Ezen a héten a jelek szerint az is húz minket: kedden a húgom állt fejre a kocsijával (nyugi, neki semmi baja), tegnap este pedig a kisebbik szőrös igyiot akadt fel a lábujjánál fogva a radiátorra.
Mint látható, neki sincs semmi baja. Mi viszont sokat öregedtünk az elmúlt napokban.
Most éppen abban a stádiumban vagyunk, amikor végre van egy kis időm magammal is foglalkozni, de ez persze a szokásos következményekkel jár: miután tegnap megállapítottam, hogy hullafáradt vagyok, és mindenem fáj, ma azt sikerült realizálnom, hogy dagadt vagyok, és a ruháim nem úgy állnak rajtam, ahogy szeretném.
Nyilván ez mind egyéni szoc(iális)prob(léma), viszont az Isten fiát ma éjjel megint elárulják, és ez engem akkor is lelomboz, ha még mindig nem sikerült húsvétváró állapotba hozni se magam, se a lakást. A komódon, hogy mást ne mondjak, még mindig ott ülnek a mikulások.
Miután a ma reggelemet is három szakdolgozattal kezdtem, tíz után egy kevéssel úgy gondolám, elmászok a piacra spenótért. Az nem volt, de vettem kecskekefirt meg kecske-krémsajtot, aggyunk a kultúrának.
Utána a könyvesboltba is elmásztam, ami szintén egy “agyyunk a kultúrának” akció is lehetett volna, de nem, csak az anyósomnak rendelt szakácskönyveket vettem fel, hogy aztán hazahajózzam azokat is. Anyósomnak izénapja lesz, ráadásul a hetvenötödik, úgyhogy erre való tekintettel vasárnap afféle ereszdelahajam várható, és akkor már szereztem neki Ajándék.
Szeretném megjegyezni, hogy a Szokásos Eljárás keretein belül most már vakációs állapotban vagyok, úgymint hullafáradtnak érzem magam, és mindenem fáj. Munkaidőben ilyesmikre nem érünk rá, úgyhogy nesze nekem, vakáció.
Asszem vakációm van, de a zélet továbbra is munkalevelezéssel és szakdolgozatokkal van teleprüntyölve, plusz még ma meg kell csinálnom egy vizsgaidőpontos táblázatot, ami szintén a szívem csücske, úgyhogy azt vélem, ideje beküldeni a helyetteseket. Íme, az időjárási viszonyokra való tekintettel beizzított elektronyos radiátor, mely előtt MiniBöci és MaxiBöci éppen valami érthetetlent művelnek az összegyűrt szőnyegen. (Nyugalom, minden alkatrészük megvan, bár ez a fotó alapján nehezen hihető.) A rendezői balon túl amúgy a filcpapucs és felemás zokni folytatásában természetesen BácsiBöci van egy kupac papírral és egy laptoppal.
Én nyilván nyafogóruhában vagyok, és még csak meg se fésülködtem.
Ezúttal sem árultam zsákbamacskát, miközben ott rohadtam végtelen órákon át a kompetencianapon.
A másik opció az lett volna, hogy mindazokat az adminisztratív feladatokat végzem, amiket otthon csináltam volna meg, ha nem kell órákon át a minőségbiztosítás külső és belső intézményi feltételeiről meg más túlfújt lufikról hallgatnom olyan előadókat, akiket a végén már akár ingyen is kiképeztem volna előadások tartásának alapismereteiből.
A hetem röviden: megyek körbe, mint a bolondóra, közben meg berobban körülöttem a tavasz. Galéria!
Nyilván most is dolgozóba megyek, izélné hegyesre a zuniverzum. Ez a tavaszi vakáció már sose jön el.
Ma is csecsebogyó helyzet van, amikor nem tudom, mi a lópikulát vegyek fel, Szentendrén 12 fok van és ború, Esztergomban 9 és durva esőzés, én meg itt iparkodom világgá egy kézműveskedős szatyorral, mert a nappalis hallgatóknak ma van a tavaszi szünet előtti utolsó tancsinapja, és én tojásdekorálást meg nyulas girlandot ígértem nekik.
Na, Isten neki fakereszt, haladjunk.
Most már csak röhögni tudok azon, hogy valamilyen varázslatos módon (majdnem) minden reggel képes vagyok megint gatyába rázni magam, legalább külsőleg. Mint egy porábul megéledett féniks, aki körülnéz a hamuban, aztán aszongya, ó, radai rosseb, már megint ugyanaz a retkes kalicka.
Mindehhez a RK ma elrepül Írországba okosembert játszani. Feck. Ezúttal legalább csak szombatig vagyok szalma, de addig mindennap három órát utazom melóba meg vissza.
Az is van a képen. Meg egy hullamód fáradt felsőoktatási kadáver, nyaktól lefelé. A többit ezúttal is jobb, ha kihagyjuk.
Ezen a héten is annyit fogok futni körbe, mint egy mérgezett egér, úgyhogy a mai napot tudom csak felszabadítani arra, lakásommal és korpuszommal foglalkozzam. Hajat már sikerült mosnom, de amúgy még ezt a napot is megette többé-kevésbé a munkahelyem és annak ezernyi intéznivalója.
Ibolyák, horgolás, ledes csirkék a Pepcóból, munkautak, a Maci csoport 5-6 éveseinek csodás rajzai a Víz Világnapjára, egy bóti crème brûlée. Az utóbbit leginkább a tálkájáért vettük meg, de aztán persze a karamellizáláshoz fel kellett forgatni a konyhai sárkányért a szekrényeket, mert nem mehetünk le teljesen kutyába, karamellréteg nélkül nincs crème brûlée.
Galéria!
Mámegin a kezemet nézzétek, mert csalok: én ugyan éppen stabil oldalfekvésben pihegek kicsinyt, de vasárnap rendesen ki voltam prüttyentve márciustizenötileg, úgyhogy ezúttal őt fogom beküldeni helyettesíteni kokárdástul.
Ezt a fejet két héttel ezelőtt is késő lett volna fodrászhoz vinni, de legalább ma megmostam rajta a hajat. Emellett ez a mai egy ritka szabadnap, amikor dettó ritka eseményként elmentünk hétköznap lebonyolítani a heti bevásárlást.
Mindezek után úgy gondoltam, hadd legyen a mai az a ritka alkalom is, amikor én fekete-fehérben leszek. Gondolom, nem lep meg senkit, hogy ezt se bírom afféle irodista stílben előadni.
Egyezzünk meg abban, hogy innentől, amikor azt mondom, hogy “csecsebogyó”, arra gondolok, hogy már megint megfagytam hajnalban és megfőttem délben, tényleg mi a budiajtót vehetnék fel ilyen napokon.
Majd kitalálok arra az állapotra is egy szót, hogy az éjjel csak három órát bírtam aludni, a hatos busszal eldöcögtem zárótevékenységet nézni, amin az egyik kiscsoportos szemen vágta magát egy távcsővel, aztán a riadalomra ketten is bőgni kezdtek, délelőtt tanítottam, utána elolvastam három szakdolgozatot, válaszoltam egy kupac levélre, megrajzoltam egy plakátot, aztán visszadöcögtem a busszal a futonomhoz.
Azt hiszem, most egy kicsit kinyúlok.
Szt. Patrik napja. Én nyilván ma is tanítok orrba-szájba, de azért nesztek, ZŐD.
Most is csak azt tudom mondani, hogy lesz ez még így se, ma legalább már viszonylag korán hazaértem a hajnali induláshoz képest.
Plusz némi kaja. Meg macska. Meg készülődés Idusra a már szokásos terüljasztalkámmal. Meg kalandozásaim a Krisztinában és tovább. (Dzsí, milyen ordenáré ronda tüzépbarokk betonpalotákat gyártanak éppen a Várban.)
 | mák - Szaporulat a szekrényben… |
 | Vég Anett - Szaporulat a szekrényben… |
| mák - 13/148 – Ovi |
 | magyaroramegminden - 13/148 – Ovi |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/21 –… |
Minden nap más - mindennap más 