RSS

újracucc kategória bejegyzései

6/169 – Logika kezdőknek

A nappalt onnan tudjuk beazonosítani, hogy van éjjel is, az édest azért ismerjük fel, mert van sós, a hétvégéről meg azért tudjuk, hogy van, mert léteznek a hétköznapok. Logikus, nem? Én például most itt éppen nagyon-nagyon határozottan felismerem a hétvégét, sőt, a szabad hétvégét, és onnan ismerem fel, hogy ma nem vagyon munkanap.

Nyilván ha kevesebbet járnék ovisok közé, ennél bonyolultabb gondolatmenetekben vezetném le, miért fogom áthéderezni a mai meg a holnapi napot, de ne várjunk lehetetlent. Hééétvége, hééétvége, héjjahó. Most még elcaplatok csirkemájért Schrödinger macskájának, és megnézem, nem jelent-e meg a piacon puszta véletlenből valami zöld izé (iszonyúan vágyom egy kis friss salátára), aztán irány a Bűnök Barlangja. Nyamnyam.

Ja, mintegy mellesleg a Repülő Kutató ismét elpályázott hazulról. Igaz, hogy hétfőn már hazajön, de ezúttal nem konferenciálni ment, hanem síelni a (szinte) komplett családjával. Mint finoman megjegyeztem neki, esetleg engem is megkérdezhettek volna, akarok-e menni. Akkor legalább mondhattam volna, hogy kösz, de nem. A végeredmény egészen pontosan ugyanaz lenne, csak más irányba biggyeszteném a számat, és az ilyesmi egyáltalán nem mellékes dolog egy házasságban, mármint hogy az asszonynak milyen irányba biggyed a szája. Gondolom én. Igaz, én túl sokat járok ovisok közé.

Huh, de ki fogok én rúgni a hámból, magára vessen mindenki, aki engem csak úgy itthon hagy felügyelet nélkül a szabad hétvégémen.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/16 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/168 – Vicces

A Repülő Kutató ma reggel azt mondta, milyen viccesen nézek ki. Jaja, csupa móka és kacagás, estig tanítással és nap közben több kilométeres gyalogtúrával oviba.

Jóvanna, igaza volt, tényleg viccesen nézek ki.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/15 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/166 – Piskóta

Tegnap majdhogynem négykézláb jöttem haza, és menet közben kicsinyt vihogtam is az egészen, hogy nédda, mennyire le tudja építeni az embert, ha fél kilenctől fél hatig pofázik – közben nyilván itt-ott szünetekkel, de hát akkor is.

Azért ne sajnáljatok nagyon. Ez egy úgynevezett tömbösítés miatt van így, a félévben összesen négy héten kell ilyen irgalmatlan hosszú napon át szövegelnem. Igaz viszont, hogy a négyből az első kettő most van a nyakamon, az utolsó kettő meg a szorgalmi időszak legvégén lesz. Na akkorra már mindenki le lesz épülve, ők is, én is. Nekik a nyolchetes gyakszi tesz be meg az államvizsgára és a zárótevékenységre készülés, nekem meg… áá, nem akarok én abba belegondolni, de komplex vizsga is van benne meg két monstre rendezvény.

Ezt a hidat persze továbbra is csak akkor gyújtjuk fel, ha majd odaértünk, ma inkább a hét hátralévő részére készülök, mert az sem lesz piskóta. Most viszont elmegyek papiért magunknak meg a macskáknak.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/13 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/162 – Nemszusi

Tegnap végül tényleg felciheltük magunkat estefelé, és elmásztunk házon kívül vacsorálni. A helyi japán (meg minden más délkelet-ázsiai) étterembe mentünk, és az időjárásra való tekintettel most sem ettünk szusit, úgyhogy még mindig én vagyok az az ember, aki eddig csak kétszer evett szusit, viszont azt mindkét alkalommal a japán nagykövetség ünnepi fogadásán, amit a császár születésnapjának tiszteletére rendeztek.

Igen, továbbra is nekem van a legérdekesebben unalmas életem a világon. A mai napra pláne roppant nagy izgibizgit tervezek, merthogy nem megyek sehová, cserébe viszont kiborítom a szekrényt. A káosz esmég úrrá lett azokon a területeken, úgyhogy egy ideje csak azt a részét használom a készletnek, ami rögtön szembenéz a vállfákról. A többit gondosan kikerülöm tekintetemmel, és gyorsan rácsukom a szekrényajtót, mielőtt kizuhanna. Kedden viszont definitíve elkezdődik a tavaszi félév, és annak már valahogy úgy kellene nekiugrani, hogy ne csak fél tucat nyafogóruhát rotáljak körbekörbe.

Ha már a fejemben úgyis csak szürke pép van, legalább kívülről fessek úgy, mint aki pontra van téve.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/09 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/158 – Átmenetileg

Kicsinyt le vagyok robbanva átmenetileg, de nem kell idegeskedni, holnap már megint pörgés lesz, akár le vagyok robbanva, akár nem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/05 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Intermezzó – Mint a gázok

Igen, kétségtelenül éppen olyan vagyok, mint a gázok. Mármint hogy maradéktalanul kitöltöm a rendelkezésre álló teret.

Előtte:

Utána:

Ilyenkor csak azt a kérdést nem tudom megválaszolni, hol a francban tartottam eddig ezt a sok szart? Oké, tudom, nagyrészt a padlón.

Viszont szembesülvén a helyzettel, kénytelen voltam oda konkludálni, hogy ha jót akarok magamnak, méteráru-vásárlási stopot kell hirdetnem. Úgyhogy mostantól addig nem veszek méterárut egy ficnit sem, amíg az ittlévő készletből nem varrok legalább tíz holmit. Figyelembe véve, mennyire fogok ráérni, ez valószínűleg jó ideig eltart…

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/03 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/149 – Még mindig az optimizmusról

Nem tagadom, igencsak szűkében vagyok. A cicc bágyadt, és lógatja a fejét, és nem nagyon akar enni. Diktáltunk bele csirkemájat kis cafatkákban, de nem evett sokat. A kanült viszont kiszedte magából valamikor hajnalban (amikor fél négykor ránéztem, még benne volt, azután tehette). Ráadásul ma délután bűnrossz cicagazdik leszünk, én legalábbis annak érzem magam – bevisszük a kórházba, hogy megkapja a mai infúzió-adagját, és ott is hagyjuk éjszakára, mert holnap ő ismét infúziót kap, nekünk viszont mind a kettőnknek reggeltől estig és látástól mikulásig dolga van. Nem is tudjuk hazahozni csak este.

Csak az a kurva tehetetlenség, csak az ne lenne.

 
16 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/27 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

6/147 – Kismókus, nagymókus

Nem állnak túl jól a dolgok, feleim, Celofánt ma elvittük orvoshoz, mert finnyálkodik az ételre, és fogy, és általánosan nyamvadtabb, mint általában. Vérvétel, ultrahang, röntgen, belenyomtak egy infúziót, holnap is visszavisszük meg holnapután is, és nincs rendben a mája szegénykémnek, és egyáltalán, oáá.

Ha nincs más álamügyetek fojóba, drukkoljatok kicsit a hülye kiscicánknak, akinek ugyan közepesen barátságtalan természete van, és nem hízelgős és nem is túl kedves, de családtag, és az ilyesmit mindig elnézzük a családtagoknak, különösen azoknak, akiknek csak négydekás agya van.

Én mindeközben tényleg megvarrtam magamnak egy új ruhát (nagyrészt azért, hogy eltereljem a saját figyelmemet, amíg arra vártunk, hogy bedugjuk a macskát a hordozóba, és elvigyük a dokihoz), és most mingyá elmegyek a barátnőimmel találkozni, és istenbizony bűntudatom van miatta.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/25 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

6/146 – Elővigyázatosság

A tegnapi kriminális reggel után, mikor mínusz négy fokban és szinte vízszintesen eső hóban szobroztam végtelen ideig a buszmegállóban, az lett a legfőbb prioritásom, hogy ne üssön le valaminő takonykór. Jövő héten vizsgáztatok (elvileg három napon is, de ha nem akar javítani a jegyén senki, megúszom eggyel), pénteken (holnap) pedig találkozóm van a barátnőimmel. Ez utóbbit már háromszor helyeztük át újabb és újabb időpontokra, mert valaki mindig a) fel volt fordulva, b) fülig állt a határidőkben, c) mindkettő. Na hát ezúttal nem én szeretnék lenni ez a valaki.

A fentiek szellemében, ha nem jön közbe semmi, ma itthon kuksolom át a napot több kanna tea, valamint pokrócok és mackák meghitt társaságában. Nagyon ajánlom, hogy ne jöjjön közbe semmi.

Igen, ma is ugyanaz a ruha van rajtam, mint tegnap, őtözködős bloggerek szégyene aki stb. stb. Nem baj, holnapra varrok újat. És most ezzel csak félig-meddig vicceltem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/24 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/145 – Hóhelyzet

Reggel 6:55-kor kivonultam a buszmegállóba. 7:48-kor el is vitt végre egy busz.

Köszönöm, csak ennyit óhajtottam közölni mára.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/23 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/januári 10×10 – eredmény

Ezt is sikerült.

        

        

Köztünk legyen szólva, így öt hónap és öt tízszertízes készlet után csak mérsékelten látom ennek az izének a kihívás-faktorát, én úgyis bármit képes vagyok felvenni bármivel. Úgyhogy tessék, újabb lehetőséget kaptok arra, hogy véleményezzétek a dolgokat.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/22 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Címkék:

6/143 – Blue Monday

Állítólag (az internetek azt mondják, oszt kik vagyunk mink, hogy ne higgyünk az interneteknek) ma van az év legesleginkább nyomasztó napja, január harmadik hétfője, úgy hívják, hogy Blue Monday, és ebben az évben már nem is lesz ennél rosszabb.

Ha az embernek úgymond normális élete van (értsd: nem lóg ki semmilyen szempontból, megfelel a társadalmi elvárásoknak, és megtartja a tradíció szentesítette szokásokat), teljesen logikus, ha éppen mára jut el oda, hogy “utálom az egész világot”. A tél már tart egy ideje, és nem is nagyon akarja abbahagyni. Mindenki feketében ácsorog a buszmegállókban, mint egy sereg varjú. A csizmán kiüt a só, a szép piros kesztyű fél párja elveszett, a kabátot meg rég el kellett volna vinni tisztíttatni. A karácsony izgalma és öröme már messze, de még megvan a hitelkártyán az ajándékvásárlásból maradt lyuk, és megvannak még a bejgli és az ötfogásos vacsora következményei, a röcögő hájacskák is. A szilveszteri fogadalmak jelentős részéről azóta kiderült, hogy nem lesz belőlük semmi, kiürültek a konditermek meg a salátabárok, már ráordítottunk a gyerekre, és stikában elszívtunk fél doboz cigit is, az a több zsák átabotában összehajigált bébiholmi pedig még mindig ott zsúfolódik az ágy alatt, pedig annyira elszántak voltunk, hogy legalább azokat rendszerezni fogjuk, ha már a lakás többi részét lehetetlen. Mindehhez ráadásul még hétfő is van, a hét első munkanapja.

Nekem nincs igazán normális életem, már legalábbis a társadalmi konvencióknak nemigen felel meg, a karácsonyt sem azok szerint tartom meg, a szilvesztert sem, és a Blue Monday-t sem, ami azt illeti. Ez csak egy nap a januárból, ködös meg deres ugyan, de csak egy januári nap, viszont tényleg megértem, ha mások ezt érzik a legnehezebb napnak belőle. Marha könnyű volna most arról prédikálni, hogy merj egyedi lenni! meg hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, meg különben is, ki tartott pisztolyt a fejedhez, hogy háromszor is repetázz a töltött káposztából, és mindenáron megvedd azt a plazmatévét? Önelégültnek lenni olyan egyszerű, mint a pof. Bezzegén. Bezzegén ugyanannyit nyom, mint karácsony előtt, Bezzegén nem költötte rá a gatyáját is fölösleges ajándékokra, sőt, Bezzegénnek még munkanapja sincs január harmadik hétfőjén.

Csak hát, kéremszépen, énnekem igen kevés affinitásom van az egyszerű és maguktól értetődő dolgokhoz, ezzel pedig nem dicsekszem vagy panaszkodom, csupán elmondom, hogy ez van. Nálam a Blue Monday valószínűleg valamikor március vége felé üt be, téli depresszió helyett nyáron fogok nyígni, és egy csomó egyelőre előreláthatatlan időpontban fogok keservesen nyikorogni, nem január 21-én. Néha még szinte szeretném is, ha ilyen egyszerű lenne az egész: “csak a mai napot kell túlélni, és ennél rosszabb úgyse lesz sose az egész évben”, de hát nekem nem ezeket a kártyákat osztották ki a nagy zsugapartiban.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/21 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/142 – Porka

Ma éjjel kicsit keresztbe álltak a dolgok, merthogy újólag letarolt a preindusztriális korok bioritmusa (értsd: elaludtam kilenckor, felébredtem egykor, vissza se tudtam aludni fél ötig, aztán mégis, de bár ne tettem volna), ennélfogva most kábé úgy érzem magam, mintha mozsárban törögettek volna egész éjjel. Ez talán nem teljesen független attól, hogy álmatlanságomban nem volt jobb ötletem, mint bevonulni a Bűnök Barlangjába, és mélán horgolgatni egy ideig, miközben Poci édesen tehénkedett rajtam, és időnként megpróbálta elvenni tőlem a cuccot.

Végül, mint már mondtam, sikerült visszaaludnom (bár ne tettem volna, ezek a hajnali rémálmok tényleg szó szerint rémesek), aztán arra ébredtem, hogy odakint porka havak esedeznek, de nekünk muszáj elmennünk hetibevásárolni, most azonnal, mert csak most áll rendelkezésre egyidejűleg a RK, Emese meg én.

Na hát ezek után tessék bíráló szavakkal illetni, hogy éppen mi esett a fejemre a tízszertízes készletből.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/20 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

Címkék:

Eská 6/21b – Farmerből táska – a leírás

Hosszú és képnehéz bejegyzés lesz, készítsétek be a teát/kakaót.

Szabásminták és receptek az én kezem alatt igen gyorsan át szoktak alakulni: ami egyszerű volt, az bonyolult lesz és fordítva, de leginkább fordítva. Most is, amikor táska-szabásmintát kerestem a farmernadrág szétnyírásához és újra összerakásához, biztos voltam abban, hogy itt-ott elszalad velem a ló, és véletlenül sem azt csinálom, amit a recept mond.

Pedig ez egy igen jó és alapos recept. (Én csökkent értelmű persze elsőre azon kezdtem nyafogni, hogy minden hüvelykben van, most számolhatom át centire, de aztán persze rájöttem, hogy a mérőszalagom túloldalán hüvelykbeosztás van. Uuuupszi.) Mivel ez tényleg jó és alapos recept, nem is fogok leírni mindent, amit csináltam, csak amit változtattam rajta.

Mindenekelőtt kezelhető méretű lapokká nyírtam szét a farmert, aztán összehordtam a szokásos kincsecskéket, amiket fel akartam használni hozzá.

Egy kis hulladék bútorszövet-csík (jó lesz majd a pánthoz), maradék trikotázs meg egy öreg turkált lepedő, amit már vagy tíz éve nyírogatok szét mindenféle projektekbe, de még mindig van belőle. Ja, és horgolt tallérok, mert azokból irgalmatlan sokat gyártottam a buszútjaimon, és valamibe el kell suvasztani egyet-egyet, neszpá.

Mindenekelőtt összevarr-szétvág-trükközik módszerrel megteremtettem farmerből a táska elejét-hátulját meg a két zsebét.

Mint észrevehetitek, arra törekedtem, hogy a kész táskán ne legyen látható varrásvonal, a zsebek majd szépen takarják egymást. A képen látható állapotban már fel van vasalva a darabokra a közbélés, ami szintén a nálam szokásos vicces és változatos módon jött össze.

Nagyon régóta nem használok közbélést (nem nagyon varrok olyasmit, amibe kéne, vagy ha kéne, nagyúrian kihagyom), de ezúttal úgy gondoltam, szófogadó leszek. Tudtam, hogy van egy cipősdobozban mindenféle rávasalható maradék közbélés, de amikor azt olvastam, hogy rávasalható flízes melegítő közbélés is kéne, azt mondtam, muhaha, na azt aztán biztos nem találok.

Találtam.

Komolyan, ami ebben a kupiban nincs, az nem is létezik. Visszagondolva, kábé hatezer éve használhattam valami falvédőhöz, mert egy igen vicces formájú darabot találtam belőle, egy tizenöt centi széles, több méter hosszú csíkot.

Höhh, tudjátok, mikor szoktak engem zavarni az efféle apróságok. Ha csíkok, hát csíkok.

Igen, így festett a végére, mikor felvasaltam.

Az eredeti recept kifordítom-befordítom módszerrel csinálta volna a zsebeket, de ott ugyanabból a pamutvászonból van a bélés is, mint a külső oldal, nálam ez úgy festett volna két jelentősen eltérő vastagságú anyaggal, mint az ökörhugyozás. Így hát inkább csak rácikcakkoltam a zsebek bélését a farmeranyagra,

és a pólóanyagból kivágott csíkokkal csináltam rájuk paszpólt.

A továbbiakban az eredeti recept szerint jártam el, de mielőtt még felvarrtam volna a legalsó zsebet, kézzel ráöltögettem a horgolt tallérkát.

Az eleje-hátulja összevarrásakor a táska alját megerősítettem pár sor cikcakkal, hogy szép laposan kifeküdjön.

Na innentől kezdődött el a kisbencézés, merthogy nyilvánvaló volt, a táska bélését is paszpóllal fogom majd elszegni, és ezért úgy gondoltam, előbb felvarrom a hurokgombolást meg a szíjat, csak utána jöhet a bélés.

A szíjat a bútorszövet-csíkból csináltam, flíz közbélés rávasalva, viszont a belső részét a béléspamutból kivágott és formára vasalt hosszú csíkkal fedtem le, tecciklátni.

Sem ennek a felvarrásáról, sem a hurokgombolás elkészültéről nem csináltam fázisfotót, de a végeredmény ilyen lett, ni:

Meg ilyen, ni:

A recept félkarikákat meg karabinereket is kér a szíj rögzítéséhez, de én úgy gondoltam, ezt most kihagyom.

A bélésnél már erőt vett rajtam a türelmetlenség, úgyhogy semmi “másfél hüvelyk élű négyzetet kivágni a sarkából”, nix. Egyetlen darabból vágtam ki elejét-hátulját, és a szokásos módszerrel képeztem benne öblöt:

Nyilván még mielőtt összevarrtam volna a bélést, kialakítottam benne a zsebeket,

és a zseb sarkára felbiggyesztettem egy picike karabinert.

Szinte minden általam varrott táskában van ilyen, áldásos módon megakadályozza a kulcstartót, hogy lesüllyedjen valahová a táska aljára a jurába vagy krétába vagy valami ennél is mélyebb földtörténeti korba.

Ezután már csak a bélés bevarrása következett. Eredetileg kicsit hosszabbra szabtam, mint a táskát, így mikor belehúztam, elegyengettem, és összegombostűztem a két réteget,

biztos lehettem benne, hogy legalább olyan mély lesz a bélés is, mint maga a táska.

Végigcikcakkoltam a kettőn, levágtam a fölösleget, aztán erre is rárittyentettem a pólóanyag paszpólt, és végül felvarrtam a hurokgomboláshoz a gombot.

Táska, rutyutyu.

Most én erre meglehetősen büszke vagyok, de (bizarr, tudom) nem látom magam előtt, amint ezzel lődörgök bele a világba. Egyelőre megpróbálom rátukmálni a húgomra, de ha neki nem kell – nos, akkor majd meglátjuk, mi lesz vele.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/19 hüvelyk újracucc, eská

 

Eská 6/21a – Farmerből táska

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Remélem, megértitek, ha most egyelőre hanyagolom a komplett folyamat leírását, ehelyett inkább csak egy Tuborgot szeretnék. Dicséreteket viszont addig is szerényen, ámde öntudattal fogadok.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/18 hüvelyk újracucc, eská

 

6/140 – Tyehnyika

Mivel két passzív félév után megint belecsapok a lecsóba doktori tanulmányaimmal, ma reggel nagy dérrel-dúrral nekiláttam befizetni a tavaszi félév tandíját. Egészben, hogy csak egyszer fájjon. Elvileg három részletben kell bepengetni, de akkor három határidőt kéne fejben tartani, nem csak egyet, ráadásul ezek az átutalások mindig akkora macerával járnak, hát gondoltam, essünk túl rajtuk egyetlen kupacban, egye meg a fene.

Mint tudjuk, én olyan optimista vagyok, hogy a fal adja a másikat, ezért felkészültem, hogy órákon át fogok szórakozni a procedúrával, miközben a Neptun folyvást kivág a csába. (Nem tudom, a hallgatói Neptun mindenütt kidobja-e az embert tíz perc után, a PTE Neptunja speciel ezt teszi. Jó, nyilván csak akkor dob ki, ha nem nyúlsz hozzá tíz percig, de már jó néhányszor megesett, hogy türelmetlen ember nézi körbeforgó karika, aztán egyszer csak a rendszer derűsen közli, hogy lejárt az idő, vissza az első rajtkockára.) Na hát ezúttal igen kedves meglepetés ért, a két passzív félévem alatt valamikor a befizetés módszere is nekilátott lépést tartani az infotechnológiai robbanással, megjelent a bankkártyás befizetés opciója. Tíz perc, két esemes, és máris kevesebb lettem százezer forinttal meg egy plusz nyűggel.

Azt az időt, amit nyertem a réven, nyilván bölcsen kellene elvernem a vámon, de juszt se fogom azt csinálni, erre a hétre elég volt a nagy és okos és komoly dolgokkal foglalkozásból. Na nem mintha eddig túlzásba vittem volna, aprócska és morgolódós lépésekben haladok mostanság mindennel, és általánosan nyűgös vagyok a feladataimtól. Mondhatni, a jól ismert januári menetrend érvényesül most is a szokásos huzavonákkal meg siránkozásokkal, de azért valamiképpen eddig mindent sikerült teljesítenem határidőre, és ez a továbbiakban is sikerülni fog, mert hajh, a kötelességtudat meg hajh, a lelkiismeret.

Most viszont, mint látható, felvettem a farmervarró jelmezemet, úgyhogy sejthetitek, hol és mivel fogom elpazérolni a mai napot. Desőt, mindaddig abba sem hagyom, amíg nincs valaminő felmutatható végeredmény.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/18 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/138 – Bévülről

Borzasztó nagyok ám a természet csodái, bizony mondom én néktek, kedveskéim. Jelenleg például egészen váratlan módon másnaposnak érzem magam, ami azért borzasztó nagy csoda, mert utoljára múlt csütörtökön ittam meg egy sört, azóta pedig csak alkoholtól mentes folyadékokat fogyasztottam. Ezzel együtt is enyhén szédelgek, folyik az orrom, és tompán fáj a fejem. Jelzem, ez mintegy törvényszerűnek látszik: végre emberek elé vihető állapottya van kívülről a fejemnek, hát akkor uccuneki, hadd romoljon el bévülről.

Nagyon remélem, hogy ez az izé most nem egy takonykór betörését jelzi, mert ahhoz marhára nincsen semmi kedvem, a jövő héttől pedig időm se. Jó, időm elvileg most sincs, de ezen a héten legalább nem kötelező talpig díszben állnom a vártán intézményi nyílt napokon (kettőn is, mint ez a jövő héten várható). Mindenesetre most sincs jobb ötletem, mint bevonulni egy pokróccal, egy kupac szakirodalommal meg egy bögre teával a futonomra, és várni, amíg ez elmúlik. Az agyam jelenlegi állapotát tekintve nem jósolok ugyan nagy jövőt a szakirodalom tanulmányozásának, de hát a remény hal meg utoljára, neszpá.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/16 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/137 – Kettőt egy csapásra

Hát, mókuskáim, ilyet még eddig nem köpött a zuniverzum, és valószínűleg nem is fog. Reggel kilenc és délután fél kettő között szinte folyamatosan szépítettek, előbb kozmetikus, aztán fodrász.

Szibarita váz. Csak ennyit mondhatok. Meg hogy muhaha.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/15 hüvelyk újracucc, tél

 

Címkék:

Eská 6/20 – A maradékok dicsérete

Ha nem vigyázok a pofámra, valószínűleg még nyáron is a pulcsikat és farmereket fogom farigcsálni, mert itt ebben a vircsaftban nincs olyan, hogy túl kis darab maradék, minden apró ficlinek funkciót kell adni, és addig nincs megnyugvás, amíg az utolsó körömnyi anyagcafat nem talál helyet magának valamiben valahol. Olyan vagyok, mint egy fogyókúrázó nő, aki csak hetente egyszer enged meg magának egy szelet sütit, de a legapróbb morzsákat is felcsipegeti, sőt, ha nem néz oda senki, még az odakenődött krémet is lenyalja a tányérról. Mindez persze különösen annak a tükrében vicces, hogy mennyi de mennyi anyagom van.

Mindezt azért mondom el, mert a rózsaszín pulóverből én megcsináltam a rózsaszín sapkát, és ezzel akár hátra is dőlhettem volna, de hát ne viccőjünk már, itt most rólam van szó. Mert például, ugye, ha levágjuk a pulcsi egyik ujját, aztán arról le az alsó passzét is, és a maradékot fellaskázzuk…

És aztán elővesszük azt anyagdarabot, amit az ősöreg nyafogóruha aljáról vágtunk le átalakításkor

Aztán utána ííígy teszünk…

aztán meg ííííígy…

hát kérem, onnan marha gyorsan eljutunk oda, hogy erre jöhet akár néhány polártallérka is, úgyszintén a maradékos szütyőből,

akkor pedig, uccu neki, miért ne virágocskázunk rá orrvérzésig.

És akkor virágocskáztam. Nagyjából orrvérzésig. Amikor meguntam, varrtam (nyilván szintén maradékokból) hátlapot neki,

és tessék, már megint van egy új párnánk a házban.

A nyafogóruha aljáról levágott csíkból már csak egy kevés tömőanyagra való maradt, de a rózsaszín pulcsinak még megvan a fele eleje, fele háta, fele ujja, és nyilván az sem mehet kárba.

Nem is fog.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/14 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/136 – Hajajaj

Miután két napig csak az alsó végemet mutogattam felemás zoknikban meg a ficliket és recikliket, amikkel éppen szórakoztattam magam, valószínűleg ideje demonstrálnom, hogy fejem is van, tessék.

Az, hogy mire használom azt a fejet, és hogyan fest az a fej, már más kérdés. Ezen a héten nem kell vizsgáztatnom, ehelyett összeszorított foggal kéne fejest ugranom a tudományba meg önmagam tataroztatásába (igen, ehhez már én nem vagyok elegendő, ki kell szerveznem a munkálatokat), amíg még van rá időm, és nem szív fel a következő vizsgahullám meg a jövő heti nyílt nap-kupac. Önmagam tataroztatása ez utóbbihoz lenne nélkülözhetetlen: viszonylag kulturáltan kéne festeni ahhoz, hogy eléggé meggyőző legyen, amikor éppen jövendő hallgatókat próbálok becsalogatni kis mézeskalács házikónkba. Ehhez képest ma reggel, amikor belepillantottam a tükörbe, a nyolcvanas évek eleje nézett szembe velem, sőt, konkrétan Nina Hagen.

Nina Hagen

Smink nélkül, nyilván. És húsz évvel öregebben. Eh, legyünk őszinték, úgy néztem ki, mint Jancsi és Juliska boszorkánya.

Azóta már megfésülködtem, bár ez vajmi keveset segített a helyzeten, és ruhákat hajigáltam magamra, ami úgyszintén. Én ugyan azzal indítottam, hogy a remény színe a zöld, az energiáé a piros, de egy magára valamit is adó punkhercegnő biztosan nem vett volna fel olyan cuccokat, mint máma én. Sőt, egy magára valamit is adó tanár, kutató, de akár mérlegképes könyvelő sem, maximum egy erdei boszorkány. Vagy egy bohóc.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/14 hüvelyk újracucc, eská, tél