Ezen a héten is annyit fogok futni körbe, mint egy mérgezett egér, úgyhogy a mai napot tudom csak felszabadítani arra, lakásommal és korpuszommal foglalkozzam. Hajat már sikerült mosnom, de amúgy még ezt a napot is megette többé-kevésbé a munkahelyem és annak ezernyi intéznivalója.
Ibolyák, horgolás, ledes csirkék a Pepcóból, munkautak, a Maci csoport 5-6 éveseinek csodás rajzai a Víz Világnapjára, egy bóti crème brûlée. Az utóbbit leginkább a tálkájáért vettük meg, de aztán persze a karamellizáláshoz fel kellett forgatni a konyhai sárkányért a szekrényeket, mert nem mehetünk le teljesen kutyába, karamellréteg nélkül nincs crème brûlée.
Galéria!
Mámegin a kezemet nézzétek, mert csalok: én ugyan éppen stabil oldalfekvésben pihegek kicsinyt, de vasárnap rendesen ki voltam prüttyentve márciustizenötileg, úgyhogy ezúttal őt fogom beküldeni helyettesíteni kokárdástul.
Ezt a fejet két héttel ezelőtt is késő lett volna fodrászhoz vinni, de legalább ma megmostam rajta a hajat. Emellett ez a mai egy ritka szabadnap, amikor dettó ritka eseményként elmentünk hétköznap lebonyolítani a heti bevásárlást.
Mindezek után úgy gondoltam, hadd legyen a mai az a ritka alkalom is, amikor én fekete-fehérben leszek. Gondolom, nem lep meg senkit, hogy ezt se bírom afféle irodista stílben előadni.
Egyezzünk meg abban, hogy innentől, amikor azt mondom, hogy “csecsebogyó”, arra gondolok, hogy már megint megfagytam hajnalban és megfőttem délben, tényleg mi a budiajtót vehetnék fel ilyen napokon.
Majd kitalálok arra az állapotra is egy szót, hogy az éjjel csak három órát bírtam aludni, a hatos busszal eldöcögtem zárótevékenységet nézni, amin az egyik kiscsoportos szemen vágta magát egy távcsővel, aztán a riadalomra ketten is bőgni kezdtek, délelőtt tanítottam, utána elolvastam három szakdolgozatot, válaszoltam egy kupac levélre, megrajzoltam egy plakátot, aztán visszadöcögtem a busszal a futonomhoz.
Azt hiszem, most egy kicsit kinyúlok.
Szt. Patrik napja. Én nyilván ma is tanítok orrba-szájba, de azért nesztek, ZŐD.
Most is csak azt tudom mondani, hogy lesz ez még így se, ma legalább már viszonylag korán hazaértem a hajnali induláshoz képest.
Plusz némi kaja. Meg macska. Meg készülődés Idusra a már szokásos terüljasztalkámmal. Meg kalandozásaim a Krisztinában és tovább. (Dzsí, milyen ordenáré ronda tüzépbarokk betonpalotákat gyártanak éppen a Várban.)
Vitézek, mi lehet szebb dolog a végeknél, talán csak az, amikor szombaton tízszer negyvenöt percet kell oktatni azokon a végeken, hogy ütné meg a ragya.
Ma már extra vakolatot is kentem a képemre, mert úgy festek, mint saját öreganyám.
Ma sem engedtem a negyvennyolcból, a budapesti hallgatóknak is bevittem ugyanannyi kokárdát. Ja, meg tanítottam is őket. Ez utóbbinak valamelyest kevesebb sikere volt.
Mármint a -városban. Ott tévedtem el ma. Kétszer. Ne kérdezzetek semmit.
A hátizsákomban van egy ződ fonott tál meg negyvennyolc kokárda. Nem engedünk belőle, sálálá, idén is ellátom a népség-katonaságot.
Huh, ez a mai bejegyzés majdnem kimaradt, bár, legyünk őszinték, nem vesztettetek volna sokat, ha ez megesik.
Kezdek igen egysíkúvá válni ezekben a galériákban is, de hát mit tehetnék, összesen háromféle dolgot tudok mutogatni: a) hülye kiscicáim, b) kaja, c) a helyek, ahová járok munkaügyben.
A többi már tényleg mutogatásra sem érdemes.
Ma tanítani viszem el a göthöt, hátha tanul valamit a trópusokról és onomatopeiáról. Igen, ez ma 5×45 perc stilisztika. Hogy jutottam ide, de hogyan.
Én meg a göth most beküldjük helyettesíteni a vasárnapi önmagamat, aki nem volt ugyan igazán a topon, de a jelenlegi változathoz képest mégiscsak.
Már megint kerülget valami göth, pedig nem vagyon rá időm, ma is tancsitancsi meg találkozók. Talán a holnapit le tudom mondani, de pénteken megint tanítok 5×45 percet, a csuda akárhová ne tegye ezt az egészet.
 | mák - Szaporulat a szekrényben… |
 | Vég Anett - Szaporulat a szekrényben… |
| mák - 13/148 – Ovi |
 | magyaroramegminden - 13/148 – Ovi |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/21 –… |
Minden nap más - mindennap más 