RSS

ajándék kategória bejegyzései

Intermezzó – Ó, ha rózsabimbó lehetnék…

… akkor nem lennék ilyen nagy otromba, és fel tudtam volna venni ezt a ruhát. Már úgy értem, most. Valószínűleg utoljára huszonöt évvel ezelőtt fértem volna bele ugyanis.

Otthagyni viszont, na ne vicceljetek. Nédda, milyen nyamnyam.

Úgyhogy természetesen hazahoztam, most pedig azon töröm a fejem, vajon a húgom hajlandó lenne-e felvenni. Ha nem, valószínűleg megvárom, amíg Filoméla belenő.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/10 hüvelyk ajándék, turkálgat

 

Eská 6/8 – Zsebróka

Ma a barátnőimmel lesz találkozóm, és mivel ajándékszórogatás is van programon (pusztán csak úgy, különösebb ok nélkül), megérdeklődtem, milyen színű pipit szeretnének. Nos, mint kiderült, sokkal inkább szeretnének zsebrókát – persze én követtem el a hibát, amikor megmutattam, hogy ez milyen jópofa.

Hát rendben, lássunk hozzá. Áttanulmányoztam a receptet. Vettem fonalakat. Számolgattam. Horgoltam. Számolgattam. Visszabontottam. Horgoltam. Számolgattam. Visszabontottam. Újraszámoltam. Öt szem előre, kettő vissza, bűvészkedés a hátul vezetett fonallal, visszaváltás, számolgatás, bontás, horgolás, számolgatás, káromkodás, öt szem, négy szem, arohadtnyavalyába.

Eddig jutottam el vele.

És akkor feladtam.

Ha nekem frusztrációra van szükségem, akkor elég, ha belenézek a hírekbe, vagy végiggondolom a tudományos és szépírói pályafutásomat, műfordítói tevékenységem nyomorúságairól nem is beszélve. A hobbijaim legyenek szórakoztatóak és megnyugtatóak, és ne kelljen állandóan szabályokkal meg előírásokkal pöcsölnöm. Ha zsebróka kell, zsebróka lesz, de horgoljon zsebrókát az, akinek hat anyja van, én nem fogok.

Úgyhogy eldöntöttem, én varrni fogom a zsebrókát, csakazértis. A folytatásban úgy vélem, egy kép többet ér száz szónál, nesztek:

Eddig jutottam el tegnap este. Ma elővettem a további anyagokat, aztán a tegnapi nap tanulságait is figyelembe véve nekiláttam a sorozatgyártásnak.

Az arcikákat továbbra is szándékoltan ferdére szabtam, de egy picivel kisebbre, mint maga a test, az orrok-szájak-szemek pozicionálásakor különböző verziókat próbáltam ki, a lábkarmokat meg ezúttal úgy gondoltam, hagyom a fenébe.

Íme, ilyenek lettek a zsebrókák, ki is helyeztem őket fotózáshoz a szép foszladozó természetbe.

Nagyon remélem, hogy tetszeni fog, mert ha nem, a továbbiakban in aeternum csokikat kapnak ajándékba, nem kézimunkát. Ezt pedig veheti mindenki fenyegetésnek. 😉

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/01 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

Intermezzó – Josefshof am Rathaus

A hotel, amiben lakunk, azt állítja magáról, hogy “Kaiserliches Flair und Wiener Herzlichkeit”, és én ugyan nem tudom, második Jóska, akit kalapos királynak is neveztek, ilyenformán képzelte volna-e a Kaiserliches Flairt, de mink most ebben vagyunk, ni:

Az ablakokon redőny van, ami automatikusan bezárul, ha az ember elhagyja a szobát, és kihúzza a szobakártyáját a leolvasóból.

Az alábbi képen további kényelmi izék láthatók, többek között a kávéfőző és Handy is.

A fürdőben beépített tükörvilágítás van nemcsak a nagy téglalapban, de a kis kerek borotválkozótükörben is. És a mosdó, hát az aztán már tényleg.

Még a vécé fölé is jutott egy szecessziós plakát.

Esténként pedig ebben lehet még gyönyörködni:

Jaja, ez a fürdőszoba ajtaja.

A lépcsőház így fest (bár lépcsőzni nem nagyon kell, több lift is van, amelyek úgyszintén a szobakártyával hozhatók működésbe):

odalent pedig ez van az egyik sarokban, miközben a lifttől a főbejárat felé kanyarogsz.

Na akkor most mink elmentünk a Breughel-kiállításra, aztán ha a sors kegyes hozzánk, lesz ma még rólam is fotó. Addig érjétek be a fenti vécészelfivel.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/10/29 hüvelyk ajándék, blabla

 

6/45 – Viszonylag

Ebben a bályos őszi félévben a hétfő a viszonylag stabil itthoncsücsü- és itthonszöszmöte-napom – azért “viszonylag”, mert a zuniverzum bármikor beletojhat a palacsintácskámba, és amikor lehetősége nyílik rá, meg is teszi.

Ma viszont bízom abban, hogy nem teszi meg, és kellő módon el tudom végezni mindazt, amire a hét további részében tutira nem lesz idő. Mindehhez a leginkább életkoromnak, státuszomnak és presztízsemnek megfelelő öltözéket rántottam magamra: cukorkaszín csíkos pólót, felnőttrugdalózót, macskás zoknit és tornacipettyűt. Az előnyös beállás és a robbantott haj csak bónusz.

Nézzétek csak, iiiilyen széles szára van ennek!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/15 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, ősz

 

Eská 6/5 – Ez már nem lesz fogpiszkáló

Már a harmadik bejegyzés mára, de mikor gatyába ráztam a szobát, gondoltam, szembesítem magamat azzal is, hogyan állunk ágytakaró-ügyben, mert eddig csak horgoltam, horgoltam meg horgoltam.

Egy kicsit.

Na jó, sokat.

Marha sokat, na.

Most némiképp be vagyok rezelve, természetesen. Jézusmária, még csak ezután jön majd a nehezebb része.

 
15 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/07 hüvelyk ajándék, eská

 

6/23 – Pislog

A gugli szerint ma van az őszi napéjegyenlőség, és ehhez mellékelt egy olyan dudlit is, amin cuki sárga ginkgólevelek vannak, hintázó manócska meg egy izé, ami egy levélkupacból pislog kifelé. Kicsit én is úgy érzem magam, mint ez az izé, a mai nap kétszer kezdődött el eddig, és még ki tudja, mi lesz belőle. Setét hajnalban ébredtem, nekiláttam pörögni, tésztakelesztés, ruhamosás, aztán átmenetileg kiájultam, amikor éppen nem volt semmi álamügy fojóba, az egyik kelt, a másik mosódott, szundi. Ez alatt sok színes hülyeséget álmodtam össze: a kilencvenes években Párizsában voltam méripoppinsz, a kölök szobájában egy plafonig érő műanyag T-rex volt a fő dekoráció, a mancsikáit és megnyerő mosolyát a kiságy fölé lógatva, én meg hiába magyaráztam a szülőknek, hogy a kicsi még csak kétéves, és totál be van szarva ettől a dögtől. Úgyhogy bánatomban elmentem gintonikozni a lányszeretőmmel, aki szintén méripoppinsz volt egy hasonló módon agybeteg családnál, és berúgtunk, mint a csacsik, aztán az Au claire de la lune mon ami Pierrot-t énekelve támolyogtam haza, és természetesen felébresztettem szegény gyereket, aki azonnal bőgni kezdett, mint a nádibika, és hol rám nézett rémülten, hol a megnyerően mosolygó T-rexre. Ááááá. Időnként a saját fantáziám is összeesküdözik ellenem, nemhogy a világ. Ezúttal is úgy ébredtem fel, mintha tényleg megittam volna azokat a gintonikokat, alig bírtam kinyitni a szemem, és nem tudtam egyenesen járni, pedig még csak akkor volt háromnegyed hét. Kávé, aztán megint pörgés, zsemlesütés, ruhaszárítás. Huhh.

Mostanra már nagyjából csak a pislogás maradt, pedig még rohadt sok dolgom lenne. A lakás fut, a Bűnök Barlangja egy elhanyagolt disznóól, három lavoárnyi tiszta holmi várja, hogy elpakoljam, és a szekrényekben is ideje végignyomatnom a “hátulsó pár előre fuss”-ot, ha már az idő ilyen hirtelen elősziesedett. (Ne húzd alá, bmeg, te hejesíráselenörző. Igenis van ilyen szó. És ha eddig nem volt, most már van, na bumm.) Mindehhez a tudomány sem hagy békén, az óráimra készülés mellé keddre össze kell ácsolnom egy konferencia-absztraktot, és lövésem sincs, miről akarok majd előadni. Pénteken mégmindehhez Kutatók Éjszakája, és akkor ugyan tudom, miről akarok előadni, de arra is fel kell készülni. Oáá.

Közben meg a Repülő Kutató nevéhez híven még ma elrepül, ezúttal Brüsszelszbe, ahol a bélgázok laknak. A hosszú világgámeneteleknek ugyan lőttek 2023-ig (akkor fejezi be azt a projektet, ami miatt nem tud újabb féléves ösztöndíjakat megcsípni a sárteke túloldalára), de a rövid konferenciázgatások szezonja épp most köszöntött be, úgyhogy megint jöhet az a rész, amikor csak az előjegyzési naptáramból tudom kipuskázni, éppen hová megy.

Hej, szép az élet, ha zajlik. De azért azokat a gintonikokat nem kellett volna meginni, még mindig kómás vagyok.

A mellékelt ábra azt hivatott megjeleníteni, hogy némiképp morci vagyok, a hajam pedig fel van robbanva. Lábam ezúttal sincs, és most azért nem, mert a zoknim színéhez (sőt színeihez) nincs a házban filctoll. Max. ha megvettem volna nyár elején a neonszínű készletet is Filomélának, de akkor azt mondtam, valahol meg kell húzni a határt.

Úgyhogy inkább megmutatom, e. A zoknit.

Ezt a Repülő Kutatótól kaptam szülinapomra, és addig még van ugyan két hét, de ha a fejemre esik egy fél tégla vagy egy T-Rex, nem akarom, hogy az legyen az utolsó gondolatom, “bazz, itt degelek meg életem virágjában, és még a neonszínű macskás zoknimat sem vettem fel”.

Jahahahaj, definitíve nem kellett volna meginni azokat a gintonikokat.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/23 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, ősz

 

6/2 – Hasonló a hasonlónak

Ha a mai napra nem jön össze esetleg egy önfotó, ne maradjatok tartalom nélkül: íme, a Repülő Kutató meg én, ma reggel, térdtől lefelé.

Majd veszünk cipőt is, nyugi.

U. i. : Váá, ezt is felejtettem: ma vagyunk együtt pontosan 21 éve a pasassal. Az már minifasírtból is sok, nemhogy gombócból…

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/02 hüvelyk ajándék, ősz

 

Eská 5/47 – Perszonyalizálva

Minekutána a szomszédban már órák óta készülődtek az említett izénapra, némiképp elszégyelltem magam, és nekiláttam összecsapkodni valami személyesebbet az ünnepeltnek. Túlzásba persze nem vittem, de itt volt az ajándékba szánt “egyszer kelljen, s jó, ha van” dobozban egy vödör aszfaltkréta is, ilyen, ni.

Jó, akkor tegyük egy kicsikét személyesebbé. Először is leszedtem róla a nejlonburkolatot meg a címkét, aztán elővettem egy csík öntapadós tapétát meg némi pauszpapírt. (Az öntapadós tapéta amúgy még két évvel ezelőttről, a fürdőszoba felújítása korából maradt. Nálam tényleg nem megy kárba semmi, legfeljebb veszendőbe.)

Boldface nagybetűkkel felírtam a pauszra grafitceruzával az ifjú hölgy nevét,

aztán rátettem az öntapadós tapéta hátuljára, színével lefelé fordítva, és újrarajzoltam a betűket.

Mint látható, ilyenkor a pauszon lévő grafit természetes másolóanyagként működik, nem kell hozzá még indigó meg más nyimnyám. Indiánnak lenni tapasztalat. Indián már sok mindent mázolt össze életében pauszpapírról ledörzsölődő grafittal, no.

Indiánnak lenni sniccere is, ez volt a következő mozzanat. Alátéte, amin a sniccert használhatná, nincs ugyan, de van olyan kihajítandó doboza, amit nyugodtan össze lehet metélni. Hát akkor uccuneki.

Az uccuneki után lett egy patricám meg egy matricám. (Yeah, ezeket így hívják, indiánnak lenni tipográfiai ismerete is ekkicsi. Memóriája már nem lenni neki, szóval asszem, hogy talán a likas a patrica, de mit értek én már a lovakhoz.)

Matrica a doboz tetejére,

patrica a doboz oldalára.

Mehetünk tortát enni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/18 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

Eská 5/46 – Zöldszürke 1.

Amióta megettek a betűk, nemigen van időm kézműves foglalatosságokra, de ezt már régebb be akartam blogolni, úgyhogy gyerünk, ha távirati stílben is.

Amikor Filoméla itt volt, ruhákat is varrtam neki, egyet például ebből az anyagból itt:

Nemtom, valaha eljutok-e odáig, hogy jól fotózzak anyagokat, erre most éppen ezt a megoldást találtam ki kínomban. Természetesen a megbolondulós anyagboltból van, a Margit híd mellől, de oda már valószínűleg hiába mennétek érte, mert én megvettem majdnem mind, ami készleten volt.

Ha majd eljutunk odáig, hogy varrjak belőle magamnak is valamit, hűségesen be fogok számolni róla. Addig viszont, ezt varrtam belőle Filomélának:

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/13 hüvelyk ajándék, eská, nyár

 

5/345 – Menő

Vidám csepergésre ébredni: menőőő. Mindehhez az autista-forma macskád szokatlanul hangos és kitartó nyávogására is ébredni: nem annyira menőőő. A tény, hogy a macskád azért nyávog, mert már megszokta, hogy kettőkor felkelsz, és adsz neki jutifalatot, mielőtt beleveted magad a melóba, de ezúttal rettenetes módon elaludtál, mintha egy úthenger ment volna végig rajtad, és most persze fáradtabb vagy, mint elalvás előtt, mert végig rémálmodtad az éjszakát: egyáltalán nem menőőő.

Jó, akkor most piacra leszek lemenőőő, akár esik, akár nem, aztán megpróbálom szétválogatni a szart a májtól. Nem lesz könnyű.

Eső plusz kánikula, hát mit ne mondjak, öltözködésileg sem eccerű a zélet.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/08/11 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár

 

5/341 – Csorog

Száriszoknya-idő van meg éljük-túl-a-meleget idő, a vakáció szép lassan csorog ki az ujjaim közül, és a szakdolgozók máris elkezdtek leveleket írogatni.

Kérjük, ne lőjenek a zongoristára.

 

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/08/07 hüvelyk ajándék, nyár

 

5/332 – Kávé és pisztácia

Tegnap este tényleg elmentem bulizni. A nagyja azzal telt, hogy csendesen báloztam ülve sok okos ember, többnyelvű társalgások meg egy Manci nevű macska között, akik közül az utóbbi több ízben majdnem szívszélhűdést hozott rám, mikor nekilátott a negyedik emeleti erkély korlátján balettozni. Minden nagyon szép volt és nagyon jó, de az árgyélusát ezeknek az agyrágó bogaraknak, ottlétem nagyrésze alatt is párbeszédek mentek a fejemben, és akkor ő, és akkor én, és akkor ő, és akkor én, és akkor durr, egy pofon. A könnyítés kedvéért ő is én vagyok és én is ő vagyok, és ez már akkora gebasz, amekkorát válogatott próféták is csak alaposan begombázva tudtak létrehozni, pedig én nem ittam mást, csak egy sört, de ez mind nem segít azon, hogy már megint fent vagyok a szeren, válogatott idióták verekednek a fejemben, és még akkor sem tudják abbahagyni, amikor valódi emberek valódi történeteket osztanak meg körülöttem. Merde.

Éjfél után értünk haza kis falunkba a Repülő Kutatóval, pedig nyilván ezúttal is mi voltunk az elsők, akik leléptünk, mily szép a rurális élet bája meg az utolsó előtti HÉVek. A buliban egy kávé-és-pisztácia torta is volt, de én nem mertem a sör után küldeni, mert vén koromra már ennyitől gyomorfájást kapok, úgyhogy roppant aranyos módon becsomagolták nekem, és nemsokára megeszem reggelire egy tejeskávé mellé. Mintegy mellesleg amúgy már fél hat óta fent vagyok kukurikú, és továbbra is akkor ő, és akkor én, aztán durr, egy pofon, hogy vinné el mindenestül a szopornyica ezeket az írói rohamokat.

És holnap meg holnapután parodontológushoz kell mennem, hogy izélné hegyesre az esthajnalcsillag.

A Repülő Kutató megcsodálta azt a selyemrutyutyut, amiben a mai kánikulát óhajtom átvészelni, mire én, na ne hülyéskedj, ezt te vetted nekem Ámerikában, amikor Palo Altoban ültél a Fulbrightoddal, egyből kettő darabot, hát nem emlékszel? Ööö, nem. Bazz.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/29 hüvelyk ajándék, nyár

 

Eská 5/43 – Párnabagly

Amikor valamiért sehogy se jön össze az, amit csinálni szeretnék – mert rossz a koncepció, mert rossz a megvalósítás, mert rosszak a használt eszközök, vagy egyszerűen csak rossz az egész úgy, ahogy van -, mindig elő szoktam venni valamit, ami bezzeg úgy sikerült, mint a karikacsapás. Tegnap is ilyen napom volt, úgyhogy bementem a vendégszobába, megsimogatni kicsit a baglyos párnát, erről meg eszembe jutott, hogy hejhó, hát ezt én még be sem blogoltam.

Miután ugyebár a hó elején megtanultam horgolni*, teljesen belelkesedtem attól, hogy ezt most én milyen jól fel tudom használni mindenféle vegyes technikával készült tárgyakhoz. Ez a projekt mégse horgolással kezdődött, hanem, mint általában, egy firkával. (Egyszer majd talán megmutatom a firkagyűjteményem is, tanulságos lesz.)

A kezdeti kicsike golyóstollas firkabagolyból már pauszpapírra és grafitceruzával vezettem át a következő, valamivel nagyobb, de még mindig csak tenyérnyi változatot, aztán áthúztam a körvonalakat alkoholos filccel, és véglegesítettem azt, hogy körülbelül milyen módon fogom majd kihímezni.

Ezután elővettem a szövetficliket, amiket Hosszú anyukájától szoktam kapni, és amikből a tallérokat** is készítem. (Köszi még egyszer, Ica!)

Mint látható, ezt a párnát is már eleve a vendégszobába szántam, direkt annak a színeihez válogattam az éppen használt kékzöld ficliket. Kivágtam a bagly darabjait, aztán megnéztem, és látám, hogy jó.

Ami ezután következett, az hosszú, de problémátlan kulimunka volt sokféle hímzőcérnával és sűrű pelenkaöltésekkel, valamint két nagyobbfajta kásagyönggyel.

Az elkészült baglyot ki is hímeztem a lehető legegyszerűbb módon.

Kérdezhetnétek, hát a horgolás hol maradt. Itt ni. Keret a bagolyhoz, háromféle kékzöld színből.

Azt persze ne kérjétek, hogy pontosan írjam le, hogyan készült, mert horgolásrecepteket még nem tudok elmagyarázni. Csináltam gerincvelőből, aztán meglett, ezt tudom csak elmondani, bármilyen röhejesen is hangzik ez az egész. Gondolom, horgolni tudók képesek a képből is megfejteni, mit csináltam. A sarokban amúgy azért van a piros fonáldarab, mert a kezdő sornak néggyel oszthatónak kellett lennie, négyzet alakú keretet horgoltam ugyanis, és mert tisztában voltam azzal: én bizony nem leszek annyira kompetens, hogy még számolgassam is, hol kell majd szaporítanom, hogy a sarkok kialakulhassanak.

A kész keretet a szokásos eljárással varrtam fel egy zöld polárdarabra,

majd láthatatlan öltésekkel (a pelenkaöltés szálai közé rejtve a varrást) a baglyot is rögzítettem a keret közepére.

Ezek után már csak a szokásos hátlapot neki, gombok, hurokgombolás, összevarr, kifordít, párnát belepofoz.

Nagyon-nagyon büszke vagyok rá. Annyira, hogy szerintem más elpacsált projektek után is visszamegyek majd megsimogatni.

* Oké, valójában nem megtanultam, hanem újrakezdtem, de olyan technikákkal, amilyeneket én még soha sehol semmikor, úgyhogy valójában tényleg megtanultam. Kicsit. Még van hová fejlődni, hajaj.

** Például ezek. Meg ezek. Meg ezek is.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/24 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

Vendégszerzői búcsú – A “málnás-édességes”

Filoméla nagyjából ideérkezése óta mondogatott nekünk egy receptet, amit úgy hívott, hogy “málnás-édességes”. Összetört babapiskóta, tejszín, tejföl, méz, málna, pohár, “majd hűtőbe tesszük, hogy íze még krémesebb legyen”.

Persze nem árulta el, honnan van a recept, de mivel nekünk lenni tapasztalat, éltünk a gyanúperrel, hogy ő maga találta ki az egészet a még krémesebb ízzel bezárólag. A Repülő Kutató úgy gondolta, hogy ez végül is egy teljesen korrekt recept, bárhonnan is van, úgyhogy tegnap meg is csinálta, “a tejszínt habbá verjük, majd óvatosan összeforgatjuk a mézzel és tejföllel”, beadagolták poharakba az összetört babapiskótára, majd Filoméla nagy műgonddal rárakosgatta a málnaszemeket.

Én most ettem meg az én adagomat.

Nagyon finom volt.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/22 hüvelyk ajándék, eská, nyár

 

Filoméla fotói – Skanzen

A képek válogatása során nem volt semmi morci, és én ennek piszkosul örültem. Sőt, mint kiderült, még olyan élmények is voltak ott, amelyeket én elfelejtettem felsorolni.

1. Egy kocsiszín, amibe csak egy egészen kicsi lyukon lehetett bekukucskálni, és nem is látott az ember semmit, de a fényképezőgépnek vakuja van, és az látott. Kocsit. 

2. Krtek a sótartóban. 

3. A kékfalú ház. 

4. A cinnia-ágyás. 

5. Még egyszer a cinnia-ágyás. 

6. Ezek a virágok is nagyon szépek voltak. 

7. Ott pedig felmentünk, és nagyon sütött a nap, de azért felmentünk. És ez volt az iskola.

8. Valakinek volt egy egészen kicsi tulipános ládája, majdnem olyan, mint otthon, csak kicsi. 

9. Az egyik fán volt egy eeeekkora taplógomba. 

10. Ilyen egy zsúptető belülről. 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/07/21 hüvelyk ajándék, eská, nyár

 

Eská 5/42 – Kötényruha gyereknek, gyerekkel

Ezúttal nem kérek engedélyt az anyjától a fotók publikálására, a mai szép napon úgy lefárasztott Filoméla (a Repülő Kutatóval egyetemben, úgyhogy ő is meg fogja ám kapni a magáét), hogy merő bosszúból minden engedély nélkül közzéteszem a képeit. Erre ti szívecskéket fogtok szórni, és kedves hozzászólásokat hozzászólni (ugye? ugyeee?), mert az égedelmes kölke tényleg cuki, és még akkor is annak látnám, ha nem lenne az unokahúgom meg még az én kilencéves kori magamnál is jobban meghúzatva. Na de beszéljünk a ruháról.

Ezt a szabásmintát én már hozzávetőleg háromszáznegyvenkét verzióban megcsináltam mindenféle anyagból mindenféle unokahugiknak, bár asszem Perpétának még nincs belőle, de ami késik, nem múlik. Filomélának kilencvenkét centis korában csináltam az elsőt, most meg száznegyven, úgyhogy ez tényleg egy jól bevált szabásminta. A Burda (nem fogom most előkeresni azt a muzeális példányt, amiből kisbencéztem) 122 centis méretig találta csak ki, de hahh, vagyok én hős és dicső, és tudok nagyobbítani szabásmintákon is, éalá. (Ez utóbbi óangolul van. Hogy modern angolul kommentáljam, don’t ask.)

Naszóval. Anyag ismerős, szabásminta ismerős, tegnap készült egy újabb-nagyobbított példány, ma használatba is lett véve. Úgyhogy most már tudjuk, ez a ruha kiválóan megfelel mindarra, mikor az ember lánya a Skanzenben

játszik a bejárat melletti játszótéren 

scone*-t zabál a felföldi mezővárosban 

a hozzá hasonlatosan dilinyós, mindehhez pedig impozánsan kopaszodó nagybátyjával együtt bekukucskál egy erdőbényei házba 

kék falat fotóz Észak-Magyarországon 

egy újabb scone-t zabál meg a kisvonaton 

fát mászik a Kisalföldön 

aztán még csacsit is simogat az alföldi mezőváros szélén. 

A táskát valahogy vissza kell konfiskálnom tőle, mert az az enyimé. A ruhát viszont nem fogom, és nagy örömmel üdvözlöm majd azt a pillanatot, amikor értesítenek, hogy szétszakadt valami szabadprogramon, mert akkor varrhatok újabbat, evoé. (Ez ógörögül van, de nem tudom, hogyan van újgörögül a “ne is kérdezd”. Bocsi.)

* Ma reggelre neki ez volt a kívánsága. A Repülő Kutatónak a polentás kenyér. Én akkora hős és dicső vagyok, hogy mindkettőt megsütöttem, bmeg.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/20 hüvelyk ajándék, blabla, eská

 

Filoméla fotói – Visegrád

Sok-sok kép készült, ti most egy újabb exkluzívan összeválogatott tízet kaptok.

1. Játékkatonák a szuvenírboltban. 

2. Királyi palota, udvar. 

3. Az egyik kút a sokból, amibe bele lehetett inni, többször is. (A háttérben egy egy egészen icipici Repülő Kutatóval.) 

4. Még egy kép a királyi palota udvaráról. 

5. Itt lehetett felmenni a kiállításokhoz. 

6. Ott meg ilyen patkók is vannak, ni. 

7. Minden, ami jó: királyi palota, kút meg Krtek. 

8. A várban még mindig ott zabálnak Róbert Károlyék, 

9. valamint táncolnak a morcosképűek, 

10. és vadászok is vannak, bizony. 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/07/19 hüvelyk ajándék, eská, nyár

 

Filoméla fotói, 2. nap

Vendégszerzőnk folytatja a tegnapi nap termésével.

1. Lépesméz. “Olyan, mint az arany.”

2. Virágcserepek a teraszon.

3. Paradicsom a kiskertben.

4. Icipici paradicsom a kiskertben.

5. “Azokból a sárga virágokból uborka lesz.”

6. Ezek nagyon szép mályvák.

7. Ezek is nagyon szép mályvák.

8. Ez is nagyon szép.

9. Délelőtt hímzés…

10. … délután strand.

16-10b

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/17 hüvelyk ajándék, eská, nyár

 

Filoméla fotói, 1. nap

Vendégszerző eddig még nem volt ezeken a tájakon, de ezen a héten lesz, vateráztam ugyanis az ifjú hölgynek az ittvakációzás megörökítésére egy kattints-és-fuss fényképezőgépet. Ezzel ő mindennap annyit kattogtat, amennyihez csak éppen kedve szottyan, másnap reggel viszont kiválogat belőle tízet, és azt én posztolom. Nyilván nem mind azokat tartja bemutatni valónak, amelyeket én, de éppen ez az érdekes, ugyebár…

1. Celofán, mielőtt felmenekülne az emeletre, belebámul a vakuba.

2. Rajzeszközök a Saját Szobában.

3. A “nagyon érdekes” reggeli. (Pirítós zöldfűszeres kecskesajtkrémmel, barackkal, dióval, mézzel és citromos kakukkfűvel).

4. A Sááárkááány.

5. Hölgy a tükörben.

6. Krtek a paplanon.

7. Hölgy a másik tükörben, a nagynénje kozmetikumaival, oldalkáosszal és háttérbilivel.

8. Ez tulajdonképpen nem a sárkány, hanem egy zöld rét, és éppen most kel fel mögötte a nap.

9. A szoborpark egyik végén gömbölyű szobrok vannak, mint egy lámpaoszlop…

10. … a másik vége felé pedig egyre szélesebbek és szögletesebbek.

Holnap folytatjuk.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/16 hüvelyk ajándék, eská, macs, nyár

 

Eská 5/41 – Vendégszoba újratöltve

Már egy ideje igen alapos terveim voltak a vendégszobával, és most, hogy Filoméla idejött egy hétre, rá is vetettem magam szépen a feladatra.

Majd valószínűleg egyenként is írok “hogyan készült” bejegyzést az érdekesebbjéről, de addig is, ilyen volt:

Nem rossz, de csak egy vázlat.

Most meg ilyen lett:

szobakész1

szobakész2

szobakész3

szobakész4

szobakész5

szobakész6

Bizonyos előnyei annak is akadnak, ha az ember a hörcsögöcskék és bütykészek családjába tartozik: új és célzott beszerzés, amit direkt ebbe a szobába szántam, mindösszesen csak néhány kartondoboz volt meg a zöld-kék csíkos csomagolópapír (a lámpaernyőn meg az első fotó dobozának tetején). Minden más a lakásban és pincében itt-ott csellengő holmikból meg kézműves tevékenységem különböző eredményeiből állt össze. Az ágy fölötti sokrekeszes polc például a Repülő Kutató fiúszobájában volt még középiskolás korában, szóval képzelhetitek.

A szobát a vendég már birtokba vette: használta a filceket meg az akvarellfestéket, most meg már ott alszik benne egy másfél méter hosszú sárkányt ölelgetve, szóval egyelőre minden szép és jó.

A többit meg majd meglássuk.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/14 hüvelyk ajándék, újracucc, blabla, eská