RSS

tél kategória bejegyzései

7/145 – Korlát

Mivel tegnap egész Budapest láthatta, ha akarta, hogy úgy festek, mint egy elszalasztott (bár nyilván nem jártam be a komplett várost), most önkritikát gyakorlok, és Szentendrére korlátozom elragadó jelenlétemet.

Hálistennek ez amúgy is a bolondok városa.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/23 hüvelyk eská, tél

 

7/144 – Példa

Mint azt egy bölcs ismerősöm mondta anno, mindenki jó valamire. Ha másra nem, elrettentő példának.

Mert ugye.

Biztos van Pest megyében máma nálam rosszabbul öltözött nő, de én nem találkoztam vele.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/22 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/143 – Setét

Annál, amikor az intézményi nyílt napon hirtelen és figyelmeztetés nélkül elveszik az egész épületben az áramot, a díszteremben meg ott ül mindenki, aki betolongott rá, egyetlen faszább dolog van: ha te ezalatt éppen az ablaktalan vécében vagy.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/21 hüvelyk blabla, tél

 

7/142 – Hazud

Egy Dr. House nevű egzisztencialista filozófus szerint mindenki hazudik. Én csak annyit tennék hozzá ehhez, hogy az interneten pláne mindenki az lehet, aki szeretne lenni, azt csinálhat, amire vágyik, és úgy adhatja elő magát, ahogyan csak akarja.

Lássunk egy példát. Én most itt ülök, mint egy összehuttyantott kupac, vérzek, mint a leszúrt disznó, a pofámon pakolás, a hajam száradófélben, ölemben laptop, és igen mívesen káromkodom éppen mindenféle feladatok fölött. (Többek között az e-book-olvasót próbálom életre csiholni, és pótvizsga-dolgozatokat gyártok, valamint a tavaszi félévemet tervezem, amiben néhány radikális újítást kísérelek meg bevezetni a számonkéréssel kapcsolatban.) Ehhez képest viszont bármikor előadhatom magam néktek, kedves olvasók, mint kreatív, gondtalan és színes életet élő akárkit, nédda.

Oké. Fotó megvolt, most visszatoljuk a horgolós kosarat a sarokba, és kitaláljuk, hogyan lehetnék február 11-én délelőtt egyidejűleg két helyen. Legalább ugyanabban a városban van az a két hely, ez is valami.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/20 hüvelyk eská, tél

 

7/141 – Ludwig

Ismeritek azt a viccet, amiben Leila aszongya, hogy “Juszuf, vegyél nekem bülbülmadarat”, mire Juszuf, hogy “Vennék, Leila, de mibülbül?” Na, most már ismeritek.

A héten a Repülő Kutató esmég feltarisznyálta Professor Krteket, és elmentek világgá. Kérdém tőle, hová megy. Mire ő, hogy Bonnba. Mire én, hogy jó, akkor hozzon nekem Beethoven gumikacsát. Mire ő úgy nézett rám, hogy abban benne volt az összes több mint huszonöt év, amióta ismerjük egymást, a több mint huszonkettő, amióta együtt vagyunk és a majdnem húsz év házasság. Mondani nem mondott semmit, és ebben is benne volt az elmúlt negyed évszázad.

Aztán két nappal később hazajött Ludwiggal.

Ludwig egyelőre a gombos dobozokon ül a sztrecsvarrótűk meghitt társaságában, de előbb-utóbb találni kell neki egy méltó helyet valamelyik vizes helyiségben. Még nem döntöttem el, hol, de Ludwignak számos kistestvérkéje van valahol messzemessze, úgymint Wolfgang meg Johann meg Sisi meg Franz Josef meg Sigmund, sőt még annál is többen, úgyhogy elképzeltem magamnak a jövőt, amint a Repülő Kutató elmegy a mesés Viennába vagy bárhová, és hazajön egy-egy újabb gumikacsával. Amennyi eszem van, ezt a jövőt ki is vakarom magamnak. Amennyi esze van (hé, egy vakonddal lődörög a világban), még partner is lesz benne.

Egyéb hírünk nemvan, a világ csúszik odakint, mint bagolyszar, úgyhogy én megint kenyeret sütök, mivel nem merészkedünk ki a tükörjégre. Reméljük, ennek nem dűl ki az oldala, mámrmint a kenyérnek, de végül is tökmindegy, a másik is elfogyott az utolsó morzsikáig.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/19 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, tél

 

7/140 – Három kemény tojás

Tegnap du. levánszorogtam a konyhába, mert nem volt a házban kenyér. Úgyhogy sütöttem egyet. Annak persze olyan ordenáré módon kidűlt az oldala, hogy szinte hüppögni kezdtem tőle. No mindegy, gondoljunk a vacsorára is, a Repülő Kutató egész nap a munkázójában munkázott, főzzünk neki kedgereet.

Nem akarok dicsekedni, de az én kajáim általában igen gondos előkészületekkel kezdődnek – a néhai Anthony Bourdain mondá, hogy ha neki lenne vallása, akkor a mise en place lenne az, és én ezt elég nagymértékben megértem, a mise en place maga a világ rendjének helyreállítása, harc az entrópia ellen, Kopernikusz és Kepler és Brillat-Savarin meg Rémy, a főzőspatkány. Na hát ezúttal ez is gajrament, mert már megfőztem a rizst, és a kislábasban vidáman táncikált a bugyogó vízben három tojás, mikor elővettem a hűtőből a füstölt halat. Eeeekkora penészfoltok voltak rajta, hogy izélné szájba a zuniverzum. Én meg ott álltam egy bödön rizzsel és három kemény tojással.

Végül persze mégiscsak lett vacsora (a rizst átpfoztam mexikóira, és enchilada-szószba fullasztottam pár szál felkarikázott lengyel kolbászkát, plusz reszelt cheddar és egyéb szóratok, a komplett Yucatán-félsziget leköpött volna, ha látja, de nem érdekelt már ez sem), viszont még mindig itt álltam három kemény tojással, amiket végül megadóan meghámoztam, aztán besuvasztottam a hűtőbe. Na ekkor ért haza a Repülő Kutató, frissen fodrászolva, üdén, mint a bazsarózsa, két új sállal, amiket magának vett, csak úgy. És akkor mondám neki igen búsan, hogy vissza kéne szereznünk az uralmat az életünk fölött, mire ő aszonta, hogy “legfeljebb neked”, én meg majdnem meghajigáltam kemény tojással.

Tényleg vissza kell szereznem az uralmat az életem fölött, mert ez kívülről ugyan egész vicces, de valahol az elmúlt héten totál kiment belőlem a keményítő meg a lendület, és ilyenkor tényleg nincs más hátra, mint előre, eddig és netovább, zuhé neki.

Először is, kezdjünk valamit azzal a három kemény tojással.

(Ez ugyan még mindig nyafogóruha, de remélem, látni rajtam a roppant elszántságot.)

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/18 hüvelyk eská, tél

 

7/139 – Belátás

Hátizé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/17 hüvelyk eská, macs, tél

 

7/138 – Kilátás

Terveim kicsit felborulván nagy elszántsággal fúvogatom taknyos orrocskámat, de ne sajnáljatok nagyon, kilátásaim igazán pazarok. Különös tekintettel a nagy szőrös macskaseggre.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/16 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

7/137 – A távolságot mint üveggolyót

A kutatási beszámolókat megírtam Szentendrén, majd ki fogom nyomtatni holnap Esztergomban, hogy valahogyan-valamikor elvigyem Budára a témavezetőmnek aláíratni. Ezek után ismét el kell vinnem Esztergomba, hogy beszkenneljem, és elküldjem Pécsre. Ez kábé jövő csütörtökig fog összejönni. Keddig én is, a témavezetőm is megjárjuk Pécset, természetesen más-más időpontokban, de nem hagyhatom ott pénteken a kinyomtatott lapokat, hogy aztán ő kedden aláírja, hanem mindenáron a szkennelt dokumenteket kell majd elküldenem csatolmányként e-mailben. Pécsre.

Ha vannak olyasmik a doktoriban, ami miatt az ember tényleg őszintén elgondolkodik, minek neki a hátára ez a plusz púp, na ez épp egy ilyen olyasmi.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/15 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/136 – Buké

A maihoz hasonlatosan posványronda napoknak még az ad különleges bukét, hogy általában ilyenkorra esnek a nemszeretem feladatok is, mint például a kutatási beszámolók megírása. Blöe. Úgyhogy mára meghirdetem a prokrasztinálás, kutatási beszámolók és harmonikázó zoknik programját. Nem vennék rá mérget, hogy esetenként nem szundikálok egyet, mintegy programpontokon túli programpontként.

A ruhát most nézzétek meg jól utoljára, mert szét fogom vágni. Majd. Amikor ráérek.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/14 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/135 – Szépészet

Estére olyan dönölű leszek, hogy a napra lehet majd nézni, de rám nem. Már jártam fodrásznál, és még megyek kozmetikushoz meg masszázsra is.

Akkor most (hirtelen váltással) nesztek egy kép a legutóbbi teliholdról, amint az tegnapelőtt reggel látható vala.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/13 hüvelyk tél

 

7/134 – Random

Attól tartok, a mai nap éppolyan véletlenszerű-találomra formát fog ölteni, mint ez a fotó.

Sebaj, vasárnap van.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/12 hüvelyk eská, macs, tél

 

7/133 – Knäckebröd

Azt hiszem, meséltem már arról, hogy mink itt falun, ha kibokázik valaki látogatóba, olyan rettenetes felhajtást csinálunk, mint Mindenváró Ádám és háznépe. (Emlékszik még valaki Mindenváró Ádámra?) Nyilván ha kétnaponta jönne valaki, előbb-utóbb mi is ugyanúgy csak egy teát meg egy zacskó sósropit dugnánk elébe, mint bárki normális ember, de amíg átlagosan félévente tiszteli meg lakunkat bármiféle vendég, addig bizony ki fogjuk vágni ilyenkor a magas cét.

A magas cé ma egy ismerős házaspár miatt lesz kivágva, de mint macska szarni, annyira. Ilyenkor mi azzal kezdjük, hogy menüt tervezünk, általában különféle stiláris koncepciók alapján. (Nem röhög!) Most például, mivel tél van, úgy gondoltuk, hogy skandináv tematika mentén fogunk felépíteni a kínálatot, néhol enyhe kilfeldi felhangokkal, úgyhogy husigolyók lesznek szószban, Jansson megkísértése (ez egy szardellás krumpliétel), céklás hummusz meg sült cékla dióval és brie sajttal. Meg még mittomén. A Repülő Kutató ilyenkor igen ihletett állapotba szok kerülni, és már emlegetett valami mézes-tejfölös-ecetes uborkát is, szóval lehet itt még bármi.

Én ilyenkor a lassan felszívódó szénhidrátoknak vagyok a felelőse, úgyhogy a rozsvekni már a harmadik kelesztésnél tart, és sütöttem knäckebrödöt is. Az alábbi kép a sütés előtti állapotot mutattya, de őszintén, látszatra nincs nagy különbség az előtte meg utána között.

Mivel felmerül a kérdés, hogy mi van cicaügyben, mellékelten bemutatjuk azt is, mit csinálnak a cicák.

Poci:

Lóci.

Ez meg én vagyok.

Na, amíg a rozsvekni kel, elmentem csokis-kardamomos-banános kenyeret sütni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/11 hüvelyk ajándék, eská, macs, tél

 

7/132 – Négyre

Ma van annak a csodálatosan bizarr napja, amikor délután négyre megyek vizsgáztatni. Kell-e még mondanom bármi mást?

Az őtözködésre terelve a szót: borús pillanataimban úgy érzem, most már életem végéig, de legalább tavaszig polár cikcakkruhában maradok. Nemtörődöm pillanataimban azt válaszolom erre, naésakkor. A cikcakkruha praktikus, finom, puha, meleg, alá és fölé is öltözhető, és korántsem merítettem még ki velük az összes lehetőséget – a jelenlegi hárommal akár egy évig is ki tudnám húzni úgy, hogy mindennap más izéket veszek alá, fölé meg hozzá. (Na jó, Jakutszkföldön. Itt azért júniusban már kicsikét melegecske van hozzá.) Optimista pillanataimban meg aszondom, ideje lenne gyártani egy (két… hááá…) új cikcakkruhát az eddigiek mellé, hadd ne unatkozzon a nép.

Helló, nép! (Mint ezt Ő királyi felsége 1ső Fülig James mondaná.) Unatkoztok?

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/10 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/131 – Gomb

Kedvenc élethelyzeteim egyike, amikor szinte közvetlenül indulás előtt derül ki, hogy kilazult a kabáton a gomb, és most kell megvarrni, mert másként nem bírná ki estig.

Öröm az ürömben, hogy legalább tűt nem kellett keresgélnem hozzá, ez nem az a háztartás.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/09 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/130 – Lizsé

Próbálunk visszakapaszkodni a mókuskerékbe. Kenyérsütés, bevásárlás, pipiros restaurálása, hivatalos levelek, ujjé, a lizsében naccerűűű.

Holnap már vizsgáztatok is, úgyám. Ha van egy kis szerencsénk, a jelenleginél valamivel kulturáltabb ancúgban, mert a mostani úgy állt össze, hogy félig kinti hacuka, félig meg házimaszogós. (Meh, mosni is kéne.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/08 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/129 – Szörpi

Tegnap hazajöttem. Eredetileg minden igen szépen indult: a vonaton stratégiailag optimális helyen volt az ülésem,

volt mivel elfoglalnom magam,

még az ég is úgy döntött egy ponton, hogy elszórakoztat magával,

viszont ezek a mávos kukufejek nem adtak fűtést. Egy ideig tűrtem, mint Aranylaci ürgéje, de amikor a légkondi is beindult, az már több volt a soknál, úgyhogy kénytelen voltam átcihelődni egy másik vagonba. Attól tartok, elkéstem kissé, mert most úgy érzem, a januári első takonykór itt kopog az ajtón.

No sebaj, ma még itthon ülök (leszámítva egy macskaeledeles expedíciót), és a Repülő Kutató főzött nekem reggel meleg zsályás levendulaszörpit, úgyhogy ideje és lehetősége vagyon a romeltakarításnak. A körmömet mindenesetre már újralakkoztam, adjunk a civilizációnak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/07 hüvelyk ajándék, eská, tél

 

7/128 – Elmenőben

A jelen helyzetet tekintve inkább az érkezésemkori állapotot mutatom be, according to Tosca.

Ekkor még Perpéta roppant csodálkozással mondta nekem, hogy “Piros a hajad. És piros a köööömöd is.” Nos, azóta a manikűrömnek kampeca, a hajam pedig említést sem érdemel.

Viszont legalább a gyerekszobát kidzsuváztam.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/06 hüvelyk ajándék, eská, tél

 

7/126 – In excentris Deo

Beültem a kápolnába, hogy meghallgassam, amint Tosca hegedűn gyakorol. Ehhez állítólag igen masszív botfülek kellenek, de nekem valószínűleg már megtette a magáét a tegnap este óta tartó jelenlét a Káosz és Kurjongatás Birodalmában.

Az “In excentris Deo” természetesen az “In excelsis Deo” helyett hangzott el, szintén Toscától. Az a gyermek még sokra viszi.

Bár, ami a hegedülést illeti, ott még van hová pedáloznia.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/04 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/125 – Társadalmi szerződések

A horoszpókok igencsak elmehetnek a fenébe, én magamtól is kiválóan tudok pesszimista és siránkozós lenni, nem kell hozzá segítség. Az viszont, hogy a negatív élmények fokozódása már akkor elkezdődött, mielőtt még megszoktam volna azt írni dátumnak, hogy 2020, nem pedig 2019 (jó, ez mondjuk nem nagy ügy, általában még márciusban is gondolkodnom kell, milyen évet írunk), hát azt már tényleg izélje szájba a zuniverzum.

Sok beszédnek meg siránkozásnak sok az alja, kezdem a legrosszabbal: Lóci FIV-fertőzött. Ebből kifolyólag arra is lett sanda gyanúnk, miért nem keresi senki, de ez csak gyanú, nem bizonyosság, én meg amúgy is túl sok krimit olvastam/néztem életemben. Mindenesetre most van az emeleten egy beteg macska, aki ugyan ebben a pillanatban igencsak egészséges, de ha összeszed valami súlyosabb nyavalyát, az immunrendszere nem fog megbirkózni vele, és akkor kampeca. Ez amúgy egyébként, legyünk most brutálisan realisták, afféle brutarealisták, nem újdonság. Egyszer majd mindannyiunknak kampeca, Lócinak, Pocinak, a Repülő Kutatónak, nekem, még nektek is, úgyám. Ennélfogva mi valójában nem tojnánk össze magunkat ettől a hírtől, ha nem lenne Poci. Pocinak semmiféle sokbetűs macskabetegsége nincs, és az íratlan társadalmi szerződés értelmében, amit vele kötöttünk, mi vagyunk a felelősek azért, hogy ne is legyen neki. Én úgy vélem, eddig ezt kivédtük, a két macska szigorúan el volt szeparálva egymástól, mi meg annyiszor mostunk kezet az egyiktől másikig és vissza tartó expedícióinkon, mint Semmelweis Ignác tette volna, ha nem a nők védőszentje, hanem a macskáké.

A gond természetesen most abban áll, hogy miként oldjuk meg ezt a nyomorúságos helyzetet, amelybe belelavíroztuk magunkat. Az íratlan társadalmi szerződésben, amit a Repülő Kutató akkor kötött Lócival, amikor felnyalábolta a teraszon, és levitte a mosókonyhába, az szerepelt, hogy mi ezt a macskát nem dobjuk vissza az utcára. Na most örökbefogadót, a menhelyek a megmondhatói, még egészséges macskának találni is rohadtul nehéz, hát még egy FIV-fertőzöttnek. Azt hiába mondjuk, hogy szépcica, okoscica, rendescica, kedves, barátságos, bújós, dorombolós, hálás, szobatiszta, ha egyszer ott van neki a FIV, a háta közepére sem akarja senki. Mi pedig nem tarthatjuk tizenkét négyzetméterre bebörtönözve in aeternum. Oááááá.

Most a hétvégén erre mindenesetre nem leszünk képesek megoldást találni, úgyhogy Lóci továbbra is ott marad hadifogolynak Filoméla szobájában. Én viszont nem leszek itthon hétfőig, mert a húgomnak szüksége van rám a saját bolondokházájában, és erre is van egy íratlan társadalmi szerződés, hogy ha a családnak segítség kell, akkor összepakoljuk a retyerutyánkat, és elindulunk világgá a Móra IC-vel. Aztán visszajövünk a saját bolondokházánkba, és kezdődhet a vizsgaidőszak meg az Esztergomba és Pexre szaladgálás.

Mondtam én, hogy meglesz a böjtje annak a két hétnek, amit lazítással próbáltam tölteni december végén.

Na akkor most képekkel megtámogatva is: ez egy beteg macska.

Ez egy egészséges macska.

Ez a púpos kékzöld izé meg én vagyok a retyerutyával.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/03 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél