RSS

8/248 – 15%

Nem tudom, tifelétek milyen időjárás volt tegnap este, de nálunk akkora vihar, hogy elment az áram, és nem is jött vissza vagy másfél órán át. A Repülő Kutató némiképp aggódva megkérdezte, van-e a házban mécses, és ha igen, tudom-e hol. Hahh, naná hogy van, és naná hogy tudom. (Bárcsak a külső memóriát is tudnám, azt két hét alatt sem találtam meg, grr.)

Tíz perccel később már úgy néztünk ki, mint egy New Age bolt, én meg elővettem jobb híján a horgolnivalót, mert azt félvakon is tudom (be lett ez már gyakorolva Sz. e., vagyis szopornyica előtt a 880-as buszon, esténként munkából haza). Igaz, éppen egy olyan projekten dolgozom, amiben van két rózsaszín, egy bordó és egy furalila, a többi meg az a fajta szürke, krumpliszín és zöld, ami sötétben mind szürkének látszik. Eh, mit nekem Hekuba, jóleszaz.

Elég jó is lett.

És ekkor a RK konstatálta, hogy a telefonján már csak 15% töltés van, ami nyilvánvalóan tragédia. Gondolom. Nekem a telefonom még mindig csak egy ébresztőóra meg egy olyan hely, ahová beesnek a banki esemesek, hetente egyszer használom beszélgetésre, akkor is anyámmal, és az esetek nagy többségében ő hív fel.

Mindenesetre a telefont cumira kellett tenni, és az adott pillanatban áram híján csak Emese állt rendelkezésre, úgyhogy a RK bedurrantotta a kocsit, rátette töltőre a telefont, ő meg kiült a teraszra viharkabátban egy whiskyvel, mert mi van, ha valaki éppen ebben a dögletes időjárásban akarna ellopni egy hétéves kocsit egy zárt udvarból. A következő fél óra azzal telt, hogy én békésen ültem itt bent a horgolásommal mécsesek lobogó fényében, a macskák dekoratívan széthajigálva szundikáltak körülöttem, a RK meg ült kint az orkánerejű szélben, és időnként kommentárokat fűzött hozzá. Nem hallottam jól, miket mondott (elég kafa a szigetelés), de nem tűnt különösképpen elégedettnek.

Aztán a vihar, amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan elállt, a villanyt visszaadták, Mr. Jég Dupla Whiskyvel pedig bevacogott a teraszról, boldogan újságolva, hogy plusz 13%-ot sikerült ráverni a töltésre. Köszönjük, Emese.

Ma hajnalban ötkor már ilyen csuda napfelkelténk volt,

a szőrös terroristák meg rögtön azt kérdezték, hol a kaja.

Egy ideig várniuk kellett, mert ki kellett csomagolnom A Szőnyeg. Ma van a RK szülinapja, és mivel semmit sem tudott kitalálni, hogy mivel örvendeztessem meg, eldöntöttem önfejűleg, hogy kap egy szőnyeget. (Vö. az ősöreg vicc a papagájjal és a babkávéval, eszi, nem eszi, nem kap mást.)

A Szőnyeg már hétfő délelőtt megérkezett, de én az önuralom mestere vagyok, és egészen máig nem csomagoltam ki, mert mégiscsak ajándékba lesz, neszpá. Nos, az nyilvánvaló, hogy ajándékba lesz, de valószínűleg nem a RK-nak, nem a lakásnak, és nem is nekem, az első ugyanis az volt, hogy Poci kipróbálta,

aztán Maci is kipróbálta volna, de Poci aszonta, hessinnen,

ez a szőnyeg tökéletes arra, hogy én én segget nyaljak rajta, a magamét,

szóval, higgyétek el, ez az ENYÉM.

Hát így állunk most, Pistikáim, és én újabb kísérleteket teszek arra, hogy megtaláljam azt a rühes külső memóriát, de ha esetleg nem sikerül, akkor sincs veszve a haza. Már csak másfél hét van hátra ebből a nyavalyás digitális szorgalmi időszakból, bár utána meg online alkalmassági vizsgákkal és szakdolgozatok bírálatával kell nyűglődnöm, de azon a hídon akkor megyünk át, ha már odaértünk.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/06 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/247 – Laptopkábel

A mai éjjel hülyeálma a szokásosnál is realistábbra sikerült (mármint a megszokott hülyeálmi kereteken belül), merthogy éppen tanítottam. Igaz, a Kolcza vendéglő kertjében tettem, ahol jó húsz éve jártam utoljára, a diákjaim meg görkorcsolyán keringéltek körülöttem, de az teljesen reális volt, hogy folyton azt akartam mondani nekik, hagyjuk a fenébe ezt az egészet, görkorcsolyázzanak csak tovább nyugodtan.

Ez a késztetés most is megvan. Pedig amúgy ma (a hülyeálmi kereteken kívüli való világban) éppen egy olyan kettős merényletet fogok megvalósítani, amire már régóta fáj a fogam. Ma lesz ugyanis annak a napja, hogy beemelem a tananyagba Pityut és Pöszit, akik a Paidagógosz néni szeme láttára ni mijen dicnók (Weöres), valamint azt, hogy jó játék a laptopkábel (Varró).

Jó játék a stilisztika,

megy is, akár a karika-

csapás.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/05 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/246 – Sőt

Ha netán hiányoltatok volna: nyugi, még megvagyok, sőt, hajat is mostam.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/04 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/245 – Vakarózik

Reggel fél hat óta fent vagyok, azóta próbálok valamit kitalálni, amit beblogolhatok, ami elég vicces meg mókás meg színes meg vidámító, de öt óra alatt sem találtam mást, csak ezeket itt.

Amúgy persze a valóságban éppen alszanak, mi mást.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/05/03 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/244 – Vérsóska

Hiszitek vagy sem, ez egy igazi, létező növény, tegnap vettünk is egyet a piacon:

A zuniverzum vicces kedvéről viszont súlyosan megvan a véleményem, ha vér kellett, nesze nekem, már megint tompa fűrésszel próbálja leszedni valaki a keresztcsontomat. Igaz, a heti tapasztalat alapján legalább ő is szívni fog a tompa fűrészével, nekem csak ma reggelre múlt el a mutatóujjamról a vízhólyag.

Tegnap viszont gondos válogatás után felcipeltem a pincéből egy fúrógépet a sok közül, és határozott szándékomban áll, hogy használni is fogom.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/05/02 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/243 – Énekszó helyett

Dalköszöncse most sincs, van helyette piac. Nyilván fel kellett vennem az új cipőmet, mert ha az embernek van egy új cipője, azt fel kell venni, nemde. És ha úgyse megy az ember sehová, csak a piacra, akkor oda.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/05/01 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tavasz

 

8/április

Nemáá, megint eltelt egy hónap. Galéria!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, tavasz

 

8/242 – Reziliencia

Attól még, hogy esetleg alaposan megcsupált a zélet,

csakazértis toll a fülébe a világnak.

Én azért ennél sokkal jobb állapotban vagyok, bár tegnap a Plusz Lábaksz Akció közben sikerült rátérdelnem egy bazi nagy szögre, ami kiesett a dobozból, aztán sunyin megbújt a szőnyegen, meg belement a bal hüvelykujjamba egy szálka. Ilyenkor szokott rájönni arra az ember, hogy a térdére és a bal hüvelykujjára is szüksége van a mindennapokhoz, de még mennyire.

Viszont ma névnapom van, sálálá, és kaptam ajiba a Repülő Kutatótól egy pár cipőt. Rózsaszínt.

Az a gyanúm, ezt még látjátok majd rajtam jóóó sokszor.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/30 hüvelyk ajándék, otthoncsücsü, tavasz

 

Eská – Alakul

Mint púpos gyerek a prés alatt, de azért alakul.

Hé, délben még így festett:

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/29 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/241 – Fűrész

Nagyívű terveimhez kellettek nekem plusz lábaksz. Na nem magamnak, hanem a jelenleg a falra felfúrt polcnak a mennyezet alatt, akinek le kell onnan jönnie, és átvonulnia a másik fal tövébe. A konstrukció sajátosságai miatt muszáj lesz ott alant is felfúrni a falra, mert másként feldől az egész, mihelyst a macskák defilálni kezdenek rajta*, viszont ugyanebbe a konstrukcióba nincs belekalkulálva a szegélyléc, szóval vagy letépem a fal tövéből a szegélylécet, vagy pedig plusz lábaksz.

A plusz lábaksz mellett döntöttem. Mivel én nem vagyok teljesen az a baka, aki készakarva szöget ver a saját bakancsába, hogy fájjon, előbb azt néztem meg, tudok-e rendelni valahonnét plusz lábaksz. Nos, egyrészt nem találtam semmit, ami maradéktalanul megfelelt volna az igényeimnek, másrészt meg értelmetlenül sokat kellett volna fizetni értük vagy várni rájuk, esetleg mindkettő. Jó, akkor megcsináljuk.

Palotánk összes termei közül az egyik egy szerszámoskamra. Ez még akkortájt alakult így, amikor ifjak voltunk kevés holmival (most már mindkettőt elég nehéz elképzelni, de hát így volt), és apósomnak valahová le kellett raknia a szarait, amikor hozzánk jött látogatóba. Aztán amikor testületileg ideköltöztek, nyilván jött az eddigi szerszámoskamrája tartalma is, de még a RK nagypapájáé is, viszont ez majd egy másik történet lesz. Majd. Most térjünk vissza a plusz lábaksz keserves sagájához.

A szerszámkamrában találtam egy csomó szerelvényt, amivel majd fel tudom rögzíteni a lábakat, meg találtam egy csomó fahulladákot, amit feldarabolhatok erre a célra. Öt darab 15 centis deszkára volt szükségem, nem többre, játszi könnyedén össze fogom ütni, sálálá.

És akkor jöttem rá, hogy a mindennel felszerelt szerszámoskamrában nincs egy fia fűrész, leszámítva egy berozsdált fémvágó fűrészt. Hát komolyan. Milyen vircsaft ez, hej, két polc tele van fúrógéppel**, fűrész meg sehol.

A Repülő Kutató a tegnapi napot a tudomány oltárán áldozatot hozó vadmarhák elhivatottak révült tekintetével kezdte, ilyenkor nem nagyon lehet vele kommunikálni, meg különben is ezeket az én akcióimat általában úgy kezeli, hogy nem nagyon figyel oda, hátha elmúlik magától. A végén megdicsér persze, és még soha (tényleg soha) nem volt olyan, hogy siránkozott volna valamilyen lakberendezési agymenésem eredménye miatt, de a részvétel nem az ő csésze teája és vajas kenyérkéje, vagy ha mégis, inkább ne tenné, kösziszépen. Apósomtól ugyan megkérdezhettem volna, hogy a csecsebogyóban nincs ebben a kócerájban egy jó fűrész, de ha megteszem, a) elkezd közreműködni, és kábé holnaputánra meg is lett volna a dolog, addig meg térdig gázolunk a milliméterpapirosban, vízmértékben, colstokban és háromszáz további fölös tárgy, plusz egy csomó sörösdoboz között, b) megáll mellettem, és nézni fogja, mit csinálok, ezt pedig nem akartam megkockáztatni, pláne amikor alkalmatlan, de azért mégis éles tárgyak vannak a kezemben.

A pincében tudtam, hogy van egy satupad, de amikor felderítettem, kiderült, hogy két egytonnás leander ül rajta cserepestül. (Ezt nem fotóztam be. Mindennek van határa.) Hát akkor marad a terasz, az asztal széle, a fahulladékok meg a rozsdás fűrész.

A helyzet sokkal de sokkal jobb lett volna, ha a kerítésen túl nem éppen a kicsiny faház felújítása folyna, ahonnan még valamikor januárban költözött el a háromgyerekes család golden retrieverestül. Miközben ugyanis én két és fél órán át bohóckodtam ezzel a fűrésznek nevezett szarral (lófüttyöt fűrész, ez egy reszelő volt!), kiskacsás zoknimban és mindenestül papagájnak öltözve, a kerítésen túl egy jómunkásember összerakott egy komplett teraszkorlátot. És neki még ebédszünete is volt. És biztos vagyok benne, hogy éjjel nem ébredt fel izomláztól nyöszörögve.

A végére persze meg volt az öt darab tizenöt centis izé, és akkor megcsiszoltam őket dörzspapírral, és lefestém, és lerogytam melléjük.

Ekkor jelent meg a tudomány főpapja a teraszon, még mindig révült tekintettel, és azt mondta, “nahát!”. (Egyszer komolyan hozzávágok valamit. Ott reszelgettem három méterre tőle két és fél órán át, ez meg úgy tesz, mintha hirtelen letojtak volna nekünk a magas egek öt izét, kivágva, lefestve, hozsánna.) Gondoltam, ezen a ponton sort kerítek egy kis jeremiádra a fűrésszel kapcs, mire a RK, könnyedén, mint Róbert Gida: “ja, hát a fűrészek apám másik szerszámoskamrájában vannak”.

Mire én, MIIIIII???

És ez volt az a pont, amikor a Repülő Kutató kérés nélkül és nagyon gyorsan hozott nekem egy kupica Finlandiát. Én megittam, használtam még egy csomó népi motívumot ayos y cebollas, majd elpályáztam bagettet sütni.

Most pedig tessék itt nekem szívecskéket meg vigyori fejeket meg miegymást szórni, mert durva nagy szükségem van némi sikerélményre.

* Azt mondjátok, hogy majd nem fognak defilálni rajta a macskák? Haha. Gondolom, nincs macskátok. Poci az elmúlt fél évben tökélyre járatta azt, amit a RK “felhőtúrának” nevez, és ami arról szól, hogy Poci előbb az éjjeliszekrényen át az egyik gardróbszekrényre hopp, onnan a másikra, megint vissza, komód, könyvespolc, hopp. Maci testalkati hátrányból indul (Maci egy dagadék, na), de ez csak annyit tesz, hogy nem röpköd fent a gardróbszekrények között. Pislantsatok csak rá a tegnapi bejegyzésre, és láthatjátok, hogy neki sincs ellenére a felfedezőkörút a polcok tetejin.

** Ti ilyenkor azt hiszitek, viccelek, de nem. A valóság sokkal röhejesebb bármiféle fikciónál.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/29 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/240 – A káosz urai és úrnői

Bizony mondom én néktek, a macskák csudálatos állatai ennek a keserves világnak. Nem zavarja őket a káosz,

cserébe viszont minden újdonságot kitörő lelkesedéssel fogadnak.

(A muhi csata, mint látható, továbbra is folyamatban. Ez tanítás nélküli munkahét, úgyhogy Batu és Szubotáj csapatai valószínűleg hétfőig fognak randalírozni az emeleten. Höhö.)

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/28 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

Eská – Tetrisz haladóknak

Ó, mamám, én ezt besuvasztottam ide.

És még mindig nem vagyunk a végén. *insert hisztérikus vihogás*

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/27 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/239 – Csüccs

Még mindig utoljára a reményhal, bár tegnap egészen vidáman alakult a továbbiakban is a napom: elvágtam egy papírlap szélével az ujjam (én, aki komplett bútorokat képes összeszerelni és/vagy eltoligálni különösebb külsérelmi nyomok nélkül), aztán miután kitakarítottam a Bűnök Barlangját, ráráztam a frissen porszívózott szőnyegre egy szétesett párnát, és mikor bánatomban lecsüccsentem csipszet enni, sikeresen ráültem egy darabra, ami kipotyogott a zacskóból. Krccs, reccs, plusz a zsíros folt utána. Pfuj.

Viszont, mint mondtam, továbbra is a reményhal.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/27 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/238 – Toligálós

Minden törekvés ellenére az a sanda gyanúm, hogy a mai nap többé-kevésbé füstbe ment tervek sorozatává fog válni, lévén hogy miután felvettem dzsuvázós és bútortoligálós jelmezemet, majd lejöttem bejelenteni a Repülő Kutatónak, hogy ha fentről dörömbölést, zajt és káromkodást hall, maradjon a fenekin, csak akkor jöjjön fel, ha segítségért sikoltozom – na szóval miután mindezeket a használati utasításokat eldaráltam, a RK bocsánatkérő hangsúllyal megjegyezte, hogy ő tíztől ülésezni fog Filoméla kék szobájában. Remek.

Nem mintha meglepődtem volna, a mai nap a már megszokott Fapapucs Futammal indult, aztán azzal folytatódott, hogy üvöltözést hallottam a szomszédból, mivel Lóci emberi mulasztásból kifolyólag kilógott a kertbe. Szerencsére nem világot látni indult, hanem füvezni, de nem szívta, hanem ette, és miután bevitték, ki is hányta. Több adagban.

Legalább a tulipánokat nem ette meg, no. Összesen ennyi nőtt ki a mi térfelünkön, ideje lenne frissíteni a parkot.

Mindezek után, miközben sminkszereimet próbáltam organyizálni (melyek száma légió),

az a ribanc Simone leugrott a polcról, aztán krccs. Már a francia egzisztencialistákban sem lehet megbízni. (Megragasztható, de pont a csavarantyús baszkuláról ugrott le a rudacska, szóval dógozni kell vele. Ezzel is.)

Mondanám, hogy érdeklődve várom, mit hoz még a mai nap, de ezek után talán mégse.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/26 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/237 – Sarkantyúka

Mire elgyüve a reggel kilenc, én már renováltam a fejemen a pipirost, és elültettem két láda mászósarkantyúkát meg egy dézsa ülősarkantyúkát.

A továbbiakra is vannak terveim, még nagybetűs Tervek is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/25 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/236 – Maszk

Az éjszakáim lényegében olyanok, mint egy-egy mozimaraton. Elragadóan hülye álmokat szoktam látni, sokszor nyomasztóak, néha viccesek, de unatkozni még éjjel, alvás közben sem szoktam, no. Ezúttal például megint ott voltam egyetemista koromban, és valamiért rettenetesen erős igényem volt arra, hogy elfogadjanak a tétékások, úgyhogy folyton a fizikusok kocsmájában csocsóztam, szabad időmben pedig gitáron gyakoroltam, hogy egy csupa fizikus meg matematikus lányból álló punkbanda felvegyen basszerosnak, de persze reménytelen volt az egész, se csocsózni nem tudtam jól, se gitározni, és én voltam az, aki utoljára nevet minden viccen, mert nem érti. Áuáuáu.

Voltaképpen még ez is felüdülés volt a mostanság szokásos álmaimhoz képest. Valószínűleg mostanra ütött be nálam a pandémiás fáradtság, ugyanis egy egész éven keresztül megúsztam, hogy a szopornyicáról álmodjak, de az elmúlt néhány hétben folyton előszüremkedik valahogyan. A legtöbbször valamilyen, a maszkokkal kapcsolatos kínos helyzetbe keveredem bele. Az egyik visszatérő motívum, hogy van rajtam maszk, de senki máson, az emberek meg furán néznek, amitől én kezdek elbizonytalanodni, hogy jó helyen és időben vagyok-e, mert lehet, hogy már elmúlt a pandémia, de az is lehet, hogy még be sem következett. A másik visszatérő motívum, hogy valahol menet közben elvesztem a maszkom, és muszáj szereznem egy másikat, úgyhogy bemegyek mindenféle hülye helyekre, hátha ott lehet kapni, aztán bezáródom, és nem tudok kijönni, esetleg olyanokkal futok össze, akik direkt azért vannak azokon a mindenféle hülye helyeken, mert nem akarnak velem találkozni.

És folyton fázom. Ezt nem álmomban, hanem ébren. Szent György napja van, kuruttyolnak a békák, bimbóznak az orgonák, én meg még mindig nyafogóruhában, sőt azon gondolkodom, hogy varrnom kéne még néhányat.

A helyzet persze a maga röhejességében épp elég szomorú (esetleg fordítva), de a piacon tavaszi micsodácskák vannak, tegnap pedig apósom megjavította a termosztátot, úgyhogy végre évek után van igazi forró vizem. Nagy optimizmusomban ráadásul vettem egy tubus ötvenfaktoros napvédő krémet is, szóval nem mondhatnám, hogy pesszimista vagyok a végletekig. Csak egy kicsit.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/24 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

8/235 – No filter

Ez itt nem hó, nem jégeső, nem konfetti, csak a cseresznyefa.

Ez itt pedig én vagyok, teljes reggeli kócomban, nyafogóruhámban és abszolúte sminkeletlenül, a napi első kávémmal.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/23 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/234 – Memória

Kezdek kijönni a nihilből, ami valószínűleg látszik is rajtam,

de legalább az, hogy törekszem némi tavaszias ződek meg kékek behozatalára. A helyzet persze nem tökéletes, ma délelőtt töredelmesen bevallottam a diákoknak, hogy a laptop külső memóriáját nem találom sehol – egészen pontosan azóta nem, hogy elraktam Egy Jó Helyre, Ahol Majd Biztosan Megtalálom. Korábban a fonalaspolcon volt a kékek között, ahol persze nem volt Jó Helyen, de mindig megtaláltam. Még korábban a nautilusok között volt egy cipősdobozban, ami szintén nem volt Jó Hely, de (eh, úgyis tudjátok).

Bár legalább annyi eszem lett volna, hogy ráhajítom az asztalra, ami persze szintén nem egy Jó Hely,

(kell még folytatnom?).

A következő óránk két hét múlva lesz. Addig talán csak rájövök, hol volt az a Jó Hely.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/22 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

8/233 – Káddugó

Játszottatok valaha a Neverhooddal? Nem? Elbűvölő kis számítógépes gyurmajáték volt, amiben egy kajla gyurmafigurával kellett végigkószálni egy fura, kihalt, gurbegurba világon, és közben ezt-azt gyűjtögetni meg megoldogatni. Lényegében az a fajta játék volt, amelyben az ember mindenre rákattint, haddlám, mit kell vele csinálni. A legtöbb esetben logikai feladatot kaptál a nyakadba, de volt egy olyan gyurma-tereptárgy, amit leginkább óriási, a földbe süllyesztett káddugóként lehetne leírni, és ha arra rákattintottál, kiestél a világ fenekin, csak az elhaló sikolyod hallatszott, miközben belezuhantál a nagy büdös semmibe. Game over.

Na ez történt velem tegnap, és elhihetitek, nincs is annál felemelőbb érzés, mint amikor valami országos hepaj közepén egyszer csak kiesik a segged alól a Teams, az internet meg a géped. “Leszakadt a pajta, bent maradt a macska, hopp.” Valamilyen különleges szerencsének köszönhetően mindez hálistennek akkor történt, amikor a legislegutolsó versenyző előadásvitájának végén jártunk, és mire a zsűri (benne én) nekikezdett a pontszámok összesítésének, sikerült mindent újraindítanom, de az alatt az öt perc alatt nagyon sokat öregedtem.

Ma még tanítok, holnap még tanítok, aztán hétvége lesz, aztán pedig gyakszihét, ami nekünk tanaraknak oktatás nélküli munkahét. Utána még két hét van hátra ebből a keserves digitális félévből, majd jöhet a keserves digitális vizsgaidőszak. Nyavalyába már, hogy folyton a saját varkocsomnál fogva kell kirángatnom magam a gödörből, mint egy elkefélt Münchhausen báró.

Ennek örömére ma már hat óra tízkor leültem ppt-ket csiszolni, mert a Fapapucs Futam után úgyse volt jobb dolgom, aztán megpróbáltam emberré pofozni magam, melynek keretein belül leborotváltam a lábam, mert ugyan senki sem nézi/látja, de én tudom, hogy olyan szőrös vagyok, mint egy hegyikecske. Természetesen sikerült elmetélnem a bokámat, mert ilyenkor ez a minimum, és durván erős vágyat éreztem arra, hogy nyafogóruhában tartsam meg a mai óráimat, de ellenálltam a kísértésnek.

Na nem mintha ez olyan nagy dobás lenne, visszamásztam a tegnapi kötényruhámba, plusz bundás bélésű kinti cipő van rajtam meg téli túrazokni. Igaz, ezt sem látja senki, csak ti.

Mindeközben pedig, ütné meg a ragya, olyan köd van kint, hogy az út túloldaláig se látni. Igaz, ez Macit nem zavarja. Tanulnom kéne tőle, asszem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/21 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

8/232 – Szekció

Annyira nyavalyás vagyok, amennyire csak ez különösebb fizikai problémák nélkül lehetséges: fázom, minden ruhám és minden cipőm kényelmetlennek érzem (ja, még a tornacipőket is), és végig tudnám aludni a napot. Meg a holnapit és a holnaputánit is.

Ehelyett jövel szekcióülés négytől hétig. Ha van egy kis szerencsém, nem borulok rá menet közben az asztalra.

Hajamismijen, pedig ma mostam meg. Remélem, most vagyok amúgy mindennek a legalján, mert ennél lejjebb, azt már el sem akarom képzelni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/04/20 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz