RSS

tél kategória bejegyzései

5/202 – Gardedám

Móka, kacagás, muhaha. A Repülő Kutató tegnap reggel elpályázott síelni. Ne tessék amiatt aggódni, engem miért nem vitt magával: egyrészt nekem erős hendikepem van síelésben*, másrészt meg nem sportembert játszik elsősorban, hanem gardedámot. Arról a már majdhogynem hagyományos programról van szó, amelyben az unokaöcsinek felelős felnőttre van szüksége a sítáborban, ja meg az sem árt, ha az illető tud síelni és ép a kezelába. Most már évek óta a RK ez a felelős felnőtt az ép kézlábával meg a léceivel, és ez még így lesz addig, amíg a feltörekvő ifjú nem dönt úgy, hogy ő már elég nagy és dicső ahhoz, hogy egyedül is megoldja ezeket a dolgokat, minek neki gardedám. (Tippjeim szerint még max. két év. Nagyon határozott kamaszodási jeleket mutat a legíny, és ez olyan, mint egy második dackorszak, én, egyedül, nesegíccs, nem kértem, hogy a világra szüljetek. Aztán majd ezt is kinövi. Ki szokták. Általában.) Na most: én tudtam, hogy a RK elmegy síelni az unokaöcsivel, azt is tudom, mikor jön, de csak tegnap este sikerült rádöbbennem: az még hagyján, hogy lövésem sincs, milyen településen van most, de még abban sem vagyok biztos, melyik országban. A feleségek szégyene, az vagyok.

Sebaj, majd szombaton megkérdezem tőle, “hát nekem mit hoztál”, és a csoki feliratából kikövetkeztetem, hol volt. Ebben a ravasz és fondorlatos tervben enyhe hátrányt jelent, hogy ő is olvassa a blogomat, és azzal is problémák lesznek, ha nem hoz nekem semmit, mert akkor mi a lócsicsből fogok következtetni, de ugyebár egyetlen terv sem tökéletes. Én már csak tudom, több kötetnyit írtam össze ebben a témában.

Egyébként minden a szokásos, én a tél miatt dühöngök, a macskák felváltva alszanak vagy ábrándosan verik egymást. Poci tegnap este több alkalommal is érdeklődött aziránt, hol a fenében kószál az ő kedvenc párnája és matraca, de mivel tisztában van azzal, hogy én is tudok almozni és etetni, valamint engem is össze lehet szőrözni, eldöntötte, hogy egye fene, a lényeg, hogy legyen kaja és simi. Macskának lenni jó.

És nekik még hajat sem kell festeni, én viszont kénytelen leszek, mert a helyzet egyre kriminálisabb.

* Vagyis hát le tudok ugyan jönni egy kellemes lágy lejtőn úgy, hogy a lábamon lécek vannak, és csak néhányszor borulok fel a kanyarokban, de összesen két síszezon van a cévémben, és azoknak is lassan már húsz éve.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/21 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

5/201 – Füstölgős

Továbbra is csókoltatom a tél kedves jó mamszikáját. Csak hogy némi összevetést tudjatok tenni: ez volt rajtam tavaly ilyenkor. Ez meg tavalyelőtt. 2015-ben valamiért kimaradt a márchúsz a blogból, de 2014-ben megint csak.

Ehhez képest itt állok gyapjúharisnyában, a csizmámban két zokni, és a polárruhám alatt egy plusz pólóruha, hogy ne vegyen meg az Isten hidege. Egyetlen helyen van forróság, a kicsi dühös szívemben.

Na, elmentem tanítani.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/20 hüvelyk eská, tél

 

5/200 – Mintást mintással

A hagymát pedig hagymával. A feleségem meg olyan kövér lesz, hogy ki sem fér majd az ajtón.

Ha eddig még elfelejtettem volna említeni: gyűlölöm ezt a telet. Gyű-lö-löm.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/19 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

5/199 – Tíz centi hó

Ezúton szeretném leszögezni, hogy ebbe az időjárásba én nem egyeztem bele, nem értek vele egyet, a legmesszebbmenőkig helytelenítem, és nem fogok belenyugodni.

Egyéb véleményeimet nemhogy a nyomdafesték, de még a laptop képernyője sem bírná el.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/18 hüvelyk eská, tél

 

5/188 – Hajtépő, hídverő

Igen, tudom, hogy az eredetiben nem hajtépés van, de ma az lesz. Talán. Valószínűleg.

A hallgatók még mindig gyakszin, és ma elvileg nem is kéne bemennem a munkázóba, de mégsem ússzuk meg, hajaj. Nagy és átfogó konzultációm lesz az óvodavezetőkkel. Igen, azokkal, akikkel szeptemberben elméláztunk azon, ne nyissunk-e inkább cukrászdát. Cukrászdát még mindig nem nyitottunk, de a mai nap után lehet, hogy hazajövök, és megkérem a Repülő Kutatót, vegyen fel professzorfeleségnek, én meg annyi kenyeret sütök majd neki, amennyit csak akar. Ebben a nagyívű tervben egyetlen dolog hibádzik: jelenleg is annyi kenyeret sütök neki, amennyit csak akar. Hm.

Mint látható, nem nézek túl nagy optimizmussal a mai nap elé, bár persze hasznos lesz meg fontos, de valószínűleg konfliktusokkal terhes is. Ahogy általában mondani szokják, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik – ha ez igaz, akkor mi igenigen dolgozunk, mert az elmúlt néhány hónapban olyan gikszerek másztak ki az orrunk elé az óvodapedagógus hallgatók egyéni gyakorlatának szabályozásából, amelyek miatt például januárban hosszú, körbelevelezős tratatívákat kellett folytatnunk valami olyasmiről, hogy részecske vagyok vagy hullám, élek-e vagy ez a hullám. (Nem, valójában a “bő vázlat” kifejezés értelmezéséről. Ne is kérdezzetek. Ha csak belegondolok, vissza akarok gurulni az ágyba, és fejemre húzni a paplant.) Úgyhogy most a hasonló jövőbeli problémák elkerülése végett leülünk, kicsapjuk magunk elé az összes szabályzatot, és átmegyünk rajtuk sűrűfésűvel. Eltérő elképzelések és elvárások fognak ütközni egymással halomszám, és tényleg nagyon remélem, hogy végül nem fogjuk egymás haját tépni.

Én mindenesetre sütöttem hajnalban két tepsi zabpelyhes-csokis kekszet, mert az a jótanács, hogy “etesd a bestiát”, eddig még sose mondott csődöt. Hogy magamat se hagyjam ki a sorból, én meg piszkosul akciós cipőket vettem a neten, és ha úgy adódik, turkálni is elmegyek. Valamivel tartanom kell magamban az elszántságot és derűt, neszpá, arra meg piszkosul nincs szükségem, hogy a zabpelyhes-csokis kekszek rárakódjanak a korpuszomra.

Viszont tájainkon a zöld még mindig a remény színe. Meg persze a libafosé. Ezzel együtt is ez az áutfit valahogy nem az igazi, de nekem nincs időm átőtözködni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/07 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, tél

 

5/187 – Egy kis matek

Mivel a hallgatók egy része elment gyakszira, a mai napon csak egyetlen órám van, mely a tan- és órarend bizarrságaiból kifojólag nem a szokásos 2×45 perc, hanem csak 1×45, 15:00 és 15:45 között. A munkahelyemre és onnan vissza óránként egyetlen busz jár, a menetidő 1:20 perc pluszmínusz, de inkább plusz. A menetrend sajátosságainak köszönhetően viszont úgy kell indulnom, hogy 25 percet bálozom majd ülve az irodámban az óra előtt. Ez mondjuk nem baj, nem is szeretek éppen órakezdetre beesni, mert ha a pluszmínuszból a plusz jön össze, az nem finom. (Épp ennek köszönhetően szoktam például a 12:30.kor kezdődő óráimra elmenni a tízes busszal, ami pluszmínusz 11:35-re ér be. Ilyenkor majdnem egy órát bálozom ülve. Sebaj, több is veszett Mohácsnál.) A mókakacagás a visszafelé busszal van, mely óra negyvenötkor érkezik a munkázóhely melletti megállóba. Mint láthattátok ahajt fent, a mai óra 15:45-kor ér véget. Ergo a 16:45-össel fogok hazajönni, miután majdnem egy órát báloztam ülve, ugyanabban az irodában.

Nos, összegezzük. Ma 45 perc tanításért utazom 2×80 percet és üldögélek az irodámban 25+55-öt, vagyis 45 perc munka összesen 240 perc ücsörgés árán jön össze.

Ó, édesjóistenem, bárcsak ne számoltam volna ki. Az négy egész óra. És még esik is. Na, csapassuk.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/06 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

5/186 – Rigó

5:32-kor kezdett derengeni halaványan az ég alja, 5:44-kor pedig megszólalt a tuján egy rigó, és hosszan, üvöltve részletezte a fészek csapnivaló állapotát, a tavasz felháborítóan lassú közeledését, meg azt, hogy már megint későn jöttél haza a kocsmából, te disznó, kapával fogom megtépni a szádat. (Jól van, na, lehet, hogy nem vagyok perfekt rigóból.)

Még mindig hó van meg mínuszok, de a sarkon túl már ott vár ugrásra készen a tavasz, és én majd ettől szokás szerint bedilizek kicsit. Máris alkotókedv és más kukacok mocorognak bennem, ráadásul ezen a héten gyakszin vannak az óvped hallgatók, úgyhogy ma nem is kell mennem dolgozóba. Ó, te rongyos élet, néha olyan derűs vagy és fényes, néha meg marhára másmilyen.

“Hétfőn melegfront jellegű hatásra számíthatunk. Az arra érzékenyek körében fejfájás, migrénes panaszok jelentkezhetnek. A tünetek a nap folyamán felerősödhetnek, sőt egyeseknél vérnyomás-ingadozás léphet fel, fokozódhatnak a keringési panaszok is. A naposabb északkeleti tájakon lehet jobb a közérzetünk, az időnként feltámadó szél viszont ingerültséget okozhat. Továbbra is öltözzünk melegen, téliesen, nagy lesz a megfázásveszély. Fordítsunk kellő figyelmet immunrendszerünk védelmére!”

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/05 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

5/185 – Kurkumás verőfény

Mára ezt terveztem be, leginkább kedgeree formájában, amit egy indiai menüvel tervezett szülinapi batyubálra viszek magammal. Az időjárás ugyan a legkevésbé sem hajlandó kooperálni velem abban, hogy odakint is kurkumás verőfény legyen, mínusz egy fok van meg mindent elborító szürke maszat, de én nem hagyom magam, csakazértse. Magad, uram, ha szolgád nincsen.

Mint a mellékelt ábra mutatja, továbbra is a rétegzés démona vagyok, de azért a tél tényleg elmehetne már a halál faszára vitézkötésnek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/04 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/184 – Játékegér

A tegnapi napomon úgy kattogtam végig, mint egy felhúzós játékegér, végig a szobán, be a sarokba, balraát, balraát, visszafelé, aztán a következő sarokban megint. És amikor végre azt hittem, hogy na, most már csak tíz kilométer hazáig, a busz megállt fél kilenckor Tahitótfaluban a hídfő előtt, a sofőr pedig szólt, hogy izé, most gyaloglás lesz. Az is lett. Poétikusan esett a hó, balra tőlünk egy széttört autó, jobbra egy kidőlt villanyoszlop, közben elszórva meg egy tucat tűzoltó, akik eltereltek minket a másik buszhoz, és azzal végre hazajutottam. (A hírek szerint nem sérült meg senki a kocsit meg a villanyoszlopot kivéve, akik egyelőre tisztázatlan okból összepuszilóztak csak úgy, minden ok nélkül. Ez is valami, no.)

Mindezek után persze hogy bealudtam a kanapén fogmosatlanul és full sminkben, aztán persze hogy felébredtem kettőkor. Anyám, úgy festettem, mint egy pandamaci. Egy pandamaci, akinek valami meghótt a szájában, ráadásul. Emberré pofoztam magam, adtam jutifalatot Celofánnak, aki nyivákolva szokott kérincsélni ilyenkor valami kis törődést, lehetőleg jutifalat formájában, aztán megetettem a kovászt is. És máris fél négy volt, amikor már úgysem érdemes visszaaludni, mert így már csak valamikor nyolckor leszek képes kinyitni a csipámat, kialvatlanabbul és nyúzottabbul, mint ha ébren maradok. Természetesen visszaaludtam, és csak nyolckor nyitottam ki a csipámat, hajszálpontosan a fentebb leírt állapotban, vadabbnál vadabb álmok után.

Ha egy héten belül nem olvad el a hó és nem kezd látszani valamiféle tavasz meg pitypalatty, én tutira megharapok valakit. Addig még van az időjárásnak egy hete, hogy kidühöngje magát, nem mondhatja senki, hogy nem vagyok elég méltányos. Most viszont elmegyünk Emesével bevásárolni, például füstölt halat. Holnapra szülinapi buliba vagyok hivatalos, ahol indiai batyubál lesz, én meg egy bödön kedgereet akarok vinni magammal, éljen az anglo-indiai konyha meg a kurkumás verőfény.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/03 hüvelyk eská, tél

 

5/183 – Toportyán

Március másodikán havazásra és mínusz hét fokra ébredni – áááá, ezt le sem tudom írni, milyen érzés, pedig nagyrészt abból élek és attól létezem, hogy a pofámat jártatom hol szóban, hol írásban. Öt évvel ezelőtt a piacon már volt medvehagyma, csak ennyit mondhatok. Hát most legfeljebb medvék vannak, nuku hagyma, meg farkasok ordítanak fent a hegyekben és alszanak a srácok régi mezében, hogy a Kispált is ideráncigáljam egy idézet erejéig. Várja Önt a világ épp a végére, pontosan így.

A bőrömet is le tudnám vakarni magamról, olyan dühödten ideges vagyok ettől az időjárástól. Arra, hogy mennyire rossz a helyzet, valószínűleg semmi sem mutat rá jobban, mint hogy az imént odamentem az elégedetten csámcsogva héderező macskákhoz, és közöltem velük, hogy utálom az önelégült szőrös pofájukat. (Nyilván meg se pirulázták, macskáéknál ez már így szokás. Ehelyett szimultán beleásítottak a képembe.) Ha nem kéne mennem sehová, ma valószínűleg hisztérikus íróprogramot tartanék, jöjjön ki, aminek ki kell jönnie, de sajnos/szerencsére tanítónapom van, 5×45 perc délután a levelezősökkel plusz még egy-két kósza szakdolgozó, így hát felmegyek északra együtt üvölteni a toportyánférgekkel, és ehhez durván kipintyölöm a pufámat, és magamra hányok annyi réteget, amennyi csak belefér.

Odakint porka havak, idebent ideg, tanítás csak 14:15-től, a délelőtt szétesik apró és használhatatlan darabokra, este meg nem érek haza kilenc előtt. Gyerünk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/02 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/182 – Márciuska

Mára eredetileg azt terveztem, hogy leszedem az ablakból a porcolány télapókat, és átcserélem a nappali díszletét tavaszira, de épp elég kinézni az ablakon ahhoz, hogy az ember azt mondja, ej, ráérünk arra még. Olyan tél van, hogy csak úgy recseg.

Az ilyen napok azok, amelyeket otthon ténfereg át az ember macskaszőröktől lepett nyafogóruhában, de ehhez legalább Marimekko-zokniban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/01 hüvelyk eská, tél

 

5/február

Ez a zöld-lila február mindent összevéve elég szórakoztató kísérlet volt, bár meg kell jegyeznem, hogy még így se vettem fel mindent, ami a készletben volt. Mintha, hm, túl sok holmim lenne. Csak tippelek. A másik ok viszont az lehet, hogy a hónap nagy hányadában ritka pocsék idő volt, még februárhoz képest is. (Ha van hozzá kedvetek, és le akarjátok ellenőrizni, nézzetek csak vissza itt a blogon az elmúlt évek februárjaira. Én a ma reggeli kávékóma közben tettem meg ezt – hát mit ne mondjak, voltak itt anno rutyutyu módon tavaszias áutfitek is.) Voltak cuccok, amiket egyszerűen azért nem tudtam felvenni, vagy azért nem tudtam többször felvenni, mert nem arra voltak tervezve, hogy latyakban vagy mínusz öt fokban hordja őket az ember.

Ennek a két tényezőnek az összetett következménye gyanánt márciusra az várható, hogy továbbra is maradnak a zöldek meg lilák (ha már ilyen szépen összeszedegettem őket, ugye), viszont kiegészülnek az ilyentájt gyakran támadó rózsaszínnel meg sárgával. Plusz még, mi tagadás, bármi mással, amire éppen kedvem szottyan. Ne számítsatok semmi jóra, de tarka lesz, az már biztos.

Áprilisra viszont valószínűleg puszta mazochizmusból megszavaztatom a nagyérdeműt, hogy milyen színkombinációt szeretne látni. Na az vicces lesz. (Javaslatokat már most szívesen fogadok.)

                                                      

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/28 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

5/181 – Egy szerdai napon

Sokszor szoktam idézni Gertrude Steintól az Alice B. Toklas önéletrajzát, az egy kifogyhatatlan aranybánya. Ma éppen speciel az az epizódszereplő jutott belőle eszembe, aki látogatóba ment Gertrude Steinhoz, és próbálta ugyan megkedvelni a falon lógó modern festményeket (Picassóról beszélünk meg Cézanne-ról meg Matisse-ról – a száz évvel ezelőtti Párizsban vagyunk), de az erőfeszítésnek az lett az eredménye, hogy ezeket se bírta megszeretni, cserébe viszont a régebbi festők korábban kedvelt képeit is megunta meg megutálta.

Na valahogy így vagyok én az időjárással. A gyermek- és kamaszkoromat egy olyan vidéken töltöttem, ahol a nyár egy szerdai napra esik, úgyhogy piszkosul nehezen birkózom meg az errefelé tipikus júliusi rekkenetekkel, az április már az 50 faktoros napvédő krémekről szól, és a nyarak nagyját árnyékban bujkálom át szellős kaftánokban. Cserébe viszont a hidegtől is elszoktam, pedig valamikor igaz sztoicizmussal tudtam nyugtázni, hogy jaja, most éppen valószínűleg megvan a mínusz tíz fok, mert érzem a zúzmarát az orrszőreimen, vegyünk fel még egy pulóvert.

Hálistennek ma itthoncsücsü és itthonmatat napom van, holnaptól meg március, úgyhogy előbb-utóbb az időjárásnak is meg kell emberelnie magát.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/02/28 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/180 – Hűvöshegy

Próbálok mosolyogni meg a tanítás szépségeire és hasznosságára gondolni, de hát akkor is grrmrr. És az vesse rám az első követ, akinek ma hejehujás kedve volna kimenni a vízszintesen hulló hóba, elbuszozni a 45 kilométerre lévő munkahelyére, majd vissza.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/27 hüvelyk eská, tél

 

5/179 – Hidegvölgy

Félelmetes mínuszok vannak mindenfele, én ráadásul pusztán csak a poén kedvéért ma a Hűvösvölgybe megyek tanítani, szóval bocsi mindenkitől, de ma nem kizárólagos módon ződlilázunk, hanem olyan holmikat veszek fel, amelyekben kevésbé fagy le a semekem.

Ugyanez valószínűleg a holnapra is érvényes lesz, mikor meg Esztergomba megyek tanítani. A vicces őtözködős projektek szórakoztatóak, a megfázás nem az.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/26 hüvelyk eská, tél

 

5/178 – Banán

Azt ugyan nem tudom, a nap további részében mennyire leszek nyüzsi és operatív, de eddigelé megetettem a kovászt, összedobtam egy adag öregtésztát egy újabb kenyérhez, renováltam a fejemen a pipirost, behajintottam egy mosást, és még fél tíz sincs, úgyhogy történhet itt még máma bármi, sőt annak az ellenkezője is.

A konyhapulton például van két igencsak érett banán, akik meglehetősen szemrehányóan köszörülik a torkukat, és a vízszintes karácsonyfa is egyre hangosabban köhécsel. Na, lássuk, mit tehetünk az érdekükben.

A hajpántra ugyan így hajmosás-festés után vajmi kevés szükségem van, de ugye nem gondoltátok, hogy megússzuk nélküle, ha már megvarrtam.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/25 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Eská 5/16 – Egy sál és más semmi 2. – Hajpánt

A jó kis lila turkálós sálból következő lépésként a sapka kiszabása után maradt, hét centi széles, hosszú csíkkal kellett kezdenem valamit.

Levágtam belőle egy kábé harmincöt centi hosszú darabot, elegyengettem a széleit, aztán nekiláttam kidekorálni egy hímzett szalaggal.

Az én végtelen készleteimben természetesen mindig akadnak effélék, ebből speciel még egy olyan változat is van, amin sötétlila alapon fehér virágok vannak, ay, mi madre. Na majd abból is csinálok valamit a közeljövőben. Ha minden jól megy, még ma. Például ha varrok egy lila kötényruhát, és azt díszítem ki vele, hm?…

Ezt a szalagot most egyelőre szépen rávarrtam géppel, kis öltéshosszal a polárcsíkra. A csík széleit visszahajtottam, és széles cikcakkal eldolgoztam. (Szeretném felhívni a figyelmet a gondos műhelymunkára, melynek keretein belül mindent a vele azonos színű cérnával varrtam fel.)

A gondos műhelymunka után jött a házi gányolós megoldás, amellyel a hajpánt hátulsó részére illesztettem fel egy darab pertligumit. Gondolom, látható, hogyan.

Mindezek után a polárcsík végeit kézzel, cérnával kicsit behúztam, hogy könnyebben tudjam a fülem mögé dugni.

Nyilván még mindig maradt egy csomó anyag, még a hét centi széles csíkból is. Folyt. köv.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/02/25 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Eská 5/15 – Egy sál és más semmi 1. – Sapka

Még a parodontológiai küret hetén volt, hogy lefittyent képemmel bebócorogtam egy turkálóba, és vettem egy lila sálat 200 pénzért.

Nyilván nem sálnak vettem őtet, hanem alapanyagnak, a továbbiakban pedig azt mutatom be, hogy milyen jól el tudok én játszani egy ilyen darabbal. A mérete 150×21 cm rojtokkal együtt, és persze a cím egy piszok nagy csalás, mert nem csak a sál fog részt venni a bütykölgetőpartikban, hanem még sok más himmihummi is. Mindenesetre most afféle sportot űzök abból, hogy megnézzem: haddlám, mi minden hozható ki 150×21 cm poláranyagból.

Hát először is: kihozható belőle egy ilyen sapka. Mosolyogj szépen, Boldi.

A recept ugyanaz, mint az előzőnél, de az anyag eltérő tulajdonságai miatt persze ennek is egy pöttömkét más formája van. Viszont forma ide vagy oda, kell rá valami megkülönböztető bigyó, nemdebár.

Ennélfogva újra összehordtam a kincsecskéket.

A kis műbőr virágokat valamikor még ante blog szedtem le egy kidobásra ítélt, széthordott kínai papucsról, mert egyszer kelljen, s jó, ha van. (Még van belőlük. Ez egy tényleg tönkrevirágozott papucs volt.) A kisebb gombok egy öreg pólóról lettek leoperálva, a nagyobbacskákat pedig szintén egy kínai boltban vettem. Sok vicces színben volt egy dobozzal, kéccá. Úgyhogy vettem három dobozzal, én préda nőszemély.

A továbbiakról nemigen van mit sztorizgatni. Kimértem, hány virágocskát és hány gombocskát szánok a sapkára (csak az elejére, a hátulja pucér maradt), aztán egyenlő távolságra egymástól fel is varrogattam.

Nekem ezúttal jobban áll, talán mert nincs akkora és olyan magasan fekvő fülem, mint Boldinak, de ragaszkodjunk a tradíciókhoz.

A sálból persze még mindig maradt egy csomó anyag. Folyt. köv.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/02/24 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/177 – Jéghozó Mátyás

Öszve vannak kavarodva ezek a dolgok rendesen, állítólag egész jövő héten farkasok fognak ordítani a hidegtől. Viszont legalább ma nem kell mennem sehová, és így nem is megyek. Nyafogóruha rulez. (A rettenetes pipeződ gumipapucsot a közönség szórakoztatására húztam fel, egyébiránt én őtet csak akkor, amikor egy kempingben kell átvágni a focipályán a vizesblokk felé a reggeli harmatban. Ez az én erdőbényei fesztiválpapucsom.)

A tegnapi expedíciók amúgy meglepő sikeresek lettek, Budapestre is be tudtam bumlizni, sörök és sportfröccsök fölött kedélyesen ordítozni a barátnőimmel. Az est egyik fénypontjaként betolongtunk a női budiba, és alaposan megnéztük egymás tetoválásait, szóval képzelhetitek. Mindemellett negyed tizenkettőre már itthon voltam fatornyos falumban és macskaszőrös lakásomban, öreg vagyok és konszolidált (és tetovált, hja). Az este azért nem múlt el egészen nyomtalanul: most sunyin folyik az orrom, úgyhogy ma tényleg kanapéndöglés lesz és sok kanna tea, valamint a remény, hogy ez nem valami hosszabbacska távú nyavalya, hanem csak a bumlizások, sörök és ordítozás következménye.

Mondjuk a vízszintes karácsonyfát is ideje lenne már lebontani, két hónapja áll a szemöldökfán. Mint az alábbiakban látható, még csak nem is túl romos.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/24 hüvelyk eská, tél

 

5/176 – Hétmérföldes csizma

A mai nap is úgy fest, hogy egyik lábam itt, a másik ott: délelőtt szakdolgozókkal konzultálok Esztergomban, délután lenyomok 5×45 percet szintén Esztergomban, majd váratlan fordulattal bebuszozom Budapestre, hogy a barátnőimmel találkozzam este. Ebben az egész tervben nyilván igen sok a hibalehetőség, például ha valamikor fél négykor vadul esni kezd a hó, semmi garancia nincs arra, hogy eljutok még Budapestre. (Nemigen szerepel álmaim között olyasmi, hogy ott ücsörögjem át az estét egy behavazott buszban valahol a Pilis közepén. Oké, ez nagyon pesszimista megközelítés, de a 10-es úttal kapcsolatban meglehetősen gyanakvó vagyok. Volt ott már olyan, hogy az egész megbénult egy faszállító kamion miatt, ami beszorult Pévörösváron.)

Az időjárási körülmények és a hülye napirend plusz a buszállomásig tartó két kilométeres út persze a “mi a nyavalyát vegyek fel” kérdését is magukkal hozzák. Hát, ma ezt bírtam összedobni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/23 hüvelyk eská, tél