RSS

mák bejegyzései

7/311 – Pakol

Előre nem kalkulált programként (jaja, továbbra is érvényes az “embertervez” alapelv) ma felpendlizem a kies Esztergomba, hogy kipakoljam az asztalomból az elmúlt öt évet. Hajh.

Nyugalom, nyugalom, nem rúgtak ki az állásomból (még), az asztalt rúgják ki a szobából. Az összes többivel együtt. Az egyik kollegina tegnap több mint négy órán át pakolt, de én ezúttal optimista vagyok, és úgy gondolom, megúszom kettővel. Végül is, még csak öt éve gyűjtögetem a dzsuvát, és időnként rendesen “archiválok” is, ami ebben az esetben annyit tesz, hogy szétválogatom a fontos dolgokat a “hát-ezzel-meg-mit-csináljak-tegyük-be-ide-aztán-felejtsük-el” dolgoktól. Ez utóbbiaktól minden bizonnyal érzékeny búcsút veszek majd, akárcsak az asztalomtól. Pfühp. Nagyon jó kis asztal volt. Majdnem két négyzetméter. Szerintem búcsúzóul le is fotózom magamnak, meg persze nektek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/07 hüvelyk eská, nyár

 

7/310 – Papaya

Amikor felébredek hajnalban pörögni egy kicsit, aztán visszaalszom, olyan színes-szagos marhaságokat szoktam álmodni, hogy csak na. Ma hajnalban például elkezdtem együtt élni egy pasassal, akivel úgy ismerkedtem meg, hogy összetévesztett a barátnőjével. A csajról amúgy kiderült, hogy alig egy héttel azelőtt nyomtalanul eltűnt, de ez engem valamiért nem zavart. Annyira nem, hogy két nap együttélés után elrepültünk a pasival Dubajba, csak úgy. És én mindvégig úgy gondoltam, hogy ez igen jó hecc lesz. Még akkor is, amikor az ismerőseinek a volt barátnője nevén mutatott be. A hajnali MÁKnak, szögezzük le, annyi esze sincs, mint egy vödör lepkének. Ébren én akkor sem csinálnék ilyet, ha megígérnék nekem a toronyórát lánccal meg ráadásként a Burj Khalifát is, és szerencsére ezúttal is megébredtem még azelőtt, mielőtt a pofa megfojt, feldarabol, aztán szétszórja foszlányaimat a sivatagban.

A hajnali pörgés alatt egyébként, még mielőtt elkezdtem akkora egetverő marhaságokat csinálni, mintha nem olvastam volna össze könyvtárra rúgó szakirodalmat a darabolós gyilkosokról, kimostam egy gépnyi lakástextilt meg kozmetikai kezeléseket applikáltam a pofámra, köztük egy olyan éjfekete maszkot is, ami mézzel és papayával (meg, gondolom, pézzel és mamayával*) volt átitatva. A mézes papaya jelentősen nehezített az életemen, mert a mosógép lejárt már ugyan, de én mégse mehettem ki a teraszra teregetni, mert a szomszédban égett a villany, és apósomnak csak most áprilisban volt szívműtéte. Nemigen akartam megreszkírozni, hogy kijöjjön a teraszra, ugyan miért csörömpölök. Hé, még én sem szívesen találkoztam volna magammal a teraszon ebben az állapotban.

Nem mintha a mostani olyan csecse lenne, de legalább nem kap infarktust az, akire rámosolygok. Jó esetben.

Ma amúgy mindketten ilyen kékbeli leányok vagyunk. Poci is.

* Ettől a szóviccbokortól szigorúan elhatárolódom. Nem én voltam, tekintetes bíróság.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/06 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/309 – Szándékos

Na jó, ezt a napot mindenestül lehúzhatom a budin. Igen, szándékosan használtam ezt a kifejezést.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/05 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

Intermezzó – Forró kutya

Tegnap este hot dog partit tartottunk a Repülő Kutatóval a teraszunkon, pusztán csak a vicc kedvéért július negyedikén, és még inkább a vicc kedvéért mexikói és kanadai ízekkel.

Az már kevésbé volt vicces, hogy végighánytam a fél éjszakát, aztán reggel átváltottam hasmenésre. Ne egyetek juharszirupos bacont guacamoléval és chipotlés joghurttal meg kukoricasörrel. Magyarán, legyen több eszetek, mint nekem.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/05 hüvelyk újracucc, eská, galéria, nyár, otthoncsücsü

 

7/308 – Gilisztakonzerv

Nekem istenbizony sorsom van, de mint Árpád vezér fiának, Levéntának, annyira. (Ez a Honfoglalás című filmművészeti remek számos emlékezetes jelenete közül volt az egyik, és még most is elfog a röhögés, ha visszagondolok rá.) Tegnap, amikor a Bűnök Barlangja gilisztakonzervjével bajlódtam*, egy adott pillanatban a polc tetejéről lavinaszerűen lezúdultak azok a dobozok, amiket csak úgy átabotában hajigáltam fel, “majd ezeket is rendberakom” felkiáltással. Egyrészt mindegyik fejen talált (naná), másrészt mikor a fejem után tovább pattogtak a szobában, az egyik eltalálta Lénát. Így:

Nyilván megvan a billentyű (megtaláltam a futon alatt), és nyilván percek alatt vissza tudják pattintani egy laptopszervizben, de ahhoz nekem keresni kell egy laptopszervizt, márpedig én falun élek eltemetve, és ez voltaképpen nincs ellenemre, kivéve az ilyen eseteket, bassza meg a ló.

Közben persze itt vannak a menetrend szerinti nyári nyígások is, ma például majd megpusztultam piacra menet-jövet, pedig felhők is voltak az égen és csak fél nyolc az órán. Mesélje már el nekem valaki, mi az élvezet abban, amikor kifő a hőségtől az ember agya és kiég a fénytől a szeme. Tudomásom szerint egyik évszaknak sincs annyi rajongója, mint a nyárnak.

Az őtözködési modzsómat is kezdem elveszteni, ha erről eddig nem nyafogtam volna, lásd illusztráció.

Megyek, varrok magamnak egy pár új slafrokot, mert a szekrény tele van ronggyal, de nekem egyikhez sincs kedvem, hogy felvegyem.

* A gilisztakonzervek alapszabálya, hogy ha kiszedted belőle a gilisztákat, egy számmal nagyobb doboz kell ahhoz, hogy visszapakold őket. Én most leszedtem a polcról pár anyagot. Egy számmal nagyobb polc kéne, hogy visszarakjam. Hogy a jó büdös francba fértek el eddig?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/04 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

7/307 – Kecmec

A ma reggelt olyannyira középkorú stílben töltöttük, amilyenre eddig még nem volt példa, merthogy a RK és én is az Egészségközpontban indítottuk a napot, tipikusan a korosztályunkra jellemző feladatokkal. Én mammográfiára mentem, ő meg látásvizsgálatra, mert a szeme még elég jó, de a karja már nem elég hosszú. Hogyúgymondjam.

Én még várok a verdiktre (nyilván), ő viszont már ismét nyakába vette a várost, és eltotyogott új szemüveget csináltatni. Hurrá. A helyzet már kezdett meglehetősen röhejessé válni.

A mellékelt ábrán annak illusztrációja látható, hogy nemcsak öreg vagyok, de lusta is, ugyanis a vizsgálatra direkte olyan kecmec-mentes ruhában mentem, amit egyetlen mozdulattal le lehet húzni derékig.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/03 hüvelyk nyár

 

7/306 – Vizes

Elég gyakran eszembe szokott jutni az Emil.Rulez! örökbecsű dala, a Csakacipő. (Nem kíméllek meg titeket tőle, persze hogy nem. Ha azt hittétek, hogy igen, nem ismertek engem.)

Van ebben egy olyan szövegrészlet, hogyaszongya: “Mindenki hülye, aki a prodzsektbe van, pedig élhetnénk nyugisan, boldogan”. Na ezúttal ez pontosan öt óra tízkor jutott eszembe, amikor Dupladoktor Bubó Bubó elvonult a Bűnök Barlangja előtt, kisgatyás pizsiben, egy sünis-rókás pokrócot ölelgetve, nyomában pedig elszánt léptekkel haladt Nagyseggű Maruszja. (Édesjóistenem, máris megsajnáltam azt a szerencsétlent, akinek esetleg ez az első bejegyzés a blogomon, amibe belefut.) A földszintre tartottak éppen, hogy ott folytassák tovább az alvást.

Én addigra amúgy már túl voltam a konyha felsöprésén és felmosásán, a saját korpuszom és hajam tatarozásán, egy gépnyi kimosott és kiteregetett ruhán (a jelek szerint egész hajnalban vizes bulikat tartottam, no), és Miss Marple meg egy csomó tarkabarka közepette ültem éppen,

amikor elvonult az ajtóm előtt a processzió.

Aztán mindannyian visszaaludtunk, és én olyan vad hülyeségeket álmodtam, amilyeneket ilyenkor szokás. Valamilyen alpesi kutatóházban laktunk, és a Repülő Kutató egyik bűntársa becsengetett hozzánk, hogy a teraszunkról bemászhasson a saját fürdőszobájába, mert a macskája bezárta az ajtót, és most ott nyávog. Ekkor felébredtem pár pillanatra, és konstatáltam, hogy a szőrös terrorista éppen gurrogva rohangál összes emeleteinken csak úgy passzióból. Aztán visszaaludtam, és megint ott voltam az alpesi kutatóházban, zoknikat kellett foltoznom, és közben elkezdett olvadni a fejünk fölött a kásás hó, bádogereszek cseperészgettek, én ismételten felébredtem, elmentem pisilni, aztán visszaaludtam a kutatóházba, olvadt körülöttünk az összes miskuláncia, és amikor már a levéltár is beázott, mi pedig azon gondolkodtunk, vajon ha kivéssük a helyéről a fürdőkádat, le tudunk-e benne hajózni a biztonságos szárazföldre, végleg felébredtem. A RK ebben a pillanatban már a zuhany alatt állt, és németül társalgott önmagával. Ez már nem álom volt, hanem realitás. “Mindenki hülye, aki a prodzsektbe van”, bizonyám.

Mondtam már nektek, hogy nekem van a legérdekesebben unalmas életem? Hát persze hogy mondtam.

Ja, meg a leggyűröttebb ruháim. Hja, így jár az, aki hajnalban visszaalszik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/02 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/305 – Szende

Heroikus akcióink vannak a jelen hétre, például minden varrógép eljut a gépek kórházába, akár beteg, akár nem. (Primera például, hát én bizony szinte biztos vagyok abban, hogy ő csak egy gonosz ribanc. Ennélfogva a következő jegyzetet mellékeltem hozzá, hadd ne hagyjam homályban a szerelőt:

Nyugodtan lehet röhögni.)

Eriket “most már öreg vagyok én ehhez bmeg” felkiáltással a Repülő Kutatóval és Emesével fuvaroztattam el, de az alatt az akció alatt is sokat őszültem, mert ebben a városban csak két dolgot nehéz autóval: a) haladni, b) parkolni. Külön nehezített pálya, ha az elintéznivalóid olyan utakon kacskaringatnak, ahol csak egy autó fér el kényelmesen, de kétirányú a forgalom, és még parkoló kocsik is vannak ízlésesen elszórva itt-ott. No de ezegyszer megúsztuk, a következő már a visszafelé fuvarozás lesz, és erősen gondolkodom azon, hogy ha Primeránál nem állapítanak meg semmit, csak azt, hogy ő már ilyen, kirakom a buszmegállóba egy cetlivel. Talán azzal, hogy “Működőképes varrógép, ingyen vihető. Vigyázat, harap!”

Én hozzá képest egy szende zergeboglárka vagyok. Bár a pofa, amit éppen vágok, nem sok jóval kecsegtet, mi tagadás.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/01 hüvelyk eská, nyár

 

7/június

Jé, már megint eltelt egy újabb hónap.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/30 hüvelyk újracucc, eská, galéria, macs, nyár

 

7/304 – Miért

Miért nem ír bejegyzést délután fél kettőig az őtözködős blogger? Mert csak akkorra készül el az új ruhája, azért.

És ha már varrt egy új ruhát magának, az miért nincs kivasalva?

Na miért, vajon.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

7/303 – Új

Új hét, új kihívások. Az ablakban hajnal,

a térdemen alkonyat*,

a futonomat elfoglalták,

de nekem amúgy is bolondos és vakmerő terveim vannak, hehe.

* Gondolom, nekimentem a sötétben egy molylepkének. Az én bőrömnek ez is bőven elég.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/29 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

7/302 – What do you plan to do with all your freedom?

Tanév lezárva. Vakáció megkezdődött. Tori Amos énekel.

Én viszont tényleg úgy érzem magam most, mint akit ledaráltak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/28 hüvelyk ajándék, nyár, otthoncsücsü

 

7/301 – Pofára

Tegnap lett volna az érettségi találkozóm (a huszonötödik! aujnye, de vén vagyok), úgyhogy egy koleramentes világban talán most nyitogatnám a csipámat az éjszakázás után. Ehhez képest már túl vagyunk a hajnali macskapattogáson (mostanra persze már lenyugodott, stílszerűen a RK egy foltozandó gatyáján),

én nekiláttam regisztrálni egy konferenciára (a határidő ma jár le, absztrakt meg sehol), és természetesen elmentünk piacra is.

A piac oly mértékben visszaállt a régi medrébe, hogy mi ketten teljességgel ufónak éreztük magunkat az arcbugyijainkban, mivel a népség-katonaság kábé öt százaléka hordott olyat. Milyen csodálatos az emberfaj optimizmusa, és milyen gyakran esik miatta pofára, nemdebár.

Mondjuk nekem is inkább be kéne fognom a számat, lásd konferencia meg absztrakt. No de legalább vettünk minden földi jót, a többit meg majd kiketyegi az univerzum.

Vagy nem.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/27 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/300 – Eredménytelen

Szép, nagyrészt eredménytelen nap volt ez a mai, hogy verné szájba a sors. Sütöttem egy tepsi pandesalt, ami Fülöp-szigeteki zsemle. Így nézett ki, mielőtt betettem volna a sütőbe:

Mikor kivettem, lényegében ugyanígy nézett ki, csak gőzölgött.

Én is kezdek gőzölögni, meleg van, jöhet a menetrend szerinti nyári nyígás. Ezt az időjárást ebben a háztartásban egyetlen valaki szereti. Ő viszont nagyon.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/26 hüvelyk eská, macs, nyár

 

Eská 7/37 – The Mystery Project

Akármennyire nem akar elkezdődni a vakáció, tegnap mégiscsak loptam magamnak annyi kikapcsolódást, hogy tallózzak egyet a Bűnök Barlangja polcain. Miközben különféle anyagokat húzgáltam ki az egyik púposra tömött fakkból, szó szerint elém esett ez, én meg csak bámultam rá hülyén:

Nem tudom, veletek szoktak-e esni effélék, de ez itt egészen konkrétan az az eset volt, amikor teljes tanácstalansággal nézegetem jobbról-balról, kinek a fijaborja ez. Nyilván elő volt preparálva, de kinek, mi és miért? Egészen bizarr érzés, amikor az ember hirtelen rádöbben, hogy jaja, ő valamikor kiszabott magának egy komplett ruhát sok kis darabból (de már természetesen nem emlékszik, milyen szabásminta alapján, és ha kicsit is ismeri magát, az eredeti szabásminta úgyis meg lett kisbencézve cefetül), aztán szépen összecsomagolta az egészet egy csinos bugyorba, és besuvasztotta a polcra, hogy “majd, ha lesz rá idő, és lesz hozzá megfelelő időjárás”.

Hát most éppen lett. Úgyhogy ennek örömére végre megtapasztalhattuk, hogyan varrja Felicia a vékony trikotázst (nem vagyok teljesen elégedetlen), és végre-végre-végre varrtunk mi ketten valamit nekem is, mert amióta bejött a házba, erre még nem volt példa. Miután kibontottam a bugyort, azt is sikerült realizálnom, hogy ez a szabásminta volt az, mert a remény hal meg utoljára, bár a kéket még mindig nem mentettem meg, ofkorsz. Mindenesetre itt-ott elég szépen feladtam magamnak szeptemberen a fejtörőt, hogy melyik darabot hová akarhattam eredetileg betoldani, az ujja paszpólok például egyetlen folyamatos csíkban voltak.

Most akkor van egy újabb “rántsd-fel-és-fuss” típusú nyári ficergőm, és minden bizonnyal nem állunk meg itt. Élőben (mint ez már megszokott) jobban fest, mint képen, de nekünk őtözködős bloggereknek sorsunk van, és egyeseknek közülünk nincs profi fotósa se, csak egy dögledező fényzőgépe a termosztáton, időzítővel. A szabásminta valójában elég jól kezelhető (mármint ha már tudod, melyik az elejeujja meg a hátaujja), viszont valószínűleg sokat segít, ha a ruhában keresztben van a rugi, nem hosszában. Ez az anyag cuki meg minden, a csíkjai viszont eléggé szigorúan behatárolják, hogyan használhatod, így hát kétségkívül jobban jár vele az, aki nem akar csöcsöket is hordani a ruhájában.

Mintegy zárójelben azért megjegyezném, hogy nem egészen divatorientált őtözködős bloggernek lenni azért kafa, mert nem te futsz a trendek után, hanem két külön pályán keringéltek, és a két pálya néha, csak a vicc kedvéért, összeér. Ha jól láttam királyi koleganőimnél, az idei nyáron éppen az ilyen fodros, hálóing-szerű slafrokok számítanak trendinek. Hát rajtam nem múlik, még van egy csomó anyagom a megbolondulós boltból, métere 390 forint.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/26 hüvelyk eská, nyár

 

7/299 – Curukk

Volt nekem egy olyan téves, szimpatikus elképzelésem, hogy a tegnapi nap után, miként a hamuból kikelő féniks, itt állok majd trillázva és vakációsan, tillárom, haj, sosehalunkmeg. Nos, a zuniverzumra bizton lehet számítani, ugyanis egészen pontosan ötvenegy perccel azután, hogy beírtam a legeslegutolsó vizsgajegyet, és hátradőltem megtervezni életem hátralévő napjait, a húgom átlőtt egy negyvenkét oldalas dokumentumot, hogy én azt neki lektoráljam yol.

Nem tudom, van-e még feladat, amit olyan görcsös és torokszorító módon utálnék, mint az ilyesmit, százszor inkább a mosogatószifon meg a blöe. Ugyanaz pepitában, mint a szakdolgozati témavezetés, és azzal is az a legproblémásabb, hogy ha már muszáj csinálni, csináljuk meg alaposan. Most megint jön a prokrasztinálás meg az utálomutálomutálom, és közben eszembe jutottak konferencia-absztrakt leadási határidők is, én meg itt állok a világ leggyűröttebb házilipityánkájában, és ennek a félévnek már soha de soha nem lesz vége.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/25 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Eská 7/36 – Megbízás

Már megint olyan dolgokat varrtam, amiket lényegében értelmetlen lefotózni, mert vállfán úgy festenek, mint két gyűrött palacsinta, nekem felvenni meg azért lenne értelmetlen, mert ezek nem az enyéim.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/24 hüvelyk ajándék, eská, nyár

 

7/298 – Leszállópálya

Ma van az utolsó vizsganapom ebben a félévben. Megíratom, elküldöm, visszakapom, kijavítom, kinyomtatom a vizsgalapot, aláírom, beszkennelem, elküldöm, a jegyet feltöltöm a neptunba, aztán kalap, ennek a tanévnek is vége. Legalábbis nagyon ajánlom, hogy így legyen.

Dolgozatíratás mellett megetetem egyszer-kétszer Speedy Gonzalest*, valamint vad hajrával teljesítek egy piszkosul rámégett megbízást, ami ezúttal nem esszé vagy beszámoló, hanem nyafogóruha. Ez utóbbinak ugyan már hajnalban nekifogtam, de a Szőrös Útonálló résen volt,

és nyilván azonnal cselekedett is, mert mink macskáksz vagyunksz stb.

Hát komolyan, olyan hasa van, mint egy leszállópálya, és roppantul bumfordi keccsel képes odarakni magát az ember elé, hogy “simogattyál, MOST”.

Cicu, veled is csupa kihívás a zélet, és az az egyetlen macskabiztos helyzet, ha éppen alszol.

* Ő az új mosógép, és nem véletlenül neveztem el így, de erről majd holnap mesélek, ha addig nem történik valami igazán izgalmas, ami inkább érdemes a beblogolásra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/24 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/297 – Rokon

Mint ahogy a Vukban mondta a béka: “Hát akkor ez most rokon vagy nem rokon?”

Asszem rokon lehet, én se haladok gyorsabban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/23 hüvelyk ajándék, eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/296 – Mintegy

Hagyjuk ezt itt a mai napra, mintegy mementónak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/22 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü