RSS

ajándék kategória bejegyzései

Szaporulat a szekrényben – Csakazértis

Mint pár napja mondtam a barátnőimnek, nem krepálhatok még meg, olyan cipőim is vannak, amiket még fel se vettem!

Mert például igenis megvettem magamnak az üvöltőpink színű tornacipőt, csakazértis.

Emellett, mint már említettem, vettem magamnak anyagokat is (Szaharába homok, és amúgy meg csilliókba is került, de nem tudtam ellenállni, na).

Ja, meg a zoknik. Ez már korábbi beszerzéskupac, néhányat már láttatok is rajtam, de eddig nem adódott rá alkalom, hogy beblogoljam.

Rút, szibarita váz vagyok, nem tagadom. Most pedig visszadőlök szundikálni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/11 hüvelyk ajándék, otthoncsücsü, tavasz

 

8/223 – Halavány

Alig múlt reggel nyolc óra, és én már végeztem négy szakdolgozó produktumainak* átolvasásával. Ha más nem is, ez már mindenképpen arra mutat, hogy kezd visszatérni belém az élet, vagy legalábbis annak halavány visszfénye.

Az elmúlt harminchat órából kábé harmincat átaludtam, és a tegnapi nap akkor érte el csúcspontját, amikor este kilenckor én azon kezdtem nyafogni, hogy lázam van, a Repülő Kutató viszont, aki a csuklóhőmérő nagy híve, szentül állította, hogy nincs. Végül annyira nyafogtam már, hogy kénytelen volt átkúszni a szomszédba lázmérőért. (Nekünk azóta nincs lázmérőnk, amióta ugyanabban a szomszédban elrontották. Igen, testületileg mindannyian idióták vagyunk ez alatt a helyrajzi szám alatt.) A lázmérő persze azt mutatta, hogy 38,4, amitől a Repülő Kutató istenesen beszart, és visszament a szomszédba, hogy kérjen egy kis NeoCitránt is. (Ja, az sincs itthon. Mi azt hittük, hogy van, de nincs.)**

Na hát ha van valami, amit én általában igen nagy undorral és siránkozva fogyasztok, az a NeoCitrán, de tegnapi állapotomban boldogan és cuppogva ittam meg, amitől a Repülő Kutató talán még annál is jobban beszart. És ezek után én megettem egy szelet szalámis-sajtos-vajas kenyeret, megmostam a fogam, majd beledőltem az ágyikómba, és ezt az éjszakát is végigaludtam.

Most épp láztalan vagyok, ámbár kissé nyamvadt, és nem ma kezdek el félmaratonokat futni, de asszem, megmaradok. Kint csábítóan fütyörész a tavasz,

és a cseresznyefa is virágzik, hollári hó.

* A legegyszerűbb, ha a “produktum” szót használom rájuk, mert nemcsak hogy a készenlét különböző fázisaiban állnak a művek, de a színvonaluk is jelentékenyen ingadozik. Az egyik lánykának ezúttal már vastagított betűkkel írtam meg, hogy “A jegyzetszámoknak (az a kis szám, ami az idézethez kapcsolódik a szövegben, és a lenti lábjegyzetre mutat) mindig az idézet vagy parafrázis után kell következniük.” Következő állomásunk a vastagított nagybetű lesz.

** Ööö, de mégiscsak van. Egy egész dobozzal. Ma reggel már vissza tudtam emlékezni rá, hová tettem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/11 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/219 – Várni, csak várni

Meg voltam győződve arról, hogy tavaly ugyanilyenkor volt egy ugyanerről szóló bejegyzésem, de nem találom, szóval vagy a memóriám akadoz, vagy pedig mostanra már sok volt a világ ciklikusságából meg a temérdek dezsavűből.

Várok, mint egy zacskó kopott gyöngy, várom, hogy az ovikból válaszoljanak a levelemre, hogy a diákok küldjék a szakdolgozataikat, hogy kinőjön a fű, meg hogy a futár meghozza az anyagokat, amiket idegen fődről rendeltem meg egy királyi váltságdíjra elég pénzért. Olyan messzi idegen fődről, mint Csehország, ahová a lópikula se tudja, mikor jutok el legközelebb.

Francba, itt a klasszikus graffitivel szemben nemhogy már a jövő se a régi, de épphogy pont olyan, mint egy évvel ezelőtt.

Jaj, de rémes egy vircsaft ez, Istenkém.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/07 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/213 – Cím nélkül

A nagycsütörtököt mindig rosszabbul bírtam a nagypénteknél is, ezekben a viharos időkben meg pláne piszok nagy erőfeszítés kell egy átlagos szerdához is, hát még ilyen sötét ünnepnapokhoz. Próbálok hát minél több kedvesszépjó bármit gyűjteni magam köré: a napkeltét,

a tegnap sütött seeleneket, amelyeket meglepően kevés morgással és vicsorgással állítottam elő (nekem lenni seelenekkel tapasztalat),

a ház előtt vadul virágzó fosókaszilvát,

meg persze a szőrös hátramozdítókat,

akik keményen dolgoznak azon, hogy legyen nekem elfoglaltság,

ezt a rengeteg szöszmószt például egyetlen kis 80×120-as szőnyegből szedtem ki.

Szóval valahogy elketyeg ez a nap is, meg ez az éjszaka is, és én megint erős kísértést érzek, hogy enkezűleg levágjam a hajam, de hát ez a kísértések évada, úgyhogy inkább ráülök a kezemre holnapig. Vagy nem.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/01 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/március

“Változnak az ééévszakok, jó idők, rossz napok…” Esetleg fordítva. Galéria!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/31 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, tavasz

 

8/212 – Ablakok

Kinéztem az ablakon a virágzó fosókaszilvára, aztán nem láttam semmit. Ebben nem volt semmi meglepő, mikor belegondoltam, hogy utoljára 2019-ben volt ebben a házban ablakpucolás. Másfél évvel ezelőtt. Úgyhogy tegnap nagy elszántsággal nekifeküdtem a feladatnak.

Az ablakokról sár jött le, nem viccelek. A tetőablakokról emellett extra mennyiségű rigószar is. A többiről meg belülről macskatakony. Az ablaktokokban döglött poloskák laktak meg nyírfazütymő. És menet közben elkezdett esni az eső is.

A végén viszont kinéztem a fosókaszilvára, és ezt láttam:

Aztán lenéztem a kezemre, és ott meg ezt:

(Igen, az ott mellettem a terasz padlóján rigószar. Ilyeneket pucoltam le az ablakokról. Blöe. Blöe.)

Ma reggel viszont nagy nekifenekedéssel levonultam a piacra,

és hoztam növények meg tojás.

Valamivel muszáj mímelni a normalitást, és én aztán ezúttal tényleg elszánt vagyok ezügyben.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/31 hüvelyk ajándék, eská, tavasz

 

8/211 – Halef

Vagynak nekünk igen szép tradícióink, például a hetibevásárlás meg az, hogy a Repülő Kutató időnként kap tőlem ajiba egy halefot a Fiskars nevű cégtől. Na ezt a kettőt kötöttük össze máma.

Tulajdonképpen névnapjára kapta, kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel. Höhö.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tavasz

 

8/209 – Óraát

Mint tudjuk, nekem lenni nagyon vicces fogyaték, az óraátállításokkal jellemzően nem tudok kezdeni semmit, mert amikor mások annak örülnek, hogy hurrá, egy órával többet alhatunk vagy hurrá, egy órával hamarabb lesz világos vagy hurrá, egy órával később lesz sötét, én csak nézek hülyén, aztán a biológiai órám úgyis felver zöld hajnalban, lefeküdni meg úgyis a tyúkokkal szoktam.

A helyzetet súlyosbítandó a macskáknak is van biológiai órája, ráadásul a gyomrukba meg a fülükbe van beépítve, ergo ha éhesek, felverik az embert, viszont ha meghallják, hogy felébred, rögtön éhesek lesznek. Na ez volt ma reggel ötkor. Nem, hatkor. Eh, whatever.

Fél órát még el lehetett szórakázni, de aztán mindenképpen táplálni kellett a dögöket, és még mindig korán volt ahhoz, hogy elkezdjek csörömpölni, mert a Repülő Kutató egy normális ember, és ha a macskák nem verik fel, akkor szépen elalszik legalább hétig, legkésőbb nyolcig. Úgyhogy a korai órára való tekintettel csörömpölés helyett felöltöztem,

aztán kisompolyogtam az ajtón, és elmentem sétálni.

Jelentem, tényleg beindult a tavasz, mindenfelé rügyek meg barkák meg fák meg virágok. Hollárihó.

Cserébe viszont most én is éhes vagyok, mint a farkas, és az én táplálásomról is magamnak kell gondoskodnom, úgyhogy uccuneki.

Utána pedig megnézzük, mire elég még a mai nap.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/28 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tavasz

 

Himmihummi 6. – A macskabigyók

Szinte már meg sem lepődöm, hogy leginkább azokra a dolgokra vagytok kíváncsiak, amik csak úgy itt vannak a lakásban, és nem is veszem fel őket a korpuszomra. Sebaj.

Mint tudjátok, nekem van egy Filoméla nevű unokahúgom, akinek sok-sok érdekes kreatív ötlete van, és boldog békeidőkben itt szokott héderezni nyaranta egy hetet. Három évvel ezelőtt is ez történt, és ez volt az az időszaka, amikor tényleg igen méla volt, kevés beszéddel meg sok húzódozással, én meg nemkicsit aggódtam, vajon jól érezte-e magát nálunk. Szerencsére ez volt az az év is, amikor megvettem neki a fotómasinát, és minden nap lődözhetett vele összevissza, úgyhogy gondoltam, ha nem is beszél sokat a gyerek, legalább regisztrálja a világot.

Filoméla rajzolni is szokott, elmélyülten és nagy kedvvel (és ezt is csendben), úgyhogy nem sokat zavartam, amikor éppen bent “a kék szobában” alkotott valamit. Éppen ezért volt annyira szívmelengető érzés a távozása után összepakolni a rengeteg ottmaradt himmihummit, mert így végre találtam mindenféle rajzokat, és köztük ezeket itt.

Nyilván azonnal rájöttem, hogy a medallionokban Celofán és Porcelán, alias Celó és Poci láthatók. Filoméla gondosan tanulmányozta a macskák színezését is (egyik világosabb, másik sötétebb), és úgy döntött, hogy a kisebbiknek lánynak, a nagyobbiknak meg fiúnak kell lennie, amit a háttérben és a farkukra kötött masniban jelenített meg. (Ebben speciel tévedett, mert mindkettő lány volt, ha pedig élőben is megpróbált volna a farkukra kötni valamit, nem lett volna a továbbiakban keze, amivel rajzolhat.) Azt is sikerült bemutatnia, hogy Pocit tartja a vérengzőbbik vadállatnak, lásd az egeret Pocika karmai között.

Szóval, miközben látszatra nem sokat foglalkozott a macskákkal, igenis gondosan megfigyelte, és megtalálta a módot is, amivel jól elkülöníthető módon megörökítheti őket. Amikor megtaláltam ezeket, afféle Montessori-derű öntött el, hogy talán mégis jól csináltam, amiért nem pisztergáltam állandóan a gyereket, ehelyett hagytam, hogy időnként csak úgy létezzen magának.

Pedig, higgyétek el, egy tűzdelt paidagógosz néni igen nehezen lesz magával elégedett, és még nehezebben tudja rávenni magát, hogy ne pisztergálja folyvást a keze közé került alanyt.

*

Ééésakkor most újítunk. A mai opciókhoz nem készítek új fotót, haddlám, mi lesz így ebből.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/24 hüvelyk ajándék, eská, himmihummi, macs

 

8/204 – Hét lityi festék

Plusz két eltérő szélességű maszkolószalg, egy akrilspray, három festékhenger, két kila glettgipsz és még… nem, csak ennyi volt összesen, bagatell.

Ezt hoztam haza széles hátamon az imént a Mogorvák Klánjától ahajt két sarokkal odébbról. Ez az a hely, ahol általában úgy néznek rám, mint a véres rongyra, még akkor is, amikor a legfestékfoltosabb gatyámban vagyok, hát gondoltam, minek strapáljam magam a kedvükért, toll a fülükbe.

Úgyhogy kicsíptem magam így,

és ellejtettem a hét lityi festék satöbbi irányába, mert eldöntöttem, hogy ha sikerül teljesítenem egy izémizé határidős melót (ez történt meg tegnap), akkor ez lesz a jutalmam: elverek egy királyi váltságdíjra való pízt olyan dolgokra, amiket aztán hazacűgölhetek a hátamon, és később meg heteken keresztül koszolhatom velük a lakást extra felfordulás közepette.

Ja, egyetértek, tényleg sajátos elképzeléseim vannak a jutalomról. Hé, sajátos elképzeléseim vannak a “katedrámról” is, mert az jelenleg például így fest:

(Megjegyzem, a Magyar Orvosi Kamara éppen tegnap könyörgött a népeknek, hogy ne menjenek plázázni a barkácsáruházakba, és volt is egy leheletnyi lelkifucim, hogy én most elmegyek plázázni a Mogorvák Klánjához, de lelkiismeretem megnyugtatására eltökéltem, hogy ha négy embernél több van bent, én bizony be nem megyek. Aztán ehhez képest az ajtón az a felirat fogadott (négy példányban), hogy maszk nélkül be ne merd dugni az orrod, valamint (három példányban) hogy egyidejűleg csak két vevő tartózkodhat odabent. Ez megnyugtatott. Egy icipicit.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/23 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tavasz

 

8/202 – Tappancs

Ma a Down-szindróma világnapja van, amihez felemás zoknikkal szoktak csatlakozni, és nálam ennek ugyan vajmi kevés a sportértéke az elmúlt években, de azért tessék.

Já, ez itt egy vadiúj pár felemás zokni, a múltkor rendeltem még néhányat magamnak ajiba, mert ez azért mégiscsak más kicsit, mint a sapkák, táskák és cipők, amiket elsősorban odakintre hord az ember, ezek itt bent is elketyegtethetők. Mindemellett rendeltem cipőt is, mert tényleg a remény hal meg utoljára.

Ezzel én (házi) tornacipőt húzok a tappancsaimra, majd balra el, mert két-három mosógépre való koszos holmi köszörüli a torkát az emeleten. Maci marad, és neki cipő se kell, a háztartási munkálatokban pedig jusse fog részt venni.

Bár lehet, hogy addig jó nekem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/21 hüvelyk ajándék, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

Himmihummi 4. – Bagly

Úgy fest, a bagolyra vagytok a leginkább kíváncsiak, hát tessék, a bagly.

A baglyok.

Igen, kettő darab is van belőlük, és ha úgy adódik, lesz még több is, de ezt teljesen a szerencsére bízom, mert valami esélyt adni kell a zuniverzum titokzatos mocorgásainak és terveinek is, nemdebár.

Szentendrén élni talán leginkább azért szórakoztató, mert ez a patyomkin-falu véletlenül sem olyan, mint amilyennek az idelátogatók hiszik. Ez igen sok vicces apróságban megnyilvánul, például az adventi vásár (mármint boldogabb idők adventi vására, ezen a télen az se volt) látszatra a Dumtsa Jenő utcán zajlik, ahol tizenöt fabódéban árulnak forralt fehérbort, forralt vörösbort és forralt eperbort. Mindeközben viszont van a főtéren egy kapualj, ahol ha bekutyagol az ember, helyi iparművészek portékáit veheti meg. Hát itt nézett velem szembe egy asztalról a kis kék bagoly két vagy három évvel ezelőtt, én meg rögtön tudtam, hogy ő most hazajön velem.

Ilyen micurkákat akkor a legnagyobb öröm találni, amikor már tudod, hogy ki a művész, aki készítette, na meg azt is, hogy van már otthon egy testvérkéje.

A tesót a Repülő Kutató kapta valamikor ajándékba a nagynénjééktől, ezt meg én kaptam ajándékba saját magamtól, és mindkettőt igen nagy becsben tartjuk. Minden ok nélkül, mert azt úgy kell.

Következő alkalomra való plusz kínálatom ezúttal egy díszpárna-huzatot tartalmaz, amiben az a spéci, hogy ezt ti még sose láttátok, pedig évek óta megvan. Na vajon miért.

Vasárnap du. mesélek is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/17 hüvelyk ajándék, himmihummi

 

Himmihummi 3. – Nyakbavaló

Van nekem nyakba fityegtethető láncom-gyöngyöm-lógattyúm-nyakékem annyi, mint égen a csillag. Nédda egy része (nem mind, naná hogy nem).

Igen, ezek ott laknak a vécé és a fürdő ajtaja közti polc oldalán, a macskaalmos zsák, a polc mögé dugott festékvédő karton meg a csavarhúzószett meghitt társaságában. A csavarhúzók alatti kék izét is nyáron festettem le, de még nem került végleges helyre, a falon meg a képet úgyszintén én mázgáltam anno ajándékba a Repülő Kutatónak. Az üres macskaalmos zsákra nincs mentségem, az csak a házat elöntő dzsuva része.

Visszatérve a nyakbavalókhoz, az itt látható készlet kábé nyolcvan százaléka a) turkálóból van, b) azóta került beszerzésre, hogy ezt a blogot elkezdtem. Az pedig, aminek kapcsán ma írom ezt a bejegyzést, egyrészt azért számít, mert ezt speciel Sátoraljaújhelyen sikerült beszereznem, mikor a Bor, mámor, Bényéről odakiránduztunk; másrészt pedig azért, mert ezzel tulajdonképpen a kamaszkoromhoz nyúltam vissza, amikor éppen ilyen festett kerámiagyöngyökre fájt a fogam, amilyenek ezen vannak, de csak a “Fondul plastic” névre hallgató művészellátóban lehetett kapni ilyenekből fűzött akármit, és sose volt hozzá elég zsebpénzem, hogy megvegyem.

Egy turkálóból őtözködős bloggernél olvastam valamikor, hogy a dolgok, amikre vágyakozunk, előbb-utóbb elő fognak kerülni egy turkálóban, csak legyen türelmünk kivárni. Hát én erre speciel huszonöt évig vártam, és mire előkerült, már nyilván nem vágytam rá annyira, mint akkoriban (őszintén, amíg ez felém nem integetett a sattarattai turkálóállványról, el is feledkeztem erről), de tartoztam a tizenhat éves kori magamnak azzal, hogy megvegyem.

Ha jól emlékszem, háromszáz forint volt. Esetleg négy.

*

Mostantól újítunk az eljáráson, a következő himmihummi-poszt friss jelöltjeit itt mutatom be. (Az előzőből a kendő három alkalommal sem érdekelte a közönséget, a sárkit meg önhatalmúlag vettem ki, mert… mert. Olyan szép kékek ezek itt együtt, nem?)

Na hát akkor,

U. i. Ezúttal, mivel elcsúsztam egy nappal (szombatról vasárnapra), kedd helyett szerdán mesélek majd a nyertesről. Na vajon melyik lesz az…

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/14 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, himmihummi, turkálgat

 

Himmihummi 3. – Upsziii

Lemaradtam erről, mint a borravaló, rohadt szopornyica meg agysorvasztó tancsitancsi, bocs. Hát most a kép olyan lesz, amilyen.

Ha a sárki nyer, lecserélem a két további cuccot, mert minden holmi három esélyt kap, aztán elvonul.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/12 hüvelyk ajándék, himmihummi, turkálgat

 

Himmihummi 2. – Kék hasítottbőr kiskabát

(Kép a mai bejegyzésben. Sejtettem, hogy a kabát fog nyerni.)

Ha volt valaha olyan ruhamárka, amit igazán komáltam, az a Promod volt. Oké, helyesbítek, a kicsi hideg lelkemben foglalt helye van a Marks & Spencer Per Una vonalának (a ruhatáramban dettó), a Jackpot & Cottonfieldből a Jackpotnak, és már néhány éve kitartóan csorgatom a nyálam a Gudrun Sjödén holmikra. Ezek közül persze a Gudrun Sjödén meg se jelent Magyarországon, a M&S és a J&C pedig már évek óta bezárt. A Marks & Spencer bezárása, bevallom, nem érintett meg különösképpen, mivel én a M&S holmijaimat szigorúan és kizárólag turkálókból szerzem be, ott van belőlük bőséggel, a Jackpot pedig még azelőtt lelépett, hogy úgy éreztem volna, na akkor én most végre meg tudom engedni magamnak, hogy bemenjek, és vegyek valamit tőlük. Ennek következményeként tele vagyok Marks & Spencer cuccokkal, két igen kedvelt márkám viszont erősen alulreprezentált a ruhatáramban: van egy Jackpot pólóm meg egy Gudrun Sjödén pólóm, mindkettő párszáz forintkába fájt a kilós turkálóban, meg van a nyálcsorgatás, amikor megnézem a Gudrun Sjödén honlapot. (Mázlista vagyok, az idei tavaszi kollekció, legalábbis eddig, nem hozta ki belőlem, hogy nekemmm! nekemmm! Nagy megkönnyebbülés, komolyan. Tavaly ősszel egy királyi váltságdíjra való összeget el tudtam volna tapsolni náluk, ha nem ülök a kezemre.)

Amennyiben eddig nem lett volna világos, én a rengeteg holmim meg az esetenként nemolcsó cipőim ellenére egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy bemenjek egy ruhaboltba, és elverjek egy csomó pénzt valami rongyra, horribile dictu még csak nem is leárazás idején. Egyetlen kivétel volt: a Promod. Oké, oda is inkább leárazás idején jártam, de azért mégiscsak jelentőségteljes dolog volt ez az én praxisomban.

Voltak persze olyan cuccok is, amiket képtelen voltam megvenni náluk, bármennyire fájt rájuk a fogam. Például ez a kabát. 2002-t vagy 2003-at írtunk, én meg főiskolai tanársegéd voltam, ami kábé azt jelentette, hogy annyit kerestem, mint a portás, de nekem órákat is kellett tartanom, míg ő csak kiadta a kulcsokat, és felhomályosította a diákokat arról, hogy melyik teremben lesz az “EU és a szubszidiaritás” szeminárium. Summa summárum, nem csak sóher voltam, de templomegér is, a Promod meg kihozta valamék (2002-es? 2003-as?) tavaszi kollekciójában ezt a kabátot, én meg egy hónapon át heti kétszer bementem felpróbálni, rút szibarita váz, aki vagyok. Aztán, mivel realista vagyok és nem merek nagyokat álmodni, abbahagytam.

Na akkor jött anyósom, hogy mit kívánok névnapomra. egészen nagy dolog is lehet, hajrá. Én vettem egy mély lélegzetet, és bemondtam a kabátot, mire anyósom aszonta, semmi probléma. Igen ám, de addigra eltelt egy egész hónap, ami a fast fashion boltokban annyit tesz, mint a mesebeli esztendő, úgyhogy az égegyadta világon sehol nem volt már 42-es méretben ez a kabát, csak 34-es meg 36-os darabok árválkodtak a boltokban. Anyósom ismételten aszonta, semmi probléma, és egy héttel később átnyújtotta nekem a kabátot, 42-es méretben. Bécsből.

Ezek után persze kérdezhetnétek azt is, miért van, hogy amióta ezt a blogot vezetem, összesen tán kétszer volt rajtam, legalábbis ezeket találtam csak meg az archívumban: 2014 márciusában meg 2015 októberében. Nos, én ezt a drága, áhított kabátot még a kétezres évek végére tragikusan kihíztam csöcsben – asszem, úgy 2008 óta nem tudom begombolni derékon felül, mostanra pedig már tényleg látványosan kinőttkének látszik rajtam.

Semmi probléma, mint anyósom mondta volt. Még vagy két év, és átnyújtom Filomélának. Tulajdonképpen már jó ideje ezért tartogatom.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/09 hüvelyk ajándék, himmihummi, otthoncsücsü, turkálgat

 

8/190 – Négy zsák macskaalom

Elmentünk hetibevásárolni plusz még egy kis tartalék, mert ugye ki tudja, mit hoz a jövő, aztán még csak az hiányzik, hogy ne legyen a cicabudiban cicasitt.

Mivel erősen élek a gyanúperrel, hogy muszáj lesz ma erről a kabátról mesélnem, felvettem. Egyúttal az is látható, miért nem teszem ezt gyakrabban, ugye?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/09 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tavasz

 

8/189 – Termosztát

Már egy évvel ezelőtt is nyafogtam azon, hogy az új kazán óta a melegvíz inkább langyosvíz a házban, az ilyen dolgoknak meg nem szokása, hogy csak úgy véletlenszerűen javulni kezdjenek, desőt, inkább romlani szoktak. Ezúttal is. Mostanra eljutottunk oda, hogy a fürdőben az ütközésig csavart forró víz is inkább csak langyosvíz, ami nem igazán volt érthető, mert a mosdókagylónál, ha kivárom, amíg a kazán összekapja magát, akár tikot is forrázhatnék tollazáshoz. (Ha ilyenben még nem volt részetek, nem hagytatok ki semmit. A tollfosztás büdös, koszos és gusztustalan meló. Ahhoz képest nyulat nyúzni igazán bagatell. Igen, szerintem is nehéz gyermekkorom volt.)

Némi mirgimorgi kíséretében közöltem a Repülő Kutatóval, hog mic vognac, mire ő magától értetődően, hogy “ja, az én zuhanyomnál is, meg a szomszédban is, apám már hetek óta új termosztátot keres a neten, nem akarok beszélni róla”. Ez a “nem akarok beszélni róla” apósom ismeretében azt jelenti, hogy az elmúlt hetekben a Repülő Kutató mindent, de mindent megtudott már árakról, márkaboltokról, paraméterekről et omni scibili, és ha még pár hétig folyik a dolog, tikkelni fog a szeme már attól is, ha azt mondja valaki, “termosztát”. Gondoltam, kihasználom a lehetőséget, mielőtt ez bekövetkezne, és habozva megkérdeztem, hogy “termosztát?…”, mire a Repülő Kutató kedvesen felhomályosított, hogy az a ketyere, amit én tekergetni szoktam, hogy melegvíz jöjjön a kádba, egy termosztát, amit ő tekerget a zuhanyban, dettó ugyanaz, és ezeket huszonkét év alatt csendben megette az idő vasfoga, ezért kell nekem vízforralóval (aka plonzsor) felvidítanom a vizet a kádban, ha nem akarok beledermedni. És huszonkét év alatt persze ezek technológiailag izé meg mizé, meg paraméterek meg kompatibilitás, nem akarok beszélni róla. Hát ja, ez a következménye annak, amikor megépíti az ember az első házat, amiről, mint a fenti linkben is megemlékeztem, az ellenségének építi. Ha az eccerűség vezényelte volna a terveket, nem pedig a “mindenből a(z aktuális) legjobbat és legmenőbbet”, nem szenvednénk annyit a (többé-kevésbé kinyithatatlan) tizenhat bütykös acélajtóval meg a falba bémenő porszívóval, ami ha megkrepál, lényegében az egész házat javítani kell, meg még mindig forró vízben fürödhetnék. Ez utóbbi kifejezetten boldoggá tenne, mivel a szopornyica egyik apró, de igen kellemetlen következménye, hogy már egy éve állandóan fázom belülről, leginkább az éppen kurrens járványadatok függvényében. Én még mindig nem kaptam el, nem is akarom, de úgy reagálok a görbékre, mint egy hibernálóbogár, és a múlt hét után az a gyanúm, hogy minimum húsvétig nyafogóruhában maradok dupla zoknival.

Mindenesetre tegnap este átjött apósom termosztátokat vizitálni, ami egy hosszú folyamat kezdete lészen, a végére már mindenkinek tikkelni fog a szeme a macskákat is beleértve, bár itt Poci még határozottan ábrándosnak tűnik.

(Csak nem gondoltátok, hogy egy rohadt termosztátot teszek be illusztrációnak, höhh, mindennek van határa.)

Más. A holnapi himmihummis poszthoz mára ígértem a választékot, úgyhogy most gyorsan összekötöm a haszontalant a kellemetlennek, nesztek.

Szóval:

A válaszokat holnap délig várom, aztán még a kedd délután folyamán írok arról a cuccról, amelyik leginkább érdekli a nagyérdeműt…

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/08 hüvelyk ajándék, eská, himmihummi, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

Himmihummi 1. – A piros táska

A felkínált lehetőségek közül a piros táska nyert 21 szavazattal (a kendő kilencet kapott, a nyakbavaló hetet), úgyhogy tessék, itt a történet hozzá. Ezúttal nem fogok sokat mesélni, mesélnek maguk a dokumentumok. A piros táskát ugyanis úgy rendeltem meg, hogy karácsonykor ezt az “adománylevelet” találtam a fa alatt,

a belsejében pedig ez volt, ni (ha rákattintotok a képre, nagyobb lesz):

Az évszám, mint a keltezésből kihüvelyezhető, 2003. Azóta ugyan már számos piros táskám lett, de ez, bármilyen ütött-kopott, még mindig megvan. Mint látható, az “adománylevél” is.

Hát így gyűlnek az ember köré a himmihummik, kedveseim. Következő kínálatunkkal hétfőn jelentkezünk, kedden du. pedig írok arról, amit kiválasztotok.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/06 hüvelyk ajándék, himmihummi

 

8/184 – Bakancs és serpenyő

Négy negyvenhét. Ekkor kezdtek üvölteni a kertben a madarak, vagy legalábbis ekkor kapcsoltak olyan hangerőre, amekkoránál már nem tudtam figyelmen kívül hagyni őket, pedig álmomban éppen egy kollégiumi szobában ültem, körülöttem iszonyú zűrzavarban évek hordalékai, könyvek, jegyzetek, ruhák, kozmetikumok, lakástextilek, edények. (Édesjóistenem, még az a kis fekete kétfülű öntöttvas serpenyőcske is ott volt, ami soha nem volt a birtokomban: ez volt az, amiben nagyanyám rántottát szokott sütni nyári vacsorákra négy évtizeddel ezelőtt – vajon hová tűnhetett az a serpenyőcske is? kihullott az idő lyukain a cseh kristály nyaklánccal meg a nagy dög fekete tölgy ebédlőasztallal meg Mark Twain Élet a Mississippinjével együtt.) Egyetlen útitáskám volt, abba kellett volna bepakolnom mindent a Magyar nyelvtörténet 2. füzettől a virágos, turkált kalapkámig, az 1994-ben vett lehordott bakancsot meg a fél könyvespolcot, na meg a barna patchwork kis bőrszütyőt is a rúzsommal meg a tamponokkal, amit még a múlt évezredben felejtettem ott a Pesti Barnabás utcai ELTE-épület harmadik emeletén a lányvécében, és mire visszamentem, már nem volt sehol. Annyi mindent el akartam vinni magammal, amennyit csak lehetséges, de ehhez szelektálni kellett volna, mi a fontos, mi a hanyagolható, én meg csak ültem ott tehetetlenül azzal az egyetlen útitáskával, amiben még nem volt más, mint egy kinyúlt melltartó meg egy koppintott Kenzo parfüm 1996-ból.

Aztán hálistennek elkezdtek üvölteni a macskák is, reggelit ide nekünk, de azonnal, úgyhogy hasznosnak érezhettem magam egy rövid időre, utána viszont nem volt megállás, igenis meg kellett keresnem az 1994-ben vett bakancsot, amit ugyan már évek óta nem hordok, mert az elmúlt huszonhat évben egy mérettel nagyobb lett a lábam, de kidobni nem lehetett. Talán azért, mert ki tudja, hogy mikor kell belegyömöszölnöm egy útitáskába.

A serpenyőcske viszont nincs nálam, nem is volt. Bár, ha jól meggondoljuk, nálam van ez is az ebédlőasztallal meg az Élet a Mississippinnel együtt…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/03 hüvelyk ajándék, blabla, otthoncsücsü, tavasz

 

Eská – Fánk

Idén mindennel csúszásban vagyok, ezzel is.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/02/21 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tél