RSS

újracucc kategória bejegyzései

5/234 – Ami belefér

Restauráltam a fejemen a pipirost, befejeztem a ruhát, hidratáló és napvédő pacsmagokat kentem magamra quantum satis, és még azt is megreszkíroztam ebben a nyárias melegben, hogy harisnya nélkül vegyem fel az újpiroscipőmet.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/22 hüvelyk újracucc, eská, nyár, tavasz

 

5/233 – Psziú

Leeresztettem, mint egy léggömb, és kissé lehordottnak érzem, óh, Ádám, magam. Na sebaj, ma éppen speciel szabadnapom van, már ha nem tekintjük a diákoknak elküldendő anyagok adjusztálást és más efféle cukiságokat.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/04/21 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/230 – Kariőr

Tegnap majdnem opponens lett belőlem egy doktori próbavédésen, és csak azért majdnem, mert az egyeztetéshez kinyitottam az előjegyzési naptáram. Mit mondhatnék, oáááá. A mostanihoz hasonló időszakokban az a legjobb stratégia, ha mindent szépen beleírok, aztán mindig csak a következő három napot nézem. Így már meg lehet birkózni a dologgal, és egészen elviselhetőnek látszik a zsúfoltság, vagy legalábbis nem kapok tőle sikítófrászt. Na hát ehhez képest tegnap szembesülnöm kellett a májusom első két hetével, ami vasár- és ünnepnapok kivételével olyan sűrűre van táblázva munkaügyice (a szombatok is), hogy egyetlen szabad napot tudtam volna felajánlani a tudomány oltárára, a május 17-ét. Minekutána egy ilyen partihoz minimum fél tucat embert kell összevadászni az akadémiai szférából, igazán nem várhattam el, hogy mindenki az én időbeosztásomhoz kötve ugráljon, pláne hogy az övék se néz ki jobban. (“És, picikéim, bizony így esett, hogy a gazdi tudományos kariőrje nem ugrotta meg azt a tripla toe-loopot, ami éppen időszerű lett volna ebben az érett korban. Poci, hagyod békén a kanapét, már most is rojtos a karfa!”)

Most viszont még nincs május, és a következő három nap egészen elviselhetőnek látszik, desőt, a mai (szinte) teljesen szabad. Szinte. Bötűk vannak ugyan benne quantum satis, de háromórás cocókázások meg munkahely nuku. A dekoratívan kusza és zsúfolt jövő ismeretében viszont az tűnik a legértelmesebbnek, ha megpróbálok minél több olyan feladatot betervezni mára, ami később akadályokba ütközne, és nem oldható meg hajnalban és/vagy egy laptop segítségével.

Úgyhogy most jól elmegyek több kiló macskaeledelért, nesze nekem kariőr.

Ezt a hajat viszont definitíve el kéne vinnem fodrászhoz. Mikor, kérdem én, mikor.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/04/18 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/227 – Mosó

A tegnapi nap épp az előjelzéseimnek megfelelően alakult, zsákbunda lett belőle, bizony. Még visszaírtam az utolsó szakdolgozat végleges változatára, hogy az 1. és 2. számú ábrát helyezze át két bekezdés közé, ne pedig egy mondat közepén hagyja ácsorogni, aztán bumm.

Az ilyen nagy sürgiforgik után mindig van egy rövidke idő, amíg az ember ott áll kiüresedve, és csak lézengeni bír, de a zélet ezt általában megoldja, mert úgyse jut sok idő a lézengésre, jöhet a következő sürgiforgi. A következő hetekben például egészen random hétköznapokon fogok majdnemhajnalban indulni dolgozóba, a küszöb alatt ugyanis sunyin bekúszott a zárótevékenységek időszaka, amíg mi a szakdolgozatokkal tökölődtünk. Holnap reggel már ott fogok ülni egy óvodai kisszéken, és azt jegyzetelem, hogyan küzd meg a végzős hallgató a három lepke meséjével a Mókus csoportban.

Ma viszont végre időt kerítek olyan restanciáimra, mint gatyába rázni a teraszt, amit még mindig ujjnyi vastagon fed a tél mocska, és beblogolni az új cipőimet. Tessék várni türelemmel.

Elragadó gyűrött eleganszijám a terasz miatt van. Ha végeztem vele, minden megy a mosóba. Igen, én is.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/15 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/226 – Zsákbunda

Kuruttyolhat odakint bármilyen mézédesen a tavasz, ha én hajnali négykor is szakdolgozatot javítok. Az utolsót. Előreláthatólag valamikor a mai nap során végre eldőlök, mint a zsák, és alszom egyet, mint a bunda.

De addig is piac.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/14 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/223 – A fűszál pici éle

(A bejegyzés egészségtelen mennyiségű kölcsönszöveget tartalmaz a Nem én kiáltokból.)

Költészet napja vagyon, én már öt óta fent csicsergek gépek, madarak, lombok és csillagok közepette, önmagam fürösztése helyett pedig másokban mosogatom az arcomat. (Nos, tulajdonképpen szakdolgozatokat javítok. Bocs, Attila.) Képzeljétek, már látszik az alagút vége, amit onnan lehet felmérni, hogy egyre nagyobb szeretettel gondolok a szakdolgozatokra, pontosabban a mögöttük álló hallgatókra, akik ugyan sose fognak többé tudományos szövegeket írni (hálistennek), de okosak és törekvőek és bátrak, mint egy vaddisznó.

Ó, szerelmes barátaim, amíg van frissen sült kenyér meg a kövek alatt bogarak*, addig dübörögni fog a föld. Akár borzalmas, akár nagyszerű, ez így lesz rendjén.

* “Aznap a gyerekek megcsodálhatták a pötyit, ami egy csótányféle, és találkozhattak a namíb ködivó bogárral meg Fülöpkével, akit nehéz észrevenni, mert egy levélre hasonlít.”

Csupáncsak bónusz track gyanánt nesztek egy közeli a táskámról is:

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, tavasz

 

5/221 – Továbbá

Na dnye. Ez az “Éjjeli menedékhely” eredeti címe, és tudomásom szerint hozzávetőleg annyit tesz, hogy “A mélyből”. Kábé ott vagyok most odalent, kicsit pislogok felfelé, csüggedt vagyok és apatikus, mindehhez pedig kötelességtudó is a végletekig. Tegnap hét órán át korrektúráztam szakdolgozatokat, mert olyan nincs, hogy ebben az állapotban adják be, aztán némiképp elájultam, és éjfél után ébredtem fel. A Repülő Kutató megosztotta velem a választási eredményeket, én meg robot-üzemmódban és enyhe sokkban főztem magamnak egy kávét, aztán jobb ötletem nem lévén nekifeküdtem egy harmadik szakdolgozatnak. Ez az egy önmagában öt és fél órás törődés-gondoskodást igényelt, a lányka háromszor annyi vesszőt használt, mint amennyire szüksége lett volna, teljesen találomra szórva szét azokat hatvannégy oldalon, és minden második mondatát abszolúte indokolatlanul azzal kezdte, hogy “Pedig” vagy “Tehát” vagy “Így” vagy “Továbbá”.

Pedig tehát így továbbá. Pedig fogalmam sincs, mit kezdjek most magammal, de a munka az mindig ott van. Tehát dolgozni fogok, mint eddig is. Így. Továbbá hajat mosok, arcot festek, szoknyát vasalok, blogolok, elmegyek tanítani, szakdolgozatokat javítok, konzultációs lapokat írok alá, barátokkal találkozom. Pedig.

Ha valakinek van egy kis optimizmusa kölcsönbe, megköszönném. Vagy bármi megjegyzése “szép a pólód” kategóriában, mert akkor elmesélhetem, hogy azt magam varrtam. De küldhettek csokit is. Amíg az a fő gond, ami a fejemben van, a seggemnek úgyis mindegy.

És most vigyorogjunk, a leborult szivarvégit ennek a búbánatos világnak.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/09 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

Intermezzó – Táskák, kifelé!

Annyi táskám van, mint égen a csillag. Mivel az égen elférnek a csillagok, de nálam mégiscsak van határa a táskák tárolási kapacitásának, vettem egy mély lélegzetet, és most kiakolbólítom mindet, ami nem kiabál elég hangosan.

Ha valakinek bármi megtetszik, kajabáljon. Jelzem, nagyrészt tényleg kidobni valók, de azért ki tudja. (A szemüveg a méretarány mián van a képeken, de ha valakinek arra szottyan kedve, azt is viheti.)

Kezdetnek két bőrkinézetű izé, amik amúgy valószínűleg nem bőrből vannak, a feketének a pántja belül meglehetősen rondán hámlik.

Következő két jelöltünk szövetből van, az egyik oldaltáska, a másik hátizsák, tele vannak zsebbel, egyiket sem hordtam már vagy két éve, de inkább három.

Ez a kettő asszem fel se tűnt sose a blogon, szóval képzelhetitek, mennyi idősek.

Az alábbiakba jól lehet pakolni és sokat, de a narancs félvállas hátizsákot nagyon nem hordom (bár ez az egyetlen, aki esetleg mégiscsak megúszhatja a kihajintást, ha nincs rá jelentkező), a házilag átbütykölt fedlapú kis fekete helyett meg van jobb.

Ezt itt ajándékba kaptam vagy tíz éve. Volt rajtam kábé kétszer. Repül.

Ezek itt meg a “mi a nyavalyát keresnek ezek a szekrényemben, és hogy kerültek egyáltalán oda?” táskák.

Mint mondtam, tessék kajabálni.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/07 hüvelyk újracucc, turkálgat

 

5/217 – Vedlés

A mai napot szeretném a macskaszőr világnapjának jelölni, indokaim erre pedig számosak és jogosak, hogy a fene vinné el őket.

Az egész a szokásos módon kezdődött, miszerint Celofán lehányta a kelimszőnyeget, én meg rendes kislány módjára feltakarintottam. Anasztázia nagyhercegnő gyakran merő passzióból hány, de ezúttal volt a matériában egy tisztes méretű szőrcsimbók is, úgyhogy megpucoltam a szemüvegemet, és alaposan szemügyre vettem a dolgokat, úgymint a szőnyegeinket. A dolgok nem álltak jól, úgyhogy némiképp káromkodva elővettem egy pár gumikesztyűt, és nekiláttam szőnyeget szőrteleníteni. A kelimszőnyegünk egy sunyi macskaszőr-csapda, ami majdhogynem feltűnésmentesen képes magába nyelni kiporszívózhatatlan mennyiségű vedledéket. Ezúttal összesen négymaréknyit sikerült, amit nem is igazán értek, mert ezeket a dögöket (mármint a macskákat) naponta fésülöm. Nyilván itt a tavasz, batynak a matykák, akik meg nem tudnak batyni, azok vedlenek, de azért mégiscsak sok ez a jóból. (Még szerencse, hogy annyira rémesek azok a kis kopasz szfinxmacskák, így végképp nem fenyegeti az a veszély ezt a két szőrös lakótársat, hogy lecseréljem őket.) Azt már csak a történelmi hűség kedvéért teszem hozzá, hogy az egész procedúrát valószínűleg még így is hagytam volna a rittyóba, amilyen rossz háziasszony vagyok, de holnap egy finn populizmus-kutató jön hozzánk alvóvendégnek, aztán mégiscsak a legjobb orcánkat kéne mutatnunk, nemdebár.

Más indokaim között az is szerepel, hogy két lehetőségem volt: vagy a macskaszőrről írok máma, vagy a szakdolgozatokról. A szakdolgozatokról meg, ha lehet, inkább nem írnék.

No sebaj, hátha holnap már jobb napunk lesz.

Amennyiben esetleg aziránt érdeklődnétek, van-e magyarázatom a mai öltözékre, férfiasan bevallom, hogy nincs. Maximum annyi, hogy ezek a holmik estek rám a szekrényből, én meg nem ugrottam el idejében előlük.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/05 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/213 – Remény

Mivel a remény hal meg utoljára, tegnap vettem a piacon egy csokor nárciszt, hátha a két évvel ezelőtti eset óta Pocinak benőtt a feje lágya. Jelentem, nem nőtt be. Kétszer kellett lekergetni az asztalról, ahová egyébként nem jár, de tényleg, egyáltalán nem. (Jó, mondjuk, azt még nem próbáltam ki, hogy esetleg az asztalon hagyjak egy darab kívánatos nyers csirkemájat, de mind a két macska roppant kulturált lakótárs, asztalra nem ugranak, vécé mellé nem szarnak, és nem is nagyon szokták macerálni az embert nyávogással vagy effélékkel.) Úgyhogy a nárciszok a teraszon éjszakáztak, mert nappal még csak-csak képesek vagyunk monitorozni az eseményeket, de éjjel bármikor megcsócsálhatja Poci a dekorációt, aztán majd megint lehányja a frissen mosott szőnyegeket. Ennélfogva Nagyseggű Maruszja nem is hányt. Hányni Anasztázia nagyhercegnő hányt. Kétszer. Csak úgy passzióból. (Hm, talán mégse olyan rettentő kulturált lakótársak ezek. Celofán például rászokhatna, hogy a vécébe okádjon, vagy legalább a padlócsempére, nem pedig mindig valami lakástextíliát tüntetni ki megtisztelő figyelmével. Ezúttal egy szőnyeget meg egy pokrócot boázott le.)

Az optimizmus is a későnhaló akármik közé tartozik, én például nagy vidámsággal megpróbáltam összeházasítani két, külön-külön jól bevált kalácsreceptet, aztán mi lett a vége, na mi – ott álltam hajnali ötkor, és könyékig ragacsosan próbáltam összefonni három darab göcsörtös lóbelet. Krisztus feltámadott, áldott húsvétot mindenkinek, vidulj, világ, én meg mindjárt kivágom ezt az egészet a csába, méghogy halleluja. Végül négy kísérlet után feladtam, bassza meg a szent pék, a sáfrányos kalácscipó is jó lesz, és ha valakinek esetleg kifogása lenne, hát inkább ne legyen.

Szóval, mint látható, itt továbbra is zajlik az élet a maga csendes bolondokházi módján, és ma még szabadnap van meg nyugi, meg halleluja. (A kalácscipó végül eléggé elfogadható formára sikeredett, úgyhogy ebből  a szempontból legalább nem teljesítettem teljesen kétségbeejtően. A sarokból kell nézni, hunyorítva, és akkor majdnem oké. Majdnem.) Holnap viszont újólag belefekszem a félkész szakdolgozatok javítgatásába, mert az elmúlt két napban öt darabbal is megküldtek a drágaszágok, és én előre rühellem azt a holnapi napot. Különösen, hogy a család férfitagjai továbbra is próbálkoznak a bides pacsulikkal.

De az majd holnap lesz.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/01 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/211 – Nagyhét

Fél háromkor ébredtem arra, hogy a bejárati ajtó fölötti előtetőt bánatosan veri az eső, ezt a szerencsétlent meg már megint elárulták a hegyen, és Péter aludt, és János aludt, és mind aludtak, kivéve Celofánt, aki azt mondta, nyiúúú, ha már felkeltél, ide nekem a jutifalatomat.

Holnapra már jobb lesz. Úgy szokott.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/30 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/209 – Talán Dévény vára, talán nem

Világ csudájára sikerült összehoznom mára is egy bejegyzést. Sok minden persze nem lesz benne, mert a Repülő Kutató ugyan ebben a percben még buszmenetrendeket nézeget, de bármelyik pillanatban azt mondhatja, hogy “indulunk, MOST”, és én akkor szaporázhatok utána duci lábaimon.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/28 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/207 – Majom, víz, ugrik

Elmentem a könyvbemutatómra. Asszem, gonzókörökben az ilyesféle jelmezekre szokták azt mondani, hogy “kimaxolta a hülyeséget”.

Mi tagadás, én még tudtam volna fokozni, ha olyanom van.

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/26 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/204 – Betadin

Szép hosszú délutánom lesz tanítással meg szakdolgozókkal – ez utóbbiakból nyilván azzal a kettővel, akik a legszorgalmasabbak és egyben legaggódósabbak, úgyhogy valójában azt kell elmagyaráznom nekik jó hosszan (és kedvesen! és mosolyogva!), hogy nyuginyuginyugi, jól haladnak, dolgozzanak csak, hajrá. Ezzel szemben a többi eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Aannyira szeretném, hogy ne a próféta beszéljen belőlem, de hát hiába, akkor is tudom, hogy majd leadás előtt egy héttel fognak feltűnni egy majdnem teljesen kész izével, amiről ők azt hiszik, hogy az szakdolgozat, én meg hiába adom elő a Gézengúz-féle hörgős-morgósat, akkor is hajnalokat fogok átkotlani javítgatással. Természetesen ilyenkor tutira kevesebb munkámba telne, ha simán újraírnám helyettük az egész gezemicét, de hát nem erről szól ez a popszakma.

Egye fene, ezt a partit is lebokszoljuk majd valahogy. Sok lebokszolandó partim van persze, köztük nem utolsósorban Celofán az ő legendásan gyulladékony körömágyaival. (Egyszer direkt áthívták az állatorvosnál a szomszéd vizsgálóból a gyakornokot, hogy bemutassák neki, így fest ez). Baja természetesen semmi, ugyanúgy eszik, iszik, alszik, szarik, dorombol, fésülteti magát, kunyizik jutifalatért és kergetőzik-verekszik-nyalogatózik Pocival, mint máskor, de azért én napi egy-két alkalommal elkapom, és Betadint applikálok a lábujjára. Nem lelkes tőle. Én se. (Azt azért hozzátenném, hogy nagy annak a négydekás agynak az ő csodája: bármilyen kevéssé gyanúsan közeledem, rögtön tudja, mi a stájsz, és ha a kergetőzésnek meg betadinozásnak vége, célzatosan beáll a tálkája elé, hogy akkor most ide nekem egy kis jutifalatot.)

Egy kis jutifalat nekem se ártana, hm.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/23 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

Eská 5/21 – Mézédes mááájusok

Remek. Varrtam magamnak egy újabb paplanruhát. És két vagy három hónap múlva már akár fel is vehetem. Ha egyáltalán addigra végetér a tél.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/18 hüvelyk újracucc, eská, nyár, tavasz

 

5/198 – Does anyone care?

Szent Patrik napja van, és én az írjeimet általában hangosan meg dühösen szeretem, de most nyomottka vagyok meg kontemplatív, pocsékul alszom hülye időpontokban, és az sem véletlen, hogy ma éppen egy olyan kendőt kötöttem fel a hülye alvásciklusok közepette felrobbantott hajamra, amit még Mamától örököltem.

Hallgassatok zenét, mert az jó, még akkor is, ha veszteségekről szól.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/17 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/196 – Idus és a Nagykabátok

Ez a cím épp úgy hangzik, mint egy gyerekmusicalé a negyvennyolcas forradalomról, melynek csúcspontján egy össznépi táncjelenet van a Nemzeti lépcsőin, esernyőkkel és pingvinekkel. (Jó, na, egy olyan musicalé, amit egy feltörekvő tizenhárom éves musicalszerző követett el, aki túl sokat nézte a Mary Poppins Julie Andrews-féle változatát.)

A lényeg, hogy Idus napja van, időjárásunk gyöngy (legalább havazni nem havazik, ez is valami), viszont mivel tegnap reggel a piacon találtam macihagymát is, nem csak gyöngyös tunikát, a tavaszt a magam részéről megérkezettnek nyilvánítom, ami szekrényrendezést jelent. Tavaszi holmik előre, téliek hátra, nagykabátokat, nagypulóvereket és a csizmák egy részét elpakolni, a tavaszi cipettyűket meg visszahozni a forgalomba. (Jelzem, a jövő hónappal kapcsolatban még itt van ez az izé, tessék véleményezni, ha eddig nem tettétek volna. Harmincadikán lezárom a szavazást, mert valamennyi idő ahhoz is kell, hogy kiválogassam a készletet.)

Mindenesetre ma Idushoz öltöztem, rendezkenapot tartok, délután meg elmegyünk barátokkal enni, mert igazi partiállatok vagyunk. Különösen én. Az eccerűség kedvéért át sem fogok öltözni du, csak a cipőt cserélem le. Ahogy az ablakon túli világ kinéz, még az is meglehet, hogy hótaposóra.

Ami a hajamat illeti: a tietek se nézne ki jobban, ha egyik kezetekben egy pingvinnel, a másikban meg egy esernyővel kéne táncikálnotok a Nemzeti lépcsőin.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/15 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

Eská 5/20 – A Sárga Tunika Esete (egyelőre)

Egy kis segítség kéne, óh, Internetnek Népe. A piacon vettem a zöld hersegő izék mellé egy szezonváltás miatt piszkosul leértékelt sárga kötött tunikát is, aminek ilyen dekoratívan ronda gyöngyök voltak a nyakkivágására applikálva:

Mint az eladónő megnyugtatott, ezek nem varrva vannak, hanem odaszögecselve, nem jönnek le mosásban sem. Pfühp – mondta erre alulírott -, hát én pont azért vettem meg, hogy azokat leszedjem róla.

No sebaj, Tarzan erős gyerek. És vannak ilyen eszközök is az ő fegyvertárában, srévizavi a bunkósbot mellett, második polc, jobbra.

Úgyhogy Tarzan le is szedte az összes gyöngyöcskét.

Kérdésem a következő: dekoráljam ki valami mással a nyakkivágást, vagy hagyjam a pitlibe, ha már ilyen jól leszedtem róla a Novoszibirszk-Külső stílusú zsuzsukat?

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/14 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/191 – Okkal és ok nélkül

Ma pusztán csak a szórakoztatás mián duplanapot kaptok. Kellemesen kontrasztos változatban.

Reggel sminkeletlenül és bebónyálva lemásztam a piacra,

délután meg a tőlem telhető módon kirittyentve ellejtek családi ebédre, amelyen a Repülő Kutató újabb teljesítményét ünnepeljük.

A piacon végre volt céklalevél és retek és újhagyma, hurrá, hurrá.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/10 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/189 – Akadémia

Biztosan van valami titkos dresszkód és etikett azon feleségek számára, akik bemennek a Magyar Tudományos Akadémia patinás épületébe, hogy részt vegyenek briliáns férjük akadémiai doktori védésén, majd az azt követő elegáns fogadáson. Feltehetőleg a csendes meghatottság is szériatartozék, kis csipkés zsebkendő meg frissen frizérozott haj. Ah, minő ragyogó férfihoz mentem én hozzá, nagy megtiszteltetés ért engemet, évoé, hüpp.

Höhö. Egyrészt speciel én magamtól is tudom, hogy ez a faszi okos, mint a nap, nem kell ehhez végigücsörögnöm több órányi számomra-éppen-érdektelen pofázást. Másrészt meg ma reggel tíztől masszázsra volt időpontom, és ez most ugrott. Pedig, mmm, milyen jó az, amikor kivacskolják az ember hátából a görcsöcskéket. Úgyhogy a mai csudálatos eseményre  nemcsak mindenféle nemtudományos színű és szabású holmikban jelenek meg, de valószínűleg mindvégig küzdeni fogok a késztetéssel, hogy felugorjak, és elüvöltsem magam: “Fogjátok már rövidre, az árgyélusát neki, vagy itt alszunk!”

Na jó, pofa súlyba, színes harisnyát felrántani, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. Viszont ha azt hiszitek, hogy a továbbiakban nem mondok majd olyanokat az akadémiai doktor úrnak, hogy “kicsi vízicsiga, már megint széthagytad a céduláidat, mint kutya a szarát”, hát akkor még nem ismertek eléggé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/08 hüvelyk újracucc, eská, tavasz