RSS

újracucc kategória bejegyzései

6/356 – Utak és tervek

A Repülő Kutató ma hajnalban háromkor elindult Gyergyóremetére Emesével és más hozzá hasonló futóbolondokkal, de előtte még tegnap összeírta, mennyifelé tervez elfutamodni decemberig. A lista ebben a pillanatban úgy fest, hogy édes bülbül szavaira és beretvaéles eszére az alábbi helyeken lesznek kíváncsiak: Amiens, Brüsszel, Iasi, Princeton, Kolozsvár, Turku, Krakkó, Stuttgart, Marburg, San Francisco és Szeged. Közben néha esetleg hazaugrik tiszta gatyáért.

Én ezzel szemben ma talán elmegyek a könyvesboltig, de ebben nem vagyok egészen biztos.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/22 hüvelyk újracucc, eská

 

6/355 – Gárden

Vannak napok, amikor akár órákig elácsoroghatnál a szekrény előtt, akkor is minden kicsi lenne, nagy, kényelmetlen ésatöbbi. Na, az ilyen napokon köt ki az ember végül valami olyasféle áutfiteknél, mintha vidéki gárden pártira lenne hivatalos özvegy bárónő nagynénjénél, úgyhogy tornacipőt vesz, el tudjon futni, ha megkergetik a vén satrafa kutyái, viszont a gárden pártin ott lesz az exe is, úgyhogy mindehhez csöcskidobós ruhát választ, hadd lássa az a szemétláda, mit veszített.

Valójában macskakajáért megyek a város túlsó végére, de hát úgyis sejthettétek, hogy sem özvegy bárónő, se ex, se gárden párti.

.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/21 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/354 – A Bubor család

Új kenyér ünnepe, hápersze, nálunk ez most az új kovász ünnepe lett. Tegnap ünnepélyesen nekiláttam egy új példány etetgetésének és szaporítgatásának, és most azt várom, hogy az üvegbe beleköltözzön a Bubor család. A kovász akkor ered meg, amikor már tele van Buborékkal, tehát ilyenkor ki kell várni, amíg úgy döntenek, jó kis lakás lesz ez nekik, és megjelennek a kisteherrel, amire fel van zsúfolva az összes holmijuk a dédi tizenkét személyes porcelán étkészletétől kezdve a gyerekek plüsseiig. Most egyelőre még csak nézelődnek, a falak hosszát méricskélik, és valamelyik Bubor bevitt egy összecsukható tábori ágyat, hogy kipróbálja, milyen itt aludni.

Ott van, ni, látjátok?

Ha eddig nem jöttetek volna rá, mára nekem az új kovász meg Szent István meg az új kenyér meg a tűzijáték meg a többi ünnepe mellé A Gondolatcsapongás Ünnepe is kijutott. Mindenki fedezékbe!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/20 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/350-352 – Maligán

Édös kincseim, az elmúlt napokban nekem semmi érkezésem nem vala fotózkodni, de a Repülő Kutató jóvoltából mégiscsak van egy dokumentumom arról, hogyan néztem ki és mit csináltam ezalatt.

Nédda.

Azt hiszem, ebből egész pontos képet alkothattok az én péntekemről és szombatomról. Ma, hogy már hazaértünk, mindenekelőtt megpihenek. Ennek keretein belül leginkább egy kád vizet fogok rittyenteni magamnak hopfüzsgővel, mert már három napja gumipapucsban zuhanyzok, és csütörtök reggel óta nem láttam tükröt.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/18 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/349 – Desszert

Mottó: “Life is short. Eat dessert first.”

Én ugyebár elmentem világgá, úgyhogy vasárnapig az Úr kezében vagyunk, pláne blogice, mert nem tudni, hol, mikor és milyen körülmények között tudok fotózkodni. Mára is csak egy ilyet kaptok, e.

Ma amúgy, mint ez a padlatból is látható, még nem hagytuk el teljesen a civilizációt, Egerben hédereztük át az iccakát, mielőtt belevetjük magunkat a kempingezés sűrűjébe. Mivel viszont ez a néhány nap a züllés ideje, vacsorára úgy gondoltuk, hogy kipróbáljuk “A legjobb vidéki étterem” toplista nyolcadik helyezettjét, a Macok Bisztrót. (Ők sem fizetnek nekem a reklámért, pedig, hajh, most már, hogy kipróbáltuk, lennének ötleteim, milyen természetbeni juttatásokkal tudnának szponzorálni.)

Mivel mi bátor kicsi vaddisznók vagyunk, a degusztációs menüre hajtottunk rá, ami úgy festett, hogy hat fogás, mind kisadag. A degusztációs menük fogásai gyakran hajlamosak olyannyira apró, “csak mutatóba, hogy legalább az ízéről fogalmat alkothass” adagokban érkezni, hogy lényegében nem többek, mint egy kis maszat egy nagy tányéron. Na itt nem. Ezek egészen figyelemreméltó kis adagocskák voltak, a menü végére úgy telezabáltuk magunkat, hogy hajaj. És olyan dolgok voltak a fogások között, mint például hideg kovászosuborka-krémleves kaporhabbal. Ó, nyamnyam.

A mellettünk lévő asztalnál egy igen ifjú pár üldögélt, előre foglalták a helyet maguknak, pedig nem is vacsorát kértek, csak egy-egy adag csokitortát. Én ezt egészen addig viccesnek találtam, amíg a degusztációs menü utolsó fogásaként meg nem érkezett a mi csokitortánk.

Gyerekek, én még sose ettem ilyen jó desszertet. Tényleg. Sose.

Most pedig, mint mondám, a továbbiakban az Úr kezében vagyunk, különös tekintettel arra, hogy a Repülő Kutató térképekkel is felszerelkezett, és ma valami karsztos fennsíkon akar végigmászatni. Ha túléltem, majd még jelentkezek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/15 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár

 

6/348 – Leitmotiv

Fél négykor ébredtem arra, hogy valaki ráugrik a vállamra az ágytámláról a ménkű nagy seggével. Mit ne mondjak, kábé úgy éreztem magam, mint Alice B. Toklas, amikor a Vámos Rousseau tiszteletére rendezett banketten a részeg André Salmon megette a kedvenc kalapjáról a díszítést. Rosseb, nyavalya és rohadás, a végén még tényleg bundakesztyűt csinálok belőled, cicu.

A másik kellemetlen meglepetés a macskasegg mellé az volt, hogy esik, sőt zuhog. Igen, tudom, nekem semmi se jó, eddig a fülledt meleg miatt ríttam, most a hideg eső miatt nyígok, de hát akkor is, én éppen most fogok elindulni fesztiválzani, sátorral.  Ott a Zemplén mélyén éjszakánként amúgy is hajlamos megvenni az embert az Isten hidege, bármilyen meleg lenne egész nap, és nekünk már volt szerencsénk anno ahhoz, milyen mértékű móka és kacagás, amikor olyan svunggal jön az égből az áldás, hogy a kétszáz méterre lévő templom tornyát se látni. Meg aztán, súlyosbítván azt, ami egyébként is, én már összeraktam, miket csomagolok magamnak erre a pár napra, és olyasmik voltak benne, mint szalmakalap. Eh, egye fene, legfeljebb bevágom a csomagtartóba a gumicsizmát is.

Mindeközben, úgy fest, sikerült ismét megölnöm a kovászt, legalábbis nem hinném, hogy az a szag, ami leginkább a napon felejtett juhtúróéra emlékeztet, bármi mással kecsegtetne. Bakker, ha ez már a második kovászhulla, ami az én baljós utamat szegélyezi, igen szépen állunk. Egyelőre megetettem, és bevágtam sztázisba a hűtőbe, a kivett részből meg sütöttem egy kenyeret, aminek a Repülő Kutató szerint semmi baja, de én akkor is érzek rajta valami Szagot.

Úgyhogy mindezek örömére kicsit letettem a fejem kilenckor, aztán majdnem három órával később dúltan riadtam fel egy komplex rémálomból, amiben az elkésés szerepelt mint Leitmotiv. A kelleténél hamarabb induló vonat, amin már fent ülök, de még nem tudtam venni jegyet; pontos időre elhagyandó hotelszoba, ahol hirtelen eltörik a hűtőszekrényben a kávéadagoló, és patyolatfehér törölközőkkel kell felitatni a padlóra csorgó löttyöt; zárba beletörő kulcsok; resti, ahol éppen kiszolgálóváltás van, pedig sietnem kéne, és el kell szaladnom felváltani a nálam lévő nagy címletet, mert visszaadni persze nem tudnak. Áááááá. És mindebben mindvégig ott volt a doktori, mert a hotelszoba meg a vonat meg a resti nem lett volna, ha nem kell konferenciára mennem, olyan konferenciára ráadásul, ahol pontokat kapsz még azért is, hogy hányan lájkolják a fb-re feltett konferenciafotóidat, és azokból mennyi van. Ááááááá. Totál pánikban ébredtem, és két kávéval tértem csak magamhoz, a Repülő Kutató pedig derűsen megnyugtatott, hogy nem késtem le semmiről.

Marhára remélem, hogy tényleg így van.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/14 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 6/46 – Dobozok

Az, hogy jóformán sose dobok ki semmit, ami jó lehet még valamire, azzal is jár, hogy a lakásban nemcsak az Ikea-bútorok, de még azok dobozai is hajlamosak megragadni. Konkrétan a gardróbszekrény tetejére szoktam felhajintani az újabb és újabb  jobbképű-pakolgathatósabb dobozokat, miközben azt mormolom magamban, hogy “majd ezt szépen bevonom valamivel, és akkor tarthatok bennük nemszezonális ruhaneműt”. Aztán persze fent felejtem őket a gardróbszekrény tetején, beleolvadnak a látképbe, és morcosan gyűjtik a port évekig.

A múlt heti heroikus nekifenekedések egyikében viszont nekiugrottam, és vad elszántsággal leszedtem a gardróbszekrény tetejéről az összes dobozt, rend lesz itt, ha a fene fenét eszik is. Egyúttal kimostam a gardróbszekrény hátlapját takaró szövetet is – a gardróbszekrény a ménkű nagy hálószobában a falra merőlegesen ácsorog és térelválaszt, kell a hátára valami, ami jobban fest a farostlemeznél. Hosszú időbe telt, amíg eljutottam oda, hogy hová és miként helyezzem el ezt a nagy dögöt, sokat toligáltam én őtet a hálóteremben ide-oda. (A dög amúgy 240 centi hosszú és 200 magas, valamint 60 centi széles, úgyhogy képzelhettek, ez a toligálás hogyan festett. Egyszer sikerült is kettétörnöm akció közben. Igen, a gardróbszekrényt. Aztán megszögeltem, és azt mondám, eh, pár évig még jó lesz. Asszem ez úgy tíz éve lehetett.) Mindenesetre ezúttal kemény voltam és kegyetlen, és tényleg csak annyi dobozt tartottam meg a gyűjteménybe, amennyi még kiegészítő tárolásnak, nem pedig Bábel tornyának látszik. Gondosan letakarítottam róluk a félujjnyi port meg a pókhálókat a döglött pókokkal, aztán nekiláttam, hogy használhatóvá pofozzam őket.

Mivel ebben a vircsaftban minden van, még az is, ami nincs, ezúttal azt a tekercs öntapadós lemosható tapétát vettem elő, amit réges-régen szereztem be egy efféle merénylethez. Be is vontam szépen két Kallax meg egy Enetri dobozát. (Az Enetri doboza mellesleg tíz-tizenöt éves. A polc a Bűnök Barlangjában lakik eszemet se tudom mióta, és én azóta spájzolom a gardrób tetején a dobozt. Ja. Nem vagyok normális.)

A továbbiakban az egyik Kallax átalakulását fogom végigmutogatni, részben azért, mert még csak az van teljesen készen, másrészt meg ha láttatok egy dobozt átalakítva, máris tudni fogjátok, mit csináltam/csinálok a többivel. Igen, ugyanazt.

A dobozokkal persze nem az volt a trükk, hogy miként vonjam be őket, hanem hogy mivel és hogyan oldjam meg a leffegő dobozfedél záródását. Naná hogy újabb maradékok reciklálásával, hogyan másként.

Szövethulladékokból egyenlő szárú háromszögeket vágtam ki úgy, hogy az alapjuk kábé öt és fél centi hosszú legyen, a magasságuk meg harminc, aztán feltekertem a háromszögeket, hogy kis szövet-croissant-okat kapjak belőlük. Tűvel-cérnával rögzítettem, majd a kedvenc effektfonalammal is körbecsavartam mindegyiket.

Tekergettem, varrogattam, aztán a végén itt volt előttem két maréknyi croissant.

A hurokgombolás tűnt (ezúttal is) a legjobb választásnak, úgyhogy ehhez kivágtam polárhulladékból egy centi széles csíkokat, hogy majd azokat rárögzítsem a dobozra.

Bevallom, lusta voltam más technikát keresni, úgyhogy szépen odabéláztam a csíkokat a doboz aljára.

Na persze ilyenkor ott van belül a tűzőkapocs hegyesbik vége, és még ha gondosan laposra is kalapálom, tutira ki fog szakítani valami ruhadarabot. Sebaj, erre jó az öntapadós tapéta hulladék darabkája.

A “gombokat” vastag tűvel és fonallal varrtam fel az “előtetőre” vagy minekhíjuk. Gimbelem-gombolom.

És így néz ki a gardróbszekrény tetején a kész példány.

Most már csak a másik kettővel kell megbirkózni. Hajrá, Marinéni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/13 hüvelyk újracucc, eská

 

6/347 – Jégkrém

Mára afféle csücsül-matat napot terveztem, mert holnap úgy elmegyünk fesztiválozni a Zemplénbe, csak úgy füstöl. Tavaly mindenféle programtorlódások miatt kihagytuk a Bor, mámor, Bényét, idén viszont akkor is elmegyünk, ha mind a két lábunk törött, a hátunkból meg nyílvessző áll ki, dixit.

Az időjárás ma (egyelőre) a szebbik orcáját mutatja, és nyilván ettől lett matatókedvem a “minnyámegdöglök” helyett. Üdítő változatosság a tegnaphoz képest, amikor háromszor zuhanyoztam, és a vacsorám két jégkrém volt. Biza. A felnőttlét előnyei.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/13 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/345 – Szabotőr

Volt egy közkeletű sláger, amely szerint az éjjel soha nem érhet véget. Nálunk nem az éjjellel, hanem a rendrakással van ugyanez, és még ráadásul súlyosbító tényezőkkel is kell számolnunk. Én ugyan elszánhatom magam arra, hogy kosztűrő házi ümögöt öltök, és nekivágok a könyvek átpolcolásának,

de a szabotőrök mindig egy lépéssel az ember előtt járnak.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

6/343 – Imbuszkulcs

Szerintem ti nem is akarjátok tudni, konkrétan miben vagyunk éppen. Maradjunk annyiban, hogy a továbbiakban ragaszkodom A Káosz Úrnője megszólításhoz, a címerembe pedig imbuszkulcsot meg portörlőt kérek.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/09 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/342 – Papírmasé

Már augusztusból is eltelt egy hét, ennélfogva rajtam kitört a szokásos pánik, hogy mindjárt vége a vakációnak, csináljuk meg gyorsangyorsan mindazt, amire nem érek majd rá ősszel meg télen meg tavasszal. Természetesen ez nálam nem az “üljünk le, aztán lógassuk ábrándosan a lábunkat egy pocsolyába” programokat jelenti, hanem a “takarítsuk ki, újítsuk fel, rázzuk gatyába” összest, és ezen a nyáron ugyan tényleg kiteszek magamért (hadd emlékeztessek mindenkit a két áthúzott kanapéra), de így is úgy érzem, hogy nem csináltam jóformán semmitse ahhoz képest, amennyi csinálnivaló akad a lakásban. A takonykór különösképpen nem javított a helyzeten, egy egész drága hetet pocsékoltam el miatta, és ezt nem tudom behozni. Ma reggel is fél hat óta a mosókonyhában pucolgatom az összes olyan felületet, amit csak pucolgatni lehetséges, de ez nem ér semmit, mert már ebben az életben soha nem fogom elérni, hogy palotánk mindegyik istenverte terme emberek elé való állapotba kerüljön. Mekkora szerencse, hogy úgysem jön ide senki.

A francba, olyan reménytelennek érzem ezt az egészet. Updike Az eastwicki boszorkányokjában panaszkodik arra Alexandra, amikor nekilát nagyméretű papírmasé-szobrokat készíteni, hogy mindene csupa ragacs, mikor pedig a szobor egyik oldalát végre jónak látja, a másik fele csupa hupli meg zűrzavar. Hát pontosan ez, pontosan így.

Lehet, mégiscsak hagyni kéne inkább a fenébe az egészet, inkább leülni, és ábrándosan belelógatni a lábam egy pocsolyába.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/08 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/338 – Hyaluron

Itt ezeken a tájakon már elég sok válogatott módon csináltam hülyét magamból, úgyhogy valószínűleg ez is belefér. Amikor ezt az arcmaszkot ajándékba kaptam, meg kellett ígérnem, hogy majd készítek róla fotót használat közben, mink őtözködős bloggerek pedig rettenthetetlenek vagyunk és bármire képesek.

Szerintem örüljetek, hogy nem arról tettem fel fotót, amit szintén ajándékba kaptam valamikor, és használat közben direkte bugyogni meg habzani kezdett az arcomon.

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár

 

Eská 6/45 – Neszeszer

Az a tippem, ezúttal sincs szükség sok szövegre ahhoz, hogy elmagyarázzam, mit csináltam és hogyan. Ami a miből-t illeti: maradékmentés továbbra is: egy régi táskából kioperált cipzár, maradék kockás pamut, két szabálytalan alakú szövetdarab meg egy árva horgolt micsodácska, aminek eddig nem találtam helyet-célt-lakást. A macska viszont ezúttal csak képviseletileg van jelen. (Huh, mennyi szőrt kellett menet közben lepucolnom erről az izéről.)

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

6/337 – Két kiló

Tegnap kihagytam a budai hegyekben tartott legény-leánybúcsút: nem nagyon láttam magam előtt, amint ennek a kedves taknyos hétnek a csúcspontjaként hajnalig alkoholizálok a csepergő esőben. Nem mintha így jelentősen jobban jártam volna, ugyanis mindaddig nem tudtam elaludni, amíg a Repülő Kutató haza nem ért. Ez vala fél három. Valamiféle teljesen abszurd okból azon aggódtam mindvégig, hogy valami baja esik ott a messzi idegenben.* Így retrospektíve viszont akár el is mehettem volna, akkor legalább tudnám, mitől vagyok megint olyan szarul, hogy a fal adja a másikat. Jó, végül is csak fél négykor bírtam elaludni, és válogatott rémzöldségeket álmodtam nyolcig, de azért most már tényleg, tényleg kezdek rohadtul nyűgös lenni ettől a héttől. Ó, és persze a jó anyatermészet is úgy gondolta, megörvendeztet az ő ajándékaival, úgyhogy már most van bennem egy Cataflam, és csak remélni tudom, hogy megállhatok ennyinél.

Jobb híján sünis zoknikkal próbálom javítani kedélyemet, hátha ez segít. És (mondta derűlátást mímelve) a házban van csoki is. Kábé két kiló.

* Veszélyes népek közé ment, no. Az összevont legény-leánybúcsún nagyobb volt az egy négyzetméterre jutó bölcsész- és társtud-doktorok száma, mint lakásunkban a pormacskáké, pedig ez utóbbi sem piskóta

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/03 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 6/44 – Repríz

Mivel az olvasóközönség nem kicsiny része inkább a B jelzetű bagolyot választotta az A jelzetű bagollyal szemben, én meg úgyis ott ültem fülig takonyban és csüdig fonalakban meg foncsikákban, gondoltam, ne érje szó a ház elejét, úgyhogy megcsináltam ezt is.

Bár nálam általában mindenből párna lesz (vagy esszé), ezeket én speciel képként képzeltem el, mármint úgy, hogy majd ott ülnek keretben falon. Azt még nem tudom, melyik falon, és kinek a lakásában, de errefelé ezek a dolgok úgyis ki szokták pörgetni előbb-utóbb a maguk sorsát, szóval egyelőre nem foglalkozom azzal, lesz-e gazdájuk. Hogyha nem kell senkinek, majd az ördög veszi meg, na bumm.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/02 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

6/336 – Reszkíroz

Még most sem vagyok a topon, de már meg mertem reszkírozni egy fotót magamról, hátha nem fut világgá tőle a nézőközönség.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/02 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 6/43 – Képregény

Ha nem úgy ülnék itt, mint egy összecammantott slejmkupac, nagyon szépen és hosszan tudtam volna mesélni nektek arról, mit jelent nekem a no-waste, meg hogy milyen hálás vagyok Hosszú anutájának, aki kabátszabásból lehullott szövetdarabokat szokott küldeni nekem, meg hogy a macskák persze mindig odaülnek, ahol éppen a meló folyik. Meeséltem volna technikákról meg trükkökről meg dilemmákról, és persze arról az ezer okról is, amiért tutira nem fogok én ezekből a munkácskákból megélni még akkor sem, ha esetleg befuccsol a tudomány.

De mivel egy összecammantott slejmkupac vagyok, tessék, itt vannak a képek, rakjátok össze belőle magatoknak a többit.

Ha bárkinek bármi kérdése van, csak kajabáljon nyugodtan, azt még így kupacállapotomban is meghallom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/01 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs

 

6/335 – Szemmelverés

Nyugaton a helyzet változatlan, a torkomban viszont új történések vannak, végre elkezdett felszakadozni a gurgula. Ettől igen szép recsegős baritonhangom van, és az AE Bizottság dalszövegének szellemében élek, úgymint “köpni kell, phű”. Ez már a kilábalás jele, annak kell lennie, mondogatom bizakodva, minden csoda három napig tart, a takonykórnak is legyen elegendő egy hét, a fenébe bele, megint köpni kell, phű.

A fejem még mindig nem megy élményszámba, miközben a kis zöld idegen létformáktól próbálok megszabadulni, cserébe viszont nesztek újabb remek kép a minizoknijaimról és a foncsikákról.

Poci ezúttal távollétével tüntet, tegnap este ugyanis gonosz és kegyetlen módon viselkedtem vele, amikor egy papírzacskó segítségével óvatosan begyűjtöttem, majd kidobtam az ablakon azt a tökhülye szitakötőt, aki naivan bejött a Bűnök Barlangjába. Onnan vettem észre, hogy bent van, hogy a szőrös leült a futonra, égnek fordította a fejét, és kiguvadt szemekkel, a száját nyalogatva bámulni kezdte a plafont. Bezzeg amikor a szegény szemmelvert rovar végül leesett eléje, ez a gyáva nyúl ugrott egyet, aztán beszaladt a futon mögé. Most persze vérig van sértve, hogy megfosztottam egy remek potenciális játékszertől, de ezúttal én voltam gyorsabb, cicu, hahaha.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/01 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/334 – Pho

Feladom. Tegnap este már olyan tragikomikusra fordult a “taknyom-nyálam egybefolyik, és csak szédelgek, mint pipe a rézsűn” állapota, hogy alázatosan megkértem a Repülő Kutatót, teremtsen nekem ide egy bödönke pho levest, mert ha az nem segít, akkor tényleg az az egyetlen opció, hogy elfekszem az oldalamon, aztán megvárom, amíg elmúlik ez az izé. A Repülő Kutató persze rögtön intézkedett: elkérte a bukszám*, aztán szépen elgyalogolt Bürgüncfalva egyetlen olyan keleti étterméhez, ahol kapni ilyesmit elvihetőre is, de házhoz szállítás csak szerdától vasárnapig. Tegnap speciel kedd volt.

A pho ezúttal azt a fantázianevet is kaphatta volna, hogy “csalfa, vak remény”, mert utána egészen emberien éreztem magam, és nem is számítottam arra, hogy ma reggel megint vauvau meg szédelgek, mint pipe a rézsűn. Még a földszintre lemászni is olyan feladat, ami után ki kell pihegnem magam, és igazán nem örvendek ennek, de nem ám. A jó durva életbe, én ezen a héten bürokracicás dolgokat akartam intézni, péntekre meg pláne leány-legénybúcsúba vagyok hivatalos a budai hegyekbe. Ehelyett mire vagyok képes, na mire, ülni itt Pocival, a környék legtarkább káoszában, rózsás minizoknikban, két marék bagollyal. A kézimunka az egyetlen, ami még ennyire elcsömöszölt fejjel is működik.

Rohadás és rossznyavalya és blöe és slejm. Ez a hét most már szinte biztosan kuka.

* Ne várjunk azért tőle lehetetlent, no. A sváb ősök ki is tagadták volna a… nos, nem igazán tudom, miből.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

6/333 – Nyáki úr

Ezek a nyári takonykórok még az őszi, téli, tavaszi takonykóroknál is rejtelmesebbek, itt például mára eltűnt a láz, sőt nagyrészt a takny is, viszont maradt a köhögés meg valami megmagyarázhatatlan általános nyamvadtság. Plusz a slejm. (“Mondja, Nyáki úr, ugye ez a neve?” “Ööö, a barátaimnak inkább Slejm vagyok.” Mondtam én nektek, hogy kívülről tudom a komplett Szörny Rt.-t.) Nem érek én rá erre, bakker. Ez az izé most még megkapja ajándékba a mát, aztán holnap már színét sem akarom látni.

Minekutána eszem semmi (beragadt valahol a torokgurgulák meg az orrszmötyők között), viszont mégse heverhetek egész idő alatt a hátamon, mint egy felfordult bogárka, beülök a színes foncsikáim közé, mégse vesszen teljesen kárba a nap.

Én nem megyek most élményszámba, tényleg nem, úgyhogy ezúttal is beküldöm helyettesíteni Pocit. Avec foncsikák.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár