RSS

6/169 – Logika kezdőknek

A nappalt onnan tudjuk beazonosítani, hogy van éjjel is, az édest azért ismerjük fel, mert van sós, a hétvégéről meg azért tudjuk, hogy van, mert léteznek a hétköznapok. Logikus, nem? Én például most itt éppen nagyon-nagyon határozottan felismerem a hétvégét, sőt, a szabad hétvégét, és onnan ismerem fel, hogy ma nem vagyon munkanap.

Nyilván ha kevesebbet járnék ovisok közé, ennél bonyolultabb gondolatmenetekben vezetném le, miért fogom áthéderezni a mai meg a holnapi napot, de ne várjunk lehetetlent. Hééétvége, hééétvége, héjjahó. Most még elcaplatok csirkemájért Schrödinger macskájának, és megnézem, nem jelent-e meg a piacon puszta véletlenből valami zöld izé (iszonyúan vágyom egy kis friss salátára), aztán irány a Bűnök Barlangja. Nyamnyam.

Ja, mintegy mellesleg a Repülő Kutató ismét elpályázott hazulról. Igaz, hogy hétfőn már hazajön, de ezúttal nem konferenciálni ment, hanem síelni a (szinte) komplett családjával. Mint finoman megjegyeztem neki, esetleg engem is megkérdezhettek volna, akarok-e menni. Akkor legalább mondhattam volna, hogy kösz, de nem. A végeredmény egészen pontosan ugyanaz lenne, csak más irányba biggyeszteném a számat, és az ilyesmi egyáltalán nem mellékes dolog egy házasságban, mármint hogy az asszonynak milyen irányba biggyed a szája. Gondolom én. Igaz, én túl sokat járok ovisok közé.

Huh, de ki fogok én rúgni a hámból, magára vessen mindenki, aki engem csak úgy itthon hagy felügyelet nélkül a szabad hétvégémen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/02/16 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/168 – Vicces

A Repülő Kutató ma reggel azt mondta, milyen viccesen nézek ki. Jaja, csupa móka és kacagás, estig tanítással és nap közben több kilométeres gyalogtúrával oviba.

Jóvanna, igaza volt, tényleg viccesen nézek ki.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/15 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/167 – Realizál

Csak amikor kész lettem a holmik magamra dobálásával, akkor realizáltam, hogy többé-kevésbé Valentin-napnak öltöztem máma a tanításhoz, pedig ez legkevésbé sem állt szándékomban.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/14 hüvelyk eská, tél

 

6/166 – Piskóta

Tegnap majdhogynem négykézláb jöttem haza, és menet közben kicsinyt vihogtam is az egészen, hogy nédda, mennyire le tudja építeni az embert, ha fél kilenctől fél hatig pofázik – közben nyilván itt-ott szünetekkel, de hát akkor is.

Azért ne sajnáljatok nagyon. Ez egy úgynevezett tömbösítés miatt van így, a félévben összesen négy héten kell ilyen irgalmatlan hosszú napon át szövegelnem. Igaz viszont, hogy a négyből az első kettő most van a nyakamon, az utolsó kettő meg a szorgalmi időszak legvégén lesz. Na akkorra már mindenki le lesz épülve, ők is, én is. Nekik a nyolchetes gyakszi tesz be meg az államvizsgára és a zárótevékenységre készülés, nekem meg… áá, nem akarok én abba belegondolni, de komplex vizsga is van benne meg két monstre rendezvény.

Ezt a hidat persze továbbra is csak akkor gyújtjuk fel, ha majd odaértünk, ma inkább a hét hátralévő részére készülök, mert az sem lesz piskóta. Most viszont elmegyek papiért magunknak meg a macskáknak.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/13 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/165 – Mandula

Jaja, az. Tudjátok. Amelyik indul. Megint.

Már a munkahelyemen vagyok, és itt is maradok jóóóó hosszan.

Nyilván ha varrtam magamnak valami újat, akkor addig nem nyugszom, amíg mindenki nem szembesül vele.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/12 hüvelyk eská, tél

 

6/164 – Pedig

Holnaptól tanítok, hujjahó. Kicsikét elhaló hujjahó ez – mindent összevéve olyan félévem lesz, hogy a fal adja a másikat, de attól még engemet ezért tartanak, hé, nem azért, hogy nyafogóruhában ábrándozzak loncsos hajjal.

Pedig. Pedig. E pillanatban úgy érzem, hogy komplett hátralévő életemet át tudnám ábrándozni nyafogóruhában, loncsos hajjal. Kézimunkázgatnék, varrogatnék, horgolnék, kenyereket sütnék, kimennék hajnalonta lefotózni az ébredező Dunát, na meg megírnék néhány kicsikis regényt.

Nem, sajnos ez nem lehetséges. Sőt, valamikor délután még egy konzervet is gyártanom kell holnapra, mert reggel már a hatos busszal indulok, és haza sem érek este fél kilencig.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/11 hüvelyk eská, tél

 

6/163 – Kettő tíz

Rühösen ronda, ködös idő van, de én csakazértis csajbuliba vagyok hivatalos, mégpedig délutáni csajbuliba ex-tanítóképezdész baratináimmal, akik közül mindenkit másfelé vitt ugyan az út, de valamiképpen mégiscsak ugyanazt tudjuk csinálni, amikor összeverődünk, mint amit régesrégen. Ordítozás és röhögés, akár a saját magánnyomorúságainkon is, sőt, leginkább a magánnyomorúságainkon. Ezúttal ezt ebéd mellett tesszük, én is viszek a kénálmációba egy háziveknit, azki ugyan nem lett valami dekoratív, de attól még bizony mi meg fogjuk enni.

Amíg viszont ez a nyavalyás készült (tegnap az öregtészta, ma az első kelesztés, második kelesztés, harmadik kelesztés, sütő, rutyutyu) olyannyira eluntam a várakozást, hogy a második kelesztés környékén nekigyürkőztem, és hirtelen összeütöttem magamnak egy újabb cikcakkruhát. Úgyhogy most egész pontos adataim vannak arra, hogy a nulláról indulva a szöszmöszök összegyűjtéséig nettó két óra tíz percbe fáj egy ilyen.

A világ misztikus összefüggéseire vadászók figyelmébe: ma éppen második hó tizedike van. Istenbizony nem volt szándékos. Na, kihűlt a vekni, mehetünk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/10 hüvelyk eská, tél

 

6/162 – Nemszusi

Tegnap végül tényleg felciheltük magunkat estefelé, és elmásztunk házon kívül vacsorálni. A helyi japán (meg minden más délkelet-ázsiai) étterembe mentünk, és az időjárásra való tekintettel most sem ettünk szusit, úgyhogy még mindig én vagyok az az ember, aki eddig csak kétszer evett szusit, viszont azt mindkét alkalommal a japán nagykövetség ünnepi fogadásán, amit a császár születésnapjának tiszteletére rendeztek.

Igen, továbbra is nekem van a legérdekesebben unalmas életem a világon. A mai napra pláne roppant nagy izgibizgit tervezek, merthogy nem megyek sehová, cserébe viszont kiborítom a szekrényt. A káosz esmég úrrá lett azokon a területeken, úgyhogy egy ideje csak azt a részét használom a készletnek, ami rögtön szembenéz a vállfákról. A többit gondosan kikerülöm tekintetemmel, és gyorsan rácsukom a szekrényajtót, mielőtt kizuhanna. Kedden viszont definitíve elkezdődik a tavaszi félév, és annak már valahogy úgy kellene nekiugrani, hogy ne csak fél tucat nyafogóruhát rotáljak körbekörbe.

Ha már a fejemben úgyis csak szürke pép van, legalább kívülről fessek úgy, mint aki pontra van téve.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/09 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/161 – Csámcsogó

Gondolom, nem vagytok különösebben kíváncsiak jólismert nyafogóruhámra (a kék van rajtam, ha esetleg mégis), délután a Repülő Kutató elvisz házon kívül táplálkozni, akkor majd kicsípem magam. Addig is hadd mutatom meg, mivel szórakozom tegnap óta, jelentős bűntudattal és legalább ugyanakkora csámcsogó örömmel.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/08 hüvelyk eská, tél

 

6/160 – Vatta

Azt álmodtam, hogy Esztergomban várakozom a buszmegállóban (egy sokkal szebb és mesésebb buszmegállóban, mint az igazi), pilinkél a hó, fent a dombon gyerekek szánkóznak, lehallatszik elragadtatott visítozásuk, valahonnan a közelből egy karácsonyi vásár sramlizenéje meg zsongása meg forraltbor-illata kúszik felém, minden csupa jingle bells és ünnepvárás, mint egy képeslapon vagy egy Hallmark szerelmesfilmben. Megjön a busz, én előlendítem a táskámat, hogy elővegyem a pénztárcám, keresem, keresem, nincs meg, és akkor megpillantom a hátam mögött egy fatönkön a hóban, nyitva van, és töküres. Szédelegve felszállok a buszra, majdnem elájulok a sokktól, engem itt kiraboltak, csak a zsebemben csörög néhány picula, azok is valami általam ismeretlen devizában, de a sofőr jótét lélek, és nem dob le a hóba, az utastársak körém gyűlnek, miközben én még mindig sokkos állapotban forgatom az üres pénztárcámat, tényleg, igazán, kétségbeejtően üres, a tolvaj még a könyvtári olvasójegyeket is kipucolta belőle. Próbálom fejben sorra venni, mi mindent kell majd pótolni, nehezen megy, a fejemet mintha vattával tömték volna ki. Személyi, tajkártya, adókártya, bérlet, bankkártyák, olvasójegyek, úristen itt volt egy diákigazolványom is meg egy Yves Rocher pontgyűjtő szarom meg névjegyek meg még mi nem. Az utastársak szánakozva sugdolóznak körülöttem, végül az egyik megkérdi, van-e egyáltalán, akit felhívhatok ebben a helyzetben, mire én azt mondom, a férjemet, és látom az arcukon, hogy valamiért nem hiszik el nekem, férjnél vagyok, és valahogy ez az egészben a legeslegrosszabb.

Olyan intenzív volt az egész, hogy azonnal felébredtem, szédelegve és enyhe sokkban, mint akit tényleg kiraboltak, és – ne röhögjetek ki – rögtön leellenőriztem a pénztárcámat meg a férjemet. Nyilván mondanom sem kell, mindkettő megvolt. Micsoda egy elcseszett pszichém van nekem, uramatyám. Tegnap egészen vidáman és kutatói energiáktól duzzadva jöttem haza a témavezetőmtől. (Nem bíztam a véletlenre a dolgot, rögtön elkezdtem beszélni, mire a seggem a kanapéhoz ért, és másfél órán át nem is hagytam abba – én rém meggyőző tudok lenni, ha éppen formában vagyok.) Erre most meg ez itt. Fejbe kéne kólintani engem valamivel, nem vitás.

Aztán persze nem tudtam visszaaludni, aztán végül persze mégis, és ez így együtt megint azt eredményezte, hogy most is olyan vagyok, mint akinek vattával tömték ki a fejét. Jobb ötletem nem lévén, elmegyek, hozok Celofánnak gyógypapit meg csirkemájat, arra akkor is jó ez a fej, ha belülről csupa vatta.

Minden bizonnyal még mindig kómás vagyok, hát nédda, mik estek rám a szekrényből.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/07 hüvelyk eská, tél

 

6/159 – Igaza

A hécencségit neki, annyit öltözködtem máma, mint egy menyasszony, pedig nem esküvőre megyek, hanem találkozóra a doktori témavezetőmmel. Az is igaz viszont, hogy az esküvőm előtt sem fostam annyira, mint most. Le fog szúrni, mint a pengős malacot, és haj de igaza lesz.

Drukkoljatok nekem, ha ráértek.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/06 hüvelyk eská, tél

 

6/158 – Átmenetileg

Kicsinyt le vagyok robbanva átmenetileg, de nem kell idegeskedni, holnap már megint pörgés lesz, akár le vagyok robbanva, akár nem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/05 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Intermezzó – Még mindig a gázok

Mivel a Repülő Kutató egy szép, kövér, ügyes medve, és likakat fúrt nekem a falba, tovább dolgozhattam azon, hogy maradéktalanul kitöltsem a rendelkezésemre álló teret.

Úgyhogy a korábbi káosz és űr helyén most vannak kispolcaim,

(egyébként vízszintesek, csak a fényzőgép viccel meg titeket), és mindentároló falitáblám is.

Asszem ezzel most már elleszünk egy ideig.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/04 hüvelyk ajándék, eská, tél

 

6/157 – Világszám

Ezen a héten ugyan még nincs tanítás, de a fordulatszám attól még erőteljesen fokozódik, csak tudjam magam utolérni. Ma már találkozók megbeszélésével meg egyéb hasznos-fontos dolgokkal mulattattam magam, még telefonáltam is, pedig az nálam már szenzációszámba megy, desőt Hörömpő cirkusz, világszám.

Haj megmosva, szerda telezsúfolva programokkal, nyüzsögjünk tovább.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/02/04 hüvelyk eská, tél

 

Intermezzó – Mint a gázok

Igen, kétségtelenül éppen olyan vagyok, mint a gázok. Mármint hogy maradéktalanul kitöltöm a rendelkezésre álló teret.

Előtte:

Utána:

Ilyenkor csak azt a kérdést nem tudom megválaszolni, hol a francban tartottam eddig ezt a sok szart? Oké, tudom, nagyrészt a padlón.

Viszont szembesülvén a helyzettel, kénytelen voltam oda konkludálni, hogy ha jót akarok magamnak, méteráru-vásárlási stopot kell hirdetnem. Úgyhogy mostantól addig nem veszek méterárut egy ficnit sem, amíg az ittlévő készletből nem varrok legalább tíz holmit. Figyelembe véve, mennyire fogok ráérni, ez valószínűleg jó ideig eltart…

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/03 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/156 – Bakugrás

Tegnap kábé fél órával az után, hogy élesítettem a jeremiádjaimat tartalmazó blogbejegyzést, a Repülő Kutató fellátogatott hozzám, ki még mindig ott kuksoltam a futonon céklás zoknikban és igen intenzív önsajnálatban, majd megkérdezte, miért látszom ilyen nyomottnak. Hát, ha már megkérdezte, elmondtam neki. Elég hosszan és kellő részletességgel.

A Repülő Kutató ugyan olvassa a blogomat, de ennél a látogatásnál még nem volt belőle éppen aptudét, szóval teljes súlyával érte az én ezer bajom és bánatom. Gyanítom, kissé drámaibb voltam a kelleténél, mert egy órával később már ott ültünk Emesében, és az Ikea felé tartottunk. Az élet, mint ezt a tegnap is példázza, sose egyenletes mozgással halad előre, hanem tötymörgések után bakugrások, aztán megint tötymörgés, s megintelölről. A tegnap éppen bakugrásokból állt, merthogy miután hazajöttünk, én vad elszántsággal neki is ugrottam összerakni a megvett dógokat, csuhaj. Már nem vagyok olyan gyors, mint régen, de egy óra öt perc alatt összekalapáltam két Kallax polcot. Not bad, not bad.

Na most az a két Kallax polc a Bűnök Barlangjába megy. Igen, abba a szobába, ami jelenleg is dugig van. Lehet röhögni.  És nem csak a Kallaxok mennek oda be, hanem további cuccok is. Lényegében minden oda megy be, amit tegnap vettem, kivéve két serpenyőt. Természetesen be is mutatom majd az “ilyen volt – ilyen lett” állapotokat. Mihelyst lesznek “ilyen lett” állapotok, mert még a falra is fel kell fúrni pár izét. Jópár izét.

Életünk egyébiránt a szokott mederben folydogál. Schrödinger macskája este ismét harcosan kukra köpte az Epato krémet és végigkarmolt mindkettőnket, én ezek után bealudtam a kanapén, hajnali kettőkor meg arra ébredtem, hogy Poci éppen kiszorítja a lábamból a vérkeringést, és megpróbálja elvenni a kanapémat. A zajra való tekintettel Celofán is megjelent, enni kért, és én félkómás állapotban csirkemáj-darabkákat adogattam neki. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy “mi nem haldoklunk, mi így élünk”, de speciel Celofánra ez most nem áll, bár egyelőre nem nagyon zavarja.

Igen, továbbra is jó napjaink lesznek, mert azt akarjuk, hogy jó napjaink legyenek, slussz. Aztán majd egyszer nyilván nem lesznek jó napjaink, de addig nem foglalkozunk a dologgal, és valószínűleg ez a legjobb választásunk.

Mint igényesen kiválasztott áutfitemből látható (csak egy ácsplajbász hiányzik a fülem mellől, a kezemből meg egy Kőbányai), tényleg nekiugrom a Bűnök Barlangjának. A fejleményekről persze majd beszámolok.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/03 hüvelyk eská, tél

 

6/155 – Karambol

Tegnap végre megkaptam a doktori órarendemet, és nekiláttam összefésülni a dolgozós órarendemmel (plusz még más fontos aprószarokkal, mingyá részletezem). Mire eljutottam március végéig, be akartam gurulni egy puha és komfortos pöcegödörbe (mint például a Bűnök Barlangja), aztán magamra húzni a kanálisfedőt, és ott maradni. Ez a félévem, hogy gyors summázatát adjam, egy tömegkarambolra hajaz leginkább.

Hogy jobban megértsétek, mi bajom: a tanszéki ügyintézőnk egy angyal, és az eddigi tapasztalatok alapján úgy kalkuláltunk, hogy a pécsi doktori órákat szerdákra meg szombatokra szokják pakolni, úgyhogy irgalmatlan kemény logisztika árán sikerült úgy összeraknia a tavaszi félév órarendjét, hogy se szerdán, se szombaton ne legyen órám. Eddig érthető, ugye?

Február 27-én, szerdán, tényleg lesz is óra a doktorin, ámde nem csak egy tárgyból, hanem kettőből. Úgyhogy ezúttal tényleg reggeltől estig nyomjuk az ipart valamelyik csúnya kis teremben, és lövésem sincs, hogyan jutok el oda, minekutána előző nap későig tanítok Esztergomban, majd hogyan jutok vissza. (Ne mondjátok, hogy a Repülő Kutató majd elszállít, én ebben már nem bízom. Több mint két hónapja jelentettem be azt a kívánságomat, hogy vigyél el el az Ikeába, léciléci, sofőrre van szükségem meg kocsira. Pont annyira vitt el engem is, mint titeket. Egy hét múlva elkezdődik a félév, úgyhogy azután már nem is lesz rá időm. Pápá bútorkák, majd. Egyszer. Talán.) Másnap reggel, 28-án, ismét Esztergomban vannak óráim, majd villámgaloppban távoznom kell Budapest irányába, mert ott meg Szakértőt kell majd játszanom délután. Nagy megtiszteltetés, de ebben a szituációban bazi nagy hátipúp is.

No de sebaj, a február 26.-március 1. közötti bolondokházát (igen, azon a héten pénteken is tanítok) mégiscsak végig lehet majd tekerni valahogy, legfeljebb a végén a fülemen habzik ki a koffein, és a komplett hétvégét ágyban heverészve töltöm. Több is veszett Mohácsnál. Pl. a király. Őt csak később találták meg a patakban, de már meg volt hólva. Na de nem ez a fő gond.

A fő gond március 22., péntek. Aznap tanítok. Aznap Pécsett is vannak óráim. A tanár nem fogja megérteni, ez a tanár biztosan nem. Vannak ilyen alakok. Nála már volt egy vizsgám, ami voltaképpen annyiból állt volna, hogy a határidőre beadott, két részből álló, tényleg komoly befektetett munkát igénylő dolgozatomról kellett volna elcsevegni vele. Mivel nem tudtam elmenni a vizsgára (éppen akkor feküdtem harákolva és lázasan), kegyesen adott egy hármast, és érzékeltette, hogy érezzem magam megtisztelve. Én ettől az illetőtől ezek után akkor se kérnék szívességet, ha amúgy adna. A baj az, hogy azok az órák, amelyeket nekem kell tartanom azon a pénteken, egy olyan órarendi sávban vannak, amelyet egy kollégámmal osztok meg – magyarán, ha én elcserélem valakivel az óráimat, neki is el kell cserélnie a sajátjait, plusz még keresnünk kell valakit, aki hajlandó ebben harmadik partner lenni. E pillanatban annyi esélyt látok erre, mint amennyi arra van, hogy a Repülő Kutató még a tavaszi vakáció előtt elvigyen az Ikeába.

Mindehhez ráadásul úgy érzem, hogy lényegében az egész januárt kidobtam az ablakon, annyi mindent csinálhattam volna, ehhez képest meg nagyrészt a napot loptam mindvégig, mintha megtehettem volna. Nem kedvelem ebben a pillanatban különösebben az életemet, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló.

Hát akkor lássuk, Uramisten, mire megyünk mi ketten.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/02 hüvelyk eská, tél

 

A HT projekt 2. – január

Ha esetleg nem emlékeznétek erre, én nagy dicsőséggel nekikezdtem egy hőmérséklet takarónak (temperature blanket), amit december végéig fogok horgolgatni, aztán majd jövő januárban összeállítok, ha még élünk akkor.

Mivel nekem az is fontos szempont, hogy hurcolható legyen a projekt, nagyinégyzetekből kezdtem el, és január végére ennyi lett belőle, biza:

Harminckettő. Kérdezhetnétek, hát ez így hogy, a január harmincegy napos, meg mi ott az elején az a legelső izé, az tutira eltévedt.

Ó, nem tévedt el, mindjárt megmagyarázom.

A nagyinégyzetekből összeállított hőmérséklet takarónál (erre is rákérdeztetek anno néhányan) az a legnehezebb feladat, hogy a nyimnyámba hozzon ki az ember 365 négyzetből egy hozzávetőeges téglalap-formát, az a 365 maximum 73×5-re osztható, az meg nem takaró, hanem sál. Egy elefántnak.

Node mire jó a net. Ezzel a problémával már mások is szembesültek, és meg is oldották. Ha hozzáadunk a 365-höz 13-at, azt a 13 nagyinégyzetet meg év eleje, év vége és hónap-elválasztó funkcióban alkalmazzuk, mingyá 378 négyzetünk lesz, ami gyönyörűségesen osztható 18×21-re. Hát így. Nálam ezek az elválasztó négyzetek semlegesek lesznek, vagyis natúr színű fonalakból készülnek, mint ezen is látható, nü:

Kedves IRL barátaim (olyanok is vannak nekem elvétve) viszont arra kérdeztek rá, hogyan nem fogják széthordani a macskák az elemeket, hogy majd végül azt se tudjam, melyik a január 16 és melyik a február 22. Nos, egyrészt macskabiztos helyen tárolom őket egész hónapban, amikor pedig vége, összefűzöm őket,

és ilyen kis kompakt csomagocskában rekkentem el egy még inkább macskabiztos helyre.

Egy hónap lement, még hátra van tizenegy. Hajrá.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/01 hüvelyk blabla, eská, tél

 

6/154 – Zsír

Bolyhoska (aka a Sátán Macskája) ezúttal nem járt itt éjjel, legalábbis nem volt semmiféle óbégatás, amiből ezt a következtetést le lehetne vonni. Mondjuk nem is nagyon volt miért itt hesszelnie, tegnap éjjel még annál is jobban kibulizta magát, mint sejtettük: a mi teraszunkon belenyalt a zsírba, anyósomékén pedig megette az apósomnak bepácolt pipihusit. Nem csoda, hogy akkora, mint egy bornyú, ha azzal tölti éjszakáit, hogy körbekosztolja a környéket.

A mi macskáink ugyanúgy vannak, mint tegnap meg tegnapelőtt, és tudja a fene, hogy ez jó-e vagy rossz, de ez van, úgyhogy ezt kell szeretni. Az időjárás viszont elnyomorodott némiképp, éjjel hó, reggel dara, most meg az a borús takony, amitől az embernek felkelni sincs kedve, nemhogy kimenni a házból. Nyafogóruha, hajrá.

Az új hónap kezdetére való tekintettel most kéne bemutatnom a februári tízszertízet, de midőn szavazásra bocsátottam a kérdést, hogy csináljam-é tovább vagy sem, nem mutatkozott valami hajdenagy ingerencia a válaszadásra, ami önmagában is elég beszédes. Még ennél is beszédesebb, hogy öten azt mondták, folytassam, heten meg azt, hogy ne. Hát akkor nem. Zsír.

Tízszertíz hiányában azzal foglak majd mulattatni hónapkezdetekkor, hogy bemutatom az előző havi termést a H(őmérséklet) T(akaró)ból, és ez meg is fog történni még a mai napon, de előbb befejezem és elküldöm a tantárgyleírást, amivel már napok óta veszkődöm. Tessék várni türelemmel.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/02/01 hüvelyk eská, tél

 

6/január

Ez igen pocsék hónap volt. Nem baj,a február még ennél is rosszabb lesz, höhh. Galéria!

                                                    

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/31 hüvelyk blabla, tél