RSS

ajándék kategória bejegyzései

Eská 6/39 – Filoméla szobája, megint

Ha már egy évvel ezelőtt is olvastátok a blogot, ebből már volt egy felvonás tavaly nyáron, de hát a zuniverzum nem úgy működik ám, hogy összerakunk egy csinos kis vendégszobát, aztán nem történik vele a továbbiakban semmi. Ebbe például szép lassan beszivárgott minden olyan holmi, amit éppen nem tudtam/akartam átmenetileg máshová tenni, aztán mi lett belőle, lomtár.

Nyilván ezt nem lehetett így hagyni, úgyhogy nekiestem.

Na attól lett ám szép minden.

Kábé a rendezések ezen pontján érzi úgy az ember, hogy ebből itt soha semmi nem fog kijönni, aztán alig két órával később már ez van, ni:

Ezen az oldalon nem történtek nagy változások, a lámpát vittem be csak az asztal mögé, hogy legyen esti rajzoláshoz is fény, meg az ablakba akasztottam fel egy lenge függönyt a szokásos eljárással (szemescsavarok, vékony farúd, függönyanyagba korc, erisszük).

Az igazán kemény parti a túloldalon zajlott le, nédda.

Igen, jól látjátok, bevittem a szobába egy fél nyírfát.

Még tavasszal mentettem meg az apósom által levágott szép nagy ágat,

aztán most gondosan levágtam róla a kiske gallyakat,

az ágat pedig beállítottam az éjjeliszekrény mögé.

Poci persze úgy gondolta, hogy én meg vagyok húzatva, és nem is igen tudtam mit mondani ez ellen.

Na de attól még beraktam oda, mint a huzat, aztán felbiggyesztgettem rá a madárkáimat.

Amire még felhívnám a figyelmet, az a kis képeslapgaléria a polc alatt, ami egyetlen szál szög vagy bármimás végleges rögzítés nélkül készült, és tíz perc alatt szétbontható, ha esetleg úgy adódik.

A polc alján lévő horgokra kötöttem rá szalagokkal azt a keskeny szegőlécet, amire kétoldalas ragasztószalggal rögzítettem kis színes dekor-facsipeszeket, és azokkal csíptettem fel az Inge Löök-képeslapgyűjteményem, ami már öt éve kérdezgette, hogy ugyan mikor kerül már végre valami megtisztelő helyre. Nos, most már ez is megvan.

(Inge Löök egy finnországi svéd művész, 2014-ben fedeztem fel magamnak Turkuban, vettem is tőle gyorsan egy péktucat képeslapot. Elragadó képeslapjai vannak két nagynéniről, akik nem és nem és nem akarnak felnőtt módjára viselkedni.)

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/18 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár

 

6/319 – Szemescsavar

Én ugyan most is úgy festek, mint egy bohóc, és alig az imént vettem ki a zsebemből két szemescsavart meg egy mérőszalagot, de a vendégszoba végre készen áll.

És továbbra is nagyon-nagyon szívesen lennék magunknál vendégkislány. Nyilván írok majd bejegyzést a komplett hóbelevancról, de tessék, még egy ilyet is elkövettem máma:

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/16 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár

 

Intermezzó – Kaftán ajiba 2.

Végre sikerült rávennem Fortuna Kezét (bár részemről inkább mondjunk mancsot), hogy kisorsolja a nyertest nekünk.

Persze beletelt egy időbe, amíg hajlandó volt észrevenni ebben a cérnával és szöszmővel teli világban, hogy neki itt most Feladata van,

és az ilyen komoly dolgokra rá is kell ám készülni,

viszont utána rögtön megszerzett egyet a papírgombóckák közül, és elszántan pofozni kezdte.

Nagyon elszántan. Nem is nagyon akarta ideadni.

“Eh, ilyen vagy. Nem baj, ott kint biztos van valami, amit tönkretehetek.”

Kérjük a kedves nyertest, jelentkezzen a kiadóba. 🙂

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/07/09 hüvelyk ajándék, eská, macs, nyár

 

6/302 – Ficnik

A tegnap este nagyjából az elvárható menetrendet követte: több-kevesebb késéssel bepotyogtunk a találkozónk helyszínére, menet közben konstatálva, hogy egyetlen szabad asztal sincs négy személyre* (ez később megoldódott). Megegyeztünk abban, hogy mindannyian dögfáradtak vagyunk, aztán alkoholizáltunk és kiborogattuk lelkeinket, amitől természetesen még fáradtabbak lettünk. Végre sikerült átadnom Kátyának a még hónapokkal ezelőtt ajándékba vett unikornisos világító tollat**, Hosszú meg elhozta az anutája által nekem küldött szövetficniket, egy egész nagy zacskóval. Én rögtön beledugtam a fejem a zacskóba, és elragadtatottan tipegni kezdtem a ficniken ujjaimmal, óóó, türkiz is van meg az a rozsdaszínű, amiből a múltkor csak egy icipici volt, de ez itt óóóóriási. (Négy tenyérnyi. Az a ficnik világában óóóóriási.) Kedves barátaim szerint épp úgy néztem ki mindeközben, mint Simon macskája.***

Hazafelé jövet az utolsó buszt kaptam el, és mikor felkepesztettem rá, megláttam egy pasast “Pálgium” feliratú pólóban, hümm, ezt mintha ismerném valahonnan. Istenbizony kellett vagy két másodperc ahhoz, hogy realizáljam, a Repülő Kutatót látom, aki tegnap úgyszintén társasági életet élt, akadémiai barátaival ivott és evett és siratták keserves sorsukat, szóval ugyanazt csinálta pepitában, mint én.

Ma persze azzal keltem, hogy a hajam fel van robbanva, és köhögök, és folyik az orrom, és nem akarok menni Ljubljanába. Ez nyilván némi magyarázatot igényel, úgyhogy nesztek.

A Repülő Kutató meg az ő utazó cirkusza (=a kutatócsoportja) vasárnap újabb turnéra indul (=konferenciázni), ezúttal Zágráb helyett Ljubljanába, de továbbra is Emesében.**** Na most amikor még a komplex vizsgára készülés hisztérikus állapotában voltam, megbeszéltem a Repülő Kutatóval, hogy ha ezt túlélem, én is felugrom a Kóbor Grimbuszra (=Emese) velük együtt, és elmegyek Ljubljanába professzorfeleségnek (=ott leszek, de nem csinálok semmit, és kizárólag turistáskodni fogok). Húsz éve voltam utoljára Ljubljanában, akkor is csak pár órára, és igazán én vagyok a környéken a legelvetemültebb kanapékrumpli, úgyhogy most már tényleg ki kéne mozdulnom valahová, ami nem Strigonium vagy Pex – nem hegyet mászni vagy triatlonozni vagy effélék, csak ülni valahol egy szép helyen, és nem csinálni semmi kötelezőt. Turistáskodni, no. Egyetlen dolgot nem kalkuláltunk bele dicső terveinkbe: azt, hogy mire eljön az indulás ideje, én leszek a környéken a legjobban ledarált barlangi morc, aki most tényleg csak feküdni akar az oldalán, mindehhez pedig maximum Pocit fésülgetni meg ficnik között ábrándozni. Különben is, már hónapok óta át kéne adnom egy hosszúlábú pipivel kipitykézett pólót, és elfogyott a mangó színű fonalam (Catania 0411), és már három órámban döglött meg az elem, a telefonomnak meg másfél hónapja törött a képernyője.***** Summa summárum, már tegnapelőtt óta azon nyafogok, hogy nem akarok menni sehová, mindenki más meg azon győzköd, hogy menjek.

Attól tartok, ezt hívják úgy, hogy first world problem.

* “Asztalt foglalni, csak az ment ki a fejünkből, persze.” “Meg hogy ma péntek van.” “Péntek van?” “Asszem, péntek van, nem? Vaszilisza, neked olyan igazi munkahelyed van, neked tudnod kéne.” “Dehogy tudom!” “Péntek kell hogy legyen, mert úgy emlékszem, Sanyiabagoly ma kiírta, hogy PrRRRééÉÉnntTTTeeeek.” “Aha. Akkor biztosan péntek van.”

** Ha van valami, amire büszke vagyok magamban, az a kiváló ízlés, amellyel drága és nélkülözhetetlen ajándékokat tudok válogatni a kínaibótban. Ez pl. 150 kemény forintokba fájt, és így fest.

*** Ő itt Simon macskája. (Miközben leellenőriztem a videót, Poci begaloppozott a Bűnök Barlangjába, és bőszen keresni kezdte A Másik Macskát, Akinek Ki Fogom Fakasztani A Bélit. Nagyon röhögtem.)

**** Emese szegénykém egyre varacskosabb és disznóólabb állapotban van, előbb-utóbb kénytelen leszek venni neki ajiba egy alapos takarítást valamelyik kocsimosóban.

***** Nyomógombos picike butatelefonnal mászkálni ebben a nagyképernyős okos világban még eladható azzal, hogy elvi okokból használok ilyet, de egy törött képernyős butatelefon már más. Az már igénytelenség.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/29 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár

 

Eská 6/31 – Kiegészítő grillezéshez

(Ideje visszaszállni a ringlispílre, mert olyan régen leestem róla, hogy már asse tudom, hogyan hozom össze az idei év ötvenkét eská-posztját.)

Ma László napja volt, apósom speciel László, és már hónapokkal ezelőtt tudtam, mit akarok varrni neki ajiba, de persze ma láttam neki, mert az én életem hektikája tényleg mindent felülmúlt ezen a tavaszon-nyáron, és csak most kezdem összeszedni magam belőle.

Szóval eztet kapta, ni:

Ha nem ismernétek fel a képen, ez kérem egy kötény. A helyzet már tarthatatlan volt, a családi grillezéseken apósom általában fodros-virágos női kötényeket viselt meg kényszeredett arckifejezést hozzájuk. Na hát most varrtam neki egy strapabíró, férfias, praktikus grillezőkötényt.

Azért a móka kedvéért persze ilyen csajos kis csomagba összegöngyölítve nyújtottam át neki, szépen felmasnizva.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/06/27 hüvelyk ajándék, eská, nyár

 

Intermezzó – Kaftán ajiba, csak neked!

Az ígéret szép szó. Én például azt ígértem meg igen szép szavakkal (úgy emlékszem, olyan is volt benne, hogy “rohadt”), hogy ha átmegyek ezen a (szép szó) komplex vizsgán, kisorsolok itten az olvasók között egy kiváló, baltával ácsolt kaftánt, mint amilyet magamnak ütöttem össze a múltkorában. Nos, hétfőn átmentem a vizsgán, azóta meg csak naplopok és istentelenkedem (ne tessék rosszra gondolni, ez egy parafrázis a János Vitézből), úgyhogy rajta.

A művelet, legalábbis a jelentkezőknek, roppant eccerű: az alábbiakban látható az a háromféle anyag, amelyek közül valamelyikből majd megvarrom a cuccot. Nevezni kommentben kéretik, annak az anyagnak a sorszámával, amelyből baltával ácsolt kaftánt szeretnétek. Az “aki bújt, aki nem” július 3-áig tart, azután tudom ugyanis megvarrni a holmit. A sorsolást valószínűleg Poci fogja végezni, ha hajlandó ebben a dögmelegben közreműködni. Itt se tessék nagy extrákra gondolni: a jelentkezők neveit ráírom egy-egy cetlire, abból papírgombóckákat csinálok, aztán leszórom azokat Nagyseggű Maruszja elé, és az nyer, akinek a nevét elsőként végig akarja pofozni a lakáson. (Ez most nem hangzott olyan jól, mint szerettem volna, de értitek az idéát. Ilyet amúgy már csináltunk sorsoláskor, igaz viszont, hogy akkor nem volt hetven fok. Azt a macskák sem viselik jól, ez például folyton csak hever és pislog, az fogyasztja a legkevesebb energiát.)

Tehát: aki nevezni szeretne, annak itt vannak az alábbi anyagok, tessék választani. További részleteket majd a nyertessel egyeztetek, pl. hogy milyen hosszú meg széles legyen az izé.

1. Ezt az anyagot már ismeritek, ebből anno Filomélának lett egy ruhácska.

2. Ezt is ismeritek, ebből egy átlapolós szoknyát varrtam magamnak.

3. Ez eddig még nem lépett fel errefelé, egy szép nyári merénylethez tartogattam. Nyár van, merényletidő, uccuneki.

Mind a három anyag trikotázs, vagyis pólóanyag (ezt a “szabásmintát” nem érdemes másból megcsinálni), meglehetős pamuttartalommal rendelkeznek, de csak a kisvirágos tiszta pamut, a többiben van műszál is. Ja, és még valami: Pocit ismerve tuti, hogy, bármit is tennék ennek megakadályozására, lesz majd a kész darabon macskaszőr is. Úgyhogy ha macskaallergiás a nyertes, egybül mosással kezdheti birtokba venni a szép új kaftánját…

 
19 hozzászólás

Szerző: be 2019/06/27 hüvelyk ajándék, eská, nyár

 

6/285 – Puttony

A helyzet csak romlik és romlik, tegnap már kétszer zuhanyoztam, ma talán háromszor is fogok, a fürdőszobai komódból előbányásztam a legrohadtabb hőségekre fenntartott málna-borsmenta tusfürdőt meg az uborkás testápoló zselét, és (legalább a második zuhanyzásig) két négyzetméternyi reciklált száriselyemben próbálom elketyegtetni a napomat.

Mostanra már mindegyik tétel tökegyformának látszik, az olvasnivaló szakirodalom meg rohadtul borúlátónak, és ha ezt nem hagyja abba, fogalmam sincs, hogyan fogom majd meggyőzően elmagyarázni a diákjaimnak ősszel, hogy az intézményes nevelés/oktatás igenis hasznos, és ne adják fel, és dolgozzanak. Hé, ebben a pillanatban én magam is leginkább hagynám az egészet a pitlibe, és elvonulnék valahová a ködös északra egy puttony fonallal, mintsem hogy a pedagógiával foglalkozzam.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/06/12 hüvelyk ajándék, nyár

 

6/275 – Bagoj

Amióta ezt a blogot írom, ilyet még nem köpött a zuniverzum, ennélfogva bele is telt egy időbe, amíg leesett, de okos kislány vagyok én, két nap se kellett ahhoz, hogy felfogjam: a május 31-i vizsgákkal én lényegében befejeztem tanári tevékenységemet erre az évre. (Jó, még van hátra három államvizsga-nap, de az államvizsga csoportmeló, szétoszlik a résztvevőkön a terhelés, úgyhogy az mégiscsak más kicsit.) A “minden tárgyból három vizsgaidőpont” közül még sose vettem ennyire előre az első kettőt, ezeken pedig minden vizsgáztatandó megjelent, mindenki át is ment, innentű senkinek semmi dolga. Mindez azt jelenti, hogy ha nem vettem volna nyakamba a második doktorit, én már tegnap óta vakációzhatnék. (Vö. “Ej, ha ezt az én galambocskám, Galuska Galagonyovics megérhette volna…” “De nem érte meg, dadus!”)

Hogy a pozitívumokat nézzük, mostantól minden energiámat a komplex vizsgára készülésnek szentelhetem, hogy pedig a negatívumokat: marhára nehemakaharohohohom. Nagyon csúful le vagyok robbanva, kéremszépen, nekem most egy hét önfeledt matatásra lenne szükségem, nem pedig vaskos könyvekre a magyar pedagógia 19-20. századi problématörténetéről. Ma reggel olyan hajjal ébredtem, amilyet csak Dr. Seuss könyvek illusztrációin látni, és ezt a hajat ugyan meg lehet mosni meg szárítani ilyen esetekben, azt a katyvaszt viszont, ami a fejemben bévül van, na azt leginkább pihentetéssel lehetne semlegesíteni.

Akkor most ehhez a sok bölcsességhez nesztek bagoly is, engem nem érdemes most nézegetni.

Pallasz Athéné szent madarát az MTA-tüntetés egyik igen ifjú résztvevőjének csináltam, de egyúttal valószínűleg a képviseletemet is ő fogja ellátni. Én ugyanis lehet, hogy perceken belül elalszom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/06/02 hüvelyk ajándék, eská, nyár

 

Szaporulat a szekrényben 9. – LTF

Mámegin cipőket vettem magamnak jutiba, és mivel végre leadtam a lényegében-tézisfüzetet, amiért megjutalmaztam magam, akár meg is nézhettem ezeket a cipőket, azkik persze jóval hamarabb megjöttek, mint hogy én befejeztem és elküldtem volna a leadandót, amit hívjunk ezentúl LTF-nek, úgy is mint LényegébenTézisFüzet. (Vagy, figyelembe véve mindazt a káromkodást, nyivákolást, picsogást és átkozódást, amit megírás közben levágtam, akár úgy is mint Lovak Túrós F… f… fuszeklije. Na.)

Igen, jól értettétek: mivel direkt a leadásért vettem magamnak jutiba cipőket, addig nem nézhettem meg azokat, amíg nem adtam le a fuszeklit. És mivel a LTF felőrölte az időm és energiám minden apró morzsáját, arra sem nagyon volt lehetőség, hogy megbizonyosodjak arról, tényleg ki kell-e hajintanom azokat a cipőket, azkik helyett bejönnek a juticipők. A kihajítandó cipők ugyanis ahhoz nem állnak elég jól, hogy átpasszoljam őket valaki másnak, de nem biztos, hogy eléggé rosszul állnak ahhoz, hogy egyből kidobjam őket. Magyarán, ezekre még vár egy alapos mosás és azutáni helyzetfelmérés, szóval még az sem biztos, hogy ki lesznek dobva. (Nem, nem állítanám, hogy túl egyszerűen szoktam megoldani a dolgokat.)

Mindenesetre itt vannak teljes koszos és lehordott feketeségükben, voálá.

A juticipők viszont frisszek és capkodószak, mint fickándozós aranyhalak.

Itt ebben a vircsaftban már volt minden, de aranycipő még nem. Na most már az is van, és csak a nyár hiányzik hozzá, hogy felvehessem.

Gondolom, előbb-utóbb az is lesz. Majd. Valamikor. És egy kis szerencsével meg is érem, bár ebben most nem vagyok hundertprocent biztos.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/05/31 hüvelyk ajándék, nyár, tavasz, turkálgat

 

Intermezzó – Még mindig a gázok

Mivel a Repülő Kutató egy szép, kövér, ügyes medve, és likakat fúrt nekem a falba, tovább dolgozhattam azon, hogy maradéktalanul kitöltsem a rendelkezésemre álló teret.

Úgyhogy a korábbi káosz és űr helyén most vannak kispolcaim,

(egyébként vízszintesek, csak a fényzőgép viccel meg titeket), és mindentároló falitáblám is.

Asszem ezzel most már elleszünk egy ideig.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/04 hüvelyk ajándék, eská, tél

 

Eská 6/22 – Sárkány ellen sárkányfű

Gyerekruhával már sok mókás merényletet elkövettem, de ilyet még nem, szóval így tessék fogadni.

Van nekem egy volt munkatársam, hívjuk Kamillának, mert így hívják a blogján is. Kamillának van egy lánya, akit hívjunk Zuzinak, mert mindenki így hívja, és Zuzi a jövő héttől lesz bölcsis. Eddig megvan? Oké.

Tavaly nyáron elcsetelgettünk Kamillával gyerekruhákról meg effélékről, többek között arról is, hogy a gyerek szórakoztatására mindenféle dolgokat is kell rajzolnia, ami a maga módján valóban szórakoztató, a gyerek nem kérdez olyasmiket, hogy mi ez a lábas hal, hanem simán elfogadja, hogy az a fóka. Át is küldött néhány rajzot azok közül, amelyekkel Zuzit mulattatta, többek között ezt:

Én pedig megkérdeztem vidáman, nem szeretne-e esetleg Zuzinak egy olyan ruhácskát, amin anyu rajzai vannak, Kamilla pedig azt mondta, ó, dehogynem.

És akkor ennyiben maradtunk.

Ugorjunk fél évet előre, amikorra már tényleg lesülőben volt a pofámról a bűr, hogy még mindig sehol semmit nem csináltam. Most viszont, hogy Zuzit kiteszik a kortárs csoportnak és az intézményi szocializáció legelső állomásának, ideje volt tényleg nekilátni.

Neki is láttam:

Na most ugyebár van nekem egy sokat kisbencézett szabásmintám, amiből igen ifjú hölgyeknek szoktam gyártani ruhácskákat, és van egy olyan meggyőződésem, hogy amíg egy ifjú hölgy nem közli azt, hogy “kedvenszem a józsaszí!!”, addig érdemes olyan holmikban járatni őket, amik nem habosak-babosak, ámde jól tűrik a koszt, vidám-tarka dekorációval. El is döntöttem, hogy a ruha márpedig zöld lesz, a sárkány meg, hm, miért ne lehetne narancssárga?

Az is lett.

A továbbiakat fedje a feledés kegyes fátyla, én legalábbis nem akarok visszagondolni arra, milyen szavakkal illettem Eriket, aki ezúttal nem volt hajlandó együttműködni. Ez egy igen rugalmas anyag, a paszpólokat meg egy még ennél is rugalmasabb anyagból gyártottam rá, szóval iszonyú sokat bontogattam a varrásokat, amikor Erik éppen megkutyálta magát, és nem és nem akart trikotázst varrni, de végül meglett. Én ugyan továbbra is némiképp búsan meredek rá, mert látom, hogy hol vannak a gikszerek, és kézimunkázónak kifogásolható minőségű holmit nyújtani át igen nagy szégyen, de kész van. A kvetkező jobb lesz. A következők mindig jobbak, ez az alapelv.

Ilyen lett hátul a gombolása:

és ilyen lett maga a komplett ruha:

Most ugyan rengeteg kétségem van (Zuzinak tetszik-e majd vajon a ruha? ki lesz az első, aki azt mondja, hogy “de hát ez egy kislááány, miért engeditek, hogy ilyen rémségeket varrjanak neki”? a Fülesmackó csoportból ki szorul majd elsőként terápiára – dadusok, többi gyerek, szülők? stb, stb), de a puding próbája az evés, úgyhogy letisztogatom a cuccról a Bűnök Barlangjában óhatatlanul is rákerülő macskaszőrt, aztán megpróbálom kitalálni, hogyan és mikor tudom célba juttatni.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/20 hüvelyk ajándék, eská

 

6/126 – Kóc

Tegnap olvastam egy cikket arról, hogy az influenszerek arra panaszkodnak, milyen bánatos életük van, mert nem tehetik meg, hogy pizsiben fetrengjenek a kanapéjukon egy zacskó csipsszel, ehelyett kénytelenek még akkor is bugyiban és full sminkben pucsítani a konyhájukban egy eszpresszóval a kezükben, amikor legszívesebben mackónadrágban ennének tegnapelőttről maradt kínait, dobozból. Mindez amúgy onnan jutott eszembe, hogy mikor ma reggel megálltam a fürdőben, ölemben azokkal a holmikkal, amik mára a fejemre estek a szekrényből, azon kezdtem vacillálni, mossak-e hajat vagy sem.

Megnéztem a tükörben jobbról, megnéztem balról, aztán azt mondtam, ez a piros kóc itt a fejemen még ellesz magának egy-két (három) napig, nem koszos ez, csak hát esztétikailag, izé, ráférne egy generál. (Meg egy fodrász. Igen, egy fodrász tutira jól jönne neki.) Végül is, minek strapáljam magam vele, úgysem hagyom el ma a lakást, úgyhogy nem is lát senki, csak a férjem (neki mindegy) meg a macskák (nekik még annál is mindegyebb). Ja, meg bárki, aki a blogomra kattint. Akikről persze többé-kevésbé azt se tudom, kik és mik ők valójában, miért járnak ide, és mennyire fontos nekik, hogyan áll a fejemen a piros kóc.

Na ez volt az a pillanat, amikor elképzeltem, amint az egyszeri blogolvasó megnézi a mai fotómat, aztán megfordul a székén, és felháborodottan azt mondja a férjének/munkatársának/tengerimalacának, hogy “Képzeld, az a bolond vörös nő ma sem mosott hajat!!!“, és ettől olyan röhöghetnékem támadt, hogy alig bírtam abbahagyni. Még az elektronyos fogkefét is le kellett állítanom, ne szálljon szét a fürdőben a Parodontax. (Nyilván éppen fogmosás közben jutott ez eszembe, mikor máskor.)

Természetesen nem mostam hajat. Ide lőjetek. Én ugyan megpróbálom a legjobb képemet mutatni minden nap, de azért ez itt egy valódi élet valódi jeleneteiről szól, és higgyétek el, mindannyiunknak jobb, ha nem fogok bugyiban pucsítani a konyhában.

Na persze mikor felvettem a “farmert fogok varrni máma, héjja-hó” jelmezemet, és bementem a Bűnök Barlangjába, ez a látvány fogadott.

Egen. Az ott egy Poci. Alszik. A farmeren, amit szét akartam vágni.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, tél

 

Eská 6/16 – Párnácskabaglyok

Az Angyal azt mondá nekem, hogy “Csináljál baglyokat az unokahugicáidnak karácsonyra, mert az nekik lesz jó”.

Én meg szót fogadtam.

Háromszor is.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/25 hüvelyk ajándék, eská, tél

 

6/113 – Liszt

Ha itt-ott fehér maszatokat láttok rajtam, az nem kokain.

Igen, sütőszezon van.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/22 hüvelyk ajándék, eská, tél

 

Intermezzó – Ó, ha rózsabimbó lehetnék…

… akkor nem lennék ilyen nagy otromba, és fel tudtam volna venni ezt a ruhát. Már úgy értem, most. Valószínűleg utoljára huszonöt évvel ezelőtt fértem volna bele ugyanis.

Otthagyni viszont, na ne vicceljetek. Nédda, milyen nyamnyam.

Úgyhogy természetesen hazahoztam, most pedig azon töröm a fejem, vajon a húgom hajlandó lenne-e felvenni. Ha nem, valószínűleg megvárom, amíg Filoméla belenő.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/10 hüvelyk ajándék, turkálgat

 

Eská 6/8 – Zsebróka

Ma a barátnőimmel lesz találkozóm, és mivel ajándékszórogatás is van programon (pusztán csak úgy, különösebb ok nélkül), megérdeklődtem, milyen színű pipit szeretnének. Nos, mint kiderült, sokkal inkább szeretnének zsebrókát – persze én követtem el a hibát, amikor megmutattam, hogy ez milyen jópofa.

Hát rendben, lássunk hozzá. Áttanulmányoztam a receptet. Vettem fonalakat. Számolgattam. Horgoltam. Számolgattam. Visszabontottam. Horgoltam. Számolgattam. Visszabontottam. Újraszámoltam. Öt szem előre, kettő vissza, bűvészkedés a hátul vezetett fonallal, visszaváltás, számolgatás, bontás, horgolás, számolgatás, káromkodás, öt szem, négy szem, arohadtnyavalyába.

Eddig jutottam el vele.

És akkor feladtam.

Ha nekem frusztrációra van szükségem, akkor elég, ha belenézek a hírekbe, vagy végiggondolom a tudományos és szépírói pályafutásomat, műfordítói tevékenységem nyomorúságairól nem is beszélve. A hobbijaim legyenek szórakoztatóak és megnyugtatóak, és ne kelljen állandóan szabályokkal meg előírásokkal pöcsölnöm. Ha zsebróka kell, zsebróka lesz, de horgoljon zsebrókát az, akinek hat anyja van, én nem fogok.

Úgyhogy eldöntöttem, én varrni fogom a zsebrókát, csakazértis. A folytatásban úgy vélem, egy kép többet ér száz szónál, nesztek:

Eddig jutottam el tegnap este. Ma elővettem a további anyagokat, aztán a tegnapi nap tanulságait is figyelembe véve nekiláttam a sorozatgyártásnak.

Az arcikákat továbbra is szándékoltan ferdére szabtam, de egy picivel kisebbre, mint maga a test, az orrok-szájak-szemek pozicionálásakor különböző verziókat próbáltam ki, a lábkarmokat meg ezúttal úgy gondoltam, hagyom a fenébe.

Íme, ilyenek lettek a zsebrókák, ki is helyeztem őket fotózáshoz a szép foszladozó természetbe.

Nagyon remélem, hogy tetszeni fog, mert ha nem, a továbbiakban in aeternum csokikat kapnak ajándékba, nem kézimunkát. Ezt pedig veheti mindenki fenyegetésnek. 😉

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/01 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

Intermezzó – Josefshof am Rathaus

A hotel, amiben lakunk, azt állítja magáról, hogy “Kaiserliches Flair und Wiener Herzlichkeit”, és én ugyan nem tudom, második Jóska, akit kalapos királynak is neveztek, ilyenformán képzelte volna-e a Kaiserliches Flairt, de mink most ebben vagyunk, ni:

Az ablakokon redőny van, ami automatikusan bezárul, ha az ember elhagyja a szobát, és kihúzza a szobakártyáját a leolvasóból.

Az alábbi képen további kényelmi izék láthatók, többek között a kávéfőző és Handy is.

A fürdőben beépített tükörvilágítás van nemcsak a nagy téglalapban, de a kis kerek borotválkozótükörben is. És a mosdó, hát az aztán már tényleg.

Még a vécé fölé is jutott egy szecessziós plakát.

Esténként pedig ebben lehet még gyönyörködni:

Jaja, ez a fürdőszoba ajtaja.

A lépcsőház így fest (bár lépcsőzni nem nagyon kell, több lift is van, amelyek úgyszintén a szobakártyával hozhatók működésbe):

odalent pedig ez van az egyik sarokban, miközben a lifttől a főbejárat felé kanyarogsz.

Na akkor most mink elmentünk a Breughel-kiállításra, aztán ha a sors kegyes hozzánk, lesz ma még rólam is fotó. Addig érjétek be a fenti vécészelfivel.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/10/29 hüvelyk ajándék, blabla

 

6/45 – Viszonylag

Ebben a bályos őszi félévben a hétfő a viszonylag stabil itthoncsücsü- és itthonszöszmöte-napom – azért “viszonylag”, mert a zuniverzum bármikor beletojhat a palacsintácskámba, és amikor lehetősége nyílik rá, meg is teszi.

Ma viszont bízom abban, hogy nem teszi meg, és kellő módon el tudom végezni mindazt, amire a hét további részében tutira nem lesz idő. Mindehhez a leginkább életkoromnak, státuszomnak és presztízsemnek megfelelő öltözéket rántottam magamra: cukorkaszín csíkos pólót, felnőttrugdalózót, macskás zoknit és tornacipettyűt. Az előnyös beállás és a robbantott haj csak bónusz.

Nézzétek csak, iiiilyen széles szára van ennek!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/15 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, ősz

 

Eská 6/5 – Ez már nem lesz fogpiszkáló

Már a harmadik bejegyzés mára, de mikor gatyába ráztam a szobát, gondoltam, szembesítem magamat azzal is, hogyan állunk ágytakaró-ügyben, mert eddig csak horgoltam, horgoltam meg horgoltam.

Egy kicsit.

Na jó, sokat.

Marha sokat, na.

Most némiképp be vagyok rezelve, természetesen. Jézusmária, még csak ezután jön majd a nehezebb része.

 
15 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/07 hüvelyk ajándék, eská

 

6/23 – Pislog

A gugli szerint ma van az őszi napéjegyenlőség, és ehhez mellékelt egy olyan dudlit is, amin cuki sárga ginkgólevelek vannak, hintázó manócska meg egy izé, ami egy levélkupacból pislog kifelé. Kicsit én is úgy érzem magam, mint ez az izé, a mai nap kétszer kezdődött el eddig, és még ki tudja, mi lesz belőle. Setét hajnalban ébredtem, nekiláttam pörögni, tésztakelesztés, ruhamosás, aztán átmenetileg kiájultam, amikor éppen nem volt semmi álamügy fojóba, az egyik kelt, a másik mosódott, szundi. Ez alatt sok színes hülyeséget álmodtam össze: a kilencvenes években Párizsában voltam méripoppinsz, a kölök szobájában egy plafonig érő műanyag T-rex volt a fő dekoráció, a mancsikáit és megnyerő mosolyát a kiságy fölé lógatva, én meg hiába magyaráztam a szülőknek, hogy a kicsi még csak kétéves, és totál be van szarva ettől a dögtől. Úgyhogy bánatomban elmentem gintonikozni a lányszeretőmmel, aki szintén méripoppinsz volt egy hasonló módon agybeteg családnál, és berúgtunk, mint a csacsik, aztán az Au claire de la lune mon ami Pierrot-t énekelve támolyogtam haza, és természetesen felébresztettem szegény gyereket, aki azonnal bőgni kezdett, mint a nádibika, és hol rám nézett rémülten, hol a megnyerően mosolygó T-rexre. Ááááá. Időnként a saját fantáziám is összeesküdözik ellenem, nemhogy a világ. Ezúttal is úgy ébredtem fel, mintha tényleg megittam volna azokat a gintonikokat, alig bírtam kinyitni a szemem, és nem tudtam egyenesen járni, pedig még csak akkor volt háromnegyed hét. Kávé, aztán megint pörgés, zsemlesütés, ruhaszárítás. Huhh.

Mostanra már nagyjából csak a pislogás maradt, pedig még rohadt sok dolgom lenne. A lakás fut, a Bűnök Barlangja egy elhanyagolt disznóól, három lavoárnyi tiszta holmi várja, hogy elpakoljam, és a szekrényekben is ideje végignyomatnom a “hátulsó pár előre fuss”-ot, ha már az idő ilyen hirtelen elősziesedett. (Ne húzd alá, bmeg, te hejesíráselenörző. Igenis van ilyen szó. És ha eddig nem volt, most már van, na bumm.) Mindehhez a tudomány sem hagy békén, az óráimra készülés mellé keddre össze kell ácsolnom egy konferencia-absztraktot, és lövésem sincs, miről akarok majd előadni. Pénteken mégmindehhez Kutatók Éjszakája, és akkor ugyan tudom, miről akarok előadni, de arra is fel kell készülni. Oáá.

Közben meg a Repülő Kutató nevéhez híven még ma elrepül, ezúttal Brüsszelszbe, ahol a bélgázok laknak. A hosszú világgámeneteleknek ugyan lőttek 2023-ig (akkor fejezi be azt a projektet, ami miatt nem tud újabb féléves ösztöndíjakat megcsípni a sárteke túloldalára), de a rövid konferenciázgatások szezonja épp most köszöntött be, úgyhogy megint jöhet az a rész, amikor csak az előjegyzési naptáramból tudom kipuskázni, éppen hová megy.

Hej, szép az élet, ha zajlik. De azért azokat a gintonikokat nem kellett volna meginni, még mindig kómás vagyok.

A mellékelt ábra azt hivatott megjeleníteni, hogy némiképp morci vagyok, a hajam pedig fel van robbanva. Lábam ezúttal sincs, és most azért nem, mert a zoknim színéhez (sőt színeihez) nincs a házban filctoll. Max. ha megvettem volna nyár elején a neonszínű készletet is Filomélának, de akkor azt mondtam, valahol meg kell húzni a határt.

Úgyhogy inkább megmutatom, e. A zoknit.

Ezt a Repülő Kutatótól kaptam szülinapomra, és addig még van ugyan két hét, de ha a fejemre esik egy fél tégla vagy egy T-Rex, nem akarom, hogy az legyen az utolsó gondolatom, “bazz, itt degelek meg életem virágjában, és még a neonszínű macskás zoknimat sem vettem fel”.

Jahahahaj, definitíve nem kellett volna meginni azokat a gintonikokat.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/23 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, ősz