RSS

blabla kategória bejegyzései

Intermezzó – Nagy elhatározások évada

Levonultam a szuterénbe, újrajátszani a muhi csatát. Most, hogy két óra elteltével már szinte megsemmisítették a balszárnyamat a kutyafejű tatárok, úgy érzem, hogy szorongatott helyzetemre nincs más megoldás, csak a múltkori.

Attól tartok, szeptembertől megint nem veszek ruhát meg cipőt magamnak egy egész évig.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/07 hüvelyk blabla

 

6/július

Az elején pörgés, a végén takony. És már csak egy hónap van hátra a hatodik évből.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/31 hüvelyk blabla, galéria, nyár

 

Intermezzó – A bőség zavara

Segítség! Mi a véleményetek: melyik passzol jobban a zöldes-türkizes alapra? A, B vagy C?

 
15 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/28 hüvelyk újracucc, blabla, eská

 

Eská 6/42 – Egy-két-há…

Mint talán még emlékeztek erre, a vakációm elején több horgolókönyvet is kivettem a könyvtárból. Úgyhogy most ezt nyitottam ki, ni:

Találtam benne egy olyan nagyinégyzetet, ami “Patchwork négyzet” névre hallgat, én valamikor szívesen csináltam patchworkot, aztán abbahagytam, és most kicsikét megint viszket, hogy kipróbáljam, de előbb nézzük ezt a horgolós változatot, mit tud. Azt tudta, hogy van belőle kicsi meg nagyobb meg legnagyobb, és ezt összekombinálva nagyon szép cuccokat lehet kihozni. Hát lássuk. Nekiláttam végigpróbálgatni mindet, mint Aranyhaj a három medve tányérkáját-ágyacskáját, épp csak fordított sorrendben, mert én azért mégse mesehős vagyok.

Azt hiszem, nem nagyon kell bizonygatnom, hogy a legkisebbe kifejezetten beleszerettem, mert rögtön csináltam is belőle egy tucattal, csak úgy.

A sorrendben következőhöz kellett ugyan némi távsegítség a blogolvasóktól, mert életemben először hallottam olyat, hogy reliefpálca, de azért azt leszámítva szintén elboldogultam a dologgal.

És aztán jött a harmadik. Annak a mintarajza így festett, ni:

Két órán át küszködtem vele. El is jutottam a kilencedik sorig. Ott viszont szépen abbahagytam, egye meg a fene. Horgolni élvezetből akarok, nem frusztrációból. és amikor többet bontok, mint amennyit haladok, közben meg a fogam csikorgatom, az nem élvezet.

Úgyhogy most így állunk, és még egyelőre ugyan nagyon homályos elképzeléseim vannak, hogy ebből mit-hogyan-mihez, de majd csak kiderül. Nézzétek, milyen nyamnyam.

U. i.: a harmadik, legnagyobb patchwork-négyzetnek a könyv szerint így kellett volna kinéznie, la:

patchnégyzet5

Mint láthatjátok, a közepe majdnem ugyanaz, mint a közepes patchwork-négyzeté, és addig el is boldogultam vele, de a folytatásban olyan tragikusan összekutyulódott minden, hogy öröm volt nézni.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/26 hüvelyk ajándék, blabla, eská

 

Eská 6/36 – Egy másik “új” kanapé 3. – Inasommal a finisbe

Ott tartottunk, hogy amikor megpróbáltam végiggondolni, hogyan tudnám egyetlen tokba belehúzni a kanapé összes júnói domborulatát, kénytelen voltam arra konkludálni, hogy nem lehet ezt másként, mint rajta szabni ki a darabokat, hogy pontosan passzoljon minden. Ó mamám. Úgyhogy ezt másnapra hagytam, egye meg a fene.

És lőn második nap, csütörtök. A támlával kezdtem, mert ilyenkor mindig a legnagyobb darabbal szoktam kezdeni, aztán ahhoz kacsmargatom hozzá a többit. Ezúttal még a legnagyobb megmaradt anyagdarab sem volt elég széles, hogy a kanapé komplett támláját befogja, muszáj volt a két szélén egy-egy plusz anyagsávot betoldani. Ez persze szintén nem ment nehézség nélkül, mindenáron szerettem volna úgy összehozni, hogy minél kevésbé látsszanak az illesztések. (Türelmetlenek alágörgethetnek a bejegyzés végére, vajon mennyire sikerült.

A kanapéról leszedtem a jajdeszép kész ülőpárnákat, aztán az összesen három darabból összetoldott csíkos izét a visszájával felfelé szépen ráfektettem a támlára, majd nekiláttam odagombostűzni a kanapéhoz a reménybeli varrásvonalon.

Mint látható, muszáj volt hajtásokat is beiktatni, hogy pontosan kövesse a támla domborulatát. És mindezt mind a kettő oldalon, lehetőség szerint tükörszimmetrikusan, hogy ha majd kifordítom a huzatot, pontosan feküdjék Tomelillán. (Kábé a hajtásoknál kezdődött, hogy elkezdtem különböző verbális népi motívumokat alkalmazni. Ez később fokozódott.)

Ó, és persze megjelent a segéd is. Előbb az élükre beállított párnákról figyelte, mit csinálok,

aztán beleült a káosz közepébe, onnan dirigálni. Eközben én odagombostűztem a támlához a lapot, aztán a karfához a lapot,

aztán a karfa elejéhez, aztán a karfa oldalához,

végül pedig nekiláttam mindent bejelölgetni szappannal, hogy mettől meddig melyik izé. És közben folyton figyeltek.

Na ezután jött az, hogy kiszedtem összes bejelölgetett anyagaimból a gombostűket, kiszabtam a darabokat a szappanjelölések mentén, majd felcipeltem az összest az emeletre, és elaludtam. Akkor volt este hét, én meg úgy éreztem, mintha egész nap kapáltam volna, nem csak gombostűzgetek meg káromkodom. Hajnali egykor viszont felébredtem, lepakoltam magamról a macskát, és nekiláttam összeállítani a huzatot. Ez persze nem ment akadályok nélkül, naná hogy nem.

Az ott amúgy a karfa elejének huzatrésze. Ott a szőrös alatt, la.

Én, feleim, hajnali egytől fél hétig csak varrtam. Egy adott ponton például ennyi minden volt egyidejűleg szegény Erikre halmozva.

Varrtam, bontottam, varrtam, vasaltam, varrtam, káromkodtam, időnként meg letotyogtam Tomelillához, karomban ezzel az egyre nagyobb szörnyeteggel, hogy rápróbáljam.

Fél hétre viszont világ csodájára kész volt ez itt:

Ezen a ponton már kábé másfél tucat kisebb-nagyobb hibát agnoszkáltam a munkámban, melyek közül a legnagyobb persze a rendezői jobboldalon látható váratlan hopszassza, ahol az addig párhuzamos csíkok valami egészen bizarr kanyart vettek, de egyrészt fogalmam sem volt, mit izéltem el benne, másrészt meg akkorra kisebb dolgom is nagyobb volt annál, hogy megpróbáljam kijavítani. Inkább eldőltem, meg aludtam még egy kicsit.

És lőn harmadik nap, péntek. Letűztem fél centi szélességben a varrásvonalakat, aztán érzelmes búcsút vettem Eriktől, aki megkönnyebbülten intett pápát utánunk, és lecölönkéltem a tíz kiló anyaggal meg Bélával, hogy felcibáljam a huzatot, aztán fejre állítsam Tomelillát, és hozzászögezzem a sátrat.

Na az volt az igazi szopás. Ez egy elég nagy lakás, de azért mégsem igazán bálterem, ez a dög meg egy tonnát nyom, plusz még van egy kinyitható ágyrész is benne, ami persze nem marad csak ott a helyén, neeem, hanem folyton ide-oda lendül attól függően, hogy hátára, lábára vagy fejére állítja-e az ember Tomelillát. No de én konok vagyok, mint egy öszvér, úgyhogy mégiscsak haladtam, ha lassan és káromkodva is.

Ezúttal is odagombostűztem mindent, hogy ne mocorogjon el nekem az anyjába, mielőtt nekifekszem Bélával, sőt, a biztonság kedvéért előbb kétoldalas ragasztószalaggal rögzítettem a kanapé alján a szögeznivalókat, visszafordítottam a fejéről a lábára, meglapogattam, feszesre húzogattam, korrigáltam, és csak utána láttam neki odatűzőgépelni, így ni:

Na persze ezen a ponton valaki bedugta a fejét,

aztán a feje után a többit is,

én meg azt mondtam, na most kimész innen, cicu, én a macskáimat gömbölyűen szeretem, itt meg annyi mozgó és mozdulatlan vas van nagy kiszerelésben, hogy a végén még matricica lesz belőled, azt meg nem szeressük.

A macskamentesítés után már beálltam egyfajta monotóniára, ragaszt, egyenget, lábrafordít, lapogat, fejrefordít, szögel, aztán megintelölről, körbekörbe.

Az eleje aljára a csíkot persze nem tudtam Erik segítségével rávarrni, mert akkor nem bírtam volna ráhúzni a kanapéra az egész miskulanciát (az eredeti, levehető huzaton például egy csomó cipzár is volt), így azt muszáj volt úgy megcsinálnom, hogy ragaszt, egyenget, tűzőgépel, aztán a végén kézzel összevarrja a huzat többi részével.

Egy adott ponton persze enyhén hisztérikusan röhögni kezdtem azon, hogy meg vagyok én húzatva, ennek a kanapénak senki nem fogja látni a hátulját a pormacskákon kívül, minek strapálom magam azzal, hogy ez is olyan pofás legyen, mintha mutogatni akarnám.

Mindenesetre azt megígértem magamnak, hogy péntek estére kész lesz, és péntek délutánra készen is lett, mert én nagy vagyok és dicső, és ugyan tudom, hogy hol van itt ezen a másfél tucat hiba, de most szót fogadok Bruno Bettelheimnek, aki azt mondja, hogy elég jó szülőnek kell lenni, nem pedig a tökéletes szülőségre törekedni, mert akkor az ember sose lesz boldog.

Én most ugyanis egy boldog elég jó kárpitos vagyok itthoni célra, és van egy új kanapém.

Akkor most már csak néhány új párnát kéne csinálni rá, nemde.

 
14 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/13 hüvelyk újracucc, blabla, eská, macs

 

Eská 6/35 – Egy másik “új” kanapé 2. – A reciklálás örömei

Ott hagytam abba múltkoriban a történetet, hogy szét kellett bontanom a már kész ülőpárnákat, mert másként nem lett volna elegendő anyagom a kanapé huzatához.

Szét is bontottam szépen mind a kettőt, lett nekem belőlük 4 db 78×68 méretű panel plusz a cipzáras körberész, csodálatos.

Azt már ekkor pontosan tudtam, hogy a cipzáras körberész marad, én azzal már szenvedtem anno épp eleget, reciklálom. Az éppen szétbontott párnahuzatok kicsikét nagyobbak voltak a kelleténél, úgyhogy gondoltam, ezúttal pontosan a párna méretére készítem a huzatot. Következő állomásként viszont azt is ki kellett találnom, miből mennyi meg milyen irányba forgatva, úgyhogy ismét gyártottam magamnak egy ilyet:

(Ha esetleg nem lenne felismerhető, ezek a kartonok, amikre én ilyenfajta terveket készítek, eredetileg sokdenes harisnyák csomagolásában laknak, és természetesen elteszem a kartonokat, mert ha már rápazéroltak egy harisnyára ennyi csomagolóanyagot, juszt sem mehet nálam kárba. Legfeljebb veszendőbe.)

Úgyhogy szépen elővettem az anyagokat, és elkezdtem forgatni körbe-körbe, különösen a csíkost. Az egyszínű (amiből most gyártottam hirtelen négy reciklálható panelt) volt ugyan a legégetőbb probléma, de a csíkosból is igenigen szűk volt a keresztmetszet. Abból egyrészt meg kellett hagynom a legislegnagyobb, még nem szétfoncsikázott darabot a kanapé támlájára. Másrészt pedig ahol azt látjátok az ábrán, hogy “alj”, ahhoz is kellett nekem egy 156×150-es darab. Pluszban még persze az ülőpárnán sem volt mindegy, milyen irányba futnak a csíkok meg hogyan viszonyulnak egymáshoz a mintaegységek, mert két különbözően festő párna ugyan roppant bohém, ha az egyik csíkos meg pöttyös, a másik pedig kockás és virágos, de én most nem voltam ehhez elég bohém, és az “ugyanaz az anyag, csak másként csíkozódik a két párna” pusztán csak balfékságnak látszik, amire még azt se lehet mondani, hogy “kuss, én így szállok le a bicikliről”.

A következő egy órát azzal töltöttem, hogy a padlón ültem motyogva, anyagdarabokat forgattam ide-oda, és ahhoz képest, hogy az elején még azzal indultam, “ó de jó lenne még mindkét anyagból egy-egy méternyi!”, eljutottam odáig, hogy “ó, bár legalább a csíkosból lenne még húsz centi!”. Merthogy, legnagyobb elkeseredésemre, nem sikerült kiforgatnom belőle két 77×67-es panelt. Csak két 74×65-öst sikerült. Ehhez egyrészt túl hosszú volt a körberész, amit persze nem lehet ám hátul bevenni, mert ott a cipzár, és az nem engedi, úgyhogy muszáj elöl megoldani, és az lehet, hogy ronda lesz, mint a bűn. Másrészt viszont ez nagyon durva gyömöszölődést fog jelenteni, mert az ülőpárnát (ha a varrásráhagyással is számolok) egy nála két-három centivel kevésbé széles-hosszú huzatba kell majd belegyömöszölnöm.

Mégse lehetett mást tenni, mint nekiesni a munkának. Gyömöszölés közben ugyan erősen tartottam attól, hogy valamelyik varrás megadja magát az enyészetnek, és ez a veszély továbbra is fennáll, de végül benne volt a huzatában mindkét ülőpárna.

Ilyenek lettek ni:

Így fest a cipzáros oldal:

így az eleje felülről:

így meg hátulról:

Felpakoltam a párnákat, aztán a megmaradt legnagyobb csíkos darabot is felterítettem a kanapéra, haddlám, hová haladjunk tovább.

Na ez volt az a pillanat, amikor realizáltam, hogy én szórakázhatok ugyan bármiféle ábrákkal, ezen a kanapén annyi ív meg ficak van, hogy a huzat további részét csak Tomelilla gömbölyű testén tudom kiszabni sok gombostűvel és káromkodással.

Hát ezért nincs a harisnyapapír-ábrámon több diagram, mert ezt mind élőben kellett megoldanom, mint amikor Valentino megfogta az anyagot, és rátekerte Imanra, aztán csinált belőle valami egészen különlegeset. Höhh, próbálta volna azt, amikor nincs körülötte varrónők hada meg több ezer dollárnyi drága szövet, csak Erik meg Béla és a foncsikák.

(Folytköv.)

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/13 hüvelyk újracucc, blabla, eská

 

Eská 6/33 – Az “új” kanapé

A lakásunk bútorzatának és textilzetének összetétele nagyjából a következő listával írható le: 1. IKEA, 2. uraságoktól levetett holmik, 3. dolgok, amiket én csináltam, 4. némi ántik, 5. dzsuva. A móka kedvéért persze olyan elemek is vannak benne, amelyek a lista több pontja alá is besorolhatók, pl, ez a szerencsétlen itt:

Ez eredetileg ikeás kanapé volt (asszem), de már jóformán ántiknak számít, hahaha. Anyósoméknál szolgálta ki az ideje kezdetét, de ők már úgy nagyjából hat évvel ezelőtt kidobásra ítélték, mert csúnyán hámlani kezdett rajta az elvénült műbőr. Apósom, aki végtelenül alapos ezekben a dolgokban, gondosan utánajárt, mennyiért kárpitoznák újra, aztán azt jelentette a piackutatás eredményeként, hogy jobban járnak, ha vesznek egy újat. Ők vettek egy újat, én meg azt mondtam a Repülő Kutatónak, hogy tee, ez pont jó lesz hozzánk. A Repülő Kutató kissé tamáskodott, hogy hová tesszük, nem biztos ám, hogy elfér, de én azt mondtam, bízd rám, jóleszaz.

Hát annyira jó lett, hogy a pasas azóta is ezen a kanapén tölti az ideje nagyját, a macskák dettó, Poci körmöt is élezett rajta öt éven át, és így jutottunk abba az állapotba, hogy a kanapé már ikeás is volt, ántik is, uraságoktól levetett holmi is, a dzsuváról nem is beszélve, mert a hat év alatt, mint látható, csak hámlott és hámlott, ami átlagban két hetente egy kis maréknyi fekete möszmőt termelt a lakásunknak, ahol már enélkül is túl sok a dzsuva, hát kösz. Én nyilván tettem rá néhány kétségbeesett kísérletet, hogy a kanapét a civilizált világ részévé tegyem, amihez Grisifisenka Patyomkin generális eljárását hívtam segítségül. Ha minden oroszok cárnéjának imponált az ilyesmi, a félévente két látogatónknak is jó lesz. Úgyhogy ilyesmikkel próbáltam álcázni az általános rémségeket, ni:

Egy pfenomén vagyok, nem vitás.

A helyzet viszont lassan már tarthatatlan volt, no, én pedig egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy kidobjam a dögöt. A szerkezete még teljesen oké, azonkívül rettenetesen megszoktuk, és amikor azt mondtam a Repülő Kutatónak, hogy jóleszaz, még nem is sejtettem, mennyire. Épp olyan magas meg széles, amilyen ott arra a helyre passzol, nem is tudom már elképzelni, hogyan festett nélküle a nappali, azt meg pláne nem tudom elképzelni, hogyan festene nélküle. Állandó használatban is van, folyton ott lógnak rajta az öszves két- és négylábú családtagjaim. Még akkor is vad lelkesedés fogadta, amikor leszedtem róla a patyomkini díszletet,

kinyitva pedig egészen böcsületes fekvőfelülete van esetleges ittalvó vendégek számára. Á, nem lehet ezt kidobni.

Egyetlen út volt: varrni rá egy új huzatot. Ami persze nem volt egyszerű feladat, ha az lett volna, már régen megcsinálom. És mintegy törvényszerűen akkor akadt rá időm meg lehetőségem, amikor hirtelen én lettem Félkezű Jack, a kalóz. Úgyhogy az első napot, amikor elkezdtem vele foglalkozni (csütörtök), A Tervezés Napjának nyilvánítottam, és ilyesmiket csináltam, ni:

Egyrészt mindent jól meg kell organyizálni ahhoz, hogy bármi is működni tudjon a továbbiakban, másrészt meg fel kellett mérnem a szükséges anyag mennyiségét. Jobb helyeken ilyenkor persze a népek elmennek egy méteráru-boltba, de ez nem egy olyan hely, a Bűnök Barlangjában minden, de tényleg minden akad, én meg ráadásul falun vagyok eltemetve, és sóher is vagyok. Úgyhogy kupacba hordtam a felhasználható szöveteket, és végignéztem a készleten. Háromféle anyagot találtam alkalmasnak, de persze egyikből sem volt elegendő ahhoz, hogy a teljes kanapét bevonjam vele, úgyhogy kombinálnom kellett őket. A csíkosból talán még kijött volna nagy nehezen, de amikor arra gondoltam, mennyit kéne szopni azzal, hogy a támlán megfelelő irányba fussanak a csíkok, és minél kevésbé gány legyen a végeredmény, lemondtam róla. Valamikor menet közben arra is rájöttem, hogy a hátülső oldalára, úgyszintén a kevesebb szopás érdekében, muszáj lesz a harmadikat, egy kordbársonyt használnom, ez meg további újratervezéseket igényelt. Úgyhogy ezzel múlattam a csütörtököt, ehhez legalább nem kellett olló meg varrógép meg minden olyan izé, amihez hundertprocent használnom kellene a kezemet. Az pénteken kezdődött el Az Előkészítés Napjával, amikor is nekiláttam kivágni és körbeszegni az összes izét, ami a fenti ábrán látható.

Jóó nagy ráhagyásokkal, mert kivágni valamiből még mindig könnyebb, mint beletoldani.

Úgyszintén a péntek volt az, amikor elmentünk a szokásos heti nagybevásárlásra, és én bementem a Lidli melletti kisgép-boltba és kölcsönzőbe megérdeklődni, hogy amiről ők azt állítják az intenetekbe, hogy kölcsönözhető tűzőgép, az vajon mit tud. Mint kiderült, az ipari bulikhoz való. Mit ne mondjak, elképzeltem magam a Halálos fegyver nemtomhányadik részében, ahol szögbelövőkkel meg egyebekkel verekednek egy építkezésen (rég láttam, no, tán igaz se volt), de hát ez nem volt igazán perspektivikus, úgyhogy megkérdeztem, van-e olyan tűzőgépük, amit munkavédelmi sisak nélkül is lehet használni. Volt.

Ismerkedjetek meg Bélával*.

Béla persze csak vasárnap került elő, a szombat ugyanis A Varrás És Káromkodás Napja volt, amikor például olyan dolgokkal szórakáztam, hogy az ülőfelületet képező anyagdarabokat béleljem alá, mert arra ott tényleg ráfért egy kis plusz törődés. Poci persze úgy gondolta, hogy rá is.

Ami a padlón látható a macska alatt, na az a bélés. Kiszuperált lepedő a Repülő Kutató nagymamájának kiszuperált pokrócával, amit amúgy Celofán használt egy időben. Ebbe a kanapéba bele van építve a történelem, hejh.

A bélést persze kellő alapossággal össze kellett állítani, steppelés meg egyéb anyámkínja, úgyhogy természetesen igen sokat káromkodtam.

És persze folyvást meg kellett küzdeni a szőrös hátramozdítóval.

A vasárnapot fedje a feledés kegyes fátyla, az lett ugyanis Az Összeállítás és Aprófa-Pisilés Napja, melynek keretein belül én egy teljesen korrekt tízórás munkanapot hoztam össze Erikkel meg Bélával, és kisebb dolgom is nagyobb volt annál, mint hogy fotózzak is közben. Egy adott pillanatban a kanapé három részre bontva állt tótágast az elképzelhető legnagyobb dzsuva közepén, én a padlón ültem fekete möszmővel lepve, egyik kezemben Béla, a másikban egy mérőszalag, és amikor a Repülő Kutató elment mellettem, tüntetőleg elfordította a fejét, mert annyit mondtam már neki korábban, hogy “ne nézzél, ne nézzél”.

A végeredmény viszont ez lett, ni:

Az tény, hogy rohadt sok melót feccöltem bele, és nyilván sokkal szebben meg tudta volna csinálni egy szakember, de ha azt is belekalkuláljuk, hogy újabb dologról bizonyítottam be magamnak, én igenis meg tudom csinálni, ráadásul összesen 5620 HUF befektetéssel (=Béla meg egy csomag tűzőkapocs), hát igen elégedett vagyok. Gyorsan lőttem is róla az előbb néhány további képet, még mielőtt családtagjaim nekilátnak tönkretenni a szép új kanapéjukat, de persze épp akkor merült le a fotómasina, mert mikor máskor.

Mondanám, hogy ilyet soha többé, de a lakásban még van két további olyan dögölészőfelület is, akikre ráfér egy alapos felújítás, és nekem van egy Bélám, akihez megmaradt még vagy nyolcszáz tűzkapocs. Nyamnyam.

* Béla onnan kapta a nevét, hogy mikor már vasárnap meló közben lezuhantam egy kávéval a Repülő Kutató mellé, és azt rebegtem elhalóan, hogy “Gondolkodjunk, Béláim”, ő megérdeklődte, hogy Bélának hívom a tűzőgépet? Mire én, he? Mire ő, hogy ha már van Erik, akkor miért ne lehetne Béla is? Mire én, hogy hm, nem is rossz név egy tűzőgépnek a Béla.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/08 hüvelyk újracucc, blabla, eská, macs

 

6/június

A hónap, amikor szinte végig diák voltam, és közben majd megfőttem. Galéria!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/30 hüvelyk blabla, galéria, nyár

 

Intermezzó – A nagy dilemma

A mérleg egyik cserpenyőjében ez található.

A másikban Ljubljana.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/29 hüvelyk újracucc, blabla, eská, nyár

 

A HT projekt 6. – Május

Nincs mit szépíteni ezen, kedveszkéim, úgy le vagyok maradva, mint a borravaló. Csak mostanra lett kész a májusi kupac.

Állítólag évtizedek óta a leghidegebb május. Elnézve itt ezeket, tényleg. Ha nem dokumentálnám, utólag marha nehéz lenne megkülönböztetni az áprilistól, sőt, tulajdonképpen a márciustól is.

Továbbra is hálát adok viszont annak, hogy nagyinégyzetekkel dolgozom, mert másként már április elején lehúztam volna a rolót. Kellett nekem éppen ezt a roppantul hektikus évet kiválasztani ehhez a projekthez, ugye.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/09 hüvelyk blabla, eská, galéria, tavasz

 

Szaporulat a szekrényben 6/5 – Zőőőd

A turkálás általában teljesen kiszámíthatatlan, mármint hogy éppen miket küld elém a sors, milyen színekben és milyen méretben. Idén tavasszal (tavasz felé) azonban mintegy az látszik-forma, hogy a zuniverzum zöldekkel beszél hozzám, mégpedig leginkább azokkal a fura kékeszöldekkel, amelyeket balti-zöldnek hívnak, és a Balti-tengernek tényleg ilyen színe van júliusi estéken, tanúsíthatom.

Ezúttal például egy látszatra semmire-se-jó pulcsi esett a fejemre ebben a színben: áttetszőcske meg formátlanka, ugyan minek az embernek ilyesmi. Csakhogy nekem pontosan ebből a pulcsiból már van egy piros, és ezért tudom, hogy a látszat hujujmódon csal, én meg valószínűleg ronggyá fogom hordani tunikák fölött. Az egyetlen lehetséges probléma, hogy a piros pulcsinál, ami éppen jó rám, ez két számmal nagyobb. Na mindegy.

Az alig egy hónapja turkált lila jeggings repül (folyton ráncigálni kellett felfelé, azt meg én nem szeressem), így hát próba-szerencse megnéztem, nem akar-e valaki hazajönni helyette, aztán kiderült, hogy igen.

Reméljük, ezt nem kell ráncigálni, remek tavaszias bokalegyezős hossza van.

A következő darabra rá kell gyürkőznöm, mielőtt bemutatom, mert ilyenre nemigen van példa ezeken a tájakon. Én ugyan sok hülye holmit hajlamos vagyok kiturkálni és megvarrni, köztük olyanokat is, amiket másvalaki messze elkerülne, de nagyon-nagyon ritkán szoktam venni vagy varrni olyasmit, hogy “höhö, de vicces, ugyan valószínűleg csak egyszer fogom hordani, de belefér”. Ledlámpákkal világító karácsonyi csúnyapulcsi, na, effélékre gondoljatok.

Ehhez képest viszont tegnap nem tudtam otthagyni az alábbi merényletet, ami egy miniruha, és vasárnap, Szent Patrik napján úgyis felveszem, úgyhogy most csak a mintájából mutatok egy közelképet.

Mit mondhatnék mentségemül, ez is ződ.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/15 hüvelyk blabla, tavasz, turkálgat

 

A HT projekt 3. – február

A februári rohangálások következtében igen csúfosan el voltam maradva a nagyinégyzetkéimmel, úgyhogy a tegnapi szundikálások szüneteiben leginkább azzal foglalkoztam, hogy bepótoljam a hiányzó darabokat. Szerencsére ahhoz még volt a vesszőfutás közben is elegendő eszem, hogy legalább könyvelni kéne a napi hőmérsékletet meg időjárást, úgyhogy gond nélkül sikerült.

A múltkor csak annyit mondtam a hóközi tárolásról, hogy az is macskabiztos (értsd: nem tudja senki szőrös családtag elhordani a négyzeteket, hogy aztán végül ne tudjam, melyik volt február másodika és melyik tizenhetedike), de nem mutattam be. Nos, ez az:

Lövésem sincs, hogyan és mikor került be a házba ez az izé, de tippjeim szerint a Repülő Kutató valamelyik méretre csináltatott zakójával vagy ingével együtt küldték a velsziek.* Azok olyan akkurátusan hajtogatnak, merevítőznek meg csomagolnak, kitelik tőlük, hogy egy ilyen monstre gemkapcsot is beleraktak valamelyik ruhadarabba.

Mindenesetre, ha szétteregetjük a négyzetkéket, ilyen volt a február.

Ugye jól látható, mekkora farkasordító hideg volt a múlt hétvégén? (Alsó sor, kék mücőkék a zöld tengerben.)

* És még a szemem sem rebbent, amikor ezt leírtam. Egen, ebben a házban nem csak én őtözködöm.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/03/03 hüvelyk blabla, eská

 

Intermezzó – Előszó tavaszi varrogatáshoz

A múltkoriban, mikor körülnéztem pukkadásig töltött polcaimon, ahol több köbméter anyag alatt jajongnak a farostlemezek, nagy szent fogadalmat tettem arra, hogy addig nem veszek új anyagot a Bűnök Barlangjába, amíg nem varrok legalább tíz holmit magamnak. Azóta ugyan már befigyelt két új cikcakkruha, de ez csak mikroszkopikus lyukat ütött a készletben, ráadásul utoljára januárban volt itt eská-bejegyzés, mégpedig Zuzi sárkányos ruhája. (Remélem, azóta nem esett szét. Vagy nem nőtte ki. Vagy legalább azt remélem, hogy volt rajta. Ilyesmire nem kérdez rá az ember, csak átnyújtja a szajrét, aztán reménykedik.)

Summa summárum, a blogolvasóknak szállítanom kell időnként új kontentet, másként úgy itthagynak, mint kutya a szarát, és amúgy is dolgoznom kell a készletcsökkentésen. Ezen felül ha ez itt most egy igazi hétvége, amikor én azt csinálok, amit akarok meg amit nem szégyellek, akkor bizony ideje varrni valamit, mielőtt Eriket belepik a pókhálók. Úgyhogy szépen beálltam a szoba közepibe, és körbeforogtam, haddlám, mit hoz az ihlet.

Na most a Bűnök Barlangjában felhalmozott tengernyi dzsuva értékes kincsek nem csak méteráruból állnak, de nem ám. Látjátok ezt a polcot itten?

Hát kérem ezen túlnyomórészt nem anyagdarabok találhatók, hanem újracuccolásra ítélt cuccok: olyan holmik, amiknek az a sorsa, hogy szíjjel legyenek vágva irgalmatlanul. Baloldalon alulról a második rekeszben például ott agnoszkálható az a kék meg az a lila pulcsi is, amiket január elején mutattam be, hogy ez a sors vár rájuk. Majd. Előbb utóbb sorra fognak kerülni. Egyelőre a rózsaszín sem fogyott el egészen.

Az efféle holmik esetenként még annál is több helyet foglalnak összességében nézve, mint a szépen összehajtogatott méteráru, meg aztán a méterárus polcokon (a fenti képen jobbra) úgyszintén vannak “ebből már legfeljebb egy babaruha jön ki” méretű anyagok, amiket természetesen nem dobhatok ki, mert akkor hová lenne a világ. Hé, én vagyok az a nő, aki az ujjbegynyi polárficliket is megőrzi, nyilván nem dobok ki fél méter árválkodó anyagot csak úgy.

Nna. Azért kaptátok meg ezt a hosszú bevezetőt, hogy érthető legyen, kábé hogyan érdemes elképzelni a következő időszak varróprojektjeit. Beállok a szoba közepére, körbeforgok, aztán csak úgy ihletre kiveszek valami(ke)t az újracuccolandók közül, hozzácsapok babaruhára-sem-elég maradék(oka)t, és ha ez nem elég, akkor a régóta itt spájzolt méteráruból is sorra kerül valami.

Elsőre például ezzel az S méretű polárpizsivel indul a mese, amit eleve csak az anyag miatt turkáltam ki hajdanában-danában.

Ha minden jól megy, délutánra már azt is látni fogjátok, milyen merényleteket terveztem vele.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/03 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tavasz

 

6/február

Szűköske hónap volt, a nagyját ráadásul cikcakkruhában töltöttem. No de azért: galéria!

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/28 hüvelyk blabla, eská, galéria, tél

 

Intermezzó – Tavasz előtt, tél után

(Alkonyati mászkálás, képmagyarázatokkal.)

A görögkeleti székesegyház roppantul fotogén darab bármilyen fényviszonyok közepette, de ma különösen kitett magáért.

A székesegyház oldalában van egy lezárt sikátor, annak az elején pedig a legislegkedvencebb emléktáblám.

Nem messze található A Virágok És Kívánságok Tere, éppen meglehetősen virágtalan állapotában. Ha néhány hónap múlva ismét megmutatom, rá sem fogtok ismerni.

Ezt a talányos kis domborművet is nagyon szeretem, amint szinte véletlenül ott üldögél egy kőfalban, és észre sem veszi senki.

Ezt viszont mindenki észreveszi, mert ez a főtér.

Ebből a szögből még pofásabb, mert ezen az oldalon éppen egyik házról sem omlik a vakolat.

Ez a templomok városa, mint Adelaide. Adelaide-ben viszont tudtommal nincs Bükkösnek hívott patak.

És amikor lemegy a nap, kihal az egész kóceráj. “Kisváááros! Kilenc óóóóra! A levegőt elzááárni!” Bizony, az évnek ebben a szakában itt már hétkor elzárják.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/02/22 hüvelyk blabla, galéria, tavasz, tél

 

A HT projekt 2. – január

Ha esetleg nem emlékeznétek erre, én nagy dicsőséggel nekikezdtem egy hőmérséklet takarónak (temperature blanket), amit december végéig fogok horgolgatni, aztán majd jövő januárban összeállítok, ha még élünk akkor.

Mivel nekem az is fontos szempont, hogy hurcolható legyen a projekt, nagyinégyzetekből kezdtem el, és január végére ennyi lett belőle, biza:

Harminckettő. Kérdezhetnétek, hát ez így hogy, a január harmincegy napos, meg mi ott az elején az a legelső izé, az tutira eltévedt.

Ó, nem tévedt el, mindjárt megmagyarázom.

A nagyinégyzetekből összeállított hőmérséklet takarónál (erre is rákérdeztetek anno néhányan) az a legnehezebb feladat, hogy a nyimnyámba hozzon ki az ember 365 négyzetből egy hozzávetőeges téglalap-formát, az a 365 maximum 73×5-re osztható, az meg nem takaró, hanem sál. Egy elefántnak.

Node mire jó a net. Ezzel a problémával már mások is szembesültek, és meg is oldották. Ha hozzáadunk a 365-höz 13-at, azt a 13 nagyinégyzetet meg év eleje, év vége és hónap-elválasztó funkcióban alkalmazzuk, mingyá 378 négyzetünk lesz, ami gyönyörűségesen osztható 18×21-re. Hát így. Nálam ezek az elválasztó négyzetek semlegesek lesznek, vagyis natúr színű fonalakból készülnek, mint ezen is látható, nü:

Kedves IRL barátaim (olyanok is vannak nekem elvétve) viszont arra kérdeztek rá, hogyan nem fogják széthordani a macskák az elemeket, hogy majd végül azt se tudjam, melyik a január 16 és melyik a február 22. Nos, egyrészt macskabiztos helyen tárolom őket egész hónapban, amikor pedig vége, összefűzöm őket,

és ilyen kis kompakt csomagocskában rekkentem el egy még inkább macskabiztos helyre.

Egy hónap lement, még hátra van tizenegy. Hajrá.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/01 hüvelyk blabla, eská, tél

 

6/január

Ez igen pocsék hónap volt. Nem baj,a február még ennél is rosszabb lesz, höhh. Galéria!

                                                    

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/31 hüvelyk blabla, tél

 

6/januári 10×10 – eredmény

Ezt is sikerült.

        

        

Köztünk legyen szólva, így öt hónap és öt tízszertízes készlet után csak mérsékelten látom ennek az izének a kihívás-faktorát, én úgyis bármit képes vagyok felvenni bármivel. Úgyhogy tessék, újabb lehetőséget kaptok arra, hogy véleményezzétek a dolgokat.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/22 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Címkék:

Intermezzó – Rendalelke

Tudjuk, hogy minden rendrakás előbb káosszal kezdődik, de akkor is, jézusmáriaszentjózsef, már megint mit csinálok, meg egyáltalán, miért?

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/12 hüvelyk blabla, eská

 

6/131 – Biztosítótű

Mint az előző bejegyzésből is láthattátok, a jóslat valóban bejött: reggel még nem volt sehol semmi, estére viszont úgy kitéliesedtünk vagy betéliesedtünk (a hejesírás-ellenőrizőnek tökmindegy, az mindkettőt aláhúzza, sőt még a téliesedést is. Az ellenőrizőt viszont nem, háhá), mint a huzat. Ez a huzatszerű rész különösen abban az időszakban volt kellemetlen, amikor (mint előrejeleztem) kivonultam a városba néhány dolgokért, mint például kávé, fogkrém és ebéd. Elsőként az ebédet szerettem volna abszolválni, Esztergomban ugyanis kezd teret nyerni a bisztrókultúra vagy mi, mindenesetre csak az elmúlt pár hónapban nyílt belőlük három is, és gondoltam, addig kéne kipróbálni valamelyiket, amíg még megvannak.

Nos, ez nem jött össze. A szép barátságosan és vízszintesen eső hóban caplatva, amikor már az orrom után a fülem is nekilátott lefagyni, és kabátom vállán egy centi vastagon ült az ég fagyott harmata, fél kilométerrel a cél előtt feladtam, és azt mondtam, írjuk át a terveinket. Kávé, fogkrém meg egy zacskó keksz, itt a sarkon egy “mindent-árulunk” típusú kínai bót, az pont jó lesz beszerezni mindhármat. Bezuhantam az ajtón, mint egy hóember, összeszedtem a kávét meg a fogkrémet, sőt a kekszet is, de aztán az a bolondos ötletem támadt, hogy miért kellene nekem száraz kekszen tengődnöm, mostanra már úgyis az egészségügyi határérték alá csökkent a szervezetemben a NaGlu. Úgyhogy vettem egy zacskó vifonlevest, plusz egy tálkát meg egy kanalat is hozzá, mert persze olyanom nem volt bent a munkázó helyemen. És aztán visszacaplattam, csináltam magamnak ebédet zacsiból, és megettem. Nem is volt rossz, bár egy kis lime meg koriander még jól jött volna hozzá.

A kínai bótban persze megnéztem a varrókellékeket meg az irodaszereket is. Ezeket én mindig megnézem, bár általában nincs szükség semmire, de kígyónak lábsó, madaraknak fogsor, a Repülő Kutatónak ott szoktam venni kis noteszeket (annyi noteszt zabál fel a munkássága, mint még senkié), meg persze vannak ott pertligumik, dekorgombok, kásagyöngyök és még egy csomó más dolog is, általában hülyén felcímkézve, ami külön szórakoztató.

Ezúttal egy ilyet sikerült kihalásznom:

Ti biztos tudjátok, mi ez (én is tudom, bibibí), hát marhára nem biztosítótű, már legalábbis abban az értelemben nem, mint ahogy a ziherejctűk azok. Ilyesmiért én eredetileg nem akartam utána szaladgálni, a horgolóprojektjeimben eddig is jól működött, hogy fonalcafatkákkal oldjam meg azt a feladatot, amire ezeket szokták használni, de most, hogy szembejött 249 pénzért, úgy gondoltam, egye fene.

Mint az alant mellékelt ábrából látható, ma az orrom sem dugom ki a házból, a tegnap bőven elég volt, örültem, mikor végre beeshettem az ajtón. Nem is kell kimennem hálistennek, dolgozatjavítás meg egyéb maszogások, ez a program. Én legalábbis így tervezem, majd meglátjuk, mi lesz belőle.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/09 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél