RSS

blabla kategória bejegyzései

Szaporulat a szekrényben 6/5 – Zőőőd

A turkálás általában teljesen kiszámíthatatlan, mármint hogy éppen miket küld elém a sors, milyen színekben és milyen méretben. Idén tavasszal (tavasz felé) azonban mintegy az látszik-forma, hogy a zuniverzum zöldekkel beszél hozzám, mégpedig leginkább azokkal a fura kékeszöldekkel, amelyeket balti-zöldnek hívnak, és a Balti-tengernek tényleg ilyen színe van júliusi estéken, tanúsíthatom.

Ezúttal például egy látszatra semmire-se-jó pulcsi esett a fejemre ebben a színben: áttetszőcske meg formátlanka, ugyan minek az embernek ilyesmi. Csakhogy nekem pontosan ebből a pulcsiból már van egy piros, és ezért tudom, hogy a látszat hujujmódon csal, én meg valószínűleg ronggyá fogom hordani tunikák fölött. Az egyetlen lehetséges probléma, hogy a piros pulcsinál, ami éppen jó rám, ez két számmal nagyobb. Na mindegy.

Az alig egy hónapja turkált lila jeggings repül (folyton ráncigálni kellett felfelé, azt meg én nem szeressem), így hát próba-szerencse megnéztem, nem akar-e valaki hazajönni helyette, aztán kiderült, hogy igen.

Reméljük, ezt nem kell ráncigálni, remek tavaszias bokalegyezős hossza van.

A következő darabra rá kell gyürkőznöm, mielőtt bemutatom, mert ilyenre nemigen van példa ezeken a tájakon. Én ugyan sok hülye holmit hajlamos vagyok kiturkálni és megvarrni, köztük olyanokat is, amiket másvalaki messze elkerülne, de nagyon-nagyon ritkán szoktam venni vagy varrni olyasmit, hogy “höhö, de vicces, ugyan valószínűleg csak egyszer fogom hordani, de belefér”. Ledlámpákkal világító karácsonyi csúnyapulcsi, na, effélékre gondoljatok.

Ehhez képest viszont tegnap nem tudtam otthagyni az alábbi merényletet, ami egy miniruha, és vasárnap, Szent Patrik napján úgyis felveszem, úgyhogy most csak a mintájából mutatok egy közelképet.

Mit mondhatnék mentségemül, ez is ződ.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/15 hüvelyk blabla, tavasz, turkálgat

 

A HT projekt 3. – február

A februári rohangálások következtében igen csúfosan el voltam maradva a nagyinégyzetkéimmel, úgyhogy a tegnapi szundikálások szüneteiben leginkább azzal foglalkoztam, hogy bepótoljam a hiányzó darabokat. Szerencsére ahhoz még volt a vesszőfutás közben is elegendő eszem, hogy legalább könyvelni kéne a napi hőmérsékletet meg időjárást, úgyhogy gond nélkül sikerült.

A múltkor csak annyit mondtam a hóközi tárolásról, hogy az is macskabiztos (értsd: nem tudja senki szőrös családtag elhordani a négyzeteket, hogy aztán végül ne tudjam, melyik volt február másodika és melyik tizenhetedike), de nem mutattam be. Nos, ez az:

Lövésem sincs, hogyan és mikor került be a házba ez az izé, de tippjeim szerint a Repülő Kutató valamelyik méretre csináltatott zakójával vagy ingével együtt küldték a velsziek.* Azok olyan akkurátusan hajtogatnak, merevítőznek meg csomagolnak, kitelik tőlük, hogy egy ilyen monstre gemkapcsot is beleraktak valamelyik ruhadarabba.

Mindenesetre, ha szétteregetjük a négyzetkéket, ilyen volt a február.

Ugye jól látható, mekkora farkasordító hideg volt a múlt hétvégén? (Alsó sor, kék mücőkék a zöld tengerben.)

* És még a szemem sem rebbent, amikor ezt leírtam. Egen, ebben a házban nem csak én őtözködöm.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/03/03 hüvelyk blabla, eská

 

Intermezzó – Előszó tavaszi varrogatáshoz

A múltkoriban, mikor körülnéztem pukkadásig töltött polcaimon, ahol több köbméter anyag alatt jajongnak a farostlemezek, nagy szent fogadalmat tettem arra, hogy addig nem veszek új anyagot a Bűnök Barlangjába, amíg nem varrok legalább tíz holmit magamnak. Azóta ugyan már befigyelt két új cikcakkruha, de ez csak mikroszkopikus lyukat ütött a készletben, ráadásul utoljára januárban volt itt eská-bejegyzés, mégpedig Zuzi sárkányos ruhája. (Remélem, azóta nem esett szét. Vagy nem nőtte ki. Vagy legalább azt remélem, hogy volt rajta. Ilyesmire nem kérdez rá az ember, csak átnyújtja a szajrét, aztán reménykedik.)

Summa summárum, a blogolvasóknak szállítanom kell időnként új kontentet, másként úgy itthagynak, mint kutya a szarát, és amúgy is dolgoznom kell a készletcsökkentésen. Ezen felül ha ez itt most egy igazi hétvége, amikor én azt csinálok, amit akarok meg amit nem szégyellek, akkor bizony ideje varrni valamit, mielőtt Eriket belepik a pókhálók. Úgyhogy szépen beálltam a szoba közepibe, és körbeforogtam, haddlám, mit hoz az ihlet.

Na most a Bűnök Barlangjában felhalmozott tengernyi dzsuva értékes kincsek nem csak méteráruból állnak, de nem ám. Látjátok ezt a polcot itten?

Hát kérem ezen túlnyomórészt nem anyagdarabok találhatók, hanem újracuccolásra ítélt cuccok: olyan holmik, amiknek az a sorsa, hogy szíjjel legyenek vágva irgalmatlanul. Baloldalon alulról a második rekeszben például ott agnoszkálható az a kék meg az a lila pulcsi is, amiket január elején mutattam be, hogy ez a sors vár rájuk. Majd. Előbb utóbb sorra fognak kerülni. Egyelőre a rózsaszín sem fogyott el egészen.

Az efféle holmik esetenként még annál is több helyet foglalnak összességében nézve, mint a szépen összehajtogatott méteráru, meg aztán a méterárus polcokon (a fenti képen jobbra) úgyszintén vannak “ebből már legfeljebb egy babaruha jön ki” méretű anyagok, amiket természetesen nem dobhatok ki, mert akkor hová lenne a világ. Hé, én vagyok az a nő, aki az ujjbegynyi polárficliket is megőrzi, nyilván nem dobok ki fél méter árválkodó anyagot csak úgy.

Nna. Azért kaptátok meg ezt a hosszú bevezetőt, hogy érthető legyen, kábé hogyan érdemes elképzelni a következő időszak varróprojektjeit. Beállok a szoba közepére, körbeforgok, aztán csak úgy ihletre kiveszek valami(ke)t az újracuccolandók közül, hozzácsapok babaruhára-sem-elég maradék(oka)t, és ha ez nem elég, akkor a régóta itt spájzolt méteráruból is sorra kerül valami.

Elsőre például ezzel az S méretű polárpizsivel indul a mese, amit eleve csak az anyag miatt turkáltam ki hajdanában-danában.

Ha minden jól megy, délutánra már azt is látni fogjátok, milyen merényleteket terveztem vele.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/03 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tavasz

 

6/február

Szűköske hónap volt, a nagyját ráadásul cikcakkruhában töltöttem. No de azért: galéria!

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/28 hüvelyk blabla, eská, galéria, tél

 

Intermezzó – Tavasz előtt, tél után

(Alkonyati mászkálás, képmagyarázatokkal.)

A görögkeleti székesegyház roppantul fotogén darab bármilyen fényviszonyok közepette, de ma különösen kitett magáért.

A székesegyház oldalában van egy lezárt sikátor, annak az elején pedig a legislegkedvencebb emléktáblám.

Nem messze található A Virágok És Kívánságok Tere, éppen meglehetősen virágtalan állapotában. Ha néhány hónap múlva ismét megmutatom, rá sem fogtok ismerni.

Ezt a talányos kis domborművet is nagyon szeretem, amint szinte véletlenül ott üldögél egy kőfalban, és észre sem veszi senki.

Ezt viszont mindenki észreveszi, mert ez a főtér.

Ebből a szögből még pofásabb, mert ezen az oldalon éppen egyik házról sem omlik a vakolat.

Ez a templomok városa, mint Adelaide. Adelaide-ben viszont tudtommal nincs Bükkösnek hívott patak.

És amikor lemegy a nap, kihal az egész kóceráj. “Kisváááros! Kilenc óóóóra! A levegőt elzááárni!” Bizony, az évnek ebben a szakában itt már hétkor elzárják.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/02/22 hüvelyk blabla, galéria, tavasz, tél

 

A HT projekt 2. – január

Ha esetleg nem emlékeznétek erre, én nagy dicsőséggel nekikezdtem egy hőmérséklet takarónak (temperature blanket), amit december végéig fogok horgolgatni, aztán majd jövő januárban összeállítok, ha még élünk akkor.

Mivel nekem az is fontos szempont, hogy hurcolható legyen a projekt, nagyinégyzetekből kezdtem el, és január végére ennyi lett belőle, biza:

Harminckettő. Kérdezhetnétek, hát ez így hogy, a január harmincegy napos, meg mi ott az elején az a legelső izé, az tutira eltévedt.

Ó, nem tévedt el, mindjárt megmagyarázom.

A nagyinégyzetekből összeállított hőmérséklet takarónál (erre is rákérdeztetek anno néhányan) az a legnehezebb feladat, hogy a nyimnyámba hozzon ki az ember 365 négyzetből egy hozzávetőeges téglalap-formát, az a 365 maximum 73×5-re osztható, az meg nem takaró, hanem sál. Egy elefántnak.

Node mire jó a net. Ezzel a problémával már mások is szembesültek, és meg is oldották. Ha hozzáadunk a 365-höz 13-at, azt a 13 nagyinégyzetet meg év eleje, év vége és hónap-elválasztó funkcióban alkalmazzuk, mingyá 378 négyzetünk lesz, ami gyönyörűségesen osztható 18×21-re. Hát így. Nálam ezek az elválasztó négyzetek semlegesek lesznek, vagyis natúr színű fonalakból készülnek, mint ezen is látható, nü:

Kedves IRL barátaim (olyanok is vannak nekem elvétve) viszont arra kérdeztek rá, hogyan nem fogják széthordani a macskák az elemeket, hogy majd végül azt se tudjam, melyik a január 16 és melyik a február 22. Nos, egyrészt macskabiztos helyen tárolom őket egész hónapban, amikor pedig vége, összefűzöm őket,

és ilyen kis kompakt csomagocskában rekkentem el egy még inkább macskabiztos helyre.

Egy hónap lement, még hátra van tizenegy. Hajrá.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/01 hüvelyk blabla, eská, tél

 

6/január

Ez igen pocsék hónap volt. Nem baj,a február még ennél is rosszabb lesz, höhh. Galéria!

                                                    

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/31 hüvelyk blabla, tél

 

6/januári 10×10 – eredmény

Ezt is sikerült.

        

        

Köztünk legyen szólva, így öt hónap és öt tízszertízes készlet után csak mérsékelten látom ennek az izének a kihívás-faktorát, én úgyis bármit képes vagyok felvenni bármivel. Úgyhogy tessék, újabb lehetőséget kaptok arra, hogy véleményezzétek a dolgokat.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/22 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Címkék:

Intermezzó – Rendalelke

Tudjuk, hogy minden rendrakás előbb káosszal kezdődik, de akkor is, jézusmáriaszentjózsef, már megint mit csinálok, meg egyáltalán, miért?

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/12 hüvelyk blabla, eská

 

6/131 – Biztosítótű

Mint az előző bejegyzésből is láthattátok, a jóslat valóban bejött: reggel még nem volt sehol semmi, estére viszont úgy kitéliesedtünk vagy betéliesedtünk (a hejesírás-ellenőrizőnek tökmindegy, az mindkettőt aláhúzza, sőt még a téliesedést is. Az ellenőrizőt viszont nem, háhá), mint a huzat. Ez a huzatszerű rész különösen abban az időszakban volt kellemetlen, amikor (mint előrejeleztem) kivonultam a városba néhány dolgokért, mint például kávé, fogkrém és ebéd. Elsőként az ebédet szerettem volna abszolválni, Esztergomban ugyanis kezd teret nyerni a bisztrókultúra vagy mi, mindenesetre csak az elmúlt pár hónapban nyílt belőlük három is, és gondoltam, addig kéne kipróbálni valamelyiket, amíg még megvannak.

Nos, ez nem jött össze. A szép barátságosan és vízszintesen eső hóban caplatva, amikor már az orrom után a fülem is nekilátott lefagyni, és kabátom vállán egy centi vastagon ült az ég fagyott harmata, fél kilométerrel a cél előtt feladtam, és azt mondtam, írjuk át a terveinket. Kávé, fogkrém meg egy zacskó keksz, itt a sarkon egy “mindent-árulunk” típusú kínai bót, az pont jó lesz beszerezni mindhármat. Bezuhantam az ajtón, mint egy hóember, összeszedtem a kávét meg a fogkrémet, sőt a kekszet is, de aztán az a bolondos ötletem támadt, hogy miért kellene nekem száraz kekszen tengődnöm, mostanra már úgyis az egészségügyi határérték alá csökkent a szervezetemben a NaGlu. Úgyhogy vettem egy zacskó vifonlevest, plusz egy tálkát meg egy kanalat is hozzá, mert persze olyanom nem volt bent a munkázó helyemen. És aztán visszacaplattam, csináltam magamnak ebédet zacsiból, és megettem. Nem is volt rossz, bár egy kis lime meg koriander még jól jött volna hozzá.

A kínai bótban persze megnéztem a varrókellékeket meg az irodaszereket is. Ezeket én mindig megnézem, bár általában nincs szükség semmire, de kígyónak lábsó, madaraknak fogsor, a Repülő Kutatónak ott szoktam venni kis noteszeket (annyi noteszt zabál fel a munkássága, mint még senkié), meg persze vannak ott pertligumik, dekorgombok, kásagyöngyök és még egy csomó más dolog is, általában hülyén felcímkézve, ami külön szórakoztató.

Ezúttal egy ilyet sikerült kihalásznom:

Ti biztos tudjátok, mi ez (én is tudom, bibibí), hát marhára nem biztosítótű, már legalábbis abban az értelemben nem, mint ahogy a ziherejctűk azok. Ilyesmiért én eredetileg nem akartam utána szaladgálni, a horgolóprojektjeimben eddig is jól működött, hogy fonalcafatkákkal oldjam meg azt a feladatot, amire ezeket szokták használni, de most, hogy szembejött 249 pénzért, úgy gondoltam, egye fene.

Mint az alant mellékelt ábrából látható, ma az orrom sem dugom ki a házból, a tegnap bőven elég volt, örültem, mikor végre beeshettem az ajtón. Nem is kell kimennem hálistennek, dolgozatjavítás meg egyéb maszogások, ez a program. Én legalábbis így tervezem, majd meglátjuk, mi lesz belőle.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/09 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Intermezzó – Walking in a Winter Wonderland

Tegnap tényleg igen keményen beterített mindent Holle anyó puha dunyhája, nálam meg éppen ott volt a fényképezőgép, úgyhogy este, miután kinéztem az irodám ablakán,

úgy gondoltam, hogy amíg elcaplatok a buszmegállóig, lövök néhány fotót.

Ezt láttam, amikor kiléptem az épületből,

a szemközti oldalon a vár alatt kutyák és gyerekek pattogtak lelkesen a hóban,

a Bazilika ott fénylett fent, az alagút alant,

és miután befordultam a sarkon, és elgázoltam a bokáig érő hóban a buszmegállóig, visszafordultam, hogy onnan is megszemléljem.

Én ugyan mostanra már meglehetőst megszoktam, hogy milyen díszletek között cölönkélek el ezer csomagommal a buszmegállóig (most januárban lesz négy éve, hogy ott dolgozom), de azért mindig fontos, hogy az ember időnként lásson is, ne csak nézzen.

Akkor pedig, ha már látom, miért ne mutassam meg másoknak is.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/09 hüvelyk blabla, tél

 

Intermezzó – Mielőtt szétvágnám a farmereket

Mint mondtam, egy sima, egy nádli, úgyhogy most a farmerek jönnek. Miután gondosan szétválogattam a készletet “ez-már-csak-felvágni-jó” és “valaki-még-hordani-fogja” kategóriákra, a szoknyákat átmenetileg félretettem, a nyiszitelésre szánt gatyákat újra kimostam, hadd puhuljanak még kicsikét, aztán végignéztem a csatatéren.

Erősen gyanítom, hogy a profi farmerből-bármit bütykészek direkt járnak olyan célzott vadászatokra, ahol fityingekért turkálnak maguknak szétvágható farmereket. Ez azzal az előnnyel jár, hogy hasonló színben, de legalább hasonló vastagságban-keménységben vadásszák össze maguknak a készletet. Nos, nekem nem van részem ebben a luxusban, a szétválogatás után alapanyagnak megmaradt négy gatya színben-vastagságban-sprődségben-lehordottságban mind más mutatókkal rendelkezik. Lássuk a medvét. (A medvékről a fotó háromnegyed nyolckor készült, úgyhogy csak hozzávetőleges képet kaptok róluk, de kiindulópontnak jó lesz.)

Item, két saját darab, az egyik egy Diesel, a másik egy nemtommi, amiket én igen sokat hordtam valamikor a ’90-es évek végén, 2000-es évek elején. Mint az a szabásukból is látható, kábé 2001-ben véglegesen kimentek a divatból (aztán persze visszajöttek valamikor 2015-ben, de addigra én úgyse tudtam volna már belegyömöszölni a fenekem egyikbe se).

Item, egy hát-ez-meg-honnan-van darab, érdekes bokamegoldással, sajna a patentek fele meg van dögölve azon az érdekes bokamegoldáson. Egyébként Mango.

A fenti három igazi kemény farmervászon (még úgy is, hogy a legfelső kettőt elég sokat hordtam), de itt van egy eredetileg is puha, és a későbbiekben még puhábbra kopott dög, amiről nekem halaványan rémlik, hogy egy ideig hordtam én, aztán odaadtam egy barátnőmnek, aztán visszajött. (A farmer.) Ha ez valóban így van, arra is van tippem, ki erősítette meg a comb belső részénél az anyagot.

Minekutána farmert varrni az anyag keménysége miatt meglehetős szívás (én általában pihepuha trikotázsanyagokat varrok 80-as sztreccsvarró tűvel, ehhez tessék viszonyítani), elsőre nyilván ezzel a darabbal fogom kezdeni. Stay tuned.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/04 hüvelyk újracucc, blabla, eská

 

6/124 – A közvélemény kutat ás

Berúgom én ezt a januárt, de mint egy öreg Mobrát, be én.

Na persze, mint erre szent fogadalmat tettem, nem foglalkozom semmivel, ami fontos lenne, ehelyett világi hívságokkal fogom átmulatni ezt a hetet.

Egyik vidám világi hívságom, mint tudjátok, hogy dógokat vágok szét és rakok össze. Mivel szétvágandó dógok vannak köröttem igen nagy mennyiségben (ez itt alant csak a felszín), kérem a nagyérdeműt, véleményezze: mivel kezdjem?

1. Három pulcsi, akiket én már meguntam, kiszelektáltam, felajánlottam a közönségnek blogon is, élőben is, nem kellettek senkinek. A januári 10×10-hez döbbenetesen passzoló színvilágot adnak össze ők hárman, csak szólok.

2. Egy kupac farmernadrág, amelyeknek kétharmada nem is volt rajtam sose, egyszer csak úgy a fejemre estek azzal, hogy “te olyan ügyes vagy, biztos fel tudod használni”. Ezeket is felajánlottam, nem kellettek, stb. Azokat még kiveszem a kupacból, amik olyannyira hordatlanok, hogy még a papírcímke is rajtuk van, mert azt még oda lehet adni jótékony célra, a többi megy a levesbe.

Szavazz, Blognak Népe! Holnap reggelig várom válaszaitokat, aztán nekiugrom a feladatnak, mint Stevie Wonder a zongorának.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/02 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Címkék:

6/januári 10×10 – készlet

Már bejelentettem, hogy az újonnan turkált kardigánom (nevezzük esetleg “pszichedelikus véraláfutásnak”) színeihez fogom passzintani a januári készletet, hát tessék. Én szóltam előre.

Az állvány tartalma (a kiegészítők meg a télikabátok továbbra sem a készlet részei):

  • a pszichedelikus véraláfutás
  • a véraláfutással egyidőben turkált balti-kék pulcsiruha
  • nagy zsebes kord szoknya (újracucc)
  • lila póló rózsaszín virágocskákkal
  • kék jeggings
  • piros tulipános kötényruha (eská)
  • kék tunika
  • legrégebbi nyafogóruhám (eská, természetesen – átalakítás, pontosabban felfrissítés is várható)
  • szürke térdcsizma
  • türkizkék tornacipő

Huhh, micsoda rémségek lesznek itt ebből.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/02 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Címkék:

6/december

Nem is tudom, volt-e még errefelé ilyen hiányos-nyavalyás hónap. Mindettől persze még papagájsegg-színű ruhatáram jóvoltából mégiscsak úgy fest itt ez az összefoglaló, mintha más se lett volna mindvégig, mint hejehuja meg jingle bells. Galéria!

                                              

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/12/31 hüvelyk blabla, eská, tél

 

6/decemberi 10×10 – eredmény

Na ezzel is megvagyunk.

        

        

Tudja a penész, ezeknek a kihívásoknak mintha egyre alacsonyabb lenne a sportértéke.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/28 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Címkék:

Szaporulat a szekrényben 6/3 – Vegyes felvágott

Visszapörgettem az archívumot, és meglepetten tapasztaltam, hogy szeptember vége óta nem volt itt egyetlen “mit-turkáltam-mostanában” bejegyzés sem – talán mert nem is igen turkáltam semmit december elejéig. Az, hogy nem gyün be semmi, amíg nem megy ki valami más, eléggé behatárolta a turkálási lehetőségeket, viszont mikor összecsődítettem Diwalira a népség-katonaságot, egyúttal kiborítottam a szekrényeimet is, vigyetek, hogy hozhassak.

Ha nem emlékeznétek, én azidőtájt beteg voltam, mint egy kuty. Más magyarázatom nincs arra, ami történt. Az egész azzal kezdődött, hogy szépen behurcoltam mindent Filoméla szobájába. Nem voltam a topon, az igaz: arra még volt eszem, hogy bevigyek olyan cuccokat is, amik már régen az alagsorban várakoznak, de olyanokat is behurcoltam, amikről utólag döbbenten pislogva állapítottam meg, de jó, hogy ezt nem vitték el. Mindenesetre felpakoltam polcokra meg vállfákra az összes himmihummit, aztán (ha már nem készítettem pontos kimutatást arról, mi mindent vittem be, legalább utólag legyen rá valamilyen lehetőség megállapítani, hogy mit vittek el) lefotóztam a tájképet. Több szögből. Közelképekkel. Erre világosan emlékszem. Ehhez képest mikor később elővettem a fotómasinát, hogy haddlám, miket vittek el (nem voltam végig jelen, miközben ott mulattak a népek) színüres gépmemória fogadott. Nyilván egyetlen laza mozdulattal letöröltem a képeket a fényzőgépből, és nem is sejtem, mikor. Ennélfogva csak azt tudom elmondani, hogy a felkínált rengeteg izéből elég sok maradt, de a vállfák-polcok meg hézagos memóriám tanúsága szerint óvatos becsléssel is elvittek két kabátot, három blézert, egy nadrágot, két szoknyát, valamint tíz-tizenkét felsőt/tunikát és három kardigánt. Asszem.

Mindenesetre én azóta az alábbi holmikat csaptam hozzá bőséges és egyre lököttebb ruhatáramhoz. Egy részét úgysem látjátok rajtam tavaszig, de ha most nem mutatom be, elfelejtem. Egen, még mindig túl sok ruhám van, és ez valószínűleg nem is fog változni. Vessetek rám köveket.

Először is, vettem egy kis csinos zöldkockás tavaszi kabátkát, buszutakhoz ideális lesz.

Aztán egy teljesen értelmetlen, ámde rendkívül elbűvölő darabot, ilyen még eddig nem volt, motorosdzseki vastag pólóanyagból, steppeléssel meg mindennel, a válla pedig különösen ravaszul van megoldva, ay, mi madre. Nyilván valami könnyed és virágos izével fogom hordani az ellenségek megtévesztése végett. Kocsmai verekedésekhez vagy vizsgáztatáshoz el sem tudok képzelni ennél alkalmasabb dzsekit.

A fenti darabot hordhatom majd például ezzel itt, ni. Megnemmondom, ruha-é ő vagy tunika, az én ruhatáramban nagyjából egyremegy, de erről is hangosan üvölt a tavasz.

Az alábbiról sem tudom eldönteni, hosszú pulóver-e vagy ruha, ami persze megint azt jelenti, hogy pillanatnyi elmezavaromtól függ, mivel fogom majd felvenni.

Nagyon remélem, hogy erre a kék plüssbársony miniruhára nem akartok magyarázatot, mert nincs.

Végül pedig, és nyilván ebben sincs semmi meglepi, kiturkáltam az ikszedik ugyanolyan Per Una kardigánt. Amíg ezeket elém dobják az én méretemben a turkálók, addig nem is számíthattok másra, mint hogy én ezeket mindig meg is veszem.

Ezúttal pedig különösen bolondos kedvemben talált ez a kardigán, mert mikor megláttam, rögvest el is döntöttem, hogy e köré fogom kerekíteni a januári tízszertízet.

Nesztek egy bazi nagy közelkép a csíkjairól, hogy legyen némi halavány sejtésetek arról, milyen merényletek fognak történülni januárban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/12/26 hüvelyk blabla, tél, turkálgat

 

6/100 – Szabadnap

Minden sálálá, én viszont szünetet tartok mára, mert lusta vagyok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/12/09 hüvelyk blabla, tél

 

6/november

Nna. Mindent összevéve lehetett volna rosszabb is. Pláne, hogy közben annyit nyivogtam, mint Celofán szokott a táélkája környékén, és én még csak nem is jutifalatért nyígtam, hanem egészségért meg szabadidőért, lehetőleg egyszerre.

                                                       

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/30 hüvelyk blabla, eská, ősz

 

Eská 6/13 – Tomte, nisse, tonttu

(Képnehéz, szövegnehéz és linknehéz bejegyzés lesz. Én szóltam.)

A címben található három szó mind ugyanazt jelenti, az északi folklór téli manócskáit. Az IKEA karácsonyi kínálatában is van – itt ugyan jobb híján Mikulásfigurának nevezik, de tomte az, semmi kétség. Marha nagy, persze. Ez itt kisebb, és még inkább tomte – hunyorítva is kemény munka kell ahhoz, hogy az ember belelásson bármiféle Mikulást.

Na mármost én valamiért belevettem a buckós nagy fejembe, hogy nekem csinálnom kell tomtéket. Konkrétan innen jött az ötlet – véletlenül tévedtem az oldalra, és nagy reményekkel olvastam végig, hogy megtudom, hogyan kell csinálni, a végén viszont csak az volt, hogy a szabásminta még nincs kész, majd. Pfühp. (Kieg., pár nappal későbbről: azóta már felkerült a szabásminta is, ha valaki meg szeretné csinálni.)

Bánatomban nekiláttam bűvölni a gúglit tomték után, és így tudtam meg azt, hogy ezek nissék és tonttuk is, ez utóbbiaknál meg (nagy zárójel következik) motoszkálni kezdett a fejemben valami régi emlék boldogult bélyeggyűjtő koromból, mikor tízévesen a zsebpénzemből kis zsákbamacska tasakocskákat vettem a trafikban, és otthon nagy izgalommal bontottam ki, hogy haddlám, milyen tarkabarka szépségeket dobott most nekem a zuniverzum. Egészen határozottan emlékeztem egy finn bélyegre, amin ott volt, hogy SUOMI FINLAND, és manócskák etettek rajta erdei állatokat nagy hóban.

Azt a bélyeggyűjteményt már régen megette a fene, és most, hogy éppen felültem a nosztalgiavonatra, hiányzik is cefetül, de hát ez van, no. A gúgli viszont rengeteg mindent ismer, úgyhogy megkérdeztem tőle, ő látta-e már az én manócskás bélyegemet SUOMI FINLAND, és a gúgli azt mondta nekem, hogy igen.

Egészen pontosan ez volt az a bélyeg. Istenbizony, most nagyon hiányzik nekem. A belizei papagájossal együtt. És a CCCP-meseillusztrációs bélyegek is hiányoznak, és a… jaj. (zárójel bezárva)

Na de vissza a kályhához, csináljunk tomtét. A gúgli formában volt, mert rögtön fel is dobott nekem egy ilyet, ni. (Ezt most be is teszem ide, mert tényleg fontos.)

Dzsí, mondtam én magamban, hát ez olyan egyszerű, mint a pof. És most erre nyissunk itt egy újabb (jelképes) zárójelet.

Nekem, mint már erre a blogolvasók rájöhettek, általában nem pontos receptek meg hogyan-csináld leírások kellenek, hanem egy kályhasarok, ahonnan kiindulhatok. Emellett meg van egy olyan illúzióm, hogy amit én meg tudok csinálni, azt bárki meg tudja csinálni, akinek van egy ősöreg hobbivarrógépe meg némi elszántsága – legfeljebb nincs hozzá kedve, türelme vagy bátorsága. A kedvet meg a türelmet megértem, bár engem nem érint, de a többire csak bátorító szavakat tudok süvöltözni, próba cseresznye, bármi megoldható. Ezért írom én ezeket a bejegyzéseket, hejj. Én sem vagyok a legügyesebb valaki, alapszinten varrok, alapszinten hímezek, alapszinten horgolok, de ha én eldöntöm, hogy tomtékat fogok csinálni, akkor abból tomték lesznek. (újabb jelképes zárójel bezárva)

Azt mindenesetre már a fenti videó végigvizionálása után tudtam, hogy még ez a pofonegyszerű recept is meg lesz itt kisbencézve, mert én lusta vagyok meg sóher, előbb mindent a lakásban lévő készletből próbálok megoldani. Úgyhogy filc=polár, tötősúly=lencse, tömővatta=polárhulladék; amit csak lehet, géppel fogok varrni, amit meg ragasztani kéne, azt kézzel. Két dolog nem volt a Bűnök Barlangjában: műszőrme és fagolyó. Na hát a felfordulás peremén egyensúlyozva eljutottam a méteráruboltba, és szereztem mindkettőt, hurrá.

Úgyhogy tegnap neki is láttam, és készítettem egy próbatomtét.

Ez itt, jelzem, egy piszok nagy calász, a szakáll csak gombostűzve van, az orrot meg egy rózsaszín fülesgombból rittyentettem rá, mert meg akartam nézni, mit kisbencézhetek még tovább a tomtén.

Nos, megállapítottam, hogy én a manóimat ducibban szeretem, ez inkább olyan, mint egy varázsló. Ezenfelül meg gombhoz a kabát, sapkához a manó, a sapkával akarom kezdeni.

Úgyhogy ma szépen neki is láttam.

A negyed körből már eléggé duci manóra való sapka jött ki, úgyhogy ezen az úton folytattam.

Eddig minden szép volt meg szabályos, de ezek után jött a “kuss, én így szállok le a bicikliről”. Ahelyett ugyanis, hogy térmértani tudásom morzsáit összekotorva kiszámoltam volna, hogy a zöld kúppalásthoz mekkora alap kell, ábrándosan és gondolomformán kinyirbáltam pár körszerűséget abból a piros szövethulladékból, amit a tomte talpának szántam. Tudtam, hogy mindegyik kör kisebb lesz egy pöttyöt a kelleténél, de oda se neki.

Ezeket a bigyókat én nem eladni készítem (bár ilyenkor is értékelem, ha minden darab más kicsikét – csak az tökegyforma, amit fröccsöntve csinálnak; a kézimunkában éppen a picike eltérésektől egyedi a végtermék), úgyhogy közöltem a jövőbeli tomtékkal, hogy “ti mindannyian egyéniségek lesztek!”. Ők erre nem mondtak semmit. Helyes.

Befűztem Eriket piros cérnával, aztán elkezdtem felvarrni a kúppalástot a talpra így

aztán amikor körbeértem a talpon, cikcakkról egyenes öltésre váltottam, és így folytattam:

De nem végig.

Ha nem hagynék a tetején egy ilyen nyílást, nem tudnám a) kifordítani, b) megtömni.

Kifordítottam, aztán gyerünk tölcsér és lencse.

Egy maréknyit zúdítottam be az aljába, aztán megtömtem a kúp többi részét polárhulladékkal. A tetejét nem dolgoztam el szépen, csak visszagyűrtem (majd meglátjátok), mert úgyis rá akartam varrni a sapkát, akkor meg minek.

Ráhúztam a kész kitömött kúpra a sapkát.

Oooké, remek, akkor most felhajtjuk a sapka szélét. Egy centis visszahajtás, széles cikcakk, ripsz-ropsz.

Na és ezután jött a szakáll.

Az a műszőrme, aminek én birtokába jutottam, trikotázsanyagra van rádolgozva, a szálak egy irányba tartanak rajta (semmi torzonborzi), és vedlik, de úgy, mint a két macskám együttvéve.

Jobb hátteret nem tudok adni hozzá, nem is akarok, ez a varróasztalom laminátlapja, ahonnan rögtön összesöpörhetem a tenyerembe a szöszmőket, és azonnal ki is dobhatom a francba. Márpedig erről tényleg volt mit söprögetni.

Ezután megfogtam a szakállt, ráillesztettem a tomtéra, aztán megnéztem, hogyan állna sapkástul úgy, hogy a sapka pereme egy centivel túllógjon a szakáll felső peremén.

Szupeer. Na persze ezen a ponton még úgy festett szegénykém, mint Hogyishívják kuzin karácsonykor, de majd.

Egyelőre felvarrtam kézzel a szakállt (csak a felső részén)

aztán a felső peremtől egy centire középen a fagolyót is.

Ráhúztam a tomte fejére a sapit, elegyengettem, aztán azt is kézzel, láthatatlan öltésekkel felvarrtam a fejire neki; mint az alábbi képen is látható, azon a vonalon, ahol a sapka visszahajtása volt.

Ééés, kész.

És mivel ők mindannyian egyéniségek, mindegyik más lesz egy kicsit. Magasabb, alacsonyabb, kócszakállú, trimmelt szakállú… mikor hogy.

Na, kinek van kedve belevágni?

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/24 hüvelyk blabla, eská, tél