RSS

turkálgat kategória bejegyzései

Szaporulat a szekrényben 10/4 – Resztli

Utána kellett néznem, mert nem hittem el, hogy az utolsó efféle bejegyzés november 12-én született, de igen. Valószínűleg ideje volt már egy újabbnak, nemde.

Sajnos amikor kedden bebokáztam Esztergomban az értekezletem utáni buszravárós félórámban a Hádába (nem tehetek róla, az maradt az egyetlen turkáló a közlekedési útvonalamon), némi bánattal állapítottam meg, hogy éppen árucsere előtti napon érkeztem. Igaz, árucsere napján rosszabb lett volna, de akkor is, ilyen időpontban már nincs más, csak a resztli, és ezúttal még abban sem voltak olyan extrém darabok, amikre azt mondtam volna, hogy “gyere a mamához, te szegény”.

Főként pólókat szereztem be, ezt a kettőt már eleve azért, hogy majd szétvágjam,

a barnát a bagolyhárpiás anyaghoz kiegészítőként, a narancspirosat meg csak úgy. Vannak Terveim. (Egyebeim sincsenek, csak Terveim, na mindegy.)

Meglepő módon három csíkos cuccot is összevadásztam, egy vékony pulcsit, egy leginkább itthonficergéshez jó pólót meg ezt a kéket is, ni.

Ez már a második csíkos Jaeger póló volt, amit kiturkáltam ebben a blogévben, és mivel én mindent túlkombinálok, természetesen gyanakodni kezdtem, hogy ez nem véletlen, ezért utána néztem.

Egyrészt kiderült, hogy ez a Jaeger az a Jaeger, mármint amelyikről a jégeralsó kapta a nevét, másrészt meg az, hogy a céget pár éve megvette a Marks&Spencer. Mondtam, háhá, most már mindent értek. A jövőben is pislogni fogok ilyenek után, már csak a móka kedvéért is.

Egyebet már nem vettem, csak egy blézert. A varróműsorok vizionálásával sikerült olyan fogalmakat elsajátítanom, mint például a “hanger appeal”, ami annyit tesz, hogy jól mutat-e valami vállfán is, vagy előbb fel kell venni. Hát ez nem mutat vállfán valami extra módon,

de igen csinoskán össze lehet húzni derékban,

és mivel én egy vén iszapszemű rája vagyok, ilyenkor ki szoktam nyitni ezeket a blézereket, hogy a belsejüket is megvizsgáljam.

Ohohohó.

Lehet, hogy ezzel majd merényleteket követek el. Lehet, hogy ettől ő királyi felségeik (oppardon, a királyi Böske már megholt, na de a fia is szerepel ezen a címkén, úgyhogy végül is helyben vagyunk) frászt kapnának, de hát én így vagyok punk, és kulturáltforma szürke blézerem már van kettő másik.

Nos, ennyi. Nem nagy bumm, cserébe viszont nem tudom garantálni, hogy a következő turkálás további három hónap múlva köszönt be, jövő héten is Esztergomba megyek. Stay tuned.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/02/03 hüvelyk turkálgat

 

10/140 – Aszimmetrikus

Mondhatni, ezúttal kimaxoltam az aszimmetria-bulit, bár a ferde fejemen látható arckifejezés arról árulkodik, hogy ez sem tesz különösebben boldoggá. (De, azért egy kicsit igen.) Elmentünk bevásárolni emberételt meg macskaételt meg más efféléket, mert az eső továbbra is rondán szortyog, de mára még havasesőt is jövendöltek, azt meg végképp nem szeretném Emesével és a Sánta Kutyával abszolválni.

(A ruha új, pontosabban nekem-új. Kedden elmentem turkálni is, ha már Esztergomba evett a fene. Szerintem le is veszem a szabásmintáját.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/19 hüvelyk újracucc, eská, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben (is) 10/3 – A dorbézolás napjai

Kirúgtam a hámból. Csúnyán. Visszaesőleg. Sorozatosan elkövetve.

A tegnapi partim a textilboltban csak a ráadás volt, de milyen! Nos, ilyen:

Nyilván tanítani fogok majd menni benne, amikor megvarrom, nekem lenni nulla skrupulus. És még azt is lehet, hogy felveszem hozzá azt a blézert, amit még akkor turkáltam, amikor ott ragadtam Esztergomban a Volánbusz-sztrájk miatt, de azóta nem adódott rá alkalom, hogy hazahozzam.

A legfelső gombja hiányos, de az ilyesmik miatt én nem hagyok ott ilyen csudálatos színű tárgyakat, meg aztán amúgy is annyi gombom van, mint a nyüves. Ezt a ruhát sem hagytam ott csupán csak azért, mert térdig érő duplaharangos ujjai vannak,

merthogy én az ilyet simán csak nyissz, oszt Erik elszegi nekem. (Bár ezzel valószínűleg más merényletek is megtörténnek majd, emelje fel a kezét, aki meglepődött.)

A tegnapi turkáló-látogatásnak egyetlen további eredménye volt, ez a matrózpóló,

úgyhogy összességében egészen szolid és visszafogott voltam. Már persze ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy régebbről még vannak anyagok, amiket meg sem mutattam nektek, mert össze akartam várni a cuccokat.

Igen, ezeket így árukapcsolásban képzeltem el, tessék csak kivárni a végét.

Végül pedig, némi szégyenkezéssel vallom be, vettem egy újabb bakancsot. Zöldet.

Negyven százalékos árleszállítás nélkül én szóba se állok már ilyesmikkel, de a cégek vannak olyan sunyik, hogy így se ússzam meg…

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2022/11/12 hüvelyk turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 10/2 – Puhaaaa

Na, lássuk csak, miért megy be az őtözködős blogger novemberben a turkálóba? Puhaaa meg meleeeeg holmikért. Fotózhatatlanul mustársárga színű zseníliapulcsi, pöttyös pizsifelső, 54-es méretű polár nagyböhöm aranyos téli házikóval az elején, olajzöld leggings (ilyen színben még nem volt), meg egy virágmintás ruha, zsebekkel.

Itt ugyan többek is jelöltek az “átalakítjuk yol” akcióra (leginkább az 54-es polárpulcsi), de az ezúttali “gyere a mamához, ő majd megment” darab az alábbi, ni:

Ezt nyilván otthon varrta magának valaki, akinek jobb gépe van, mint nekem (pszt, csak Erik meg ne hallja!), de még nálam is balfékebb a szabásmintákkal. A vállrész, a derékpánt meg a nyakkivágás mind olyan helyen, méretben és keccsel van kialakítva, mintha egy nővé operált Arnold Schwarzeneggerre szánták volna. Nem csoda, hogy a készítő végül kétségbeesésében beadta a turkálóba.

Igaz, ami igaz, én is jobban örültem volna, ha az anyagból vágnak hozzám három-négy folyóméternyit,

de hát akkor is, gyere a mamához, ő majd kitalálja, mi legyen veled.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/11/04 hüvelyk újracucc, turkálgat, ősz

 

10/34 – Hölgyek öröme

Van Zolának egy regénye, az Au bonheur des dames. Igen érdekes stiláris kísérlet a maga nemében. Romantikus naturalizmus, avagy fából vaskarika: a szereplők ugyan nagyrészt úgy dugnak összevissza, mint a megvadult baknyulak, és időnként valaki kiköpi a tüdejét egy dohos párizsi házban, ahol öt generációra visszamenően elvitt már mindenkit a tébécé vagy az alkoholizmus, de közben van egy Hamupipőke-történet is benne, amelynek végén az erény elnyeri jutalmát, sálálá. A regény valódi fő- és címszereplője azonban igazából a Hölgyek Öröméhez címzett divatáruház, ami ugyan egyrészt egy baljós, csámcsogó és böfögő leviatáni szörnyeteg, ami felzabálja a dolgozóit meg végül az egész kerületet is, másrészt viszont elbűvölő, színes, illatos és taktilis. Kimerítő, barokkos leírások vannak anyagokról, csipkékről, dekorációról – egyszer egy komplett leltárt végigkísérünk, miközben az eladók hülyeségekről beszélnek (pénz meg dugás, nagyrészt ekörül forog az egész világuk), és több alkalommal is vannak nagy szezonális árucserék meg újranyitási ünnepségek, amikor ibolyavíz csobog szökőkútban a parfümosztályon, a kesztyűkből alpesi házikót raknak össze a dekoratőrök, és az egész plafon napernyőkkel van beborítva. Zola a fogyasztói társadalomról ír a fogyasztói társadalom előtti időszakban, és annyira frappáns helyzetleírást ad róla, hogy ebben a pillanatban csak egyetlen hozzá hasonló jut eszembe: Joyce Carol Oates Luxusvilágában az a jelenet, amikor az anya fél óra hosszat rendel telefonon, groceries, y’know, a vécépapír pedig legyen rózsaszín és sárga, mert az megy a fürdőszobához. Épp csak mindezt Zola csekély nyolcvan évvel Oates előtt teszi, chapeau.

Ámde nem azért kezdtem én erről beszélni, mert a Rougon-Macquart ciklus ismertebb darabjairól akarnék kiselőadást tartani, hanem mert a zolai áruházban nem csak áruk és eladók vannak, hanem törzsvásárlók is. Túlnyomórészt olyan lótuszevők, mint akik manapság Glamour-napi kuponokkal szaladgálnak. Az egyik epizódszereplő valahol vidéken él eltemetve, és minden garast az élére rak, a háztartáspénzen spórolgat, aztán pár havonta kiszabadul otthonról, felutazik az Au bonheur des dames-ba, és ott elveri válogatott hülyeségekre. Na az vagyok én. Majdnem.

Itt még a soppingolás sose ment a háztartáspénz rovására, mert én máshogy vagyok bekötve, de most már kezd afféle tradícióvá válni, hogy pár havonta elfut velem a szekér, és akkor nagy beszerzőnapjaim lesznek hirtelen: ötfűszer-keveréket veszek meg fehér miszót meg tofupuffancsot, feltöltöm a siralmasan megfogyott kozmetikum-készleteimet, és fonalakat vásárolok. Ilyenkor szoktam bemenni turkálókba, meg ha már úgyis Szentendrén esz a penész, kihasználom a lokális előnyöket, és egyedi bögréket meg más bizbaszokat szerzek be. Most is éppen egy ilyen korszakban vagyok, ami valószínűleg szorosan összefügg azzal, hogy pénteken lesz a születésnapom, és ilyenkor igenis gondoskodom arról, hogy olyan ajándékokat kapjak, amilyeneket szeretnék. Ha ezt úgy tudom legjobban összehozni, hogy én magam veszem meg ezeket az ajándékokat, hát akkor úgy.

Sok beszédnek sok az alja, mutogatok nektek Dógokat inkább, mert magamat amúgy igen mérsékelten tudom mutogatni, az önfotózós gépet tegnap ugyanis bennfogták a szervizben. (Megjegyzem, este gyorsan rendeltem magamnak egy hasonló nekem-új gépet a vaterán, mert gyanakvó vagyok, és most egyébként is önajándékozási idő van. Vateráztam egy nekem-új varrógépet is, arról is beszámolok majd, ha megjön.)

Szóval, a Dógok (a kajaelemeket leszámítva, a tofupuffancsot és társaikat már elpakoltam):

Ez mind tegnapi, leszámítva a kis akasztós rókicát, akit Esztergomban vettem múlt héten, mert… mert csak.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/10/04 hüvelyk ajándék, eská, turkálgat, ősz

 

Intermezzó – Szeptemberi zsibi

Mivel egészen ritka módon büdös nekem máma a munka, lementem a zsibire, hogy kiszellőztessem az agyam. Nem vettem semmit se, de azért lőttem nektek fotókat, tessék.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/18 hüvelyk galéria, turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 10/1 – Farmer rugdalózó

De hát ha tényleg az, na.

(Elnézést a horribilis világításért, a délutáni nap + magos mustár színű fal + ez a bides Fapipa, akire nem lehet rátölteni az IrfanView-t, úgyhogy igen limitált lehetőségeim vannak visszaforgatni a színeket a normális tartományba. Tudok választani olyan filterek között, hogy “drámai fekete-fehér” meg “hideg élénk”, és ha egyszer bedilizek, használni is fogom ezeket csak a móka kedvéért, de nem most.)

Az esztergomi Hádában holnap lesz árucsere, nekem meg volt egy üres negyedórám a busz indulásáig, úgyhogy bementem. Nyilván már mindent leraboltak a népek, ami bármennyire is emberi viseletre alkalmasnak látszott, egyedül én voltam bent vevő, és a dolgozók már kezdték leszedni hátul az állványokról mindazt, ami senkinek sem kellett, hogy aztán majd azok a cuccok Ghánában kössenek ki egy szeméttelepen.

Na ilyenkor van az, hogy nekem megesik a szívem valami rettenetesen, és megmentem sanyarú sorsa elől. Most épp ezen a rettenetesen esett meg.

Nem is tudom, hogyan borzasztóbb, felkapcsolt vagy lehajtott állapotában, de teljesen el vagyok bűvölve tőle. (Nyilván majd átalakítom, az itt mintegy kötelező elem, mint kűrben a leszúrt rittberger.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/06 hüvelyk turkálgat, ősz

 

Eská 9/46 – Fiókgombok, reciklálva

Hát kérem, ez mindenekelőtt nem egy végleges bizonyítvány, csak egy ideiglenes lenyomat, de mielőtt esetleg szétdúlom az egészet, hadd mutatom be, bár ez sem igazán friss fejlemény.

Térjünk csak vissza egy kicsit a sarokba állított gardróbszekrény-középhez, oké? Miután ott volt nekem a teljesen csupasz oldala, ami üresen (és meglehetősen romosan) ásítozott, előbb lefestettem, aztán rászögeztem egy szintén lefestett farostlemez-darabot, ami valamilyen csomagolásból származott, és direkt erre a célra méretre fűrészeltem. Aztán előre megfontolt szándékkal felfúrtam rá ezeket, ni.

A poént már lelőttem, hogy ezek itt fiókgombok. És honnan voltak nekem, na honnan? Hát innen:

Mégsem hagyhattam a Haugákat úgy, ahogy azt az Ikeában kitalálták, hová vezetne az. Úgyhogy megspóroltam ezzel egy csomó reciklálható fiókgombot, és most ilyen hasznosításban léteznek nálam azon a szekrényfalon (baloldalon a keretben én vagyok, majdnem huszonkilenc évvel ezelőtt, és éppen nem különösképpen jó állapotban):

A móka kedvéért persze már jól látható, hogy valamikor a blogévek alatt a kelleténél több, túlnyomórészt turkálós bizsunyakláncot gyűjtöttem fel. Nem nagyon férnek már ott drágaszágaim. Ebből vagy szanálás lesz, vagy valami új ötlet…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/27 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, turkálgat

 

Eská 9/33 – A barack asztal

Ismeritek a kék asztalt, ami a vendégszobában volt, ugye?

Nos, miután átfestettem a szobát zöldre, az asztal sem maradhatott kék. Nem mintha a kék meg a zöld kombinációjával bármi bajom lenne, de a Borsópüré és a Neon Libafos mellé valami olyan színű bútor kell, ami nem üti ki egészen az ember szemit, ez pedig tényleg félelmetes volt így együtt.

Így hát, miután végre kész voltak a falak meg a lámpa, nekiláttam. Az asztalt már eleve lomtalanításon szedtem össze tizenöt éve, akkor mázoltam le kékre, és eredetileg is ütött-kopott volt a drágám mindenféle évtizedes sebesülésekkel. Nem is nagyon akartam teljesen tükörsimára csiszolni akkor se, most se, mert hát ennek éppen ez a bája, a kicsit lehordott küllem, de azért egy kis dörzspapírozás ráfért.

Meg egy kis alapozó.

Marha sok alapozó. Plusz még minden rétegnek alaposan meg is kellett száradnia, mielőtt a következőt rákutyulom.

És akkor, amikor végre megszáradt az alapozó, nekiláttam festéket löbbölni.

Eredetileg se akartam további festékeket venni, de mikor bementem maszkolószalagért a Mogorvákhoz, merő kíváncsiságból megnéztem, mennyibe fáj mostanság az Unitop – hát, gyerekek, én itt addig fogom kevergetni a házban lévő készletet, amíg az utolsó körömcseppig el nem fogy. Rohadt infláció.

A kevergetés eredményeként én valamilyen barátságos barackos bézst szerettem volna látni, ehhez dobtam összes a sötétnarancsot a világosszürkével. Húúú. Az első szín, amit sikerült kikevernem, a jóóó vastag olajfestékkel bekent retró konyhaszekrények színe lett. Belezúdítottam egy további adag narancsot, ettől meg olyasféle eredményt kaptam, mint a vakolat olyan hölgyek arcán, akik Vlagyivosztokban strichelnek az utcán. Közben meg jöttek-mentek a napok, és egyre több lett sarokban a dzsuva, mert persze nem csak az asztalt festettem le, naná hogy nem, viszont a többire majd később kerítünk sort, mert ott plusz merényletek is vannak-lesznek.

Na de végül sikerült valahogy kiegyensúlyozni, és megkaptam az én barackos bézsemet. (A jobb oldali csík az.)

Úgyhogy lekentem erre a barackosbézsre az asztallapot és a fiókokat, narancsszínűre a kihúzható kis írólapot,

és a kettő közötti árnyalatra az asztallábakat meg még ezt-azt. Látjátok?

A fiókoknál persze most jött meg annak a böjtje, hogy tizenöt évvel ezelőtt rém lusta voltam, és csak a fogantyús frontot festettem le. Most kellett pótolni az összes civilizálást, és higgyétek el, ráfért vastagon.

Helló, öntapadós tapéta.

Isten bizony nem tudom, érdemes volt-e ennyit strapálnom magam vele, de végre kész van, és most egy kis szerencsével további tizenöt évig nem kell foglalkoznom vele.

Előbb-utóbb a környezete is kész lesz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/07/31 hüvelyk újracucc, eská, nyár, projekt, turkálgat

 

9/293 – Második

A hajam már a robbanáson is túl. Tegnap reggel behívott az egyik diák a terembe, ahol a hallgatók éppen az államvizsga előtt pánikoltak, hogy mondjak nekik valami megnyugtatót. Azt hittem, viccelnek, amíg meg nem láttam őket. Négyen bőgtek egyidejűleg a tizenkettőből, az egyik meg közben éppen csokit tömött a szájába.

Azt, gondolom, mondanom se kell, hogy végül mindenki jó és jeles összeredménnyel távozott. Én viszont, a vicc szerint, ma is odamegyek.

Mára egy, a múlt héten turkált (és szégyenszemre még be sem mutatott) málnaszínű len-keverék ujjatlan ruhával örvendeztetem meg közönségemet, ami röhejesen azonos színű egy négy éve turkált minikardigánnal, hát nyilván azzal veszem fel. A három éve hordatlan cipő viszont tegnap olyan szépen szétmetélte a lábam, öröm volt nézni, úgyhogy ma erre váltottam. Stílszerű lett volna persze a táskámat is lecserélni feketére, de ne vicceljünk, örülök, hogy még élek, és viszonylag kulturáltan bírok festeni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/06/21 hüvelyk nyár, turkálgat

 

9/291 – Talány

Ha már úgyis felébredtem, és itt kuvikolok, akár fel is lőhetem a vasárnapi bejegyzést, lássuk, vannak-e olyan álmatlanok, akik megnézik. Ezúttal amúgy a szokásosnál is talányosabb az e heti galériám, de hát hiába, na, habzsoljuk az életet. (Azért ne tartsátok magatokban a kérdést, ha valamiről tudni akarjátok, “hát ez meg mi”.)

 
 

Szaporulat a kredencben – Piros!

Nyilván nem én lennék én, ha nem mentem volna el turkálni Grazban is, mert aki hülye, az mindenhol az. Na most emelje fel a kezét, aki otthagyta volna a polcon ezeket a drágaszágokat, amikre az a cetli volt ráragasztva, hogyaszongya: “Set: 12 Euro”.

A párnák 40szer 40 centisek, ha a piros dögök méretét próbálnátok belőni. Most viszont helyet kell keresni nekik a szekrényben, höhöhö.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/06/11 hüvelyk ajándék, eská, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben – Cserebere

Ezúttal olyan egyszerű voltam, mint a pof, és olyan cuccokra utaztam, amik pótolhatják mindazt, ami az elmúlt években a nyári készletből kicsinyég elkopott a rotációban.

Például a kombinépántos atléták. A csíkos póló csak ráadás, azokból sosincs elég.

A kedvenc gyűrt fekete vászon, vállpánt nélküli ruhám is megdöglött. Az ilyesmit kicsit nehezebb pótolni, de azért próbálkozni mindig lehet.

Fotózni nyilván nem. Az egy másik történet. Fekete holmit vállfán fotózni, az reménytelen.

Ha már vállpánt nélküli ruhák, tessék még egy. Ezzel csinálnom kell valamit, mert akkora, mint egy ház, keresztben is, hosszában is.

És végül egy hívjuk-alsószoknyának, mert azok is amortizálódnak.

Nem állítanám, hogy izgalmas beszerzés volt, de néha kellenek efféle alapdarabok is.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/05/24 hüvelyk nyár, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a lakásban (meg a szekrényben) – a májusi zsibi

Május harmadik vasárnapja, Antik és Bolha a piacon, hollárihó. Persze lementem.

Persze hoztam is haza egyet-mást. Ezeket itt:

Egy igazán puha, virágos pamutruhát egy újruha-árustól (3990), néhány Nyttja keretet ugyanattól az eladótól, akitől két hónappal ezelőtt is Nyttja kereteket vettem (összesen 1900), de a legnagyobb örömem ebben a pohárban van, ni:

Pontosabban, ezekben a poharakban. Hatan vannak, és féltucatnyian fájtak összesen 3500 forintokba, én meg nagyon örülök nekik.

Hogy is ne örülnék, amikor nekik ilyen kis virágos kedvük van.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/05/15 hüvelyk galéria, nyár, tavasz, turkálgat

 

9/április

Hát én ezt úgy elfelejtettem, mint a csernozjom talaj előfordulási gyakoriságát vagy a tíz élű gráfokat, és nem is hiányolta itt senki, de ha amúgy is fent kukorékolok hajnali háromkor, akár pótolhatom is.

Meglehetősen soványka termés, de mit csináljak, ez már egy ilyen április volt, és valószínűleg a május se lesz jobb, csak többet fogok rohangálni. Cserébe még mindig nincs lehetőségem arra, hogy a fényképezőgépről áttöltsem a képeket a rühes iPadra. Kafa lesz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/05/06 hüvelyk eská, galéria, tavasz, turkálgat

 

9/244 – Hering

A szombati este egyik legviccesebb jelenete az volt, amikor kibontottuk a Laura által hozott szerencsesütiket. Az enyémben például ez volt, ni:

Vagyishogy szerda kivételével ne igyak teát, mert heringgé változom. Nos, lenne annak némi kockázata, mert nálam ugyebár ragadozók laknak, és ők valószínűleg igen érdekesen reagálnának arra, ha ott csapkodom, tátogok és fickándozom a konyhakövön. Mint a süti kibontása után valaki (már nem emlékszem, ki volt az, mind egyszerre beszéltünk) felvetette, milyen szép cím lenne ebből a Blikkben: “Macskái falták fel a heringgé változott szentendrei asszonyt.”

Hááát, ahogy most elnézem a tönkrezsúfolt hetemet, amelyben a mai nap az egyetlen, amikor nem kell éppen mennem valahová egy másik városba vagy országba, plusz még tele a padlás feladattal halomszám (tegnap például csak úgy a fejemre esett egy interjú is, aminek a kérdéseit szerdáig meg kell válaszolnom valamiképpen), nem is tudom, nem fogok-e előre megfontolt szándékkal beteázni. Most például tovatotyogok, hogy lemossam a fejemről a pipirost, kiszabjak kettő ruhát anyámnak, készüljek a holnapi óráimra, megsüssem a kenyeret, amihez tegnap odatettem az öregtésztát, összedobjak a vacsorához egy újabb adag salsát meg guacamolét, és mintegy mellesleg zárótevékenység-terveket nézegessek. Annak is itt a szezonja, úgyhogy ezen a héten háromszor is hatkor indulok dolgozóba.

Kivéve persze, ha mégis megiszom azt a teát. A RK-n nem múlik, hozott Londonból vagy háromfélét is. Lehet, hogy összebeszélt a szerencsesütisekkel?

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/05/02 hüvelyk ajándék, tavasz, turkálgat

 

9/238 – Sziget

Ha volt már ebben az évben brutálisan, értelmetlenül hülye beosztású napom, a mai az. Ötre megyek értekezletre Esztergomba egy olyan témában, amihez nagyrészt semmi közöm, majd a buszmenetrend sajátosságaiból kifolyólag csak a 19:21-es buszra tudok felszállni visszafelé, ami háromnegyed kilencre hoz haza, miután megjárta a Szentendrei szigetet is.

Hát mit ne mondjak.

Cserébe viszont a már napok óta húzódó szekrényrendezés alatt találtam egy ilyen farmerkabátot, ni. Na most ilyesmi nemigen szokott megesni velem, de erre konkrétan nem emlékszem, honnan, mikor, mióta és miért. Egyetlen dologban vagyok biztos: hogy még sose volt rajtam.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/04/26 hüvelyk tavasz, turkálgat

 

9/229 – Marad

Általában húsvétvasárnapra el szokott múlni az a nyomottság, amivel egész nagyhéten küzdeni szoktam, de ezúttal még az se. Csináltam egy csomó fotót a villásreggelinkről meg a temetőről, ahol sétáltunk (a bolhapiac meg a Dumtsa Korzó uncsi volt), de most ezeket se nagyon van kedvem felpakolni.

Na, tudjátok mit, legyen itt mégiscsak valami vidámka, nesztek a mai terített asztal.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/04/17 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, turkálgat

 

Eská 9/18 – Zsebek, megint

Mint tudjuk, én nagyon szeretem a zsebeket, építek is mindenbe, amit varrok, de még abba is megpróbálok, amit amúgy turkáltam, ha ez lehetséges.

Időnként még akkor is megpróbálom, ha amúgy nem lehetséges. Emlékeztek erre?

Igen kellemes laza Monsoon ruha, XL méret (értsd: nagy), kiválóan fogok benne ténferegni majd későtavaszi-koranyári napokon, de persze zsebe nincs, miért is lenne.

Na akkor csináljunk neki.

Első pillantásra teljesen magától értetődőnek tűnik a művelet: kibontjuk az oldalvarrást mindkét oldalon az alkalmatos magasságban és hosszúságban, beleépítünk egy-egy zsebet, csókpuszi.

Hát nem. Ez itt az oldalvarrás a ruha visszájáról:

Az oldalvarrás overlockkal volt eltisztázva, majd mindezek után volt ráapplikálva a ruhára a két fehér hímzett oldalszalagocska, természetesen úgy, hogy az overlock varrás bontásával a szalagok is felfeslettek a nyavalyába.

Azt hiszem, erre az a varróművészeti szakkifejezés, hogy “szopó”. Fél órát csesztem el az életemből azzal, hogy a ruhát mindkét oldalon kibontsam arasznyi hosszúságban. (Ráértem, sajna, a szakdolgozók még mindig tojnak a fejemre, vagy azt se.)

A folytatás már legalább a jól megszokott recept szerint zajlott: a RK egyik kiszuperált pólójából kivágtam négy zseblapot a varrásba illeszthető zseb sablonjával,

aztán uccuneki. Nyilván a szalagocskákat is vissza kellett varrnom a helyükre, de az már nem volt olyan nagy truváj, úgyhogy a végén ott álltam zsebekkel, és én látám, hogy az jó.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/04/13 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben – A nagy tohuvabohu

Tudjátok mit, a legegyszerűbb, ha ezt az egészet törékeny mentális állapotomra fogom, más magyarázat ugyanis nem nagyon akad arra, miért vettem ennyi holmit, és miért éppen ezeket.

Oké, némelyiknél el tudom magyarázni, de eddig épp elég volt azzal tökölnöm, hogy a mai nap fényviszonyaiban kizárólag csak pocsék ruhafotókat sikerül összehoznom. Nesztek monstre galéria, és minden kérdésre szívesen válaszolok, ha valakit valamelyik darab különösképpen érdekel.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/04/09 hüvelyk galéria, turkálgat