Mindig csak a munka, munka, meg az örökös kapirgálás.
Egyszer majd lesz olyan is, amikor érdekesebben nézek ki, de egyelőre örülök, hogy mindig van valami, amit túl sok gondolkodás nélkül előránthatok a szekrényből.
13/281 – Kunigunda
Abban az uccában jártam máma, de következőkor a prérifarkas-kergető ruhámat veszem fel, ha megint behíjnak szakérteni*, mert pont ott van, a prérin. Déli harminc fokban különösen fincsi.
* Van rá esély. Az én bűneimnek kéremszépen hosszú az ő árnyékuk.
13/280 – Práter
Ezek a vasárnapi galériák tartalmilag nem sok változatosságot kínálnak (macskáksz, lábaksz, stb.), de azért nem néznek ki rosszul, ha fényezhetem magamat egy pöppet. Ezúttal a Práter utca viszi a prímet, de azért a mi utcánkban is van szivárvány, udvarunkban lonc és cseresznye, a RK pedig roppant kedvesen megvette nekem a fekete díványt a piacon, amíg én a száznyolcvan dolgozattal baszkódtam. (Azt nem mondhatom, hogy száznyolcvan diákkal is, mert voltak átfedések a csoportokban. Jaja, egyesek olyan bátorak, hogy egymás után két tárgyból is írtak nálam.) Galéria!
13/279 – Iráf
Mama tanítóképzős ifjúkorának egyik kedves emléke volt egy olyan diákelőadás, ami kisebb szkeccsekből és dalbetétekből állott, az egyik szkeccsben pedig két elemistának öltözött prepa* jött be a színpadra, és egy úgynevezett nyomtatott szemléltető anyagról kezdtek el párbeszédelni, amin egy teve volt. A szkeccs pedig szóla ilyenformán:
“Ez iráf!” “Nem, ez trucc!” (megnézik a feliratot) “Se nem iráf, se nem trucc, Kolenics és társa!”
Szóval itt vagyok én az iráfos szatyrommal, amiben vagyon száznyolcvan dolgozat. Azt még nem tudom, Kolenics vagyok-e vagy a társa, de a mai is egy húzós nap lesz, az hótziher.
* Vagyis preparandista. Régen így hívták a tanítóképezdészeket. Na látjátok, ma is tanultatok valamit!
13/278 – Verés
Mostanság megint olyan időjárás van, hogy az embernek lövése sincs, mikor megérkezik húsz kilométerrel odébb, tűző napfény fogadja-e vagy jégverés.
Mondjuk ver a sors engem eleget, ma délelőtt is, délután is értekezletekkel múlatom a szárnyas időt.
13/276 – Kékbeli 1.
Ma és holnap megint alkalmassági vizsga lesz orrba-szájba, én meg mindkét napon afféle kékbeli szegény leánynak fogok öltözni, hátha megszánnak az egek, és a jelentkezők legalább nagyrészt eltalálják az előadott énekekben a hangokat.
13/274 – Fut
Ezen a héten is hat napon át futok valahová, és még arra sincsen garancia, hogy legalább a hetediken lesz lehetőségem megpihenni.
13/273 – Galopp
Ez itt még mind Bécs, mert úgy le vagyok maradva mindennel, mint a borravaló, és ez a hetem se volt sétagalopp, de a következő tényleg igazi vesszőfutás lesz.
13/272 – Bizonyíték
Ezt csak annak bizonyítékául, hogy még megvagyok, de nem lelem benne sok örömem.
U.i.: Elölről még rosszabb.
13/271 – Mégis
A hét hátralévő részében megint egy csomó olyan feladatot kell megoldanom, amit másnak kéne, de mégis én fogok, mert valakinek muszáj. Hogy legalább nektek biztosítsam a szórakoztatást, végre felvettem a korall törökmintás ruhát, amit már asse tudom mikor turkáltam, de még nem volt rajtam, mert ugyi, élet. Vagy legalábbis amit annak hívunk ezeken a tájakon.
Egyúttal ezen a platformon szeretném közhírré kejátani, hogy ez a ruha negyvenhatos méretű, én meg nyolcvannégy kiló vagyok, ott egye meg a rosseb a tanszékvezetőség mellé a menopauzát is.
13/270 – Szecsó
Alkalmassági vizsga 2. Már a hét eleje óta valami három-négy órákat alszom összvissz, sok felriadással, úgyhogy némiképp önvédelmi eszközként vettem fel a napszecsót. (Ez is egy olyan szó, amit már asszem nem használ senki, de ez engem nem zavar, én még olyan szavakat is használok, amiket Jókai óta senki.)
A hajam amúgy tegnap óta is tovább robbant, bár ez nehezen elképzelhető. Sebaj, holnap nem fogja nézegetni senki, itthon fogok kuksolni egy csomó papírmunkával.
Ennek örömére most balra el, ismét egy maratoni nap várható, tegnap is fél négykor csuktuk be a bótot, pedig reggel kilenckor kezdtünk.
13/269 – Veddfelke
Alkalmassági vizsga 1. (Négy lesz, ami rettenet sok, és még csak reménykedhetünk, hogy nem kell majd pót-alkalmasságit is tartanunk.) Mit ne mondjak, ezúttal sem árulok zsákbamacskát.
Ebből a len veddfelkéből kell még vásárolnom néhányat, mert egyelőre hun a mosóban van, hun rajtam.
13/268 – Hordó
Most pedig szépen visszamegyek az eceteshordómba, és már a vonaton is szakdolgozatokat fogok olvasgatni.
13/266 – Bé bé bé
Végül is olyan mindegy, éppen Bécs vagy Budapest, ha így is, úgy is pocsékul vagy, de ez már senkit sem érdekel, téged is alig. Galéria!
13/265 – Ofélia
Egy nap késéssel ugyan, de indulok Bécsbe. Lelkesedésem ezúttal is határtalan. Vonulj terápiába, Ofélia.
13/263 – Hat ló
Holnap indulnom kell Bécsbe, hogy a hosszú hétvégén meglátogassam a RK-t, aki mindenféle kajákkal, baráti találkozókkal, bolhapiacokkal és múzeumokkal kecsegtet, desőt még a vonatjegyemet is megvette. Jelenleg mégis úgy érzem, hat lóval se tudnak kivontatni engem erről a pontról.
Minden nap más - mindennap más 