Mámegin a kezemet nézzétek, mert csalok: én ugyan éppen stabil oldalfekvésben pihegek kicsinyt, de vasárnap rendesen ki voltam prüttyentve márciustizenötileg, úgyhogy ezúttal őt fogom beküldeni helyettesíteni kokárdástul.
13/200 – Ritka
Ezt a fejet két héttel ezelőtt is késő lett volna fodrászhoz vinni, de legalább ma megmostam rajta a hajat. Emellett ez a mai egy ritka szabadnap, amikor dettó ritka eseményként elmentünk hétköznap lebonyolítani a heti bevásárlást.
Mindezek után úgy gondoltam, hadd legyen a mai az a ritka alkalom is, amikor én fekete-fehérben leszek. Gondolom, nem lep meg senkit, hogy ezt se bírom afféle irodista stílben előadni.
13/199 – Szemen
Egyezzünk meg abban, hogy innentől, amikor azt mondom, hogy “csecsebogyó”, arra gondolok, hogy már megint megfagytam hajnalban és megfőttem délben, tényleg mi a budiajtót vehetnék fel ilyen napokon.
Majd kitalálok arra az állapotra is egy szót, hogy az éjjel csak három órát bírtam aludni, a hatos busszal eldöcögtem zárótevékenységet nézni, amin az egyik kiscsoportos szemen vágta magát egy távcsővel, aztán a riadalomra ketten is bőgni kezdtek, délelőtt tanítottam, utána elolvastam három szakdolgozatot, válaszoltam egy kupac levélre, megrajzoltam egy plakátot, aztán visszadöcögtem a busszal a futonomhoz.
Azt hiszem, most egy kicsit kinyúlok.
13/198 – Sláinte
Szt. Patrik napja. Én nyilván ma is tanítok orrba-szájba, de azért nesztek, ZŐD.
13/197 – Képest
Most is csak azt tudom mondani, hogy lesz ez még így se, ma legalább már viszonylag korán hazaértem a hajnali induláshoz képest.
13/196 – Fű, fa, virág
Plusz némi kaja. Meg macska. Meg készülődés Idusra a már szokásos terüljasztalkámmal. Meg kalandozásaim a Krisztinában és tovább. (Dzsí, milyen ordenáré ronda tüzépbarokk betonpalotákat gyártanak éppen a Várban.)
13/195 – Végek
Vitézek, mi lehet szebb dolog a végeknél, talán csak az, amikor szombaton tízszer negyvenöt percet kell oktatni azokon a végeken, hogy ütné meg a ragya.
Ma már extra vakolatot is kentem a képemre, mert úgy festek, mint saját öreganyám.
13/194 – Valamelyest
Ma sem engedtem a negyvennyolcból, a budapesti hallgatóknak is bevittem ugyanannyi kokárdát. Ja, meg tanítottam is őket. Ez utóbbinak valamelyest kevesebb sikere volt.
13/193 – A Krisztinában
Mármint a -városban. Ott tévedtem el ma. Kétszer. Ne kérdezzetek semmit.
13/192 – Népség, katonaság
A hátizsákomban van egy ződ fonott tál meg negyvennyolc kokárda. Nem engedünk belőle, sálálá, idén is ellátom a népség-katonaságot.
13/190 – Volna
Huh, ez a mai bejegyzés majdnem kimaradt, bár, legyünk őszinték, nem vesztettetek volna sokat, ha ez megesik.
13/189 – Érdemes
Kezdek igen egysíkúvá válni ezekben a galériákban is, de hát mit tehetnék, összesen háromféle dolgot tudok mutogatni: a) hülye kiscicáim, b) kaja, c) a helyek, ahová járok munkaügyben.
A többi már tényleg mutogatásra sem érdemes.
13/187 – Onomatopeia
Ma tanítani viszem el a göthöt, hátha tanul valamit a trópusokról és onomatopeiáról. Igen, ez ma 5×45 perc stilisztika. Hogy jutottam ide, de hogyan.
13/186 – Csalunk
Én meg a göth most beküldjük helyettesíteni a vasárnapi önmagamat, aki nem volt ugyan igazán a topon, de a jelenlegi változathoz képest mégiscsak.
13/185 – Göth
Már megint kerülget valami göth, pedig nem vagyon rá időm, ma is tancsitancsi meg találkozók. Talán a holnapit le tudom mondani, de pénteken megint tanítok 5×45 percet, a csuda akárhová ne tegye ezt az egészet.
13/184 – Nyomokban
And now for something completely different. Ez az áutfit már fejemben volt egy ideje, de meg kellett vele várni, amíg legalább nyomokban tavasz van. Úgyhogy akkor tessék. Milyen kis vidámnak tűnök, mi? (Hazugság, csalás és ámítás.)
A tunika is egy Gudrun Sjödén darab, a Sellpyről van.
13/183 – Arborétum
A délelőttömről inkább nem beszélnék, de a délutánomból negyvenöt percet azzal töltöttem, hogy a Budai Arborétumban ültem egy padon, és egy diktafonba magyaráztam Agatha Christie-ről.
Ez még reggel hét előtti fotó, és a szemem valószínűleg azért van csukva, mert akkor már sejtettem, micsoda rettenetes délelőttöm lesz.
13/182 – Ceremónia
Ez a hetem is milyen kis vidámkának látszik innét ebből a galériából nézve, megesz a csuda, vajon hogy csinálom. Egész héten fent ülök a szopórolleren, oszt mégis úgy látszik, mintha szünet nélkül hedonizáltam volna.
Minden nap más - mindennap más 