RSS

mák bejegyzései

7/72 – Novtizenegy

Nem panaszkodom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/11 hüvelyk ősz

 

7/71 – Klafa

Gondolom, ismeritek az olyan vasárnapokat, amikor az ember arra ébred, hogy “nyöhh, esik”, visszaalszik, felébred arra, hogy “nyöhh stb.”, aztán ugyanezt még vagy három-négyszer, míg végül kénytelen rájönni, hogy a végtelen körforgást csak azzal lehet megszakítani, ha lemászik az ágyáról, és kiszedi a szeméből a csipát, bár persze az eső ettől sem fogja abbahagyni.

Na éppen ilyen volt az én mai reggel-hajnalom, azzal színesítve, hogy kellően vadakat is álmodtam hozzá: egy kis hegyi településen voltam, ami nem egészen falu volt, nem egészen tábor, nem egészen semmise. Éppen elöntötték egy könyvklub tagjai, mert megjelent a helyről egy regény, amiben mindenféle izgalmas és misztikus dolgok zajlottak, az egyik lakos medvévé változott meg minden efféle. A könyvklubosok nagy izgalommal mászkáltak fel-alá, helyszíneket meg szereplőket keresgéltek, és általában úgy viselkedtek, mint a hülyén lelkes turisták, én meg ültem a faluféle egyetlen kocsmájában, és rettenetesen vigyorogtam befelé, mert azt a regényt én írtam, bár persze nem az én nevem alatt jelent meg, és egy szerkesztő amúgy is teljesen szétvágatta meg összerakatta velem újra, én meg beadtam a derekam, szóval meg volt kisbencézve a regény alapost, és a mamája (én) se ismert már rá. Na de miközben a turitnyák fel-alá örvendeztek, én meg ittam egymás után a kricsmiben az alkoholmentes söröket (de miért éppen azt, könyörgöm?), elkezdtek valóra válni a regényben leírtak, csakhogy nem ám azok, amik megjelentek, hanem a szerkesztetlen és megkisbencézetlen változat eseményei. A könyvklubos turitnyák még jobban belelkesedtek, csúcsszuper és klafa, bízzátok ide, tudom, hogy mi következik, én meg hiába próbáltam megértetni velük, hogy tévúton vannak, és nem az a pasi fog medvévé változni, akit már megkötöztek és ledobtak a pincébe, mert azt is átíratta velem a szerkesztő. Az eredeti medveember éppen ott gurította le egymás után a vodkákat a kricsmiben, a könyvklubosok meg kiröhögtek, mikor kétségbeesetten próbáltam meggyőzni őket, hogy szarban vannak, mert dehogy vannak, ők olvasták a könyvet, és különben is ki vagyok én.

Jáj. A fejem belülről még kócosabb lehet, mint kívülről, pedig az se piskóta.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/10 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/70 – Moha

Hazaértem. Gondolom, erről nem kértek fényképes bizonyítékot, perceken belül nyafogóruhában leszek amúgy is.

Viszont fotóztam a pécsi vasútállomásnál igen szépen zöldellő mohát, úgyhogy azt megmutatom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/09 hüvelyk ajándék, ősz

 

Szaporulat a szekrényben – Vis maior

A mai nap helyreállította a morálomat, cserébe majdhogynem kilikasztotta a lábam, két akkora vízhólyag lett a két sarkamon, hogy csillagokat látok. Mindehhez rengeteg eszemmel nem pakoltam plusz cipőt a konferencre, úgyhogy muszáj volt lépni. Szó szerint.

Büszke, az nem vagyok. Cserébe viszont, mmmmm.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/08 hüvelyk ajándék, ősz

 

7/69 – Kilátás

Ez itt a tegnap esti Pécs.

Ez itt a kilátás a szobámból.

Asszem ez utóbbi elég jól leírja szimbóleikus formában a terveimet. Majd megyek szépen előre a sötét falak között, aztán kibukkanok a túloldalon.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/08 hüvelyk ősz

 

7/68 – Reflex

Ragyogóan pocsék időjárás, akadozó békávé, összességében öt óra út (minimum), hát nem csoda, hogy azt kérdezem, ugyan miért vonulok már megint Pexre, ezúttal konferenciára. Amikor ezt megérdeklődtem a Repülő Kutatótól, ő már reflexből vágta rá, hogy “Mert hős vagy!”, mielőtt elrohant volna a saját, ezúttal budapesti konferenciájára.

Épp ez a baj, hogy nem vagyok hős, desőt nem is akarok az lenni. A konferenciára menetelek mostanság szinte automatikusan, mintegy reflexből hívják elő belőlem a heves vágyat, hogy hagyjam a komplett akadémiai szférát a francba. Rohadtul elegem van az öncélú elitizmusból és címkórságból, a hisztérikus publikációs kényszerből és magamutogatásból, az impaktfaktor-fetisizmusból, a köldöknézésből és a gondosan építgetett elefántcsont tornyokból – nagyjából az egész önelégült bagázsból elegem van, de annyira, hogy gombóc nő tőle a torkomba, és kisadag gyomorsavakat nyeldeklek már reggel óta.

Mintha kicsikét, hogyúgymondjam, túl sűrűn követnék egymást nálam ezek az életközepi válságok, mostanra már évi kettő biztosan bepuszil, hogy ütné meg a ragya. És ugyan tisztában vagyok azzal, hogy még így is túl jó dolgom van, de a héccencségit neki, az egész hátralévő életemet el tudnám tölteni így,

ehelyett viszont vízhatlan cipőket keresgélek, hátizsákot töltögetek, és torokszorongató görcsösen utálom az akadémiai szférán túl a saját lustaságomat és kényelmességemet meg prokrasztinációs kényszeremet is. Legjobban talán mégiscsak a kötelességtudatot utálom, ami ki fog vinni az ajtón akkor is, ha elmondhatatlanul rühellem az egész izét, amibe olyan sikeresen belelavíroztam magam.

Kéremkapcsojjaki.

U. i., du. Hát persze, hogy hős vagyok. Egy induló hős. Istenbizony, lassan már csak a dühben meg a tarkabarkákban tudok bízni, hogy ezek majd keresztülkergetnek a válságaimon yol, aztán túloldalt kibukkanok ragyogva, mint egy pillangó.

Egy frászt.

7.68

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/07 hüvelyk újracucc, blabla, eská, macs, ősz

 

7/67 – Piros

Van úgy velem néha, hogy akármerre nézek, ugyanannak a színnek különböző árnyalataival találkozom: sötétpirossal a vaslábason, amiben tegnap megsütöttem az idei ősz első savanyúkáposztás kenyerét,

narancsos pirossal a bokrok foszlányaiban,

világos pirossal a lehullott leveleken,

cicapirossal a nappaliban,

szívecskés pirossal a ruhámon,

szóval mindenhol.

Aztán persze van olyan is, amit csak készakarva lehet elérni, és nem foghatom a véletlenre sem.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/06 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/66 – Kiske

Ma is cefet rossz idő van, és nekem még mindig nem kell kimennem a házból, mert a hallgatók elmentek gyakszira, hurrá. Ennek örömére teljes házi-elszalajtott dekorativitásomban leledzem, a hajam pedig már megint felrobbant a sztratoszféráig.

A dzsuvátlanítással lassan, de mégiscsak haladok, a Bűnök Barlangja például az alábbi szögből már egészen jól néz ki.

Előtte:

Utána:

A túloldalon akadnak még kiske problémák, de előbb-utóbb azokat is megoldjuk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/05 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/65 – Például

Kérdem én tőletek, van-e ebben a rühes univerzumban akár egyetlen személy is, akit örömmel tölt el, hogy hétfő van és reggel és zuhogó eső. Még engem se, pedig nekem ma nem kell mennem dolgozóba, addig alhattam volna, amíg csak akarok, és csak délután kell kidugnom az orrom a lakásból.

Persze ebben az időben is akadnak szép és aranyos dolgok. Na nem én, hanem például ez.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/04 hüvelyk ajándék, ősz

 

7/64 – Jászol

Az egész azzal kezdődött, hogy tegnap a Repülő Kutató nem találta a kocsi forgalmiját, amit a konyha és étkező közti egyik polcra szokott felhajítani lejárt bankkártyák, kifogyott elemek, forgalomból kivont aprópénzek, hát.ezzel-meg-mit-csináljunk névjegyek és összegyűrt bevásárlószámlák közé. Én ezt a polcot évente le szoktam pucolni, de idén úgy gondoltam, paidagógiai szempontból hasznos lesz, ha Augeiász egyszer szembesül azzal, milyen kontraproduktív dolog az istálló kihelyezett jászolát üzemeltetni a polcon, holott a lakás így is egy kupleráj, és a Cetlik Urának számos négyzetmétere van kibontakozni.

Nos, paidagógiailag hasznos módon, de átkozottul nem a megfelelő alkalommal borult ki az éjjeliedény, anyámat ugyanis el kellett volna fuvarozni a vonatához, az meg forgalmi nélkül nem megy. A Gézengúz-féle hörgős-morgós előadása után a RK kölcsönkérte a szomszédék kocsiját (hála légyen nekik), visszajövetelkor pedig természetesen megtalálta Emesében a forgalmit, mert nyilván az volt a második számú lehetőség, hogy abban hagyta. Mire viszont visszaért, én már dühöngélve leürítettem az inkriminált polcot, és vad dzsuvátlanításba kezdtem.

Ez a vad dzsuvátlanítás még ma is kitart, bíráló tekintettel kezdtem szemlélni a Bűnök Barlangját is, de előtte még kiborítottam az összes fiókot és kosarat a fürdőszobámban, mert ott látszatra ugyan nincs nagy dzsuva, de valójában, hajaj.

Egy kis szerencsével nem zabálja meg a komplett napomat Augeiász istállójának számos jászola, és tudok valami tartalomszerű tartalommal is jelentkezni, de a Bűnök Barlangja és az emeleti folyosó is egy pöcegödör, én meg elszánt vagyok ugyan, de nem túl optimista.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/03 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Eská 7/7 – Rozsda és zsálya

Ugyan továbbra is csúfos lemaradásban vagyok nagyjából mindennel, de végre sikerült befejeznem a díszpárnákat anutám születésnapjára.

Jelzem, júniusban volt.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/02 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

7/63 – Eltéved

Szombat, vagyis piac. A november örömére egyrészt felszívódott a Pismány nevű domb,

másrészt meg én ráálltam az őszi rétegesekre.

Ez innen már csak romlani fog. A piac melletti egyik gesztenyefa enyhén eltévedt az évszakok között szegénykém.

Vele ellentétben mi nem tévedtünk el, mert pontosan tudtuk, mit akarunk. Kecskekefirt meg sajtikákat,

a Repülő Kutató meg természetesen csípős paprikát.

Az önmegtartóztatás csodájaként nem hozott haza csak öt darabot, de engem annyival is simán el lehetne pusztítani, attól tartok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/02 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

7/62 – Stíl

Ez most tényleg fotóriport lesz, távirati stílben.

Még megvagyok, stop. Hajat is kéne mosnom, stop.

Tegnap sütöttem kukoricalepényt meg new orleans-i mustáros csirkét, stop.

Berci is megvan, stop.

Poci is, stop. (Alhatna fotogénebb helyen is, ami azt illeti, de most éppen olyanja van.)

Sőt, még a kajla bokor is megvan, stop.

U. i.: A csirke receptje is megvan, stop.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/01 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/október

Újabb galéria. Ezúttal olyan képek is vannak benne, amik nem kerültek bele blogbejegyzésbe, de túl jók ahhoz, hogy ne osszam meg őket, vagy legalábbis én úgy érzem…

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/31 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, ősz

 

7/61 – Bót

Gondolom, mindenki ismeri a mémet a bóttal meg a makival. Ha mégse, tessék:

Hát kérem, mi is ott vótunk. Minekutána a Repülő Kutató rohangálással töltötte az elmúlt heteket, én meg gyalogbéka vagyok, a háztartásunk igen csúfos hiányosságokat mutatott, melyeket orvosolni kellett. A többi nép, mittomén, a szokásos zombi-apokalipszisre készült, mindenesetre embert próbáló feladat volt túlélni, az ziher.

Plusz még egyre hidegebb is van, brrr. Emese azt állította induláskor, hogy négy fok van odaki, amit én azért mégiscsak keveselltem, de nem fogott nagyon-nagyon mellé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/31 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

A HT projekt 11. – október

Igen hülye hónap volt, ami az időjárást illeti, és erre nagyinégyzetekben megénekelt bizonyítékom is van.

A vége felé az a radikális váltás, na azt nem viseltem túl jól.

És ezentúl túlnyomórészt zöldek meg kékek jönnek majd egészen az év végéig.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/31 hüvelyk eská, galéria, ősz

 

Eská 7/6 – Páárnák

Gyenge vagyok, mint az őszi légy, csak három új darab van tavalyhoz képest. Cöcö.

Előtte:

Utána:

Hogy megnyugtassam macskabarát olvasóimat: Pocit nem zavarta különösebben, hogy átrendezték körülötte az ambianszot.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél, ősz

 

7/60 – Masni

Az idei októbert a tegnapi fordulat után mingyást át is nevezhetjük Parfümök Havának, mert a Repülő Kutató hazajött Stuttgartból, és hozott nekem egy ilyet, ni.

A Roger & Gallet nekem igencsak a szívem kiskedvence, tizenöt éve használom a Jean Marie Farina illatukat, úgyhogy ezt is a kellő örvendezéssel vettem át.

Na persze előbb a fölösleges fluffot kellett lehántani róla, mert a kezembe nyomott csomag így festett.

Egyrészt az igazán kiemelkedő német jóízlés volt, ami feltűnt nekem ebben a csomagolásban, másrészt pedig az jutott eszembe, hogy szegény Greta Thunberg, muszáj volt neki elvitorláznia az ENSzig, hogy legorombíthassa a világot, holott az is elég hatásos lett volna, ha elbiciklizik Stuttgartig, és ott baszarintja le a gyógyszertáras néniket.

Viszont a tradícióknak és az áradó hülyeségnek meg marhaságnak köszönhetően a csomagolást “díszítő” masni igenis megtalálta a maga helyét. Természetesen a padlón, hol másutt.

Közöltem is Pocival, hogy ha kihányja, ő fogja feltakarítani. Ma reggel amúgy is roppant fickós vagyok és ide-nekem-az-oroszlánt-is üzemmódban, az éjjel például csak úgy lazán lefejeltem a Repülő Kutatót. Nyilván ő volt az oka az egésznek, mert mikor megfordultam az ágyban, ott volt benne ő is, az effélékről pedig egészen alaposan sikerült leszoktatnia az elmúlt időkben. Felháborító, mire nem vetemednek ezek a faszik, időnként a saját ágyukban alszanak, hát ez már tényleg skandalum. És ma reggel nagy mélaságában nem csavarta rá jól a kávéfőzőre a kupakot, úgyhogy közepesen sok és teljesen oké kávé helyett icipici adag ristrettót sikerült összekutyulnia. Nem csoda, hogy ettől a kávétól én még fickósabb lettem, pedig tényleg nem kellett fokozni, hajaj.

Az ide-nekem-az-oroszlánt-is amúgy valószínűleg abban fog megnyilvánulni, hogy átrázom őszi pofájába a nappalit, régi meg új párnahuzatokkal és minden más merénylettel egyetemben, úgyhogy tessék csak várni türelemmel, lesz itt olyan narancs-piros-lila színkavalkád, hogy tényleg a fal adja a másikat. És ha van egy kis szerencsénk, ma már nem fejelek le senkit, bár ezt a napot is múltával dicsérjük, ne pedig így reggeliben és alapost bekávézva.

Amúgy, mint a mellékelt ábra mutatja, télleg sikerült feljebb vennem a zsebeket az új cakkruhámon, és ezt igen nagy eredménynek tartom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, ősz

 

7/59 – Nem nagyon

Mikor már azt hihettem volna, hogy elleszek, mint a befőtt, és vakációmnak örvendezve édes tök mindegy lesz, éppen mikor kel és fekszik a nap, ma négykor kiderült, hogy Pocit igencsak bele kellett volna kalkulálnom ebbe a buliba. Ő tényleg nem foglalkozik nyári vagy téli időszámítással, csak a saját bioritmusa érdekli, az pedig az étkezések szerint van bekalibrálva, reggelit neki, de MOST. Poci amúgy ilyenkor a Repülő Kutatót szokja abajgatni, mert neki lenni tapasztalat, és tudja, hogy én ugyan keveset alszom, de amikor éppen igen, akkor nagyon, és akár ágyúzhatnak is mellettem, asse érdekel. A RK ezzel szemben rendszerint felkel, mikor Poci reggelit kér, megeteti, aztán általában visszaájul még néhány órácskára. Ezúttal ő nem volt kéznél/mancsnál, úgyhogy muszáj volt engem presszurálni. A cicu egyébként nagyon ügyesen csinálja, semmi agresszió vagy nyivákolás, ehelyett kitartóan tipeg az emberen, és hangosan dürrög hozzá. Előbb-utóbb fel is keltem, adtam neki enni, de persze én nem tudtam visszaájulni, úgyhogy azóta kukurikú.

Most Atilláné éppen rendet vág a termeinkben (Poci arckifejezése mindent elárul a porszívózással kapcsolatos gyanakvásról)

estére pedig a Repülő Kutató is becsámpázik Stuttgartból, úgyhogy nekem most pörögnöm kéne kicsinyt, főzni vagy sütni vagy mittomén, de nem vanni hozzá kedvem.

Fotózkodni se nagyon, amúgy, de most már nesztek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/29 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

Eská 7/5 – Stopp

(Ezt már ugyan látták egynéhányan, de hadd röhögjön rajta mindenki.)

Tegnap nagy dicsőséggel beleakadtam egy rattan fotelbe, úgyhogy ez lett belőle, ni.

Az ilyesmi különösen akkor tölt el nagy örömmel, amikor csak egyetlen harisnyám van ebben a színben, és megfogadtam, hogy nem veszek egy évig semmi ruhafélét, az egy évből meg még csak két hónap telt el. Úgyhogy előbb megállítottam a szemfelfutást egy kis átlátszó körömlakkal, aztán renováltam a harisnyát. Ott, loco, a lábamon. Nem is nagyon szurkáltam meg magam a tűvel, mert én ilyen ügyes vagyok.

Az ugyan jó kérdés, mit szól majd a következő mosáshoz, de azzal majd akkor foglalkozunk, amikor kiszedem a gépből. Addig hollári-hó.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/29 hüvelyk újracucc, eská, ősz