Életem. A zoknimon legalább repülő malacok vannak.
Szaporulat a szekrényben – Üdvözlet a nyúlüregből
Tudjátok, onnan, ahova Alice beesett. Az én nyúlüregemben többek között Gudrun Sjödén kardigánok, sokzsebes kistáskák, sivatagi bakancsok és El Naturalista cipők vannak, mindezek túlnyomórészt “a szemedet is kiüsse” színekben. Még nem tudom eldönteni, a Sellpy a túlfogyasztás egy igazán gonosz-ravasz bugyra-e, engem mindenesetre igen ügyesen beszippantott, és amíg alig hordott Camel sivatagi bakancsokat sóz rám 4,50 euróért, addig valószínűleg ott is fog tartani.
Aztán egyszer majd nem férek a lakásban, és akkor lesz sírás-rívás meg fogaknak csikorgatása. Galéria!
Bárminő felmerülő kérdésetek van, szívesen válaszolok. Na persze, azt ne kérdezzétek, meg vagyok-e buggyanva, arra már tudjuk a választ.
14/8 – Szponzor
Mivel ma van az ún. szabadnapom, és mivel a család az én játékpénzeimből (=SzÉP-kártya) szponzoráltatja a leányfalusi uszibérletet, bekanalaztam magam anyósom autójába, és elmentünk új bérletet venni, mert a régi mingyá lejár. De ha már ott voltunk Leányfalu közepiben, bementünk az ottani Heim-pékségbe tökmagos pogácsáért, és meglátogattuk az Erzsébet divatáru-boltot is.
Tippeljetek, vettem-e ruhát, kettőt-e, és kordanyagból volt vagy sem, pünkt olyan szabásban, mint ez a pöttyöske? Úúúgy van, eltaláltátok.
Intermezzó – Zenea zélet 2026
Hahh, azt hittétek, hogy idénre kihagyom, mi? Egy frászt. Az első nappali tancsinapon most is beállítottam random lejátszásra a zenegépeckét, amin most már tényleg van minden pszichedelikus rocktól mandopopig, aztán afféle botcsinálta jósnő módjára az első három zeneszám beleiből próbálom megjósolni az előttem álló évet, mely szám szerint vagyon ezen a blogon a tizennegyedik.
Mit ne mondjak, a jelenlegi találatnak erős felmondás-szaga van, de lehet, hogy csak az én értelmezési horizontom gyanúsítható ezügyben. Száz szónak is egy a vége, hadd szóljon!
14/7 – Előny
Másoknak ez az első tancsinap, miközben én (höhö) máris letanítottam a heti kötelező óraszámom másfélszeresét. Na de azért nekem is ez az első nappalis tancsinap, melynek tiszteletére a “business on the top, party on the bottom” szellemében kikulturáltam magam felyül kellő mennyiségű vakolattal és iparművészi nyakékkel (ez is a Dark Side Soutache-tól), ámde mindehhez dupla rokolyát hordok, felemás zoknit és edzőcipőt.
A hátizsákomban van a házi évnyitónkhoz nyolcvan csokicsók. Ha ez nem győzi meg a gólyákat arról, hogy a tanárnő kissé bolond, de azért vannak előnyei, akkor semmise.
14/6 – Világbéke
Úgy éljek, az az érzésem, hogy ez a hét már legalább tíz napja kezdődött, de lehet, hogy még több. Ennyire zsúfolt, fárasztó, és fejvesztett csirkék módjára rohangálós hetet semmiképpen nem szeretnék még egyet a közeljövőben, meg igazából semmikor se, de ne legyünk telhetetlenek vagy naivak. Úgyhogy ha a zuniverzum esetleg arra kíváncsi, mi a vágyam – hát ez az.
Ja, meg persze a világbéke.
14/5 – Belzebúb
Fél órával a beállított ébresztő előtt arra riadni, hogy a kisebbik belzebúb lebassza a polc legtetejéről az egyik félkilós mécsest a futonra, pár ujjnyira a térdem mellé – megfizethetetlen.
Minden másra ott a Mastercard.
Ma amúgy csak 10×45 percet tanítok. Bágátell.
14/4 – Csukló
“Indul a század csuklógyakorlatra, hahó!”, írta Troppauer Hümér verse.
Idei első tancsinap. A Repülő Kutató szerint úgy nézek ki, mintha élnék. Höhö.
14/3 – Hosszú
Átkozottul hosszú nap lesz a mai, annyit mondhatok. Két értekezlettel és egy további munkaügyi találkozóval súlyosbítva.
14/2 – Szussz
Mivel megest ott tartunk, hogy vesztem elfele a kontrollt az életem fölött, nekiláttam kiredvázni a mosókonyhát. Most tartunk egy kávészünetet, aztán uccu bele vissza.
14/1 – Egyed
Szeptember 1., Egyed napja. A hajam még (többé-kevésbé) tart. Reggel óta értekezletet szervezek, ehhez pedig nyilván a leghatékonyabb, ha a Szentendrei Bolond Asszony a Padlásról lebernyeges őrültekházi áutfitjét hordom.
Az új blogév tiszteletére (meg mert már rohadtul unom a plusz kattintgatást) akkorában kapjátok ezentúl a fotót, amekkorában a WordPress méltóztatik megjeleníteni. Az elmúlt 13 évben mindig beállítottam 300 pixel szélesre, és fellőttem úgy ahogy volt, de aztán a WP elkezdett kavarni összevissza, és kábé március óta minden alkalommal külön eljárás kell ahhoz bejegyzés-szerkesztés közben, hogy akkora legyen a fotó, mint mindig is volt.
Na hát innentől rájuk bízom, méretezzék kedvükre. (Azért szóljatok, ha erősen rontja a bejegyzés-megnézési élményt, mert akkor dérrel-dúrral, de visszatérek a 300 pixelhez.)
14/0 – Új év, változatlan marhaság
Most értem haza hozzávetőleg 4kézlábon (csak emlékeztetőül: hétkor indultam), a gatyába rázandó dolgok egy részére sikerült gatyát találni, a többire még nem. Csak azért írok most újabb bejegyzést, mert holnaptól új blogév indul. Mit mondhatnék, nem ígérhetek ezúttal se mást, mint vért, verejtéket és könnyeket további nyígásokat esetenként egy új ruhával vagy cipővel.
Ez utóbbiakból igen alaposan feltankoltam a Sellpyn (nem fizetnek nekem ezért a reklámért semmiccse, minden bizonnyal én vagyok az univerzum legpocsékabb bevételű nano-influenszere), mert a munkázó helyem hozzám vágott egy szabad szemmel is látható méretű ún. jutalmat azért, mert két-kétésfél ember helyett dolgozom. (Nem, nem annyit, amennyit annak a plusz egy-másfél embernek fizettek volna.) Ha lesz rá érkezésem a héten, valamikor be is blogolom a szerzeményekt.
Terveim szerint idén is lesz adventi dekkolás meg Jóleső Január, sátoros ünnepnapokon pedig egy-két eská-poszt is, de amúgy tényleg inkább arra készüljetek, hogy hol kidolgozom a belem, hol meg az oldalamra dűlve növesztem a seggem, miközben valamelyik szőrös haramia demobilizél.
QED.
13/365 – Gatyába
Mondhatnám, így néz ki a reziliencia csodája, de ez speciel nem egészen igaz ezúttal se, az éjjel ötször ébredtem fel, most pedig máris a munkázó felé vágtatok, hogy próbáljak gatyába rázni olyan dolgokat, amiket természetesen valaki más rázott ki abból a gatyából.
Viszont ebből az évből nem vesztettem blogice egy napot sem, kis öröm is öröm. Majd ha hazakúsztam, arról is referálok, a jövő blogévre mi várható. (Semmi jó, de legalább nem sok új.)
13/362 – Gyanakvó
Roppantul gyanakvó tekintetem van itt ezen a fotón, de higgyétek el, minden okom megvan rá. Egy hét múlva már tancsitancsi, és még a szokásosnál is kevésbé tudom biztosra, éppen hány diák fog a fejünkre esni, hol és hogyan. Még mindig nem kaptuk meg a pót-felvételi eredményeit.
13/361 – Szárnyacskák
Kedden, ha már elevett a fene Esztergomba, a tradícióknak megfelelően bementem a Hádába is (ne ítélkezzetek, most már ez az egyetlen turkáló járóföldnyi környéken, amibe eljutok), és vettem egy ilyet. Kéretik külön kiröhögni a szárnyacskákat.
Nyilvánvalóan átalakítani vettem – a Hádában éppen 50%-os leértékelés volt mindenre, és úgy vélem, megvolt az oka annak, hogy a szárnyacskás hupikék izé ott maradt gazdátlanul még ilyen körülmények közt is. Eredetileg azt gondoltam, alsószoknyát csinálok belőle, de még az is lehet, hogy csak lenyisszantom a röhejes fodrokat, és gyártok a nyesedékből valami elviselhető pántmegoldást. A jelenlegi helyzetben csak afféle gyöngécske spagettipántok tartják a miskulanciát, márpedig én nem veszek fel cicifix nélkül semmit, pláne ha 97% poliészter, 3% elasztán.
Miccóltok? Érdemes hupikék ruhában gondolkodnom, vagy irányozzam be egyből a hupikék alsószoknyát?
13/360 – Háromból kettő
Mire egyet pislogtam, lett a jövő hétre két értekezletem és egy találkozóm. A háromból kettő természetesen ugyanabban az időpontban, de két különböző városban.
Szerintem nem értünk ezzel a csúcsra, lesz még belőle.
13/359 – Ezernyi
Ábszolúte bármilyen jobb ötlet híján felpimpeltem magam hímesen, oszt bemegyek a munkázóba az ezernyi feladatomhoz.
13/358 – Dicstelen
Ezt most csak azért teszem ide, hogy ne érje szó a ház elejét, mert ma igen dicstelen napom volt, ezt pedig csak súlyosbította a délutáni másfél órás Teams-értekezlet.
Minden nap más - mindennap más 