Mi újat mondhatnék nektek, feleim, itt még a jövő is a régi.
14/74 – Pispek
Nem azé’, de ennyire durva pispeklila színben felvonulni a magyar katolicizmus főlegvárába, ahajt száz méterre a Bazilikától, az már majdnem lesae majestatis vagy lesae ecclesiae, nem tudok én latinul se, kéremszépen, csak szállóigenyelven. Meg egy kicsit káromkodni. Mindenesetre igen botrányosan lilául festek, különösen, ha figyelembe vesszük a felemás zoknijaimat is.
Egen, megint felvettem egy adag ébrentartó öltözéket, mert oda megyek, ahová tegnap. És tegnapelőtt. És holnap is oda megyek.
14/72 – Gyűrött
Ma teljesen összhangban vagyunk a ruhámmal, én is gyűrött vagyok, ő is, és egyikünk sem érti igazán, miért kell 2×45 percért kétszer annyit utazni, plusz ácsorgások óra előtt, óra után.
Átöltözni csak azért nem öltözöm át, mert már olyan szépen kitaláltam, mit vegyek fel erre a napra.
14/71 – Haj, haj
Olyan bánatosan taknyos idő van, nekem meg valahogyan hajat kell mosnom a széthasított hüvelykujjammal, ezért még mindig nyafogóruhában vagyok, és mivel nem megyek ma sehová, ez nem is nagyon fog változni. Vasárnap viszont fel voltam őtözve, úgyhogy be is küldöm helyettesíteni a vasárnapi önmagamat.
14/70 – Hüvelyk
Az óvósok ugyan elmentek gyakszira, de az órarendem bizarr sajátosságai miatt egyetlen munkanap se fog kimaradni a héten, minden alkalommal van órám a tanítósokkal. Mindehhez ráadásul tegnap egészen mesés mélységben bemetszettem a bal hüvelykujjam begyét, és nyilván ilyenkor derül ki, milyen sok tevékenységhez van szükségem egy bal hüvelykujjra.
Na, Isten neki, fakereszt, döngessünk.
14/68 – Túl
Azon túl, hogy megspóroltam magamnak három óra utazást, és hotelben aludtam Esztergomban, ez a péntek-szombat se volt más, mint a többi: tanítás orrba-szájba.
14/67 – Szatyor
Én most elmegyek ezzel a szatyorral Esztergomba, aztán holnap estig haza sem jövök.
14/66 – Fér
Gyünnek az éjjeli fagyok, de nappal még nincs eléggé hideg a télikabátokhoz, a blézerekbe pedig nem férek bele. Tulajdonképpen most fizetődik ki az, hogy rendszeresen nagyobb méretű holmikat turkáltam, mint amekkora voltam éppen, mint ez az ingkabát, amire úgy gondoltam egy ideig, hogy majd vastag pulóverrel rétegezve pont jó lesz.
Na hát mára pont jó lesz vastag pulóver nélkül is, mert amúgy se valószínű, hogy beférne alája egy…
14/65 – Okoz
A szokásos menetrend szerint elindulok a) tanítani, b) megoldani olyan problémákat, amiket nem én okoztam.
14/64 – 100D
Akartok látni valami egészen előnytelen holmit? Tessék, itt van.
Persze nyilvánvalóan nem elsősorban a holmival van baj, hanem velem. Oké, igaz, ami igaz: ez is egy olyan darab, ami leginkább arra lenne alkalmas, hogy valahol a prérin abajgassam Jeremiah és Mordechai nevű fiaimat elhanyagolt istállófeladataik miatt, miközben vajat köpülök, de azért ez az “őrült pionírasszony a prériről” áutfit leginkább attól fest ilyen rettenetesen, mert benne van a korpuszom. Hadd mesélek akkor erről egy kicsit, mert ennek ki kell jönnie valamikor, hát miért ne jöhetne ki most.
Az elmúlt két év egészen dekoratívan széjjelcseszte a mentális és fizikai egészségemet, felszívta a kreativitásomat és az életenergiámat, kiégetett a munkában és a háztartásban egyaránt. Két éve nem készítettem új párnahuzatot, talán másfél éve sütöttem utoljára kenyérfélét, ugyanannyi ideje nem publikáltam semmit, és tavaly októberben jutottam el oda, hogy ha innentől kezdve életem végéig nem kéne öt-tíz percnél hosszabban beszélnem egyhuzamban, kifejezetten boldog lennék. Azóta is heti húsz órákat kell dumálnom. Amikor megkérdezi tőlem valaki (általában levelezős hallgatók, ők már jobban ismerik a végkimerültség jeleit), hogyan lehet ezt bírni, már teljes természetességgel felelem azt, hogy sehogy.
Mindezen fenti csapások két esemény avagy inkább állapot párhuzamos beköszöntével vannak összefüggésben, melyek közül egy is elég lenne, de nem, nekem volt olyan mázlim, hogy duplán jöjjenek és csőstül. Az egyik a tanszékvezetőség, a másik a menopauza. Mind a kettő ludas abban, ahogyan most vagyok, de én már nem tudom pontosan megállapítani, hol kezdődik az egyik, meg hol kezdődik a másik: hogy a stressztől nem tudok-e jól aludni vagy a “változókor” nevű eufemizmustól, hogy melyiktől vagyok állandóan fáradt, és melyiktől lenne kedvem időnként mindenkit elküldeni a halál faszára.
Csak hogy a számoknál maradjunk: 2024 szeptemberétől mostanáig előbb minden ok nélkül lefogytam 75 kilóról 70-re, aztán ugyanúgy minden ok nélkül felhíztam 85-re. Most szeptember óta megint fogyok elfele, de lassan, jelenleg 82,5 vagyok. Ez a mostani állapot 44-46-48 méretű ruhákat igényel, mert persze a ruhaipari cégek is teljesen ötletszerűen számoznak összevissza, de ez már definitíve plus size méretezés, amivel további gondok vannak. A legtöbb cég, ami plus size holmikban gondolkodik, két lehetséges útvonalon indul el: a) ünnepeld a domborulataidat, ikszdé, yolo! b) nesze neked egy jó kis sátor. Nekem az első sose feküdt igazából, a másodikkal meg az a fő gond, hogy ezekben az esetekben leginkább alma vagy körte formájú nőkben gondolkodnak, és senki sem figyel a dagadt homokórákra. Mondhatni az az egyetlen szerencsém, hogy sose voltam híve a szövetből készült, formára szabott kompléknak (fiatalok és ruhaiparilag tájékozatlanok számára: a komplé a ruha+blézer neve volt akkoriban, amikor a peplumot még seszlinek hívták), mindig is azokat a holmikat szerettem, amik kényelmesek és/vagy rugalmas anyagból vannak, szóval egy ideig el lehet evezgetni az úgynevezett egyméretes olasz divat ruhadarabjaival, lásd pöttyöskék meg a mikrokordból készült barátocskáik, hála néked, Lily Wang meg a New Collection. Ha figyeltetek (gondolom, nem – csak az látszott, hogy egyre egysíkúbban öltözködöm), kábé egy éve csak ezekben lófrálok. A többi holmi nem jön rám, vagy ha igen, úgy festek bennük, mint egy bánatos töltött zokni. Tsötsökkel.
A baj az, hogy a homokóra alkat egyenletesen dagad széjjelfele, és ez a mellméretet is érinti. Feleim, én a blog kezdete óta 90C méretű melltartókat hordtam, amit egy adott ponton elkezdtem 95C-vel váltogatni, de az elmúlt fél évben robbanásszerűen nőni kezdtek rajtam a tsötsök, és most 100D méretű szügyhámokkal kell együtt élnem, a fentemlített tsötsök pedig jelenleg erősen tesztelik összes még hordható holmim szakítószilárdságát. Ha még tovább nőnek, már nem férnek bele a pöttyöskékbe meg mikrokord barátocskáikba, és akkor nem tudom, mi lesz.
Nna. Köszönöm, hogy meghallgattatok. Most megyek, szólok Mordechai-nak, hogy a kecskék is elbogároztak, és hátrakötöm a sarkát, ha a petúniáimat is lelegelik.
14/63 – Mező
Ma még rektori szünnap, holnap pedig nincsenek óráim, úgyhogy csak szerdán kell visszatérnem a munka mezejére, de már ott ülnek a postaládámban a levelek halomszám. Sálálá, ez megint egy olyan őszi szünet volt/van, amikor pihenésre és rendrakásra és munkára és szórakozásra is sikerült több-kevesebb időt szakítani, de ezek a tevékenységek valamiképp mégiscsak kioltották egymást, úgyhogy most leginkább nyűgös vagyok, és úgy érzem, már megint elpazaroltam az időmet.
14/62 – Piktor
Van egy ismerősöm, aki azzal szokta feltenni a fotóit, hogy “Ma ezt festettem nektek”. Nos, a héten nem csak én festettem nektek, hanem Modok Mária, Berki Viola és többé-kevésbé Barcsay Jenő is, bár az övé csak reprodukció egy szentendrei kerítésfalon. A festők városában élek, végül is. Galéria!
14/61 – Balraát
Szombat, szabadnap, piac, avagy aggyunk a tradícióknak.
Ezzel szemben tegnap a legkevésbé sem tradicionális napom volt, este pl. egészen igazi partiállatnak éreztem magam, merthogy tanításból hazajövetelkor lepakoltam a cuccaimat, újrarúzsoztam a számat, és egy balraát után elmentünk a RK-val koncertre. A Barlangban volt Sokkal másabb koncert, és tényleg a nevüknek megfelelően zenéltek, ezt elhihetetitek.
Amikor az imént azt mondtam, hogy hazajövetelkor leraktam a cuccaimat, az a szokásosnál is sajátságosabb helyzet volt, lásd illusztráció.
Szóval zajlanak azért ilyen-olyan dolgok, még ha nem is regélek róluk sokat. Azt viszont szeretném elmondani, hogy idén se megyünk semminő Halloween-buliba. Van itt nekünk itthon is minden, ami elmulattathat minket, például két macska meg az összes többi.
14/59 – Sorozat
Ezt most itt csak ezért teszem ide, hogy ne törjem meg a sorozatot, mert a fotó még vasárnapi. Ma konkrétan nem csináltam semmiccse, azt is nyafogóruhában.
Holnap amúgy már megint tanítok, sálálá.
14/58 – Mondén
Olyannyira vakációm van most, mint a mesékben, a délelőttöt végighédereztem, most pedig mondén életet fogok élni barátnőimmel egy kocsmában.
Mindezek böjtjéről majd később egyeztetünk.
14/57 – Nyomon
A mai napom döbbenetesen hasonló, mint a pénteki, ezúttal is a rendrakási munkálatok harca folyik a lépten-nyomon elalvással.
14/56 – Potenciális
Szünet ide vagy oda, ma is munkaügyben talpalok be a székesfőfaluba, ahol egy potenciális óraadóval találkozom. Efféle alkalmakra mindig próbálok úgy öltözni, hogy ne riasszam el elsőre a delikvenst, de azért mégse áruljak zsákbamacskát.
Majd beszámolok, sikerült-e.
