Itt ebben a vircsaftban lassan már önfotózni is egyre nehezebb, folyton beszemtelenkednek a képbe ilyen lombos farkú kis szőrös akadályok.
14/41 – Palindrom
Mármint az a szó/mondat, ami úgy megy, mintha jönne, és elölről meg hátulról is ugyanúgy olvasható. Ez ugyan a bejegyzés sorszámáról jutott eszembe, de alapvetően a fotóim nagy része is ilyen lett ezen a héten: nem tudni, éppen jövőben vagy menőben lőttem őket, többeket pláne éppen a busz ablakából, amint elsuhannak mellettem, vagy én suhanok el mellettük, ami végülis egyremegy. Galéria!
10/40 – Mamagáj
Hát én kérem a mai napra csak ezt tudom prezentálni, és szerintem jobban is jártok, ha a fejem nem mutogatom.
14/39 – Részint
Íme, Medveczky Medve asszony, részint favágónak, részint főiskolai tanárnak öltözve, ámde mindenestül rottyant állapotban, amint tanítani totyog.
És holnap is odamegyek.
14/38 – Avar
Itt állok szép őszies avarszínekbe öltözve, ki vagyok kenve, mintha számítana, és közben kábé hetven százalékos biztonsággal tudom, hogy estére megint leüt a takonykór, ezúttal is végharákoltam a hajnalt. Radai rosseb, kénküvek és ménküvek.
14/37 – Pom
Felnőttként szülinaposnak lenni nagyjából annyit jelent, hogy reggel emlékezteted magad arra, ez a nap sem más, mint a többi, aztán elmész dolgozóba.
14/36 – Méz
Mézédesen süt a nap, ezt pedig ki kell használni, mert a hét végére már esőcskét jövendölnek. Tegnap végre eljutottam fodrászhoz, és ma itthoncsücsü napom van, amit egy második számú bábkészítős táska összeállításával kell töltenem, ami ugyan munkamunka, de azért mégiscsak öröm, mert ez most itt bütykölnivalók és miszitmaszatok programja, amire lassan semmilyen formában nincs időm.
A munkahelyi levelek ellen viszont még ilyenkor sincs orvosság, verné ki a ragya, aki az e-mailt kitalálta.
14/35 – Döng
Eldöngetek dolgozóba, aztán délután fodrászhoz. Tutatiszra, piszkosul rám fér, utoljára valamikor nyár elején voltam, de ki bírja még ezt is kiszámolni?
14/34 – Keret
Milyen érdekes galériám lett most itt nekem erre a hétre: a fenti sorban azok a képek, amiket Leányfalun lőttem a Duna-parton, amikor hétfőn hazafelé jövet megálltam egy negyedórácskányi sétára, a lentiben pedig a napéjegyenlőség előtti-utáni naplemente ideje a Bűnök Barlangjában, amit én minden évben várok, de ezúttal csak kedden volt lehetőségem arra, hogy lefotózzam.
Valahol mindig van némi béke meg nyugalom, és néha egy negyedórára-fél órára meg is lehet találni.
14/33 – Rubin
A mai napom úgy festett, hogy kelés négyharminckor, busz hatkor, nyolctizenöttől didaktikaóra, tíztől háziasszonykodás a díszdiploma-átadón, tizenegy harminctól esmég didaktikaóra, aztán szakdolgozóval való konzultálás, végül hazakúszás a háromnegyed kettes busszal.
Hát csoda-é, hogy csak most jutott időm fotózkodni, és a díszdiplomások között is volt olyan, aki fittebben festett nálam, pedig (és ez nagy szó) még rubindiplomából is kiosztottunk hatot. Ők hetven (70!) éve végeztek.
Amúgy megint kaptam kis vicces betekintést az influenszerek glamúros életébe, ugyanis a diplomaosztó után a közönség egyik tagja azzal köszöntött, hogy “Szervusz, MindennapMás”. Marha nagy szerencsémre mindig is úgy gondoltam, hogy amit kirakok az internetekre (pláne a pofámmal együtt), éppen olyan értéken kell kezelni, mintha a főtéren kiáltanám szerteszét, úgyhogy ezúttal sem kellett összetojnom magam…
14/32 – Tűzenergia
Helló, itt ismét a megtévesztés csodája beszél. Ma a bagóboltban azt mondta nekem a nő a pult mögött, miután rám nézett, hogy “látom, tűzenergiában utazik”, ami engem a legkevésbé sem lepett meg, mégpedig azért nem, mert ez itt Szentendre, ahol dúsan tenyészik és burjánzik a falmelléki ezotéria, az egyik masszőzöm például a pálos misztikában hitt.
Nyilván én vagyok az ünneprontó, aki ilyenkor azt válaszolja: “Valahogyan ébren kell maradni.” Ezzel a mentalitással lakhatnék akár Pécelen is. Jelzem amúgy, a diákok ébrentartását nem is említettem, pedig ma is kábé száz embert kell untatnom háromnegyed hétig a gyermeknevelés intézménytörténetével a mínusz százhetes teremben.
Igen, az a szuterénben van.
Kivételesen a blog eredendő profiljának is adok egyet, jó nagyot: ma három olyan darab is van rajtam, amiből egyet még csak kiterítve láttatok, kettőt pedig még sosem.
14/31 – Ingás
Tudom, hogy mindig panaszkodok valamire, de ez a napi húszfokos hőingás sem a kedvencem. Muszáj volt előráncigálnom valahonnét az archívumból ezt a kockás veddfelkét, mert most már az is problémás, hogyan gyömöszöljem be a táskámba hazafelé jövet a reggeli kabátkáimat meg szvetterkéimet.
14/30 – Yuzu
A mai reggel olyan kapkodósra sikerült, hogy csak fél perccel Indulás előtt jutott eszembe a parfüm, akkor pedig már csak a RK fürdésszobájába volt időm befutni. Úgyhogy most Karl Lagerfeldtől szaglom.
Mondanám, hogy rosszabb is lehetne, de a jó Karlt én extra mértékben utálom. Maradjunk inkább annyiban, hogy ez itt kérem boszúú, mindazért, amit a plus size méretű nőkről mondott. Elefes, Karl.
14/29 – Les chats
Non, je ne regrette rien, ma egész nap nem csináltam semmit azon kívül, hogy magamat meg a környezetemet gondozzam, azt is igen ráérősen. A macskák felváltva tettek nálam udvariassági látogatásokat, most éppen Böci van soron. Mindjárt el is alszik a frissen húzott ágyneműn.
14/28 – Pertli
Általános szétesettségem igen szép jele, hogy mikor tegnap, miközben heti bevásárlásunk irányába döngettünk reggel Emesével meg a RK-val, na pont akkor felhívott anyám, és jelezte, miszerint épp jön ki hozzánk. Én bizony abban a pillanatban csak azt tudtam kinyögni, “De hát jövő hétre vártalak”. Attól persze megoldottuk, mert mindig megoldjuk, rugalmasak vagyunk, mint a pertligumi.
Mindebből kifolyólag viszont fáradtabb vagyok, mint szombaton, pedig már akkor is azért raktam irgalmatlan rendet irodai kuplerájomban, mert attól féltem, ha nem mozgok, eldőlök álltó helyemben. Hogy még szebb legyen a helyzet, ma 2×45 percért robogok el Esztergomig, merthogy a tanító szakosok elmentek ugyan gyakszira, de az óvósok nem, és az órarendem egyébként is egy hülye vicc.
14/27 – Holdsüti
Tegnapelőtt, mint utánagondoltam este, valójában egyetlen holdsütit ettem egész nap. Vörösdatolyásat. Közben viszont legalább a teliholdat néztem a hotelszobámból.
Egyébként meg semmi új nincs, jááárom az utat, a macskaköves utaaat. Galéria!
14/26 – Harmónia
Legalább ennyi legyen, a jebezeusát neki, extra pocsék napjaim vannak mostanában.
14/25 – Őszközép
Mai rohangálásaim a szokásosnál is rohangálósabbak: délután Budapesten adok elő a csoportos és egyéni óvodai gyakorlatokról, este Esztergomban a wuxiákról, mindehhez pedig ma van a kínai Őszközepi Fesztivál és a Betakarítás Holdja is, szóval minden irányból jön a misztikus áldás árva fejemre, én szerencsecsomag.
14/24 – Málha
Megint egy újabb nap, mikor málhás szamarkák módjára felcumózva iparkodom munkába. Azazhogy várj, minden napom ilyen.
Ma viszont bohóchalak vannak a zoknimon, sálálá.
14/23 – Punkin
Úgy nézek ki, mint akinek megérkezett a tökszezon. Nagyjából úgy is érzem magam, mint akinek a feje helyén kinőtt egy tök. Takonytök.
Megpróbálok majd tisztes távolságot tartani a gyivákoktól, nehogy letüsszentsem őket. (Nem vírus ez, csak kimerültség meg a gyatra immunrendszer, ami belőle következik. Könyörgöm, még csak két és fél hete folyik a tanítás, mi lesz itt a végére, édesjóistenem.)
