RSS

tél kategória bejegyzései

5/178 – Banán

Azt ugyan nem tudom, a nap további részében mennyire leszek nyüzsi és operatív, de eddigelé megetettem a kovászt, összedobtam egy adag öregtésztát egy újabb kenyérhez, renováltam a fejemen a pipirost, behajintottam egy mosást, és még fél tíz sincs, úgyhogy történhet itt még máma bármi, sőt annak az ellenkezője is.

A konyhapulton például van két igencsak érett banán, akik meglehetősen szemrehányóan köszörülik a torkukat, és a vízszintes karácsonyfa is egyre hangosabban köhécsel. Na, lássuk, mit tehetünk az érdekükben.

A hajpántra ugyan így hajmosás-festés után vajmi kevés szükségem van, de ugye nem gondoltátok, hogy megússzuk nélküle, ha már megvarrtam.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/25 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Eská 5/16 – Egy sál és más semmi 2. – Hajpánt

A jó kis lila turkálós sálból következő lépésként a sapka kiszabása után maradt, hét centi széles, hosszú csíkkal kellett kezdenem valamit.

Levágtam belőle egy kábé harmincöt centi hosszú darabot, elegyengettem a széleit, aztán nekiláttam kidekorálni egy hímzett szalaggal.

Az én végtelen készleteimben természetesen mindig akadnak effélék, ebből speciel még egy olyan változat is van, amin sötétlila alapon fehér virágok vannak, ay, mi madre. Na majd abból is csinálok valamit a közeljövőben. Ha minden jól megy, még ma. Például ha varrok egy lila kötényruhát, és azt díszítem ki vele, hm?…

Ezt a szalagot most egyelőre szépen rávarrtam géppel, kis öltéshosszal a polárcsíkra. A csík széleit visszahajtottam, és széles cikcakkal eldolgoztam. (Szeretném felhívni a figyelmet a gondos műhelymunkára, melynek keretein belül mindent a vele azonos színű cérnával varrtam fel.)

A gondos műhelymunka után jött a házi gányolós megoldás, amellyel a hajpánt hátulsó részére illesztettem fel egy darab pertligumit. Gondolom, látható, hogyan.

Mindezek után a polárcsík végeit kézzel, cérnával kicsit behúztam, hogy könnyebben tudjam a fülem mögé dugni.

Nyilván még mindig maradt egy csomó anyag, még a hét centi széles csíkból is. Folyt. köv.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/02/25 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Eská 5/15 – Egy sál és más semmi 1. – Sapka

Még a parodontológiai küret hetén volt, hogy lefittyent képemmel bebócorogtam egy turkálóba, és vettem egy lila sálat 200 pénzért.

Nyilván nem sálnak vettem őtet, hanem alapanyagnak, a továbbiakban pedig azt mutatom be, hogy milyen jól el tudok én játszani egy ilyen darabbal. A mérete 150×21 cm rojtokkal együtt, és persze a cím egy piszok nagy csalás, mert nem csak a sál fog részt venni a bütykölgetőpartikban, hanem még sok más himmihummi is. Mindenesetre most afféle sportot űzök abból, hogy megnézzem: haddlám, mi minden hozható ki 150×21 cm poláranyagból.

Hát először is: kihozható belőle egy ilyen sapka. Mosolyogj szépen, Boldi.

A recept ugyanaz, mint az előzőnél, de az anyag eltérő tulajdonságai miatt persze ennek is egy pöttömkét más formája van. Viszont forma ide vagy oda, kell rá valami megkülönböztető bigyó, nemdebár.

Ennélfogva újra összehordtam a kincsecskéket.

A kis műbőr virágokat valamikor még ante blog szedtem le egy kidobásra ítélt, széthordott kínai papucsról, mert egyszer kelljen, s jó, ha van. (Még van belőlük. Ez egy tényleg tönkrevirágozott papucs volt.) A kisebb gombok egy öreg pólóról lettek leoperálva, a nagyobbacskákat pedig szintén egy kínai boltban vettem. Sok vicces színben volt egy dobozzal, kéccá. Úgyhogy vettem három dobozzal, én préda nőszemély.

A továbbiakról nemigen van mit sztorizgatni. Kimértem, hány virágocskát és hány gombocskát szánok a sapkára (csak az elejére, a hátulja pucér maradt), aztán egyenlő távolságra egymástól fel is varrogattam.

Nekem ezúttal jobban áll, talán mert nincs akkora és olyan magasan fekvő fülem, mint Boldinak, de ragaszkodjunk a tradíciókhoz.

A sálból persze még mindig maradt egy csomó anyag. Folyt. köv.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/02/24 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/177 – Jéghozó Mátyás

Öszve vannak kavarodva ezek a dolgok rendesen, állítólag egész jövő héten farkasok fognak ordítani a hidegtől. Viszont legalább ma nem kell mennem sehová, és így nem is megyek. Nyafogóruha rulez. (A rettenetes pipeződ gumipapucsot a közönség szórakoztatására húztam fel, egyébiránt én őtet csak akkor, amikor egy kempingben kell átvágni a focipályán a vizesblokk felé a reggeli harmatban. Ez az én erdőbényei fesztiválpapucsom.)

A tegnapi expedíciók amúgy meglepő sikeresek lettek, Budapestre is be tudtam bumlizni, sörök és sportfröccsök fölött kedélyesen ordítozni a barátnőimmel. Az est egyik fénypontjaként betolongtunk a női budiba, és alaposan megnéztük egymás tetoválásait, szóval képzelhetitek. Mindemellett negyed tizenkettőre már itthon voltam fatornyos falumban és macskaszőrös lakásomban, öreg vagyok és konszolidált (és tetovált, hja). Az este azért nem múlt el egészen nyomtalanul: most sunyin folyik az orrom, úgyhogy ma tényleg kanapéndöglés lesz és sok kanna tea, valamint a remény, hogy ez nem valami hosszabbacska távú nyavalya, hanem csak a bumlizások, sörök és ordítozás következménye.

Mondjuk a vízszintes karácsonyfát is ideje lenne már lebontani, két hónapja áll a szemöldökfán. Mint az alábbiakban látható, még csak nem is túl romos.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/24 hüvelyk eská, tél

 

5/176 – Hétmérföldes csizma

A mai nap is úgy fest, hogy egyik lábam itt, a másik ott: délelőtt szakdolgozókkal konzultálok Esztergomban, délután lenyomok 5×45 percet szintén Esztergomban, majd váratlan fordulattal bebuszozom Budapestre, hogy a barátnőimmel találkozzam este. Ebben az egész tervben nyilván igen sok a hibalehetőség, például ha valamikor fél négykor vadul esni kezd a hó, semmi garancia nincs arra, hogy eljutok még Budapestre. (Nemigen szerepel álmaim között olyasmi, hogy ott ücsörögjem át az estét egy behavazott buszban valahol a Pilis közepén. Oké, ez nagyon pesszimista megközelítés, de a 10-es úttal kapcsolatban meglehetősen gyanakvó vagyok. Volt ott már olyan, hogy az egész megbénult egy faszállító kamion miatt, ami beszorult Pévörösváron.)

Az időjárási körülmények és a hülye napirend plusz a buszállomásig tartó két kilométeres út persze a “mi a nyavalyát vegyek fel” kérdését is magukkal hozzák. Hát, ma ezt bírtam összedobni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/23 hüvelyk eská, tél

 

5/175 – Motyog

Vízben ül és ketyeg, mi az? Ketykebéka. Szintén a vízben ül, és motyog, mi az? Motyogatórongy.

Ezzel nagyjából mindent elmondtam a mai napról, amit érdemes tudni róla. Tetyekvetyek, motyogatok, ketyegek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/02/22 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/174 – Köpönyeg

„…Hogyha én ezt tudtam vóna,
köpönyeget hoztam vóna!”
Rásír a sok kis malac is!
„Én is, én is, én is, én is!”

Hábezony. Hogyha én ezt tudtam vóna, hogy ma ilyen remek időjárásban kell majd lecaplatnom a büdös kis mókusnyuszik papijáért, hétfőn hazafelé jövet inkább leszállok a buszállomáson, aztán bekóválygok az állateledel-boltba. A feladat halaszthatatlan, a doboz alján alig zörög néhány szem, a cicumicuk pedig nagyon verik a tamtamot, ha nem jutnak hozzá a kedvenc kipöszörőzöttmacska-kajájukhoz. (Konkrétan oda jutottunk, hogy már nem is igen esznek meg mást a kis szemétládák.)

Na, mindegy, eső után köpönyeg. Minekutána senki sem kényszerített rá minket, desőt önként és dalolva vettük a nyakunkba azt, hogy veszélyes ragadozókkal osszuk meg lakásunkat, kanapéinkat, párnáinkat és minden mást is, ami összeszőrözhető, én most önként és dalolva levonulok macskaeledelért, mielőtt a sötét kis dögök elharapják a torkomat. Viszont mivel a múltkor az állateledel-boltban hiányolták ruházatomból a szemkifolyasztó tarkabarkát, hát tessék.

Azt, gondolom, mondanom se kell, hogy úgy fel vagyok rétegezve a mélységekben, mint egy vidám kelkáposzta. Bundabugyi, bundakombiné.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/21 hüvelyk eská, tél

 

5/173 – Széna, szalma

Eddig általában úgy festettek a dolgok, hogy a Repülő Kutató hosszú, kitartó munkával elnyert egy ösztöndíjat, aztán érzelmesen búcsút intett nekem, és legközelebb három hónappal később láttam viszont. Na hát pusztán a poén kedvéért tavaly ősszel több év hosszú és kitartó munkájával elnyert egy akkora ösztöndíjat, mint a Kilimandzsáró meg a Kancsendzönga együttvéve. Körülbelül ez a legnagyobb darab ösztöndíj, amit Európában el lehet nyerni, nem vicc. A vicc abban van, hogy ez éppen egy ritkamód seggenülős ösztöndíj is, ami miatt nemigen van ideje meg lehetősége pár napnál hosszabb időtartamra elröpködni valahová. Jó, persze, így is lesz még itt még nyárig München, Graz meg New York, most is éppen Marosvásárhelyen pocol három napig, de a bolygóhollandiságnak egyelőre kampeca.

Summa summárum: most éppen ugyan szalma vagyok, de ez csak csütörtökig tart, és még arra sem elég, hogy hetvenhét skandináv szeretőmmel fetrengjek a páfrányosban (ez amúgy egy Sylvia Plath-parafrázis, mielőtt bármi rosszra gondolnátok). Pláne, hogy közben tancsitancsi van. Megyek is.

Mintegy mellesleg megjegyezném, hogy már megint havazik, izélné hegyesre a zuniverzum, és rohadt hideg is van, úgyhogy ismét itt a Michelin-gumibabák szezonja, de én nem vagyok hajlandó megadni magam, legalábbis egyelőre nem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/02/20 hüvelyk eská, tél

 

5/172 – Ahogy esik

Jobb későn, mint soha, aszongyák. Hát ma éppen így sikerült.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/19 hüvelyk eská, tél

 

5/171 – Csak a feketerigó…

… maradt feketének, merthogy már megint leesett suttyomban egy nagy bog hó.Tényleg suttyomban csinálta, sötétedés felé kinéztem az ablakon, és még nem volt semmi, aztán pár órával később ismét kinéztem, és hujuj. Na persze február 18-án teljesen más kinézni a behavazott világba, mint december 18-án tenném ugyanezt, a gyermeki öröm és izgalom helyett ilyenkor már a muszáj-ezt-de-tényleg? gondolata az első, és még nem vagyunk sehol attól, amikor március 18-án történik mindez, mert akkor már nem futja más reakcióra, mint egy elhaló nyögésre.

Mondjuk ez még mind semmi ahhoz képest, hogy a kettővel ezelőtti télen az első hószerű hó, ami nem vált azonnal undorító latyakká, március elsején esett le. Én éppen a világ leghülyébb órarendjével küszködve cocókáztam a 800-as busszal Budapestről Esztergomba, mert reggel és délután két különböző városban voltak óráim, egyik lábam itt, a másik ott, a tízes út mentén egyre magasabb lett a hó, engem meg egy ponton valahol Pévörösvár és Pécsaba között elkapott az ellenállhatatlan kínomban-röhögés. Ha esetleg nem tudnátok, az óvodák általában afféle epochális hetirendekkel dolgoznak, a farsang témaköre után jön a tavaszvárás, aztán a március tizenöt, aztán a húsvét, közte meg nőknapja, víz világnapja meg effélék. Éppen egy hétfői nap volt ez a március elseje, új témakör, tavaszvárás, óvónénik körbeültetik a gyerekeket, hoztam nektek az új hétre egy bábot/rajzot/kispárnát, milyen virág ez? hóóóvirág! melyikőtök tudja, milyen hónapot kezdünk most? mááárcius! úgy van, ügyesek vagytok, milyen évszak kezdődik ebben a hónapban? a tavaaaasz! Na ehhez képest viszont két évvel ezelőtt valószínűleg a Pilis összes óvónője kétségbeesetten próbált kitalálni valami egészen mást, miközben a térdig érő hóban caplatott az óvoda felé, hogy elkerülhesse azt a balesetet, ami akkor következik be, ha megkérdezi, milyen évszak kezdődik ebben a hónapban, a középcsoportosok meg lelkesen kibámulnak a csupafehérbe, és rábőgik, hogy tééél.

Azt nem tudom, ők szegények hogyan harcoltak meg ezzel a feladattal, de én azóta is mindig elmondom példaként az elsőéveseknek, amikor arról beszélek nekik, hogy mindig kell B terv. Az előre tervezett múzeumlátogatás reggelén kiderül, hogy csőtörés miatt zárva a múzeum. Mozgástevékenység köré épített napon üti le a fél csoportot a rotavírus. Épp akkor csúszunk meg a jégen, és kerül fásliba a kezünk, amikor papírcsipke hópihéket gyártanánk a gyerekekkel. Vagy éppenséggel hiába készültünk fel az Ének-zene az óvodában vonatkozó dalocskáiból  és gyűjtöttük össze a tavaszi virágos matricanyomdákat meg az oviban fellelhető összes zöld krepp-papírt, ha éppen aznap esik le az első hószerű hó.

Mint a mellékelt ábra mutatja, mára nem várható cocókázás a hóban, azt majd holnap. Ma csak itthonmaszogás van gyapjúzokniban, valamint hajak mosása és robbantása. Ez utóbbi még folyamatban.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/18 hüvelyk eská, tél

 

5/170 – Nikkelbolha

Amikor felébredtem, az “aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére” ment körbe-körbe a fejemben, és ebben nincs is semmi meglepő. Tegnap délután a disszertációs témavezetőmmel találkoztam a Körúton egy cukrászdában, és az óvodák oktatáspolitikai reprezentációjáról cseverésztünk, emellett pedig végre egy komplett órán át pofázhattam arról, hogy mi van a fejemben a disszertációból. A témavezetőm (szintén nem kevésbeszédű asszony)  megnyugtatott, hogy valószínűleg már most meg tudnék írni egy disszertációt mindabból, ami a fejemben van, csak le kell ülni hozzá. (Hah, mondjon nekem valami újat. Abból, ami az én fejemben van, jelenleg bármit meg lehetne írni. Épp csak a fejhez tartozó seggnek kell leülnie jó hosszú időre, nem pedig ide-oda pattogni velem együtt, mint a nikkelbolha.) Mindenesetre most hirtelen szárnyakat kaptam, és piszkosul elkezdett sisteregni az agyam, és végre kezd összeállni az egész kalap szar, hurrá. Persze ebből még bármikor lehet “zúg az éji bogár, nekimegy a falnak”, és bennem amúgy is felébred időnként az igény erre a falnakmenetelre, most például mintegy járulékos tevékenységként azon kezdtem törni ezt az inkriminált fejet, a tavasszal esedékesek közül melyik konferencián robbantsam fel a bűzbombát egy olyan előadással, ami nagyjából arról szólna, miért kellene kapával megtépni bármelyik politikus száját, aki kampányidőszakban ovisok közé megy smúzolni. Még meglátjuk, mennyire hangosan fog tiltakozni bennem ilyen bűzbombák felrobbantása ellen az életösztön, de perpill ide nekem az oroszlánt is.

Úgyhogy ebben a felfokozott és vidor idegállapotban robogtam végig a Körúton, kezemben egy pár motorosbakancs, amit Hosszunak készültem átnyújtani, hogy aztán másfél hét múlva elutazhasson Finnországba. (A bakancs, nem Hosszu. Bonyolult történet). És akkor azt mondta nekem egy kirakat, hogy ötvendenes harisnyák harminchat színben. Szerintem sejtitek, mi lett belőle.

Ja, ez.

És aztán találkoztam az Ahoj Csehóban Hosszuval, és ittam sört, és közben olyan dolgokról beszélgettünk, mint a Waldorf-pedagógia meg az elsőéves egyetemi hallgatók koncepciói a középkorról, mert aki tanár, az állandóan az.

Ma még mindig tart ez a felfokozott és vidor idegállapot meg az ide-nekem-az-oroszlánt-is, ami persze azt is jelenti, hogy ismét nikkelbolhát játszom ahelyett, hogy leülnék a seggemre. Nem baj. Kiforrja magát ez is. Előbb-utóbb.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/17 hüvelyk eská, tél, turkálgat

 

5/169 – Vízszintesen

Kedvenc napjaim úgy festenek, hogy a délutánt vízszintesen kettévágja egy program, amihez ugyan nincs kedvem, de én szerveztem magamnak.

Ma is egy kedvenc napom van.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/16 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/168 – Előre-nem-láthatatlan

Kezd túl jó dolgom lenni, ma még masszázsra is elmegyek. Nyilván nemsokára be fog puszilni a képbe valami előreláthatatlan, de mivel az ilyesmit ugyebár nem lehet előre látni, egyelőre nem is idegeskedem miatta. Az viszont nem előreláthatatlan, hogy be fog következni. Ah, ezek a finomságok, el-különböződés, világban-benne-való-lét, előre-nem-láthatatlan.

(Mondjuk reggel már írtam egy hörgős-morgós levelet, de oda se neki. Ezek csak a mindennapi élet piszlicsáré pütypürüttyei.)

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/15 hüvelyk eská, tél

 

5/167 – Karambol

Vannak mozgóünnepek, amelyek ide-oda lődörögnek a naptárban, meg vannak stabil ünnepek, amelyek csak állnak, mint katiban a gyerek. (Ez egy kisbetűs kati, merthogy az úgynevezett állószékről van szó, nem egy várandós Katalinról.) Emellett vannak olyan ünnepek, amelyek csak egy meghatározott kulturális közegre érvényesek, és vannak, amelyek csak egy másikra. Aztán persze van úgy is, hogy minden összecsúszik ügyesen, és akkor olyan dekoratív karambol lesz a vége, mint a mai nap, ami egyidejűleg hamvazószerda és Valentin-nap. Cseppet sem irigylem máma a hívő katolikus tinilányokat. (Bármilyen meglepő, ilyenek még akadnak ezen a sártekén.)

Szokás szerint persze csak azt tudom mondani ezúttal is, hogy virágozzék minden virág, és csináljon mindenki azt, ami jólesik neki. Nekem például az fog jólesni, hogy elmegyek péksütiért, aztán átvedlek nyafogóruhába, behajintok vagy két mosásnyi holmit a gépbe, rendet vágok a kupiban, és esetleg varrok is valamiket.

Az időjárás ma sem mutatja a legderűsebb orcáját, de azért gondoltam, megreszkírozom a pékségig billegéshez a csodaszép lilaződ bakancskámat. Mégiscsak tarthatatlan, hogy még nem volt rajtam sose.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/14 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

5/166 – Pipemustár

A leborult szivarvégit, megint konzerv. És a megvilágítás sajátosságainak köszönhetően kifejezetten mustársárga.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/02/13 hüvelyk eská, tél

 

5/165 – Megoldások

Ha valakinek 8:30-kor kezdődnek az órái a Hűvösvölgyben, de aznap is őtözködős blogolni akar, a megoldás a konzerv.

Ha valakinek 15:45-kor fejeződnek be az órái a Hűvösvölgyben, de nem egészen négykézláb akar hazakúszni, a megoldás a kényelmes csizma.

Úgyhogy tessék, konzerv meg a harmadik számú vaterás csizma. Methinks this is the beginning of a very beautiful friendship.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/02/12 hüvelyk tél

 

5/164 – Találós kérdés

Félév füle, farsang farka, fánksütések vasárnapja. Na de vajon mire vigyorgok én itt ezen a képen?

Nézzük, mi látszik belőle a szekrényajtó tükrében:

Úúúgy van.

Mint látható, nincs túl jó véleménye az őtözködős blogolásról.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/02/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

5/163 – A kútba esett cím esete

Tegnap délben derült ki, hogy a lassan négy éve készülő-nemkészülő-vonszolódó-újraíródó, de mindeközben valami bizarr okból szerzői és kiadói NKA-támogatást is kapott kötetem címén már megjelent két évvel ezelőtt egy másik kötet. Természetesen ezt akkor és úgy, hogy az inkriminált kötet (az enyém) már a tördelőnél van.

Hát feleim, be kell vallanom, hogy erre a hírre erőtlenül ledűltem a kanapémra, és sírdogáltam is egy kicsit. Aztán persze felálltam, kenyeret sütöttem, zakatoltattam az agyamat, és mostanra ki is eszeltem valamit. Igaz, egyetlen érdemeként azt tudom elmondani, hogy ilyen címet hét üres kiadóban nem találni még egyet.

Mindezek örömére ma összedobtam a legszebb jövendőmondó jelmezt, amit ki tudtam eszelni. Valószínűleg még egy ilyet se találni hét üres cirkuszban. Ne próbáljátok ki otthon. Bár, tudjátok mit, otthon bármit kipróbálhattok, én is azt teszem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/10 hüvelyk tél

 

5/162 – Szívószál

Bármennyire próbálok jó képet vágni a dologhoz, ezt a hetemet definitíve megette a parodontológiai küret. Hogy mást ne mondjak, még mindig csak szívószállal és szobahőmérséklet-langyosan tudok inni bármit is. Kávét. Teát. Vizet. Sört. Ez utóbbi volt az, amelynél majdnem elbőgtem magam a röhögéstől.

Mindehhez az orrom is sunyin folyni kezdett. Általában ugyan kipihenten abszolválom a hajnali ébredéseimet, ezúttal még visszaaludni is sikerült, de mégis meglehetősen kialvatlannak érzem magam. Na sebaj, majd legfeljebb délután szundikálok egyet, másra amúgy se nagyon vagyok jó. Csak nehogy most üssön le valami takonykór, hétfőn már maratoni tanítónapom van.

Addig viszont még belefér némi öncélú marháskodás a Bűnök Barlangjában (a frissen foltozott harisnyámon túl is): kedden a lefittyent képemmel bebócorodtam egy turkálóba, és vettem egy világoslila polár sálat 200 pénzért. Eleve nem sálnak, hanem alapanyagnak vettem, és most különféle projektekben fogom felhasználni őtet, reszkess, világ.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/02/09 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Eská 5/13 – Harisnyamentés

Előrebocsátanám, hogy a) ilyet még nem csináltam, b) ez még tőlem is erős egy kicsit, de hát mit tehetnénk, ilyen ez a szelaví.

Múlt pénteken a csizmám gonosz kis csatja ügyesen feltépte a legszebb mohazöld harisnyám térdét. Tudjátok ti, milyen nehéz egy szép mohazöld harisnyát találni? Nagyon. (Oké, bevallom, merő véletlenből tolongott elém egy esztergomi kínaibótban, 900 kemény forintokért, de csak egy darab volt belőle. Néha az a gyanúm, az esztergomi kínaibótok csak azért tartanak hülye színű harisnyákat, mert tudják, hogy időnként bejön a bolond vörös nő, és megveszi.)

Na sebaj, olyan nincs, hogy engem egy ilyen szép színű harisnya cserben hagyjon első felvételkor(!), elő a tűvel, cérnával meg foltnakvalóval. (Megjegyzem, ez egy hatvan denes dög, vékonyabbal nem próbálkoznék.)

Első lépésként felhúztam a harisnyát egy alkalmatos szélességű cipősdobozra, hogy legyen nekem abból házibarkács hímzőráma, és átlátszó körömlakkal elzártam a lefutott szemeket. Ez egy piszok régi trükk, és mivel feltételezésem (meg a fb-statisztika) szerint olvasóim hetven százaléka az én korosztályomba tartozó nő, valószínűleg nem is mondok vele semmi újat nekik, de a maradék 30% talán még nem találkozott vele. Átmeneti gyorssegélyként érdemes használni, és kellő vigyázattal, hogy az ember ne ragassza hozzá a saját lábához a harisnyát. A házibarkács hímzőrámához se. Gondosan meg is vártam, hogy kopogósra száradjon.

Ezek után végtelen polármaradék készleteimből előszedegettem pár szimpatikus zöld cafatkát, és néhány kis körrel a kellő helyeken lefedtem a lyukakat. A hosszú csíkocskáknak csak annyi funkciója van, hogy ne legyen első pillantásra annyira feltűnő, foltozási akció van folyamatban. Ez az, amit úgy szoktam leírni, hogy “kuss, én így szállok le a bicikliről”.

A köröket a jól megszokott pelenkaöltéssel rögzítettem a harisnyához,

a csíkocskákat meg úgy, hogy átöltöttem fölöttük, aztán a végükhöz érve visszafelé is ugyanezt. Leírni nehéz, megmutatni könnyű, voálá:

Így festett a végeredmény még a cipősdobozon,

így azután, hogy leszedtem róla:

Holnap fel is veszem. Le ne rágjátok addig a lábatokról a harisnyát izgalmatokban.

(Elképzelhető, hogy majd még gyöngyözöm-gombozom-dekorálom, de előbb azért letesztelem, mennyire tartós az eddigi munka. Ha minden erőfeszítés ellenére tovább futkásznak a szemek, nem strapálom magam többé vele.)

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/02/08 hüvelyk újracucc, eská, tél