RSS

augusztus 2019 havi bejegyzések

Évzáró – A hatodik

31 aug

Szép-csúf-zűrös év volt ez, kedveszkéim. Kicsit vénebbek lettünk, némiképp nyűgösebbek is, voltak jó és rossz perceink-óráink-napjaink. Elvesztettük Celofánt, megkaptuk állandó kosztosnak a harmadszomszéd Bercijét. Tanítottam orrvérzésig, és annyi szakdolgozóm volt, mint égen a csillag. Elkezdtem horgolni, aztán nem tudtam abbahagyni, még egy hőmérséklet takaróba is belefogtam. Döngettem tovább a doktorit, voltak konferenciák meg beadni való borzasztóságok, aztán végül ott volt a komplex vizsga, ami megette a júniusomat. És utána, amikor végre szabad voltam, mint az egeknek madarai, meglepetésszerűen elfogott a szövegundor. Nem lehet csak a beadandókra meg a rém sok szakdolgozatra meg a komplex vizsga kötelező olvasmányainak tömegére fogni, de azért minden bizonnyal ezeknek is köze volt ahhoz, hogy, bármennyire szerettem volna, egész nyáron képtelen voltam bármiféle szöveget kézbe venni. Akár az enyém lett volna az, akár másé, akár csak a saját kedvemre írok-olvasok, akár a disszertációmhoz – egyszerűen nem ment. Ilyenre talán sose volt eddig precedens, legfeljebb csak az egyetem első és másodéve közötti vakációban, mindenféle lelki viharok meg szakítások között történt olyan, hogy ne írással-olvasással töltsem a nyaram túlnyomó részét. Úgyhogy jobb híján megvettem Bélát, a tűzőgépet, aztán ennek örömére áthúztam a lakásban mindent, ami csak kézügybe esett.

Valójában, ha visszagondolok, nem nyáron kezdődött mindez: egész évben, mikor valami kreatív dologba kezdtem, az sose szavakban öltött formát, hanem mindig valami olyasmiben, ami megfogható és kézbevehető. Kár. Hiányoznak azok a szavak, a nyavalyába is. A fikció mákonya (kábítószer az, nem egyéb, higgyetek nekem tapasztalt embernek, aki már majdnem negyven éve él szövegek között), a lelkes nyári hajnalok a teraszon, amikor az ember csak ír, mint a bolond, és mindezt tulajdonképpen csupán az írás öröméért csinálja. Hát ez kimaradt idén mindenestül. Mindent összevéve csak és kizárólag ez a blog volt az, amit nem muszájból írtam, és ha ez nem lett volna, akkor tényleg nem lett volna semmi.

Igen, tényleg szép-csúf-zűrös év volt ez. Végül egy egészen icipicit talán bölcsebbek lettünk tőle, bár erre azért nem vennék mérget. De amíg van humorérzéksz meg színes ficnik meg puha macskák, és amíg van esély arra, hogy visszatalálok a szavakhoz, addig talán-talán elleszünk.

Úgyhogy zárásul nesztek egy marha nagy galéria. Köszi, hogy meghallgattatok.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/31 hüvelyk blabla, eská, galéria, macs, nyár, tavasz, tél, ősz

 

6/augusztus

31 aug

Újabb hónap, újabb galéria. Kicsit szűköskébb a szokásosnál (takonykór, majd borfesztivál), de azért itt van.

   

Na de holnaptól új év jön meg új csodaságok. Úgyhogy ennek szellemében most beleszólhattok a jövőbe.

 

Ami a 3. válaszlehetőséget illeti, azt is meglátjátok nemsokára, hogyan fest, de igazán bátrak és vakmerőek akár látatlanban is bevállalhatják. 😉

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/31 hüvelyk blabla, galéria, nyár

 

6/365 – Cukkini

31 aug

Az év utolsó napját hajnali négykor történő felkukurikúval, Poci és Berci* táplálásával, valamint hajmosással kezdtem. Ez utóbbi már nem volt tovább halogatható, tényleg nem. Az eredmény persze így is egy felrobbant, torzonborz kazal lett, de annyi baj legyen. Hétfőn végre fodrászhoz megyek vágatni és pipirost frissíttetni, úgyhogy meg fogom kérni Líviát, nyesse meg pogányul a fejemen a ciherest. A jövő évre úgyis igencsak alapos hajmerényleteket tervezek, hadd szokjuk.

Ami a merényleteket illeti, ez az alábbi nem lesz túl gusztusos történet, de valószínűleg eléggé szórakoztató lesz, márpedig ezért élek én, hogy szórakoztathassam a népeket, szolgálatotokra. Tegnap dél körül, amikor a kenyérkelesztő szakajtót** vettem elő a kamrából, megcsapta az orrom valami infernálisan bides odőr, amiről rögtön tudtam, hogy itt rohad valami, feltehetőleg zöldség, és nem is aprózza el. Nos, miután kipakoltam a kamra padlójáról az összes ott parkoltatott himmihummit, meg is találtam a bűz forrását. Mint azt (alig-alig fenyegető hangnemben) közöltem a Repülő Kutatóval, miközben a kamrából kirakodott péktucat üveg kézműves sört, a kókuszolajas bödönt, a lencsekonzervet és a szarvasgombás balzsamecetet meg még kismillió más aprószart törölgettem, “itt most nem az a feladat, hogy a felelőst keressük, hanem a rend helyreállítása”, úgyhogy fedje a feledés kegyes homálya, vajon melyikünk felejtette a nádvessző kosár alján azt a cukkinit, ami, de tényleg, átfolyt a lyukakon, és nem maradt utána más, csak egy lelappadt, lufiszerű cukkinibőr. Blöe. Utoljára talán A családom és egyéb állatfajtákban olvastam ilyet, de ott valami ragadozó vízibigyó csinált ilyet egy nemragadozó vízibigyóval, és nem a kamra padlójára csorgatta belőle a cuccost, hanem a saját emésztőszerveibe. Blöe.

Summa summárum, a cukkinimizéria eredményeként a kamra padlója talán még sose volt ilyen alapossággal lefertőtlenítve, valószínűleg domestosmérgezést kapna, aki megnyalja. Hálistennek annál mindenkinek több esze van a házban, mint hogy a padlót nyalogassa, és remélhetőleg ahhoz is növesztünk elegendő eszet előbb vagy utóbb, hogy ne hagyjunk cukkiniket folyókázni csak úgy a vakvilágba bele (mondta alig-alig fenyegető hangnemben).

Most viszont, mivel szombat van, és nem tapodhatjuk lábbal a tradíciókat, piac. (Igen, cukkinit is fogunk venni. Nem, nem felejtjük a kosárban. Mondom, nem felejtjük benne!) Utána pedig, mivel más tradíciókat sem lehet lábtörlőnek használni, hónapzárás meg évzárás várható. Sőt, még az is lehet, hogy este lecsámpázunk a központig, mert Bürgüncfalva éppen háromnapos nyárvégi partit tart magának. Ihihihi, ohohó.

* Berci, a harmadszomszéd macskája, aki kezdetben azért nézett be néha a teraszra, mert ezen az udvaron nincsenek sem üvöltő kertvárosi kutyák, sem pedig üvöltő kertvárosi gyerekek, az elmúlt néhány hónapban a macskafélékre jellemző határozottsággal bejelentette, hogy “ezentúl itt eszem, és ti simogatni is fogtok”. Hát jó. Kik vagyunk mink, hogy egy macskával szembeszálljunk. Poci persze úgy gondolja, hogy mindannyian gaz árulók vagyunk, akiknek szíjat kéne hasítani a hátából. Nézzétek csak azt a szemrehányó tekintetet.

** Szakajtó egy frászt, ajándékkosár volt valamikor, onnan recikláltam kenyérkelesztéshez. Pünkt akkora, amekkorában megkelhet egy vekni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

Eská 6/52 – Mikrokozmosz

30 aug

Hurrá, megint van kovászom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/30 hüvelyk eská, nyár

 

6/364 – Rekkenet

30 aug

Az évzáró pöszmögés töretlen lendülettel folytatódik, ami annyit tesz, hogy Cataflammal telítve vonszolom magam körbekörbe, és ezalatt valamiképpen mégiscsak sikerül nem teljesen haszontalanul töltenem az időmet. Tegnap a terveknek megfelelően csúcsra járattam a mosógépet, lévén hogy ezt az időjárást nem nagyon lehet másra használni, mint ágynemű szárítására, össze is raktam a teraszon egy majdnem komplett szivárványt belőlük.

Szeretném megjegyezni, hogy amit itt a képen láttok, a legtúlsó rúdon ücsörgő ikeás ágytakaró kivételével mind egy szálig turkálós darab. Azt hiszem, amióta megvan ez a blog, még nem fordult elő olyan, hogy igazi boltban vegyek magunknak ágyneműt. A mosóprogramot ma a plédekkel folytatom, aztán ha holnap is ugyanez a rekkenet várható, jöhetnek a paplanok, hurrá.

Én ma sem megyek élményszámba,

ezért kaptok egy olyan kép-szendvicset, amiben felül az ágyneműk, alul Poci, középen én.

Valójában azt szerettem volna bemutatni, hogy tegnap a terveknek megfelelően a Bűnök Barlangját is sikerült gatyába rázni (azok a nyavalyás, morzsálódós bútorszövetek!), de nyilván ez a tisztaságkedvelő mucipók rögtön be is hevert a közepébe. (Azzal a virágos anyaggal, ami ahajt baloldalt alul látható, amúgy további terveim vannak, tessék várni türelemmel.)

Mindent összevéve elketyegtetem itt ezt az életnek nevezett akármit, még ha éppen a fülemen is jön ki a Cataflam. Igaz, ma reggel majdnem elsírtam magam, amikor három(!) szakdolgozó levele fogadott a postaládámban, és az agyam se működik igazán jól, két tejesdobozt is sikerült kinyitnom egymás után, de azért majd csak visszarázódom a normalitásba.

Vagy legalábbis abba, amit jobb híján normalitásnak hívunk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

6/363 – Pöszmög

29 aug

A mai nap, úgy fest, leginkább az “asszony tervez, anyatermészet végez” szállóigével lesz leírható. (Azt mondjátok, nincs ilyen szállóige? Hiba. Kénéne lennie neki.) Ennélfogva nem várható itt nagyjából semmi némi pöszmögésen és vánszorgáson kívül: kipucolom egy kicsit a Bűnök Barlangját meg a konyhát, kimosok egy-két gépnyi holmit, és tovább etetgetem a kovászt. Remélem, ezúttal nem döglik rám.

A kalandokat már úgyis letudtam zöld hajnalban, amikor éppen a medencémet próbálta leszerelni valaki (nyilván maga a nagy anyatermészet), és mielőtt beütött volna a fájdalomcsillapító, azon vettem észre magam, hogy vásároltam a Vaterán egy parókát.

Oké, erre a parókára most néhányan valószínűleg felkapjátok a fejetek, de csak azt tudom mondani, hogy nyuginyuginyugi. Majd úgyis megtudjátok, milyen merényletekhez kell nekem, és valóban merényletekhez kell, nem egyéb miatt, úgyhogy tényleg nyuginyuginyugi.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/29 hüvelyk nyár

 

Eská 6/50-51 – Díszpárna-huzat egyszerűen, majd bonyolultan

28 aug

Hencser megvan, oké. Már csak párna kell rá, mégpedig olyan, ami a Repülő Kutató és a macska közös dúlását kibírja. Mivel én egy csipkeszerűen cizellált hölgy vagyok, aki semmiképpen nem gyalázná a családtagjait, csak annyit jegyeznék meg finoman, hogy itt ebben a háztartásban egyesek, akik nem én vagyok, arra használják a díványpárnákat, hogy rájuk tehénkedjenek, opcionálisan össze is szőrözzék, ámde kötelezően laposra nyomkodják azokat mázsás seggükkel. Utána mindenki csak feláll a szétnyomkodott és összegyűrt párnákról, majd táncos léptekkel tovasétál két vagy négy lábon, és hátra sem néz. Nna. A hencserre éppen ezért strapabíró párnák kellenek – kívül is, belül is.

A “belül” ebben az esetben azt jelenti, hogy vagy jó ducira tömött tollpárnákat alkalmazok én itt, vagy magamra vessek, hogy mit művel el velük Rontó Pál és Paula. Szerencsére kábé hétszáz évvel ezelőtt Tomelillával négy duci nagy tollpárnát is adtak, amik ugyan sose laktak Tomelillán, de azért egész rendesen rotációban vannak a lakásban hol fent, hol lent, hol középen, ilyen-olyan huzatokban. Ezekből szabadítottam most fel kettőt a hencserre. (A másik kettőre is ideje lenne új huzatot varrni, de azt majd valamikor később.)

A Tomelilla párnái 55×55 centisek, a hencser behúzásához használt anyagból pedig megmaradt egy 56×125 centis darab, remek. Ideális esetben az 57 széles lett volna a legjobb, de ennyit még kibír egy tollpárna. Az anyagot 56×113 centisre nyírtam, elszegtem, aztán előkészítettem a lehulló darabkákból kivágott csíkocskákat (mindjárt érthető lesz) meg a cipzárt is.

Egy olyan világban, ahol én nem falun vagyok eltemetve, nyilván egy szép 45 centis bordó cipzár lenne itt a képen, nem egy 40 centis drapp, de falun vagyok eltemetve, és azzal főzök meg varrok, amim van. No de legalább jobban látni fogjátok, miket csináltam. Elmondani úgyis jóval nehezebb, mint megmutatni.

Mindenekelőtt, színt színre fordítva, rávarrtam a csíkocskákat a cipzár két végére,

majd kihajtottam a csíkot, és a hajtástól fél centire levarrtam.

Utána, továbbra is színt színre fordítva, ráhelyeztem a cipzárt az 56 centis anyagszélre, és egyenes öltéssel felvarrtam rá.

Ezek után a másik anyagszélre is.

Tulajdonképpen egy nagy csövet csináltam a szövetből. A színére fordítva levarrtam a cipzár mellett a ráhajtást,

aztán kinyitottam a cipzárt (ez fontos!), és visszafordítottam a csövet a visszájára.

Elegyengettem az anyagot úgy, hogy a cipzár kábé öt centire legyen a párna reménybeli szélétől, aztán levarrtam a cső még nyitva maradt két végét, és kifordítottam a kész párnát (na ehhez kell kinyitni a cipzárt, mert másként hogy a fenébe fordítsa ki a párnát az ember?).

Belepofoztam a párnát a huzatba, éééés kész.

Ennél egyszerűbben párnahuzatot varrni szerintem nem lehet. (Oké, lehet, de abban az esetben nincs benne cipzár. Ezúttal, figyelembe véve a strapát, aminek ki lesz téve ez a nyomorult, nem volt kérdéses, hogy muszáj bele egy cipzár.)

Úgyhogy, miután megvarrtam a lehető legegyszerűbb huzatot, természetesen nem állhattam meg, hogy ne bonyolítsam szerteszéjjel az életemet. Volt még ugyanis egy csomó bútorszövet-ficnim a kanapék meg a hencserek újrahuzatozásából, és gondolhatjátok, hogy azokat nem dobtam ki. Nem dobok ki én semmit. (Lemondó sóhaj.)

Szépen magam elé vettem a szatyornyi ficnit, és nekiláttam formára nyírogatni meg elszegni a darabkákat.

Ezúttal jobbról balra haladunk az ábrán: a szabálytalan méretű-formájú ficnikről lenyestem a szövetszéleket, kilógó darabokat megatöbbit, és a végén nett kis téglalapocskákkal meg négyzetecskékkel maradtam, amiket nekiláttam összevarrogatni. Van egy olyan eljárás, hogy az ember nem tervezi meg előre, hogy “na most akkor huszonnégy törvényszéki lépcső blokkot csinálunk, aztán repülő libákkal keretezzük”, hanem csak varrogatja egymás mellé ábrándosan a kisebb-nagyobb darabokat, amíg a foltmozaik nem lesz akkora, amekkorára akarja.

Hát így jutottam el oda, hogy végül ott ült előttem ez:

(Megjegyzem, egy ilyet szerintem nehezebb pofásra és többé-kevésbé kiegyensúlyozottra összehozni, mint egy előre megtervezett blokkot. Annál legalább előre tudod, milyen végeredményre számítasz, itt meg tényleg csak varrogatod-nézegeted, és reménykedsz, hogy nem lesz túl csálé.)

A vak szerencse jóvoltából ez itt pontosan 49×49 centisre sikeredett, de már nem akartam további plusz rutyutyukat hozzátoldogatni, csak két keskeny csíkot, amitől 49×56 centisre nőtt. Utána megfordítottam,

majd rávarrtam a hátulja káoszára egy ápol-és-eltakar lepedővászon-darabot (ez majd mosásnál fog jól jönni). Természetesen azt is ficnikből raktam össze, ugyan minek néztek ti engem?

Utána pedig ez következett, ni:

Gondolom, könnyű felismerni, hogy innentől ugyanazt a technikát követtem, mint az egyszerűbbik párnahuzat esetében. Mindenesetre végül, tadámm, ez lett belőle.

Mostantól jöhet a szőrözés meg a laposra nyomkodás, részemről pedig a bútorszövet-cafatkák elcsomagolása, mert két kanapé, egy hencser és két párna után egy ideig színüket sem akarom látni.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/28 hüvelyk ajándék, újracucc, eská

 

6/362 – Dara

28 aug

Ezer kartács és bomba, hát én úgy festek máma, mint akit ledaráltak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/28 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/361 – Reverencia

27 aug

A RK hazatért két napra, mielőtt Amiens-be távozik holnap, úgyhogy tegnap este kellő reverenciával birtokba is vette a restaurált hencsert. Nyilván Pocistul, aki azonnal beragadt mellé, és úgy kísérgette egész este, mint egy kiskutya. Én ugyan általában nem mutogatom a csávót, de ezúttal úgy gondoltam, rosseb a személyiségi jogaiba, majd legfeljebb beperel, akkor pedig nem sütök neki több kenyeret.

Egyelőre még mindketten nagyon kulturáltan viselkednek, bár ma reggel már hallottam némi kaparászást a huzaton (Pocitól, természetesen). Az új huzatokat mindig ki kell próbálni, jól kaparhatók-e, ez alapszabály.

Mielőtt a RK megint elmegy világgá, még be kell vágódnunk szegény lestrapált Emesébe, és megjárni a hadak útját, vagyis hát a 11-es utat, mert itt ebben a faluban ahhoz is expedíció szervezése szükséges, ha az ember macskaalmot meg tejet óhajt beszerezni. Ennek örömére felhúztam az új cipőmet, mert még utoljára vettem magamnak egyet, mielőtt jövő héttől ismét beköszönt az egész esztendős “nem veszek semmit” statárium. Ez az elhatározás pár héttel ezelőtt még csak afféle halovány gondolatfutam volt, de mostanra teljesen biztos vagyok abban, hogy újra nekiugrom, mert annyi holmim van, mint a nyű, én meg gyenge és rút szibarita váz vagyok, aki még Egerben is vett magának egy csizmát augusztus közepén, és ha nem teszek szent fogadalmakat, semmi sem tart vissza attól, hogy utolérjem Imelda Marcost.

Most viszont a macskaalmot meg a tejet óhajtom utolérni, futok is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/27 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár

 

6/360 – Eceteshordó, betonkeverő

26 aug

Lassan indul a “vissza az eceteshordóba” szezon, elő kéne szedegetni az órarendet meg a tárgyaimhoz az anyagot, hogy min kell változtatni-alakítani, miből kell több, miből kevesebb. Mindehhez ma van a leadási határidő egy konferencia-jelentkezéshez is, absztrakt meg tanulmány meg kiskutyafüle.

Hogy megmondjam az őszintét, egyelőre még tudnék szöszmötélni csak úgy minden tudomány nélkül, és ez kissé aggaszt, mert máskor ilyentájt már szinte zsezsgek attól, hogy ujjé, megint hasznos kis kavics lehetek a nagy betonkeverőben. Sebaj, elmúlik majd. Ez is.

Mivel itt ülök a lábjegyzetek között kaftánban, nem sok nézegetnivaló van rajtam. De a párnáim elég csecsék. Ugye?

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/26 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 6/49 – “A második Maginot-vonal álcázása” hadművelet

26 aug

Ha már gatyába ráztam a nyavalyás hencsert, ideje volt a környezetére is gondot fordítani kicsinyt. Csak emlékeztetőül: innen indultunk.

A hencser a Repülő Kutató úgynevezett dolgozószobájában, a második Maginot-vonal mögött helyezkedik el, amelynek fő gerincét két nyolcvan centi hosszú, száztizenkettő magas Billy polc képezi. Na most nincs az az univerzum, ahol a Billyk farostlemez hátulja bármennyire is vonzó látvány lenne, úgyhogy itt szinte mindig fityegett valami szövet vagy falvédő vagy efféle, de sose volt igazán rendesen rögzítve meg rádolgozva. Kellett volna hozzá hat óra, ami felszabadítható a melóra, egy becsületes darab tépőzár meg egy Béla. Ezenfelül kellett volna hozzá némi iniciatíva, például az, hogy nézzen ki valahogy az a nyavalyás hencser. Amíg a fenti állapotban volt, igazán nem akadt semmiféle ingerenciám arra, hogy a környezetét csinosítgassam.

Na de a hencsert áthúztam, végre úgy festett, mint egy valódi bútordarab, úgyhogy ideje volt a falvédőt is gatyába rázni. Nekem ugyan kábé háromszáz féle öletem lett volna, mit, hogyan és miként csináljak, de ezúttal a RK konkrét igénnyel érkezett, mégpedig hogy ezt a szőnyeget akarja oda falvédőnek, ezt egyedül.

(A képek nagy része most is kriminális lesz, a Maginot-vonalak mögött nemigen alkalmas jó fotókhoz a világítás, meg amúgy is az ottani melót nagyrészt villanyfényben végeztem. Úgyhogy a későbbiekben bármit is láttok, ez a fenti a szőnyeg természetes színe. Természetesen épp akkor lőttem róla egy fotót, amikor a macskaszőrt takarítottam le róla, mert már hetek óta összehajtogatva várta, hogy végre nekifussak, és Poci természetesen ezalatt ráhevert néhányszor. Tégy le valami szövetfélét egy vízszintes felületre, és Poci garantáltan ráheveredik. Nem, nem mondanám, hogy könnyű dolgom van, ahányszor ki akarok szabni valamit. Bármit.)

Lövésem sincs amúgy, miért ragaszkodik a RK ennyire ehhez a szőnyeghez, talán boldog agglegény-éveire emlékezteti (mind a huszonkettőre), meg arra az utazásra, amikor beszerezte Marokkóban vagy hol. Azt nem tudom, azelőtt vagy azután vette-e meg, hogy a sürgősségin kötött ki harci fosással és kiszáradással, de hát ha neki ez kedves emlék, lelke rajta. Én csak csendes morgolódással lepucoltam róla a macskaszőrt, aztán számolni kezdtem.

A szőnyeg vala 145×60 centi. A Billy polcok hencser fölötti része meg természetesen nem 145×60, hanem 160×75, vajon miért is nem vagyok meglepve. Jó, akkor nincs más megoldás, mint készíteni hozzá egy hátlapot, amire majd felvarrom a szőnyeget. Elő a szajréval!

Elővettem a szajrét. A szajréban nem volt 160×75 centis darab. Nix, nada, nyet.

Úgyhogy ekkor következett az, amikor én ugyan mindent meg tudok oldani, de sokat brünnyögök közben. Ez nagyjából így festett:

Poci hálistennek nem zavartatta magát, volt alatta vízszintes felület meg körülötte összeszőröznivalók, öröm, bódottá. Én meg eközben a maradék rozsdaszínű kord darabkáit vagdostam egyre nyűgösebben, mert ez volt az egyetlen egyszínű bútorszövet a házban, amiből ki tudok forgatni 160×75 centit, de ennél is vigyázni kell a szálirányra meg a bolyhosodás irányára meg ááááá.

Egy ponton így festett az izé (ez a hátulja):

Igen, az ágyon állok, miközben fotózom. Problem?

Végül sikerült addig toldoznom-foldoznom, amíg megfelelő méretű lett. Nédda:

Odagombostűztem a szőnyeget az alaphoz, és innen már ment minden, mint a karikacsapás, már legalábbis azt leszámítva, hogy Erik néha kétségbeesetten siránkozott, én meg nem tudtam mással biztatni, mint hogy nyugi, mindjárt befejezzük.

Rávarrtam a szőnyeget a háttérre, aztán a felső szélre felvarrattam a siránkozó Erikkel a tépőzár bolyhosabbik részét.

A komplett falvédő mindeközben ott van összegombolyítva a varrógép karja alatt, mert sajnos a géppel varrásban látens balkezes vagyok, és csak így tudok dolgozni. Úgyhogy minél nagyobb darabokkal dolgozom, annál inkább Laokónnak látszom meló közben. Ezúttal is így volt, de végül sikerült felvarrni az egész izét.

Na ezután jött a tépőzár másik, bogáncsos oldala, meg persze Béla.

A képen egyrészt az látható, hogyan rögzítettem fel a polc felső szélére a tépőzár bogáncsos felét, másrészt meg az, miért kellene egyszer tényleg kellő alapossággal rendberakni a könyveinket. A polcaink fele ilyesformán néz ki, egy könyvtáros sírva fakadna, ha látná, mik kerülnek nálunk egymás mellé.

Mindenesetre a falvédőt felapplikáltam a tépőzárra, úgyhogy ezen a ponton már csak a két oldalával kellett kezdenem valamit, amik vidáman lifegtek a semmibe. Ennélfogva előkotortam a további eszközöket.

Most miért, nálatok nincsenek kárpitosszögek kecskeméti bébiételes üvegecskékben? Tényleg nem? Cöcö.

Innen már leginkább szemmértékre dolgoztam, mert kezdett elegem lenni a melóból.

Na most mondhatnám ugyan, hogy ennyi volt, és többet nem nyúlok én itt ehhez a vacokhoz, de az első képen látható párnákra is kellene valami kulturált-forma huzat, úgyhogy az még hátra van. Ezzel együtt is, szerintem még sose nézett ki ez a zug ennyire civilizáltan.

Ismerve a Repülő Kutatót és több köbméter céduláját, nem is fog.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/26 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs

 

6/359 – Tépőzár

25 aug

Rosseb ebbe a káoszhercegnői kuplerájba, elraktam valahová két méter tépőzárat, amire okvetlen szükségem lenne, hogy falvédőt építsek vele a hátulsó Maginot-vonalra.

(Néha belegondolok, vajon mit ért meg az én szövegemből az, aki először, véletlenül téved ide. Hátizé.)

Ezt a ruhát már egy éve ki akarom dobni, mert egészen ritka módon előnytelen, az empire szabást kizárólag olyanoknak találták ki, akiknek nincs se melle, se dereka. Valamiért mégis mindig visszaszüremkedik. Nyilván a tépőzár is azt fogja tenni, de nekem most kell, MOST.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/25 hüvelyk nyár

 

Eská 6/48 – Luca párnája

25 aug

Természetesen Szent Lucáé. Tudjátok, akinek széke is van. (Világháborús vicc. “Mondja, nénike, volt széke?” “Volt, doktor úr drága, de a katonák azt is elvitték…”)

Itt ezeken a tájakon, ha még frissek lennétek errefelé, az év augusztus 31-én ér véget, és szeptember elsején kezdődik, mert én így szállok le a bicikliről. Ennélfogva augusztus vége felé én is ugyanazt csinálom, mint mások december végén, mégpedig azt nézem, mit nem akarok átvinni a jövő évre. Nos, például ezt. Könyörgöm, először március 18-án tudósítottam róla “negyedkész párna” megnevezés alatt,

most már tényleg de tényleg ideje volt befejezni.

Úgyhogy tessék.

Ez a hátulja, és nincs ugyan benne semmi spéci, de megmutatom, mert egyre jobb vagyok cipzárok bevarrásában, és ez engem elégedetté tesz.

A négyzetek nem színátmenetes fonalból készültek, hanem összesen ötféle zöldből,

és direkte nincsenek blokkolva*. Egyrészt azt mondtam még márciusban, hogy próbáljuk ki, milyen enélkül. (Jó, bevallom, lusta is voltam, de attól ez még direkte volt.) Másrészt viszont a vicces kis színátmenetes négyzetkék engem a hetvenes évek Arcopal edényeire meg csehszlovák öntapadós tapétáira emlékeztettek, és erre akartam ráerősíteni a köröcskékkel meg a háttérrel is.

Mindent összevéve úgy vélem, elég jól sikerült, már persze ha leszámítom azt, hogy fél évig kotlottam rajta. Sőt, ha belekalkulálom, hogy a négyzeteket még valamikor télen ácsoltam össze, inkább nyolc hónapig. Au.

Megyek, körülnézek, mit kéne még gyorsangyorsan befejezni…

* Ez, ha nem horgolnátok, azt az akciót jelenti, amikor a kész cuccot, például a nagyinégyzetet, formára igazítod, gombostűkkel rögzíted, aztán átgőzölöd, hogy a kívánt formában maradjon. A móka kedvéért ehhez az információhoz (miközben tavaly nyár eleje óta furtonfurt horgolok) nekem csak idén februárban sikerült hozzájutnom, akkor is csak úgy, hogy szembejött valahol. Még mindig autodidakta kocahorgoló vagyok, nem vitás.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/25 hüvelyk eská, macs, nyár, tavasz

 

Eská 6/47 – A kárpitosasszony újabb kalandjai

24 aug

Azt hiszem, elég gyakran szoktam emlegetni a Repülő Kutató kriminális állapotú hencserét, ami a könyvespolcok Maginot-vonala mögött található az úgynevezett dolgozószobájában. Nos, ez az. Vagy legalábbis ez volt.

Derámai, mi? A szokásoknak megfelelő módon ez is uraságoktól levetett holmi, de annyira az, hogy lomtalanításból mentettük meg az utca végéről. Na persze ennek a bejelentésnek ad egy halvány vajszínű árnyalatot, hogy a Repülő Kutató nagynénjéék dobták ki negyedórával azelőtt, de attól még igen lehordott állapotban volt már akkor is, és azóta eltelt több mint tíz év. Eredetileg több darabból volt összecsavarozva, de mi csak kettőt mentettünk meg belőlük: az ülőfelületet meg egy karfát. Ennyi fért be a Maginot-vonalak mögé. A RK persze ekkor is tamáskodott, és ezt meg is értem, mert az ülőfelület így festett, ni (ohne a szakadások, azokat az idő vasfoga rágta rá azóta):

Azt nem tudjuk, mi történhetett vele, de mintha ez lett volna az időszak, amikor Sunny vagy Gonzó még nem volt megbízhatóan szobatiszta, ami kiskutyákkal előfordul. Blöe. Én viszont, mint tudjuk, nem vagyok egy szívbajos uralkodó, úgyhogy szépen lefertőtlenítettem az egész miskulánciát (igen, ettől a foltok tovább nőttek), aztán bevontam a felső részt, mint az a legelső ábrán is látható.

Kézzel, mint az állatok.

Na hát ezt a réteget azóta megette az idő vasfoga meg a Repülő Kutató segge, és különben is, az elmúlt két hónapban olyan rutyutyu lettem bármiféle szarok újrakárpitozásából, hogy csak hajaj. Úgyhogy most leoperáltam az egészet yol.

A karfa nálunk már sose volt rácsavarozva az ülőrészre, simán csak rátoltuk a falra a kettőt, és nem is volt vele semmi gond. Gondoltam, nem szakítok ezzel a nemes hagyománnyal, majd megoldom külön, jóleszaz. Ezúttal viszont már nem volt a házban annyi bútorszövet, hogy nekiugorhassak a melónak, vennem kellett. A megbolondulós boltban persze nem volt egyik nekem tetsző izéből sem elegendő, úgyhogy három méter bordópirossal és egy méter húsz centi narancsos-csíkoskával vágtam neki az akciónak.

A terv az volt, hogy amíg van a bordóból, én azzal neki bele, aztán ha elfogy, jöhet a másik. Hadd lövöm le előre a poént: mindent sikerült kiszabni a bordóból.

(A képek minősége innentű tragikusan romlani fog, mindjárt megmagyarázom.)

Hát kérem, én itt álltam tegnap a kiszabott darabokkal, szívemben derű, a komplett helyrajzi számon sehol egy kétlábú rajtam kívül, és alig volt este fél tizenegy. Úgyhogy szépen nekifogtunk az akciónak. Én, aki dilinyós vagyok, Erik, aki varrógép, Béla, aki tűzőgép, és Mike, aki Oldfield. (Ő gitározott mindvégig, amíg mi szoptunk.)

Poci, aki macska, csak szemlélője volt az eseményeknek, viszont szorgosan ott volt láb alatt vagy kéz alatt, de mindenképpen ott, ahol valami dogom lett volna.

Ezúttal a komplett ülőfelületet egyetlen huzattal óhajtám beborítani, nix külön darabok ülőpárnára meg egyéb marhaságok. Ebben csak két akadályom volt: 1. a hencser gömbölyű vége, amire gondosan rá kellett szabni a huzatot; 2. a jól láthatóan különálló alsórésze-felsőrésze. Az 1. problémát a mér-jelölget-rápróbál-újrajelölget-vág módszerrel, a 2. problémát pedig úgy oldottam meg, hogy szépen összevarrtam mindent mindennel, az alsó és felső rész találkozásánál pedig egy úgynevezett korcot készítettem, és belehúztam egy kellően erős zsinórt.

Asszisztencia mellett, ofkorsz. Ofkorc. (A rettenetes szóvicctől természetesen elhatárolódom.)

Mikor készen voltam, ráhúztam a huzatot a dögre, nédda.

A zsinórt meghúztam, rögzítettem. Asszisztensem természetesen továbbra is követte az eseményeket.

Valójában csak akkor lépett le egy kis időre, amikor az egész hencsert a fejére fordítottam, és nekiláttam összebélázni.

Ez itt már a majdnemkész állapot. Mike még mindig gitározott, Béla lelkes volt és csattogós, én viszont kezdtem némiképp nyűgös lenni. Ha eddig nem említettem volna, nekem nem sok izomerőt osztottak, valószínűleg akkor éppen inkább hülyeségért álltam sorba, úgyhogy Bélát én kénytelen vagyok két kézzel használni. Na hát ebbe a dögbe kétszáztizenhárom tűzőkapcsot nyomtam bele, még most is izomlázam van tőle.

Nincs hát abban semmi meglepő, hogy a karfánál már nem volt nekem türelmem sokat marháskodni, különben is már majdnem fél három volt hajnalban. Az egész eredeti huzat rá volt bélázva a rattanra mindkét végén egy másik Bélával, és nekem semmi kedvem nem volt lebontani az egész miskulánciát. Úgyhogy a huzatot csak odabéláztam az eddigire,

a kilógó anyagot meg betömködtem az eredeti huzatrész alá.

Ééés, kész.

Ekkor volt háromnegyed három. Szóltam Mike-nak, hogy most már abbahagyhatja, aztán elkúsztam aludni, mert ma reggel paradicsomszüret meg piac meg locsolás meg izé.

Amikor reggel letámolyogtam szalmaözvegyi ágyamból, persze ez fogadott:

Azt hiszem, a Repülő Kutatónak kemény harcokat kell majd vívnia, ha még kell neki ez a hencser. Muhaha.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/24 hüvelyk újracucc, blabla, eská, macs

 

6/358 – Huzat

24 aug

Ahhoz képest, hogy hajnali háromnegyed háromkor fejeztem be a Repülő Kutató hencserének huzatát (beszámoló nemsokára várható), valamint már megjártam a piacot, leszüreteltem a paradicsomot, és meglocsoltam anyósom mindösszes növényét, kiknek száma légió (a szomszédból mind egy szálig elmentek a horvát tengerpartra unokástul, ezért enyém most ez a feladat), egészen civilizáltan festek. A hajam persze kritikán aluli, de szeptember másodikára már van időpontom a fodrásznál, juppijájé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/24 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/357 – Medve

23 aug

Épp nemrégiben írtam a telefonokhoz fűződő utállak/utállak kapcsolatomról, meg már hat éve informálom a nagyközönséget mindenféle blogbejegyzésekben különleges elmeállapotaimról, úgyhogy valószínűleg nem fogok nagy meglepetéseket okozni a következő történetkével.

Ma reggel hat óra negyvenhét perckor (6:47), megszólalt a telefon, és a Repülő Kutató azt mondá bele a sorsüldözte házas férfiak csüggedt és feszült hangján, hogy “Ne haragudj, kicsim, nem zavartalak volna ilyenkor, ha nincs vészhelyzet”.

A következő kábé másfél másodpercben a következők cikkantak át az agyamon (a teljesség igénye nélkül, mindent én sem tudok felidézni): “Úristen KÓRHÁZ RENDŐRSÉG karambol Emesével, kocsi tropa, RK tropa, törött kéz, nem, láb, nem, utasai voltak, azok fekszenek az intenzíven, ő meg a dutyiból hív előzetesből, á, ne legyünk olyan drámaiak, csak elveszett Emese kulcsa MIND A KETTŐ, nemnem, elütöttek egy MEDVÉT, nem, a medve ütötte el őket, nem, kirabolták, aztán megkergette egy medve, nem, ott ül egy fán, alatta egy tropa Emese meg egy medve, de hol vannak a többiek és mi van a bocsokkal???” Mindebből csak annyit tudtam kommunikálni, hogy “mhm”, ő meg folytatta, hogy “egy kis segítség kéne, az Office 365 előfizetésről kapsz nemsokára egy levelet a Microsofttól”, én meg az agyamban pingpongozó izék hurrikánjában nem tudtam mondani erre semmit, ami jó is, mert valószínűleg azt mondtam volna, hogy “A NÉNIKÉDDEL SZÓRAKOZZÁL VÉSZHELYZETEKRŐL, TE MARHA!”

A szent pék izélje meg az én cihémet, azt.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/23 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/356 – Utak és tervek

22 aug

A Repülő Kutató ma hajnalban háromkor elindult Gyergyóremetére Emesével és más hozzá hasonló futóbolondokkal, de előtte még tegnap összeírta, mennyifelé tervez elfutamodni decemberig. A lista ebben a pillanatban úgy fest, hogy édes bülbül szavaira és beretvaéles eszére az alábbi helyeken lesznek kíváncsiak: Amiens, Brüsszel, Iasi, Princeton, Kolozsvár, Turku, Krakkó, Stuttgart, Marburg, San Francisco és Szeged. Közben néha esetleg hazaugrik tiszta gatyáért.

Én ezzel szemben ma talán elmegyek a könyvesboltig, de ebben nem vagyok egészen biztos.

 

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/22 hüvelyk újracucc, eská

 

6/355 – Gárden

21 aug

Vannak napok, amikor akár órákig elácsoroghatnál a szekrény előtt, akkor is minden kicsi lenne, nagy, kényelmetlen ésatöbbi. Na, az ilyen napokon köt ki az ember végül valami olyasféle áutfiteknél, mintha vidéki gárden pártira lenne hivatalos özvegy bárónő nagynénjénél, úgyhogy tornacipőt vesz, el tudjon futni, ha megkergetik a vén satrafa kutyái, viszont a gárden pártin ott lesz az exe is, úgyhogy mindehhez csöcskidobós ruhát választ, hadd lássa az a szemétláda, mit veszített.

Valójában macskakajáért megyek a város túlsó végére, de hát úgyis sejthettétek, hogy sem özvegy bárónő, se ex, se gárden párti.

.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/21 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

6/354 – A Bubor család

20 aug

Új kenyér ünnepe, hápersze, nálunk ez most az új kovász ünnepe lett. Tegnap ünnepélyesen nekiláttam egy új példány etetgetésének és szaporítgatásának, és most azt várom, hogy az üvegbe beleköltözzön a Bubor család. A kovász akkor ered meg, amikor már tele van Buborékkal, tehát ilyenkor ki kell várni, amíg úgy döntenek, jó kis lakás lesz ez nekik, és megjelennek a kisteherrel, amire fel van zsúfolva az összes holmijuk a dédi tizenkét személyes porcelán étkészletétől kezdve a gyerekek plüsseiig. Most egyelőre még csak nézelődnek, a falak hosszát méricskélik, és valamelyik Bubor bevitt egy összecsukható tábori ágyat, hogy kipróbálja, milyen itt aludni.

Ott van, ni, látjátok?

Ha eddig nem jöttetek volna rá, mára nekem az új kovász meg Szent István meg az új kenyér meg a tűzijáték meg a többi ünnepe mellé A Gondolatcsapongás Ünnepe is kijutott. Mindenki fedezékbe!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/20 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Intermezzó – Bor, mámor, Bénye

19 aug

No, azért mégiscsak mutatok nektek egy galériácskát arról, hogyan festett idén.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/08/19 hüvelyk eská, galéria, macs, nyár

 
← Korábbi bejegyzés