Minden nap más - mindennap más | Vive la différence.

RSS

13/146 – Vakolat

Ugyan még mindig nem megyek sehová, de ha már megrendeltem a világ összes sminkszerét, nekiláttam kikerázni magam itt csendes magányomba’. Van rajtam alapozó, korrektor, pirosító, púder, szemceruza, háromféle színű szemhéjfesték “ombre” stílben összeblendelve, szempillaspirál, szemöldökceruza, szájkontúrceruza, rúzs.

Messziről pont úgy nézek ki, mint nélkülük.

Közelről (és egy pöttyel jobb megvilágításban) is pont olyan nyúzott vagyok, mint előtte, csak több rajtam a vakolat.

Tanulság? Az nincs.

Szerző: mák be 2026/08/12 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

Szaporulat a szekrényben – Bőrönd Ödön a Köröndön

Annak, hogy esetleg veszek időnként egy újabb pöttyöskét, nincs semmi publikációs értéke, aki látott egy pöttyöskét, látta az összes többit is, viszont most turkáltam magamnak egy táskát, merthogy holnap megyek borfesztiválni, és ideje volt egy újabb táskának, amibe belefér a mobil, a pénztárca, a horgolnivaló, a legyező, a napszemüveg, a papírzsepi, a kézfertőtlenítő, egy fél literes kulacs ~~meg a fél kilós púderkompakt csavarkulccsal~~, úgyhogy itt van, tessék:

Elsőre nyilván az a kérdés, hogy miként fogom én védelmezni értékeimet egy ilyen izében, de egyrészt a Bor, mámor, Bénye nem egészen a Sziget vagy a Coachella, én nemhogy zsebtolvajt, de még részeg embert se nagyon láttam évek óta, leszámítva a Dinamyte Dudes nevű punkbandát, akik úgy be voltak toszva, hogy a borászat nevét se tudták pontosan, ahol amúgy éppen koncerteztek. Amennyiben viszont az úri közönségben mégis előfordulna valahol egy Arsène Lupin, a táskának van egy ilyen bepatentolható betétje is, amitől teljesen el vagyok bűvölve:

Tolvaj előtt persze nincsen zár, mint azt nagyanyáim szokták mondogatni, miután mindent bezártak kétszer ráfordítva a kulcsot, de azért talán mégiscsak észreveszem, hogy valaki éppen könyékig a táskámban a patentokon dolgozik, miközben én éppen 2024-es Toplec Furmintot iszom a Csiténél vagy 2021-es Padi-hegyet a Jakabnál vagy mittomén.

Egyébként ma is fel vagyok őtözve valamelyest, de ennek sincs még igazi sportértéke, hacsak ki nem megyek a házból, amikor is megpróbálok civilizációs engedményeknek eleget tenni, mint pl. cipő meg smink. Cserébe a tavalyi BMB galériájában megtaláltam magamat (naná, én már olyan stabil bútordarab vagyok ott, mint a Sanzon Tokajban a pihenőszékek), szóval tessék, ez is itt van:

Azt hiszem, éppen a Budaházy-Fekete Kúria kertjében vagyunk, és persze a kikericssárga pólós úriember, akire úgy vigyorgok, mint egy szerelmetes fakutya, az maga az RK. Hony soit qui mal y pense.

Szerző: mák be 2026/08/12 hüvelyk ajándék, blabla, nyár, turkálgat

Eská – Egy csirke meg a többi

Mi tagadás, hiányolom erőst ezeket az eská-posztokat, de az elmúlt két évben az volt a fő ambícióm, hogy életben tartsam magamat meg a macskákat, szóval a kreatív dzsúszokhoz sziklából kéne vizet fakasztani, vagy hogy is mondjam. Mindenesetre itt most mesélek nektek a csirkéről meg a CrockPotról meg az összes következményről. Készítsetek be valami hideg löttyöt hozzá, nem lesz rövid. A képek (de különösen a megvilágítás) minőségéért elnézést, én nem vagyok főzős blogger, és vacsorára szoktunk főétkezni, szóval ez van, take it or leave it.

Na szóval a múlt héten összeütöttem ezt,

a Nép meg azt jelezte, hogy van aziránt érdeklődés, mit csináltunk vele és hogyan.

A csirke CrockPotban való elkészítésének igen nagy előnye, hogy kint is lehet csinálni a hőkupola alatt a teraszon, és nem forralja tovább a lakást. Az sem elhanyagolhatatlan, hogy ez a módszer vajpuhára készíti a csirkét, ez viszont azzal jár, hogy az állatot csak darabokban tudod kiszedni a tartályból. A CrockPot szokása szerint nem is kell sokat foglalkozni vele, ha már bedurrantottuk, bár egy kicsit azért mégis.

A jelen csirke ázsiai módra készült, ami úgy történt, hogy megmostam-leszárítottam az állatot, aztán belepottyantottam az edénybe, mellel lefelé. Rá- és köré szórtam öt felszeletelt fokhagymagerezdet, majd összekevertem egy edénykében a következőket:

2 evőkanál osztrigaszósz
4 evőkanál világos szójaszósz
1 evőkanál sötét szójaszósz
késhegynyi gyömbérpor
2 evőkanál folyékony édesítő (ez nálam most valami dm-es bio-rizs-anyámkínja volt, de méz vagy vagy juharszirup vagy bármi hasonló is lehet)

A cél az, hogy a szmötty sós legyen egy kis édessel, úgyhogy az összetétel mindig a felhasznált cuccok márkájától meg fajtájától függ. Kóstolgatni kell, nem vitás. Nálam most Yamasa japán világos szósz és Pearl River gombás kínai sötét szójaszósz volt kéznél (ezek voltak nyitva, na). A szmöttyel lelocsoltam a csirkét, kicsit szétmázoltam rajta, aztán melléöntöttem fél deci vizet, hogy ne égjen oda.

Sajnos a főzés módjával kapcsolatban sem tudok konkrétumokat mondani, mert a csirke méretétől és zsírosságától kezdve a CrockPot képességeiig és a külvilág hőmérsékletéig rengeteg minden befolyásolja, hogyan alakul a helyzet. Ami tuti, hogy “high” hőfokon kell sütni 4-5 órát. Ezúttal kábé egy órával a kezdet után már meg tudtam fordítani, hogy innentől a melle felül legyen. Így a kezdetekben kapott a CrockPot alján egy kis színt, de a későbbiekben már inkább párolódott. A megfordítás után rákentem még egy evőkanálnyi sötét szójaszószt, és időnként ellenőriztem, van-e alatta folyadék. A csirkéből előbb-utóbb rengeteg lé és zsír távozik, de ha kezdetben nem öntünk alá egy kis vizet, akkor csúful odakozmál.

Öt órával a művelet kezdete után kikapcsolatm a CrockPotot, kimarcangoltam a csirke combjait és szárnyait (sajnos ez másként nem megy), és megvacsoráztunk.

A hideg kuszkuszsalátát a RK ütötte össze, volt benne paradicsom, olajbogyó, petrezselyem, vékonyra szeletelt sonkahagyma, citromlé meg olívaolaj, és már reggel előkészítette, hogy kellően kihűljön.

Vacsora után megvártam, amíg a csirke meg a leve kezelhető hőfokúra hűl, aztán (darabokban) kiszedegettem a CrockPot edényéből, kicsontoztam, és a levét átszűrtem.

Mint látható, a melleket egészben le lehet választani, de a többi az mind babramunka. A végén kábé három és fél deci koncentrált csirkelé is lett belőle, ezek közül az egyik a fagyasztóban van, a másik meg majd még előkerül, nyugi.

Másnap mediterrán ciabattába töltve ettük a csirkét a maradék kuszkuszsalátával.

Harmadnap hideg soba-tésztás salátát készítettem a csirkedarabkákból szezámpasztás-szezámolajas-lime-os öntettel, újhagymával és pirított hagymával.

Negyednap az egyik csirkelés dobozka tartalmából készült csirkedarabkákkal leves (afféle Tom Kha-utánzat, de nem találtam meg a currypasztát a kamrában, mert az életem egy káosz, úgyhogy lehetett volna jobb). A RK nyilván csilivel ette. Én nyilván nem.

Ötödnap az egyik legrondább, de legfinomabb feldolgozási mód került sorra: főtt-darabolt zöldbabbal és vékony félholdakra szeletelt sonkahagymával kevertem össze a csirkedarabkákat, aztán egy miszó-lime-majonéz-földimogyoróolaj öntetet kapott, a tetejére pedig felaprított sós földimogyorót szórtam.

Hatodnapon megint szendvicsben ettük a csirke maradékát, de ezúttal elővettük a melegszendvics-sütőt, és lapított szendvicsek lettek belőle paradicsom- és madárbegy-saláta mellé. Az én szendvicsemben a csirke mellett aszalt paradicsomos vaj volt, majonéz és scamorza-szeletek,

a RK meg persze telepakolta a magáét csilivel meg más paprikákkal.

Éés kész. Eddig tartott a csirke. Egy másfél-két decis levecske még van a fagyasztóban, de ma már végre valami egyebet eszünk…

Szerző: mák be 2026/08/11 hüvelyk eská, nyár, projekt

13/145 – Szervez

Látszatra ez igazán tuti dolce far niente, de valójában a jövő heti alkalmassági vizsgákat szervezem. Igen, többes számban. És nem, nem akarok beszélni róla.

Szerző: mák be 2026/08/11 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

13/144 – Megoldások

Ma remélhetőleg nyakára hágunk a csirke maradékának, de ennek a hogyanja erősen attól függ, mit találok a Heim Pékségben. Ha van pita, akkor mediterrán stílben esszük meg mentás-fetás cukkiniszalag-salátával és egy olyannyira fokhagymás dzsadzsikkal, hogy a macskák is ki fognak ájulni a szagától; ha van bagett, akkor bánh mì lesz belőle nouc chammal és gyorspácolt sárgarépával; ha ciabattát vagy hamburgerzsemlét találok, arra is vannak ötleteim.

Milyen szép élet is lenne, nemdebár, ha ezek lennének a legnagyobb problémák, és ennyire könnyen lehetne találni megoldást úgy nagyjából bármire, amit elénk hoz a zélet.

2 hozzászólás

Szerző: mák be 2026/08/10 hüvelyk eská, nyár

13/143 – CrockPot

Újabb hét, amikor megint ott fődögéltünk saját levünkben, mint csirke a crockpotban a teraszon. Ezt a csirkét jegyezzétek meg, mert ez egy egészen valódi csirke, nem csak egy hasonlat, ráadásul szerda óta ezt esszük, és ha befejeztük, azt is prezentálni fogom, hányféle módon.

Amúgy minden csak a szokásos errefelé, színek meg lábaksz meg macskáksz, rigók gurguláznak az udvaron, esténként fülsiketítő a tücsökmuzsika, a vakációm pedig úgy füstöl elfele, hogy öröm nézni. (Nem.)

Szerző: mák be 2026/08/09 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár, vasárnap

13/142 – Tigriscsíkos

Oké, Uram, köszi az átmeneti enyhülést meg a piacnapot, és természetesen a tigriscsíkos zöld paradicsomokat is, amikből fél kilót meg tudnék enni együltömben, ha valaki nem húzza el előlem a tálat. Amit viszont tegnap mondtam a kénkövekről meg a láváról, azt nem gondoltam egészen komolyan.

Szerző: mák be 2026/08/08 hüvelyk újracucc, eská, nyár

13/141 – Kísérlet

Nézd, Uram, én tudom, hogy vannak olyan esetek, amikor csak a radikális beavatkozás segít, mert az emberek ordenáré módon hülyék, Szodoma-Gomorrában például még az angyalaidat is meg akarták kefélni. De éppen az emberiség kétes szellemi képességeire való tekintettel megérthetnéd, hogy aki eddig nem fogta fel, hogyan rohanunk a vesztünkbe, az ezután se fogja. Szóval, hogyúgymondjam, ez a “hőkupola” nevű kísérlet kihozta a masszából, amit lehetett, és most már abba lehet hagyni. Jöhet újabb kísérletként valami negyven napos özönvíz vagy kénkő és láva és sóbálványok, bánomisén, de ezt most már fejezzük be, lécci.

Köszi.

Szerző: mák be 2026/08/07 hüvelyk újracucc, eská, nyár

13/140 – Slag

Kezdek kicsit belegárgyulni ebbe a melegbe meg a hozzátartozó mókakacagásokba, az éjjel például azt álmodtam, hogy anyósom ábrándosan locsolja slaggal a kiskertet, közben meg a kerítésen kívül egy dühös tömeg ordibálja, hogy mingyá bejönnek, oszt a nyakunk köré tekerik azt a slagot. Mondanom se kell, anyósom álmomban természetesen rá se hederített az egészre.

Ha esetleg szükségetek lenne valakire, aki szorong helyettetek, állok rendelkezésre, az nekem még álmomban is tök jól megy. Most viszont derűsen ellejtek gyalog a patakparti Heim pékségbe, hogy támogassam a lokális kistermelőket. (Aki nem tudná, a Heim Dunabogdányban székel, de az egész Dunakanyarban teríti a szajrét, Szentendrén már speciel két kisboltjuk is van, de Esztergomtól Tahitótfalun át Leányfaluig mindenhol jelen vannak, és nagyon-nagyon finom cuccokat sütnek, a burgonyás-tökmagos pogácsájukkal például engem meg lehet venni kilóra.)

Már két hete nem mosok holmikat, mert spórolunk a vízzel, de egyelőre meg se kottyan, mivel annyi ruhám van, mint a nyű. Cipőm is annyi. Ezt, ami rajtam van, legalább egy éve nem hordtam, mert beesett a cipőtároló mögé a szekrényben. Ez egyúttal arról is jó képet ad, mikor raktam én utoljára úgy istenigazából rendet abban a szekrényben, ay, mi madre.

Szerző: mák be 2026/08/06 hüvelyk újracucc, eská, nyár

13/339 – Monokróm

And now for something completely different. Unatkoztatok már eleget, nemdebár.

Ezt a tizenöt dekás izékét még a vizsgaidőszak végén túrtam a Hádában, és nem tudom, mi a pöcsért tartogattam mostanáig, de tessék, most itt vanik.

2 hozzászólás

Szerző: mák be 2026/08/05 hüvelyk nyár, turkálgat

13/338 – Concordia

Ma azt terveztem, hogy megyek találkozni baratinákkal, de erőst kipurcantam az időjárástól, úgyhogy maradok az ódalamra dűlve, mint a Costa Concordia. Ide is csak azért rakok fel macskáksz meg lábaksz, hogy ne rontsam a posztolási statisztikát.

(Nyugi, a RK-nak is megvan mind a kettő.)

Szerző: mák be 2026/08/04 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

13/337 – Kezdve

Mindent meg lehet szokni valahogy a dögmelegtől kezdve egészen a szakdolgozatokig, de miért muszáj, ugyan miért.

Szerző: mák be 2026/08/03 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

13/336 – Siker, pénz, nők, csillogás

Miközben én ezt a hetet háromfejű kutákkal és más mitikus lényekkel mulattam végig, a RK felváltva írt tanulmányt és pályázatot, valamint főzött rám. Én pénteken letettem a lantot (pályázati határidő, hell yeah), ő meg szombaton délután tette ugyanazt, úgyhogy felajánlottam, elviszem vacsorázni. Természetesen a ház tele van kajával, a jövő héten pl. megint bele fogok górni a crockpotba egy komplett csirkét, aztán napokig játszunk vele, ma este pedig David Chang-féle pácolt marhát fogunk grillezni a teraszon à la Momofuku, de ezúttal úgy gondoltuk, főzzön ránk valaki más. Úgyhogy a hőségre való tekintettel felültünk egy buszra, majd elfuvaroztattuk magunkat a HÉV-állomásig a nemrég megnyílt rámenezőbe. Igen érdekes experimentum volt, maga az étterem ugyanis afféle tudathasadásos módon billeg a “csináljunk egy elegáns helyet” és a “csapjunk oda pár fröccsöntött cuccot, aranyozva” között, az étlap pedig jól láthatóan a házhozszállításra van optimalizálva, minden kajáról fotó, mellette pedig betű-betű-szám-szám, hogy könnyebb legyen megrendelni a tizenkét lazacos makit és nyolc avokádós uramakit. Úgyhogy itt alant a képen például egy S1 és egy J12 látható némi Asahi sör kíséretében.

A kajával amúgy nem volt semmi baj, de a hangszórókból éppen azon a frekvencián jött a zongorás liftzene, amitől én átmenetileg megsüketülök, és ez még kitart egy ideig azután is, hogy elhagytam a helyszínt, úgyhogy hazafelé poroszkálva kivételesen a RK szólt, hogy te hallod, mi szól a Barlangból? hátizé, valami koncert, válaszoltam neki a hőkupola alól. A RK nyilván immunis a zongorás liftzenére, mert megállt az út közepén, belehallgatózott a távolba, aztán megnézte a telefonján az internetekben, jól hallja-e. Summa summárum, alig öt perccel később már karszalaggal a csuklónkon és sörrel a kezünkben álltunk a Barlang kertjében, azt üvöltve, hogy “siker, pénz, csillogás, ez az álmom, moziba járni élvezet!” Mit ne mondjak, mindig a spontán döntések a legjobbak. Miután pedig végigugráltam a másfél órát, a KFT-koncert után odajött hozzám valaki, hogy olvassa a blogomat, ezúton is köszönöm, nagyon jólesett. Hazafelé a város majdnem úgy nézett ki, mintha élne, a távolban pedig sajtból volt a hold, mégpedig cheddarból, mert az olyan szép sárga.

Nyilván ez az a pont, amikor azt kezdi bennem mondogatni egy savanyúan elhúzott szájú valaki, hogy túl jó dolgom van, és meglesz még ennek a böjtje, de ezúttal az a tanácsom neki, hogy kuss legyen.

Szerző: mák be 2026/08/02 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár, vasárnap

13/335 – Lajt

Tegnap este megmostam a hajam, az fel is robbant annak rendje szerint (a jelenlegi már egy szelídített-forma változat, reggel még úgy néztem ki ébredés után, mint egy tollseprű). Ez, mármint a hajmosás, az aktuális állapotokban valamivel nagyobb luxus, mint kaviárral enni a McNuggets-et (igen, a bolond amcsi influenszerek, akiknek több a pénze, mint az esze, mostanság ilyesmiket csinálnak), alig két kilométerre tőlem ugyanis több száz vagy ezer embernek nincs vize, a honvédség hordja lajtoskocsin a több száz milliót érő palotákhoz fent a Pismányon, hat hálószoba, három fürdőszoba, hengerelt pázsit meg feszített tükrű medence, mókusformájúra nyífrt tuják és tüzépbarokk balusztrádok minden mennyiségben, víz viszont nem jön a csapból már két napja. Nyilván nem csak paloták vannak fent a Pismányon, de aki oda költözött az elmúlt húsz évben, nagyrészt az irányítószám meg a “fent a dombon” romantikus téveszméje miatt tette, most viszont nincs víz. A helyi facebook-csoportban ennek megfelelően idegesek is az emberek, rengeteg olyan ötletük van, amit a fizika törvényei nem tesznek lehetővé (a víz például nem tud felfelé menni, ha nincs, ami nyomja). Én meg hajat mostam, de hát a helyzet már tarthatatlan volt.

Ezek után viszont olyan lelkifucim van, mintha nem csak tisztálkodtam volna, hanem vegyük egy jachton innám a Hell jegeskávét, pedig én aztán tényleg tömegközlekedéssel járok, nincs légkondim, nem rendelek izéket a Temuról, és utoljára 2017-ben ültem repülőn, szóval a karbonlábnyomom még mindig többé-kevésé okés, de hát akkor is, na. Ma reggel fél kilenckor így nézett ki az Aldiban az ásványvizek raklapja,

és erős havária-hangulat van, ami részint a daliás szopornyicás időkre, részint meg a Mad Maxra emlékeztet.

A biztonság kedvéért vettünk vécépapírt is. Élesztőt nem, ugyanis süssön a hőkupola alatt az, akinek hat anyja van.

Szerző: mák be 2026/08/01 hüvelyk ajándék, blabla, eská, megaszondom, nyár

13/334 – Feltöltés

Ilyen feje van annak, aki bő két hét alatt megrajzolt egy 24 oldalas csendeskönyvet, borítóval meg három (átmenetileg) véglegesre kidolgozott színes oldalpárral, aztán az egészet feltöltötte egy pályázatra.

Holnap-holnapután hétvégét tartok, aztán vissza kell másznom a felnőtt életembe, ahol anyósom ruháit kell bevenni, apósom gatyáit felhajtani, plusz szakdolgozók, akiket az elmúlt két hétben bottal kergettem el, hogyaszongya majd augusztusban. Ha tudnátok, én ezt mind mennyire nehemahakaharom.

Szerző: mák be 2026/07/31 hüvelyk nyár, otthoncsücsü, projekt

13/333 – Akvarell

Egyre lehordottabb állapotban vagyok, például csak akkor vettem észre, megérkezett a jövendölt dögmeleg, amikor ma délután az akvarellceruza elkezdett úgy viselkedni, mint az illik neki. (Igen, összemázoltam az izzadt kezemmel.)

Szerző: mák be 2026/07/30 hüvelyk nyár, otthoncsücsü, projekt

13/332 – Katedrális

“Kishitűségből katedrális, ez lett a művem, szép nagyon.” Hadd legyen most akkora pofám, hogy kiadatlan verseimből idézzek az éppen elcsesződőben levő csendeskönyvem kapcsán, oké?

Ma is szopattam magam, anyám, stop. Ezúttal tényleg nagyon de nagyon. Nem csoda, hogy csak alkonyatkor volt érkezésem önfotóra.

Hajh, de feladtam én magnak a feladatot, hajh de mennyire.

Szerző: mák be 2026/07/29 hüvelyk nyár, otthoncsücsü, projekt

13/331 – Rövidülés

Azt már régóta mondom, hogy csak az a kihívás, amit magadnak tűzöl ki, mert amikor a nyakadba akasztanak egy feladatot azzal a felkiáltással, hogy “ez szép kihívás lesz!”, általában csak szopatnak, anyám, stop. Oké, mint kénytelen voltam rájönni már jó régen, a magamnak tűzött kihívásoknál csak annyi a különbség, hogy szopatom magam, anyám, stop. Én például mocsok rosszul rajzolok rövidülésben embereket és bármilyen pózban kutyákat, na hát most kitalálhatjátok, mivel bajmolódom.

Ezek után pláne az önszabotálás tankönyvi példája, hogy ha már mocsok rosszul rajzolok kutyákat, most éppen olyan kutyát rajzolok, aminek három feje van. Azt meg talán már mondanom sem kell, hogy rövidülésben van…

Természetesen rendkívüli mértékben élvezem az egészet, ha esetleg erről kétségeitek lennétek.

Szerző: mák be 2026/07/28 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

13/330 – Troli

Új hét, a régi móka. Nyilván lemaradásban vagyok a terveimhez képest, technikai tudásom messze nincs olyan jó állapotban, mint ágasbogasan burjánzó fantáziám (khm) és hajmeresztően egyedi koncepcióm (KHM). Tegnap például már odavittem a RK-hoz egy skiccet azzal, hogy mondsza jóbarát, milyen jármű ez és milyen irányba halad.

Hálistennek eltalálta, hogy troli, és arra jobbra megy a picsába el.

Mondanom se kell, döngetek tovább, és ezen a héten még ne várjatok öltözködésileg semmi érdekeset, mert csak az nem csalódik, aki nem reménykedik, mondá Császár Gyula a Germániáról írott turisztikai alapműben.

Szerző: mák be 2026/07/27 hüvelyk nyár, otthoncsücsü, projekt

13/329 – Tranzit

Sic transit macskamászóka mundi, szegény teljesen felmondta a szolgálatot, hiába húroztam újra vagy négyszer, mostanra már teljesen megette az idő meg a macskák vasfoga. A RK viszont, mint vérbeli kutatóhoz illik, kinyomozott egy majdnem ugyanolyan példányt, amit ugyan egy párkányi csomag-automatából kellett hazafuvarozni, de a pretenciózus dögök legalább elfogadták a pótlást, mint ezt a mellékelt ábrák is mutatják.

Ezt leszámítva a hét leginkább radírvucnik gyártásával telt, plusz volt még némi kaja meg a szokásos lábaksz. Galéria!

Szerző: mák be 2026/07/26 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, nyár, projekt, vasárnap