RSS

újracucc kategória bejegyzései

6/105 – Svung

Szorgalmi időszak utolsó napja! A hajam még tart! (Az, hogy hogyan tart, arról inkább ne beszéljünk. Holnap végre nem zuhanyzás-futás programom lesz, hanem beülök egy kád hopfüzsgőbe, és totális karbantartást végzek korpuszomon. Hajat is mosok meg minden.)

Sikereim száma továbbra is légió, ma reggel például olyan svunggal sikerült belerúgnom egy székbe, hogy utána azonnal felhúztam a csizmámat, amíg még nem dagad a lábam cipókává. Asszem sikerült megúszni, de azért nyugtával dicsérjük a napot – különösen, hogy miután lenyugodott, én még mindig ott állok majd a háromszázvalahányas teremben, és arról zengedezek, hogyan lehet a csoportszoba átrendezésével segíteni az oppozíciós magatartás zavarával küszködő gyerekeken. Egy kicsit.

Száz szónak is egy a vége, felöltöztem nagy piros kápuctának, most meg elmegyek tanítani, és ha hazajöttem, innentől februárig nem kell mennem tanítani. (Vizsga nem számít.) Februárra majd úgysem vágyom majd egyébre, mint arra, hogy ott álljak zengedezve a háromszázvalahányas teremben. Az a fekete paidagógosz vér, yeah.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/14 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/103 – Töretlenül

A maival együtt még három nap! Menni fog! Menni fog! Még mindig sikerorientált vagyok! És előrelátó is! Ma már messziről elkerültem a lábbalzsamot, nehogy azzal mossak arcot!

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/12 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/102 – Balzsam

Az önsegélyző könyvek és nőimagazin-cikkek egyik fő sulykolnivalója, hogy tekints magadra úgy, mint olyanra, akinek sikerülni fog. Mondom, SIKERÜLNI FOG!!!

Ennélfogva tekintsük úgy, hogy a mai napom eddigelé csupa siker. Felkeltem! Tisztálkodtam! Felöltöztem! Sikerült az utolsó pillanatban elkerülnöm, hogy a hűsítő lábbalzsammal mossak arcot! Megetettem a macskákat! Csináltam fotót! Mindjárt kimegyek az ajtón! Dolgozóba megyek! Dolgozni fogok!

A mait belevéve összesen négy napig tart még a szorgalmi időszak, addig kell mindenképpen helytállnom a vártán. Oké, utána jönnek a vizsgák, már a jövő héten, mert én jó fej vagyok, és azokra is gondolok, akik még karácsony előtt le akarják tudni a vizsgáikat. A jelentkezettek számából ítélve a legtöbben le akarják. Mindenesetre ezek írásbeli vizsgák, úgyhogy akkor már az is elég, ha nyafogóruhában kornyadok a katedránál, amíg ők körmölnek.

Szóval, még egyszer: még négy nap! Sikerülni fog! SIKERÜLNI FOG!

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/11 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/95 – Harákol

A mai időjárást a legegyszerűbben úgy lehetne leírni, hogy blöe, de én ezt most csak belülről fogom nézni harákolva. Valószínűleg még a tegnapi expedíció eredményeként belázasodtam, folyik az orrom, és csak krákogásra vagyok képes. Emellett csüggedt is vagyok, piszkosul. A mai óráim ugrottak.

Marhára nincs mit nézni rajtam. Szerintem maradjunk is ennyiben.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/04 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/92 – Szezonális

A ma reggeli dudolka a “We wish you a merry Christmas” volt, amíg ki nem hajtottam egy kicsi kis Rammsteinnal, és ahhoz képest, hogy általában teljesen indokolatlanok és nem-szezonálisak a dudolkáim, ez most legalább tényleg a helyén volt többé-kevésbé. Mától kezdve ugyanis december van, és én ugyan annyira kerülöm a plázákat meg a fogyasztás más nagy templomait, amennyire csak megtehetem, de mikor tegnap bebokáztam a kisbótba egy doboz kávéért, a bejáratnál máris egy tonna csokimikulással meg egy csomó flitteres girlanddal találkoztam. És karácsonyi zenével. Rögtön fel is csavartam a fülemben a hangerőt, nálam pedig akkor éppen Stranglers ment, úgyhogy ezúttal megúsztam.

Minden évben roppant elszántsággal látok hozzá, hogy megvívjam hősi harcomat a könyökömönjönki karácsonyi zenékkel, de hát nyilván mindig vereséget szenvedek előbb-utóbb. Egyszerűen lehetetlen emberlakta helyeken forgolódni ebben a hónapban úgy, hogy semmi karácsonyi zene ne jöjjön szembe – ha másutt nem, a buszsofőrnél, ahol a jegyet veszem, vagy a boltban a pénztárnál. Néhol muszáj kiszednem a fülemből a fülhallgatókat, pedig az az egyik mentsváram decemberben. És a karácsonyi muzak kerülgetése, kéremszépen, gondos tervezést igényel. Nem mindegy, hogy hová mehetek be csak úgy gyanútlanul, amikor minden csapból valami efféle folyik. A zenegépeckém mindig fel van töltve csutkára, a memóriája tele van indusztriális metálzenével és depressziós-dühös nőkkel, szerdán pedig, amikor váratlanul rám döglött a fülhallgató, vettem egy újat abból a fajtából, amit fülviaszig be kell dugni, szóval mindenre készen állok. Mivel viszont a lehetetlent nem akarom és nem is tudom elérni, az elmúlt években már csak egyetlen ambícióm maradt: kihúzni a decembert anélkül, hogy valahol nekicsapódnék a “Last Christmas” című örökbecsűnek. A röhej kedvéért ez amúgy tényleg örökbecsű, és tudom, hogy sokan vannak, akik szeretik, de én kábé húsz évvel ezelőtt végleg meguntam, és most már embergyilkos hajlamaim támadnak, ha meghallom. Tavaly csodák csodájára sikerült is megúsznom nélküle, és kíváncsi vagyok, idén összejön-e. Rajtam nem múlik, az tuti.

Ha pedig ezek után azt kérdeznétek tőlem, hogy miért, ezek szerint én nem szeretem a karácsonyt?, arra csak azt tudom válaszolni, hogy ó, dehogynem. Éppen azért csinálom végig a komplett procedúrát a zenegépeckével meg az összes többivel, hogy ez továbbra is így legyen.

Ha már úgyis szezonalitásról esett szó, aggyunk neki teljes erőből, mielőtt ezt az évek óta tologatott kötényruhát végre szétvágom a francba.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/01 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/91 – Haladék

A programom zsúfoltságáról nagyjából mindent elmond az, hogy amikor ma hajnalban megnyitottam egy levelet, amiből kiderült, hogy a tanulmányt nem szombaton, hanem vasárnap kell leadnom, úgy éreztem magam, mintha olyan ménkű nagy haladékot kaptam volna hirtelen ajiba, ami alig-alig felfogható. Plusz egy nap, ohohohó, azalatt bármit megoldok és megcsinálok, akár a világot is kiforgatom sarkaiból, ha köll. Öröm, dal, hejehuja.

Az már persze nem a programomról, hanem rólam magamról mond el nagyjából mindent, hogy ezek után hagytam a hajnali tanulmányírást a francba, úgyis kaptam most a zuniverzumtól egy ménkű nagy haladékot ajiba, rutyutyu. Ehelyett bedobtam egy mosást a gépbe, aztán adtam egy kis jutifalatot Celónak, aki ugyan már négy és fél éve él velünk, de a maga viccesen autisztikus módján az elmúlt pár hétben érzett rá igazán arra, mekkora hatalom a nyikorgás, és azóta folyvást azt csinálja. Bemész a konyhába, ő meg rögtön odamegy a tálkájához, és nyikorog. Felállsz a kanapéról, ő rád néz, aztán a tálkájához vonul, és nyikorog. Belépsz a munkanap után az ajtón, ő pedig azonnal a tálkájához stb. Szegény éheztetett cica vagyok, kinek akarod kiszúrni a szemét a száraz papival, jutifalatot nekem, MOST. Mindehhez a magasba emelt farkát is rezgeti, és sóváran néz. Ha Poci tenné ugyanezt a maga impozáns öt kilójával és rögbilabda testalkatával, feleannyira sem lenne hatásos, de Poci hajnalban nincs jelen, ilyenkor ugyanis a szívszerelme paplanján tehénkedik, és mindig úgy néz rám, amikor bemegyek a hálószobába, hogy “mit keresel itt, ez a mi helyünk”.

Száz szónak is egy a vége, beadtam a derekam, és tápláltam a mohó állatkát. Ha már belejöttem, tápláltam a mosógépet is, aztán ennen sanyarú korpuszomra fordítottam a figyelmem: kávéztam meg pacsmagokat kentem a képemre (olyan flakonokból, amelyek ifjúságot ígértek meg detoxikálást, és én úgy gondoltam, mindkettőre szüksége lehet a pofámnak). Mindezek után visszadőltem szundikálni, kirobbanó sikerrel. Ma délutáni műszakom van a dolgozóban a levelezősökkel, úgyhogy a második ébredés után még a hajam is megmostam, és most egészen emberszerűnek érzem magam. Mit nem tesz az emberrel egynapi haladék.

Most felrétegzem magam, mint egy kápucta, majd pedig kilejtek a pilinkélő hóba a buszomhoz, és nagyon ajánlom, hogy ezúttal olyat küldjenek, amin fűtés is van, mert a tegnapin egy óra húsz percen át nézegethettem, milyen szép pöfékelő felhőkben gyün a számból a lehelet.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/30 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/90 – Ingerencia

Jó kérdés, mennyire lehet hinni az időjárás-jelentéseknek, de ha igazat mondanak, ma nappalra is szépen lecsúszunk fagypont alá, ami nem növeli ingerenciámat arra, hogy elhagyjam a meleg lakást, ahol puha macskákkal, illatos mécsesekkel és finom gőzölgő teákkal üldögélhetnék színes ficlik között. Annyira vágom már a centit a félév végéig, hogy az közröhej, de hét végéig aztán meg pláne, és csak a vasárnapom lesz szabad, slussz. Ma és holnap is öt-öt órám van, szombaton meg le kell adnom egy tanulmányt. Kábé 60% van meg belőle, és lövésem sincs, hogyan-miként-mikor tudom befejezni. Nyilvánvalóan kedvem sincs hozzá, de publikálni necesse est, hülye akadémiai szféra. Vasárnap amúgy a Repülő Kutató nevének megfelelően elrepül a francba, Providence, majd Boston, barátok látogatása és konferencia, hát ez sem járul hozzá általános jókedvemhez. Szombaton ráadásul anyám is átutazik ezen az országon, útban húgomékhoz, és vele is találkozni kéne valamikor-valahogyan, úti készülődések meg tanulmány-leadások káosza közepette

Boá. Le akarom darálni ezt a hetet, aztán a következő kettőt is, gyószan-gyószan. Ebben a pillanatban csak az az illúzió éltet, hogy a diákok nem veszik észre, még náluk is inkább el szeretném lógni az óráimat. Ki a katedrához, be a nagybőgőbe, csapassuk.


Asszem, az illúziót sikerül majd megteremteni, legalábbis a szándék megvolt rá a mai áutfittel. Erre az egészre amúgy még természetesen jön egy kabát. Egy naaagy kabát.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/29 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Eská 6/14b – Megfejtés

Erősen gyanítom: hobbivarró ritkán van annyira közel ahhoz, hogy megverjék, mint én vagyok most. Azt még nem tudom, kik érnek ide hamarabb, a viking hagyományőrzők vagy azok a barátaim, akik majd nyers erőszakkal akarják kicsavarni a kezemből a harcitomtékat, de mindegy is. Engem meg fognak védeni. Ragnar, Jónssi és Harald az én tágas csarnokomban élnek, az én sörpadomnál isszák le magukat (némelyikük kissé túlzásba is viszi, de nem akarok ujjal mutogatni), gyűrűket adtam nekik meg fegyvereket, és ennélfogva amíg nem kezdem asztaltársaimat gyilkolni részegen (ez igen nagy no-no, kérdezzétek csak meg a Heremod nevű királyt), én vagyok az ő uralkodójuk, ők meg az én védelmezőim, úgyhogy mindenki ehhez tartsa magát.

Azért az ajtót a biztonság kedvéért rájuk csuktam, mert a Porcelán és Celofán nevű fenevadak nem ismerik a nemes hagyományokat, és általában is olyan kulturáltan viselkednek a Bűnök Barlangjában, mint Grendel Heorotban.

 
13 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/25 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Eská 6/14a – Találós kérdés

Fekete pénteken én nem vettem mást, csak lélegzetet. Fekete szombaton meg fekete vasárnapon se, ha van ilyen (biztos van, még mindig jönnek a postaládámba a hihhhetetlen akciókat hirdető e-mailek). Ehelyett most reciklálgatni fogok, mert olyanom van.

A találós kérdésem tinéktek az, vajon mire fogok felhasználni

  • némi műbőrt, ami valaha egy dzseki volt, aztán táska készült belőle, de még maradt a táska után is egy csomó
  • ezüstszürke plüssbársony-cafatokat
  • sosem használt ékszerkészítő izékéket (asszem szerelőpálcák)
  • egy régi táska leoperált csatjait
  • egy visszabontott pulóverből megmaradt fonalat
  • tekercskényi rézdrótot, amit középiskolás korom óta (!) hurcolok magammal
  • egy párjavesztett evőpálcikát
  • két húsnyársacskát egy partiról, amiket nem volt hová kidobnom, aztán szépen a nyakamon maradtak
  • irgalmatlan készlet egyszer-kelljen-s-jó-ha-van gombot
  • és, mindenekfölött, a Repülő Kutató által a héten megevett csoki ezüstpapírját.

Megfejtéseket igaz érdeklődéssel várok a kiadóba.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/25 hüvelyk újracucc, eská

 

6/86 – Tantusz

Tegnap estére minden ok nélkül* olyan morcos lettem, mint a sicc, ott csapkodtam enerváltan összevissza, közben meg időnként siránkoztam egyet-egyet, miként Jeremiás. A Repülő Kutató is kapott belőle, merthogy ráförmedtem, monddsza meg nekem gyorsan, milyen kenyeret süssek, ő meg erre azt mondta, hogy ticinóit vagy scalit, mire én közöltem, hogy SCALIT AZT NEM!, azt még egészségesen is utálom csinálni, csupa ragacs meg boá, és különben is, van itthon szezámmag? na ugye, megrendeled, oszt azt se tudod, van-e hozzávaló.

A Repülő Kutató áldott jó ember, nem vágott hozzám semmit, hanem részvétteljesen megérdeklődte, tényleg ennyire rosszul vagyok-e, tegnap sokkal békésebb voltam. Bocikám, mondtam én dr. dr. Bubónak (plusz igazgató plusz nemzetközi projektvezető plusz még miabokám, háromszázötvenplusz független idézővel**), huszonegy év nem volt elég neked, hogy összerakd abban az okos fejedben, én mindig akkor vagyok rosszabbul, amikor már siránkozni meg zsörtölni sincs bennem enerzsia? Örüjjé annak, hogy már képes vagyok dúlnifúlni. Dr. dr. Bubó erre azt mondta, hogy ööö, és látszott rajta, hogy csörömpölve esik le a fejében egy bazi nagy tantusz, de azért a biztonság kedvéért gyorsan átment a szomszédba meccset nézni, és hagyott engem a tepsivel meg a kelttésztával zsörtölődni. Nem is jött haza addig, amíg nem lett kész a kenyér.

Hát ilyen vagyok én, mint a Knorr, mindennap új varázslat, és még csak nem is én vagyok legjobban meghúzatva a családból, mert a húgomék ma például kápolnaavató ünnepséget tartanak, ráadásul csak azért nem szentelik, mert a kápolnában van a sógoromnak egy ágya. Ez tulajdonképpen úgy indult, hogy a sógoromnak lesz egy saját szobája, amiben lesz egy orgona, és ezt hívjuk viccből kápolnának, ehelyett meg tényleg istókzicsi lett egy kápolnája, amiben van egy ágy. Is. Úgyhogy ezért nem lehet felszentelni, csak felavatni. Vagy mi.

Nem baj, ha nem értitek, ezt igazából asszem én sem.

* Na jó, valószínűleg nem volt mellékes tényező, hogy elvesztettem valahol a Bűnök Barlangjában másfél tucat hungarocellgolyót, de nem ám ujjbegynyi darabokat, hanem olyan nyolc-tíz centi átmérőjűeket. Négy vagy öt, de lehet hogy még annál is több ideje voltak bent, összekötve egy zacskóba, ami be volt dugva egy nagy dobozba. Minden dobozt kinyitottam, belenéztem, golyók meg sehol. Ezúttal még csak nem is a macskák voltak, ez tényleg el volt dugva yol. Hát, úgy tűnik, még magam elől is sikerült eldugnom yol. Rohadás, frász, fene és nyavalyatörés, csákováci rosseb stb.

** Mikor másfél hete lenyomtam a magam hörgős-morgósát a független idézők kapcsán, utólag megkérdezte, honnan vettem én azt, hogy neki van háromszáznegyvenkilenc. Honnan, honnan, mondtam én, hát rácsaptam a hasamra, oszt mondtam egy számot, mér? Hát mert majdnem eltaláltam, de, izé, ennél azért több. Remek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/25 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

6/79 – Kettős támadás

A mai nap délutánját leginkább úgy tudnám leírni, hogy “kettős támadás a barlangi morcok ellen”, merthogy ma délutánra kettő programom is van. Egyrészt fél órán belül elindul a szomszédban a hepaj, az unokaöcsi születésnapját ünnepli a család. (Igen, tegnapelőtt a húga izénapját ünnepeltük. Nem, nem lehetett egyidőben megtartani a kettőt.) Másrészt pedig, mire a szomszédban a társaság kiissza a kölyökpezsgőt, és kitör az első balhé valami piszlicsáré ügy fölött, én már le is léptem toronyiránt a székesfőfaluba, mert képezdész barátnőimmel színházba megyek. (Asszem, az értelmiséghez sorolt népek közül mindenki, de mindenki gyakrabban jár színházba, mint én. Restellem is magam érte, nem vitás.)

Mivel mindkét programhoz ki kéne nézni valahogy, én meg varrtam ma reggel egy új ruhát magamnak, ez lett a vége. Két szék között, pad alá, be egyenesen a súgólyukba.

A ruha alá azért kellett felvennem egy plusz szoknyát, mert ez a dög anyag azonnal felkap, ha vastag harisnyához hordja a cuccot az ember, márpedig vékony harisnyával csak nem indulhatok világgá egy olyan napon, amikor a Dunántúlon már havazik is. És ha már felvettem a piros szoknyát, akkor miért ne jöttek volna a katicák is meg a téli sapka? Meg tudok én ideologizálni mindent, feleim, még azt is, amikor úgy nézek ki, mint egy középkorú középcsoportos.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/18 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Eská 6/11 – Kerek párna

Ha én most azt mondom, hogy ennek a párnának tegnap reggel még a meghorgolásához sem kezdtem hozzá, akkor jó eséllyel azt mondjátok, hogy de jó nekem, milyen sok szabadidőm van. A valóságban, hogy őszinte legyek, én se tudom, hogyan sikerült összehozni, végül is tegnap tényleg konferencián voltam szekcióelnök meg előadó, és istenbizony nem horgoltam közben.

Ezzel együtt is ma délelőttre már készen volt ez, ni:

Na mármost ha én rühellek valamit, az a hátlap eldolgozása, de arra persze nem vagyok képes, hogy ne tegyem meg, még ha soha senki nem is fogja látni, mint ezét itt. Ha majd egyszer olyan gazdag leszek, hogy aranytányérból eszem a gyémántszalonnát, felveszek valakit, aki eldolgozza helyettem ezeknek az izéknek a hátoldalát. Addig viszont maradt a kulimunka, és a röhej kedvéért hosszabbnak éreztem a fonalvégek eldugdosását, mint az egész izé meghorgolását.

No de végül csak készen volt, és akkor nekiláthattam annak a mozzanatnak, amely után soha többé senki sem látja a horgolás hátoldalát.

Igen, az egy kiszuperált póló. A Bűnök Barlangjában alig van harminc vagy negyven folyóméterkényi trikotázsanyag, igazán nem várhattátok, hogy abból áldozok fel egy értékes negyven centit, cöcö.

Körülrajzoltam szappannal, aztán nyiszinyiszi, gombostűk, felvarrogat.

Azért mutatom meg a hátulját,

mert a színét hiába is mutatom, azon nem látszik semmi. Ilyen ügyes vagyok én, biza.

Roppant applikációs ügyességemért cserébe senki nem varr nálam balfékebb módon cipzárt, úgyhogy erről most nem mesélek, csak mutatom. Szégyenkezve.

Annyit még megjegyzek, hogy amikor színt színre fordítva elkezdi az ember összevarrni géppel az elejét a hátuljával, akkor még az összevarrás előtt ki kell nyitni a cipzárt. Ezt én tizenhárom évesen a saját káromon tanultam meg, és biztosan ti is tudjátok, de azért mégiscsak megjegyzem, az sose árt.

Ezután kifordítottam, és belepofoztam a párnát. Így nézett ki hátulról,

így meg elölről, a többi eská párna társaságában.

Sajnos csak ez az egyetlen kerek párna volt a lakásban, úgyhogy ha valahol esetleg tudtok egy alkalmatos lakberendezési akármit, ahol kerek párnákat lehet kapni, és nem kell rájuk költenem a gatyámat, kajabáljatok, legyetek szívesek. Én ezt még tudnám folytatni egy darabig.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/17 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

6/77 – Preventíve

Mára jelentősen javult a helyzet, már nem vonszolom magam úgy, mint akit agyba-főbe vertek. Tegnap munkába menet valamelyest összeszedődtem, rohadt hideg volt a buszon, az is segített, úgyhogy a táskámban használatlan maradt a preventíve bekészített hányózacskó. Szerencsére. Megtartottam az óráimat (olyan minőségben, ahogyan éppen sikerült), aztán hazavonszoltam magam, és eldőltem. Most már jobban vagyok, viszont sunyin folyni kezdett az orrom, hogy akárhová ne tegye a világ.

Na mindegy, a körülményekhez képest meglehetősen fickós vagyok és tettrekész, bár ezúttal is hosszú időbe telt, amíg összevakartam magam, de ez hálistennek belefért. Ma ugyebár konferencia van kies intézményünkben, és én tegnap bekúsztam a szervezőkhöz jelenteni, hogy romjaimban vagyok, ezért valószínűleg kihagyom a plenáris kutyafüléket (az igazat megvallva nem is venném sok hasznukat, semmi közük ahhoz, amivel én foglalkozom). A szekcióülések kezdetéig viszont akkor is beérek, ha az erdőben találom magam törött lábbal, és két nyílvessző áll ki a hátamból. Többek között azért is, mert nem csak előadok, hanem ezúttal is elnökölnöm kell az egyik szekción, és a tavalyihoz képest semmiccse változott a helyzet. Én még mindig goromba vagyok, mint egy kocsis, ha időkeretekről van szó, és az akadémiai szféra előadói deficitjeiről és sértődékenységéről sincs jobb véleményem.

Az öltözködési szokásaim sem változtak tavaly óta, színes harisnya included. Visszagondolva az elmúlt időszak gombpereceire meg előadásaira meg effélékre, most már valószínűleg ez marad az én stabil és megbízható konferencia-áutfitem: középen egy semleges kisruha, alatta-fölötte meg papagájsegg színű izék. Nekem megfelel, mindenki más pedig továbbra is elmehet Herbart dolmányára vitézkötésnek.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/16 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

6/75 – Bepöcc

Ó, helló, dühroham, de rég láttalak, jó, hogy jöttél, csüccsenj le egy percre.

Tegnap munkába menet a buszon valahol Leány- és Tahitótfalu között (nehéz megállapítani a szakaszhatárt, a két település gyakorlatilag összeépült, a kezdetet-véget jelző táblák viszont még mindig fél kilométerre vannak egymástól) mint derült égből gumibot, lecsapott rám a jól bevált fogcsikorgatós bepöccenés, hogy elég már a nyígásból meg a szarakodásból, fogjunk hozzá dolgainkhoz, és oldjunk meg mindent, de hirtelen. Úgyhogy elővettem Grisette-et a táskámból, aztán uccuneki, nemanyád. Az efféle felbuzdulásoknak errefelé sosincs jó vége, délután ötre végeztem halogatott harci feladataim hetven százalékával, és mindeközben még tanítottam is, ezt csinálja utánam, aki meri. Gondoltam, mára elmúlik, de nem, most állok kilencven százalékos feldolgozásnál, úgyhogy garantáltan tartani tudok minden rühes határidőt, amit elém tojt a zuniverzum. Ma reggelre még egy válogatott szitkokat tartalmazó dühöngélést is elhelyeztem az éterbe mindazok sznob elitizmusával kapcsolatban, akik még mindig képesek értetlenkedve feltenni 2018-ban a kérdést, hogy miért nem olvassák lelkesen azok a bides kölkök a kőszívűemberfiait, meg akik azon csodálkoznak, miért nincs minden egyetemi kadávernek Top-10-es folyóiratokban publikációja meg háromszáznegyvenkilenc független idézője. Nyilván az a cél, hogy az ember érezze magát kisebb értékűnek attól, hogy ő a felsőoktatás gyöngécske teljesítményű közkatonája, aki még kisebb teljesítményű még közebb katonákat próbál tanítani köznapian hasznos ismeretekre, de egy nagy lófaszt fogom magam annak érezni, azt.

Az éterben ezúttal csak a Repülő Kutató volt (kábé háromszáznegyvenkilenc független idézővel, természetesen), de ő behúzta a nyakát, mert tizennyolc és fél év házasság után az ember megtanulja értékelni még azt is, amikor a felesége felszívja magát valamin, akkor legalább nem ül punnyadtan és siránkozva. Celó leszarta az egészet, ő már kapott mára jutifalatot meg fésülést, de Poci, akinek imponál az erő, gyorsan rámtelepedett, és dürrögve fésültette magát egy ideig. A macskák állítólag nyugtatóan hatnak az emberre, de én még mindig fel vagyok szíva és be vagyok pöccenve, és most elrobogok tanítani, és fogalmam sincs, ebből mi lesz, ha így folytatódik.

Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy ezt a ruhát szét fogom vágni a rittyóba, mert úgy eláll az alja nyomorultnak, mint egy lámpaernyő, és épp elég baj nekem az, ami a fejemben van, legalább a ruháim ne idegesítsenek.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/14 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

Címkék:

6/72 – Futon

Tegnapra ugye azt terveztem, hogy megátalkodottan rossz leszek, és ezt sikerült nemhogy teljesítenem, de még túl- is. Éppen elhelyezkedtem némi sürgiforgi után a futonomon, és elővettem egy lassan hároméves UFÓt, amikor Poci begaloppozott a szobába, körülnézett, hogy mit tehetne tönkre, majd felpattant mellém, és kényelmesen elhelyezkedett.

Egy ideig nagyon jól elvoltunk ott ketten,

de aztán halkan és elégedetten horkolni kezdett.

Az efféle, ha nem lenne macskátok, iszonyú módon ragadós. Olyan szép késő délelőtt volt, előttem még az egész szombat, na jó, legalább a fele. Ugyan mi baj lenne abból, ha egy picikét lehunyom a szemem? Semmi. Úgyhogy lehunytam. Egy pillanatra.

A következő pillanat már három és fél órával később volt, én meg bánatosan konstatáltam, hogy még mindig itt vagyunk mind a ketten a futonon, Poci továbbra is horkol, én meg már ugyan nem, de a déli szundiszundi közben befolyt a nyakamba a nyálam. És már sötétedik is.

Ezek után persze úrrá lett rajtam a bűntudat, aztán a dac, aztán a kinemszarjale, és végül arra a döntésre jutottam, hogy ma is rossz leszek, és a Bűnök Barlangjában fogok tanyázni. Remélhetőleg ezúttal nem alva, mert annyi UFÓ van körülöttem, hogy soha nem jutok a végükre, és most már tényleg ideje lenne felmutatnom valami teljesítményt. Igaz, hogy ma reggel sütöttem egy kenyeret, de hát annak lassan semmiféle hírértéke nincs.

Nyilván nem csizma-kabát-sapkában fogok ülni a Bűnök Barlangjában, ma még a heti bevásárlásra is sort kell kerítenünk, mert a jövő héten nem lesz egy olyan nap se, amikor mindketten ráérünk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

6/71 – Jócselekedet

Tegnap az oviban, amikor Szent Mártonról folyt a beszélgetés, és az óvónéni megkérdezte, milyen jócselekedeteket ismertek, gyermekek, az egyik mütyür azt válaszolta, hogy “Jócselekedet az, ha szót fogadunk édesanyánknak, mert ő az édesanyánk, és ha nem fogadunk szót, akkor nem hagy békén”. Korrekt.

Az én jócselekedetem valószínűleg az lesz mára, hogy lekúszom a piacig, egyedül, mert a Repülő Kutató konferenciálni van. A későbbiekben viszont megátalkodottan rossz akarok lenni. Ezt, mivel ma minden normális életet élő embernek munkanapja van, egy szabadnappal óhajtom teljesíteni, ami azért fog sikerülni, mert másoknak (például a levelezős hallgatóimnak is) munkanapja van. Úgyhogy bizony én ma egész nap a Bűnök Barlangjában fogok héderezni, estére pedig (akkorra már a csávó is hazatér a tudományból) levonulok a városba, majd számos éttermi libaságokat tömök az arcomba.

Nyugodtan utáljatok érte, kibírom. Tegnap végignéztem, amint a középcsoportosok sorban megsimogatnak egy tenyérnyi méretű, sziszegő csótányt, majd pedig azon vihorásznak, amint egy botsáska az orruk után kapkod. Be kell vallanom, én is szerettem volna megsimogatni a csótányt, de nekem nem nyújtották ide, mert felnőtt vagyok. Ezek után már bármi jöhet, nemde.

Ahogy most elnézem a mai áutfitemet, ha ebben mentem volna tegnap, biztos ideadják nekem is megsimogatni a csótányt. Úgy festek, mint egy novemberi manó.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/10 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/70 – Lekopog

Mint ígértem, konzerv. Irgalmatlan korán van ugyan, de ha már elmentem a Csillag csoportba didaktikai játékot nézni, aztán tancsitancsi, úgyse lenne késő délutánig lehetőség beblogolnom, úgyhogy erisszük.

Valamit csinálnom kéne magammal, mert a fotókon mostanság olyan ökölbe szorult arcom van, mintha elfelejtettem volna, hogyan kell tartani a pofámat ahhoz, hogy derűsnek és kiegyensúlyozottnak látsszak. Pedig, istenbizony, egészen kiemelkedő jó állapotban vagyok ahhoz képest, mint például tavaly ilyenkor voltam, egészségem gyöngy, és még a napirendem is kevésbé zsúfolt. Persze kopogjuk le, és tegyük hozzá, hogy “egyelőre”.

Most viszont elkopogok a sarkaimon. Ujjé, az oviban naccerű.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/09 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/69 – Pipi és papi

(Le se tagadhatnám, hogy ovisok közé – is – járok, mi?)

Ma elvileg a munkázóban nyomnám az ipart, de a mai óráim hallgatói egész hétre leléptek gyakszira, úgyhogy szabadnap. Ne irigyeljetek azért nagyon, holnap reggel már hatkor teljes díszemben vágtázom ki az ajtón. (Apropó, nem elfelejteni, ehhez  konzervet is kell gyártanom.) Amúgy ezt a mai váratlan szabadnapot is vágtázással fogom ünnepelni, a muszikáknak csúfosan fogyóban van a kajája, úgyhogy jövel három kilométeres gyaloglásocska a macskapapi erányába meg vissza. Egyúttal a pipiros készletét is frissítenem kell, a múltkori fordulóban felkentem a fejemre az utolsó dobozzal, és az állandó beszerzési helyem a macskapapi állandó beszerzési helyével srévizavi található. Mivel már lassan három éve ezzel festem a hajam, megszokott formám és a nagy számok törvénye alapján kezdhetek aggódni, vajon mikor vonják ki a forgalomból, úgyhogy kicsit rászálltam a netekre, haddlám, van-e előszele annak, hogy mit hoz a jövő. Nos, egyelőre csak annyit tudok mondani, hogy remélem, a Kallos nem monitorozza szorosan a hajfestékeiről zajló beszélgetéseket, mert a felhasználók egyrészt arról panaszkodnak, hogy ez az árnyalat nagyon ereszti a színét (ezt nem vettem észre, nekem eléggé rikító újrafestés idején is, csak hát nyilván lenő), másrészt meg irgalmatlanul piros! Naná, hogy az, én éppen ezért szeretem.

Eh, mindegy. Ezt a hidat akkor gyújtjuk fel majd, amikor odaérünk. Végveszélyre még mindig ott a lehetőség, hogy visszatérjek eredeti seszínszőke fejemhez, amelyben mostanra már minden bizonnyal annyi fehér szál van, hogy attól még inkább seszínszőke lesz. (Egyszer majd írok egy külön bejegyzést a kora középkorú nők általam tapasztalt hajfestési dilemmáiról is. mert tényleg vagynak ilyenek. Egyelőre annyit, hogy a pipiros most itt még – nekem – szép és jó, a világnak sincs semmi ellenvetése, vagy legalábbis nem értesít róla, de ennél már nem leszek fiatalabb, és hosszú távon mindenképpen újra kell gondolnom, milyen színű izét kenjek a fejemre. Viszont ezt a hidat majd csak akkor stb.)

De ha már úgyis végigvonulok a komplett városon a pipi meg a papi felé, hadd veszek fel máma valami kellően értelmetlen ancúgot. Szívesen, máskor is.

Logikus és magától értetődő kérdésetek lehet(ne), hogy ugyan miként passzol ebbe az egész nyimnyámba a harisnya. Ó, kéremszépen, van nekem hátuljom is, a kabátnak meg desőt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/08 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/66 – Zúza

Micsoda egy baljós és misztikus sorszáma van ennek a bejegyzésnek, muhaha, ürdüng intetüi meg minden más efféle, muhaha. Ehhez képest mára marhára nem várható semmi baljós meg ezoterikus esemény, legalábbis ajánlom, hogy így legyen. Szövegmagyarázó kisiparost játszom meg kupirendező kisiparost, holnaptól megint tanítás, ma pedig hallgatók tömegeinek küldözgetek összefoglalókat a félév eddigi anyagaiból. Józan eszemet megőrzendő mindig csak úgy merem megnézni az előjegyzési naptáram, hogy rázúmolok az éppen aktuális hétre, ezúttal viszont megkockáztattam, hogy (képletesen) lépjek hozzá hátra kettőt, és ennélfogva megállapíthattam, hogy a szorgalmi időszaknak már eltelt több mint a fele, nincs belőle több hátra csak hat hét, bagatell.

A világ persze sosem annyira eccerű, mint ezt szeretné az ember, mert igencsak hajszás hat hét lesz az elkövetkezendő, ráadásul mindig akadnak előreláthatatlan feladatok meg plusz örömek meg plusz bosszúságok. Ma mindenesetre szinte egész nap itt fogok állni szügyig szövegben, mielőtt viszont teljes erővel belevetném magam a feladatba, muszáj átkúsznom a kisbótba. Mint ez általában a plusz örömekkel meg bosszúságokkal megesik, van itt ebben a vircsaftban minden, de olajat speciel elfelejtettünk venni, márpedig máma főznöm is kell. Zúzapörköltet. CrockPotban. Most éppen a kulináris kísérletezésnek és a novembernek ezt a szakát éljük, no.

Akkor viszont már legalább aggyuk meg a módját annak, miben libegek át a kisbótba.

Igen, ez egy tunika. Igen, én most ruhának hordom. Nem, nem érdekel, ha a kisbótban esetleg utánam szól egy mámi, hogy “jaj, elfelejtett szoknyát venni, kedveském”.

U.i.: A mámik túlságosan is el voltak foglalva azzal, hogy mit csinál Londonban az unokájuk (ketten beszélgettek irdatlan hangerőn a zöldségespult előtt, a külvilágot teljesen kizárva), úgyhogy nem szóltak semmit. A sorban viszont két melós, akik vagdalthús-konzervet, zsemlét meg kólát vettek éppen, jól megbámultak, aztán az egyik azt közölte a másikkal: “Öreg is, csinos is, nem neked való.”

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/05 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/64 – Annyi mint

Szombat = piac. Nyugi, ezúttal csak azért vagyok ennyire szűkszavú, mert mára amúgy is tervezek további bejegyzés(eke)t. Ott aztán lesz pofázás csőstül.

Meg aztán minek ide szöveg, ha egyébként ilyen szép vizuális környezetszennyezést hoztam létre a rózsással, pöttyössel és leopárdmintással.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/03 hüvelyk újracucc, eská, ősz