Továbbra is tavasz, böcik és lábaksz, újdonságként meg némi felnőttlegó.
13/230 – Teatojás
Üzenetem haza, a RK irányába, reggel, de már a munkahelyemről, negyvenöt kilométerrel odébbról:
“Az őrgróf ma hajnalban bólingozott a teatojással. Ki is verte belőle a teafüvet. Valamelyest felsepertem, de jönnöm kellett.”
Az ott az őrgróf, a bokámnál. Nem vagyok lelkes. Ő nagyon lelkes. És, azt hiszem, némi démoni megszállottságot is agnoszkálok rajta, de lehet, hogy csak a vaku az.
13/228 – Alkalmas
Nagyjából semmire sem érzem magam alkalmasnak, de a nap süt, a nárciszok nárciszlanak, és ma még nem kell tanítanom, úgyhogy erisszed, teraszon ücsörgős tavaszi délután.
13/227 – Pöfög
Apropó, most van a gyakszihét. Mellékszál, hogy tegnap is oviban+munkázóban voltam, meg péntek-szombaton is odamegyek, de ma szabadnapom van, hollárihó, és a RK mindjárt bedurrantja Emesét, hogy elpöfögjünk az Ikeába.
13/226 – Kakaó
Ma reggel oviban voltam, ott is akartam maradni. Reggelire vajas-sajtos zsemle volt meg ovistea, Anett néni hozott nagyon érdekes új játékokat, amiket kukucskálni meg szaglászni lehetett, aztán egy plüss nyuszival elkirándultunk a tavaszba, és ott egy kicsit kellett ugyan ácsorogni a szőnyeg szélén, mert Anett néni mindenáron meg akarta valósítani a tevékenységtervet, de aztán volt gyümölcs tízóraira, és utána ki lehetett menni ugrálni az udvarra.
Én meg ehelyett hazajöttem a felnőtt életembe, grr.
De hogy a címre is legyen magyarázat, íme:
13/225 – Legkevesebb
Amikor végre örülhetnék annak, hogy három hónap után eljutottam fodrászhoz, és tizenhat év után végre nem azzal kelek fel országgyűlési választás másnapján, hogy “jó, akkor itt fogunk élni” – na hát pontosan akkor szarik bele a munkahelyem a palacsintámba, három óra leforgása alatt beesik öt telefonhívás és tíz levél, és megint fél tucatnyi olyan probléma van előttem, amit nem én okoztam, de nekem kell megoldani.
Úgyhogy én most átöltözöm nyafogóruhába, megvetem az ágyam, és belefekszem. Nem érdekel, hogy délután fél három van, akkor is így teszek a legkevesebb kárt magamban meg a környezetemben.
13/224+ – Hallani
Aki a kezdetektől követi a blogomat, az már tud(hat)ja, nektek többieknek meg most mondom el, hogy őtözködős bloggeri feladatként eddig minden szavazásra hozzávetőleges nemzetiszínben vonultam el (lásd pl. itt meg itt).
Ezek után nem lesz meglepi, hogy most is.
Mellesleg ébredésem óta ez megy a fejemben, de nem fogom kihajtani, jó ez.
13/224 – Zsákmány
Most sem tudok semmi extrát prezentálni, Böcik meg tavasz, ennyi a heti zsákmány.
13/223 – Lift
Ma a Danubianum liftjében lőtt fotónál nem tudok jobbal szolgálni. Jah, pont ilyen gyűröttnek éreztem magam, mint amilyennek látszom.
13/222 – Hév
Ilyen se volt még, hogy a HÉVen ülve írjak bejegyzést, de hát muszáj haladni a korral. Ugyanitt Váncza sütőpor ócsón eladó.
13/221 – Zsák
Majdnem elfelejtettem ma bejegyzést írni, de persze nem vesztettetek volna sokat, a kedvenc kantáros zsákomban vagyok a vakációm utolsó napján, és a mosógépet etetem.
Holnap már megint tanítok, verné szájba a zuniverzum.
13/220 – Ablak
Miután a délelőttöt ismét szakdolgozatokkal és Neptunba feltöltögetni való izékkel töltöttem, most elrobogok a tahitótfalusi kormányablakba új útlevelet csináltatni, mert a múlt héten kaptam értesítést, hogy lejár. Mivel csak hétfőre kaptam időpontot fodrászhoz, ezt a fejet viszem fotóztatni, nincs ugyanis másik.
Lelkesedésem természetesen határtalan.
13/219 – Cseh
Azért jó ötlet vasárnap is csinálni önfotót, mert amikor hétközben az ember azt érzi, hogy őneki most semmi kedve odaimbolyogni a szekrényajtó elé, akkor lehet csalni. Úgyhogy akkor most csalunk. Nem a szekrényajtó előttit kapjátok, mert ez sokkal jobb, ezen rajta van a cseh húsvéti sör, ami ZŐD.
13/218 – Jogos
Csütörtök este jogos önvédelemből beállítottam a levelezőprogramban a “házon kívül” üzenetet, aztán feléje se néztem ma reggelig. Mivel minden jótett elnyeri jogos büntetését, és ez a jogos önvédelemre is éppúgy igaz, ma reggel újabb három szakdolgozatot agnoszkáltam a postaládában.
Azokkal is foglalkozni kéne, meg a diákoknak is azt ígértem, hogy a vakációban felpakolom nekik a jegyzeteket, de, hogy őszinte legyek, én most ezt az egészet nehemahakarohom.
13/217 – Limoncello
Húsvétvasárnap hajnalán én általában kalácsot dagasztok, meg a lakást próbálom húsvétba cibálni. Előtte afféle blaszfémiának érzem az ilyesmit, mit akarok én tojásokkal meg nyulakkal, azt a szerencsétlent meg fogják ölni, úgyhogy mindig vasárnap hajnalra esik a mingyá-keresztül-esem-a-saját-fejemen fázis. No de attól még tessék, itt a heti galéria, főként virágoksz meg lábaksz, meg némi medvehagyma-pesztós csiga meg ledes csirkék. Ja, és limoncello egy nekem-új palackban, kint a teraszon, mert ott világít a legszebben.
13/216 – Piac!
Nincs nekem bátorságom utánaszámolni, kérem, de attól tartok, február eleje óta ez az első alkalom, hogy lejutottam a szombati piacra.
13/215 – Ág
Ezen a héten a jelek szerint az is húz minket: kedden a húgom állt fejre a kocsijával (nyugi, neki semmi baja), tegnap este pedig a kisebbik szőrös igyiot akadt fel a lábujjánál fogva a radiátorra.
Mint látható, neki sincs semmi baja. Mi viszont sokat öregedtünk az elmúlt napokban.
13/214 – Szocprob
Most éppen abban a stádiumban vagyunk, amikor végre van egy kis időm magammal is foglalkozni, de ez persze a szokásos következményekkel jár: miután tegnap megállapítottam, hogy hullafáradt vagyok, és mindenem fáj, ma azt sikerült realizálnom, hogy dagadt vagyok, és a ruháim nem úgy állnak rajtam, ahogy szeretném.
Nyilván ez mind egyéni szoc(iális)prob(léma), viszont az Isten fiát ma éjjel megint elárulják, és ez engem akkor is lelomboz, ha még mindig nem sikerült húsvétváró állapotba hozni se magam, se a lakást. A komódon, hogy mást ne mondjak, még mindig ott ülnek a mikulások.
13/213 – Kultúra
Miután a ma reggelemet is három szakdolgozattal kezdtem, tíz után egy kevéssel úgy gondolám, elmászok a piacra spenótért. Az nem volt, de vettem kecskekefirt meg kecske-krémsajtot, aggyunk a kultúrának.
Utána a könyvesboltba is elmásztam, ami szintén egy “agyyunk a kultúrának” akció is lehetett volna, de nem, csak az anyósomnak rendelt szakácskönyveket vettem fel, hogy aztán hazahajózzam azokat is. Anyósomnak izénapja lesz, ráadásul a hetvenötödik, úgyhogy erre való tekintettel vasárnap afféle ereszdelahajam várható, és akkor már szereztem neki Ajándék.
Szeretném megjegyezni, hogy a Szokásos Eljárás keretein belül most már vakációs állapotban vagyok, úgymint hullafáradtnak érzem magam, és mindenem fáj. Munkaidőben ilyesmikre nem érünk rá, úgyhogy nesze nekem, vakáció.
Minden nap más - mindennap más 