Jó, valójában ámbráscet volt az, de ez kit érdekel ebben a dögmelegben.
3/131 – Rózsa, mályva, levendula
Kakukk, de szép a nyár. E heti fő programom továbbra is a szikkadt töcskenyájak pásztorolása volt, a vizsgaidőszak utolsó rúgásai, valamint a dögmeleggel való küzdelem. Ja, meg voltunk (még múlt vasárnap) a helyi zsibin, ami ezúttal is tele volt olyan dolgokkal, amiket nem vettünk meg. Galéria!
13/300 – Technikai
Na így néztem ki reggel nyolckor, amikor elindultam megharcolni a nyárral, mint egy sárkánylédi. Be kell vallanom, nem győztem igazából, de egy technikai KO is szép. Még megvagyok, és a hűtőben van rebarbara, rukola, újhagyma, kefir, eper meg kis salátacukkinik, a kenyértartóban pedig rozsos kenyér, burgonyás-tökmagos pogácsa és pita.
Akkor most bekúszom a zuhany alá. A mai nap is háromzuhanyos nap lesz, akárki meglássa.
Ezt a viszkózkrepp ruhát még hónapokkal ezelőtt túrtam ki magamnak, de csak most került rá sor. Igen, túl sok holmim van.
13/299 – Intézkedés
Nekem ma és holnap vizsgáztatnom kell délután, de éppen arra az időszakra jövendölnek afféle 37 fokokat. A munkázómnak nincs kánikulai intézkedési terve a vizsgákra (magára vessen, ugyi, aki még ilyenkor is ebben a cipőkében topog), de az a néhány ember, akinek be kell jönnie, szintén valahonnan Nyárittyenből és Nekeresdről jönne, úgyhogy távvizsgáztatni fogom őket, levélben. Ez ugyan többé-kevésbé illegális tevékenység, de nekem jelenleg erős szándékaim vannak az életben maradásra, és ha ezt nem lehet megoldani törvényesen, akkor ez lesz.
Szóval ezért fexem én még mindig itt az ódalamon, szemben velem megy a ventillátor, és igen kellemes 25 fok van a lakásban. Csak Herr Pitypangfujóka aggaszt kissé, aki éppen úgy méreget, mintha azt vizsgálná, honnan érdemes nekem kezdenie, ha véletlenül feldobnám a pacskert.
13/297 – Gothic
Mivel most már annyiféle stílust tartanak számon, biztos van erre is valami megnevezés, talán rózsás horror vagy cottagecore gothic, esetleg dark granny couch academia, mindegy.
Utolsó államvizsga-nap. Éljük túl valahogy.
13/296 – Klaffog
Újabb államvizsga. A képen, melyen MÁK a barna díványba őtözve indul melóba, már látszik az ólmos fáradtság, pedig ez még csak háromnegyed hétkor volt, de már akkor csavarni lehetett belőlem a vizet.
Azt pedig még nem is sejtettem, hogy a HÉV felé eregélvén a remek szentendrei macskaköveken megbotlom, ettől pedig roppant elegánsan elnyílik a balcipőm talpa, és a nap további részében már messziről hallani, hogy itt jön a tanárnő, hallani, ahogy klaffog.
13/295 – De administrando Imperii
A mai napom a szarpofozás különösen pregnáns eseteként fog bevonulni magántörténelmembe (=erre a blogra itt, amúgy a kutyát sem érdekli), merthogy bruttó három órát utaztam Esztergomba meg vissza az ötezer fokos nyárban egy légkondicionálatlan buszon azért, hogy aláírjak tíz igazolást, amelyekről csak hazaérkezésem után derült ki, hogy annyit se érnek, mint a papír, amire nyomtattuk, merthogy ennek a drága sóhivatalnak (=munkahelyemnek) a rendkívül hierarchikus és túlhúrozott adminisztrációja miatt csak a Tanulmányi Osztály adhat ki igazolást a sikeres záróvizsgákról, azt is csak július 6. után.
Vannak dolgok, bmeg, amiről Konsztantinosz Porfürogennétosz (=Bíborbanszületett Konstantin) még álmodni se mert.*
* Megjegyzem, amiről ő álmodni se mert, a kínaiak nagyrészt mind megvalósították. Egen, eszképizmusként** továbbra is mandarin historikus drámákat, vagyis wuxiákat és transzmigrációs történeteket nézek palotadrámákkal vegyest, mármint a sztorikban van úgy általában minden, mint a búcsúban. A nagyrészüknek bemindenezett tobzoskák a forgatókönyvírói, más értelmes magyarázat ugyanis nemigen van a rengeteg dramaturgiai bakugrásra.
** Emelje fel a kezét, aki nem érti, miért ugrok inkább fejest a fikcióba ahelyett, hogy fullosan megélném az életemet.
13/294 – Tikkad
Tikkadt szöcskenyájak, szikkadt töcskenyájak, lábaksz, dögmeleg, szétfolyó macskáksz, egy csésze lágytojás kapros paradicsomsalátával, egy új buksza (pont olyan, mint a régi), meg végre egy cseresznyés clafoutis, mert sütni is csak negyven fokban akad az embernek ideje meg kedve, mikor máskor. Galéria!
13/293 – Rebben
Ha már úgyis Külső-Őrültekházán lakom, ugyan miért ne mehetnék le a piacra kékben-zöldben, pongyolában, ámde felsmukkolva, mindezt edzőcipővel, kérdem én.
Természetesen senkinek sem rebbent a szeme sem.
13/292 – Ível.
Amikor reggel nyolckor Teams-értekezlettel kezded a napot, onnan már meredeken fog felfelé ívelni a többi.
Igen, ugyanaz a ruha van rajtam, mint hétfőn volt, akkor ugyanis összesen öt órán át hordtam, és szagminta alapján úgy döntöttem levételkor, hogy nem mosom ki, védjük a természet.
13/291 – TGIT
Csütörtök ÉS szabadnap. Nyilván kéne valami aktív pihenés bele, de olyan istentelenül lusta vagyok, mint aki már végtelen hetek meg hónapok óta azzal tölti az idejét, hogy kidolgozza a belét.
Hé, talán azért, mert tényleg így van.
13/290 – Karöltő
Újabb államvizsga-nap, újabb dívány, ezúttal a fekete. Sajnos a felvételkor derült ki, hogy valami el van baszarintva a bal karöltőjével – extenzív és nem mindig sikeres házivarrónői tapasztalataim alapján az a tippem, hogy a bal karöltőbe is egy jobboldali ujjat illesztettek be valamelyik római külvárosban, ahol szorgos kínai nők varrják ezeket a cuccokat. Fabbricato in Italia by Lili Wong vagy mittomén.
Na mindegy, a mai naptól úgysem várom el, hogy boldoggá tegyen engem, úgyhogy csapassuk. (Attól tartok, egyszer egészen őszintén meg fogom mondani a majrézó államvizsgázóknak, hogy ők azt hiszik, ez életük egyik legfontosabb napja, de higgyék el, az asztal túloldaláról ez csak egy hosszú szerda sok papírmunkával.)
13/289 – Sitt
Idén még az államvizsga-időszakunk is cifrább a szokásosnál, mert ezen a héten két nap, három csoport Esztergomban, aztán jövő héten pünkt ugyanez Budapesten, és ha jövő csütörtökön még életben vagyunk, és semmilyen sitthalom nem omlott menet közben a fejünkre, akkor esetleg, de nagyon esetleg azt mondhatjuk, hogy túlvagyunk a nehezén.
Ezen nemes alkalmakra beüzemelem a díványokat, így legalább nem kell még azon is gondolkodnom pluszban, mi a csecsebogyót vegyek fel.
13/288 – Banyatank
Már megint értekezletre megyek, toszná telibe az ilyesmiket egy taliga aprómajom.
Ennek örömére viszont nem csak a még eddig sose hordott mályvaszínű pöttyöskét vettem fel, hanem a nénit is kitűztem a banyatankkal meg a tacsival.
A nyaklánc is új. Egy préda nőszemély vagyok, de hát mit csináljak, nincs nekem időm semmire, csak néha új cuccokra.
13/287 – Ráby
Afranc, ezek a heti összefoglalók továbbra is tök pofásak kívülről nézve. Mintha élnék.
Szóval, kedves naplóm, a héten voltam szakérteni a Kossuth Rádióban, összeraktam egy japán vacsorát az ichiju sansai szabályai szerint, jártunk a Ferenczy Múzeumban a Rab Ráby kiállításon,* ott megnéztük Jókai horgolt házisapkáját** meg ecseteit is, péntek este garden partin voltunk a collegiumban (not pictured), szombaton meg a RK sütött rókagombás pinsát, előtte pedig hazafuvarozott a vizsgáztatásból, mely hazafuvarozás keretein belül megejtettük a heti bevásárlást és beugrottunk a dunabogdányi Heim Pékségbe ezmegazért, például kávéért, amit ott költöttünk el a Duna-parton.
Szóval tényleg, mintha élnék. Na persze közben megírtam egy további szakdolgozat-bírálatot (ne is kérdezzetek) meg két újabb tantárgyleírást (erről se). És kijavítottam összesen 180+24+38 dolgozatot, számolja ki, aki akarja, nekem bőven elég volt kijavítani.
* Ahol is kiderült, hogy az igazi Ráby Mátyás tulajdonképpen egy nem túl sikeres szélhámos volt. Ez engem nem lepett meg különösképpen. Érdeklődés esetében elaborálom is, miért.
** A képeken mindig olyan nagy buckós feje van neki, de ez egy egészen kicsi sapka. Szerintem rá se menne a fejemre. A Repülő Kutatóéra pláne nem.
13/286 – Igyiot
Szerintem valakinek sürgősen el kéne beszélgetnie azzal az igyiottal, aki szombat délelőtt tízre tette a vizsgáimat Esztergomban. Ó, várjunk csak, én voltam az.
13/285 – Repetitív
Ma is felveszek egy pöttyöskét, oszt elmegyek vizsgáztatni. Meg, mint már mondtam, holnap is.
13/284 – Öldök
Ma arra az egzekjutiv döntésre jutottam, hogy Szent Heverde Napját fogok tartani, mert tegnap nettó kilenc órán át javítottam a száznyolcvan dolgozatot, és holnap is vizsgáztatok. Meg holnapután is. Néhány levelet meg Neptun-üzenetet még meg kell írnom máma, de attól Szent Heverde Napja lesz ez, itt üssön belém a sistergős istennyila, ha nem.
Ezt a tornacipőt még nem láthattátok rajtam, mert valamikor télen túrtam ki az esztergomi kilós Hádában, aztán betettem a szekrénybe, és nagyjából elfeledkeztem róla. Ehhez hasonló esetekre a jövőben még vidáman lehet számítani, az életem továbbra is egy rendezetlen foshalom, de ma a Szent Heverde tiszteletére legalább megfestettem tartósizével a szemöldököm, ugyanis arra se volt példa már hónapok óta.
13/283 – Produktum
A mai napon én ezt jobb híján “az életem, bmeg”-nek nevezem. Azt nem állítom, hogy örömem lelem benne, de a holnapi MÁK valószínűleg hálás lesz nekem, amiért kijavítottam mind a száznyolcvan produktumot.
Na akkor húzzunk bele.
Minden nap más - mindennap más 