művem, szép nagyon.” Hadd legyen most akkora pofám, hogy kiadatlan verseimből idézzek az éppen elcsesződőben levő csendeskönyvem kapcsán, oké?
Ma is szopattam magam, anyám, stop. Ezúttal tényleg nagyon de nagyon. Nem csoda, hogy csak alkonyatkor volt érkezésem önfotóra.
Hajh, de feladtam én magnak a feladatot, hajh de mennyire.
13/331 – Rövidülés
Azt már régóta mondom, hogy csak az a kihívás, amit magadnak tűzöl ki, mert amikor a nyakadba akasztanak egy feladatot azzal a felkiáltással, hogy “ez szép kihívás lesz!”, általában csak szopatnak, anyám, stop. Oké, mint kénytelen voltam rájönni már jó régen, a magamnak tűzött kihívásoknál csak annyi a különbség, hogy szopatom magam, anyám, stop. Én például mocsok rosszul rajzolok rövidülésben embereket és bármilyen pózban kutyákat, na hát most kitalálhatjátok, mivel bajmolódom.
Ezek után pláne az önszabotálás tankönyvi példája, hogy ha már mocsok rosszul rajzolok kutyákat, most éppen olyan kutyát rajzolok, aminek három feje van. Azt meg talán már mondanom sem kell, hogy rövidülésben van…
Természetesen rendkívüli mértékben élvezem az egészet, ha esetleg erről kétségeitek lennétek.
13/330 – Troli
Új hét, a régi móka. Nyilván lemaradásban vagyok a terveimhez képest, technikai tudásom messze nincs olyan jó állapotban, mint ágasbogasan burjánzó fantáziám (khm) és hajmeresztően egyedi koncepcióm (KHM). Tegnap például már odavittem a RK-hoz egy skiccet azzal, hogy mondsza jóbarát, milyen jármű ez és milyen irányba halad.
Hálistennek eltalálta, hogy troli, és arra jobbra megy a picsába el.
Mondanom se kell, döngetek tovább, és ezen a héten még ne várjatok öltözködésileg semmi érdekeset, mert csak az nem csalódik, aki nem reménykedik, mondá Császár Gyula a Germániáról írott turisztikai alapműben.
13/329 – Tranzit
Sic transit macskamászóka mundi, szegény teljesen felmondta a szolgálatot, hiába húroztam újra vagy négyszer, mostanra már teljesen megette az idő meg a macskák vasfoga. A RK viszont, mint vérbeli kutatóhoz illik, kinyomozott egy majdnem ugyanolyan példányt, amit ugyan egy párkányi csomag-automatából kellett hazafuvarozni, de a pretenciózus dögök legalább elfogadták a pótlást, mint ezt a mellékelt ábrák is mutatják.
Ezt leszámítva a hét leginkább radírvucnik gyártásával telt, plusz volt még némi kaja meg a szokásos lábaksz. Galéria!
13/327 – Pudva
Mostanra már teljesen bepudvásodtam, tán még a moha is kinőtt rajtam, úgyhogy most egy kicsit elmegyek mászkálni, mielőtt visszavetem magam a kreatív tevékenységbe, ami továbbra is irgalmatlan mennyiségű radírvucnival jár.
13/326 – Esernyő
Minden nap új varázslat, mint a Knorr. Most például már tudom, hogy könnyebben rajzolok minótauroszt, mint esernyőt.
13/325 – Goromb
Én ugyan már egy hete szabadságon vagyok, de eddig mindennap ránéztem a leveleimre. Ennek ellenére is lecsúsztam egy Teams-értekezletről, amit már egy hónapja megbeszéltek mások, de engem (meg egy másik kollégát) mintegy elfelejtettek értesíteni róla. Azazhogy de: egy órával (EGY ÓRÁVAL!) az értekezlet előtt küldtek egy emlékeztetőt.
Amellett, hogy az a magvas véleményem, szarjon sünt mindenki, aki ebben a buliban benne volt, pluszban is begorombultam. Én innentől hétfőig ki se nyitom a postaládát, mert DÓGOMVAN és SZABACCSÁGOM. Ha valakinek hiányzok, hívjon fel.
Arra viszont nem adok garanciát, hogy fel is veszem.
13/323 – Prognózis
Az a prognózisom a következő napokra, hogy főként pasztellszínű pöttyöskékben fogok itt feltűnni, robbantott hajjal és némileg “hát-én-meg-mit-keresek-a-világban” tekintettel, és blogice roppantul unalmas leszek, mert összes kreatív energiám másfele lesz becsatornázva.
Soha rosszabbat.
13/322 – Mondén
A héten megpróbáltam bedurrantani a vakációmat (ideje volt), úgyhogy a lakásredvázás meg vendégfogadás meg Dunakanyar-kirándulás után némiképp előre tervezetlenül egyszer csak elszabadultak a dógok. Pénteken hajnali egykor, tegnap meg pláne kettőkor kerültem ágyba, és ebből nem csinálunk ugyan rendszert, de azért, huh, van ám nekem mondén élet. Tegnap speciel gyertyaúsztatás volt, meg Gubbio testvérvárosból zászlóforgató legények meg utána angol-francia meccs a Ritkában (6-4!), és soha jobbat, de azért a folytatásban visszakutyorodom Grejsimojshoz meg a rajzmappáimhoz. Végül is, mint Berend Iván mondta, a munka az egyetlen jó, aminek nincs rossz utóíze. (Igen, másnapos vagyok kicsit. Hell yeah, belefér.) Galéria!
13/320 – Grejsimojs
Grejsimojs kérem egy ződ, stilizált, ikeás nájlonegér, aki egyben hangszóró is, mégpedig kékfogú, mint Harald.* Grejsimojs eredetileg a RK beszerzése volt**, ezen szokta hallgatni a Berliner Rundfunkot, de mától kezdve a Bűnök Barlangja ablakpárkányán fog ülni (mármint nem a RK, hanem Grejsimojs), és zenél, miközben én rajzolok. Terveim szerint nem is nagyon hagyom abba a következő két hétben. Ittenkém, olyan ez, mint valami könnyűdrog, az ember lánya ábrándosan gyártja a radírvucnit halomba, mandopopot hallgat egy bluetoothos egéren, és kissé eltévedten ténfereg a világban. Már amikor hagyják neki, ugye. (Az IKSz egy dögvész. Kimennek a gyivákok nagy optimizmusukban közösségi szolgálónak az oviba, ott pedig lefestetik velük a kerítést. Nem viccelek. Legalább három naplóban találkoztam a kerítésfestéssel. Hát milyen pontszámot adjak nektek erre, nyomorultkáim.)
Ma este amúgy találkozóm van a tanítóképzős baratináimmal, úgyhogy átmenetileg szüneteltetem a magányos élvezeteket, és elcihelődöm a székesfőfaluba. Nyilván teljesen alkalmatlan vagyok a szocializációra – általában is, de most különösképpen. No sebaj, ezek a nők már több mint harmincöt éve ismernek, nem fognak meglepődni.
Rajzfüzetet meg egy rotringot azért viszek magammal. Ja, meg radírt.
* Igen, a Bluetooth Kékfogú Haraldról kapta a nevét. Ha már tudtátok, sebaj. A tanár szabadságon is tanár. Ezt nyilván a munkahelyem is így gondolja, tegnap délután kettőkor telefonált rám a tanulmányi osztály vezetője, hogy izé, bocsi, még találtak hirtelen vagy harminc jelentkezőt, akinek el kéne bírálnom az IKSz meg önkéntességi pontszámait, lehetőleg máma még. Megtörtént. Igen, én meg egy balek vagyok. Ha ezt még nem tudtátok, nem olvastok engem elég régóta.
** Mint a múltkor megbeszéltük, a felnőttlét mérsékelten kellemes, de van egy nagy előnye: megvehetjük magunknak mindazokat a dolgokat, amiket tizenkét évesen szerettünk volna, vagy legalábbis szerettük volna, ha már léteznek azok a dolgok, és meg is tudjuk venni azokat. Ezért van nekem tizennyolc pöttyöském, egy rajzosztálynak elegendő mappám és rajzeszközöm, neki pedig Grejsimojsa és tizenöt Medicine pólója. A vicces zoknikról ne is beszéljünk.
13/319 – Kisbalta
Mivel (legalább elméletileg) tegnapelőtt óta tényleg a nyári szabadságomat töltöm, ezt megünneplő már megint valami eddig sose ismert fát kerülgetek a kisbaltámmal. Ehhez kellő mértékben be is vagyok tojva, mert az egésznek ugyan nincs semmiféle közéleti vagy karrieri vagy bármi más publikus tétje, csak magam számára fontos, de az éppen elég. Eddig a fejemben recsegtettem a dolgokat, de ma leülök az asztalomhoz, és nagymértékben a mai naptól függ, lesz-e ebből bármi, esetleg fogpiszkáló.
Úgyhogy, ha már ilyen illendő homályossággal körvonalaztam nektek, hogy mitől leszek a következő két hétben mániákusan boldog vagy összehuttyantan apatikus, most balra el.
13/207 – Girland
Ma is csecsebogyó helyzet van, amikor nem tudom, mi a lópikulát vegyek fel, Szentendrén 12 fok van és ború, Esztergomban 9 és durva esőzés, én meg itt iparkodom világgá egy kézműveskedős szatyorral, mert a nappalis hallgatóknak ma van a tavaszi szünet előtti utolsó tancsinapja, és én tojásdekorálást meg nyulas girlandot ígértem nekik.
Na, Isten neki fakereszt, haladjunk.
13/144 – Gombák és madarak
Ma ahhoz kaptok szemléltető ábrát, miért inkább az alsó végemet mutogatom ilyen alkalmakkor.
Jóleső Január 2026/14 – babramunka
De tőlem akár hívhatjuk favágásnak is vagy bármi egyébnek, mert istenbizony úgy érzem magam, mint egy bányaló. Tíz órája dolgozatot javítok, és az egyetlen örömteli dolog, hogy a nagyobbik része készen van.
Adventi dekkolás 2025/23 – Ráérős
Nem ég a ház, csak rendetlen meg koszos, úgyhogy miért strapálnám magam háztartási sürgiforgival, ha szöszmötélni is lehet.
Amúgy a díszpárna-huzatokat is kimostam.
Adventi dekkolás 2025/19 – Lux
Az idei adventi dekkolással nyilvánvaló, hogy nem fogok dicsekedni jövőre meg még azután se, de ma is sikerült legalább annyit összehoznom, hogy áthúztam az ágyneműt, és installáltam egy újabb adag tündefényt a Bűnök Barlangjában, mintha eddig nem lett volna elég.
Fiat lux!
Igen, éppen jegyzetelek. Igen, éppen a bambuszligetben karddal röpködős kínai sorozatokat. Az esszéista a pokolban is esszéista.
Minden nap más - mindennap más 