RSS

újracucc kategória bejegyzései

6/51 – “éééé-nek-szóóóóés”

Az én cihém megmagyarázhatatlan talányai közül az egyik legkínzóbb, hogy honnan a nyimnyámból mászik be ébredéskor a fejembe egy dudolka (=az a zene, amit nem tudsz leállítani, mert végtelen repeatre állította az agyad a belső zenegépeckét),  miért nem hajlandó abbahagyni, és ma, október 21-én, miért éppen az “Éljen május elseje” az.

Ezt leszámítva minden oké, már második napja térdig gázolok a ficlikben meg fonalakban, a krumplis kenyér a sütőben csücsül, és mára már valamiféle eská-poszt(ok) is lesz(nek). A szervező a műsorváltoztatás jogát természetesen ezúttal is fenntartja. Mindenesetre, hogy minél sikeresebben kikergessem a fejemből a dalköszöncsét, ezúttal a legősziesebb itthonmaszogó holmikat rántottam magamra, including felemás tökös zoknik.

A zoknikról kaptok egy közelképet is, csak úgy. És így megcsodálhatjátok a jobb lábamon azt a likat, amit tizenegy éves korom óta hordok, mióta balfaszságból majdnem beleestem nagyanyámnál egy nyáron a patakba, konkrétan ebbe, ni.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/21 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

6/50 – Szöszmösz

Négy nap szünet, hurrá. Nyilván a lehető legtöbbet szeretném kihozni belőle, ez meg persze nem fog menni akkor, ha csak tengek bele elégedetten a világba, úgyhogy ütemterv. A mát meg a holnapot mindenféle kreatív és produktív szöszmösszel akarom tölteni, hétfőn pedig visszatérek a szövegekhez (többek között például egy leadandó szakdolgozatot kell végigböngésznem, milyen utolsó simításokra van szükség benne).

Úgyhogy most előbb piac, aztán pedig számvetés, hogy milyen UFÓkat szeretnék letudni ez alatt a két nap alatt. A fejleményekről természetesen hűségesen stb.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/20 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/49 – Cinege

Állítólag ezzel a héttel végleg vége a nyárnak, jönnek a hűvös szelek meg cipőért rohangálnak majd a cinegék, úgyhogy üssük a vasat addig, amíg még megvan, és hozzunk ki néhány utolsó felvonást a gézanyag hacukákból.

Ma speciel éppen délutáni tancsi van szegény nyúzott levelezős óvodapedagógus-hallgatóknak, ráadásul olyan fontos és a gyakorlati munkájukban nélkülözhetetlen tárgyból, mint a Pedagógiatörténet, ami Kr. e. kb. 100000ben kezdődik, és a 19. század elejéig nyoma sincs benne intézményes kisgyermek-nevelésnek. Nyilván nem is várok majd el tőlük többet, mint hogy dőljenek hátra, és a körülményekhez képest próbálják élvezni azt, amikor én a kínai birodalom vizsgamódszereiről meg a középkori egyetemek struktúrájáról döngicsélek nekik. (A vizsgára szükséges anyagot persze elküldöm nekik, abban nem lesz hiba.)

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/19 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

6/45 – Viszonylag

Ebben a bályos őszi félévben a hétfő a viszonylag stabil itthoncsücsü- és itthonszöszmöte-napom – azért “viszonylag”, mert a zuniverzum bármikor beletojhat a palacsintácskámba, és amikor lehetősége nyílik rá, meg is teszi.

Ma viszont bízom abban, hogy nem teszi meg, és kellő módon el tudom végezni mindazt, amire a hét további részében tutira nem lesz idő. Mindehhez a leginkább életkoromnak, státuszomnak és presztízsemnek megfelelő öltözéket rántottam magamra: cukorkaszín csíkos pólót, felnőttrugdalózót, macskás zoknit és tornacipettyűt. Az előnyös beállás és a robbantott haj csak bónusz.

Nézzétek csak, iiiilyen széles szára van ennek!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/15 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, ősz

 

6/44 – Piknik

A héten, amíg én megszokott útjaimat róttam, a Repülő Kutató éppen Prágában volt okosember, de még mielőtt elpályázott volna oda, kellő hirtelenséggel megegyeztünk abban, hogy a hétvégén muszáj lesz kimennünk valahová a zöldbe (pontosabban most már a sárgába), mielőtt még vége lenne a jó időnek, mint a botnak. Szép spontán párhuzamos döntés volt: én megszólaltam, hogy “Buksi, a hétvégére terveztél-e valamit, mert amíg még jó idő van, addig”, ő meg ezzel egyidőben azt mondta, hogy “el kéne menni piknikezni”. Ohó. Nekem a piknikezés nem is volt tervemben, csak bóklászás a zöldben (vagyis a sárgában), de ha piknikezünk is, még jobb.

Úgyhogy nemsokára feltarisznyálunk, bemászunk Emesébe, aztán kimegyünk a zöldbe (sárgába), ahol a Repülő Kutató régi szokásához híven ungon-berken végig fog járatni engem, majd pedig visszatérünk Emeséhez, ahol elővesszük a kaját, és eszünk. Roppant érdeklődéssel és némi aggódással nézek a dolgok elébe, a Repülő Kutató nem szokott félmunkát végezni ezekkel az ungon-berken mászatásokkal, pláne mikor még arra is van lehetősége, hogy olyan mézesmadzagokkal kecsegtessen engem, mint a háromféle saláta, amit tegnap rakott össze, és ami ott vár majd minket, amikor leírtuk azt az usque tizenöt kilométeres kört, amelynek én már az ötödik kilométerénél nyafogni kezdek. Tegnap ráadásul én a Bűnök Barlangjában szöszmötéltem át a napom nagyját, így azt se tudom, milyen mélységben tanulmányozta át a környék tájfutó-térképeit, és önvédelmi okokból még azt sem mertem megkérdezni, hová megyünk és mikor és mennyit és egyáltalán.

Mindenesetre, hogy ne érje szó a ház elejét, indulás előtt még sütök egy tepsi takarós malackát, ne csak a Repülő Kutató legyen az egyetlen, aki hozzájárul konyhánk kincseivel a piknikhez.

Igen, jól látjátok, én továbbra is így szállok le a bicikliről. Réteges, mint a kápucta, tarka, mint a papagáj, és a túrázásnak tett egyetlen engedmény a bumszli cipő. Pusztán a móka kedvéért ugyanazzal a zoknival (és kabáttal és táskával), amiben majdnem fent ragadtam szeptember elején a Schöklin.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/10/14 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

6/43 – Fokhagyma és fahéj

Istenbizony nem szponzorál az efféle bejegyzésekért senki (miért is tenné), de így a harmadik használat táján már valószínűnek látom, hogy ezen az őszön-télen a CrockPot lesz az én egyik legjobb barátom. Nyilván alapos megelőző logisztikát igényel a dolog, de akkor is, maga a tény, hogy az ember hazavonszolja magát, aztán nem főznie kell, hanem csak elégedetten beleszippantania a levegőbe, és felemelnie a fedőt a gőzölgő kajáról… mmmMMMmmm. Tegnap csirke-qdrát főztem benne, úgyhogy mikor este bebokáztam az ajtón, sáfrány- és citrom- és fokhagyma- és fahéjilat fogadott, ami bizarrnak hangzik ugyan, de tényleg olyan volt, hogy mmmmMMMMmmm. Na persze az előzetes tervezés ezúttal még a szokottnál is több logisztikával járt, mert a csirkecombokat még csütörtökön délelőtt vettem meg Pécsabán, amíg arra vártam, hogy jöjjön a busz, aztán felvittem magammal Esztergomba és betettem a tanszéki hűtőbe, majd este hazacocókáztam vele Szentendrére. (Mivel nem bíztam magamban a hosszú nap alatt, a laptopomon egész délután ott virított a post-it, hogy “CSIRKECOMB!!!”, nehogy ott felejtsem. Nem is felejtettem ott, hehe.) Tegnap reggel összedobtam a kaját, belehajintottam a főzőkébe, estére pedig kész volt. Mire jó a tervezés csodája, nemdebár.

Az októberi 10×10-zel viszont, tervezés ide vagy oda, kicsinyég elkalibráltam magam, merthogy októberre készültem vele, nem pedig augusztus végére. No sebaj, már nem változtatok rajta, sodorjuk le a kötelező köröket. Irány a piac.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/13 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/42 – Fordítva

Péntek dél = az az időpont, amikor minden normális időbeosztással élő ember már a hétvégére gondol, én viszont elmegyek tanítani.

És ez a közeljövőben nagyrészt minden héten így lesz.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/12 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

6/40 – Vénasszonyoké

A világ természetes folyásának eredményeként nem fog sokáig kitartani ez a kellemetes idő, igazi vénasszonyok nyara, úgyhogy legalább addig arassuk le gyimilcseit, és hozzunk ki még néhány kört a nyári ruhákból.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/10 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

5/38 – Nekigyürkőz

Ez se lesz egy könnyű hét, a mai nap viszont tanításmentes (bár nyilván nem melómentes). Ennek örömére sikerült a) hajat mosnom, b) kivárnom azt, hogy megszáradjon magától. Végre nem úgy festek, mint egy böjti boszorkány. És most, hogy az elmúlt napokban először nem csepű van a fejemen, hanem haj, kicsámpázok a világba. Kedvem hozzá nem van sok, mert volna dolgom itthon is bőven, de a bukszám állapottya erős korrekcióra szorul, ennyi készpénzért a kutyák se pisilnének le, amennyi benne van. Úgyhogy irány a bank.

Sajna a táska állapottya is kívánnivalókat hagy maga után, csúful foszladozni kezdett a széleken, és ezt még korrigálni se lehet. A mai nap után valószínűleg búcsút intek neki. Nem baj, van mááásik. Sok mááásik.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/08 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Eská 6/3 – Plimm-plimm

Amikor a múltkor megmutattam a halmozódó UFÓkat, volt közte egy ilyen is, ni:

Jobb sorsra érdemes mellény, éppen a túldekorálás kezdeteinél. Na persze nem így kezdte eredetileg a karrierjét: még valamikor hajdanában-danában turkáltam kétszáz kemény pénzekért, és akkoriban így festett. (Különböző fényképezőgépek, különböző fényviszonyok meg időpontok. Ne tessék lőni a zongoristára, minden tőle telhetőt megtesz.)

A vállán a flitterek, na azok tényleg rettentőek voltak.

Töredezettek, lelakottak meg eredetileg is rondák. És egy örökkévalóságba került lenyiszálni őket.

A nyomukban persze egy csomó eltüntethetetlen varrásvonal maradt, úgyhogy el kellett takarni valamivel. Na akkor jött ez az ötlet, hogy szórjuk meg mini nautilusokkal, azok majd úgyis elterelik a figyelmet az összes többiről. Fel is varrtam szépen mindet, nem volt abban semmi hiba.

Az itt-ott megmaradt, üresen ásítozó résekhez – a fényképezőgép ezúttal irgalmas volt hozzánk, nem látni azt, milyen csúf háttér kandikál elő onnan – előszedtem a szokásos kincsecskéket. (Néha, bevallom, még engem is meglep, mi mindent tartok készleten.)

Úgyhogy ez lett a végeredménye a sok-sok varrogatásnak, ni.

Lehet, hogy még nem végeztem vele, de már így is hordható. Egy UFÓval kevesebb, hurrá.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/06 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat

 

6/októberi 10×10 – készlet

A jelenlegi esős-borús időjárás csodálatos következményeként a vendégszoba (aka Filoméla Kék Kuckója) olyan fényviszonyokkal örvendeztetett meg, hogy muszáj volt átcűgölnöm állványostul az októberi készletet a szokott fotózkodó helyemre a tetőablak alá, és még így is kifejezetten randa lett a végeredmény. Még próbálkozhattam volna azzal, hogy jobb legyen, de a fehér szekrény, ami előtt látni szoktatok, és amit most eltorlaszoltam, valójában a Repülő Kutató holmijával van tele. Valamiből neki is fel kellett öltözni máma, úgyhogy betolattam az állvánnyal, katt, aztán kitolattam. Lehet röhögni.

Na de lássuk a medvét, még ha homályosan és a bokorból is.

Balról jobbra:

  1. szürke madárkás kötényruha (eská, majd újracucc – eredetileg ez 2008-ban egy teljesen szürke kötényruha volt kerek nyakkivágással)
  2. piros neccpulcsi
  3. korall-lazac-sütőtök színű (tessék választani) bukléblézer
  4. pink-bordó-piros csíkos kardigán
  5. fodros bordó kordszoknya (újracucc – ez eredetileg 22-es méretű volt, onnan vettem be kábé 14-re)
  6. geometrikus mintás tunika
  7. csipkésvállú szürke ruha
  8. piros-mintás póló (eská)
  9. új bordó-piros bokacsizma
  10. régi bordó lakkcipő

Mint látható, az októberi készletbe nem tettem gatyát, de megnyugtatom a nagyérdeműt, hogy igenis fogok hordani gatyát. Sőt. Ebben a hónapban eddig még csak gatyában voltam. Igaz, hogy még csak másodika, na de akkor is.

Asszem ez elég vicces hónap lesz.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/02 hüvelyk újracucc, blabla, eská, ősz

 

Címkék:

6/32 – Süni, több változatban

Búsan csepeg az eső, kilenc fok van odaki, a 11-es úton reggel hét óta torlódnak a kocsik. Ne utáljatok nagyon, de mindezekhez képest ma nem kell tanítani mennem, mert a tanító szakosok elmentek gyakszira, így egész nap itthon maszoghatok a színes ficlijeim között 21 fokban (a RK végre bedurrantotta a fűtést). Csakcsupán a heti bevásárlásra kell elmenni, arra is kocsival. Awww, de jó nekem. Sajna még azzal sem vigasztalhatjátok magatokat, hogy nem baj, majd holnap reggel úgyis hatkor csámpázok ki az ajtón, mert már az sem áll. Tyúkanyó elengedte a csibék kezét, mostantól az elsős óvpedesek is önjárók lesznek, és csak akkor kotkodácsolok körülöttük, ha ezt ők maguk igénylik.

Úgyhogy tessék, mára így fest az őszi itthncsücsü:

A sünik meg pláne azért, mert tegnap hajnalban láttam egy ilyen kis látogatót a kertben, ni. Awwww.

Ma még fel fogom hajintani az októberi 10×10 készletét is, tessék várni türelemmel.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/02 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

6/31 – Zegernye

Igazán nem akarom túlnyafogni, de az a helyzet, hogy rohadtul fázom.

 

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/01 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

6/29 – Tizenkét perc

Hannibal Smith mindig akkora örömmel dörögte a szivar mellől, hogy “Imádom, amikor egy terv összejön!”, egy Hamlet nevű dán nyomozó viszont ilyen esetben csak annyit tudott mondani, hogy “Ó, én próféta lelkem!”, és persze azt se felejtsük el, hogy bizonyos Cézár Gyula azt írta a Germánia című vidám útikönyvben, hogy “Aki nem reménykedik semmiben, az nem csalódhat soha”.

Én tegnap este nem voltam ilyen nagyívű és elokvens, én csak azt mondogattam, hogy kurvaélet, kurvaélet, és azt se hangosan, csak a fejemben benne. Természetesen elcsúsztunk a programmal, az első két fellépő után már húsz perccel, ami felment huszonötre, mire én színre léptem, és próbáltam menteni a menthetőt, pedig nekem már akkor minden mindegy volt, a buszom elment, maradt a várost az én lakom irányába elhagyó legeslegutolsó, ami 21:17-kor távozik. (Természetesen az előadók, akik korábban úgy nyújtották a szövegüket, mint tyúk a taknyot, addigra már rég távoztak, miért ne tették volna, ők már eldöngicsélték a maguk döngicséit.) Tizenkét perc (tizenkettő!) alatt sodortam le mindazt, ami már húszban is feszített tempót igényelt volna, és istenbizony a jövőben lobbizni fogok, hogy ilyen alkalmakkor azok kerüljenek a program végére, akik nem bírják betartani az időkeretet, hadd szopassák egymást, ha már annyira beszélhetnékjük van. Hogy a nyavalyába nem képes az akadémiai szféra népség-katonaságának fele sem arra, hogy adott időkeretben, közérthetően és koherens módon összefoglalja a mondandóját, fel nem foghatom. Bakker, ezek az emberek elvileg abból élnek, és nem csak tegnap óta, hogy ezt tegyék.

Na de mindenesetre az utolsó buszon már rajta voltam, a sofőr nemtommilyen megfontolásból leoltotta bent a vellanyt, úgyhogy nem volt más fény, csak a csorba hold fent kajlán az égen, körülöttünk pedig pittoreszk pislákolással a Dunakanyar, és mi döngettünk előre, mintha a sátán kutyái űzték volna a buszt, juhú. Úgyhogy ennek örömére kénytelen voltam beismerni, hogy én most már vakon is egészen jól horgolok nagyinégyzeteket, ay, mi madre, mi lesz még ebből. (Bejegyzés, az lesz. Már egy ideje dolgozom egy projekten, ideje bemutatni.)

Ma hétvégém van. És holnap is hétvégém van. És ezt a hétvégét én teljes svunggal és elszántsággal meg óhajtom tartani, mert aztán lesz egy valag olyan hétvégém, ami nem hétvége, hanem munkázás orrbaszájba. Úgyhogy most piac, aztán feldúlom a Bűnök Barlangját, és nyüzsögni fogok összevissza, és almavajat fogok csinálni, mert ki kell próbálni, mire jó az a CrockPot, amit a Repülő Kutatónak vettem ajiba. Igen, én néha ilyen nóbel úr vagyok.

Azt, ugye, nem gondoltátok, hogy esetleg melegítőben megyek a piacra?

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/29 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

6/25 – Sietős

Nincs nekem ma többre időm, kérem. És még a kávéfőző is elromlott.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/25 hüvelyk újracucc, ősz

 

6/23 – Pislog

A gugli szerint ma van az őszi napéjegyenlőség, és ehhez mellékelt egy olyan dudlit is, amin cuki sárga ginkgólevelek vannak, hintázó manócska meg egy izé, ami egy levélkupacból pislog kifelé. Kicsit én is úgy érzem magam, mint ez az izé, a mai nap kétszer kezdődött el eddig, és még ki tudja, mi lesz belőle. Setét hajnalban ébredtem, nekiláttam pörögni, tésztakelesztés, ruhamosás, aztán átmenetileg kiájultam, amikor éppen nem volt semmi álamügy fojóba, az egyik kelt, a másik mosódott, szundi. Ez alatt sok színes hülyeséget álmodtam össze: a kilencvenes években Párizsában voltam méripoppinsz, a kölök szobájában egy plafonig érő műanyag T-rex volt a fő dekoráció, a mancsikáit és megnyerő mosolyát a kiságy fölé lógatva, én meg hiába magyaráztam a szülőknek, hogy a kicsi még csak kétéves, és totál be van szarva ettől a dögtől. Úgyhogy bánatomban elmentem gintonikozni a lányszeretőmmel, aki szintén méripoppinsz volt egy hasonló módon agybeteg családnál, és berúgtunk, mint a csacsik, aztán az Au claire de la lune mon ami Pierrot-t énekelve támolyogtam haza, és természetesen felébresztettem szegény gyereket, aki azonnal bőgni kezdett, mint a nádibika, és hol rám nézett rémülten, hol a megnyerően mosolygó T-rexre. Ááááá. Időnként a saját fantáziám is összeesküdözik ellenem, nemhogy a világ. Ezúttal is úgy ébredtem fel, mintha tényleg megittam volna azokat a gintonikokat, alig bírtam kinyitni a szemem, és nem tudtam egyenesen járni, pedig még csak akkor volt háromnegyed hét. Kávé, aztán megint pörgés, zsemlesütés, ruhaszárítás. Huhh.

Mostanra már nagyjából csak a pislogás maradt, pedig még rohadt sok dolgom lenne. A lakás fut, a Bűnök Barlangja egy elhanyagolt disznóól, három lavoárnyi tiszta holmi várja, hogy elpakoljam, és a szekrényekben is ideje végignyomatnom a “hátulsó pár előre fuss”-ot, ha már az idő ilyen hirtelen elősziesedett. (Ne húzd alá, bmeg, te hejesíráselenörző. Igenis van ilyen szó. És ha eddig nem volt, most már van, na bumm.) Mindehhez a tudomány sem hagy békén, az óráimra készülés mellé keddre össze kell ácsolnom egy konferencia-absztraktot, és lövésem sincs, miről akarok majd előadni. Pénteken mégmindehhez Kutatók Éjszakája, és akkor ugyan tudom, miről akarok előadni, de arra is fel kell készülni. Oáá.

Közben meg a Repülő Kutató nevéhez híven még ma elrepül, ezúttal Brüsszelszbe, ahol a bélgázok laknak. A hosszú világgámeneteleknek ugyan lőttek 2023-ig (akkor fejezi be azt a projektet, ami miatt nem tud újabb féléves ösztöndíjakat megcsípni a sárteke túloldalára), de a rövid konferenciázgatások szezonja épp most köszöntött be, úgyhogy megint jöhet az a rész, amikor csak az előjegyzési naptáramból tudom kipuskázni, éppen hová megy.

Hej, szép az élet, ha zajlik. De azért azokat a gintonikokat nem kellett volna meginni, még mindig kómás vagyok.

A mellékelt ábra azt hivatott megjeleníteni, hogy némiképp morci vagyok, a hajam pedig fel van robbanva. Lábam ezúttal sincs, és most azért nem, mert a zoknim színéhez (sőt színeihez) nincs a házban filctoll. Max. ha megvettem volna nyár elején a neonszínű készletet is Filomélának, de akkor azt mondtam, valahol meg kell húzni a határt.

Úgyhogy inkább megmutatom, e. A zoknit.

Ezt a Repülő Kutatótól kaptam szülinapomra, és addig még van ugyan két hét, de ha a fejemre esik egy fél tégla vagy egy T-Rex, nem akarom, hogy az legyen az utolsó gondolatom, “bazz, itt degelek meg életem virágjában, és még a neonszínű macskás zoknimat sem vettem fel”.

Jahahahaj, definitíve nem kellett volna meginni azokat a gintonikokat.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/23 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, ősz

 

6/22 – Lábatlan

Hát kérem, azt nem tudom ugyan, Párisba beszökött-e az ősz, de ide hozzánk igencsak azt tette. Nekem persze tanítani kell mennem, délután óráim lesznek a levelezősökkel, úgyhogy ehhez végig kell buszoznom ahajt a Dunakanyaron, aztán vissza. Ennek a jelentősége leginkább abban nyilvánul meg, hogy ebben az órjás szélben még a legelszántabbak is kétszer meggondolják, felmásszanak-e a Rám-szakadékba és meglátogassák-e Visegrádot, így remélhetőleg nem egy szardellakonzervben jövök majd haza.

Az időjárás változatosságának eredményeként viszont lövésem sincs, éppen milyen idő lesz, mire elindulok, pláne milyen akkor, amikor megérkezem, úgyhogy itt ezen a képen nem azért nincs lábam, mert levágták, hanem mert egyelőre a leghalványabb lila gőzöm sincs arról, milyen cipőt veszek majd fel.

De biztosan nem lilát.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/22 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

6/szeptemberi 10×10 – eredmény

Azt hiszem, ezt ilyenformán fogom csinálni ebben az évben: hó elején felteszem az adott hónapra előirányzott 10×10 készletet, mikor pedig már volt rajtam összesen tíz kombináció, írok egy külön bejegyzést arról, hogyan festettek ezek.

Nos, szeptemberben ez történt:

                  

                  

Mint már az elején jövendöltem, a 10×10 nem egy megvalósíthatatlan feladat, pláne ha az ember nem tíz egymást követő napon akarja összehozni. Nem is fogom azt csinálni, az hótziher. Azt még mindig nem látom magam előtt, hogy egyetlen ruhadarabért elindítsam a mosógépet, de azt sem, hogy ne tisztán vegyek fel mindenféle cuccokat, 2015 júniusa után pedig ahhoz sincs kedvem, hogy az időjárási körülményekhez nem passzoló készlet miatt nyafogjak itt napszámba.

Az eddigiek alapján levont tanulságom: a jövőben valószínűleg érdemes lesz különböző hosszúságú szoknyákkal és felsőkkel operálni. Én ugyan nagyon kedvelem a szellős tunikákat meg a sokfodros bokaseprő szoknyákat, de szép dolog a változatosság, neszpá.

Amúgy a kihíváson túli blogomvilágában is vannak további kihívások: a fényzőgépemről még se hír, se hang, és ugyan van végveszélyre a házban egy backup, de az alkalmatlan arra, hogy önfotókat csináljak vele. Két méter távolságig tökéletes képeket csinál, a közelképei különösen jók, de két méteren túl majdnem minden elmosódott maszattá válik. Úgyhogy tessék választani, mi történjen addig, amíg a főgépemet meg nem javítják.

 

A rajzolós opció esetében jelzem, hogy napi húsz percnél több időt semmiképpen sem tudok áldozni erre a feladatra, és azt is csak mérsékelten merem megígérni, hogy be tudjátok majd azonosítani az éppen illusztrált ruhadarabokat, de Filoméla látogatásakor vettem egy rakat színes ceruzát meg filctollat, úgyhogy legalább a papagájtarkaság garantált.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/09/20 hüvelyk újracucc, blabla, eská, ősz

 

Címkék:

6/17 – Lesunyni

Itt az ősz, és már megint logisztikázás van ezerrel: ki mikor megy, mikor jön, ki vesz macskakaját, és mikor sül kenyér (az a kérdés persze fel sem merül, ki süti meg azt az inkriminált kenyeret), plusz még további mókák és mulatságok. A Repülő Kutató rendelkezésemre bocsátotta őszi konferencianaptárát, ami éppen úgy fest, mint általában megszoktuk. Brüsszel, Prága, Bécs, ez utóbbi természetesen akkor, amikor nekem éppen úgynevezett őszi vakációm van. Még az is lehet, hogy ráragadok, mint egy kullancs, és elmegyek vele professzorfeleségeskedni. Halottak Napja Bécsben, jobb híján befonom én is magamat valami díszes koszorúba.

A mai nap mintegy kvintesszenciája ezeknek az őszi logisztikázásoknak: már megetettem a kovászt, összedobtam az öregtésztát, estére kenyér is lesz. Addig viszont még megkísérlek hajat vágatni és fényzőgépet pucoltatni, mely utóbbi valószínűleg azzal jár, hogy gép nélkül maradok egypár napra, ergo fotókonzerveket is kellett gyártanom, ehhez meg kitalálni, mi a nyavalyát veszek majd fel holnap meg holnapután.

Készülnöm kell a holnapi óráimra is. Amit tavaly leadtam nyomorult elsősöknek, súlyosan megfeküdte a gyomrukat meg az agyukat, úgyhogy muszáj lesz lazítani és könnyíteni az anyagon, életközelibbé meg jobban emészthetővé tenni. Kevesebb tejszín, több hab, vagy hogyismondjuk. Mindehhez pedig ma egy szakdolgozóval is konzultálnom kell, mert teljesen összeomlott, és fel kell vakarnia valakinek a padlóról. Én már a második témavezetője vagyok, az elsővel nem jött össze a kommunikáció, úgyhogy elbukta az eredeti leadási lehetőséget, aztán jött a zélet, kapott munkát, elfogyott az idő, megjöttek a kétségek, most meg már a kapkod-fűhöz-fához fázisában van, és nem tudja úgy megcsinálni, ahogy eredetileg szerette volna. Le kell ülnöm vele, hogy elmagyarázzam, nincs veszve semmi, de ezt a dolgozatot muszáj lesz leadnia, három éve dolgozik a diplomáért, nem bukhatja el egy nyüves szakdolgozat miatt. Stratégia, tervezés, újratervezés, átalakítani a témát, átalakítani a megközelítést, lesunyni a fejét, és csak csinálni.

Melyhez hasonlókat magamnak is soxeretettel kívánok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/09/17 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/16 – Döndül

Hajnali négy húszkor egy döndülésre ébredtem, ami a konyhából hallatszott be, és valamilyen sajátos okból rögtön tudtam, mi puffant akkorát a padlón. A Celofán nevű anarchista emelte ki a tálból a konyhapulton a vacsorára sült bárány után maradt egykilós csontot (btw, a macska két és fél kiló), aztán ledobta a padlóra, hogy ott békén és háborítatlanul rágicsálhassa le róla a lefaragatlan húscafatkákat.

Melléfogtál, ciculi. Nem kellett volna felébreszteni engem.

A hajam mostanra igazán kriminális állapotba jutott, vágatni kéne. A fényképezőgép is elég csehül van, abban mindenféle maszatkák gyűltek fel a lencse mögött, ahonnan ki kéne pucoltatni valamiképpen, mert a fotóimon mindenféle sötét foltok tűnnek fel itt-ott, mint a Brezinán. Hajh, denehézazélet, s mennyi luxusprobléma vagyon benne.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/09/16 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék: