A hónap, amelyben abbahagytam a fázást. Még egy hét, és vissza is fogom sírni.
június 2021 havi bejegyzések
8/302 – Dobszerda
Van abban valami kifejezetten mókás, hogy ugyan még nincs igazából vakációm, de a naptárral már most hadilábon állok. A tanszéki ingyombingyom, amiről úgy emlékeztem, hogy szerdán lesz, valójában csütörtöki.
Akkor ennyi erővel akár varrhatnék is magamnak valami új ancúgot holnapra. Anyag van dögivel.
Titeket melyik hozna izgalomba?
8/301 – Vesperás, matutinum et laudes
Az, hogy tegnap este a teraszon fődögélvén latin nyelvű zsolozsmát hallgattam odafentről a vendégszobából, még hagyján, de ma reggel nem tudtam bemenni fogat mosni, mert ezúttal a fürdőben folyt a nemzetközi online matutinum+laudes.
Konkrétan itt, ni:
A többi résztvevő ott van benne a gépben, a húgom meg, mielőtt kirohant volna egy kávéért, a macskabudi előtt, szárijaim alatt, a bidére helyezett összecsukott ülőkén volt fellelhető. Mit ne mondjak, nekem lenni gyakorlat a családommal kapcs, de azért még így is meg tudnak lepni időnként.
Mostanra viszont elpályáztak mind, úgyhogy én is összeciheltem magam, hogy elmásszak a könyvtárba pár plusz hivatkozásért. Futok is, amíg még csak harminc fok van, nem pedig harmincöt.
A szombati piacon természetesen vettem még egy ugyanolyan ruhát, mint a lila, csak ez afféle seződ színű. Mint a Mentolos Zuzmó.
8/300 – Loco
Mint mondtam már, paplanruhák szezonja.
A családomat ma kicsapjuk legelni vagy hogy is hívjuk azt, amikor rájuk bízzuk azt, mit csináljanak magukkal, nekünk megvan a magunk dolga. Én továbbra is könyvfejezet-harmadot írok (Luca széke, bmeg, Luca széke), a Repülő Kutató meg elfutott valami workshop vagy konferencia vagy miabokám irányába. Ezúttal élőben, Budapesten. Hé, jövő héten már egészen igazi bécsi konferenciára megy, és nem a teraszról ám, hanem ott lesz loco majdnem egy hétig. Cincogni fogok itthon, mint egy egér.
A makkák egészen jól veszik az akadályokat, de tegnap félreérthetetlenné tették, hogy Bűnök Barlangjában nekik akkor is igenis van keresnivalójuk, ha amúgy az most vendégszobává avanzsált.
Anyám szerencsére bírja őket, szóval héderezhettek kedvükre.
Máskor ilyenkor már vakációkról zöngicsélek, de hát most még nem állunk ott, előbb a könyvfejezet, aztán szerdán tanszéki ingyombingyom, és utána is lesz meló, mert ez már ilyen. Viszont kinyílott az első sarkantyúka, és ez nagy öröm,
már kezdtem elveszíteni a hitem abban, hogy egyáltalán megélnek-e a dögök.
Na akkor én most balra el. Bár tudnám, hová, mert minden megszokott munkázó helyem foglalt. No sebaj, majd csak kitalálok valamit.
8/299 – Nyuvogó
Volt a családban egy kisgyerek, akinek a “Rendes ember én már nem leszek” szövegét sikerült abban a formában elsajátítania, hogyaszongya “Samikora kisfalumba nyuvogóra térnek, anyámmongye lértemeggyi máááát”. Hát én tegnap nyuvogóra csak éjfél után tértem (nyilván ötkor meg bajnng), és akkor még lent a teraszon vígan folyt a paláver. A húgom ezúttal tízkor esett haza, a Repülő Kutató még annál is később, az őseink meg elmentek kultúrprogramot élni, úgyhogy kábé héttől kezdve úgy éreztem magam, mint egy szombat esti kertvárosi tyúkanyó, aki arra vár, mikor jön haza minden csibéje a hepajgásból. És közben meg ezt csináltam, ni:
Még körmöt is festettem/újrafestettem egy ponton, annyira ráértem. Pontosabban, annyira nem voltam jó semmi másra, no.
A húgom egészen kicsire begyógyult csíkszemekkel és hullafáradtan érkezett a konferenciáról, úgyhogy neki rögtön fellőtték a pizsit, de a többiek még leültek alkoholizálni és sztorizni a teraszon. Most persze még mindenki alszik engem és a macskákat kivéve, mely utóbbiak épp a Fapapucs Futammal vannak elfoglalva, de az efféle békepercek nem tartanak sokáig. Főzni hálistennek ezúttal sem kell, áldja meg az Úr anyósomat mind a két kezével, és remélhetőleg mindenki önjáró üzemmódban lesz, mert ma ismét kánikula várható, nekem meg harminc fok fölött épp csak arra elég az agyműködésem, hogy az alapvető funkciókat ellássa, például idejében elküldjön vécére, ha pisilni kell.
8/298 – Logisztika
Szombat lévén, már megjártuk a piacot,
ahonnan többek között hoztunk egy másfél kilós kenyeret is, mert anyám meg húgom egyaránt kenyéralapú létformák, ebben az időjárásban viszont süssön az, aki tényleg pék. Egyúttal felavattam a teában festett tornacipőmet is, hát nem vagyok teljesen elégedetlen.
Mindeközben a jojóprogram teljes pompájában bontakozik a pofánkba bele, a húgom tegnap este fél tízkor beesett, a RK ugyanezt fél kettőkor abszolválta (barátoknál volt vacsorán, és én is mentem volna, ha nem dagadok virslivé a hőségtől), a húgom ma reggel nyolckor már el is futott egy konferencia irányába, mi elfutottunk a piac irányába, ezek után meg a RK délben felkanalazza anyámat, hazahozza, majd este eldönget Múzeumok Éjszakáján lenni beszélgetőprogram. Valamilyen módon még ma este a húgom is visszakeveredik a konferenciájáról, Poci és Maci pedig előbb-utóbb beleszarik valamelyikőnk cipőjébe, mert Poci már totál elszokott a vendégektől, Macinak meg a Sz.i. alatt esélye sem volt olyanokkal találkozni.
Nekem ezzel szemben kezdi kisütni az agyamat a meleg, mindösszesen az alvóhelyek, ágyneműk és törülközők logisztikájára vagyok képes. Valszeg még főzni is anyósom fog a családomra, amitől persze mind Babett anyóval fognak álmodni, mert mára például könnyed nyári kajaként kolbászos marhapörkölt a menü.
8/297 – Hűtő
Nagyon remélem, van valaki, aki kedveli ezt az időjárást. Én napokon belül igen hangosan fogok nyígni miatta, jelen pillanatban is csak azért nem teszem még, mert a) a teraszon, ahol most gépelek épp, egyelőre barátságos huszonhat fok van szellővel és árnyékkal, b) annyit fáztam már Sz. i. (=Szopornyica idején), de különösen most áprilisban és májusban, hogy egyelőre belefér. Mindemellett ez már a napi három zuhany ideje, és ehhez annyit őtözöm, mint egy menyasszony, úgyhogy háromszor annyit kell mosnom, mint általában, cserébe viszont másfél óra alatt kopogósra szárad minden.
Mára ez jutott első felvonásként,
mert addig akartam átszaladni a szemközti kínaibótba, amíg még lehet lélegezni ekkicsit.
A rúzsom amúgy írd és mondd megizzadt a fürdőszobában, és egyszer olvastam ugyan olyat, hogy az igazán gondos nők a hűtőszekrényben tartják a kozmetikumaikat, de nálunk ez nem játszik. A hűtőben ugyanis nálunk kaja van.
A lakásban szétszórva meg természetesen makkák.
Ez a kép még tegnap készült, azóta a kelimszőnyegnek két árnyalattal élénkebbek lettek a színei, reggel hatkor ugyanis nekiláttunk porszívózni, mikor máskor. Ma estétől hosszú kihagyás után igazi processzió indul meg kies lakunk irányába, jön a húgom, aztán jön anyám is. A következő héten úgy jár-be mindenki, mint a jojó, és mostanra a kupleráj olyan szintjeit sikerült elérnünk, hogy nem engednék be jó szívvel senkit, aki nem egy ólban lakik. Az emeleten persze megint vuzigálnom kellett dógokat, ezúttal annak érdekében, hogy senki ne taknyoljon el valami tereptárgyban, amikor éjszaka kimegy pisilni, meg hogy mindenki eljuthasson az ágyáig.
Megyek is, keresek valami páviánsegg színű ágyneműt, hogy felhúzzam.
8/296 – Rock the Casbah
Csak tudnám, miért ezt kezdtem dúdolni,
amikor felőtöztem a mai harmincnyolc fokhoz.
8/295 – Hop on, hop off
Az éjjel meglehetős pontossággal végigjátszottam az “Aranyhaj és a három medve” című meséből azt a jelenetet, amikor a leányzó végigpróbálgatja az összes ágyat a medvék házában, haddlám, melyik a legkényelmesebb. Összesen három helyen aludtam összesen négy órát.
A hatos busszal elrohanok államvizsgáztatni, majd mihelyt az véget ért, és az összes jegyzőkönyv meg más adminisztratúra kész, felkepesztek a legkorábbi visszabuszra, beugrom itthonra egy gyors zuhira meg átöltözni, majd visszaugrom egy újabb buszra, és becsapatok a székesfőfaluba, ahol barátnőimmel van találkozóm. Mindehhez holnapra el kell küldenem bűntársaimnak egy harmad könyvfejezetet, ami most még csak nyomokban van kész.
Hát ja, szokás szerint innen szép nyerni.
Valahol menet közben elveszett az őtözködési modzsóm is, de hát meglepő-e ez ebben a melegben, ugye hogy nem.
8/294 – Zacskó
Ímé, alulírott háromnegyed hatkor a teraszon, mielőtt bezacskózná az éjjel sütött zabpelyhes-csokis kekszeket a mai államvizsgára.
Már megint fosok ettől az egésztől, akárcsak tavaly. Ne felejtsek el hányózacskót is betenni a táskámba.
8/292 – Tea
Egyetlen képben a mai napom: horgolás a teraszon, paplanruha meg a nyár első lábköröm-lakkja.
Ó, és ott abban a piros vödörben három pár tornacipő meg hét liter tea. Akarjátok ti ezt tudni?
8/291 – Leg
Szombat, piac.
Meg az univerzum legfehérebb lábai.
(Totál groggy vagyok – nem tudom, hogy ez még az oltás, már a hőhullám, esetleg középen a nagyrészt álmatlanul töltött éjszakám, melynek megkoronázásaként végül visszaszundikáltam fél hatkor, és olyan vadakat álmodtam, hogy abból simán kijönne egy gothic novel. Ehhez képest ezen a fotón egészen megtévesztően katzér vagyok és életteli. Amúgy ez az a ruha, amit még valamikor márciusban vettem a piacon. Ilyet máskor is csinálok majd.)
8/290 – Dioptria
A mai nap nagyrészt azzal fog telni, hogy a futonon heverek, és ezt nézegetem,
időnként pedig leveszem a szemüvegem, és akkor meg ezt.
Mit nem tesz -4,25 dioptria szemenként.
A múltkori oltáshoz képest állapotom gyöngy, de azért fáj a karom, álmoskás vagyok és általánosan nyamvadt, a fejem pedig kicsikét olyan, mintha vattával lenne kitöltve. Szóval bulizni nem fogok ugyan, de megmaradok, no. Mindenesetre azért gratulálok magamnak, hogy a tegnap megíratott dolgozatokat kijavítottam, a jegyeket pedig beírtam, mert legalább ezzel nem kell tökölnöm.
A napom amúgy ezúttal úgy indult, hogy én hallottam ugyan, a Fapapucs Futam már elindult, de átfordultam a másik oldalamra, és végül az ébresztett, hogy szól a telefon. Anyám volt, hogy megérdeklődje, miként vagyunk, én pedig némiképp elhaló hangon és panaszosan mondám neki, hogy hét harmincnégy van, mintha ezt ő nem tudta volna.
8/289 – Fókusz
Indul a század csuklógyakorlatra, hahó,
a fényzőgép meg már megint marháskodik, és nem hajlandó fókuszálni, grr.
Külön felhívom a figyelmet a homályos, de új táskára, amit tegnap vettem a szemközti kínaibótban.
8/288 – Előkészül
Holnap a RK-val egyetemben megkapjuk a második oltásunkat, és ha csak annyira leszünk szarul, mint az első után, akkor is igen vidám idők elé nézünk, szóval meg kell tennünk előkészületeinket arra az esetre, ha megint az oldalunkon fogunk heverni csattogó fogakkal. Cicapapi beszerezve, a hűtőben emberkaja, lázcsillapító lokalizálva, elektronyos vizsgadolgozatok időzítve. Emellett bedobtam a mosógépbe a pokrócainkat is, most már rájuk fért..
Ja, meg hajat és szemöldököt festettem magamnak. Legalább van mit mutogatnom nektek, mert amúgy megint a tegnapi felnőttrugdalózóban vagyok, csak azóta került rá pár maréknyi plusz macskaszőr.
8/287 – Lapos
Honnan tudjuk, hogy a Föld mégse lapos? Mert ha az lenne, a macskák már mindent lelöktek volna a széléről.
Az asztalom lapos. A szőrös disznók ennélfogva ott ünnepelték a hajnalt,
és miután enni adtam nekik, három spulnit, két gombolyag fonalat meg egy biztosítótűt vadásztam össze utánuk a padlóról. Muszáj megint visszavezetnem az áldozati felajánlások rendszerét, melyben az asztalon legislegjobban elérhető helyen egy olyan kosár van, amiben a maradék fonalakat gyűjtögetem, azokat, amikért nem kár akkor sem, ha lepofozzák az összeset.
Én is meglehetősen laposka vagyok máma,
de azért összeharapjuk alaposan a fogunkat, napraforgós-rozsos zsemlét sütünk,
és megpróbáljuk legalább a világ ránk eső részét kedves-vicces-rendezett állapotba gyurmázni. Ámen.
8/286 – Fűkasza
Az életem továbbra is csupa izgalom. Úgy is nézek ki, mint akinek az, nem?
Ezt a hajat most már tényleg érhetné valami meglepi. Festeni vagy vágatni, de egye fene, akár megmosni is.
Valamiért egyébként már reggel óta az a kísérteties érzésem van, hogy vége a vizsgaidőszaknak. Határozott vakációszag van a levegőben. Valószínűleg a levágott fűvel tévesztem össze (egész délelőtt burrogtak a parkban a fűkaszák), mert ezen a héten még vizsgáztatok, a jövő héten meg pláne államvizsgák lesznek. Az ilyen megtévesztően békésnek látszó időpontokban szokott beütni valami váratlan, muszáj-megcsinálni-és-tegnapelőttre-kérem feladat, szóval erős gyanakvással nézek a világba, de amíg nem üt be az istennyila, meg kéne csinálnom ezt itt:
Majd meglátjátok, mi ez. Erik persze azzal kezdte, hogy “khm, ismerjük mi egyáltalán egymást?”, ami teljesen jogos, mert már hónapok óta csak akkor nyúltam hozzá, amikor letöröltem róla a port vagy a festékfoltokat.
8/285 – Petymeg
Ez itt most piszok nagy calász lesz, mert nem ma nézek ki így, hanem pénteken volt ez rajtam, amikor tépőzárért kutyagoltam. Mivel ma ismét a lehordott festékfoltos hacukákon a sor, talán elnézitek nekem.
A mai szép napon a Magos Mustár korrekciója a főprogram, mert a múltkor foltos lett, mint a petymeg*. Eleve két rétegben gondolkodtam (minél sötétebb egy festék, annál több az esély arra, hogy egy réteg nem lesz elég szép), de akkor még úgy gondoltam, hogy most szépen visszavuzigálok mindent, aztán júliusban újrakenem. Mostanra viszont már mindenki nyűgös, hogy a hálószoba továbbra is afféle folyamatosan-félkész állapotban van. Még én is nyűgös vagyok, ami döntő érv.
Ennélfogva ma ismét csatatérré változtatom a kócerájt, fellövöm az újabb réteg Magos Mustárt, korrigálom a Mentolos Zuzmó kisebb gikszereit, aztán egy elégedett sóhajjal lehurcolom a pincébe az összes falfestő ketyerét. A bútorfestő ketyerék persze fent maradnak, de így is legalább egy lényeges lépést teszünk a civilizáció, rend, csend és fegyelem irányába.
Az ég hajnalban gyönyörű volt,
a szőrös disznók már bezabáltak, a vacsorán nem kell gondolkodnom (a Repülő Kutató más kaporszakállú tudósokkal bulizik este, nekem meg még maradt tegnapról egy emberes adag füstöltpisztráng-újkrumpli saláta), úgyhogy most bevonulok a nádasba, és addig ki nem jövök, amíg azt a nagyon fontos dolgomat el nem végzem. Uff.
* Vagyis hiúz.
8/284 – Hosszabbító
Szombat, piac.
Ennek a címeres dísztöknek sikerült felkajabálnia álmomból éjféltájt, mert azon dühöngött, hogy nincs hová bedugnia az éjjelilámpáját, hová lett a hosszabbító, és így nem lehet visszaköltözni a hálószobába, pedig én azt mondtam, hogy most már igen. Állítólag csak a magas levegőégnek dühöngött, és nem állt szándékában felébreszteni. Állítólag.
Na mármost ha engem éjfél körül felébresztenek, legalább két óra kell, hogy visszaaludjak, az évnek ebben a szakában pedig így is, úgy is felébredek legkésőbb ötkor, és attól kezdve nekem reggel van. Tízkor feküdtem. Ki lehet számolni, mennyit aludtam ma éjjel.
Kissé morcos vagyok, no.
Minden nap más - mindennap más 