Csütörtök ÉS szabadnap. Nyilván kéne valami aktív pihenés bele, de olyan istentelenül lusta vagyok, mint aki már végtelen hetek meg hónapok óta azzal tölti az idejét, hogy kidolgozza a belét.
Hé, talán azért, mert tényleg így van.
13/290 – Karöltő
Újabb államvizsga-nap, újabb dívány, ezúttal a fekete. Sajnos a felvételkor derült ki, hogy valami el van baszarintva a bal karöltőjével – extenzív és nem mindig sikeres házivarrónői tapasztalataim alapján az a tippem, hogy a bal karöltőbe is egy jobboldali ujjat illesztettek be valamelyik római külvárosban, ahol szorgos kínai nők varrják ezeket a cuccokat. Fabbricato in Italia by Lili Wong vagy mittomén.
Na mindegy, a mai naptól úgysem várom el, hogy boldoggá tegyen engem, úgyhogy csapassuk. (Attól tartok, egyszer egészen őszintén meg fogom mondani a majrézó államvizsgázóknak, hogy ők azt hiszik, ez életük egyik legfontosabb napja, de higgyék el, az asztal túloldaláról ez csak egy hosszú szerda sok papírmunkával.)
13/289 – Sitt
Idén még az államvizsga-időszakunk is cifrább a szokásosnál, mert ezen a héten két nap, három csoport Esztergomban, aztán jövő héten pünkt ugyanez Budapesten, és ha jövő csütörtökön még életben vagyunk, és semmilyen sitthalom nem omlott menet közben a fejünkre, akkor esetleg, de nagyon esetleg azt mondhatjuk, hogy túlvagyunk a nehezén.
Ezen nemes alkalmakra beüzemelem a díványokat, így legalább nem kell még azon is gondolkodnom pluszban, mi a csecsebogyót vegyek fel.
13/288 – Banyatank
Már megint értekezletre megyek, toszná telibe az ilyesmiket egy taliga aprómajom.
Ennek örömére viszont nem csak a még eddig sose hordott mályvaszínű pöttyöskét vettem fel, hanem a nénit is kitűztem a banyatankkal meg a tacsival.
A nyaklánc is új. Egy préda nőszemély vagyok, de hát mit csináljak, nincs nekem időm semmire, csak néha új cuccokra.
13/287 – Ráby
Afranc, ezek a heti összefoglalók továbbra is tök pofásak kívülről nézve. Mintha élnék.
Szóval, kedves naplóm, a héten voltam szakérteni a Kossuth Rádióban, összeraktam egy japán vacsorát az ichiju sansai szabályai szerint, jártunk a Ferenczy Múzeumban a Rab Ráby kiállításon,* ott megnéztük Jókai horgolt házisapkáját** meg ecseteit is, péntek este garden partin voltunk a collegiumban (not pictured), szombaton meg a RK sütött rókagombás pinsát, előtte pedig hazafuvarozott a vizsgáztatásból, mely hazafuvarozás keretein belül megejtettük a heti bevásárlást és beugrottunk a dunabogdányi Heim Pékségbe ezmegazért, például kávéért, amit ott költöttünk el a Duna-parton.
Szóval tényleg, mintha élnék. Na persze közben megírtam egy további szakdolgozat-bírálatot (ne is kérdezzetek) meg két újabb tantárgyleírást (erről se). És kijavítottam összesen 180+24+38 dolgozatot, számolja ki, aki akarja, nekem bőven elég volt kijavítani.
* Ahol is kiderült, hogy az igazi Ráby Mátyás tulajdonképpen egy nem túl sikeres szélhámos volt. Ez engem nem lepett meg különösképpen. Érdeklődés esetében elaborálom is, miért.
** A képeken mindig olyan nagy buckós feje van neki, de ez egy egészen kicsi sapka. Szerintem rá se menne a fejemre. A Repülő Kutatóéra pláne nem.
13/286 – Igyiot
Szerintem valakinek sürgősen el kéne beszélgetnie azzal az igyiottal, aki szombat délelőtt tízre tette a vizsgáimat Esztergomban. Ó, várjunk csak, én voltam az.
13/285 – Repetitív
Ma is felveszek egy pöttyöskét, oszt elmegyek vizsgáztatni. Meg, mint már mondtam, holnap is.
13/284 – Öldök
Ma arra az egzekjutiv döntésre jutottam, hogy Szent Heverde Napját fogok tartani, mert tegnap nettó kilenc órán át javítottam a száznyolcvan dolgozatot, és holnap is vizsgáztatok. Meg holnapután is. Néhány levelet meg Neptun-üzenetet még meg kell írnom máma, de attól Szent Heverde Napja lesz ez, itt üssön belém a sistergős istennyila, ha nem.
Ezt a tornacipőt még nem láthattátok rajtam, mert valamikor télen túrtam ki az esztergomi kilós Hádában, aztán betettem a szekrénybe, és nagyjából elfeledkeztem róla. Ehhez hasonló esetekre a jövőben még vidáman lehet számítani, az életem továbbra is egy rendezetlen foshalom, de ma a Szent Heverde tiszteletére legalább megfestettem tartósizével a szemöldököm, ugyanis arra se volt példa már hónapok óta.
13/283 – Produktum
A mai napon én ezt jobb híján “az életem, bmeg”-nek nevezem. Azt nem állítom, hogy örömem lelem benne, de a holnapi MÁK valószínűleg hálás lesz nekem, amiért kijavítottam mind a száznyolcvan produktumot.
Na akkor húzzunk bele.
13/282 – Kapirgálás
Mindig csak a munka, munka, meg az örökös kapirgálás.
Egyszer majd lesz olyan is, amikor érdekesebben nézek ki, de egyelőre örülök, hogy mindig van valami, amit túl sok gondolkodás nélkül előránthatok a szekrényből.
13/281 – Kunigunda
Abban az uccában jártam máma, de következőkor a prérifarkas-kergető ruhámat veszem fel, ha megint behíjnak szakérteni*, mert pont ott van, a prérin. Déli harminc fokban különösen fincsi.
* Van rá esély. Az én bűneimnek kéremszépen hosszú az ő árnyékuk.
13/280 – Práter
Ezek a vasárnapi galériák tartalmilag nem sok változatosságot kínálnak (macskáksz, lábaksz, stb.), de azért nem néznek ki rosszul, ha fényezhetem magamat egy pöppet. Ezúttal a Práter utca viszi a prímet, de azért a mi utcánkban is van szivárvány, udvarunkban lonc és cseresznye, a RK pedig roppant kedvesen megvette nekem a fekete díványt a piacon, amíg én a száznyolcvan dolgozattal baszkódtam. (Azt nem mondhatom, hogy száznyolcvan diákkal is, mert voltak átfedések a csoportokban. Jaja, egyesek olyan bátorak, hogy egymás után két tárgyból is írtak nálam.) Galéria!
13/279 – Iráf
Mama tanítóképzős ifjúkorának egyik kedves emléke volt egy olyan diákelőadás, ami kisebb szkeccsekből és dalbetétekből állott, az egyik szkeccsben pedig két elemistának öltözött prepa* jött be a színpadra, és egy úgynevezett nyomtatott szemléltető anyagról kezdtek el párbeszédelni, amin egy teve volt. A szkeccs pedig szóla ilyenformán:
“Ez iráf!” “Nem, ez trucc!” (megnézik a feliratot) “Se nem iráf, se nem trucc, Kolenics és társa!”
Szóval itt vagyok én az iráfos szatyrommal, amiben vagyon száznyolcvan dolgozat. Azt még nem tudom, Kolenics vagyok-e vagy a társa, de a mai is egy húzós nap lesz, az hótziher.
* Vagyis preparandista. Régen így hívták a tanítóképezdészeket. Na látjátok, ma is tanultatok valamit!
13/278 – Verés
Mostanság megint olyan időjárás van, hogy az embernek lövése sincs, mikor megérkezik húsz kilométerrel odébb, tűző napfény fogadja-e vagy jégverés.
Mondjuk ver a sors engem eleget, ma délelőtt is, délután is értekezletekkel múlatom a szárnyas időt.
13/276 – Kékbeli 1.
Ma és holnap megint alkalmassági vizsga lesz orrba-szájba, én meg mindkét napon afféle kékbeli szegény leánynak fogok öltözni, hátha megszánnak az egek, és a jelentkezők legalább nagyrészt eltalálják az előadott énekekben a hangokat.
13/274 – Fut
Ezen a héten is hat napon át futok valahová, és még arra sincsen garancia, hogy legalább a hetediken lesz lehetőségem megpihenni.
13/273 – Galopp
Ez itt még mind Bécs, mert úgy le vagyok maradva mindennel, mint a borravaló, és ez a hetem se volt sétagalopp, de a következő tényleg igazi vesszőfutás lesz.
13/272 – Bizonyíték
Ezt csak annak bizonyítékául, hogy még megvagyok, de nem lelem benne sok örömem.
U.i.: Elölről még rosszabb.
Minden nap más - mindennap más 