RSS

8/147 – Lapu

Holnap végre útilapuról is szó lesz, de ma még mindig úgy ülök itt a szöszmötében, mint a kopott gyöngy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/25 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

8/146 – Nadír

Most vagy feladtam, vagy erőt gyűjtök, még nem tudtam eldönteni. Mindenesetre amikor odavonszoltam magam a szekrényhez, és belenéztem, rám jött a nyafoghatnék, hogy mennyi klassz ruhám van, és mennyi fáradságba telik felvenni valamit, amit utána úgyis visszateszek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/24 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

8/145 – Bae

Az utca túloldalára átmenni cigiért = igazi expedíció.

A vicc az, hogy hiába veszek maszkot, előtte gondosan kirúzsozom a számat. Ezt a ma látható színt a szopornyica kitörésekor vettem magamnak ajándékba, afféle “csakazértis egészben maradunk” dacból – körmöt festeni, szájat rúzsozni, szőrteleníteni meg ilyesmit necesse est, legalább pingáljunk magunknak pofát, ha bévül sivárak vagyunk és beszartformák. Sokat és gondosan válogattam a színek között, miközben a hátam mögött fertőtlenítőket meg tucatjával csomagolt budipapírokat hurcoltak el a drogéria józanabb vásárlói: igazi felnőttpirosat kerestem, nem pedig bébipirosat vagy ribancpirosat; olyat akartam, ami optimizmust sugároz, de nem optimizmust süvöltöz.

Meg is találtam. Már el is fogyott a fele. Igaz, csak amikor már hazajöttem vele, akkor vettem észre, hogy ennek a színnek neve is van, mégpedig az, hogy “Thirsty Bae”. Kortárs szlengből valószínűleg nem vagyok túl penge, de ezt leginkább részeges pifkére fordítanám. Nos, az a gyanúm, a Rimmelnek más elképzelései vannak az optimizmusról.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/23 hüvelyk ajándék, blabla, eská, tél

 

Intermezzó – Mit mondok én, mit hall ő

Én: “Pocikám, vidd innen a seggecskéd, még nincs kész az új párnahuzat, ne ülj rá.”

Ő: “Pocikám… a seggecskéd… új párnahuzat… ülj rá!”

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/22 hüvelyk ajándék, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/144 – Igazán

A felsőoktatásban az az igazán gyönyörű, hogy az őszi félév még véget sem ér, de már a tavaszi problémáit kell megoldani.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/22 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tél

 

8/143 – Teljes kiőrlésű

Azt hiszem, többé-kevésbé megegyezhetünk abban, hogy amikor itt felnőtt néninek látszom, akkor éppen nagyokat hazudok, amikor meg kissé kótya középcsoportosnak, akkor tényleg kint voltam a világban.

Ma, mint ezt élesszemű olvasóim megállapíthatják, tényleg kint voltam. Heti nagybevásárlás rulez. Valamilyen vidám agyrágóbogárnak engedelmeskedve vettünk még egy majdnem kétkilós lazacfilét is, annyira kirúgtunk a hámból. Emesében ma amúgy rádió szólt (az a gyanúm, a RK kicsit megunta a playlistet, pedig nem is nagyon császkál Emesével olyan hosszú utakon, mint a szopornyica előtti időkben), így kénytelen voltam realizálni, hogy a rádióreklámok az égegyadta világon semmit sem javultak az elmúlt harminc évben. Mindenesetre amikor a reklámbige elhadarta a kellő mennyiségű mű-lelkesedéssel a hangjában, hogyaszongya “Drágám, itt az új év, kell egy új ruhatár! Elugrom a *mittoménhova, nem járok én sehová, max. turkálókba, biztos valami bevásárlóközpont lehetett*!”, odafordultam a RK-hoz, és azt mondám: “Drágám, elfogyott a teljes kiőrlésű rozsliszt, dobjál ki a kereszteződésnél! Elugrom a Halmschlágerhez!”

És így is lett.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/21 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

8/142 – Extra

Valamiért ma extra kelletlen vagyok bármihez, úgyhogy nesztek egy kép tegnapról.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/20 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/141 – Gumicsizma

Nyilván ma sem megyek sehová.

Azaz, mégiscsak: kiviszem a kukába azt a két tonna macskaszart és macskapisit, amit a szőrös disznók gyártottak nekünk ajiba. Mondanom sem kell, ehhez nyafogóruhában és a latyakra való tekintettel gumicsizmában leszek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/01/19 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tél

 

8/140 – Akceleráció

(Mára felfüggesztjük a Pinokkió hadműveletet, inkább mesélek.)

Amióta beütött a szopornyica, meg vagyunk győződve arról, hogy ha beköszönt valamelyikünknél egy vakbélgyulladás, a konyhapulton kéne megműtenünk magunkat szakácskéssel. Egyébként sem vagyunk nagy orvoshozjáró népek, de tavaly március óta én pl. csak mellrák-szűrésen voltam (az ilyesmit roppant fontosnak tartom, úgyhogy uccuneki, szopornyica ide vagy oda), a Repülő Kutató meg szemésznél. Egy ponton túl az ember már nem mondhatja, hogy a szeme jó, csak a karja nem elég hosszú, pláne ha az egész napja bötűk között telik. Meg is kapta szépen az új szemüveget, ami elvileg ugyan nem multifokális (még), de nagyjából ugyanazt csinálja, mintha az lenne.

Az orvoshoz járást mink ebben az időszakban választott képviselőinken keresztül gyakoroltuk, értsd macskák. Pocinak tegnap adtuk be az utolsó gyógyszert, de Lóci meg a pityikélője állandó kontrollt igényel, Maci pedig, hogy is mondjam, még folyamatban van. Amikor először elküldtem a RK-val, azt mondtam neki, hogy szóljon bent a szervizben, teljes generált kérünk olajcserével. Nos, mivel egy autóval ellentétben egy macskát nem lehet ott hagyni egy hétre, ami alatt szétkapják, és lecserélik benne soké’ az alkatrészeket, lépésről lépésre haladunk. Az elmúlt két hétben a szájgyulladásával szórakoztunk, aztán majd jöhet a többi.

Mindezt azért meséltem el, hogy megértsétek A Nagy Macskahordozó Mizériát. Nekünk anno két macskahordozónk volt, remek fröccsöntött nájlon mind a kettő. Aztán Celó letörte az egyiknek az ajtaját, miután csontig harapta az ujjam, és azóta nem volt csak egy. Ezzel az egy macskahordozóval szállítgattuk ide-oda az állatkákat, és szarban lettünk volna, ha egyszerre többet is kell, de azt megúsztuk. Szarban valami más miatt lettünk, hajaj.

Nem teljesen érthető okokból (az akceleráció lesz az vajmi) egyre nagyobb darab macskáink vannak. Celofán lényegében akkora volt, mint egy méretesebb tengerimalac, csak nem olyan duci, mellette Poci tényleg Nagyseggű Maruszjának számított. Aztán jött Lóci, aki leginkább egy görögdinnyére hajaz. A méretkülönbségek nyilvánvalóak voltak, de mivel a két macska sosem tartózkodott ugyanabban a légtérben, leginkább abban a formában jelentek meg, hogy anyósom, akihez Lócit kiadtuk dajkaságba, innentől kezdve Pocit “pici, csinos, sovány cicának” kezdte titulálni. Ezt Nagyseggű Maruszja meglepett pislogással fogadta, ilyesmihez nem volt hozzászokva. És aztán végül jött Maci, aki nemcsak akkora, mint egy bornyú, de ha végre kikezelik a mindenféléit, fogyókúrás programra is lesz ítélve, plusz kajla, mint egy részeg gibbon. Nédda.

(Igen, ablakot kéne pucolni. Majd.)

Na szóval a macskák egyre nagyobbak (és csámpásabbak) lettek, mi pedig még mindig ugyanazzal a fröccsöntött nájlon hordozóval hurcoltuk ide-oda az egész menazsériát, holott például Lócinak szét kellett csavarozni az alsó meg felső részt, hogy bele lehessen pakolni, mert ha megkutyálta magát, nem fért be az ajtón. Hát ez a fröccsöntött nájlon hordozó esett szét a RK kezében. Nagyobb baj, hogy Maci éppen benne volt. Még nagyobb baj, hogy éppen akkor akarta betenni a kocsiba az állatkórházból hazafelé indulvást. Az utcán. Az első alkalommal, amikor elvitte teljes generálra plusz olajcsere. Maci ugyan igen nyugodt példány*, de ez neki is sok volt.

A következő végtelen perceket a Repülő Kutató azzal töltötte, hogy az állatkórházzal szomszédos telekről próbálta begyűjteni a ház tulaja és az épp ott tartózkodó GLS-futárok segítségével a tuják alatt bujkáló, csipezetlen macskát, aki épp túl volt egy szurin meg egy vizsgálaton meg más olyan dolgokon, amik egy évek óta velünk élő állatot is kiakasztanának, nemhogy egy olyat, aki épp csak nemrég került hozzánk. Hát így esett, hogy Maci az első állatorvosi látogatás után a csomagtartóban jött haza a hordozó roncsaival egyetemben.

És így esett, hogy dérrel-dúrral beruháztunk egy elöl és felül is nyitható, fémrácsos macskaböribe, ami tíz kilóig teherbír és rugózáras lappancsa van.

* Eddig még sose volt olyan macskánk, aki odaáll nézni a konyhapulthoz, hogyan készítjük elé a gyógyszerét. Poci már akkor hét határon túl van a futon mögött, amikor elkezdek lerámolni a pultról, hogy odaférhessen egy macskasegg. Maci ezzel szemben lényegében sorba áll a gyógyszerért. Lenyomni ugyan neki is le kell, de utána sem lappang sértetten a bútorok mögött, hanem hanyatt vágja magát, hogy simogassuk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/18 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/139 – A krétai paradoxon

Ugye emlékeztek arra, hogy azt mondtam, hazudni fogok, de sokat? Nos, a szavahihetőségemre eddig nem volt panasz.

Természetesen mindezt nyafogóruhában írom a futonon, de azért képzeljük el, hogy lenne hová mennem kirittyentve, desőt még ki is tudnám rittyenteni hozzá magam.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/17 hüvelyk otthoncsücsü, tél

 

8/138 – Kucik

Ma reggel lényegében saját magamat lőttem lábon, de minden jó valamire, ha másnak nem, akkor elrettentő példának. Úgyhogy, kedveszkéim, teljes pompájában bemutathatom, miért nem használok én hajszárítót.

Porszívót, na azt használnék. Nék.

Nyilván velem van a baj, én pakoltam be a macskáknak szánt párnát a polárok helyére (úgyis bemásztak, akkor legalább ne az alapanyagaimat szőrözzék össze, köszipuszi), de már egy hete nem mászott be a kucikba* senki. Gondolom, Maci direkt arra várt, hogy az egészségügyi határértéknél feljebb nőjön a szöszmöszök és pormacskák száma.

Summa summárum, engem itt most megszabotáltak.

* Ez, mint idén nyáron megtudtam, szlovákul annyit tesz, hogy “sarok”. Tanári életem legbizarrabb jelenetei közé tartozik, amikor ott ülök a záróvizsga-bizottságban, és érdeklődő, ámde mégis üres tekintettel hallgatom a szlovák szakirányos hallgatók feleleteit. Egy vakkantást sem értek belőle, az “áno” kivételével. Mindenesetre eldöntöttem, hogy államvizsgánként egy új szót mindenképpen megtanulok. A “kúcik” volt az első.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/01/16 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/137 – Tomte néni meg a Macskásék diliháza

Azt ugyan nem igazán tudom (nem szóltatok), hogy mennyire hiányolja a tisztelt olvasóközönség bőségesen terjengő bülbül szavaimat és/vagy egészalakos őtözködős fotóimat, de mostanság (ha észrevettétek) meglehetőst kussban vagyok, és minimálisan mutogatom magam. Nincs rá ugyan okom nagyjából semmi, de átmenetileg afféle rágódik-magábandörmög időszakomat élem, meg aztán mi a francot mutogassak azon, hogy már megint ugyanabban a nyafogóruhában ülök egyre terjedelmesebb seggemen?*

Mindemellett annyi kiderült, hogy valahol lent, ahol a kurtafarkú malac túr, van egy igen hűséges háromfős nézőközönségem (a legkisebb még olvasni sem tud, de ruhákat szívesen nézeget), akik igazi műértő módon megkritizálják, éppen mi van rajtam, és hogyan áll. Noblesse oblige, a közönségért meg bármit, úgyhogy visszatérünk az őtözködős fotókhoz, plusz még hazudni is fogok, de sokat, mint Pinokkió.

Ez utóbbit tessék úgy értelmezni, hogy én ugyan minden nap ki fogom rittyenteni magam Filoméla, Tosca és Perpéta kedvéért, de utána valószínűleg visszavedlem öreg nyafogóruháim egyikébe, és azokat innentől nem mutogatom, hacsak nem gyártok néhány újat, amire persze minden esély adott. Ma speciel nem kell hazudoznom, mert tényleg kivágtattunk a házból hetibevásárolni. Azt nem tudom garantálni, hogy akkor is tomte néninek öltöztem volna-e, ha nem gondolok közben a kölkökre, de hát így esett.

Szóval, nyugi, lányok, a bolond nagynénétek még megvan. A bolond nagybátyátok is. Meg a kupi. Meg az összes macska.

A tévét viszont tényleg ki fogom hajintani, csak előbb még restaurálnom kell hozzá egy komódot. Egyszer majd az is meglesz.

* Ezt, mi tagadás, csak a plasztikus költői kép mián írtam. A ma reggeli méretkezés alapján pont fél kilóval nyomok többet, mint márciusban, amikor beütött a világkrach.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/01/15 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

8/136 – Dehó, reme, róna

Mik nincsenek, höhh.

És csak január 14-ig kellett várni rá, bágátell.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/14 hüvelyk otthoncsücsü, tél

 

8/135 – Fánk

Éjjel álmomban találtam egy századeleji újsághírt egy gazdag öregemberről, aki szerelmi vallomás gyanánt jótékonysági árverésen negyvenezer lekváros fánkot vett meg egy ifjú hölgy számára. Az ifjú hölgy erre ezt a negyvenezer lekváros fánkot szétpakolta a lakásában, és belépőjegyért árulta a látványt. Mindezt (még mindig álmomban) elmeséltem kocsmázás közben a barátnőimnek, hogy megröhögtessem őket, de ők nem értették, miért röhögök ezen az igen szép romantikus történeten.

Konklúziók, avagy mitisakarhatott mondani nekem a cihém:

  1. fánkot kéne sütnöm;
  2. ideje megint vicces dolgokat böngészni az Arcanumban;
  3. marha rég találkoztam a barátnőimmel.

Mindeközben a való világban, ó, öröm, ó, bódottá, végre összeereszthettük a macskákat.

Pocin ugyan az látszik, hogy “mingyá lekenek neked egyet” (megtörtént), de ezzel együtt is jóval nagyobb nyugi van, mint az elmúlt héten bármikor. Phű.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/13 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/134 – Demobilizé

Azt hiszem, mostanra értettem meg teljes mértékben, mit jelent mások számára a karantény, nem is kellett hozzá más, mint 2 db macska.

Poci takonykórja miatt szeparálni kellett az állatkákat, ez eddig megvan, ugye? Na mármost, mivel mi egy lüxüs méretű hodályban tengetjük napjainkat, ez azt jelenti, hogy macskánként jut legalább 50 nm per kopf, külön etető-itató-szarató, ráadásul ezeket a berendezéseket el sem kellett mozgatni eddigi helyükről, mert még amikor az összeszoktatás zajlott, eleve úgy találtuk ki, hogy mindenkinek lehessen saját élettere, nem is kicsi. Mondom, lüxüs.

Amíg Poci kornyadtan heverészett az emeleti radiátorok valamelyikén, addig nem is volt különösebb gond. Maci néha odaállt sipákolni az ajtó elé, hogy ő fel akar menni az emeletre, de ennyi. Poci viszont, bár még mindig tüsszög és szipákol, tegnap estére teljesen megfickósodott, és mindenáron be akart jönni a nappaliba. Maci mindeközben mindenáron fel akart menni az emeletre, tehát kaparta az ajtót, és halkan vonyított, mint egy kuty.

Azt hiszem, el tudjátok képzelni, kábé milyen koncentrációt igényel, hogy állandóan visszatologass egy macskát az ajtó őt illető oldalára, miközben ő vad elszántsággal követeli a 1. másik emeletet, 2. másik macskát, 3. másik embert. Macinak sikerült is kétszer áttörnie (a bánomi áttörés, höhöhö*), mázlinkra viszont ő legalább felvehető és ide-oda passzolható, szemben Pocival, aki ilyenkor azonnal nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okoz. (A RK-nak még mindig hiányos az egyik ujjlenyomata, csak mondom.)

Viszonylagos csend és nyugalom csak akkor van, ha mindkét macskának jut társaság (=jobb híján egy másik ember). Ezért írtam én ennek a bejegyzésnek a felét totál demobilizált állapotban, nédda.

Drukkoljatok, hogy a mai kontrollon Pocit nyilvánítsák gyógyult állapotúnak, mert egy hete sincsenek szétültetve a dögök, és máris a karanténfáradtság összes jele kijött rajtuk. Ha sokáig folytatják, ránk is átragad, ojvé.

* Az Esztergomban van, azért höhöhö.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/01/12 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/133 – Levelet vittem, lájf

Újabb felvonás a “jól kinézünk” sorozatból, postára megyek egy levéllel, amit már pénteken fel akartam adni, de aztán a muszikák beleköptek a levesembe.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/11 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

8/132 – Mégisbunda

Helló, vasárnap. Hajrobbantás, majd háziasszonyi teendők.

Macskafronton még nem jöttünk ki a szarból, bár ma reggel már kellő előkészületekkel nyomtuk bele Maciba a gyogyit, úgyhogy egyszer sem köpte vissza, és Pocit, aki a tegnapi napot igen bágyadtan hevergélte végig, a szekrény tetejéről kellett leszedni a saját gyogyi-adagjához.

Képünk az “úgyse jövök le, bebebe” során készült,

és tényleg piszkosul ideje lenne már annak, hogy a gardróbszekrény pucér hátára visszaszögeljem a borítást, de miután kimostam, kiderült, hogy kiszívta a nap, így át kell forgatnom a visszájára, és miután három darabból volt összevarrva, ez nem olyan egyszerű folyamat, mint a kifordítom-befordítom, mégisbundaabunda.

Na, gyürkőzzünk neki. Annak is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/10 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/131 – Mintha

“Veres az ég alja, alighanem szél lesz”, de a cukorkaszínű sajnos nem tudom, milyen időjárási körülményeket jósol.

A prognózisaim mindemellett nem túl jók: Maci háromszor köpte vissza ma reggel a szájgyulladására kapott gyógyszert, Poci meg itt ül a hátam és a futon mögött, a hogyléte iránti érdeklődésre csak ellenséges tekintettel reagál, és hol szortyog, hol nem, de kijönni nem akar.

Én mindeközben próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne,

de a telefonom itt a zsebemben, ha felhívnának az állatkórházból, mint ígérték. Ha nem hívnak fel délutánig, tán még telefonálni is fogok.

Hogy ezek a januárok folyton azzal telnek, hogy a macskák miatt fosunk, az árgyélusát neki!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/01/09 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/130 – Vizsga

Ma összesen négyféle tárgyból vizsgáztatok, ami a régi szép világban úgy festett, hogy felöltözöm embernek, aztán elpendlizem Esztergomba. Na most ehhez képest ebben az új világban ez a vizsgáztató hacukám,

(a nyafogóruha legalább vadiúj, ilyen állapottyában még az utcára is felveszem),

ez itt a Vizsgahelyszín 1.,

(asszisztensem éppen abbahagyta saját segge nyalogatását, most horkol),

ez meg a Vizsgahelyszín 2.

(kupleráj minden mennyiségben, a másik asszisztens a radiátoron melengeti a hasikáját, és közben halkan szörcsög).

Ha nem lenne humorérzéksz, talán még nyivácskolnék is, de hálistennek van.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/01/08 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

8/129 – Érdekes

A reggeleink, az a gyanúm, igen mozgalmasak lesznek, amíg tart Poci felső légúti kutykuruttya. Fél tizenegyre sikerült eljutni oda, hogy Maci abbahagyta a pattogást és nyivákolást,

Poci pedig kijött a futon mögül, ahová felháborodásában vonult be a gyógyszerezés után (bár továbbra sem talál engem túl bizalomgerjesztőnek, csak rá kell nézni).

Élj meg érdekes időket, mi? Érdekes egekkel.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/01/07 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tél