RSS

blabla kategória bejegyzései

Szaporulat a szekrényben 5/8 – Imelda akcióban

Igen, jól sejtitek, cipők. Nagyon sok cipő. Konkrétan hét pár. De meg tudom magyarázni. Bármit meg tudok magyarázni.

Először is, ezeket én jutifalatnak szántam magamnak, ha végre kint van a kötetem, meg végeztem a szakdolgozatokkal. Kötet kint, a szakdolgozatokból meg eddig hatot adtak le, és technikailag a hetedik is készen van, mármint ezt még nyomtatni meg köttetni kell, de nekem már nincs vele több dolgom. Mindehhez viszont roppant lendülettel kitört tájainkon a nyár (egen, megint az van, hogy a télből szinte átmenet nélkül a nyárba ugrottunk), és itt az új készletben van néhány igencsak kedves, nyárias darab, úgyhogy ideje nekilátnom hordani is őket, ha már megvettem. Amúgy nem egyszerre vettem meg őket, hogyisne (ez a “másodszor is”), hanem volt a télvégi akció meg volt a tavaszi akció meg volt a törzsvásárlói különakció – summa summárum, három részletben veszegettem cipőket azzal, hogy majd be is blogolom, amikor szezonjuk lesz, most pedig már az van.

Na mindegy, nem a pofázásért jöttetek ti ide, hanem cipőket nézni, úgyhogy lássuk a macikákat.

Mindenekelőtt: vettem ugyan hét pár cipőt, de ki is hajintok hetet, konkrétan ezeket.

A csizmák a hordatlanság és lehordottság előrehaladott állapotaiban vannak, a szürkét egész télen nem vettem fel, a barnát meg már asse tudom, mikor. A további három konkrétan a kukába megy helyrehozhatatlan kopásokból és repedt talpból meg effélékből kifolyólag. Az utolsó  kettő valószínűleg Hosszunál fog kikötni, az ilyesmik nála szoktak. A fekete szandálcipő szinte új, de összesen talán háromszor volt rajtam kilenc év alatt, és ennyiért nem érdemes spájzolnom a szekrényben. A szép kis szürke tépőzáras izékét sajnálom legjobban, azt anutámtól kaptam, de mindig is kicsi volt egy pöppet, úgyhogy búsan ugyan, de leépítem.

És akkor, tadá, az újak.

Piros cipő, a sokadik a szekrényben. Nincs olyan, hogy túl sok piros cipő.

Olyan sincs, hogy túl sok tornacipő.

A tavaszi-nyári kiscsizmákat is nagyon szeretem.

Nyári papucsot ritkán hordok, de ezúttal megreszkírozom, ezüst cipőm még úgyse volt.

Kicsi hülye farmercipőre szükségem van, slussz.

Egyik tépőzáras-sportos szürke izéke ki, másik be.

Ez mondhatni kakukktojás, mert ez még nem is valamilyen brutális leárazásban volt, hanem egészpézér. Viszont már két éve vágyom rá. Tényleg.

Na, ennyi. Mostantól pedig szeptemberig ráülök a kezemre, és nem költök többet cipőkre, hacsak nem járok úgy, hogy egy gonoszabb darab lyukat vágjon a lábamra, és kénytelen legyek besántikálni egy kínaibótba valamilyen olcsó-puha vászontutyiért…

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/15 hüvelyk blabla, nyár, tavasz, turkálgat

 

5/március

Ez igen zsúfolt hónap vala sok-sok eseménnyel meg őtözködéssel. Galéria!

                                                                  

A jövő hónapra azt mondtam, hogy A Nép Dönt, a Nép pedig döntött. Tessék felkészülni egy kellemetesen páviánsegg-színű áprilisra kékkel, pirossal, zölddel és mindennel, ami ebbe belefér. (A türkiz meg a korall valószínűleg gyakran fogja tiszteletét tenni, ezt előre megjósolhatom.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/31 hüvelyk blabla, tavasz

 

Intermezzó – Irány Pozsony

Ez itt a cuccom.

Ez meg én vagyok.

Legyetek jók, ha akartok, csütörtökön jövök.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/27 hüvelyk blabla, eská, tavasz

 

Eská 5/22 – Fellépőruha, desőt kettő

Nagy idegizgatottságomban elfelejtettem beposztolni, mit gyártottam a könyvbemutatómra, és most már nem is akkora poén, merthogy tegnap láthattátok rajtam a cuccot. Na sebaj, néhány részletfotó belefér.

Úgyhogy voálá, itt a dupla ruha (ugyan mit várhattatok tőlem mást), amiben az alsó darab egy anyagában mintás piros pólóanyagból készült kétfodros példány, a felső pedig egy pillekönnyű és átlátszó kockás gézből készült kötényruha, némicske cérnacsipkével és a hátsó részén fodorral. Gondolom, azzal nem árulok el nagy titkot, hogy mindkettő ugyanazzal a szabásmintával készült, amivel az általam varrott ruhák hatvan százaléka, és azzal sem, hogy majd fogom én mindkettőt hordani külön-külön is, a géz izékét viszont mindig valami más izéke fölött, mert botrányosan átlátszó.

A géz igen nehezen varrható anyag, ha az ember olyan türelmetlen fajta, mint én. A rendes-becsületes ferdepántok és francia szegések helyett (hívjuk inkább elegánsan így) egyedi barkácsmegoldásokra bíztam magam az eldolgozásában. A kötényruha nyakkivágására egy cérnacsipke szalagot applikáltam, a harmonikázó dekoltázst pedig összehúztam kétoldalt egy-egy nagyobbacska gomb alatt.

A pirosat igen becsületesen dolgoztam el, ferdepánt meg minden, de a háromnegyedes ujjakat kicsikét rövidebbre szabtam, mint eredeti szándékomban állt, így hát ezeket nem visszahajtással, hanem sűrű fodrozódó cikcakkal szegtem el.

A gézruha alján, mint látható, a kétszer visszahajtott szélnek az az oldala van a színén, ami általában a visszáján szokott lenni. Úgy gondoltam, így viccesebb lesz.

A hátsó fodor illesztését is cérnacsipke szalaggal fedtem el, mámorító ronda volt eredetileg.

A gézanyagból még van egy csomó, úgyhogy egyszer, ha majd nagyon sok időm és türelmem lesz (haha) bemutatom, hogyan lehetne ezzel szépen és gondosan dolgozni, de ez még várat magára. Hiába, no, én a ripsz-ropsz összeüthető holmik híve vagyok…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/27 hüvelyk blabla, eská, tavasz

 

Szaporulat a szekrényben 5/7 – Aki a kicsit nem becsüli…

Visszanézve az archívumot némiképp megdöbbentem, hogy már két hónapja nem volt itt turkálós poszt, pedig közben vellegettem ezt-azt, de valahogy sose volt rá érkezésem, hogy be is blogoljam. Nagy bimbummra persze ne tessék számítani így se, elég gyér volt a termés, már legalábbis ha azt nézzük, hogy két hónap alatt jött össze ennyi. Mindazonáltal a Sarenza (ezt sem azért, mert szponzorálnának engem) szembedobott velem egy szezonváltós-kifutómodelles-törzsvásárlós szortimentet piszkosul akciós áron, én meg könnyen csábíthatónak éreztem éppen magam, úgyhogy a közeljövőben várható egy nagy cipősposzt is, aggyunk a fogyasztói társadalomnak. Mindehhez pedig április elejére irgalmatlan nagy szekrénypurgálást tervezek, szóval most egyelőre nem mutatom be, mi minden vonul kifelé, azt majd kábé egy-másfél hét múlva. Számuk lesz légió, azt elhihetitek.

Ki fogok akolbólítani heroikus módon egy csomó táskát is, én ezt már előre tudtam, de ha esetleg nem tennék így, akkor se igen lettem volna képes otthagyni ezeket.

A csíkos szőttest nyári szaladgálósnak szántam. A tweed táska pusztán csak a poén kedvéért egy alig használt Clarks. Én ugyan nagyjából letojom a márkákat, de néha azért mulattat az ilyesmi. (Azt még nem tudom, a rojtos végű funkciótlan fütyfürüttyöket rajta hagyom-e, nem emelik különösebben a táska külcsínét, és olyanok számára, akik egy féldisznót szeretnek magukkal hurcolni, minden plusz ficfarang plusz súlyt jelent. Véleményeket kérek!) A kis sárga izé pedig (hiába, hogy méretét tekintve a “harmatos semmi” kategóriájába esik), egy olyan bűnös “ez KELL!” eredménye volt, amit jól ismernek a turkálóba járók. Azzal biztatgattam magam, amikor bedugtam a kosaramba, hogy majd odaadom Toscának. Ő éppen abban a korban van, amikor a kiscsajok funkciótlan táskákat szeretnek hurcolni magukkal, és ez éppen megfelel a leírásnak. A szemkifolyasztó sárga szín csak bónusz.

Az alábbi tweedblézert sem tudtam otthagyni a bőrgombjaival meg kordbetéteivel, hiába, hogy blézerből meg zakóból Dunát tudnék rekeszteni. De hát nézzetek rá. El tudtok képzelni alkalmasabb ruhadarabot arra, hogy levonuljak az udvarházból az istállóba, ha netalán kedvem szottyan kamatyolni egyet a lovásszal? Na ugye.

A most következő darab címkéjére marha nagy betűkkel van ráírva, hogy Maternity, de engem az ilyesmi sose izgatott különösképpen; ha terhestunika, hát terhestunika, attól én még jól elhordom őtet az öszves tarka virágjával egyetemben.

Sálból sem mondanám, hogy alul vagyok ruházva, ezekben a színekben pláne nem, de hát akkor is, na.

Ééés, ennyi. Na persze turkáltam ilyen-olyan ágyneműket, amelyek valószínűleg nem ágyneműként fognak majd funkcionálni, hanem alapanyagként, de az ilyesmiket eddig nemigen blogoltam be, szóval most se. Nyilván ha a Nép úgy kívánja, mellékelhetem a paplan- és párnahuzatokat is, de azok egyelőre ott ülnek a Bűnök Barlangjában, és érdeklődve várják, mit hoz számukra majd a sors.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/24 hüvelyk blabla, tavasz, turkálgat

 

Intermezzó – Áprilisi előrelátás

(Ilyen még eddig nem volt errefelé, vagy legalábbis éppen ilyen formában nem, de hát éppen ezért szép ez a popszakma.)

Azt már belengettem, hogy megszavaztatom, milyen színekben pörögjön majd az április, és ma éppen volt is annyi időm, hogy kitaláljam, hogyan legyen. Nos, képeket fogok mutatni kendőkkel, ti meg szavaztok. A sorszám a kép bal felső sarkában van, és többszörös szavazási lehetőséget adtam meg, ha esetleg nehéz lenne dönteni.

Na, lássuk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/05 hüvelyk blabla, tavasz

 

5/február

Ez a zöld-lila február mindent összevéve elég szórakoztató kísérlet volt, bár meg kell jegyeznem, hogy még így se vettem fel mindent, ami a készletben volt. Mintha, hm, túl sok holmim lenne. Csak tippelek. A másik ok viszont az lehet, hogy a hónap nagy hányadában ritka pocsék idő volt, még februárhoz képest is. (Ha van hozzá kedvetek, és le akarjátok ellenőrizni, nézzetek csak vissza itt a blogon az elmúlt évek februárjaira. Én a ma reggeli kávékóma közben tettem meg ezt – hát mit ne mondjak, voltak itt anno rutyutyu módon tavaszias áutfitek is.) Voltak cuccok, amiket egyszerűen azért nem tudtam felvenni, vagy azért nem tudtam többször felvenni, mert nem arra voltak tervezve, hogy latyakban vagy mínusz öt fokban hordja őket az ember.

Ennek a két tényezőnek az összetett következménye gyanánt márciusra az várható, hogy továbbra is maradnak a zöldek meg lilák (ha már ilyen szépen összeszedegettem őket, ugye), viszont kiegészülnek az ilyentájt gyakran támadó rózsaszínnel meg sárgával. Plusz még, mi tagadás, bármi mással, amire éppen kedvem szottyan. Ne számítsatok semmi jóra, de tarka lesz, az már biztos.

Áprilisra viszont valószínűleg puszta mazochizmusból megszavaztatom a nagyérdeműt, hogy milyen színkombinációt szeretne látni. Na az vicces lesz. (Javaslatokat már most szívesen fogadok.)

                                                      

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/28 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Eská 5/12 – Már megint sapka

(Igen dekoratív lemaradásban vagyok ezekkel az eská-posztokkal, nem vitás. Szeptemberig ötvenkettőt terveztem, úgyhogy ideje belehúzni, mondok.)

Mint tudjuk (tudjuk, ugye?), én vagyok az a nő, aki végtelen mennyiségű sapkával rendelkezik, és amikor éppen úgy érzi, hogy ezt ideje végtelen+1re növelni, összeüt egyet a jól bevált recept alapján. Mivel sose sikerül ugyanolyanra gyártani, mindig van benne valami kellemes thrill, hogy na, vajon, ezúttal mi sül ki belőle, de azért néha nem árt valami új szabásminta. Lehetőleg egyszerű, mint a pof.

Na most, már a jól bevált recept is az úgynevezett “reverse engineering” módszerével keletkezett, vagyis hogy előbb összeütöttem egy sapkát csak úgy találomra, aztán abból következtettem vissza a szabásmintát. Hülyén hangzik, de bevált. A módszereim valami új kitalálásához azóta sem javultak: egy évvel ezelőtt, amikor ezt a nyafogóruhát varrtam, a maradékból összepofoztam hirtelen egy sapkát is. A vastagabb bordás anyag nem volt a legideálisabb a megszokott sapkarecepthez, de ami még fontosabb, nem is lett volna hozzá elegendő az a kevéske, ami a nyafogóruha kiszabása után megmaradt. Valami mást kellett kitalálnom.

Hát én ezt olyan jól kitaláltam, hogy ezúttal belőle kezdtem visszakövetkeztetni egy szabásmintát. Azt persze nem tudom, hogy miként áll olyanon, akinek nincs akkora bumszli nagy feje, mint nekem meg Boldizsárnak, de azért bemutatom, hogyan készült, hátha.

Mindenekelőtt lemértem, pontosan milyen méretű darabokból követtem el anno ezt a sapkát, és lett ebből egy ilyen receptem, ni:

Ez a sapka teteje, de azt is ráírtam, milyen széles meg hosszú téglalapokból áll össze az eleje-hátulja, hogy legyen meg minden egy helyen, ne kelljen keresgélni. Ki is szabtam a darabokat:

aztán az eleje-hátulját összevarrtam, hogy egy nagy polárcsövem legyen, és a csövet rágombostűztem a tetőre, színt színre fordítva:

Keskeny cikcakkal összevarrtam a darabokat, aztán következő lépésben a sapka aljának ráhajtását is, ezt már széles cikcakkal:

Alul az a kis fekete kunkori izé egy darab pertligumi, 5 centivel rövidebb a sapka hátuljánál. Hogy jobb legyen a tartásuk, általában begumizom a sapkáimat, de ezt csak hátul, úgy jobban fest.

Aki elég ügyes ahhoz, hogy úgy varrjon gumiházat, hogy egyből beleillessze a gumit is, annak jó, de én nem vagyok ennyire ügyes: ilyenkor a gumiházat belül kibontom fércvarróval, befűzöm a gumit, kézzel hozzáöltögetem az oldalvarráshoz, aztán gondosan bezárom a varrást, így ni:

Nyilván ilyenkor kell erre valami plimmpimm, mert anélkül nem sapka a sapka. Ezúttal két csupasz szövettallért választottam ki a készletekből,

majd válogatott hímzőfonalakkal rájuk rittyentettem a szokásos dekorációt,

végül pedig kézzel, láthatatlan öltéssel felvarrtam a tallérokat is.

Barátságos arcot kérünk, Boldi.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/02/04 hüvelyk blabla, eská, tél

 

5/január

Az eleje zsúfolt, a közepe hisztis, a vége nyugis. Galéria!

                                                          

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/31 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Intermezzó – A tömeg hatalma

Meglehetősen pontos képem volt arról, kábé mennyi lila és zöld holmit tudok összehordani a szekrényeimből, de így tömegben látni őket mégiscsak ijesztő kicsit.

Jelzem, még nincs is fent minden. Au.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/26 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Szaporulat a szekrényben 5/6 – Bokor alján ibolya

Ugyanabban a hónapban nem egy, de két turkálós bejegyzés, nagykanállal eszem én az életet, hejj. Ruhákra persze ezúttal sem volt szükségem, mármint abban az értelemben nem, hogy “nincs egy rongyom, amit felvegyek”. Mivel viszont ugyebár kitaláltam, hogy a februárt lilában meg zöldben töltöm, nyilvánvalóan lila meg zöld holmikat turkáltam magamnak, ugyan mi mást.

Szokásomhoz nemhíven kezdjük ezúttal azzal a történetet, hogy mi mindent hajintottam ki, esetenként már akár hónapokkal ezelőtt is (a Diwali idején háziturkálót tartottam kedves vendégeimnek, és ők szépen el is vittek egy csomó mindent). Ebbe a kosztümbe már régen nem tudtam belegyömöszölni magam, ebbe is csak cipőkanállal, úgyhogy odaajándékoztam olyanoknak, akiknek jó. Ez már rögtön két szoknya meg két blézer, nemde. Úgyszintén kiakolbólítottam ezt a ruhát (béke poraira, bár még újra támadhat hamvából valami más változatban, mint a féniks). Meg ezt a kardigánt. És ezt a felsőt is.

Úgyhogy turkáltam magamnak egy csomó holmit, szigorúan zöldben és lilában. Egy röhejesen pipezöld túldekorált felsőt (átalakítás folyamatban)

egy hasonlóan pipezöld ruhát

egy zöldcsíkos kardigánt és egy sötétlila bokorugró miniszoknyát

egy hosszú zöld lódenszoknyát

egy zöld-lila kockás blézert

meg egy orgonalila blézert, ami olyan anyagból van, mint egy melegítőfelső.

Humorban nem ismerünk tréfát, no.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/25 hüvelyk blabla, tavasz, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/5 – And now for something completely different

Ezt akkor mondták a Monty Python-szkeccsek közötti átkötő szövegben, amikor már nem volt hová fokozni az abszurditást, aztán persze nyilván tovább fokozták.

Nos, itt is ez történt, merthogy turkáltam magamnak egy ilyet:

Úúúgy van. A negyedik ugyanolyan szabású Per Una kardigán.

And now for something completely different.

Ja. Jól látjátok. És ehhez még egy pólót is turkáltam csak úgy. Hát nem pontosan passzolnak egymáshoz? Hát de.

És akkor jött a vicces csíkos póló meg a Terv, hogy lila meg zöld februárt szeretnék tartani.

Na most nem mintha nem lenne a házban mindkettőből, de a Tervhez turkáljunk valami nekem új zöldet.

Meg lilát is.

Ha jól számolom, ez három kardigán meg négy felső. Úgyhogy akkor most kiküldök a forgalomból négy kiöregedett pólót, két pulóvert meg egy kardigánt.

Voálá.

sz5.5.ki

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/11 hüvelyk blabla, turkálgat

 

Eská 5/10 – Rend a lelke mindennek, még a Bűnök Barlangjának is

Egyrészt a rendet is ezzel a két kezemmel csináltam, másrészt meg tele az egész kukutyin olyan dolgokkal, amelyeket én gyártottam le. Ez utóbbiak között (mivel szó esett róla, hogy én meg a szórakoztató irodalom meg izé) a nyájas közönség mulattatására elrejtettem egy kötetemet is. Nincs olyan nagyon eldugva, és számos úgynevezett clue található a szobában azzal kapcsolatban is, vajh miről szól. (Azt azért elárulom, hogy nem boszorkányokról vagy cérnákról.)

Jó rejtvényfejtést, én most bevonulok ebbe bele. A tárlatlátogatás az óramutató irányába halad. Holnap majd ismét itt leszek.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/31 hüvelyk blabla, eská

 

5/december

Ez a hónap is lement, és meglepetésemre kevesebbet voltam nyafogóruhában, mint számítottam rá. Viszont érdekes, hogy mind az öt akármicskét felvettem, amit a piros-fekete kockás polárból varrtam magamnak. És még van belőle, nyamm.

Na de lássuk a medvét, galéria!

                                                            

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/12/31 hüvelyk blabla, eská, tél

 

5/99 – Ultra Violet és Tinky Winky

A mai hajnal orrfújással és azzal a csodás, jólismert érzéssel érkezett, miszerint valaki éppen tompa fűrésszel akarja leszerelni a medencémet. Hurrá. Szerencsére tegnap este egy nagy és heroikus nekifutamodással mindenkinek elküldtem mindent, amiből vizsgákra készülhet, úgyhogy tanári feladataimnak erre a hétre annyi, diáki feladataimnak meg… nojsz, csak 15-én van az első három leadandóm határideje, bagatell. Addig még van idő, mint tenger.

Ennélfogva ma szó szerint is pizsiben lébecolok, nekem-új pizsiben, ráadásul. Miután tegnap előadtam a fűtés kapcsán a Gézengúz-féle hörgős-morgósat (lásd Szörny Rt.), rút szibarita vázként eltámolyogtam a délutáni tanítás előtti üres félórámban meleg plüss izékéket turkálni, mintha nem lenne annyi nyafogóruhám, mint égen a csillag. A mellékelt két darab nemhogy két külön tartályban várt rám, de még ráadásul más-más cégtől is vannak, a színválasztás meg istenbizony nem volt tudatos. Csak hazaérkezés után értesültem arról, hogy a jövő év Pantone színe a 18-3838 Ultra Violet, egy drámaian provokatív és elgondolkodtató szín, ami az éjszakai égbolt végtelenségét mixeli a kreativitás mélyáramaival vagy miafrász. (Mindig olyan nagy feneket kerítenek ennek az egésznek, holott lényegében csak arról szól, hogy a trendi belsőépítészek milyen színű falfestésre és rokokó kiskomódra fogják majd a jövő évben rábeszélni a klienseket.)

Éjszakai égbolt kreatív mélyáramai, my ass. Miután felvettem a nekem-új pizsit, és megcsodáltam magam a tükörben, mielőtt még összekucorodom a kanapén, egyetlen dolog jutott eszembe, és az nem a végtelen galaxisok bölcs izéje volt, hanem Tinky Winky.

Tessék, ő Tinky Winky.

És ez vagyok ma én.

Na ugye.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/08 hüvelyk blabla, tél

 

Eská 5/7 – Lánypárna, fiúpárna

Semmi bajom nincs nekem az uniszex gyermekholmikkal, desőt, viszont általában megpróbálom az ajándékozotthoz idomítani az ajándékot, nem pedig fordítva. Nahát amikor egy tizenkét éves focizós-horgászós fiúnak, valamint egy tüll-és-flitter ötéves lánynak* van szülinapja/névnapja/bármije, bizony személyre szabott cuccal érdemes nekifutni, ha van rá annyi idő.

Nekem éppen volt. Három óra. Most légy okos, Domokos.

Mindemellett persze vegyük számításba, hogy a Bűnök Barlangjában mindig van egy csomó alapanyag, sőt, afféle homályos tervekhez is akadnak beszerzések, mint például hogy “egy díszpárna mindig jól jön, ha esetleg ajándék kell, én szívesen varrok díszpárnahuzatot, úgyis itt vagyunk az Ikeában, vegyünk néhány behúzható párnát a legolcsóbból, ugye, Emese hazahozza?” (Hazahozta.) Így hát ezúttal nem volt túl nehéz dolgom: elő az “egyszer kelljen, s jó, ha van” készletből két 40×40 centis párnát, elő néhány alapanyagot, aztán uccuneki.

Mindenekelőtt kivágtam két 42×42 centis négyzetet polárból a párnák színéhez:

aztán elkezdtem rájuk rakosgatni mindenféle ezmegazt. Egyet a lánynak:

(Ezt a párnát a végén, átnyújtáskor az a reakció fogadta, hogy “Ez éppen abból az anyagból van, mint a sapkám!” Nos, mi tagadás. Okos gyerek.)

Egyet meg a fiúnak:

(Az utóbbi esetében abba a szobába szántam a cuccot, amelyben ez a függöny van meg ezek a párnák. Átvételkor azonnal közölte is velem a címzett, hogy rájött, mit csinálok. Ő is okos gyerek.)

Ezek után viszont nemigen van mit részletezni azon, mit csináltam. Felgombostűztem a stratégiailag alkalmasnak talált helyekre a dekoratív firlefancokat, kinek tulipán, kinek kisbolygó, aztán eriszd. A tulipánok esetében előbb felvarrtam a szárakat széles cikcakkal a szivárványszínű effektfonalból, azután pedig egyenes öltéssel a szélüktől pár milliméterre a tulipánokat úgy, hogy a szárak vége a tulipán kelyhe alá kerüljön, voálá:

A fiúpárnánál ezzel szemben előbb a bolygókat varrtam fel a tulipánokéhoz hasonló technikával, aztán utána töltöttem be a réseket a széles cikcakkal levarrt bogyós effektfonallal:

A párnák hátuljára egy régi maradék csíkos vászonból szerkintettem gombbal záródó hátlapot a jól bevált hurokgombolással:

Ééés, kész:

Három óra alatt eljutni ötlettől átnyújtásig – nem is rossz.

* Idén nyáron majdnem hőgutát kapott, de nem akarta semmi áron levenni magáról a földig érő, hosszú ujjú vastag poliészter hercegnőruhát. Ez, azt hiszem, sok mindent elárul.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/11/28 hüvelyk ajándék, blabla, eská

 

Szaporulat a szekrényben 5/4 – Szedte-vette

Problémáim, mondanom sem kell, a turkálás terén is egyre röhejesebbé súlyosbodnak. Pexen nincs időm turkálni (csak egyszer sikerült beesnem valahová tíz perccel zárás előtt, és egy Foo Fighters-monográfiával jöttem ki, őtözködős bloggerek szégyene aki stb.). Budapestre nem jutok el. Tényleg. A héten cseréltem le novemberire az októberi békávé-bérletet a bukszámban, ez mindent elmond a dologról. Szentendrén messze vannak tőlem a turkálók, és drágák. Esztergomban pedig, csak hogy teljes legyen az öröm, bezár az Angex, ahová járni szoktam. Cserébe viszont megnyílt egy Háda, amivel ugyebár én eszmei-ideológiai okokból szakítottam, szóval a jövő a legkevésbé sem rózsás: vagy lábbal fogom tapodni az elveimet, vagy nem lesz itt nekem-új holmi még annyi se, mint eddig.

Mielőtt viszont az Angex átadta volna magát az enyészetnek, gyorsan vettem néhány cuccot, mert mégse járja, hogy itt ülök egy őtözködős blogon, ahol ráadásul a friss beszerzések generálják a legolvasottabb bejegyzéseket, oszt sehol semmi. Úgyhogy tessék, itt vannak.

Először is egy tunika, igen kellemetes kötött anyagból, a minták közül a fehér ráadásul az anyagba magába van belesikerítve, nem csak rányomva.

Az alábbi egy egészen vidáman hülye és formátlan póló vajmi, de hát ezzel a színnel nem hagyhattam ott. Majd meglátjuk, mi lesz vele, legfeljebb átalakítom valahogy.

Vettem egy titanadrágot is, ami pont úgy fest, mint minden titanadrág, úgyhogy ennek csak az anyagát mutatom, ilyenem se vót még sose.

Az alábbi természetesen nem turkálós holmi, de a nyár végi vívódik-töpreng eredményeként, mikor az volt a kérdés, melyik bakancsot vegyem meg, aztán végül a lilára esett a választás, szépen leültem a kezemre, és megvártam, amíg szezonközi leárazáson piszkosul lemegy a piros bakancs ára.

Nos, lement.

A játékszabályoknak megfelelően persze minden új holmi azzal jár, hogy kihajintok ugyanabból a fajtából egy régit, de ezúttal némi dilemmában voltam, mert nem volt kihajítható titanadrág, de még tunika sem. Úgyhogy végül ezek lettek az áldozatok.

A bakancs sajnos elhalálozott, az egyből a kukába megy. A bordó melegítőfelső pedig lehet, hogy inkább az átalakítandók között végzi végül, de majd meglátjuk. Ha igen, keresek neki ide egy helyettesítőt, ezen ne múljon.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2017/11/24 hüvelyk blabla, turkálgat

 

5/62 – Valahol másutt

Mások ma tartják a Halottak Napját, én piacjáró- és takarítónapot tartok. Az én halottaim túl távol vannak, azazhogy mit is beszélek, inkább túl közel: alig múlik el nap, amikor nem jutnak eszembe. Beszélek hozzájuk, beszélnek hozzám (a legtöbbször éppen leszúrnak valamiért, mint a pengős malacot – hja, nehéz a megszokástól szabadulni, élő korukban is ezt csinálták). Nem az én dolgom az év egyetlen erre kijelölt napján temetőkben bóklászni egy szatyor mécsessel meg egy puttony virággal, aztán összehasonlító elemzést végezni a krizantémok, koszorúk és lobogó lángocskák számáról – höhh, az én becsületes apukámnak, aki a légynek sem ártott, kevesebben tettek a sírjára valami szajrét, mint a Sacikáék vén hülye részeges nagybátyjának. Azt megteszi más. (Tényleg láttam-hallottam már ilyet. Akkor döntöttem el végleg, hogy ebben a társasjátékban én tutira nem veszek részt, és temetőbe csak akkor megyek, amikor nincs éppen Halottak Napja.)

Nyilván attól, hogy vannak a világban hipokriták, vannak őszinte emberek is. Olyanok, akik csak most jutnak el a távoli temetőkbe, ahol a szeretteiket hagyták. Olyanok, akik nem csak az évnek ezen az egyetlen napján mennek oda megmutatni, hogy igenis gondolnak a halottaikra. Az sem én vagyok. Az apám sírjánál csak egyszer jártam, pedig nincs is olyan nagyon messze, és már tizenegy és fél éve halott. Egy ronda temetőben fekszik egy ronda kő alatt az, amit abból a szétroncsolódott autóból vágtak ki, de az apám valahol másutt van. Már a temetésén is valahol másutt volt, talán a fejünk fölött bólogató hársfalombban.

Meg aztán, ha valaki azt hinné, hogy nem veszem elég komolyan a mai napot, takarítás és piac ide vagy oda: az egyik legjobb versemet éppen a Halottak Napjáról írtam, és tényleg rohadt jó vers az, elhihetitek.

U.i.: mivel felvetődött a dilemma, hogy mások ma nem a Halottak Napját, hanem a Mindenszenteket ünneplik: hátizé, valahol ugyan én tudom ezt, de nekem mégiscsak ma van. Mint ahogy az év első napja szeptember 1-én. És mivel ilyen ügyekben sajna olyan a világképem, mint egy négyévesnek (akkor is mindig hülyén nézek, amikor december 31-én elkezdenek petárdázni), tessék elnézni, ha időnként nonszenszeket írok ide.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/11/01 hüvelyk blabla, eská, ősz

 

5/október

Ahhoz képest, hogy takonyban és harákolva telt szinte az egész hónap, így retrospektíve rosszabb is lehetett volna. Galéria!

                                                      

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/10/31 hüvelyk blabla, eská, ősz

 

Intermezzó – Ajándék, mert pom-pom-pom

Filoméla nevű unokahúgomtól ezt a portrét kaptam születésnapomra. Én vagyok rajta kék pongyolában és igazi cicás nyafogóruhában.

Mindenképpen varrnom kell egy igazi cicás nyafogóruhát. Majd ha újra összeálltam abból a tócsából, amivé a meghatódástól olvadtam széjjel.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/10/08 hüvelyk ajándék, blabla, eská