RSS

6/174 – Vacilla

Az elmúlt napok magas sarkon való rohangálásai után ma ideje volt lapos talpú csizmára váltani, mielőtt a lábam leesik a helyéről. Akkor viszont már, mivel ha lúd, legyen döglött, felvettem a pipeződ ruhámat hozzá, sok balti-zölddel, hogy legyen, ami kiüsse az emberek szömit.

Ez egy igen jó ruha, kényelmes meg nemgyűrődős meg vicces a színe meg az anyaga, de mégis vacillálok rajta, hogy megtartsam-e vagy sem. Talán a kényelmes zsákszabása miatt? Hordok én ennél sokkal nagyobb zsákokat is, de ez valamiért így is, hmm, mégis-mégse. Micsináljak, Blognak Népe? Véleményeket kérek.

Igen, ma nagyon őtözködős blog voltunk. Ha esetleg mégiscsak inkább a procedurális memória működésére és funkcióira lennétek kíváncsiak, ne fogjátok vissza magatokat, én arról is szívesen.

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/21 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

6/173 – Üzem

Mámegin nem látszom ki a hatszázféle feladatból: munkahelyi tanácskozós összeröfit szervezek, a Broca- meg Wernicke-központ funkcióiról jegyzetelek, szállást foglalok egy éjszakára és két személyre Pécsre (a Repülő Kutató el fog fuvarozni jövő héten, hurrá), mások interjúkérdéseit ellenőrzöm és a sajátjaimat fogalmazgatom, hivatalos és nem hivatalos leveleket írok kazalszám, ma meg még ráadásul az üzemorvoshoz is el kell kúsznom, mert már újra aktuális a munkaalkalmassági vizsgálatom, a fene bele.

Ti, normális emberek, el sem tudjátok képzelni, mennyire rühellek én orvoshoz menni. Pláne olyankor nem akarom én ezt, amikor amúgy más ötszázkilencvenkilenc-féle feladat is ott kotlik a nyakamon, de amúgy persze bármikor máskor sem.

Hogy valami pozitívumot is mondjak, végre fel tudtam húzni a cipzárt ezen a szoknyán, azki olyan piszok régen volt utoljára rajtam, hogy nem is bírtam előkurkászni az archívumból egy olyan esetet, amikor igen. (Tudom, hogy volt rajtam a blog idején, de egyszerűen nem találtam meg, mikor.) Annyit sikerült kibányásznom, hogy én őtet már 2016 márciusában ki óhajtottam hajintani, de a Repülő Kutató megvétózta a cselekedetet, mert “ő annyira szereti ezt a szoknyát”.

Azt persze nem vette észre, hogy azután sem volt rajtam további három évig.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/20 hüvelyk eská, tél

 

6/172 – Kiskedden

Na még egy hosszúnapot neki, konzervvel. A jövő héttől már minden más lesz.

Nem jobb, attól nem kell tartani, de legalább más.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/19 hüvelyk eská, tél

 

6/171 – Csapat

Pipiros renoválva, az  e heti órákra készülődés folyamatban, csapassuk.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/18 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/170 – Macskák és más verebek

Varrogató hétvége, juhé, újabb cikcakkruhával. Ugyan megfogadhatnám, hogy ez az utolsó, de aki varr közületek, és beleszerelmesedett már szabásmintákba, az tudja, hogy erre az egyetlen lehetséges válasz egy jó hangos hitetlenkedő röhögés. Maradjunk inkább abban, hogy ez az utolsó polár cikcakkruha. Mármint hogy őszig ez az utolsó polár cikcakkruha.

Mint látható, a hétvégi ereszdelahajamat ezúttal is a Bűnök Barlangjában zajlik, Poci erős hátráltató műveletei közepette. Mivel nincs itthon a Repülő Kutató, a lükepók teljesen rám csimpaszkodott, még blogolni se lehet nélküle. (Lásd mellékelt ábra.)

Celó, alias Schrödinger irdatlanul hülye macskaállatkája, más irányból dolgozik idegeim megtépázásán: miután több kilométeres gyaloglábas expedíciókkal szereztem neki friss csirkemájat meg spéci gyógypapit, mindkettőt negligálja, cserébe viszont Poci tányérjából konzekvensen kieszi a nemspéci nemgyógypapit. Ma reggelre eljutottam oda, hogy a francba már, kiscicám, azt eszel, amit akarsz, csak egyél már valamit, úgyhogy neki is kiadagoltam egy reggelire valót Poci eledeléből. Természetesen felszippantotta. Utána éppoly természetesen odavonult Poci tányérjához, és azt is felszippantotta. Szóval, ha esetleg érdekel titeket, a májelégtelenségben haldokló macska köszöni szépen, még megvan, bár nem fest valami jól. Nem fest valami barátságosan sem. (Szintén lásd mellékelt ábra.)

Hm, az ablakaimra is ráférne egy pucolás, csak mondom.

Ja, és ez vagyok ma én.

Végül is őtözködős blog ez vagy mi a rosseb.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/17 hüvelyk eská, macs, tél

 

Szaporulat a szekrényben 6/4 – Zuzmótól olíváig

Nem lesz valami izgalmas bejegyzés, de sebaj.

A múlt hét során volt néhány nap, amikor a buszcsatlakozásra várva jobb híján beténferegtem az esztergomi turkálókba, úgyhogy beszereztem egy pár új cuccot, merénilyenvagyok. Kifelé ezúttal egyelőre nem megy semmi, a Diwali alatti nagy purgálásnak hála még mindig van szabad kapacitás. Pontosabban eddig volt, mostantól visszatérünk a jól megszokott rendszerhez, mert másként ismét kihabzanak a szekrényből a cuccok.

Nos, lássuk a medvét. Első számú medvénk egyből kettő darab medve, két tökegyforma pulcsi más-más színben. A korall az idei év Pantone színe, ezt csak a szórakoztatás kedvéért említem, mert egyébként eddig is dugig volt korallszín cuccal a szekrény, pólótól szoknyán és dzsekin és kabáton és nemtommin át cipőig. Mindenesetre ezek majd jól jönnek nekem tavasszal.

A kedves kis közelgő tavaszhoz turkáltam egy barátságos halavány zuzmózöld polárfelsőt is. Valószínűleg ezt még ki fogom prüttyögtetni valamivel, tessék véleményezni, hogy másik zölddel, narancssárgával vagy rózsaszínnel tegyem.

Item, turkáltam egy lila jeggingset is, mert eddig ilyen se volt.

Item, nekem-új csíkos póló, szintén a tavaszra/nyárra való tekintettel.

Item, sárga kardigán. A két sárga kardigánomból az egyik igen határozottan megy kifelé a forgalomból, kicsikét már romos. Ez itt enyhén pipeződbe-mustárba hajló sárga, amit nem óhajt teljes pompájában visszaadni nekem a fényzőgép. Ez van, no.

Ja, meg ez itt, persze hogy persze. Ne is mondjátok. Én sem mondom, csak mutatom.

Van még egy darab, egy fenyőzöld kord kiskabát, aminek szőrös a gallérja, de azt még nem tudom bemutatni, egyelőre bent hagytam a munkahelyemen. Vettem viszont egy olívazöld övet is, nyihaha.

Egyelőre ennyi. Nem állítom, hogy rá fogok ülni a kezemre, de mindenekelőtt varrnom kéne egyet-mást, mert addig anyagot se veszek, amíg nem varrok legalább tíz cuccot a jelenlegi készletből. Nos, vannak holmik, amiknek már régen kinéztem a szabásmintáját, sőt, attól tartok, további cikcakkruhák is befigyelnek még…

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/16 hüvelyk tavasz, tél, turkálgat

 

6/169 – Logika kezdőknek

A nappalt onnan tudjuk beazonosítani, hogy van éjjel is, az édest azért ismerjük fel, mert van sós, a hétvégéről meg azért tudjuk, hogy van, mert léteznek a hétköznapok. Logikus, nem? Én például most itt éppen nagyon-nagyon határozottan felismerem a hétvégét, sőt, a szabad hétvégét, és onnan ismerem fel, hogy ma nem vagyon munkanap.

Nyilván ha kevesebbet járnék ovisok közé, ennél bonyolultabb gondolatmenetekben vezetném le, miért fogom áthéderezni a mai meg a holnapi napot, de ne várjunk lehetetlent. Hééétvége, hééétvége, héjjahó. Most még elcaplatok csirkemájért Schrödinger macskájának, és megnézem, nem jelent-e meg a piacon puszta véletlenből valami zöld izé (iszonyúan vágyom egy kis friss salátára), aztán irány a Bűnök Barlangja. Nyamnyam.

Ja, mintegy mellesleg a Repülő Kutató ismét elpályázott hazulról. Igaz, hogy hétfőn már hazajön, de ezúttal nem konferenciálni ment, hanem síelni a (szinte) komplett családjával. Mint finoman megjegyeztem neki, esetleg engem is megkérdezhettek volna, akarok-e menni. Akkor legalább mondhattam volna, hogy kösz, de nem. A végeredmény egészen pontosan ugyanaz lenne, csak más irányba biggyeszteném a számat, és az ilyesmi egyáltalán nem mellékes dolog egy házasságban, mármint hogy az asszonynak milyen irányba biggyed a szája. Gondolom én. Igaz, én túl sokat járok ovisok közé.

Huh, de ki fogok én rúgni a hámból, magára vessen mindenki, aki engem csak úgy itthon hagy felügyelet nélkül a szabad hétvégémen.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/16 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/168 – Vicces

A Repülő Kutató ma reggel azt mondta, milyen viccesen nézek ki. Jaja, csupa móka és kacagás, estig tanítással és nap közben több kilométeres gyalogtúrával oviba.

Jóvanna, igaza volt, tényleg viccesen nézek ki.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/15 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/167 – Realizál

Csak amikor kész lettem a holmik magamra dobálásával, akkor realizáltam, hogy többé-kevésbé Valentin-napnak öltöztem máma a tanításhoz, pedig ez legkevésbé sem állt szándékomban.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/14 hüvelyk eská, tél

 

6/166 – Piskóta

Tegnap majdhogynem négykézláb jöttem haza, és menet közben kicsinyt vihogtam is az egészen, hogy nédda, mennyire le tudja építeni az embert, ha fél kilenctől fél hatig pofázik – közben nyilván itt-ott szünetekkel, de hát akkor is.

Azért ne sajnáljatok nagyon. Ez egy úgynevezett tömbösítés miatt van így, a félévben összesen négy héten kell ilyen irgalmatlan hosszú napon át szövegelnem. Igaz viszont, hogy a négyből az első kettő most van a nyakamon, az utolsó kettő meg a szorgalmi időszak legvégén lesz. Na akkorra már mindenki le lesz épülve, ők is, én is. Nekik a nyolchetes gyakszi tesz be meg az államvizsgára és a zárótevékenységre készülés, nekem meg… áá, nem akarok én abba belegondolni, de komplex vizsga is van benne meg két monstre rendezvény.

Ezt a hidat persze továbbra is csak akkor gyújtjuk fel, ha majd odaértünk, ma inkább a hét hátralévő részére készülök, mert az sem lesz piskóta. Most viszont elmegyek papiért magunknak meg a macskáknak.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/13 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/165 – Mandula

Jaja, az. Tudjátok. Amelyik indul. Megint.

Már a munkahelyemen vagyok, és itt is maradok jóóóó hosszan.

Nyilván ha varrtam magamnak valami újat, akkor addig nem nyugszom, amíg mindenki nem szembesül vele.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/12 hüvelyk eská, tél

 

6/164 – Pedig

Holnaptól tanítok, hujjahó. Kicsikét elhaló hujjahó ez – mindent összevéve olyan félévem lesz, hogy a fal adja a másikat, de attól még engemet ezért tartanak, hé, nem azért, hogy nyafogóruhában ábrándozzak loncsos hajjal.

Pedig. Pedig. E pillanatban úgy érzem, hogy komplett hátralévő életemet át tudnám ábrándozni nyafogóruhában, loncsos hajjal. Kézimunkázgatnék, varrogatnék, horgolnék, kenyereket sütnék, kimennék hajnalonta lefotózni az ébredező Dunát, na meg megírnék néhány kicsikis regényt.

Nem, sajnos ez nem lehetséges. Sőt, valamikor délután még egy konzervet is gyártanom kell holnapra, mert reggel már a hatos busszal indulok, és haza sem érek este fél kilencig.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/11 hüvelyk eská, tél

 

6/163 – Kettő tíz

Rühösen ronda, ködös idő van, de én csakazértis csajbuliba vagyok hivatalos, mégpedig délutáni csajbuliba ex-tanítóképezdész baratináimmal, akik közül mindenkit másfelé vitt ugyan az út, de valamiképpen mégiscsak ugyanazt tudjuk csinálni, amikor összeverődünk, mint amit régesrégen. Ordítozás és röhögés, akár a saját magánnyomorúságainkon is, sőt, leginkább a magánnyomorúságainkon. Ezúttal ezt ebéd mellett tesszük, én is viszek a kénálmációba egy háziveknit, azki ugyan nem lett valami dekoratív, de attól még bizony mi meg fogjuk enni.

Amíg viszont ez a nyavalyás készült (tegnap az öregtészta, ma az első kelesztés, második kelesztés, harmadik kelesztés, sütő, rutyutyu) olyannyira eluntam a várakozást, hogy a második kelesztés környékén nekigyürkőztem, és hirtelen összeütöttem magamnak egy újabb cikcakkruhát. Úgyhogy most egész pontos adataim vannak arra, hogy a nulláról indulva a szöszmöszök összegyűjtéséig nettó két óra tíz percbe fáj egy ilyen.

A világ misztikus összefüggéseire vadászók figyelmébe: ma éppen második hó tizedike van. Istenbizony nem volt szándékos. Na, kihűlt a vekni, mehetünk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/10 hüvelyk eská, tél

 

6/162 – Nemszusi

Tegnap végül tényleg felciheltük magunkat estefelé, és elmásztunk házon kívül vacsorálni. A helyi japán (meg minden más délkelet-ázsiai) étterembe mentünk, és az időjárásra való tekintettel most sem ettünk szusit, úgyhogy még mindig én vagyok az az ember, aki eddig csak kétszer evett szusit, viszont azt mindkét alkalommal a japán nagykövetség ünnepi fogadásán, amit a császár születésnapjának tiszteletére rendeztek.

Igen, továbbra is nekem van a legérdekesebben unalmas életem a világon. A mai napra pláne roppant nagy izgibizgit tervezek, merthogy nem megyek sehová, cserébe viszont kiborítom a szekrényt. A káosz esmég úrrá lett azokon a területeken, úgyhogy egy ideje csak azt a részét használom a készletnek, ami rögtön szembenéz a vállfákról. A többit gondosan kikerülöm tekintetemmel, és gyorsan rácsukom a szekrényajtót, mielőtt kizuhanna. Kedden viszont definitíve elkezdődik a tavaszi félév, és annak már valahogy úgy kellene nekiugrani, hogy ne csak fél tucat nyafogóruhát rotáljak körbekörbe.

Ha már a fejemben úgyis csak szürke pép van, legalább kívülről fessek úgy, mint aki pontra van téve.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/09 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/161 – Csámcsogó

Gondolom, nem vagytok különösebben kíváncsiak jólismert nyafogóruhámra (a kék van rajtam, ha esetleg mégis), délután a Repülő Kutató elvisz házon kívül táplálkozni, akkor majd kicsípem magam. Addig is hadd mutatom meg, mivel szórakozom tegnap óta, jelentős bűntudattal és legalább ugyanakkora csámcsogó örömmel.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/08 hüvelyk eská, tél

 

6/160 – Vatta

Azt álmodtam, hogy Esztergomban várakozom a buszmegállóban (egy sokkal szebb és mesésebb buszmegállóban, mint az igazi), pilinkél a hó, fent a dombon gyerekek szánkóznak, lehallatszik elragadtatott visítozásuk, valahonnan a közelből egy karácsonyi vásár sramlizenéje meg zsongása meg forraltbor-illata kúszik felém, minden csupa jingle bells és ünnepvárás, mint egy képeslapon vagy egy Hallmark szerelmesfilmben. Megjön a busz, én előlendítem a táskámat, hogy elővegyem a pénztárcám, keresem, keresem, nincs meg, és akkor megpillantom a hátam mögött egy fatönkön a hóban, nyitva van, és töküres. Szédelegve felszállok a buszra, majdnem elájulok a sokktól, engem itt kiraboltak, csak a zsebemben csörög néhány picula, azok is valami általam ismeretlen devizában, de a sofőr jótét lélek, és nem dob le a hóba, az utastársak körém gyűlnek, miközben én még mindig sokkos állapotban forgatom az üres pénztárcámat, tényleg, igazán, kétségbeejtően üres, a tolvaj még a könyvtári olvasójegyeket is kipucolta belőle. Próbálom fejben sorra venni, mi mindent kell majd pótolni, nehezen megy, a fejemet mintha vattával tömték volna ki. Személyi, tajkártya, adókártya, bérlet, bankkártyák, olvasójegyek, úristen itt volt egy diákigazolványom is meg egy Yves Rocher pontgyűjtő szarom meg névjegyek meg még mi nem. Az utastársak szánakozva sugdolóznak körülöttem, végül az egyik megkérdi, van-e egyáltalán, akit felhívhatok ebben a helyzetben, mire én azt mondom, a férjemet, és látom az arcukon, hogy valamiért nem hiszik el nekem, férjnél vagyok, és valahogy ez az egészben a legeslegrosszabb.

Olyan intenzív volt az egész, hogy azonnal felébredtem, szédelegve és enyhe sokkban, mint akit tényleg kiraboltak, és – ne röhögjetek ki – rögtön leellenőriztem a pénztárcámat meg a férjemet. Nyilván mondanom sem kell, mindkettő megvolt. Micsoda egy elcseszett pszichém van nekem, uramatyám. Tegnap egészen vidáman és kutatói energiáktól duzzadva jöttem haza a témavezetőmtől. (Nem bíztam a véletlenre a dolgot, rögtön elkezdtem beszélni, mire a seggem a kanapéhoz ért, és másfél órán át nem is hagytam abba – én rém meggyőző tudok lenni, ha éppen formában vagyok.) Erre most meg ez itt. Fejbe kéne kólintani engem valamivel, nem vitás.

Aztán persze nem tudtam visszaaludni, aztán végül persze mégis, és ez így együtt megint azt eredményezte, hogy most is olyan vagyok, mint akinek vattával tömték ki a fejét. Jobb ötletem nem lévén, elmegyek, hozok Celofánnak gyógypapit meg csirkemájat, arra akkor is jó ez a fej, ha belülről csupa vatta.

Minden bizonnyal még mindig kómás vagyok, hát nédda, mik estek rám a szekrényből.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/07 hüvelyk eská, tél

 

6/159 – Igaza

A hécencségit neki, annyit öltözködtem máma, mint egy menyasszony, pedig nem esküvőre megyek, hanem találkozóra a doktori témavezetőmmel. Az is igaz viszont, hogy az esküvőm előtt sem fostam annyira, mint most. Le fog szúrni, mint a pengős malacot, és haj de igaza lesz.

Drukkoljatok nekem, ha ráértek.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/06 hüvelyk eská, tél

 

6/158 – Átmenetileg

Kicsinyt le vagyok robbanva átmenetileg, de nem kell idegeskedni, holnap már megint pörgés lesz, akár le vagyok robbanva, akár nem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/05 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Intermezzó – Még mindig a gázok

Mivel a Repülő Kutató egy szép, kövér, ügyes medve, és likakat fúrt nekem a falba, tovább dolgozhattam azon, hogy maradéktalanul kitöltsem a rendelkezésemre álló teret.

Úgyhogy a korábbi káosz és űr helyén most vannak kispolcaim,

(egyébként vízszintesek, csak a fényzőgép viccel meg titeket), és mindentároló falitáblám is.

Asszem ezzel most már elleszünk egy ideig.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/04 hüvelyk ajándék, eská, tél

 

6/157 – Világszám

Ezen a héten ugyan még nincs tanítás, de a fordulatszám attól még erőteljesen fokozódik, csak tudjam magam utolérni. Ma már találkozók megbeszélésével meg egyéb hasznos-fontos dolgokkal mulattattam magam, még telefonáltam is, pedig az nálam már szenzációszámba megy, desőt Hörömpő cirkusz, világszám.

Haj megmosva, szerda telezsúfolva programokkal, nyüzsögjünk tovább.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/02/04 hüvelyk eská, tél