A tradíciókhoz, mi máshoz, kinek milyenje van, ugyi. Az én vasárnapi bejegyzéseimé a színek, fények, lábaksz, macskáksz, a bolondok városa, a zsibi meg a válogatott dzsuva. Galéria!
14/54 – Szaru
Tegnap nekigyürkőztem, hogy valami rendet gyártsak a ruhatáramban, a lakás ugyanis olyanná vált, mint Amaltheia kecske szarva, ami bőségszaru néven vonult bele a görög mitológiába, értsd, bármit nyitok ki, szekrényt vagy fiókot vagy szobaajtót, mindenhonnan ruhák esnek rám. Hogy viszont továbbszőjem ágasbogas költői képemet (és lehetőséget adjak néhány hímes képzavarra), ezúttal a görög mitológia valamely posztizé interpretációjára gondolok, melyben a bőség teljesen kiszámíthatatlan módon manifesztálódik, ezek a ruhák ugyanis túlnyomó részükben nem kompatibilisek vagy a szezonnal vagy aktuális méreteimmel, hogy esne bele a nyavalya a menopauzába és csatolt kellemetlenségeibe.
Ez utóbbiról (mármint a ruhatári és menopauzális helyzetről) most már muszáj lesz nyavalyognom egy külön bejegyzés keretein belül, és eddig is muszáj lett volna, de rohadtul nem volt rá időm, mint ahogy arra se, hogy legalább hozzávetőleges képem legyen arról, mi az, ami rámjön még, és mi az, amit már cipőkanállal se érdemes felpróbálni. A következő héten rendesen ki akarom ganézni a készletet és áttekinteni lehetőségeimet, de ez azzal jár, hogy időnként eléggé sajátságos, esetenként sose látott darabok jelennek meg majd itt ezeken a lapokon.
QED.
A fenti jelmezben éppen a piacra tartok. Már elindultam volna korábban is, de Maci rám ült, és olyannyira ritkán van erre lehetőségünk, hogy inkább ültem a kanapén teljesen felöltözve, ölemben a macskával, és fél kézzel bejegyzést írtam, mert nekem lenni multitaszk.
14/53 – Lépten
Tekintetes Bíróság, nekem mára tényleg istenbizony az volt a tervem, hogy pakolgatok meg takarítok meg általánosságban is megpróbálok valami rendet vágni ebben a kuplerájban, de lépten-nyomon mintegy meglepetés-szerűen elalszom.
14/52 – Démoni
Összeszedtem magam, hogy elvonuljak az őszi szünet előtti utolsó munkanapomra. Nyugi, a szememben az a démoni csillogás és hozzá az általános elmosódottságom csak azt jelzi, hogy ideje vagyon már az óra-átállításnak, a vaku még háromnegyed nyolckor is erőfeszítéseket tesz.
Közben odakint esik és fúj, de mint a nyavalya, ami a természetnek roppantul jót tesz. Nekem már kevésbé, de ez részletkérdés.
14/51 – Vertigo
Csalok.
Ez még vasárnap volt. Ma ez van:
A napomat vidám szédüléssel és hányásokkal kezdtem. A hányás elmúlt, a szédülés még megvan. Remélhetőleg megmaradok, mert Mr. Eszelős épp azzal a tekintettel nézeget, mintha azon morfondírozna, honnan kezdjen neki a kadáveremnek, ha úgy adódik.
14/50 – Túlfogyasztás
Miután az elmúlt időszakban számos oktatóvideót megnéztem a túlfogyasztás (=overconsumption) veszélyeiről, ma csakazértis elmentem a Dera parkba, ahol van egy Happy Price, egy Kik, egy Tedi, egy Pepco meg egy Sinsay. Jelentem, ha a boltoknak hinni lehetne, két hét múlva volna a karácsony.
Azt, gondolom, sejtitek, mi történik akkor, amikor én beszabadulok több száz köbméter hobbikellék közé.
14/48 – Ajándékaim
Szőnyeg magamtól, hat és fél kilós Taschen-album a családomtól. A színek, fények és a látványok csak úgy jöttek maguktól, bár az utóbbiakért nyilván utaznom kellett, de ott voltak munkába menet-jövet. Plusz még macskáksz, lábaksz meg horgolásoksz. Galéria!
Csak pihenni nincs idő meg már igazából képesség se, ezt a bejegyzést is hajnali fél egykor írom, mert hazajövet után kidőltem, most meg bezzeg nem bírok visszaaludni.
14/47 – Rúzs
Még épp hazaértem alkonyat előtt (ez is csak azért sikerült, mert a délutáni óráimat hamarabb kezdtem negyvenöt perccel a diákok kérésére), aztán miután belenéztem a tükörbe, gyorsan újrarúzsoztam a számat, és megpróbáltam vigyorogni is.
Asszem ennél többet nem kell mondanom.
Most pedig jöszte jöszte hétvége, vagy legalábbis ami még maradt belőle.
14/46 – Rézkilincs
Renováltam a pipirost (mostanság az sem megy nehézség nélkül)*, most pedig elcsámpázom dolgozóba.
Pont ma három éve, hogy megérkeztünk a La Casinába. A szívem csak úgy repedezik.
* Miután frissítették a csomagolást meg az összetételt, a Kallos Glow 844 felfestve sem egy élmény, ráadásul olyan színűre fakul, mint egy rézkilincs. Úgyhogy (mivel időmilliomos vagyok, hahaha), végiglátogattam a Rákóczi út kínaibótjait abból a premisszából kiindulva, hogy ott már találtam régebb belőle, hátha akad valahol egy kis porosodó elfekvő készlet.
Akadt. Max. fél év múlva viszont neki kell feküdnünk Líviával, a fodrászommal, hogy kitaláljuk, melyik kód melyik kóddal és milyen arányba keverve ad pipirost a fodrászi festékeiből. Nagy élmény lesz.
14/45 – Ballon
Az időjárás kiszámíthatatlanságára való tekintettel felvettem azt a kabátot, amit Firenzében turkáltam, és úgy szoktam hivatkozni rá, hogy ebben kéne sétáltatni Prinzessin von Imsee-Wimsee-t. Felvettem a kordból készült pöttyöske-szabású ballonruhát is. Az egyiket.
Nem mondhatjátok, hogy nem törekszem.
Oké, holnap hajat is festek.
14/44 – Oklevél
Oké, akkor mától fogva arról is van oklevelem, hogy a 2025/26-os tanév őszi félévében az Oktatói Munka Hallgatói Véleményezése összesített eredményeiben a kar legnépszerűbb oktatói között voltam.
A nagyívű ünnepélyre természetesen az alábbi, rendkívül visszafogott ancúgban jelentem meg. Végül is, a diákok épp effélékben láttak, amikor ezt a kitüntetést adományozták nekem.
14/43 – Lilapiros
Mivel ma itthoncsücsü napom van, és nyafogóruhában etetgetem a mosógépet, inkább beküldöm helyettesíteni a vasárnapi MÁKot, mert aznap ugyan nem volt szelfinap, de miután felőtöztem szép lilapiros papagájba a heti bevásárláshoz, úgy gondoltam, hogy ezt megéri dokumentálni.
Voilà.
14/42 – Lombos
Itt ebben a vircsaftban lassan már önfotózni is egyre nehezebb, folyton beszemtelenkednek a képbe ilyen lombos farkú kis szőrös akadályok.
14/41 – Palindrom
Mármint az a szó/mondat, ami úgy megy, mintha jönne, és elölről meg hátulról is ugyanúgy olvasható. Ez ugyan a bejegyzés sorszámáról jutott eszembe, de alapvetően a fotóim nagy része is ilyen lett ezen a héten: nem tudni, éppen jövőben vagy menőben lőttem őket, többeket pláne éppen a busz ablakából, amint elsuhannak mellettem, vagy én suhanok el mellettük, ami végülis egyremegy. Galéria!
10/40 – Mamagáj
Hát én kérem a mai napra csak ezt tudom prezentálni, és szerintem jobban is jártok, ha a fejem nem mutogatom.
14/39 – Részint
Íme, Medveczky Medve asszony, részint favágónak, részint főiskolai tanárnak öltözve, ámde mindenestül rottyant állapotban, amint tanítani totyog.
És holnap is odamegyek.
14/38 – Avar
Itt állok szép őszies avarszínekbe öltözve, ki vagyok kenve, mintha számítana, és közben kábé hetven százalékos biztonsággal tudom, hogy estére megint leüt a takonykór, ezúttal is végharákoltam a hajnalt. Radai rosseb, kénküvek és ménküvek.
14/37 – Pom
Felnőttként szülinaposnak lenni nagyjából annyit jelent, hogy reggel emlékezteted magad arra, ez a nap sem más, mint a többi, aztán elmész dolgozóba.
14/36 – Méz
Mézédesen süt a nap, ezt pedig ki kell használni, mert a hét végére már esőcskét jövendölnek. Tegnap végre eljutottam fodrászhoz, és ma itthoncsücsü napom van, amit egy második számú bábkészítős táska összeállításával kell töltenem, ami ugyan munkamunka, de azért mégiscsak öröm, mert ez most itt bütykölnivalók és miszitmaszatok programja, amire lassan semmilyen formában nincs időm.
A munkahelyi levelek ellen viszont még ilyenkor sincs orvosság, verné ki a ragya, aki az e-mailt kitalálta.
