RSS

turkálgat kategória bejegyzései

Eská 7/33 – Komód, felújítva

Az emeleti folyosón jelenleg iszonyú káosz uralkodik (aki nem dolgozik, nem koszol, nemdebár), de már van egy elem, amit meg tudok mutatni, hogyan is kenek én le mindent, ami muszáj (meg persze azt is,. ami nem muszáj).

Kezdjük ezzel itt, ni:

Mint mondani szoktam, a lakás bútorzata hetven százalékban Ikea, harmincban meg uraságoktól levetett holmi, ez utóbbi viszont egyaránt tartalmaz régiségbolti kincseket meg lomtalanításból összeguberált himmihummit, valamint a kettő között bármit, amitől a családtagjaink meg akarnak szabadulni, mert nekik van már jobb.

Nos, ez a komód a “nekünk már nem kell, vigyétek”  kategóriába tartozik, desőt mi már a harmadik tulaj vagyunk az utcában lakó rokonságból. Ránézvést úgy ’99-ben vehette meg az eredeti tulajdonosa, az ezredforduló cukrászdáinak színvilágát felidéző türkizes ménta szín és a hülye kis szárnyas fogantyúk legalábbis erre utalnak. A komódot vándorlásai alatt kellő alapossággal megrágta az idő vasfoga: már a fenti képen is látható a tetején nekünk jobbra két kerek folt (talán égés, talán valami más merénylet), de a bal oldalán is volt neki némi szépséghibája, ni:

Ezeknek a szépséghibáknak mindegyike annyira csak a felszínt érinti, hogy még sérülésnek is alig mondható. Rondának ronda ugyan, de az emeleti folyosó eleve egy raktár (ezt próbálom mostanság orvosolni), másrészt meg a komód maga továbbra is kiváló állapotú, funkcionális dromedár darab. Ágyneműket tartok benne, és nekünk aztán van ágyneműnk quantum satis. (Az elvárható összetételben, csak ezúttal fordítva: harminc százalék ikeás, a többi turkálós. Asszem lassan már tíz éve lesz, hogy nem vettem igazi üzletben ágyneműt.)

Mindenesetre a komód újabb lehetőség volt arra, hogy bevessem a szivacshengerkét meg a 1050 B40G-t. Gondos portalanítás után lekentem a tetejét, aztán leszereltem a fogantyúkat, és kicsavaroztam az egyik fiókot is.

Ez, mint sejthető, a “kuss, én így szállok le a bicikliről” direktíva része – sem a fióknak, sem a fogantyúknak nem volt szüksége mázolásra, de én szerettem volna összhangba hozni a kékeket, hogy szándékosnak látsszék a kenegetés. “Látványelem ez, kéremszépen, nem kényszerűség!”

Úgyhogy a lecsavarozott-kicsavarozott izéket leszállítottam a teraszra, aztán uccuneki.

(A kartonlap, amin melózom, még mindig a Jyskből jött a komódcsomagolással, akárcsak a kis derékszögű izékék is, amikre a megszokott ragacsos micsodácskával ragasztottam rá festéshez a fogantyúkat.)

Két réteg, száradás, visszacsavarozás. Voálá.

Természetesen folytköv.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/27 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz, turkálgat

 

7/262 – Betacid

Tegnapi tervem nemdebár az vala, hogy a nagy és hirtelen ránk szakadó szabaccságot negligálva a teraszon fogok ereszdelahajamatot játszani egy kübli festékkel, nem pedig kurjongatva vonulni végig a nagyvilágon. A sors és apósom viszont közbeszólt. (Valami vagy valaki mindig közbeszól. Ez az életem mottója is lehetne, és azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel a mottóval.)

A fentiek miatt az első szabad utam, melyet a nagyvilágba tettem kifelé, nem valamely kávézó teraszára vagy más mókás helyre vezetett, hanem a gyógyszertárba Betacid nevű savcsinálóért, mert apósom lekéste a nyugdíjas sávot, és ő nem hisz olyan dolgokban, mint például egy pohár citromos víz. Betacid természetesen nem volt, úgyhogy ehelyett kiváltottam az egyik gyógyszerét a harmincháromból, melyeket napi rendszerességgel fogyaszt (nyilván kiderült, hogy ha már menni kell fölös hülyeségért, van a bevásárló listán szükséges hülyeség is), majd hirtelen fordulattal betértem a gyógyszertárral szembe a kínai bótba. És vettem cipőt, mert fölös hülyeséget venni kell, ajándék, mellyel meglepem param-param. Szeptemberben ugyan azt mondtam, hogy nem veszek ebben az évben semmit, de istenbizony ebben a pillanatban olyan távolinak látszik az a szeptember, mintha egy másik életben maradt volna. Talán mert tényleg.

Ezek után úgy jöttem haza az új cipőimmel, hogy a Freedom című George Michael-dalocskát dünnyögtem az arcbugyim alatt, és közben időnként felvihogtam. Micsoda egy röhejes, nevetséges, ágrólszakadt világ ez, bakker. A dolog amúgy persze érthető, egy tornacipő maga a szabadság (bár engem munkába menet is látni effélében – ah, azok az idők, amikor a munkába menet nem csak úgy festett, hogy megnyitom a Neptun Meet Streetet), maga a nyár meg fesztiválok meg az összes többi izé. Hát én ezt a nyarat valószínűleg a teraszon fogom tölteni, és csendesen bálozok ülve. A frissen festett széken, például. (Amúgy, ha nem jöttetek volna rá, ez az 1050 B40G.)

Aztán lőn este,

meg lőn reggel (Bercivel tetézve)

és a kettő között sikerült lőni egy képet arról, ami mondhatni az életem kvintesszenciája:

ádáz területfoglaló harcok a futonon Pocival meg egy újabb horgolás, ahajt középen balfelül meg egy kis 1050 B40G, mert azt mégse lehet, hogy csak a fürdőszobafestő gatyámat mázoljam össze, hová vezetne ez, Mrs. Lipton.

Mindent összevéve, olyan intellektuális vagyok mostanság, hogy a fal adja a másikat. Valami valahol belül továbbra is sűrűsödik és készülődik, épp csak nem képes kijönni, de sehogyse. Ha esetleg nem vettétek volna észre, több mint egy hónapja még egy megaszondom-bejegyzést se bírtam kiszorítani magamból, pedig jár a fejemben számtalan szebbnél szebb gondolat, azt elhihetitek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/19 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, tavasz, turkálgat

 

Eská 7/31 – Fiókgombok

Még áprilisban volt, hogy a Repülő Kutatót elszalajtottam a Jyskbe felnőttlegóért, egy komód nekem, egy komód neki, erisszük. Az enyém fehér laminált lapokból állt, az övé tölgyutánzatból, majd megmutatom őket természetes lakóhelyükön is “ilyen volt – ilyen lett” képeken, de egyelőre még csak folyamatban van a hálószoba áthuzigálása, és messze a vége.

Addig is, komód. Nem nagyon lehetett válogatni a modellek között, mert a helyre, ahová szántam, egy nyolcvan centi széles már nem fért volna be, hát ennél kötöttem ki, ni.

Komód KABDRUP 5 fiókos széles fehér

Őtet úgy hívják, hogy Kabdrup, és az már első terveimben benne volt, hogy nem fogom én felszerelni azokat a fogantyúkat, amiket az én komódommal adtak, mert azok nekem nem tetszenek, slussz. Miután jól megnéztem őket, ez nem változott mikulányit se.

Egyébként sem vagyok oda a vasakért, pláne ha valójában műanyagból vannak fröccsöntve. A bezártság persze nem könnyítette meg a dolgomat, mert nem lehetett eldenszelni az Ikeába olyan fogantyúkért, amik nekem tetszenek, így hát kénytelen voltam bevonulni a szerszámoskamrába, ahol minden, de minden van.

Fiókgombok is.

 

Ha jól tippelek, ezek még valamikor Miskolcon voltak anyósomék házában az előszobaszekrényeken, ne kérdezzetek rá, hogy miként kerültek ide. Nem én vagyok az egyetlen hörcsögöcske a környéken.

Mindenesetre azzal csak újabb pofont adtam volna a kakának, ha ezeket ebben a formában szerelem fel a fehér laminált komódra, úgyhogy uccuneki, festés. A fiókgombok aljára rányomtam egy kis darabka ragacsot, amivel stabilan rá tudom rögzíteni egy kartonlapra őket, hogy kevésbé maszatolós legyen majd a buli,

aztán nekiláttam átkenni őket fehérre selyemfényű Trilak zománcfestékkel.

Két réteg kellett hozzá, hogy elviselhetően befedje, a kettő között egy-egy nap száradási idővel. Nem hozzám hasonlatosan türelmetlen embereknek való ez, no.

Nem is lettek olyan szépek, mint szerettem volna, de két nap után már csak felcsavargattam őket a helyükre.

Most pedig van nekem egy ilyen komódom, ni.

Ha megunom, még bármikor átmázolhatom, neszpá.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/16 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben – Terven és magamon kívül

A jelen blogévre azt fogadám meg (megint), hogy nem veszek magamnak cipőt, ruhát, anyagot, semmit, egyáltalán nem. Ez ment is fél évig rendesen, leszámítva egy vis maior esetet, amikor ott találtam magam Pécsett egyetlen pár cipőben lesántulva, és muszáj volt tennem valamit, hogy egyáltalán hazajuthassak. A héten viszont lelki és testi nyavalyáim  következményeképpen lábbal tapodtam az oly szép fogadalmat, és vettem mindenfélét. Egy kis szerencsével további fél évig ismét rendes kislány néni leszek, de addig is hadd mutatom be, milyen erányokba züllöttem el hirtelen.

Item, vettem anyagot. Ilyet.

Három méter hetven centi pólóanyag egy körúti megbolondulós anyagboltból. Olyan passzentos dolognak tűnt, heh. Nyilván majd nyári ruha lesz belőle, valószínűleg több darab is.

A megbolondulós anyagbolttól nem messze lakik a körúton egy Cream outlet, ahol a másutt el nem kelt cuccaik szoktak kikötni, aztán napról napra olcsóbbak lesznek, végül pedig valószínűleg ledarálják őket, vagy valami még ennél is rémesebb módon kerülnek egy fast fashion ruhák temetőjébe a harmadik világban. Mikor nekem sikerült becsámpáznom oda szerdán, épp ott tartottak, hogy a földszinten 200 HUF egy darab, az emeleten meg 100, innen már a temetőbe visz az út.

Vagy haza hozzám. A túlméretezett, paradicsomszínű high-low pulcsit már láttátok rajtam csütörtökön, de vettem egy irgalmatlanul pink, jóformán hordatlannak tűnő zseníliapulcsit is. Finom, puha, meleg, öregeknek ez való.

Ezt a balti-zöld bársonykabátkát sem hagyhattam ott, mert nem.

Nehéz fotózni a természetes színét, de valami ilyesmi:

Ezek a gyűrt taft szoknyák már a kétezertízes évek elején kimentek divatból nagy sajnálatomra, és egyre kevesebb akad belőlük turkálóban is, de most találtam egyet, hurrá.

A dereka kicsit elfeslett, de tíz percet kellett belefektetnem tűvel-cérnával a kezemben, és most már teljesen oké.

Ezt itt sose vitte volna haza senki, és valószínűleg én is kapok a fejemre azoktól az olvasóktól, akik szeretik a csinos testhezálló holmikat, de hát mit tehetnék, én a bumfordi kötényruhák szerelmese vagyok, úgyhogy hazajött velem. És zsebe is van!

Miután belekeseredtem a kerettantervekbe, cipőket is vettem magamnak. Pirosból sosincs elég,

ez a Clarks meg nem is cipő, hanem lábra való kesztyű.

Attól még persze az első hordáskor valószínűleg feltöri a lábam, hogy aztán a későbbiekben soha többé ne tegye, már van némi tapasztalatom a Clarks cipőkkel.

Ja, és ezt nem én vettem magamnak, hanem a Repülő Kutatótól kaptam ajándékba. Ez is egy kesztyű. Bokszkesztyű. Nyamnyam.

Hát így léptem én a züllés útjára, és nem is apróztam el ezt az útralépést, de ha minden jól megy, szeptemberig nincs több ilyen ereszdelahajamat.

Ha minden jól megy, ofkorsz. Másként viszont…

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/29 hüvelyk ajándék, tavasz, tél, turkálgat

 

7/179 – Beszámíthatatlan

Hát kérem, én ma azért nem írtam eddig, mert reggel be kellett pendliznem a nagy székesfőfaluba, hétfőn ugyanis nagy plénum előtt kerekasztalbeszélgetek, és ahhoz kellett egy előzetes kerekasztalbeszélgetés, hogy tudjuk, miről, hogyan, merre, meg a többi izé.

Most már ugyan pizsiben (plusz nyafogóruhában) vagyok, itthon, előttem egy kanna tea, és nemsokára elhelyezkedem stabil oldalfekvésben a futonomon, de reggel még ilyen tiptop voltam, hejj.

Amúgy ez az a cipő, ami akkor kedden volt rajtam, amikor végigfutottam Esztergomot, és azóta fáj a talpam. Nos, a mai nap után egyre erősebb bennem a gyanú, hogy a cipő a hibás, mivelhogy ma meg Budapeftet futottam végig, és most kicsike csillagokat látok, valamint igencsak szégyellem magam. Merthogy, izé, voltam kozmetikumboltban. Meg, khm, anyagboltban. Meg (ezt már be se nagyon merem vallani) turkálóban is.

Fogjuk a fejemet eltömítő takonyra és az ebből származó beszámíthatatlanul kiszámíthatatlan állapotra, az elég jó védekezés. Vagy legalábbis remélem, hogy az.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/26 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 9. – LTF

Mámegin cipőket vettem magamnak jutiba, és mivel végre leadtam a lényegében-tézisfüzetet, amiért megjutalmaztam magam, akár meg is nézhettem ezeket a cipőket, azkik persze jóval hamarabb megjöttek, mint hogy én befejeztem és elküldtem volna a leadandót, amit hívjunk ezentúl LTF-nek, úgy is mint LényegébenTézisFüzet. (Vagy, figyelembe véve mindazt a káromkodást, nyivákolást, picsogást és átkozódást, amit megírás közben levágtam, akár úgy is mint Lovak Túrós F… f… fuszeklije. Na.)

Igen, jól értettétek: mivel direkt a leadásért vettem magamnak jutiba cipőket, addig nem nézhettem meg azokat, amíg nem adtam le a fuszeklit. És mivel a LTF felőrölte az időm és energiám minden apró morzsáját, arra sem nagyon volt lehetőség, hogy megbizonyosodjak arról, tényleg ki kell-e hajintanom azokat a cipőket, azkik helyett bejönnek a juticipők. A kihajítandó cipők ugyanis ahhoz nem állnak elég jól, hogy átpasszoljam őket valaki másnak, de nem biztos, hogy eléggé rosszul állnak ahhoz, hogy egyből kidobjam őket. Magyarán, ezekre még vár egy alapos mosás és azutáni helyzetfelmérés, szóval még az sem biztos, hogy ki lesznek dobva. (Nem, nem állítanám, hogy túl egyszerűen szoktam megoldani a dolgokat.)

Mindenesetre itt vannak teljes koszos és lehordott feketeségükben, voálá.

A juticipők viszont frisszek és capkodószak, mint fickándozós aranyhalak.

Itt ebben a vircsaftban már volt minden, de aranycipő még nem. Na most már az is van, és csak a nyár hiányzik hozzá, hogy felvehessem.

Gondolom, előbb-utóbb az is lesz. Majd. Valamikor. És egy kis szerencsével meg is érem, bár ebben most nem vagyok hundertprocent biztos.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/05/31 hüvelyk ajándék, nyár, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 6/8 – Jutiba

A múltkor olyan jólesett, hogy cipőt kaptam jutalomba egy befejezett tanulmányért, hogy ezt a kellemes érzést továbbra is szeretném újraélni. Az, hogy magamtól kapom a jutalmat, nem számít, ha vesztegetésre van szükségem ahhoz, hogy megcsináljam a feladataimat, én igazán nem érzek semmiféle morális nyomást, hogy ne vesztegessem meg magamat, mert elég a jól végzett munka is jutalom gyanánt. Egy lótúrót elég.

Úgyhogy vettem szép új kék szaladgálócipőt gumis strapatalppal, kívül-belül bőrből. Eccerélünk.

Mint a mellékelt ábra mutatja, valamelyik lidlis vagy aldis (asszem lidlis) látogatás alatt vettem egy új szürke tornacipőt is, de azt a rémesen lehordott szegény kis darabot, ami helyett vettem őkelmét, már csak képen tudom megmutatni, mert a legutóbbi szeméttel ki vala dobva.

A kék helyett viszont ez fog távozni, mert végtelen ideje megvan, és csak néhányszor volt rajtam, amikor is mindig feltörte a sarkam a bides. Kár lenne azért, hogy itt foglalja potyára a tárhelyet.

Ha valakinek esetleg ez hiányzik a boldogságához, ne fogja vissza magát. Harmincnyolcas amúgy.

U. i.: Úgy fest, máris elkelt. 🙂

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/05/23 hüvelyk nyár, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 6/7 – A bánatos bócorgások következményei

(Szárad a hajam. Ezt a folyamatot nem szabad megzavarni, mert akkor duplarobbantott lesz a végeredmény, úgyhogy most akkor gyorsan beblogolom, miket szereztem mostanság.)

A héten (asszem éppen kedd volt, de már nem vagyok benne biztos), amikor megint ráesett a fejemre egy új és halaszthatatlan feladat, a buszomra várva búsan bebócorogtam az esztergomi Hádába. Igen, egészen pontosan én voltam az, aki két évvel ezelőtt eldöntötte, hogy nem jár többé Hádába. Nos, azóta bezárt Esztergomban az a két turkáló, ahová eddig be-bementem, cserébe viszont kinyitott egy Háda. A buszmegállóval szemben. Ezt a zuniverzum újabb aljas húzásának tartom, és már elegem van abból, hogy a zuniverzum aljas húzásaival szemben dacoljak. Úgyhogy bementem.

Azon a ruhán kívül, ami tegnap rajtam volt, a következőket hurcoltam haza szatyorkámban a buszon:

Egy vadonatúj ruha, még a címke sincs leszedve róla.

Egy dzsörzé tunika.

Egy len tunika, amire eeeekkora betűkkel van ráírva, hogy NYÁR.

Ha már elkezdtem tunikákat venni, nesze nekem egy tüll darab is. (Ez most éppen mosóban van, de majd úgyis látni fogjátok.)

Meg két szoknya. Ezekben nemigen van semmi spéci, hacsak az elsőnek a cakkos alját nem számítjuk, amit viszont valószínűleg ki fogok egyenesíteni, mert inkább látszik véletlennek, mint szándékosnak. Na majd felveszem, akkor segítetek dönteni.

 

Vettem három sálat-kendőt is, de azok most éppen mosóban vannak a tüll tunikával meg más érzékeny darabokkal. (A többi holmi is oda megy majd, de előbb lefotóztam a bandát.)

És mivel a remény hal meg utoljára, két paplanhuzatot is elhoztam majd varrogatós időkre.

Attól tartok, eljön az a pillanat, amikor elharsogom majd, hogy pokolba a tudománnyal, én ma varrni fogok. Ha minden jól megy, ez nem ma lesz, bár a fene tudja, kezdek már kicsit belegárgyulni a ppt-be, amit hajnal óta csiszolgatok.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/05/19 hüvelyk nyár, tavasz, turkálgat

 

Eská 6/30 – Kötényruha-mentés

Mint tudjuk (tudjuk, ugye?), én roppantul szeretem a kötényruhákat. Általában magamnak varrom, de néha turkálok is. Emellett időnként kedvem támad megmenteni olyan turkálós darabokat, amiket úgyse fog elvinni senki, mert olyan csúnyuskák, formátlanok, esetleg még hibásak is.

Na hát az a darab, amit szerda délután akasztottam le egy pécsi turkálóban, miközben a hazafelé tartó vonat felé haladtam át a városon, az pontosan megfelelt ennek a kritériumrendszernek. Mert hogy ilyen elölről

ilyen hátulról

és a zsebe alatt van rajta elöl egy eeeekkora kiégetett lyuk.

Nyilván meg kell menteni. Nos, ezt teszem meg máma.

(folytköv.)

Du.

Ááá, nem lehet ezt rendesen bemutatni, csak magamon, és most már nem bújok vissza bele, de holnap úgyis felveszem. Addig is, nédda néhány fotó, mit csináltam vele.

kr5

kr4

kr6

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/05/11 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 6/6 – Gimbelem-gombolom

Ma különleges világnap lesz, sőt, különleges világhétvége várható, merthogy feltarisznyálunk, aztán elvonulunk Kőszegre, ahol 2015-ben jártunk utoljára, és már piszkosul hiányzik. A különleges világhétvége szellemében különleges dolgokat is csomagolok, merthogy a héten vateráztam magamnak egy csodálatos-hülyén festő cipőt – ezzel jutalmaztam meg magam a múlt héten befejezett tanulmányomért, no, az vesse rám az első követ, aki nem csinált még effélét. Ha befejezem azt is, amivel most nyűglődöm (rohadt nehezen haladok), valószínűleg veszek magamnak még egy újabb cipőt, rút szibarita váz, aki vagyok.

Sok beszédnek sok az alja, ti biztosan inkább a medvét szeretnétek látni, hát tessék.

Imááádom. Egy 2013-as Clarks&Gloverall koprodukció eredménye, az eleje hasítottbőr, a hátulja bolyhos kabátlóden, teljesen hordatlannak látszik, az eredeti ár negyedébe fájt, és mindenestől meg van húzatva. (Azok a gombolók!) Sőt, még egy cetli is van benne, amire ráírhatom a nevem, rangjelzésem meg a vércsoportom, nesze neked desert boot.

Mivel persze továbbra is ragaszkodunk a “új cipő bejön – régi cipő kimegy” alapelvhez, ettől szabadulok meg a továbbiakban:

Már több mint két éve megvan, de valamiért nem tudott hozzánőni a szívemhez, úgyhogy nem hordom eleget. Eddig csak azért nem repült, mert folyton azzal dugtam vissza a polcra, hogy “de hát ez az egyetlen durung kék bokacipőm”. Nos, most már van mááásik.

Nyilván az új cipőhöz fogom igazítani öszves áutfitjeimet, pusztán az ellenség megtévesztése érdekében pedig nem a már jól megszokott papagájtarkákban fogok díszelegni, hanem könyvelőkékeket és krumplibarnákat pakolok össze. Muhaha.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/26 hüvelyk tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 6/5 – Zőőőd

A turkálás általában teljesen kiszámíthatatlan, mármint hogy éppen miket küld elém a sors, milyen színekben és milyen méretben. Idén tavasszal (tavasz felé) azonban mintegy az látszik-forma, hogy a zuniverzum zöldekkel beszél hozzám, mégpedig leginkább azokkal a fura kékeszöldekkel, amelyeket balti-zöldnek hívnak, és a Balti-tengernek tényleg ilyen színe van júliusi estéken, tanúsíthatom.

Ezúttal például egy látszatra semmire-se-jó pulcsi esett a fejemre ebben a színben: áttetszőcske meg formátlanka, ugyan minek az embernek ilyesmi. Csakhogy nekem pontosan ebből a pulcsiból már van egy piros, és ezért tudom, hogy a látszat hujujmódon csal, én meg valószínűleg ronggyá fogom hordani tunikák fölött. Az egyetlen lehetséges probléma, hogy a piros pulcsinál, ami éppen jó rám, ez két számmal nagyobb. Na mindegy.

Az alig egy hónapja turkált lila jeggings repül (folyton ráncigálni kellett felfelé, azt meg én nem szeressem), így hát próba-szerencse megnéztem, nem akar-e valaki hazajönni helyette, aztán kiderült, hogy igen.

Reméljük, ezt nem kell ráncigálni, remek tavaszias bokalegyezős hossza van.

A következő darabra rá kell gyürkőznöm, mielőtt bemutatom, mert ilyenre nemigen van példa ezeken a tájakon. Én ugyan sok hülye holmit hajlamos vagyok kiturkálni és megvarrni, köztük olyanokat is, amiket másvalaki messze elkerülne, de nagyon-nagyon ritkán szoktam venni vagy varrni olyasmit, hogy “höhö, de vicces, ugyan valószínűleg csak egyszer fogom hordani, de belefér”. Ledlámpákkal világító karácsonyi csúnyapulcsi, na, effélékre gondoljatok.

Ehhez képest viszont tegnap nem tudtam otthagyni az alábbi merényletet, ami egy miniruha, és vasárnap, Szent Patrik napján úgyis felveszem, úgyhogy most csak a mintájából mutatok egy közelképet.

Mit mondhatnék mentségemül, ez is ződ.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/03/15 hüvelyk blabla, tavasz, turkálgat

 

Intermezzó – Kísérleteim a hajkrétával

A héten csak úgy kíváncsiságból vettem a kínaibótban egy hatszínű hajkréta-készletet, amiben hat ilyen kis fésűcske van, ni.

A használati utasítás azt mondta, hogy hajadat bevizezed, a krétás fésűvel belefésülgetsz, utána rendes fésűvel is belefésülgetsz, megszárítod, kész.

Na hát én ezzel játszottam egy fél órát, és nem jutottam szintehogy semmire. Elképzelhető, hogy ha egyenes az ember haja, és pláne más a kiinduló hajszín, mint az enyém (=annyira pipiros, hogy hisztérikus röhögőgörcsöt kapnak a bikák, ha meglátják), hatása is lenne neki. Az én hajamon egyetlen szín hagyott rendes nyomot a teljes szortimentből. A kék.

Úgyhogy szépen be is mázoltam kékre, amit csak tudtam. És még ez sem lett valami sok.

Majd meglátjuk, holnapra mennyi marad belőle.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/23 hüvelyk eská, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 6/4 – Zuzmótól olíváig

Nem lesz valami izgalmas bejegyzés, de sebaj.

A múlt hét során volt néhány nap, amikor a buszcsatlakozásra várva jobb híján beténferegtem az esztergomi turkálókba, úgyhogy beszereztem egy pár új cuccot, merénilyenvagyok. Kifelé ezúttal egyelőre nem megy semmi, a Diwali alatti nagy purgálásnak hála még mindig van szabad kapacitás. Pontosabban eddig volt, mostantól visszatérünk a jól megszokott rendszerhez, mert másként ismét kihabzanak a szekrényből a cuccok.

Nos, lássuk a medvét. Első számú medvénk egyből kettő darab medve, két tökegyforma pulcsi más-más színben. A korall az idei év Pantone színe, ezt csak a szórakoztatás kedvéért említem, mert egyébként eddig is dugig volt korallszín cuccal a szekrény, pólótól szoknyán és dzsekin és kabáton és nemtommin át cipőig. Mindenesetre ezek majd jól jönnek nekem tavasszal.

A kedves kis közelgő tavaszhoz turkáltam egy barátságos halavány zuzmózöld polárfelsőt is. Valószínűleg ezt még ki fogom prüttyögtetni valamivel, tessék véleményezni, hogy másik zölddel, narancssárgával vagy rózsaszínnel tegyem.

Item, turkáltam egy lila jeggingset is, mert eddig ilyen se volt.

Item, nekem-új csíkos póló, szintén a tavaszra/nyárra való tekintettel.

Item, sárga kardigán. A két sárga kardigánomból az egyik igen határozottan megy kifelé a forgalomból, kicsikét már romos. Ez itt enyhén pipeződbe-mustárba hajló sárga, amit nem óhajt teljes pompájában visszaadni nekem a fényzőgép. Ez van, no.

Ja, meg ez itt, persze hogy persze. Ne is mondjátok. Én sem mondom, csak mutatom.

Van még egy darab, egy fenyőzöld kord kiskabát, aminek szőrös a gallérja, de azt még nem tudom bemutatni, egyelőre bent hagytam a munkahelyemen. Vettem viszont egy olívazöld övet is, nyihaha.

Egyelőre ennyi. Nem állítom, hogy rá fogok ülni a kezemre, de mindenekelőtt varrnom kéne egyet-mást, mert addig anyagot se veszek, amíg nem varrok legalább tíz cuccot a jelenlegi készletből. Nos, vannak holmik, amiknek már régen kinéztem a szabásmintáját, sőt, attól tartok, további cikcakkruhák is befigyelnek még…

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/16 hüvelyk tavasz, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 6/3 – Vegyes felvágott

Visszapörgettem az archívumot, és meglepetten tapasztaltam, hogy szeptember vége óta nem volt itt egyetlen “mit-turkáltam-mostanában” bejegyzés sem – talán mert nem is igen turkáltam semmit december elejéig. Az, hogy nem gyün be semmi, amíg nem megy ki valami más, eléggé behatárolta a turkálási lehetőségeket, viszont mikor összecsődítettem Diwalira a népség-katonaságot, egyúttal kiborítottam a szekrényeimet is, vigyetek, hogy hozhassak.

Ha nem emlékeznétek, én azidőtájt beteg voltam, mint egy kuty. Más magyarázatom nincs arra, ami történt. Az egész azzal kezdődött, hogy szépen behurcoltam mindent Filoméla szobájába. Nem voltam a topon, az igaz: arra még volt eszem, hogy bevigyek olyan cuccokat is, amik már régen az alagsorban várakoznak, de olyanokat is behurcoltam, amikről utólag döbbenten pislogva állapítottam meg, de jó, hogy ezt nem vitték el. Mindenesetre felpakoltam polcokra meg vállfákra az összes himmihummit, aztán (ha már nem készítettem pontos kimutatást arról, mi mindent vittem be, legalább utólag legyen rá valamilyen lehetőség megállapítani, hogy mit vittek el) lefotóztam a tájképet. Több szögből. Közelképekkel. Erre világosan emlékszem. Ehhez képest mikor később elővettem a fotómasinát, hogy haddlám, miket vittek el (nem voltam végig jelen, miközben ott mulattak a népek) színüres gépmemória fogadott. Nyilván egyetlen laza mozdulattal letöröltem a képeket a fényzőgépből, és nem is sejtem, mikor. Ennélfogva csak azt tudom elmondani, hogy a felkínált rengeteg izéből elég sok maradt, de a vállfák-polcok meg hézagos memóriám tanúsága szerint óvatos becsléssel is elvittek két kabátot, három blézert, egy nadrágot, két szoknyát, valamint tíz-tizenkét felsőt/tunikát és három kardigánt. Asszem.

Mindenesetre én azóta az alábbi holmikat csaptam hozzá bőséges és egyre lököttebb ruhatáramhoz. Egy részét úgysem látjátok rajtam tavaszig, de ha most nem mutatom be, elfelejtem. Egen, még mindig túl sok ruhám van, és ez valószínűleg nem is fog változni. Vessetek rám köveket.

Először is, vettem egy kis csinos zöldkockás tavaszi kabátkát, buszutakhoz ideális lesz.

Aztán egy teljesen értelmetlen, ámde rendkívül elbűvölő darabot, ilyen még eddig nem volt, motorosdzseki vastag pólóanyagból, steppeléssel meg mindennel, a válla pedig különösen ravaszul van megoldva, ay, mi madre. Nyilván valami könnyed és virágos izével fogom hordani az ellenségek megtévesztése végett. Kocsmai verekedésekhez vagy vizsgáztatáshoz el sem tudok képzelni ennél alkalmasabb dzsekit.

A fenti darabot hordhatom majd például ezzel itt, ni. Megnemmondom, ruha-é ő vagy tunika, az én ruhatáramban nagyjából egyremegy, de erről is hangosan üvölt a tavasz.

Az alábbiról sem tudom eldönteni, hosszú pulóver-e vagy ruha, ami persze megint azt jelenti, hogy pillanatnyi elmezavaromtól függ, mivel fogom majd felvenni.

Nagyon remélem, hogy erre a kék plüssbársony miniruhára nem akartok magyarázatot, mert nincs.

Végül pedig, és nyilván ebben sincs semmi meglepi, kiturkáltam az ikszedik ugyanolyan Per Una kardigánt. Amíg ezeket elém dobják az én méretemben a turkálók, addig nem is számíthattok másra, mint hogy én ezeket mindig meg is veszem.

Ezúttal pedig különösen bolondos kedvemben talált ez a kardigán, mert mikor megláttam, rögvest el is döntöttem, hogy e köré fogom kerekíteni a januári tízszertízet.

Nesztek egy bazi nagy közelkép a csíkjairól, hogy legyen némi halavány sejtésetek arról, milyen merényletek fognak történülni januárban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/12/26 hüvelyk blabla, tél, turkálgat

 

Intermezzó – Ó, ha rózsabimbó lehetnék…

… akkor nem lennék ilyen nagy otromba, és fel tudtam volna venni ezt a ruhát. Már úgy értem, most. Valószínűleg utoljára huszonöt évvel ezelőtt fértem volna bele ugyanis.

Otthagyni viszont, na ne vicceljetek. Nédda, milyen nyamnyam.

Úgyhogy természetesen hazahoztam, most pedig azon töröm a fejem, vajon a húgom hajlandó lenne-e felvenni. Ha nem, valószínűleg megvárom, amíg Filoméla belenő.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/10 hüvelyk ajándék, turkálgat

 

Eská 6/3 – Plimm-plimm

Amikor a múltkor megmutattam a halmozódó UFÓkat, volt közte egy ilyen is, ni:

Jobb sorsra érdemes mellény, éppen a túldekorálás kezdeteinél. Na persze nem így kezdte eredetileg a karrierjét: még valamikor hajdanában-danában turkáltam kétszáz kemény pénzekért, és akkoriban így festett. (Különböző fényképezőgépek, különböző fényviszonyok meg időpontok. Ne tessék lőni a zongoristára, minden tőle telhetőt megtesz.)

A vállán a flitterek, na azok tényleg rettentőek voltak.

Töredezettek, lelakottak meg eredetileg is rondák. És egy örökkévalóságba került lenyiszálni őket.

A nyomukban persze egy csomó eltüntethetetlen varrásvonal maradt, úgyhogy el kellett takarni valamivel. Na akkor jött ez az ötlet, hogy szórjuk meg mini nautilusokkal, azok majd úgyis elterelik a figyelmet az összes többiről. Fel is varrtam szépen mindet, nem volt abban semmi hiba.

Az itt-ott megmaradt, üresen ásítozó résekhez – a fényképezőgép ezúttal irgalmas volt hozzánk, nem látni azt, milyen csúf háttér kandikál elő onnan – előszedtem a szokásos kincsecskéket. (Néha, bevallom, még engem is meglep, mi mindent tartok készleten.)

Úgyhogy ez lett a végeredménye a sok-sok varrogatásnak, ni.

Lehet, hogy még nem végeztem vele, de már így is hordható. Egy UFÓval kevesebb, hurrá.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/06 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 6/2 – Összevissza, mert az úgy szép

Normális körülmények között én meglehetősen szisztematikusan járok turkálni meg miegymás, de az elmúlt néhány hétben egyszerűen csak jöttek a dógok szembe, én meg úgyis tudtam, hogy az évszakváltós szekrényrendezéssel egy csomó minden repülni fog, úgyhogy hagytam, jöjjenek a dógok szembe, ha olyanjuk van.

A szekrényrendezés amúgy valószínűleg keményebb és kegyetlenebb akció lesz, mint amit előre bekalkuláltam, ez itt még csak egy komódfiók átszortírozása utáni állapot, szóval lesz még belőle, de nagyon. Valószínűleg annyi holmit fogok kivágni a csába, amennyi másnak egy komplett ruhatár. Egyelőre viszont az alábbiak biztos, hogy tényleg repülnek:

Ami befelé jött, az igazi vegyesfelvágott lett, de hát ez van. Egy tunika:

egy jeggings

meg két ruha. Ezek egyike se fest valami extrán a vállfán, hiányzik belőlük az ún. “hanger appeal”, de majd úgyis látjátok őket felvéve, szóval majd csak akkor tessék véleményt formálni.

Az egyik egy melírozott szürke kötött ruha:

és én ugyan nem vagyok nagy híve a csipkés vállaknak, de ezt leellenőriztem, és elég decens ahhoz is, hogy akár tanítani is elmehessek benne. Nédda:

 

A másik egy igen jó tartású dzsörzé, amit valószínűleg fel sem vett még az előző tulaja, amúgy biztosan kivágta volna belőle az alant kifityegő címkét:

Ennek a vállában egy olyan miskuláncia van, amilyet én eddig még csak más őtözködős-turkálós blogokon láttam, személyesen sose találkoztam vele. Ti is tudjátok, mi ez?

Végül pedig, ez ugyan nem turkálóból van, de nekem kellett most őszre egy sárga táska, lehetőleg nem kiüti-a-szemem-annyira-sárga. A szent cél érdekében még fast fashion boltokba is bementem (én!), de sehol nem tartottak olyat, amilyet én szerettem volna. Most ősszel úgyis mindenhol elkezdtek burjánozni a bordó meg szürke meg fekete táskák, csak tudnám, miért, hát nem ilyenkor kéne inkább valami vidám, színes, tarka?… Nos, a jelek szerint nem. Az egyetlen hely, ahol láttam sárga táskát, az Orsay volt, de annak meg olyan volt a tapintása, hogy brr.

Úgyhogy végül a kínaibót maradt, szolgálatukra.

Vannak neki zsebei, belefér egy fél disznó, és nem kellett ráköltenem a gatyámat is. Ez az én világomban már elég jó találat.

Ha már végeztem a szekrényeimmel, természetesen referálok az eredményekről.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/24 hüvelyk blabla, turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 6/1 – Imelda reloaded

Ha már a mai napibejegyzés igen kurtára sikeredett, tessék, itt egy kis nézegetnivaló. Szégyen vagy sem, de én megint vettem új cipőket.

Ezt.

Meg ezt is. Ez lesz az én Perszephoné-cipőm, amit akkor veszek fel, ha nyakunkon a tavaszi meg őszi napéjegyenlőség és az évszakváltások.

Ez utóbbi a zöld fűzővel érkezett, de én azt túlzásnak tartottam, úgyhogy vettem a kínaibótban egy narancssárga fűzőt százhúszé. Egyúttal másként is fűztem be az egész hóbelevancot, mert ha már ilyen érdekesen vannak elhelyezve rajta a fűzőlikak, hadd látsszon. Majd még látni fogjátok.

És ha már bejött kettő, repül kettő, ezek itt ni. A farmercipő kiszolgálta már a kapitulációt, a másikat meg két éve fel sem vettem, és ez azért már gyanús.

mm6szapki

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/15 hüvelyk eská, turkálgat, ősz

 

Eská 6/1 – Táskamentés

A turkálókban, mint minden értelmes ember, én is az olcsó, érdekes, jó minőségű és ízléses holmikat keresem, de néha kitör belőlem a földanya, aki azzal hoz haza egy darabot, hogy “jaj te szegény, el nem tudom képzelni, kinek kellenél, gyere haza szépen a mamához, ő majd megment”. Ugyanez szokott kitörni belőlem néha a piacon is girbegurba cukkinik meg sebesült paradicsomok láttán, és ha rákérdeznétek: mivel tisztában vagyok ezzel, hogy vannak ilyen rohamaim, némi bűntudattal, de távol tartom magam a “fogadj örökbe egy macskát” oldalaktól is. (Mikor múltkoriban egy nem túl lelkistabil időszakban bementem tallózni egy ilyen oldalra, iszonyúan megesett a szívem egy kidobott felnőtt cicán, aki az óbudai Auchan mellett kérincsélt simiért meg kajáért, amíg az állatmentők be nem fogták. Csorba volt a fogsora meg volt egy gyógyult-törött bordácskája, és a képeken olyan kétségbeesetten nézett szembe az emberrel, hogy egyből a lelkibe bele neki. Ha nem jöttetek volna rá eddig, Pociról beszélek. Valószínűleg villámgyorsan el tudnék jutni a “kilenc macskánk van” állapotig, úgyhogy inkább nem kísértem a sorsot. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha megjelenne a teraszon óbégatva és örökbefogadásért könyörögve egy gazdátlan példány, nem az lenne az első, hogy “jaj te szegény, gyere szépen a mamához”.)

Na hát a mostani földanyai rohamomnak ezúttal csak igen mérsékelt lelki vonzatai voltak, egy nyavalyás táska nem egy bundás és dorombicázó élőlény, de az alapelv ugyanaz volt: ezt a nyomorultat jó eséllyel nem fogja elvinni senki. Hát gyere szépen a mamához, bmeg.

Hogy miért gondolták úgy a gyártók, hogy egy amúgy jó beosztású, praktikus méretű, szép karamellbarna pakolós táska csak nyerni fog attól, hogy egy bulldogfejet cseszerintenek rá flitterekkel meg gyöngyökkel kipitykézett napszemüvegben, plusz még más értelmetlen szarságokat is – fel nem foghatom. Sebaj, erre van a fércbontó.

Nyilván ezúttal is a Murphy-féle szabály egyik változata érvényesült, miszerint ha valaminek tartósnak kellene lennie, azt ragasztják, amitől pedig meg szeretnél szabadulni, azt varrják. Meg is maradt a nyoma az összes rávarrt prücikének, el kellett valahogyan takarni. Hát jó.

Stratégiám az vala, hogy a nagyon feltűnő varrásnyomok eltakarásához egyrészt hímzőcérnát fogok használni, másrészt meg tallérokat. Kábé nyolcvan százalékukat sikerült is szépen eltakarni (vagy, a hímzőcérna esetében, kiemelni). A többiről meg remélhetőleg eltereli a figyelmet az összkép.

Az előlap kicifrázásán túl még egy valamivel gondoskodtam arról, hogy ez egy “kuss, én így szállok le a bicikliről” projekt legyen: a cipzár húzókáját akartam kicserélni, mert ez rémes volt.

A műbőr rojtok ugyan nem keltenek minden esetben olcsó hatást, de amikor igen, akkor nagyon. Nem akartam súlyosan belenyúlni az egészbe, csak a műbőr izét eltávolítani, és ezúttal nagy szerencsém volt. Merthogy, látjátok a fenti a képen azt a kis csavart ott a fémharangocskán? Nos, ez tartotta magát a rojtot, így miután kicsavaroztam,

problémamentesen kijött az egész. A pótlásához egy hosszú csík hulladék polárt használtam fel, amit feltekertem és összekötöttem így:

aztán belenyomtam a harangocskába, visszatekertem a csavart, megrángattam párszor a polárt, hogy bent marad-e, majd szétvágtam a kilógó hurkokat, hogy rojt legyen belőlük.

Hát ez volt a nagy táskamentés, ez meg itt a végleges(nek mondható) eredmény.

Nyilván nem az örökkévalóságnak dolgoztam, de most van egy hordható és egyedi (de még milyen egyedi!) táskám, és idén ősszel valószínűleg sokat fogjátok látni őtet, mert ha már van az embernek egy “új” táskája, amibe belefér egy fél disznó, hát hordani is fogja.

A bulldogfejet amúgy kegyelettel kidobtam a Bűnök Barlangja hulladékos zsákjába, de ha valamelyikőtök úgy érzi, éppen az kell a boldogságához, ne fogjátok vissza magatokat. 🙂 (A flitteres napszemcsit sajnos már nem tudom prezentálni, mert én arról a “soha semmi nem mehet kárba” szellemében lefejtettem a gyöngyöket meg flittereket. Egyszer kelljen, s jó, ha van…)

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/08 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5/10 – Drappok és szivárványok

Ha én eccer eldöntöm, hogy turkálni fogok, annak sose lesz jó vége. Ma például egy tonna holmival jöttem haza, rút szibarita váz, aki vagyok. (És még mindig nem blogoltam be azt a rohadt sok holmit, amit kivágtam a legutóbbi szekrénypurgálás alatt, na mindegy. Maradjunk annyiban, hogy az új szerzemények befértek a szekrénybe.)

Ezt a szoknyát nyilván nem hagyhattam ott.

szapjún1

Nem elég, hogy hímzett meg flitteres, de még ráadásul roppant érdekes anyaga is van, 70% len, 30% poliészter, és csillog.

Nem mintha nem lenne mivel felvennem, de például ez a két felső szinte vinnyogott utánam, hogy hozzam haza őket a szoknyához. Hát jó.

szapjún2

A következő darabra semmi mentségem nincs. Nagy is, formátlan is, de hát akkor is hiába, ez is vinnyogott.

szapjún3

A következő ruha esetében két alapvető lehetőségem van. Az egyik, hogy marha gyorsan növök tizenöt centit. A másik lehetőséghez olló kell, az pedig van a házban, muhaha.

szapjún4

Ja, és ezt is hazahoztam, mert ilyenem már van egy vajszínű, és miért ne lenne akkor egy barack is.

szapjún6

A dolgok innentűl indultak romlásnak, mert elém tolongott két titanadrág (egy pamut, egy farmer)

szapjún7

valamint egy afféle formátlan nyári pulcsi

szapjún5

ez utóbbi három darabnak pedig olyan szép semleges színe volt, mint amilyet a női magazinok “hogyan öltözzünk” tanácsadó rovatában szoktak javasolni alapdarabként, és én komolyan megijedtem, hogy egyszer csak ott fogok kikötni a fehér blúzok, fekete ceruzaszoknyák és nude pömpszök világában, úgyhogy vigaszért odafordultam az ágyneműkhöz.

És ott jött is vigasz, de még milyen. Ilyen.

szapjún8

Hát így esett a mai napon az, amit egyesek úgy híjnak, hogy retail therapy. És micsoda izéket varrok én majd ebből a paplanhuzatból, nyamnyam.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/06/14 hüvelyk nyár, turkálgat