RSS

ajándék kategória bejegyzései

10/16 – Ringlispíl

Mondanám, hogy micsoda hét volt ez, te jó ég, de hát még nincs vége. Ma ugyan nem tanítok, de holnap megint hajnalban kezd dalolni Till Lindemann. (Akinek Rammstein az ébresztőhangja, az rögtön a megfelelő hangulatban kezdi a napot. Uáá, ide nekem egy csavarkulcsot meg egy dobszerkót meg egy acetilén hegesztőfáklyát, hadd gyújtom fel a világot, hogy aztán ugrálhassak a romjain. Na jó, nem mindig ennyire fickós az eredmény, de már tizenéve erre ébredek, és eddig bejött, legalábbis még sose késtem el elalvás miatt sehonnan.) Pusztán a móka kedvéért persze ma négykor már felébredtem, bajngg. Tegnap is négykor ébredtem, szóval némi gyanakvással figyelem magam, ez egy új trend kezdete-é. Minden ősz újabb kupac hülyeséggel és marhasággal indul, oszt miért ne lenne ez is valami olyan új elem a dilihalomban, ami ugyan senkinek se hiányzik, de ott van, és nem tudjuk elcipelni a szemetesig.

No de legalább a hajnalokat teljes pompájukban szemlélhetem fogmosás közben.

Most még. Pár hét múlva már heti többször is szurokban indulok és/vagy szurokban érek haza.

Ma, mint mondám, itthoncsücsü napom van, és ennek keretein belül tanulmányt kéne írnom, de nehehehem van kedvem. Attól az a tanulmány persze megíródik valahogyan, de egy kicsit elegem van éppen a szövegalapú ringlispílből, kösziszépen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/16 hüvelyk ajándék, otthoncsücsü, ősz

 

10/14 – Szerda, kávészünet

Ez van.

Rosszabb is lehetne. Pl. ha nem volna nálam esernyő.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/14 hüvelyk ajándék, ősz

 

10/11 – Kusza

Újabb extrán finomvegyes fotógyűjtemény Fapipától: macskák csúcshódítás és elszánt alvás közepette, hamis shakshuka és teljesen igazi omladozó Esztergom, szeptemberi reggelek meg naplementék, majdnem kilencven deka Wawel csoki és egy komplett kézimunkaműhely szatyrokban. Szóval, csak a szokásos. Ah, te gyönyörű, kusza élet.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/11 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, vasárnap

 

Intermezzó – Hasznom a világban

Kicsit úgy vagyok most ezzel, mint a szülő, akit amikor ránéz okosra, ügyesre és jólelkűre cseperedett utódaira, büszke boldogság tölt el, de közben azon morfondírozik, vajon mennyire az ő érdeme volt mindez – talán csak azzal tette a legtöbb jót, hogy nem akadályozta meg őket a fejlődésükben.

A tegnapi nap előtt egyetlen hallgatóm készített valaha is ujjbábot, a nap végére meg ezek a csudaságok sikerültek ki a kezük alól, és én tényleg nem tudom, mekkora szerepem volt ebben.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/10 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, ősz

 

Intermezzó – Zenea zélet, 2022-es kiadás

Nyilván idén is végigcsináltam a rituálét, naná hogy.

Lássuk csak.

Meg ez:

És még ez:

Hát, ha ezt a jövőre nézve ómenként kezeljük, továbbra is érdekes idők jönnek. Bár az még mindig igaz, hogy én válogatom össze a zenegépeckém hanganyagát, úgyhogy ki mást hibáztathatnék, mint magamat.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/10 hüvelyk ajándék, himmihummi, ősz

 

10/9 – Elsőőő

Mármint az első tancsinap a félévben, és rögtön 5ször 45 perc. A mai áldozatok, levelezős gyivákok, már ismernek engem, mint a rossz pénzt (túlnyomórészt harmadévesek, mutatóba pár másodévessel), úgyhogy szemük sem fog rebbenni a kantáros ruhámtól, jajsárga tornacipőmtől és felemás zoknijaimtól.

Ma amúgy sem én leszek a szenzáció, hanem ez:

Ó, elfelejtettem mondani: a mai első tancsinap Bábkészítés. 5ször 45 perc Bábkészítés. Mit vettem én a nyakamba, te jó ég, és hol volt az én normális eszem. És hogyan fogom mindezt elhurcolni Esztergomba? (Simán. Van szatyrom épp elég.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/09 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, ősz

 

Eská 10/1 – Almák minden mennyiségben

Mint már elnyafogtam, ma du. gyermekpesztrálási feladatokat kellett ellátnom egy rendezvényen, ahol a fenntarthatóság volt a téma. Hadd lövöm le előre a poént: egyetlen gyerek sem jelent meg, úgyhogy én csendesen báloztam ülve, mint Prücsök nevű ifjúkori példaképem, épp csak én ezt egy sörpadon tettem, és közben színezőket gyártottam, csak úgy.

Ennélfogva viszont, mivel annyi enerzsiát feccöltem a felkészülésbe, most ide teszem fel a gyermekcséket mulattatni kitalált-legyártott cuccokat, mert lenni nekem fejemben kreatív zsizsik, és ha egy ilyen izére felkérnek, nyilván saját tervezésű bármikkel készülök, ezen belül is tematikus bármikkel.

A tematikus bármim ezúttal az alma volt, itt van az ősz, almaszezon, egyél hazait, védd a fákat, egyél hódot, ja nem ide. Ennek szellemében gyártottam egy társasjátékot, nü:

Az alap egy ikeás bútordoboz kartonja (mert én nem dobok ki semmiccse), a zöld és vajszín festék bútorfestés után maradt a szivacshengerkékben, a piros bádogalma meg egy valamikori ikeás téli mécsest tartott magában. Most viszont ez került bele:

A kerek whateverek gondosan kimosott kecskekefir-kupakok, rájuk ragasztva pedig szintén ikeás matricák láthatók. A szelektív szemétkukákhoz adják ezeket, de mi nem használtuk fel, mert úgyis tudjuk, mit mibe akarunk dobni, látogatóba meg úgyse jön senki, és ha mégis, legfeljebb megkérdezi, mibe mit hanyigáljon. Úgyhogy elraktam őket, a szokásos jeligére (egyszer kelljen, s jó, ha van).

A játék eccerű, mint a pof: alulról elindulsz kosaraddal az úton, hazáig tele kell szedegetned. Ahányat dobsz a dobókockával (egykockás játék, a többi három csak biztonsági okokból van ott), annyit léphetsz előre a bábuddal (=kupakoddal). Ha az úton almát találsz, előre ugorhatsz (lásd nyíl), ha egeret, akkor meg hátra (szintén lásd nyíl). Nyilván minél egyszerűbb egy játék, annál jobban lehet variálni, nekem például már vannak a fejemben mindenféle tornagyakorlatok, amiket be lehet iktatni, hogy ne csak a popójukat aszalják a gyerekek játék közben. Még egy olyan is van a fejemben, hogy amikor az egeres kockára lép valaki, akkor visítani kell egyet mindenkinek. Esetleg cincogni, ha nem akarunk nagy hangzavart.

Popóaszaláshoz színezőkkel készültem,

és ezek is ízlés szerint nehezíthetők a delikvens igényeinek és képességeinek megfelelően, mert ha nagyon kicsi vagy, akkor ott vannak a vastag filccel kijelölt felületek, ha meg nagyobb, akkor a vékonyabb tusvonalak által adott kisebb blokkok.

És most kéletik lajongani, most azonnal, mert hanem nem mutatom majd meg azokat a vadiúj színezőket, amiket ma gyártottam csendesen bálozván a sörpadon.

(Arra gondoltam, hogy az itt látható színezőket elérhetővé-letölthetővé teszem a blogon, de technikailag totál reménytelen vagyok, úgyhogy ezúton érdeklődnék, hogyan szokták eztet, pdf-ben vagy jpg-ben, és nektek, akik esetleg letöltenétek, hogyan smakkolna jobban.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/03 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, ősz

 

9/363 – Pluszmínusz

Nahát, ez is eljött megint, itt az aktuális blogév utolsó napja. Feltehetőleg épp mindannyian lerágjátok a lábatok izgalmatokban, milyen csinnadrattával ünneplem meg.

A válasz igen egyszerű: az égegyadta világon semmilyennel. De tényleg. Nem lesz évértékelés, hogyan-folytassuk-tovább közvéleménykutatás, nagy vetítettképes összefoglaló az évről vagy a hónapról, de még azt sem ajánlom fel kegyesen, hogy a nagy nap tiszteletére kérdezhettek tőlem, amit akartok. (Leginkább amúgy azért nem, mert eddig is kérdezhettetek tőlem bármit, viszont mivel a jelek szerint beszélek magamról épp eleget, nem volt ezügyben nagy tolongás, és most is miért lenne.) Holnap a bejegyzés címében a / előtt egy tízes lesz, a / után meg egyes, és… és… és ennyi.

Viszont ha már a számoknál tartunk… Mókuskáim, én elvesztettem valahol menet közben ebből az évből két napot. Már a tavaly is elvesztettem valahol menet közben egyet, de ez most már a duplája. (Miközben a wp minden nap vidoran gratulálgat azért, hogy milyen szorgalmasan posztolok, csak így tovább, hajráMarinéni! A maival együtt már 744. napja zsinórban, hogy minden nap volt itt bejegyzés. Az több mint két év. És én így is elvesztettem valahol összesen három napot. Bizarr.) Na most én nem vagyok valami jó matematikából, de ha ez egy sorozat kezdete, akkor érdeklődve várom, mi lesz a tizedik blogévben, például hogy három napot vesztek-e el (lehetséges lineáris növekedés), esetleg négyet (lehetséges exponenciális növekedés, melynek esetében további tíz éven belül egyszerűen elfogy a blogom). Mellesleg, ha már a statisztikában turkásztam, ránéztem most arra is, összesen hány bejegyzést produkáltam eddig. 3942. Az egy eléggé szédítő szám.

Mit mondhatnék még: köszi az eddigi figyelmet, köszi a jövőbeni figyelmet. Folytatjuk, de most még azt sem tudom egyelőre megmondani, hogy lesz-e adventi dekkolás vagy jólesőjanuár, hányszor megyek turkálóba, és veszek-e cipőket (bár valószínűleg egy ideig nem, van épp elég). Az eská-posztokkal kapcsolatos számszaki terveket is elengedem, lesz, amennyi lesz, osztjólesz.

Szóval, ezúttal csak ketyegünk bele a világba, minden extra terv nélkül, esetlegesen, mint maga a zélet meg a reggeli kilátás a Bűnök Barlangja futonjáról.

Makkák, tarkabarkák meg dzsuva. Ennél többet-szebbet-jobbat nem tudok ígérni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/31 hüvelyk ajándék, újracucc, blabla, eská, macs, megaszondom

 

9/362 – Értelem és érzelem

Jól nézzétek meg most a fejemet, mert sose két hónap múlva látjátok újra ilyen állapotban. Fél tízre fodrászhoz megyek, juhé.

Az “utána” az, ami még kérdéses, mert elsejéig szabadságot adtam magamnak a munkahelyi izémizékből (leszámítva néhány levelet, amit még el kell lőnöm ilyen-olyan irányokba), és az értelmes feladat ennek a gatyába rázása lenne,

viszont sokkal nagyobb vonzalmat érzek aziránt, hogy beizzítsam Eriket, és belefeküdjek egynémely anyagokba.

Merthogy én, rút szibarita váz, megint szereztem egy kis homokot a Szaharába.

Igaz, terveim szerint ezzel be is fejeztem az idei naptári évre. Van itthon minden, csak győzzem feldolgozni.

Na szóval még nem tudom, milyen irányba fogok elfittyenni, amikor hazaérek a szépészetről, de tulajdonképpen, ha jól meggondoljuk, Jane Austennél is boldog lett a regény végére mind a két nőszemély, úgyhogy talán valójában nincs olyan, hogy egyetlen üdvözítő megoldás.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

9/360 – Utsó

Újabb, ezévi utolsó galériánk Fapipától, mivel vasárnap van. (Így első pillantásra a többiről is lenne mit magyaráznom, de egy kép egészen biztos, hogy kifejtést igényel: az a fekete izé a zöld vágódeszkán egy különösen méretes, szárított fafülgomba. Mielőtt beáztattam, még kezelhető mennyiségűnek tűnt.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/28 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, nyár

 

Eská 9/46 – Fiókgombok, reciklálva

Hát kérem, ez mindenekelőtt nem egy végleges bizonyítvány, csak egy ideiglenes lenyomat, de mielőtt esetleg szétdúlom az egészet, hadd mutatom be, bár ez sem igazán friss fejlemény.

Térjünk csak vissza egy kicsit a sarokba állított gardróbszekrény-középhez, oké? Miután ott volt nekem a teljesen csupasz oldala, ami üresen (és meglehetősen romosan) ásítozott, előbb lefestettem, aztán rászögeztem egy szintén lefestett farostlemez-darabot, ami valamilyen csomagolásból származott, és direkt erre a célra méretre fűrészeltem. Aztán előre megfontolt szándékkal felfúrtam rá ezeket, ni.

A poént már lelőttem, hogy ezek itt fiókgombok. És honnan voltak nekem, na honnan? Hát innen:

Mégsem hagyhattam a Haugákat úgy, ahogy azt az Ikeában kitalálták, hová vezetne az. Úgyhogy megspóroltam ezzel egy csomó reciklálható fiókgombot, és most ilyen hasznosításban léteznek nálam azon a szekrényfalon (baloldalon a keretben én vagyok, majdnem huszonkilenc évvel ezelőtt, és éppen nem különösképpen jó állapotban):

A móka kedvéért persze már jól látható, hogy valamikor a blogévek alatt a kelleténél több, túlnyomórészt turkálós bizsunyakláncot gyűjtöttem fel. Nem nagyon férnek már ott drágaszágaim. Ebből vagy szanálás lesz, vagy valami új ötlet…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/27 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, turkálgat

 

9/353 – Kukurikú

Helló, vasárnap. A szomszédban* másfél órája rikoltozik a kakas, és már a macskák is megkapták az első reggelijüket, úgyhogy akár blogolhatok is.

Lehet, hogy ma lemegyek a zsibire, és ha igen, akkor még írhatok arról is, de ez még a jövő zenéje.

* Azoknál, akiknek a kertjéből kábé nyolcszáz évvel ezelőtt átköszönt az ott kolbászoló helyszínelő rendőr a mi kertünkben kolbászoló helyszínelő rendőrnek, hogy “Hellóóó, hát ti is itt vagytok? Te, lehet, hogy ez ugyanaz a betörő volt?”. Ebben a pillanatban két dolgot értettem meg halálos pontossággal: a) ennek a településnek a térinformatikai rendszere egy összecammantott szarkupac; b) ezek a jagellók tutira nem fogják elkapni a betörőinket.

Jelzem, egyszer elkezdtem írni egy krimit, amiben bürgüncfalvi rendőrök balfaszkodtak, kábé egynegyedéig jutottam, aztán közbejött a zélet, úgyhogy valószínűleg sose jutok majd a végére, de ez nem is baj, mert minden megvan már a fejemben az utolsó jelenettel bezárólag, módszerek, alibik, nyomok, jelek, félrevezetések és konfliktusok, csak az indíték nem, és valamiért nem fűlik fogam ahhoz, hogy az indíték-nélküli-gyilkosság-amit-csak-azért-követ-el-egy-nagyon-okos-cihopata-hogy-ebből-lehessen-egy-krimi útra tévedjek.

 

9/352 – Párakapu

Úgy vártuk már az esőt, mint a messiást, de arról nem volt szó, hogy eső címén egy monstre párakapu kerül a fejünk fölé. Talán még annál is pocsékabbul vagyunk/vagyok, mint a száraz hőség idején. (Azért a többesszám, mert a RK sincs a topon, éjjel mindannyian zűrösen és hülyeálmokkal aludtunk, egy villám akkora durrpgással csapott le, hogy majdnem bepisilt az egész banda, Poci meg pláne ma már kétszer hányt. Igaz, utána mindig odament a tálkájához, és nézett rám, hogy esetleg adhatnék erre való tekintettel egy harmadik reggelit vagy mittomén.)

Mindenesetre a kertben a zöldek legalább úgy néznek ki, mint akik/amik örülnek. Egy kicsit.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/20 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 9/42 – Kenyér

Gusztushúsz sok más minden mellett az új kenyér ünnepe is, ezt pedig nyilván meg kell ünnepelni, bár ha kenyérsütésről van szó, azt átlagban másfél hetente megteszem. Úgyhogy merő kíváncsiságból megnéztem, hány sütési produktum jutott fel ide az elmúlt blogévben.

Nos.

És íme, a mai:

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/20 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, nyár

 

Eská 9/40 – Mágnestallérok

Hogy is szoktam mondani? Itt semmi sem megy kárba, legfeljebb veszendőbe. Itt van például az a rengeteg hímzett tallér, amit csak úgy csináltam, és időnként táskákra meg kabátokra applikálom őket, meg itt van az a maréknyi mágneskorong, amit még a ferrofóliával együtt rendeltem meg tavaly decemberben. Ó, és ott van a jó öreg Technokol Rapid is.

Csak arra kell vigyázni, hogy a megfelelő polaritású oldalra ragassza fel a tallérokat az ember,

és néhány óra száradás után már ilyen pofás kis hűtőszekrényajtóm lett:

(A tallérokon túli készletben a cicamágneseket anutámtól kaptam ajándékba, a Reich Károly meseillusztrációsokat meg könyvesboltban vettem valamikor régen. A fej saláta, hát az csak úgy lett valahonnan.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/18 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

9/350 – hwæt

Máma egy igen kevéssé előnyös oldalamat láthatjátok, lengetőhájacskák meg nagy kövér fehér hátak bemutatásával, de elsősorban arra voltam kíváncsi a fotó készítésekor, mennyit fakult nyolc év alatt a tetoválásom.

Sokat. Jó, végül is én akartam a hátam közepére, nem teljesen ok nélkül.

Emberinek nevezhető őtözékben azért vagyok, mert ha a Repülő Kutató felvakarodik édes álmából, megejtjük heti bevásárlásunkat, mielőtt a gusztushúsz hisztériájának rohama elkezdődik. Én speciel az OBIba is be akarok menni, oda pedig kötelező valami virágmintás, fodros és masnis, mert továbbra is perverz örömet találok abban, amikor a RK-t kérdezgetik, konkrétan mit keres, ő meg bocsánatkérően mutogat a hóka középkorú pillangóra, aki éppen a kampók és fogantyúk között röpköd.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/18 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár

 

Intermezzó – Bor, mámor, Bénye, 2022.

Ilyen volt.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/15 hüvelyk ajándék, galéria, nyár

 

9/310 – Csiga

Ezt most tekintsük úgy, mint mai napomat en bloc: kakaós csigát zabálgatok az ágyacskámon pizsiszerű ruhában, közben meg szemrehányóan merednek rám a már két hete kimosott és összehajtogatott, de azóta sem elrakott ruhák.

Tudom, hogy lesz ez még így se, azért akarom kiélvezni, amíg ez van.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/07/09 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

9/308 – Danaida

Az új kanapé egy napot se bírt ki anélkül, hogy a szőrös terroristák ne kezdjék szétszedni, úgyhogy tegnap estére rettenetesen búnak engedtem a fejem, és prédikációt tartottam családtagjaimnak arról, hogy itt senki le sem szarja az én törekvéseimet. A prédikációt szintúgy le sem szarták, Maci például a közepén hanyattvágta magát a futonon, és hasisimit kérincsélt.

Tudom, hogy ez így leírva vicces meg minden, de akkor is elkeserítő, hogy az egész élet arról szól, likas vederrel merjük a vizet, hogy megtöltsünk vele egy feneketlen lavórt, mint valami danaida*, és még akkor is, amikor kizárjuk a külvilágot, a belvilágban máris jön egy szőrös geci négydekás aggyal, hogy szétkapja az extra kopásálló (100000 martindale), speciálisan folttaszító anyagot, métere 5500 forint. És már egyetlen nap alatt sikerül neki, bmeg!

Úgyhogy az éccaka varrtam magamnak egy ruhát,

ráadásul egy olyan anyagból, amit még a szopornyica alatt rendeltem magamnak zum Trotz, és azóta tologatom. A rohadt életbe, igenis megérdemlem, hogy buggyruhákra pazéroljam el a drága anyagaimat, és hogy magamnak varrjak, ne ennek a három hálátlan semmirekellőnek.** (Megjegyzem mellesleg, félszemmel rákancsalítottam az internetes szövetboltok kínálatára. Az a fél szem rögtön tikkelni kezdett. Igen jó úton tartunk afelé, hogy az otthon varrogatás az unatkozó milliomosfeleségek hobbija legyen, vagy már talán oda is értünk.)

Na persze amikor a dögök éppen nem cincálják a kanapét, tagadhatatlanul jól festenek rajta,

de ez nem teszi semmissé az én keserveimet, pfühp.

Lehet, hogy megyek, és bánatomban rendelek magamnak anyagokat, mint az unatkozó milliomosfeleségek.

* Egyszer írtam amúgy egy verset a danaidákról, amelyben épp a Tartarosz kocsmájában voltak pincérlányok, és szünet nélkül veszekedtek egymással. Ez (vagy valami efféle) a realitás, feleim.

** A Repülő Kutatóról sincsen sokkal jobb véleményem, mint a macskákról, bár ő legalább nem fekszik hanyatt a szőnyegen, hogy húsz körömmel cincálja a kanapéhuzatot.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/07/06 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

9/június

Újabb galéria, rutyutyu.

Volt itt minden, mint a búcsúban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/06/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, nyár, projekt