RSS

blabla kategória bejegyzései

Eská 5/12 – Már megint sapka

(Igen dekoratív lemaradásban vagyok ezekkel az eská-posztokkal, nem vitás. Szeptemberig ötvenkettőt terveztem, úgyhogy ideje belehúzni, mondok.)

Mint tudjuk (tudjuk, ugye?), én vagyok az a nő, aki végtelen mennyiségű sapkával rendelkezik, és amikor éppen úgy érzi, hogy ezt ideje végtelen+1re növelni, összeüt egyet a jól bevált recept alapján. Mivel sose sikerül ugyanolyanra gyártani, mindig van benne valami kellemes thrill, hogy na, vajon, ezúttal mi sül ki belőle, de azért néha nem árt valami új szabásminta. Lehetőleg egyszerű, mint a pof.

Na most, már a jól bevált recept is az úgynevezett “reverse engineering” módszerével keletkezett, vagyis hogy előbb összeütöttem egy sapkát csak úgy találomra, aztán abból következtettem vissza a szabásmintát. Hülyén hangzik, de bevált. A módszereim valami új kitalálásához azóta sem javultak: egy évvel ezelőtt, amikor ezt a nyafogóruhát varrtam, a maradékból összepofoztam hirtelen egy sapkát is. A vastagabb bordás anyag nem volt a legideálisabb a megszokott sapkarecepthez, de ami még fontosabb, nem is lett volna hozzá elegendő az a kevéske, ami a nyafogóruha kiszabása után megmaradt. Valami mást kellett kitalálnom.

Hát én ezt olyan jól kitaláltam, hogy ezúttal belőle kezdtem visszakövetkeztetni egy szabásmintát. Azt persze nem tudom, hogy miként áll olyanon, akinek nincs akkora bumszli nagy feje, mint nekem meg Boldizsárnak, de azért bemutatom, hogyan készült, hátha.

Mindenekelőtt lemértem, pontosan milyen méretű darabokból követtem el anno ezt a sapkát, és lett ebből egy ilyen receptem, ni:

Ez a sapka teteje, de azt is ráírtam, milyen széles meg hosszú téglalapokból áll össze az eleje-hátulja, hogy legyen meg minden egy helyen, ne kelljen keresgélni. Ki is szabtam a darabokat:

aztán az eleje-hátulját összevarrtam, hogy egy nagy polárcsövem legyen, és a csövet rágombostűztem a tetőre, színt színre fordítva:

Keskeny cikcakkal összevarrtam a darabokat, aztán következő lépésben a sapka aljának ráhajtását is, ezt már széles cikcakkal:

Alul az a kis fekete kunkori izé egy darab pertligumi, 5 centivel rövidebb a sapka hátuljánál. Hogy jobb legyen a tartásuk, általában begumizom a sapkáimat, de ezt csak hátul, úgy jobban fest.

Aki elég ügyes ahhoz, hogy úgy varrjon gumiházat, hogy egyből beleillessze a gumit is, annak jó, de én nem vagyok ennyire ügyes: ilyenkor a gumiházat belül kibontom fércvarróval, befűzöm a gumit, kézzel hozzáöltögetem az oldalvarráshoz, aztán gondosan bezárom a varrást, így ni:

Nyilván ilyenkor kell erre valami plimmpimm, mert anélkül nem sapka a sapka. Ezúttal két csupasz szövettallért választottam ki a készletekből,

majd válogatott hímzőfonalakkal rájuk rittyentettem a szokásos dekorációt,

végül pedig kézzel, láthatatlan öltéssel felvarrtam a tallérokat is.

Barátságos arcot kérünk, Boldi.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/02/04 hüvelyk blabla, eská, tél

 

5/január

Az eleje zsúfolt, a közepe hisztis, a vége nyugis. Galéria!

                                                          

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/31 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Intermezzó – A tömeg hatalma

Meglehetősen pontos képem volt arról, kábé mennyi lila és zöld holmit tudok összehordani a szekrényeimből, de így tömegben látni őket mégiscsak ijesztő kicsit.

Jelzem, még nincs is fent minden. Au.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/26 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Szaporulat a szekrényben 5/6 – Bokor alján ibolya

Ugyanabban a hónapban nem egy, de két turkálós bejegyzés, nagykanállal eszem én az életet, hejj. Ruhákra persze ezúttal sem volt szükségem, mármint abban az értelemben nem, hogy “nincs egy rongyom, amit felvegyek”. Mivel viszont ugyebár kitaláltam, hogy a februárt lilában meg zöldben töltöm, nyilvánvalóan lila meg zöld holmikat turkáltam magamnak, ugyan mi mást.

Szokásomhoz nemhíven kezdjük ezúttal azzal a történetet, hogy mi mindent hajintottam ki, esetenként már akár hónapokkal ezelőtt is (a Diwali idején háziturkálót tartottam kedves vendégeimnek, és ők szépen el is vittek egy csomó mindent). Ebbe a kosztümbe már régen nem tudtam belegyömöszölni magam, ebbe is csak cipőkanállal, úgyhogy odaajándékoztam olyanoknak, akiknek jó. Ez már rögtön két szoknya meg két blézer, nemde. Úgyszintén kiakolbólítottam ezt a ruhát (béke poraira, bár még újra támadhat hamvából valami más változatban, mint a féniks). Meg ezt a kardigánt. És ezt a felsőt is.

Úgyhogy turkáltam magamnak egy csomó holmit, szigorúan zöldben és lilában. Egy röhejesen pipezöld túldekorált felsőt (átalakítás folyamatban)

egy hasonlóan pipezöld ruhát

egy zöldcsíkos kardigánt és egy sötétlila bokorugró miniszoknyát

egy hosszú zöld lódenszoknyát

egy zöld-lila kockás blézert

meg egy orgonalila blézert, ami olyan anyagból van, mint egy melegítőfelső.

Humorban nem ismerünk tréfát, no.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/25 hüvelyk blabla, tavasz, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/5 – And now for something completely different

Ezt akkor mondták a Monty Python-szkeccsek közötti átkötő szövegben, amikor már nem volt hová fokozni az abszurditást, aztán persze nyilván tovább fokozták.

Nos, itt is ez történt, merthogy turkáltam magamnak egy ilyet:

Úúúgy van. A negyedik ugyanolyan szabású Per Una kardigán.

And now for something completely different.

Ja. Jól látjátok. És ehhez még egy pólót is turkáltam csak úgy. Hát nem pontosan passzolnak egymáshoz? Hát de.

És akkor jött a vicces csíkos póló meg a Terv, hogy lila meg zöld februárt szeretnék tartani.

Na most nem mintha nem lenne a házban mindkettőből, de a Tervhez turkáljunk valami nekem új zöldet.

Meg lilát is.

Ha jól számolom, ez három kardigán meg négy felső. Úgyhogy akkor most kiküldök a forgalomból négy kiöregedett pólót, két pulóvert meg egy kardigánt.

Voálá.

sz5.5.ki

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/11 hüvelyk blabla, turkálgat

 

Eská 5/10 – Rend a lelke mindennek, még a Bűnök Barlangjának is

Egyrészt a rendet is ezzel a két kezemmel csináltam, másrészt meg tele az egész kukutyin olyan dolgokkal, amelyeket én gyártottam le. Ez utóbbiak között (mivel szó esett róla, hogy én meg a szórakoztató irodalom meg izé) a nyájas közönség mulattatására elrejtettem egy kötetemet is. Nincs olyan nagyon eldugva, és számos úgynevezett clue található a szobában azzal kapcsolatban is, vajh miről szól. (Azt azért elárulom, hogy nem boszorkányokról vagy cérnákról.)

Jó rejtvényfejtést, én most bevonulok ebbe bele. A tárlatlátogatás az óramutató irányába halad. Holnap majd ismét itt leszek.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/31 hüvelyk blabla, eská

 

5/december

Ez a hónap is lement, és meglepetésemre kevesebbet voltam nyafogóruhában, mint számítottam rá. Viszont érdekes, hogy mind az öt akármicskét felvettem, amit a piros-fekete kockás polárból varrtam magamnak. És még van belőle, nyamm.

Na de lássuk a medvét, galéria!

                                                            

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/12/31 hüvelyk blabla, eská, tél

 

5/99 – Ultra Violet és Tinky Winky

A mai hajnal orrfújással és azzal a csodás, jólismert érzéssel érkezett, miszerint valaki éppen tompa fűrésszel akarja leszerelni a medencémet. Hurrá. Szerencsére tegnap este egy nagy és heroikus nekifutamodással mindenkinek elküldtem mindent, amiből vizsgákra készülhet, úgyhogy tanári feladataimnak erre a hétre annyi, diáki feladataimnak meg… nojsz, csak 15-én van az első három leadandóm határideje, bagatell. Addig még van idő, mint tenger.

Ennélfogva ma szó szerint is pizsiben lébecolok, nekem-új pizsiben, ráadásul. Miután tegnap előadtam a fűtés kapcsán a Gézengúz-féle hörgős-morgósat (lásd Szörny Rt.), rút szibarita vázként eltámolyogtam a délutáni tanítás előtti üres félórámban meleg plüss izékéket turkálni, mintha nem lenne annyi nyafogóruhám, mint égen a csillag. A mellékelt két darab nemhogy két külön tartályban várt rám, de még ráadásul más-más cégtől is vannak, a színválasztás meg istenbizony nem volt tudatos. Csak hazaérkezés után értesültem arról, hogy a jövő év Pantone színe a 18-3838 Ultra Violet, egy drámaian provokatív és elgondolkodtató szín, ami az éjszakai égbolt végtelenségét mixeli a kreativitás mélyáramaival vagy miafrász. (Mindig olyan nagy feneket kerítenek ennek az egésznek, holott lényegében csak arról szól, hogy a trendi belsőépítészek milyen színű falfestésre és rokokó kiskomódra fogják majd a jövő évben rábeszélni a klienseket.)

Éjszakai égbolt kreatív mélyáramai, my ass. Miután felvettem a nekem-új pizsit, és megcsodáltam magam a tükörben, mielőtt még összekucorodom a kanapén, egyetlen dolog jutott eszembe, és az nem a végtelen galaxisok bölcs izéje volt, hanem Tinky Winky.

Tessék, ő Tinky Winky.

És ez vagyok ma én.

Na ugye.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/08 hüvelyk blabla, tél

 

Eská 5/7 – Lánypárna, fiúpárna

Semmi bajom nincs nekem az uniszex gyermekholmikkal, desőt, viszont általában megpróbálom az ajándékozotthoz idomítani az ajándékot, nem pedig fordítva. Nahát amikor egy tizenkét éves focizós-horgászós fiúnak, valamint egy tüll-és-flitter ötéves lánynak* van szülinapja/névnapja/bármije, bizony személyre szabott cuccal érdemes nekifutni, ha van rá annyi idő.

Nekem éppen volt. Három óra. Most légy okos, Domokos.

Mindemellett persze vegyük számításba, hogy a Bűnök Barlangjában mindig van egy csomó alapanyag, sőt, afféle homályos tervekhez is akadnak beszerzések, mint például hogy “egy díszpárna mindig jól jön, ha esetleg ajándék kell, én szívesen varrok díszpárnahuzatot, úgyis itt vagyunk az Ikeában, vegyünk néhány behúzható párnát a legolcsóbból, ugye, Emese hazahozza?” (Hazahozta.) Így hát ezúttal nem volt túl nehéz dolgom: elő az “egyszer kelljen, s jó, ha van” készletből két 40×40 centis párnát, elő néhány alapanyagot, aztán uccuneki.

Mindenekelőtt kivágtam két 42×42 centis négyzetet polárból a párnák színéhez:

aztán elkezdtem rájuk rakosgatni mindenféle ezmegazt. Egyet a lánynak:

(Ezt a párnát a végén, átnyújtáskor az a reakció fogadta, hogy “Ez éppen abból az anyagból van, mint a sapkám!” Nos, mi tagadás. Okos gyerek.)

Egyet meg a fiúnak:

(Az utóbbi esetében abba a szobába szántam a cuccot, amelyben ez a függöny van meg ezek a párnák. Átvételkor azonnal közölte is velem a címzett, hogy rájött, mit csinálok. Ő is okos gyerek.)

Ezek után viszont nemigen van mit részletezni azon, mit csináltam. Felgombostűztem a stratégiailag alkalmasnak talált helyekre a dekoratív firlefancokat, kinek tulipán, kinek kisbolygó, aztán eriszd. A tulipánok esetében előbb felvarrtam a szárakat széles cikcakkal a szivárványszínű effektfonalból, azután pedig egyenes öltéssel a szélüktől pár milliméterre a tulipánokat úgy, hogy a szárak vége a tulipán kelyhe alá kerüljön, voálá:

A fiúpárnánál ezzel szemben előbb a bolygókat varrtam fel a tulipánokéhoz hasonló technikával, aztán utána töltöttem be a réseket a széles cikcakkal levarrt bogyós effektfonallal:

A párnák hátuljára egy régi maradék csíkos vászonból szerkintettem gombbal záródó hátlapot a jól bevált hurokgombolással:

Ééés, kész:

Három óra alatt eljutni ötlettől átnyújtásig – nem is rossz.

* Idén nyáron majdnem hőgutát kapott, de nem akarta semmi áron levenni magáról a földig érő, hosszú ujjú vastag poliészter hercegnőruhát. Ez, azt hiszem, sok mindent elárul.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/11/28 hüvelyk ajándék, blabla, eská

 

Szaporulat a szekrényben 5/4 – Szedte-vette

Problémáim, mondanom sem kell, a turkálás terén is egyre röhejesebbé súlyosbodnak. Pexen nincs időm turkálni (csak egyszer sikerült beesnem valahová tíz perccel zárás előtt, és egy Foo Fighters-monográfiával jöttem ki, őtözködős bloggerek szégyene aki stb.). Budapestre nem jutok el. Tényleg. A héten cseréltem le novemberire az októberi békávé-bérletet a bukszámban, ez mindent elmond a dologról. Szentendrén messze vannak tőlem a turkálók, és drágák. Esztergomban pedig, csak hogy teljes legyen az öröm, bezár az Angex, ahová járni szoktam. Cserébe viszont megnyílt egy Háda, amivel ugyebár én eszmei-ideológiai okokból szakítottam, szóval a jövő a legkevésbé sem rózsás: vagy lábbal fogom tapodni az elveimet, vagy nem lesz itt nekem-új holmi még annyi se, mint eddig.

Mielőtt viszont az Angex átadta volna magát az enyészetnek, gyorsan vettem néhány cuccot, mert mégse járja, hogy itt ülök egy őtözködős blogon, ahol ráadásul a friss beszerzések generálják a legolvasottabb bejegyzéseket, oszt sehol semmi. Úgyhogy tessék, itt vannak.

Először is egy tunika, igen kellemetes kötött anyagból, a minták közül a fehér ráadásul az anyagba magába van belesikerítve, nem csak rányomva.

Az alábbi egy egészen vidáman hülye és formátlan póló vajmi, de hát ezzel a színnel nem hagyhattam ott. Majd meglátjuk, mi lesz vele, legfeljebb átalakítom valahogy.

Vettem egy titanadrágot is, ami pont úgy fest, mint minden titanadrág, úgyhogy ennek csak az anyagát mutatom, ilyenem se vót még sose.

Az alábbi természetesen nem turkálós holmi, de a nyár végi vívódik-töpreng eredményeként, mikor az volt a kérdés, melyik bakancsot vegyem meg, aztán végül a lilára esett a választás, szépen leültem a kezemre, és megvártam, amíg szezonközi leárazáson piszkosul lemegy a piros bakancs ára.

Nos, lement.

A játékszabályoknak megfelelően persze minden új holmi azzal jár, hogy kihajintok ugyanabból a fajtából egy régit, de ezúttal némi dilemmában voltam, mert nem volt kihajítható titanadrág, de még tunika sem. Úgyhogy végül ezek lettek az áldozatok.

A bakancs sajnos elhalálozott, az egyből a kukába megy. A bordó melegítőfelső pedig lehet, hogy inkább az átalakítandók között végzi végül, de majd meglátjuk. Ha igen, keresek neki ide egy helyettesítőt, ezen ne múljon.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2017/11/24 hüvelyk blabla, turkálgat

 

5/62 – Valahol másutt

Mások ma tartják a Halottak Napját, én piacjáró- és takarítónapot tartok. Az én halottaim túl távol vannak, azazhogy mit is beszélek, inkább túl közel: alig múlik el nap, amikor nem jutnak eszembe. Beszélek hozzájuk, beszélnek hozzám (a legtöbbször éppen leszúrnak valamiért, mint a pengős malacot – hja, nehéz a megszokástól szabadulni, élő korukban is ezt csinálták). Nem az én dolgom az év egyetlen erre kijelölt napján temetőkben bóklászni egy szatyor mécsessel meg egy puttony virággal, aztán összehasonlító elemzést végezni a krizantémok, koszorúk és lobogó lángocskák számáról – höhh, az én becsületes apukámnak, aki a légynek sem ártott, kevesebben tettek a sírjára valami szajrét, mint a Sacikáék vén hülye részeges nagybátyjának. Azt megteszi más. (Tényleg láttam-hallottam már ilyet. Akkor döntöttem el végleg, hogy ebben a társasjátékban én tutira nem veszek részt, és temetőbe csak akkor megyek, amikor nincs éppen Halottak Napja.)

Nyilván attól, hogy vannak a világban hipokriták, vannak őszinte emberek is. Olyanok, akik csak most jutnak el a távoli temetőkbe, ahol a szeretteiket hagyták. Olyanok, akik nem csak az évnek ezen az egyetlen napján mennek oda megmutatni, hogy igenis gondolnak a halottaikra. Az sem én vagyok. Az apám sírjánál csak egyszer jártam, pedig nincs is olyan nagyon messze, és már tizenegy és fél éve halott. Egy ronda temetőben fekszik egy ronda kő alatt az, amit abból a szétroncsolódott autóból vágtak ki, de az apám valahol másutt van. Már a temetésén is valahol másutt volt, talán a fejünk fölött bólogató hársfalombban.

Meg aztán, ha valaki azt hinné, hogy nem veszem elég komolyan a mai napot, takarítás és piac ide vagy oda: az egyik legjobb versemet éppen a Halottak Napjáról írtam, és tényleg rohadt jó vers az, elhihetitek.

U.i.: mivel felvetődött a dilemma, hogy mások ma nem a Halottak Napját, hanem a Mindenszenteket ünneplik: hátizé, valahol ugyan én tudom ezt, de nekem mégiscsak ma van. Mint ahogy az év első napja szeptember 1-én. És mivel ilyen ügyekben sajna olyan a világképem, mint egy négyévesnek (akkor is mindig hülyén nézek, amikor december 31-én elkezdenek petárdázni), tessék elnézni, ha időnként nonszenszeket írok ide.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/11/01 hüvelyk blabla, eská, ősz

 

5/október

Ahhoz képest, hogy takonyban és harákolva telt szinte az egész hónap, így retrospektíve rosszabb is lehetett volna. Galéria!

                                                      

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/10/31 hüvelyk blabla, eská, ősz

 

Intermezzó – Ajándék, mert pom-pom-pom

Filoméla nevű unokahúgomtól ezt a portrét kaptam születésnapomra. Én vagyok rajta kék pongyolában és igazi cicás nyafogóruhában.

Mindenképpen varrnom kell egy igazi cicás nyafogóruhát. Majd ha újra összeálltam abból a tócsából, amivé a meghatódástól olvadtam széjjel.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/10/08 hüvelyk ajándék, blabla, eská

 

Szaporulat a szekrényben 5/1. – Bokacsimmák!

Mivel ebben az évben annyi holmit vehetek, amennyit csak akarok (feltéve, hogy egy bejövő darab egy kimenő darabbal találkozik), pusztán csak a móka kedvéért október elejéig kellett várni arra, hogy végre vegyek is valamit. Szép.

Az egész mögött amúgy a kellő fordulatok találhatók, amik ilyenkor elvárhatók. Én ugyebár nagy lendülettel megrendeltem a lila virágos bokacsimmát, a biztonság kedvéért 39-es méretben, mert ugye sose lehessen tudni. Nos, kiderült, hogy ezúttal igenis lehessen tudni, akkora volt a lábamon, mint egy csónak. Ennélfogva ki kellett cserélni 38-asra, és igazán nem akarok plusz reklámot csinálni a Sarenzának, de náluk tényleg vissza lehet cserélni a cipőket teljesen ingyé, kiküldik érte az UPS-t is meg minden. Szóval csimma megjött, visszaküldtem, aztán tegnap megint megjött, ezúttal már a megfelelő méretben.

Na most ugye nekem afféle szürke pépet fújtak be fejembe, ami azt mondja, hogy lila virágos bokacsizmát az ember tavasszal hodjon inkább, mint ősszel, valószínűleg februártól kezdve fogjátok többet látni a lábamon, de tessék, voálá, itt van.

Egyúttal viszont, én préda nőszemély, meglátván, hogy az “utolsó pár, 60% engedménnyel dobjuk utánad” kategóriában éppen akciók vannak, vettem egy fekete bokacsimmát is ugyanonnan. Ezt, gyanítom, már most októberben hordani fogom. Amúgy is kedvem szottyant arra, hogy időnként feketét vegyek fel és láncokat csörgessek magamon, mint a Pokol Angyalai, szóval tessék kapaszkodni, lesz még itt olyan goth jelmez is, ha nem fogom vissza magam, hogy a fal adja a másikat. (Szegény diákjaim. És szegény kollégáim. Már annyira hozzászoktak ahhoz, hogy én mindig tarka vagyok, mint a pávián segge, hogy mikor egyszer szürke-fekete ruhákban mentem be, a tanszékvez óvatos tapintattal megkérdezte, nem gyászolok-é. Megnyugtatásul gyorsan megmutattam neki piros kabátomat és narancssárga harisnyámat, hogy nem.)

Na és persze ha bejött két bokacsimma, kimegy két bokacsimma, úgyhogy tessék, ezek a megfáradt darabok távoznak a szekrényből. Tutatiszra, szerintem már van vagy három éve, hogy bármelyik is a lábamon járt. Kicsit fáj is értük a szívem, ezeket én nagyon szerettem, de hát ha nem hordom, nem hordom, így jártunk.

Egyébként nem tudom, hogy ez most egy eddig nem agnoszkált trend része-e az öltözködésemben, de meglehetősen érdekesnek találom, hogy mindkét új bokacsimmának sarka van. Nem hordhatatlanul magas, az tény, de akkor is, sarok.

Tudja a fene, tán mégiscsak elkezdtem nőiesedni cipőileg.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2017/10/08 hüvelyk blabla, turkálgat, ősz

 

5/31 – Boule

A tegnapi nap egyetlen kézzelfoghatóan felmutatható teljesítménye a címben jelzett golyóforma kenyér volt, ami ugyan finom lett és megfelelő állagú (kívül ropis, belül puha), de olyan hóka, hogy a bűnjelek eltüntetése végett igen gyorsan meg fogjuk enni. Szólnom kell a Repülő Kutatónak, hogy ha még akar boule kenyeret, csavarozza át egy lépcsőfokkal lejjebb a sütőben a kihúzható rácsot, mert mivel felülre nem fért be a kenyér a vaslábassal együtt, amiben sütni kellett, a sütő aljában voltam kénytelen dekkoltatni, és így esélye sem volt arra, hogy megpiruljon.

A világ általában is gyakran mutatja a szétesés jeleit, és hallatja ennek recsegő-ropogó hangjait, de most kissé mintha felerősödtek volna ezek a jelzések nem csak nagy általánosságban, hanem a mikrokörnyezetemben is, a legbévülről nem is beszélve. Tegnap este vacsorára az Al Cuor Contentóban kötöttünk ki, ami alig egy év után éppen tegnap volt nyitva utoljára, mert Nicola hazamegy a szép napos Itáliába. Radai rosseb. Sose ettem seholse olyan jó gnocchit, mint nála. Emellé pontosan a tegnapi nyavalyás napon tudtam meg azt is, hogy a Dorothea bisztró és kávéház, ahová kisebb-nagyobb kihagyásokkal tizennyolc éve járok, elköltözik, fene sem tudja, hová. Ez volt az a kávézó, ahová én azzal léptem be, hogy egy törzshelyet akarok magamnak, ha már úgyis Szentendrére költözöm, aztán végigasszisztáltam majdnem két évtized tulajdonos- meg profilváltásait, közben pedig megírtam náluk egy negyed disszertációt és kábé harminc esszét, a könyvespolcukon ott van dedikálva az első kötetem. Úgyszintén radai rosseb.

Mindehhez ráadásul erős meghasonlottság állapotában leledzem, hogy finoman fogalmazzak. A hibát még augusztusban követtem el, amikor nekifeküdtem írni csak úgy passzióból, enyhe eufóriában tengve át a hónap kétharmadát, aztán persze le kellett jönni a szerről, vissza ebbe az muncas vilagbele, és én azt hittem, sikerült, de valószínűleg mégse. Tegnapelőtt, miközben az irodámban ültem, és ppt-t gyártottam, minden előzetes figyelmeztetés nélkül megszólalt a fejemben egy már túlságosan is jól ismert narrátorhang, és azóta sem hagyta abba. Én ezt a pasit úgy ismerem, mint a rossz pénzt (igen, pasiról van szó, és naná, hogy jól ismerem, én találtam ki), ennél kitartóbb hülyét pedig még nem pöktem a világra, úgyhogy szarban vagyok, feleim. Nekem most tantárgyleírásokat kell aktualizálnom és cikkeket írnom és az esszékötetemet szerkesztenem, nem pedig több száz éves controlfreakek nyavalygását hallgatnom. Ááááá.

A legrosszabb az egészben, hogy tisztában vagyok azzal, mennyire lehetetlen és mégis mennyire lehetséges felrúgni mindent, ami az előre eltervezett utamon van. Szeretek tanítani, és nagyrészt hasznosnak is érzem a munkámat, ebben a félévben meg különösen. Sikerült végre úgy alakítani át a képzési struktúrát, hogy olyanoknak foghatom a kezét az első lépéseknél, akiknek erre a legnagyobb szükségük van, és akik az előző évfolyamokban nagyjából trial and error módszerrel voltak kénytelenek boldogulni minden segítség nélkül. A munkámhoz hozzátartozik ugyan egy csomó nemszeretem adminisztratív lópikula is, de mindennek ára van, és én ezt hajlandó is vagyok megfizetni, ha muszáj, márpedig muszáj.

A felelősség kérdése most a kulcs. Amit tanítok és ahogyan tanítom, nem csak a diákjaimnak lehet fontos. Igazán nem akarom túldimenzionálni a munkámat, de minden egyes óvodapedagógus, akivel esetleg sikerült megértetnem valami lényegeset, tömegekre lehet hatással. Puszta matematika: ha egy nálunk végzett óvodapedagógus csak tíz óvodai csoportot nevel fel iskolába menetelig, az máris legalább kétszázötven ember, akire mind kihathat az, mit tanítunk mi a diákjainknak. Szorozzuk be ezt a minden évben végzettek számával, és máris szédítő eredményt kapunk. A második doktorim szintén nem csak az én dicső karrieremhez kell, hanem ahhoz, hogy legalább néhányan tényezőként tekintsenek majd az óvodákra, ne csak úgy, hogy ezek a helyek azok, ahol nénik gyermekekkel játszanak egész nap. (Az én dicső karrierem a felsőoktatás sajátosságainak köszönhetően amúgy is nagyjából a pózna tetején van már most, és nem valószínű, hogy húsz éven belül ennél magasabbra tudnék jutni.)

Mindemellett viszont magammal szemben is van felelősségem, és azt sem nagyon lehet elbagatellizálni. Az élet úgyis piszkosul rövid, miért ne érezzük legalább jól magunkat, amíg tart. Hát én most sajnos egészen pontosan tudom, mitől érezném magamat a legeslegjobban, de az is teljes embert kíván, amit most lehetetlen prezentálni. A legnagyobb baj viszont az, hogy mégiscsak lehetséges. Az írásból nyilván nem tudnék megélni, ez nem az a piac. Én viszont épp most nyáron adtam el a gyermekkoromat egy tál lencséért, mert muszáj volt. Az ilyen muszájok miatt ugyan hosszan vinnyognék egy sarokban, ha megtehetném, de akkor is, eladtam, és elég nagy tál lencse volt az, amit kaptam érte. Akkora, amekkorából legalább öt évig el tudnék ketyegni úgy, hogy semmi más jövedelmem nincs. Igen, természetesen azt mondja a Józan Én, hogy ezt most nem érdemes felélni, gondoljak a jövőre, pláne a nyugdíjas koromra, amikor a kor meglesz ugyan, de a nyugdíj jó eséllyel hideg vízre sem lesz elég. A Józan Énre kellene hallgatni, nem a gonosz kis Énkére, aki térdét csapkodja a röhögéstől, ugyan már, arra sincsen semmi garanciád, hogy megéled a nyugdíjas kort, képzeld el azt a szuperjó forgatókönyvet, amelyben öt év múlva leüt valami gyógyíthatatlan, ami fél éven belül elvisz, és ebben a fél évben arra sem lesz esélyed, hogy világot láss vagy jókat egyél vagy legalább megírd mindazt, amit meg szerettél volna.

Szóval itt pofáznak ezek bennem mindannyian, plusz még regényhősök boronganak és káromkodnak, hát nem csuda, hogy itt állok teljesen tanácstalanul, és istenbizony azt sem tudom, mit csináljak.

Ó, dehogynem tudom. Tantárgyleírásokat, azt. Hallgassatok egy kis zenét.

 

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/10/01 hüvelyk ajándék, blabla, eská, ősz

 

Évnyitó – Az ötödik

Ahhoz képest, hogy eredetileg csak egy évre terveztem a blogot, holnaptól kezdek bele az ötödikbe, és valószínűleg csinálom is addig, amíg van, aki olvassa. Ilyenek vagyunk mink, hiú állatkák, a közönségért bármit. (További állatkákért a bejegyzés aljára tessék pörgetni.)

Az eddigi évkezdetek terveire és célkitűzéseire nézve itt találni bőségesebb tájékoztató anyagot, ha érdekel valakit. Az ideit (ami a tradícióknak megfelelően szeptembertől szeptemberig tart – hja, akinek az oktatás határozza meg az életét, annak a januárelseje csak egy nap a téli vakáció közepén) mérsékelt mennyiségű önszabotálással tervezem, lesz dolgom-bajom éppen elég. Alig kétféle megszorítást célozok be:

a) ha veszek/turkálok valami ruhafélét vagy cipőfélét, továbbra is az “egy darab be, egy darab ki” szellemében teszem, vagyis minden új beszerzéssel repül egy hasonló kategóriájú régebbi darab. (Szoknya helyett szoknya, kardigán helyett kardigán satöbbi. Tetszik érteni az elvet.)

b) az év során legalább ötvenkét (vagyis nagyjából heti egy) olyan posztot írok, aminek valamiféle kézimunka-témája és -jellege van. Ez lehet egy új holmi varrása, egy régi átalakítása (bármilyen aprócska átalakítás is legyen az), esetleg bármi más kreatívnak nevezhető meló. Ha minden kötél szakad, és semmit nem tudok felmutatni az adott hétre, azt fotózom be, mit főztem éppen, de ebben az évben annyit kell majd használnom az agyamat, hogy a józan eszem és realitásérzékem megőrzéséhez tutira szükségem lesz valami kézzelfogható kapaszkodóra. Ha ezt színes anyagficlikben és thai currykben találom meg, akkor ott, de szükségem lesz rá.

Más változást ezúttal se tessék várni. Középkorú nő vagyok két macskával meg több szekrényre rúgó tarkabarka ronggyal, és nem azért öltözöm, hogy unatkozzak.

És hogy valami látnivalót is nyújtsak a duma mellé, tessék.

 
14 hozzászólás

Szerző: be 2017/08/31 hüvelyk blabla, eská, nyár, tavasz, tél, ősz

 

4/augusztus

Na hát mit mondhatnék. Tarkavót, kivagyokdögölve, holnaptólújhónap, holnaptólújév.

Galéria!

                                                              

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/08/31 hüvelyk blabla, eská, nyár

 

4/július

Kezd az az érzésem lenni, hogy idén mindegyik összefoglalót azzal summázhatnék: jajistenem, micsodahónapvoltezis, delegalábbtarka.

Galéria!

                                                        

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/07/31 hüvelyk blabla, nyár

 

Szaporulat a szekrényben +1 – Programon és eszemen kívül

Nekem ugyan szeptemberig már nem kéne vennem semmit, de tegnapelőtt elmentünk bóklászni, és a bóklászási útvonalon végtelen sok turkáló volt, úgyhogy visszafogottan ugyan, de tovább bővítettem már most is irreális méretű ruhacipőkendő parkomat. (Mint tegnap roppant nagyképűen elmagyaráztam a Repülő Kutatónak, őtözködős bloggerként kötelezettségeim vannak a nagyérdemű felé, a Repülő Kutató pedig rámhagyta, jaja, kicsim. Asszem, ez a hosszú házasság egyik titka, hagyjuk rá a másikra, ami úgysem életbevágóan fontos.)

Ezúttal semmi színösszhangra meg effélére ne számítsatok, teljesen random darabok estek rám, de hát az én ruhatárammal most már tényleg ott tartunk, hogy nem tudna nekem senki olyan színű holmit adni, amivel nem tudok összehozni minimum öt matchy-matchy kombinációt. Úgyhogy először is turkáltam magamnak egy remek, funkciótlan izét:

Most nagyjából nem fest sehogy, de majd úgyis meglátjátok felvéve, nyamm. Az ilyeneket én nagyon szeretem, nagydarab és könnyű nyári dobjuk-rá-valami-ujjatlanra lebernyegekre mindig vevő vagyok. Az egyetlen, amit hiányolok róla, a zseb, de ha nagyon olyanom lesz, gyárthatok bele annyi zsebet, amennyit csak akarok.

Következő állomásunk vala egy kendő meg egy sál:

A sálat nyilván a fejemen is viszont fogjátok látni, ezeken a tájakon ilyesmikre mindig lehet számítani. Természetesen a kendőt is. (Annak igazi selyem az anyaga, juppijájé.)

Ha már lúd, legyen döglött: itt ez a cipő is, ami ugyan nem turkálós, de kirúgtam a hámból, és megvettem.

A girl can’t have too many red shoes, amirite.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/07/21 hüvelyk blabla, nyár, turkálgat

 

Intermezzó – Csomag, Erdőbénye

Előreláthatólag vasárnapig nélkülöznötök kell édes bülbül szavaimat és papapgájszín ruháimat, de tessék, kábé ebbő fogok építkezni a következő napokban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/07/06 hüvelyk blabla, eská, nyár