RSS

turkálgat kategória bejegyzései

Intermezzó – Szeptemberi zsibi

Mivel egészen ritka módon büdös nekem máma a munka, lementem a zsibire, hogy kiszellőztessem az agyam. Nem vettem semmit se, de azért lőttem nektek fotókat, tessék.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/18 hüvelyk galéria, turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 10/1 – Farmer rugdalózó

De hát ha tényleg az, na.

(Elnézést a horribilis világításért, a délutáni nap + magos mustár színű fal + ez a bides Fapipa, akire nem lehet rátölteni az IrfanView-t, úgyhogy igen limitált lehetőségeim vannak visszaforgatni a színeket a normális tartományba. Tudok választani olyan filterek között, hogy “drámai fekete-fehér” meg “hideg élénk”, és ha egyszer bedilizek, használni is fogom ezeket csak a móka kedvéért, de nem most.)

Az esztergomi Hádában holnap lesz árucsere, nekem meg volt egy üres negyedórám a busz indulásáig, úgyhogy bementem. Nyilván már mindent leraboltak a népek, ami bármennyire is emberi viseletre alkalmasnak látszott, egyedül én voltam bent vevő, és a dolgozók már kezdték leszedni hátul az állványokról mindazt, ami senkinek sem kellett, hogy aztán majd azok a cuccok Ghánában kössenek ki egy szeméttelepen.

Na ilyenkor van az, hogy nekem megesik a szívem valami rettenetesen, és megmentem sanyarú sorsa elől. Most épp ezen a rettenetesen esett meg.

Nem is tudom, hogyan borzasztóbb, felkapcsolt vagy lehajtott állapotában, de teljesen el vagyok bűvölve tőle. (Nyilván majd átalakítom, az itt mintegy kötelező elem, mint kűrben a leszúrt rittberger.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/06 hüvelyk turkálgat, ősz

 

Eská 9/46 – Fiókgombok, reciklálva

Hát kérem, ez mindenekelőtt nem egy végleges bizonyítvány, csak egy ideiglenes lenyomat, de mielőtt esetleg szétdúlom az egészet, hadd mutatom be, bár ez sem igazán friss fejlemény.

Térjünk csak vissza egy kicsit a sarokba állított gardróbszekrény-középhez, oké? Miután ott volt nekem a teljesen csupasz oldala, ami üresen (és meglehetősen romosan) ásítozott, előbb lefestettem, aztán rászögeztem egy szintén lefestett farostlemez-darabot, ami valamilyen csomagolásból származott, és direkt erre a célra méretre fűrészeltem. Aztán előre megfontolt szándékkal felfúrtam rá ezeket, ni.

A poént már lelőttem, hogy ezek itt fiókgombok. És honnan voltak nekem, na honnan? Hát innen:

Mégsem hagyhattam a Haugákat úgy, ahogy azt az Ikeában kitalálták, hová vezetne az. Úgyhogy megspóroltam ezzel egy csomó reciklálható fiókgombot, és most ilyen hasznosításban léteznek nálam azon a szekrényfalon (baloldalon a keretben én vagyok, majdnem huszonkilenc évvel ezelőtt, és éppen nem különösképpen jó állapotban):

A móka kedvéért persze már jól látható, hogy valamikor a blogévek alatt a kelleténél több, túlnyomórészt turkálós bizsunyakláncot gyűjtöttem fel. Nem nagyon férnek már ott drágaszágaim. Ebből vagy szanálás lesz, vagy valami új ötlet…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/27 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, turkálgat

 

Eská 9/33 – A barack asztal

Ismeritek a kék asztalt, ami a vendégszobában volt, ugye?

Nos, miután átfestettem a szobát zöldre, az asztal sem maradhatott kék. Nem mintha a kék meg a zöld kombinációjával bármi bajom lenne, de a Borsópüré és a Neon Libafos mellé valami olyan színű bútor kell, ami nem üti ki egészen az ember szemit, ez pedig tényleg félelmetes volt így együtt.

Így hát, miután végre kész voltak a falak meg a lámpa, nekiláttam. Az asztalt már eleve lomtalanításon szedtem össze tizenöt éve, akkor mázoltam le kékre, és eredetileg is ütött-kopott volt a drágám mindenféle évtizedes sebesülésekkel. Nem is nagyon akartam teljesen tükörsimára csiszolni akkor se, most se, mert hát ennek éppen ez a bája, a kicsit lehordott küllem, de azért egy kis dörzspapírozás ráfért.

Meg egy kis alapozó.

Marha sok alapozó. Plusz még minden rétegnek alaposan meg is kellett száradnia, mielőtt a következőt rákutyulom.

És akkor, amikor végre megszáradt az alapozó, nekiláttam festéket löbbölni.

Eredetileg se akartam további festékeket venni, de mikor bementem maszkolószalagért a Mogorvákhoz, merő kíváncsiságból megnéztem, mennyibe fáj mostanság az Unitop – hát, gyerekek, én itt addig fogom kevergetni a házban lévő készletet, amíg az utolsó körömcseppig el nem fogy. Rohadt infláció.

A kevergetés eredményeként én valamilyen barátságos barackos bézst szerettem volna látni, ehhez dobtam összes a sötétnarancsot a világosszürkével. Húúú. Az első szín, amit sikerült kikevernem, a jóóó vastag olajfestékkel bekent retró konyhaszekrények színe lett. Belezúdítottam egy további adag narancsot, ettől meg olyasféle eredményt kaptam, mint a vakolat olyan hölgyek arcán, akik Vlagyivosztokban strichelnek az utcán. Közben meg jöttek-mentek a napok, és egyre több lett sarokban a dzsuva, mert persze nem csak az asztalt festettem le, naná hogy nem, viszont a többire majd később kerítünk sort, mert ott plusz merényletek is vannak-lesznek.

Na de végül sikerült valahogy kiegyensúlyozni, és megkaptam az én barackos bézsemet. (A jobb oldali csík az.)

Úgyhogy lekentem erre a barackosbézsre az asztallapot és a fiókokat, narancsszínűre a kihúzható kis írólapot,

és a kettő közötti árnyalatra az asztallábakat meg még ezt-azt. Látjátok?

A fiókoknál persze most jött meg annak a böjtje, hogy tizenöt évvel ezelőtt rém lusta voltam, és csak a fogantyús frontot festettem le. Most kellett pótolni az összes civilizálást, és higgyétek el, ráfért vastagon.

Helló, öntapadós tapéta.

Isten bizony nem tudom, érdemes volt-e ennyit strapálnom magam vele, de végre kész van, és most egy kis szerencsével további tizenöt évig nem kell foglalkoznom vele.

Előbb-utóbb a környezete is kész lesz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/07/31 hüvelyk újracucc, eská, nyár, projekt, turkálgat

 

9/293 – Második

A hajam már a robbanáson is túl. Tegnap reggel behívott az egyik diák a terembe, ahol a hallgatók éppen az államvizsga előtt pánikoltak, hogy mondjak nekik valami megnyugtatót. Azt hittem, viccelnek, amíg meg nem láttam őket. Négyen bőgtek egyidejűleg a tizenkettőből, az egyik meg közben éppen csokit tömött a szájába.

Azt, gondolom, mondanom se kell, hogy végül mindenki jó és jeles összeredménnyel távozott. Én viszont, a vicc szerint, ma is odamegyek.

Mára egy, a múlt héten turkált (és szégyenszemre még be sem mutatott) málnaszínű len-keverék ujjatlan ruhával örvendeztetem meg közönségemet, ami röhejesen azonos színű egy négy éve turkált minikardigánnal, hát nyilván azzal veszem fel. A három éve hordatlan cipő viszont tegnap olyan szépen szétmetélte a lábam, öröm volt nézni, úgyhogy ma erre váltottam. Stílszerű lett volna persze a táskámat is lecserélni feketére, de ne vicceljünk, örülök, hogy még élek, és viszonylag kulturáltan bírok festeni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/06/21 hüvelyk nyár, turkálgat

 

9/291 – Talány

Ha már úgyis felébredtem, és itt kuvikolok, akár fel is lőhetem a vasárnapi bejegyzést, lássuk, vannak-e olyan álmatlanok, akik megnézik. Ezúttal amúgy a szokásosnál is talányosabb az e heti galériám, de hát hiába, na, habzsoljuk az életet. (Azért ne tartsátok magatokban a kérdést, ha valamiről tudni akarjátok, “hát ez meg mi”.)

 
 

Szaporulat a kredencben – Piros!

Nyilván nem én lennék én, ha nem mentem volna el turkálni Grazban is, mert aki hülye, az mindenhol az. Na most emelje fel a kezét, aki otthagyta volna a polcon ezeket a drágaszágokat, amikre az a cetli volt ráragasztva, hogyaszongya: “Set: 12 Euro”.

A párnák 40szer 40 centisek, ha a piros dögök méretét próbálnátok belőni. Most viszont helyet kell keresni nekik a szekrényben, höhöhö.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/06/11 hüvelyk ajándék, eská, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben – Cserebere

Ezúttal olyan egyszerű voltam, mint a pof, és olyan cuccokra utaztam, amik pótolhatják mindazt, ami az elmúlt években a nyári készletből kicsinyég elkopott a rotációban.

Például a kombinépántos atléták. A csíkos póló csak ráadás, azokból sosincs elég.

A kedvenc gyűrt fekete vászon, vállpánt nélküli ruhám is megdöglött. Az ilyesmit kicsit nehezebb pótolni, de azért próbálkozni mindig lehet.

Fotózni nyilván nem. Az egy másik történet. Fekete holmit vállfán fotózni, az reménytelen.

Ha már vállpánt nélküli ruhák, tessék még egy. Ezzel csinálnom kell valamit, mert akkora, mint egy ház, keresztben is, hosszában is.

És végül egy hívjuk-alsószoknyának, mert azok is amortizálódnak.

Nem állítanám, hogy izgalmas beszerzés volt, de néha kellenek efféle alapdarabok is.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/05/24 hüvelyk nyár, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a lakásban (meg a szekrényben) – a májusi zsibi

Május harmadik vasárnapja, Antik és Bolha a piacon, hollárihó. Persze lementem.

Persze hoztam is haza egyet-mást. Ezeket itt:

Egy igazán puha, virágos pamutruhát egy újruha-árustól (3990), néhány Nyttja keretet ugyanattól az eladótól, akitől két hónappal ezelőtt is Nyttja kereteket vettem (összesen 1900), de a legnagyobb örömem ebben a pohárban van, ni:

Pontosabban, ezekben a poharakban. Hatan vannak, és féltucatnyian fájtak összesen 3500 forintokba, én meg nagyon örülök nekik.

Hogy is ne örülnék, amikor nekik ilyen kis virágos kedvük van.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/05/15 hüvelyk galéria, nyár, tavasz, turkálgat

 

9/április

Hát én ezt úgy elfelejtettem, mint a csernozjom talaj előfordulási gyakoriságát vagy a tíz élű gráfokat, és nem is hiányolta itt senki, de ha amúgy is fent kukorékolok hajnali háromkor, akár pótolhatom is.

Meglehetősen soványka termés, de mit csináljak, ez már egy ilyen április volt, és valószínűleg a május se lesz jobb, csak többet fogok rohangálni. Cserébe még mindig nincs lehetőségem arra, hogy a fényképezőgépről áttöltsem a képeket a rühes iPadra. Kafa lesz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/05/06 hüvelyk eská, galéria, tavasz, turkálgat

 

9/244 – Hering

A szombati este egyik legviccesebb jelenete az volt, amikor kibontottuk a Laura által hozott szerencsesütiket. Az enyémben például ez volt, ni:

Vagyishogy szerda kivételével ne igyak teát, mert heringgé változom. Nos, lenne annak némi kockázata, mert nálam ugyebár ragadozók laknak, és ők valószínűleg igen érdekesen reagálnának arra, ha ott csapkodom, tátogok és fickándozom a konyhakövön. Mint a süti kibontása után valaki (már nem emlékszem, ki volt az, mind egyszerre beszéltünk) felvetette, milyen szép cím lenne ebből a Blikkben: “Macskái falták fel a heringgé változott szentendrei asszonyt.”

Hááát, ahogy most elnézem a tönkrezsúfolt hetemet, amelyben a mai nap az egyetlen, amikor nem kell éppen mennem valahová egy másik városba vagy országba, plusz még tele a padlás feladattal halomszám (tegnap például csak úgy a fejemre esett egy interjú is, aminek a kérdéseit szerdáig meg kell válaszolnom valamiképpen), nem is tudom, nem fogok-e előre megfontolt szándékkal beteázni. Most például tovatotyogok, hogy lemossam a fejemről a pipirost, kiszabjak kettő ruhát anyámnak, készüljek a holnapi óráimra, megsüssem a kenyeret, amihez tegnap odatettem az öregtésztát, összedobjak a vacsorához egy újabb adag salsát meg guacamolét, és mintegy mellesleg zárótevékenység-terveket nézegessek. Annak is itt a szezonja, úgyhogy ezen a héten háromszor is hatkor indulok dolgozóba.

Kivéve persze, ha mégis megiszom azt a teát. A RK-n nem múlik, hozott Londonból vagy háromfélét is. Lehet, hogy összebeszélt a szerencsesütisekkel?

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/05/02 hüvelyk ajándék, tavasz, turkálgat

 

9/238 – Sziget

Ha volt már ebben az évben brutálisan, értelmetlenül hülye beosztású napom, a mai az. Ötre megyek értekezletre Esztergomba egy olyan témában, amihez nagyrészt semmi közöm, majd a buszmenetrend sajátosságaiból kifolyólag csak a 19:21-es buszra tudok felszállni visszafelé, ami háromnegyed kilencre hoz haza, miután megjárta a Szentendrei szigetet is.

Hát mit ne mondjak.

Cserébe viszont a már napok óta húzódó szekrényrendezés alatt találtam egy ilyen farmerkabátot, ni. Na most ilyesmi nemigen szokott megesni velem, de erre konkrétan nem emlékszem, honnan, mikor, mióta és miért. Egyetlen dologban vagyok biztos: hogy még sose volt rajtam.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/04/26 hüvelyk tavasz, turkálgat

 

9/229 – Marad

Általában húsvétvasárnapra el szokott múlni az a nyomottság, amivel egész nagyhéten küzdeni szoktam, de ezúttal még az se. Csináltam egy csomó fotót a villásreggelinkről meg a temetőről, ahol sétáltunk (a bolhapiac meg a Dumtsa Korzó uncsi volt), de most ezeket se nagyon van kedvem felpakolni.

Na, tudjátok mit, legyen itt mégiscsak valami vidámka, nesztek a mai terített asztal.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/04/17 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, turkálgat

 

Eská 9/18 – Zsebek, megint

Mint tudjuk, én nagyon szeretem a zsebeket, építek is mindenbe, amit varrok, de még abba is megpróbálok, amit amúgy turkáltam, ha ez lehetséges.

Időnként még akkor is megpróbálom, ha amúgy nem lehetséges. Emlékeztek erre?

Igen kellemes laza Monsoon ruha, XL méret (értsd: nagy), kiválóan fogok benne ténferegni majd későtavaszi-koranyári napokon, de persze zsebe nincs, miért is lenne.

Na akkor csináljunk neki.

Első pillantásra teljesen magától értetődőnek tűnik a művelet: kibontjuk az oldalvarrást mindkét oldalon az alkalmatos magasságban és hosszúságban, beleépítünk egy-egy zsebet, csókpuszi.

Hát nem. Ez itt az oldalvarrás a ruha visszájáról:

Az oldalvarrás overlockkal volt eltisztázva, majd mindezek után volt ráapplikálva a ruhára a két fehér hímzett oldalszalagocska, természetesen úgy, hogy az overlock varrás bontásával a szalagok is felfeslettek a nyavalyába.

Azt hiszem, erre az a varróművészeti szakkifejezés, hogy “szopó”. Fél órát csesztem el az életemből azzal, hogy a ruhát mindkét oldalon kibontsam arasznyi hosszúságban. (Ráértem, sajna, a szakdolgozók még mindig tojnak a fejemre, vagy azt se.)

A folytatás már legalább a jól megszokott recept szerint zajlott: a RK egyik kiszuperált pólójából kivágtam négy zseblapot a varrásba illeszthető zseb sablonjával,

aztán uccuneki. Nyilván a szalagocskákat is vissza kellett varrnom a helyükre, de az már nem volt olyan nagy truváj, úgyhogy a végén ott álltam zsebekkel, és én látám, hogy az jó.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/04/13 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben – A nagy tohuvabohu

Tudjátok mit, a legegyszerűbb, ha ezt az egészet törékeny mentális állapotomra fogom, más magyarázat ugyanis nem nagyon akad arra, miért vettem ennyi holmit, és miért éppen ezeket.

Oké, némelyiknél el tudom magyarázni, de eddig épp elég volt azzal tökölnöm, hogy a mai nap fényviszonyaiban kizárólag csak pocsék ruhafotókat sikerül összehoznom. Nesztek monstre galéria, és minden kérdésre szívesen válaszolok, ha valakit valamelyik darab különösképpen érdekel.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/04/09 hüvelyk galéria, turkálgat

 

9/204 – Desszert

Van egy igen találó angol mondás, ami úgy hangzik, hogy “Life’s short, eat dessert first”, ami hozzávetőleg annyit tesz, hogy “Az élet rövid, indíts a desszerttel”. Hát itt éppen ez van máma, merthogy tegnap az óráim után bánatosan bebóklásztam egy turkálóba*, aztán kijöttem ezzel a ruhával ni. Azonmódulag kimostam-megszárítottam, és ma fel is vettem, mert a desszerttel nem várunk, slussz.

A fazonja ugyan erőst olyan, mintha éppen az istállóba tartanék, hogy leszidjam fiaimat, Jeremiah-t és Mordecai-t, amiért hagyták elbogározni a teheneket, pedig még senki sem lőtte ki a prérifarkast, majd visszamenjek a házba vajat köpülni, de ez most nem érdekel, finom vastag viszkózanyaga van, és kis madarak repülnek rajta összevissza.

Ruhát én sose a márkája miatt veszek meg, de ha megveszem, akkor már meg is nézem. Ez itt speciel egy Boden ruha, és ugyanezt a modellt valaki harmincöt fontért próbálta elsózni az eBay-en. (Azt hiszem, nem sikerült neki, de hát ne legyünk telhetetlenek.)

Úgyhogy ha már lúd, legyen döglött, felcipőztem magam az eddig sose hordott óceánkék sivatagi bakanccsal**, és bevetettem a katicákat is, akik már végtelen ideje várták, hogy újra a nyakmba kerüljenek. És most elmegyek macskakajáért.

* “Egy turkáló”, a frászt, a turkáló. A központból a Háda kivételével kidöglött az összes.

** Valamiért az idei évben meglepő gyakorisággal vetik rám magukat kék holmik, én meg nem ugrok félre.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/03/23 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a házban – Egy délelőtt a zsibin

Különleges világalkalom, végre vettem Dógokat a szentendrei zsibin! Eddigelé még sose sikerült ilyesmi, max. rokon kisgyerekeknek hoztunk matchboxokat, de most piszkosul formában voltam, mit ne mondjak. Ennyi mindent sikerült hazahurcolnom, ni.

Csak a szokásos Szaharába homok, tsekélység. Ez vala itt 5500 pénz. Figyelembe véve Szentendrét, igen olcsón megúsztam, és ha hihetek az Etsynek, még annál is inkább, de ne vágjunk a dolgok elébe.

A vicc kedvéért az egész gyűjteményből a baloldali kerek fonott kosár volt a legdrágább beszerzés, ezer pénz, viszont megkaptam melléje ajiba a másik kosárkát is, itt ebben a kuplerájban pedig még sose volt olyan, hogy túl sok kosárka.

Az öt A4-es képhez jó Nyttja keretnek ötszáz volt darabja. Ezeket már végtelensok ideje kivonta forgalomból az Ikea, a Fiskbo van helyettük, ami szinte csak bébipasztellekben meg fehér-feketében férhető hozzá. A Nyttja, mint a mellékelt ábra mutatja, még olyan mámorítóan élénk volt, mint a pávián segge. Ezek itt amúgy már utolsó generációs Nyttják, műanyaglap van bennük üveg helyett, mégpedig sértetlenül. (Azt hiszem, elég sokat elmond rólam, milyen beható ismereteim vannak az ikeás képkeretek evolúciójáról…)

A parafadugós üvegcsék származásukat tekintve dél-afrikaiak (ezt mondja rajtuk a címke), és hárman kerültek ötszázba. Adjatok nekem kicsiny tartályokat, bármennyit, és én megtöltöm őket, de tutira. Ezekbe feltehetőleg gyöngyök kerülnek. Igen, gyöngyöket is tartok a kuplerájomban. Az sem meglepő, hogy nem mutogatom a gyöngy-gyűjteményem, nincsen igazán ember elé való formában. Na de most!

A hímzőfonalakból nálam szintén nincs olyan, hogy túl sok. Pláne hogy itt ez a kedves kis kupac írd és mondd háromszáz pénz volt.

A nagybummot persze a végére tartogatom, a négy sárga tángyérnak ugyanis háromszáz volt darabja. Igaz, könnyen elkerülhették volna a figyelmemet, mert igen koszosak voltak szegénykék,

de én a 11-es főút mellett lakom, úgyhogy minden, amit télire kint hagyok a teraszon, pünkt így néz ki, amíg el nem mosom.

Hát ezeket is elmostam. Jó alaposan.

Awww.

Olyan pofásan néztek ki elmosva, hogy merő kíváncsiságból rákerestem az internetekbe, aki pedig keres, talál is. Tálka ugyan nincs az enyéimhez, de négy darab van belőlük, mind tökéletes állapotban. Azt hiszem, elég annyiban maradnunk, hogy durván áron alul szereztem be őket.

Hát így, kedveszkéim. A végére pedig nesztek egy galéria arról, milyen is az a szentendrei antik vásár és bolhapiac, ami minden hónap harmadik vasárnapján vagyon, és ahol minden kapható számozott Szász Endre nyomattól muzeális Burdákig és Ácévillámdécé lemeztől pacalig.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/03/20 hüvelyk blabla, galéria, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben – Talányok és találatok

Az idei év folyamán eddigelé ezt a meglehetőst sovány eresztést tudtam produkálni (nincs is ebben semmi csoda, nemigen jártam ki, pláne turkálni nem), szóval tessék egy igazi vegyesfelvágott a “nem jellemző, hogy egy ilyet hazahoznék”-tól a “gyere szépen a mamához, valószínűleg nélküle a szemétdombon kötnél ki”-ig. Az egyetlen tuti közülük a kiskabát. Asszem.

Így együtt nézve mindennek olyan kis hóka színe is van, de hát így jártunk, no.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/02/14 hüvelyk turkálgat

 

9/165 – Laza Morál

Ez egy sör neve, de tényleg. Ilyet is vettem a piacon délutánra, amikor majd ellejtek lángossütő csajbuliba. Élni tudni kell, no.

(Azt csak afféle őtözködősbloggeri zárójelben jegyzem meg, hogy mindig viccesnek találtam, mennyire tartja magát a közhitben, hogy a szürke unalmas, miközben olyan cuccok is vannak a világban, mint ez a kiskabát, amit a legutóbbi esztergomi “kirándulásomon” turkáltam.)

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2022/02/12 hüvelyk újracucc, eská, tél, turkálgat

 

9/139 – Tarja

Állítólag ma van az év legrosszabb napja, és én ugyan fenntartásokkal kezelem az efféle sommás megállapításokat, mert túl sok hihető és alátámasztatlan dolgot mesélnek a városi legendák*, viszont összességében ilyen szempontból nincs panaszom a mai napra, szar az éppen eléggé. Egyrészt online vizsgáztatok (oké, ez a diákoknak mégiscsak rosszabb), ezenfelül egy heroikus nekifutamodással végeztem a frissített államvizsga-tételsor-javaslattal, és beleküldtem az éterbe (ez meg a kollégáknak lesz rossz, bár tudomisén). És aztán két online vizsga közt elmentem bótba.

Nem nagyon kedveltem odafelé az életet, mert a szél folyton megpróbált kifújni a 11-es főútra, és különben is, mostanság az első szóbajöhető bót egy kilométerre van gyalogláb, a többi meg még annál is messzebb. No sebaj, kutyagoltam én meg a zenegépecke, és azt nem tudom, ő mire gondolt, de én arra, hogy veszek csirkecici, és megcsinálom pán-délkelet-ázsiai** módon, mert annyi szárított mie-tészta van a házban, mint a fene.

És nem volt csirkemell.

A ragyába már, mondtam, hol van még az árstop, hol van az én csirkecicim, miafenét főzök máma, he? Úgyhogy végül afféle impulzusvásárlás módján vettem tarját, azt is meg tudom csinálni Kicsibehusi módra, mie-tésztával. A szél amúgy, csak hogy emlékeztessen az év-talán-legrosszabb-napjára, majdnem visszafújt a Sparba, és a pofámba vágott egy marék esőcseppet csak a miheztartás végett, de én akkor úgyse tudtam éppen ilyesmikre koncentrálni, ugyanis röhögnöm kellett, nagyon. Még mindig ott morfondíroztam az impulzusvásárolt tarján, és akkor a fülemben is megszólalt Tarja, ezúttal a Turunen, és arról énekelt, hogy ez nem a Paradicsom, de mi úgyse ismerünk ennél jobbat, és még harcoltunk is érte, baszki.

Hát jó.

Ez itt nem egy impulzusvásárlás, hanem egy előre megfontolt merénylet. Igen, vettem magamnak ajándékba egy újabb lila cipőt. És nem tartozom senkinek magyarázattal, sálálá.

* Csak hogy tudjátok, az eszkimóknak sincs harminchét szava a hóra.

** Ez errefelé annyit tesz, hogy lesz benne szójaszósz, halszósz, lime, gyömbér, fokhagyma meg mogyorószósz. Meg esetleg még más izék a polcról.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2022/01/17 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tél, turkálgat