RSS

turkálgat kategória bejegyzései

Szaporulat a szekrényben – Finomfőzelék és vagyesfelvágott

Megmondom az őszintét, tényleg ilyesmik jöttek be nekem-új holmiként a gardróbba, nem egyéb. Eleve, miután nemesen és erkölcsösen szakítottam a Hádával, eccercsak ott találtam magam abban a csodás poszt-COVID világban, ahol lényegében minden turkáló kidöglött alólam Esztergomban, kivéve (na, ki lepődött meg ezen) a Hádát. Emellett ráadásul nem csak hogy egyetlen helyem maradt, de még az is afféle meh.

Igen szép és etikus megoldás lenne, hogy akkor nem járok sehová, most is több holmim van, mint kéne, de hát, a durva életbe, őtözös blogom van, és még ha többet is nyafogok mostanság a Fapapucs Futamról meg egyéb kellemetességekről, időnként kellenek nekem új cuccok, na. Úgyhogy az elmúlt másfél hétben háromszor is beténferegtem a Hádába, amíg volt negyedóra szünetem a busz előtt, aztán kijöttem dógokkal. Nem túl extrákkal, elég gyengus volt a felhozatal, de azért van mit beblogolnom. Hát akkor erisszük.

Item, 18-as méretű fura korallszín izé, vagy ruha, vagy tunika, valószínűleg jól átalakítom őtet. A márkája Dorothy Perkins (ez az én kilencvenes évek turkálóin szocializálódott lényem számára évekig kitartó minőséget jelent), a színe remek, a szabása röhejes, az anyaga viszont csuda finom, simogató trikotázs, szóval nem tudtam otthagyni.

A korall persze az a fotózhatatlan fajta szín, amivel hiába is próbálkozom. A ruha/tunika vállán meg ilyen röhejes masniizék vannak, nyilván ezek fognak röpülni leghamarabb.

Item, kettő darab körsál, az egyik nagyon tavaszi, a másik nagyon őszi, szódával mindkettő elmegy.

Item, egy sötétkék táska, mert ilyen még nem volt. Könnyű, pakolós, kicsit romos, de egy ideig kibírja.

Item, egy rozsdaszínű zebra. Erről, asszem, nem akarok többet beszélni. Majd felveszem, aztán együtt eldöntjük, mennyire volt hülye döntés, oké?

Item, egy sötétkék zsenília kardigán. Kezdek megvénülni, attól tartok.

Bár még mindig megfiatalodhatok, ha úgy gondolom. Esetleg megfiatalíthatom a kardigánt. Alapanyagom mindenesetre van hozzá.

Item, egy túlságosan is nagy szőrös-piros boleró. Erre sincs magyarázatom. Biztos valami agyrágó bogár volt.

Ezen kívül turkáltam egy lila jeggingst is, mert jeggingsből, ha feljön a ménkű nagy seggemre, sosem árt egy újabb. Ugyanakkor, ha láttatok már egy farmer cicanacit, láttátok az összeset, úgyhogy azt most nem vakarom elő.

Hát ez van, kedveszkéim, és előreláthatólag lesz még itt majd szőlő meg lágy kenyér, még akkor is, ha mostanra nagyjából csak mazsola meg kiflicsücsök jutott…

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2021/10/15 hüvelyk turkálgat, ősz

 

9/38 – Ist nur eine schmale Brücke

Ma volt annak napja, hogy kettőkor ébredtem, aztán mivel nem tudtam visszaaludni, háromkor hajat mostam, pacsmagokat pacsmagoltam magamra, majd kiájultam kicsinyég a futonon, még mindig vizes hajjal, és hülyeségeket álmodtam, míg fel nem vert a telefonom, hogy elérjem a hatos buszt. Most értem haza.

A tradícióknak megfelelően ezért nem kaptok bemutatót a fejemről, cserébe megcsodálhatjátok a turkálós táskát és sálat, amiket még szerdán újítottam be, de persze nem volt időm még beblogolni, és vasárnapig nem is lesz.

Pusztán a történelmi hűség kedvéért, ez az én ébresztőm a telefonon:

Most pedig képzeljétek el ezt négy óra, két darabban abszolvált alvás után.

Sorsom van nekem, bazmeg.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/10/08 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben, avagy az előrelátás

Hét éve vettem ezt a cipőt (komolyan annyi, itt a bizonyíték), és ez alatt a hét év alatt bizony kiszolgálta a maga kapitulációját – nyilván nem fogok utána számolni, de legalább ötvenszer volt a lábamon esőben, sárban, kültéri lagzin meg mindenhol, ahová elevett a fene olyan alkalmakon, amikor egyidejűleg kellett valami csinos, kényelmes és strapabíró.

Ennyi idő alatt nem meglepő, hogy belefáradt a szolgálatba.

No de ugye tudjátok, mit csinál a szövetmaci, ha leszakad a keze? Úúúgy bizony, előveszi a takarékszövetkezet.

A második példányt két vagy három évvel az első után vateráztam, és a bejelentést egy efféle alkalomra tartogattam vele. Úgyhogy, kérem, tessék.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/09/25 hüvelyk újracucc, turkálgat, ősz

 

9/9 – Pokróc

Időnként az az érzésem, én leszek ezen a kilencvenháromezer négyzetkilométeren az utolsó dominós, a többiek már mind felnőnek/kihalnak/lelépnek, én pedig még mindig adategyeztetgetek a kártyikámmal meg a butatelefonommal. A Telekom ezúttal külön megnehezítette a dolgom, egy hét különbséggel kétszer is megpróbáltam adategyeztetni onlány, egyik esetben állítólag nem voltam félreérthetetlenül azonosítható magammal (true story), a másikban meg addig jutottunk el, hogy “írja be a mezőbe a telefonszámát”, de hát bakker, nem volt ott mező. Nem volt ott semmi. Mint amikor Michael Endénél gyün a semmi, és megeszi a világot. Vagy mint nagyanyámnál a köd, aminek három komplett hegyet sikerült megennie reggelenként. (Ez utóbbi a nap folyamán elmúlt.)

Szóval, mit volt mit tenni, felöltözék legszebb adategyeztető ancúgomba*,

és elvándoroltam az ügyfélszolgálatig.

Jelentem, félreérthetetlenül azonosítottak önmagammal, bár eközben olyan kedvesek és barátságosak voltak, mint egy rosszabbfajta lópokróc. Talán mégiscsak kiskosztümben kellett volna mennem. (Frászt.)

Apropó, pokróc. Tegnap a buszra várva volt fölös húsz percem, amit nem óhajtottam a tűző napon abszolválni, úgyhogy bementem egy turkálóba, és kijöttem egy pokróccal. Szép barátságos zsenília pokróc volt, vadiúj, nálam meg volt egy szatyor (nálam mindig van szatyor), úgyhogy hazahoztam.**

Itthon ledobtam átmenetileg a tévéállványra, amiről négy év nemhasználat után végre eljutott a hulladékudvarba a tévé (aka porfogó és macskaülőke).***

Átmenetileg, höhö.

Bizisten csak pisilni meg kezet mosni mentem el, de hát Poci tudja, mi a zélet értelme.

Az új zseníliapokróc, az.

* Külön felhívom a figyelmet az öt évvel ezelőtt háromszáz forintért turkált tüllszoknyára, ami még Torontó legmagasabb pontját is megjárta, amióta velem van. Nédda!

Rosseb, milyen fiatalnak és optimistának látom az akkori önmagam, brr.

** Mivel már végtelennek tűnő ideje onlány marháskodásokkal tengetem az életem, megfeledkeztem arról, hogy a 14:45-ös valójában egy iskolabusz. Nos, ezúton szeretném újabb szent esküvéssel megfogadni, hogy ezzel én nem jövök haza. Ebben az a különösen pikáns, hogy ebben a félévben a nappalis hallgatókkal hetente kétszer is 14:00-kor érnek véget az óráim, úgyhogy a 14:45-ös lenne a legpraktikusabb választás. Haha. Én arra a szardelladobozzal keresztezett petricsészére nem teszem fel többé a lábam, ha tehetem. Tegnap különösen kriminális volt a helyzet, a csuklós helyett csak egy rövid busz jött, és az utolsó két esztergomi megállónál ki kellett szólnia a sofőrnek, hogy kedves várakozók, engedjék fel azokat, akiknek tényleg sürgős, de sajnálja, többen már nem férünk. Én akkor éppen ott álltam fél lábbal az egyetlen ponton, ami még jutott nekem, pokróc et al., az üléseken gimisek csiszatoltak az okostelefonjaik képernyőjén, az egész buszon csak hármunkon volt maszk, és ekkor megszólalt a fülem mögött tíz centivel egy csaj, hogy “Gecire fáj a torkom, tesa”.

Tavaly ősszel mondtam egy olyat, hogy ha valahol elkapom a szopornyicát, a 880-as busz lesz az. Ezt idénre is fenntartom.

*** Mint látható, a tévé mögött különösen derámai állapotok uralkodnak, úgyhogy ezt valamikor az igen közeli jövőben orvosolni kell.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/09/09 hüvelyk eská, macs, turkálgat, ősz

 

8/321 – Inbetween

Új hét, új kalandok. Neki kell látnom megírni egy tanulmányt, amit aztán elolvasnak tízen, mármint a kötet szerkesztőit meg lektorait meg akármicsodáit is beleértve. Most még abban a stádiumban vagyok, amikor nagyon tudományos és nagyon sznob angol kifejezések keringenek a fejemben, aztán amikor már eljutok odáig, hogy ezekből összetett mondatok kerekednek, leülök, és sok káromkodás közben kitojom.

Addig is, kikulturáltam magam a hétfő, az eső, a blogolvasók meg a tudomány tiszteletére, de még a számat is kipintyöltem. Egy olyan rúzzsal, amit tegnap találtam az egyik rég nem használt táskámban, és amiről (a rúzsról, nem a táskáról) teljesen el is feledkeztem, desőt azt se bírtam felidézni, mikor és hogyan szereztem be. Aztán persze sikerült a táska tartalma alapján visszapörgetni az eseményeket, úgyhogy be tudtam lőni beszerzési időpontként azt a tavaly februári napot, amikor interjút készítettek velem a Jedermannban a március eleji utolsó nagy közönségtalálkozóm előtt.

Mindent összevéve én ugyan kevésbé megtépázva jöttem ki a Szopornyica Idejéből, mint nagyon sokan mások, de azért rajtam sem ment át teljesen észrevétlenül, na.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/07/19 hüvelyk nyár, otthoncsücsü, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben – Kissé megkésve, de

Bementem egy turkálóba, hejj.

Kijöttem ezekkel, hejj.

A sors keze meg a turkálók előbb-utóbb eléd pakolják, amire vágytál valamikor, még akkor is, ha már rég elfelejtetted, mi volt az. Ilyen túlméretezett tavaszi kötényruhát húsz évvel ezelőtt szerettem volna magamnak, ilyen pliszírozott szoknyát meg kábé tíz.

A fából és türkizkék izékből álló nyakbavaló csak ráadás. Én ilyeneket bármikor, bármekkora mennyiségben el tudok képzelni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/05/07 hüvelyk tavasz, turkálgat

 

Himmihummi 3. – Nyakbavaló

Van nekem nyakba fityegtethető láncom-gyöngyöm-lógattyúm-nyakékem annyi, mint égen a csillag. Nédda egy része (nem mind, naná hogy nem).

Igen, ezek ott laknak a vécé és a fürdő ajtaja közti polc oldalán, a macskaalmos zsák, a polc mögé dugott festékvédő karton meg a csavarhúzószett meghitt társaságában. A csavarhúzók alatti kék izét is nyáron festettem le, de még nem került végleges helyre, a falon meg a képet úgyszintén én mázgáltam anno ajándékba a Repülő Kutatónak. Az üres macskaalmos zsákra nincs mentségem, az csak a házat elöntő dzsuva része.

Visszatérve a nyakbavalókhoz, az itt látható készlet kábé nyolcvan százaléka a) turkálóból van, b) azóta került beszerzésre, hogy ezt a blogot elkezdtem. Az pedig, aminek kapcsán ma írom ezt a bejegyzést, egyrészt azért számít, mert ezt speciel Sátoraljaújhelyen sikerült beszereznem, mikor a Bor, mámor, Bényéről odakiránduztunk; másrészt pedig azért, mert ezzel tulajdonképpen a kamaszkoromhoz nyúltam vissza, amikor éppen ilyen festett kerámiagyöngyökre fájt a fogam, amilyenek ezen vannak, de csak a “Fondul plastic” névre hallgató művészellátóban lehetett kapni ilyenekből fűzött akármit, és sose volt hozzá elég zsebpénzem, hogy megvegyem.

Egy turkálóból őtözködős bloggernél olvastam valamikor, hogy a dolgok, amikre vágyakozunk, előbb-utóbb elő fognak kerülni egy turkálóban, csak legyen türelmünk kivárni. Hát én erre speciel huszonöt évig vártam, és mire előkerült, már nyilván nem vágytam rá annyira, mint akkoriban (őszintén, amíg ez felém nem integetett a sattarattai turkálóállványról, el is feledkeztem erről), de tartoztam a tizenhat éves kori magamnak azzal, hogy megvegyem.

Ha jól emlékszem, háromszáz forint volt. Esetleg négy.

*

Mostantól újítunk az eljáráson, a következő himmihummi-poszt friss jelöltjeit itt mutatom be. (Az előzőből a kendő három alkalommal sem érdekelte a közönséget, a sárkit meg önhatalmúlag vettem ki, mert… mert. Olyan szép kékek ezek itt együtt, nem?)

Na hát akkor,

U. i. Ezúttal, mivel elcsúsztam egy nappal (szombatról vasárnapra), kedd helyett szerdán mesélek majd a nyertesről. Na vajon melyik lesz az…

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/14 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, himmihummi, turkálgat

 

Himmihummi 3. – Upsziii

Lemaradtam erről, mint a borravaló, rohadt szopornyica meg agysorvasztó tancsitancsi, bocs. Hát most a kép olyan lesz, amilyen.

Ha a sárki nyer, lecserélem a két további cuccot, mert minden holmi három esélyt kap, aztán elvonul.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/12 hüvelyk ajándék, himmihummi, turkálgat

 

Himmihummi 2. – Kék hasítottbőr kiskabát

(Kép a mai bejegyzésben. Sejtettem, hogy a kabát fog nyerni.)

Ha volt valaha olyan ruhamárka, amit igazán komáltam, az a Promod volt. Oké, helyesbítek, a kicsi hideg lelkemben foglalt helye van a Marks & Spencer Per Una vonalának (a ruhatáramban dettó), a Jackpot & Cottonfieldből a Jackpotnak, és már néhány éve kitartóan csorgatom a nyálam a Gudrun Sjödén holmikra. Ezek közül persze a Gudrun Sjödén meg se jelent Magyarországon, a M&S és a J&C pedig már évek óta bezárt. A Marks & Spencer bezárása, bevallom, nem érintett meg különösképpen, mivel én a M&S holmijaimat szigorúan és kizárólag turkálókból szerzem be, ott van belőlük bőséggel, a Jackpot pedig még azelőtt lelépett, hogy úgy éreztem volna, na akkor én most végre meg tudom engedni magamnak, hogy bemenjek, és vegyek valamit tőlük. Ennek következményeként tele vagyok Marks & Spencer cuccokkal, két igen kedvelt márkám viszont erősen alulreprezentált a ruhatáramban: van egy Jackpot pólóm meg egy Gudrun Sjödén pólóm, mindkettő párszáz forintkába fájt a kilós turkálóban, meg van a nyálcsorgatás, amikor megnézem a Gudrun Sjödén honlapot. (Mázlista vagyok, az idei tavaszi kollekció, legalábbis eddig, nem hozta ki belőlem, hogy nekemmm! nekemmm! Nagy megkönnyebbülés, komolyan. Tavaly ősszel egy királyi váltságdíjra való összeget el tudtam volna tapsolni náluk, ha nem ülök a kezemre.)

Amennyiben eddig nem lett volna világos, én a rengeteg holmim meg az esetenként nemolcsó cipőim ellenére egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy bemenjek egy ruhaboltba, és elverjek egy csomó pénzt valami rongyra, horribile dictu még csak nem is leárazás idején. Egyetlen kivétel volt: a Promod. Oké, oda is inkább leárazás idején jártam, de azért mégiscsak jelentőségteljes dolog volt ez az én praxisomban.

Voltak persze olyan cuccok is, amiket képtelen voltam megvenni náluk, bármennyire fájt rájuk a fogam. Például ez a kabát. 2002-t vagy 2003-at írtunk, én meg főiskolai tanársegéd voltam, ami kábé azt jelentette, hogy annyit kerestem, mint a portás, de nekem órákat is kellett tartanom, míg ő csak kiadta a kulcsokat, és felhomályosította a diákokat arról, hogy melyik teremben lesz az “EU és a szubszidiaritás” szeminárium. Summa summárum, nem csak sóher voltam, de templomegér is, a Promod meg kihozta valamék (2002-es? 2003-as?) tavaszi kollekciójában ezt a kabátot, én meg egy hónapon át heti kétszer bementem felpróbálni, rút szibarita váz, aki vagyok. Aztán, mivel realista vagyok és nem merek nagyokat álmodni, abbahagytam.

Na akkor jött anyósom, hogy mit kívánok névnapomra. egészen nagy dolog is lehet, hajrá. Én vettem egy mély lélegzetet, és bemondtam a kabátot, mire anyósom aszonta, semmi probléma. Igen ám, de addigra eltelt egy egész hónap, ami a fast fashion boltokban annyit tesz, mint a mesebeli esztendő, úgyhogy az égegyadta világon sehol nem volt már 42-es méretben ez a kabát, csak 34-es meg 36-os darabok árválkodtak a boltokban. Anyósom ismételten aszonta, semmi probléma, és egy héttel később átnyújtotta nekem a kabátot, 42-es méretben. Bécsből.

Ezek után persze kérdezhetnétek azt is, miért van, hogy amióta ezt a blogot vezetem, összesen tán kétszer volt rajtam, legalábbis ezeket találtam csak meg az archívumban: 2014 márciusában meg 2015 októberében. Nos, én ezt a drága, áhított kabátot még a kétezres évek végére tragikusan kihíztam csöcsben – asszem, úgy 2008 óta nem tudom begombolni derékon felül, mostanra pedig már tényleg látványosan kinőttkének látszik rajtam.

Semmi probléma, mint anyósom mondta volt. Még vagy két év, és átnyújtom Filomélának. Tulajdonképpen már jó ideje ezért tartogatom.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/09 hüvelyk ajándék, himmihummi, otthoncsücsü, turkálgat

 

Intermezzó – La vie en rose

Most, hogy már majdnem vége a januárnak, megint ideje összeszedegetni magam a padlóról. A január normális körülmények között is maga a nihil, hát még most. (2020-ról ne is beszéljünk – bár egyszer muszáj lesz -, és nekem a 2021 is gyanús.) Mindenesetre kezd kialakulni-forma egy minta, hogy miket gyűjtök magam köré az optimizmus érdekében, és engem is meglep, de leginkább rózsaszíneket.

Van, ami egyszerűen csak megtörténik, mint egy naplemente,

van, amit a RK-tól kapok ajándékba,

meg olyan is van, amivel csak meglepem magam-magam.

A naplemente tényleg csak úgy van magától, azon nincs sok mesélnivaló, de a többi tagadhatatlanul szándékos, a parfümöt például direkt én kértem karácsonyra. Stirlitz akkor persze még nem sejtette, hogy ez lesz talán az egyetlen olyan parfümje, ami számára, hogyan is fogalmazzunk, egy olfaktoriális vakfolt vagy minekhíjuk. Ezt a parfümöt én ugyanis csak akkor érzem, amikor felfújom magamra. Mihelyt már nincs a levegőben, nem tudom kiszűrni. A RK érzi, a macskák érzik, másvalakivel nemigen találkozom, de valószínűleg más is érzi. Én nem. Minő szimbóleikum, hah. Na sebaj, az online oktatáshoz Teamsre ez is jó lesz. (Igen, tanítás előtt parfümözni szoktam. Igen, akkor is, ha csak a gép előtt ülök.)

A rúzs talán még inkább szimbóleikus, haha. Miután a múltkor érzelmesen felidéztem a Részeges Pifke esetét, realizáltam, hogy egy éve vettem utoljára új rúzst, és minden nőnek kijár legalább évente egy új rúzs. Ezt a szabályt ugyan most alkottam, de nekem tetszik. Ennélfogva a csütörtöki csámborgás alatt beszabadultam egy drogériába is, és ezúttal is sikerült beleválasztanom a tutiba, a termékcsalád neve ugyanis Féministe, a rúzsé pedig speciel Simone, és elég nagy összegbe mernék fogadni, hogy ha feminista és Simone, akkor valószínűleg de Beauvoir. A röhej ezúttal abban áll, hogy míg a Részeges Pifke tényleg igazi felnőttpiros, a feminizmus nagyasszonya olyan fhansziásan és berúgottan rózsaszín, hogy majdnem tangóharmonikázik bele. (Végül is nem olyan meglepő, Simone de Beauvoir valójában egy igen formátumos, ámde mégiscsak Részeges Pifke volt. Az Egy jóházból való úrilány lapjain például kendőzetlen őszinteséggel leírja, egyetemista korában volt az úgy is, hogy nem vett meg egy filozófia-könyvet, mert hat koktél árába került volna.)

Na hát így állnak itt a dolgok, és én ugyan némi aggodalommal várom, milyen új rózsaszín szarokat rántok még magamra, de ha ez kell ahhoz, hogy ne golyózzak be, jöhet bármi.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/30 hüvelyk ajándék, blabla, tél, turkálgat

 

Szaporulat a… hát, végül is, szekrényben

Épp csak nem a ruhásszekrényben.

Igen, én voltam ma az a nő, aki végigrohant fél Újlipócián, aztán a Lehel téri metrómegállóban szortírozta két szatyorban a kincsecskéit, ide a mirin, ide a doenjang, ide meg a bugyiszínű Puli fonal.

A rúzsról majd külön is fogok beszélni, khm.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/28 hüvelyk ajándék, tél, turkálgat

 

8/december

Huh, na, ezt majdnem elfelejtettem. Galéria!

 
 

Szaporulat a szekrényben 8/5 – Árukapcsolás

Hétfőn elmentem cérnáért, hazajöttem egy táskával,

kedden meg lézerpointerért, és hazajöttem egy kabáttal.

Ma, szentül ígérem, nem megyek semmiért sehová.

U.i.: A kabátot valószínűleg ki fogom rittyenteni valami más színű hímzéssel, rátéttel vagy miatökkel. Még nem látom magam előtt pontosan, mi fog történni vele és hogyan. Tessék tanácslani nekem, milyen színnel csináljam? (Amióta ez az új wp-felület van, sehol nem találom a szavazást, úgyhogy azt nem tudom megcsinálni, szóval tessék idedúdolni a fülembe, hogy szürke vagy fekete vagy kék vagy piros vagy narancs vagy papagájtarka.)

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/30 hüvelyk tél, turkálgat

 

Adventi dekkolás 11. – Szaharába homokot

A mai expedícióm alatt bementem a HÉVnél a turkálóba, és kijöttem mindenféle lakástextilekkel, amikre olyan nagy szükségem volt, mint a Szaharának homokra. Ilyenkor amúgy szinte minden turkálós lakástextil tele van karácsonyi gyertyákkal meg mikulásokkal meg effélékkel, de hát engem nem olyan fából faragtak, hogy az ilyen egyszerű megoldásokat válasszam, hehe.

Nyilván ebből kerülni fog a karácsonyi asztalra is, hajaj. De előbb elmennek szépen mosóba.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/11 hüvelyk advent, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben (is) 8/4 – Túlélőcsomag vajmi

Tegnap bent voltam influenzaoltásért a székesfőfaluban*, és mivel utoljára valamikor nyáron voltam odabent (nem vicc), összekötöttem a kellemetlent a haszontalannal, vagyis beiktattam néhány beszerzést. Mikor itthon kipakoltam új szerzeményeimet, rövid, de heves röhögőgörcsöt kaptam, mert csak akkor sikerült realizálnom, hogy afféle “túlélőcsomag karanténidőkre” gyűjteménnyel tértem haza. Marha vicces. (Nem, nem az.)

Voálá, itt az összes holmi, amit széles hátamon hazacűgöltem tegnap.

A horgolófonalak, tekintetes bíróság, muszájosak voltak. Talán emlékeztek még rá (egy frászt emlékeztek), hogy tavasszal-nyáron milyen pusztítást végeztem a készletben. Azt azóta sem sikerült pótolni, de most egy kicsikét igen, hála néked, Euroshop.

Vettem ollót meg horgolótüveket is, mert ki tudja, mikor támolygok ismét arrafelé, és ezek, ha nem is számítanak teljességgel fogyóeszköznek, hajlamosak eltűnni a Bűnök Barlangja tájain, ne tudjátok meg, mekkora kupleráj van most ott éppen. Ezenfelül, mivel már vagy két éve nem történt efféle, vettem egy Burdát, mert már azt se tudom, milyenek ezek. Hááát, a régiek jobbak voltak. (A ’97-’05 közötti időszakra gondolok.)

Ezenfelül, úgy fest, tanultam az olaszoktól, akik a második hullám hisztijében a megszokott liszt-olaj-pasta-budipapír beszerzéseken felül hajfestéket is vettek quantum satis. Hajrá, pipiros.

Korpuszom további restaurálására vettem sampont, meg becsámpáztam az Yves Rocher-ba is, akik töretlen derűvel küldik nekem a havi ajánlatos képeslapjaikat.

Gondoltam, kihasználom az akciókat, a testápoló (ezúttal a tél meg a nyuginyugi mián/érdekében egy levendulás-szedrest vettem) meg a hidratáló arcmaszk siralmasan fogyóban volt. Szokás szerint persze nem csak kedvezményeket vágtak hozzám, hanem kis ajándékcsomagot is. Remek.

Ez már egy ideje tervben volt, és valószínűleg igencsak hasznos beszerzés lesz: egy fotóállvány.

Kicsi, viszonylag olcsó, nem is túl erős vagy ügyes, de az én szuperkompakt gépeimhez pont jó lesz, és nekem Terveim vannak.

Mivel úgyse mocorgok sokat odakint, vettem egy bentimocorgós tornacipőt, mert ilyen színben még nem volt. Ha megérjük, jövőre majd odakint mocorgok benne. Addig is, nédda, milyen szépen harmonizál a sárga nyafogóruhámmal.

Na és persze az évszak nyomorúságait kivédendő kellett valami, ami fényes meg illatos, úgyhogy gyerünk, fényfüzér meg illatgyertya. Ez utóbbi ahogyan a lengyelek elképzelik a skandináv karácsonyt, tavaly már vettem ilyet, és szerintem elég jó elképzelés.

Hát ezt sikerült “sopiznom” tegnap, és mindent összevéve úgy fest a kupac, mint amikor az ember rákészül arra, hogy az orrát is alig dugja majd ki a házból. Talán mert tényleg.

* A munkahelyem organyizálta meg nekünk, és akkora tömegek jelentkeztek rá, hogy ábécésorrendben lettünk beosztva. Jelentem, ez volt életem legelső influenzaoltása, mert eddig mindig úgy voltam vele, hogy bahh, ha bekapom, hát bekapom, szelaví. Idén nyilván az ezzel kapcsolatos hozzáállásom is árnyalódott kicsinyt, ezúttal azt gondoltam, hogy “épp elég baj a szopornyica, még egy influenzát is benyalni, hogy aztán ott keceteljek, éppen mitől vagyok felfordulva, még csak az hiányzik”.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/11/13 hüvelyk ajándék, eská, tél, turkálgat, ősz

 

8/69 – Max

Tegnap más bokros teendőink miatt (mindjárt megtudjátok) nem mentünk el a szokásos heti bevásárlásunkra, csak ma reggel. Két szupermarketbe is, persze, az egyik helyen egyféle izék, a másik helyen másféle izék voltak a listánkon.

Mivel én a pakolászással voltam elfoglalva (sokkal jobban be tudom tetriszelni a bevásárlókocsit, mint bé férjem), nem vettem észre, de a Repülő Kutató igen, hogy az egyik helyen a sorban előttünk álló decens nagymamakinézetű hölgy két üveg viszkit és öt üveg vodkát rakott fel a futószalagra. Nehéz ebből másféle következtetést levonni, mint hogy egyesek már a bezárkózás idejére készülnek, ugye.

Bevallom, mi is ilyen “egyesek” vagyunk: viszkit-vodkát ugyan nem vettünk (nem akarjátok tudni, mondom, nem akarjátok tudni, mennyi van már most is a lakásban), de a beszerzés, na az megvolt.

Ez itt ugyanis, izé, nem Poci.

Istenbizony nem Poci, na.

Ő itt, kéremszépen, Max. Nyilván Maci lesz belőle, hivatalos néven meg tudomisén, Maximilianus Augustinus Minidix vagy bármi más, amit éppen kitalálunk.

Igen, szereztünk egy újabb macskát.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/11/08 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, turkálgat, ősz

 

Eská 8/3 – Ujjból zseb és más történetek

A legutóbbi turkálás során szereztem egy igen aranyos mintájú kisvirágos ruhát, amit csak vállfán mutattam meg nektek. Talán nem véletlenül, hm.

Nyilván csinálnom kellett vele valamit. Zsebeket akartam bele, kevésbé fojtós nyakkivágást neki, meg az ujja is – de hát látjátok.

Először is levágtam a túl hosszú ujjakból egy-egy arasznyit,

lenyírtam a levágott részről a gumizást meg az oldalvarrást,

majd a jól bevált bevarrt zseb szabásmintámat használva kivágtam négy zseblapot.

A ruha oldalán kibontottam fércbontóval a varrást, beillesztettem a zseblapokat, aztán belevarrtam.

(Úgy szoktam csinálni, hogy bevarrom a zseblapokat külön-külön, aztán utána összevarrom és elszegem a zseb belsejét. Gyorsabb így.)

Az ujjakat kétszer visszahajtottam, elszegtem,

aztán lenyírtam a nyakkivágásról a szegőpántot, és a ruha nyakát is elszegtem dupla visszahajtással.

Összesen ennyi hulladék maradt, ni:

Nekem meg lett egy új ruhám. Naaaagy zsebekkel.

Most már csak az időjárásnak kéne a kezemre játszania, hogy fel is vehessem anélkül, hogy lefagyjon a seggem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/14 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 8/3 – Vegyesfelvágott

A múltkori, igen céltudatos turkálásomhoz képest ezúttal csak sodródtam az árral, olyan is lett az eredménye. Vettem például egy kellemesen semmilyen puha türkizzöld pulcsit,

egy hasonlóképpen semmilyen puha, csíkos tunikát,

na meg egy bokafarmert, amiben szintén nincs semmi spéci, leszámítva irgalmatlankék színét.

Azt hiszem, ez a ruha sem egészen úgy fest, mint amiket én általában leakasztok, az ujja is túl hosszú, és annak is jobban örülnék, ha volna zsebe (ez utóbbi ügyében valószínűleg intézkedni fogok),

de hát ilyen cuki mintája van meg gyűrhetetlen anyaga, hát megreszkíroztam.

Talán az egyetlen darab, amire azt mondanám, na ez az!, a következő volt:

és ugyan nagyobb a kelleténél, de engem az ilyesmi sose szokott zavarni, ha valaminek ilyen a színe:

Most viszont kissé ráülök majd a kezemre, már most is több holmim van, mint amennyi még egészséges, plusz még egy csomó átalakítandóm és varrnivalóm is, úgyhogy, ha csak nem történik valami váratlan, addig turkáló felé sem megyek, amíg fel nem vettem mindent a mostani meg a múltkori zsákmányból. Uff.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/10 hüvelyk ajándék, turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 8/2 – Ha egy üzlet beindul…

Nna, akkor most gyerünk, monstre turkálóposzt.

Az itt megjelenő holmik, be kell vallanom, igen kevés kivétellel a “jobb híján” meg a “hol volt nekem az eszem” kategóriába tartoznak, de a múltkor az is elhangzott, hogy a “mentsünk turkálós holmikat yol” típusú bejegyzésekre is van érdeklődés, itt meg lesz mentenivaló bőven, hajaj.

Mindenekelőtt felsőket próbáltam venni, mert abból alig hoztam magammal. Ez a denevérujjú szürke izé most átmenetileg jó lesz,

később meg kezdek vele valamit, már azt is sejtem, mit.

Roppantul kedvelem a tunikákat, igen kevéssé a garbónyakat.

Az a garbónyak valószínűleg kegyetlenül le lesz majd operálva, mondok.

A gyűrt plüssbársony micsodák iránti vonzalmammal sosem tudtam mit kezdeni, most se.

Vettem egy igen finom puha piros pulcsit is, aminek az elején viszont ménkű ronda foltok vannak – fotón nem látszanak, életben viszont igencsak, de már van rá ötletem.

A pólóhiányos állapotra való válaszul két pólót is beújítottam,

amelyből a csíkos, nini…

Imádom a Gudrun Sjödén cuccokat, csak túl sóher vagyok hozzájuk.

A következő három darabot leginkább azért szereztem be, mert ihletem támadt ahhoz, hogy csináljak belőlük valamit. A két galléros póló férfiholmi, a szoknya 34-es, én meg bátor vagyok, mint egy vaddisznó.

Táskából annyi van nekem otthon, mint a fene, de most csak a nagy dög sárgát hoztam magammal, márpedig kellett egy kisebb méretű, de jól pakolható példány. Úgyhogy kiszúrtam magamnak ezt,

megnézegettem jobbról-balról, belülről,

hátulról,

aztán a sok zsebtől, rekesztől, pánttól és miegymástól elbűvölten megpróbáltam utána nyomozni, mert gyanús volt nekem, hogy ezt valaki tényleg megtervezte.

Eltaláltam.

Mekkora mázli, hogy a turkálókban nem ilyen kíváncsiak az árucímkézők, mint én, mert akkor nem dobták volna utánam egy ezresért…

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/09/27 hüvelyk turkálgat, ősz

 

7/330 – A leányzó fekvése

Nyafogok én itt nektek a lustaságomról orrba-szájba, de azért a tegnapi napot az alábbi képről a baloldaliakkal* kezdtem és a jobboldaliakkal fejeztem be,

közben pedig megjártam a piacot, átrendeztem egy polcrendszert, kiszelektáltam fél köbméter himmihummit, és helyrepakoltam háromszáz könyvet, szóval azért mégiscsak más kicsit a leányzó fekvése, mint ahogyan itt előadtam.

A leányzó fekvése ma is igen érdekes lesz, és itt most nem erre gondolok,

hanem hogy milyen merényleteket fogok foganatosítani a hálószobában, ha családtagjaim reggelre kelvén elhagyják ezt a roppant műgonddal kiturkált és összeállított tarka virágos mezőt.

Attól tartok, továbbra is jó lesz, ha mindenki fedezékbe vonul.

* Kukoricás muffin friss fejtett kukoricával, fele jalapenós, fele meg nem. Valamit nekem is ennem kell.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/26 hüvelyk eská, macs, nyár, turkálgat