RSS

turkálgat kategória bejegyzései

9/293 – Második

A hajam már a robbanáson is túl. Tegnap reggel behívott az egyik diák a terembe, ahol a hallgatók éppen az államvizsga előtt pánikoltak, hogy mondjak nekik valami megnyugtatót. Azt hittem, viccelnek, amíg meg nem láttam őket. Négyen bőgtek egyidejűleg a tizenkettőből, az egyik meg közben éppen csokit tömött a szájába.

Azt, gondolom, mondanom se kell, hogy végül mindenki jó és jeles összeredménnyel távozott. Én viszont, a vicc szerint, ma is odamegyek.

Mára egy, a múlt héten turkált (és szégyenszemre még be sem mutatott) málnaszínű len-keverék ujjatlan ruhával örvendeztetem meg közönségemet, ami röhejesen azonos színű egy négy éve turkált minikardigánnal, hát nyilván azzal veszem fel. A három éve hordatlan cipő viszont tegnap olyan szépen szétmetélte a lábam, öröm volt nézni, úgyhogy ma erre váltottam. Stílszerű lett volna persze a táskámat is lecserélni feketére, de ne vicceljünk, örülök, hogy még élek, és viszonylag kulturáltan bírok festeni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/06/21 hüvelyk nyár, turkálgat

 

9/291 – Talány

Ha már úgyis felébredtem, és itt kuvikolok, akár fel is lőhetem a vasárnapi bejegyzést, lássuk, vannak-e olyan álmatlanok, akik megnézik. Ezúttal amúgy a szokásosnál is talányosabb az e heti galériám, de hát hiába, na, habzsoljuk az életet. (Azért ne tartsátok magatokban a kérdést, ha valamiről tudni akarjátok, “hát ez meg mi”.)

 
 

Szaporulat a kredencben – Piros!

Nyilván nem én lennék én, ha nem mentem volna el turkálni Grazban is, mert aki hülye, az mindenhol az. Na most emelje fel a kezét, aki otthagyta volna a polcon ezeket a drágaszágokat, amikre az a cetli volt ráragasztva, hogyaszongya: “Set: 12 Euro”.

A párnák 40szer 40 centisek, ha a piros dögök méretét próbálnátok belőni. Most viszont helyet kell keresni nekik a szekrényben, höhöhö.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/06/11 hüvelyk ajándék, eská, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben – Cserebere

Ezúttal olyan egyszerű voltam, mint a pof, és olyan cuccokra utaztam, amik pótolhatják mindazt, ami az elmúlt években a nyári készletből kicsinyég elkopott a rotációban.

Például a kombinépántos atléták. A csíkos póló csak ráadás, azokból sosincs elég.

A kedvenc gyűrt fekete vászon, vállpánt nélküli ruhám is megdöglött. Az ilyesmit kicsit nehezebb pótolni, de azért próbálkozni mindig lehet.

Fotózni nyilván nem. Az egy másik történet. Fekete holmit vállfán fotózni, az reménytelen.

Ha már vállpánt nélküli ruhák, tessék még egy. Ezzel csinálnom kell valamit, mert akkora, mint egy ház, keresztben is, hosszában is.

És végül egy hívjuk-alsószoknyának, mert azok is amortizálódnak.

Nem állítanám, hogy izgalmas beszerzés volt, de néha kellenek efféle alapdarabok is.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/05/24 hüvelyk nyár, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a lakásban (meg a szekrényben) – a májusi zsibi

Május harmadik vasárnapja, Antik és Bolha a piacon, hollárihó. Persze lementem.

Persze hoztam is haza egyet-mást. Ezeket itt:

Egy igazán puha, virágos pamutruhát egy újruha-árustól (3990), néhány Nyttja keretet ugyanattól az eladótól, akitől két hónappal ezelőtt is Nyttja kereteket vettem (összesen 1900), de a legnagyobb örömem ebben a pohárban van, ni:

Pontosabban, ezekben a poharakban. Hatan vannak, és féltucatnyian fájtak összesen 3500 forintokba, én meg nagyon örülök nekik.

Hogy is ne örülnék, amikor nekik ilyen kis virágos kedvük van.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/05/15 hüvelyk galéria, nyár, tavasz, turkálgat

 

9/április

Hát én ezt úgy elfelejtettem, mint a csernozjom talaj előfordulási gyakoriságát vagy a tíz élű gráfokat, és nem is hiányolta itt senki, de ha amúgy is fent kukorékolok hajnali háromkor, akár pótolhatom is.

Meglehetősen soványka termés, de mit csináljak, ez már egy ilyen április volt, és valószínűleg a május se lesz jobb, csak többet fogok rohangálni. Cserébe még mindig nincs lehetőségem arra, hogy a fényképezőgépről áttöltsem a képeket a rühes iPadra. Kafa lesz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/05/06 hüvelyk eská, galéria, tavasz, turkálgat

 

9/244 – Hering

A szombati este egyik legviccesebb jelenete az volt, amikor kibontottuk a Laura által hozott szerencsesütiket. Az enyémben például ez volt, ni:

Vagyishogy szerda kivételével ne igyak teát, mert heringgé változom. Nos, lenne annak némi kockázata, mert nálam ugyebár ragadozók laknak, és ők valószínűleg igen érdekesen reagálnának arra, ha ott csapkodom, tátogok és fickándozom a konyhakövön. Mint a süti kibontása után valaki (már nem emlékszem, ki volt az, mind egyszerre beszéltünk) felvetette, milyen szép cím lenne ebből a Blikkben: “Macskái falták fel a heringgé változott szentendrei asszonyt.”

Hááát, ahogy most elnézem a tönkrezsúfolt hetemet, amelyben a mai nap az egyetlen, amikor nem kell éppen mennem valahová egy másik városba vagy országba, plusz még tele a padlás feladattal halomszám (tegnap például csak úgy a fejemre esett egy interjú is, aminek a kérdéseit szerdáig meg kell válaszolnom valamiképpen), nem is tudom, nem fogok-e előre megfontolt szándékkal beteázni. Most például tovatotyogok, hogy lemossam a fejemről a pipirost, kiszabjak kettő ruhát anyámnak, készüljek a holnapi óráimra, megsüssem a kenyeret, amihez tegnap odatettem az öregtésztát, összedobjak a vacsorához egy újabb adag salsát meg guacamolét, és mintegy mellesleg zárótevékenység-terveket nézegessek. Annak is itt a szezonja, úgyhogy ezen a héten háromszor is hatkor indulok dolgozóba.

Kivéve persze, ha mégis megiszom azt a teát. A RK-n nem múlik, hozott Londonból vagy háromfélét is. Lehet, hogy összebeszélt a szerencsesütisekkel?

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/05/02 hüvelyk ajándék, tavasz, turkálgat

 

9/238 – Sziget

Ha volt már ebben az évben brutálisan, értelmetlenül hülye beosztású napom, a mai az. Ötre megyek értekezletre Esztergomba egy olyan témában, amihez nagyrészt semmi közöm, majd a buszmenetrend sajátosságaiból kifolyólag csak a 19:21-es buszra tudok felszállni visszafelé, ami háromnegyed kilencre hoz haza, miután megjárta a Szentendrei szigetet is.

Hát mit ne mondjak.

Cserébe viszont a már napok óta húzódó szekrényrendezés alatt találtam egy ilyen farmerkabátot, ni. Na most ilyesmi nemigen szokott megesni velem, de erre konkrétan nem emlékszem, honnan, mikor, mióta és miért. Egyetlen dologban vagyok biztos: hogy még sose volt rajtam.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/04/26 hüvelyk tavasz, turkálgat

 

9/229 – Marad

Általában húsvétvasárnapra el szokott múlni az a nyomottság, amivel egész nagyhéten küzdeni szoktam, de ezúttal még az se. Csináltam egy csomó fotót a villásreggelinkről meg a temetőről, ahol sétáltunk (a bolhapiac meg a Dumtsa Korzó uncsi volt), de most ezeket se nagyon van kedvem felpakolni.

Na, tudjátok mit, legyen itt mégiscsak valami vidámka, nesztek a mai terített asztal.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/04/17 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, turkálgat

 

Eská 9/18 – Zsebek, megint

Mint tudjuk, én nagyon szeretem a zsebeket, építek is mindenbe, amit varrok, de még abba is megpróbálok, amit amúgy turkáltam, ha ez lehetséges.

Időnként még akkor is megpróbálom, ha amúgy nem lehetséges. Emlékeztek erre?

Igen kellemes laza Monsoon ruha, XL méret (értsd: nagy), kiválóan fogok benne ténferegni majd későtavaszi-koranyári napokon, de persze zsebe nincs, miért is lenne.

Na akkor csináljunk neki.

Első pillantásra teljesen magától értetődőnek tűnik a művelet: kibontjuk az oldalvarrást mindkét oldalon az alkalmatos magasságban és hosszúságban, beleépítünk egy-egy zsebet, csókpuszi.

Hát nem. Ez itt az oldalvarrás a ruha visszájáról:

Az oldalvarrás overlockkal volt eltisztázva, majd mindezek után volt ráapplikálva a ruhára a két fehér hímzett oldalszalagocska, természetesen úgy, hogy az overlock varrás bontásával a szalagok is felfeslettek a nyavalyába.

Azt hiszem, erre az a varróművészeti szakkifejezés, hogy “szopó”. Fél órát csesztem el az életemből azzal, hogy a ruhát mindkét oldalon kibontsam arasznyi hosszúságban. (Ráértem, sajna, a szakdolgozók még mindig tojnak a fejemre, vagy azt se.)

A folytatás már legalább a jól megszokott recept szerint zajlott: a RK egyik kiszuperált pólójából kivágtam négy zseblapot a varrásba illeszthető zseb sablonjával,

aztán uccuneki. Nyilván a szalagocskákat is vissza kellett varrnom a helyükre, de az már nem volt olyan nagy truváj, úgyhogy a végén ott álltam zsebekkel, és én látám, hogy az jó.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/04/13 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben – A nagy tohuvabohu

Tudjátok mit, a legegyszerűbb, ha ezt az egészet törékeny mentális állapotomra fogom, más magyarázat ugyanis nem nagyon akad arra, miért vettem ennyi holmit, és miért éppen ezeket.

Oké, némelyiknél el tudom magyarázni, de eddig épp elég volt azzal tökölnöm, hogy a mai nap fényviszonyaiban kizárólag csak pocsék ruhafotókat sikerül összehoznom. Nesztek monstre galéria, és minden kérdésre szívesen válaszolok, ha valakit valamelyik darab különösképpen érdekel.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/04/09 hüvelyk galéria, turkálgat

 

9/204 – Desszert

Van egy igen találó angol mondás, ami úgy hangzik, hogy “Life’s short, eat dessert first”, ami hozzávetőleg annyit tesz, hogy “Az élet rövid, indíts a desszerttel”. Hát itt éppen ez van máma, merthogy tegnap az óráim után bánatosan bebóklásztam egy turkálóba*, aztán kijöttem ezzel a ruhával ni. Azonmódulag kimostam-megszárítottam, és ma fel is vettem, mert a desszerttel nem várunk, slussz.

A fazonja ugyan erőst olyan, mintha éppen az istállóba tartanék, hogy leszidjam fiaimat, Jeremiah-t és Mordecai-t, amiért hagyták elbogározni a teheneket, pedig még senki sem lőtte ki a prérifarkast, majd visszamenjek a házba vajat köpülni, de ez most nem érdekel, finom vastag viszkózanyaga van, és kis madarak repülnek rajta összevissza.

Ruhát én sose a márkája miatt veszek meg, de ha megveszem, akkor már meg is nézem. Ez itt speciel egy Boden ruha, és ugyanezt a modellt valaki harmincöt fontért próbálta elsózni az eBay-en. (Azt hiszem, nem sikerült neki, de hát ne legyünk telhetetlenek.)

Úgyhogy ha már lúd, legyen döglött, felcipőztem magam az eddig sose hordott óceánkék sivatagi bakanccsal**, és bevetettem a katicákat is, akik már végtelen ideje várták, hogy újra a nyakmba kerüljenek. És most elmegyek macskakajáért.

* “Egy turkáló”, a frászt, a turkáló. A központból a Háda kivételével kidöglött az összes.

** Valamiért az idei évben meglepő gyakorisággal vetik rám magukat kék holmik, én meg nem ugrok félre.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/03/23 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a házban – Egy délelőtt a zsibin

Különleges világalkalom, végre vettem Dógokat a szentendrei zsibin! Eddigelé még sose sikerült ilyesmi, max. rokon kisgyerekeknek hoztunk matchboxokat, de most piszkosul formában voltam, mit ne mondjak. Ennyi mindent sikerült hazahurcolnom, ni.

Csak a szokásos Szaharába homok, tsekélység. Ez vala itt 5500 pénz. Figyelembe véve Szentendrét, igen olcsón megúsztam, és ha hihetek az Etsynek, még annál is inkább, de ne vágjunk a dolgok elébe.

A vicc kedvéért az egész gyűjteményből a baloldali kerek fonott kosár volt a legdrágább beszerzés, ezer pénz, viszont megkaptam melléje ajiba a másik kosárkát is, itt ebben a kuplerájban pedig még sose volt olyan, hogy túl sok kosárka.

Az öt A4-es képhez jó Nyttja keretnek ötszáz volt darabja. Ezeket már végtelensok ideje kivonta forgalomból az Ikea, a Fiskbo van helyettük, ami szinte csak bébipasztellekben meg fehér-feketében férhető hozzá. A Nyttja, mint a mellékelt ábra mutatja, még olyan mámorítóan élénk volt, mint a pávián segge. Ezek itt amúgy már utolsó generációs Nyttják, műanyaglap van bennük üveg helyett, mégpedig sértetlenül. (Azt hiszem, elég sokat elmond rólam, milyen beható ismereteim vannak az ikeás képkeretek evolúciójáról…)

A parafadugós üvegcsék származásukat tekintve dél-afrikaiak (ezt mondja rajtuk a címke), és hárman kerültek ötszázba. Adjatok nekem kicsiny tartályokat, bármennyit, és én megtöltöm őket, de tutira. Ezekbe feltehetőleg gyöngyök kerülnek. Igen, gyöngyöket is tartok a kuplerájomban. Az sem meglepő, hogy nem mutogatom a gyöngy-gyűjteményem, nincsen igazán ember elé való formában. Na de most!

A hímzőfonalakból nálam szintén nincs olyan, hogy túl sok. Pláne hogy itt ez a kedves kis kupac írd és mondd háromszáz pénz volt.

A nagybummot persze a végére tartogatom, a négy sárga tángyérnak ugyanis háromszáz volt darabja. Igaz, könnyen elkerülhették volna a figyelmemet, mert igen koszosak voltak szegénykék,

de én a 11-es főút mellett lakom, úgyhogy minden, amit télire kint hagyok a teraszon, pünkt így néz ki, amíg el nem mosom.

Hát ezeket is elmostam. Jó alaposan.

Awww.

Olyan pofásan néztek ki elmosva, hogy merő kíváncsiságból rákerestem az internetekbe, aki pedig keres, talál is. Tálka ugyan nincs az enyéimhez, de négy darab van belőlük, mind tökéletes állapotban. Azt hiszem, elég annyiban maradnunk, hogy durván áron alul szereztem be őket.

Hát így, kedveszkéim. A végére pedig nesztek egy galéria arról, milyen is az a szentendrei antik vásár és bolhapiac, ami minden hónap harmadik vasárnapján vagyon, és ahol minden kapható számozott Szász Endre nyomattól muzeális Burdákig és Ácévillámdécé lemeztől pacalig.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/03/20 hüvelyk blabla, galéria, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben – Talányok és találatok

Az idei év folyamán eddigelé ezt a meglehetőst sovány eresztést tudtam produkálni (nincs is ebben semmi csoda, nemigen jártam ki, pláne turkálni nem), szóval tessék egy igazi vegyesfelvágott a “nem jellemző, hogy egy ilyet hazahoznék”-tól a “gyere szépen a mamához, valószínűleg nélküle a szemétdombon kötnél ki”-ig. Az egyetlen tuti közülük a kiskabát. Asszem.

Így együtt nézve mindennek olyan kis hóka színe is van, de hát így jártunk, no.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/02/14 hüvelyk turkálgat

 

9/165 – Laza Morál

Ez egy sör neve, de tényleg. Ilyet is vettem a piacon délutánra, amikor majd ellejtek lángossütő csajbuliba. Élni tudni kell, no.

(Azt csak afféle őtözködősbloggeri zárójelben jegyzem meg, hogy mindig viccesnek találtam, mennyire tartja magát a közhitben, hogy a szürke unalmas, miközben olyan cuccok is vannak a világban, mint ez a kiskabát, amit a legutóbbi esztergomi “kirándulásomon” turkáltam.)

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2022/02/12 hüvelyk újracucc, eská, tél, turkálgat

 

9/139 – Tarja

Állítólag ma van az év legrosszabb napja, és én ugyan fenntartásokkal kezelem az efféle sommás megállapításokat, mert túl sok hihető és alátámasztatlan dolgot mesélnek a városi legendák*, viszont összességében ilyen szempontból nincs panaszom a mai napra, szar az éppen eléggé. Egyrészt online vizsgáztatok (oké, ez a diákoknak mégiscsak rosszabb), ezenfelül egy heroikus nekifutamodással végeztem a frissített államvizsga-tételsor-javaslattal, és beleküldtem az éterbe (ez meg a kollégáknak lesz rossz, bár tudomisén). És aztán két online vizsga közt elmentem bótba.

Nem nagyon kedveltem odafelé az életet, mert a szél folyton megpróbált kifújni a 11-es főútra, és különben is, mostanság az első szóbajöhető bót egy kilométerre van gyalogláb, a többi meg még annál is messzebb. No sebaj, kutyagoltam én meg a zenegépecke, és azt nem tudom, ő mire gondolt, de én arra, hogy veszek csirkecici, és megcsinálom pán-délkelet-ázsiai** módon, mert annyi szárított mie-tészta van a házban, mint a fene.

És nem volt csirkemell.

A ragyába már, mondtam, hol van még az árstop, hol van az én csirkecicim, miafenét főzök máma, he? Úgyhogy végül afféle impulzusvásárlás módján vettem tarját, azt is meg tudom csinálni Kicsibehusi módra, mie-tésztával. A szél amúgy, csak hogy emlékeztessen az év-talán-legrosszabb-napjára, majdnem visszafújt a Sparba, és a pofámba vágott egy marék esőcseppet csak a miheztartás végett, de én akkor úgyse tudtam éppen ilyesmikre koncentrálni, ugyanis röhögnöm kellett, nagyon. Még mindig ott morfondíroztam az impulzusvásárolt tarján, és akkor a fülemben is megszólalt Tarja, ezúttal a Turunen, és arról énekelt, hogy ez nem a Paradicsom, de mi úgyse ismerünk ennél jobbat, és még harcoltunk is érte, baszki.

Hát jó.

Ez itt nem egy impulzusvásárlás, hanem egy előre megfontolt merénylet. Igen, vettem magamnak ajándékba egy újabb lila cipőt. És nem tartozom senkinek magyarázattal, sálálá.

* Csak hogy tudjátok, az eszkimóknak sincs harminchét szava a hóra.

** Ez errefelé annyit tesz, hogy lesz benne szójaszósz, halszósz, lime, gyömbér, fokhagyma meg mogyorószósz. Meg esetleg még más izék a polcról.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2022/01/17 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tél, turkálgat

 

Adventi dekkolás 2021/5 – Skandi

Hazafelé jövet éppen volt annyi időm a buszra várva, hogy bebillegjek a Hádába. Nos, ezt nyilvánvalóan nem hagyhattam ott.

Ez itt kérem egy duplapaplan-huzat. Duplapaplant mi nem használunk, de nekem lenni innovatív megoldások unter mein körmömalja is, úgyhogy csak várjátok ki a végét. 🙂

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/12/02 hüvelyk advent, újracucc, eská, tél, turkálgat

 

Eská 9/7 – Abrosz, levelekkel

Ezek a bejegyzések egyre inkább a csokievésre hasonlítanak, vö. hetekig egy kocka sem, aztán egybül egy teljes tábla. Ez van, no, ma hajnalban előbb a medencém szólt, hogy ébresztő, aztán a büdös kis mókusnyuszik kezdtek aktivizálódni, úgyhogy akár blogolhatnék is, ha már úgyis itt vagyok. Hajrá.

Van nekem egy olyan szokásom, hogy nem csak magamnak, hanem a lakásnak is turkálok ezt-azt: általában ágyneműt, de ha úgy adódik, asztalneműt is. A múltkor például ezeket turkáltam ki a lakásnak néhány fityingért:

Ha jól emlékszem, az abrosz ötszáz pénzbe fájt, a szalvéták ötven-ötvenbe. Len-pamut keverék holmikért ennek a sokszorosát kéne kipengetni rendes boltban, ahová amúgy sem járok, úgyhogy azt is teljesen elfogadhatónak ítéltem, hogy az abroszon van néhány kimoshatatlan folt, a szélén pedig kibomlott a varrás. Hé, én ezeket úgyis meg fogom kisbencézni, gyertek szépen a mamához.

A szalvétákat a tavaszi asztalomon képzeltem el, de az abroszt most ősszel óhajtottam használni, úgyhogy most ezt mutatom be, a szalvétáknak búcsút mondunk egy időre.

Első lépésként a téglalap formából négyzeteset nyiszáltam, mert a kerek asztalra tök idétlen téglalap alakú abroszokat pakolni, a négyzet szélét pedig gondosan visszahajtottam, és elszegtem. Ezt nem fotóztam be nektek, mert ebben nincs semmi extra. Az extrák ezután következtek:

Mindez a “Patchwork, meleg színek” feliratú dobozomból jött ki, mert nekem köztudomásúlag annyi dobozom van, mint a ragya. Kiválogattam belőlük háromféle sárgát, hasonló vastagságú pamutanyagból, aztán uccuneki.

A cél az volt, hogy a kimoshatatlan foltokat meg más apró folytonossági hibákat rátétekkel takarjam el, úgyhogy nekiláttam előállítani a szajrét:

Három levélforma sablon csak úgy szabad kézzel megrajzolva, na meg egy kis ragasztófátyol, a végén pedig ott állunk két tucatnyi levélkével.

És akkor jöhet Erik.

Ezen a ponton elkapott a lendület, és amíg kész nem lett az egész, eszembe se jutott fotózni. Végül persze több levél került rá, mint amennyi folt volt az abroszon, de hát tényleg elkapott a lendület, na.

Megfelelő mértékben büszke is vagyok magamra, nem tagadom.

Következő feladatunk (mármint nekem és Eriknek) a téglalapból-négyzet folyamat során leesett abroszszélek reciklálása lesz,

én például egy kenyeres zsákocskát látok már elég határozottan magam előtt, de erről még megkérdezem Eriket is.

 
 

Szaporulat a szekrényben – Finomfőzelék és vagyesfelvágott

Megmondom az őszintét, tényleg ilyesmik jöttek be nekem-új holmiként a gardróbba, nem egyéb. Eleve, miután nemesen és erkölcsösen szakítottam a Hádával, eccercsak ott találtam magam abban a csodás poszt-COVID világban, ahol lényegében minden turkáló kidöglött alólam Esztergomban, kivéve (na, ki lepődött meg ezen) a Hádát. Emellett ráadásul nem csak hogy egyetlen helyem maradt, de még az is afféle meh.

Igen szép és etikus megoldás lenne, hogy akkor nem járok sehová, most is több holmim van, mint kéne, de hát, a durva életbe, őtözös blogom van, és még ha többet is nyafogok mostanság a Fapapucs Futamról meg egyéb kellemetességekről, időnként kellenek nekem új cuccok, na. Úgyhogy az elmúlt másfél hétben háromszor is beténferegtem a Hádába, amíg volt negyedóra szünetem a busz előtt, aztán kijöttem dógokkal. Nem túl extrákkal, elég gyengus volt a felhozatal, de azért van mit beblogolnom. Hát akkor erisszük.

Item, 18-as méretű fura korallszín izé, vagy ruha, vagy tunika, valószínűleg jól átalakítom őtet. A márkája Dorothy Perkins (ez az én kilencvenes évek turkálóin szocializálódott lényem számára évekig kitartó minőséget jelent), a színe remek, a szabása röhejes, az anyaga viszont csuda finom, simogató trikotázs, szóval nem tudtam otthagyni.

A korall persze az a fotózhatatlan fajta szín, amivel hiába is próbálkozom. A ruha/tunika vállán meg ilyen röhejes masniizék vannak, nyilván ezek fognak röpülni leghamarabb.

Item, kettő darab körsál, az egyik nagyon tavaszi, a másik nagyon őszi, szódával mindkettő elmegy.

Item, egy sötétkék táska, mert ilyen még nem volt. Könnyű, pakolós, kicsit romos, de egy ideig kibírja.

Item, egy rozsdaszínű zebra. Erről, asszem, nem akarok többet beszélni. Majd felveszem, aztán együtt eldöntjük, mennyire volt hülye döntés, oké?

Item, egy sötétkék zsenília kardigán. Kezdek megvénülni, attól tartok.

Bár még mindig megfiatalodhatok, ha úgy gondolom. Esetleg megfiatalíthatom a kardigánt. Alapanyagom mindenesetre van hozzá.

Item, egy túlságosan is nagy szőrös-piros boleró. Erre sincs magyarázatom. Biztos valami agyrágó bogár volt.

Ezen kívül turkáltam egy lila jeggingst is, mert jeggingsből, ha feljön a ménkű nagy seggemre, sosem árt egy újabb. Ugyanakkor, ha láttatok már egy farmer cicanacit, láttátok az összeset, úgyhogy azt most nem vakarom elő.

Hát ez van, kedveszkéim, és előreláthatólag lesz még itt majd szőlő meg lágy kenyér, még akkor is, ha mostanra nagyjából csak mazsola meg kiflicsücsök jutott…

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2021/10/15 hüvelyk turkálgat, ősz

 

9/38 – Ist nur eine schmale Brücke

Ma volt annak napja, hogy kettőkor ébredtem, aztán mivel nem tudtam visszaaludni, háromkor hajat mostam, pacsmagokat pacsmagoltam magamra, majd kiájultam kicsinyég a futonon, még mindig vizes hajjal, és hülyeségeket álmodtam, míg fel nem vert a telefonom, hogy elérjem a hatos buszt. Most értem haza.

A tradícióknak megfelelően ezért nem kaptok bemutatót a fejemről, cserébe megcsodálhatjátok a turkálós táskát és sálat, amiket még szerdán újítottam be, de persze nem volt időm még beblogolni, és vasárnapig nem is lesz.

Pusztán a történelmi hűség kedvéért, ez az én ébresztőm a telefonon:

Most pedig képzeljétek el ezt négy óra, két darabban abszolvált alvás után.

Sorsom van nekem, bazmeg.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/10/08 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat, ősz