RSS

7/78 – Villany

“Az utolsó oltsa el a villanyt” – jutott eszembe tegnap, amikor elhagytam a munkázót. Ezúttal ugyanis én voltam az, már persze ha nem számítjuk a portást, aki utánam integetett, aztán feltehetőleg tovább horgolta az amigurumi mikulást. (Mink olyan hely vagyunk, hogy a portások is majdnem mind nők. És köztük vannak olyanok is, akik kézimunkáznak.)

Ma amolyan “tanári vasárnapom” van, ami azt jelenti, hogy előbb a munka, aztán a szórakozás. Mivel az nyilván nem festett volna sehogy, ha a pendrájvval fotózom le magam, amin a diákoknak összepakolt és összepakolandó anyagok vannak (ma tényleg el akarom küldeni ezeket, fene bele), a szórakozást mutatom meg, mert majd olyan is lesz.

Majd. De előbb a munka.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/17 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/77 – Meskete

A hetes egy bűvös szám, a mai nap bejegyzésére meg három darab is jutott belőle, ami aztán tényleg és roppantmód bűvös esemény. Úgyhogy ezen a bűvös napon el is megyek tanítani jól, mert az ember mégse éldegélhet mesevilágban.

Bár azért, hm. A tanítás önmagában is mindennap új varázslat (még a felnőttek tanítása is, nemhogy a kicsiké), és a munkahelyem környéke sem az a, hogy is mondjam, lepukkant brutalista lakótelep. Az ember döbbenetes gyorsasággal képes alkalmazkodni az éppen létező adottságokhoz, olyannyira, hogy esetenként már észre sem veszi, milyen különleges környezetben húzza az igát. Néha muszáj emlékeztetni magamat, hogy hol vagyok és mit csinálok, úgyhogy tegnapelőtt a fényzőgépem is vittem magammal munkázóba, és két óra között, mikor kiugrottam az út túloldalára egy cigiszünetre, kattintottam vele néhányat.

Hát kérem, amikor én átmegyek egy novemberi délben az úton, hogy túloldalt elszívjak egy cigit, és onnan visszanézek a munkahelyemre, ezt szoktam látni,

amikor pedig körbefordulok a tengelyem körül, ezt

meg ezt.

Nyilván ez csak mérsékelten írja felül azt, hogy ma például négy hallgatónak fogok 5×45 percen át zengedezni az önfejlesztő aktivitás fejlesztésében használható szociogén szükségletekről, és én ugyan (mint a mellékelt ábra sejteti) minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy ébren tartsam a közönséget, de azért, na.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/16 hüvelyk ősz

 

7/76 – Úgymond

Mielőtt azt hinnétek, hogy nekem nincsenek is úgymond semleges színű ruhadarabjaim.

Na persze attól, hogy éppen krumplibarnába öltözöm némi koszszürkével és hullottlevél-sárgával, nem kell elkeseredni. Tegnap is nédda milyen szép vadszőlőt láttam,

és a buszmegálló felé rohanvást a Kísértés is szembejött egy állványon,

de én hős voltam, kattintottam egyet a géppel, aztán futottam tovább.

Ma viszont valószínűleg be fogok szabadulni kicsinyt a Bűnök Barlangjába, mert a megvehető kísértések helyett inkább azzal a sok köbméter alapanyaggal kéne foglalkoznom, amit ott spájzolok. Holnap úgyis tancsitancsi.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/15 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/75 – Két óra

Ennyi időbe telt, hogy ma reggel összerakjam magam, aztán az is hogy néz ki, na ugye.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/14 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/74 – Lapát

Amikor már úgyis zajlik, úgy illendő, hogy az ember tegyen rá még egy lapáttal, mert attól lesz igazán szép. Én például elkenődés ellen felvettem egy csomó egészen félelmetes tarkabarkát, közte azt a cipőt is, amitől másfél óra álldogálás után már garantáltan csillagokat fogok látni.

Ha egy kis szerencsém van, ezt a másfél órát a diákok előtt fogom abszolválni, nem a buszon, még útban a munkázóba.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/13 hüvelyk ősz

 

7/73 – Mókatár

Megint tárul Miki mókatára, irány a taposómalom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/12 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/72 – Novtizenegy

Nem panaszkodom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/11 hüvelyk ősz

 

7/71 – Klafa

Gondolom, ismeritek az olyan vasárnapokat, amikor az ember arra ébred, hogy “nyöhh, esik”, visszaalszik, felébred arra, hogy “nyöhh stb.”, aztán ugyanezt még vagy három-négyszer, míg végül kénytelen rájönni, hogy a végtelen körforgást csak azzal lehet megszakítani, ha lemászik az ágyáról, és kiszedi a szeméből a csipát, bár persze az eső ettől sem fogja abbahagyni.

Na éppen ilyen volt az én mai reggel-hajnalom, azzal színesítve, hogy kellően vadakat is álmodtam hozzá: egy kis hegyi településen voltam, ami nem egészen falu volt, nem egészen tábor, nem egészen semmise. Éppen elöntötték egy könyvklub tagjai, mert megjelent a helyről egy regény, amiben mindenféle izgalmas és misztikus dolgok zajlottak, az egyik lakos medvévé változott meg minden efféle. A könyvklubosok nagy izgalommal mászkáltak fel-alá, helyszíneket meg szereplőket keresgéltek, és általában úgy viselkedtek, mint a hülyén lelkes turisták, én meg ültem a faluféle egyetlen kocsmájában, és rettenetesen vigyorogtam befelé, mert azt a regényt én írtam, bár persze nem az én nevem alatt jelent meg, és egy szerkesztő amúgy is teljesen szétvágatta meg összerakatta velem újra, én meg beadtam a derekam, szóval meg volt kisbencézve a regény alapost, és a mamája (én) se ismert már rá. Na de miközben a turitnyák fel-alá örvendeztek, én meg ittam egymás után a kricsmiben az alkoholmentes söröket (de miért éppen azt, könyörgöm?), elkezdtek valóra válni a regényben leírtak, csakhogy nem ám azok, amik megjelentek, hanem a szerkesztetlen és megkisbencézetlen változat eseményei. A könyvklubos turitnyák még jobban belelkesedtek, csúcsszuper és klafa, bízzátok ide, tudom, hogy mi következik, én meg hiába próbáltam megértetni velük, hogy tévúton vannak, és nem az a pasi fog medvévé változni, akit már megkötöztek és ledobtak a pincébe, mert azt is átíratta velem a szerkesztő. Az eredeti medveember éppen ott gurította le egymás után a vodkákat a kricsmiben, a könyvklubosok meg kiröhögtek, mikor kétségbeesetten próbáltam meggyőzni őket, hogy szarban vannak, mert dehogy vannak, ők olvasták a könyvet, és különben is ki vagyok én.

Jáj. A fejem belülről még kócosabb lehet, mint kívülről, pedig az se piskóta.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/10 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/70 – Moha

Hazaértem. Gondolom, erről nem kértek fényképes bizonyítékot, perceken belül nyafogóruhában leszek amúgy is.

Viszont fotóztam a pécsi vasútállomásnál igen szépen zöldellő mohát, úgyhogy azt megmutatom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/09 hüvelyk ajándék, ősz

 

Szaporulat a szekrényben – Vis maior

A mai nap helyreállította a morálomat, cserébe majdhogynem kilikasztotta a lábam, két akkora vízhólyag lett a két sarkamon, hogy csillagokat látok. Mindehhez rengeteg eszemmel nem pakoltam plusz cipőt a konferencre, úgyhogy muszáj volt lépni. Szó szerint.

Büszke, az nem vagyok. Cserébe viszont, mmmmm.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/08 hüvelyk ajándék, ősz

 

7/69 – Kilátás

Ez itt a tegnap esti Pécs.

Ez itt a kilátás a szobámból.

Asszem ez utóbbi elég jól leírja szimbóleikus formában a terveimet. Majd megyek szépen előre a sötét falak között, aztán kibukkanok a túloldalon.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/08 hüvelyk ősz

 

7/68 – Reflex

Ragyogóan pocsék időjárás, akadozó békávé, összességében öt óra út (minimum), hát nem csoda, hogy azt kérdezem, ugyan miért vonulok már megint Pexre, ezúttal konferenciára. Amikor ezt megérdeklődtem a Repülő Kutatótól, ő már reflexből vágta rá, hogy “Mert hős vagy!”, mielőtt elrohant volna a saját, ezúttal budapesti konferenciájára.

Épp ez a baj, hogy nem vagyok hős, desőt nem is akarok az lenni. A konferenciára menetelek mostanság szinte automatikusan, mintegy reflexből hívják elő belőlem a heves vágyat, hogy hagyjam a komplett akadémiai szférát a francba. Rohadtul elegem van az öncélú elitizmusból és címkórságból, a hisztérikus publikációs kényszerből és magamutogatásból, az impaktfaktor-fetisizmusból, a köldöknézésből és a gondosan építgetett elefántcsont tornyokból – nagyjából az egész önelégült bagázsból elegem van, de annyira, hogy gombóc nő tőle a torkomba, és kisadag gyomorsavakat nyeldeklek már reggel óta.

Mintha kicsikét, hogyúgymondjam, túl sűrűn követnék egymást nálam ezek az életközepi válságok, mostanra már évi kettő biztosan bepuszil, hogy ütné meg a ragya. És ugyan tisztában vagyok azzal, hogy még így is túl jó dolgom van, de a héccencségit neki, az egész hátralévő életemet el tudnám tölteni így,

ehelyett viszont vízhatlan cipőket keresgélek, hátizsákot töltögetek, és torokszorongató görcsösen utálom az akadémiai szférán túl a saját lustaságomat és kényelmességemet meg prokrasztinációs kényszeremet is. Legjobban talán mégiscsak a kötelességtudatot utálom, ami ki fog vinni az ajtón akkor is, ha elmondhatatlanul rühellem az egész izét, amibe olyan sikeresen belelavíroztam magam.

Kéremkapcsojjaki.

U. i., du. Hát persze, hogy hős vagyok. Egy induló hős. Istenbizony, lassan már csak a dühben meg a tarkabarkákban tudok bízni, hogy ezek majd keresztülkergetnek a válságaimon yol, aztán túloldalt kibukkanok ragyogva, mint egy pillangó.

Egy frászt.

7.68

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/07 hüvelyk újracucc, blabla, eská, macs, ősz

 

7/67 – Piros

Van úgy velem néha, hogy akármerre nézek, ugyanannak a színnek különböző árnyalataival találkozom: sötétpirossal a vaslábason, amiben tegnap megsütöttem az idei ősz első savanyúkáposztás kenyerét,

narancsos pirossal a bokrok foszlányaiban,

világos pirossal a lehullott leveleken,

cicapirossal a nappaliban,

szívecskés pirossal a ruhámon,

szóval mindenhol.

Aztán persze van olyan is, amit csak készakarva lehet elérni, és nem foghatom a véletlenre sem.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/06 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/66 – Kiske

Ma is cefet rossz idő van, és nekem még mindig nem kell kimennem a házból, mert a hallgatók elmentek gyakszira, hurrá. Ennek örömére teljes házi-elszalajtott dekorativitásomban leledzem, a hajam pedig már megint felrobbant a sztratoszféráig.

A dzsuvátlanítással lassan, de mégiscsak haladok, a Bűnök Barlangja például az alábbi szögből már egészen jól néz ki.

Előtte:

Utána:

A túloldalon akadnak még kiske problémák, de előbb-utóbb azokat is megoldjuk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/05 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/65 – Például

Kérdem én tőletek, van-e ebben a rühes univerzumban akár egyetlen személy is, akit örömmel tölt el, hogy hétfő van és reggel és zuhogó eső. Még engem se, pedig nekem ma nem kell mennem dolgozóba, addig alhattam volna, amíg csak akarok, és csak délután kell kidugnom az orrom a lakásból.

Persze ebben az időben is akadnak szép és aranyos dolgok. Na nem én, hanem például ez.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/04 hüvelyk ajándék, ősz

 

7/64 – Jászol

Az egész azzal kezdődött, hogy tegnap a Repülő Kutató nem találta a kocsi forgalmiját, amit a konyha és étkező közti egyik polcra szokott felhajítani lejárt bankkártyák, kifogyott elemek, forgalomból kivont aprópénzek, hát.ezzel-meg-mit-csináljunk névjegyek és összegyűrt bevásárlószámlák közé. Én ezt a polcot évente le szoktam pucolni, de idén úgy gondoltam, paidagógiai szempontból hasznos lesz, ha Augeiász egyszer szembesül azzal, milyen kontraproduktív dolog az istálló kihelyezett jászolát üzemeltetni a polcon, holott a lakás így is egy kupleráj, és a Cetlik Urának számos négyzetmétere van kibontakozni.

Nos, paidagógiailag hasznos módon, de átkozottul nem a megfelelő alkalommal borult ki az éjjeliedény, anyámat ugyanis el kellett volna fuvarozni a vonatához, az meg forgalmi nélkül nem megy. A Gézengúz-féle hörgős-morgós előadása után a RK kölcsönkérte a szomszédék kocsiját (hála légyen nekik), visszajövetelkor pedig természetesen megtalálta Emesében a forgalmit, mert nyilván az volt a második számú lehetőség, hogy abban hagyta. Mire viszont visszaért, én már dühöngélve leürítettem az inkriminált polcot, és vad dzsuvátlanításba kezdtem.

Ez a vad dzsuvátlanítás még ma is kitart, bíráló tekintettel kezdtem szemlélni a Bűnök Barlangját is, de előtte még kiborítottam az összes fiókot és kosarat a fürdőszobámban, mert ott látszatra ugyan nincs nagy dzsuva, de valójában, hajaj.

Egy kis szerencsével nem zabálja meg a komplett napomat Augeiász istállójának számos jászola, és tudok valami tartalomszerű tartalommal is jelentkezni, de a Bűnök Barlangja és az emeleti folyosó is egy pöcegödör, én meg elszánt vagyok ugyan, de nem túl optimista.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/03 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Eská 7/7 – Rozsda és zsálya

Ugyan továbbra is csúfos lemaradásban vagyok nagyjából mindennel, de végre sikerült befejeznem a díszpárnákat anutám születésnapjára.

Jelzem, júniusban volt.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/02 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

7/63 – Eltéved

Szombat, vagyis piac. A november örömére egyrészt felszívódott a Pismány nevű domb,

másrészt meg én ráálltam az őszi rétegesekre.

Ez innen már csak romlani fog. A piac melletti egyik gesztenyefa enyhén eltévedt az évszakok között szegénykém.

Vele ellentétben mi nem tévedtünk el, mert pontosan tudtuk, mit akarunk. Kecskekefirt meg sajtikákat,

a Repülő Kutató meg természetesen csípős paprikát.

Az önmegtartóztatás csodájaként nem hozott haza csak öt darabot, de engem annyival is simán el lehetne pusztítani, attól tartok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/02 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

7/62 – Stíl

Ez most tényleg fotóriport lesz, távirati stílben.

Még megvagyok, stop. Hajat is kéne mosnom, stop.

Tegnap sütöttem kukoricalepényt meg new orleans-i mustáros csirkét, stop.

Berci is megvan, stop.

Poci is, stop. (Alhatna fotogénebb helyen is, ami azt illeti, de most éppen olyanja van.)

Sőt, még a kajla bokor is megvan, stop.

U. i.: A csirke receptje is megvan, stop.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/01 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

7/október

Újabb galéria. Ezúttal olyan képek is vannak benne, amik nem kerültek bele blogbejegyzésbe, de túl jók ahhoz, hogy ne osszam meg őket, vagy legalábbis én úgy érzem…

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/31 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, ősz