RSS

turkálgat kategória bejegyzései

Himmihummi 3. – Nyakbavaló

Van nekem nyakba fityegtethető láncom-gyöngyöm-lógattyúm-nyakékem annyi, mint égen a csillag. Nédda egy része (nem mind, naná hogy nem).

Igen, ezek ott laknak a vécé és a fürdő ajtaja közti polc oldalán, a macskaalmos zsák, a polc mögé dugott festékvédő karton meg a csavarhúzószett meghitt társaságában. A csavarhúzók alatti kék izét is nyáron festettem le, de még nem került végleges helyre, a falon meg a képet úgyszintén én mázgáltam anno ajándékba a Repülő Kutatónak. Az üres macskaalmos zsákra nincs mentségem, az csak a házat elöntő dzsuva része.

Visszatérve a nyakbavalókhoz, az itt látható készlet kábé nyolcvan százaléka a) turkálóból van, b) azóta került beszerzésre, hogy ezt a blogot elkezdtem. Az pedig, aminek kapcsán ma írom ezt a bejegyzést, egyrészt azért számít, mert ezt speciel Sátoraljaújhelyen sikerült beszereznem, mikor a Bor, mámor, Bényéről odakiránduztunk; másrészt pedig azért, mert ezzel tulajdonképpen a kamaszkoromhoz nyúltam vissza, amikor éppen ilyen festett kerámiagyöngyökre fájt a fogam, amilyenek ezen vannak, de csak a “Fondul plastic” névre hallgató művészellátóban lehetett kapni ilyenekből fűzött akármit, és sose volt hozzá elég zsebpénzem, hogy megvegyem.

Egy turkálóból őtözködős bloggernél olvastam valamikor, hogy a dolgok, amikre vágyakozunk, előbb-utóbb elő fognak kerülni egy turkálóban, csak legyen türelmünk kivárni. Hát én erre speciel huszonöt évig vártam, és mire előkerült, már nyilván nem vágytam rá annyira, mint akkoriban (őszintén, amíg ez felém nem integetett a sattarattai turkálóállványról, el is feledkeztem erről), de tartoztam a tizenhat éves kori magamnak azzal, hogy megvegyem.

Ha jól emlékszem, háromszáz forint volt. Esetleg négy.

*

Mostantól újítunk az eljáráson, a következő himmihummi-poszt friss jelöltjeit itt mutatom be. (Az előzőből a kendő három alkalommal sem érdekelte a közönséget, a sárkit meg önhatalmúlag vettem ki, mert… mert. Olyan szép kékek ezek itt együtt, nem?)

Na hát akkor,

U. i. Ezúttal, mivel elcsúsztam egy nappal (szombatról vasárnapra), kedd helyett szerdán mesélek majd a nyertesről. Na vajon melyik lesz az…

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/14 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, himmihummi, turkálgat

 

Himmihummi 3. – Upsziii

Lemaradtam erről, mint a borravaló, rohadt szopornyica meg agysorvasztó tancsitancsi, bocs. Hát most a kép olyan lesz, amilyen.

Ha a sárki nyer, lecserélem a két további cuccot, mert minden holmi három esélyt kap, aztán elvonul.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/03/12 hüvelyk ajándék, himmihummi, turkálgat

 

Himmihummi 2. – Kék hasítottbőr kiskabát

(Kép a mai bejegyzésben. Sejtettem, hogy a kabát fog nyerni.)

Ha volt valaha olyan ruhamárka, amit igazán komáltam, az a Promod volt. Oké, helyesbítek, a kicsi hideg lelkemben foglalt helye van a Marks & Spencer Per Una vonalának (a ruhatáramban dettó), a Jackpot & Cottonfieldből a Jackpotnak, és már néhány éve kitartóan csorgatom a nyálam a Gudrun Sjödén holmikra. Ezek közül persze a Gudrun Sjödén meg se jelent Magyarországon, a M&S és a J&C pedig már évek óta bezárt. A Marks & Spencer bezárása, bevallom, nem érintett meg különösképpen, mivel én a M&S holmijaimat szigorúan és kizárólag turkálókból szerzem be, ott van belőlük bőséggel, a Jackpot pedig még azelőtt lelépett, hogy úgy éreztem volna, na akkor én most végre meg tudom engedni magamnak, hogy bemenjek, és vegyek valamit tőlük. Ennek következményeként tele vagyok Marks & Spencer cuccokkal, két igen kedvelt márkám viszont erősen alulreprezentált a ruhatáramban: van egy Jackpot pólóm meg egy Gudrun Sjödén pólóm, mindkettő párszáz forintkába fájt a kilós turkálóban, meg van a nyálcsorgatás, amikor megnézem a Gudrun Sjödén honlapot. (Mázlista vagyok, az idei tavaszi kollekció, legalábbis eddig, nem hozta ki belőlem, hogy nekemmm! nekemmm! Nagy megkönnyebbülés, komolyan. Tavaly ősszel egy királyi váltságdíjra való összeget el tudtam volna tapsolni náluk, ha nem ülök a kezemre.)

Amennyiben eddig nem lett volna világos, én a rengeteg holmim meg az esetenként nemolcsó cipőim ellenére egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy bemenjek egy ruhaboltba, és elverjek egy csomó pénzt valami rongyra, horribile dictu még csak nem is leárazás idején. Egyetlen kivétel volt: a Promod. Oké, oda is inkább leárazás idején jártam, de azért mégiscsak jelentőségteljes dolog volt ez az én praxisomban.

Voltak persze olyan cuccok is, amiket képtelen voltam megvenni náluk, bármennyire fájt rájuk a fogam. Például ez a kabát. 2002-t vagy 2003-at írtunk, én meg főiskolai tanársegéd voltam, ami kábé azt jelentette, hogy annyit kerestem, mint a portás, de nekem órákat is kellett tartanom, míg ő csak kiadta a kulcsokat, és felhomályosította a diákokat arról, hogy melyik teremben lesz az “EU és a szubszidiaritás” szeminárium. Summa summárum, nem csak sóher voltam, de templomegér is, a Promod meg kihozta valamék (2002-es? 2003-as?) tavaszi kollekciójában ezt a kabátot, én meg egy hónapon át heti kétszer bementem felpróbálni, rút szibarita váz, aki vagyok. Aztán, mivel realista vagyok és nem merek nagyokat álmodni, abbahagytam.

Na akkor jött anyósom, hogy mit kívánok névnapomra. egészen nagy dolog is lehet, hajrá. Én vettem egy mély lélegzetet, és bemondtam a kabátot, mire anyósom aszonta, semmi probléma. Igen ám, de addigra eltelt egy egész hónap, ami a fast fashion boltokban annyit tesz, mint a mesebeli esztendő, úgyhogy az égegyadta világon sehol nem volt már 42-es méretben ez a kabát, csak 34-es meg 36-os darabok árválkodtak a boltokban. Anyósom ismételten aszonta, semmi probléma, és egy héttel később átnyújtotta nekem a kabátot, 42-es méretben. Bécsből.

Ezek után persze kérdezhetnétek azt is, miért van, hogy amióta ezt a blogot vezetem, összesen tán kétszer volt rajtam, legalábbis ezeket találtam csak meg az archívumban: 2014 márciusában meg 2015 októberében. Nos, én ezt a drága, áhított kabátot még a kétezres évek végére tragikusan kihíztam csöcsben – asszem, úgy 2008 óta nem tudom begombolni derékon felül, mostanra pedig már tényleg látványosan kinőttkének látszik rajtam.

Semmi probléma, mint anyósom mondta volt. Még vagy két év, és átnyújtom Filomélának. Tulajdonképpen már jó ideje ezért tartogatom.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2021/03/09 hüvelyk ajándék, himmihummi, otthoncsücsü, turkálgat

 

Intermezzó – La vie en rose

Most, hogy már majdnem vége a januárnak, megint ideje összeszedegetni magam a padlóról. A január normális körülmények között is maga a nihil, hát még most. (2020-ról ne is beszéljünk – bár egyszer muszáj lesz -, és nekem a 2021 is gyanús.) Mindenesetre kezd kialakulni-forma egy minta, hogy miket gyűjtök magam köré az optimizmus érdekében, és engem is meglep, de leginkább rózsaszíneket.

Van, ami egyszerűen csak megtörténik, mint egy naplemente,

van, amit a RK-tól kapok ajándékba,

meg olyan is van, amivel csak meglepem magam-magam.

A naplemente tényleg csak úgy van magától, azon nincs sok mesélnivaló, de a többi tagadhatatlanul szándékos, a parfümöt például direkt én kértem karácsonyra. Stirlitz akkor persze még nem sejtette, hogy ez lesz talán az egyetlen olyan parfümje, ami számára, hogyan is fogalmazzunk, egy olfaktoriális vakfolt vagy minekhíjuk. Ezt a parfümöt én ugyanis csak akkor érzem, amikor felfújom magamra. Mihelyt már nincs a levegőben, nem tudom kiszűrni. A RK érzi, a macskák érzik, másvalakivel nemigen találkozom, de valószínűleg más is érzi. Én nem. Minő szimbóleikum, hah. Na sebaj, az online oktatáshoz Teamsre ez is jó lesz. (Igen, tanítás előtt parfümözni szoktam. Igen, akkor is, ha csak a gép előtt ülök.)

A rúzs talán még inkább szimbóleikus, haha. Miután a múltkor érzelmesen felidéztem a Részeges Pifke esetét, realizáltam, hogy egy éve vettem utoljára új rúzst, és minden nőnek kijár legalább évente egy új rúzs. Ezt a szabályt ugyan most alkottam, de nekem tetszik. Ennélfogva a csütörtöki csámborgás alatt beszabadultam egy drogériába is, és ezúttal is sikerült beleválasztanom a tutiba, a termékcsalád neve ugyanis Féministe, a rúzsé pedig speciel Simone, és elég nagy összegbe mernék fogadni, hogy ha feminista és Simone, akkor valószínűleg de Beauvoir. A röhej ezúttal abban áll, hogy míg a Részeges Pifke tényleg igazi felnőttpiros, a feminizmus nagyasszonya olyan fhansziásan és berúgottan rózsaszín, hogy majdnem tangóharmonikázik bele. (Végül is nem olyan meglepő, Simone de Beauvoir valójában egy igen formátumos, ámde mégiscsak Részeges Pifke volt. Az Egy jóházból való úrilány lapjain például kendőzetlen őszinteséggel leírja, egyetemista korában volt az úgy is, hogy nem vett meg egy filozófia-könyvet, mert hat koktél árába került volna.)

Na hát így állnak itt a dolgok, és én ugyan némi aggodalommal várom, milyen új rózsaszín szarokat rántok még magamra, de ha ez kell ahhoz, hogy ne golyózzak be, jöhet bármi.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/30 hüvelyk ajándék, blabla, tél, turkálgat

 

Szaporulat a… hát, végül is, szekrényben

Épp csak nem a ruhásszekrényben.

Igen, én voltam ma az a nő, aki végigrohant fél Újlipócián, aztán a Lehel téri metrómegállóban szortírozta két szatyorban a kincsecskéit, ide a mirin, ide a doenjang, ide meg a bugyiszínű Puli fonal.

A rúzsról majd külön is fogok beszélni, khm.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/28 hüvelyk ajándék, tél, turkálgat

 

8/december

Huh, na, ezt majdnem elfelejtettem. Galéria!

 
 

Szaporulat a szekrényben 8/5 – Árukapcsolás

Hétfőn elmentem cérnáért, hazajöttem egy táskával,

kedden meg lézerpointerért, és hazajöttem egy kabáttal.

Ma, szentül ígérem, nem megyek semmiért sehová.

U.i.: A kabátot valószínűleg ki fogom rittyenteni valami más színű hímzéssel, rátéttel vagy miatökkel. Még nem látom magam előtt pontosan, mi fog történni vele és hogyan. Tessék tanácslani nekem, milyen színnel csináljam? (Amióta ez az új wp-felület van, sehol nem találom a szavazást, úgyhogy azt nem tudom megcsinálni, szóval tessék idedúdolni a fülembe, hogy szürke vagy fekete vagy kék vagy piros vagy narancs vagy papagájtarka.)

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/30 hüvelyk tél, turkálgat

 

Adventi dekkolás 11. – Szaharába homokot

A mai expedícióm alatt bementem a HÉVnél a turkálóba, és kijöttem mindenféle lakástextilekkel, amikre olyan nagy szükségem volt, mint a Szaharának homokra. Ilyenkor amúgy szinte minden turkálós lakástextil tele van karácsonyi gyertyákkal meg mikulásokkal meg effélékkel, de hát engem nem olyan fából faragtak, hogy az ilyen egyszerű megoldásokat válasszam, hehe.

Nyilván ebből kerülni fog a karácsonyi asztalra is, hajaj. De előbb elmennek szépen mosóba.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/11 hüvelyk advent, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben (is) 8/4 – Túlélőcsomag vajmi

Tegnap bent voltam influenzaoltásért a székesfőfaluban*, és mivel utoljára valamikor nyáron voltam odabent (nem vicc), összekötöttem a kellemetlent a haszontalannal, vagyis beiktattam néhány beszerzést. Mikor itthon kipakoltam új szerzeményeimet, rövid, de heves röhögőgörcsöt kaptam, mert csak akkor sikerült realizálnom, hogy afféle “túlélőcsomag karanténidőkre” gyűjteménnyel tértem haza. Marha vicces. (Nem, nem az.)

Voálá, itt az összes holmi, amit széles hátamon hazacűgöltem tegnap.

A horgolófonalak, tekintetes bíróság, muszájosak voltak. Talán emlékeztek még rá (egy frászt emlékeztek), hogy tavasszal-nyáron milyen pusztítást végeztem a készletben. Azt azóta sem sikerült pótolni, de most egy kicsikét igen, hála néked, Euroshop.

Vettem ollót meg horgolótüveket is, mert ki tudja, mikor támolygok ismét arrafelé, és ezek, ha nem is számítanak teljességgel fogyóeszköznek, hajlamosak eltűnni a Bűnök Barlangja tájain, ne tudjátok meg, mekkora kupleráj van most ott éppen. Ezenfelül, mivel már vagy két éve nem történt efféle, vettem egy Burdát, mert már azt se tudom, milyenek ezek. Hááát, a régiek jobbak voltak. (A ’97-’05 közötti időszakra gondolok.)

Ezenfelül, úgy fest, tanultam az olaszoktól, akik a második hullám hisztijében a megszokott liszt-olaj-pasta-budipapír beszerzéseken felül hajfestéket is vettek quantum satis. Hajrá, pipiros.

Korpuszom további restaurálására vettem sampont, meg becsámpáztam az Yves Rocher-ba is, akik töretlen derűvel küldik nekem a havi ajánlatos képeslapjaikat.

Gondoltam, kihasználom az akciókat, a testápoló (ezúttal a tél meg a nyuginyugi mián/érdekében egy levendulás-szedrest vettem) meg a hidratáló arcmaszk siralmasan fogyóban volt. Szokás szerint persze nem csak kedvezményeket vágtak hozzám, hanem kis ajándékcsomagot is. Remek.

Ez már egy ideje tervben volt, és valószínűleg igencsak hasznos beszerzés lesz: egy fotóállvány.

Kicsi, viszonylag olcsó, nem is túl erős vagy ügyes, de az én szuperkompakt gépeimhez pont jó lesz, és nekem Terveim vannak.

Mivel úgyse mocorgok sokat odakint, vettem egy bentimocorgós tornacipőt, mert ilyen színben még nem volt. Ha megérjük, jövőre majd odakint mocorgok benne. Addig is, nédda, milyen szépen harmonizál a sárga nyafogóruhámmal.

Na és persze az évszak nyomorúságait kivédendő kellett valami, ami fényes meg illatos, úgyhogy gyerünk, fényfüzér meg illatgyertya. Ez utóbbi ahogyan a lengyelek elképzelik a skandináv karácsonyt, tavaly már vettem ilyet, és szerintem elég jó elképzelés.

Hát ezt sikerült “sopiznom” tegnap, és mindent összevéve úgy fest a kupac, mint amikor az ember rákészül arra, hogy az orrát is alig dugja majd ki a házból. Talán mert tényleg.

* A munkahelyem organyizálta meg nekünk, és akkora tömegek jelentkeztek rá, hogy ábécésorrendben lettünk beosztva. Jelentem, ez volt életem legelső influenzaoltása, mert eddig mindig úgy voltam vele, hogy bahh, ha bekapom, hát bekapom, szelaví. Idén nyilván az ezzel kapcsolatos hozzáállásom is árnyalódott kicsinyt, ezúttal azt gondoltam, hogy “épp elég baj a szopornyica, még egy influenzát is benyalni, hogy aztán ott keceteljek, éppen mitől vagyok felfordulva, még csak az hiányzik”.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/11/13 hüvelyk ajándék, eská, tél, turkálgat, ősz

 

8/69 – Max

Tegnap más bokros teendőink miatt (mindjárt megtudjátok) nem mentünk el a szokásos heti bevásárlásunkra, csak ma reggel. Két szupermarketbe is, persze, az egyik helyen egyféle izék, a másik helyen másféle izék voltak a listánkon.

Mivel én a pakolászással voltam elfoglalva (sokkal jobban be tudom tetriszelni a bevásárlókocsit, mint bé férjem), nem vettem észre, de a Repülő Kutató igen, hogy az egyik helyen a sorban előttünk álló decens nagymamakinézetű hölgy két üveg viszkit és öt üveg vodkát rakott fel a futószalagra. Nehéz ebből másféle következtetést levonni, mint hogy egyesek már a bezárkózás idejére készülnek, ugye.

Bevallom, mi is ilyen “egyesek” vagyunk: viszkit-vodkát ugyan nem vettünk (nem akarjátok tudni, mondom, nem akarjátok tudni, mennyi van már most is a lakásban), de a beszerzés, na az megvolt.

Ez itt ugyanis, izé, nem Poci.

Istenbizony nem Poci, na.

Ő itt, kéremszépen, Max. Nyilván Maci lesz belőle, hivatalos néven meg tudomisén, Maximilianus Augustinus Minidix vagy bármi más, amit éppen kitalálunk.

Igen, szereztünk egy újabb macskát.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/11/08 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, turkálgat, ősz

 

Eská 8/3 – Ujjból zseb és más történetek

A legutóbbi turkálás során szereztem egy igen aranyos mintájú kisvirágos ruhát, amit csak vállfán mutattam meg nektek. Talán nem véletlenül, hm.

Nyilván csinálnom kellett vele valamit. Zsebeket akartam bele, kevésbé fojtós nyakkivágást neki, meg az ujja is – de hát látjátok.

Először is levágtam a túl hosszú ujjakból egy-egy arasznyit,

lenyírtam a levágott részről a gumizást meg az oldalvarrást,

majd a jól bevált bevarrt zseb szabásmintámat használva kivágtam négy zseblapot.

A ruha oldalán kibontottam fércbontóval a varrást, beillesztettem a zseblapokat, aztán belevarrtam.

(Úgy szoktam csinálni, hogy bevarrom a zseblapokat külön-külön, aztán utána összevarrom és elszegem a zseb belsejét. Gyorsabb így.)

Az ujjakat kétszer visszahajtottam, elszegtem,

aztán lenyírtam a nyakkivágásról a szegőpántot, és a ruha nyakát is elszegtem dupla visszahajtással.

Összesen ennyi hulladék maradt, ni:

Nekem meg lett egy új ruhám. Naaaagy zsebekkel.

Most már csak az időjárásnak kéne a kezemre játszania, hogy fel is vehessem anélkül, hogy lefagyjon a seggem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/14 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 8/3 – Vegyesfelvágott

A múltkori, igen céltudatos turkálásomhoz képest ezúttal csak sodródtam az árral, olyan is lett az eredménye. Vettem például egy kellemesen semmilyen puha türkizzöld pulcsit,

egy hasonlóképpen semmilyen puha, csíkos tunikát,

na meg egy bokafarmert, amiben szintén nincs semmi spéci, leszámítva irgalmatlankék színét.

Azt hiszem, ez a ruha sem egészen úgy fest, mint amiket én általában leakasztok, az ujja is túl hosszú, és annak is jobban örülnék, ha volna zsebe (ez utóbbi ügyében valószínűleg intézkedni fogok),

de hát ilyen cuki mintája van meg gyűrhetetlen anyaga, hát megreszkíroztam.

Talán az egyetlen darab, amire azt mondanám, na ez az!, a következő volt:

és ugyan nagyobb a kelleténél, de engem az ilyesmi sose szokott zavarni, ha valaminek ilyen a színe:

Most viszont kissé ráülök majd a kezemre, már most is több holmim van, mint amennyi még egészséges, plusz még egy csomó átalakítandóm és varrnivalóm is, úgyhogy, ha csak nem történik valami váratlan, addig turkáló felé sem megyek, amíg fel nem vettem mindent a mostani meg a múltkori zsákmányból. Uff.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/10 hüvelyk ajándék, turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 8/2 – Ha egy üzlet beindul…

Nna, akkor most gyerünk, monstre turkálóposzt.

Az itt megjelenő holmik, be kell vallanom, igen kevés kivétellel a “jobb híján” meg a “hol volt nekem az eszem” kategóriába tartoznak, de a múltkor az is elhangzott, hogy a “mentsünk turkálós holmikat yol” típusú bejegyzésekre is van érdeklődés, itt meg lesz mentenivaló bőven, hajaj.

Mindenekelőtt felsőket próbáltam venni, mert abból alig hoztam magammal. Ez a denevérujjú szürke izé most átmenetileg jó lesz,

később meg kezdek vele valamit, már azt is sejtem, mit.

Roppantul kedvelem a tunikákat, igen kevéssé a garbónyakat.

Az a garbónyak valószínűleg kegyetlenül le lesz majd operálva, mondok.

A gyűrt plüssbársony micsodák iránti vonzalmammal sosem tudtam mit kezdeni, most se.

Vettem egy igen finom puha piros pulcsit is, aminek az elején viszont ménkű ronda foltok vannak – fotón nem látszanak, életben viszont igencsak, de már van rá ötletem.

A pólóhiányos állapotra való válaszul két pólót is beújítottam,

amelyből a csíkos, nini…

Imádom a Gudrun Sjödén cuccokat, csak túl sóher vagyok hozzájuk.

A következő három darabot leginkább azért szereztem be, mert ihletem támadt ahhoz, hogy csináljak belőlük valamit. A két galléros póló férfiholmi, a szoknya 34-es, én meg bátor vagyok, mint egy vaddisznó.

Táskából annyi van nekem otthon, mint a fene, de most csak a nagy dög sárgát hoztam magammal, márpedig kellett egy kisebb méretű, de jól pakolható példány. Úgyhogy kiszúrtam magamnak ezt,

megnézegettem jobbról-balról, belülről,

hátulról,

aztán a sok zsebtől, rekesztől, pánttól és miegymástól elbűvölten megpróbáltam utána nyomozni, mert gyanús volt nekem, hogy ezt valaki tényleg megtervezte.

Eltaláltam.

Mekkora mázli, hogy a turkálókban nem ilyen kíváncsiak az árucímkézők, mint én, mert akkor nem dobták volna utánam egy ezresért…

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/09/27 hüvelyk turkálgat, ősz

 

7/330 – A leányzó fekvése

Nyafogok én itt nektek a lustaságomról orrba-szájba, de azért a tegnapi napot az alábbi képről a baloldaliakkal* kezdtem és a jobboldaliakkal fejeztem be,

közben pedig megjártam a piacot, átrendeztem egy polcrendszert, kiszelektáltam fél köbméter himmihummit, és helyrepakoltam háromszáz könyvet, szóval azért mégiscsak más kicsit a leányzó fekvése, mint ahogyan itt előadtam.

A leányzó fekvése ma is igen érdekes lesz, és itt most nem erre gondolok,

hanem hogy milyen merényleteket fogok foganatosítani a hálószobában, ha családtagjaim reggelre kelvén elhagyják ezt a roppant műgonddal kiturkált és összeállított tarka virágos mezőt.

Attól tartok, továbbra is jó lesz, ha mindenki fedezékbe vonul.

* Kukoricás muffin friss fejtett kukoricával, fele jalapenós, fele meg nem. Valamit nekem is ennem kell.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/26 hüvelyk eská, macs, nyár, turkálgat

 

Eská 7/33 – Komód, felújítva

Az emeleti folyosón jelenleg iszonyú káosz uralkodik (aki nem dolgozik, nem koszol, nemdebár), de már van egy elem, amit meg tudok mutatni, hogyan is kenek én le mindent, ami muszáj (meg persze azt is,. ami nem muszáj).

Kezdjük ezzel itt, ni:

Mint mondani szoktam, a lakás bútorzata hetven százalékban Ikea, harmincban meg uraságoktól levetett holmi, ez utóbbi viszont egyaránt tartalmaz régiségbolti kincseket meg lomtalanításból összeguberált himmihummit, valamint a kettő között bármit, amitől a családtagjaink meg akarnak szabadulni, mert nekik van már jobb.

Nos, ez a komód a “nekünk már nem kell, vigyétek”  kategóriába tartozik, desőt mi már a harmadik tulaj vagyunk az utcában lakó rokonságból. Ránézvést úgy ’99-ben vehette meg az eredeti tulajdonosa, az ezredforduló cukrászdáinak színvilágát felidéző türkizes ménta szín és a hülye kis szárnyas fogantyúk legalábbis erre utalnak. A komódot vándorlásai alatt kellő alapossággal megrágta az idő vasfoga: már a fenti képen is látható a tetején nekünk jobbra két kerek folt (talán égés, talán valami más merénylet), de a bal oldalán is volt neki némi szépséghibája, ni:

Ezeknek a szépséghibáknak mindegyike annyira csak a felszínt érinti, hogy még sérülésnek is alig mondható. Rondának ronda ugyan, de az emeleti folyosó eleve egy raktár (ezt próbálom mostanság orvosolni), másrészt meg a komód maga továbbra is kiváló állapotú, funkcionális dromedár darab. Ágyneműket tartok benne, és nekünk aztán van ágyneműnk quantum satis. (Az elvárható összetételben, csak ezúttal fordítva: harminc százalék ikeás, a többi turkálós. Asszem lassan már tíz éve lesz, hogy nem vettem igazi üzletben ágyneműt.)

Mindenesetre a komód újabb lehetőség volt arra, hogy bevessem a szivacshengerkét meg a 1050 B40G-t. Gondos portalanítás után lekentem a tetejét, aztán leszereltem a fogantyúkat, és kicsavaroztam az egyik fiókot is.

Ez, mint sejthető, a “kuss, én így szállok le a bicikliről” direktíva része – sem a fióknak, sem a fogantyúknak nem volt szüksége mázolásra, de én szerettem volna összhangba hozni a kékeket, hogy szándékosnak látsszék a kenegetés. “Látványelem ez, kéremszépen, nem kényszerűség!”

Úgyhogy a lecsavarozott-kicsavarozott izéket leszállítottam a teraszra, aztán uccuneki.

(A kartonlap, amin melózom, még mindig a Jyskből jött a komódcsomagolással, akárcsak a kis derékszögű izékék is, amikre a megszokott ragacsos micsodácskával ragasztottam rá festéshez a fogantyúkat.)

Két réteg, száradás, visszacsavarozás. Voálá.

Természetesen folytköv.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/27 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz, turkálgat

 

7/262 – Betacid

Tegnapi tervem nemdebár az vala, hogy a nagy és hirtelen ránk szakadó szabaccságot negligálva a teraszon fogok ereszdelahajamatot játszani egy kübli festékkel, nem pedig kurjongatva vonulni végig a nagyvilágon. A sors és apósom viszont közbeszólt. (Valami vagy valaki mindig közbeszól. Ez az életem mottója is lehetne, és azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel a mottóval.)

A fentiek miatt az első szabad utam, melyet a nagyvilágba tettem kifelé, nem valamely kávézó teraszára vagy más mókás helyre vezetett, hanem a gyógyszertárba Betacid nevű savcsinálóért, mert apósom lekéste a nyugdíjas sávot, és ő nem hisz olyan dolgokban, mint például egy pohár citromos víz. Betacid természetesen nem volt, úgyhogy ehelyett kiváltottam az egyik gyógyszerét a harmincháromból, melyeket napi rendszerességgel fogyaszt (nyilván kiderült, hogy ha már menni kell fölös hülyeségért, van a bevásárló listán szükséges hülyeség is), majd hirtelen fordulattal betértem a gyógyszertárral szembe a kínai bótba. És vettem cipőt, mert fölös hülyeséget venni kell, ajándék, mellyel meglepem param-param. Szeptemberben ugyan azt mondtam, hogy nem veszek ebben az évben semmit, de istenbizony ebben a pillanatban olyan távolinak látszik az a szeptember, mintha egy másik életben maradt volna. Talán mert tényleg.

Ezek után úgy jöttem haza az új cipőimmel, hogy a Freedom című George Michael-dalocskát dünnyögtem az arcbugyim alatt, és közben időnként felvihogtam. Micsoda egy röhejes, nevetséges, ágrólszakadt világ ez, bakker. A dolog amúgy persze érthető, egy tornacipő maga a szabadság (bár engem munkába menet is látni effélében – ah, azok az idők, amikor a munkába menet nem csak úgy festett, hogy megnyitom a Neptun Meet Streetet), maga a nyár meg fesztiválok meg az összes többi izé. Hát én ezt a nyarat valószínűleg a teraszon fogom tölteni, és csendesen bálozok ülve. A frissen festett széken, például. (Amúgy, ha nem jöttetek volna rá, ez az 1050 B40G.)

Aztán lőn este,

meg lőn reggel (Bercivel tetézve)

és a kettő között sikerült lőni egy képet arról, ami mondhatni az életem kvintesszenciája:

ádáz területfoglaló harcok a futonon Pocival meg egy újabb horgolás, ahajt középen balfelül meg egy kis 1050 B40G, mert azt mégse lehet, hogy csak a fürdőszobafestő gatyámat mázoljam össze, hová vezetne ez, Mrs. Lipton.

Mindent összevéve, olyan intellektuális vagyok mostanság, hogy a fal adja a másikat. Valami valahol belül továbbra is sűrűsödik és készülődik, épp csak nem képes kijönni, de sehogyse. Ha esetleg nem vettétek volna észre, több mint egy hónapja még egy megaszondom-bejegyzést se bírtam kiszorítani magamból, pedig jár a fejemben számtalan szebbnél szebb gondolat, azt elhihetitek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/19 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, tavasz, turkálgat

 

Eská 7/31 – Fiókgombok

Még áprilisban volt, hogy a Repülő Kutatót elszalajtottam a Jyskbe felnőttlegóért, egy komód nekem, egy komód neki, erisszük. Az enyém fehér laminált lapokból állt, az övé tölgyutánzatból, majd megmutatom őket természetes lakóhelyükön is “ilyen volt – ilyen lett” képeken, de egyelőre még csak folyamatban van a hálószoba áthuzigálása, és messze a vége.

Addig is, komód. Nem nagyon lehetett válogatni a modellek között, mert a helyre, ahová szántam, egy nyolcvan centi széles már nem fért volna be, hát ennél kötöttem ki, ni.

Komód KABDRUP 5 fiókos széles fehér

Őtet úgy hívják, hogy Kabdrup, és az már első terveimben benne volt, hogy nem fogom én felszerelni azokat a fogantyúkat, amiket az én komódommal adtak, mert azok nekem nem tetszenek, slussz. Miután jól megnéztem őket, ez nem változott mikulányit se.

Egyébként sem vagyok oda a vasakért, pláne ha valójában műanyagból vannak fröccsöntve. A bezártság persze nem könnyítette meg a dolgomat, mert nem lehetett eldenszelni az Ikeába olyan fogantyúkért, amik nekem tetszenek, így hát kénytelen voltam bevonulni a szerszámoskamrába, ahol minden, de minden van.

Fiókgombok is.

 

Ha jól tippelek, ezek még valamikor Miskolcon voltak anyósomék házában az előszobaszekrényeken, ne kérdezzetek rá, hogy miként kerültek ide. Nem én vagyok az egyetlen hörcsögöcske a környéken.

Mindenesetre azzal csak újabb pofont adtam volna a kakának, ha ezeket ebben a formában szerelem fel a fehér laminált komódra, úgyhogy uccuneki, festés. A fiókgombok aljára rányomtam egy kis darabka ragacsot, amivel stabilan rá tudom rögzíteni egy kartonlapra őket, hogy kevésbé maszatolós legyen majd a buli,

aztán nekiláttam átkenni őket fehérre selyemfényű Trilak zománcfestékkel.

Két réteg kellett hozzá, hogy elviselhetően befedje, a kettő között egy-egy nap száradási idővel. Nem hozzám hasonlatosan türelmetlen embereknek való ez, no.

Nem is lettek olyan szépek, mint szerettem volna, de két nap után már csak felcsavargattam őket a helyükre.

Most pedig van nekem egy ilyen komódom, ni.

Ha megunom, még bármikor átmázolhatom, neszpá.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/16 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben – Terven és magamon kívül

A jelen blogévre azt fogadám meg (megint), hogy nem veszek magamnak cipőt, ruhát, anyagot, semmit, egyáltalán nem. Ez ment is fél évig rendesen, leszámítva egy vis maior esetet, amikor ott találtam magam Pécsett egyetlen pár cipőben lesántulva, és muszáj volt tennem valamit, hogy egyáltalán hazajuthassak. A héten viszont lelki és testi nyavalyáim  következményeképpen lábbal tapodtam az oly szép fogadalmat, és vettem mindenfélét. Egy kis szerencsével további fél évig ismét rendes kislány néni leszek, de addig is hadd mutatom be, milyen erányokba züllöttem el hirtelen.

Item, vettem anyagot. Ilyet.

Három méter hetven centi pólóanyag egy körúti megbolondulós anyagboltból. Olyan passzentos dolognak tűnt, heh. Nyilván majd nyári ruha lesz belőle, valószínűleg több darab is.

A megbolondulós anyagbolttól nem messze lakik a körúton egy Cream outlet, ahol a másutt el nem kelt cuccaik szoktak kikötni, aztán napról napra olcsóbbak lesznek, végül pedig valószínűleg ledarálják őket, vagy valami még ennél is rémesebb módon kerülnek egy fast fashion ruhák temetőjébe a harmadik világban. Mikor nekem sikerült becsámpáznom oda szerdán, épp ott tartottak, hogy a földszinten 200 HUF egy darab, az emeleten meg 100, innen már a temetőbe visz az út.

Vagy haza hozzám. A túlméretezett, paradicsomszínű high-low pulcsit már láttátok rajtam csütörtökön, de vettem egy irgalmatlanul pink, jóformán hordatlannak tűnő zseníliapulcsit is. Finom, puha, meleg, öregeknek ez való.

Ezt a balti-zöld bársonykabátkát sem hagyhattam ott, mert nem.

Nehéz fotózni a természetes színét, de valami ilyesmi:

Ezek a gyűrt taft szoknyák már a kétezertízes évek elején kimentek divatból nagy sajnálatomra, és egyre kevesebb akad belőlük turkálóban is, de most találtam egyet, hurrá.

A dereka kicsit elfeslett, de tíz percet kellett belefektetnem tűvel-cérnával a kezemben, és most már teljesen oké.

Ezt itt sose vitte volna haza senki, és valószínűleg én is kapok a fejemre azoktól az olvasóktól, akik szeretik a csinos testhezálló holmikat, de hát mit tehetnék, én a bumfordi kötényruhák szerelmese vagyok, úgyhogy hazajött velem. És zsebe is van!

Miután belekeseredtem a kerettantervekbe, cipőket is vettem magamnak. Pirosból sosincs elég,

ez a Clarks meg nem is cipő, hanem lábra való kesztyű.

Attól még persze az első hordáskor valószínűleg feltöri a lábam, hogy aztán a későbbiekben soha többé ne tegye, már van némi tapasztalatom a Clarks cipőkkel.

Ja, és ezt nem én vettem magamnak, hanem a Repülő Kutatótól kaptam ajándékba. Ez is egy kesztyű. Bokszkesztyű. Nyamnyam.

Hát így léptem én a züllés útjára, és nem is apróztam el ezt az útralépést, de ha minden jól megy, szeptemberig nincs több ilyen ereszdelahajamat.

Ha minden jól megy, ofkorsz. Másként viszont…

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/29 hüvelyk ajándék, tavasz, tél, turkálgat

 

7/179 – Beszámíthatatlan

Hát kérem, én ma azért nem írtam eddig, mert reggel be kellett pendliznem a nagy székesfőfaluba, hétfőn ugyanis nagy plénum előtt kerekasztalbeszélgetek, és ahhoz kellett egy előzetes kerekasztalbeszélgetés, hogy tudjuk, miről, hogyan, merre, meg a többi izé.

Most már ugyan pizsiben (plusz nyafogóruhában) vagyok, itthon, előttem egy kanna tea, és nemsokára elhelyezkedem stabil oldalfekvésben a futonomon, de reggel még ilyen tiptop voltam, hejj.

Amúgy ez az a cipő, ami akkor kedden volt rajtam, amikor végigfutottam Esztergomot, és azóta fáj a talpam. Nos, a mai nap után egyre erősebb bennem a gyanú, hogy a cipő a hibás, mivelhogy ma meg Budapeftet futottam végig, és most kicsike csillagokat látok, valamint igencsak szégyellem magam. Merthogy, izé, voltam kozmetikumboltban. Meg, khm, anyagboltban. Meg (ezt már be se nagyon merem vallani) turkálóban is.

Fogjuk a fejemet eltömítő takonyra és az ebből származó beszámíthatatlanul kiszámíthatatlan állapotra, az elég jó védekezés. Vagy legalábbis remélem, hogy az.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/26 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 9. – LTF

Mámegin cipőket vettem magamnak jutiba, és mivel végre leadtam a lényegében-tézisfüzetet, amiért megjutalmaztam magam, akár meg is nézhettem ezeket a cipőket, azkik persze jóval hamarabb megjöttek, mint hogy én befejeztem és elküldtem volna a leadandót, amit hívjunk ezentúl LTF-nek, úgy is mint LényegébenTézisFüzet. (Vagy, figyelembe véve mindazt a káromkodást, nyivákolást, picsogást és átkozódást, amit megírás közben levágtam, akár úgy is mint Lovak Túrós F… f… fuszeklije. Na.)

Igen, jól értettétek: mivel direkt a leadásért vettem magamnak jutiba cipőket, addig nem nézhettem meg azokat, amíg nem adtam le a fuszeklit. És mivel a LTF felőrölte az időm és energiám minden apró morzsáját, arra sem nagyon volt lehetőség, hogy megbizonyosodjak arról, tényleg ki kell-e hajintanom azokat a cipőket, azkik helyett bejönnek a juticipők. A kihajítandó cipők ugyanis ahhoz nem állnak elég jól, hogy átpasszoljam őket valaki másnak, de nem biztos, hogy eléggé rosszul állnak ahhoz, hogy egyből kidobjam őket. Magyarán, ezekre még vár egy alapos mosás és azutáni helyzetfelmérés, szóval még az sem biztos, hogy ki lesznek dobva. (Nem, nem állítanám, hogy túl egyszerűen szoktam megoldani a dolgokat.)

Mindenesetre itt vannak teljes koszos és lehordott feketeségükben, voálá.

A juticipők viszont frisszek és capkodószak, mint fickándozós aranyhalak.

Itt ebben a vircsaftban már volt minden, de aranycipő még nem. Na most már az is van, és csak a nyár hiányzik hozzá, hogy felvehessem.

Gondolom, előbb-utóbb az is lesz. Majd. Valamikor. És egy kis szerencsével meg is érem, bár ebben most nem vagyok hundertprocent biztos.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/05/31 hüvelyk ajándék, nyár, tavasz, turkálgat