Újabb galéria, rutyutyu.
Volt itt minden, mint a búcsúban.
június 2022 havi bejegyzések
9/302 – Szakítószilárdság
Az én akcióimban mindig van egy fázis, amikor minden teljesen reménytelennek tűnik. Asszem ezúttal ez volt az.
Vagy az, amikor elmentem kezet mosni, mert ebben a hőségben teljesen ráragadt az ollóra, és közben mind a kettő rávetette magát az anyagra, hogy leteszteljék a szakítószilárdságát. Meg nyilván az enyémet is.
9/301 – Necc
Asszem mától vakációm van, úgyhogy most jön az az időszak, amikor vad tettvágy feszít, közben viszont a dögmelegtől alig-alig bírok bármit is csinálni.
Valószínűleg át fogok állni az éjszakai életre, ami most péntekig kiválóan meg is valósítható, mert a RK elmegy Madridba, úgyhogy akkor és ott zajonghatok, amikor csak kedvem szottyan. Amikor visszajön, akkor már kissé neccesebb lesz a helyzet, mert ő se bírja a meleget, és emiatt sose tudni, az emeleten vagy a földszinten alszik-e éppen. Na mindegy, erre mindenképpen ki kell majd találnom valamit, mert ha nem, azzal fogom tölteni a nyarat, mint Maci.
Csak én nem leszek dögölészés közben ilyen cuki.
9/300 – Borsmenta
Mindannyian másként kezeljük ezt az időjárást: én elmosódott-formán ténfergek gyűrött paplanruhákban, és borsmentás tusfürdőtől szaglok,
mások meg direkt befekszenek a délutáni nap útjába, az egyetlen le nem függönyzött ablaknál, 29 fokban.
Én úgy gondolom, nekem van több eszem. Ők valószínűleg úgy gondolják, hogy… á, nem gondolnak ezek az én eszemről semmit, csak élnek bele a nagyvilágba.
9/299 – Lebeg
Ilyen nem szokott velem megesni, de nem tudom, vakációm van-e már vagy sem. Kifejtem.
A vizsgaidőszak nevű izé úgy fest (nálunk legalábbis), hogy minden tárgyból van három vizsgaidőpont, melyek közül az egyik kötelezően a pót- és utóvizsgák hetére esik. Ez éppen a jelenlegi hét, június 27. – július 1., utána már minden jegy le van zárva, slussz. Nyilván ezekre az utolsó heti időpontokra szoktak feljelentkezni azok a hallgatók, akik a) megbuktak egy korábbi alkalommal, b) javítani akarnak a korábban szerzett jegyükön, c) ellazsálták a korábbi időpontokat. Na hát nekem most nincs olyan hallgatóm, aki az a) verzióba csúszott volna bele, a b) verzió kis buzgómócsingjai pedig rendszerint közvetlenül az eredmények neptunyba bevitele után jelentkeznek javítani, és ilyen sem akadt eddig. A c) verzió az, ami kérdéses. Egyetlen hallgatóról van szó, természetesen, akiről személyiségi jogok védelme meg más kutyfüttyök miatt nem fogok leírni semmit azt leszámítva, hogy jó eséllyel nem fog megjelenni az utolsó időpontban sem, június 29-én, de ezt egészen június 28. délutánig nem tudom biztosra, mert addig még jelentkezhet vizsgára. Szóval itt ülök, időnként megnyitom a neptunyt, és belesandítok, hogy akkor most mivan, holnap délutánig pedig Mohamed koporsójához hasonlatos módon lebegek ég és föld között, bár igazából nem tudom, melyik az ég meg melyik a föld. Nem mintha olyan nagy különbség lenne amúgy aközött, hogy éppen vakációm van-e vagy sem, úgyis itthon aszalódom majdnem egész nyáron, de akkor is, értitek.
Tegnap este hazaérkezett a Repülő Kutató is, aki majdnem két hétig Jénában, majd Berethalomban múlatta az időt, és szerdán már megy is tova Madridba. A szőrösök kitörő lelkesedéssel fogadták, aztán ma hajnalban ötkor mégis tőlem kérdezték meg, hogy holareggeli, pedig a csávó a saját papírlepte kutricájában alszik éppen az olvasóhencserén, és közelebb van a kajához, mint én.
Úgyhogy mindenféle jobb ötlet híján itt állok talpig gézanyagban, és várok.
9/298 – Szűretlen
Ímé, egy újabb hét, szűretlenül, amiként az Fapipából kigyün.
Az utolsó fotót tegnap este lőttem a kissé koszos buszablakon keresztül, amikor a 19:20-as Esztergom-Budapest járat tahitótfalusi kitérővel éppen visszafelé döcögött a Szentendrei-szigetről. Szentivánéji naplemente.
Intermezzó – Erbsenarbeit
Jelentem, a borsómunka foglalkozás kiválóan sikerült, Fröbel büszke lenne rám. Vagy nem.
9/297 – Csicseri
Mindenki, aki emberekhez szokott beszélni viszonylag sokat, megmondhatja, hogy a legnehezebb feladat az a heterogén közönség, amelynek sem a korösszetételéről, sem az érdeklődéséről, de még a létszámáról is alig tudsz valamit. Na oda megyek most én, Múzeumok Éjszakáján tartani foglalkoztatós előadást, és tényleg lövésem sincs, öten vagy harmincan lesznek-e, unatkozó nyugdíjasok vagy a szüleik által odahurcolt óvodások ülnek majd előttem, miközben én arról beszélek, alkalmasak-e a Frőbel-féle foglalkozások a magyar kisded kedélyének, mint azt Számord Ignác olyan szépen kifejtette.
Úgyhogy mivel nem volt jobb ötletem, varrtam magamnak egy új ruhát, amiben közepesen flúgosnak, de megközelíthetőnek fogok kinézni, legalábbis remélem.
És mindehhez lesz nálam egy ilyen készlet, ni.
Intermezzó – Tervek, tervek
Még nincs vakációm, de már nekiláttam eltervezni, mi mindent csinálok alatta. Nem, ne keressetek benne olyat, hogy Korfu, autókázás a Riviérán egy piros kabrióban meg egy hét Seychelles-szigetek.
És ez még csak a kezdet, jegyzem meg.
9/296 – Terrakotta
Az is van rajtam itt-ott, de most arról a bútorszövetről beszélek, amit tegnapelőtt rendeltem meg, és ma már mehetek is utána. Alaposan bekenve és felrétegezve, mert megint itt van az időszak, amit az “ugyan édes komámasszony” dallamára fütyörészve, árnyéktól árnyékig lopakodva töltök.
A bútorszövetre azért van szükség, mert a tapasztaltak alapján a családom három év alatt bármilyen gondosan újrahuzatolt kanapét leamortizál, és július 7-én lesz három éve, hogy újrahúztam a família kedvenc fetrengőhelyét. Azóta ugyan eszközöltem rajta némi utánBélázásokat, de mostanra már csak a sarokból és hunyorítva néz ki úgy, mintha nem három éven át nyomkodta volna mindenki a nagy seggével, szőrözte volna összes szőreivel, és a karomélezést még nem is említettem.
Az újrahúzásra viszont, hiába lesz mától birtokomban az összes szükséges hozzávaló*, még várni kell, mert a vakáció csak a kanyarban integet, holnap estére is dolgozóba megyek háromszáz fogpiszkálóval meg hatvan deka főtt csicseriborsóval.
Jaja, én nem haldoklom, én így élek.
* Háromféle szövet, cérna, kárpitostű, Erik meg Béla. Nem gurigázunk itt szarral, kéremszépen.
9/295 – Dominó
Nálam mindig a dominóelv szerint alakulnak a dolgok, mármint hogy A miatt ott lesz B, aztán amiatt C, és így tovább, valahol H-nál kapok észbe, de akkor már persze késő. Tegnap du. például megpróbáltam megkeresni a Bűnök Barlangjában egy vastag alkoholos filctollat (A), amit akkor használok, amikor szabásmintákat akarok kivenni a Burdákból vagy levenni valamilyen ruciról, és nem találtam. Egészen pontosan tudom, mikor használtam utoljára (május elején, amikor anyámnak varrtam ruhát), de hiába néztem meg az összes plauzibilis helyen, nem volt sehol.
“Biztos a rendetlenség miatt van”, mondtam rosszallóan (B), úgyhogy elkezdtem felszámolni a nevezett rendetlenséget (C). Na így történt, hogy csak a H-nál kaptam észbe, az meg így festett:
Igen, ez a folyosó. Így fest, amikor általában is kupleráj van odakint, pluszban meg még kiömlik oda a Bűnök Barlangjából minden, ami mozdítható. Nem csoda, hogy Maci teljesen értetlenül ténfergett összevissza,
de persze ezek a csodálatos állatok mindig megtalálják, hol tudnak leginkább láb alatt lenni, és ezúttal még attól se nagyon tojtak be, amikor elővettem a porszívót.
Az meg pláne a pofátlanság netovábbja, hogy amikor nekiláttam kivakarni a szőnyegből az összes szőrüket, beültek a futonra, mint egy páholyba, és néztek.
Mindent összevéve nem volt teljesen reménytelen az akció, a Bűnök Barlangja ki van pucolva, a padlóról akár enni is lehetne, és a polcokon is csillapodott kissé a káosz.
A fekete alkoholos filc viszont még mindig nincs sehol.
9/294 – Firhang
A majdnem-otthoncsücsü napnak az az előnye, hogy az ember békésen kiválaszthatja, melyik napszakban óhajtja ropogósra süttetni magát a macskák szárazpapija utáni futkorászásban. Én speciel a délelőttöt szánom erre, amíg az időjárás még megtévesztően elviselhetőnek látszik.
Futkorászás közben pedig bemegyek a Firhang nevű boltba is. Bútorszövetért. Reszkess, világ.
9/293 – Második
A hajam már a robbanáson is túl. Tegnap reggel behívott az egyik diák a terembe, ahol a hallgatók éppen az államvizsga előtt pánikoltak, hogy mondjak nekik valami megnyugtatót. Azt hittem, viccelnek, amíg meg nem láttam őket. Négyen bőgtek egyidejűleg a tizenkettőből, az egyik meg közben éppen csokit tömött a szájába.
Azt, gondolom, mondanom se kell, hogy végül mindenki jó és jeles összeredménnyel távozott. Én viszont, a vicc szerint, ma is odamegyek.
Mára egy, a múlt héten turkált (és szégyenszemre még be sem mutatott) málnaszínű len-keverék ujjatlan ruhával örvendeztetem meg közönségemet, ami röhejesen azonos színű egy négy éve turkált minikardigánnal, hát nyilván azzal veszem fel. A három éve hordatlan cipő viszont tegnap olyan szépen szétmetélte a lábam, öröm volt nézni, úgyhogy ma erre váltottam. Stílszerű lett volna persze a táskámat is lecserélni feketére, de ne vicceljünk, örülök, hogy még élek, és viszonylag kulturáltan bírok festeni.
9/292 – Első
Államvizsgahét, első nap. A hajam még tart. (Persze hogy tart, fel van robbantva.)
A ruha meg a cipő sem járt rajtam már három éve, hejh, szopornyicaidők. Tulajdonképpen a ruhától vártam, hogy szűk lesz, de nem, a cipő az. Lábfejre hízok vagy mi.
9/291 – Talány
Ha már úgyis felébredtem, és itt kuvikolok, akár fel is lőhetem a vasárnapi bejegyzést, lássuk, vannak-e olyan álmatlanok, akik megnézik. Ezúttal amúgy a szokásosnál is talányosabb az e heti galériám, de hát hiába, na, habzsoljuk az életet. (Azért ne tartsátok magatokban a kérdést, ha valamiről tudni akarjátok, “hát ez meg mi”.)
Eská 9/24 – Fő a praktikum
Ma délután azt éreztem, hogy vagy előveszem a fúrógépet, vagy elalszom. Inkább elővettem a fúrógépet. Meg a fűrészgépet is.
Az alábbiakban arra látható egy igen csinos példa, hogy van olyasmi (mint például a praktikátlan polcbeosztás egy szekrényben), ami akár egy évtizedig is idegesíti az embert, amíg lesz rá egy ötlete, aztán az ötlet megvalósítása kábé húsz percbe fáj összvissz.
9/290 – Megszokás
Igazából lövésem sincs, miért megyek le a piacra, talán megszokásból, mert van itthon minden. Ja, kenyér. Az nincs. Süthetnék ugyan, de vajmi kevés kedvem van hozzá.
Na hát akkor elmentem kenyérért.
Mindeközben a szőrösök elhelyezték magukat a tarkabarka káosz közepén, mint akiknek semmi dolga. Talán mert tényleg.
9/289 – Végett
Pénteki délutáni vizsgaműszak – mit ne mondjak, ez még engem sem lelkesít, nemhogy a gyivákokat.
Lehet, hogy valahol a vizsgák között elmegyek turkálni egyet, csak a miheztartás végett. Vagy nem.
Eská 9/23 – A Mittomén
Tegnap mélán megfogtam egy spulni pólófonalat, amit három évvel ezelőtt minden ok nélkül megvettem a szemközti kínaibótban meg egy spulni Catania Color Esprit-t, amit szintén minden ok nélkül vettem meg, várjunk csak, á, már nem tudom mikor, de a FonalLakban volt, az biztos.
Úgy kezdtem neki, hogy nem tudom, ebből mi lesz.
Most se tudom még, de kétségkívül haladok vele.
Ha majd tudom, mi lesz belőle, természetesen részletesen referálok. Lehetőleg jobb fotókkal, mint ezek itt.
9/288 – Sorminta
Nekem ugyan nem ilyen terveim voltak, de ma ügyintézőnapot tartottam a bankomban, ahelyett, hogy békésen döglöttem volna ezekkel a szőrösökkel itt ni:
Egen, befeküdtek nekem a káosz közepébe sormintában, mint akiknek semmi dolga, én viszont heverészés helyett nyakamba akasztottam a katicákat, aztán zuhé neki.
Mint látható, végtelenül lelkes voltam az egész akciótól. A képet persze még indulás előtt lőttem, visszafelé sokkal érdekesebben festettem, egyik kezemben egy 2645 mililityis (több mint két és fél liter) folyékony mosószer, másikban harminc deka tepertő meg egy cikk provolone picante, mert ha már lementem a városba, akkor mindent bele!
Lemenni amúgy azért kellett, mert a RK tegnap angolosan távozott Jénába, ahonnan haza se jön, hanem egyből megy Berethalomba, minket meg itthagyott szaftos macskapapi nélkül. A szőrösök az elmúlt időszakban némi kísérletezés után ráálltak a Shah Excellence halas szortimentjére, és amíg a macskák tudják, mit akarnak enni, addig jó a személyzetnek. A Shah Excellence sajnos az Aldiban lakik, az Alditól pedig én az útvonaltervező szerint 56 percnyi gyaloglásra létezem, így megpróbáltam az internetes rendelés bűvös módszerét használni. Na hát három próbálkozásra is sikertelen lett az akció, én meg nemkicsit ideges. Ezért mentem le a bankba, hogy megérdeklődjem, hámostmegmivan. A bankban persze széttárták a karjukat, hogy ez a Gépben Lakozó Szellemek műve, ők nem csináltak semmi rosszat (bár gondolom, jót se). Bruh, akkor legalább felemeltem a vásárlási és átutalási limitemet, reszkess, világ.
Így lett ebből a napból Alice-féle körbecsukó a városban, és mikor hazavonszoltam magam az összes cuccommal (hoztam némi tartalék szaftos izét a DM-ből a macskáknak végveszély esetére, ha továbbra sem szeretnének majd engem a Gépben Lakozó Szellemek, meg ha már lent voltam, elmásztam cipzárokért és alsó spulnikért Eriknek), a macskák kitörő lelkesedéssel fogadtak.
Egy frászt.
Pont ennyit mozogtak, amíg én a macskaköves utat róttam miattuk. Omnia sunt ingrata.
Minden nap más - mindennap más 