RSS

Intermezzó – A HT Projekt 1.

Igen, tudom. Előbb a többit kéne befejezni. No de akkor is, itt most nincs mit tenni, belevette a fejembe magát a Hőmérséklet Takaró (temperature blanket), ami egy igazi Hosszú Távú Projekt, egy teljes évig tart, és nem is lehet lerövidíteni. Sajna most úgyse vagyok másra jó, meg Poci is itt alszik a bokámon (nagyon meggyőzően csinálja), úgyhogy félrerakom a szülői elvárásokról és az óvoda-iskola viszonyról szóló tanulmányt, amit éppen jegyzetelnék a szita agyammal, és inkább pofázom a horgolásról egy kicsit.

Ha még nem találkoztatok ilyesmivel: a hőmérséklet takaró úgy készül, hogy egy éven át minden áldott nap az éppen adott nap hőmérsékletéhez rendelt színből horgol vagy köt hozzá az ember egy-egy újabb elemet, általában egy-egy újabb sort. Tehát az év végére lesz például egy 365 soros takaród, ami szépen megmutatja, hogyan melegedett fel az idő tavasszal, aztán hogyan hűlt vissza ősszel, és milyen dögmeleg volt nyáron. Mivel nálam az is fontos, hogy tudjam hurcolni magammal a buszutakra a cuccot, nyilván nem újabb sorok lesznek ezek, hanem újabb nagyinégyzetek. 365 darab. Normális emberek persze az ilyesmit hónapokig, vagy legalább hetekig tervezgetik, nem pedig csak úgy beleugranak fejest, de én így is meg fogom csinálni, azangyalát, mondtam.

A gond csak az volt, hogy ezt január 8-án mondtam, máris jó egyhetes késésben. Igaz, hogy itt ezen a blogon az év szeptemberben kezdődik, de ez takaróban annyira nem festene jól, legalábbis mérsékelt kontinentális éghajlaton nem. Ezt tényleg január elsejétől kell kezdeni, hogy igazán pofás legyen, márpedig majdnem egy évig várni, addig bármikor ráeshet a fejemre egy fél tégla, oszt kampeca hőmérséklet takaró. Vagy most kezdek hozzá, vagy sosem.

Úgyhogy hozzákezdtem.

Első lépésként szépen szivárványba rendeztem a fonalaimat a polcukon.

Kiindulásként kiválóan megteszi. Mivel nagyinégyzetekkel és meglehetősen laza színkeretekkel akarok dolgozni, közben is szerezhetek be még további gombolyagokat, olyat, amilyenre éppen kedvem szottyan.

A laza színkeretek abszolúte hasraütésszerűen lettek kitalálva általam, és a következőképpen festenek:

  • +7 fok alatt – kékek (1. rekesz)
  • +7-től +14-ig – zöldek (2. rekesz)
  • +14-től +21-ig – sárgák (3. rekesz)
  • +21-től +28-ig – pirosak (4. rekesz)
  • +28 fölött – bordóslilák (5. rekesz)

A 6. rekesz semleges színű fonalai összeillesztéshez meg nagyinégyzet-középhez lesznek bevetve, majd meglátjátok.

Úgyhogy ugorgyunk bele a közepébe felkiáltással bele is ugrottam mingyást.

A kékek a +7 fok alatti hőmérsékletek képviseletében vannak jelen, a vajszínű (semleges szín) a négyzetek közepébe kerül. (Egyelőre úgy gondolom, ugyanezzel a színnel csinálom meg mind a 365 darab közepét, de ez még nincs kőbe vésve.)

A kisnaptár a januári Praktikában volt, amit kísérletből vettem meg, mert már kábé tíz éve nem veszek Praktikát (hosszú történet), és valószínűleg nem is nagyon fogok (ez is a hosszú történet része). Mindenesetre azért néha úgy kétévente teszek egy kísérletet vele, és ezúttal naptárt is adtak hozzá. Ugyan naptárnak teljesen használhatatlan (túl kicsi), de a HT projekt vezetéséhez jobb se kell.

Mint tecciklátni, az adott naphoz bevezetem a hőmérsékleti minimumot-maximumot plusz az uralkodó időjárási körülményeket, így könnyebben tudom pótolni a kiesett napo(ka)t. Mivel nem egymásra épülő sorokból, hanem különálló nagyinégyzetekből építem fel, hurcolható is lesz, plusz a többféle színből készülő nagyinégyzet arra is ad lehetőséget, hogy asszociatív módon az aznap hangulatát is belehorgolhassam, ne csak a hőmérsékletét.

Ez itt például a mai nap, január 16-a:

Reggel sütött a nap, aztán elszürkült az ég, szeles idő van, én meg nyamvadt vagyok, de reménykedem abban, hogy mégse takonykór lesz belőle. Ez nagyinégyzetben így fest. Istókzicsi.

Szóval kérem ennek én most nekiláttam, a többi harminc félkész/készülő izé mellé ez is elfér. Minden hó végén újabb értesítést adok majd ki arról, éppen hogyan állunk, miként fest a hátunk mögötti hónap nagyinégyzetekre hangszerelve, milyen nehézségek adódtak, stb.

A projekthez amúgy egy munkatárs is mindenáron csatlakozni akar, de ezt még megfontolom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/16 hüvelyk eská, macs, tél

 

6/138 – Bévülről

Borzasztó nagyok ám a természet csodái, bizony mondom én néktek, kedveskéim. Jelenleg például egészen váratlan módon másnaposnak érzem magam, ami azért borzasztó nagy csoda, mert utoljára múlt csütörtökön ittam meg egy sört, azóta pedig csak alkoholtól mentes folyadékokat fogyasztottam. Ezzel együtt is enyhén szédelgek, folyik az orrom, és tompán fáj a fejem. Jelzem, ez mintegy törvényszerűnek látszik: végre emberek elé vihető állapottya van kívülről a fejemnek, hát akkor uccuneki, hadd romoljon el bévülről.

Nagyon remélem, hogy ez az izé most nem egy takonykór betörését jelzi, mert ahhoz marhára nincsen semmi kedvem, a jövő héttől pedig időm se. Jó, időm elvileg most sincs, de ezen a héten legalább nem kötelező talpig díszben állnom a vártán intézményi nyílt napokon (kettőn is, mint ez a jövő héten várható). Mindenesetre most sincs jobb ötletem, mint bevonulni egy pokróccal, egy kupac szakirodalommal meg egy bögre teával a futonomra, és várni, amíg ez elmúlik. Az agyam jelenlegi állapotát tekintve nem jósolok ugyan nagy jövőt a szakirodalom tanulmányozásának, de hát a remény hal meg utoljára, neszpá.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/16 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/137 – Kettőt egy csapásra

Hát, mókuskáim, ilyet még eddig nem köpött a zuniverzum, és valószínűleg nem is fog. Reggel kilenc és délután fél kettő között szinte folyamatosan szépítettek, előbb kozmetikus, aztán fodrász.

Szibarita váz. Csak ennyit mondhatok. Meg hogy muhaha.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/15 hüvelyk újracucc, tél

 

Címkék:

Eská 6/20 – A maradékok dicsérete

Ha nem vigyázok a pofámra, valószínűleg még nyáron is a pulcsikat és farmereket fogom farigcsálni, mert itt ebben a vircsaftban nincs olyan, hogy túl kis darab maradék, minden apró ficlinek funkciót kell adni, és addig nincs megnyugvás, amíg az utolsó körömnyi anyagcafat nem talál helyet magának valamiben valahol. Olyan vagyok, mint egy fogyókúrázó nő, aki csak hetente egyszer enged meg magának egy szelet sütit, de a legapróbb morzsákat is felcsipegeti, sőt, ha nem néz oda senki, még az odakenődött krémet is lenyalja a tányérról. Mindez persze különösen annak a tükrében vicces, hogy mennyi de mennyi anyagom van.

Mindezt azért mondom el, mert a rózsaszín pulóverből én megcsináltam a rózsaszín sapkát, és ezzel akár hátra is dőlhettem volna, de hát ne viccőjünk már, itt most rólam van szó. Mert például, ugye, ha levágjuk a pulcsi egyik ujját, aztán arról le az alsó passzét is, és a maradékot fellaskázzuk…

És aztán elővesszük azt anyagdarabot, amit az ősöreg nyafogóruha aljáról vágtunk le átalakításkor

Aztán utána ííígy teszünk…

aztán meg ííííígy…

hát kérem, onnan marha gyorsan eljutunk oda, hogy erre jöhet akár néhány polártallérka is, úgyszintén a maradékos szütyőből,

akkor pedig, uccu neki, miért ne virágocskázunk rá orrvérzésig.

És akkor virágocskáztam. Nagyjából orrvérzésig. Amikor meguntam, varrtam (nyilván szintén maradékokból) hátlapot neki,

és tessék, már megint van egy új párnánk a házban.

A nyafogóruha aljáról levágott csíkból már csak egy kevés tömőanyagra való maradt, de a rózsaszín pulcsinak még megvan a fele eleje, fele háta, fele ujja, és nyilván az sem mehet kárba.

Nem is fog.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/14 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/136 – Hajajaj

Miután két napig csak az alsó végemet mutogattam felemás zoknikban meg a ficliket és recikliket, amikkel éppen szórakoztattam magam, valószínűleg ideje demonstrálnom, hogy fejem is van, tessék.

Az, hogy mire használom azt a fejet, és hogyan fest az a fej, már más kérdés. Ezen a héten nem kell vizsgáztatnom, ehelyett összeszorított foggal kéne fejest ugranom a tudományba meg önmagam tataroztatásába (igen, ehhez már én nem vagyok elegendő, ki kell szerveznem a munkálatokat), amíg még van rá időm, és nem szív fel a következő vizsgahullám meg a jövő heti nyílt nap-kupac. Önmagam tataroztatása ez utóbbihoz lenne nélkülözhetetlen: viszonylag kulturáltan kéne festeni ahhoz, hogy eléggé meggyőző legyen, amikor éppen jövendő hallgatókat próbálok becsalogatni kis mézeskalács házikónkba. Ehhez képest ma reggel, amikor belepillantottam a tükörbe, a nyolcvanas évek eleje nézett szembe velem, sőt, konkrétan Nina Hagen.

Nina Hagen

Smink nélkül, nyilván. És húsz évvel öregebben. Eh, legyünk őszinték, úgy néztem ki, mint Jancsi és Juliska boszorkánya.

Azóta már megfésülködtem, bár ez vajmi keveset segített a helyzeten, és ruhákat hajigáltam magamra, ami úgyszintén. Én ugyan azzal indítottam, hogy a remény színe a zöld, az energiáé a piros, de egy magára valamit is adó punkhercegnő biztosan nem vett volna fel olyan cuccokat, mint máma én. Sőt, egy magára valamit is adó tanár, kutató, de akár mérlegképes könyvelő sem, maximum egy erdei boszorkány. Vagy egy bohóc.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/14 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/135 – Vajszínű

A bulivonaton ma sincsen fék, mert ez egy ilyen bulivonat. Kotkodáááács.

Mielőtt viszont kollektíve elküldenétek a francba amiatt,hogy milyen jó dolgom van nekem – az egésznek ad egy halvány vajszínű árnyalatot, hogy a) olyan sötét van, muszáj villanyfénynél ficliznem, tehát az eredmény is többé-kevésbé kiszámíthatatlan lesz, b) a medencémet már megint tompa fűrésszel akarja leszedni az anyatermészet.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/13 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Intermezzó – Rendalelke

Tudjuk, hogy minden rendrakás előbb káosszal kezdődik, de akkor is, jézusmáriaszentjózsef, már megint mit csinálok, meg egyáltalán, miért?

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/12 hüvelyk blabla, eská

 

6/134 – Gubó Bubó

Tegnap megírattam, kijavítottam, beírtam, lekönyveltem, összekupacoltam az összes dolgozatot, úgyhogy ma hétvégét tartok, begubózom a Bűnök Barlangjába, és fittyet hányok a világra.

Pofámon pacsmagok, hajamon pakolás, szívemben derű, fejemben kreatív kukacok, kezemben kézimunka, nesztek fotó.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/12 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/133 – Mézeskalács

Minél hangosabban üvöltenek és orgonálnak odakint a mínuszok, annál nyomorultabbul szoktam beállni a szekrény elé, hogy lássuk, ma mi esik a fejemre, aztán rendszerint ez lesz a vége, egy Michelin-gumibaba meg egy mézeskalács menyecske kereszteződése.

Igen, ma is vizsgáztatok.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/11 hüvelyk eská, tél

 

6/132 – Végzendő

Programváltozások hete ez, kéremszépen, de egyelőre olyan irányba, hogy ma sem kell kikúsznom a házból, amit speciel nem is bánok annyira, van itt bent végzendő feladat is éppen elég. Kedvem azokhoz a feladatokhoz, na az már nincs annyira.

Az a gyanúm, ma inkább varrni fogok, egye fene a tudományt. Meg persze egye fene a lelkifucit is. Ó, könyörgöm, miért vagyok én úgy beoltva, hogy minden, ami instant örömet eredményez, másodlagos jelentőségű a nagy, nemes, hosszú távú célokhoz képest? Egye meg a fene a nagy, nemes és hosszú távú célokat is.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/10 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/131 – Biztosítótű

Mint az előző bejegyzésből is láthattátok, a jóslat valóban bejött: reggel még nem volt sehol semmi, estére viszont úgy kitéliesedtünk vagy betéliesedtünk (a hejesírás-ellenőrizőnek tökmindegy, az mindkettőt aláhúzza, sőt még a téliesedést is. Az ellenőrizőt viszont nem, háhá), mint a huzat. Ez a huzatszerű rész különösen abban az időszakban volt kellemetlen, amikor (mint előrejeleztem) kivonultam a városba néhány dolgokért, mint például kávé, fogkrém és ebéd. Elsőként az ebédet szerettem volna abszolválni, Esztergomban ugyanis kezd teret nyerni a bisztrókultúra vagy mi, mindenesetre csak az elmúlt pár hónapban nyílt belőlük három is, és gondoltam, addig kéne kipróbálni valamelyiket, amíg még megvannak.

Nos, ez nem jött össze. A szép barátságosan és vízszintesen eső hóban caplatva, amikor már az orrom után a fülem is nekilátott lefagyni, és kabátom vállán egy centi vastagon ült az ég fagyott harmata, fél kilométerrel a cél előtt feladtam, és azt mondtam, írjuk át a terveinket. Kávé, fogkrém meg egy zacskó keksz, itt a sarkon egy “mindent-árulunk” típusú kínai bót, az pont jó lesz beszerezni mindhármat. Bezuhantam az ajtón, mint egy hóember, összeszedtem a kávét meg a fogkrémet, sőt a kekszet is, de aztán az a bolondos ötletem támadt, hogy miért kellene nekem száraz kekszen tengődnöm, mostanra már úgyis az egészségügyi határérték alá csökkent a szervezetemben a NaGlu. Úgyhogy vettem egy zacskó vifonlevest, plusz egy tálkát meg egy kanalat is hozzá, mert persze olyanom nem volt bent a munkázó helyemen. És aztán visszacaplattam, csináltam magamnak ebédet zacsiból, és megettem. Nem is volt rossz, bár egy kis lime meg koriander még jól jött volna hozzá.

A kínai bótban persze megnéztem a varrókellékeket meg az irodaszereket is. Ezeket én mindig megnézem, bár általában nincs szükség semmire, de kígyónak lábsó, madaraknak fogsor, a Repülő Kutatónak ott szoktam venni kis noteszeket (annyi noteszt zabál fel a munkássága, mint még senkié), meg persze vannak ott pertligumik, dekorgombok, kásagyöngyök és még egy csomó más dolog is, általában hülyén felcímkézve, ami külön szórakoztató.

Ezúttal egy ilyet sikerült kihalásznom:

Ti biztos tudjátok, mi ez (én is tudom, bibibí), hát marhára nem biztosítótű, már legalábbis abban az értelemben nem, mint ahogy a ziherejctűk azok. Ilyesmiért én eredetileg nem akartam utána szaladgálni, a horgolóprojektjeimben eddig is jól működött, hogy fonalcafatkákkal oldjam meg azt a feladatot, amire ezeket szokták használni, de most, hogy szembejött 249 pénzért, úgy gondoltam, egye fene.

Mint az alant mellékelt ábrából látható, ma az orrom sem dugom ki a házból, a tegnap bőven elég volt, örültem, mikor végre beeshettem az ajtón. Nem is kell kimennem hálistennek, dolgozatjavítás meg egyéb maszogások, ez a program. Én legalábbis így tervezem, majd meglátjuk, mi lesz belőle.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/09 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Intermezzó – Walking in a Winter Wonderland

Tegnap tényleg igen keményen beterített mindent Holle anyó puha dunyhája, nálam meg éppen ott volt a fényképezőgép, úgyhogy este, miután kinéztem az irodám ablakán,

úgy gondoltam, hogy amíg elcaplatok a buszmegállóig, lövök néhány fotót.

Ezt láttam, amikor kiléptem az épületből,

a szemközti oldalon a vár alatt kutyák és gyerekek pattogtak lelkesen a hóban,

a Bazilika ott fénylett fent, az alagút alant,

és miután befordultam a sarkon, és elgázoltam a bokáig érő hóban a buszmegállóig, visszafordultam, hogy onnan is megszemléljem.

Én ugyan mostanra már meglehetőst megszoktam, hogy milyen díszletek között cölönkélek el ezer csomagommal a buszmegállóig (most januárban lesz négy éve, hogy ott dolgozom), de azért mindig fontos, hogy az ember időnként lásson is, ne csak nézzen.

Akkor pedig, ha már látom, miért ne mutassam meg másoknak is.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/09 hüvelyk blabla, tél

 

6/130 – Szürke pép

Továbbra sem tudom, vajon miféle szürke pépet fújtak be az én fejembe akkor, amikor kiírtam a vizsgaidőpontokat. Ma reggel már nyolckor le kell pattannom itthonról, és este hétig vissza sem térek, mindezt huszonegy vizsgázóért, akik (nyilván) darabokra szakadt csoportokban szotyogva jönnek – nem is tudom, miért, hm. Ja, azért, mert úgy hirdettem meg a vizsgaidőpontokat. Tíztől tizenegyig négy, tizenegytől tizenkettőig négy, utána hosszú bálozás ülve, majd négytől ötig tizenöt. (Levelezős hallgatóknak délutáni vagy hétvégi időpontokat szoktam megadni, mert a munkából nem mindig eccerű elszabadulni egy komplett napra. Mint megtudtam, más tanároknak más intézményekben nincsenek efféle skrupulusai, az egyik ismerősöm férjének – szentendreiek – pénteken reggel nyolcra hirdettek vizsgát Szombathelyen. Nem is ment el az évfolyamból csak négy ember. Nem is ment át a vizsgán egy se.)

Mindehhez a mai szép napra Esztergomba mínusz hét és plusz egy fok közti hőmérsékletet, valamint havazást jövendöltek. Jó, persze, az irodámban meg a tanteremben nem fognak ordítani farkasok, de a négy óra hosszat tartó bálozást igazán jó lenne megszakítani azzal, hogy letotyogok a központba beszerezni pár dolgot.

Mindegy, pofám lapos, enyém a balhé, és magamnak csináltam.

Legalább jól leszek bónyálva, no.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/08 hüvelyk eská, tél

 

Címkék:

6/129 – Péktucat

Boá.

Valahol van a házban egy notesz, amiben van egy lap, amin van egy vázlat. Ez a notesz a házban szétszórt kábé péktucatnyi tök egyforma notesz egyike, a poén kedvéért azt sem tudom, pontosan mennyi van belőlük, és hogy melyikben van az a lap, amin van az a vázlat.

Na így fest most az életem. Én ehhez képest még egészen elviselhetően festek.

Megmondtam, hogy a legeslegöregebb nyafogóruhám, ami a januári készletbe bekerült, nem fogja megúszni az átalakítást.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/07 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/128 – Vagy amit akartok

Vízkereszt napja vagyon máma, nálunk leginkább “vagy amit akartok”-nap, merthogy ugyebár nincs karácsonyfa, amit le kéne pucolni (a vízszintes darab a szemöldökfán még elvan magának egy ideig), és nincs főünnepi zsolozsmarend sem a magánkápolnánkban, amihez elő kellene kurkászni a Quem vidistis, pastores kottáját. (Ez utóbbi a húgoméknál van, és minden szó igaz belőle a zsolozsmától a magánkápolnáig és a vidistisig. Mint néha mondani szoktam, nincs az a fikció a világon, ami esetenként felérne a valósággal.)

Hogy mégse érje szó a ház elejét, nálunk a vízkereszt ezúttal egy háromkirályok-napi kalács formájában teszi tiszteletét, azmely kalácsot úgy híjnak, hogy roscón de Reyes, és kéne sütni bele egy kósza szem babot meg (opcionálisan) egy pici Krisztust is porcolányból, de ezt a részt most hanyagoljuk. Ma van egyúttal a “nem csinálok semmi kötelező feladatot, sálálá” korszak utolsó napja is, úgyhogy még utoljára beleugrom két lábbal a nagybőgőbe a Bűnök Barlangjában, aztán holnaptól meló.

Mindennek megvan az ideje, fijam, mint a szalmakalapnak, mondogatta nagyanyám, és ebben teljesen igaza is volt. Mindenesetre én a ficlikben gázolás idejére felvettem újra a “farmert varrok, héjja hó” jelmezt, mert ez már úgyis kellő módon szöszös, valamint egy új pár felemás zoknit, ezúttal pitypangokkal. Voálá.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/06 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Eská 6/19 – Farmerdarabolás – nadrágból tunika

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Most erről egyelőre nemigen tudok többet mondani. Elégedetlenke vagyok és dilemmázós, de a lényeg, hogy a mű kész, az alkotó pihen, és ha majd leülepedett minden, az elégedetlenke dilemmáimról is beszámolok.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/05 hüvelyk újracucc, eská

 

6/127 – Niente

Mint sokszor máskor, ezúttal is csak Hannibal Smith-t tudom idézni, aki imádja, ha egy terv összejön. Jó, ő nyilván nem áutfitekben gondolkodott, a legtöbbször (bármi meglepő) én se, de a mai konkrétan benne volt a fejemben, amikor összedobtam az e havi tízszertízet, szóval csuhajja.

Más szempontból nem annyira csuhajja a világ, kicsit én is úgy érzem magam, mintha egy lefelé zuhanó tankot akarnék irányítani (“Célra tart! Tűz!”). Már csak ma meg holnap tart a dolce far niente időszaka, és ami a farmerekkel való küzdelmet illeti, bizony úgy is érzem, hogy a legjobb lett volna ráülni a kezemre, és megvárni, amíg elmúlik a nyiszálhatnék. Valamiképpen igen látványosan gajrament a projekt, és ha nem harangoztam volna be, hogy én ezt most aztán tényleg, de mindenáron, akkor valószínűleg félre is tenném a baklövések közé, amíg nem jut eszembe egy nadselű ötlet arról, hogyan tudnám kijavítani, de így inkább összeszorítom a fogam, és megcsinálom, ahogy eredetileg terveztem, bármilyen kajla is lesz az eredmény.

Azért ne sajnáljatok nagyon, ma reggel már sütöttem egy tucat banános muffint, és a rozskenyér most tart a harmadik kelesztésnél (ja, ez olyan), viszont tényleg be kell fejeznem a megkezdett farmermerényletet, mert ha nem, akkor végképp nem lesz csuhajja.

Megyek is, bedurrantom Eriket.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/05 hüvelyk tél

 

Címkék:

6/126 – Kóc

Tegnap olvastam egy cikket arról, hogy az influenszerek arra panaszkodnak, milyen bánatos életük van, mert nem tehetik meg, hogy pizsiben fetrengjenek a kanapéjukon egy zacskó csipsszel, ehelyett kénytelenek még akkor is bugyiban és full sminkben pucsítani a konyhájukban egy eszpresszóval a kezükben, amikor legszívesebben mackónadrágban ennének tegnapelőttről maradt kínait, dobozból. Mindez amúgy onnan jutott eszembe, hogy mikor ma reggel megálltam a fürdőben, ölemben azokkal a holmikkal, amik mára a fejemre estek a szekrényből, azon kezdtem vacillálni, mossak-e hajat vagy sem.

Megnéztem a tükörben jobbról, megnéztem balról, aztán azt mondtam, ez a piros kóc itt a fejemen még ellesz magának egy-két (három) napig, nem koszos ez, csak hát esztétikailag, izé, ráférne egy generál. (Meg egy fodrász. Igen, egy fodrász tutira jól jönne neki.) Végül is, minek strapáljam magam vele, úgysem hagyom el ma a lakást, úgyhogy nem is lát senki, csak a férjem (neki mindegy) meg a macskák (nekik még annál is mindegyebb). Ja, meg bárki, aki a blogomra kattint. Akikről persze többé-kevésbé azt se tudom, kik és mik ők valójában, miért járnak ide, és mennyire fontos nekik, hogyan áll a fejemen a piros kóc.

Na ez volt az a pillanat, amikor elképzeltem, amint az egyszeri blogolvasó megnézi a mai fotómat, aztán megfordul a székén, és felháborodottan azt mondja a férjének/munkatársának/tengerimalacának, hogy “Képzeld, az a bolond vörös nő ma sem mosott hajat!!!“, és ettől olyan röhöghetnékem támadt, hogy alig bírtam abbahagyni. Még az elektronyos fogkefét is le kellett állítanom, ne szálljon szét a fürdőben a Parodontax. (Nyilván éppen fogmosás közben jutott ez eszembe, mikor máskor.)

Természetesen nem mostam hajat. Ide lőjetek. Én ugyan megpróbálom a legjobb képemet mutatni minden nap, de azért ez itt egy valódi élet valódi jeleneteiről szól, és higgyétek el, mindannyiunknak jobb, ha nem fogok bugyiban pucsítani a konyhában.

Na persze mikor felvettem a “farmert fogok varrni máma, héjja-hó” jelmezemet, és bementem a Bűnök Barlangjába, ez a látvány fogadott.

Egen. Az ott egy Poci. Alszik. A farmeren, amit szét akartam vágni.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, tél

 

Intermezzó – Mielőtt szétvágnám a farmereket

Mint mondtam, egy sima, egy nádli, úgyhogy most a farmerek jönnek. Miután gondosan szétválogattam a készletet “ez-már-csak-felvágni-jó” és “valaki-még-hordani-fogja” kategóriákra, a szoknyákat átmenetileg félretettem, a nyiszitelésre szánt gatyákat újra kimostam, hadd puhuljanak még kicsikét, aztán végignéztem a csatatéren.

Erősen gyanítom, hogy a profi farmerből-bármit bütykészek direkt járnak olyan célzott vadászatokra, ahol fityingekért turkálnak maguknak szétvágható farmereket. Ez azzal az előnnyel jár, hogy hasonló színben, de legalább hasonló vastagságban-keménységben vadásszák össze maguknak a készletet. Nos, nekem nem van részem ebben a luxusban, a szétválogatás után alapanyagnak megmaradt négy gatya színben-vastagságban-sprődségben-lehordottságban mind más mutatókkal rendelkezik. Lássuk a medvét. (A medvékről a fotó háromnegyed nyolckor készült, úgyhogy csak hozzávetőleges képet kaptok róluk, de kiindulópontnak jó lesz.)

Item, két saját darab, az egyik egy Diesel, a másik egy nemtommi, amiket én igen sokat hordtam valamikor a ’90-es évek végén, 2000-es évek elején. Mint az a szabásukból is látható, kábé 2001-ben véglegesen kimentek a divatból (aztán persze visszajöttek valamikor 2015-ben, de addigra én úgyse tudtam volna már belegyömöszölni a fenekem egyikbe se).

Item, egy hát-ez-meg-honnan-van darab, érdekes bokamegoldással, sajna a patentek fele meg van dögölve azon az érdekes bokamegoldáson. Egyébként Mango.

A fenti három igazi kemény farmervászon (még úgy is, hogy a legfelső kettőt elég sokat hordtam), de itt van egy eredetileg is puha, és a későbbiekben még puhábbra kopott dög, amiről nekem halaványan rémlik, hogy egy ideig hordtam én, aztán odaadtam egy barátnőmnek, aztán visszajött. (A farmer.) Ha ez valóban így van, arra is van tippem, ki erősítette meg a comb belső részénél az anyagot.

Minekutána farmert varrni az anyag keménysége miatt meglehetős szívás (én általában pihepuha trikotázsanyagokat varrok 80-as sztreccsvarró tűvel, ehhez tessék viszonyítani), elsőre nyilván ezzel a darabbal fogom kezdeni. Stay tuned.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/04 hüvelyk újracucc, blabla, eská

 

Eská 6/18 – Pulcsiból… barett

Pénzfeldobással a pulcsik nyertek, úgyhogy ezekkel kezdem a nagy átalakítópartit, közülük is elsőként a fura selyemfodros nyakú pink darabbal. A képek rémesek lesznek, mert ahányszor kisütött meg beborult, folyton más színe lett ennek a nyomorultnak. (A Bűnök Barlangja ablaka délkeletre nyílik, és ha éppen nem is süt be direkt módon a nap, minden pillanatnyi változást megsínylenek a fotók.) Na sebaj.

Mindenekelőtt kifejtettem belőle minden fölösleges címkét-madzagot-miegymást,

aztán szépen kifordítottam, magam elé fektettem, és hozzávetőleg kijelöltem rajta egy barett alsó részének a szabásmintáját.

Nekem vala az a ragyogó ötlet ugyanis, hogy miért ne csinálnék ebből a pulcsiból sapkát, mégpedig úgy, hogy a selyemfodros nyakrész legyen az, amibe beledugom ezután is a fejem, csak a másik irányból, teccikérteni.

A kivágott darabot ráfordítottam színre színt, visszájára visszáját a pulcsi hátoldalára, és kivágtam egy ugyanolyan formájú körülbelül-körlapot a barett tetejének.

Ezzel megvolt a sapka alja is, teteje is, csak össze kellett varrni.

Fél centire a szélétől keskeny cikcakk, aztán körbe a szélén széles cikcakk (hogy elszegjem az anyagot), kifordít, megcsodál, felpróbál.

Nem nézett ki sehogy. Annyira nem nézett ki sehogy, hogy leírni sem tudom nektek. Tényleg nem. Úgy emlékeztem, hogy Van Eyck munkásságában találok némi viszonyítási alapot, de nem, még azok a fejfedők is jobban néztek ki, pedig azért a Németalföld mindig jó volt bizarr fejbilikben.

Néztem egy ideig szegény lapótyát, aztán egyszer csak elkezdtem vihogni. Ugyan kit akarok én átejteni azzal, hogy ebből egy rendes, fület takaró, fejet melegítő sapka lesz, nem ez a sors van előírva neki, ebből csak egy könnyűcske semmicskét lehet varrni, amiben majd március végén valahol egy kávéházban kortyolgatom a habos kakaót, lakkcipő lesz rajtam édes kis rakott szoknyával, a háttérben meg szól a La vie en rose.

Innentől már minden rendben volt. Körbevarrtam keskeny cikcakkal közvetlenül a selyemfodorbigyózás mellett, aztán levágtam a fölösleget,

elszegtem, majd kifordítottam, és széles cikcakkal megerősítettem a varrásvonalat, hogy szebben kifeküdjék.

Március végén, ha elmegyek kávéházba lakkcipőben és rakott szoknyácskában habos kakaóért, majd fel is veszem. Addig nesze nektek Boldizsár.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/03 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, tél