Ez most egy csudálatos szabad péntek, ami után egy még csudálatosabb szabad szombat jön, és ugyan ez alatt a hétvége alatt ocsmány mennyiségű adminisztratív papírmunkát kell letudnom, de azért ez mégse a “három óra utazás + 5/10 óra tanítás” esete. Úgyhogy ennek örömére most el is megyünk a heti bevásárlásunkra, dixit.
Mostanság ebbe is eléggé bele kell húznunk, stipistopi Emese, mert az unokaöcsi egyre gyakrabban kéri el a verdát. Igaz viszont, hogy néha ki is takarítja.
Ma elvileg nem kéne dógozóba mennem, de egyrészt ki kell osztanunk bírálatra további hatvan szakdolgozatot, másrészt sütisütő versenyen kell beülnöm a zsűribe.
Ne is kérdezzetek.
Nyilván más feladataim is vannak, de azokra még én se akarok gondolni.
Ha esetleg kéne valakinek egy illusztráció ahhoz, mit is jelent a “photobombing” kifejezés, itt a mellékelt ábra.
A Sátán Gyermeke persze ezek után visszafeküdt húzni a lóbőrt. Továbbra is szívesen lennék nálunk macska. Még akár ilyen Félfejű Jack is.
Gógia és Magógia lánya vagyok én vagy mi. Ma speciel OTDT-ülésre mentem, mert a jövő évi OTDK-ra megnyertem Dél-Amerikát az egyik szekció alszekciójának koordinátori címét.
Mert egy balek vagyok, azér.
Eleddig igen keserves, ámde ugyancsak operatív napom volt, esetleg fordítva. Elmentem Esztergomba meg vissza, közben leveleztem és telefonáltam körbekörbe abban a monstrum sóhivatalban, ami a munkahelyem, hogy hadd vegyünk fel ősztől lécci-lécci egy új kollégát, aztán a fentiektől függetlenül megmondtam egy roppantul megbízható, de a hallgatók között számos indokolt és indokolatlan okból közutálatnak örvendő másik kollégának, hogy ősztől sajnos más óraadót keresünk helyette, aztán kiosztottam magamnak bírálatra tizenhárom szakdolgozatot (és lehet, hogy itt még nem állunk meg), majd hazafelé leszálltam a buszról, és bekúsztam a tahitótfalusi kormányablakba felvenni a vadonás új útlevelem. Ez utóbbi a hatvanadik születésnapomig lesz érvényes, és be kell vallanom, ez némiképp szíven ütött.
És ti, hogy vagytok?
Üzenetem haza, a RK irányába, reggel, de már a munkahelyemről, negyvenöt kilométerrel odébbról:
“Az őrgróf ma hajnalban bólingozott a teatojással. Ki is verte belőle a teafüvet. Valamelyest felsepertem, de jönnöm kellett.”
Az ott az őrgróf, a bokámnál. Nem vagyok lelkes. Ő nagyon lelkes. És, azt hiszem, némi démoni megszállottságot is agnoszkálok rajta, de lehet, hogy csak a vaku az.
Nagyjából semmire sem érzem magam alkalmasnak, de a nap süt, a nárciszok nárciszlanak, és ma még nem kell tanítanom, úgyhogy erisszed, teraszon ücsörgős tavaszi délután.
Apropó, most van a gyakszihét. Mellékszál, hogy tegnap is oviban+munkázóban voltam, meg péntek-szombaton is odamegyek, de ma szabadnapom van, hollárihó, és a RK mindjárt bedurrantja Emesét, hogy elpöfögjünk az Ikeába.
Ma reggel oviban voltam, ott is akartam maradni. Reggelire vajas-sajtos zsemle volt meg ovistea, Anett néni hozott nagyon érdekes új játékokat, amiket kukucskálni meg szaglászni lehetett, aztán egy plüss nyuszival elkirándultunk a tavaszba, és ott egy kicsit kellett ugyan ácsorogni a szőnyeg szélén, mert Anett néni mindenáron meg akarta valósítani a tevékenységtervet, de aztán volt gyümölcs tízóraira, és utána ki lehetett menni ugrálni az udvarra.
Én meg ehelyett hazajöttem a felnőtt életembe, grr.
De hogy a címre is legyen magyarázat, íme:
Amikor végre örülhetnék annak, hogy három hónap után eljutottam fodrászhoz, és tizenhat év után végre nem azzal kelek fel országgyűlési választás másnapján, hogy “jó, akkor itt fogunk élni” – na hát pontosan akkor szarik bele a munkahelyem a palacsintámba, három óra leforgása alatt beesik öt telefonhívás és tíz levél, és megint fél tucatnyi olyan probléma van előttem, amit nem én okoztam, de nekem kell megoldani.
Úgyhogy én most átöltözöm nyafogóruhába, megvetem az ágyam, és belefekszem. Nem érdekel, hogy délután fél három van, akkor is így teszek a legkevesebb kárt magamban meg a környezetemben.
Aki a kezdetektől követi a blogomat, az már tud(hat)ja, nektek többieknek meg most mondom el, hogy őtözködős bloggeri feladatként eddig minden szavazásra hozzávetőleges nemzetiszínben vonultam el (lásd pl. itt meg itt).
Ezek után nem lesz meglepi, hogy most is.
Mellesleg ébredésem óta ez megy a fejemben, de nem fogom kihajtani, jó ez.
Most sem tudok semmi extrát prezentálni, Böcik meg tavasz, ennyi a heti zsákmány.
Ma a Danubianum liftjében lőtt fotónál nem tudok jobbal szolgálni. Jah, pont ilyen gyűröttnek éreztem magam, mint amilyennek látszom.
Ilyen se volt még, hogy a HÉVen ülve írjak bejegyzést, de hát muszáj haladni a korral. Ugyanitt Váncza sütőpor ócsón eladó.
Majdnem elfelejtettem ma bejegyzést írni, de persze nem vesztettetek volna sokat, a kedvenc kantáros zsákomban vagyok a vakációm utolsó napján, és a mosógépet etetem.
Holnap már megint tanítok, verné szájba a zuniverzum.
Miután a délelőttöt ismét szakdolgozatokkal és Neptunba feltöltögetni való izékkel töltöttem, most elrobogok a tahitótfalusi kormányablakba új útlevelet csináltatni, mert a múlt héten kaptam értesítést, hogy lejár. Mivel csak hétfőre kaptam időpontot fodrászhoz, ezt a fejet viszem fotóztatni, nincs ugyanis másik.
Lelkesedésem természetesen határtalan.
Azért jó ötlet vasárnap is csinálni önfotót, mert amikor hétközben az ember azt érzi, hogy őneki most semmi kedve odaimbolyogni a szekrényajtó elé, akkor lehet csalni. Úgyhogy akkor most csalunk. Nem a szekrényajtó előttit kapjátok, mert ez sokkal jobb, ezen rajta van a cseh húsvéti sör, ami ZŐD.
Csütörtök este jogos önvédelemből beállítottam a levelezőprogramban a “házon kívül” üzenetet, aztán feléje se néztem ma reggelig. Mivel minden jótett elnyeri jogos büntetését, és ez a jogos önvédelemre is éppúgy igaz, ma reggel újabb három szakdolgozatot agnoszkáltam a postaládában.
Azokkal is foglalkozni kéne, meg a diákoknak is azt ígértem, hogy a vakációban felpakolom nekik a jegyzeteket, de, hogy őszinte legyek, én most ezt az egészet nehemahakarohom.
 | mák - Szaporulat a szekrényben… |
 | Vég Anett - Szaporulat a szekrényben… |
| mák - 13/148 – Ovi |
 | magyaroramegminden - 13/148 – Ovi |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/21 –… |
Minden nap más - mindennap más 