Ma és holnap megint alkalmassági vizsga lesz orrba-szájba, én meg mindkét napon afféle kékbeli szegény leánynak fogok öltözni, hátha megszánnak az egek, és a jelentkezők legalább nagyrészt eltalálják az előadott énekekben a hangokat.
13/273 – Galopp
Ez itt még mind Bécs, mert úgy le vagyok maradva mindennel, mint a borravaló, és ez a hetem se volt sétagalopp, de a következő tényleg igazi vesszőfutás lesz.









13/271 – Mégis
A hét hátralévő részében megint egy csomó olyan feladatot kell megoldanom, amit másnak kéne, de mégis én fogok, mert valakinek muszáj. Hogy legalább nektek biztosítsam a szórakoztatást, végre felvettem a korall törökmintás ruhát, amit már asse tudom mikor turkáltam, de még nem volt rajtam, mert ugyi, élet. Vagy legalábbis amit annak hívunk ezeken a tájakon.
Egyúttal ezen a platformon szeretném közhírré kejátani, hogy ez a ruha negyvenhatos méretű, én meg nyolcvannégy kiló vagyok, ott egye meg a rosseb a tanszékvezetőség mellé a menopauzát is.
13/270 – Szecsó
Alkalmassági vizsga 2. Már a hét eleje óta valami három-négy órákat alszom összvissz, sok felriadással, úgyhogy némiképp önvédelmi eszközként vettem fel a napszecsót. (Ez is egy olyan szó, amit már asszem nem használ senki, de ez engem nem zavar, én még olyan szavakat is használok, amiket Jókai óta senki.)
A hajam amúgy tegnap óta is tovább robbant, bár ez nehezen elképzelhető. Sebaj, holnap nem fogja nézegetni senki, itthon fogok kuksolni egy csomó papírmunkával.
Ennek örömére most balra el, ismét egy maratoni nap várható, tegnap is fél négykor csuktuk be a bótot, pedig reggel kilenckor kezdtünk.
13/266 – Bé bé bé
Végül is olyan mindegy, éppen Bécs vagy Budapest, ha így is, úgy is pocsékul vagy, de ez már senkit sem érdekel, téged is alig. Galéria!









13/262 – Terroir
Dies Academicus, part 2. Ezúttal a kék díványban megyek el a mai felvonásra. Nem tudom, rólam vagy róluk mond-e rosszat, de a tegnapi napból a legérdekesebbnek azt az előadást találtam, ami a terroir-alapú magyar borstratégiai elképzelésekről szólt.
Ezúttal a hétfőn íratott dolgozatokat viszem magammal, hogy sunyiban javítgassam.
13/261 – Biodíszlet
Ma és holnap ún. Dies Academicus lesz, ami annyit tesz, hogy az idei tanévben egyetemi tanári és egyetemi docensi kinevezést kapott kollégák előadásokat tartanak, mink pedig ki vagyunk rendelve ehhez mint biodíszlet.
Hát remélem, ez így elég bio.
Eredetileg azt terveztem, felveszem ehhez a zöld-ezüst Dark Side Soutache csüngüt, de sajnos nagyon pofozták egymást a ruhával, amit igazán fájlalok, de ha két dudás van a csárdában, akkor annak nem vagyon jó vége. Ma egyébként is leginkább el akarok tűnni a lambériában, mert valószínűleg sunyiban szakdolgozatokat fogok olvasgatni, miközben tűzdelt kollégáim bemutatják, mennyire nem tudnak közönség előtt beszélni. Oké, nem mindegyik, de azért az megrázó, hány olyan egyetemi kadáver van, aki képtelen érdekesen és összefüggően beszélni mindarról, amit a munkásságában érdekesnek és összefüggőnek talál.
13/259 – Verőfény
Itt ugyan már három napja esik, de ezek a képek még nagyrészt verőfényben készültek, sőt, legnagyobb hányadukban múlt vasárnap. Ami nem, az meg kedden, amikor a RK rövid látogatást tett hazánkban, és elmentünk a zajos haverjaival libanoni finomságokat enni.


























