RSS

szeptember 2019 havi bejegyzések

7/szeptember

Galéria, kicsit másképp, mint eddig megszokhattátok. Igen, mostantól ilyenek lesznek.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/30 hüvelyk galéria, nyár, ősz

 

7/30 – Nyaú

Találkozóm van a témavezetőmmel. Attól tartok, nem ússzuk meg anélkül, hogy egy adott ponton elnyávogjam magam neki.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/30 hüvelyk ősz

 

Intermezzó – Rendalelke

Átorganyizáltam a szekrényt őszre, most meg azon röhögök, milyen kiszámítható vagyok és mennyire közhelyes.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/30 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/29 – Kristályszerkezet

Befejeztem a fejemre pottyantott kilenc tanulmány vagy mi átkorrektúrázását, és soha többé nem akarok tudományt látni. Semmilyen formában. Soha.

Már az elején kénytelen voltam rájönni, hogy leginkább úgy lehet ép ésszel megúszni ezt az egészet, ha úgy nézek a feladatra, mintha szegény nyavalyás szakdolgozóim munkácskáit olvasgatnám, és pontosan úgy is érdemes javítanom az elém került szövegeket. Legyen a mondatoknak eleje, vége, elviselhető központozása, alanya meg állítmánya, slussz. Nos, az egyiknél (sőt, voltaképpen inkább másfélnél) még így is vért izzadtam, hogy megfejtsem, mit akar a költő és mitisír a hogyishívják. És amikor már azt hittem, hogy jelentősebb kül- és belsérelmi nyomok nélkül meg fogom úszni a feladatot, befutott az obligát futóbolond.

Minden konferenciára jut egy futóbolond, ez alapszabály. Általában hangos futóbolond. Mindenhez hozzá akar szólni, a magáén kívül senki más munkájával nem elégedett, és azzal a megingathatatlan “én fingtam a passzátszelet” attitűddel rendelkezik, ami – a közvéleménnyel némiképp ellentétes módon – épp azoknak sajátja, akik csak messziről szagolják, mire jó a tudomány. A tudomány (most képzeljétek el, amint tűnődve megvakargatom professzori kaporszakállamat) alázatot kíván: annak tudatát, hogy mindannyian csak kis kavicsokat hordunk egy mély gödörbe, és reménykedünk, hogy előbb-utóbb megtelik. Na ez az, amit sose fognak megérteni a tudományos futóbolondok.

A jelen példány ráadásul a grafománok családjából való volt (sajnos ez is gyakran együtt jár a tudományos futóbolondsággal), és abból a fajtából, aki Heidegger- meg Ószövetség-idézetekkel dobálja szembe minden bekezdésben az arrajárót. Azt még egészen jól viseltem, amikor a délibábos nyelvészet legszebb tradícióinak szellemében magyarázgatta népetimológiai módszerekkel, miért a léleknek van teste, nem pedig a testnek lelke, láttam én már ilyet. Amikor viszont arról kezdett értekezni, hogy amiként a víz kristályszerkezete is megváltozik attól, hogy milyen lelkiállapotban közelítjük meg, a trágár szavak használata is megbontja a test meg a lélek meg a szellem hármasságát, ő például kifejezetten helyteleníti ilyesmit a modern irodalomban és a színpadon… Helyteleníti. Kifejezetten. Hogyaza. Hát belőlem kérem abban pillanatban előbb kiszakadt egy hangos “basszameg” (azt sajna nem tudom, a hármasságom melyik csücske volt az elkövető), utána viszont azonnal epifannim lett, és vízként hasonlatos kristálytisztán láttam magam előtt ezt a hímnemű úrleányt, amint pontot tesz a tanulmánya után, kis ideig elragadtatottan csodálja saját munkáját, majd sóhajtva feláll, cérnakesztyűt húz, és kimegy pisilni.

Istennek legyen hála, hogy nekem csak korrektúrázni kellett ezt a hogyishívjamot, mert ha szakmaileg kellett volna lektorálnom, úgy vágom ki, mint macskát szarni.

Ma persze meg kell próbálnom regenerálni magam ezekből a megpróbáltatásokból, és tényleg nem tehetem meg, hogy ne hívjam fel a témavezetőmet, hogy megbeszéljek vele egy találkozót a disszertációmmal kapcs. Én. Aki épp szakított a tudománnyal.

Ennek a világnak egyre hülyébb a kristályszerkezete, hogyaztakurva.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/29 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/28 – Érdekes

Eddigelé igen érdekesen alakulnak a dolgaim erre a hétvégére. Ez a finom megfogalmazás arra, hogy a legkevésbé sem úgy, ahogyan én azt elterveztem. Akadályaim száma légió, köztük főként én, de a szőrös is dolgozik azon, hogy megnehezítse a zéletet, és folyton úgy érzem, lemaradásban vagyok.

Fel kell hívnom a témavezetőmet. Be kéne tennem egy újabb mosást. A kovász megint enni kér. A korrektúra még Luca székénél is úgyabbul áll. Mindehhez meg tegnap este filmnézés közben horgoltam két ilyen izét,

és akkor ez még egészen jó tervnek látszott, de most kétségeim vannak arról, tényleg fel tudom-e használni őket arra, amire eredetileg szántam. (Á, úgyis meglátjátok majd.)

Ami a szőröst illeti, fél órával ezelőtt nekiláttam volna áthúzni az ágyneműt, erre meg tessék.

Ezek után az már valószínűleg nem lep meg senkit, hogy a hajam is felrobbant a mosástól, de ezúttal valami egészen bizarr némafilmes stílben.

A fejemben pofázókat pedig most már tényleg le kéne lőni a francba.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/28 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/27 – Impulzus

Minden látszat ellenére én nem vagyok impulzus-vásárló alkat (leszámítva egyes vicces turkálós ruhadarabokat meg az obligát “na még egy gombolyaggal” horgolófonalakat), úgyhogy tegnap magam is meglepődtem, amikor bementem a drogériába macskakajáért, aztán kijöttem egy parfümmel.

Jó, legalább vettem macskakaját is.

A parfüm nyilván azért is meglepő, mert ugyan alig néhány napja ábrándoztam egy újról, de az ábránd tárgya egy őszi parfüm volt így öregkoromra, ráadásul valami olyan, amit még évek múlva is be tudok szerezni. Na hát ehhez képest vettem egy tavaszias limitált kiadású darabot zöldtea és gránátalma illattal. Remek.

Mivel a kovászt etetni kell (meg, ami azt illeti, magamat is), tegnap este sütöttem egy kenyeret – hát, ízre jó, állagra jó, de valamiért mégis úgy fest, mintha összevissza pofozták volna. Lövésem sincs, miért. Mindent épp úgy csináltam, mint máskor.

Úgyhogy most itt állok (ülök) egy váratlan parfümmel meg egy váratlan kenyérrel, és feladatból is nyakamba szakadt valami teljesen váratlan, amihez nyilván semmi kedvem, miért lenne. Tíz tanulmányt kell átkorrektúráznom, és eredetileg azt terveztem, hogy ma nekifekszem, aztán kivégzem őket, de ma reggel már elkezdtem gyáván alkudozni magammal, hogy csak hétfőn van a határidő, és előttem a (majdnem) teljes hétvége, körülöttem meg ez.

A kísértés, yeah. És azt még nem is mondtam, hogy tegnapelőtt délután újra elkezdtek pofázni a fejemben mindenféle regényhősök, aztán nem hajlandóak abbahagyni.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/27 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs

 

7/26 – Fordítva

Újabb “ébrentartó öltözék”, amit a diákjaimnak prezentálok az egésznapos döngicséléshez.

Mintegy mellesleg a fotó elkészülte után vettem észre, hogy a bal zoknimat kifordítva húztam fel, és most túl lusta és sietős vagyok ahhoz, hogy visszafordítsam a színére.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/26 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/25 – Termosztát

Újabb hajnali indulás, újabb délutáni érkezés. Ez utóbbi (mármint az érkezés) speciel arra, hogy apósom éppen a termosztátot babrálja, mert reggel a Repülő Kutató, mielőtt elindult volna Iasi-ba, megpróbálta bekapcsolni, és nem sikerült neki. Én ekkor már nyilván nem voltam itthon, de állítólag olyan kétségbeesetten rohangált, hogy még állandó konferenciapartnerét, Krteket is sikerült itthon hagynia a nagy szaladgálásban.

Mindenesetre most meleg van, sikerült fotót is csinálnom magamról (természetesen abban a szobában matatott apósom, ahol a fotók készülnek, ki kellett várni).

Tipikus vis maior-öltözék lett a mai napra, mert én ugyan eredetileg más cuccokkal akartam felvenni a kockás ruhámat, viszont öt negyvenkor kiderült, hogy nem mennek alá más cuccok, sőt még én is aligéppen férek alája. Fogalmam sincs, mi a rosseb történt, egyetlen kilóval nyomok többet, mint amikor megvarrtam ezt a dögöt, most mégis rettentő szűk mellben, muszáj vele kezdenem majd valamit.

Majd. Most egyelőre csak bedobtam egy mosást, aztán leülök, és nézem Pocit. Már negyedórája mosakszik, én meg kezdek kissé aggódni, vajon miért csinálja ilyen hosszan. (Hé, azt sose állítottam magamról, hogy normális lennék.)

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/25 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/24 – Kecsegtet

Mára kifejezetten kellemes idővel kecsegtettek a meteorológia levelibékái, de én ezt nem nagyon látom egyelőre, ború van meg hűvöskés, és én sajna még mindig ugatok. Óvintézkedés gyanánt belerántottam magam egy kupacnyi igencsak őszies holmiba, közte a múltkor varrt ruhámmal, ami persze így az összes réteg alatt nem mutat sokat magából, de sebaj, lesz még alkalmatok látni, azt elhihetitek. Például azért is, mert olyan kényelmes, mint egy pizsi.

És végre átpakoltam egy másik táskába, mielőtt a gólyák azt hinnék, nincs nekem, csak egy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/24 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/23 – Visszafelé

A csillagászati ősz ma reggel köszöntött be az idei évre, bús csepergéssel és ködszürke éggel. Én még mindig taknyos vagyok (kicsit) és méla (nagyon), továbbra is begubózósat szeretnék játszani a pokróckámmal meg a hülye kiscicámmal, almaszószt befőzni meg muffinokat sütni, és méla zenéket hallgatni a csillagászati őszhöz.

Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy engem nem ezért tartanak, úgyhogy a négynapos igenis-összeszedem-magam projekt végállomásaként nekilátok munkaképessé adjusztálni magam. Hajmosás, körömlakkozás, holnapi cuccok összekészítgetése, ppt-csiszolgatás, ahogyan ezt illik. A gólyák mostanra már hozzászoktak, hogy a piroshajú bolond tanárnő mindig hosszú szoknyákban jár, és egyetlen nagy sárga táskája van. (Szégyen és való, a takonytengeren evezgetve vajmi kevés energiám volt arra, hogy átpakoljak egyik táskából a másikba, és amíg nem múlt el a lábszáramról a buci, a hosszú szoknyák voltak a legkényelmesebbek/legjobban takarók, úgyhogy nem is sejtik, az én táskáim száma valójában légió, a ruháim vadul változatos hosszáról nem is beszélve.) Lesz itt még meglepi, az biztos.

A szokott őszi folyamat (szekrény-átrendezés, varrnivaló anyagok számbavétele, Burdák lapozgatása) ezúttal tényleg visszafelé halad: tegnap pakolgattam kicsit a Bűnök Barlangjában. Gombhoz a kabát, őszhöz az anyagok, össze is raktam az egyik Kallax rekeszeiben mindazt, ami most szezonális-vádlón kancsalít felém, hogy mikor foglalkozom végre vele.

Ézös fiaim, ha én azt tudnám.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/23 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/22 – Perec

Itt még mindig az édes változatlanság állapottya uralkodik, bár olyan sosincs, hogy édes változatlanság, legfeljebb olyan, hogy “kevéssé szignifikánsnak tekinthető változások”. A slejm kevesebb, a horgolás pedig hosszabb – nos, nem sok másegyéb fér bele a dögölészés és orrfújás mellé, mint közepesen buta, de kedves Syfy-sorozatok újranézése, valamint pár motring fonal -, emellé meg másik nyafogóruhát és másik zoknit vettem fel. Ez utóbbit annak tiszteletére, hogy tegnap a guglidudli perecekkel ünnepelte az Oktoberfest kezdetét.

A Repülő Kutató is nézett guglidudlit, úgyhogy igen érzelmesen kezdte emlegetni, na nem az Oktoberfestet, hanem a perectésztából készült lúgos zsemléimet. Én úgy gondoltam, jelen állapotomban igazán nem várhatja el tőlem, hogy likas kanállal, főkötőben, stopperrel álldogáljak a tűzhelynél, és rotyogó szódabikarbónás vízben forgassak péksüteményeket, minden oldalra harminc másodpercet szánva. Ebben teljesen egyetértett velem, de továbbra is láttam a képin, hogy ő most színes tintákról sörperecekről álmodik, úgyhogy megígértem, majd mikor hazajön Iasi-ból jövő hétvégén, azt is kap. Ma csak egy suppantott veknire van nekem enerzsia, és azt is csak azért sütöm meg, mert a) a kovászt meg kellett etetni, b) nincs a házban kenyér. Ezek elég hathatós okok.

A guglidudli, miután tegnap a sörperecekre figyelmeztetett, máma Tabei Dzsunkót ünnepli, aki első nőként jutott fel a Mount Everest tetejére. A saruszíját nem vagyunk méltó satöbbi. Nekem persze nincsenek ilyen hegyet mászós ambícióim, pláne mára nem. Bár, ha kellő mértékben elszégyellem magam, talán rendezgetek kicsikét a szekrényeimben, az is valami.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/22 hüvelyk eská, ősz

 

7/21 – Indián nyár

Még mindig a futonomon ugatok, és igazából mutogatni sincs rajtam mit, úgyhogy sztorizzunk egy kicsit, hadd ne unatkozzatok.

Eredetileg erre a hétvégére terveztem, hogy, hátulsó pár előre fuss, őszbe rántom a szekrényt. Ilyenkor szoktam a kánikularuhákat meg a nyári cipőket-táskákat elcsomagolni, a blézereket megvizsgálni, kell-e nekik tisztító, a színes harisnyákat leellenőrizni, van-e rajtuk lyuk. Melyik az a szoknya, amit nem akarok/tudok többet felvenni, mit szeretnék átalakítani. Effélék. Ilyenkor szoktam azon is elábrándozni, milyen új holmikat szeretnék megvarrni a százhúsz Burdából, ami a Bűnök Barlangjában lapul. Ki is szoktam válogatni vagy tíz darabot, amiből aztán persze nagyrészt nem lesz semmi, de ábrándozni akkor is jó.

Nos, ezúttal nagyúrian roggyant állapotomra való tekintettel a végén kezdtem a partit, a Burdákkal. Az egyik ’96-os őszi példányban pedig ott volt ez.

Ah, nosztalgia. Nekem valamikor épp azidő tájt, ’96 környékén sikerült kapnom egy ilyet ajándékba, már nem emlékszem, kitől. Meg is állapodtam magammal, hogy ez nagyon kellemes illat, majd húsz év múlva(!) biztos teljesen elégedett lennék vele, de most még nem vagyok hozzá elég érett. Attól persze elfogyott valahogyan, huszonévvel ezelőtt igencsak templomegér voltam ahhoz, hogy drágaszépjó parfümöket ebek harmincadjára hagyjak, mikor magamat is büdösíthetem velük. (Néhány évvel később a Davidoff Cool Water Woman is elfogyott, hiába gondoltam minden egyes alkalommal, ahányszor magamra fújtam, hogy “a férfi változat sokkalsokkal jobb”.)

Summa summárum, most már végre elég öregnek érzem magam az Indián Nyárhoz, de az Indián Nyár azóta, huss, kiment a divatból meg a forgalomból. Priscilla Presley a fenti reklámfotón még nálam is fiatalabb, de artisztikusan ki van blőrözve, hogy ne mutassa a korát, mostanra pedig olyannyira gumikacsává műttette magát, hogy nyomokban sem emlékeztet önmagára.

Ez itt most valahol nyomokban igen nagy igazságok megállapításához is vezethetne, de inkább maradjunk annyiban, hogy tényleg szeretnék magamnak egy új parfümöt. Valami őszieset-indiánnyarasat. Azt hiszem, most már elég érett vagyok hozzá. Bár, izé, ez erősen véleményes.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/21 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/20 – Viszki

Ma csak ötkor ébredtem arra, hogy köhögnöm kell, nem kettőkor arra, hogy nem kapok levegőt, hurrá. Innen már csak felfelé van, és gondoskodom arról, hogy így legyen. Mindenekelőtt viszont csendkirályosat kell játszanom, mert tegnap du. már tényleg olyan regiszterben beszéltem, amin leginkább azt lehetne énekelni, hogy “Jég dupla viszkivel”.

Nix viszki, pláne nem jéggel. Pokróckák meg teák, és nyilván valami csendes mötymögés is a horgolótűvel, mert hangom és eszem ugyan vajmi kevés van most, de mégse hagyhatom teljesen kárbaveszni ezt a néhány többé-kevésbé kényszerű szabadnapot.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/20 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/19 – Terrier

Minden bizonnyal mások is sóváran várják, hogy végetérjen a hét utolsó munkanapja, ami nekik péntek, úgyhogy tutira lesznek olyanok, akik irigyelnek azért, mert én ezen a héten már csütörtök du. leteszem a lantot. Az a csütörtök du. viszont még egyelőre beláthatatlan messzeségben sejlik fel előttem, miközben afféle röhejesen tragikus állapotban készülődöm arra, hogy elvonszoljam magam a munkázó helyemig. Ma reggel ugyanis az orromból távozó idegen létformák mellé megérkeztek azok is, akik a torkomból akarnak kijutni, természetesen mindezt a megfelelő hanghatások kíséretében. Úgy ugatok, mint egy bronchitiszes terrier, és fogalmam sincs, hogyan fogok végigpofázni 5×45 percet.

Közben odakint 8 fok van (még), a lakásban 21, odakint a kegyetlen valóság, idebent pedig ficnik, teák, csokik, pokrócok és Poci. Az utóbbi az éjjel rajtam aludt, és elhihetitek, nagyon nem akaródzott kimászni a meleg szőrös segg alól, bele a muncas vilagbele. Kínomban a leginkább tavaszias színű réteges micsodaságokat hajigáltam magamra, amik csak kezem ügyébe akadtak, hátha ezek legalább elterelik a figyelmet a fejemről.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/19 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/18 – Thermopülai

Most értem haza munkából, tulajdonképpen igen korai időpontban, ha nem kalkuláljuk bele, hogy hatkor indultam. Mindezt ráadásul úgy, hogy kettőkor arra ébredtem, nem kapok levegőt, aztán mire kifújtam az orrom, annyira felébredtem, hogy nem tudtam sehogyse visszaaludni.

Jelzem, mikor hazaérve belenéztem a tükörbe, egy olyan nyúzott rémunda nézett vissza, hogy ijedtemben újrarúzsoztam a számat.

Nagyjából olyan egyébként most ez a hét, mint egy maratoni futás: na még egy kicsit, na még egy kicsit, aztán csütörtök este majd eldőlünk, miután megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. És akkor ott lesz Leonidász.

A Repülő Kutató hozta nekem Brüsszelszből, és én ezt roboráló célzattal majd mind jól megeszem.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/18 hüvelyk ajándék, ősz

 

7/17 – Csapat

Hogy megmondjam az őszintét, én a mai napot olyan szépen el tudnám tölteni stabil oldalfekvésben, mint az álom. Ehelyett dógozóba megyek, mert meg kell keresnem a pénzt macskakajára meg horgolófonalra, és egyébként is, ha nem megyek be, a diákok iszonyúan hiányolni fognak. (Nem. Ennyire azért nem vagyok buggyant, hogy ezt elhiggyem. Viszont nagyon nem szeretnének, amikor éppen valamilyen hajmeresztő időpontban próbálnám bepótolni a most elmaradt órákat. És ma szakdolgozók látogatása is várható, három darab. Egy egész csapat.)

Na, csapassuk.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/17 hüvelyk ősz

 

Eská 7/2 – Szegély

A dúsan ömlő takony tengerében az egyetlen dolog, amire képes voltam az elmúlt két napban (na jó, leszámítva Poci simogatását és etetését, a teafőzést és orrom fújdogálását), némi kézimunka volt, az is a monotonka fajtából, amire nem nagyon kell koncentrálni. Úgyhogy nekifeküdtem egy olyan feladatnak, amit már kábé egy éve tologatok magam előtt.

Még a Repülő Kutató jénai expedíciója idején, 2015 őszén vettünk neki hirtelen egy plusz pokróckát Jénában, nehogy megvegye az Isten hidege. Ha jól emlékszem, két euróba fájt egy “mindentbele” boltban, és ugyan nem volt valami extra minőség, de természetesen hazahozta magával. A pokrócka azóta is egészen rendes rotációban van valakinek a térdén vagy a segge alatt (igen, most rád nézek, Poci). A szegélye viszont, ami sose volt túl dekoratív, azóta különösképpen elrongyosodott, ideje volt gyártani rá egy újat.

Milyen szerencse, hogy annak idején, amikor még nem horgoltam, de attól még mindig belenéztem a turkálókban a fonalas kosarakba, hazahoztam egy ilyen kusza spulnit.

Egy icipicit vékonyabb az Organicánál is, úgyhogy nem nagyon tudtam használni eddig, de most itt nekem éppen tökéletes volt, és végre nem kell tovább tologatnom a többi fonal között.

A pokróc szegélyvarrását (az valami rémes kis szöszölős akrilfonalból készült) lebontottam, majd a széleket egyenletesre nyírtam,

és nekifeküdtem szegélyt horgolni rá.

Rövidpálca, két láncszem, repeat. Semmi különös.

Körbehorgoltam a komplett pokrócot (a gombolyagból nem is maradt, csak vagy másfél méternyi fonal), aztán elővettem egy citromsárga Organicát, hogy tovább pimpeljem a szegélyt. Rövidpálca 2×, láncszem, rövidpálca 2×, repeat.

Ilyen lett végül. (A sarkokat is le kellett volna fotóznom, ahol négyszer ismételtem a fordulásnál a 2 rövidpálca helyett hárommal ugyanezt, de ahhoz most már nincs elég jó fény, meg különben is el tudjátok képzelni, ha akarjátok.)

Nem mondom, hogy életem legötletesebb, leginkább összetett és legislegszebb munkája, de legalább nem érzem azt, hogy teljesen kidobtam ezt a két napot az ablakon. Ráadásul a projektbe bele tudtam takarózni, miközben dolgoztam rajta. Asszem, jelenleg ez is elég nekem.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/16 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

7/16 – Pokróc

Itt igen lassan változnak a dógok: Jessica Fletcher még mindig nyomoz, Poci asszisztál hozzá, én meg mindjárt körbehorgolom magamon a pokrócot. (A műsoros papírzsepiket a közönség érdekében eltávolítottam szem elől. Poci cipősdobozát nem.)

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/16 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/15 – Szardella

Az akaraterő diadala vagyok, nem vitás. Tegnap (feltehetőleg szoros összefüggésben azzal, hogy az év utolsó meleg hétvégéjét jövendölték be minden elképzelhető platformon), a népek rettenetes lendülettel kirohantak a zöldbe, márpedig a Dunakanyar épp elég zöld. Eddig még sose tapasztaltam ennyi parkoló autót az útvonalamon – még olyan helyszíneken is tömegével hemzsegtek, mint a dömösi átkelő, ahol amúgy máskor legfeljebb tébláboló vadkacsákat lát az ember. Emellett rengetegen voltak olyanok is, akik tömegközlekedéssel óhajtottak kivonulni a zöldbe, amit én általában igen lelkesen pártolok, de tegnap, miközben a szardellakonzervben nyomorogtam a többi szardellával egyetemben, csak arra tudtam gondolni, hogy “maradtatok volna a seggeteken”. Ha nem vitt volna a kötelességtudat, valószínűleg leszállok Leányfalun, és alázatosan odatelefonálok a Repülő Kutatónak, hogy fuvarozzon haza. (Ő egyébként, mivel ugyebár hazaugrott másfél napra, épp iszonyatos monstre befőzésben volt, ecetes csilik meg darált csípőspaprika-krémek, sült padlizsánok és aszalt paradicsomok közepette. Szép az ilyen munkamegosztás, nemdebár: a tudós úr épp háziasszonykodik, a ház asszonya meg elvonul tudományt teríteni a levelezősöknek.) A kötelességtudat viszont megtette a dolgát, bár tényleg nagy volt a kísértés: fél órába telt, hogy megtegyünk összesen tizenhárom nyavalyás kilométert, nem vicc. Én ezt ráadásul állva, mert, mint már mondtam, egy szardellakonzervben voltam sok más szardellával. Fél órával az indulás után viszont végre odaértünk Tahitótfalu hídfőhöz, ahol leszállt egy komplett középiskolás osztály, és végre le tudtam rogyni egy ülésre. Ekkor viszont, mint ez ilyenkor szokás, természetesen leült mellém az a nő, aki valószínűleg augusztusban fürdött utoljára. Én ezen már csak röhögni tudtam volna, ha nem azzal vagyok elfoglalva, hogy a bőrlégzési technikámon dolgozzak a következő fél órában, amíg végül hálistennek leszállt Pilismaróton.

Az órákat, amiket tegnap tartottam, fedje a feledés kegyes fátyla, én mindenesetre megcselekedtem, amit megkövetelt a haza. Utána hazakúsztam, és ugyan attól tartottam, hogy hazafelé is ugyancsak vonszolódás várható egy kerekes szardellakonzervben, de ezúttal kezemre játszott a meleg délután, az embereknek még nem akaródzott hazamenni a zöldből, úgyhogy úgy mentünk át a Dunakanyaron, mint fos a libán.Hazaérve lerogytam a kanapéra, ölemben a vödörnyi krumplipürével, amit az én áldozatos férjem főzött nekem, és közöltem, hogy én innen fel nem állok kedd reggelig.

Azóta persze finomítottam egy kicsit ezen a szent fogadalmon, de nem sokat, úgyhogy míg a népek újabb rohamot intéznek a zöldbe, a Repülő Kutató pedig elvonul Brüsszelbe okosemberkedni, Az Akaraterő Diadala felemás zoknikban meg nyafogóruhában dögölészik majd a lakás különböző dögölészőhelyein, közben pedig megiszik több hektó teát. Szólottam, uff.

Ó, és természetesen ágybarajzfilm is lesz. Azt hiszem, a Gyilkos sorokkal kezdem. (Igen tudom, hogy az nem rajzfilm, de olyan, mintha az lenne.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/15 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/14 – Tikács

Ha megpróbáljuk visszagombolyítani a történések fonalát, az egész valószínűleg ott kezdődött, hogy a gólyáink elmentek gólyatáborba, majd ott testületileg összeszedtek maguknak valami takonykórt. Amikor kedden órám volt velük, még tikácsoltak, amikor szerdán volt órám velük, még mindig tikácsoltak, és igazán úgy nézett ki, hogy jövő héten is tikácsolni fognak. Na mármost a pedagóguslét egyik komplex öröme, hogy az ember folyton összeszed valamit a kölyköktől. A kicsik természetesen azt a valamit viszonylag gyorsan, bár sok nyafogással kiheverik. Néhány napra kimaradnak, kakaót kapnak otthon, odabújnak anyuhoz, paplanos ágyból nézik a rajzfilmeket, és krumplipürét kérnek vacsira. A tűzdelt paidagógosz néni viszont velük ellentétben nem kap senkitől se kakaót meg krumplipürét, ehelyett ott hurcolja magával lábon a kölyköktől összeszedett izét egészen addig, amíg a kölykök össze nem szednek egy másik izét, és akkor vált.

A keserves az, hogy ez nem változik szemernyit sem attól a mellékkörülménytől, hogy esetleg a kölykek már felnőttkorúak, és a tűzdelt paidagógosz néni sincs velük folyamatos testi kontaktusban, mint a kicsikkel szokás. Én már szerda délután úgy éreztem, hogy kerülget valami, de azért hősiesen átgyalogoltam a szerdán és csütörtökön, pénteken viszont nálam is elkezdődött a tikács. Mivel a Repülő Kutató tegnap hazajött Karánsebesről, és csak holnap indul Brüsszelbe (jaja, mi nem haldoklunk, mi így élünk), ma kérincsélhetnék esetleg tőle kakaót meg ágybarajzfilmet, de nem tehetem, mert természetesen dolgoznom kell menni. A tárgyat, amelyet ma negyed kettőtől tanítok, mintegy mellesleg összesen négyen vették fel. Egy már jelezte, hogy nem tud bejönni, egy másik azt jelezte, hogy háromkor muszáj elmennie. Képzelhetitek, milyen délutánom várható.

Ha viszont végeztem, hazajövök, és mégiscsak ágybarajzfilmet, kakaót meg krumplipürét fogok kérincsélni, mert holnap a RK mindenképpen lelép, akkor pedig nem marad itthon senki, csak én, Poci meg a tikács. Szakajtsuk le minden napunk gyimilcsét, mondok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/14 hüvelyk újracucc, eská, ősz