RSS

újracucc kategória bejegyzései

7/348 – A Hülye Alvások Minisztériuma

Rajtam ugyan most egy meglehetősen csinos paplanruha van (és nem az, amelyik tegnap), de azért mégiscsak inkább Pocit küldöm be, mert ő még alvás közben is élmény a javából.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/08/13 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/347 – Generalizált

Újabb nyűgös kánikulanap paplanruhában és robbantott hajjal, mindehhez pedig afféle generalizált szorongás, mert a világban ugyan van baj elég, de én most mégse tudok pontosan rámutatni, konkrétan mi nyomaszt. Talán mindenből egy kicsi.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/08/12 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 7/45 – Házikó

Az a gyanúm, némileg több energiát (és maszkolószalagot) feccöltem bele ennek az eredetileg pálinkatartó házikónak a kimázolásába, mint amennyit megért a dolog, de ez is egyike volt azoknak a cuccoknak, amik évek óta lappangtak makacsul és kidobhatatlanul a lakásban, hát akkor meg legalább nézzenek ki valahogy.

A tegnapi nappal viszont befejeztem a mindenféle dógok mázolgatását, úgyhogy lassan összeáll a nagykép is a sok apró maszatból.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/08/10 hüvelyk újracucc, eská

 

7/343 – Veszélyes

Még fél nyolc sincs, de én már azt jövendölöm mára, hogy bele fogunk dögleni a hőségbe. Viszont addig is piac.

A kép elkészítése után jöttem rá, hogy a rossebbe, a jobb felkaromon még mindig ott a folt, amit már nem is tudom melyik balesetben szereztem a múlt héten. Takarítás volt vagy festés vagy mittomén, de már hetek óta piszok veszélyesen élek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/08/08 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 7/44 – A pingálóasszony újra akcióban és más merényletek

Ezúttal kábé tizenöt év szünet volt a két hadművelet között, és valójában nem csináltam semmi újat, csak kicsit felfrissítettem a pingát a “tulipános” “ládámon”.

Előtte:

Utána:

A motívumot egyébként erről a plafonról loptam anno (nyilván egy kicsit egyszerűsítve-alakítva-stilizálva), a kép közepén leghátul látható, ha jól figyeltek.*

Bónusz találós kérdés, itt a blogon (nem a fb-oldalon) kérem kommentben a választ: hol van ez a plafon? Aki kitalálja, kap tőlem az alábbi kosárból egy általa választott baglyot, és ki is hímezem neki, bezony.

* A kép pontos forrását csak akkor tudom megadni, ha valaki kitalálta, hol van ez, mert a link rögvest lelövi a poént. (Na most már jöhet, úgyhogy tessék.)

 
13 hozzászólás

Szerző: be 2020/08/07 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/342 – Random

Én még mindig a ládával tökölök (bár ma délutánra már az összeszerelését tervezem), és éppen úgy is nézek ki, mint aki egy ládával tököl, úgyhogy addig is nesztek pár random fotó a hetemből.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/08/07 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/341 – Foxi

Nekünk (mármint a Repülő Kutatónak meg nekem) tényleg vadvízi evezés vagy sziklamászás vagy muay thai-edzés kéne, cserébe meg távoltartani magunkat a háztartástól. Én még mindig sántikálok kicsinyt a majdnem-térdtörős takarítóbaleset után, a Repülő Kutató meg, mittomén, talán megirigyelte tőlem a fél-invalidus állapotot, mert tegnap este, miközben a legjobb Fiskars Santoku kését mosogatta… nos, talán nem is kell befejeznem ezt a mondatot. A keze még megvan. Nagyrészt.

Tájainkon az egyetlen elégedett illető még mindig az új puffon gombócolja végig a nap nagyját,

én meg sántikálás ide vagy oda, tegnap szétkaptam az emlegetett ládát, mint foxi a lábtörlőt,

és ma valószínűleg le is festem, mert a buli sose ér véget, hajdiradirom.

Még akkor is, de különösen akkor, ha robbant hajakból, félig kiszuperált ruhadarabokból és általános kinézetemből kifojólag az alábbiak a leginkább mutogatható részeim.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/08/06 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 7/42 – Puff

Ez sem azzal kezdődött, hogy jajdeszükségemvanegyújpuffra, hanem úgy, hogy jajdehovárakjameleztasokizét.

Vannak azok a dolgok, amiket az ember nem vesz fel, de nem is dob ki, pláne mert tudja, hogy majd valamikor kezdeni fog velük valamit. Ezt a ládát viszont mindenképpen ki akartam már üríteni,

merthogy gondosan be volt tolva egy sarokba, hogy ne dűljön szét. (Látjátok ott fent azt a likat rajta? Na amiatt.)

A ládáról még nem tudom, hogy szétverem és kidobom, vagy megmentem, de mindenekelőtt el kellett tüntetni belőle a cuccokat, meg ha már úgyis arra jártam, esetleg más cuccokat is. Egyszer egy könyvben olvastam, hogy az anyuka kínjában puffokat varrt, hogy legyen mibe eldugdosnia azokat a rettenetes ruhadarabokat, amiket a gyerekei kaptak mindenféle családtagoktól.

Hát jó, akkor puff.

Anyagot elő,

kiválogatni belőle kétfélét, az egyikből harminc centi széles csíkokat vágni,

a másikból a jó öreg zsinórkörzős módszerrel

kettő köröt,

aztán elszegni az összes izét,

és erisszed varrás. Cipzárt beilleszteni,

tetejét-oldalát összevarrni-letűzni,

aztán neki a tömésnek.

Tizenkét kiló és harminc deka ruha meg egyéb majd-egyszer-jó-lesz szövetféle ment bele. Lemértem.

Itt viszont már nincs egy se, juhé.

Jó nagy dög lett belőle, mi?

Valószínűleg nem is marad itt, hanem legurítom majd a Repülő Kutató dolgozójába. Egyelőre viszont még nézegetem kicsit.

 

U.i.: Felmerült a kérdés, hogy milyen méretű darabokból áll össze a puff – nos, itt most azt írom le, én hogyan csináltam, de ha valakinek éppen nincs annyi anyaga vagy annyi beletömködni valója, máris lehet változtatni a dolgokon. A méretek, amikkel én dolgoztam: a két kör ráhagyás nélkül 58 cm átmérőjű (a kiszabott darabon kell még az átmérőhöz plusz 3 centi, hogy körbe-körbe mindenütt meglegyen a 1,5 centi varrásráhagyás); az “oldalfal” 30 centi széles. Ebbe az “oldalfal”-csíkba a 20 cm hosszú cipzárt úgy varrtam bele, hogy a csík egy folyamatos körré álljon össze, amelynek 182 centi a körkerülete.

A lényeg, hogy amekkora aljának-tetejének szánt körökkel rendelkezik az ember, azokra kell kiszámítani az “oldalfal” hosszát. Én most lusta voltam még az áltisis matekhoz is, úgyhogy ezt a következő linken lévő kalkulátorral oldottam meg: https://www.calkoo.com/hu/kor-kerulete-es-terulete-kalkulator

Jó munkát mindenkinek, aki esetleg belefog, és majd meséljétek el, hogyan sikerült! 🙂

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2020/08/04 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/337 – Porc

Idén én már nem lottózom. Jó, ez nem olyan nagy ügy, mert egyébként se, de a tegnapi délutánon valószínűleg elhasználtam az összes szerencsét, ami erre az évre kijutott.

Az egész megint azzal kezdődött, hogy A Balfaszok Királynője akkorát tanyált, hogy a fal adta a másikat, és nem csak képletesen. Természetesen nem parkour-edzésen voltam, és nem a kertben próbáltam ki, megy-e nekem a cukahara, de még csak nem is részegen rohantam villamos után, mely esetekben teljesen indokolt, ha nagyot esem enyim pofára, sőt, voltaképpen ezeket a világ igazságos létének bizonyítékaként vagyok hajlandó elkönyvelni. Ehelyett egy nagy frászt. Takarítottam.

Éppen kicűgöltem a fürdőszobából a szőnyegeket, hogy majd szépen felporszívózok és felmosok, amikor egy remek fordulattal átestem az inkriminált szőnyegeken, és belecsapódtam térddel a fürdőszoba küszöbének élébe. Akkora erővel értem talajt, hogy a térdemen, nem viccelek, egy négycentis vágás van keresztben, és rosszabb is lehetne, ha nem lett volna rajtam hosszú ruha. (Épp ezért most, ha megbocsátotok, nem fogom mutogatni legújabb harci sérülésemet, mert biztos vannak az olvasók között ájulékonyabbak is.) Mindehhez mára a vágás körül egy bájos, gyermektenyérnyi lila zúzódást is fel tudok mutatni, és ennek megfelelően fáj is az egész miskulancia. Mégis – és ezért nem lottózom már idén – most már valószínű, hogy ennyivel megúsztam, ami csodaszámba megy. Amikor hideg verejtékben úszva feküdtem hanyatt a padlón, és próbáltam nem elájulni, a Repülő Kutató meg kis nilonzacskóba pakolt jégkockákkal borogatta a térdemet, még az volt a kérdés, kiegyezünk-e porcleválással, vagy az egész térdemnek kampeca.

Ne takarítsatok. Rohadtul veszélyes. Inkább próbáljátok ki az egykerekű biciklit, a Harcosok Klubját vagy a magasugrást, azok ártalmatlan tevékenységek.

Most pedig megyek főzni, mert ma étkezős vendégeink jönnek. Amennyiben további alkatrészeimet is sikerül szarrávernem, természetesen hűségesen beszámolok róla.

Amúgy miközben gatyába ráztam magam a mai naphoz, hirtelen eszembe jutott a sztori a csajjal, aki balesetben lefejelte az autó szélvédőjét, de még a mentőben is szelfit készített arról, milyen csodásan megmaradt a sminkje. Nos, az enyém ettől most majdnem ráment a röhögésre.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/08/02 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/július

Nna.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/31 hüvelyk újracucc, eská, galéria, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/335 – Példa

Egyesek pontosan tudják, mit érdemes csinálni ebben az időben.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/334 – Deklaráció

Én alulírott ezzel az időjárással nem értek egyet, nem támogatom, és semmi közöm hozzá.

Köszönöm, hogy ezt elmondhattam.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/30 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 7/41 – Polctetrisz

Palotánk összes termei közül valószínűleg az emeleti folyosóval volt és lesz is mindig a legtöbb bajom. Én nem pártolom az efféle folyosókat: közlekedni sok, bútorozni kevés, semmit sem lehet tenni az ellen, hogy ne legyen kis giliszta egy nagy gilisztában*, és ha már úgyis ott van egy ilyen nehezen kihasználható hely, mi a csecsebogyónak nyílnak befelé onnan az ajtók a szobákba, igazán nyílhatnának kifelé is, az praktikusabb lenne. Amikor fehérre volt festve, még inkább kiütköztek az architekturális idétlenségek, úgyhogy ezért festtettem le pipeződre, hátha az segít. Segített egy kicsit, de ettől még éppúgy kisgiliszta maradt a nyomorult.

A nemszeretem helyek és terek sorsa nálam általában mindig ugyanaz: raktár lesz belőlük meg lomtár, ahová odalöködöm azokat a dolgokat, amelyek fontosak és hasznosak ugyan, de nem tudom hová pakolni őket, na meg természetesen azokat is, amik nem fontosak és nem hasznosak, de mégsem kidobhatóak (ha van ennek valami értelme. Amikor leírtam, még volt.). Tárolás orrba-szájba, lehetőleg úgy, hogy ne legyen túlzsúfolt az ambiansz, de hát ezt hogyan csinálja meg az ember egy gilisztában, grr. Ja, meg a könyvek. Nálunk a házban mindenhol vannak könyvek, kivéve a fürdőszobákat, mert leginkább zuhanyozni szoktunk, meg a budikat, mert jó az emésztésünk.

Az emeleti folyosón ennélfogva állandóan káosz van és kupleráj, szedett-vedett bútorok és ide-még-jó-lesz szőnyegek. A bútorok, amiket első kézből szereztünk be, nagyrészt fehérek, de az uraságoktól levetett holmik esetében még ez sem igaz, és az általános nemszeretemség meg ide-még-jó-lesz meg hát-ezt-hová-suvasszam-el következtében az emeleti folyosónak egyidejűleg sikerül teljesítenie, hogy sivár és zsúfolt legyen.

Úgyhogy az idei év egyik nagy projektje abban áll, hogy az emeleti folyosót gatyába rázzam, ezt a gatyába rázást pedig a lehető legkevesebb befektetéssel, mert ha találnék az univerzumban valahol egy ráérő és hülyeségekre nyitott asztalost, lenne itt szőlő, búza meg lágy kenyér is, de nekem már nem lenne gatyám. Ennélfogva a bútorzat marad, de megpróbálom kihozni belőle a legtöbbet, amit lehetséges. Legyünk realisták: ez a giliszta sose lesz más, csak egy közlekedő raktár, de ez nem jelenti azt hogy ne lehetne egy esztétikus raktár. Papagájsegg színekben, természetesen, mert azért mégsem engedhetünk az elveinkből.

Az akció a marha nagy komóddal indult, és mostanra már sikerült a fölötte lévő polcot is gatyába rázni, így most arról mesélek, de előbb hadd mutatok egy “előtte” fotót, amit még május közepén lőttem. Ha esetleg nem hittétek volna el a “raktár és lomtár”  kitételt.

Voálá.

Bályos, mi? Bezony, ez volt az a polc, amire felhajigáltam mindenféléket, amiket nem tudtam máshová tenni. Ja, és persze itt lakik a cipőim egy része is, növelendő a zűrzavart. Úgy négy évvel ezelőtt már nekifogtam, hogy bevonjam öntapadós tapétával a cipősdobozokat, amik Imelda Marcos gyűjteményét tárolják, de az vajmi keveset segített az általános gondokon.

Az általános gondok egyik része nyilván maga a függőpolc, ami (mondanom sem kell) szintén uraságoktól levetett holmi, még anyósomék miskolci lakásából származik, és, ha jól emlékszem, sógornőm leányszobájában ült a falon. Amikor anyósomék mellénk költöztek, hozták ezt is magukkal, és használták is egy ideig, de aztán lett nekik jobb, mi pedig nyilván befogadtuk.** Úgyhogy lett nekünk a pipeződ falhoz meg a fehér bútorokhoz meg a kilencvenes-évek-türkize komódhoz egy basz nagy barna izé, ami jól összenyomta a teret.

Na ennek ugrottam én neki most nyáron. Mindenekelőtt leszedtem róla mindent,

aztán körberagasztgattam maszkolószalaggal a kellő stratégiai helyeken.

A cél az volt, hogy ami igazi fa, azt lefestem, a laminát meg marad úgy, ahogy volt. Tehát gyakorlatilag a frontokon meg az oldalakon található léceket kellett lekennem.

És le is kentem ződre, le én.

(Igen, ez ugyanaz a festék, amivel a budi padlóját kentem le. Már eredetileg is ez volt a cél, de meg kellett várnom, mennyit vesz fel a vécé padlója, nehogy ott álljak siránkozva, hogy nincs elég.)

Amikor tavasszal kikevertettem a festékeket a Mogorvák Klánjával, a cipősdobozok is eszemben voltak, és a háttérben azokon is dolgozgattam, amíg az összes többi melómmal tökölődtem. Emlékeztek még erre?

Na hát ide kellettek azok a dobozok. Is.

Amíg száradt a festék, én beleálltam fejjel a további szelektálófeladatokba***, aztán amikor végre lehetett pakolni, leszedtem a maszkolószalagot, lemostam az ide-oda kenődött festékpöttyöket, és nekiláttam tetriszezni a dobozokkal, amíg végül azt nem mondtam, na így.

Mint már elhangzott, ez továbbra sem lesz más, mint egy raktár, de azért nézzen már ki valahogy, a jebezeusát neki. Ráadásul minden adott volt már a házban, amit felhasználtam a polchoz, kivéve a négy frissiben vásárolt ikeás irattartó papucsot. Kicsi sóher lelkem olvadoz, juhé.

Folytköv. Még van mit dolgozni a gilisztán, hajaj.

 

* A lakásunkról azt szoktam mondani, hogy az egy háromdimenziós giliszta. Mert tényleg.

** A felszerelést a Repülő Kutató meg apósom végezték távollétemben, és amikor hazajöttem munkából, kicsit megütött a guta, mert ezek a drága emberek a komódhoz igazították a polcot, nem a ki-be szögellőző falhoz. “De hát kicsi vízicsiga”, mondtam neki kétségbeesetten, “nem magyarázta el még neked senki, hogy a mozdíthatatlant a mozdíthatatlanhoz viszonyítva érdemes felpakolni?” Úgy fest, nem.

*** Le kellett szednem kettő 106 magas Billyről összesen vagy háromszáz könyvet, és újrarendeznem mindent mindennel, de erről majd később.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/28 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/331 – Apropó fekvés

A mai nap így kezdődött, és ezt azért láthatjuk, mert a Repülő Kutató orvul lefotózta:

Hogy némi szöveges magyarázatot is adjak: ő a földszinten aludt a hencserén, én meg nyolc tájban kiájultam a futonomon, éjfélkor felébredtem, feltakarítottam a macskahányást (Nagyseggű Maruszja nem szereti a változásokat, főként azokat, amelyek az ő esti “simogattyál” rituáléját* dúlják fel), majd bemásztam az ágyba, ami jelenleg a hálószoba összes bútorával együtt a sarokba tolva várja, hogy visszatologassa őket valaki. Nyilvánvalóan én.

Ja, és ami a festést illeti, annak a végeredménye a szekrény tükrében tekinthető meg.

* Az este nálunk mindig úgy ér véget, hogy Poci felkíséri a RK-t az emeletre (amikor szerinte “idő van”, nyikkantgatással jelez), eldűl az ágy mellett a kis kelimszőnyegen, amit direkt nekik vettem erre a célra, eksztatikusan fetreng, simogattatja magát, és dürrögve vall szerelmet a RK lehordott papucsainak. Na hát ezúttal a kelimszőnyeg a teraszon, a helye sehol (rátoltam a szekrényre az ágyat), a RK meg a földszinten a papucsaival egyetemben. Egy önérzetesen konzervatív macska ilyenkor nyilván lehányja az előszobaszőnyeget.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/27 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/329 – Sorsverte

Szóljatok rám, hogy emeljem fel innen a mázsás fenekem, aztán legalább pakoljam vissza azt a háromszáz könyvet, amit tegnap leszedtem polcmozgatáshoz.

Tarthatatlan, mennyire el vagyok lustulva. Még szegény sorsverte sarkantyúkánál is jobban. Ő legalább hajtott egy virágot. Egyet.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/25 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 7/40 – Egy vécé új élete

Annyit készült, mint a Luca széke, és még most sincs teljesen készen, de már használatba vehető, úgyhogy erisszük, bejegyzés. (Még nincs bent például az új vécékefe meg az új szemetes, de ami késik, nem múlik. Most egyelőre vegyük úgy, hogy beállított fotókat kaptok, mint azokon a magazinképeken, ahol egyik lámpának sincs zsinórja. Nézzetek majd meg néhányat, igazán vicces, ha az ember már tudja, mit keressen.)

Amikor négy évvel ezelőtt átmázoltam a fürdőszobát, erről itt ni, a maradék festékeket szépen félreraktam azzal, hogy majd, most, mingyámingyá átkenem a vécét is.

Ugorgyunk négy évet.

Egy ismerősöm azt mondta erre, hogy mi bajom van vele, olyan retró. Hja. Hát éppen ez a baj. Amikor az ember azt mondhatja, hogy jajdecuki, ilyen volt nagynénéméknek is 1999-ben, amikor elmentem hozzájuk nyári vakációra, az bizony nem egészen ugyanaz, mint mikor 1999 óta ezt nézegeted mindennap a saját lakásodban.

Úgyhogy nekiestem. Mindenekelőtt az oldalfalról szedtem le a csöveket takaró anyámkínját,

aztán kipucoltam mindent, amilyen alaposan lehetett, és körberagasztottam maszkolószalaggal.

(A vécékagylót csak letakartam fóliával, ez pedig hiba volt, le kellett volna szerelnem róla az ülőkét is, amikor ugyanis ráálltam, hogy bemázoljam a plafont, eltört az ülőke csuklópántja. Végül persze jól jöttem ki ebből is: a Repülő Kutató megújult tisztelettel és félelemmel nézett rám, amikor bejelentettem, hogy “eltörtem a budifedőt”, a pincében meg – emelje fel a kezét, aki meglepődött – volt pót-csuklópánt. Úgyhogy most már azt is tudom, hogyan kell le- és felszerelni egy vécéülőkét. Sose tudni, mikor jön jól egy ilyen tapasztalat.)

A fürdőszobában nem festettem le a plafont, de itt attól tartottam, hogy nagyon durva lesz a kontraszt, ha lent spenótzöld lesz az egész miskuláncia, felül meg hófehér, úgyhogy nekiestem egy előrekevert falfestékkel meg a teddihengerrel. Az “Őszi avar” fantázianevű falfesték, mint ezt már említettem, leginkább a mandarinízű gumicukorra emlékeztetett felkenve,

de én Fülig Jimmyhez hasonlatosan nem vagyok egy szívbajos uralkodó, úgyhogy azt mondtam, jóleszaz.

Mandarinos gumicukor megszáradt, én leszedtem a maszkolószalagot, aztán visszaraktam úgy, hogy ezúttal az összes csempe szabadon maradjon. És utána jött az Otex.

Az Otex az elmúlt négy év alatt nem lett kevésbé büdös és cuppogós. Nem változott a fedőképessége sem, legfeljebb romlott. Az első réteg után így nézett ki a budi:

Mint Hisztis Myrtle klotyója, körülbelül. Na mármost én tudtam a tapasztalatok alapján, hogy a második rétegre jobb lesz, de máig is csodálattal adózom 2016-os önmagamnak, aki teljesen tapasztalatmentesen is bízott ugyanebben. Micsoda optimista voltam, hejj.

Van itt egy olyan körülmény, amire felhívnám a figyelmet, mert talán nem annyira magától értetődő: minél kisebb helyet festesz ki, annál többet kell vele vacakolnod. A vécékagyló mögött-alatt például úgy éreztem magam, mint egy artista abból a fajtából, aki egészen kicsire össze tudja hajtogatni magát, na, hogy hívják ezeket. Kígyóember, azaz.

Ráadásul három réteg kellett az Otexből, mert nem volt elég kettő. És utána még két réteg Trinát Unitop a padlóra meg a fal aljára.

A végén viszont tényleg csak gratulálni tudtam magamnak, amiért én nem vagyok egy szívbajos uralkodó.

És ilyen lett az egész, párámm.

A csőtakaró izémicsodát is lefestettem Y50R 2050 színűre, ami majdnem olyan, mint az “Őszi avar”. Muhaha. A jégimacit meg lecseréltem a rókára. (A vécébe mindig kell valamilyen plüssállat. Ne kérdezzétek, miért, mert a végén még valami olyat mondok, hogy számítani kell arra is, esetleg elfogy a vécépapír. Vö. a viccet, amiben a medve megkérdezi a nyuszikától, hull-e a szőre.)

Ja, és végre találtam egy méltó helyet a kacsáknak is, akiket már vagy tizenöt éve tologatok ide-oda a lakásban.

Hát kérem, ez történt itt Luca székével, és most van egy vécém, ami egyelőre még iszonyú festékbüdös, de így néz ki villanyfényben,

így pedig az ablakon betűző fényben,

a szemmel is látható valós szín pedig valahol a kettő között van, és én mondhatnám ugyan, hogy soha többé, de hát ismerünk engem, ugye.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/24 hüvelyk újracucc, eská, galéria, nyár, otthoncsücsü

 

7/328 – Mariana

A romlás és elhanyagolódás olyatén Mariana-árkába érkeztünk, feleim, hogy ma csak azért pintyöltem ki magam és válogattam nagy műgonddal ruhákat a korpuszomra, mert elvánszorgunk az Ikeába, átvenni a dolgokat, amiket megrendeltem onlány. Ott-tartózkodásunk nyilván egy kétperces etűd lesz arcbugyiban a csomagkiadó pultnál, és mehetnék akár pizsiben is, mert az se érdekelne senkit.

Délután viszont végre beblogolom a vécét. (Istenkém, ez milyen hülyén hangzik…)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/24 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

7/326 – Láncait

Ma tényleg csak azért kaptok rólam fotót, hogy demonstráljam, milyen az, amikor a hajam nekilát ledobni a fodrász láncait, mert amúgy kábé úgy festek, mint az országút. Egy elhasználtabb fajta országút.

Cserébe viszont az alkony roppantul pofás volt,

a hajnal pedig ugyancsak,

és előbb-utóbb elfogynak a festékeim is, újakat meg egyelőre nincs szándékomban venni, hurrá.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/22 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/325 – Elmosódott

Mivel az én életem még mindig a festékes pemzlik és más efféle hülyeségek körül forog, pont úgy nézek ki, amint ami ilyenkor elvárható, és amíg nem jutok a harminc párhuzamos projekt valamelyikének végére, azokat se tudom bemutatni. Közben meg elzártuk a vizet is, mert a fürdőszobai csappal muszáj kezdeni valamit, mielőtt nemhogy egy fremen család, de egy komplett fremen falu egész évi vízkészletének a nyakára hágunk. Ez persze a festést is hátráltatja, úgyhogy általánosságban is áááá.

Summa summárum, mára inkább beküldöm Pocit. Kicsit elmosódott a lelkem, mert éppen ugrani készül.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/21 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

7/324 – Lufi

Gondolom, ki tudjátok találni, hol jártam.

A dolgok amúgy, csak mondom, akkortól lettek véglegesen elbaszarintva, amikor anno bevallottam Líviának, hogy én egyetemen tanítok. Azóta hiába mondom, hogy “csak bátran!”, mindig roppant decens lufikat nyír belőlem.

Sebaj, ez is csak az első mosásig tart. Vagy addig se.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/20 hüvelyk újracucc, eská, nyár