A hetem röviden: megyek körbe, mint a bolondóra, közben meg berobban körülöttem a tavasz. Galéria!









A hetem röviden: megyek körbe, mint a bolondóra, közben meg berobban körülöttem a tavasz. Galéria!









Ma is csecsebogyó helyzet van, amikor nem tudom, mi a lópikulát vegyek fel, Szentendrén 12 fok van és ború, Esztergomban 9 és durva esőzés, én meg itt iparkodom világgá egy kézműveskedős szatyorral, mert a nappalis hallgatóknak ma van a tavaszi szünet előtti utolsó tancsinapja, és én tojásdekorálást meg nyulas girlandot ígértem nekik.
Na, Isten neki fakereszt, haladjunk.
Most már csak röhögni tudok azon, hogy valamilyen varázslatos módon (majdnem) minden reggel képes vagyok megint gatyába rázni magam, legalább külsőleg. Mint egy porábul megéledett féniks, aki körülnéz a hamuban, aztán aszongya, ó, radai rosseb, már megint ugyanaz a retkes kalicka.
Mindehhez a RK ma elrepül Írországba okosembert játszani. Feck. Ezúttal legalább csak szombatig vagyok szalma, de addig mindennap három órát utazom melóba meg vissza.
Ibolyák, horgolás, ledes csirkék a Pepcóból, munkautak, a Maci csoport 5-6 éveseinek csodás rajzai a Víz Világnapjára, egy bóti crème brûlée. Az utóbbit leginkább a tálkájáért vettük meg, de aztán persze a karamellizáláshoz fel kellett forgatni a konyhai sárkányért a szekrényeket, mert nem mehetünk le teljesen kutyába, karamellréteg nélkül nincs crème brûlée.
Galéria!









Ezt a fejet két héttel ezelőtt is késő lett volna fodrászhoz vinni, de legalább ma megmostam rajta a hajat. Emellett ez a mai egy ritka szabadnap, amikor dettó ritka eseményként elmentünk hétköznap lebonyolítani a heti bevásárlást.
Mindezek után úgy gondoltam, hadd legyen a mai az a ritka alkalom is, amikor én fekete-fehérben leszek. Gondolom, nem lep meg senkit, hogy ezt se bírom afféle irodista stílben előadni.
Egyezzünk meg abban, hogy innentől, amikor azt mondom, hogy “csecsebogyó”, arra gondolok, hogy már megint megfagytam hajnalban és megfőttem délben, tényleg mi a budiajtót vehetnék fel ilyen napokon.
Majd kitalálok arra az állapotra is egy szót, hogy az éjjel csak három órát bírtam aludni, a hatos busszal eldöcögtem zárótevékenységet nézni, amin az egyik kiscsoportos szemen vágta magát egy távcsővel, aztán a riadalomra ketten is bőgni kezdtek, délelőtt tanítottam, utána elolvastam három szakdolgozatot, válaszoltam egy kupac levélre, megrajzoltam egy plakátot, aztán visszadöcögtem a busszal a futonomhoz.
Azt hiszem, most egy kicsit kinyúlok.
Plusz némi kaja. Meg macska. Meg készülődés Idusra a már szokásos terüljasztalkámmal. Meg kalandozásaim a Krisztinában és tovább. (Dzsí, milyen ordenáré ronda tüzépbarokk betonpalotákat gyártanak éppen a Várban.)








