Ilyen se volt még, hogy a HÉVen ülve írjak bejegyzést, de hát muszáj haladni a korral. Ugyanitt Váncza sütőpor ócsón eladó.
újracucc kategória bejegyzései
13/220 – Ablak
Miután a délelőttöt ismét szakdolgozatokkal és Neptunba feltöltögetni való izékkel töltöttem, most elrobogok a tahitótfalusi kormányablakba új útlevelet csináltatni, mert a múlt héten kaptam értesítést, hogy lejár. Mivel csak hétfőre kaptam időpontot fodrászhoz, ezt a fejet viszem fotóztatni, nincs ugyanis másik.
Lelkesedésem természetesen határtalan.
13/219 – Cseh
Azért jó ötlet vasárnap is csinálni önfotót, mert amikor hétközben az ember azt érzi, hogy őneki most semmi kedve odaimbolyogni a szekrényajtó elé, akkor lehet csalni. Úgyhogy akkor most csalunk. Nem a szekrényajtó előttit kapjátok, mert ez sokkal jobb, ezen rajta van a cseh húsvéti sör, ami ZŐD.
13/211 – Lufi
Ezúttal sem árultam zsákbamacskát, miközben ott rohadtam végtelen órákon át a kompetencianapon.
A másik opció az lett volna, hogy mindazokat az adminisztratív feladatokat végzem, amiket otthon csináltam volna meg, ha nem kell órákon át a minőségbiztosítás külső és belső intézményi feltételeiről meg más túlfújt lufikról hallgatnom olyan előadókat, akiket a végén már akár ingyen is kiképeztem volna előadások tartásának alapismereteiből.
13/208 – Hegyesre
Nyilván most is dolgozóba megyek, izélné hegyesre a zuniverzum. Ez a tavaszi vakáció már sose jön el.
13/207 – Girland
Ma is csecsebogyó helyzet van, amikor nem tudom, mi a lópikulát vegyek fel, Szentendrén 12 fok van és ború, Esztergomban 9 és durva esőzés, én meg itt iparkodom világgá egy kézműveskedős szatyorral, mert a nappalis hallgatóknak ma van a tavaszi szünet előtti utolsó tancsinapja, és én tojásdekorálást meg nyulas girlandot ígértem nekik.
Na, Isten neki fakereszt, haladjunk.
13/206 – Féniks
Most már csak röhögni tudok azon, hogy valamilyen varázslatos módon (majdnem) minden reggel képes vagyok megint gatyába rázni magam, legalább külsőleg. Mint egy porábul megéledett féniks, aki körülnéz a hamuban, aztán aszongya, ó, radai rosseb, már megint ugyanaz a retkes kalicka.
Mindehhez a RK ma elrepül Írországba okosembert játszani. Feck. Ezúttal legalább csak szombatig vagyok szalma, de addig mindennap három órát utazom melóba meg vissza.
13/205 – Levél
Az is van a képen. Meg egy hullamód fáradt felsőoktatási kadáver, nyaktól lefelé. A többit ezúttal is jobb, ha kihagyjuk.
13/204 – Korpusz
Ezen a héten is annyit fogok futni körbe, mint egy mérgezett egér, úgyhogy a mai napot tudom csak felszabadítani arra, lakásommal és korpuszommal foglalkozzam. Hajat már sikerült mosnom, de amúgy még ezt a napot is megette többé-kevésbé a munkahelyem és annak ezernyi intéznivalója.
13/203 – Crème
Ibolyák, horgolás, ledes csirkék a Pepcóból, munkautak, a Maci csoport 5-6 éveseinek csodás rajzai a Víz Világnapjára, egy bóti crème brûlée. Az utóbbit leginkább a tálkájáért vettük meg, de aztán persze a karamellizáláshoz fel kellett forgatni a konyhai sárkányért a szekrényeket, mert nem mehetünk le teljesen kutyába, karamellréteg nélkül nincs crème brûlée.
Galéria!
13/201 – -stul
Mámegin a kezemet nézzétek, mert csalok: én ugyan éppen stabil oldalfekvésben pihegek kicsinyt, de vasárnap rendesen ki voltam prüttyentve márciustizenötileg, úgyhogy ezúttal őt fogom beküldeni helyettesíteni kokárdástul.
13/199 – Szemen
Egyezzünk meg abban, hogy innentől, amikor azt mondom, hogy “csecsebogyó”, arra gondolok, hogy már megint megfagytam hajnalban és megfőttem délben, tényleg mi a budiajtót vehetnék fel ilyen napokon.
Majd kitalálok arra az állapotra is egy szót, hogy az éjjel csak három órát bírtam aludni, a hatos busszal eldöcögtem zárótevékenységet nézni, amin az egyik kiscsoportos szemen vágta magát egy távcsővel, aztán a riadalomra ketten is bőgni kezdtek, délelőtt tanítottam, utána elolvastam három szakdolgozatot, válaszoltam egy kupac levélre, megrajzoltam egy plakátot, aztán visszadöcögtem a busszal a futonomhoz.
Azt hiszem, most egy kicsit kinyúlok.
13/196 – Fű, fa, virág
Plusz némi kaja. Meg macska. Meg készülődés Idusra a már szokásos terüljasztalkámmal. Meg kalandozásaim a Krisztinában és tovább. (Dzsí, milyen ordenáré ronda tüzépbarokk betonpalotákat gyártanak éppen a Várban.)
13/195 – Végek
Vitézek, mi lehet szebb dolog a végeknél, talán csak az, amikor szombaton tízszer negyvenöt percet kell oktatni azokon a végeken, hogy ütné meg a ragya.
Ma már extra vakolatot is kentem a képemre, mert úgy festek, mint saját öreganyám.
13/194 – Valamelyest
Ma sem engedtem a negyvennyolcból, a budapesti hallgatóknak is bevittem ugyanannyi kokárdát. Ja, meg tanítottam is őket. Ez utóbbinak valamelyest kevesebb sikere volt.
13/192 – Népség, katonaság
A hátizsákomban van egy ződ fonott tál meg negyvennyolc kokárda. Nem engedünk belőle, sálálá, idén is ellátom a népség-katonaságot.
13/187 – Onomatopeia
Ma tanítani viszem el a göthöt, hátha tanul valamit a trópusokról és onomatopeiáról. Igen, ez ma 5×45 perc stilisztika. Hogy jutottam ide, de hogyan.
Minden nap más - mindennap más 