Ez a hetem is milyen kis vidámkának látszik innét ebből a galériából nézve, megesz a csuda, vajon hogy csinálom. Egész héten fent ülök a szopórolleren, oszt mégis úgy látszik, mintha szünet nélkül hedonizáltam volna.
13/181 – Rövidülés
Ez voltam én máma a munkázóban, erős rövidülésben ábrázolva, már az óráim után, amikor végre neki tudtam támaszkodni egy oszlopnak.
És ez vagyok én most, némiképp morcosan, mert persze tegnap este kilenckor értesültem arról, hogy a szomszédban Bucónak, aki amúgy Virág, valami izénapja van, talán születés. A legszívesebben elfeküdnék az ódalamon, mint a nap túl a nádas réten, de nem lehet, talpramagyar van meg híahaza, és muszáj odalátogatnom izénapolni.
Megjegyzem ajándékot se vett neki ebből a vircsaftból senki, úgyhogy hazafelé jövet berontottam egy drogériába, oszt kijöttem két szemfesték-palettával, mert addig volt nekünk szép világ, amíg ezek a kölykek tényleg kölykek voltak. Ugyan mi az istencsudáját vegyek ajiba egy kamaszlánynak, na ugye.
Legfeljebb elcseréli majd a gimi mosdójában egy spanglira vagy mittomén, nem értek én már az ifjú lovakhoz.
13/180 – Sarok, csillag
Ma igazán csinosnak és egyedinek és délcegnek éreztem magam drága gyapjúkardigányomban, OOAK sapkámban (melyet csináltam én) és nyakékemmel (ez is Dark Side Soutache), valamint a nekem-új cipőben, ami olyan, mint Londonban, hej, számos utca, mert van rajta sarok.
A második kilométer környékén elkezdtem látni a csillagokat is, és mire hazaértem, már a komplett Tejút ott tündökölt előttem, mint egyik regényhősöm előtt, aki kapott egy akkora maflást, de akkorát, hogy abba belezörögtek az ablakok. Pedig az nem is Londonban történt, ahol, hej, számos utca, meg sarok meg ablakok.
Elnézést, ha kissé összefüggéstelen vagyok, lesz ez még így se. Holnap például rohadtul korán indulok. Szigorúan nemsarkú cipőben.
13/179 – Csecsebogyó
Nem állítom, hogy marhamód változatos lennék mostanság, de azért fel vagyok rétegezve, mint egy kápucta, vannak a pufámon kencék, a nyakamban csüngü (a Dark Side Soutache egyik bojtos szépsége), és vannak rajtam színek. A (talán) hat euróért turkált firenzei loncsoskabát viszont ebben az időjárásban afféle mászthev, mert érkezésemkor -1 fok várható Esztergomban, távozásomkor +8, ugyan mi a csecsebogyót vegyen fel ilyenkor az ember.
Igen, kezdődik a “mi a csecsebogyót vegyek fel tizenöt fokos napi hőingadozásokhoz” kategóriájú nyígások szezonja. Az viszont kellemes meglepetésként ért, hogy háromnegyed hétkor már viszonylag vállalható minőségű fotót tudtam lőni magamról.
13/178 – Lottó
Kezdek élni a gyanúperrel, hogy a lehető legáltalánosabb értelemben vett világ azért nem hiszi el nekem, milyen posványul vagyok, mert még mindig pakolok kencét a pofámra és színben összeillő, vidám holmikat a korpuszomra, aztán elmegyek skandináv lottót játszani tanítani.
13/177 – -let
Ezen a héten még értekezletem is lesz. Kettő. Csak azért nem három, mert a harmadikra nem érnék be Budapestre, ugyanis abban az időpontban én órát tartok Esztergomban.
De legalább felvettem az új pöttyös cipőmet.
13/176 – Hozzávetőleges
Én ugyan a szokásos hétfői itthoncsücsü hacukáim egyikében vagyok, de tegnap a heti bevásárláshoz valami hozzávetőlegesen emberek elé való holmi is volt rajtam.
13/174 – Burgundy Bliss
Ezek a szombati tancsinapok, aááá. Szegény diákjaim. Szegény én. Az ebédszünetben legalább kitalpaltam a városba macskalevesért, oszt hoztam magammal egy rúzst is, aminek a színe hogyaszongya Burgundy Bliss.
Ilyen:
Szaporulat a szekrényben – Arccal a tavasznak
Én ezzel a téllel cakumpakk végeztem, és nem érdekel az ő ebbéli különvéleménye, úgyhogy az eheti turkálást is ennek szellemében bonyolítottam le, slussz.
Item, bíborrózsaszín filcblézer. Belefér az összes csöcsöm, ami ebben a világban már igazán extra.
Item, többrendbéli lebke tavaszi ruhák.
A következő két item a Sellpyről van, de technikailag az is turkáló. Cipők! Egy El Naturalista, aminek sarka is van,
meg egy Clarks, ami nem csak pettyes, de szőrös!
Még jöttek haza dolgok, de azokat egy későbbi időszakra tartogatom, mert azok már tényleg igazán kellemes virágos és csicsergős időt igényelnek…
13/173 – Hacuka
Ma éppen itthon vagyok robbantott hajjal és kantáros hacukában sálálázva, de ne aggódjatok, holnap már megint istentelen korán indulok melózni, és estig haza sem jövök.
13/172 – Blokk
A blokkosított órák egyetlen előnye, hogy az ember csak félévente négy héten át tartja azokat. Az is igaz viszont, hogy ezek annyira tömények, hazajövetel után nincs igazából másra energia, mint ülni a futonon, és nézni a farkasokat, akik a zoknidról üvöltenek a holdra.
Tegnap turkálni is voltam, és be is fogom majd mutatni a zsákmányokat, de azt már csak holnap, mára örülök, hogy képes vagyok még meleget fúni a számból.
13/171 – Szussz
Na, most van éppen egy szusszanásnyi időm, úgyhogy tessék, itt az önfotó, amit magamról lövék ma reggel nyolc előtt.
A ma iccakát is a kies Strigoniumban fogom tölteni, mert holnap 8:15-től van órám, és ehhez nekem a 6:13-as busszal kéne elindulnom, úgyhogy ilyen esetekben (már amikor tehetem), ezt a remek opciót választom inkább.
13/170 – Tanárnő
Tartozom egy vallomással: a múlt héten az egyik hazafelé jövetelkor leszálltam Leányfalun, hogy benézzek abba a boltba, ahonnan a kordruháim jelentős részét rendeltem, mert csak. Úgyhogy haza is jöttem kettő újjal. Eddig nem voltak nekem ilyen színben, na. (Köpjetek le, rút szibarita váz aki stb.) Ez az egyik. Új ez, csak gyűrött, mert frissen mostam, és nem bírom rávenni magam vasalásokra.
Mindenesetre ott történt velem, hogy amikor a boltban mászkálás közben megemlítettem az eladónak (feltehetőleg a tulaj is ő volt), hogy most járok itt először, de már rendeltem tőlük, és Szentendréről jövök, akkor rögtön azt mondta, hogy “ó, a tanárnő!”, amit én nem tudtam hová tenni, mert azt speciel nem írtam be a rendelésbe, és amikor rákérdeztem, azt a talányos választ kaptam, hogy azért jegyeztek meg, mert olyan sok ruhát rendeltem. (Köpjetek le, rút szibarita stb.)
Azt hiszem, ezt is beírhatom a világ rejtélyei közé, mint azt is, hogy mi a bokámért kell nekem tanítani mennem, éppen most, éppen ma, és mikor lesz már vége ennek a rüheteg télnek, mert unom.
13/169 – Az őrgróf
Hétfő, tehát itthoncsücsü nap. Illusztrációként nesztek egy macskasegg, ezúttal az őrgrófé.
13/168 – Változatos
Ha a képeimet nézem, mintha az egész hetem arról szólt volna, hogy rohangáltam és zabáltam. Fő a változatosság, no.
13/167 – Unikko
A munka frontján fogok megkrepálni talpig papagájban, egy Marimekko Unikko szatyrot cepelgetve.
Kéne még szereznem ilyen Unikko mintás izéket, mert csak.
13/166 – Pipa
Pipiros renoválása: pipa. Tartós szemöldökfestés: pipa. Pénteki tancsinap: pipa.
Mindehhez “ha lúd, legyen döglött” alapon még magassarkú is. Ezt még ambó domini turkáltam Bécsben, azóta pedig belenőtt a lábam…
13/165 – Szemöldök
Azt szoktam mondogatni, hogy akkor kezdünk a világvége felé haladni, amikor nem festek magamnak körmöt meg szemöldököt. Ma attól tartok, tettünk efelé egy lépést, egyszerűen nem volt energiám sminkelni se.
13/164 – Sárga
Napfény járja be a szívem újra, sálálá – ja mégse, csak sárgában vagyok. Azt hiszem, mostanság sokat leszek zöldben meg sárgában, mert annyira, de annyira elegem van már ebből a télből, hogy azt el nem tudom mondani.
Rózsaszínben is leszek, készüljetek fel.
Minden nap más - mindennap más 