RSS

újracucc kategória bejegyzései

Eská 5/47 – Perszonyalizálva

Minekutána a szomszédban már órák óta készülődtek az említett izénapra, némiképp elszégyelltem magam, és nekiláttam összecsapkodni valami személyesebbet az ünnepeltnek. Túlzásba persze nem vittem, de itt volt az ajándékba szánt “egyszer kelljen, s jó, ha van” dobozban egy vödör aszfaltkréta is, ilyen, ni.

Jó, akkor tegyük egy kicsikét személyesebbé. Először is leszedtem róla a nejlonburkolatot meg a címkét, aztán elővettem egy csík öntapadós tapétát meg némi pauszpapírt. (Az öntapadós tapéta amúgy még két évvel ezelőttről, a fürdőszoba felújítása korából maradt. Nálam tényleg nem megy kárba semmi, legfeljebb veszendőbe.)

Boldface nagybetűkkel felírtam a pauszra grafitceruzával az ifjú hölgy nevét,

aztán rátettem az öntapadós tapéta hátuljára, színével lefelé fordítva, és újrarajzoltam a betűket.

Mint látható, ilyenkor a pauszon lévő grafit természetes másolóanyagként működik, nem kell hozzá még indigó meg más nyimnyám. Indiánnak lenni tapasztalat. Indián már sok mindent mázolt össze életében pauszpapírról ledörzsölődő grafittal, no.

Indiánnak lenni sniccere is, ez volt a következő mozzanat. Alátéte, amin a sniccert használhatná, nincs ugyan, de van olyan kihajítandó doboza, amit nyugodtan össze lehet metélni. Hát akkor uccuneki.

Az uccuneki után lett egy patricám meg egy matricám. (Yeah, ezeket így hívják, indiánnak lenni tipográfiai ismerete is ekkicsi. Memóriája már nem lenni neki, szóval asszem, hogy talán a likas a patrica, de mit értek én már a lovakhoz.)

Matrica a doboz tetejére,

patrica a doboz oldalára.

Mehetünk tortát enni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/18 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

5/350 – Csavar

Azon, hogy miként alakul eddig ez a mai nap, akár röhöghetnék is, ha az nem fájna. Hajnal óta görcseim vannak, az mp3-lejátszóm, ami nélkül majdhogynem képtelen vagyok felülni bármiféle tömegközlekedési eszközre, eltűnt valahol a lakásban, ráadásul a szemüvegemből kiesett a csavar. Ez utóbbi természetesen akkor, amikor éppen arcmosáshoz vettem le, úgyhogy a csavar azóta már jó eséllyel a Dunában van.

Mindehhez még ma délután két találkozóm is van Budapesten, ahová tömegközlekedéssel kell bemennem, és közben az sem árt, ha látom, merre megyek.

Innen már csak felfelé, innen már csak felfelé.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/16 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/349 – Elfogy

A macskakaja szokás szerint elfogyott (igazán felháborító, hogy ezek a szőrös disznók nem élnek levegőn vagy napfényen, mennyivel könnyebb dolgunk lenne), úgyhogy valakinek le kell kutyagolnia az állateledel-boltig. Természetesen ebben a házban ketten élnek kétlábúak, de az egyik egy komoly dolgozó ember, aki ma is hosszúnadrágban megy be a munkahelyére hosszan baszni a rezet messzeföldön híres tudományos munkássága újabb gyöngyszemeit növesztgetni agya kagylójában vagy mittomén. Tévedés ne essék, én valójában eléggé jól tudom, mivel foglalkozik, de mindent összevéve a mai napra ez annyit jelent, hogy vagy elmegyek macskaeledelt venni, vagy a büdös kis mókusnyuszik kiverik a huppot, és nem fogja érdekelni őket, hogy melyikünk ment hosszúnadrágban reprezentálni egy negyven négyzetméteres irodába, és melyikünk ült a teraszon fülig bötűben, mindkettőnket utálni fognak.

A piacra is le kell menni, mert egyrészt igen jó az, ha van a házban friss zöldség, másrészt meg a hétvégén teljesen belepistultunk az ott kapható kecskekefirbe, ami olyan krémes és vastag, hogy szinte könnyebb villával enni, mint kiinni az üvegből. Ezenfelül elfogyott a házból a kuszkusz, ami ugyan sokak számára egy nagyúri huncutság, de nekünk ilyenkor nyáron alapeledel, merthogy lényegében nem kell főzni, és mi igen értékeljük azokat az eledeleket, amelyeket hétszáz fokban szinte főzés nélkül elő lehet állítani.

Mindeközben a vakációm is fogyik elfele, jövő héten már muszáj lesz munkaügyekkel is foglalkoznom, de amíg nem fogynak el a bötűk, addig igen kevéssé vagyok jó bármi másra. És fogyóban van a blog ötödik éve is, általában pedig ilyenkor kezdődnek a hogyantovább töprengések arról, hogy mit, miért, minek, kinek.

Azt kellene elérni nyilván, hogy ne essek szét ezer pici darabra, amelyek aztán külön-külön gurulásznak a padlón, mindegyik más irányba. Nos, ezúttal sem lesz könnyű.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/15 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/348 – Kisül

Ma éppen úgy érzem, mintha valamelyest hűvösebb lenne, de lehet, hogy csak az érzékelők sültek ki az exoszkeletonban.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/14 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/345 – Menő

Vidám csepergésre ébredni: menőőő. Mindehhez az autista-forma macskád szokatlanul hangos és kitartó nyávogására is ébredni: nem annyira menőőő. A tény, hogy a macskád azért nyávog, mert már megszokta, hogy kettőkor felkelsz, és adsz neki jutifalatot, mielőtt beleveted magad a melóba, de ezúttal rettenetes módon elaludtál, mintha egy úthenger ment volna végig rajtad, és most persze fáradtabb vagy, mint elalvás előtt, mert végig rémálmodtad az éjszakát: egyáltalán nem menőőő.

Jó, akkor most piacra leszek lemenőőő, akár esik, akár nem, aztán megpróbálom szétválogatni a szart a májtól. Nem lesz könnyű.

Eső plusz kánikula, hát mit ne mondjak, öltözködésileg sem eccerű a zélet.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/11 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár

 

5/344 – Kör

Ma éjjel minden erőfeszítés ellenére is csak 24,5 fokra sikerült lehűteni a földszintet, és onnan már kúszott azóta felfelé fél fokot. Az emelettel nem is próbálkoztunk, ott 28,5-ról kellett volna indulni.

Egyre elhasználtabb vagyok a munkától és a melegtől, ebből kifolyólag meg egyre kétkedőbb abban, mit és miért csinálok, ez a kétkedés pedig egyre jobban elhasznál, és így tovább körbekörbe. Tudom, hogy nálam ez a menete a dolgoknak, minekminekek halomszám, sose volt másként, és nyilván nem is lesz másként sose, mert ha tudnék változtatni rajta, már megtettem volna, de azért ilyenkor nem a legjobb érzés az én fejemben lakni.

Cserébe viszont milyen fasza paplanruháim vannak, nédda.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/10 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/343 – Nyár

Tegnap délután elmentem masszázsra, mert mire jó az élet, ugye, ha nem fér bele egy kis lüxüs. A levegőben faszénparázs és az aszalódó természet illata úszott, augusztus volt a javából vagy rosszából, ízlés szerint. Az utcában lakó kutyák, ahányszor én masszázsra megyek, lankadatlan éberségükről óhajtják biztosítani a nagyérdeműt, hisztérikusan ugató ebek sorfala között vonulok el mindig, hogy kigyúrassam a vállamból a laptop fölött töltött órákat. Ezúttal csak egyetlen kutty eresztett meg felém egy bágyadt vaut, ő sem vette a fáradságot, hogy felkeljen ehhez az oldaláról a saját kertkapuja mögött.

Már két hete, hogy hajnali kettő és fél három között kelek. Megmosom négyféle kefével bánatos fogaimat, főzök egy kávét, adok a macskáknak jutifalatot, aztán ha megették, felkergetem őket az emeletre, és kereszthuzatot csinálok a földszinten a konyhai üvegajtó meg a teraszajtó segítségével. Kiülök a teraszra a laptoppal, napi első cigi, napi első kávé. Negyed ötkor szokott megszólalni valahol két utcával odébb egy kakas, büszkén hirdeti, hogy megszolgálja ám ő azt a takarmányt, tessék elfeledkezni a húslevesről, különben is ki az az idióta, aki ebben a rekkenő hőségben húslevesfőzésre vágyik. Háromnegyed hat körül megnézem a benti hőmérőt. Néha akár két fokkal is sikerül lenyomni a földszint hőmérsékletét, huszonötről huszonháromra. Estére ismét huszonöt lesz, kezdhetem majd másnap elölről az egészet. Becsukom az ajtókat, visszaengedem és megreggeliztetem a macskákat. Újra megtöltöm a kávéfőzőt.

Reggel hatra már túl vagyok három kávén, nem is akarom tudni, hány cigin (mindig tudom, a hajnali első előtt kiürítem a hamutartót, ez is része a rituálénak, szembesülni az önpusztítással). Túl vagyok már ötezer leütésnyi szövegen, néha, különleges kegyelmi pillanatokban, ennél többön is. Ha csak kettő vagy három jött össze, az baj, az ütemtervem rovására megy. Még délutánig dolgozom, de a nap legtermékenyebb része mindig ez, a hajnali órák. A szomszédék vörös macskája egy ponton végigvonul a kerten, éjszakai portyából jön, lustán lépked. Vet felém egy gyanakvó pillantást, aztán odaslattyog a madáritatóhoz, iszik. Hat óra múlt, töltök egy újabb kávét. Akár sikerült addig megírnom annyit, amennyit akartam, akár nem, az agyam vadul zsibong, az ég alján meg diadalmasan és dühöngve halad felfelé a Nap, hogy elperzseljen mindent, ami útjába kerül. Ez nekem a nyár.

Hallgassunk inkább egy kis zenét a télről.

Nyilván ma is fel vagyok öltözve, viszont azt hiszem, ez most nem annyira fontos. De azért tessék, ne érje szó a ház elejét.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/09 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/342 – Chapeau!

Kezdek már belekukulni abba, hogy folyton itthon ülök, és a meleg meg a napsütés elől bujkálok, úgyhogy ma reggel eldöntöttem, lekúszom a bankba meg a piacra, mielőtt ránk zuhan a beígért 35 fok.

Mindezt természetesen a megfelelő nyárias elegánszijában. Avec kalap.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/08 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 5/45 – “Bőrrel” “kárpitozott” ajtóbetétek

(Ezt már láttátok, de még nem részleteztem, úgyhogy uccuneki.)

Jó hosszú ideje állt már a vendégszobában ez a fura bútor. Hívjuk az egyszerűség kedvéért toalett-tükörnek, talán az a legegyszerűbb.

Valamilyen régiségboltból vették, mi meg megörököltük-forma. Akkor már az eredetileg valószínűleg üveggel bélelt szekrényajtók ezzel a vékony parafabetéttel rendelkeztek, így is maradt kábé másfél évtizedig, míg végül nekigyürkőztem, hogy kezdjek vele valamit. A tükör igen jó tükör, a szekrénykerész is jól pakolható, a bútor meglehetősen vicces-hülyén fest, de vajon mit lehetne vele csinálni, hm.

Hát például varrni az ajtókra új betéteket.

Az anyag egy sötét kékeszöld műbőr, a hosszúlábú madárkák polárból vannak, mint szinte mindig. Egyszer majd ha nagy leszek, nem kétoldalas ragasztószalaggal fogom rögzíteni az ilyesmit, de most úgy gondoltam, ez is megfelel.

A műbőr-darabokat, mint látható, közönséges cikcakkal szegtem el, a színes fejű “kárpitszögek” pedig mindközönséges rajzszögek.

A végeredmény pedig igazán kedvemre való.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/06 hüvelyk újracucc, eská

 

5/338 – Agysejt

Dögmelegben vonszolódni a minekminekek között mindig is mókás és szórakoztató tevékenység volt, most sincs ez másként. A Repülő Kutató a múlt héten felállított egy elméletet, ami nagyjából olyanformán hangzott, hogy van valahol az én fejemben egy agysejt, ami harminc fok fölött bekapcsol, és akkor nekem írnom kell. Bevallom, nem követtem pontosan, mi a nyavalyáról povedál. Éppen írnom kellett.

Ma viszont szombat van, ami még akkor is piacot jelent, ha éppen harminc fok fölött van a hőmérsék, nekem az agyamban pedig izék kapcsolgatnak ki-be. Úgyhogy fussunk, mielőtt még porrá omlanak a macskakövek, és megolvad talpunk alatt az aszfalt.

Tegnap amúgy, mint ez az előző bejegyzésből is látható, némiképp bepöccentem, és varrtam magamnak egy új paplanruhát. Kezeket fel mindenki, aki sejtette, hogy úgysem bírom ki a nélkül, hogy ma felvegyem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/04 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 5/44 – Csakazértis

A világ ne is álmodozzon arról, hogy esetleg kicsellózik velem. Ha nekem paplanruha kell, akkor paplanruha kell, slussz.

Amúgy megtaláltam azt is, miből kisbencéztem anno a szabásmintát. Burda 2005/11, ez a modell.

Hittétek volna?

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/03 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/337 – Békétlenség, bors és baj

Ez az Alice Csodaországban egyik fejezetének volt a címe, annak, amelyben a Hercegné meg a szakácsné borsfelhőben úszva mindenféle konyhai eszközöket vágtak egymáshoz, a végén pedig az addig ringatott bébi kismalaccá változott. Körülbelül itt is ilyen állapotok uralkodnak – nyugi, nem a házban, csak bennem. Az is elég.

Egyrészt, a parodontológiai kezelések igen sajátos következményekkel szoktak járni az én tájaimon. Eddigi tapasztalataim alapján bizton állíthatom, hogy ha az embert megkínozzák a felső részén, az az alsóra is kihat, mily roppant érdekes dolog ez a tápcsatorna, neszpá. A gusztustalan részletektől, mivel én olyan finom vagyok, mint a velencei csipke, megkímélnélek titeket, mindenesetre a fogaim már nagyjából helyremozogtak, de az emésztésem még nem. Hogy komfortom csak tovább nőljön, felébredtem egykor, aztán visszaaludtam ötkor, és most úgy érzem magam, mint akit ledaráltak, mintegy mellesleg pedig mára országos hőségriadó van felhőszakadásriadóval körítve. Úgyhogy minden adott egy kiváló naphoz.

Azt gondolom, ezek után mondanom sem kell, hogy a totális élvezet kiaknázása érdekében írok is, mint a bolond, és mivel engem a kihívások éltetnek, éppen három vagy négy különálló konfliktussal zsonglőrködöm, melyek természetesen egyidejűleg robbannak ki. Ugyan mi lenne abban a kunszt, ha szépen egymás után jönnének, mint vadkacsák a Münchhausen báró madzagra kötött avas szalonnájára?

“- Nos – mondta Alice -, roppant csúnya felnőtt lett volna belőle, de disznónak egészen csinos lesz.”

Egyébiránt, ha a zuniverzum olyan cuki lenne hozzám, amilyen nem lehet, a napjaim nem huszonnégy, hanem harminchat órából állnának, és én funkcionálni is tudnék mindvégig. Akkor legalább varrnék még néhány paplanruhát, mert ruhapaplan van, paplanruhához való dögmeleg van, igény is van, épp csak idő nincs.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/03 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/333 – Keservesen kínzatul

Elmentem parodontológushoz. Holnap is oda megyek. És erről tényleg nincs kedvem beszélni, hogy a ragya vinné el.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/30 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/330 – Keleten, nyugaton

Tökmindegy, hol, a helyzet úgyis változatlan.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/27 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/329 – Kofffein

Itt továbbra is a robbantott hajak, házi lipityánkák, hajnali műszakok és égig érő vascsicsergők szezonja zajlik. A mai napra várható legnagyobb IRL kaland, hogy valószínűleg átmegyek a kisbótba kávéért, az ugyanis durván fogyóban van, talán nem meglepő módon.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/07/26 hüvelyk újracucc, nyár

 

5/327 – Begolyó

Ó, édesjóistenem, már megint itt vannak azok a skizofrén napok, amikor a szélrózsa minden irányába próbálok rohanni egyszerre. Pihenni kéne, dolgozni kéne, magánhatáridők, kötelező határidők és határidőtlen élvezetek szküllái és kharübdiszei között lavírozgatok egy lyukas csónakban, a szám egyik sarkában margarétavirág, a másikban penna, a fejemben válogatott narrátorok pofáznak és Énke röhög, én meg kezdek lassan begolyózni. Már megint.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/24 hüvelyk újracucc, nyár

 

Eská 5/43 – Párnabagly

Amikor valamiért sehogy se jön össze az, amit csinálni szeretnék – mert rossz a koncepció, mert rossz a megvalósítás, mert rosszak a használt eszközök, vagy egyszerűen csak rossz az egész úgy, ahogy van -, mindig elő szoktam venni valamit, ami bezzeg úgy sikerült, mint a karikacsapás. Tegnap is ilyen napom volt, úgyhogy bementem a vendégszobába, megsimogatni kicsit a baglyos párnát, erről meg eszembe jutott, hogy hejhó, hát ezt én még be sem blogoltam.

Miután ugyebár a hó elején megtanultam horgolni*, teljesen belelkesedtem attól, hogy ezt most én milyen jól fel tudom használni mindenféle vegyes technikával készült tárgyakhoz. Ez a projekt mégse horgolással kezdődött, hanem, mint általában, egy firkával. (Egyszer majd talán megmutatom a firkagyűjteményem is, tanulságos lesz.)

A kezdeti kicsike golyóstollas firkabagolyból már pauszpapírra és grafitceruzával vezettem át a következő, valamivel nagyobb, de még mindig csak tenyérnyi változatot, aztán áthúztam a körvonalakat alkoholos filccel, és véglegesítettem azt, hogy körülbelül milyen módon fogom majd kihímezni.

Ezután elővettem a szövetficliket, amiket Hosszú anyukájától szoktam kapni, és amikből a tallérokat** is készítem. (Köszi még egyszer, Ica!)

Mint látható, ezt a párnát is már eleve a vendégszobába szántam, direkt annak a színeihez válogattam az éppen használt kékzöld ficliket. Kivágtam a bagly darabjait, aztán megnéztem, és látám, hogy jó.

Ami ezután következett, az hosszú, de problémátlan kulimunka volt sokféle hímzőcérnával és sűrű pelenkaöltésekkel, valamint két nagyobbfajta kásagyönggyel.

Az elkészült baglyot ki is hímeztem a lehető legegyszerűbb módon.

Kérdezhetnétek, hát a horgolás hol maradt. Itt ni. Keret a bagolyhoz, háromféle kékzöld színből.

Azt persze ne kérjétek, hogy pontosan írjam le, hogyan készült, mert horgolásrecepteket még nem tudok elmagyarázni. Csináltam gerincvelőből, aztán meglett, ezt tudom csak elmondani, bármilyen röhejesen is hangzik ez az egész. Gondolom, horgolni tudók képesek a képből is megfejteni, mit csináltam. A sarokban amúgy azért van a piros fonáldarab, mert a kezdő sornak néggyel oszthatónak kellett lennie, négyzet alakú keretet horgoltam ugyanis, és mert tisztában voltam azzal: én bizony nem leszek annyira kompetens, hogy még számolgassam is, hol kell majd szaporítanom, hogy a sarkok kialakulhassanak.

A kész keretet a szokásos eljárással varrtam fel egy zöld polárdarabra,

majd láthatatlan öltésekkel (a pelenkaöltés szálai közé rejtve a varrást) a baglyot is rögzítettem a keret közepére.

Ezek után már csak a szokásos hátlapot neki, gombok, hurokgombolás, összevarr, kifordít, párnát belepofoz.

Nagyon-nagyon büszke vagyok rá. Annyira, hogy szerintem más elpacsált projektek után is visszamegyek majd megsimogatni.

* Oké, valójában nem megtanultam, hanem újrakezdtem, de olyan technikákkal, amilyeneket én még soha sehol semmikor, úgyhogy valójában tényleg megtanultam. Kicsit. Még van hová fejlődni, hajaj.

** Például ezek. Meg ezek. Meg ezek is.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/24 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

5/326 – Jódolgomban

Mint általában a rokongyerekek és rokonfelnőttek levonulása után szokás, tegnap nagyon csendes és kihalt lett ez a kóceráj. Ez valójában nem túl logikus, Filoméla ugyanis nem volt egy különösebben hangos példány, és elég jól el is foglalta magát minden külső segítség nélkül a saját szobájában a rajzasztalnál meg Micimackóval. Ezzel együtt is ott álltunk mindig ugrásra készen, most meg végre abbahagyhattuk ezt a Kanga-programot.

A lelkemben keletkezett űrt és a napirendemben keletkezett szabadidőt korpuszom restaurálásával tömtem be: hajat mostam, festettem és robbantottam, valamint kilagoztam mind a húsz körmömet. Minderre viszont az édes anyatermészet is úgy gondolta, bedugja a fejét az ajtón, és megnézi, nincs-e túl jó dolgom. A jelek szerint úgy döntött, hogy de, mert aztán hajnali háromnegyed háromkor olyan görcsökkel ébresztett, hogy majdnem leszedtem a falat.

Ma még tart a regenerálóprogram, és a tegnapi űrben újra előszedtem a maradékos zsákocskámat is, újabb polárficni-mentéseken és más merényleteken törvén fejemet. A háttérben már igen szemrehányóan köszörülik torkukat bizonyos foglalkozandó szövegek, de ma még jódolgomat akarok meg azt mondani, hogy sálálálálá, és nem hallgatni rájuk. Úgy legyen.

Most még elvánszorgok péksütiért, aztán itthoncsücsü napot tartok. Az eső is mindjárt leesik, jáj.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/23 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/325 – Rövidpálca

Mától megint csak két szőrös családtaggal osztjuk meg palotánkat, a gyermeket hazaviszik szüléi, akik tegnap este pottyantak be mindannyiunk nagy örömére. Úgy feltelt a lakás, amilyet a macskák ritkán látnak, és a szokásos logisztikázásra is sor került, mert ugyebár el kellett valahol altatni az öszves nyájakat. Mivel csak ketten lakunk emberek ebben a nagy hodályban, elvileg ez nem ütközik akadályba, a gyakorlatban viszont a Bűnök Barlangjából el kellett távolítani ezt.

Igen, az ott egy Filoméla, aki éppen megtanulta, hogyan készül a rövidpálca, és annyira belelkesedett tőle, csak Pom Pom meséivel tudtam kicsalogatni, hogy a futonból alvóhelyet varázsolhassak.

A nagy családi egymásra találás amúgy a Dunaparton zajlott, ahová mi azért vittük le a csemetét, mert a) lusták voltunk főzni, ott meg Ister-napok voltak kirakóvásárral meg mindenféle zabálnivalóval b) az Ister-napokhoz kapcsoltan gyertyaúsztatás volt várható, az meg nagy buli egy kilencévesnek. Hát, kéremszépen, isteni szerencse, hogy megérkeztek a szülők, mert egyébként irgalmatlan nagy csalódás lett volna a dologból, háromnegyed kilenc környül ugyanis olyan éccakafekete fellegek úsztak be az égre, hogy mi alkalmasabbnak találtuk szépen hazatotyogni, mielőtt fejünkre esik a vihar, pápá gyertyaúsztatás. (Mintegy mellesleg az utózmányok tekintetében nekünk volt a legtöbb eszünk, mert a gyertyaúsztatást szépen le is fújták a közeledő vihar miatt. És így tulajdonképpen Filoméla jött ki győztesen az egészből, mert ő még fél nyolc körül láthatott leúszni a Dunán négy egész gyertyát, amit próbából engedtek le, úgyhogy ő legalább látott úszó gyertyákat, a később megérkező ötezer ember meg egyet sem.)

A gyermekek igen bonyolult lények, mint ezt tudjuk, és erre ezúttal is kellő bizonyítékot kaptunk, mert az üdvözlés úgy hangzott, hogy “Anyuuuu!!! Apu!!! Képzeljétek, tegnap voltam a Skanzenben!”. Ooookééé. Ahhoz képest, hogy miként festett élőben az egész parti Morcival meg Dúlifúlival, retrospektíve igen jó sajtója lett a Skanzen-látogatásnak. Meg az összes többinek is.

Ebben a pillanatban még csak a Repülő Kutató meg a macskák vannak ébren, azazhogy hoppá, Poci elaludt, szóval már ő se. Mivel nemsokára kitör a távozás zűrzavara, gyorsan lőttem magamról egy fotót, amíg megtehetem.

Higgyétek el, a fejemen lévő konstrukcióval sokkal inkább tekintettel vagyok érzékeny lelketekre, mint ha a hajamat mutogatnám. No de ma azt is gatyába rázom, ha már úgysem tudok mit tenni bús magányomban.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/22 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

5/323 – Nempisztergál

“Imádom, amikor egy terv összejön” – mondott valami effélét Hannibal Smith a szivarja mellől, ahányszor a Szupercsapatnak sikerült valami hajmeresztő hülyeséget végrehajtania. Nos, ha a tegnapi napra nézek, Hannibal Smith piszok elégedett lenne vele, mert egészen pontosan azt sikerült összehozni, amit terveztünk. Nem csináltunk semmit, csak színezők, rajzfilmek, Micimackó meg kézimunka. Ez utóbbit én a magam részéről kettő darab ruhával teljesítettem, melyek 140 centis kishölgyekre voltak optimalizálva, mivel abból van most itt nekünk a házban egy példány, és hülye nagynénik nemigen tudják másként kimutatni a szeretetüket, mint hogy ruhákat varrnak, meg filctollkészleteket és jegesmedvés mesezoknikat vesznek a gyermeknek.

Egy piroskockás nyafogóruha meg egy jó tartású trikotázsból gyártott kötényruha rendel, előtte konzultáltam az alannyal, hogy melyik anyagból milyen hosszban melyik szabásminta alapján, aztán uccuneki. Amióta itt van, már három ruhát varrtam neki, melyekre mind azt mondta, hogy jajdejó, de még nem vette fel egyiket sem, és ez némi kétséggel tölt el arra nézve, mennyire jajdejók ezek a ruhák. Filoméla szerfölött udvarias gyermek, ami (bármilyen meglepő) nem mindig előnyös, Toscára például sokkal jobban lehet alapozni. Ő szemrebbenés nélkül közölte anyámmal a múlt héten, hogy a paradicsomlevese nem olyan finom, mint a másik nagymamáé, majd némi gondolkodás után hozzátette, “különben is olyan hosszú ideje vagy már itt nálunk, hazamehetnél”. Ehhez képest Filoméla szép hosszan nyammog az ételen, és leginkább abból tudjuk megállapítani, mennyire ízlik neki, hogy mit válaszol arra, ha megkérdezzük tőle a tányér felénél, hogy “befejezted már?”. Úgyhogy a ruhákkal kapcsolatban sem tudom, valójában mi a helyzet, és nem is igen akarom pisztergálni a kiskorút. Én most a bolond nagynéni vagyok, akinél nyaral, ergo próbálok minél lazább lenni, és minél kevesebbet pisztergálni. A tanítónői fekete vér persze így is ki-kiüt: ragaszkodom hozzá, hogy szandálban ne másszon szobrot, a teraszajtót mindig csukja be, ha kimegy vagy bejön, és ne mászkáljon bekapcsolt fényképezőgéppel a kezében. (Ez utóbbi fontosságáról egyébként kedden valóban sikerült meggyőzni, a fényképezőgép akkuja ugyanis egyszer csak, hupp, lemerült, és nem lehetett vele többet fotózni, pedig a leányzó éppen egy bokorban guggolt a Kacsakő bisztró mellett, körülötte színesre festett kövek, és még nem fotózta le mindet, ó pech. Na akkor speciel aggódtam is kissé, mert a gép nyitott állapotban merült le végleg, és amíg nem töltöttük újra az akkut, nem tudhattam, nem romlott-e el. Szerencsére ezt megúsztuk.) A kedd volt amúgy az eddigi legpisztergálósabb napunk, aznap volt az is, hogy igazi sztentori hangon üvöltöttem rá a gyermekre, “NE IGYÁL BELE!!!”, amikor a Bütykös pataknak próbált nekifeküdni.

Valójában mindig mindennek van oka és magyarázata, csak nehéz ezeket kihúzni a csemetéből, és minél többet nógatja az ember, annál nehezebb. Ki kell várni, amíg megosztja velünk azt az elképzelését, hogy a gép sokkal hamarabb merül le, ha az ember ki-be kapcsolgatja, aztán szállítani erre a cáfolatot, és voálá, nincs több bekapcsolt géppel mászkálás. Azt is ki kell várni, amíg elmondja, hogy azért akar patakvizet inni, mert otthon nincsenek források meg patakok, csak a Tisza, a könyvekben pedig azt mondják, hogy a forrásokba bele lehet inni, aztán elmagyarázni neki, hogy igen, a patakok valóban tiszta forrásokból jönnek, csak például a Bütykös egy városi patak, amiben azon a ponton, ahol ő bele akart inni, már nem tiszta forrásvíz van, hanem inkább kutyapisi meg motorolaj meg városi szemét. (Fene ezekbe a tananyagokba, a környezetismeret könyvek igazán megemlékezhetnének pusztán csak a nagynénik kedvéért arról, hogy milyen egy városi patak. Elhitetik szegény kölkökkel, hogy a hűs tiszta patakvíz ígymegúgy, aztán én állhatok a töltésen ordítozva, hogy ne igyon bele a Bütykösbe.) Marha nagy szerencsénkre a gyermek előbb-utóbb logikus magyarázatot ad mindenre, csak azt kell kivárni, de az igényei nem Perpéta mostazonnal egyszerű igényei, és nem is verbalizálja őket olyan vehemenciával, mint Tosca, aki valószínűleg már lesikította volna néhányszor a fejünkről a hajat, szóval ez nem mindig könnyű. Riposztozni viszont igen szépen tud, tegnap este például, amikor azt mondtam neki, hogy “na, ma több rajzfilmet néztél, mint összesen azóta, hogy itt vagy”, azt válaszolta, hogy “majdnem annyi rajzfilmet néztem ma, mint amennyit túráztam tegnap”. A fellegvár megmászását valószínűleg nem fogja elfelejteni a Repülő Kutatónak, ami nagyon helyes, a Repülő Kutató amúgy is el van kapatva. (Nem, valójában nincs. Én se felejtek el neki ilyen disznóságokat. Például azt sem, amikor 1999-ben felmászatott a Hradzsinba akkor is, amikor nekem már vér folyt a cipőmbe, mert hiába mondtam neki, nem hitte el, és olyan gyorsan ment előre, hogy csak fent tudtam neki megmutatni.)

Az a gyanúm, a mai nap is emlékezetes lesz túrázás szempontjából, mert ma a skanzent tervezzük meglátogatni, és én ugyan elsősorban arról beszéltem Filomélának felkíváncsításul, hogy kisvasút meg kakasos nyalóka meg mesetekercsek, de a Repülő Kutató fejében valószínűleg az van, hogy “hatvan hektár, nyolc tájegység, jajdesokszép gyalogolnivaló”. Na ezt a kettőt kell nekem valahogyan kiegyensúlyozni, de végül is, Mérleg vagyok, menni fog.

Ha meg nem, mindig ott van segítségül a vodka. Legalábbis azt hiszem, van. Miért éppen az ne lenne ebben a vircsaftban.

Ahhoz viszont kétség sem fér, hogy még egy vodkánál is nagyobb szükségem lenne egy hajmosásra, desőt egy hajfestésre is. Nyugi, arra is sort kerítünk valamikor, de nem ma, az tuti. A képet is azelőtt lőttem még hirtelenjében, mielőtt felébrednének kétlábú családtagjaim, mert utána piszkosul nem fogok ráérni. Ma reggelre ketten kétféle kenyérfélét rendeltek, szóval képzelhetitek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/20 hüvelyk újracucc, eská, nyár