RSS

ajándék kategória bejegyzései

Eská 7/12 – Elmaradások

Mark Twain sok vicceset írt a gőzhajók kormányosairól az Élet a Mississippin című érdekes kis szöveggyűjteményben, például egy notóriusan nagyszájú és mindenkinek tartozó fazonról. (Kicsit sem érzem magam találva, khm.) Ez a pofa egy adott ponton egy Y-nal kezdődő nevű hitelezőjének nagy örömmel újságolta el, hogy úgy döntött, adósságait ábécé-sorrendben rendezi.

Én, aki úgyszintén lógok mindenfélével (bár nem pénzzel) ennek-annak, inkább a kronológiai sorrendet próbálom tartani több-kevesebb sikerrel. Úgyhogy a hétvége heroikus lendületében már befejeztem három ruhaállatot is, amikkel másoknak tartozom: ezt a kis lengét,

ami persze már végtelen ideje ki volt szabva, épp csak meg kellett varrni,

meg ezt a két nyafogóruhát,

amikre már csak pipiket kellett installálni a megrendelő kívánsága szerint.

Kérem a tisztelt tulajdonosokat, jelentkezzenek. Nem muszáj ábécésorrendben. 😉

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/26 hüvelyk ajándék, eská

 

7/141 – Ludwig

Ismeritek azt a viccet, amiben Leila aszongya, hogy “Juszuf, vegyél nekem bülbülmadarat”, mire Juszuf, hogy “Vennék, Leila, de mibülbül?” Na, most már ismeritek.

A héten a Repülő Kutató esmég feltarisznyálta Professor Krteket, és elmentek világgá. Kérdém tőle, hová megy. Mire ő, hogy Bonnba. Mire én, hogy jó, akkor hozzon nekem Beethoven gumikacsát. Mire ő úgy nézett rám, hogy abban benne volt az összes több mint huszonöt év, amióta ismerjük egymást, a több mint huszonkettő, amióta együtt vagyunk és a majdnem húsz év házasság. Mondani nem mondott semmit, és ebben is benne volt az elmúlt negyed évszázad.

Aztán két nappal később hazajött Ludwiggal.

Ludwig egyelőre a gombos dobozokon ül a sztrecsvarrótűk meghitt társaságában, de előbb-utóbb találni kell neki egy méltó helyet valamelyik vizes helyiségben. Még nem döntöttem el, hol, de Ludwignak számos kistestvérkéje van valahol messzemessze, úgymint Wolfgang meg Johann meg Sisi meg Franz Josef meg Sigmund, sőt még annál is többen, úgyhogy elképzeltem magamnak a jövőt, amint a Repülő Kutató elmegy a mesés Viennába vagy bárhová, és hazajön egy-egy újabb gumikacsával. Amennyi eszem van, ezt a jövőt ki is vakarom magamnak. Amennyi esze van (hé, egy vakonddal lődörög a világban), még partner is lesz benne.

Egyéb hírünk nemvan, a világ csúszik odakint, mint bagolyszar, úgyhogy én megint kenyeret sütök, mivel nem merészkedünk ki a tükörjégre. Reméljük, ennek nem dűl ki az oldala, mámrmint a kenyérnek, de végül is tökmindegy, a másik is elfogyott az utolsó morzsikáig.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/19 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, tél

 

7/133 – Knäckebröd

Azt hiszem, meséltem már arról, hogy mink itt falun, ha kibokázik valaki látogatóba, olyan rettenetes felhajtást csinálunk, mint Mindenváró Ádám és háznépe. (Emlékszik még valaki Mindenváró Ádámra?) Nyilván ha kétnaponta jönne valaki, előbb-utóbb mi is ugyanúgy csak egy teát meg egy zacskó sósropit dugnánk elébe, mint bárki normális ember, de amíg átlagosan félévente tiszteli meg lakunkat bármiféle vendég, addig bizony ki fogjuk vágni ilyenkor a magas cét.

A magas cé ma egy ismerős házaspár miatt lesz kivágva, de mint macska szarni, annyira. Ilyenkor mi azzal kezdjük, hogy menüt tervezünk, általában különféle stiláris koncepciók alapján. (Nem röhög!) Most például, mivel tél van, úgy gondoltuk, hogy skandináv tematika mentén fogunk felépíteni a kínálatot, néhol enyhe kilfeldi felhangokkal, úgyhogy husigolyók lesznek szószban, Jansson megkísértése (ez egy szardellás krumpliétel), céklás hummusz meg sült cékla dióval és brie sajttal. Meg még mittomén. A Repülő Kutató ilyenkor igen ihletett állapotba szok kerülni, és már emlegetett valami mézes-tejfölös-ecetes uborkát is, szóval lehet itt még bármi.

Én ilyenkor a lassan felszívódó szénhidrátoknak vagyok a felelőse, úgyhogy a rozsvekni már a harmadik kelesztésnél tart, és sütöttem knäckebrödöt is. Az alábbi kép a sütés előtti állapotot mutattya, de őszintén, látszatra nincs nagy különbség az előtte meg utána között.

Mivel felmerül a kérdés, hogy mi van cicaügyben, mellékelten bemutatjuk azt is, mit csinálnak a cicák.

Poci:

Lóci.

Ez meg én vagyok.

Na, amíg a rozsvekni kel, elmentem csokis-kardamomos-banános kenyeret sütni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/11 hüvelyk ajándék, eská, macs, tél

 

Intermezzó – Rendalelke

Az nyilvánvaló volt, hogy a gyerekszoba elrendezése csak múló percekig eredményezi azt, hogy ne legyen a padlón semmi, elég félrenézni egy pislantásnyi időre, és már megint ott van minden.

Mindemellett a polc (még ha nem is látszik) roppantmód gatyába lett rázva, és erre nekem írásos bizonyítékaim is vannak. Végre mindennek lett Helye és ez a Hely különböző kategóriák szerint lett kialakítva (alulról indulva, jobbról balra majd s-alakban haladva: építőkockák, fajátékok, himmihummi, gumijátékok, babák, bababútor és a Lego Friends készletek, Legó, babakönyvek, mesekönyvek, modern gyermekkönyvek, idegen nyelvű könyvek, puzzle, iskolai felszerelés, ismeretterjesztés, kortárs tiniirodalom, majd a klasszikus tiniirodalom). És mindezt, akár egy könyvtárban, fel is címkéztük.

Igaz, a címkeíró kissé más kategóriákban gondolkodott, nédda:

(Ez az ismeretterjesztő könyvek polcára lett felragasztva.)

A himmihummit menet közben is egy “nem tudom”-szatyorba gyűjtöttük (értsd: “nem tudom, kell-e ez még valakinek-valamire-valamiért, de kidobni se merem”), abból lett a “nem tudom”-doboz.

Ennek az alábbinak a megfejtését pedig rátok bízom, melyik polcon van rajta:

Címkekészítő takarítótársam védelmében egyrészt azt szeretném megjegyezni, hogy ő még csak szeptember óta tanul írni, másrészt meg azt, hogy ő volt az egyetlen, akinek az aktív és kitartó részvételére számíthattam a polcrendezésben. A húga még kicsi, a nővérének pedig úgy vettük a legtöbb hasznát, hogy felküldtük az emeletes ágyra olvasni, hogy ne legyen útban, és időnként felnyújtottunk neki valamit, hogy megkérdezzük róla, mehet-e a szemétbe.

Arra nézve persze nincsenek illúzióim, meddig tart ki a polc viszonylagos rendje, de mindenesetre megbíztam a kis zsarnokot a polc rendszerének felügyeletével, “ha már annyit dolgoztunk rajta”. Az a gyanúm, lesznek még méretes üvöltözések ott abban a szobában…

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/07 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria

 

7/129 – Szörpi

Tegnap hazajöttem. Eredetileg minden igen szépen indult: a vonaton stratégiailag optimális helyen volt az ülésem,

volt mivel elfoglalnom magam,

még az ég is úgy döntött egy ponton, hogy elszórakoztat magával,

viszont ezek a mávos kukufejek nem adtak fűtést. Egy ideig tűrtem, mint Aranylaci ürgéje, de amikor a légkondi is beindult, az már több volt a soknál, úgyhogy kénytelen voltam átcihelődni egy másik vagonba. Attól tartok, elkéstem kissé, mert most úgy érzem, a januári első takonykór itt kopog az ajtón.

No sebaj, ma még itthon ülök (leszámítva egy macskaeledeles expedíciót), és a Repülő Kutató főzött nekem reggel meleg zsályás levendulaszörpit, úgyhogy ideje és lehetősége vagyon a romeltakarításnak. A körmömet mindenesetre már újralakkoztam, adjunk a civilizációnak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/07 hüvelyk ajándék, eská, tél

 

7/128 – Elmenőben

A jelen helyzetet tekintve inkább az érkezésemkori állapotot mutatom be, according to Tosca.

Ekkor még Perpéta roppant csodálkozással mondta nekem, hogy “Piros a hajad. És piros a köööömöd is.” Nos, azóta a manikűrömnek kampeca, a hajam pedig említést sem érdemel.

Viszont legalább a gyerekszobát kidzsuváztam.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/06 hüvelyk ajándék, eská, tél

 

7/december

Újabb galéria, újabb hónap. Ismételten felhívnám a figyelmet a legutolsó képkockában ücsörgő mucira. Ő most éppen bebújt a mosókonyha leghidegebb sarkába a fémpolc alá, de nem merem felvinni az emeleti összkomfortos Filoméla-szobába, mert december 31-e van, a ház előtt a szoborparkban süstörgős istennyilákat fognak eregetni, az emeleten pedig teljes hangzatos pompájában érvényesül az összes idióta durrogás.

Boldog új evet nektek is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/31 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, tél

 

Szolgálati közlemény – Talált macska

Tegnap, december 30-án este megjelent a teraszunkon (Szentendre, Dunakanyar körúti szoborpark, a 21-es kilométerkő szomszédságában) egy éhes szürkecirmos macska. Jelenleg a mosókonyhában pocol, de mi becsületes megtalálók vagyunk, úgyhogy már állatorvosnál is járt, chipet kerestettünk benne. Chipje nincs, az orvosi jelentés szerint “miskárolt, színe hamu, kábé 3-4 éves, általános állapota rendben, érdeklődő”. Szép, nagydarab, szelíd állat, kézhez szokott, simogatásra dorombol, a macskahordozót is ismeri, bemenni nem szeret, bent ülve kislányhangon miákol. A doki szerint fülgyulladása van, kapott rá fültisztítást meg Orilan cseppet (ez utóbbit mi fogjuk majd belehajkurászni napi egyszer, ha nem jön érte senki. Ha érte jön, a fülcseppet is adjuk a mackával együtt, természetesen.).

Kérlek, kedveskéim, terjesszétek, ahol csak lehet, mert ha nem jelentkezik érte senki, nincs többé neki kinti élet. Mi, amióta három kijárós macskát vesztettünk el, az egyiket pláne gerinctöréssel, nem engedjük ki a macskáinkat. Emellett, ha a nyakunkon marad, én elnevezem Galócának, és Lócinak fogom becézni, márpedig ilyen sértés nem érhet egy macskát, aki amúgy valószínűleg Duke of Imsee-Wimsee, épp csak inkognitóban, mint a Koldus és királyfi szép történetében.

Így néz ki felemelve:

A füle hegyén az a kis pösz a mosógép mögül került rá, nem szériatartozék. A mohikántaraj se, mint láthatjátok.

Minden megosztást köszönünk Galóca nevében is, a blog vagy annak fb-oldalán hozzászólásban jelentkezzen, aki felismeri.

U. i.: Azt hiszem, nem voltam elég pontos: azt akarjuk megtalálni, akitől eltűnt, mert nyilvánvalóan házi macska, és valakinek biztosan hiányzik. Ha az illető nem kerül elő, Galóca újra meglátogatja az állatorvost (örülni fog nagyon), és ha nincs valami olyan betegsége, ami kizárná, hogy egy egészséges macskával éljen együtt nálunk, akkor itt marad. Poci persze ezért még le fogja vakarni rólunk a glazúrt (ezek a piszok posszeszív szőrös családtagok már csak ilyenek), de valamit valamiért.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/31 hüvelyk ajándék, macs, tél

 

7/118 – Repedezett

Tegnapelőtt nagylelkűségi rohamomban átvittem a házból az összes sütit a szomszédba, és igen rendes pusztítást műveltek benne a fiatalkorúak, úgyhogy azt gondoltam, hadd garázdálkodjanak vele tovább is, pápá sütik. Tegnap este viszont, mikor arra vártam, hogy centrifugáljon végre a mosógép (nyafogóruhákat mostam, ofkorsz), kedvem szottyant sütni még egy kicsit. Amúgy is, ezúttal csak négyféle süti volt az adventi tálon, és még mindig tele van alapanyaggal a lakás – például vettem még kandírozott izéket is, amiknek helyet kell találni valamiben. Ezúttal nem a kandírozott izéknek ugrottam neki, hanem egy olyan receptnek, amit pár hete próbáltam ki először, de nagy tetszést aratott, úgyhogy fel fogom venni a repertoárba. Olyan repedezett tetejű csokis süti ez, ami belül puha, mint a brownie, és elkészíteni is igen könnyű (bár koszolós) munka, szóval jó lesz ez nekünk. A múltkor kérték tőlem magyarul is a receptet, és ugyan találni hasonlót magyar oldalakon is, de ez egy annyira jó kis recept, hogy leírom, legalább nekem is lesz honnan visszakeresnem.

Hozzávalók (a mennyiségek leginkább bögrében vannak, egy bögre az ilyen receptekben 250 ml, vagyis két és fél deci):

  • másfél bögre liszt
  • háromnegyed bögre kakaópor
  • másfél teáskanál sütőpor
  • fél teáskanál só
  • 3 tojás
  • egy bögre barna cukor
  • 1 teáskanál vanília-aroma (vagy ahogyan a vaníliát meg szoktad oldani, ez kábé egy kis zacskó vaníliás cukornak felel meg)
  • fél bögre olaj
  • porcukor a végén a bevonathoz (kábé 10 deka)

Liszt, kakaópor, sütőpor, só összekeverve az egyik edényben; tojás, cukor, olaj, vanília a másikban. A nedves összetevőket robotgéppel összemixeltem, majd a szárazakat apránként hozzáadagoltam. A masszát én ezen a ponton edényestül kitettem negyedórára a teraszra, hadd dermedjen kicsit, mert golyókat kell formálni belőle, és minél ragacsosabb a massza, annál kétségbeejtőbb a feladat.

Ebből a mennyiségből nekem ezúttal 38 darab jött ki diónyi golyókban (35-40 szokott, erre van kitalálva a sütési idő – ha több-kisebb darab lesz, akkor értelemszerűen csökkenteni kell a sütési időt, ha kevesebb-nagyobb, akkor növelni). Ezeket rápakoltam egy szilikonos sütőlappal kibélelt tepsire, aztán kitettem újabb fél órára dermedni a teraszra.

Fél órával később bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, behoztam a tepsit a teraszról. Kibéleltem egy másik tepsit szilikonos sütőlappal, egy tálkába beleszitáltam a porcukrot, majd a golyókat egyenként beleforgattam a porcukorba, és rápakoltam a tiszta sütőtepsire. Mire kész lettem, a sütő is bemelegedett. Tíz percig sütöttem. (Az én sütőm nagyon egyenletesen süt elöl-hátul, de ha a tiétek nem, félidőben érdemes megfordítani a tepsit.) A tepsin hagytam kihűlni a sütiket, és majd átrakom egy tálra, de egyelőre jól vannak ott, úgyse látja senki, hogy milyen trehány háziasszony vagyok (leszámítva persze az internetnek népét).

A recept azt mondja, érdemes légmentesen záró dobozban tárolni, de én nem szoktam magam strapálni ilyesmivel, a múltkor majdnem egy hétig tartottak ki anélkül, és a végére ugyan kissé szárazabbak lettek, de még mindig puha volt a belsejük.

Meg aztán, ha a megfelelő közönségnek tálaljátok fel (értsd: nem csak két középkorú ember van a házban, akik megfontoltan sütiznek, plusz egy macska, akit hidegen hagy minden, ami nem nyers hús vagy simogatás), úgyse fog sokáig tartani…

A fényképezőgép most merült le, én meg újra csak nyafogóruhában vagyok, szóval mára ez van.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/27 hüvelyk ajándék, eská, macs, tél

 

Eská 7/10 – Babatakaró

Még nyáron lett nekünk egy friss, ropogós családtagunk, a Repülő Kutató unokahúgának a kisfia, úgyhogy nyilvánvaló volt (legalábbis számomra), hogy a bolond Kata néninek elő kell rukkolnia valamivel ajiba.

Na hát kérem ez még szeptember végén kezdett el készülni,

és aztán egyre nagyobb lett,

a végén meg már külön szatyorban hurcoltam magammal az én rendszeres vándorútjaimra a buszon. (Erről nincs kép. Mindennek van határa.)

Természetesen, mivel hosszú munkához sok idő kell, csak néhány nappal ezelőtt jutottam el végre oda, hogy már majdnem kész lett, de akkor már esténként is melóztam rajta Poci legnagyobb gyanakvására.

És aztán, képzeljétek, egyszer csak kész lett. Akkor már csak két rövidpálcasor kellett, hogy szegélykét gyártsak rá, majd pedig a leginkább rühellt feladat, a fonalvégek eldolgozása.

Persze csak ma reggel jutottam végre addig, hogy teljesen a finisbe fordítsam a dögöt.

Azt hiszem, elég szépen sikerült eldolgozni a hátulját.

És kifejezetten gyermektakaró méretű darab lett belőle.

Egész pontosan 110×78 centi.

Ja, meg nyolcvan deka.

Használd egészséggel, Boti.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/26 hüvelyk ajándék, eská, macs

 

7/117 – Mézes

Köszönöm a sok kedves vigasztalást, ami a brünnyögésemre érkezett, azóta már összevakargattam magam romjaimból, bár ez persze azért véleményes: most is nyafogóruhában vagyok, és nem is igen szándékozom egyebet felvenni az év végéig.

De hát, legyünk őszinték, ugyan miért is kéne mást hordani itthonra, mint nyafogóruhát felemás zoknival.

Tegnap este átlátogattunk a szomszédba a rokonsághoz ajándékokat osztani a gyerekeknek. Valahogy úgy alakult az elmúlt időkben, hogy a felnőttek már kimaradnak a szórásból, mindenki vegye meg magának, amit akar. A kislányok frissen ácsolt tomtékat kaptak, a legíny meg fenyegetéseimnek megfelelően a csokicsók receptjét meg a kimért hozzávalókat. Ez kérem aranyvaluta lesz a kezében, és mielőtt azon sopánkodnátok, hogy micsoda egy keményszívű asszonyállat vagyok, gyorsan megjegyezném, hogy a recipiens tizenöt éves, szokott és szeret is sütni, a csokicsókért meg különösképpen odavan.

Anyósom valamiért úgy döntött, hogy öszves ráncainkkal és ősz hajszálainkkal és doktori fokozatainkkal meg köteteinkkel egyetemben mi még mindig gyereknek számítunk, úgyhogy mi is kaptunk ajándék, én például ezeket, ni:

Az őrült macskás nőknek szóló társasjáték és az amarettós kávé különösen odavág, a csipketerítőcskéken meg (“majd csak felhasználod valamire, neked annyi projekted van”) már csak röhögni tudok, mert a Bűnök Barlangja odajutott, hogy kilószámra van benne csipke, én meg még semmit nem tudtam kitalálni velük.

No sebaj, időm továbbra is annyi, mint a tenger. Ebbéli nekipezderkedésemben kiborítottam a polármaradékos kosarat, és most így állunk, térdig ficniben.

Lássuk, mire megyünk vele.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/26 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tél

 

7/113 – Fordul

Mármint a nap, az. Mától. Juhéééé.

Itt tovább folytatódik a vakációs szöszmöteprogram, és már vannak sütik. Sok sütik. Rohadtul sok sütik.

A sütisütő démon ugyan igencsak bizget belülről (“csak négyféle van, ugyan mit fognak szólni a népek”), de a sütisütő démon csak kussoljon. Ha kettőnkre lenne bízva a Repülő Kutatóval, valószínűleg februárig se fogyna el, a sógornőm gyerekei meg csak 25-én jönnek, úgyhogy addig rá kéne ülnöm a kezemre.

Azazhogy mit is mondok, méghogy ráülni a kezemre. Ez a kupleráj még mindig ugyanúgy fest, mint legutóbb.

Emeld csak szépen fel innen a segged, Ofélia.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/22 hüvelyk ajándék, eská, macs, tél

 

7/101 – Görcs

Kedveskéim, én általában mgbízom a fantáziátokban, de ezúttal szerintem elképzelni sem bírjátok, ma reggel mennyire görcsös, torokszorongató módon utálom a felkelést meg a munkábamenetelt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/10 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tél

 

7/95 – Kutyákmacskák

Tegnap miután hazakúsztam a dolgozóból (már megint berekedtem a hatszor negyvenöt percem végére, és most olyan dallamos hangom van, mint egy ír szetternek), átvedlettem nyafogóruhába és zseníliazokniba, majd kicsit elhevertem a kanapén. A következő pillanatban már hajnali háromnegyed egy volt, és nekem hiányzott a jobb lábam.

A továbbiakban rövid, ámde heves pánikroham következett (hé, még csak ébredőben voltam), majd valaki halk puffanással távozott a nemlétező végtagom környékéről, ezután pedig az is kiderült, hogy a lábam még megvan, épp csak annyira elzsibbadt, hogy nem érzem. Well. Anyósom néhány napja küldött át nekem egy ilyet,

úgyhogy most megállapíthattam, hogy a) nem vagyok elég erős, b) hajnali öt, muhaha, próbáljátok ki háromnegyed egykor, c) éngemet ki fognak tagadni a katkóktól, mert miközben a zsibbadást próbáltam kimasszírozni nyomorult csülkömből, az járt a fejemben, hogy “Ó, bmeg, nesze nekem Vizitáció”.

Ha már úgyis hajnal volt (hajnal akkor van, amikor felébred az ember – a húgom egyik nagy mondása volt anno, hogy a nap első étkezése az a reggeli, és tökmindegy, éppen reggel van-e, amikor eszi az ember), főztem magamnak egy kávét, aztán nekiveselkedtem, és írtam levelet a levelezős hallgatóimnak a jövő heti megbeszélős paláverről. Tíz perccel később már választ is kaptam. Ez a világ teljesen meg van húzatva, és igen csekély vigasz, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki a pre-indusztriális korok alvásciklusaiban él (=idióta időpontokban ébred és szunnyad).

Nagyon szép és logikus húzás lett volna ebben a stádiumban, ha követem a pre-indusztriális korok embereinek mélyen spirituális megoldásait (=rövid ima és elmélkedés után visszafekszem aludni), de nekem nyilván ennél sokkal több hülyeség van a fejemben benne, úgyhogy inkább előkerestem az adventi sütik receptjeit. Anutám a hét végén kérte, hogy küldjem át neki a csokicsók receptjét, ez ugyanis irgalmatlanul nagy családi favorit. Na hát itt van, tessék kattintani. Természetesen a házban éppen nincs csokidara. Instant kávé és porcukor viszont van, úgyhogy első felvonásként ezúttal a kávés szívekkel indítottam. Persze ez sem ment akadályok nélkül, a margarin éppen hajszálnyira volt a “hm, ez már talán avas” állapotától, a porcukor meg úgy összekeményedett a zacskóban, hogy le kellett reszelnem. Csak tudnám, mit csinálok én az életemmel meg a kamrámmal. És mikor sütöttem bármi mást kenyéren kívül. És mi lenne akkor, ha napi nyolc órát kapálnék futószalag mellett, három gyerekem ordítana kajáért meg tiszta ruháért, a férjem pedig nem mosna magára meg nem vasalná enkezével az ingeit. Valami nagyon nincs rendben, feleim. Hogy a redvába jutottam el ide, hogy minden szét van forgácsolódva körülöttem, és úgy tengek, mint Toldi Miklós lova, pedig másként is lehetne, hát ezt fel nem foghatom.

A kávés szívek végül azért mégis csak készen lettek.

De csak miután átmásztam az újabb akadályon, ami a tepsiben összeszervesült szezámmag, olívaolaj meg csirkezsír volt, mert persze a hétvégén sütött édesburgonyás csirke után nem mosogatott el senki, csak lazán behajintotta a sütőbe a tepsit as it is. Ekkorra már tényleg úgy éreztem, hogy összefogott ellenem a világ (nyilván inkább vissza kellett volna feküdni ima meg elmélkedés után), és heves vágyam lett felmenni az emeletre, aztán felkölteni a világot, és kukliprédikációt tartani neki arról, hogy öntisztuló tepsi, öntisztuló teatojás és öntisztuló mosogató sem létezik, a fermentált tejtermékek műanyag flakonjának reciklálásáben pedig csak az első, nem pedig az utolsó lépés, hogy beletöltünk egy deci vizet, aztán bebasszuk a mosogatóba. A világ viszont éppen köhög (konkrétan végigugatta az éjszakát), és az isiászát fájlalja, úgyhogy inkább hagytam, hadd aludjon, legalább addig sem csinál további rendetlenséget. Annak amúgy, megjegyzem, megvan az előnye, hogy a világ olvassa a blogomat, mert legalább úgy tud szembesülni lesújtó véleményemmel, hogy nem visítok közben, mint egy felháborodott halaskofa.

Nagy naivitásomban egyébként úgy gondoltam eredetileg, hogy amíg a sütitészta a hűtőben pihen, én megmosom a hajam, mert az embernek a saját korpuszára is figyelmet kell fordítania, neszpá. Ezzel szemben egy egész órán át pucoltam a konyhát meg a mosogatóba hajigált random tárgyakat, és még mindig lenne mit melózni vele. Grrr, aúú, irgumburgum meg társaik.

Ez után a remek kezdet után persze nem nézek nagy optimizmussal a mai nap elébe, pedig ez egy egészen könnyed és vidám és rövidke nap, csak egy órám van, utána pedig fellátogatok az oskola negyedik emeletére, és bábszínházi paravánt fogok renoválni. Én. Ezzel a két csecsebecse kezemmel.

Remélem, addig nem ájulok el vagy valami efféle. Semmilyen értelemben nem érzem magam a topon. Na sebaj, majd a hideg életben tart odakint. És legalább a hajam is megmostam.

Erre itt még persze jön egy kabát meg egy táska, de az összképen nem fognak javítani semmit.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, tél

 

7/70 – Moha

Hazaértem. Gondolom, erről nem kértek fényképes bizonyítékot, perceken belül nyafogóruhában leszek amúgy is.

Viszont fotóztam a pécsi vasútállomásnál igen szépen zöldellő mohát, úgyhogy azt megmutatom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/09 hüvelyk ajándék, ősz

 

Szaporulat a szekrényben – Vis maior

A mai nap helyreállította a morálomat, cserébe majdhogynem kilikasztotta a lábam, két akkora vízhólyag lett a két sarkamon, hogy csillagokat látok. Mindehhez rengeteg eszemmel nem pakoltam plusz cipőt a konferencre, úgyhogy muszáj volt lépni. Szó szerint.

Büszke, az nem vagyok. Cserébe viszont, mmmmm.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/08 hüvelyk ajándék, ősz

 

7/65 – Például

Kérdem én tőletek, van-e ebben a rühes univerzumban akár egyetlen személy is, akit örömmel tölt el, hogy hétfő van és reggel és zuhogó eső. Még engem se, pedig nekem ma nem kell mennem dolgozóba, addig alhattam volna, amíg csak akarok, és csak délután kell kidugnom az orrom a lakásból.

Persze ebben az időben is akadnak szép és aranyos dolgok. Na nem én, hanem például ez.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/04 hüvelyk ajándék, ősz

 

Eská 7/7 – Rozsda és zsálya

Ugyan továbbra is csúfos lemaradásban vagyok nagyjából mindennel, de végre sikerült befejeznem a díszpárnákat anutám születésnapjára.

Jelzem, júniusban volt.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/02 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

7/63 – Eltéved

Szombat, vagyis piac. A november örömére egyrészt felszívódott a Pismány nevű domb,

másrészt meg én ráálltam az őszi rétegesekre.

Ez innen már csak romlani fog. A piac melletti egyik gesztenyefa enyhén eltévedt az évszakok között szegénykém.

Vele ellentétben mi nem tévedtünk el, mert pontosan tudtuk, mit akarunk. Kecskekefirt meg sajtikákat,

a Repülő Kutató meg természetesen csípős paprikát.

Az önmegtartóztatás csodájaként nem hozott haza csak öt darabot, de engem annyival is simán el lehetne pusztítani, attól tartok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/02 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

7/október

Újabb galéria. Ezúttal olyan képek is vannak benne, amik nem kerültek bele blogbejegyzésbe, de túl jók ahhoz, hogy ne osszam meg őket, vagy legalábbis én úgy érzem…

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/31 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, ősz