RSS

mák bejegyzései

8/137 – Tomte néni meg a Macskásék diliháza

Azt ugyan nem igazán tudom (nem szóltatok), hogy mennyire hiányolja a tisztelt olvasóközönség bőségesen terjengő bülbül szavaimat és/vagy egészalakos őtözködős fotóimat, de mostanság (ha észrevettétek) meglehetőst kussban vagyok, és minimálisan mutogatom magam. Nincs rá ugyan okom nagyjából semmi, de átmenetileg afféle rágódik-magábandörmög időszakomat élem, meg aztán mi a francot mutogassak azon, hogy már megint ugyanabban a nyafogóruhában ülök egyre terjedelmesebb seggemen?*

Mindemellett annyi kiderült, hogy valahol lent, ahol a kurtafarkú malac túr, van egy igen hűséges háromfős nézőközönségem (a legkisebb még olvasni sem tud, de ruhákat szívesen nézeget), akik igazi műértő módon megkritizálják, éppen mi van rajtam, és hogyan áll. Noblesse oblige, a közönségért meg bármit, úgyhogy visszatérünk az őtözködős fotókhoz, plusz még hazudni is fogok, de sokat, mint Pinokkió.

Ez utóbbit tessék úgy értelmezni, hogy én ugyan minden nap ki fogom rittyenteni magam Filoméla, Tosca és Perpéta kedvéért, de utána valószínűleg visszavedlem öreg nyafogóruháim egyikébe, és azokat innentől nem mutogatom, hacsak nem gyártok néhány újat, amire persze minden esély adott. Ma speciel nem kell hazudoznom, mert tényleg kivágtattunk a házból hetibevásárolni. Azt nem tudom garantálni, hogy akkor is tomte néninek öltöztem volna-e, ha nem gondolok közben a kölkökre, de hát így esett.

Szóval, nyugi, lányok, a bolond nagynénétek még megvan. A bolond nagybátyátok is. Meg a kupi. Meg az összes macska.

A tévét viszont tényleg ki fogom hajintani, csak előbb még restaurálnom kell hozzá egy komódot. Egyszer majd az is meglesz.

* Ezt, mi tagadás, csak a plasztikus költői kép mián írtam. A ma reggeli méretkezés alapján pont fél kilóval nyomok többet, mint márciusban, amikor beütött a világkrach.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/15 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

8/136 – Dehó, reme, róna

Mik nincsenek, höhh.

És csak január 14-ig kellett várni rá, bágátell.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/14 hüvelyk otthoncsücsü, tél

 

8/135 – Fánk

Éjjel álmomban találtam egy századeleji újsághírt egy gazdag öregemberről, aki szerelmi vallomás gyanánt jótékonysági árverésen negyvenezer lekváros fánkot vett meg egy ifjú hölgy számára. Az ifjú hölgy erre ezt a negyvenezer lekváros fánkot szétpakolta a lakásában, és belépőjegyért árulta a látványt. Mindezt (még mindig álmomban) elmeséltem kocsmázás közben a barátnőimnek, hogy megröhögtessem őket, de ők nem értették, miért röhögök ezen az igen szép romantikus történeten.

Konklúziók, avagy mitisakarhatott mondani nekem a cihém:

  1. fánkot kéne sütnöm;
  2. ideje megint vicces dolgokat böngészni az Arcanumban;
  3. marha rég találkoztam a barátnőimmel.

Mindeközben a való világban, ó, öröm, ó, bódottá, végre összeereszthettük a macskákat.

Pocin ugyan az látszik, hogy “mingyá lekenek neked egyet” (megtörtént), de ezzel együtt is jóval nagyobb nyugi van, mint az elmúlt héten bármikor. Phű.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/13 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/134 – Demobilizé

Azt hiszem, mostanra értettem meg teljes mértékben, mit jelent mások számára a karantény, nem is kellett hozzá más, mint 2 db macska.

Poci takonykórja miatt szeparálni kellett az állatkákat, ez eddig megvan, ugye? Na mármost, mivel mi egy lüxüs méretű hodályban tengetjük napjainkat, ez azt jelenti, hogy macskánként jut legalább 50 nm per kopf, külön etető-itató-szarató, ráadásul ezeket a berendezéseket el sem kellett mozgatni eddigi helyükről, mert még amikor az összeszoktatás zajlott, eleve úgy találtuk ki, hogy mindenkinek lehessen saját élettere, nem is kicsi. Mondom, lüxüs.

Amíg Poci kornyadtan heverészett az emeleti radiátorok valamelyikén, addig nem is volt különösebb gond. Maci néha odaállt sipákolni az ajtó elé, hogy ő fel akar menni az emeletre, de ennyi. Poci viszont, bár még mindig tüsszög és szipákol, tegnap estére teljesen megfickósodott, és mindenáron be akart jönni a nappaliba. Maci mindeközben mindenáron fel akart menni az emeletre, tehát kaparta az ajtót, és halkan vonyított, mint egy kuty.

Azt hiszem, el tudjátok képzelni, kábé milyen koncentrációt igényel, hogy állandóan visszatologass egy macskát az ajtó őt illető oldalára, miközben ő vad elszántsággal követeli a 1. másik emeletet, 2. másik macskát, 3. másik embert. Macinak sikerült is kétszer áttörnie (a bánomi áttörés, höhöhö*), mázlinkra viszont ő legalább felvehető és ide-oda passzolható, szemben Pocival, aki ilyenkor azonnal nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okoz. (A RK-nak még mindig hiányos az egyik ujjlenyomata, csak mondom.)

Viszonylagos csend és nyugalom csak akkor van, ha mindkét macskának jut társaság (=jobb híján egy másik ember). Ezért írtam én ennek a bejegyzésnek a felét totál demobilizált állapotban, nédda.

Drukkoljatok, hogy a mai kontrollon Pocit nyilvánítsák gyógyult állapotúnak, mert egy hete sincsenek szétültetve a dögök, és máris a karanténfáradtság összes jele kijött rajtuk. Ha sokáig folytatják, ránk is átragad, ojvé.

* Az Esztergomban van, azért höhöhö.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/01/12 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/133 – Levelet vittem, lájf

Újabb felvonás a “jól kinézünk” sorozatból, postára megyek egy levéllel, amit már pénteken fel akartam adni, de aztán a muszikák beleköptek a levesembe.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/11 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

8/132 – Mégisbunda

Helló, vasárnap. Hajrobbantás, majd háziasszonyi teendők.

Macskafronton még nem jöttünk ki a szarból, bár ma reggel már kellő előkészületekkel nyomtuk bele Maciba a gyogyit, úgyhogy egyszer sem köpte vissza, és Pocit, aki a tegnapi napot igen bágyadtan hevergélte végig, a szekrény tetejéről kellett leszedni a saját gyogyi-adagjához.

Képünk az “úgyse jövök le, bebebe” során készült,

és tényleg piszkosul ideje lenne már annak, hogy a gardróbszekrény pucér hátára visszaszögeljem a borítást, de miután kimostam, kiderült, hogy kiszívta a nap, így át kell forgatnom a visszájára, és miután három darabból volt összevarrva, ez nem olyan egyszerű folyamat, mint a kifordítom-befordítom, mégisbundaabunda.

Na, gyürkőzzünk neki. Annak is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/10 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/131 – Mintha

“Veres az ég alja, alighanem szél lesz”, de a cukorkaszínű sajnos nem tudom, milyen időjárási körülményeket jósol.

A prognózisaim mindemellett nem túl jók: Maci háromszor köpte vissza ma reggel a szájgyulladására kapott gyógyszert, Poci meg itt ül a hátam és a futon mögött, a hogyléte iránti érdeklődésre csak ellenséges tekintettel reagál, és hol szortyog, hol nem, de kijönni nem akar.

Én mindeközben próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne,

de a telefonom itt a zsebemben, ha felhívnának az állatkórházból, mint ígérték. Ha nem hívnak fel délutánig, tán még telefonálni is fogok.

Hogy ezek a januárok folyton azzal telnek, hogy a macskák miatt fosunk, az árgyélusát neki!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/01/09 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/130 – Vizsga

Ma összesen négyféle tárgyból vizsgáztatok, ami a régi szép világban úgy festett, hogy felöltözöm embernek, aztán elpendlizem Esztergomba. Na most ehhez képest ebben az új világban ez a vizsgáztató hacukám,

(a nyafogóruha legalább vadiúj, ilyen állapottyában még az utcára is felveszem),

ez itt a Vizsgahelyszín 1.,

(asszisztensem éppen abbahagyta saját segge nyalogatását, most horkol),

ez meg a Vizsgahelyszín 2.

(kupleráj minden mennyiségben, a másik asszisztens a radiátoron melengeti a hasikáját, és közben halkan szörcsög).

Ha nem lenne humorérzéksz, talán még nyivácskolnék is, de hálistennek van.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/01/08 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/129 – Érdekes

A reggeleink, az a gyanúm, igen mozgalmasak lesznek, amíg tart Poci felső légúti kutykuruttya. Fél tizenegyre sikerült eljutni oda, hogy Maci abbahagyta a pattogást és nyivákolást,

Poci pedig kijött a futon mögül, ahová felháborodásában vonult be a gyógyszerezés után (bár továbbra sem talál engem túl bizalomgerjesztőnek, csak rá kell nézni).

Élj meg érdekes időket, mi? Érdekes egekkel.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/07 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/128 – Szörcs

Extra jó napunk van eddig: én hajnali négyig nem tudtam elaludni, ébredés ótától úgy fáj a fejem, hogy majd eldurran, Poci meg szörcsögve kelt, úgyhogy mostanra túl van vizsgálaton, röntgenen, injekción, és bele kell majd gyömöszölni a felső légúti kutykuruttyára a gyogyit. Emellett szeparálva van Macitól, aki pénteken lesz hivatalos az orvoshoz, ha addig nem kezd ő is szörcsögni, mert akkor hamarabb. Ja, és délelőtt elvették a vizet. Ez a fűtést is érinti, úgyhogy, hm, vajon hová tettük a hősugárzót?

Áram van meg internet is, no. Lesz ez még így se!

(Csak azért tettem fel képet, hogy legyen, a megvilágítás nem a legszerencsésebb, de azt legalább látni, milyen gondosan betakargattam a kis maródit. Aztán, persze, elaludtunk.)

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/01/06 hüvelyk macs, otthoncsücsü, tél

 

Intermezzó – Az a szürke, belül bolyhos izé

Segítség! Tíznél több év után utolsó ficniig elfogyott az egyik anyagom, és vennék belőle magamnak, de azt se tudom, milyen néven keressem.

Ilyen:

Kívül hurkolt, belül bolyhos, nyafogóruha ujjának tökéletes, volt belőle eredetileg vagy öt méterrel, de mostanra már mind huss…

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2021/01/05 hüvelyk eská

 

8/127 – Szélkakas

Éppen azt élveztem, milyen mókásan ültek be a cicák az emeletes mászókájukra, mint egy macska-szélkakas, esetleg két kommandós, egyik erre figyel, a másik arra,

de vajon mi az a percegő halk hangocska?

Ó. Tűlevél. Marha sok tűlevél.

Nos, azt hiszem, még sose bontottam le ilyen korán a horizontális karácsonyfát.

Ez már a bontás utáni állapot, valamelyest mégis van határa annak, mekkora disznóólban élünk. Viszont mivel megint porszívózni kéne, a szőrös disznók testületileg bealudtak a nappaliban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/05 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/126 – Hétfő

Olyan nyavalyás, ködös, muszáj-vakus nap van ma, amilyen csak az év első munkanapjához passzol, pláne hogy ez ráadásul egy hétfő.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/04 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

8/125 – Prütty

Ha varrok magamnak valamit, általában orrvérzésig hajlamos vagyok azt hordani, szóval ne számítsatok nagy változatosságra a következőkben, legfeljebb a vicces felemás zoknikban.

Mint látható, továbbra sincs semmi kedvem a hajmosáshoz, és amíg van a házban kendő (van), el is tudom odázni mindaddig, amíg már elodázhatatlan. Ezzel szemben továbbra is igen nagy elszántsággal terítem a kupit a Bűnök Barlangjában:

Ja, csoki is van az asztalomon. Miért éppen az ne lenne? Hedonizmus a magasfokon, azám. Zene, csoki meg ficnik. Most éppen ezt a félbemaradt izét prüttyögtetem,

és nyilván nem állok meg ezen a ponton, de nem ám.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/03 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

8/124 – Libafos

(Abszolúte jellemző rám meg a blogra, hogy még mindenek előtt gondosan rákerestem, van-e “Libafos” című bejegyzés. Nem volt. Nesztek, most már van.)

Mivel a zöld a remény színe meg a tudjuk mié, indítsuk az új naptári évet őtözködés terén egy új zöld ruhával, mondtam. (Tegnap nyafogóruhában maszogtam át a napot. Régi nyafogóruhában.)

Évkezdetek meg remények meg kedvek meg Lillák, itthon ficeregni így gyűröttkén is maga a tökély, ha meg ki akarom vinni a világba, valószínűleg megrövidítem egy pöttyöt, vagy nem. Az “egy kis régi, egy kis új” szellemében előkotortam hozzá a Mamától örökölt kendőcskémet is, adjunk a nosztalgiának.

Minekutána ugyebár az elmúlt hét folyamán varrtam magamnak két új ficergőruhát, valamit kezdeni kell a hulladékokkal is, pláne, hogy azzal már most is púposan van a kosár, úgyhogy elkezdtem valami ilyen izét:

Előre szólok, lesz rajta minden. Minden is. Ebből most egy pucéran kallódó párna huzata készül, és a házban (meglepő, mi?) még vannak pucéran kallódó párnák, például a komóddal együtt hazajött az Ikeából fél tucat 40×40-es darab. Házam népére ugyan valószínűleg nem érdemes pazarolni őket, úgyis csak szétnyomják, kiseggelik és összeszőrözik, de ez most nekem jólesik, hogy szarból várat, hulladékból használhatót gyártsak. Summa summárum, a napot valószínűleg a Bűnök Barlangjában töltöm teával, illatgyertyával, ficnikkel és Erikkel, na meg a Project Runway negyedik évadával, amiben az egyik nőszemély azzal jelöli meg a szálirányt az anyagon, hogy ráköp, és ezzel spirituális energiákkal itatja át. (Ő mondta, nem én.)

Anyagot köpködni nem fogok, de a spirituális energiáimnak semmi nem fog jobbat tenni most, mint kreatív szöszmötével tölteni a napot, és néha kinézni az ablakon.

Mindennapi eszképizmusunkat add meg nekünk ma és holnap is, mert aztán megint folytatódik a vizsgaidőszak meg a felsőoktatási bürokrácia, és semmi, de semmi kedvem hozzá.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/02 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

8/123 – Nyomozás

Tegnapi terveimet maradéktalanul sikerült teljesítenem a varrogatást kivéve, viszont legalább kiszabtam egy újabb kötényruhát. Mivel az is tervek között volt, hogy fél tízre leteszem a fejemet, ezt különösen fontosnak tartván már fél kilenckor átvedlettem alukálóruhába. A Repülő Kutató azidő tájt távozott szerény hatszáz elemes svédasztalos vacsoránk egytálnyi tartalmával a szomszédba a családjához, a macskák meg az odakintről érkező folytonos durrogtatást igyekeztek negligálni.

Ezzel a képpel búcsúztam 2020-tól, hogy aztán tizenkét órával később arra ébredjek, mindenki alszik, de senki sem ott és úgy, ahogyan várnám: Poci a vendégszobában alszik a radiátoron, Maci a hálószobában a RK helyén, a RK maga meg a hencserén horkol egy pokróc alatt.

Jobb helyeken és különböző CSI-sorozatokban ilyenkor a helyszínen hagyott nyomokból próbálják rekonstruálni a bűnesete(ke)t, és nekem lenni bőséggel efféle tapasztalat, de ezúttal meglehetősen ellentmondásos bűnjelekbe ütköztem. A szőnyegen például a nappaliban krékermorzsákat és diódarabkákat találtam, de ezek közül egy sem volt az asztali kínálatban, hogy a macskákat gyanúsíthassam az elkövetéssel, a kávéfőzőben ott volt még a tegnapi zacc, ergo ma nem főzött kávét senki, a szemetesben pedig a frissen használt macskaeledeles tasakocskákon túl (az már az alvásukból nyilvánvaló volt, hogy kaptak enni, másként tutira felóbégatnak engem) ott volt egy üres coldrexes zacskó.

Talán nem tévedek nagyot, ha ordenáré részegeskedést sejtek a háttérben.

(A “hatszáz elemes svédasztalos vacsora” amúgy így festett, ni:

Szerintem még vasárnap is ennek romjaival fogunk táplálkozni.)

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/01/01 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/december

Huh, na, ezt majdnem elfelejtettem. Galéria!

 
 

8/122 – Tervek

Hadd mesélem el, milyen terveim vannak mára. Sütögetek, főzögetek, mosogatok, porszívózgatok, varrogatok, zabálgatok, aztán este fél tíz környékén szépen leteszem a fejem, és mikor felébredek, már 2021 lesz.

Találkozunk túlfelül, addig is mulassatok jól.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

Intermezzó – Lóci óriás lesz

Épp ma egy éve, hogy délutáni álmomból a Repülő Kutató azzal ébresztett: “Drágám, találtam egy macskát a teraszon, most a mosókonyhában van”. Az első feladat az volt, hogy leellenőrizzem, mennyire az ő vagy az én fantáziám terméke ez az egész.* Természetesen ez a macska ezúttal igazi volt, ott ácsorgott a mosókonyhában, dorombolt, a fülén egy a mosógép mögül rákerült pösz, és én már akkor sejtettem, hogy a nyakunkon marad.

Azt már persze a legelső pillanatban hozzátettem, hogy “amennyiben semmi baja nincs”, de hát kiderült, hogy van, FIV-pozitív a drágám. Naná hogy nem jelentkezett senki érte, pedig látványosan jó állapotú, domesztikált, kipöszörőzött kandúr volt. Igen csúnyákat gondoltam arról, aki december végére feltehetőleg fellélegzett, jajdejó, végre elkallódott valahol az a dög.

Csak hát, ugye, kellett neki szereznünk valaminő lakhatást, mert Filoméla szobájában nem tarthattuk in aeternum. Mivel mi barlangi morcok vagyunk, és semminő kapcsolatunk nincsen beteg macskákat befogadó népekkel, rettenetes mennyiségű brainstorming után egyetlen dolgot tudtunk kikotlani: a RK marad a tulaja, de odaadjuk a mucut dajkaságba, mint egy Dickens-regényben. És mivel barlangi morcok vagyunk, akiknek semminő kapcsolata stb. stb., anyósom kapta meg Lócit, ahajt a teraszon túl az ikerház másik felében.

Az azóta eltelt tizenegy és fél hónap újólag bebizonyította, hogy anyósomnak olyan türelme van, mint Jóbnak, mert Lóci természetesen fujvást ide-oda pisilt a lakásban**, plusz nem volt olyan hónap, hogy ne kellett volna orvoshoz hurcolni válogatott nyavalyákkal, leginkább pityikélési gondokkal. Ez utóbbi novemberben kulminált egy kellemes hétvégi estén, kilenc után kicsivel, amikor kijárási tilalom közepette kellett éjjeli ügyeletes cicakórházat keresni, és hordozóba gyömöszölni az elesetten nyervogó tonnadonnát, akinek katéterezésre volt szüksége.***

A helyzet utána drámaian romlott, aztán drámaian javult – nem részletezném, mert minek, a lényeg az, hogy Lócinak a cicakórházban gyártottak a régi girbegurba helyett egy új, dizájnos húgyutat, természetesen királyi váltságdíjért cserébe.**** Aztán nyilván jött egy hólyaggyulladás meg a varratok meg antibiotikumok halomszám, mert minek egyszerűen, ha bonyolultan is lehet. Mindenesetre most Lóci újra a régi fickós szépségében tündököl, és neki is hoztunk lézerpointert Esztergomból, mert Lócinak fogyókúráznia kell, a testedzésre pedig kizárólag a piros pötty utáni rohangálás tudja rávenni.

Na szóval az elmúlt évben volt valami összességében jó is, nem csak morgás, nyivácskolás és magunk siratása. Mindemellett az a gyanúm, szokásomtól eltérően holnap valami évértékelőt is tartok, már ha nem zavar bele a szilveszteri lakoma gyártásának folyamata, én ugyanis megterveztem a menüt, és már most sütöm a savanyúkápis kenyeret meg abálom a crockpotban a barbecue-szószos virsliket, mert aki hülye, az az is marad.

* Pár hete a RK azzal dugta be a fejét hozzám a Bűnök Barlangjába egy délutáni szundika után (ezt kivételesen ő abszolválta, nem én), hogy “drágám, nem hoztál be a lakásba sok-sok kiscicát?” Megnyugtattam, hogy ezt csak álmodta, még mindig csak Marja Afanaszijevna és Maxim, a Kajla vannak nálunk, de meglepődni, azt nem lepődtem meg.

** Ezek ilyenek. Mihelyt érzik, hogy biztos a helyük, rögtön elkanászodnak. Maci mostanság fél hatkor már megjelenik reggeliért óbégatva, pedig az is milyen szende törleszke volt még az elején.

*** Mikor már elmúlt a pánik, és Lóci biztonságban alukált a cicakórházban, kínunkban azon röhögtünk, hogy az egészségügy jelen helyzetében valószínűleg a konyhapulton kéne megműtenünk magunkat a Fiskars Santokuval, ha valamelyikünket elkapná egy vakbélgyulladás, de Lóci bezzeg rögtön kapott helyet egy olyan kórházban, ahonnan naponta videókat küldtek nekünk arról, milyen édesen brünnyög a személyzetnek.

**** Ezen is röhögtünk. Lóci új pityikélője többe került, mint az új komód.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/12/30 hüvelyk blabla, macs, nyár, tavasz, tél, ősz

 

8/121 – Alibi

Ronda, nyúlós, igazi novemberi eső cseperészik odakint, én meg hiába próbálom hadirendbe állítani a tarkabarkákat, abból is csak az látszik, hogy milyen ordenáré állapotban van szegény szőnyegem.

Érdekes, amikor elkezdem tervezni, hogy porszívózni kéne, a macskák rajtaütésszerűen elalszanak. Ezzel el tudok alibizni egy ideig, de aztán egyszer már nem lehet azt se.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/12/30 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tél