Tájaksz, lábaksz, Böci meg bodza többféle változatban, pedig a szörpöt még elő se vettem. Tegnap munkába menet elképesztően kéklett a Duna keleti partja, ohne filter. És igen, itt a kék dívány is meg a többi piaczsákmány.
13/251 – Műszak
Ma csak délutáni műszakban tanítok, úgyhogy még gyorsan elrohantam a piacra, vettem némi zöldeket meg sajtot. Ja, és természetesen egy újabb díványt is. Ezúttal kék virágosat.
13/250 – Tisztelet
Na kérem, máma felvettem a díványt is annak tiszteletére, hogy már csak ma meg holnap tartok órákat a levelezősöknek.
Igaz, aztán utána majd jön a vizsgaidőszak. Az se lesz jobb.
A díványt viszont megveszem majd más színben is.
13/249 – Lombos
Afféle véletlenszerű pasztellekbe őtözve iparkodom máma a munkázóba, de már ma reggel is megfelelő lelkiállapotba helyzetek a kis szőrös problémáim, akik háromnegyed négykor kezdtek reggeliért pattogni és dörömbölni, pedig ezúttal még tudtam volna aludni.
Az ott lent a rendezői jobbon természetesen a kisebbik Sátán Gyermekének lombos farka, mert egy teve sem hullhatsz porba úgy, hogy… á, úgyis tudjátok.
13/248 – Mintegy
Ez a második év, hogy a RK nincs itthon a saját szülinapján se. Az, hogy az én szülinapomon nem volt itthon, és hogy a házassági évfordulónkon se lesz, már mintegy magától értetődik.
Mondjuk nekem már szinte mindegy, úgyis csak tanítok orrbaszájba.
13/247 – Misztikus
Én ugyan továbbra is afféle misztikusan és érthetetlenül szar állapotban vagyok, ma még hányózacskót is tettem be a táskámba, mert élek a gyanúperrel, hogy szükségem lesz rá.
De azért dübörgök tovább, mi mást tehetnék.
13/246 – Bodzaszőr.
A kép még tegnapi, a bodzaszőr tavalyelőtti, a teraszon böcmörgés örök.
Akkor ültem ki oda, amikor meglepetésszerűen és sunyin szédülni kezdtem. Ez azóta nagyrészt elmúlt, de a papírmunkával böcmörgés maradt, ott vinné el a fene.
13/245 – Dívány
Növényzet, Szentendre, macskáksz, lábaksz. Meg egy dívány*.
* A bridzsitdzsonszban van egy olyan jelenet, amikor bridzsid felveszi az anyja által előpakolt ruhát a karácsonyi partira, aztán azt mondja magában: “Tessék, kellett ezt anyámra bízni, most itt állok talpig díványba öltözve” Ezt én már rég szerettem volna kipróbálni, de aztán ma a piacon a vándor ruhabóttal végre sikerült.
Még van náluk pár színben. Ha bejön ez a dívány, azokat is megveszem.
13/244 – Számjegyek
A RK még alig tette ki a lábát a lakásból, mi máris elkezdtünk tönkretenni Dógokat – természetesen a Drága Dógok azok, amiket mi ilyenkor tönkreteszünk, esetleg a Pótolhatatlan Dógok, mikor melyik. Ezúttal a Drága Dógok voltak azok, az anyósoméktól levetett Lux porszívó, ami még ebben az uraságoktól levetett állapotában is hatszámjegyű pénzért vesztegethető példány.
Na ebből a hat számjegyből törött le tegnap néhány darab, mert én úgy gondoltam, rendes háziasszony leszek, és kiporszívózom a fürdőszobát (aztán felmosom, a szanitereket alaposan lepucolom, bevágom mosógépbe a szőnyegeket is meg effélék). Hugó, az őrgróf ezzel szemben úgy gondolta, hogy BULIVAN!, és miközben én a porszikát hurcolásztam, átrontott a két lábam között, és talán még kapkodott is a bokámhoz, de ezt már nem tudom pontosan felidézni. Mindenesetre a porszívót leejtettem, a számjegyek sok kis műanyag darabka formájában szétrepültek, Hugó meg teljesen sértetlenül, bár némiképp indignálódva eliszkolt. Azóta a porszika működik ugyan, de sokat vesztett régi pompájából, például nem lehet behúzni a kábelt, mert az a miskulancia is eltörött. Hugó persze remekül van, még nem csináltam belőle csergebugyit, de sohase mondd, hogy soha.
Az egyetlen tényező, ami többé-kevésbé gondoskodni tud arról, nem verem rommá a következő hónapban a házat, az az, hogy nemigen leszek benne, annyi a meló. Hugó cserébe benne lesz mindvégig. Az Úr irgalmazzon nekünk.
Megyek piacra. Remélem, nem gyújtják fel a házat a dögök, amíg odavagyok.
13/243 – Büszke
Érzelmesen utána integettem a RK-nak, aki egy nyolcvankilós hátizsákkal, de ehhez képest viszonylag délcegen távozott Bécsnek büszke vára felé.
Ami nincs benne abban a nyolcvan kilóban, arra ott a MasterCard, mondám neki érzelmes integetéseim közepette, miután megkérdeztem tőle, hogy biztosan nála van-e a cseszlovák vakond. Nála volt.
13/242 – Faragó
A RK az egész májust Bécsben tölti, csak konferenciázni ugrik majd haza (=én meg a macskák testületileg le vagyunk szarva), úgyhogy a mai nap a távozás zűrzavaráról ismerszik meg. Az imént például révült arccal keresztülvonult a nappalin, és megkérdé: “Van-e egy faragód, amit elvihetek?”
Nyilván ebben a pillanatban a fejemen végigrontott egy szélgörcs (=próbáltam értelmezni, mi a francot akar ez az ember), faragó, Faragó(?), El Farrago, Faragow, könyv-e ez vagy kozmetikum vagy miabokám. Aztán persze leesett, hogy a nyelvállapotaink már eleve közel voltak egymáshoz (=északkelet-keleti és erdélyi dialektus), az eltelt huszonfaszom évben pedig még jobban közeledtek, de még mindig vannak olyan szavak, amiket csak én használok, mint pl. a fürmöl (=összetákol), meg amiket csak ő, mint pl. a furik (=talicska), és valójában ceruzaHEGYEZŐT keres rajtam ez a drága ember, amiből nekem van egy a szemöldökceruzámhoz, egy a valódi ceruzákhoz, a többit pedig a munkahelyemen parkoltatom egy csomó más kellékkel egyetemben, ne tudjátok meg, mit tartok én ott bent abban a disznóólban.
Úgyhogy akkor most elmegyek ceruzafaragót venni a Pepcóban, mert az a legközelebbi hely, ahol tudok tartályos ceruzafaragóról, és ő levéltárban óhajtja használni, márpedig a tartályos ceruzafaragó könnyíti meg leginkább a dolgát.
Mit meg nem teszek én a tudományért, höhh.
13/241 – Biggyeszt
Huh, de nagyon biggyesztek itt ezen a fotón, pedig ezúttal nincs rá semmi különleges okom, a tanítás meg a buszutak meg a piszok sok papírmunka ugyanaz, mint tegnap is.
13/240 – Mérték
Pénteken már május lesz, de a fene tudja, én most is fázom. Amolyan kétkardigános mértékben.
13/239 – Ergo
Emberkaja annyi van a házban, mint a nyű, ergo a macskakaja fogyott ki. Oké, akkor erről gondoskodunk.
13/238 – Bökdös
A színek is olyanok, mint a macskák: ha én nem megyek oda hozzájuk, ők jönnek hozzám, és bökdösnek. Galéria!
13/237 – Pet-nat
Amikor ez a fotó készült piacra menetel előtt, még nem tudtam, hogy egy órával később móri pet-natokat fogok kóstolgatni a Teyfölben, de sohase mondd, hogy soha.
13/236 – Dixit
Ez most egy csudálatos szabad péntek, ami után egy még csudálatosabb szabad szombat jön, és ugyan ez alatt a hétvége alatt ocsmány mennyiségű adminisztratív papírmunkát kell letudnom, de azért ez mégse a “három óra utazás + 5/10 óra tanítás” esete. Úgyhogy ennek örömére most el is megyünk a heti bevásárlásunkra, dixit.
Mostanság ebbe is eléggé bele kell húznunk, stipistopi Emese, mert az unokaöcsi egyre gyakrabban kéri el a verdát. Igaz viszont, hogy néha ki is takarítja.
13/235 – Zsűri
Ma elvileg nem kéne dógozóba mennem, de egyrészt ki kell osztanunk bírálatra további hatvan szakdolgozatot, másrészt sütisütő versenyen kell beülnöm a zsűribe.
Ne is kérdezzetek.
Nyilván más feladataim is vannak, de azokra még én se akarok gondolni.
13/234 – Da Bomb
Ha esetleg kéne valakinek egy illusztráció ahhoz, mit is jelent a “photobombing” kifejezés, itt a mellékelt ábra.
A Sátán Gyermeke persze ezek után visszafeküdt húzni a lóbőrt. Továbbra is szívesen lennék nálunk macska. Még akár ilyen Félfejű Jack is.
13/233 – Gógia
Gógia és Magógia lánya vagyok én vagy mi. Ma speciel OTDT-ülésre mentem, mert a jövő évi OTDK-ra megnyertem Dél-Amerikát az egyik szekció alszekciójának koordinátori címét.
Mert egy balek vagyok, azér.
Minden nap más - mindennap más 