RSS

ajándék kategória bejegyzései

8/285 – Petymeg

Ez itt most piszok nagy calász lesz, mert nem ma nézek ki így, hanem pénteken volt ez rajtam, amikor tépőzárért kutyagoltam. Mivel ma ismét a lehordott festékfoltos hacukákon a sor, talán elnézitek nekem.

A mai szép napon a Magos Mustár korrekciója a főprogram, mert a múltkor foltos lett, mint a petymeg*. Eleve két rétegben gondolkodtam (minél sötétebb egy festék, annál több az esély arra, hogy egy réteg nem lesz elég szép), de akkor még úgy gondoltam, hogy most szépen visszavuzigálok mindent, aztán júliusban újrakenem. Mostanra viszont már mindenki nyűgös, hogy a hálószoba továbbra is afféle folyamatosan-félkész állapotban van. Még én is nyűgös vagyok, ami döntő érv.

Ennélfogva ma ismét csatatérré változtatom a kócerájt, fellövöm az újabb réteg Magos Mustárt, korrigálom a Mentolos Zuzmó kisebb gikszereit, aztán egy elégedett sóhajjal lehurcolom a pincébe az összes falfestő ketyerét. A bútorfestő ketyerék persze fent maradnak, de így is legalább egy lényeges lépést teszünk a civilizáció, rend, csend és fegyelem irányába.

Az ég hajnalban gyönyörű volt,

a szőrös disznók már bezabáltak, a vacsorán nem kell gondolkodnom (a Repülő Kutató más kaporszakállú tudósokkal bulizik este, nekem meg még maradt tegnapról egy emberes adag füstöltpisztráng-újkrumpli saláta), úgyhogy most bevonulok a nádasba, és addig ki nem jövök, amíg azt a nagyon fontos dolgomat el nem végzem. Uff.

* Vagyis hiúz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/06/13 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/283 – Tépőzár

A tegnapi vacsorát már csak a tradíciók miatt is az Adria Caféban abszolváltuk. Sz.e. (szopornyica előtt) ilyentájt mindig kiültünk a teraszukra bodzavirágok illatában költeni el szerény kis kétszemélyes menünket, és úgy gondoltuk, ez a hagyomány megőrzendő.

Úgyhogy megettük és megittuk ezt mind.

Képzeljetek még mellé egy kicsikis kéttenyérnyi pljeskavicát, az egy pöttyel később jött ki az asztalra. És, óó, nézzétek, mennyire nyár van, mik röpködnek be a florinis, a gigantes és a sertésszűz közé:

Persze mire hazamásztunk, a szőrös terroristák a teljes indignálódottság állapotába kerültek,

mert nem elég, hogy már végtelennek látszó ideje csak növelem a kuplerájt, kizárom őket szobákból, büdös dolgokat kenek a falakra, és összevissza tologatok mindent, még van pofám elmászkálni is. Fujj.

Ha tudnátok, mucik. Ma például hét méter tépőzárat próbálok beszerezni, és ha teljesen elmegy az eszem, egy lityi olyan színű festéket is, hogy NCS S 2005-R90B.

Előbb viszont leszek szíves helyére vuzigálni a bútorokat, mert ez most már igazán skandalum, különben is hova lett a mi messze néző szép könyöklőnk, tessék azonnal orvosolni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/06/11 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár

 

8/277 – Jogos

A szokásostól eltérően ezúttal valóban jogos bünti a lábamon az a kettő darab plezúr, amit akkor szereztem be, amikor leszálltam a HÉVről, és akkorát tanyáltam, mint egy ház. Nem is nyivogok miatta egy szót sem, ez így volt korrekt, minek iszik, aki józan is maradhatna. (Bár ezúttal teljesen jogos volt az is, hogy berúgtunk a kutatócsoporttal egyetemben. A tradíció kötelez, és így egy kicsit olyan volt, mintha a Professore is velünk lenne még.)

A Repülő Kutató, akinek szintén van némi fogalma a gyászmunkák alkoholikus vonzatairól, roppant kedvesen leápolta betadinnal a bibijeimet, és még ma reggel is irtó cukker volt velem, például kaptam bröncsre lágytojást.

A mai, talán sejtitek, igen lassú és molyolós és kontemplatív nap lesz. A macskák mindenesetre jól érzik a rezgéseket, a második reggeli után ők is elhevertek tűnődni az élet dolgain.

Jó, na, valójában alszanak. Lehet, én is azt fogom tenni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/06/05 hüvelyk ajándék, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

Intermezzó – Májuska

Semmi-különös séta bodzavirág-szedőben, sírkövek, fotózhatatlanul gyors dungócsok, rendezetlen virágágyások és rendezetlen mellékutcák.

Az élet, ahogyan leginkább szeretem.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/29 hüvelyk ajándék

 

8/263 – Gyökkettő

Láttátok azt a cipőt, ami tegnap rajtam volt? Amit a Repülő Kutatótól kaptam névnapomra, és már volt rajtam ezelőtt is, minden probléma nélkül? Na az tegnap nekem megette a lábam, de nem ám csak úgy, hogy kicsi sajgás, majdelmúlik, hanem úgy, hogy öt helyen nyitott rajta egy-másfél centi átmérőjű lyukakat, plusz még csinált két kisebb vízhólyagot is. Ez utóbbiak legalább nem fakadtak ki, miközben hazafelé vánszorogtam, ellentétben az összes többivel. Velem már évek óta nem bánt el cipő ilyen rettenetes csúful, az utolsó kilométert hazáig már gyökkettővel tettem meg, hátamon a macskakaja, és eredetileg tervben volt ugyan, hogy hazafelé bemegyek a Mogorvák Klánjához, de nagyjából abban a pillanatban, amikor a harmadik vízhólyag pukkant szét a cipőben, és én még mindig fél kilométerre voltam otthonról, erősen gondolkodtam, megéri-e nekem azt az ötven méter kitérőt. (Tényleg ötven méter, egy szállal sem több, a festékáruház ott lakik a főúton.)

Végül, számot vetvén azzal, hogy a cipőben érzett mészárszék miatt valószínűleg nem akaródzik a következő napokban elhagyni a lakást, bevánszorogtam. Ott ért a nap egyetlen sikerélménye, nem vicc, mert rögtön felbukkant a klán egyik mogorvája, és megkérdezte, miben segíthet, mire én, hogy japán spatulyát keresek, mire ő odavitt egy állványhoz, és azon én találtam meg hamarabb, nem ő. Istenkém, micsoda szánalmas életem van nekem, hogy ezt győzelemként könyveltem el. Mindenesetre fizettem, majd délceg léptekkel távoztam, hogy az ajtó előtt visszaváltsak az eddigi nyomorult vánszorgásra. És még mindig háromszáz méterre voltam hazulról.

A japán spatulya azért kellett, mert a glettelési hadműveleteket én eddig a Repülő Kutató egyik lejárt bankkártyájával végeztem, szégyen fejemre. Az okos jutyúbvideók, amikből én megtanultam glettelni, szigorúan hangsúlyozták ugyan, mennyire nélkülözhetetlen egy glettvas, de hát könyörgöm, nem egy komplett lakást akarok én kiglettelni, csak a falainkon lakó kisded folytonossági hiányokat, minek nekem ahhoz egy akkora nagy dög. Utána csak elrakom valahová, hadd egye a rozsda, hát inkább kösz, nem. No de Kingha azt mondta, a japán spatulyát szeretni fogom, és az meg kicsi, úgyhogy megvettem, és ma azt fogom forgatni, mint egy marsallbotot. Mezítláb.

Amúgy persze nem kéne nekem egy glettvas és a tárolása miatt nyivogni, mert vettem magamnak Igazi Gépeksz. A kérdés persze a megfelelően röhejes formában úgy hangzott el eredetileg, hogy “nna, mit vegyek most magamnak, barkácsgépeket vagy cicifixeket”, mind a kettőre ugyanis nem volt keret az előirányzott büdzsémben. A reszelővel való szarakodás viszont eldöntötte nekem a dógokat, cicifixem van már néhány, de fűrészgépem nincs. Úgyhogy ebből ez lett, nédda.

Természetesen ilyenkor rögtön megjelenik Poci is, hogy lemeózza. Olyanok ezek, mint a mongúzok.

A Repülő Kutató persze azt mondta, hogy “na így kezdődött az is, ami a szerszámkamrában van, és így lesz az embernek féltucat fúrógépe”, de én azt válaszoltam erre, hogy te kukufej, nekem csak egy kell, az viszont enyimé, saját fúrófejekkel és saját csavarhúzófejekkel, mert a szerszámkamrában egy szál csavarhúzófej nincs, elhányták valakik, akik nem én voltam, és a fúrófejeket is vadászni kell.

Mondanom sem kell, ezek a gépeksz az emeleten lesznek tárolva összes kiegészítőikkel, mert nem bízok én ezekben a faszikban. A macskákban is alig.

Úgyhogy most mezítláb és sántikálva harcra fel.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/05/22 hüvelyk ajándék, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/252 – Szög

Szerintem ezt a napot nagyrészt azzal fogom tölteni, hogy a nekem-új szobámat csodáljam.

A megfelelő szögből nézve csodás. A nem megfelelő szögből persze azt is látni lehetne, hogy az egy lityi festék csak másfél falra volt elég, és az ablak fölött majd glettelnem is kell, szóval lesz itt még meló.

Majd. Jövő héten. Ezen a mostanin más dolgaim vannak.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/10 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/248 – 15%

Nem tudom, tifelétek milyen időjárás volt tegnap este, de nálunk akkora vihar, hogy elment az áram, és nem is jött vissza vagy másfél órán át. A Repülő Kutató némiképp aggódva megkérdezte, van-e a házban mécses, és ha igen, tudom-e hol. Hahh, naná hogy van, és naná hogy tudom. (Bárcsak a külső memóriát is tudnám, azt két hét alatt sem találtam meg, grr.)

Tíz perccel később már úgy néztünk ki, mint egy New Age bolt, én meg elővettem jobb híján a horgolnivalót, mert azt félvakon is tudom (be lett ez már gyakorolva Sz. e., vagyis szopornyica előtt a 880-as buszon, esténként munkából haza). Igaz, éppen egy olyan projekten dolgozom, amiben van két rózsaszín, egy bordó és egy furalila, a többi meg az a fajta szürke, krumpliszín és zöld, ami sötétben mind szürkének látszik. Eh, mit nekem Hekuba, jóleszaz.

Elég jó is lett.

És ekkor a RK konstatálta, hogy a telefonján már csak 15% töltés van, ami nyilvánvalóan tragédia. Gondolom. Nekem a telefonom még mindig csak egy ébresztőóra meg egy olyan hely, ahová beesnek a banki esemesek, hetente egyszer használom beszélgetésre, akkor is anyámmal, és az esetek nagy többségében ő hív fel.

Mindenesetre a telefont cumira kellett tenni, és az adott pillanatban áram híján csak Emese állt rendelkezésre, úgyhogy a RK bedurrantotta a kocsit, rátette töltőre a telefont, ő meg kiült a teraszra viharkabátban egy whiskyvel, mert mi van, ha valaki éppen ebben a dögletes időjárásban akarna ellopni egy hétéves kocsit egy zárt udvarból. A következő fél óra azzal telt, hogy én békésen ültem itt bent a horgolásommal mécsesek lobogó fényében, a macskák dekoratívan széthajigálva szundikáltak körülöttem, a RK meg ült kint az orkánerejű szélben, és időnként kommentárokat fűzött hozzá. Nem hallottam jól, miket mondott (elég kafa a szigetelés), de nem tűnt különösképpen elégedettnek.

Aztán a vihar, amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan elállt, a villanyt visszaadták, Mr. Jég Dupla Whiskyvel pedig bevacogott a teraszról, boldogan újságolva, hogy plusz 13%-ot sikerült ráverni a töltésre. Köszönjük, Emese.

Ma hajnalban ötkor már ilyen csuda napfelkelténk volt,

a szőrös terroristák meg rögtön azt kérdezték, hol a kaja.

Egy ideig várniuk kellett, mert ki kellett csomagolnom A Szőnyeg. Ma van a RK szülinapja, és mivel semmit sem tudott kitalálni, hogy mivel örvendeztessem meg, eldöntöttem önfejűleg, hogy kap egy szőnyeget. (Vö. az ősöreg vicc a papagájjal és a babkávéval, eszi, nem eszi, nem kap mást.)

A Szőnyeg már hétfő délelőtt megérkezett, de én az önuralom mestere vagyok, és egészen máig nem csomagoltam ki, mert mégiscsak ajándékba lesz, neszpá. Nos, az nyilvánvaló, hogy ajándékba lesz, de valószínűleg nem a RK-nak, nem a lakásnak, és nem is nekem, az első ugyanis az volt, hogy Poci kipróbálta,

aztán Maci is kipróbálta volna, de Poci aszonta, hessinnen,

ez a szőnyeg tökéletes arra, hogy én én segget nyaljak rajta, a magamét,

szóval, higgyétek el, ez az ENYÉM.

Hát így állunk most, Pistikáim, és én újabb kísérleteket teszek arra, hogy megtaláljam azt a rühes külső memóriát, de ha esetleg nem sikerül, akkor sincs veszve a haza. Már csak másfél hét van hátra ebből a nyavalyás digitális szorgalmi időszakból, bár utána meg online alkalmassági vizsgákkal és szakdolgozatok bírálatával kell nyűglődnöm, de azon a hídon akkor megyünk át, ha már odaértünk.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/06 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/244 – Vérsóska

Hiszitek vagy sem, ez egy igazi, létező növény, tegnap vettünk is egyet a piacon:

A zuniverzum vicces kedvéről viszont súlyosan megvan a véleményem, ha vér kellett, nesze nekem, már megint tompa fűrésszel próbálja leszedni valaki a keresztcsontomat. Igaz, a heti tapasztalat alapján legalább ő is szívni fog a tompa fűrészével, nekem csak ma reggelre múlt el a mutatóujjamról a vízhólyag.

Tegnap viszont gondos válogatás után felcipeltem a pincéből egy fúrógépet a sok közül, és határozott szándékomban áll, hogy használni is fogom.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/02 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/243 – Énekszó helyett

Dalköszöncse most sincs, van helyette piac. Nyilván fel kellett vennem az új cipőmet, mert ha az embernek van egy új cipője, azt fel kell venni, nemde. És ha úgyse megy az ember sehová, csak a piacra, akkor oda.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/05/01 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tavasz

 

8/április

Nemáá, megint eltelt egy hónap. Galéria!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, tavasz

 

8/242 – Reziliencia

Attól még, hogy esetleg alaposan megcsupált a zélet,

csakazértis toll a fülébe a világnak.

Én azért ennél sokkal jobb állapotban vagyok, bár tegnap a Plusz Lábaksz Akció közben sikerült rátérdelnem egy bazi nagy szögre, ami kiesett a dobozból, aztán sunyin megbújt a szőnyegen, meg belement a bal hüvelykujjamba egy szálka. Ilyenkor szokott rájönni arra az ember, hogy a térdére és a bal hüvelykujjára is szüksége van a mindennapokhoz, de még mennyire.

Viszont ma névnapom van, sálálá, és kaptam ajiba a Repülő Kutatótól egy pár cipőt. Rózsaszínt.

Az a gyanúm, ezt még látjátok majd rajtam jóóó sokszor.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/30 hüvelyk ajándék, otthoncsücsü, tavasz

 

8/240 – A káosz urai és úrnői

Bizony mondom én néktek, a macskák csudálatos állatai ennek a keserves világnak. Nem zavarja őket a káosz,

cserébe viszont minden újdonságot kitörő lelkesedéssel fogadnak.

(A muhi csata, mint látható, továbbra is folyamatban. Ez tanítás nélküli munkahét, úgyhogy Batu és Szubotáj csapatai valószínűleg hétfőig fognak randalírozni az emeleten. Höhö.)

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/28 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/237 – Sarkantyúka

Mire elgyüve a reggel kilenc, én már renováltam a fejemen a pipirost, és elültettem két láda mászósarkantyúkát meg egy dézsa ülősarkantyúkát.

A továbbiakra is vannak terveim, még nagybetűs Tervek is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/25 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

Szaporulat a szekrényben – Csakazértis

Mint pár napja mondtam a barátnőimnek, nem krepálhatok még meg, olyan cipőim is vannak, amiket még fel se vettem!

Mert például igenis megvettem magamnak az üvöltőpink színű tornacipőt, csakazértis.

Emellett, mint már említettem, vettem magamnak anyagokat is (Szaharába homok, és amúgy meg csilliókba is került, de nem tudtam ellenállni, na).

Ja, meg a zoknik. Ez már korábbi beszerzéskupac, néhányat már láttatok is rajtam, de eddig nem adódott rá alkalom, hogy beblogoljam.

Rút, szibarita váz vagyok, nem tagadom. Most pedig visszadőlök szundikálni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/11 hüvelyk ajándék, otthoncsücsü, tavasz

 

8/223 – Halavány

Alig múlt reggel nyolc óra, és én már végeztem négy szakdolgozó produktumainak* átolvasásával. Ha más nem is, ez már mindenképpen arra mutat, hogy kezd visszatérni belém az élet, vagy legalábbis annak halavány visszfénye.

Az elmúlt harminchat órából kábé harmincat átaludtam, és a tegnapi nap akkor érte el csúcspontját, amikor este kilenckor én azon kezdtem nyafogni, hogy lázam van, a Repülő Kutató viszont, aki a csuklóhőmérő nagy híve, szentül állította, hogy nincs. Végül annyira nyafogtam már, hogy kénytelen volt átkúszni a szomszédba lázmérőért. (Nekünk azóta nincs lázmérőnk, amióta ugyanabban a szomszédban elrontották. Igen, testületileg mindannyian idióták vagyunk ez alatt a helyrajzi szám alatt.) A lázmérő persze azt mutatta, hogy 38,4, amitől a Repülő Kutató istenesen beszart, és visszament a szomszédba, hogy kérjen egy kis NeoCitránt is. (Ja, az sincs itthon. Mi azt hittük, hogy van, de nincs.)**

Na hát ha van valami, amit én általában igen nagy undorral és siránkozva fogyasztok, az a NeoCitrán, de tegnapi állapotomban boldogan és cuppogva ittam meg, amitől a Repülő Kutató talán még annál is jobban beszart. És ezek után én megettem egy szelet szalámis-sajtos-vajas kenyeret, megmostam a fogam, majd beledőltem az ágyikómba, és ezt az éjszakát is végigaludtam.

Most épp láztalan vagyok, ámbár kissé nyamvadt, és nem ma kezdek el félmaratonokat futni, de asszem, megmaradok. Kint csábítóan fütyörész a tavasz,

és a cseresznyefa is virágzik, hollári hó.

* A legegyszerűbb, ha a “produktum” szót használom rájuk, mert nemcsak hogy a készenlét különböző fázisaiban állnak a művek, de a színvonaluk is jelentékenyen ingadozik. Az egyik lánykának ezúttal már vastagított betűkkel írtam meg, hogy “A jegyzetszámoknak (az a kis szám, ami az idézethez kapcsolódik a szövegben, és a lenti lábjegyzetre mutat) mindig az idézet vagy parafrázis után kell következniük.” Következő állomásunk a vastagított nagybetű lesz.

** Ööö, de mégiscsak van. Egy egész dobozzal. Ma reggel már vissza tudtam emlékezni rá, hová tettem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/11 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/219 – Várni, csak várni

Meg voltam győződve arról, hogy tavaly ugyanilyenkor volt egy ugyanerről szóló bejegyzésem, de nem találom, szóval vagy a memóriám akadoz, vagy pedig mostanra már sok volt a világ ciklikusságából meg a temérdek dezsavűből.

Várok, mint egy zacskó kopott gyöngy, várom, hogy az ovikból válaszoljanak a levelemre, hogy a diákok küldjék a szakdolgozataikat, hogy kinőjön a fű, meg hogy a futár meghozza az anyagokat, amiket idegen fődről rendeltem meg egy királyi váltságdíjra elég pénzért. Olyan messzi idegen fődről, mint Csehország, ahová a lópikula se tudja, mikor jutok el legközelebb.

Francba, itt a klasszikus graffitivel szemben nemhogy már a jövő se a régi, de épphogy pont olyan, mint egy évvel ezelőtt.

Jaj, de rémes egy vircsaft ez, Istenkém.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/07 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/213 – Cím nélkül

A nagycsütörtököt mindig rosszabbul bírtam a nagypénteknél is, ezekben a viharos időkben meg pláne piszok nagy erőfeszítés kell egy átlagos szerdához is, hát még ilyen sötét ünnepnapokhoz. Próbálok hát minél több kedvesszépjó bármit gyűjteni magam köré: a napkeltét,

a tegnap sütött seeleneket, amelyeket meglepően kevés morgással és vicsorgással állítottam elő (nekem lenni seelenekkel tapasztalat),

a ház előtt vadul virágzó fosókaszilvát,

meg persze a szőrös hátramozdítókat,

akik keményen dolgoznak azon, hogy legyen nekem elfoglaltság,

ezt a rengeteg szöszmószt például egyetlen kis 80×120-as szőnyegből szedtem ki.

Szóval valahogy elketyeg ez a nap is, meg ez az éjszaka is, és én megint erős kísértést érzek, hogy enkezűleg levágjam a hajam, de hát ez a kísértések évada, úgyhogy inkább ráülök a kezemre holnapig. Vagy nem.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/01 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/március

“Változnak az ééévszakok, jó idők, rossz napok…” Esetleg fordítva. Galéria!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/31 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, tavasz

 

8/212 – Ablakok

Kinéztem az ablakon a virágzó fosókaszilvára, aztán nem láttam semmit. Ebben nem volt semmi meglepő, mikor belegondoltam, hogy utoljára 2019-ben volt ebben a házban ablakpucolás. Másfél évvel ezelőtt. Úgyhogy tegnap nagy elszántsággal nekifeküdtem a feladatnak.

Az ablakokról sár jött le, nem viccelek. A tetőablakokról emellett extra mennyiségű rigószar is. A többiről meg belülről macskatakony. Az ablaktokokban döglött poloskák laktak meg nyírfazütymő. És menet közben elkezdett esni az eső is.

A végén viszont kinéztem a fosókaszilvára, és ezt láttam:

Aztán lenéztem a kezemre, és ott meg ezt:

(Igen, az ott mellettem a terasz padlóján rigószar. Ilyeneket pucoltam le az ablakokról. Blöe. Blöe.)

Ma reggel viszont nagy nekifenekedéssel levonultam a piacra,

és hoztam növények meg tojás.

Valamivel muszáj mímelni a normalitást, és én aztán ezúttal tényleg elszánt vagyok ezügyben.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/31 hüvelyk ajándék, eská, tavasz

 

8/211 – Halef

Vagynak nekünk igen szép tradícióink, például a hetibevásárlás meg az, hogy a Repülő Kutató időnként kap tőlem ajiba egy halefot a Fiskars nevű cégtől. Na ezt a kettőt kötöttük össze máma.

Tulajdonképpen névnapjára kapta, kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel. Höhö.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tavasz