Ez itt csak a megbízható uncsi állandóság cini-cini-muzsikája, asszem. No de azért galéria!
február 2022 havi bejegyzések
9/181 – Na
Olyan nyavalyásan nyomott vagyok, hogy csak na, hiába a napsütés meg a sok középcsoportos tarkabarka.
9/180 – Fánk és festék
Ezek jegyében fog zajlani a mai nap, és a festékre számítottam ugyan (hé, én találtam ki egy nagyívű projekt részeként, hogyne számítottam volna rá), a fánkra viszont nem. Az csak úgy adódott. Családom szomszédban lakó része a szokásos fáziskéséssel informált arról, hogy ma nagy délebéd várható, mert Bucónak izénapja* van, és további névnapok is beesnek az időintervallumba, amióta legutóbb összeröffentek egy nagy zabálásra. Hát jó. Mivel amúgy is farsang farka van, felajánlottam, hogy a délebéd utánra sütök nekik fánkot, tököm fog most határidő mínusz fél nap idején izénapi ajándékokon dolgozni.
Inkább felőtözöm tisztességben megvénült házifutkorászósba, aztán erisszük.
Nyilván ma is szívesebben lennék Maci. Hejj, jelentkezzen, aki nem lenne szívesebben Maci, akár ma, akár általában.
* Vagy születés-, vagy névnap, fene bírja ezeket követni. Tartottak itt már fogantatásnapi bulit is, csak mondom.
9/179 – Csiga
Igazi idillnek látszik, ugye.
Bizonyos szempontból tényleg az. Na persze hajnali fél háromkor ébredtem arra, hogy szorongok, és fájnak a reprodukcióban érdekelt részeim (igazán abbahagyhatnák, én már tényleg nem vagyok érdekelt a reprodukcióban), de azóta behajintottam a mosóba-szárítóba két gépnyi cuccot, gatyába és frissen mosott párnahuzatokba ráztam a nappalit,
aztán bedugtam a sütőbe egy kenyeret. (Le kellett ellenőriznem, bent van-e a sütő ajtajában az összes üveg, mert tegnap olyan pokoli sütőpucut csaptam, hogy a dupla üvegajtó most teljesen átlátszó, és nem emlékszem, erre mikor volt legutóbb példa.)
Közben persze van, aki megtalálta a legjobb helyet magának a tiszta-illatos párnahuzaton,
meg van, aki éppen teljes erőbedobással fésülteti magát,
szóval, köszönjük szépen, jól vagyunk.
Mi jól.
9/178 – Dörzsi
Ott még nem tartunk, hogy a madarak üvöltése ébresszen, de a macskák mindent megpróbálnak, hogy pótolják a rigókat. Az továbbra is kedves tőlük, hogy előbb megvárják, amíg mocorogni kezdek, csak utána kapcsolnak rá, de sajnos korábban kezdtem mocorogni, mint az bárkinek jó lett volna, ma is ötkor gurultam ki az ágyból.
Legalább nem maradtam le a fél hetes égimoziról, no.
A tegnapi nap még istenes volt, mert amíg nem tettem le négykor a lantot, csak a tanítással bírtam foglalkozni, a fejemben semmi másra nem volt kapacitás. Mikor viszont végre végeztem, jááááj. A munkánál még nem találtak ki jobb módszert arra, hogy az ember lefoglalja magát, és kordában tartsa a gondolatait, viszont jövő péntekig nem tanítok, úgyhogy találnom kell erre az időre valami mást, amivel lefojthatom a szorongást.
Attól tartok, igen sok kézműves tevékenység várható erre a hétre, és közülük jó néhányhoz tartozik majd valami tisztítószer meg egy dörzsi…
9/177 – Prezentáció
A tegnapi ún. szabadnap során az a két mondat, ami leggyakrabban elhagyá ajkamat, az alábbi vala: “Srácok, viselkedjetek, a kutyafaszába már!”, valamint “Zsófi, ne pánikoljon!”. Gondolom, ki tudjátok találni, melyik szólt a macskáknak, és melyik a szakdolgozónak a Teams-en.
Talán az se meglepő, hogy mikor ma reggel lejöttem, még teljesen becsipásodva és koffeinéhesen, a Repülő Kutató pedig gyászos tekintettel rám nézett, és azt mondta, “Kitört a háború”, ugyanez a két mondat jutott eszembe, rögtön harmadikként meg az, hogy “A rohadt életbe, mindig van valami, amiért idegeskedni lehet”. Aztán persze ittam egy kávét, aztán még egy kávét, majd kipucoltam a macskabudikat, és összeraktam egy excel-táblát a harmadéveseknek prezentáció-időpontokkal, mert a világot ketyegtetni kell valahogy.
Ma hatszor negyvenöt percen át fogok zengedezni onlány, utána pedig beüt a hétvége, aztán beüt a gyakszihét, és jövő pénteken már élő igaz valómban fogom teríteni a tudást a levelezősöknek, ha megérjük. A mára várható seggenüléshez pedig jobb ötlet híján felöltöztem ébrentartós pipirosba.
Na, csapassuk.
9/176 – Direkt
Ha jólfejlett téveszméim lennének a zuniverzumban elfoglalt helyem fontosságáról, akár arra is gyanakodhatnék, az időjárás direkt csinálja azt, hogy azon a napon, amikor éppen nem kell a gép előtt kuksolnom, vigasztalanul szürke az ég, és kitartóan pötyög az eső.
(Marha nagy szerencsétek amúgy, hogy a zuniverzum nem az én szabadnapjaimhoz igazítja az időjárást. Ebben a félévben meglepően sok szabadnapom van. Lesz.)
9/175 – Bunda
Íme, az “indiánnak lenni tapasztalat” egyik jellemző, ha nem is szép, de mondhatni eklatáns példája. Bundaruha, bundakardigán, bundazokni, bundacipő, és a bugyimat még nem is mutattam.
Jövel, onlány tancsinap.
9/174 – Rigócomb
Helló, új hét, új kihívások. Mivel én a korai órára meg mai napom sajátosságaira való tekintettel még nem jutottam sokra, és egy ideig nem is fogok (itthoncsücsü napom van órákra készülődéssel, majd délután háromtól kozmetikus!), úgy gondoltam, archiválom a tegnapi séta előtt készült fotót.
Úgyszintén a tegnapról maradt ez is: ilyen az, amikor szőrös családtagjaim kiülnek az ablakba, és megbeszélik, hogy vajon melyik rigónak lehet igazán zamatos a combja.
Kitartást mindenkinek, én már vágom a centit az onlány oktatás végéig, ami nekem ezúttal lészen csütörtök, hacsak a világ nem pancsol bele ebbe. Nem ajánlom, hogy azt tegye.
Intermezzó – Séta, évszakhatáron
Kimentem kószálni egyet, mielőtt végleg beszőnek a pókok, és hoztam nektek képeket is, mert talán ilyenkor a legérdekesebb a város, amikor még nem tudja pontosan, hogyan és merre: a lángososnál már sorállás van, a Duna-korzón csend, a bolhapiacon karácsonyfadíszek, a fákon még sehol egy levél, de a levegő már tavaszi, és ilyenkor is talál az ember színeket, ha keresi.
9/173 – Karambolha
Tegnap a piaclátogatás után a Repülő Kutató, aki nyilvánvalóan képtelen a seggén maradni, úgy gondolta, elugrik Párkányba némi sörökért meg más himmihummiért. Fel is kantározta Emesét, el is indult. Én a magam részéről úgy gondoltam, inkább itthon próbálok kihozni valamit a világból, és ugyan nem jutottam vele sokra, de azzal sem jártam volna jobban, ha én is elindulok velük, ugyanis csekély egy kilométer megtétele után máris sikerült karambolozniuk. Konkrétan beléjük csúsztak hátulról. A zebránál. Egy autómentő.
Gyorsan tisztáznám, hogy a RK nem volt hibás, ő és Emese is viszonylag ép bőrrel megúszták a dolgot* , az autómentő járt rosszabbul, mert annak viszont rögtön elfolyt a fűtővize. Mindemellett is, azért, na. Mint mondtam a RK-nak, ez legalább olyan hülye helyzet, mintha egy embermentő ütötte volna el őtet a zebrán.
Egyéb híreink nemigen vagynak, bár a lakás is most csúszik bele egy monstre karambolba, konkrétan úgy néz ki, mint a muhi puszta festhetett a csata idején. Kimostam az összes párnahuzatot a nappaliban, úgyhogy most tragikusan szedett-vedett hatást kelt az ambiansz, és a komódon még mindig karácsony utója van,
ez pedig tarthatatlan.
Gyűrd fel a ruhád ujját, leányom, ezt nem fogja helyetted megcsinálni senki.
* Annyira, hogy a betétlapokkal való szarakodás után természetesen azonnal folytatták útjukat a sörök és a spekácski irányába. A RK-nak semmidesemmibaja nem lett a hökkeneten túl, az öreglány (Emese) seggét meg majd plasztikáztatni kell, és addig a csomagtartót is nehezen lehet lecsukni, de ennyi.
9/172 – Fatönk
Gondoltam, megmutatom nektek, hogyan festünk afféle natúr állapotban, helyreráncigálás és jótékonyan takaró kabátok nélkül a ruha, benne meg én.
Mint egy lila fatönk.
9/171 – Rittyó
Ha minden jól megy (és nagyon ajánlom, hogy minden jól menjen) egy hét múlva már abbahagyhatom az onlány oktatás miatti vernyákolást, de addig még lesz itt szenvedés dosztig, ma például 14:30 és 18:45 között tartok órákat továbbképzősöknek, akik nyilván nem a lábukat lógatták egész héten, hanem dolgoztak, mint a güzü. Vidám lesz.
Az ébrentartó ancúgot mindenesetre felvettem,
diáim vannak, elszántságom dettó, úgyhogy innentől már az Úr kezében vagyunk.
Ja, meg a Teams-ében. Tegnap többször is kivágott minden figyelmeztetés nélkül a rittyóba, és egyik alkalommal, amikor megpróbáltam visszakapaszkodni, csak annyi időre sikerült, amíg meghallottam az egyik diákot, amint azt mondja: “Hát akkor boldog viharnapot, Malacka!”
9/170 – Barka
Kedves Naplóm, ma megint a laptop előtt rohaszt a sors,
és a délutáni óráimra már bekészítettem egy jóóó vastag kardigánt is, mert ettől az onlány oktatástól átkozottul fázom.
Közben meg odakint meglepetés-szerűen bebarkult a ház előtti mogyoróbokor,
az ablakomból meg ilyen vicces egeket látni:
Nem állítom, hogy mindez jót tenne a seggenülős munkamorálomnak.
9/169 – Lila
Ebben a félévben nem tanítok szerdán, úgyhogy előreláthatólag ez lesz a háztartásvezető napom, amikor mosógépet etetek és felületeket suvickolok, de ezen a héten, amikor folyvást ott rohadok majd a gép előtt, egyúttal ez lesz a ki-a-házból napom is.
Jó, na, a bótig megyek, de akkor is.
Sajnálkozva ugyan, de nem jósolok hosszú jövőt a lila kötényruhának a szekrényemben. Nyakban meg vállban csúnyán eláll, minden irányból bő, és mivel béleletlen, idegesítő módon hozzáragad a harisnyámhoz. Nem azért hordok ruhákat, hogy állandóan húzkodjam őket, grr.
Eská 9/12 – Rendalelke
Ha már úgyis ide vagyok bekasztlizva a következő két hétre, bokámon egy Teams nevű láncos vasgolyóval, irgalmatlan rendet raktam a Bűnök Barlangjában. Tudom, hogy ez elvileg nem kéne nagy kunszt legyen, de én most igencsak büszke vagyok erre a produkcióra, és mivel ismerem az entrópia nevű állatot, addig mutatom meg nektek a gatyába rázott szobámat, amíg az nem rázza ki enmagát ebből a gatyából.
Ha van esetleg bármi kérdésetek, ne fogjátok vissza magatokat, egyelőre még ébren vagyok. 😀
9/168 – Véletlenszám-generátor
A képet még nyolckor lőttem, mielőtt belevetettem volna magam az onlány oktatásba,
azóta pedig csak most merültem fel belőle egy pisiszünetnél hosszabb időre, ááááá. És négyig tanítok máma, áááÁÁÁááá.
Mindeközben pedig zárótevékenység-húzást is tartok a végzősöknek, és én ugyan nem vagyok egy virtigli luddita, de itt csapjon belém a ménkű, ha azt is digitális változatban csinálom meg. Úgyhogy íme, így néz ki az én véletlenszám-generátorom:
Szaporulat a szekrényben – Talányok és találatok
Az idei év folyamán eddigelé ezt a meglehetőst sovány eresztést tudtam produkálni (nincs is ebben semmi csoda, nemigen jártam ki, pláne turkálni nem), szóval tessék egy igazi vegyesfelvágott a “nem jellemző, hogy egy ilyet hazahoznék”-tól a “gyere szépen a mamához, valószínűleg nélküle a szemétdombon kötnél ki”-ig. Az egyetlen tuti közülük a kiskabát. Asszem.
Így együtt nézve mindennek olyan kis hóka színe is van, de hát így jártunk, no.
9/166 – Zepe
Jáháháj, de irgalmatlan lusta vagyok én máma, pedig még mindig fel van fordulva a lakás. Ezzel együtt is egyre nagyobb késztetésem van arra, hogy beheverjek a káosz közepébe, aztán átszundikáljam a napot.
9/165 – Laza Morál
Ez egy sör neve, de tényleg. Ilyet is vettem a piacon délutánra, amikor majd ellejtek lángossütő csajbuliba. Élni tudni kell, no.
(Azt csak afféle őtözködősbloggeri zárójelben jegyzem meg, hogy mindig viccesnek találtam, mennyire tartja magát a közhitben, hogy a szürke unalmas, miközben olyan cuccok is vannak a világban, mint ez a kiskabát, amit a legutóbbi esztergomi “kirándulásomon” turkáltam.)
Minden nap más - mindennap más 