Ez itt még mind Bécs, mert úgy le vagyok maradva mindennel, mint a borravaló, és ez a hetem se volt sétagalopp, de a következő tényleg igazi vesszőfutás lesz.
13/272 – Bizonyíték
Ezt csak annak bizonyítékául, hogy még megvagyok, de nem lelem benne sok örömem.
U.i.: Elölről még rosszabb.
13/271 – Mégis
A hét hátralévő részében megint egy csomó olyan feladatot kell megoldanom, amit másnak kéne, de mégis én fogok, mert valakinek muszáj. Hogy legalább nektek biztosítsam a szórakoztatást, végre felvettem a korall törökmintás ruhát, amit már asse tudom mikor turkáltam, de még nem volt rajtam, mert ugyi, élet. Vagy legalábbis amit annak hívunk ezeken a tájakon.
Egyúttal ezen a platformon szeretném közhírré kejátani, hogy ez a ruha negyvenhatos méretű, én meg nyolcvannégy kiló vagyok, ott egye meg a rosseb a tanszékvezetőség mellé a menopauzát is.
13/270 – Szecsó
Alkalmassági vizsga 2. Már a hét eleje óta valami három-négy órákat alszom összvissz, sok felriadással, úgyhogy némiképp önvédelmi eszközként vettem fel a napszecsót. (Ez is egy olyan szó, amit már asszem nem használ senki, de ez engem nem zavar, én még olyan szavakat is használok, amiket Jókai óta senki.)
A hajam amúgy tegnap óta is tovább robbant, bár ez nehezen elképzelhető. Sebaj, holnap nem fogja nézegetni senki, itthon fogok kuksolni egy csomó papírmunkával.
Ennek örömére most balra el, ismét egy maratoni nap várható, tegnap is fél négykor csuktuk be a bótot, pedig reggel kilenckor kezdtünk.
13/269 – Veddfelke
Alkalmassági vizsga 1. (Négy lesz, ami rettenet sok, és még csak reménykedhetünk, hogy nem kell majd pót-alkalmasságit is tartanunk.) Mit ne mondjak, ezúttal sem árulok zsákbamacskát.
Ebből a len veddfelkéből kell még vásárolnom néhányat, mert egyelőre hun a mosóban van, hun rajtam.
13/268 – Hordó
Most pedig szépen visszamegyek az eceteshordómba, és már a vonaton is szakdolgozatokat fogok olvasgatni.
13/266 – Bé bé bé
Végül is olyan mindegy, éppen Bécs vagy Budapest, ha így is, úgy is pocsékul vagy, de ez már senkit sem érdekel, téged is alig. Galéria!
13/265 – Ofélia
Egy nap késéssel ugyan, de indulok Bécsbe. Lelkesedésem ezúttal is határtalan. Vonulj terápiába, Ofélia.
13/263 – Hat ló
Holnap indulnom kell Bécsbe, hogy a hosszú hétvégén meglátogassam a RK-t, aki mindenféle kajákkal, baráti találkozókkal, bolhapiacokkal és múzeumokkal kecsegtet, desőt még a vonatjegyemet is megvette. Jelenleg mégis úgy érzem, hat lóval se tudnak kivontatni engem erről a pontról.
13/262 – Terroir
Dies Academicus, part 2. Ezúttal a kék díványban megyek el a mai felvonásra. Nem tudom, rólam vagy róluk mond-e rosszat, de a tegnapi napból a legérdekesebbnek azt az előadást találtam, ami a terroir-alapú magyar borstratégiai elképzelésekről szólt.
Ezúttal a hétfőn íratott dolgozatokat viszem magammal, hogy sunyiban javítgassam.
13/261 – Biodíszlet
Ma és holnap ún. Dies Academicus lesz, ami annyit tesz, hogy az idei tanévben egyetemi tanári és egyetemi docensi kinevezést kapott kollégák előadásokat tartanak, mink pedig ki vagyunk rendelve ehhez mint biodíszlet.
Hát remélem, ez így elég bio.
Eredetileg azt terveztem, felveszem ehhez a zöld-ezüst Dark Side Soutache csüngüt, de sajnos nagyon pofozták egymást a ruhával, amit igazán fájlalok, de ha két dudás van a csárdában, akkor annak nem vagyon jó vége. Ma egyébként is leginkább el akarok tűnni a lambériában, mert valószínűleg sunyiban szakdolgozatokat fogok olvasgatni, miközben tűzdelt kollégáim bemutatják, mennyire nem tudnak közönség előtt beszélni. Oké, nem mindegyik, de azért az megrázó, hány olyan egyetemi kadáver van, aki képtelen érdekesen és összefüggően beszélni mindarról, amit a munkásságában érdekesnek és összefüggőnek talál.
13/260 – Késő
Na persze ahhoz függ, mihez képest, de a mai napom hor-ri-bi-lis zúzásban telt, csak most jutok hozzá feltenni a képet, amit még reggel lőttem magamról.
13/259 – Verőfény
Itt ugyan már három napja esik, de ezek a képek még nagyrészt verőfényben készültek, sőt, legnagyobb hányadukban múlt vasárnap. Ami nem, az meg kedden, amikor a RK rövid látogatást tett hazánkban, és elmentünk a zajos haverjaival libanoni finomságokat enni.
13/258 – Peták
Májusi eső aranyat ér, ez a szombat meg kábé egy rézpetákot, de azért fel vagyok öltözve, abban nincs hiba.
13/256 – Uccsó
Mármint eheti utam Esztergomba, ne tessék semmi rosszra vagy jóra gondolni. Például hétfőn is odamegyek, bár ezúttal már vizsgáztatni.
13/255 – Vocal fry
Én igazán kedvelem a RK szénbányász haverjait, de a tegnapi vacsorán olyan szenzoros túlterhelést kaptam, hogy csak na. Valószínűleg túl fáradt vagyok már ahhoz, hogy órákon át hallgassak nagyon okos, de nagyon hangos tudományos kutatókat, miközben kábé ötezer libanoni kalóriát lapátolok az orcámba egy huszonhét fokos különteremben. A leghangosabbak ezúttal is az amerikai nők voltak, akikkel amúgy ismerjük és kedveljük egymást már egy ideje, de kettő is rendelkezik azzal a “vocal fry” nevű dologgal, ami ezúttal nagyon durván vakargatta a fülemet.
Megyek tanítani. E félévben utoljára. Hurrá.
13/254 – Öt vagy mező
Titokzatos módon ma is úgy nézek ki, mintha élnék, úgyhogy gyorsan el is megyek dolgozatot íratni és javítani. Estére a RK szénbányász haverjainak vacsorájára vagyok hivatalos, a helyszínt már elküldte nekem, valami pacsirta van az utca nevében, csak arra még nem volt agyi kapacitásom, hogy memorizáljam, az Ötpacsirta vagy a Pacsirtamező utca-e az.
Minden nap más - mindennap más 