RSS

turkálgat kategória bejegyzései

Intermezzó – Ó, ha rózsabimbó lehetnék…

… akkor nem lennék ilyen nagy otromba, és fel tudtam volna venni ezt a ruhát. Már úgy értem, most. Valószínűleg utoljára huszonöt évvel ezelőtt fértem volna bele ugyanis.

Otthagyni viszont, na ne vicceljetek. Nédda, milyen nyamnyam.

Úgyhogy természetesen hazahoztam, most pedig azon töröm a fejem, vajon a húgom hajlandó lenne-e felvenni. Ha nem, valószínűleg megvárom, amíg Filoméla belenő.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/10 hüvelyk ajándék, turkálgat

 

Eská 6/3 – Plimm-plimm

Amikor a múltkor megmutattam a halmozódó UFÓkat, volt közte egy ilyen is, ni:

Jobb sorsra érdemes mellény, éppen a túldekorálás kezdeteinél. Na persze nem így kezdte eredetileg a karrierjét: még valamikor hajdanában-danában turkáltam kétszáz kemény pénzekért, és akkoriban így festett. (Különböző fényképezőgépek, különböző fényviszonyok meg időpontok. Ne tessék lőni a zongoristára, minden tőle telhetőt megtesz.)

A vállán a flitterek, na azok tényleg rettentőek voltak.

Töredezettek, lelakottak meg eredetileg is rondák. És egy örökkévalóságba került lenyiszálni őket.

A nyomukban persze egy csomó eltüntethetetlen varrásvonal maradt, úgyhogy el kellett takarni valamivel. Na akkor jött ez az ötlet, hogy szórjuk meg mini nautilusokkal, azok majd úgyis elterelik a figyelmet az összes többiről. Fel is varrtam szépen mindet, nem volt abban semmi hiba.

Az itt-ott megmaradt, üresen ásítozó résekhez – a fényképezőgép ezúttal irgalmas volt hozzánk, nem látni azt, milyen csúf háttér kandikál elő onnan – előszedtem a szokásos kincsecskéket. (Néha, bevallom, még engem is meglep, mi mindent tartok készleten.)

Úgyhogy ez lett a végeredménye a sok-sok varrogatásnak, ni.

Lehet, hogy még nem végeztem vele, de már így is hordható. Egy UFÓval kevesebb, hurrá.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/06 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 6/2 – Összevissza, mert az úgy szép

Normális körülmények között én meglehetősen szisztematikusan járok turkálni meg miegymás, de az elmúlt néhány hétben egyszerűen csak jöttek a dógok szembe, én meg úgyis tudtam, hogy az évszakváltós szekrényrendezéssel egy csomó minden repülni fog, úgyhogy hagytam, jöjjenek a dógok szembe, ha olyanjuk van.

A szekrényrendezés amúgy valószínűleg keményebb és kegyetlenebb akció lesz, mint amit előre bekalkuláltam, ez itt még csak egy komódfiók átszortírozása utáni állapot, szóval lesz még belőle, de nagyon. Valószínűleg annyi holmit fogok kivágni a csába, amennyi másnak egy komplett ruhatár. Egyelőre viszont az alábbiak biztos, hogy tényleg repülnek:

Ami befelé jött, az igazi vegyesfelvágott lett, de hát ez van. Egy tunika:

egy jeggings

meg két ruha. Ezek egyike se fest valami extrán a vállfán, hiányzik belőlük az ún. “hanger appeal”, de majd úgyis látjátok őket felvéve, szóval majd csak akkor tessék véleményt formálni.

Az egyik egy melírozott szürke kötött ruha:

és én ugyan nem vagyok nagy híve a csipkés vállaknak, de ezt leellenőriztem, és elég decens ahhoz is, hogy akár tanítani is elmehessek benne. Nédda:

 

A másik egy igen jó tartású dzsörzé, amit valószínűleg fel sem vett még az előző tulaja, amúgy biztosan kivágta volna belőle az alant kifityegő címkét:

Ennek a vállában egy olyan miskuláncia van, amilyet én eddig még csak más őtözködős-turkálós blogokon láttam, személyesen sose találkoztam vele. Ti is tudjátok, mi ez?

Végül pedig, ez ugyan nem turkálóból van, de nekem kellett most őszre egy sárga táska, lehetőleg nem kiüti-a-szemem-annyira-sárga. A szent cél érdekében még fast fashion boltokba is bementem (én!), de sehol nem tartottak olyat, amilyet én szerettem volna. Most ősszel úgyis mindenhol elkezdtek burjánozni a bordó meg szürke meg fekete táskák, csak tudnám, miért, hát nem ilyenkor kéne inkább valami vidám, színes, tarka?… Nos, a jelek szerint nem. Az egyetlen hely, ahol láttam sárga táskát, az Orsay volt, de annak meg olyan volt a tapintása, hogy brr.

Úgyhogy végül a kínaibót maradt, szolgálatukra.

Vannak neki zsebei, belefér egy fél disznó, és nem kellett ráköltenem a gatyámat is. Ez az én világomban már elég jó találat.

Ha már végeztem a szekrényeimmel, természetesen referálok az eredményekről.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/24 hüvelyk blabla, turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 6/1 – Imelda reloaded

Ha már a mai napibejegyzés igen kurtára sikeredett, tessék, itt egy kis nézegetnivaló. Szégyen vagy sem, de én megint vettem új cipőket.

Ezt.

Meg ezt is. Ez lesz az én Perszephoné-cipőm, amit akkor veszek fel, ha nyakunkon a tavaszi meg őszi napéjegyenlőség és az évszakváltások.

Ez utóbbi a zöld fűzővel érkezett, de én azt túlzásnak tartottam, úgyhogy vettem a kínaibótban egy narancssárga fűzőt százhúszé. Egyúttal másként is fűztem be az egész hóbelevancot, mert ha már ilyen érdekesen vannak elhelyezve rajta a fűzőlikak, hadd látsszon. Majd még látni fogjátok.

És ha már bejött kettő, repül kettő, ezek itt ni. A farmercipő kiszolgálta már a kapitulációt, a másikat meg két éve fel sem vettem, és ez azért már gyanús.

mm6szapki

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/15 hüvelyk eská, turkálgat, ősz

 

Eská 6/1 – Táskamentés

A turkálókban, mint minden értelmes ember, én is az olcsó, érdekes, jó minőségű és ízléses holmikat keresem, de néha kitör belőlem a földanya, aki azzal hoz haza egy darabot, hogy “jaj te szegény, el nem tudom képzelni, kinek kellenél, gyere haza szépen a mamához, ő majd megment”. Ugyanez szokott kitörni belőlem néha a piacon is girbegurba cukkinik meg sebesült paradicsomok láttán, és ha rákérdeznétek: mivel tisztában vagyok ezzel, hogy vannak ilyen rohamaim, némi bűntudattal, de távol tartom magam a “fogadj örökbe egy macskát” oldalaktól is. (Mikor múltkoriban egy nem túl lelkistabil időszakban bementem tallózni egy ilyen oldalra, iszonyúan megesett a szívem egy kidobott felnőtt cicán, aki az óbudai Auchan mellett kérincsélt simiért meg kajáért, amíg az állatmentők be nem fogták. Csorba volt a fogsora meg volt egy gyógyult-törött bordácskája, és a képeken olyan kétségbeesetten nézett szembe az emberrel, hogy egyből a lelkibe bele neki. Ha nem jöttetek volna rá eddig, Pociról beszélek. Valószínűleg villámgyorsan el tudnék jutni a “kilenc macskánk van” állapotig, úgyhogy inkább nem kísértem a sorsot. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha megjelenne a teraszon óbégatva és örökbefogadásért könyörögve egy gazdátlan példány, nem az lenne az első, hogy “jaj te szegény, gyere szépen a mamához”.)

Na hát a mostani földanyai rohamomnak ezúttal csak igen mérsékelt lelki vonzatai voltak, egy nyavalyás táska nem egy bundás és dorombicázó élőlény, de az alapelv ugyanaz volt: ezt a nyomorultat jó eséllyel nem fogja elvinni senki. Hát gyere szépen a mamához, bmeg.

Hogy miért gondolták úgy a gyártók, hogy egy amúgy jó beosztású, praktikus méretű, szép karamellbarna pakolós táska csak nyerni fog attól, hogy egy bulldogfejet cseszerintenek rá flitterekkel meg gyöngyökkel kipitykézett napszemüvegben, plusz még más értelmetlen szarságokat is – fel nem foghatom. Sebaj, erre van a fércbontó.

Nyilván ezúttal is a Murphy-féle szabály egyik változata érvényesült, miszerint ha valaminek tartósnak kellene lennie, azt ragasztják, amitől pedig meg szeretnél szabadulni, azt varrják. Meg is maradt a nyoma az összes rávarrt prücikének, el kellett valahogyan takarni. Hát jó.

Stratégiám az vala, hogy a nagyon feltűnő varrásnyomok eltakarásához egyrészt hímzőcérnát fogok használni, másrészt meg tallérokat. Kábé nyolcvan százalékukat sikerült is szépen eltakarni (vagy, a hímzőcérna esetében, kiemelni). A többiről meg remélhetőleg eltereli a figyelmet az összkép.

Az előlap kicifrázásán túl még egy valamivel gondoskodtam arról, hogy ez egy “kuss, én így szállok le a bicikliről” projekt legyen: a cipzár húzókáját akartam kicserélni, mert ez rémes volt.

A műbőr rojtok ugyan nem keltenek minden esetben olcsó hatást, de amikor igen, akkor nagyon. Nem akartam súlyosan belenyúlni az egészbe, csak a műbőr izét eltávolítani, és ezúttal nagy szerencsém volt. Merthogy, látjátok a fenti a képen azt a kis csavart ott a fémharangocskán? Nos, ez tartotta magát a rojtot, így miután kicsavaroztam,

problémamentesen kijött az egész. A pótlásához egy hosszú csík hulladék polárt használtam fel, amit feltekertem és összekötöttem így:

aztán belenyomtam a harangocskába, visszatekertem a csavart, megrángattam párszor a polárt, hogy bent marad-e, majd szétvágtam a kilógó hurkokat, hogy rojt legyen belőlük.

Hát ez volt a nagy táskamentés, ez meg itt a végleges(nek mondható) eredmény.

Nyilván nem az örökkévalóságnak dolgoztam, de most van egy hordható és egyedi (de még milyen egyedi!) táskám, és idén ősszel valószínűleg sokat fogjátok látni őtet, mert ha már van az embernek egy “új” táskája, amibe belefér egy fél disznó, hát hordani is fogja.

A bulldogfejet amúgy kegyelettel kidobtam a Bűnök Barlangja hulladékos zsákjába, de ha valamelyikőtök úgy érzi, éppen az kell a boldogságához, ne fogjátok vissza magatokat. 🙂 (A flitteres napszemcsit sajnos már nem tudom prezentálni, mert én arról a “soha semmi nem mehet kárba” szellemében lefejtettem a gyöngyöket meg flittereket. Egyszer kelljen, s jó, ha van…)

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/08 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/10 – Drappok és szivárványok

Ha én eccer eldöntöm, hogy turkálni fogok, annak sose lesz jó vége. Ma például egy tonna holmival jöttem haza, rút szibarita váz, aki vagyok. (És még mindig nem blogoltam be azt a rohadt sok holmit, amit kivágtam a legutóbbi szekrénypurgálás alatt, na mindegy. Maradjunk annyiban, hogy az új szerzemények befértek a szekrénybe.)

Ezt a szoknyát nyilván nem hagyhattam ott.

szapjún1

Nem elég, hogy hímzett meg flitteres, de még ráadásul roppant érdekes anyaga is van, 70% len, 30% poliészter, és csillog.

Nem mintha nem lenne mivel felvennem, de például ez a két felső szinte vinnyogott utánam, hogy hozzam haza őket a szoknyához. Hát jó.

szapjún2

A következő darabra semmi mentségem nincs. Nagy is, formátlan is, de hát akkor is hiába, ez is vinnyogott.

szapjún3

A következő ruha esetében két alapvető lehetőségem van. Az egyik, hogy marha gyorsan növök tizenöt centit. A másik lehetőséghez olló kell, az pedig van a házban, muhaha.

szapjún4

Ja, és ezt is hazahoztam, mert ilyenem már van egy vajszínű, és miért ne lenne akkor egy barack is.

szapjún6

A dolgok innentűl indultak romlásnak, mert elém tolongott két titanadrág (egy pamut, egy farmer)

szapjún7

valamint egy afféle formátlan nyári pulcsi

szapjún5

ez utóbbi három darabnak pedig olyan szép semleges színe volt, mint amilyet a női magazinok “hogyan öltözzünk” tanácsadó rovatában szoktak javasolni alapdarabként, és én komolyan megijedtem, hogy egyszer csak ott fogok kikötni a fehér blúzok, fekete ceruzaszoknyák és nude pömpszök világában, úgyhogy vigaszért odafordultam az ágyneműkhöz.

És ott jött is vigasz, de még milyen. Ilyen.

szapjún8

Hát így esett a mai napon az, amit egyesek úgy híjnak, hogy retail therapy. És micsoda izéket varrok én majd ebből a paplanhuzatból, nyamnyam.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/06/14 hüvelyk nyár, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/9 – A szürke nem unalmas

Mára annyi tartalom lesz itt, hogy csak győzzétek kapkodni a fejetek. Többek között ideje végre bemutatnom, mit turkáltam/vettem az elmúlt időszakban. Talán kicsit meglepő, de túlnyomórészt szürke meg fekete holmik jöttek haza velem a turkálókból (meg a piacról is, ott egyre érdekesebb darabok akadnak). Na de mint tudjuk, a szürkét meg feketét is lehet úgy, hogy a legkevésbé sem irodai délelőttök jutnak róluk az ember eszébe. Igaz, hogy a most beszerzett holmik nagy része vállfán nem fest sehogy, de amúgy is látni fogjátok mindet használat közben, szóval tessék csak várni türelemmel. A képek minőségéért elnézést, örülök annak, hogy bármi is sikerült.

Először is, vettem a piacon egy ilyen szép formátlan izét, én ezeket a formátlan izéket ugyanis roppantul szeretem.

Ez az alábbi sem fest sehogy itt és most, de ez tulajdonképpen egy overall, amilyen nekem még sosevolt, nagy izgalommal várom, mit szóltok majd hozzá felvéve.

A Per Una kardigánok továbbra is üldöznek, én meg nem ugrom félre előlük, muhaha. Ebből speciel valaki kioperálta a címkét, de hát ne viccőjjünk, pont úgy fest, mint az eddigi összes többi.

Az összes beszerzés közül valószínűleg ennek az alábbinak örülök legislegjobban, az ilyen fura ruhákkal engem meg lehet venni kilóra, pláne ha olyan izgalmasan állnak, mint ahogyan ezt itt ezen a vállfán nem látni, de úgyis lesz ez mégígyse. A márka általában igen kevéssé érdekel, de ennek utánanéztem, mert eddigelé ismeretlen volt számomra, és kíváncsi lettem, hol ugrálhatnak még elém ilyen holmik. Nos, a belevarrt címke azt mondja, hogy “Garella”, és ha ez esetleg tényleg a francia J. J. Garella, akkor nemigen várhatom, hogy gyakran a fejemre essen valami efféle. A ruháik erős szezonon túli akcióban is százötven euróba fájnak minimum, ehhez meg én sóher vagyok. Na sebaj, most itt van ez nekem, nyamnyam.

Vettem egy barátságos fekete batikolt szoknyát is a “felrántom-oszt-futok” kategóriából. Az ilyesmiket azért szeretem nagyon, mert tulajdonképpen roppant semleges darabok, és az összhatás mindig attól függ, mit veszek fel éppen hozzájuk.

A fentiek már mind megvoltak, amikor elém tolakodott ez a sál is. Gondolom, értitek, miért nem hagytam ott.

A sok semleges színű holmi között egyetlen kakukktojás van, ez itt ni. (És ráadásul erre rá is vakuztam merő balfékségből, amitől talán ennek lett a legobb képe. Na mindegy, most már nem fotózom újra az összes többit.)

Hát ez bizony kicsikét nagyobb a kelleténél, de majd jól beszűkítem. Majd. Addig meg még persze felveszem, így is van benne potenciál.

Na, egyelőre ennyi. A nyári holmijaim között igen alapos pusztítást tartok éppen, de még van néhány darab, amin vacillálok, kihajintsam-e. Egy biztos, több fog repülni, mint az újonnan beszerzett hét, és ha lesz majd rendes fényképezőgép-laptop kapcsolatom, be is blogolom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/05/19 hüvelyk blabla, nyár, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/8 – Imelda akcióban

Igen, jól sejtitek, cipők. Nagyon sok cipő. Konkrétan hét pár. De meg tudom magyarázni. Bármit meg tudok magyarázni.

Először is, ezeket én jutifalatnak szántam magamnak, ha végre kint van a kötetem, meg végeztem a szakdolgozatokkal. Kötet kint, a szakdolgozatokból meg eddig hatot adtak le, és technikailag a hetedik is készen van, mármint ezt még nyomtatni meg köttetni kell, de nekem már nincs vele több dolgom. Mindehhez viszont roppant lendülettel kitört tájainkon a nyár (egen, megint az van, hogy a télből szinte átmenet nélkül a nyárba ugrottunk), és itt az új készletben van néhány igencsak kedves, nyárias darab, úgyhogy ideje nekilátnom hordani is őket, ha már megvettem. Amúgy nem egyszerre vettem meg őket, hogyisne (ez a “másodszor is”), hanem volt a télvégi akció meg volt a tavaszi akció meg volt a törzsvásárlói különakció – summa summárum, három részletben veszegettem cipőket azzal, hogy majd be is blogolom, amikor szezonjuk lesz, most pedig már az van.

Na mindegy, nem a pofázásért jöttetek ti ide, hanem cipőket nézni, úgyhogy lássuk a macikákat.

Mindenekelőtt: vettem ugyan hét pár cipőt, de ki is hajintok hetet, konkrétan ezeket.

A csizmák a hordatlanság és lehordottság előrehaladott állapotaiban vannak, a szürkét egész télen nem vettem fel, a barnát meg már asse tudom, mikor. A további három konkrétan a kukába megy helyrehozhatatlan kopásokból és repedt talpból meg effélékből kifolyólag. Az utolsó  kettő valószínűleg Hosszunál fog kikötni, az ilyesmik nála szoktak. A fekete szandálcipő szinte új, de összesen talán háromszor volt rajtam kilenc év alatt, és ennyiért nem érdemes spájzolnom a szekrényben. A szép kis szürke tépőzáras izékét sajnálom legjobban, azt anutámtól kaptam, de mindig is kicsi volt egy pöppet, úgyhogy búsan ugyan, de leépítem.

És akkor, tadá, az újak.

Piros cipő, a sokadik a szekrényben. Nincs olyan, hogy túl sok piros cipő.

Olyan sincs, hogy túl sok tornacipő.

A tavaszi-nyári kiscsizmákat is nagyon szeretem.

Nyári papucsot ritkán hordok, de ezúttal megreszkírozom, ezüst cipőm még úgyse volt.

Kicsi hülye farmercipőre szükségem van, slussz.

Egyik tépőzáras-sportos szürke izéke ki, másik be.

Ez mondhatni kakukktojás, mert ez még nem is valamilyen brutális leárazásban volt, hanem egészpézér. Viszont már két éve vágyom rá. Tényleg.

Na, ennyi. Mostantól pedig szeptemberig ráülök a kezemre, és nem költök többet cipőkre, hacsak nem járok úgy, hogy egy gonoszabb darab lyukat vágjon a lábamra, és kénytelen legyek besántikálni egy kínaibótba valamilyen olcsó-puha vászontutyiért…

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/15 hüvelyk blabla, nyár, tavasz, turkálgat

 

Intermezzó – Táskák, kifelé!

Annyi táskám van, mint égen a csillag. Mivel az égen elférnek a csillagok, de nálam mégiscsak van határa a táskák tárolási kapacitásának, vettem egy mély lélegzetet, és most kiakolbólítom mindet, ami nem kiabál elég hangosan.

Ha valakinek bármi megtetszik, kajabáljon. Jelzem, nagyrészt tényleg kidobni valók, de azért ki tudja. (A szemüveg a méretarány mián van a képeken, de ha valakinek arra szottyan kedve, azt is viheti.)

Kezdetnek két bőrkinézetű izé, amik amúgy valószínűleg nem bőrből vannak, a feketének a pántja belül meglehetősen rondán hámlik.

Következő két jelöltünk szövetből van, az egyik oldaltáska, a másik hátizsák, tele vannak zsebbel, egyiket sem hordtam már vagy két éve, de inkább három.

Ez a kettő asszem fel se tűnt sose a blogon, szóval képzelhetitek, mennyi idősek.

Az alábbiakba jól lehet pakolni és sokat, de a narancs félvállas hátizsákot nagyon nem hordom (bár ez az egyetlen, aki esetleg mégiscsak megúszhatja a kihajintást, ha nincs rá jelentkező), a házilag átbütykölt fedlapú kis fekete helyett meg van jobb.

Ezt itt ajándékba kaptam vagy tíz éve. Volt rajtam kábé kétszer. Repül.

Ezek itt meg a “mi a nyavalyát keresnek ezek a szekrényemben, és hogy kerültek egyáltalán oda?” táskák.

Mint mondtam, tessék kajabálni.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2018/04/07 hüvelyk újracucc, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/7 – Aki a kicsit nem becsüli…

Visszanézve az archívumot némiképp megdöbbentem, hogy már két hónapja nem volt itt turkálós poszt, pedig közben vellegettem ezt-azt, de valahogy sose volt rá érkezésem, hogy be is blogoljam. Nagy bimbummra persze ne tessék számítani így se, elég gyér volt a termés, már legalábbis ha azt nézzük, hogy két hónap alatt jött össze ennyi. Mindazonáltal a Sarenza (ezt sem azért, mert szponzorálnának engem) szembedobott velem egy szezonváltós-kifutómodelles-törzsvásárlós szortimentet piszkosul akciós áron, én meg könnyen csábíthatónak éreztem éppen magam, úgyhogy a közeljövőben várható egy nagy cipősposzt is, aggyunk a fogyasztói társadalomnak. Mindehhez pedig április elejére irgalmatlan nagy szekrénypurgálást tervezek, szóval most egyelőre nem mutatom be, mi minden vonul kifelé, azt majd kábé egy-másfél hét múlva. Számuk lesz légió, azt elhihetitek.

Ki fogok akolbólítani heroikus módon egy csomó táskát is, én ezt már előre tudtam, de ha esetleg nem tennék így, akkor se igen lettem volna képes otthagyni ezeket.

A csíkos szőttest nyári szaladgálósnak szántam. A tweed táska pusztán csak a poén kedvéért egy alig használt Clarks. Én ugyan nagyjából letojom a márkákat, de néha azért mulattat az ilyesmi. (Azt még nem tudom, a rojtos végű funkciótlan fütyfürüttyöket rajta hagyom-e, nem emelik különösebben a táska külcsínét, és olyanok számára, akik egy féldisznót szeretnek magukkal hurcolni, minden plusz ficfarang plusz súlyt jelent. Véleményeket kérek!) A kis sárga izé pedig (hiába, hogy méretét tekintve a “harmatos semmi” kategóriájába esik), egy olyan bűnös “ez KELL!” eredménye volt, amit jól ismernek a turkálóba járók. Azzal biztatgattam magam, amikor bedugtam a kosaramba, hogy majd odaadom Toscának. Ő éppen abban a korban van, amikor a kiscsajok funkciótlan táskákat szeretnek hurcolni magukkal, és ez éppen megfelel a leírásnak. A szemkifolyasztó sárga szín csak bónusz.

Az alábbi tweedblézert sem tudtam otthagyni a bőrgombjaival meg kordbetéteivel, hiába, hogy blézerből meg zakóból Dunát tudnék rekeszteni. De hát nézzetek rá. El tudtok képzelni alkalmasabb ruhadarabot arra, hogy levonuljak az udvarházból az istállóba, ha netalán kedvem szottyan kamatyolni egyet a lovásszal? Na ugye.

A most következő darab címkéjére marha nagy betűkkel van ráírva, hogy Maternity, de engem az ilyesmi sose izgatott különösképpen; ha terhestunika, hát terhestunika, attól én még jól elhordom őtet az öszves tarka virágjával egyetemben.

Sálból sem mondanám, hogy alul vagyok ruházva, ezekben a színekben pláne nem, de hát akkor is, na.

Ééés, ennyi. Na persze turkáltam ilyen-olyan ágyneműket, amelyek valószínűleg nem ágyneműként fognak majd funkcionálni, hanem alapanyagként, de az ilyesmiket eddig nemigen blogoltam be, szóval most se. Nyilván ha a Nép úgy kívánja, mellékelhetem a paplan- és párnahuzatokat is, de azok egyelőre ott ülnek a Bűnök Barlangjában, és érdeklődve várják, mit hoz számukra majd a sors.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/24 hüvelyk blabla, tavasz, turkálgat

 

Intermezzó – Törvényszerű

Tegnap turkáltam a tavasz tiszteletére egy szép nekem-új zöld pokrócot.

Magamnak.

Höhö, kit akarok átverni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/21 hüvelyk macs, tavasz, turkálgat

 

5/170 – Nikkelbolha

Amikor felébredtem, az “aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére” ment körbe-körbe a fejemben, és ebben nincs is semmi meglepő. Tegnap délután a disszertációs témavezetőmmel találkoztam a Körúton egy cukrászdában, és az óvodák oktatáspolitikai reprezentációjáról cseverésztünk, emellett pedig végre egy komplett órán át pofázhattam arról, hogy mi van a fejemben a disszertációból. A témavezetőm (szintén nem kevésbeszédű asszony)  megnyugtatott, hogy valószínűleg már most meg tudnék írni egy disszertációt mindabból, ami a fejemben van, csak le kell ülni hozzá. (Hah, mondjon nekem valami újat. Abból, ami az én fejemben van, jelenleg bármit meg lehetne írni. Épp csak a fejhez tartozó seggnek kell leülnie jó hosszú időre, nem pedig ide-oda pattogni velem együtt, mint a nikkelbolha.) Mindenesetre most hirtelen szárnyakat kaptam, és piszkosul elkezdett sisteregni az agyam, és végre kezd összeállni az egész kalap szar, hurrá. Persze ebből még bármikor lehet “zúg az éji bogár, nekimegy a falnak”, és bennem amúgy is felébred időnként az igény erre a falnakmenetelre, most például mintegy járulékos tevékenységként azon kezdtem törni ezt az inkriminált fejet, a tavasszal esedékesek közül melyik konferencián robbantsam fel a bűzbombát egy olyan előadással, ami nagyjából arról szólna, miért kellene kapával megtépni bármelyik politikus száját, aki kampányidőszakban ovisok közé megy smúzolni. Még meglátjuk, mennyire hangosan fog tiltakozni bennem ilyen bűzbombák felrobbantása ellen az életösztön, de perpill ide nekem az oroszlánt is.

Úgyhogy ebben a felfokozott és vidor idegállapotban robogtam végig a Körúton, kezemben egy pár motorosbakancs, amit Hosszunak készültem átnyújtani, hogy aztán másfél hét múlva elutazhasson Finnországba. (A bakancs, nem Hosszu. Bonyolult történet). És akkor azt mondta nekem egy kirakat, hogy ötvendenes harisnyák harminchat színben. Szerintem sejtitek, mi lett belőle.

Ja, ez.

És aztán találkoztam az Ahoj Csehóban Hosszuval, és ittam sört, és közben olyan dolgokról beszélgettünk, mint a Waldorf-pedagógia meg az elsőéves egyetemi hallgatók koncepciói a középkorról, mert aki tanár, az állandóan az.

Ma még mindig tart ez a felfokozott és vidor idegállapot meg az ide-nekem-az-oroszlánt-is, ami persze azt is jelenti, hogy ismét nikkelbolhát játszom ahelyett, hogy leülnék a seggemre. Nem baj. Kiforrja magát ez is. Előbb-utóbb.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/17 hüvelyk eská, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/6 – Bokor alján ibolya

Ugyanabban a hónapban nem egy, de két turkálós bejegyzés, nagykanállal eszem én az életet, hejj. Ruhákra persze ezúttal sem volt szükségem, mármint abban az értelemben nem, hogy “nincs egy rongyom, amit felvegyek”. Mivel viszont ugyebár kitaláltam, hogy a februárt lilában meg zöldben töltöm, nyilvánvalóan lila meg zöld holmikat turkáltam magamnak, ugyan mi mást.

Szokásomhoz nemhíven kezdjük ezúttal azzal a történetet, hogy mi mindent hajintottam ki, esetenként már akár hónapokkal ezelőtt is (a Diwali idején háziturkálót tartottam kedves vendégeimnek, és ők szépen el is vittek egy csomó mindent). Ebbe a kosztümbe már régen nem tudtam belegyömöszölni magam, ebbe is csak cipőkanállal, úgyhogy odaajándékoztam olyanoknak, akiknek jó. Ez már rögtön két szoknya meg két blézer, nemde. Úgyszintén kiakolbólítottam ezt a ruhát (béke poraira, bár még újra támadhat hamvából valami más változatban, mint a féniks). Meg ezt a kardigánt. És ezt a felsőt is.

Úgyhogy turkáltam magamnak egy csomó holmit, szigorúan zöldben és lilában. Egy röhejesen pipezöld túldekorált felsőt (átalakítás folyamatban)

egy hasonlóan pipezöld ruhát

egy zöldcsíkos kardigánt és egy sötétlila bokorugró miniszoknyát

egy hosszú zöld lódenszoknyát

egy zöld-lila kockás blézert

meg egy orgonalila blézert, ami olyan anyagból van, mint egy melegítőfelső.

Humorban nem ismerünk tréfát, no.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/25 hüvelyk blabla, tavasz, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/5 – And now for something completely different

Ezt akkor mondták a Monty Python-szkeccsek közötti átkötő szövegben, amikor már nem volt hová fokozni az abszurditást, aztán persze nyilván tovább fokozták.

Nos, itt is ez történt, merthogy turkáltam magamnak egy ilyet:

Úúúgy van. A negyedik ugyanolyan szabású Per Una kardigán.

And now for something completely different.

Ja. Jól látjátok. És ehhez még egy pólót is turkáltam csak úgy. Hát nem pontosan passzolnak egymáshoz? Hát de.

És akkor jött a vicces csíkos póló meg a Terv, hogy lila meg zöld februárt szeretnék tartani.

Na most nem mintha nem lenne a házban mindkettőből, de a Tervhez turkáljunk valami nekem új zöldet.

Meg lilát is.

Ha jól számolom, ez három kardigán meg négy felső. Úgyhogy akkor most kiküldök a forgalomból négy kiöregedett pólót, két pulóvert meg egy kardigánt.

Voálá.

sz5.5.ki

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/11 hüvelyk blabla, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/4 – Szedte-vette

Problémáim, mondanom sem kell, a turkálás terén is egyre röhejesebbé súlyosbodnak. Pexen nincs időm turkálni (csak egyszer sikerült beesnem valahová tíz perccel zárás előtt, és egy Foo Fighters-monográfiával jöttem ki, őtözködős bloggerek szégyene aki stb.). Budapestre nem jutok el. Tényleg. A héten cseréltem le novemberire az októberi békávé-bérletet a bukszámban, ez mindent elmond a dologról. Szentendrén messze vannak tőlem a turkálók, és drágák. Esztergomban pedig, csak hogy teljes legyen az öröm, bezár az Angex, ahová járni szoktam. Cserébe viszont megnyílt egy Háda, amivel ugyebár én eszmei-ideológiai okokból szakítottam, szóval a jövő a legkevésbé sem rózsás: vagy lábbal fogom tapodni az elveimet, vagy nem lesz itt nekem-új holmi még annyi se, mint eddig.

Mielőtt viszont az Angex átadta volna magát az enyészetnek, gyorsan vettem néhány cuccot, mert mégse járja, hogy itt ülök egy őtözködős blogon, ahol ráadásul a friss beszerzések generálják a legolvasottabb bejegyzéseket, oszt sehol semmi. Úgyhogy tessék, itt vannak.

Először is egy tunika, igen kellemetes kötött anyagból, a minták közül a fehér ráadásul az anyagba magába van belesikerítve, nem csak rányomva.

Az alábbi egy egészen vidáman hülye és formátlan póló vajmi, de hát ezzel a színnel nem hagyhattam ott. Majd meglátjuk, mi lesz vele, legfeljebb átalakítom valahogy.

Vettem egy titanadrágot is, ami pont úgy fest, mint minden titanadrág, úgyhogy ennek csak az anyagát mutatom, ilyenem se vót még sose.

Az alábbi természetesen nem turkálós holmi, de a nyár végi vívódik-töpreng eredményeként, mikor az volt a kérdés, melyik bakancsot vegyem meg, aztán végül a lilára esett a választás, szépen leültem a kezemre, és megvártam, amíg szezonközi leárazáson piszkosul lemegy a piros bakancs ára.

Nos, lement.

A játékszabályoknak megfelelően persze minden új holmi azzal jár, hogy kihajintok ugyanabból a fajtából egy régit, de ezúttal némi dilemmában voltam, mert nem volt kihajítható titanadrág, de még tunika sem. Úgyhogy végül ezek lettek az áldozatok.

A bakancs sajnos elhalálozott, az egyből a kukába megy. A bordó melegítőfelső pedig lehet, hogy inkább az átalakítandók között végzi végül, de majd meglátjuk. Ha igen, keresek neki ide egy helyettesítőt, ezen ne múljon.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2017/11/24 hüvelyk blabla, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/3 – Az ősz színe a mustársárga

Szombaton a piacon nem csak tököt, tojást és diót (valamint rukolát, koriandert, estébé, estébé) vettem, hanem bebóklásztam a ruhaárusok közé is, akik lényegében azt árulják, amit a Bogdányi út butikjaiban is kapni, csak fél- vagy háromnegyed-áron. Jobb híján fogjuk a takonyra, de egyszer csak megvettem magamnak ezt:

Cserébe pedig az alábbi tunikát hajintom ki, mert szép kék meg batikolt meg minden, de elegem van abból, hogy folyton csak vasalgassam. Vasalás nélkül ugyanis pontosan így fest, ni.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2017/10/16 hüvelyk turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 5/2 – Cafrangos

Épp csak tegnap nyiforogtam arról, hogy ígymegúgy, idén még nem is turkáltam semmit, mire persze mára radikálisan megváltozott a helyzet, A cicapapi beszerzési helyétől száz méterre sincs a város legjobb (és legdrágább) turkálója, ahová én nemigen járok, de ezúttal olyannyira le voltam robbanva, hogy elvánszorogtam odáig.

Ott pedig szerény mosollyal várt rám egy sarokban az állványon ez:

Egészen nyilvánvaló volt, hogy rám vár, az ilyen holmikhoz súlyosan meg kell lenni húzatva, meg egyébként is, tényleg úgy fest, mintha én magam varrtam volna részegen sok szabadidővel, aztán elkapott volna benne egy csapat ideges kóbor kutya. Egyetlen esélye lett volna arra, hogy otthagyjam: ha feltűnően nem az én méretem. Nos, úgy jött fel rám, mint banánra a héja.

Cserébe az alábbi darabtól fogok megszabadulni:

Ezt még valamikor én alakítottam át józanul és kevés szabadidővel (be is blogoltam, csak most nincs energiám előkeresni a posztot), és nincs neki baja semmi, csak nem hordom annyit, amennyit megérdemelne.

Az új szoknyát amúgy feltehetőleg fel is veszem holnap, mert az élet rövid és én szarul vagyok. Ez is van olyan jó indok, mint bármi.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/10/09 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 5/1. – Bokacsimmák!

Mivel ebben az évben annyi holmit vehetek, amennyit csak akarok (feltéve, hogy egy bejövő darab egy kimenő darabbal találkozik), pusztán csak a móka kedvéért október elejéig kellett várni arra, hogy végre vegyek is valamit. Szép.

Az egész mögött amúgy a kellő fordulatok találhatók, amik ilyenkor elvárhatók. Én ugyebár nagy lendülettel megrendeltem a lila virágos bokacsimmát, a biztonság kedvéért 39-es méretben, mert ugye sose lehessen tudni. Nos, kiderült, hogy ezúttal igenis lehessen tudni, akkora volt a lábamon, mint egy csónak. Ennélfogva ki kellett cserélni 38-asra, és igazán nem akarok plusz reklámot csinálni a Sarenzának, de náluk tényleg vissza lehet cserélni a cipőket teljesen ingyé, kiküldik érte az UPS-t is meg minden. Szóval csimma megjött, visszaküldtem, aztán tegnap megint megjött, ezúttal már a megfelelő méretben.

Na most ugye nekem afféle szürke pépet fújtak be fejembe, ami azt mondja, hogy lila virágos bokacsizmát az ember tavasszal hodjon inkább, mint ősszel, valószínűleg februártól kezdve fogjátok többet látni a lábamon, de tessék, voálá, itt van.

Egyúttal viszont, én préda nőszemély, meglátván, hogy az “utolsó pár, 60% engedménnyel dobjuk utánad” kategóriában éppen akciók vannak, vettem egy fekete bokacsimmát is ugyanonnan. Ezt, gyanítom, már most októberben hordani fogom. Amúgy is kedvem szottyant arra, hogy időnként feketét vegyek fel és láncokat csörgessek magamon, mint a Pokol Angyalai, szóval tessék kapaszkodni, lesz még itt olyan goth jelmez is, ha nem fogom vissza magam, hogy a fal adja a másikat. (Szegény diákjaim. És szegény kollégáim. Már annyira hozzászoktak ahhoz, hogy én mindig tarka vagyok, mint a pávián segge, hogy mikor egyszer szürke-fekete ruhákban mentem be, a tanszékvez óvatos tapintattal megkérdezte, nem gyászolok-é. Megnyugtatásul gyorsan megmutattam neki piros kabátomat és narancssárga harisnyámat, hogy nem.)

Na és persze ha bejött két bokacsimma, kimegy két bokacsimma, úgyhogy tessék, ezek a megfáradt darabok távoznak a szekrényből. Tutatiszra, szerintem már van vagy három éve, hogy bármelyik is a lábamon járt. Kicsit fáj is értük a szívem, ezeket én nagyon szerettem, de hát ha nem hordom, nem hordom, így jártunk.

Egyébként nem tudom, hogy ez most egy eddig nem agnoszkált trend része-e az öltözködésemben, de meglehetősen érdekesnek találom, hogy mindkét új bokacsimmának sarka van. Nem hordhatatlanul magas, az tény, de akkor is, sarok.

Tudja a fene, tán mégiscsak elkezdtem nőiesedni cipőileg.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2017/10/08 hüvelyk blabla, turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben +1 – Programon és eszemen kívül

Nekem ugyan szeptemberig már nem kéne vennem semmit, de tegnapelőtt elmentünk bóklászni, és a bóklászási útvonalon végtelen sok turkáló volt, úgyhogy visszafogottan ugyan, de tovább bővítettem már most is irreális méretű ruhacipőkendő parkomat. (Mint tegnap roppant nagyképűen elmagyaráztam a Repülő Kutatónak, őtözködős bloggerként kötelezettségeim vannak a nagyérdemű felé, a Repülő Kutató pedig rámhagyta, jaja, kicsim. Asszem, ez a hosszú házasság egyik titka, hagyjuk rá a másikra, ami úgysem életbevágóan fontos.)

Ezúttal semmi színösszhangra meg effélére ne számítsatok, teljesen random darabok estek rám, de hát az én ruhatárammal most már tényleg ott tartunk, hogy nem tudna nekem senki olyan színű holmit adni, amivel nem tudok összehozni minimum öt matchy-matchy kombinációt. Úgyhogy először is turkáltam magamnak egy remek, funkciótlan izét:

Most nagyjából nem fest sehogy, de majd úgyis meglátjátok felvéve, nyamm. Az ilyeneket én nagyon szeretem, nagydarab és könnyű nyári dobjuk-rá-valami-ujjatlanra lebernyegekre mindig vevő vagyok. Az egyetlen, amit hiányolok róla, a zseb, de ha nagyon olyanom lesz, gyárthatok bele annyi zsebet, amennyit csak akarok.

Következő állomásunk vala egy kendő meg egy sál:

A sálat nyilván a fejemen is viszont fogjátok látni, ezeken a tájakon ilyesmikre mindig lehet számítani. Természetesen a kendőt is. (Annak igazi selyem az anyaga, juppijájé.)

Ha már lúd, legyen döglött: itt ez a cipő is, ami ugyan nem turkálós, de kirúgtam a hámból, és megvettem.

A girl can’t have too many red shoes, amirite.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/07/21 hüvelyk blabla, nyár, turkálgat

 

Szekrénypurgálás, egy-két-hááá – 2. felvonás

Az elmúlt hetekben több-kevesebb kitartással játszottam a kidobjam-nedobjam játékot a szanálásgyanús holmikkal, de én most ezeket itt szépen kihajintom, ki én. (Igen, a félelmetes zöld virágos ruhát is – mondjuk ha az senkinek se kell, akkor inkább átszabom szoknyának, de így már nem akarom többé felvenni.) Ha bárkinek kell bármi, a következő hétben szóljon, mert mihelyst lesz annyi ráérő időm, elkutyagolok ezekkel a legközelebbi ruhakonténerig, uff.

Az igazán őszi-téli holmikat most nem pakoltam ide, azt majd az őszi szekrénypurgáláskor.

Ha bármi érdekel, megpróbálom előkotorni, hogyan és mikor hordtam az adott cuccot, mert így összehajtogatva meg fellógatva nem mutatják a legjobb képüket. Mindezzel együtt tárlatvezetés, balról jobbra és felülről lefelé:

  • fent: ruha
  • 1. tartó – négy póló, két tunika
  • 2. tartó – két pulóver, öt kardigán, egy mellény
  • 3. tartó – három nadrág (két farmer, egy kord)
  • fellógatva: két ruha, két kötényruha, két kardigán, három szoknya, egy kötényruha.

Ugyancsak a szezonális használhatóság vezérelt a kihajítandó cipőknél, tessék:

Ősszel majd ebből is jön újabb felvonás, természetesen.

Vegyétek, vigyétek.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/04/30 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, turkálgat