RSS

8/57 – Flamingó

Fél négy óta pörgök körbe-körbe a flamingómintás zoknimban,

mostam törülközőket meg hajat, pucoltam macskabudit meg vendégszobát, és még más programok is voltak horgolótűvel meg Erikkel, pl. ezek itt:

Emlékeztek még rájuk? Na hát most már csak hátlap kell nekik, oszt ők lesznek párna. Most viszont leteszem kicsit a fejem az elvárható eredményekkel (tippre nyálfolyatás, mókás rémálmok meg egy rámtehénkedő Poci), mert őszi szünetem van, és megtehetem.

Ja, amúgy a Repülő Kutató vett nekem egy bakancskát, mert mostanában azt csináljuk, hogy hol én veszek neki cipőt, hol ő nekem, és én az ilyesmivel igen elégedett vagyok.

A bakancskával is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/27 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, ősz

 

8/56 – Túlműködik

Elnézve ennek a blognak az elmúlt néhány napbeli termését, semmi meglepőt nem találnék abban, ha egyes olvasók arra gyanakodnának, én valójában már nem is létezem, csak egy randomszöveg-generátor meg egy fényképezőgép dolgozik azon, hogy legyen itt valami tartalom. (Ha mégsincs ilyen olvasó, elnézést. Az ember ilyesmikben leginkább magából indulhat ki, én meg közismerten igen kevéssé vagyok normális, a fantáziám meg mindig is túlműködött.)

Summa summárum, ideje bizonyítanom azt, hogy még megvan a fejem (úgy-ahogy), szóval nesztek fotó. Olyan, amilyen.

Mint látható, szorgosan dolgozom új ruhadarabjaim beüzemelésén. Ideje volt, az elmúlt napokat pizsiben meg nyafogóruhában ténferegtem végig. Mint nem látható, de feltételezhető: terveim az őszi szünetre számosak, ambícióim pedig nagyívűek, például minden nap akarok varrni valamit. (Ez persze majd vagy összejön, vagy nem, de egyelőre optimista vagyok. Tessék éngemet támogatni!)

Poci viszont velem szemben nem tervez, hanem azonnal megvalósít, mindig teljes erőbedobással. Ha alszik, azt sem aprózza el, nédda.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/26 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, ősz

 

8/55 – Mubalán

Ez az óra-átállítás is épp annyira kellett most, mint ablakos tótnak a hanyattesés. Megint láthattam hajnalban, amint a mutató 2:59-ről 2:00-ra vált, aztán legalább bejött Poci, és nagy kitartással édeseltette magát.

Ezek után persze mindketten visszaaludtunk, és ő a szokott fickós és gurrogva-rohangálós módján ébredt, de én úgy érzem magam, mint akit ledaráltak. Az eső vigasztalanul esik, és én akkora marhaságokat álmodtam, hogy most is szédelgek bele. Takarítanom kellett volna (ez ébren is igaz), de a lakásunk a szokásosnál is nagyobb káoszban volt, és a szokásosnál is rosszabb volt a beosztása, a nappali például úgy festett, mint egy könyvtárterem vagy aula (wtf), az emeleten egy körfolyosóval, ami körbe volt rakva polcokkal, azokon meg több ezer bakelitlemez volt felstószolva (wtf). Az álmom egy adott pontján hirtelen megjelent a RK komplett családja (jellemző), minden bejelentés vagy meghívás nélkül (hát hogyan másként), én meg ott álltam a káosz közepén pizsiben. A sógornőm persze a dzsuva közepébe további dolgokat ráncigált le a polcokról, óóó, Aladdin-kártya, kölcsönvehetem?, mire a RK összeráncolta a szemöldökét, és szigorúan közölte, hogy nem lehet, mert biztos összekeveritek a Mubalán-kártyákkal vagy mivel. “Mulán” – mondtam, mert próbáltam koncentráltan előzékeny lenni, miközben a család fel-alá mászkált a lakásban, a tárgyaimat tapogatták, kint a teraszon meg vadidegen macskák gomolyogtak fel-alá sűrű tömegekben. Végül a família nyilván megunta a dolgot, mert testületileg kizúdultak, mennek kirándulni, mondták, kár, hogy mi nem akarunk velük menni (wtf, nem is hívtak), én meg utánuk néztem, amint bezsúfolódnak egy kocsiba, és visznek magukkal egy kékre festett szőrű kutyát is, aki félig-meddig kecskére, félig-meddig meg kopasznyakú tyúkra hasonlított. (Ja, ez lehetett az a rész, amikor a cihém üvöltve próbál rávenni, hogy ébredjek fel végre.) Ott maradtam a káosz meg a takarítanivalók közepén, az egyik dohányzóasztal alá rúgva egy törött borospohár, amit nem tudtam, ki és hogyan tört össze, és miért nem szólt, hogy takarítsuk fel, mielőtt valaki belesétál mezítláb, úgyhogy elkezdtem kicsikét hisztériázni a RK-nak, aki rám se figyelt, a jegyzetlapjait böngészte, körülöttem meg sorra borultak fel a frissen mosott ruhákból rakott kupacok.

Aztán felébredtem. Nem, ettől sem lett jobb. Az eső csúnyán-morcosan esik, nekem csupa nemszeretem feladataim vannak, és éppen semmivel nem tudom feldobni a punnyadt hangulatomat. Kinőjük majd valahogy ezt is egyszer, de most ez igen kevéssé vigasztal.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/25 hüvelyk macs, otthoncsücsü, ősz

 

8/54 – Parkol

Szép dolog az ősz, na. Még az ilyen elhanyagolt P+R parkolókban is. (Macskakajáért mentünk. Meg minden másért.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/24 hüvelyk ősz

 

8/53 – Perisztaltika

A tegnapot kenyéren és vízen tengtem végig, miután végre abbahagytam a gyomrom perisztaltikája által rámparancsolt programot. Olyannyira használhatatlan voltam, hogy nem volt energiám semmire, csak heverni, már persze amikor hagytak. Poci, mint afféle végtelenül profi és technikás betolakodó, előbb rám feküdt, és roppant kitartással simogattatta magát, aztán – na ugyan ki lepődött meg – sunyin elfoglalta a futon közepét, amikor én éppen kivánszorogtam vécére.

Ja, itt töltöttem az egész napot. Meg az éjszakát is, amíg fel nem ébredtem négykor. Jobb ötletem nem lévén áthúztam az ágyneműimet*, helló újabb papagájtarkák.

Ott azok a gyanús tárgyak a “mit a francot csináljak hajnalban, rendezgessek-e vagy mifene” keretein belül kerültek elő,

amúgy meg az elmúlt két hétben készültek, mert kínomban visszaszoktam a buszon horgolásra. Összeraktam őket tárolás céljaira,

aztán besuvasztottam őket a polcra a többi háromszáznegyvenkét befejezetlen projekt mellé. Ha feldobnám a pacskert a közeljövőben, lenne min vakargatnia a fejét az örököseimnek, hehhehheh.

Ennél jobb ma már nem lesz, attól tartok, úgyhogy akár közzé is tehetem. Az a borús jóslatom, hogy a mai napot nagyrészt pizsiben ténferegve fogom tölteni, és rendezgetni meg takarítgatni próbálok, továbbra is kenyéren és vízen. Rosseb, nekem most elvileg vakációm van, ehhez képest meg arra se vagyok jó, hogy élőhúsnak adjanak el a lómészárszéken.

* Amióta beütött a szopornyica második hulláma, rászoktam arra, hogy a futonon aludjak. A távolságtartás példaképei, azok vagyunk, már persze leszámítva Pocit, de ő úgyse jár ki a lakásból. Ezzel szemben mi a Repülő Kutatóval mindketten folyton kint kujtorgunk, ráadásul mindketten más irányba és más népek közé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/23 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

8/52 – Hopoca

A felfordulásaimat jobb szeretem a vakációkra időzíteni, ha ez lehetséges, de ezúttal a szervezetem azt harsogta, hogy “eddig és netovább”, legalábbis más magyarázatom nincs arra, hogy miért jártam úgy, mint a szólásbeli lakodalmas kutya. Háromnegyed hat se volt még, és már Poci is hányt egyet, meg én is – ő beérte eggyel, én most tartok ötnél. (A RK természetesen jobban aggódott a macska miatt, mint miattam. Jellemző.)

Azt leszámítva, hogy eresztek alul is, felül is, mint a bébik, de én nem tudnám hopocáltatással és pelenkával ellátva sem teljesíteni a buszutam, egyelőre nem tudok más megoldást kitalálni, mint eldűlni oldalvást, és megvárni, amíg elmúlik. Francba.

(Ne aggódjatok nagyon, a gyomrom leszámítva semminek nincs baja. Roggyant vagyok, de kitartó, akárcsak a sarkantyúka utolsó virága.)

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/22 hüvelyk otthoncsücsü, ősz

 

8/51 – Akaraterő

Tényleg nagyon fáradt lehetek – tegnap, amikor a hazafelé tartó buszon már a második falka tízéves nyomakodott át mellettem előbb hátra, aztán öt másodperc után vissza, durván erős kísértésem volt, hogy megfogjam annak a grabancát, akinél egy összecsukható roller is volt, és megérdeklődjem tőle: “Mókuska, ti egészen komolyan azt hittétek, hogy azért állunk mi itt összezsúfolva a busz közepén, mert hátul van egy csomó üres ülés, amit arra a különleges alkalomra tartunk fent, amikor megérkezik a 4/B?” Mivel az akaraterő csodája vagyok, végül mégsem tettem meg, de őszi szünetre van szükségem, nem vitás. Amikor az ember negyedikesekbe akar belekötni, és még azt is gondolja közben, hogy “ők kezdték!”, általában is szar a helyzet, hát még akkor, ha amúgy egy tűzdelt paidagógosz néni vagy.

A tűzdelt paidagógosz néni viszont továbbra is az akaraterő csodája, és nem, nem, nem fog tízéveseket macerálni, viszont ezúttal is felöltözik, és eloldalog egy rohadt hosszú tanítónap irányába. Én édes istenem, de utálom már azt a 880-as buszt. Mostanában egyre többet emlegetik a pandémiás fáradtságot, és én ugyan összevakarom magam, és elmegyek dolgozni, és a teremben talán nem is vagyok teljesen reménytelen, de az oda- meg visszavezető utamnak most már minden percét rühellem.

Mintegy mellesleg az őtözködési modzsómat is megette a szopornyica, hát hogy nézek ki, brr.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/21 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/50 – Ritty

Iszonyúan vágjuk már a centit az őszi szünetig, én legalábbis mindenképpen. Belefáradtam már ebbe a szopornyicás őszbe, és igazán jó lenne elmenni valahová egy kicsit, de hát álmodik a nyomor, irány Esztergom.

Mint ilyen esetekben, ezúttal is leginkább azért rittyentettem ki magam, hátha ez eltereli a figyelmem a világ általános nyomorúságáról. Nemtom, mennyire megy, de igyekszem, és ez a legtöbb, amit most megtehetek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/20 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/49 – Ridiculus mus

Vajúdnak a hegyek,

aztán egy napnyi aszalás után lesz ebből kábé fél deci nevetséges egér.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/19 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

8/48 – Mikro

Nesztek a mai napra egy kisadag mikrokozmosz a ház előtti ződből.

Nekem éppen munkaszombat utáni vasárnapom van, ami annyit tesz, hogy még mindig hálóholmiban ténfergek a lakásban. Ha az Úr kegyes hozzánk, ma délután varrok is majd valamit, de a magam részéről nem merek felelőtlenül ígérgetni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/18 hüvelyk ajándék, ősz

 

Intermezzó – Gombaaa

Délután elmentünk gombászni. Tinórut. A házunk előtt a szoborparkban.

Ez a világ tényleg bolondulásig gyönyörű, na.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/17 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

8/47 – Hola

Most értem haza a munkából. (Reggel még olyan sötét volt, hogy teljesen értelmetlen lett volna fotózkodni.) A lakás megvan, Poci megvan, de hol a férjem?

U.i.: Röhögni fogtok, de megtaláltam. Ott alszik a kutatóhencserén. Amíg nem kezdett horkolni, fel sem tűnt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/17 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/46 – Frász

Itt éppen hajmosást kell foganatosítanom, és az hosszú ideig tartó folyamat száradással együtt, ha nem akarom, hogy felrobbanjon a fejemen az összes szőr, úgyhogy a mai napra megint Pocit kapjátok, ezúttal egy olyan pillanatban, amikor éppen a frásszal töretett engem, mert mink macskáksz vagyunksz, és mit nekünk Hekuba.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/16 hüvelyk újracucc, eská, macs

 

8/45 – Fejben

Ismeritek azokat a napokat, amikor fejben egész jól összeáll, mit akartok felvenni, aztán a végeredmény mégiscsak afféle meh? Na az van ma.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/15 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Eská 8/3 – Ujjból zseb és más történetek

A legutóbbi turkálás során szereztem egy igen aranyos mintájú kisvirágos ruhát, amit csak vállfán mutattam meg nektek. Talán nem véletlenül, hm.

Nyilván csinálnom kellett vele valamit. Zsebeket akartam bele, kevésbé fojtós nyakkivágást neki, meg az ujja is – de hát látjátok.

Először is levágtam a túl hosszú ujjakból egy-egy arasznyit,

lenyírtam a levágott részről a gumizást meg az oldalvarrást,

majd a jól bevált bevarrt zseb szabásmintámat használva kivágtam négy zseblapot.

A ruha oldalán kibontottam fércbontóval a varrást, beillesztettem a zseblapokat, aztán belevarrtam.

(Úgy szoktam csinálni, hogy bevarrom a zseblapokat külön-külön, aztán utána összevarrom és elszegem a zseb belsejét. Gyorsabb így.)

Az ujjakat kétszer visszahajtottam, elszegtem,

aztán lenyírtam a nyakkivágásról a szegőpántot, és a ruha nyakát is elszegtem dupla visszahajtással.

Összesen ennyi hulladék maradt, ni:

Nekem meg lett egy új ruhám. Naaaagy zsebekkel.

Most már csak az időjárásnak kéne a kezemre játszania, hogy fel is vehessem anélkül, hogy lefagyjon a seggem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/14 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat

 

8/43 – Pót

Midőn a lelkesedést elszántsággal pótolom, és kigyalogolok a sötétbe meg az esőbe.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/13 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/42 – Ess, eső, ess

Hétfő, hideg, eső. De azért szép ez, távol is,

közel is,

épp csak kimenni ne kelljen.

Kezdhetem csatasorba állítani a lakkcipőket, a röhej kedvéért ugyanis azok bírják legjobban az efféle időjárást.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/10/12 hüvelyk ősz

 

8/41 – Mintamix

De hívhatjuk melléfogásnak is.

Remek vasárnapom van, az eső vigasztalanul csorog, én meg fel vagyok puffadva, mint egy varangyosbéka, és vérzem, mint egy leszúrt disznó.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/11 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Eská 8/2 – Nem csak a húszéveseké a világ…

Tegnap szöszölés és molyolás címén sikerült befejeznem két mámor-tarka horgolt sapkát az összes firlefanccal együtt, így hát megint itt a sor szegény Boldizsáron, hogy afféle kelletlen modellként bemutassa őket.

Itt az egyik:

itt meg a másik:

Nyilván azt is meglátjátok majd, nekem hogyan áll.

Miközben előkotortam szegény Boldizsárt, megállapítottam, hogy nem fest túl fényesen. “Mintha megöregedtél volna, fijam”, mondám neki brutális őszintén, aztán rájöttem, hogy mi a nyavalyáért ne öregedett volna meg, nászajándékba kaptuk húsz és fél évvel ezelőtt, két évtized alatt pedig sose volt kimosva vagy tisztítva vagy mittomén.

Csacsi öreg medvém, valószínűleg ideje lenne egy alapos csutakolásnak. Szerintetek betehetem a mosógépbe? (Már a kezdetek kezdetén levágtam róla a használati utasításos címkét, azt nem tudom megnézni.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/11 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 8/3 – Vegyesfelvágott

A múltkori, igen céltudatos turkálásomhoz képest ezúttal csak sodródtam az árral, olyan is lett az eredménye. Vettem például egy kellemesen semmilyen puha türkizzöld pulcsit,

egy hasonlóképpen semmilyen puha, csíkos tunikát,

na meg egy bokafarmert, amiben szintén nincs semmi spéci, leszámítva irgalmatlankék színét.

Azt hiszem, ez a ruha sem egészen úgy fest, mint amiket én általában leakasztok, az ujja is túl hosszú, és annak is jobban örülnék, ha volna zsebe (ez utóbbi ügyében valószínűleg intézkedni fogok),

de hát ilyen cuki mintája van meg gyűrhetetlen anyaga, hát megreszkíroztam.

Talán az egyetlen darab, amire azt mondanám, na ez az!, a következő volt:

és ugyan nagyobb a kelleténél, de engem az ilyesmi sose szokott zavarni, ha valaminek ilyen a színe:

Most viszont kissé ráülök majd a kezemre, már most is több holmim van, mint amennyi még egészséges, plusz még egy csomó átalakítandóm és varrnivalóm is, úgyhogy, ha csak nem történik valami váratlan, addig turkáló felé sem megyek, amíg fel nem vettem mindent a mostani meg a múltkori zsákmányból. Uff.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/10/10 hüvelyk ajándék, turkálgat, ősz