Mondjuk úgy, ez a hét sem volt üres. Galéria!
13/362 – Gyanakvó
Roppantul gyanakvó tekintetem van itt ezen a fotón, de higgyétek el, minden okom megvan rá. Egy hét múlva már tancsitancsi, és még a szokásosnál is kevésbé tudom biztosra, éppen hány diák fog a fejünkre esni, hol és hogyan. Még mindig nem kaptuk meg a pót-felvételi eredményeit.
13/361 – Szárnyacskák
Kedden, ha már elevett a fene Esztergomba, a tradícióknak megfelelően bementem a Hádába is (ne ítélkezzetek, most már ez az egyetlen turkáló járóföldnyi környéken, amibe eljutok), és vettem egy ilyet. Kéretik külön kiröhögni a szárnyacskákat.
Nyilvánvalóan átalakítani vettem – a Hádában éppen 50%-os leértékelés volt mindenre, és úgy vélem, megvolt az oka annak, hogy a szárnyacskás hupikék izé ott maradt gazdátlanul még ilyen körülmények közt is. Eredetileg azt gondoltam, alsószoknyát csinálok belőle, de még az is lehet, hogy csak lenyisszantom a röhejes fodrokat, és gyártok a nyesedékből valami elviselhető pántmegoldást. A jelenlegi helyzetben csak afféle gyöngécske spagettipántok tartják a miskulanciát, márpedig én nem veszek fel cicifix nélkül semmit, pláne ha 97% poliészter, 3% elasztán.
Miccóltok? Érdemes hupikék ruhában gondolkodnom, vagy irányozzam be egyből a hupikék alsószoknyát?
13/360 – Háromból kettő
Mire egyet pislogtam, lett a jövő hétre két értekezletem és egy találkozóm. A háromból kettő természetesen ugyanabban az időpontban, de két különböző városban.
Szerintem nem értünk ezzel a csúcsra, lesz még belőle.
13/359 – Ezernyi
Ábszolúte bármilyen jobb ötlet híján felpimpeltem magam hímesen, oszt bemegyek a munkázóba az ezernyi feladatomhoz.
13/358 – Dicstelen
Ezt most csak azért teszem ide, hogy ne érje szó a ház elejét, mert ma igen dicstelen napom volt, ezt pedig csak súlyosbította a délutáni másfél órás Teams-értekezlet.
13/357 – Nyárvég
Többé-kevésbé afféle “vissza az eceteshordóba” hetünk volt, de azért nem olyan ronda ez az eceteshordó. Galéria!
13/355 – Pókharapás
Ha pókcsípés lenne, annak hívnám, de nem, engem az a dög konkrétan megharapott, nézzétek csak azt a bazi nagy piros foltot. És ez már egy hetes! Merthogy egy erdőbényei pók zabált belém! Az egyetlen, amiben bízhatok, hogy menet közben agyonnyomtam tonnadonna testemmel, de nem vagyok optimista.
A tetoválásomat is ideje lenne felfrissíttetni, mert ha jól számolom, már tizenkét éve megvan.
13/354 – Kaftán
A mai napom eredményeként eddig némi mosást, valamint a kisebbik haramia összefilcelődött szőrének fésülését tudom felmutatni. Új kenyér nincs, nem is lesz, tegnap úgy bevásároltunk kenyérből, hogy ez értelmetlenné tett minden sütőakciót.
Most viszont felöltöm ünnepi kaftánom (haha), és lelejtünk a RK-val a városba, haddlám, van-e ott valami.
A kaftánt a bonprix-től rendeltem, mert éppen ennyi eszem van. Igen kellemes viselet, bár ebben a melegben ez is megkérdőjeleződik, istók bizi olyan roggyant vagyok, mint a legrosszabb hőkupolás időszakokban.
13/353 – Kötelező
Van az egyik Rex Stout-krimiben egy jelenet, amikor a kliens bent van Nero Wolfe-nál, a családtagjai meg váltásban érkeznek hisztizve, hogy hazavigyék a csajt. Archie Goodwin időnként kimegy, szétcsap (leginkább verbálisan) a banda között, aztán visszatér, és tömören közli, hogy “További hűhó”.
Na ez van most. Már válaszoltam hülye hallgató hülye levelére, értelmes hallgató értelmes levelére is, kértem Teams-linket a hétfői értekezletemhez, elbíráltam az IKSz és Önkéntesség dokumentumait, elküldtem a felvételi osztálynak a pontszámokat, valamint írtam levelet a hétfő délutánra betervezett találkozóm másik résztvevőjének, hogy bocsi, rám szakadt egy értekezlet.
És még mindig a kötelező nyári szabadságomon vagyok, de ez ugyi csak formaság.
Közben meg elmentünk vásárolni is, mert holnap nincs bót. Ennek tiszteletére ideteszem az ilyenkor szokásos képet, tessék:
13/352 – 4kézláb
Majdnem így jöttem haza, de tényleg. Mint az egyik (szintén igen harcedzett) kolleginával megegyeztünk, az alkalmassági vizsga még a tanításnál is fárasztóbb. Talán mert itt passzívan kell ülni, és izgulni, eltalálja-e a Jelölt a hangokat.
A sminkelésbe viszont tényleg több munkát fogok fektetni a jövőben, mert eddig naivan azt hittem, hogy a szememnek tök mindegy, van-e rajta valami, úgyis takarja a szemüveg. Ez, mint látható, tévedés volt.
13/351 – Lavór
Mivel ma reggel hatkor zúdultam ki az ajtón, kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy még fotózkodjam is. Na de most, hogy végre hazaértem, nesztek.
Bevallom, újrakentem tiszteletetekre a pofámon a mázt, mert valami kriminális volt az állapot, melyben hazaérkezék. Gyivákok jöttek, gyivákok mentek, szó szerint egymásnak adták a kilincset, alig volt idő egy-egy pisiszünetre. A beígért hidegfront Esztergomot borús és fojtott hőségbe vonta, hátamon hendikepversenyt játszottak a verejtékcseppek, közben pedig soros áldozatunk éppen a magyar népdalkincs valamely remekét mészárolta le, mert nyilván mindig olyan könnyed dalocskákat választanak, mint az “Érik a szőlő”, a “Béreslegény” vagy a “Hull a szilva”, amelyekben sunyi ugrások vannak és amúgy is akkora hangterjedelmet igényelnek, hogy már a kezdő hangból tudni, ezt te nem fogod le- vagy felérni, édes lányom.
És akkor negyed egykor végre zuhogni kezdett az eső, de úgy, mint a trópusokon, miszerint két perc alatt, szlúúúppp, lejött mind, mintha lavórból öntötték volna, utána pedig maradt a dögmeleg, és új elemként, mint az Úr jogos büntetése, megérkezett egy megmagyarázhatatlan, de rendkívül orrfacsaró ganébűz, ami az egész várost keblére vonta. Én meg spontán röhögőgörcsöt kaptam ettől, de még akkor is újra, amikor hazaérkezés után elmeséltem az RK-nak.
Holnap is odamegyek.
13/350 – VV
Vakáció vége, mondhatni. Ma még megvesszük hazavivendő boraink, aztán bepakolunk Emesébe, és hazacsorgunk. Holnap már a hatos busszal döngetek melóba, és két napig alkalmassági vizsgáztatok látástól vakulásig. Mondanom sem kell, lelkesedésem határtalan.
Na de hogy ne érje szó a ház elejét, nesztek egy naaagy galéria.
13/349 – Ejtő
Rendkívül luxy életemhez már csak egy pohár bor hiányzik a kezemből, de azt majd csak később, most még túl fiatal ehhez az idő.
13/348 – Šariš
Az egy sör, ott a hátam mögött árulják Gölnicbányán. Éppen bekeveredtünk egy falunapra, életemben nem láttam még ennyi mézeskalács szívet.
13/347 – Szekrény
Oh shit, here we go again.
Természetesen már megint bepakoltam egy fél szekrényt.
A RK rosszabb, ő nemcsak a fél szekrényt, de a fél hűtőszekrényt is bepakolta.
13/346 – Vakolat
Ugyan még mindig nem megyek sehová, de ha már megrendeltem a világ összes sminkszerét, nekiláttam kikerázni magam itt csendes magányomba’. Van rajtam alapozó, korrektor, pirosító, púder, szemceruza, háromféle színű szemhéjfesték “ombre” stílben összeblendelve, szempillaspirál, szemöldökceruza, szájkontúrceruza, rúzs.
Messziről pont úgy nézek ki, mint nélkülük.
Közelről (és egy pöttyel jobb megvilágításban) is pont olyan nyúzott vagyok, mint előtte, csak több rajtam a vakolat.
Tanulság? Az nincs.
Szaporulat a szekrényben – Bőrönd Ödön a Köröndön
Annak, hogy esetleg veszek időnként egy újabb pöttyöskét, nincs semmi publikációs értéke, aki látott egy pöttyöskét, látta az összes többit is, viszont most turkáltam magamnak egy táskát, merthogy holnap megyek borfesztiválni, és ideje volt egy újabb táskának, amibe belefér a mobil, a pénztárca, a horgolnivaló, a legyező, a napszemüveg, a papírzsepi, a kézfertőtlenítő, egy fél literes kulacs meg a fél kilós púderkompakt csavarkulccsal, úgyhogy itt van, tessék:
Elsőre nyilván az a kérdés, hogy miként fogom én védelmezni értékeimet egy ilyen izében, de egyrészt a Bor, mámor, Bénye nem egészen a Sziget vagy a Coachella, én nemhogy zsebtolvajt, de még részeg embert se nagyon láttam évek óta, leszámítva a Dinamyte Dudes nevű punkbandát, akik úgy be voltak toszva, hogy a borászat nevét se tudták pontosan, ahol amúgy éppen koncerteztek. Amennyiben viszont az úri közönségben mégis előfordulna valahol egy Arsène Lupin, a táskának van egy ilyen bepatentolható betétje is, amitől teljesen el vagyok bűvölve:
Tolvaj előtt persze nincsen zár, mint azt nagyanyáim szokták mondogatni, miután mindent bezártak kétszer ráfordítva a kulcsot, de azért talán mégiscsak észreveszem, hogy valaki éppen könyékig a táskámban a patentokon dolgozik, miközben én éppen 2024-es Toplec Furmintot iszom a Csiténél vagy 2021-es Padi-hegyet a Jakabnál vagy mittomén.
Egyébként ma is fel vagyok őtözve valamelyest, de ennek sincs még igazi sportértéke, hacsak ki nem megyek a házból, amikor is megpróbálok civilizációs engedményeknek eleget tenni, mint pl. cipő meg smink. Cserébe a tavalyi BMB galériájában megtaláltam magamat (naná, én már olyan stabil bútordarab vagyok ott, mint a Sanzon Tokajban a pihenőszékek), szóval tessék, ez is itt van:
Azt hiszem, éppen a Budaházy-Fekete Kúria kertjében vagyunk, és persze a kikericssárga pólós úriember, akire úgy vigyorgok, mint egy szerelmetes fakutya, az maga az RK. Hony soit qui mal y pense.
Minden nap más - mindennap más 