RSS

december 2017 havi bejegyzések

Eská 5/10 – Rend a lelke mindennek, még a Bűnök Barlangjának is

Egyrészt a rendet is ezzel a két kezemmel csináltam, másrészt meg tele az egész kukutyin olyan dolgokkal, amelyeket én gyártottam le. Ez utóbbiak között (mivel szó esett róla, hogy én meg a szórakoztató irodalom meg izé) a nyájas közönség mulattatására elrejtettem egy kötetemet is. Nincs olyan nagyon eldugva, és számos úgynevezett clue található a szobában azzal kapcsolatban is, vajh miről szól. (Azt azért elárulom, hogy nem boszorkányokról vagy cérnákról.)

Jó rejtvényfejtést, én most bevonulok ebbe bele. A tárlatlátogatás az óramutató irányába halad. Holnap majd ismét itt leszek.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/31 hüvelyk blabla, eská

 

5/december

Ez a hónap is lement, és meglepetésemre kevesebbet voltam nyafogóruhában, mint számítottam rá. Viszont érdekes, hogy mind az öt akármicskét felvettem, amit a piros-fekete kockás polárból varrtam magamnak. És még van belőle, nyamm.

Na de lássuk a medvét, galéria!

                                                            

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/12/31 hüvelyk blabla, tél, eská

 

5/122 – Partiállat

A blog régebbi olvasói már elég jó képet festhettek maguknak az én mulatós szilvesztereimről, melyeken vad csuhajgások és kurjongatások közepette elvonulok este kilenckor aludni, kicsit szidom még az ablakom alatt petárdázó hülyéket, aztán elalszom, és tojok az egész évbúcsúztatós hajcihőre. Nos, idén is ugyanez várható.

Akár úgy is tűnhet, hogy én ellensége vagyok a szilveszterezésnek, de voltaképpen nem, egyszerűen csak nincs bennem semmiféle érdeklődés iránta. Persze értem a koncepciót, lehetőség az átgondolásra meg újratervezésre, egy olyan időpontban, amikor amúgy is mindenki más ezt csinálja. Lezárás, újrakezdés, fogadkozások, hogy az új év jobb lesz a réginél, még egy utolsó nagy ereszdelahajamat, mielőtt leszokunk az ivásról, a cigiről, leadunk tíz kilót, jobban odafigyelünk magunkra, konditerembe fogunk járni és nem fekszünk le full sminkben. Még a petárdázást meg tűzijátékot is értem az összes pogány konnotációjával egyetemben, hangos durrogtatással kergetni el a rossz szellemeket, nyitás valami új lehetőség felé, kiseprűzni minden rossz gondolatot meg emléket. Szóval értem én ezeket a dolgokat, de nem érdekelnek, pontosabban érdekelnek ugyan, de ezek sose kötődtek számomra a szilveszterhez, nekem a szeptember eleje a fordulópont az új tanév kezdetével, meg a tavaszi napéjegyenlőség, amikor mindig megbolondulok kicsit, és vad nyüzsöghetnékem meg újrakezdhetnékem lesz.

Na de akkor is. Az össznépi mulatozásnak meg kurjongatásnak meg a gonosz szellemek kergetésének nem kéne olyan következménnyel járnia, hogy utána hetekig a durrogtatástól hisztérikussá vált, elszökött kutyákat körözzenek. Nekünk mondhatni mázlink van, bentlakó családtagjaink vannak, akiket nem kell kivinni mozogni meg szarni, de a macskák este hatkor így is testületileg ugranak majd fejest a futon mögé, és ki se jönnek másnap reggelig. Anyósomék Timója már elég öreg és süket ahhoz, hogy a lakásba zárva átszundikálja nagyjából az egészet, de úgy öt évvel ezelőtt egy szilveszter alatt lyukat rágott kínjában a terasz közepén a deszka választófalba, mert túl földszintes volt ahhoz, hogy átugorjon a kerítésen. A szembeszomszédéknál van most egy Hektor, aki kábé féléves és golden retriever – na hát szegény Hektor speciel épp a leginkább veszélyeztetett csoportba tartozik. Valószínűleg be kell majd zárniuk a pici házukba a két gyerek mellé. Remek buli lesz.

Ami meg különösen dühít: a törvényeknek meg szabályoknak elvileg az a fő funkciója, hogy a büntetéstől való félelem visszatartson az ártalmas hülyeségtől olyanokat, akiknek nincs elég eszük vagy morális érettségük ahhoz, hogy maguktól belássák az ok-okozati viszonyokat meg betartsák a társadalmi együttélés szabályait. A jelek szerint a szilveszterre még a tiltások sem hatnak: hiába tilos dec 31. 18:00-ig süstörgős istennyilákkal durrogtatni, valamelyik neandertáli már tegnapelőtt rákezdett a közelben. És hiába tilos holnap reggeltől ismét 365 napig, holnap délelőtt is lesz pár baromarcú, aki akkor találja meg a garázsban azokat a röppentyűket, amikről éjjel elfeledkezett a nagy bulizásban.

Mi mást mondhatnék: vigyázzatok a kutyáitokra-macskáitokra-tengerimalacaitokra, ha vagynak, kicsiket petárdázzatok és ne délután ötkor, ha durrogtatni akartok, meg hát persze boldog új évet mindenkinek, akinek ez fontos.

Ez itt az én bulijelmezem, tessék. A zoknik nem a fényviszonyok miatt felemásak, megirigyeltem a RK szép zoknijait, és magamnak is vettem egy párat, így mulat egy úr. És hogy azért valamit én is produkáljak szilveszterice abból, hogy mit nem akarok átvinni az új évre: a hajfestést annyira nem akartam, hogy ma reggel hatkor restauráltam a fejemen a pipirost.

(Ma még jön amúgy poszt a szokásos hóvégi összefoglalón túl is, de most futok, mert az öregtészta is olyan, mint a vonat, nem vár.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/12/31 hüvelyk tél, újracucc, eská

 

5/121 – Tartalék

Míg én a csalánteákkal mulattam tegnapelőtt, a Repülő Kutató felcihelődött, és elvonult húgomékhoz. Eredetileg azt terveztük ugyan, hogy mindketten megyünk, de én felfordultam, viszont valakinek el kellett szállítania a Nagy Lapos Mezővárosba mindazt, amit az Angyal* hozott, nemdebár.

Az Angyal ezúttal kissé elkalibrálta magát**, Tosca legalábbis enyhén elkámpicsorodott, mikor realizálta, hogy “Az Angyal csak KÖNYVEKET hozott!!!” Jövőre szólunk az Angyalnak, hogy szép dolog ugyan egy kazal Pom-Pom, de egyes ifjú hölgyeknek más igényei is vannak. Addigra talán azt is megsúgja az Angyalnak valaki, pontosan mik azok az igények.

A RK mindenesetre kitett magáért helyettem is, evett, ivott, társalgott, még azt is levideózta nekem, amint unokahúgaim bábszínházi betlehemet játszanak két ebédlőszék mögött. Filoméla rajzolta a figurákat, azokat aztán hurkapálcára ragasztották, húgom magára vállalta a narrátor és előénekes szerepét, a két nagyobb gyerek pedig nekiugrott az előadásnak, erisszed. Személyiségi jogi okokból sajnos nem tudom megosztani veletek a videót, de be kell vallanom, én több ízben visítva kacagtam. Nem az előadáson, az kiváló volt, de hát nem maradhattak el a szokásos családi kabarébetétek. Az egyik csúcsponton beszaladt Giggü is a színfalak mögé, keresztül a két előadón és egy tucat hurkapálcás bábon, olyan volt az egész, mint egy mexikói hullám, aú, aú, aztán az apjának kellett kikanalazni (többszöri próbálkozásra sikerült, mert Willám Will hun az egyik oldalon volt kukucs, hun a másikon). Aztán egy adott ponton leesett Kisjézus a hurkapálcáról, és a RK kotorta elő, egyik kezében videózó telefon, másikban a Mennyek Frissen Született Királya. Az előadás zárásaként meg Filoméla véletlenül (legalábbis remélem, véletlenül) fejbebaszta Toscát Gáspárral, Menyhérttel vagy Boldizsárral. (Nehéz megállapítani, mindhárom ugyanabban a kezében volt.) Tosca erre nyilván a jól bevált recept szerint áriázni kezdett, úgyhogy a betlehem bömbivel ért véget, bár a RK nem várta meg a teljes crescendót, pech. Na sebaj. A videót eltettük, hogy ha majd megszorulunk jókedv dolgában, legyen egy kis tartalék. Emellett meg érdemes gondolnunk öregkorunkra is, úgyhogy amikor Tosca majd világhíres primadonna, zenebohóc vagy judoka lesz, eladjuk (nem őt, a videót), és annyit kaszálunk belőle, hogy abból tán még egy kiló csirkefarhát is kijön. Fő az előrelátás, mondok.

A tegnapi szép nap amúgy nekem véletlenül se úgy sikerült, mint szerettem volna, mert meg akartam keresni a Bűnök Barlangjában egy anyagdarabot, amiről pontosan tudtam, hol találom. Mondanom sem kell, nem volt ott. Mondanom sem kell, a következő valószínű helyen se. Ezek után azt pláne nem kell mondanom, hogy fél órával később már térdig álltam a ficlikben és szövetekben. Na ez volt az a pillanat, amikor rádöbbentem, hogy én itt most voltaképpen épp rendet rakok. Úgyhogy ha már lúd, legyen döglött, rendet raktam. Alaposan. Takarítottam is. És még nem vagyok kész, mert én időnként tényleg hiszek az igen alaposan megdöglött ludakban, márpedig most olyan setét mélységekig ereszkedtem le a limlomban, mint már jó ideje nem. Az persze nem jutott eszembe, hogy kezdés előtt megörökítsem az állapotokat, de a kipucult verziót igenis megörökítem, mielőtt ismét szétrúgom a kócerájt. Ez is tartalékba lesz, majd nézegethetem akkor, amikor ismét úgy fog festeni az egész, mint egy istálló. Nem a Kisjézusé Betlehemben, hanem Augeiászé.

* Hozzánk tradicionálisan az Angyal hozza a karácsonyi szajrét, nem a Jézuska. Ennek magyarázata is vagyon, Jézuska éppeghogy megszületett, egyelőre nem akarjuk fárasztani ilyen feladatokkal, elég, ha most még csak alszik meg szopik meg bőg, ez a dolga. Emellett meg gyerek sok van, Jézuska pedig csak egy. Na de miből van sok a Mennyeknek Országában, szárnyakkal ellátva, hogy repülni is tudjon gyószangyószan? Úúúgy bizony.

** Valószínűleg nem volt elegendő ideje, energiája vagy ihlete ruhákat varrni a rénszarvasoknak. Csak tippelek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/12/30 hüvelyk tél, újracucc, eská

 

5/120 – Zsigerek

Miután az egész tegnapot átszundikáltam, a programot időnként az Elementary harmadik évadával és csalánteákkal színesítve, ma hajnalban a régi fickós állapotban kukorékoltam fel, és nyilván (nyilván!) rögtön nekiugrottam a kovásznak, mint Stevie Wonder a zongorának. Ez a savanyú káposztás kenyér fenemód addiktív, nekem meg elegem volt a pormacskákból. (Pormacskának azt a nyomorult extrudált kenyeret nevezem, ami nem egészen abonett, nem egészen knackerbröd, íze semmi, állaga meg olyan, mintha az ágy alól kisöpört izéket sajtolták volna össze egy kis rozsliszttel. Böe.)

Az időjárás továbbra is roppantul antipatikus orcáját mutatja, a lakás tele van kajával, meg egyébként is most sütöttem ugyebár két újabb savanyúkápis cipót, úgyhogy kimenni sincs miért. Cserébe viszont Dunát tudnék rekeszteni a Bűnök Barlangjában felhalmozott félkész projektekkel, úgyhogy ma ott próbálok rendet vágni kicsinyt, amíg még tehetem. Nemigen tehetem sokáig, ismét aktuálissá és sürgetővé vált a turkálás enszövegeim langyos zsigereiben. Hetedikéig meg kell írnom Pécsre egy beadandót, tizedikére egy másikat, tizenharmadikára egy harmadikat, közben két vizsganap meg egy temetés. Ráadásul tegnap kijött az NKA-döntés is a Könyvkiadás Kollégiumában, ami körül igen sok botránylás lesz a közeljövőben, de mindettől teljesen függetlenül* az én kötetem kihozatalára és kivitelére is adtak egy kiske pénzt a kiadónak, úgyhogy meg kell emberelnem magam, és végképp leszámolni Luca székével.

Istenem, 2014 ősze óta huzakodom azzal a szarral, és egyre kicsinyhitűbb vagyok vele kapcsolatban, holott a kiadó folyvást megerősíti, hogy igenis ki akarja adni, és időnként az NKA is hozzám vagy hozzájuk vág némi pénzet, hogy ez megtörténhessen. Az NKA esetében persze erősen élek a gyanúperrel, hogy el se nagyon olvassák, amit én odapöktem a papírra, csak azt ellenőrzik, megvan-e a kötelező karakterszám, de ez a kiadóra nem áll, ott tényleg, olvasás és szerkesztés és ezer jogos kifogás után is meg vannak győződve arról, hogy ők ki akarják dobni a piacra ezt a kötetet. Mindezek után meg én még mindig kicsinyhitű vagyok, pfühp. Virtuális farbarúgásokat nyugodtan tessék mellékelni a kiadóba.

Most viszont táncos lábbal be a ficlik közé, mert a szekrény ugyan dugig van mindenfélével, de egyes mindenféléket már rohadt sok ideje azzal parkoltatok, hogy most ugyan nincs kedvem felvenni, de majd átalakítom yol. Ennélfogva majd újracucc-posztok is várhatók quantum satis. Majd.

* Hogy az egész diskurzus egyik különösen hülyén hangzó fordulatát használjam, én a koordináta-rendszeren kívüli koordináta-rendszeren is kívül vagyok valahol a tajgában, ahol nem értelmezhető még az sem, mi van a Körúttal, ami ennek a koordináta-rendszeren kívüli koordináta-rendszernek olyan kurva fontos viszonyítási pontja. Mindezt pedig magyarul kábé úgy lehetne pontosan megfogalmazni, hogy se utóda, se boldog őse, se rokona, se ismerőse nem vagyok senkinek, ha meg esetleg mégis, az se számít. Ahogy álságos-büszkén és őszinte-hazugul mondani szoktam, én leginkább a magam erejéből lettem senki.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/29 hüvelyk tél, újracucc, eská

 

5/119 – Csalántea

Ez most megint csalás. A való életben gyomorrontással heverek nyögdelve és csalánteát iszom meg pirítóst eszem, de nem küldhetem be újra a macskákat magam helyett, úgyhogy nesztek, ezt vettem fel tegnap délután, amikor végre megszáradt a hajam, és én ábrándosan végigmásztam a város összes könyvesboltját. Gondoltam, jól jöhet még a fotó, és mennyire igazam volt.

Egyébként szeretném megjegyzeni, hogy a világ súlyosan igazságtalan, én ezt a gyomorrontást nem érdemlettem meg. Még ha legalább egész karácsony alatt röfögve tömtem volna az arcomat, de nem. És ma a húgomékat akartam meglátogatni, nem pedig csalánteán tengődni, irgumburgum.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/12/28 hüvelyk tél, újracucc, eská

 

5/118 – Kettő egy áráért

Lusta vagyok fotózkodni, különben is még szárad a hajam mosás után. Inkább beküldöm a helyetteseket. Így mindenki jobban jár, nekik meg mindegy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/12/27 hüvelyk macs, tél

 

Eská 5/9 – Mert mindenki jófej

Anyósom tök jó fej, ez abból is látszik, hogy nem egy doboz pralinét kapott karácsonyra.

Én is tök jó fej vagyok. Adhattam volna egy doboz pralinét is.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/26 hüvelyk ajándék, eská

 

5/117 – Az édes változatlanság és annak akadályai

Szeretném közölni a nagyérdeművel, hogy csak azért nem van rajtam ugyanaz az áutfit, mint tegnap, mert őtözködős blogot vezetek. Mondjuk így is épp csak annyira erőltettem meg magam, hogy ne érje sok szó a ház elejét. Jobb híján felhívnám a figyelmet hópihemintás zoknimra, mert amúgy tényleg nincs rajtam mit nézni. És a hajam is festeni kéne. Vagy legalább megmosni.

Majd. Most visszaugrándozom a Bűnök Barlangjába, további kellemes bejglikómát mindenkinek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/12/26 hüvelyk tél, eská

 

5/116 – Babonák

Ünnep alatt ne söprögess, mert kisepred a szerencsét, ne vidd ki a házból a szemetet, mert kiviszed a bőséget, és ne vegyél a kezedbe tűt meg cérnát, mert bevarrod a jövő évre a tyúkjaid seggét (jelzem, a tojócsövük lesz az, ha már), oszt nem tojnak eleget.

Hármat találhattok, mi mindennel múlattam eddig a mai napon a szárnyas időt. Apropó szárnyas: ne egyél csirkét, mert elkaparja neked a szerencsét. A Repülő Kutató ehhez képest ma estére gránátalmás-datolyás csirketagine-t főz, én meg csak azt tudom erre mondani, hogy nyamnyam.

Remélem, arra nézve nincs valami explicit babona, hogy “nem töltheted karácsony szent napját pizsiben”, de ha van is, leszarom. Oké, technikailag nem teljesen pizsi, de ennél kényelmesebb már csak a Tinky Winky lehetne.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/25 hüvelyk eská, tél

 

5/115 – An apple, a pear, a plum or a cherry

Angyalnapi tradícióimnak megfelelően értelmetlenül fényes vagyok, tarkabarka és kóchajú, mindehhez pedig csendes molyolgatást tervezek, illatos mécseseket, időnként egy-egy sütit, és esetenként macskafésülgetést.

A karácsonyra görcsöljön rá az, akinek ez kell az ünnephez.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/12/24 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Eská 5/8 – Sütik

Gondoltam, ha beblogolom, képes leszek leállni velük.

A képen összesen hatféle süti található, itt alább pedig ezekből háromnak a receptje.

Vaníliás szívek

Hozzávalók:

  • – 15 deka liszt
  • – fél teáskanálnyi sütőpor
  • – 5 deka porcukor
  • – mokkáskanálnyi őrölt vanília
  • – 10 deka hideg vaj
  • – pár evőkanálnyi hideg víz

A dagasztógép táljába beleszitáltam a sütőporos lisztet, beleöntöttem a cukrot és vaníliát, majd rákockáztam a hideg vajat. Morzsás masszává gyúrattam össze a géppel, majd annyi hideg vizet adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta.

Bezacskózva egy órát tartottam a hűtőben, majd belisztezett munkafelületen három milliméter vastagra nyújtottam. A sütőt bekapcsoltam 180 fokra, és kibéleltem sütőpapírral egy tepsit. A kinyújtott tésztából szíveket szúrtam ki, és 12 percig sütöttem.

Csokicsók

Hozzávalók kb. 80 darabhoz (ez négy tepsi, de tényleg megéri):

  • – 30 deka étcsokoládé
  • – 10 deka vaj/margarin
  • – egy teáskanálnyi őrölt vanília (a recept maga vaníliaaromát mond, de én mindenbe őrölt vaníliát teszek)
  • – 3 tojás
  • – 25 deka cukor (én porcukrot használtam, mert a tojásokkal kell elkeverni, és ez porcukorral sokkal gyorsabb)
  • – 10 deka liszt
  • – fél teáskanál sütőpor
  • – csipetnyi só
  • – 10 deka étcsoki-dara

A darabokra tördelt csokoládét a vajjal és a vaníliával nagyon kis lángon összeolvasztottam, majd hagytam langyosra hűlni. Amíg hűlt, kikevertem a tojást a cukorral, amibe előbb a csokimassza került bele, aztán a sütőporos-csipetnyisós liszt, végül pedig a csokidara. A kész masszát a lefolpackozott keverőtálban egész éjjelre bent hagytam a hűtőben.

Másnap reggel előmelegítettem a sütőt 180 fokra, aztán kibéleltem sütőpapírral két nagy tepsit, és előkészítettem további két tepsiméretű sütőpapír-darabot. A recept nemes egyszerűséggel annyit mond, hogy “a tésztából egy teáskanállal kis halmokat rakunk ki”, arról viszont egy szót se szól, mennyit ragacsol közben az ember. Ilyenkor már a végeredményre kell gondolni, meg arra, hogy mindenképpen megéri, mert nagyon finom lesz. És amiatt sem érdemes idegeskedni, hogy a kis halmok mennyire göcsörtösek és rondák, a sütőben majd szépen kerekre terülnek szét. Nyolc-tíz perc bőven elég ehhez.

(Mindenképpen érdemes megvárni, amíg kihűl, melegen ugyanis a sütőpapírhoz ragad az alja, és azt a téveszmét ülteti el az emberben, hogy még nincs megsülve a csokicsók. Ki kell várni, amíg már nem is langyos.)

Kávés szívek

Hozzávalók:

  • – 15 deka puha vaj/margarin
  • – 7 deka porcukor
  • – 1 tojássárgája
  • – 1 evőkanál instant kávé
  • – 1 evőkanál kakaó
  • – 14 deka liszt

A tészta hozzávalóit összegyúrattam a robotgéppel, aztán folpackba csavarva egy órára a hűtőbe tettem. Egy órával később begyújtottam a sütőt 180 fokra, a lehűlt tésztát félcenti vastagra nyújtottam, a kiszúrt sütiket sütőpapírral bélelt tepsire tettem, aztán nagyjából 15 perc alatt megsütöttem.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/23 hüvelyk eská, tél

 

5/114 – Mustaherukka

Tegnapelőtt este, miután megírattam meg kijavítottam a dolgozatokat, bedurrantottam a sütigyártó futószalagot. Ha belegondolok, már évek óta ez a forgatókönyv: advent utolsó hetéig nincs a házban semmi édes nyammognivaló, aztán két nap leforgása alatt hirtelen összeütök két kiló aprósütit. Jelenleg hatfélénél tartok, de még nyilván lesz belőle, ez már így szokott történni. Előbb megcsinálom a régi-tuti-bevált receptjeimet, aztán jövel kísérletezés vidám szakasza, amikor olyan egzotikus dolgokat ráncigálok elő feneketlen kamrámból, mint kardamom meg narancsvirágvíz, és térdig gázolok a lisztben meg porcukorban. Eddig még nem volt az efféle produkciókra panasz, a Repülő Kutató roppantul támogató ezekben a projektekben (naná hogy az), és a bűnjelek is mindig eltűnnek január elejére. Ami nem, az rendszerint szép kopogósra szárad, aztán bekerül a darálóba, és kekszmorzsaként túrótorta-alap lesz belőle vagy valami más efféle. Sütiügyben is hasonlóképpen működöm, mint az anyagficlikkel, mármint hogy nem megy itt semmi sem kárba, legfeljebb veszendőbe. A klasszikus karácsonyi fojtós-munkás sütikre viszont garantáltan nem lehet számítani az én konyhámban. Zserbót meg bejglit csináljon más, például egy cukrászda. Én beérem a kávés szívecskékkel meg a csokicsókokkal.

Hoppá, az imént találtam egy dobozt, amin azt írja, hogy mustaherukka rouhe. Finn feketeribizli-por. Pedig, ahogy elnézem itten a sütik egyre magasabb kupacát, ideje lenne most már ráülni a kezemre.

Nagyon szép őtözködős bloggeri produkció lenne azt mondani, hogy a feketeribizli-porhoz öltöztem, de nem, a Marimekko-kötény előbb volt színen, mint a mustaherukka. Tényleg. Vagyis, ha hihetünk a google fordítónak, todella.

 
13 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/23 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/113 – Napfordul

A nagy sürgiforgiban dekoratívan eltájoltam magam, nem is ma van az év legrövidebb napja, hanem tegnap volt. Juhé, soha rosszabb tévedést. Most már tényleg felfele megyünk.

Vagy befele.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/22 hüvelyk eská, tél

 

5/112 – “Trappolj matton drapp lovadon”

Ez itt kérem szintén én vagyok, épp csak a szokásos papagáj helyett a mai szép napon egérkének öltöztem úgy nagyjából. Megyek vizsgáztatni. Ehhez nem kell tarkabarkának lennem, a népeket majd ébren tartják a szociogén tényezők, az élményszerűség elve meg a mezopotámiai írnokképzők.

Mindemellett továbbra is abban az illúzióban ringatom magam, hogy ugyan a magyar tél szokásainak megfelelően krumplibarna vagyok és búbánatfekete, de azért mégiscsak másképp egy kicsit, mint ahogyan ez errefelé megszokott. Nyilvánvaló csillagászati okokból itt a képen amúgy még a kiindulópontnál is fakóbb vagyok, holnap lesz az év legrövidebb napja. Nem baj, onnan már felfelé megyünk.

(A címben egyébként egy Balla Zsófia-verskezdet található. Valamiért csak úgy eszembe jutott.)

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/21 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/111 – Tányér

Elmentem vásárolni, mert ugyebár most mindenki vásárol. A “karácsonyi beszerzések” listája itt most nálam úgy fest, hogy “macskakaja, csokicsepp, élesztő”.

Ha egy kis szerencsénk akad, ezeket nem ugyanazon a tányéron fogom felszolgálni.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/20 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/110 – Tejföl

Odakint tejföl van meg hideg, én meg megyek dolgozóba. Tévedés ne essék, éppen annyi kedvem van most eltotyogni vizsgáztatni, mint amennyi a diákjaimnak vizsgázni. A vizsgaidőszak csak annyiban jobb a szorgalminál, hogy legalább pofázni nem kell, viszont munka éppúgy van, például ki kell találni meg össze kell rakni a dolgozatokat. Ezek nálam csinos kis négyoldalas izék szoknak lenni, és csak a harmadik oldaltól kezdődően vannak bennük itt-ott lyukak, a többit nekem kell megírnom, hogy a diákoknak csak karikázni kelljen a tesztben. És miután bekarikázták meg megírták, ugyancsak nekem kell kijavítanom a komplett hóbelevancot. Plusz az adminisztráció előtte-utána. Őszintén, utálom az egészet.

Viszont van nekem (általában) egy meglehetősen működőképes stratégiám, ami arról szól, hogy legyek túl hirtelen azokon a dolgokon, amelyek muszájak, de nincs hozzájuk kedvem. Ezért szoktam decemberre is tenni vizsgaidőpontokat, hogy essünk túl az első sorozaton még az ünnepek előtt. Távlatilag a diákoknak is jól jön, nekem is. Úgyhogy bármennyire mirgimorgi vagyok máma, és bármilyen töméntelen szundi kellett ahhoz, hogy kivakarjam magam az ágyból, bizony szépen feltarisznyálok, elbuszozom Esztergomba, és késő estig haza sem jövök.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/19 hüvelyk eská, tél

 

5/109 – Országút

Tegnap olyan jól sikerült az ereszdelahajamat, hogy a Repülő Kutató fél kilenckor azt közölte, ő most esetleg akár elmenne aludni, és cselekedett. Öregek vagyunk, mint az országút, no. Én ma mindehhez kóchajú is vagyok és lustácska, háziruhában ténfergek, dolgozatokkal molyolgatok, a mosógépet etegetem, és valószínűleg a nap valamelyik délutáni órájában el is fogok szundikálni.

Nyugi, holnap viszont reggeltől estig vizsgáztatni fogok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/12/18 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/108 – Reggae

Azt szokták mondani, jobb későn, mint soha, én meg hozzátenném azt is, hogy jobb darabokban, mint sehogy. A mai napom két csinos darabra repedt ketté, melynek elejében hajat mostam, orcámat ápolgattam mindenféle kencével, majd nyafogóruhában és harmonikázó zokniban sütöttem két tepsi bajor sós péksütit, a hátuljában pedig megvarrtam egy díszpárnát, a lehetőségekhez képest kirittyentettem magam, és mindjárt átlejtek a szomszédba, ahol már két órája folyik az ereszdelahajamat.

A két darab között pedig aludtam egy csodálatos, nyálfolyatós három órányi adagot, színes-szagos hülye álmokkal. Egy bizarr balkáni panzióban nyaraltam éppen, ahol mindenáron rám akartak tukmálni egy ötszáz darabos bakelitlemez-gyűjteményt, csupa dzsessz meg reggae, és ingyen az enyém, csak vigyem, mert nem tudják hol tárolni. Amikor felébredtem, éppen azt szerveztem, hogyan jusson el a húgomhoz, aki valószínűleg  tudna vele mit kezdeni. És közben kebabot sütöttem a szobámban rezsón, a macskáim meg roppant érdeklődéssel kísérték a műveletet.

Nem is igen kell velem történnie semminek, a fantáziám megoldja.

Hogy ne érje szó a ház elejét, itt a ma varrt párna is. Nincs benne semmi spéci, de én roppant tetszetősnek találom. Remélem, a célszemély is.

 

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/17 hüvelyk ajándék, eská, tél

 

5/107 – Kabóca

Látszatra egészen inteligencsen nézek, de a valóságban annyi ész sincs most a fejemben, amennyit az Úr egy kabóca hátsójának adott. (Ez a szófordulat egyébként Crichton Az Androméda-törzsében volt. Nem tudom, ki fordította, de én mindig is szerettem, pedig amikor olvastam, még azt se tudtam, mi a kabóca. A Családom és egyéb állatfajták csak Az Androméda-törzs után következett. Igen, régen sem voltam normális.) Akármennyire vágtam a centit az elmúlt héten, most mégsem bírom felfogni, hogy ez itt és most egy hétvége. Egy szabad hétvége.

Jó, csak részben szabad, holnap ugyanis családi banzáj lesz, további születésnapokkal vagy névnapokkal vagy mi a tökkel. Tegnap este komolyan megkértem anyósomat, állítson nekem össze egy listát arról, hogy mikor van a kölykök valódi meg hivatalos névnapja, szülinapja, “első-tejfogam-kihullásának-emléknapja”, “a-nap-amikor-először-fogtam-fél-kilónál-nagyobb-halat” meg mittomén. Ezek a töpörtyűk nagyjából úgy vannak az ünnepeikkel, mint Királyi Második Böske, akinek van egy hivatalos születésnapja, amikor reprezentál és tortázik, meg egy valódi, amikor valószínűleg mamuszban ül corgik között, és szintén tortázik. Egy évben annyiszor ünnepeljük őket, mint a nyű. Ennélfogva holnap ereszdelahajam van meg ajándékok átnyújtása, anyósom pedig reménykedve mondá, hogy ha ennek a példánynak is varrok egy díszpárnát, akkor mind a háromnak lesz, és hát ugye. Úgy, bólintottam rá, bennem meg lehet bízni, én bármikor előrántok a hátsómból varrok másfél óra alatt egy díszpárnát. Majd. Valamikor ma. Vagy holnap.

Eszemtől és aktivitáskész állapotomtól kitelt volna, hogy ma is Tinky Winkynek öltözzek (aww, meleg puha izékék), de tegnap este leöntöttem kávéval. Már akkor is formában voltam, nem kellett várni ma reggelig. Ezért csupáncsak a kontraszt kedvéért valami mást vettem fel, nem pedig nyafogóruhát.

Ha élesebb szemű olvasóként gyanakodva nézitek a képet, hogy “hm, mintha ennek a kardigánnak más színe lett volna a múltkoriban, talán rózsaszín vagy narancs”, nem a ti szemetekben meg készüléketekben van a hiba. Ez egy harmadik kardigán ugyanabból a modellből. Lehet röhögni.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/16 hüvelyk tél