RSS

újracucc kategória bejegyzései

7/71 – Klafa

Gondolom, ismeritek az olyan vasárnapokat, amikor az ember arra ébred, hogy “nyöhh, esik”, visszaalszik, felébred arra, hogy “nyöhh stb.”, aztán ugyanezt még vagy három-négyszer, míg végül kénytelen rájönni, hogy a végtelen körforgást csak azzal lehet megszakítani, ha lemászik az ágyáról, és kiszedi a szeméből a csipát, bár persze az eső ettől sem fogja abbahagyni.

Na éppen ilyen volt az én mai reggel-hajnalom, azzal színesítve, hogy kellően vadakat is álmodtam hozzá: egy kis hegyi településen voltam, ami nem egészen falu volt, nem egészen tábor, nem egészen semmise. Éppen elöntötték egy könyvklub tagjai, mert megjelent a helyről egy regény, amiben mindenféle izgalmas és misztikus dolgok zajlottak, az egyik lakos medvévé változott meg minden efféle. A könyvklubosok nagy izgalommal mászkáltak fel-alá, helyszíneket meg szereplőket keresgéltek, és általában úgy viselkedtek, mint a hülyén lelkes turisták, én meg ültem a faluféle egyetlen kocsmájában, és rettenetesen vigyorogtam befelé, mert azt a regényt én írtam, bár persze nem az én nevem alatt jelent meg, és egy szerkesztő amúgy is teljesen szétvágatta meg összerakatta velem újra, én meg beadtam a derekam, szóval meg volt kisbencézve a regény alapost, és a mamája (én) se ismert már rá. Na de miközben a turitnyák fel-alá örvendeztek, én meg ittam egymás után a kricsmiben az alkoholmentes söröket (de miért éppen azt, könyörgöm?), elkezdtek valóra válni a regényben leírtak, csakhogy nem ám azok, amik megjelentek, hanem a szerkesztetlen és megkisbencézetlen változat eseményei. A könyvklubos turitnyák még jobban belelkesedtek, csúcsszuper és klafa, bízzátok ide, tudom, hogy mi következik, én meg hiába próbáltam megértetni velük, hogy tévúton vannak, és nem az a pasi fog medvévé változni, akit már megkötöztek és ledobtak a pincébe, mert azt is átíratta velem a szerkesztő. Az eredeti medveember éppen ott gurította le egymás után a vodkákat a kricsmiben, a könyvklubosok meg kiröhögtek, mikor kétségbeesetten próbáltam meggyőzni őket, hogy szarban vannak, mert dehogy vannak, ők olvasták a könyvet, és különben is ki vagyok én.

Jáj. A fejem belülről még kócosabb lehet, mint kívülről, pedig az se piskóta.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/10 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/68 – Reflex

Ragyogóan pocsék időjárás, akadozó békávé, összességében öt óra út (minimum), hát nem csoda, hogy azt kérdezem, ugyan miért vonulok már megint Pexre, ezúttal konferenciára. Amikor ezt megérdeklődtem a Repülő Kutatótól, ő már reflexből vágta rá, hogy “Mert hős vagy!”, mielőtt elrohant volna a saját, ezúttal budapesti konferenciájára.

Épp ez a baj, hogy nem vagyok hős, desőt nem is akarok az lenni. A konferenciára menetelek mostanság szinte automatikusan, mintegy reflexből hívják elő belőlem a heves vágyat, hogy hagyjam a komplett akadémiai szférát a francba. Rohadtul elegem van az öncélú elitizmusból és címkórságból, a hisztérikus publikációs kényszerből és magamutogatásból, az impaktfaktor-fetisizmusból, a köldöknézésből és a gondosan építgetett elefántcsont tornyokból – nagyjából az egész önelégült bagázsból elegem van, de annyira, hogy gombóc nő tőle a torkomba, és kisadag gyomorsavakat nyeldeklek már reggel óta.

Mintha kicsikét, hogyúgymondjam, túl sűrűn követnék egymást nálam ezek az életközepi válságok, mostanra már évi kettő biztosan bepuszil, hogy ütné meg a ragya. És ugyan tisztában vagyok azzal, hogy még így is túl jó dolgom van, de a héccencségit neki, az egész hátralévő életemet el tudnám tölteni így,

ehelyett viszont vízhatlan cipőket keresgélek, hátizsákot töltögetek, és torokszorongató görcsösen utálom az akadémiai szférán túl a saját lustaságomat és kényelmességemet meg prokrasztinációs kényszeremet is. Legjobban talán mégiscsak a kötelességtudatot utálom, ami ki fog vinni az ajtón akkor is, ha elmondhatatlanul rühellem az egész izét, amibe olyan sikeresen belelavíroztam magam.

Kéremkapcsojjaki.

U. i., du. Hát persze, hogy hős vagyok. Egy induló hős. Istenbizony, lassan már csak a dühben meg a tarkabarkákban tudok bízni, hogy ezek majd keresztülkergetnek a válságaimon yol, aztán túloldalt kibukkanok ragyogva, mint egy pillangó.

Egy frászt.

7.68

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/07 hüvelyk újracucc, blabla, eská, macs, ősz

 

7/67 – Piros

Van úgy velem néha, hogy akármerre nézek, ugyanannak a színnek különböző árnyalataival találkozom: sötétpirossal a vaslábason, amiben tegnap megsütöttem az idei ősz első savanyúkáposztás kenyerét,

narancsos pirossal a bokrok foszlányaiban,

világos pirossal a lehullott leveleken,

cicapirossal a nappaliban,

szívecskés pirossal a ruhámon,

szóval mindenhol.

Aztán persze van olyan is, amit csak készakarva lehet elérni, és nem foghatom a véletlenre sem.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/06 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/66 – Kiske

Ma is cefet rossz idő van, és nekem még mindig nem kell kimennem a házból, mert a hallgatók elmentek gyakszira, hurrá. Ennek örömére teljes házi-elszalajtott dekorativitásomban leledzem, a hajam pedig már megint felrobbant a sztratoszféráig.

A dzsuvátlanítással lassan, de mégiscsak haladok, a Bűnök Barlangja például az alábbi szögből már egészen jól néz ki.

Előtte:

Utána:

A túloldalon akadnak még kiske problémák, de előbb-utóbb azokat is megoldjuk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/05 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/64 – Jászol

Az egész azzal kezdődött, hogy tegnap a Repülő Kutató nem találta a kocsi forgalmiját, amit a konyha és étkező közti egyik polcra szokott felhajítani lejárt bankkártyák, kifogyott elemek, forgalomból kivont aprópénzek, hát.ezzel-meg-mit-csináljunk névjegyek és összegyűrt bevásárlószámlák közé. Én ezt a polcot évente le szoktam pucolni, de idén úgy gondoltam, paidagógiai szempontból hasznos lesz, ha Augeiász egyszer szembesül azzal, milyen kontraproduktív dolog az istálló kihelyezett jászolát üzemeltetni a polcon, holott a lakás így is egy kupleráj, és a Cetlik Urának számos négyzetmétere van kibontakozni.

Nos, paidagógiailag hasznos módon, de átkozottul nem a megfelelő alkalommal borult ki az éjjeliedény, anyámat ugyanis el kellett volna fuvarozni a vonatához, az meg forgalmi nélkül nem megy. A Gézengúz-féle hörgős-morgós előadása után a RK kölcsönkérte a szomszédék kocsiját (hála légyen nekik), visszajövetelkor pedig természetesen megtalálta Emesében a forgalmit, mert nyilván az volt a második számú lehetőség, hogy abban hagyta. Mire viszont visszaért, én már dühöngélve leürítettem az inkriminált polcot, és vad dzsuvátlanításba kezdtem.

Ez a vad dzsuvátlanítás még ma is kitart, bíráló tekintettel kezdtem szemlélni a Bűnök Barlangját is, de előtte még kiborítottam az összes fiókot és kosarat a fürdőszobámban, mert ott látszatra ugyan nincs nagy dzsuva, de valójában, hajaj.

Egy kis szerencsével nem zabálja meg a komplett napomat Augeiász istállójának számos jászola, és tudok valami tartalomszerű tartalommal is jelentkezni, de a Bűnök Barlangja és az emeleti folyosó is egy pöcegödör, én meg elszánt vagyok ugyan, de nem túl optimista.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/03 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/62 – Stíl

Ez most tényleg fotóriport lesz, távirati stílben.

Még megvagyok, stop. Hajat is kéne mosnom, stop.

Tegnap sütöttem kukoricalepényt meg new orleans-i mustáros csirkét, stop.

Berci is megvan, stop.

Poci is, stop. (Alhatna fotogénebb helyen is, ami azt illeti, de most éppen olyanja van.)

Sőt, még a kajla bokor is megvan, stop.

U. i.: A csirke receptje is megvan, stop.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/01 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/október

Újabb galéria. Ezúttal olyan képek is vannak benne, amik nem kerültek bele blogbejegyzésbe, de túl jók ahhoz, hogy ne osszam meg őket, vagy legalábbis én úgy érzem…

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/31 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, ősz

 

7/61 – Bót

Gondolom, mindenki ismeri a mémet a bóttal meg a makival. Ha mégse, tessék:

Hát kérem, mi is ott vótunk. Minekutána a Repülő Kutató rohangálással töltötte az elmúlt heteket, én meg gyalogbéka vagyok, a háztartásunk igen csúfos hiányosságokat mutatott, melyeket orvosolni kellett. A többi nép, mittomén, a szokásos zombi-apokalipszisre készült, mindenesetre embert próbáló feladat volt túlélni, az ziher.

Plusz még egyre hidegebb is van, brrr. Emese azt állította induláskor, hogy négy fok van odaki, amit én azért mégiscsak keveselltem, de nem fogott nagyon-nagyon mellé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/31 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Eská 7/6 – Páárnák

Gyenge vagyok, mint az őszi légy, csak három új darab van tavalyhoz képest. Cöcö.

Előtte:

Utána:

Hogy megnyugtassam macskabarát olvasóimat: Pocit nem zavarta különösebben, hogy átrendezték körülötte az ambianszot.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél, ősz

 

7/60 – Masni

Az idei októbert a tegnapi fordulat után mingyást át is nevezhetjük Parfümök Havának, mert a Repülő Kutató hazajött Stuttgartból, és hozott nekem egy ilyet, ni.

A Roger & Gallet nekem igencsak a szívem kiskedvence, tizenöt éve használom a Jean Marie Farina illatukat, úgyhogy ezt is a kellő örvendezéssel vettem át.

Na persze előbb a fölösleges fluffot kellett lehántani róla, mert a kezembe nyomott csomag így festett.

Egyrészt az igazán kiemelkedő német jóízlés volt, ami feltűnt nekem ebben a csomagolásban, másrészt pedig az jutott eszembe, hogy szegény Greta Thunberg, muszáj volt neki elvitorláznia az ENSzig, hogy legorombíthassa a világot, holott az is elég hatásos lett volna, ha elbiciklizik Stuttgartig, és ott baszarintja le a gyógyszertáras néniket.

Viszont a tradícióknak és az áradó hülyeségnek meg marhaságnak köszönhetően a csomagolást “díszítő” masni igenis megtalálta a maga helyét. Természetesen a padlón, hol másutt.

Közöltem is Pocival, hogy ha kihányja, ő fogja feltakarítani. Ma reggel amúgy is roppant fickós vagyok és ide-nekem-az-oroszlánt-is üzemmódban, az éjjel például csak úgy lazán lefejeltem a Repülő Kutatót. Nyilván ő volt az oka az egésznek, mert mikor megfordultam az ágyban, ott volt benne ő is, az effélékről pedig egészen alaposan sikerült leszoktatnia az elmúlt időkben. Felháborító, mire nem vetemednek ezek a faszik, időnként a saját ágyukban alszanak, hát ez már tényleg skandalum. És ma reggel nagy mélaságában nem csavarta rá jól a kávéfőzőre a kupakot, úgyhogy közepesen sok és teljesen oké kávé helyett icipici adag ristrettót sikerült összekutyulnia. Nem csoda, hogy ettől a kávétól én még fickósabb lettem, pedig tényleg nem kellett fokozni, hajaj.

Az ide-nekem-az-oroszlánt-is amúgy valószínűleg abban fog megnyilvánulni, hogy átrázom őszi pofájába a nappalit, régi meg új párnahuzatokkal és minden más merénylettel egyetemben, úgyhogy tessék csak várni türelemmel, lesz itt olyan narancs-piros-lila színkavalkád, hogy tényleg a fal adja a másikat. És ha van egy kis szerencsénk, ma már nem fejelek le senkit, bár ezt a napot is múltával dicsérjük, ne pedig így reggeliben és alapost bekávézva.

Amúgy, mint a mellékelt ábra mutatja, télleg sikerült feljebb vennem a zsebeket az új cakkruhámon, és ezt igen nagy eredménynek tartom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, ősz

 

7/59 – Nem nagyon

Mikor már azt hihettem volna, hogy elleszek, mint a befőtt, és vakációmnak örvendezve édes tök mindegy lesz, éppen mikor kel és fekszik a nap, ma négykor kiderült, hogy Pocit igencsak bele kellett volna kalkulálnom ebbe a buliba. Ő tényleg nem foglalkozik nyári vagy téli időszámítással, csak a saját bioritmusa érdekli, az pedig az étkezések szerint van bekalibrálva, reggelit neki, de MOST. Poci amúgy ilyenkor a Repülő Kutatót szokja abajgatni, mert neki lenni tapasztalat, és tudja, hogy én ugyan keveset alszom, de amikor éppen igen, akkor nagyon, és akár ágyúzhatnak is mellettem, asse érdekel. A RK ezzel szemben rendszerint felkel, mikor Poci reggelit kér, megeteti, aztán általában visszaájul még néhány órácskára. Ezúttal ő nem volt kéznél/mancsnál, úgyhogy muszáj volt engem presszurálni. A cicu egyébként nagyon ügyesen csinálja, semmi agresszió vagy nyivákolás, ehelyett kitartóan tipeg az emberen, és hangosan dürrög hozzá. Előbb-utóbb fel is keltem, adtam neki enni, de persze én nem tudtam visszaájulni, úgyhogy azóta kukurikú.

Most Atilláné éppen rendet vág a termeinkben (Poci arckifejezése mindent elárul a porszívózással kapcsolatos gyanakvásról)

estére pedig a Repülő Kutató is becsámpázik Stuttgartból, úgyhogy nekem most pörögnöm kéne kicsinyt, főzni vagy sütni vagy mittomén, de nem vanni hozzá kedvem.

Fotózkodni se nagyon, amúgy, de most már nesztek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/29 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

Eská 7/5 – Stopp

(Ezt már ugyan látták egynéhányan, de hadd röhögjön rajta mindenki.)

Tegnap nagy dicsőséggel beleakadtam egy rattan fotelbe, úgyhogy ez lett belőle, ni.

Az ilyesmi különösen akkor tölt el nagy örömmel, amikor csak egyetlen harisnyám van ebben a színben, és megfogadtam, hogy nem veszek egy évig semmi ruhafélét, az egy évből meg még csak két hónap telt el. Úgyhogy előbb megállítottam a szemfelfutást egy kis átlátszó körömlakkal, aztán renováltam a harisnyát. Ott, loco, a lábamon. Nem is nagyon szurkáltam meg magam a tűvel, mert én ilyen ügyes vagyok.

Az ugyan jó kérdés, mit szól majd a következő mosáshoz, de azzal majd akkor foglalkozunk, amikor kiszedem a gépből. Addig hollári-hó.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/29 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/58 – Matrac

Mikor ma reggel lemásztam az ágyról*, a különböző kronométereim összevissza állapota miatt még mindig nem tudtam, éppen hány óra van és mitakar a hogyishívják. (Pociról tudtam, hogy ő kaját akar, mi mást. Kellő elszántsággal tipitopizott a hasamon ahhoz, hogy ezt felfoghassam.) Mindez viszont alapvetően nem számít semmit, mert mától őszi vakációm van. Teljesen megértem, ha ettől az információtól ellenállhatatlan vágyatok támad köpni egyet a hozzávetőleges irányomba. Pláne ha még azzal is eldicsekszem, milyen szuper tönkölylisztes veknit sütöttem tegnap,

meg hogy a buszútjaim eredményeként van két ilyenem, ni.

Azt pedig még nem is mondtam, hogy délután fél háromra kozmetikushoz megyek. Remélem, azt legalább sikerül eltalálnom, mikor van.

* Eddig mindig kimásztam az ágyból, mostanság viszont lemászok róla. A Repülő Kutató és az ő híres isiásza az oka mindennek: miután a világjárások során idén azzal szembesült, hogy az elmúlt évek tapasztalataival szemben most már jobban alszik vadidegen szállodaszobákban, mint otthon a saját ágyában, rövid fejszámolás után arra is sikerült rájönnie/rájönnünk, hogy a matracaink húszévesek. Valahogy eddig nem raktuk össze a rengeteg eszünkkel, hogy az eredetihez képest már legalább a harmadik matracot kéne fogyasztanunk, ha jót akarunk magunknak. A kapitulációt erősen kiszolgált darabok amúgy nagyon jó kis kemény ikeás latexmatracok voltak – hangsúly a múlt időn, mert az idő vasfoga erős nyomot hagyott rajtuk. Nekünk ez mindaddig nem esett le, amíg a RK nem futott bele kilfeldi hotőjökben igazán kemény matracokba, amikből még nem vitték ki az évtizedek a keményítőt. Summa summárum, muszáj volt új matracokat szerezni, és ezek most tényleg olyan kemények, mint a beton (isiászra semmi sem rosszabb, mint a hepehupás puha matrac), de az eddigieknél tizenöt centivel magasabbak is, úgyhogy még szoknom kell a magaslati levegőt rajtuk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/28 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/57 – Analóg

Az óraátállításban az a legislegszebb, hogy tényleg gőzöd sincs, éppen mivamivamiva. Egy csomó mindenkinek mostanra már az összes cucca fel van okosítva, ezzel szemben nálam Grisette (a netbook) az egyetlen, aki rezonál olyan dolgokra, mint például a nyári és téli időszámítás. A telefonom buta, mint a tök, a karóráim mind egy szálig analógok, még a sütő meg a termosztát digitális kijelzője is a maga önfejéből működik, úgyhogy ilyenkor mindig végig kell vonulni a lakáson, és át kell állítgatni mindent. Nyilván mindig van valami, ami kimarad.

Az őszi bolondokháza továbbra is folytatódik, a Repülő Kutató tegnap hazajött Krakkóból, ma reggel máris tovarobogott Stuttgartba, onnan pedig majd csak kedden estére csámpázik haza. Továbbra is hercegnői módon el vagyok kényeztetve, Krakkóból eeeennyi sok csokit hozott nekem, ni.

Nyilvánvalóan azt akarja, hogy akkorára nőjön a seggem, mint egy ól. És akkor nem kellek majd úgyse senki másnak, ő meg nyugodtan világjárhat Professor Krtekkel, mert nem lesz semmi kockázata annak, hogy esetleg megelégelem a világjárást, aztán jól itthagyom. Ravasz, ravasz.

Mindeközben a futonomról is kisemmiztek, persze. És még azt sincs szívem mondani, hogy “vidd innen a szőrös valagadat, picim”, mert hát nézzétek, milyen cuki.

Úgyhogy én most éppen a nappaliban lébecolok, kenyeret sütök (nyilván egy morzsa sincs  házban, azért), és átkozottul nincs kedvem felemelni a hátsómat a kanapéról, aztán rendet rakni a lakásban. Szóljatok rám, mert másként tényleg így maradok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/27 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/53 – Hamuba

A Repülő Kutató és Professor Krtek mámegin leléptek, ezúttal Emesével, irány Krakkó. Hogy ne érje szó a ház elejét, megpróbáltam igen kedves feleségek módjára egy kis hamuba sült pogácsát, vagy legalábbis hamuba sült  muffint csomagolni az utazó nemzetközi vándorcirkusznak (egy arizonai kollégát is visz magával), úgyhogy a ma reggel klepetyusban kezdődött és habverővel. Aztán ezzel ért véget, ni:

Nem fog szépségversenyt nyerni, de finom, és ennél több meg nem kell. Nekem sem kell annál több, mint a mai napra némi szöszölés meg molyolás. Mivel viszont mégsem lődöröghetek mindig nyafogóruhában (bár tulajdonképpen miért is nem?), kicsit megpróbáltam emberformájúra pofozni magam.

Nos, én se fogok szépségversenyt nyerni. És még finom se vagyok.

Szépségversenyt legfeljebb Poci fog nyerni (not pictured, de ismeritek) meg a tetőt karistoló kajla bokor lombozata. Továbbra sem tudok betelni vele, ezt most az emeletről fotóztam.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/23 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, ősz

 

Eská 7/4 – Dísztököcskék

Mit mondhatnék, roppantul jellemző rám, hogy itt mutogatok nektek mindenféle horgolmányokat meg hímezményeket, aztán mégis csak valami olyannal rukkolok elé hirtelen, ami egyik se, vagy ha mégis, nem úgy. (Nyugi, megmagyarázom majd.)

Mivel itt van a nyakunkon ez a szép ősz, nekem meg eszemsemmi, értelmes feladatok helyett inkább nekiugrottam valami olyannak, amit már régóta kitaláltam meg elterveztem, de megvalósítani csak most sikerült: dísztököcskéket rakni az ablakba. Nyilván ez nálam, mint mindig, úgy kezdődik, hogy előszedegetünk egy csomó hulladékot. Például polárt.

Meg, izé, szappant. Azzal szoktam szabásmintákat átvezetni anyagokra, és ezúttal azzal rajzoltam át a dobozfedőt a polárhulladékra.

Többféle méretű dobozfedőt, többféle polárhulladékra.

Kivágtam, színt színre fordítottam a darabokat, aztán Erik összevarrta nekem keskeny cikcakkal, mindegyiken úgy kétujjnyi likat hagyva, amin át kifordíthatom.

Ezek után a gondosan gyűjtögetett, használhatatlan méretű foncsikák és ficnik és cafatkák jöttek (merthogy továbbra sem dobok ki semmit), és én gondosan bele is passzíroztam a lapótyákba összesen vagy félkilónyit.

Ezek most még ugyan igen göröngyösek meg rondikák, de indiánnak lenni tapasztalat. Indián attól sem rezdül, hogy a rejtett öltés, amivel lezárja a lapótyán lévő likat, szintén rondika lesz, mert tudja, hogy ez majd mind elkallódik a végeredménynél.

És akkor jön az, amitől majd tök lesz ezekből a lapótyákból. Az a horgolófonal-hulladék, ami még a rozettákhoz sem volt elég, plusz egy hárászvarrótű,

na meg persze egy kedves kis fogó is, mert másként a bides életben nem fogom átráncigálni ennyi réteg anyagon azt a varrótűt.

No de így tök flottul ment minden, és mikor befejeztem, előszedtem a tavaly ősszel horgolt lapuleveleket, amik azóta várták, hogy na most meg mi lesz.

Igen, tudom, hogy a töknek nem ilyen a levele, de őszintén, érdekel ez bárkit? Úgyhogy a sok-sok levélből néhányat felvarrogattam a tököcskékre.

Utána már csak előkotortam egy alkalmatos méretű kicsi kosarat, és betámasztottam a tomték helyére az ablakba, majd megtöltöttem a tököcskékkel.

És innentől már csak egyetlen további kérdésünk van, mégpedig hogy melyiket fogja leghamarabb elvinni Poci, hogy végigpofozza a lakáson. Én arra a világos srácra tippelek, aki neki van támasztva a kosárkának. Mesdames et messieurs, fetvozső.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/20 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/50 – Fantazmagóra

Arra ébredtem, hogy a fejemben Micimackó (oké, valójában Karinthy Frigyes) dalol, mégpedig aztat hogy “Nyáron nyaralok, télen telelek, a trotechnikus az mindig Elek”. Hiszitek vagy sem, nekem felnőttkoromban esett le, hogy mi az a trotechnikus és miért mindig Elek.

Ha most kéne nevet választanom magamnak – mittomén, talán mert el kéne bujdosnom a világ színe elől (erre még visszatérünk) -, valószínűleg azt választanám, hogy Lenke. Vagy Lujza. És akkor hazudozhatnám azt, hogy az egyik őspapám a reformkorban nagy rajongója volt egy Lujza nevű színésznőnek (nem Blaha Lujzának, hogyisne, az sokkal később élt, hanem egy másiknak, aki aztán hozzáment egy kvietált huszárhadnagyhoz, és huszonöt évesen meghalt tífuszban), de annyira, hogy el akart szökni ő is vándorszínésznek, viszont a szülei úgy elverték emiatt, mint a kétfenekű dobot, ő pedig bosszúból ezek után mind a három leányát Lujzának kereszteltette. Igen, három különböző feleségtől voltak. Én a másodiknak vagyok a szépunokája vagy mije. Még őrzöm a gyöngyökkel kirakott fél pár bálicipőjét. Ja, csak fél pár maradt meg. A másikból pezsgőt ittak a Wsselényi Tuszi lakodalmán. És aztán elveszett. A cipő, nem Wesselényi Tuszi.

Mint valószínűleg kitalálhattátok, szellemem éppen vad bakugrásokkal szeli a rónát, az ungot és a berket, és iszonyú tennivágyások feszgetnek belülről, de ezeket nem tudom a megfelelő csatornába irányítani, pedig pontosan tudom, hová kéne. Tutatiszra, épp annyit foglalkozom a tudománnyal, mint egy Aldi-pénztárosnő, és épp annyira is érdekel az egész, pedig átkozottul nem azért tartanak engem, hogy Lujza nevű szépanyám báli cipőjéről fantazmagóráljak, azért pedig végképp nem, hogy őszi párnahuzatokat horgoljak

újabb anyagokat hackeljek meg hímzőcérnával

meg hogy a hörcsögöcske módjára elpakolgatott horgolófonal-végeket mentsem meg rozettáknak, amikre semmi szükségem ugyan, de egyszer kelljen, s jó ha van.

Jaj de nagyon meglesz ennek még a böjtje. A végén tényleg muszáj lesz elbujdosnom, és Lujza nevű szépanyámról hazudoznom szakmányba, mert akinek Lujza nevű szépanyaja van (avec fél pár gyöngyös báli cipő), annak talán mégse kell megcsinálnia egy második doktorit.

Nna. Akkor most eltáncikálunk a mosógép és a kenyérsütöde irányába.

U.i.

Épp megírtam a bejegyzést, amikor eszembe jutott, hogy reggel óta nem láttam a macskát, és persze ilyenkor indul a minihiszti, hogy ugye nem dugtam bele a mosógépbe (mégiscsak szólt volna!), vagy nem csuktam rá egy szekrényajtót, kitelik tőlem, amilyen futóeszű vagyok. Tíz percig kerestem egyre idegesebben, de hát persze neki sokkal több esze van, mint nekem.

És az életet is sokkal profibban tudja élvezni.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/20 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/49 – Fogyó

Nem tudom, emlékeztek-e még rám, drágaságaim, de itt a bolond nő beszél, aki időnként szétvág egy paplanhuzatot, hogy ruhát varrjon belőle, és fogyóban a házában a macskakaja.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/19 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/47 – Karaván

Ez a hét valamiért, hogy finoman fogalmazzak, nem a legjobb heteim egyike, ma reggel például egy teljesen értelmetlen, szaggató fejfájásra ébredtem, természetesen minden ok nélkül. No de attól még a karavánnak haladnia kell, mert a mai óráimat már végképp nehezen tudnám pótolni.

Mindeközben odakint a kertben épp legszebb pofáját mutatja az ősz,

de idén még azt se tudjuk megejteni, hogy eltotyogjunk ketten sétálni egyet, mert a Repülő Kutató ma délelőtt epitheton ornansának megfelelően esmég repülőre száll, és elrepül Turkuba. Ez az őszi félév tényleg egy vesszőfutás, nem egyéb.

És az őtözködősbloggeri modzsómmal is gondok vannak, nem vitás.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/17 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/43 – Városi

Ma az eddigi jelek szerint afféle búgócsiga-napom lesz, már kora reggel óta megy a sürgiforgi: a tegnap odatett öregtésztát begyúrtam Scali kenyérnek, a mosógépet megetettem, a macskavécét kipucoltam, a Bűnök Barlangjából kihordtam egy adag koszt és szemetet, aztán előráncigáltam egy kupac átalakítani való holmit is, hulljon a férgese.

Most elmegyünk a Repülő Kutatóval göröngyös és összevissza foltozott utcánkon át végig az elhanyagolt temető mellett az oviba (ott van a szavazókörletünk), mert ugyan meglehetősen biztos vagyok abban, hogy a következő öt évben is a jelenlegi polgi önelégült képét fogjuk nézni a lokális kiadványokban, amint boldog Ádventről döngicsél, meg minden óriásplakáton, amint éppen azzal dicsekszik, hogy az érettségizőknek Bohemian Betyars-koncertet ad ajándékba, de azért hadd ne higgye azt, hogy minden fenékig tejfel.

Igen, ilyen az én Elszánt Városi Polgár képem. Reszkess, világ.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/13 hüvelyk újracucc, eská, ősz