RSS

újracucc kategória bejegyzései

8/248 – 15%

Nem tudom, tifelétek milyen időjárás volt tegnap este, de nálunk akkora vihar, hogy elment az áram, és nem is jött vissza vagy másfél órán át. A Repülő Kutató némiképp aggódva megkérdezte, van-e a házban mécses, és ha igen, tudom-e hol. Hahh, naná hogy van, és naná hogy tudom. (Bárcsak a külső memóriát is tudnám, azt két hét alatt sem találtam meg, grr.)

Tíz perccel később már úgy néztünk ki, mint egy New Age bolt, én meg elővettem jobb híján a horgolnivalót, mert azt félvakon is tudom (be lett ez már gyakorolva Sz. e., vagyis szopornyica előtt a 880-as buszon, esténként munkából haza). Igaz, éppen egy olyan projekten dolgozom, amiben van két rózsaszín, egy bordó és egy furalila, a többi meg az a fajta szürke, krumpliszín és zöld, ami sötétben mind szürkének látszik. Eh, mit nekem Hekuba, jóleszaz.

Elég jó is lett.

És ekkor a RK konstatálta, hogy a telefonján már csak 15% töltés van, ami nyilvánvalóan tragédia. Gondolom. Nekem a telefonom még mindig csak egy ébresztőóra meg egy olyan hely, ahová beesnek a banki esemesek, hetente egyszer használom beszélgetésre, akkor is anyámmal, és az esetek nagy többségében ő hív fel.

Mindenesetre a telefont cumira kellett tenni, és az adott pillanatban áram híján csak Emese állt rendelkezésre, úgyhogy a RK bedurrantotta a kocsit, rátette töltőre a telefont, ő meg kiült a teraszra viharkabátban egy whiskyvel, mert mi van, ha valaki éppen ebben a dögletes időjárásban akarna ellopni egy hétéves kocsit egy zárt udvarból. A következő fél óra azzal telt, hogy én békésen ültem itt bent a horgolásommal mécsesek lobogó fényében, a macskák dekoratívan széthajigálva szundikáltak körülöttem, a RK meg ült kint az orkánerejű szélben, és időnként kommentárokat fűzött hozzá. Nem hallottam jól, miket mondott (elég kafa a szigetelés), de nem tűnt különösképpen elégedettnek.

Aztán a vihar, amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan elállt, a villanyt visszaadták, Mr. Jég Dupla Whiskyvel pedig bevacogott a teraszról, boldogan újságolva, hogy plusz 13%-ot sikerült ráverni a töltésre. Köszönjük, Emese.

Ma hajnalban ötkor már ilyen csuda napfelkelténk volt,

a szőrös terroristák meg rögtön azt kérdezték, hol a kaja.

Egy ideig várniuk kellett, mert ki kellett csomagolnom A Szőnyeg. Ma van a RK szülinapja, és mivel semmit sem tudott kitalálni, hogy mivel örvendeztessem meg, eldöntöttem önfejűleg, hogy kap egy szőnyeget. (Vö. az ősöreg vicc a papagájjal és a babkávéval, eszi, nem eszi, nem kap mást.)

A Szőnyeg már hétfő délelőtt megérkezett, de én az önuralom mestere vagyok, és egészen máig nem csomagoltam ki, mert mégiscsak ajándékba lesz, neszpá. Nos, az nyilvánvaló, hogy ajándékba lesz, de valószínűleg nem a RK-nak, nem a lakásnak, és nem is nekem, az első ugyanis az volt, hogy Poci kipróbálta,

aztán Maci is kipróbálta volna, de Poci aszonta, hessinnen,

ez a szőnyeg tökéletes arra, hogy én én segget nyaljak rajta, a magamét,

szóval, higgyétek el, ez az ENYÉM.

Hát így állunk most, Pistikáim, és én újabb kísérleteket teszek arra, hogy megtaláljam azt a rühes külső memóriát, de ha esetleg nem sikerül, akkor sincs veszve a haza. Már csak másfél hét van hátra ebből a nyavalyás digitális szorgalmi időszakból, bár utána meg online alkalmassági vizsgákkal és szakdolgozatok bírálatával kell nyűglődnöm, de azon a hídon akkor megyünk át, ha már odaértünk.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/06 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/246 – Sőt

Ha netán hiányoltatok volna: nyugi, még megvagyok, sőt, hajat is mostam.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/04 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/245 – Vakarózik

Reggel fél hat óta fent vagyok, azóta próbálok valamit kitalálni, amit beblogolhatok, ami elég vicces meg mókás meg színes meg vidámító, de öt óra alatt sem találtam mást, csak ezeket itt.

Amúgy persze a valóságban éppen alszanak, mi mást.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/05/03 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/243 – Énekszó helyett

Dalköszöncse most sincs, van helyette piac. Nyilván fel kellett vennem az új cipőmet, mert ha az embernek van egy új cipője, azt fel kell venni, nemde. És ha úgyse megy az ember sehová, csak a piacra, akkor oda.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/05/01 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tavasz

 

8/április

Nemáá, megint eltelt egy hónap. Galéria!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, tavasz

 

Eská – Alakul

Mint púpos gyerek a prés alatt, de azért alakul.

Hé, délben még így festett:

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/29 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/241 – Fűrész

Nagyívű terveimhez kellettek nekem plusz lábaksz. Na nem magamnak, hanem a jelenleg a falra felfúrt polcnak a mennyezet alatt, akinek le kell onnan jönnie, és átvonulnia a másik fal tövébe. A konstrukció sajátosságai miatt muszáj lesz ott alant is felfúrni a falra, mert másként feldől az egész, mihelyst a macskák defilálni kezdenek rajta*, viszont ugyanebbe a konstrukcióba nincs belekalkulálva a szegélyléc, szóval vagy letépem a fal tövéből a szegélylécet, vagy pedig plusz lábaksz.

A plusz lábaksz mellett döntöttem. Mivel én nem vagyok teljesen az a baka, aki készakarva szöget ver a saját bakancsába, hogy fájjon, előbb azt néztem meg, tudok-e rendelni valahonnét plusz lábaksz. Nos, egyrészt nem találtam semmit, ami maradéktalanul megfelelt volna az igényeimnek, másrészt meg értelmetlenül sokat kellett volna fizetni értük vagy várni rájuk, esetleg mindkettő. Jó, akkor megcsináljuk.

Palotánk összes termei közül az egyik egy szerszámoskamra. Ez még akkortájt alakult így, amikor ifjak voltunk kevés holmival (most már mindkettőt elég nehéz elképzelni, de hát így volt), és apósomnak valahová le kellett raknia a szarait, amikor hozzánk jött látogatóba. Aztán amikor testületileg ideköltöztek, nyilván jött az eddigi szerszámoskamrája tartalma is, de még a RK nagypapájáé is, viszont ez majd egy másik történet lesz. Majd. Most térjünk vissza a plusz lábaksz keserves sagájához.

A szerszámkamrában találtam egy csomó szerelvényt, amivel majd fel tudom rögzíteni a lábakat, meg találtam egy csomó fahulladákot, amit feldarabolhatok erre a célra. Öt darab 15 centis deszkára volt szükségem, nem többre, játszi könnyedén össze fogom ütni, sálálá.

És akkor jöttem rá, hogy a mindennel felszerelt szerszámoskamrában nincs egy fia fűrész, leszámítva egy berozsdált fémvágó fűrészt. Hát komolyan. Milyen vircsaft ez, hej, két polc tele van fúrógéppel**, fűrész meg sehol.

A Repülő Kutató a tegnapi napot a tudomány oltárán áldozatot hozó vadmarhák elhivatottak révült tekintetével kezdte, ilyenkor nem nagyon lehet vele kommunikálni, meg különben is ezeket az én akcióimat általában úgy kezeli, hogy nem nagyon figyel oda, hátha elmúlik magától. A végén megdicsér persze, és még soha (tényleg soha) nem volt olyan, hogy siránkozott volna valamilyen lakberendezési agymenésem eredménye miatt, de a részvétel nem az ő csésze teája és vajas kenyérkéje, vagy ha mégis, inkább ne tenné, kösziszépen. Apósomtól ugyan megkérdezhettem volna, hogy a csecsebogyóban nincs ebben a kócerájban egy jó fűrész, de ha megteszem, a) elkezd közreműködni, és kábé holnaputánra meg is lett volna a dolog, addig meg térdig gázolunk a milliméterpapirosban, vízmértékben, colstokban és háromszáz további fölös tárgy, plusz egy csomó sörösdoboz között, b) megáll mellettem, és nézni fogja, mit csinálok, ezt pedig nem akartam megkockáztatni, pláne amikor alkalmatlan, de azért mégis éles tárgyak vannak a kezemben.

A pincében tudtam, hogy van egy satupad, de amikor felderítettem, kiderült, hogy két egytonnás leander ül rajta cserepestül. (Ezt nem fotóztam be. Mindennek van határa.) Hát akkor marad a terasz, az asztal széle, a fahulladékok meg a rozsdás fűrész.

A helyzet sokkal de sokkal jobb lett volna, ha a kerítésen túl nem éppen a kicsiny faház felújítása folyna, ahonnan még valamikor januárban költözött el a háromgyerekes család golden retrieverestül. Miközben ugyanis én két és fél órán át bohóckodtam ezzel a fűrésznek nevezett szarral (lófüttyöt fűrész, ez egy reszelő volt!), kiskacsás zoknimban és mindenestül papagájnak öltözve, a kerítésen túl egy jómunkásember összerakott egy komplett teraszkorlátot. És neki még ebédszünete is volt. És biztos vagyok benne, hogy éjjel nem ébredt fel izomláztól nyöszörögve.

A végére persze meg volt az öt darab tizenöt centis izé, és akkor megcsiszoltam őket dörzspapírral, és lefestém, és lerogytam melléjük.

Ekkor jelent meg a tudomány főpapja a teraszon, még mindig révült tekintettel, és azt mondta, “nahát!”. (Egyszer komolyan hozzávágok valamit. Ott reszelgettem három méterre tőle két és fél órán át, ez meg úgy tesz, mintha hirtelen letojtak volna nekünk a magas egek öt izét, kivágva, lefestve, hozsánna.) Gondoltam, ezen a ponton sort kerítek egy kis jeremiádra a fűrésszel kapcs, mire a RK, könnyedén, mint Róbert Gida: “ja, hát a fűrészek apám másik szerszámoskamrájában vannak”.

Mire én, MIIIIII???

És ez volt az a pont, amikor a Repülő Kutató kérés nélkül és nagyon gyorsan hozott nekem egy kupica Finlandiát. Én megittam, használtam még egy csomó népi motívumot ayos y cebollas, majd elpályáztam bagettet sütni.

Most pedig tessék itt nekem szívecskéket meg vigyori fejeket meg miegymást szórni, mert durva nagy szükségem van némi sikerélményre.

* Azt mondjátok, hogy majd nem fognak defilálni rajta a macskák? Haha. Gondolom, nincs macskátok. Poci az elmúlt fél évben tökélyre járatta azt, amit a RK “felhőtúrának” nevez, és ami arról szól, hogy Poci előbb az éjjeliszekrényen át az egyik gardróbszekrényre hopp, onnan a másikra, megint vissza, komód, könyvespolc, hopp. Maci testalkati hátrányból indul (Maci egy dagadék, na), de ez csak annyit tesz, hogy nem röpköd fent a gardróbszekrények között. Pislantsatok csak rá a tegnapi bejegyzésre, és láthatjátok, hogy neki sincs ellenére a felfedezőkörút a polcok tetejin.

** Ti ilyenkor azt hiszitek, viccelek, de nem. A valóság sokkal röhejesebb bármiféle fikciónál.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/29 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/240 – A káosz urai és úrnői

Bizony mondom én néktek, a macskák csudálatos állatai ennek a keserves világnak. Nem zavarja őket a káosz,

cserébe viszont minden újdonságot kitörő lelkesedéssel fogadnak.

(A muhi csata, mint látható, továbbra is folyamatban. Ez tanítás nélküli munkahét, úgyhogy Batu és Szubotáj csapatai valószínűleg hétfőig fognak randalírozni az emeleten. Höhö.)

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/28 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

Eská – Tetrisz haladóknak

Ó, mamám, én ezt besuvasztottam ide.

És még mindig nem vagyunk a végén. *insert hisztérikus vihogás*

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/27 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/239 – Csüccs

Még mindig utoljára a reményhal, bár tegnap egészen vidáman alakult a továbbiakban is a napom: elvágtam egy papírlap szélével az ujjam (én, aki komplett bútorokat képes összeszerelni és/vagy eltoligálni különösebb külsérelmi nyomok nélkül), aztán miután kitakarítottam a Bűnök Barlangját, ráráztam a frissen porszívózott szőnyegre egy szétesett párnát, és mikor bánatomban lecsüccsentem csipszet enni, sikeresen ráültem egy darabra, ami kipotyogott a zacskóból. Krccs, reccs, plusz a zsíros folt utána. Pfuj.

Viszont, mint mondtam, továbbra is a reményhal.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/27 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/236 – Maszk

Az éjszakáim lényegében olyanok, mint egy-egy mozimaraton. Elragadóan hülye álmokat szoktam látni, sokszor nyomasztóak, néha viccesek, de unatkozni még éjjel, alvás közben sem szoktam, no. Ezúttal például megint ott voltam egyetemista koromban, és valamiért rettenetesen erős igényem volt arra, hogy elfogadjanak a tétékások, úgyhogy folyton a fizikusok kocsmájában csocsóztam, szabad időmben pedig gitáron gyakoroltam, hogy egy csupa fizikus meg matematikus lányból álló punkbanda felvegyen basszerosnak, de persze reménytelen volt az egész, se csocsózni nem tudtam jól, se gitározni, és én voltam az, aki utoljára nevet minden viccen, mert nem érti. Áuáuáu.

Voltaképpen még ez is felüdülés volt a mostanság szokásos álmaimhoz képest. Valószínűleg mostanra ütött be nálam a pandémiás fáradtság, ugyanis egy egész éven keresztül megúsztam, hogy a szopornyicáról álmodjak, de az elmúlt néhány hétben folyton előszüremkedik valahogyan. A legtöbbször valamilyen, a maszkokkal kapcsolatos kínos helyzetbe keveredem bele. Az egyik visszatérő motívum, hogy van rajtam maszk, de senki máson, az emberek meg furán néznek, amitől én kezdek elbizonytalanodni, hogy jó helyen és időben vagyok-e, mert lehet, hogy már elmúlt a pandémia, de az is lehet, hogy még be sem következett. A másik visszatérő motívum, hogy valahol menet közben elvesztem a maszkom, és muszáj szereznem egy másikat, úgyhogy bemegyek mindenféle hülye helyekre, hátha ott lehet kapni, aztán bezáródom, és nem tudok kijönni, esetleg olyanokkal futok össze, akik direkt azért vannak azokon a mindenféle hülye helyeken, mert nem akarnak velem találkozni.

És folyton fázom. Ezt nem álmomban, hanem ébren. Szent György napja van, kuruttyolnak a békák, bimbóznak az orgonák, én meg még mindig nyafogóruhában, sőt azon gondolkodom, hogy varrnom kéne még néhányat.

A helyzet persze a maga röhejességében épp elég szomorú (esetleg fordítva), de a piacon tavaszi micsodácskák vannak, tegnap pedig apósom megjavította a termosztátot, úgyhogy végre évek után van igazi forró vizem. Nagy optimizmusomban ráadásul vettem egy tubus ötvenfaktoros napvédő krémet is, szóval nem mondhatnám, hogy pesszimista vagyok a végletekig. Csak egy kicsit.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/24 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

8/234 – Memória

Kezdek kijönni a nihilből, ami valószínűleg látszik is rajtam,

de legalább az, hogy törekszem némi tavaszias ződek meg kékek behozatalára. A helyzet persze nem tökéletes, ma délelőtt töredelmesen bevallottam a diákoknak, hogy a laptop külső memóriáját nem találom sehol – egészen pontosan azóta nem, hogy elraktam Egy Jó Helyre, Ahol Majd Biztosan Megtalálom. Korábban a fonalaspolcon volt a kékek között, ahol persze nem volt Jó Helyen, de mindig megtaláltam. Még korábban a nautilusok között volt egy cipősdobozban, ami szintén nem volt Jó Hely, de (eh, úgyis tudjátok).

Bár legalább annyi eszem lett volna, hogy ráhajítom az asztalra, ami persze szintén nem egy Jó Hely,

(kell még folytatnom?).

A következő óránk két hét múlva lesz. Addig talán csak rájövök, hol volt az a Jó Hely.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/22 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/231 – Három majom

Mióta beütött a szopornyica, az efféle csudálatos időjárásban, mint a mai, én vagyok egyszemélyben a három majom. Sz.e. (=szopornyica előtt) csak az a majom voltam, aki nem hall, mert zenegépecke nélkül a lábam se teszem ki a házból, de azóta ott van a maszk is. Amitől bepárásodik a szemüvegem. Ami 4.25 dioptriás szemenkint.

Mindehhez a sors egy olyan városba baszarintott bele, aminek mondhatni védjegye a macskakő. (Amikor Patyomkinfalvát alakítottak belőle, voltak helyek, ahol direkt felszedték az aszfaltot, hogy macskakövet rakjanak a helyére. True story.) Ennélfogva számomra párás időben elközlekedni a postáig maga a kéktúra.

(Olyan ocsmány sötét van, hogy muszáj volt manuperálnom a fotóval is, fel a gammát, fel a kontrasztot, fel a szaturációt.)

A posta logikáját sose fogom megérteni, idén márciusban például “a zsúfoltság elkerülése érdekében” átmenetileg bezárták a főtéri postafiókot, ami miatt nyilván mindenki kénytelen a lokális főpostán tolongani, amit 1-es számú postának híjnak. Ebben a postaépületben én 1990-ben jártam legelőször, és akkor nekem, falusi Máriskónak, igazi modern postának látszott. Na hát azóta eltelt harmincegy év, mely alatt én igen sokat változtam, a posta viszont, megkockáztatnám, lényegében semmit. Ja, de mégis: lett neki számhúzós rendszere, aminek ugyan van elvileg logikája, de azt mind megeszi a fene, amikor a kilenc ablakból csak kettő üzemel, és ezek közül is az egyik a csomagkiadó meg -felvevő.

Na ez volt most is. Talán nem meglepő adalék, hogy az 1-es számú posta gúgel értékelése 2.2 pont a lehetséges ötből, magyarán ha nem posta lenne, hanem vegyük cukrászda, már kénytelen lett volna bezárni az odalátogatók elégedetlensége miatt. Emellé pedig Sz.k. (=szopornyica közben) bevezették azt a szabályt, hogy csak annyi ember lehetne bent, amennyi ablak üzemel, az emberek viszont nyilvánvalóan szarnak erre a szabályra, és különben is honnan a lócsicsből tudhatnád, hogy a te sorszámod következik, ha kint állsz az épület előtt?

Mindenesetre lezavartam a postalátogatást, vettem kenyeret is a Heim sütöde helyi tagozatánál, és enyhén úgy éreztem magam, mint Dummer Auguszt, aki végtelen mennyiségű fúvós hangszert képes elrejteni a kabátjában. Nekem egy hetvendekás sváb rozskenyeret sikerült a kistáskámban, ez is valami.

Nesztek galéria is, liebesgrüsse aus Szentendre. Hétfő délelőtt esőben, ráadásul.

Nem tudom, mennyire látható-érezhető-olvasható, de rémesen nyomott vagyok. Délutántól bele kell feküdnöm az OTDK országos akármijének akármijébe, próbakonferenciák meg szekcióülések meg anyámkínja, és semmi de semmi kedvem hozzá, de már elvállaltam, mert egy liba vagyok.

Nagyon remélem, hogy ez az állapot hamar elmúlik, mert ha a sors most elém dugna egy konflislovat, én is sírva esnék a nyakába, mint Nietzsche. Őt speciel ezért zárták be diliházba, csak mondom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/19 hüvelyk újracucc, blabla, eská, galéria, tavasz

 

8/228 – Közben

A szakdolgozat-leadási hét hisztérikus hajrájában (NEM AKAROK BESZÉLNI RÓLA!!!) szétütöttem az emeleti folyosót. Természetesen annyi eszem nem volt, hogy lőjek egy fotót az “előtte” állapotról, úgyhogy ez itt a “közben”.

Onnan, ahol éppen nincs semmi, a kép baloldali felén, kikanalaztam két basz nagy Aspelund komódot, és betetriszeztem őket Filoméla kék szobájába. (Ne kérdezzétek, hogyan, magam is meglepődtem rajta, de elfértek. Vetítettképes előadás a későbbiekben.) A Szent Ideiglen állapotához jelenleg itt még a hátul látható kis zöld komód is társul, aki pár hónappal ezelőtt még nem itt volt és nem volt zöld, de ezt majd szintén be fogom mutatni, ha lesz rá érkezésem. Mindenesetre ő vissza fog kutyagolni a nappaliba, ahonnan feljött.

A lényeg viszont az emeleti folyosóval kapcsolatban ez:

Felnőttlegók, feeelnőttlegóóóóók, enyéim, nyamnyam. És most ők felmennek az emeletre, ahol felszabadítottam nekik a a helyet, én pedig, mint a kiscsoportos a duplóval, nyamnyam.

Mindennapi eszképizmusunk add meg nekünk ma, az enyém mára megvan.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/16 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/226 – Szókép

Tarkabarka: csekk. Smink: csekk. Robbantott haj, csekk. Karóra, csekk. Parfüm, csekk.

Indulok a szóképekről magyarázni. Nem megyek én messzire, csak a barlang szélire, hopp.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/14 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/224 – Eceteshordó

Jaja, az, amelyikbe vissza bele. Nédda.

Bár a haj még csapzott (most mostam meg), és a nyafogóruha is régi, az olvasók iránti tisztelet jeleként már felkentem számra a Részeges Pifkét. Ilyesmi egész hétvégén eszembe se jutott fetrengéseim közepette. Ezúton szeretném amúgy megjegyezni, hogy cicukáimnak toll a fülébe, egyiknek sem volt semmiféle késztetése arra, hogy bejöjjön hozzám gyógycicát játszani, hanem csak ültek a folyosón, így:

Fasza banda, mondhatom. Ma reggel bezzeg már öt ötvenkor érdeklődtek, hol a kaja. Adtam nekik.

Amíg ismételten fel nem merül a semmiből egy szakdolgozó, hogy megörvendeztessen újabb zokognivalókkal (csütörtökön leadás!), akár ülhetnék is a tarkabarka közepin,

de én már megint olyan ideges vagyok, hogy le tudnám vakarni a bűrömet, ezenfelül értelmetlen tennivágyások is feszegetnek. Persze sose azt akarom csinálni, amit kéne, úgyhogy akár ülhetnék is a tarkabarka közepin ahelyett, hogy porcelán fiókgombokat kajtatok az internetekbe.*

Mindezek alapján bizton le lehet vonni a konklúziót, hogy kigyüttem a poszt-vakcina állapotból, és ismét a régi vagyok, vagy tán annál is rosszabb. Tegnap este, amikor a Repülő Kutató átcsámborgott a szomszédba tatárbifsztekezni (én nem voltam éhes, nagyon nem**), már annyira nem bírtam magammal, hogy hirtelen ihletből előrántottam a mérőszalagot, és ennek a szokásos következményei lettek, amibe szegény sokat töretett férjemet is belerángattam. (Végül is rá áldoztam életem legszebb éveit. Igaz, ezek alatt viszonylag keveset volt itthon.) Igen, újabb felnőttlegózás várható az IKEA készleteivel. Jaj, jaj.

Szóval, mit is mondhatnék mást, tényleg minden a régi. Azazhogy, izé, tegnap egy ilyet láttam a nyírfán.

Gyorsan le is fotóztam, mielőtt azt hinném, hogy delirálok. Az sem lepne meg, mindent összevéve.

* Találtam.

** Péntek óta fogytam másfél kilót. Szerencsére volt miből.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/12 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/222 – Malomkő

Jelenleg ezek a kilátásaim.

Az a gyanúm, ezek a mai nap folyamán nem fognak változni. Gyenge vagyok, mint az őszi légy, és összességében úgy érzem magam, mint akire rádobtak egy influenzából és másnaposságból összegyúrt malomkövet, én meg nem tudok kimászni alóla.

Hajrá, Marinéni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/10 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/221 – Zenekar

Ímé, felvevém oltakozó ruhámat (ne üssetek meg, szemüveges vagyok!* ). Tavaly ősszel ebben vonultam el infulenza elleni oltásért, most ebben vonulok el szopornyica elleniért. Sejhaj, világ.

A zuniverzum hülye vicceinek köszönhetően tegnap du. kaptam egy esemest, hogy ma du. belém is lövik a háziorvosnál az oltást, ha akarom. Astra Zenekart, yeah. Nos, mint az eddigi hét és fél évből is látható volt, szeretek veszélyesen élni (marhára nem), és épp az imént olvastam, hogy “A brit adatok szerint 0,0004 százalék az esélye annak, hogy a vakcinától trombózis alakul ki.” Ez, úgy gondolom, igen kevés. Ennyi nullát meg merek reckírozni.

Ha esetleg mégis felfordulnék hirtelen, megtiszteltetés volt Önökkel szolgálni.

* A Joker is azt kérdezte Batmantől, hogy “ugye, nem ütnél meg egy szemüveges embert?” Igaz, azután rögtön kapott egy márjás nagy pofont.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/09 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

8/220 – Ugye

Értem én, hogy az április egy szeszélyes hónap, de nem kell feltétlenül örülnöm neki, ugye? És káromkodhatok egy kicsit, amikor ezt látom az ablakon túl,

pláne miután már túl voltam a reggel fél hatkor indult Fapapucsos Futóverseny mai felvonásán és kettő darab szakdolgozaton, melyek közül az egyikben nem volt egyetlen mondat sem, amiben jó helyen lettek volna az írásjelek, de legalább a vesszők.

Mire megküzdöttem a vesszőkkel, elkezdett zuhogni a hó meg további feladatok, a szőrös dögök pedig elfoglalták méltó helyüket az étkezőasztalnál, hogy reggelizni se lehessen leülni,

és persze azt se mondták, hogy fapapucs, csak beverték a szundit, de hirtelen.

Az egyetlen kézzelfogható siker, amit mára fel tudok mutatni, egy vekni.

Ennél valószínűleg nem is kéne többet mondanom, de ma le akartam vonulni a postára egy feladandó levéllel, mert az online élet mellett a bürokrácia az továbbra is bürokrácia, és úgy gondoltam, hogy ezért a próbatételért megjutalmazom magam egy zacskó csipsszel a Spárban.

Ebben.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/08 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/218 – Utalásféle-képpen

Vissza a muncas hetcoznapocbele, három szakdolgozat várja a korrektúrát meg egy cafetéria(-bevallás? -nyilatkozat?… eh, mindegy, az a rohadt sok papírmunka, aminek eredményeként rohadt sok elkölthetetlen játékpénzem lesz egy játékkártyán) a kitöltést. Mindehhez piszok hideg van odaki, a macskák meg reggel háromnegyed hatkor úgy döntöttek, hogy finom utalásféle-képpen rohangálnak rajtam egy kicsit fapapucsban, hátha ettől adok nekik enni.

Adtam.

Ez a kép még szombati, amikor nem volt olyan nyamvadtul szürke a világ, mint most. No de fel a fejjel, lesz még valamikor szőlő és lágy kenyér, a szakdolgozók is leadják a produktumaikat, meg lesz idő, amikor elmegyünk valahova a játékpénzeinkkel, és jól fogjuk érezni magunkat tőle. Addig meg aggyunk a muncas hetcoznapocnec, hajmosás meg takarítás meg papírmunka, és ha elég rendes kislány voltam, és teljesítettem a mára kiírt penzumot, tán még jut egy kis idő Erikre is, mert szegénykém megint teljesen el van hanyagolva.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/06 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz