RSS

turkálgat kategória bejegyzései

Szaporulat a szekrényben 5/8 – Imelda akcióban

Igen, jól sejtitek, cipők. Nagyon sok cipő. Konkrétan hét pár. De meg tudom magyarázni. Bármit meg tudok magyarázni.

Először is, ezeket én jutifalatnak szántam magamnak, ha végre kint van a kötetem, meg végeztem a szakdolgozatokkal. Kötet kint, a szakdolgozatokból meg eddig hatot adtak le, és technikailag a hetedik is készen van, mármint ezt még nyomtatni meg köttetni kell, de nekem már nincs vele több dolgom. Mindehhez viszont roppant lendülettel kitört tájainkon a nyár (egen, megint az van, hogy a télből szinte átmenet nélkül a nyárba ugrottunk), és itt az új készletben van néhány igencsak kedves, nyárias darab, úgyhogy ideje nekilátnom hordani is őket, ha már megvettem. Amúgy nem egyszerre vettem meg őket, hogyisne (ez a “másodszor is”), hanem volt a télvégi akció meg volt a tavaszi akció meg volt a törzsvásárlói különakció – summa summárum, három részletben veszegettem cipőket azzal, hogy majd be is blogolom, amikor szezonjuk lesz, most pedig már az van.

Na mindegy, nem a pofázásért jöttetek ti ide, hanem cipőket nézni, úgyhogy lássuk a macikákat.

Mindenekelőtt: vettem ugyan hét pár cipőt, de ki is hajintok hetet, konkrétan ezeket.

A csizmák a hordatlanság és lehordottság előrehaladott állapotaiban vannak, a szürkét egész télen nem vettem fel, a barnát meg már asse tudom, mikor. A további három konkrétan a kukába megy helyrehozhatatlan kopásokból és repedt talpból meg effélékből kifolyólag. Az utolsó  kettő valószínűleg Hosszunál fog kikötni, az ilyesmik nála szoktak. A fekete szandálcipő szinte új, de összesen talán háromszor volt rajtam kilenc év alatt, és ennyiért nem érdemes spájzolnom a szekrényben. A szép kis szürke tépőzáras izékét sajnálom legjobban, azt anutámtól kaptam, de mindig is kicsi volt egy pöppet, úgyhogy búsan ugyan, de leépítem.

És akkor, tadá, az újak.

Piros cipő, a sokadik a szekrényben. Nincs olyan, hogy túl sok piros cipő.

Olyan sincs, hogy túl sok tornacipő.

A tavaszi-nyári kiscsizmákat is nagyon szeretem.

Nyári papucsot ritkán hordok, de ezúttal megreszkírozom, ezüst cipőm még úgyse volt.

Kicsi hülye farmercipőre szükségem van, slussz.

Egyik tépőzáras-sportos szürke izéke ki, másik be.

Ez mondhatni kakukktojás, mert ez még nem is valamilyen brutális leárazásban volt, hanem egészpézér. Viszont már két éve vágyom rá. Tényleg.

Na, ennyi. Mostantól pedig szeptemberig ráülök a kezemre, és nem költök többet cipőkre, hacsak nem járok úgy, hogy egy gonoszabb darab lyukat vágjon a lábamra, és kénytelen legyek besántikálni egy kínaibótba valamilyen olcsó-puha vászontutyiért…

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/15 hüvelyk blabla, nyár, tavasz, turkálgat

 

Intermezzó – Táskák, kifelé!

Annyi táskám van, mint égen a csillag. Mivel az égen elférnek a csillagok, de nálam mégiscsak van határa a táskák tárolási kapacitásának, vettem egy mély lélegzetet, és most kiakolbólítom mindet, ami nem kiabál elég hangosan.

Ha valakinek bármi megtetszik, kajabáljon. Jelzem, nagyrészt tényleg kidobni valók, de azért ki tudja. (A szemüveg a méretarány mián van a képeken, de ha valakinek arra szottyan kedve, azt is viheti.)

Kezdetnek két bőrkinézetű izé, amik amúgy valószínűleg nem bőrből vannak, a feketének a pántja belül meglehetősen rondán hámlik.

Következő két jelöltünk szövetből van, az egyik oldaltáska, a másik hátizsák, tele vannak zsebbel, egyiket sem hordtam már vagy két éve, de inkább három.

Ez a kettő asszem fel se tűnt sose a blogon, szóval képzelhetitek, mennyi idősek.

Az alábbiakba jól lehet pakolni és sokat, de a narancs félvállas hátizsákot nagyon nem hordom (bár ez az egyetlen, aki esetleg mégiscsak megúszhatja a kihajintást, ha nincs rá jelentkező), a házilag átbütykölt fedlapú kis fekete helyett meg van jobb.

Ezt itt ajándékba kaptam vagy tíz éve. Volt rajtam kábé kétszer. Repül.

Ezek itt meg a “mi a nyavalyát keresnek ezek a szekrényemben, és hogy kerültek egyáltalán oda?” táskák.

Mint mondtam, tessék kajabálni.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/07 hüvelyk újracucc, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/7 – Aki a kicsit nem becsüli…

Visszanézve az archívumot némiképp megdöbbentem, hogy már két hónapja nem volt itt turkálós poszt, pedig közben vellegettem ezt-azt, de valahogy sose volt rá érkezésem, hogy be is blogoljam. Nagy bimbummra persze ne tessék számítani így se, elég gyér volt a termés, már legalábbis ha azt nézzük, hogy két hónap alatt jött össze ennyi. Mindazonáltal a Sarenza (ezt sem azért, mert szponzorálnának engem) szembedobott velem egy szezonváltós-kifutómodelles-törzsvásárlós szortimentet piszkosul akciós áron, én meg könnyen csábíthatónak éreztem éppen magam, úgyhogy a közeljövőben várható egy nagy cipősposzt is, aggyunk a fogyasztói társadalomnak. Mindehhez pedig április elejére irgalmatlan nagy szekrénypurgálást tervezek, szóval most egyelőre nem mutatom be, mi minden vonul kifelé, azt majd kábé egy-másfél hét múlva. Számuk lesz légió, azt elhihetitek.

Ki fogok akolbólítani heroikus módon egy csomó táskát is, én ezt már előre tudtam, de ha esetleg nem tennék így, akkor se igen lettem volna képes otthagyni ezeket.

A csíkos szőttest nyári szaladgálósnak szántam. A tweed táska pusztán csak a poén kedvéért egy alig használt Clarks. Én ugyan nagyjából letojom a márkákat, de néha azért mulattat az ilyesmi. (Azt még nem tudom, a rojtos végű funkciótlan fütyfürüttyöket rajta hagyom-e, nem emelik különösebben a táska külcsínét, és olyanok számára, akik egy féldisznót szeretnek magukkal hurcolni, minden plusz ficfarang plusz súlyt jelent. Véleményeket kérek!) A kis sárga izé pedig (hiába, hogy méretét tekintve a “harmatos semmi” kategóriájába esik), egy olyan bűnös “ez KELL!” eredménye volt, amit jól ismernek a turkálóba járók. Azzal biztatgattam magam, amikor bedugtam a kosaramba, hogy majd odaadom Toscának. Ő éppen abban a korban van, amikor a kiscsajok funkciótlan táskákat szeretnek hurcolni magukkal, és ez éppen megfelel a leírásnak. A szemkifolyasztó sárga szín csak bónusz.

Az alábbi tweedblézert sem tudtam otthagyni a bőrgombjaival meg kordbetéteivel, hiába, hogy blézerből meg zakóból Dunát tudnék rekeszteni. De hát nézzetek rá. El tudtok képzelni alkalmasabb ruhadarabot arra, hogy levonuljak az udvarházból az istállóba, ha netalán kedvem szottyan kamatyolni egyet a lovásszal? Na ugye.

A most következő darab címkéjére marha nagy betűkkel van ráírva, hogy Maternity, de engem az ilyesmi sose izgatott különösképpen; ha terhestunika, hát terhestunika, attól én még jól elhordom őtet az öszves tarka virágjával egyetemben.

Sálból sem mondanám, hogy alul vagyok ruházva, ezekben a színekben pláne nem, de hát akkor is, na.

Ééés, ennyi. Na persze turkáltam ilyen-olyan ágyneműket, amelyek valószínűleg nem ágyneműként fognak majd funkcionálni, hanem alapanyagként, de az ilyesmiket eddig nemigen blogoltam be, szóval most se. Nyilván ha a Nép úgy kívánja, mellékelhetem a paplan- és párnahuzatokat is, de azok egyelőre ott ülnek a Bűnök Barlangjában, és érdeklődve várják, mit hoz számukra majd a sors.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/24 hüvelyk blabla, tavasz, turkálgat

 

Intermezzó – Törvényszerű

Tegnap turkáltam a tavasz tiszteletére egy szép nekem-új zöld pokrócot.

Magamnak.

Höhö, kit akarok átverni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/21 hüvelyk macs, tavasz, turkálgat

 

5/170 – Nikkelbolha

Amikor felébredtem, az “aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére” ment körbe-körbe a fejemben, és ebben nincs is semmi meglepő. Tegnap délután a disszertációs témavezetőmmel találkoztam a Körúton egy cukrászdában, és az óvodák oktatáspolitikai reprezentációjáról cseverésztünk, emellett pedig végre egy komplett órán át pofázhattam arról, hogy mi van a fejemben a disszertációból. A témavezetőm (szintén nem kevésbeszédű asszony)  megnyugtatott, hogy valószínűleg már most meg tudnék írni egy disszertációt mindabból, ami a fejemben van, csak le kell ülni hozzá. (Hah, mondjon nekem valami újat. Abból, ami az én fejemben van, jelenleg bármit meg lehetne írni. Épp csak a fejhez tartozó seggnek kell leülnie jó hosszú időre, nem pedig ide-oda pattogni velem együtt, mint a nikkelbolha.) Mindenesetre most hirtelen szárnyakat kaptam, és piszkosul elkezdett sisteregni az agyam, és végre kezd összeállni az egész kalap szar, hurrá. Persze ebből még bármikor lehet “zúg az éji bogár, nekimegy a falnak”, és bennem amúgy is felébred időnként az igény erre a falnakmenetelre, most például mintegy járulékos tevékenységként azon kezdtem törni ezt az inkriminált fejet, a tavasszal esedékesek közül melyik konferencián robbantsam fel a bűzbombát egy olyan előadással, ami nagyjából arról szólna, miért kellene kapával megtépni bármelyik politikus száját, aki kampányidőszakban ovisok közé megy smúzolni. Még meglátjuk, mennyire hangosan fog tiltakozni bennem ilyen bűzbombák felrobbantása ellen az életösztön, de perpill ide nekem az oroszlánt is.

Úgyhogy ebben a felfokozott és vidor idegállapotban robogtam végig a Körúton, kezemben egy pár motorosbakancs, amit Hosszunak készültem átnyújtani, hogy aztán másfél hét múlva elutazhasson Finnországba. (A bakancs, nem Hosszu. Bonyolult történet). És akkor azt mondta nekem egy kirakat, hogy ötvendenes harisnyák harminchat színben. Szerintem sejtitek, mi lett belőle.

Ja, ez.

És aztán találkoztam az Ahoj Csehóban Hosszuval, és ittam sört, és közben olyan dolgokról beszélgettünk, mint a Waldorf-pedagógia meg az elsőéves egyetemi hallgatók koncepciói a középkorról, mert aki tanár, az állandóan az.

Ma még mindig tart ez a felfokozott és vidor idegállapot meg az ide-nekem-az-oroszlánt-is, ami persze azt is jelenti, hogy ismét nikkelbolhát játszom ahelyett, hogy leülnék a seggemre. Nem baj. Kiforrja magát ez is. Előbb-utóbb.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/17 hüvelyk eská, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/6 – Bokor alján ibolya

Ugyanabban a hónapban nem egy, de két turkálós bejegyzés, nagykanállal eszem én az életet, hejj. Ruhákra persze ezúttal sem volt szükségem, mármint abban az értelemben nem, hogy “nincs egy rongyom, amit felvegyek”. Mivel viszont ugyebár kitaláltam, hogy a februárt lilában meg zöldben töltöm, nyilvánvalóan lila meg zöld holmikat turkáltam magamnak, ugyan mi mást.

Szokásomhoz nemhíven kezdjük ezúttal azzal a történetet, hogy mi mindent hajintottam ki, esetenként már akár hónapokkal ezelőtt is (a Diwali idején háziturkálót tartottam kedves vendégeimnek, és ők szépen el is vittek egy csomó mindent). Ebbe a kosztümbe már régen nem tudtam belegyömöszölni magam, ebbe is csak cipőkanállal, úgyhogy odaajándékoztam olyanoknak, akiknek jó. Ez már rögtön két szoknya meg két blézer, nemde. Úgyszintén kiakolbólítottam ezt a ruhát (béke poraira, bár még újra támadhat hamvából valami más változatban, mint a féniks). Meg ezt a kardigánt. És ezt a felsőt is.

Úgyhogy turkáltam magamnak egy csomó holmit, szigorúan zöldben és lilában. Egy röhejesen pipezöld túldekorált felsőt (átalakítás folyamatban)

egy hasonlóan pipezöld ruhát

egy zöldcsíkos kardigánt és egy sötétlila bokorugró miniszoknyát

egy hosszú zöld lódenszoknyát

egy zöld-lila kockás blézert

meg egy orgonalila blézert, ami olyan anyagból van, mint egy melegítőfelső.

Humorban nem ismerünk tréfát, no.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/25 hüvelyk blabla, tavasz, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/5 – And now for something completely different

Ezt akkor mondták a Monty Python-szkeccsek közötti átkötő szövegben, amikor már nem volt hová fokozni az abszurditást, aztán persze nyilván tovább fokozták.

Nos, itt is ez történt, merthogy turkáltam magamnak egy ilyet:

Úúúgy van. A negyedik ugyanolyan szabású Per Una kardigán.

And now for something completely different.

Ja. Jól látjátok. És ehhez még egy pólót is turkáltam csak úgy. Hát nem pontosan passzolnak egymáshoz? Hát de.

És akkor jött a vicces csíkos póló meg a Terv, hogy lila meg zöld februárt szeretnék tartani.

Na most nem mintha nem lenne a házban mindkettőből, de a Tervhez turkáljunk valami nekem új zöldet.

Meg lilát is.

Ha jól számolom, ez három kardigán meg négy felső. Úgyhogy akkor most kiküldök a forgalomból négy kiöregedett pólót, két pulóvert meg egy kardigánt.

Voálá.

sz5.5.ki

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/11 hüvelyk blabla, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/4 – Szedte-vette

Problémáim, mondanom sem kell, a turkálás terén is egyre röhejesebbé súlyosbodnak. Pexen nincs időm turkálni (csak egyszer sikerült beesnem valahová tíz perccel zárás előtt, és egy Foo Fighters-monográfiával jöttem ki, őtözködős bloggerek szégyene aki stb.). Budapestre nem jutok el. Tényleg. A héten cseréltem le novemberire az októberi békávé-bérletet a bukszámban, ez mindent elmond a dologról. Szentendrén messze vannak tőlem a turkálók, és drágák. Esztergomban pedig, csak hogy teljes legyen az öröm, bezár az Angex, ahová járni szoktam. Cserébe viszont megnyílt egy Háda, amivel ugyebár én eszmei-ideológiai okokból szakítottam, szóval a jövő a legkevésbé sem rózsás: vagy lábbal fogom tapodni az elveimet, vagy nem lesz itt nekem-új holmi még annyi se, mint eddig.

Mielőtt viszont az Angex átadta volna magát az enyészetnek, gyorsan vettem néhány cuccot, mert mégse járja, hogy itt ülök egy őtözködős blogon, ahol ráadásul a friss beszerzések generálják a legolvasottabb bejegyzéseket, oszt sehol semmi. Úgyhogy tessék, itt vannak.

Először is egy tunika, igen kellemetes kötött anyagból, a minták közül a fehér ráadásul az anyagba magába van belesikerítve, nem csak rányomva.

Az alábbi egy egészen vidáman hülye és formátlan póló vajmi, de hát ezzel a színnel nem hagyhattam ott. Majd meglátjuk, mi lesz vele, legfeljebb átalakítom valahogy.

Vettem egy titanadrágot is, ami pont úgy fest, mint minden titanadrág, úgyhogy ennek csak az anyagát mutatom, ilyenem se vót még sose.

Az alábbi természetesen nem turkálós holmi, de a nyár végi vívódik-töpreng eredményeként, mikor az volt a kérdés, melyik bakancsot vegyem meg, aztán végül a lilára esett a választás, szépen leültem a kezemre, és megvártam, amíg szezonközi leárazáson piszkosul lemegy a piros bakancs ára.

Nos, lement.

A játékszabályoknak megfelelően persze minden új holmi azzal jár, hogy kihajintok ugyanabból a fajtából egy régit, de ezúttal némi dilemmában voltam, mert nem volt kihajítható titanadrág, de még tunika sem. Úgyhogy végül ezek lettek az áldozatok.

A bakancs sajnos elhalálozott, az egyből a kukába megy. A bordó melegítőfelső pedig lehet, hogy inkább az átalakítandók között végzi végül, de majd meglátjuk. Ha igen, keresek neki ide egy helyettesítőt, ezen ne múljon.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2017/11/24 hüvelyk blabla, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/3 – Az ősz színe a mustársárga

Szombaton a piacon nem csak tököt, tojást és diót (valamint rukolát, koriandert, estébé, estébé) vettem, hanem bebóklásztam a ruhaárusok közé is, akik lényegében azt árulják, amit a Bogdányi út butikjaiban is kapni, csak fél- vagy háromnegyed-áron. Jobb híján fogjuk a takonyra, de egyszer csak megvettem magamnak ezt:

Cserébe pedig az alábbi tunikát hajintom ki, mert szép kék meg batikolt meg minden, de elegem van abból, hogy folyton csak vasalgassam. Vasalás nélkül ugyanis pontosan így fest, ni.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2017/10/16 hüvelyk turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 5/2 – Cafrangos

Épp csak tegnap nyiforogtam arról, hogy ígymegúgy, idén még nem is turkáltam semmit, mire persze mára radikálisan megváltozott a helyzet, A cicapapi beszerzési helyétől száz méterre sincs a város legjobb (és legdrágább) turkálója, ahová én nemigen járok, de ezúttal olyannyira le voltam robbanva, hogy elvánszorogtam odáig.

Ott pedig szerény mosollyal várt rám egy sarokban az állványon ez:

Egészen nyilvánvaló volt, hogy rám vár, az ilyen holmikhoz súlyosan meg kell lenni húzatva, meg egyébként is, tényleg úgy fest, mintha én magam varrtam volna részegen sok szabadidővel, aztán elkapott volna benne egy csapat ideges kóbor kutya. Egyetlen esélye lett volna arra, hogy otthagyjam: ha feltűnően nem az én méretem. Nos, úgy jött fel rám, mint banánra a héja.

Cserébe az alábbi darabtól fogok megszabadulni:

Ezt még valamikor én alakítottam át józanul és kevés szabadidővel (be is blogoltam, csak most nincs energiám előkeresni a posztot), és nincs neki baja semmi, csak nem hordom annyit, amennyit megérdemelne.

Az új szoknyát amúgy feltehetőleg fel is veszem holnap, mert az élet rövid és én szarul vagyok. Ez is van olyan jó indok, mint bármi.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/10/09 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 5/1. – Bokacsimmák!

Mivel ebben az évben annyi holmit vehetek, amennyit csak akarok (feltéve, hogy egy bejövő darab egy kimenő darabbal találkozik), pusztán csak a móka kedvéért október elejéig kellett várni arra, hogy végre vegyek is valamit. Szép.

Az egész mögött amúgy a kellő fordulatok találhatók, amik ilyenkor elvárhatók. Én ugyebár nagy lendülettel megrendeltem a lila virágos bokacsimmát, a biztonság kedvéért 39-es méretben, mert ugye sose lehessen tudni. Nos, kiderült, hogy ezúttal igenis lehessen tudni, akkora volt a lábamon, mint egy csónak. Ennélfogva ki kellett cserélni 38-asra, és igazán nem akarok plusz reklámot csinálni a Sarenzának, de náluk tényleg vissza lehet cserélni a cipőket teljesen ingyé, kiküldik érte az UPS-t is meg minden. Szóval csimma megjött, visszaküldtem, aztán tegnap megint megjött, ezúttal már a megfelelő méretben.

Na most ugye nekem afféle szürke pépet fújtak be fejembe, ami azt mondja, hogy lila virágos bokacsizmát az ember tavasszal hodjon inkább, mint ősszel, valószínűleg februártól kezdve fogjátok többet látni a lábamon, de tessék, voálá, itt van.

Egyúttal viszont, én préda nőszemély, meglátván, hogy az “utolsó pár, 60% engedménnyel dobjuk utánad” kategóriában éppen akciók vannak, vettem egy fekete bokacsimmát is ugyanonnan. Ezt, gyanítom, már most októberben hordani fogom. Amúgy is kedvem szottyant arra, hogy időnként feketét vegyek fel és láncokat csörgessek magamon, mint a Pokol Angyalai, szóval tessék kapaszkodni, lesz még itt olyan goth jelmez is, ha nem fogom vissza magam, hogy a fal adja a másikat. (Szegény diákjaim. És szegény kollégáim. Már annyira hozzászoktak ahhoz, hogy én mindig tarka vagyok, mint a pávián segge, hogy mikor egyszer szürke-fekete ruhákban mentem be, a tanszékvez óvatos tapintattal megkérdezte, nem gyászolok-é. Megnyugtatásul gyorsan megmutattam neki piros kabátomat és narancssárga harisnyámat, hogy nem.)

Na és persze ha bejött két bokacsimma, kimegy két bokacsimma, úgyhogy tessék, ezek a megfáradt darabok távoznak a szekrényből. Tutatiszra, szerintem már van vagy három éve, hogy bármelyik is a lábamon járt. Kicsit fáj is értük a szívem, ezeket én nagyon szerettem, de hát ha nem hordom, nem hordom, így jártunk.

Egyébként nem tudom, hogy ez most egy eddig nem agnoszkált trend része-e az öltözködésemben, de meglehetősen érdekesnek találom, hogy mindkét új bokacsimmának sarka van. Nem hordhatatlanul magas, az tény, de akkor is, sarok.

Tudja a fene, tán mégiscsak elkezdtem nőiesedni cipőileg.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2017/10/08 hüvelyk blabla, turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben +1 – Programon és eszemen kívül

Nekem ugyan szeptemberig már nem kéne vennem semmit, de tegnapelőtt elmentünk bóklászni, és a bóklászási útvonalon végtelen sok turkáló volt, úgyhogy visszafogottan ugyan, de tovább bővítettem már most is irreális méretű ruhacipőkendő parkomat. (Mint tegnap roppant nagyképűen elmagyaráztam a Repülő Kutatónak, őtözködős bloggerként kötelezettségeim vannak a nagyérdemű felé, a Repülő Kutató pedig rámhagyta, jaja, kicsim. Asszem, ez a hosszú házasság egyik titka, hagyjuk rá a másikra, ami úgysem életbevágóan fontos.)

Ezúttal semmi színösszhangra meg effélére ne számítsatok, teljesen random darabok estek rám, de hát az én ruhatárammal most már tényleg ott tartunk, hogy nem tudna nekem senki olyan színű holmit adni, amivel nem tudok összehozni minimum öt matchy-matchy kombinációt. Úgyhogy először is turkáltam magamnak egy remek, funkciótlan izét:

Most nagyjából nem fest sehogy, de majd úgyis meglátjátok felvéve, nyamm. Az ilyeneket én nagyon szeretem, nagydarab és könnyű nyári dobjuk-rá-valami-ujjatlanra lebernyegekre mindig vevő vagyok. Az egyetlen, amit hiányolok róla, a zseb, de ha nagyon olyanom lesz, gyárthatok bele annyi zsebet, amennyit csak akarok.

Következő állomásunk vala egy kendő meg egy sál:

A sálat nyilván a fejemen is viszont fogjátok látni, ezeken a tájakon ilyesmikre mindig lehet számítani. Természetesen a kendőt is. (Annak igazi selyem az anyaga, juppijájé.)

Ha már lúd, legyen döglött: itt ez a cipő is, ami ugyan nem turkálós, de kirúgtam a hámból, és megvettem.

A girl can’t have too many red shoes, amirite.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/07/21 hüvelyk blabla, nyár, turkálgat

 

Szekrénypurgálás, egy-két-hááá – 2. felvonás

Az elmúlt hetekben több-kevesebb kitartással játszottam a kidobjam-nedobjam játékot a szanálásgyanús holmikkal, de én most ezeket itt szépen kihajintom, ki én. (Igen, a félelmetes zöld virágos ruhát is – mondjuk ha az senkinek se kell, akkor inkább átszabom szoknyának, de így már nem akarom többé felvenni.) Ha bárkinek kell bármi, a következő hétben szóljon, mert mihelyst lesz annyi ráérő időm, elkutyagolok ezekkel a legközelebbi ruhakonténerig, uff.

Az igazán őszi-téli holmikat most nem pakoltam ide, azt majd az őszi szekrénypurgáláskor.

Ha bármi érdekel, megpróbálom előkotorni, hogyan és mikor hordtam az adott cuccot, mert így összehajtogatva meg fellógatva nem mutatják a legjobb képüket. Mindezzel együtt tárlatvezetés, balról jobbra és felülről lefelé:

  • fent: ruha
  • 1. tartó – négy póló, két tunika
  • 2. tartó – két pulóver, öt kardigán, egy mellény
  • 3. tartó – három nadrág (két farmer, egy kord)
  • fellógatva: két ruha, két kötényruha, két kardigán, három szoknya, egy kötényruha.

Ugyancsak a szezonális használhatóság vezérelt a kihajítandó cipőknél, tessék:

Ősszel majd ebből is jön újabb felvonás, természetesen.

Vegyétek, vigyétek.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/04/30 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 6. – Imelda, te kacér nő

Sok beszédnek sok az alja, lássuk inkább a cipőket.

Plusz még a kis virágos bakancs. A parodontológus után tett körben feltűnt sárga kínai cipővel együtt hat, tehát hat pár cipőt fogok kitaszajtani cipeim végtelen gyűjteményéből. Ha minden jól megy, ez még holnap vagy holnapután megtörténend. Ha nem megy minden jól, legkésőbb vasárnap. Uff.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/04/25 hüvelyk tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5. – Fájdalomcsillapító

Indoklás, bűntudat és részletes tárlatvezetés nélkül.

A kifelé irányuló forgalomról később intézkedünk.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/30 hüvelyk blabla, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 4. – Gatya!!! meg másegyéb

Miután ma harminc perc alatt gyönyörűen hajat vágtak nekem beszárítással et al., úgy éreztem, jó napom van, így bekúsztam a hajvágda melletti mindentárulunk boltba, ahol plüss csürkéket akartam venni (húsvéti fogyóeszköz), de merő véletlenből odacsámpáztam a nadrágos fogashoz is, ahol megnéztem, találok-e esetleg olyan jeggingset, ami nekem jó. Esetleg volt is egyetlen darab, egy 40-es, amit megnéztem, aztán aszondám, kecskebéka legyek, ha ez nem jó az én ménkű nagy fenekemre. Éés, paramm, nem lettem kecskebéka.

Egy jeggings persze pontosan ugyanúgy fest, mint egy másik jeggings, úgyhogy nem fotózom le nektek, de a nap addigi sikerein felbátorodva bementem egy turkálóba is, ahol találtam magamnak egy akármit a tunikás fogason, egy másik akármit meg a ruhák között. Mint a leírásból is látható, egyiknek sem lehet pontosan megállapítani a műfaját, bár a rózsaszín virágos volt a ruhák, a narancs virágos meg a tunikák között, de a fene se érti most már ezeket a dolgokat, majd hordom úgy, ahogy kedvem szottyan. Például az új jeggingsszel.

A soron következő dolgot nem én vettem ugyan, de mindenképpen szeretnék megemlékezni róla, mert a Repülő Kutató hozta nekem Tamperéből, és ez a pasas úgy ismer engem, mint a rossz pénzt. Egy gyémánt nyakékkel nem okozott volna nekem olyan sikkantgatós boldogságot, mint ezzel a pár zoknival. (Igen, én ilyen olcsó nő vagyok.)

Emellett a Repülő Kutató (hadd dicsekedjek el ezzel is) bement ugyanabba a turkálóba, ahol öt évvel ezelőtt gombokat vett nekem, és ezúttal is vett nekem gombokat. Codálatosz.

U.i.: Én gugumadár elfelejtettem befotózni, melyik két ruha meg egy gatya repül az új beszerzések miatt, most meg már hajítófát sem ér a megvilágítés. Na majd pótolom.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/20 hüvelyk ajándék, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 3. – Gyerünk, tavasz

Elmentem turkálni – több helyre is, bevallom, de vegyük egyetlen beszerzésnek, mert Meghatározott Céllal mentem. Jeggingsnek hívott izét szerettem volna szerezni a ménkű nagy seggemre, mert amit tavaly turkáltam, a legkedvencebb gatyámmá vált, és előbb-utóbb le fog foszlani rólam. Ez természetesen nem jött össze, ember tervez, turkáló(k) végez(nek), mindegyik felpróbált darab túl nagy volt vagy túl kicsi. A vadászat során viszont szembejött ez,

kardigan

és én őtet azonnal, próba és gondolkodás nélkül. Ha esetleg sejlene, van nekem már egy ugyanilyen narancsban, és roppantul kedvelem, úgyhogy a rózsaszínesbordót is ide nekem rögtön, jövel csupa meleg tavaszi napok, amikor az ember feldob magára egy kiske kardigánt, és abban parádézik kabát meg sál meg minden más anyámkínja nélkül.

A hasítottbőr holmikkal régi és meghitt szerelemben vagyok, úgyhogy nyilván ezt sem tudtam otthagyni.

melleny

Külön felhívnám a figyelmet a még-bolti-címkére, amelyen az szerepel, hogy eredeti ára 40 brit font. Az ilyen vételek mindig megmelengetik a kicsi hideg szívemet.

A helyzet ezek után kezdett eldurvulni, mert hirtelen azt vettem észre, hogy ezt a két pólót is akarom.

polok1

Kábé ezek a pillanatok azok, amikor az ember rájön, hogy hm, this seems like a pattern, my dear Watson, én most tulajdonképpen egy tavaszi ruhatárat rakok összefele, ami rózsaszín meg zöld meg szürke. Jó, akkor maradjunk ebben a mederben, és dobjunk hozzá még egy kis sárgát is.

polok2

Ó, ha már sárga meg zöld meg rózsaszín, akkor gyere te is szépen a mamához, ha már eljöttél idáig az Ingyákról az összes flittereddel.

ruha

Tégedet viszont valószínűleg nem kell áprimájusig spájzolnom, kicsike kötényruha műbőr betétekkel meg zsebfedőkkel.

kotenyruha

Oké, ennyi már elég lesz, mások évekig nem vesznek ennyi holmit (igaz, másoknak őtözködős blogja sincs, és a fejük se fáj). Természetesen pontosan ebben a pillanatban köszönt rám a vállfájáról egy fekete kabát, hogy hellóóóó. Én ugyan megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy ő fekete, és rondák a gombjai, és csak néhány hétig lehetne kihasználni tavasszal, azt is akkor, amikorra már van nekem sok kabátom meg blézerem meg tervem arra, hogy szürke meg zöld meg sárga meg rózsaszín, de hát nem volt kihez beszélni. A kabát ezen a ponton, ha macska lett volna, már ott ül az ölemben dorombolva, és széthagyja rajtam összes szőreit.

Nyilván felpróbáltam, és innen már tényleg nem volt mit alkudozni magammal meg a kabáttal.

kabat

Így, a szekrényen fityegve, teljesen érthető, ha nem látjátok benne a doromboló szőrös ragadozót, akit se levakarni, se otthagyni nem lehet, de ha majd felveszem, megértitek.

És mivel az volt az ígéret, hogy egy darab be, egy darab ki, tessék: egy kötényruha, négy póló, egy ruha, egy kardigán és egy kabát viszlát, plusz egy mellény, ami nincs a képen, de ez lesz az. (Kicsit csalok, mert ezt én varrtam, és szándékomban áll varrni majd helyette egy másikat, de ez most repül, mert túl szöszös.) A mellékelt cuccokat meguntam, kinőttem, nemhordomeleget, szóval melyik miért, de repülnek. Ha bárkinek érdeklődése szottyan bármelyikre, kajabáljon. (A kötényruhát különösen ajánlom figyelmetekbe, aszimmetrikus szabású Promod, igazi bótban vettem, nem is hordtam sokat, ezen a blogon például még nem, és nem is várható, hogy fogom, mert mellben igen szűk lett az elmúlt hét évben. Fenékben is, bár ott nem annyira.)

ki3

Az idei évből (tudjátok, abból, ami szeptembertől szeptemberig tart) még hátra van öt és fél hónap, szekrényszaporulatos posztból pedig négy, szóval igazán nem nagy megszorítás az az idei feltétel, hogy összesen hét kupacban vásárolhatok magamnak mindenfélét. A következő felvonás amúgy valószínűleg cipőkről fog szólni, mert vettem a húgomnak ajándékba egy kis virágos bakancsot, és ez is itt ül dorombolva, szertehagyván mindenhol a szőreit, én pedig hiába mondogatom magamnak, hogy negyvenegy éves vagyok, az a kis virágos bakancsokat nem érdekli, sőt, tulajdonképpen engem se.

 
14 hozzászólás

Szerző: be 2017/02/15 hüvelyk blabla, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 2. – Kék helyett kéket

Mondtam már, hogy ebben a szeptembertől szeptemberig terjedő évben fenntartok magamnak összesen hét alkalmat a megbolondulásra (=szerzek magamnak új holmikat), viszont ahányszor bejön valami a szekrénybe, távozik egy másik darab ugyanabból a fajtából. Nos, ez itt most a második megbolondulási alkalom (nem is rossz, januárig kihúztam egyetlen nekem-új blézer vásárlásával), viszont sajnos nem kellett gondolkodnom azon, mit hajítsak ki az új cuccok miatt, repültek maguktól.

Mindenekelőtt a kedvenc kis kék bakancsom teljesen megkrepált, ni:

kc1

Ezt javítani sem lehet, bánatom végtelen. Nagyon szerettem én azt a bakancsot.

Nagyon szerettem a kis kék cowboycsizmámat is (ezt itt), de hát ez is kicsellózott velem, pikkelyekben kezdett hámlani róla a matéria, úgyhogy búsan lemondtam róla.

Mindezek után persze úgy gondoltam, vennem kell magamnak új kék bakancsot – a két elhalálozott darab ugyan pótolhatatlan űrt hagyott a szívemben, de azért megpróbáltam befoltozni ezekkel itt:

kc2

kc3

Ha úgymond átlagos tél lenne, már ezekben mászkálnék, de a sokmínuszhoz jobban jöttek azok a csizmák, amiket már alaposan bejárattam, és tudom róluk, hogy két zoknival sem törik a lábam.

Az utolsó darab, amit most szereztem be, nem téli cipő, de ne áltassuk magunkat, tél után errefelé rögtön nyár jön, közte talán két heti tavasszal, úgyhogy gyorsan megvettem ezt is, amíg el nem múlik hirtelen a szezonja. Még a múltkori szekrénypurgáláskor szanáltam egy szíjas cipőt, mert évek munkájával sem sikerült betörni (ezt itt), úgyhogy pótolni szerettem volna. Ezért megvettem ezt itt ni

szc

Sajnos a készleteim átnézésekor búsan tapasztaltam, hogy további cipők is elindultak a múlt időbe kerülés útjain, szóval ezzel még nincs vége a mesének, de egyelőre maradjunk ennyiben.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2017/01/18 hüvelyk blabla, tavasz, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 4/1 – A Pöttyös Netovább

Szeptember elején azt deklaráltam, hogy ebben az évben elvileg nem veszek ugyan semmit, de fenntartom a jogot arra, hogy összesen hét alkalommal nekem-új holmikat szerezzek, ha éppen megbolondulok/besokallok.

Azt hiszem, az elmúlt időszak után eléggé érthető, hogy ebből a hét alkalomból az első épp most következett be. Mindenesetre tegnap hirtelen elCsipikésedtem, és elharsogtam, hogy “Eddig és netovább!”. Csipike persze a netovább utáni időszakra azt tervezte, hogy példátlanul gonosz lesz, én viszont csak bevágódtam fejjel előre az Angexbe az esztergomi buszállomás és a munkahelyem közti gyalogtúrán, egye meg a fene a világot.

És megvettem ezt itt, kemény 1200 pénzekért.

be1a

Tessék egy közeli a szövetről, hát nem cukker.

be1b

Szeptember elején azt is mondtam, hogy ha veszek valami nekem-újat, megszabadulok ugyanabból a kategóriából valami régitől. Nos, ez a zakó lesz az.

ki1

Volt rajtam vagy kétszer a blog kezdete óta. Kevés. Ha valakinek véletlenül fájna rá a foga, csak kajabáljon.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/10/27 hüvelyk turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 12. – Terápiás céllal

Mint már említettem nektek, utoljára akkor turkáltam jó alapost össze magam, amikor elszontyolodva kijöttem a parodontológustól. Igaz, azóta még vateráztam magamnak egy kalapot a batár nagy fejemre,

augkal

hát rámegy, de aligéppen. Nem ismertek valahol egy olyan kalapost, aki bővítést is vállal?

Visszatérve viszont a szontyolodós turkálásra – ezek a holmik ugyan nagyrészt abba a kategóriába tartoznak, amik a földre lehanyintva nem festenek sehogy, de azért dokumentációnak tessék, itt van a teljes bagázs. Tehát akkor: szereztem magamnak két blézert

augturk1

két szoknyát

augturk3

meg egy csudálatos meleg téli nyafogóruhát. Majd ebben fogom hüppögve inni a kanapén a kakaómat, miután megjártam a hadak útját.

augturk2

Ja, és vettem négy pólót is.

augturk4

Én általában bármit meg tudok magyarázni, de ott ahajt balra a második izét azt nem. És nem is akarom elmagyarázni. Ez az én sötét lelkem mélyéről tört elő valahonnan, hogy ez nekem KELL. De hát, könyörgöm, nézzétek meg ezt. a. mintát.

augturkrészl

Egyszerűen csodálatos. És aranykontúrozva is van. Meg egyáltalán.

Oké, ez is megvolt. Ezek után viszont jó ideig nem várható szekrényszaporulatos beszámoló, és addig jó, amíg nem, mert ha igen, akkor baj van.

Nem baj, ha nem értitek, majd holnap elmagyarázom.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2016/08/31 hüvelyk nyár, tél, turkálgat, ősz