RSS

tél kategória bejegyzései

6/február

Szűköske hónap volt, a nagyját ráadásul cikcakkruhában töltöttem. No de azért: galéria!

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/28 hüvelyk blabla, eská, galéria, tél

 

6/180 – Félúton

Remélem, hiányoztam. Túl vagyok a szörnyeteges hetem felén, már csak két rémnap van hátra belőle.

Én, mint látható, még megvagyok. Celofán is megvan még.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/27 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, tél

 

6/178 – Kapirgálás

Ma tovább folytatódik a “munka, munka, munka meg az örökös kapirgálás”*, és csak azért nem állítom, hogy ez lesz ebben a félévben a legnehezebb hetem, mert elég nagy összegbe mernék fogadni, hogy a zuniverzumnak még vannak tartalékban további dobásai.

Csak rövid áttekintésként, ha esetleg úgy gondolnátok, eltúlzom a dolgot:

Ma befejezem annak a könyvnek az elolvasását, amit szombaton este adtak fel kötelező olvasmánynak a doktorin. Véglegesítem az e heti óráim ppt-jét és a szerdai doktoris prezentációét. Véglegesítem a disszertációm vázlatát és interjúkérdéseit, majd elküldöm a témavezetőmnek. Visszaviszem könyvtárba a lejáró könyveket. Becsomagolok Pécsre. Gyártok konzerveket is, ha van hozzá energiám, mert amúgy csütörtökig coki. Fél háromkor kozmetikushoz vagyok hivatalos (ez még azelőtt meg lett beszélve, hogy rám zuhant volna az összes többi hülyeség és marhaság). Ha minden jól megy, még ma rám esik a magos egekbül egy tanulmány is, amit át kell néznem, lehetőleg minél gyorsabban.

Holnap reggel hatkor eldöngetek tanítani. A tanítás szüneteiben értekezletet szervezek a jövő hétre. Az óráim befejezése után a Repülő Kutató bekanalaz Esztergomban Emesébe, végigcsorgunk a fél országon, irány Pécs. Én menet közben aggódni fogok, mert ez az én alapállapotom, az aggódás.  Miután lepakoltunk a szállodában, elmegyünk valahová táplálkozni, én meg tovább aggódom.

Szerdán reggeltől estig az egyik csúnya kis teremben fogok kuksolni, vitázom, prezentálok, és általánosságban megpróbálok okos kislánynak néninek látszani. Utána ki a teremből, vissza Emesébe, mars haza.

Csütörtökön reggel elfutok tanítani, majd az óráim után felkepesztek a budapesti buszra, és bedöngetek a székesfőfaluba, ahol szakértőt kell játszanom egy rangos intézmény programján. Utána visszadöngetek Szentendrére, és eldőlök, mert pénteken megint tanítok.

Hát ez az én hetem, és azt még csak tortahab ezen a nyüves tortán, hogy Celofán már ugyan négy és fél héttel túl van a szavatossága lejáratán (értsd: négy és fél héttel ezelőtt már felajánlotta a doki, hogy elaltatja, mert innen nem fog felépülni a macska), de az öt hetet már nem fogja megérni. Egyre gyengébb, már csak támolyogva ugrik fel a fotelbe, tegnap a vécében összekente saját magát, mert nem tudott egyenesen állni benne. Nekünk meg el kell vonulnunk másfél napra, kurvaélet. Ha rábízzuk anyósom felügyeletére, a jóisten se tudja, mi fog történni ez alatt az idő alatt, nekem pedig folyamatos bűntudatom lesz, ha meg elaltattatjuk, végig fogom bőgni a hetet, és úgyszintén folyamatos bűntudatom lesz.

Drukkoljatok vagy imádkozzatok vagy mittomén, mert ezúttal tényleg átkozottul ránk fér.

Mindehhez így festek máma, és istenbizony a maihoz hasonló napokon semmiféle értelmét nem látom az őtözködős blogolásnak.

* Ez egy dörzsireklám szövege volt valamikor a kétezres évek elején, onnan vált a mi családunkban afféle ernyőfogalommá minden olyan tevékenységre, amit muszáj megcsinálni, pedig nagyon rühelli az ember. És a reklámokkal szemben a való világban még ripsz-ropsz megoldást hozó termék sincs az ilyesmire.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/25 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

6/177 – Hajajajaj

Az én nagy szent terveim azok valának, hogy a mai napot a Bűnök Barlangjában héderezve töltöm, ezen belül konkrétan egy olyan kísérlettel, hogy miként lehet egy túl rövid kardigán, egy kiszuperált spagettipántos top és egy méternyi anyag közreműködésével tavaszi ruhácskát gyártani. Az én nagy szent terveimet viszont (emelje fel a kezét, aki meglepődött) vihogva és kéjjel csűrte szájba a zuniverzum. Ma is ppt-k és más efféle cukiságok fölött fogok kuksolni, és ez így megy majd in aeternum.

Az egyszerűség kedvéért írjuk le a történteket úgy, hogy addig balalajkáztam címzettek ablaka alatt, amíg végül valaki kinyitotta az egyik ablakot, és akkurátusan a fejemre öntötte egy éjjeliedény tartalmát. Nincs is nagyobb öröm, neszpá, mint mikor az ember szombat este nyolc után megtudja, hogy szerda délután kettőkor prezentációt kell tartania valamiről, amit kellő homályossággal úgy határoztak meg, hogy “egy atlanti és egy kontinentális oktatási rendszer összehasonlítása”. Na mármost én az ilyesmit mindig megoldom, küldjön rám a zuniverzum bármiféle peripeteiát, amiből pusztán pofázással kivághatom magam, de azért mégiscsak előadtam a Gézengúz-féle hörgős-morgósat. Csak tudnám, miért mindig az van, hogy add meg Uramisten, de most rögtön, sőt, még tegnapra kéne.

Mielőtt viszont ismét belevetettem volna magam a kutatói és előadói munka gyönyöreibe (grr), megmostam a hajam, mert ha ez így megy tovább, és további képletes éjjeliedényeket öntenek a fejemre, még erre sem lesz időm. Nyilván ezzel sikeresen eltüntettem a kék csíkokat is, de indiánnak lenni memória, arra még elég jól emlékeztem, hogy megígértem nektek, beszámolok arról, hogyan bírta az iccakát a kence.

Nos, így.

A hajam már eredetileg is mosásra érett állapotban volt (óvatos duhaj vagyok én), ez az akció viszont tovább csupálta, lehet látni, amint kis göröngyöcskék ülnek ki a krétából reája. Kijönni viszont nyom nélkül kijött, bár az is igaz, hogy szintén az óvatos duhajságom miatt eggyel többször samponoztam mosáskor. A párnahuzaton nem hagyott különösebb nyomot, de (gondolom, ez sem lep meg), nálunk a párnahuzatok is tarkák, mint a pávián segge. Ettől függetlenül azt is bevágom mosóba.

A verdikt? Ideiglenes eljárásként elég jól szuperál a módszer, feltéve, hogy az ember megtalálja azt a színt, ami nyomot hagy a hajában. Nagy kosz nem maradt utána sem felkenéskor, sem a hajon, sem lemosáskor, bár azért a kádat ki fogom pucolni, de amúgy is azt teszem minden hajmosáskor, szóval végül is mindegy. Leginkább olyan esetekre ajánlanám, amikor valaki buliba megy, és egyetlen napra akar valami extrát és szokatlant, amitől könnyű még akár azon az éjszakán megszabadulni.

Más képet máma nem kaptok rólam. Nyafogóruhában és felemás zokniban ülök frissen mosott hajjal a Bűnök Barlangjában, és halkan brünnyögök, mert körülöttem itt egy csomó vicces és kreatív és tarkabarka projekt, nekem meg ehelyett az atlanti és kontinentális oktatási rendszerekkel kell szaroznom.

Szép vasárnapot nektek is.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/24 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, tél

 

Intermezzó – Tavasz előtt, tél után

(Alkonyati mászkálás, képmagyarázatokkal.)

A görögkeleti székesegyház roppantul fotogén darab bármilyen fényviszonyok közepette, de ma különösen kitett magáért.

A székesegyház oldalában van egy lezárt sikátor, annak az elején pedig a legislegkedvencebb emléktáblám.

Nem messze található A Virágok És Kívánságok Tere, éppen meglehetősen virágtalan állapotában. Ha néhány hónap múlva ismét megmutatom, rá sem fogtok ismerni.

Ezt a talányos kis domborművet is nagyon szeretem, amint szinte véletlenül ott üldögél egy kőfalban, és észre sem veszi senki.

Ezt viszont mindenki észreveszi, mert ez a főtér.

Ebből a szögből még pofásabb, mert ezen az oldalon éppen egyik házról sem omlik a vakolat.

Ez a templomok városa, mint Adelaide. Adelaide-ben viszont tudtommal nincs Bükkösnek hívott patak.

És amikor lemegy a nap, kihal az egész kóceráj. “Kisváááros! Kilenc óóóóra! A levegőt elzááárni!” Bizony, az évnek ebben a szakában itt már hétkor elzárják.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/02/22 hüvelyk blabla, galéria, tavasz, tél

 

6/175 – Program

Tegnap, miután hazajöttem a munkázóból, roppant elszántsággal odaálltam a Repülő Kutató elé, és azt mondám neki, hogy elegem van ebből a szarakodásból. Az egymással töltött időnk nagyrészt abból áll, hogy hazazuhanunk, aztán macinaciban meg nyafogóruhában a) tovább nyűglődünk a munkáinkon b) próbáljuk kitalálni, éppen mit akar enni Anasztázia nagyhercegnő. Fenébemár. Egy turistaszivattyú cum kultúrváros közepin ülünk, oszt nem látunk belőle lószart se, mert mindig csak rohanunk valahová. Úgyszintén, egy turistamágnes táj közepin ülünk, és azt is csak a busz ablakából nézegetem munkába menet meg onnan jövet. Egy olyan napot akarok, amikor felöltözünk ember szeme elé való őtözetbe, és különösebb cél nélkül csámborgunk egymás társaságában, nuku munka.

A Repülő Kutató valószínűleg megijedt egy kissé, mert azt mondta, oké. Úgyhogy már voltunk reggelizni a Duna-parton, és mászkáltunk a városban, és vettünk a Skanzen-ház pékségében kovászos vágott zsemlét, mert ugyan azt a reggelit otthon is össze tudtuk volna ütni, és zsemléket is szoktam sütni, de ez azért mégiscsak más.

Most a Repülő Kutatón a sor, hogy kitaláljon valami programot délutánra, és átkozottul nem érdekel az sem, ha túrabakancsban mászat végig a komplett Szentendrei-szigeten, csak csináljunk valamit, mielőtt végképp megöregszünk macinaciban és nyafogóruhában.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/22 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

6/174 – Vacilla

Az elmúlt napok magas sarkon való rohangálásai után ma ideje volt lapos talpú csizmára váltani, mielőtt a lábam leesik a helyéről. Akkor viszont már, mivel ha lúd, legyen döglött, felvettem a pipeződ ruhámat hozzá, sok balti-zölddel, hogy legyen, ami kiüsse az emberek szömit.

Ez egy igen jó ruha, kényelmes meg nemgyűrődős meg vicces a színe meg az anyaga, de mégis vacillálok rajta, hogy megtartsam-e vagy sem. Talán a kényelmes zsákszabása miatt? Hordok én ennél sokkal nagyobb zsákokat is, de ez valamiért így is, hmm, mégis-mégse. Micsináljak, Blognak Népe? Véleményeket kérek.

Igen, ma nagyon őtözködős blog voltunk. Ha esetleg mégiscsak inkább a procedurális memória működésére és funkcióira lennétek kíváncsiak, ne fogjátok vissza magatokat, én arról is szívesen.

 
13 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/21 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

6/173 – Üzem

Mámegin nem látszom ki a hatszázféle feladatból: munkahelyi tanácskozós összeröfit szervezek, a Broca- meg Wernicke-központ funkcióiról jegyzetelek, szállást foglalok egy éjszakára és két személyre Pécsre (a Repülő Kutató el fog fuvarozni jövő héten, hurrá), mások interjúkérdéseit ellenőrzöm és a sajátjaimat fogalmazgatom, hivatalos és nem hivatalos leveleket írok kazalszám, ma meg még ráadásul az üzemorvoshoz is el kell kúsznom, mert már újra aktuális a munkaalkalmassági vizsgálatom, a fene bele.

Ti, normális emberek, el sem tudjátok képzelni, mennyire rühellek én orvoshoz menni. Pláne olyankor nem akarom én ezt, amikor amúgy más ötszázkilencvenkilenc-féle feladat is ott kotlik a nyakamon, de amúgy persze bármikor máskor sem.

Hogy valami pozitívumot is mondjak, végre fel tudtam húzni a cipzárt ezen a szoknyán, azki olyan piszok régen volt utoljára rajtam, hogy nem is bírtam előkurkászni az archívumból egy olyan esetet, amikor igen. (Tudom, hogy volt rajtam a blog idején, de egyszerűen nem találtam meg, mikor.) Annyit sikerült kibányásznom, hogy én őtet már 2016 márciusában ki óhajtottam hajintani, de a Repülő Kutató megvétózta a cselekedetet, mert “ő annyira szereti ezt a szoknyát”.

Azt persze nem vette észre, hogy azután sem volt rajtam további három évig.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/20 hüvelyk eská, tél

 

6/172 – Kiskedden

Na még egy hosszúnapot neki, konzervvel. A jövő héttől már minden más lesz.

Nem jobb, attól nem kell tartani, de legalább más.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/19 hüvelyk eská, tél

 

6/171 – Csapat

Pipiros renoválva, az  e heti órákra készülődés folyamatban, csapassuk.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/18 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/170 – Macskák és más verebek

Varrogató hétvége, juhé, újabb cikcakkruhával. Ugyan megfogadhatnám, hogy ez az utolsó, de aki varr közületek, és beleszerelmesedett már szabásmintákba, az tudja, hogy erre az egyetlen lehetséges válasz egy jó hangos hitetlenkedő röhögés. Maradjunk inkább abban, hogy ez az utolsó polár cikcakkruha. Mármint hogy őszig ez az utolsó polár cikcakkruha.

Mint látható, a hétvégi ereszdelahajamat ezúttal is a Bűnök Barlangjában zajlik, Poci erős hátráltató műveletei közepette. Mivel nincs itthon a Repülő Kutató, a lükepók teljesen rám csimpaszkodott, még blogolni se lehet nélküle. (Lásd mellékelt ábra.)

Celó, alias Schrödinger irdatlanul hülye macskaállatkája, más irányból dolgozik idegeim megtépázásán: miután több kilométeres gyaloglábas expedíciókkal szereztem neki friss csirkemájat meg spéci gyógypapit, mindkettőt negligálja, cserébe viszont Poci tányérjából konzekvensen kieszi a nemspéci nemgyógypapit. Ma reggelre eljutottam oda, hogy a francba már, kiscicám, azt eszel, amit akarsz, csak egyél már valamit, úgyhogy neki is kiadagoltam egy reggelire valót Poci eledeléből. Természetesen felszippantotta. Utána éppoly természetesen odavonult Poci tányérjához, és azt is felszippantotta. Szóval, ha esetleg érdekel titeket, a májelégtelenségben haldokló macska köszöni szépen, még megvan, bár nem fest valami jól. Nem fest valami barátságosan sem. (Szintén lásd mellékelt ábra.)

Hm, az ablakaimra is ráférne egy pucolás, csak mondom.

Ja, és ez vagyok ma én.

Végül is őtözködős blog ez vagy mi a rosseb.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/17 hüvelyk eská, macs, tél

 

Szaporulat a szekrényben 6/4 – Zuzmótól olíváig

Nem lesz valami izgalmas bejegyzés, de sebaj.

A múlt hét során volt néhány nap, amikor a buszcsatlakozásra várva jobb híján beténferegtem az esztergomi turkálókba, úgyhogy beszereztem egy pár új cuccot, merénilyenvagyok. Kifelé ezúttal egyelőre nem megy semmi, a Diwali alatti nagy purgálásnak hála még mindig van szabad kapacitás. Pontosabban eddig volt, mostantól visszatérünk a jól megszokott rendszerhez, mert másként ismét kihabzanak a szekrényből a cuccok.

Nos, lássuk a medvét. Első számú medvénk egyből kettő darab medve, két tökegyforma pulcsi más-más színben. A korall az idei év Pantone színe, ezt csak a szórakoztatás kedvéért említem, mert egyébként eddig is dugig volt korallszín cuccal a szekrény, pólótól szoknyán és dzsekin és kabáton és nemtommin át cipőig. Mindenesetre ezek majd jól jönnek nekem tavasszal.

A kedves kis közelgő tavaszhoz turkáltam egy barátságos halavány zuzmózöld polárfelsőt is. Valószínűleg ezt még ki fogom prüttyögtetni valamivel, tessék véleményezni, hogy másik zölddel, narancssárgával vagy rózsaszínnel tegyem.

Item, turkáltam egy lila jeggingset is, mert eddig ilyen se volt.

Item, nekem-új csíkos póló, szintén a tavaszra/nyárra való tekintettel.

Item, sárga kardigán. A két sárga kardigánomból az egyik igen határozottan megy kifelé a forgalomból, kicsikét már romos. Ez itt enyhén pipeződbe-mustárba hajló sárga, amit nem óhajt teljes pompájában visszaadni nekem a fényzőgép. Ez van, no.

Ja, meg ez itt, persze hogy persze. Ne is mondjátok. Én sem mondom, csak mutatom.

Van még egy darab, egy fenyőzöld kord kiskabát, aminek szőrös a gallérja, de azt még nem tudom bemutatni, egyelőre bent hagytam a munkahelyemen. Vettem viszont egy olívazöld övet is, nyihaha.

Egyelőre ennyi. Nem állítom, hogy rá fogok ülni a kezemre, de mindenekelőtt varrnom kéne egyet-mást, mert addig anyagot se veszek, amíg nem varrok legalább tíz cuccot a jelenlegi készletből. Nos, vannak holmik, amiknek már régen kinéztem a szabásmintáját, sőt, attól tartok, további cikcakkruhák is befigyelnek még…

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/16 hüvelyk tavasz, tél, turkálgat

 

6/169 – Logika kezdőknek

A nappalt onnan tudjuk beazonosítani, hogy van éjjel is, az édest azért ismerjük fel, mert van sós, a hétvégéről meg azért tudjuk, hogy van, mert léteznek a hétköznapok. Logikus, nem? Én például most itt éppen nagyon-nagyon határozottan felismerem a hétvégét, sőt, a szabad hétvégét, és onnan ismerem fel, hogy ma nem vagyon munkanap.

Nyilván ha kevesebbet járnék ovisok közé, ennél bonyolultabb gondolatmenetekben vezetném le, miért fogom áthéderezni a mai meg a holnapi napot, de ne várjunk lehetetlent. Hééétvége, hééétvége, héjjahó. Most még elcaplatok csirkemájért Schrödinger macskájának, és megnézem, nem jelent-e meg a piacon puszta véletlenből valami zöld izé (iszonyúan vágyom egy kis friss salátára), aztán irány a Bűnök Barlangja. Nyamnyam.

Ja, mintegy mellesleg a Repülő Kutató ismét elpályázott hazulról. Igaz, hogy hétfőn már hazajön, de ezúttal nem konferenciálni ment, hanem síelni a (szinte) komplett családjával. Mint finoman megjegyeztem neki, esetleg engem is megkérdezhettek volna, akarok-e menni. Akkor legalább mondhattam volna, hogy kösz, de nem. A végeredmény egészen pontosan ugyanaz lenne, csak más irányba biggyeszteném a számat, és az ilyesmi egyáltalán nem mellékes dolog egy házasságban, mármint hogy az asszonynak milyen irányba biggyed a szája. Gondolom én. Igaz, én túl sokat járok ovisok közé.

Huh, de ki fogok én rúgni a hámból, magára vessen mindenki, aki engem csak úgy itthon hagy felügyelet nélkül a szabad hétvégémen.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/16 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/168 – Vicces

A Repülő Kutató ma reggel azt mondta, milyen viccesen nézek ki. Jaja, csupa móka és kacagás, estig tanítással és nap közben több kilométeres gyalogtúrával oviba.

Jóvanna, igaza volt, tényleg viccesen nézek ki.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/15 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/167 – Realizál

Csak amikor kész lettem a holmik magamra dobálásával, akkor realizáltam, hogy többé-kevésbé Valentin-napnak öltöztem máma a tanításhoz, pedig ez legkevésbé sem állt szándékomban.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/14 hüvelyk eská, tél

 

6/166 – Piskóta

Tegnap majdhogynem négykézláb jöttem haza, és menet közben kicsinyt vihogtam is az egészen, hogy nédda, mennyire le tudja építeni az embert, ha fél kilenctől fél hatig pofázik – közben nyilván itt-ott szünetekkel, de hát akkor is.

Azért ne sajnáljatok nagyon. Ez egy úgynevezett tömbösítés miatt van így, a félévben összesen négy héten kell ilyen irgalmatlan hosszú napon át szövegelnem. Igaz viszont, hogy a négyből az első kettő most van a nyakamon, az utolsó kettő meg a szorgalmi időszak legvégén lesz. Na akkorra már mindenki le lesz épülve, ők is, én is. Nekik a nyolchetes gyakszi tesz be meg az államvizsgára és a zárótevékenységre készülés, nekem meg… áá, nem akarok én abba belegondolni, de komplex vizsga is van benne meg két monstre rendezvény.

Ezt a hidat persze továbbra is csak akkor gyújtjuk fel, ha majd odaértünk, ma inkább a hét hátralévő részére készülök, mert az sem lesz piskóta. Most viszont elmegyek papiért magunknak meg a macskáknak.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/13 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/165 – Mandula

Jaja, az. Tudjátok. Amelyik indul. Megint.

Már a munkahelyemen vagyok, és itt is maradok jóóóó hosszan.

Nyilván ha varrtam magamnak valami újat, akkor addig nem nyugszom, amíg mindenki nem szembesül vele.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/12 hüvelyk eská, tél

 

6/164 – Pedig

Holnaptól tanítok, hujjahó. Kicsikét elhaló hujjahó ez – mindent összevéve olyan félévem lesz, hogy a fal adja a másikat, de attól még engemet ezért tartanak, hé, nem azért, hogy nyafogóruhában ábrándozzak loncsos hajjal.

Pedig. Pedig. E pillanatban úgy érzem, hogy komplett hátralévő életemet át tudnám ábrándozni nyafogóruhában, loncsos hajjal. Kézimunkázgatnék, varrogatnék, horgolnék, kenyereket sütnék, kimennék hajnalonta lefotózni az ébredező Dunát, na meg megírnék néhány kicsikis regényt.

Nem, sajnos ez nem lehetséges. Sőt, valamikor délután még egy konzervet is gyártanom kell holnapra, mert reggel már a hatos busszal indulok, és haza sem érek este fél kilencig.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/11 hüvelyk eská, tél

 

6/163 – Kettő tíz

Rühösen ronda, ködös idő van, de én csakazértis csajbuliba vagyok hivatalos, mégpedig délutáni csajbuliba ex-tanítóképezdész baratináimmal, akik közül mindenkit másfelé vitt ugyan az út, de valamiképpen mégiscsak ugyanazt tudjuk csinálni, amikor összeverődünk, mint amit régesrégen. Ordítozás és röhögés, akár a saját magánnyomorúságainkon is, sőt, leginkább a magánnyomorúságainkon. Ezúttal ezt ebéd mellett tesszük, én is viszek a kénálmációba egy háziveknit, azki ugyan nem lett valami dekoratív, de attól még bizony mi meg fogjuk enni.

Amíg viszont ez a nyavalyás készült (tegnap az öregtészta, ma az első kelesztés, második kelesztés, harmadik kelesztés, sütő, rutyutyu) olyannyira eluntam a várakozást, hogy a második kelesztés környékén nekigyürkőztem, és hirtelen összeütöttem magamnak egy újabb cikcakkruhát. Úgyhogy most egész pontos adataim vannak arra, hogy a nulláról indulva a szöszmöszök összegyűjtéséig nettó két óra tíz percbe fáj egy ilyen.

A világ misztikus összefüggéseire vadászók figyelmébe: ma éppen második hó tizedike van. Istenbizony nem volt szándékos. Na, kihűlt a vekni, mehetünk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/10 hüvelyk eská, tél

 

6/162 – Nemszusi

Tegnap végül tényleg felciheltük magunkat estefelé, és elmásztunk házon kívül vacsorálni. A helyi japán (meg minden más délkelet-ázsiai) étterembe mentünk, és az időjárásra való tekintettel most sem ettünk szusit, úgyhogy még mindig én vagyok az az ember, aki eddig csak kétszer evett szusit, viszont azt mindkét alkalommal a japán nagykövetség ünnepi fogadásán, amit a császár születésnapjának tiszteletére rendeztek.

Igen, továbbra is nekem van a legérdekesebben unalmas életem a világon. A mai napra pláne roppant nagy izgibizgit tervezek, merthogy nem megyek sehová, cserébe viszont kiborítom a szekrényt. A káosz esmég úrrá lett azokon a területeken, úgyhogy egy ideje csak azt a részét használom a készletnek, ami rögtön szembenéz a vállfákról. A többit gondosan kikerülöm tekintetemmel, és gyorsan rácsukom a szekrényajtót, mielőtt kizuhanna. Kedden viszont definitíve elkezdődik a tavaszi félév, és annak már valahogy úgy kellene nekiugrani, hogy ne csak fél tucat nyafogóruhát rotáljak körbekörbe.

Ha már a fejemben úgyis csak szürke pép van, legalább kívülről fessek úgy, mint aki pontra van téve.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/09 hüvelyk újracucc, eská, tél