RSS

ajándék kategória bejegyzései

7/9 – Opciók

A mai nap átkozottul hétfőnek látszik. Őszi hétfőnek. Eső meg sötét meg effélék, ahogyan ez illik. Mit lehet ilyenkor csinálni?

Nos, 1. megoldás: dögölészni. Ez Poci megoldása, és valóban ki is élvezi mind az utolsó cseppig. Íígy

meg íígy

aztán meg még így is, a “most már fésülj is meg, ha fotózol” tekintettel.

2. számú opció: visszatekinteni a szééép hosszú nyárra, mint azt Filoméla tette.

Mint kiderült, kedvenc nyári élménye az volt, hogy itt grilleztünk a teraszon. Nos, ezen ne múljon. Ha ennyire kevéssel is beéri, jövőre nem strapáljuk magunkat kultúrprogramok szervezésével, csak kirakjuk a gyereket a teraszra két kiló grillkolbásszal.

A 3. opció, a “készülök a holnapi tanításra”, messze nem ilyen látványos, de a fenti rajzon ott középtájt az az izéke, akinek ugyanolyan piros a felsője, mint a haja meg a cipője, én vagyok. Mivel sokszorosan jobban festek ezen a képen, mint a valóságban a megmosott hajammal és a nyafogóruhámban, maradjunk is ennyiben.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/09 hüvelyk ajándék, eská, macs, nyár, ősz

 

7/5 – Kenyér

Tekintsétek a mait blogszabadnapnak, minden ok nélkül. De hogy ne érje szó a ház elejét, nesztek kenyér, bár azt se ma sütöttem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/05 hüvelyk ajándék, eská, nyár, ősz

 

Eská 6/50-51 – Díszpárna-huzat egyszerűen, majd bonyolultan

Hencser megvan, oké. Már csak párna kell rá, mégpedig olyan, ami a Repülő Kutató és a macska közös dúlását kibírja. Mivel én egy csipkeszerűen cizellált hölgy vagyok, aki semmiképpen nem gyalázná a családtagjait, csak annyit jegyeznék meg finoman, hogy itt ebben a háztartásban egyesek, akik nem én vagyok, arra használják a díványpárnákat, hogy rájuk tehénkedjenek, opcionálisan össze is szőrözzék, ámde kötelezően laposra nyomkodják azokat mázsás seggükkel. Utána mindenki csak feláll a szétnyomkodott és összegyűrt párnákról, majd táncos léptekkel tovasétál két vagy négy lábon, és hátra sem néz. Nna. A hencserre éppen ezért strapabíró párnák kellenek – kívül is, belül is.

A “belül” ebben az esetben azt jelenti, hogy vagy jó ducira tömött tollpárnákat alkalmazok én itt, vagy magamra vessek, hogy mit művel el velük Rontó Pál és Paula. Szerencsére kábé hétszáz évvel ezelőtt Tomelillával négy duci nagy tollpárnát is adtak, amik ugyan sose laktak Tomelillán, de azért egész rendesen rotációban vannak a lakásban hol fent, hol lent, hol középen, ilyen-olyan huzatokban. Ezekből szabadítottam most fel kettőt a hencserre. (A másik kettőre is ideje lenne új huzatot varrni, de azt majd valamikor később.)

A Tomelilla párnái 55×55 centisek, a hencser behúzásához használt anyagból pedig megmaradt egy 56×125 centis darab, remek. Ideális esetben az 57 széles lett volna a legjobb, de ennyit még kibír egy tollpárna. Az anyagot 56×113 centisre nyírtam, elszegtem, aztán előkészítettem a lehulló darabkákból kivágott csíkocskákat (mindjárt érthető lesz) meg a cipzárt is.

Egy olyan világban, ahol én nem falun vagyok eltemetve, nyilván egy szép 45 centis bordó cipzár lenne itt a képen, nem egy 40 centis drapp, de falun vagyok eltemetve, és azzal főzök meg varrok, amim van. No de legalább jobban látni fogjátok, miket csináltam. Elmondani úgyis jóval nehezebb, mint megmutatni.

Mindenekelőtt, színt színre fordítva, rávarrtam a csíkocskákat a cipzár két végére,

majd kihajtottam a csíkot, és a hajtástól fél centire levarrtam.

Utána, továbbra is színt színre fordítva, ráhelyeztem a cipzárt az 56 centis anyagszélre, és egyenes öltéssel felvarrtam rá.

Ezek után a másik anyagszélre is.

Tulajdonképpen egy nagy csövet csináltam a szövetből. A színére fordítva levarrtam a cipzár mellett a ráhajtást,

aztán kinyitottam a cipzárt (ez fontos!), és visszafordítottam a csövet a visszájára.

Elegyengettem az anyagot úgy, hogy a cipzár kábé öt centire legyen a párna reménybeli szélétől, aztán levarrtam a cső még nyitva maradt két végét, és kifordítottam a kész párnát (na ehhez kell kinyitni a cipzárt, mert másként hogy a fenébe fordítsa ki a párnát az ember?).

Belepofoztam a párnát a huzatba, éééés kész.

Ennél egyszerűbben párnahuzatot varrni szerintem nem lehet. (Oké, lehet, de abban az esetben nincs benne cipzár. Ezúttal, figyelembe véve a strapát, aminek ki lesz téve ez a nyomorult, nem volt kérdéses, hogy muszáj bele egy cipzár.)

Úgyhogy, miután megvarrtam a lehető legegyszerűbb huzatot, természetesen nem állhattam meg, hogy ne bonyolítsam szerteszéjjel az életemet. Volt még ugyanis egy csomó bútorszövet-ficnim a kanapék meg a hencserek újrahuzatozásából, és gondolhatjátok, hogy azokat nem dobtam ki. Nem dobok ki én semmit. (Lemondó sóhaj.)

Szépen magam elé vettem a szatyornyi ficnit, és nekiláttam formára nyírogatni meg elszegni a darabkákat.

Ezúttal jobbról balra haladunk az ábrán: a szabálytalan méretű-formájú ficnikről lenyestem a szövetszéleket, kilógó darabokat megatöbbit, és a végén nett kis téglalapocskákkal meg négyzetecskékkel maradtam, amiket nekiláttam összevarrogatni. Van egy olyan eljárás, hogy az ember nem tervezi meg előre, hogy “na most akkor huszonnégy törvényszéki lépcső blokkot csinálunk, aztán repülő libákkal keretezzük”, hanem csak varrogatja egymás mellé ábrándosan a kisebb-nagyobb darabokat, amíg a foltmozaik nem lesz akkora, amekkorára akarja.

Hát így jutottam el oda, hogy végül ott ült előttem ez:

(Megjegyzem, egy ilyet szerintem nehezebb pofásra és többé-kevésbé kiegyensúlyozottra összehozni, mint egy előre megtervezett blokkot. Annál legalább előre tudod, milyen végeredményre számítasz, itt meg tényleg csak varrogatod-nézegeted, és reménykedsz, hogy nem lesz túl csálé.)

A vak szerencse jóvoltából ez itt pontosan 49×49 centisre sikeredett, de már nem akartam további plusz rutyutyukat hozzátoldogatni, csak két keskeny csíkot, amitől 49×56 centisre nőtt. Utána megfordítottam,

majd rávarrtam a hátulja káoszára egy ápol-és-eltakar lepedővászon-darabot (ez majd mosásnál fog jól jönni). Természetesen azt is ficnikből raktam össze, ugyan minek néztek ti engem?

Utána pedig ez következett, ni:

Gondolom, könnyű felismerni, hogy innentől ugyanazt a technikát követtem, mint az egyszerűbbik párnahuzat esetében. Mindenesetre végül, tadámm, ez lett belőle.

Mostantól jöhet a szőrözés meg a laposra nyomkodás, részemről pedig a bútorszövet-cafatkák elcsomagolása, mert két kanapé, egy hencser és két párna után egy ideig színüket sem akarom látni.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/28 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

6/361 – Reverencia

A RK hazatért két napra, mielőtt Amiens-be távozik holnap, úgyhogy tegnap este kellő reverenciával birtokba is vette a restaurált hencsert. Nyilván Pocistul, aki azonnal beragadt mellé, és úgy kísérgette egész este, mint egy kiskutya. Én ugyan általában nem mutogatom a csávót, de ezúttal úgy gondoltam, rosseb a személyiségi jogaiba, majd legfeljebb beperel, akkor pedig nem sütök neki több kenyeret.

Egyelőre még mindketten nagyon kulturáltan viselkednek, bár ma reggel már hallottam némi kaparászást a huzaton (Pocitól, természetesen). Az új huzatokat mindig ki kell próbálni, jól kaparhatók-e, ez alapszabály.

Mielőtt a RK megint elmegy világgá, még be kell vágódnunk szegény lestrapált Emesébe, és megjárni a hadak útját, vagyis hát a 11-es utat, mert itt ebben a faluban ahhoz is expedíció szervezése szükséges, ha az ember macskaalmot meg tejet óhajt beszerezni. Ennek örömére felhúztam az új cipőmet, mert még utoljára vettem magamnak egyet, mielőtt jövő héttől ismét beköszönt az egész esztendős “nem veszek semmit” statárium. Ez az elhatározás pár héttel ezelőtt még csak afféle halovány gondolatfutam volt, de mostanra teljesen biztos vagyok abban, hogy újra nekiugrom, mert annyi holmim van, mint a nyű, én meg gyenge és rút szibarita váz vagyok, aki még Egerben is vett magának egy csizmát augusztus közepén, és ha nem teszek szent fogadalmakat, semmi sem tart vissza attól, hogy utolérjem Imelda Marcost.

Most viszont a macskaalmot meg a tejet óhajtom utolérni, futok is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/27 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár

 

Eská 6/49 – “A második Maginot-vonal álcázása” hadművelet

Ha már gatyába ráztam a nyavalyás hencsert, ideje volt a környezetére is gondot fordítani kicsinyt. Csak emlékeztetőül: innen indultunk.

A hencser a Repülő Kutató úgynevezett dolgozószobájában, a második Maginot-vonal mögött helyezkedik el, amelynek fő gerincét két nyolcvan centi hosszú, száztizenkettő magas Billy polc képezi. Na most nincs az az univerzum, ahol a Billyk farostlemez hátulja bármennyire is vonzó látvány lenne, úgyhogy itt szinte mindig fityegett valami szövet vagy falvédő vagy efféle, de sose volt igazán rendesen rögzítve meg rádolgozva. Kellett volna hozzá hat óra, ami felszabadítható a melóra, egy becsületes darab tépőzár meg egy Béla. Ezenfelül kellett volna hozzá némi iniciatíva, például az, hogy nézzen ki valahogy az a nyavalyás hencser. Amíg a fenti állapotban volt, igazán nem akadt semmiféle ingerenciám arra, hogy a környezetét csinosítgassam.

Na de a hencsert áthúztam, végre úgy festett, mint egy valódi bútordarab, úgyhogy ideje volt a falvédőt is gatyába rázni. Nekem ugyan kábé háromszáz féle öletem lett volna, mit, hogyan és miként csináljak, de ezúttal a RK konkrét igénnyel érkezett, mégpedig hogy ezt a szőnyeget akarja oda falvédőnek, ezt egyedül.

(A képek nagy része most is kriminális lesz, a Maginot-vonalak mögött nemigen alkalmas jó fotókhoz a világítás, meg amúgy is az ottani melót nagyrészt villanyfényben végeztem. Úgyhogy a későbbiekben bármit is láttok, ez a fenti a szőnyeg természetes színe. Természetesen épp akkor lőttem róla egy fotót, amikor a macskaszőrt takarítottam le róla, mert már hetek óta összehajtogatva várta, hogy végre nekifussak, és Poci természetesen ezalatt ráhevert néhányszor. Tégy le valami szövetfélét egy vízszintes felületre, és Poci garantáltan ráheveredik. Nem, nem mondanám, hogy könnyű dolgom van, ahányszor ki akarok szabni valamit. Bármit.)

Lövésem sincs amúgy, miért ragaszkodik a RK ennyire ehhez a szőnyeghez, talán boldog agglegény-éveire emlékezteti (mind a huszonkettőre), meg arra az utazásra, amikor beszerezte Marokkóban vagy hol. Azt nem tudom, azelőtt vagy azután vette-e meg, hogy a sürgősségin kötött ki harci fosással és kiszáradással, de hát ha neki ez kedves emlék, lelke rajta. Én csak csendes morgolódással lepucoltam róla a macskaszőrt, aztán számolni kezdtem.

A szőnyeg vala 145×60 centi. A Billy polcok hencser fölötti része meg természetesen nem 145×60, hanem 160×75, vajon miért is nem vagyok meglepve. Jó, akkor nincs más megoldás, mint készíteni hozzá egy hátlapot, amire majd felvarrom a szőnyeget. Elő a szajréval!

Elővettem a szajrét. A szajréban nem volt 160×75 centis darab. Nix, nada, nyet.

Úgyhogy ekkor következett az, amikor én ugyan mindent meg tudok oldani, de sokat brünnyögök közben. Ez nagyjából így festett:

Poci hálistennek nem zavartatta magát, volt alatta vízszintes felület meg körülötte összeszőröznivalók, öröm, bódottá. Én meg eközben a maradék rozsdaszínű kord darabkáit vagdostam egyre nyűgösebben, mert ez volt az egyetlen egyszínű bútorszövet a házban, amiből ki tudok forgatni 160×75 centit, de ennél is vigyázni kell a szálirányra meg a bolyhosodás irányára meg ááááá.

Egy ponton így festett az izé (ez a hátulja):

Igen, az ágyon állok, miközben fotózom. Problem?

Végül sikerült addig toldoznom-foldoznom, amíg megfelelő méretű lett. Nédda:

Odagombostűztem a szőnyeget az alaphoz, és innen már ment minden, mint a karikacsapás, már legalábbis azt leszámítva, hogy Erik néha kétségbeesetten siránkozott, én meg nem tudtam mással biztatni, mint hogy nyugi, mindjárt befejezzük.

Rávarrtam a szőnyeget a háttérre, aztán a felső szélre felvarrattam a siránkozó Erikkel a tépőzár bolyhosabbik részét.

A komplett falvédő mindeközben ott van összegombolyítva a varrógép karja alatt, mert sajnos a géppel varrásban látens balkezes vagyok, és csak így tudok dolgozni. Úgyhogy minél nagyobb darabokkal dolgozom, annál inkább Laokónnak látszom meló közben. Ezúttal is így volt, de végül sikerült felvarrni az egész izét.

Na ezután jött a tépőzár másik, bogáncsos oldala, meg persze Béla.

A képen egyrészt az látható, hogyan rögzítettem fel a polc felső szélére a tépőzár bogáncsos felét, másrészt meg az, miért kellene egyszer tényleg kellő alapossággal rendberakni a könyveinket. A polcaink fele ilyesformán néz ki, egy könyvtáros sírva fakadna, ha látná, mik kerülnek nálunk egymás mellé.

Mindenesetre a falvédőt felapplikáltam a tépőzárra, úgyhogy ezen a ponton már csak a két oldalával kellett kezdenem valamit, amik vidáman lifegtek a semmibe. Ennélfogva előkotortam a további eszközöket.

Most miért, nálatok nincsenek kárpitosszögek kecskeméti bébiételes üvegecskékben? Tényleg nem? Cöcö.

Innen már leginkább szemmértékre dolgoztam, mert kezdett elegem lenni a melóból.

Na most mondhatnám ugyan, hogy ennyi volt, és többet nem nyúlok én itt ehhez a vacokhoz, de az első képen látható párnákra is kellene valami kulturált-forma huzat, úgyhogy az még hátra van. Ezzel együtt is, szerintem még sose nézett ki ez a zug ennyire civilizáltan.

Ismerve a Repülő Kutatót és több köbméter céduláját, nem is fog.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/26 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs

 

6/349 – Desszert

Mottó: “Life is short. Eat dessert first.”

Én ugyebár elmentem világgá, úgyhogy vasárnapig az Úr kezében vagyunk, pláne blogice, mert nem tudni, hol, mikor és milyen körülmények között tudok fotózkodni. Mára is csak egy ilyet kaptok, e.

Ma amúgy, mint ez a padlatból is látható, még nem hagytuk el teljesen a civilizációt, Egerben hédereztük át az iccakát, mielőtt belevetjük magunkat a kempingezés sűrűjébe. Mivel viszont ez a néhány nap a züllés ideje, vacsorára úgy gondoltuk, hogy kipróbáljuk “A legjobb vidéki étterem” toplista nyolcadik helyezettjét, a Macok Bisztrót. (Ők sem fizetnek nekem a reklámért, pedig, hajh, most már, hogy kipróbáltuk, lennének ötleteim, milyen természetbeni juttatásokkal tudnának szponzorálni.)

Mivel mi bátor kicsi vaddisznók vagyunk, a degusztációs menüre hajtottunk rá, ami úgy festett, hogy hat fogás, mind kisadag. A degusztációs menük fogásai gyakran hajlamosak olyannyira apró, “csak mutatóba, hogy legalább az ízéről fogalmat alkothass” adagokban érkezni, hogy lényegében nem többek, mint egy kis maszat egy nagy tányéron. Na itt nem. Ezek egészen figyelemreméltó kis adagocskák voltak, a menü végére úgy telezabáltuk magunkat, hogy hajaj. És olyan dolgok voltak a fogások között, mint például hideg kovászosuborka-krémleves kaporhabbal. Ó, nyamnyam.

A mellettünk lévő asztalnál egy igen ifjú pár üldögélt, előre foglalták a helyet maguknak, pedig nem is vacsorát kértek, csak egy-egy adag csokitortát. Én ezt egészen addig viccesnek találtam, amíg a degusztációs menü utolsó fogásaként meg nem érkezett a mi csokitortánk.

Gyerekek, én még sose ettem ilyen jó desszertet. Tényleg. Sose.

Most pedig, mint mondám, a továbbiakban az Úr kezében vagyunk, különös tekintettel arra, hogy a Repülő Kutató térképekkel is felszerelkezett, és ma valami karsztos fennsíkon akar végigmászatni. Ha túléltem, majd még jelentkezek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/15 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár

 

6/338 – Hyaluron

Itt ezeken a tájakon már elég sok válogatott módon csináltam hülyét magamból, úgyhogy valószínűleg ez is belefér. Amikor ezt az arcmaszkot ajándékba kaptam, meg kellett ígérnem, hogy majd készítek róla fotót használat közben, mink őtözködős bloggerek pedig rettenthetetlenek vagyunk és bármire képesek.

Szerintem örüljetek, hogy nem arról tettem fel fotót, amit szintén ajándékba kaptam valamikor, és használat közben direkte bugyogni meg habzani kezdett az arcomon.

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár

 

Eská 6/45 – Neszeszer

Az a tippem, ezúttal sincs szükség sok szövegre ahhoz, hogy elmagyarázzam, mit csináltam és hogyan. Ami a miből-t illeti: maradékmentés továbbra is: egy régi táskából kioperált cipzár, maradék kockás pamut, két szabálytalan alakú szövetdarab meg egy árva horgolt micsodácska, aminek eddig nem találtam helyet-célt-lakást. A macska viszont ezúttal csak képviseletileg van jelen. (Huh, mennyi szőrt kellett menet közben lepucolnom erről az izéről.)

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

Eská 6/44 – Repríz

Mivel az olvasóközönség nem kicsiny része inkább a B jelzetű bagolyot választotta az A jelzetű bagollyal szemben, én meg úgyis ott ültem fülig takonyban és csüdig fonalakban meg foncsikákban, gondoltam, ne érje szó a ház elejét, úgyhogy megcsináltam ezt is.

Bár nálam általában mindenből párna lesz (vagy esszé), ezeket én speciel képként képzeltem el, mármint úgy, hogy majd ott ülnek keretben falon. Azt még nem tudom, melyik falon, és kinek a lakásában, de errefelé ezek a dolgok úgyis ki szokták pörgetni előbb-utóbb a maguk sorsát, szóval egyelőre nem foglalkozom azzal, lesz-e gazdájuk. Hogyha nem kell senkinek, majd az ördög veszi meg, na bumm.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/02 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

Eská 6/43 – Képregény

Ha nem úgy ülnék itt, mint egy összecammantott slejmkupac, nagyon szépen és hosszan tudtam volna mesélni nektek arról, mit jelent nekem a no-waste, meg hogy milyen hálás vagyok Hosszú anutájának, aki kabátszabásból lehullott szövetdarabokat szokott küldeni nekem, meg hogy a macskák persze mindig odaülnek, ahol éppen a meló folyik. Meeséltem volna technikákról meg trükkökről meg dilemmákról, és persze arról az ezer okról is, amiért tutira nem fogok én ezekből a munkácskákból megélni még akkor sem, ha esetleg befuccsol a tudomány.

De mivel egy összecammantott slejmkupac vagyok, tessék, itt vannak a képek, rakjátok össze belőle magatoknak a többit.

Ha bárkinek bármi kérdése van, csak kajabáljon nyugodtan, azt még így kupacállapotomban is meghallom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/01 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs

 

Eská 6/42 – Egy-két-há…

Mint talán még emlékeztek erre, a vakációm elején több horgolókönyvet is kivettem a könyvtárból. Úgyhogy most ezt nyitottam ki, ni:

Találtam benne egy olyan nagyinégyzetet, ami “Patchwork négyzet” névre hallgat, én valamikor szívesen csináltam patchworkot, aztán abbahagytam, és most kicsikét megint viszket, hogy kipróbáljam, de előbb nézzük ezt a horgolós változatot, mit tud. Azt tudta, hogy van belőle kicsi meg nagyobb meg legnagyobb, és ezt összekombinálva nagyon szép cuccokat lehet kihozni. Hát lássuk. Nekiláttam végigpróbálgatni mindet, mint Aranyhaj a három medve tányérkáját-ágyacskáját, épp csak fordított sorrendben, mert én azért mégse mesehős vagyok.

Azt hiszem, nem nagyon kell bizonygatnom, hogy a legkisebbe kifejezetten beleszerettem, mert rögtön csináltam is belőle egy tucattal, csak úgy.

A sorrendben következőhöz kellett ugyan némi távsegítség a blogolvasóktól, mert életemben először hallottam olyat, hogy reliefpálca, de azért azt leszámítva szintén elboldogultam a dologgal.

És aztán jött a harmadik. Annak a mintarajza így festett, ni:

Két órán át küszködtem vele. El is jutottam a kilencedik sorig. Ott viszont szépen abbahagytam, egye meg a fene. Horgolni élvezetből akarok, nem frusztrációból. és amikor többet bontok, mint amennyit haladok, közben meg a fogam csikorgatom, az nem élvezet.

Úgyhogy most így állunk, és még egyelőre ugyan nagyon homályos elképzeléseim vannak, hogy ebből mit-hogyan-mihez, de majd csak kiderül. Nézzétek, milyen nyamnyam.

U. i.: a harmadik, legnagyobb patchwork-négyzetnek a könyv szerint így kellett volna kinéznie, la:

patchnégyzet5

Mint láthatjátok, a közepe majdnem ugyanaz, mint a közepes patchwork-négyzeté, és addig el is boldogultam vele, de a folytatásban olyan tragikusan összekutyulódott minden, hogy öröm volt nézni.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/26 hüvelyk ajándék, blabla, eská

 

Eská 6/39 – Filoméla szobája, megint

Ha már egy évvel ezelőtt is olvastátok a blogot, ebből már volt egy felvonás tavaly nyáron, de hát a zuniverzum nem úgy működik ám, hogy összerakunk egy csinos kis vendégszobát, aztán nem történik vele a továbbiakban semmi. Ebbe például szép lassan beszivárgott minden olyan holmi, amit éppen nem tudtam/akartam átmenetileg máshová tenni, aztán mi lett belőle, lomtár.

Nyilván ezt nem lehetett így hagyni, úgyhogy nekiestem.

Na attól lett ám szép minden.

Kábé a rendezések ezen pontján érzi úgy az ember, hogy ebből itt soha semmi nem fog kijönni, aztán alig két órával később már ez van, ni:

Ezen az oldalon nem történtek nagy változások, a lámpát vittem be csak az asztal mögé, hogy legyen esti rajzoláshoz is fény, meg az ablakba akasztottam fel egy lenge függönyt a szokásos eljárással (szemescsavarok, vékony farúd, függönyanyagba korc, erisszük).

Az igazán kemény parti a túloldalon zajlott le, nédda.

Igen, jól látjátok, bevittem a szobába egy fél nyírfát.

Még tavasszal mentettem meg az apósom által levágott szép nagy ágat,

aztán most gondosan levágtam róla a kiske gallyakat,

az ágat pedig beállítottam az éjjeliszekrény mögé.

Poci persze úgy gondolta, hogy én meg vagyok húzatva, és nem is igen tudtam mit mondani ez ellen.

Na de attól még beraktam oda, mint a huzat, aztán felbiggyesztgettem rá a madárkáimat.

Amire még felhívnám a figyelmet, az a kis képeslapgaléria a polc alatt, ami egyetlen szál szög vagy bármimás végleges rögzítés nélkül készült, és tíz perc alatt szétbontható, ha esetleg úgy adódik.

A polc alján lévő horgokra kötöttem rá szalagokkal azt a keskeny szegőlécet, amire kétoldalas ragasztószalggal rögzítettem kis színes dekor-facsipeszeket, és azokkal csíptettem fel az Inge Löök-képeslapgyűjteményem, ami már öt éve kérdezgette, hogy ugyan mikor kerül már végre valami megtisztelő helyre. Nos, most már ez is megvan.

(Inge Löök egy finnországi svéd művész, 2014-ben fedeztem fel magamnak Turkuban, vettem is tőle gyorsan egy péktucat képeslapot. Elragadó képeslapjai vannak két nagynéniről, akik nem és nem és nem akarnak felnőtt módjára viselkedni.)

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/18 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár

 

6/319 – Szemescsavar

Én ugyan most is úgy festek, mint egy bohóc, és alig az imént vettem ki a zsebemből két szemescsavart meg egy mérőszalagot, de a vendégszoba végre készen áll.

És továbbra is nagyon-nagyon szívesen lennék magunknál vendégkislány. Nyilván írok majd bejegyzést a komplett hóbelevancról, de tessék, még egy ilyet is elkövettem máma:

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/16 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár

 

Intermezzó – Kaftán ajiba 2.

Végre sikerült rávennem Fortuna Kezét (bár részemről inkább mondjunk mancsot), hogy kisorsolja a nyertest nekünk.

Persze beletelt egy időbe, amíg hajlandó volt észrevenni ebben a cérnával és szöszmővel teli világban, hogy neki itt most Feladata van,

és az ilyen komoly dolgokra rá is kell ám készülni,

viszont utána rögtön megszerzett egyet a papírgombóckák közül, és elszántan pofozni kezdte.

Nagyon elszántan. Nem is nagyon akarta ideadni.

“Eh, ilyen vagy. Nem baj, ott kint biztos van valami, amit tönkretehetek.”

Kérjük a kedves nyertest, jelentkezzen a kiadóba. 🙂

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/09 hüvelyk ajándék, eská, macs, nyár

 

6/302 – Ficnik

A tegnap este nagyjából az elvárható menetrendet követte: több-kevesebb késéssel bepotyogtunk a találkozónk helyszínére, menet közben konstatálva, hogy egyetlen szabad asztal sincs négy személyre* (ez később megoldódott). Megegyeztünk abban, hogy mindannyian dögfáradtak vagyunk, aztán alkoholizáltunk és kiborogattuk lelkeinket, amitől természetesen még fáradtabbak lettünk. Végre sikerült átadnom Kátyának a még hónapokkal ezelőtt ajándékba vett unikornisos világító tollat**, Hosszú meg elhozta az anutája által nekem küldött szövetficniket, egy egész nagy zacskóval. Én rögtön beledugtam a fejem a zacskóba, és elragadtatottan tipegni kezdtem a ficniken ujjaimmal, óóó, türkiz is van meg az a rozsdaszínű, amiből a múltkor csak egy icipici volt, de ez itt óóóóriási. (Négy tenyérnyi. Az a ficnik világában óóóóriási.) Kedves barátaim szerint épp úgy néztem ki mindeközben, mint Simon macskája.***

Hazafelé jövet az utolsó buszt kaptam el, és mikor felkepesztettem rá, megláttam egy pasast “Pálgium” feliratú pólóban, hümm, ezt mintha ismerném valahonnan. Istenbizony kellett vagy két másodperc ahhoz, hogy realizáljam, a Repülő Kutatót látom, aki tegnap úgyszintén társasági életet élt, akadémiai barátaival ivott és evett és siratták keserves sorsukat, szóval ugyanazt csinálta pepitában, mint én.

Ma persze azzal keltem, hogy a hajam fel van robbanva, és köhögök, és folyik az orrom, és nem akarok menni Ljubljanába. Ez nyilván némi magyarázatot igényel, úgyhogy nesztek.

A Repülő Kutató meg az ő utazó cirkusza (=a kutatócsoportja) vasárnap újabb turnéra indul (=konferenciázni), ezúttal Zágráb helyett Ljubljanába, de továbbra is Emesében.**** Na most amikor még a komplex vizsgára készülés hisztérikus állapotában voltam, megbeszéltem a Repülő Kutatóval, hogy ha ezt túlélem, én is felugrom a Kóbor Grimbuszra (=Emese) velük együtt, és elmegyek Ljubljanába professzorfeleségnek (=ott leszek, de nem csinálok semmit, és kizárólag turistáskodni fogok). Húsz éve voltam utoljára Ljubljanában, akkor is csak pár órára, és igazán én vagyok a környéken a legelvetemültebb kanapékrumpli, úgyhogy most már tényleg ki kéne mozdulnom valahová, ami nem Strigonium vagy Pex – nem hegyet mászni vagy triatlonozni vagy effélék, csak ülni valahol egy szép helyen, és nem csinálni semmi kötelezőt. Turistáskodni, no. Egyetlen dolgot nem kalkuláltunk bele dicső terveinkbe: azt, hogy mire eljön az indulás ideje, én leszek a környéken a legjobban ledarált barlangi morc, aki most tényleg csak feküdni akar az oldalán, mindehhez pedig maximum Pocit fésülgetni meg ficnik között ábrándozni. Különben is, már hónapok óta át kéne adnom egy hosszúlábú pipivel kipitykézett pólót, és elfogyott a mangó színű fonalam (Catania 0411), és már három órámban döglött meg az elem, a telefonomnak meg másfél hónapja törött a képernyője.***** Summa summárum, már tegnapelőtt óta azon nyafogok, hogy nem akarok menni sehová, mindenki más meg azon győzköd, hogy menjek.

Attól tartok, ezt hívják úgy, hogy first world problem.

* “Asztalt foglalni, csak az ment ki a fejünkből, persze.” “Meg hogy ma péntek van.” “Péntek van?” “Asszem, péntek van, nem? Vaszilisza, neked olyan igazi munkahelyed van, neked tudnod kéne.” “Dehogy tudom!” “Péntek kell hogy legyen, mert úgy emlékszem, Sanyiabagoly ma kiírta, hogy PrRRRééÉÉnntTTTeeeek.” “Aha. Akkor biztosan péntek van.”

** Ha van valami, amire büszke vagyok magamban, az a kiváló ízlés, amellyel drága és nélkülözhetetlen ajándékokat tudok válogatni a kínaibótban. Ez pl. 150 kemény forintokba fájt, és így fest.

*** Ő itt Simon macskája. (Miközben leellenőriztem a videót, Poci begaloppozott a Bűnök Barlangjába, és bőszen keresni kezdte A Másik Macskát, Akinek Ki Fogom Fakasztani A Bélit. Nagyon röhögtem.)

**** Emese szegénykém egyre varacskosabb és disznóólabb állapotban van, előbb-utóbb kénytelen leszek venni neki ajiba egy alapos takarítást valamelyik kocsimosóban.

***** Nyomógombos picike butatelefonnal mászkálni ebben a nagyképernyős okos világban még eladható azzal, hogy elvi okokból használok ilyet, de egy törött képernyős butatelefon már más. Az már igénytelenség.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/29 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár

 

Eská 6/31 – Kiegészítő grillezéshez

(Ideje visszaszállni a ringlispílre, mert olyan régen leestem róla, hogy már asse tudom, hogyan hozom össze az idei év ötvenkét eská-posztját.)

Ma László napja volt, apósom speciel László, és már hónapokkal ezelőtt tudtam, mit akarok varrni neki ajiba, de persze ma láttam neki, mert az én életem hektikája tényleg mindent felülmúlt ezen a tavaszon-nyáron, és csak most kezdem összeszedni magam belőle.

Szóval eztet kapta, ni:

Ha nem ismernétek fel a képen, ez kérem egy kötény. A helyzet már tarthatatlan volt, a családi grillezéseken apósom általában fodros-virágos női kötényeket viselt meg kényszeredett arckifejezést hozzájuk. Na hát most varrtam neki egy strapabíró, férfias, praktikus grillezőkötényt.

Azért a móka kedvéért persze ilyen csajos kis csomagba összegöngyölítve nyújtottam át neki, szépen felmasnizva.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/06/27 hüvelyk ajándék, eská, nyár

 

Intermezzó – Kaftán ajiba, csak neked!

Az ígéret szép szó. Én például azt ígértem meg igen szép szavakkal (úgy emlékszem, olyan is volt benne, hogy “rohadt”), hogy ha átmegyek ezen a (szép szó) komplex vizsgán, kisorsolok itten az olvasók között egy kiváló, baltával ácsolt kaftánt, mint amilyet magamnak ütöttem össze a múltkorában. Nos, hétfőn átmentem a vizsgán, azóta meg csak naplopok és istentelenkedem (ne tessék rosszra gondolni, ez egy parafrázis a János Vitézből), úgyhogy rajta.

A művelet, legalábbis a jelentkezőknek, roppant eccerű: az alábbiakban látható az a háromféle anyag, amelyek közül valamelyikből majd megvarrom a cuccot. Nevezni kommentben kéretik, annak az anyagnak a sorszámával, amelyből baltával ácsolt kaftánt szeretnétek. Az “aki bújt, aki nem” július 3-áig tart, azután tudom ugyanis megvarrni a holmit. A sorsolást valószínűleg Poci fogja végezni, ha hajlandó ebben a dögmelegben közreműködni. Itt se tessék nagy extrákra gondolni: a jelentkezők neveit ráírom egy-egy cetlire, abból papírgombóckákat csinálok, aztán leszórom azokat Nagyseggű Maruszja elé, és az nyer, akinek a nevét elsőként végig akarja pofozni a lakáson. (Ez most nem hangzott olyan jól, mint szerettem volna, de értitek az idéát. Ilyet amúgy már csináltunk sorsoláskor, igaz viszont, hogy akkor nem volt hetven fok. Azt a macskák sem viselik jól, ez például folyton csak hever és pislog, az fogyasztja a legkevesebb energiát.)

Tehát: aki nevezni szeretne, annak itt vannak az alábbi anyagok, tessék választani. További részleteket majd a nyertessel egyeztetek, pl. hogy milyen hosszú meg széles legyen az izé.

1. Ezt az anyagot már ismeritek, ebből anno Filomélának lett egy ruhácska.

2. Ezt is ismeritek, ebből egy átlapolós szoknyát varrtam magamnak.

3. Ez eddig még nem lépett fel errefelé, egy szép nyári merénylethez tartogattam. Nyár van, merényletidő, uccuneki.

Mind a három anyag trikotázs, vagyis pólóanyag (ezt a “szabásmintát” nem érdemes másból megcsinálni), meglehetős pamuttartalommal rendelkeznek, de csak a kisvirágos tiszta pamut, a többiben van műszál is. Ja, és még valami: Pocit ismerve tuti, hogy, bármit is tennék ennek megakadályozására, lesz majd a kész darabon macskaszőr is. Úgyhogy ha macskaallergiás a nyertes, egybül mosással kezdheti birtokba venni a szép új kaftánját…

 
19 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/27 hüvelyk ajándék, eská, nyár

 

6/285 – Puttony

A helyzet csak romlik és romlik, tegnap már kétszer zuhanyoztam, ma talán háromszor is fogok, a fürdőszobai komódból előbányásztam a legrohadtabb hőségekre fenntartott málna-borsmenta tusfürdőt meg az uborkás testápoló zselét, és (legalább a második zuhanyzásig) két négyzetméternyi reciklált száriselyemben próbálom elketyegtetni a napomat.

Mostanra már mindegyik tétel tökegyformának látszik, az olvasnivaló szakirodalom meg rohadtul borúlátónak, és ha ezt nem hagyja abba, fogalmam sincs, hogyan fogom majd meggyőzően elmagyarázni a diákjaimnak ősszel, hogy az intézményes nevelés/oktatás igenis hasznos, és ne adják fel, és dolgozzanak. Hé, ebben a pillanatban én magam is leginkább hagynám az egészet a pitlibe, és elvonulnék valahová a ködös északra egy puttony fonallal, mintsem hogy a pedagógiával foglalkozzam.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/06/12 hüvelyk ajándék, nyár

 

6/275 – Bagoj

Amióta ezt a blogot írom, ilyet még nem köpött a zuniverzum, ennélfogva bele is telt egy időbe, amíg leesett, de okos kislány vagyok én, két nap se kellett ahhoz, hogy felfogjam: a május 31-i vizsgákkal én lényegében befejeztem tanári tevékenységemet erre az évre. (Jó, még van hátra három államvizsga-nap, de az államvizsga csoportmeló, szétoszlik a résztvevőkön a terhelés, úgyhogy az mégiscsak más kicsit.) A “minden tárgyból három vizsgaidőpont” közül még sose vettem ennyire előre az első kettőt, ezeken pedig minden vizsgáztatandó megjelent, mindenki át is ment, innentű senkinek semmi dolga. Mindez azt jelenti, hogy ha nem vettem volna nyakamba a második doktorit, én már tegnap óta vakációzhatnék. (Vö. “Ej, ha ezt az én galambocskám, Galuska Galagonyovics megérhette volna…” “De nem érte meg, dadus!”)

Hogy a pozitívumokat nézzük, mostantól minden energiámat a komplex vizsgára készülésnek szentelhetem, hogy pedig a negatívumokat: marhára nehemakaharohohohom. Nagyon csúful le vagyok robbanva, kéremszépen, nekem most egy hét önfeledt matatásra lenne szükségem, nem pedig vaskos könyvekre a magyar pedagógia 19-20. századi problématörténetéről. Ma reggel olyan hajjal ébredtem, amilyet csak Dr. Seuss könyvek illusztrációin látni, és ezt a hajat ugyan meg lehet mosni meg szárítani ilyen esetekben, azt a katyvaszt viszont, ami a fejemben bévül van, na azt leginkább pihentetéssel lehetne semlegesíteni.

Akkor most ehhez a sok bölcsességhez nesztek bagoly is, engem nem érdemes most nézegetni.

Pallasz Athéné szent madarát az MTA-tüntetés egyik igen ifjú résztvevőjének csináltam, de egyúttal valószínűleg a képviseletemet is ő fogja ellátni. Én ugyanis lehet, hogy perceken belül elalszom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/06/02 hüvelyk ajándék, eská, nyár

 

Szaporulat a szekrényben 9. – LTF

Mámegin cipőket vettem magamnak jutiba, és mivel végre leadtam a lényegében-tézisfüzetet, amiért megjutalmaztam magam, akár meg is nézhettem ezeket a cipőket, azkik persze jóval hamarabb megjöttek, mint hogy én befejeztem és elküldtem volna a leadandót, amit hívjunk ezentúl LTF-nek, úgy is mint LényegébenTézisFüzet. (Vagy, figyelembe véve mindazt a káromkodást, nyivákolást, picsogást és átkozódást, amit megírás közben levágtam, akár úgy is mint Lovak Túrós F… f… fuszeklije. Na.)

Igen, jól értettétek: mivel direkt a leadásért vettem magamnak jutiba cipőket, addig nem nézhettem meg azokat, amíg nem adtam le a fuszeklit. És mivel a LTF felőrölte az időm és energiám minden apró morzsáját, arra sem nagyon volt lehetőség, hogy megbizonyosodjak arról, tényleg ki kell-e hajintanom azokat a cipőket, azkik helyett bejönnek a juticipők. A kihajítandó cipők ugyanis ahhoz nem állnak elég jól, hogy átpasszoljam őket valaki másnak, de nem biztos, hogy eléggé rosszul állnak ahhoz, hogy egyből kidobjam őket. Magyarán, ezekre még vár egy alapos mosás és azutáni helyzetfelmérés, szóval még az sem biztos, hogy ki lesznek dobva. (Nem, nem állítanám, hogy túl egyszerűen szoktam megoldani a dolgokat.)

Mindenesetre itt vannak teljes koszos és lehordott feketeségükben, voálá.

A juticipők viszont frisszek és capkodószak, mint fickándozós aranyhalak.

Itt ebben a vircsaftban már volt minden, de aranycipő még nem. Na most már az is van, és csak a nyár hiányzik hozzá, hogy felvehessem.

Gondolom, előbb-utóbb az is lesz. Majd. Valamikor. És egy kis szerencsével meg is érem, bár ebben most nem vagyok hundertprocent biztos.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/05/31 hüvelyk ajándék, nyár, tavasz, turkálgat