Gondolkodom azon, bevezetem új szokásba, hogy vasárnapi bejegyzésként egy galériát kaptok, afféle kiske válogatást az elmúlt hét nyers képeiből, amiket Fapipával lőttem, semmi szerkesztés, csak beleapacekba.
Lássuk, mit szóltok hozzá.
tavasz kategória bejegyzései
9/262 – Helykereső
Jelszavaink valának: “Ha szombat, akkor piac!”, a meteorológusok meg azt mondták erre, “Höhö, fogd meg a söröm”. Olyan szépen esik az eső, mint a mesékben, úgyhogy ilyenkor történik a Nagy Összeszámlálás, mit akartam hozni a piacról, és tényleg nélkülözhetetlen szükségem volt-e rá.
Nos, kibírjuk. Megyek, odadobok egy öregtésztát, és megetetem a kovászt, mert elsősorban kenyérért mentem volna. Sebaj, ma piszkosul ráérek, úgysem terveztem osztálykirándulást.
A mellékelt ábra igen szépen mutatja, hogy
a) elvittem a fejem fodrászhoz, és most a hajam a helyét keresi ebben a tér-idő kontinuumban, kábé a második mosásra meg is fogja találni,
b) amikor azt mondtam, hogy Szaharába homokot hoztam a turkálóból, a harmadik sárga kardigánra és az n+1edik átkötős kardigánra gondoltam. Nem baj, mosogatni, kenyeret sütni és tanításhoz egyaránt elégedett vagyok ezzel az áutfittel.
Tanításhoz, jaja. A Giro d’Italia útzárjai miatt elmaradt utolsó levelezős órám 12:30-tól kezdődik a Teamsen. Tegyétek meg tétjeiteket, hányan fognak megjelenni a hat hallgatóból, és hány perc után döglik be a Teams a hardveresen erős táblácskán az ipadok és fapadok családjából.
Őtet egyébként elneveztem Fapipának, és ha marhára nem tudok mit kezdeni magammal, arról is mesélek majd, miért, de most egy balraáttal el, vár a mosatlan.
9/261 -XXII
Jól nézzétek meg ezt a fejet, mert tizenegyre fodrászhoz viszem. Átkozottul ráfér.
Ma van a huszonkettedik házassági évfordulónk. Én ezt mosással, takarítással, jegyek beírásával, könyvtárba és fodrászhoz menetellel, tananyagok neptunyba feltöltésével meg a csirizként rám ragadó macskák putyukálásával töltöm. A RK nem tudom, mivel, gondolom inni fog a szénbányász haverjaival meg Professor Krtekkel. Regensburgban.
Tegnap az óráim után tartottam egy félévzáró turkáló-látogatást, úgyhogy megint hoztam több puttony homokot a Szaharába. Ma ezeket mosom meg szárítom, aztán majd nyilván be is mutatom, ha megérjük.
9/260 – Enerzsia
Ez itten az én kávészünetem.
Ha végetér, van még kétszer negyvenöt percem, aztán ezzel bérekesztettem a nappalis órákat erre a félévre. (A levelezősökből van még egy felvonás szombaton, és hétfőn is bekódocok még egy zárótevékenységre, de ennyi.) Az viszont, ahogyan idáig eljutottam, nem volt egészen akadálymentes.
Reggel/hajnalban (ízlés szerint választandó) a szokásos eljárás szerint ficeregni kezdtek a cicumicuk, holakaja, úgyhogy megnéztem a telefonom, huszonhat, remek, Till még csak tizenkilenc perc múlva kezd dalolni. Lekúsztam, macskapapi, kávécigi, és hopp, máris negyvenkilenc volt. De várjunk csak, hoppá. Öt negyvenkilenc.
Hát én kéremszépen nagyúri bambaságomban egy órával későbbre tettem be az ébresztőt, mint kellett volna. Amennyiben pedig hat óra hétkor nem lépek ki az ajtón, lekésem a buszt, a következő meg csak egy óra múlva indul.
A következő tizenöt percet inkább ne képzeljétek el. Azalatt én lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, sminkeltem (plusz parfüm!), odaadtam a macskáknak a száraz kaját, bepakoltam a táskámat, és még egy fotót is lőttem magamról a jól megszokott Aspelund szekrény előtt. Feltölteni és szerkeszteni persze nem volt idő, de ha végre hazaérek a mai ingyombingyom után, még akár az is sorra kerülhet.
A buszt természetesen elértem. Fan még bennem enerzsia, hej. Csak tudnám, honnan rántom elő ilyenkor, mert amúgy ténylegtényleg iszonyatosan félév vége van.
Du. És még csak nem is úgy néztem ki reggel, mint aki tizenöt perc alatt jutott el pizsitől világgámenő állapotig. Világ csudája.
9/259 – Mindeményedelem
Ma elvileg otthon ülhetnék, az entrópiával küzdve – mint a mellékelt ábra mutatja, a macskák négy manccsal táplálják aztatat -,
de persze elvállaltam egy előadást a gyakorlóiskolában, mert eszemsemmi, és a félév vége felé vánszorogva épp arra van szükségem, hogy ppt-ket gyártsak a nyelvújítás szóalkotási módszereiről, majd elrobogjak velük Esztergomba, hogy izélné hegyesre a mindeményedelem. (Igen, az pont azt jelenti, hogy univerzum.)
Mindeközben pedig a Repülő Kutató lelépett Regensburgba, és istenbizony úgy irigylem ezért, de úgy, hogy arra nincs kifejezés. Szombaton visszajön, de akkor is, na.
Bolond tanárnő a “jobbhíján”-ok mindeményedelmében. Vajmi.
9/258 – Passzent
Újabb viszonylag korai nap a körbecsukóban.
Már megint olyan elmosódott-forma vagyok, ezzel a képszerkesztővel még mindig nem sikerült eltalálnom a megfelelő élességet. Azt viszint remélhetőleg észreveszitek és értékelitek így is, milyen szépen passzol egymáshoz a két hónapja turkált szoknyám a hat éve turkált blúzommal.
9/258 – Gut
Ma indul a szorgalmi időszak utolsó hete, úgymint a Káosz, Zűrzavar és Apokalipszis Végső Vágtatása, ennélfogva tegnap kissé aggódva lapoztam át dugig tömött előjegyzési naptáramat, vajon mit tartogat mára a sors, reggel háromnegyed ötkor kezdi-e énekelni Till Lindemann, hogy “Du riechst so gut” vagy sem. Képzelhetitek meglepetésemet, mikor kiderült, hogy nem, ma nincs a munkázó helyemen vagy annak környékén semmi feladat, itthoni ppt-matatnivalóim és effélék vannak programon, úgyhogy jut idő némi magánjellegű tetyekvetyekre is. Gut.
Pont annyi idősnek érzem magam, amennyinek látszom – nyaktól felfelé hatvanöt, attól lefelé tizenkettő (bár a modern kor ifjú hölgyei minden bizonnyal orrukat fintorgatnák az áutfitemre). Amikor múltkorában kiturkáltam ezt a ruhát, egészen pontosan tudtam, mekkora lesz (mint egy ház – 22-es méretű a drága), de amíg itt fintergek benne tetyekvetyek programjaimon, talán azt is kitalálom, mit csináljak vele.
Fel kéne hívnom a fodrászom, mert a helyzet mostanára totál tarthatatlan lett, de a telefon még mindig az én kriptonitom. Na, uccuneki.
Szaporulat a lakásban (meg a szekrényben) – a májusi zsibi
Május harmadik vasárnapja, Antik és Bolha a piacon, hollárihó. Persze lementem.
Persze hoztam is haza egyet-mást. Ezeket itt:
Egy igazán puha, virágos pamutruhát egy újruha-árustól (3990), néhány Nyttja keretet ugyanattól az eladótól, akitől két hónappal ezelőtt is Nyttja kereteket vettem (összesen 1900), de a legnagyobb örömem ebben a pohárban van, ni:
Pontosabban, ezekben a poharakban. Hatan vannak, és féltucatnyian fájtak összesen 3500 forintokba, én meg nagyon örülök nekik.
Hogy is ne örülnék, amikor nekik ilyen kis virágos kedvük van.
9/257 – Szekrény
Ez itt az én “máma csakazértis vasárnap lesz, az kurvaélet” fejem,
plusz hozzá az “ideje előszedegetni a nyári slafrokokat” öltözékem.
Jajdenagyon át kéne már kotorni nyárba azt a szekrényt. (Nem, még mindig nem jutottam sokra.)
9/256 – Verkli
Édesjóistenem, mennyi marhaságot álmodtam össze az éjjel. Bulit akartam tartani, és a lakásunk egy panelház tetején volt, panorámás kilátás meg minden, úgyhogy nekiláttam a szervezésnek, azonban valamiképpen egy másik panelház tetején kötöttünk ki, ahol csak hőség volt és tűző nap, valamiért meg rengeteg sár, a lakás pedig egy érintőleges ismerősömé (egy, a valóságban nem létező ismerősömé, csak a móka kedvéért), aki két totyogós kisgyerekkel küzdött azon, hogy túljusson a napjukon. Pakoltam kétségbeesetten, mint Bogdán az üres boltban, miközben érkeztek a vendégek (ezúttal valódi ismerőseim), de mindegyik csalódott volt, hol a kaja, miért itt vagyunk, mi történik, és én leültettem őket a csupa káosz konyhában egy-egy sörrel, aztán nekigyürkőztem, hogy valami rendet teremtsek. És ekkor megérkeztek a diákjaim, akiket erre az időpontra hívtam bepótolni egy elmaradt órát, ott tolongtak kezükben füzetekkel (ezt nem szokták), és én peripatetikus oktatást tartottam nekik a sárban tapicskálva, amíg nem éreztem a lábszáramon valami furát. Amikor lenéztem, az egyik nadrágszáramba akadva ott volt egy szög, a másik lábamra pedig a tapicskálás során ujjnyi hosszú, mély sebeket vágott. Nem vérzett meg nem fájt semmi, de úgy néztem ki, mint a horrorfilmekben a borotvával összemetélt áldozat. Megmutattam a diákoknak a lábam, ők egyöntetűleg azt mondták, fujj, én meg úgy éreztem, végre megvan az ürügy arra, hogy abbahagyjam az órát, elnézést, ezzel csinálnom kell valamit, köszönöm a részvételt. Ők mogorván összepakoltak és elmentek, távozás közben azon lamentálva, hogy ezért ugyan kár volt idejönni, szólhattam volna előre is, hogy ez lesz. (Honnan a nyimnyámból tudhattam volna, legalább ezt a részét, na honnan.) Visszatotyogtam hát bibis lábammal a konyhába, ahonnan azóta elszivárogtak a vendégeim, mert ez itt uncsi, meg egyáltalán. Befásliztam a lábam, és próbáltam legalább segíteni a csajnak a két gyerekkel, aki egy gázrezsón próbált főzögetni, de a gázrezsóval valami zűr volt, nem akart kialudni a lángja, hiába zártuk el, és egyre melegebb lett a palackja, úgyhogy végül kidobtuk a teraszra, a detonáció meg szétvitte a kerti bútorokat. Én erre sem ébredtem fel, jelzem. A csaj azt mondta, eh, nem nagy ügy, a roncsokat seperjük be a sarokba, az égésfoltra meg dobjunk rá egy szőnyeget, de ne azt! az a falra jár! Na ekkor ébredtem fel.
Én ebből már nem akarok semmit kihámozni, de tényleg nem. Maximum annyit, hogy átkozottul pihenésre van szükségem, de ma is szociális kötelezettségeim vannak emberek társaságában, holnap is, és május végéig állandóan pörög a ringlispíl.
Viszont a RK volt reggel a piacon, amíg én rémálmodtam, és hozott nekem ilyet.
Mondanám, hogy ezt most mind meg is eszem reggelire, de húsz dekánál többet nem szabad, azon túl ugyanis kiütéseim lesznek, és még hónapokig vakarózhatom.
9/255 – Szépbeszéd
Már megint a helyesen olvasós izén vagyok, aka Kazinczy verseny.
Igen, megint én vagyok a lapocskákkal futkosó néni. Ennek tiszteletére belőttem a forgalomba legújabb kínaibótos táskácskámat, mert egy fia zseb sincs rajtam, ami skandalum.
9/254 – Is-is
Hurrá, itt az idő, amikor el kell dönteni, reggel fagy meg vagy délben fő meg az ember, esetleg is-is.
Intermezzó – Egy szabad nap
Mielőtt irigyelni kezdtek, jelzem, hogy holnap is háromnegyed ötkor kelek, akár jólesik, akár nem.
9/253 – Egzekjutiv
A tegnap után (nemakarokbeszélniróla) azon egzekjutiv döntésre jutottam, hogy ma példát veszek erről a két mákvirágról,
és kizárólag kellemes dolgokkal fogok foglalkozni.
9/252 – Jég
Még mindig küzdök a géppel, mint malac a jégen. Ez különösen kafa egy olyan napon, amikor amúgy ötkor keltem, hogy hatkor kilebbenhessek az ajtón.
9/251 – Indulás előtt
Várom, hogy beüssön az Ibubeta, mert továbbra is akkor szép az élet, ha zajlik.
9/250 – Tájkép csata után
Egyszer majd be fogok számolni erről a mai napról, de most annyival is elégedett vagyok, hogy perpill idáig eljutottunk.
9/249 – Troubleshooting
A mai nap a hülyeségek igen szép tárházát fogja tartalmazni, már a reggel azzal kezdődött, hogy “jól van, cicukáim, ha már felvertetek fél hatkor, kaptok papit, csak előbb anyu főzzön magának egy káááávééét”.
A következő pillanatban természetesen kiderült, hogy höhöhö, nem műkszik a kávéfőző. A problémára csak két és fél órával később érkezett megoldás, mikor a Repülő Kutató is megérkezett begyógyult szemekkel, és velem ellentétben nem csak azt a végét nézte meg a kávéfőző kábelének, ami bemegy a falba, hanem azt is, ami a gépbe megy bele. Én addigra már túl voltam két instant gezemicén (hívjuk jobb híján kávénak, de hát asse az vót) meg egy csomó olyan keresésen, hogyaszongya “TCHIBO ESPERTE PRO TROUBLESHOOTING”, de mindegyik tipp adottnak vette, hogy a gépet be lehet kapcsolni, csak azután jönnek a gikszerek.
Szóval mindezek után végre ittam egy igazi kávét, és lementünk a piacra.
A piac legalább teljesen normális piac volt, és én ennek nagyon örültem, mert a nap további része majd távozások és érkezések zűrzavarába fog torkollni.
Holnap lesz Tosca elsőáldozása az ennek megfelelő méretű felhajtással. Már Filoméláé sem volt semmi, azóta pedig tovább vadultak a dolgok, a jelen ifjú hölgy például már frizurát is csináltat magának fodrásszal. Ehhez anyám Grazból hozott magával ötven darab hajtűt, mert… mert… mert meg vagyunk húzatva mindannyian, nem vitás, hajtűt például garantáltan hetedhét országon túlról hozunk-viszünk.
Némiképp félek attól, amit a nap folytatása tartalmaz majd, mert másfél órán belül felkerekedünk, és elutazunk a Nagy Lapos Mezővárosba, ott pedig mindig kicsit olyan, mintha a Káosz Birodalmában lenne az ember, én meg öreg vagyok, és szeretem a kiszámíthatóságot. Most például sokkal szívesebben hevernék be itt a két cucu közé, mint hogy világgá menjek. Awww.
Majd a folytatásról természetesen híven beszámolok, mert az én életem kívülről továbbra is viccesebb, mint belülről. Hát nem?
9/248 – Kísérlet
Ez itt egy kísérlet. A kép az utolsó napon esett, amikor még megpróbáltam fotózni magam, az vala szerda. A szerkesztés meg ma reggel, amikor kiderült, hogy a kis rohadéknak van beépített képszerkesztője.
Remélem, úgy fog majd kinézni, amint általában szokott. Jobb opciónk ugyanis, milyen meglepő, nincs.
9/április
Hát én ezt úgy elfelejtettem, mint a csernozjom talaj előfordulási gyakoriságát vagy a tíz élű gráfokat, és nem is hiányolta itt senki, de ha amúgy is fent kukorékolok hajnali háromkor, akár pótolhatom is.
Meglehetősen soványka termés, de mit csináljak, ez már egy ilyen április volt, és valószínűleg a május se lesz jobb, csak többet fogok rohangálni. Cserébe még mindig nincs lehetőségem arra, hogy a fényképezőgépről áttöltsem a képeket a rühes iPadra. Kafa lesz.
Minden nap más - mindennap más 