Minden nap új varázslat, mint a Knorr. Most például már tudom, hogy könnyebben rajzolok minótauroszt, mint esernyőt.
13/325 – Goromb
Én ugyan már egy hete szabadságon vagyok, de eddig mindennap ránéztem a leveleimre. Ennek ellenére is lecsúsztam egy Teams-értekezletről, amit már egy hónapja megbeszéltek mások, de engem (meg egy másik kollégát) mintegy elfelejtettek értesíteni róla. Azazhogy de: egy órával (EGY ÓRÁVAL!) az értekezlet előtt küldtek egy emlékeztetőt.
Amellett, hogy az a magvas véleményem, szarjon sünt mindenki, aki ebben a buliban benne volt, pluszban is begorombultam. Én innentől hétfőig ki se nyitom a postaládát, mert DÓGOMVAN és SZABACCSÁGOM. Ha valakinek hiányzok, hívjon fel.
Arra viszont nem adok garanciát, hogy fel is veszem.
13/324 – Gyöngyöt
Ma is itthon lapítok, de legalább cigit venni kimásztam a házból, és erre az ötszáz méteres útra fel merészeltem venni a zöld békaszandált is. Ennyi idő alatt még csak fel se törte a lábaksz, de a lábaksz azt is mondták nekem, ne legyek a folytatással túl optimista.
Disznók elé gyöngyöt, lábaksz elé új cipőket, grr.
13/323 – Prognózis
Az a prognózisom a következő napokra, hogy főként pasztellszínű pöttyöskékben fogok itt feltűnni, robbantott hajjal és némileg “hát-én-meg-mit-keresek-a-világban” tekintettel, és blogice roppantul unalmas leszek, mert összes kreatív energiám másfele lesz becsatornázva.
Soha rosszabbat.
13/322 – Mondén
A héten megpróbáltam bedurrantani a vakációmat (ideje volt), úgyhogy a lakásredvázás meg vendégfogadás meg Dunakanyar-kirándulás után némiképp előre tervezetlenül egyszer csak elszabadultak a dógok. Pénteken hajnali egykor, tegnap meg pláne kettőkor kerültem ágyba, és ebből nem csinálunk ugyan rendszert, de azért, huh, van ám nekem mondén élet. Tegnap speciel gyertyaúsztatás volt, meg Gubbio testvérvárosból zászlóforgató legények meg utána angol-francia meccs a Ritkában (6-4!), és soha jobbat, de azért a folytatásban visszakutyorodom Grejsimojshoz meg a rajzmappáimhoz. Végül is, mint Berend Iván mondta, a munka az egyetlen jó, aminek nincs rossz utóíze. (Igen, másnapos vagyok kicsit. Hell yeah, belefér.) Galéria!
13/321 – Uszkár
Kicsit megroggyantott az időjárás – előbb kánikula, aztán tájfun, aztán megint kánikula, ma este pedig még a híres szentendrei gyertyaúsztatásra is le kéne vánszorogni, de hát az rohadt későn kezdődik. (21:30-kor. Az nekem késő.) Azért a reggeli piaclátogatáshoz némiképp összevakartam-forma magam, bár a meteorológiai körülmények a hajamon is nyomot hagytak, konkrétan úgy nézek ki, mint egy uszkár.
Tegnap hazafelé a HÉVen volt egy pár perc Pomáznál, amikor úgy éreztem magam, mint aki belecseppent egy Kusturica-filmbe. Ezt most csak rögzítem, hogy valamikor majd le is írjam, mert tényleg le kéne.
13/320 – Grejsimojs
Grejsimojs kérem egy ződ, stilizált, ikeás nájlonegér, aki egyben hangszóró is, mégpedig kékfogú, mint Harald.* Grejsimojs eredetileg a RK beszerzése volt**, ezen szokta hallgatni a Berliner Rundfunkot, de mától kezdve a Bűnök Barlangja ablakpárkányán fog ülni (mármint nem a RK, hanem Grejsimojs), és zenél, miközben én rajzolok. Terveim szerint nem is nagyon hagyom abba a következő két hétben. Ittenkém, olyan ez, mint valami könnyűdrog, az ember lánya ábrándosan gyártja a radírvucnit halomba, mandopopot hallgat egy bluetoothos egéren, és kissé eltévedten ténfereg a világban. Már amikor hagyják neki, ugye. (Az IKSz egy dögvész. Kimennek a gyivákok nagy optimizmusukban közösségi szolgálónak az oviba, ott pedig lefestetik velük a kerítést. Nem viccelek. Legalább három naplóban találkoztam a kerítésfestéssel. Hát milyen pontszámot adjak nektek erre, nyomorultkáim.)
Ma este amúgy találkozóm van a tanítóképzős baratináimmal, úgyhogy átmenetileg szüneteltetem a magányos élvezeteket, és elcihelődöm a székesfőfaluba. Nyilván teljesen alkalmatlan vagyok a szocializációra – általában is, de most különösképpen. No sebaj, ezek a nők már több mint harmincöt éve ismernek, nem fognak meglepődni.
Rajzfüzetet meg egy rotringot azért viszek magammal. Ja, meg radírt.
* Igen, a Bluetooth Kékfogú Haraldról kapta a nevét. Ha már tudtátok, sebaj. A tanár szabadságon is tanár. Ezt nyilván a munkahelyem is így gondolja, tegnap délután kettőkor telefonált rám a tanulmányi osztály vezetője, hogy izé, bocsi, még találtak hirtelen vagy harminc jelentkezőt, akinek el kéne bírálnom az IKSz meg önkéntességi pontszámait, lehetőleg máma még. Megtörtént. Igen, én meg egy balek vagyok. Ha ezt még nem tudtátok, nem olvastok engem elég régóta.
** Mint a múltkor megbeszéltük, a felnőttlét mérsékelten kellemes, de van egy nagy előnye: megvehetjük magunknak mindazokat a dolgokat, amiket tizenkét évesen szerettünk volna, vagy legalábbis szerettük volna, ha már léteznek azok a dolgok, és meg is tudjuk venni azokat. Ezért van nekem tizennyolc pöttyöském, egy rajzosztálynak elegendő mappám és rajzeszközöm, neki pedig Grejsimojsa és tizenöt Medicine pólója. A vicces zoknikról ne is beszéljünk.
13/319 – Kisbalta
Mivel (legalább elméletileg) tegnapelőtt óta tényleg a nyári szabadságomat töltöm, ezt megünneplő már megint valami eddig sose ismert fát kerülgetek a kisbaltámmal. Ehhez kellő mértékben be is vagyok tojva, mert az egésznek ugyan nincs semmiféle közéleti vagy karrieri vagy bármi más publikus tétje, csak magam számára fontos, de az éppen elég. Eddig a fejemben recsegtettem a dolgokat, de ma leülök az asztalomhoz, és nagymértékben a mai naptól függ, lesz-e ebből bármi, esetleg fogpiszkáló.
Úgyhogy, ha már ilyen illendő homályossággal körvonalaztam nektek, hogy mitől leszek a következő két hétben mániákusan boldog vagy összehuttyantan apatikus, most balra el.
13/318 – Kiránduhuhu
A svájci vendéget elhoztuk kirándulni.
Ide:
Kellő mértékben röhögök.
Nyilván fel vagyok őtözve ehhez, kékbe, mint Mária.
13/317 – Takanyó
Én ma sem megyek látványszámba,
na de a vendégszoba! Hogy én ebből
csekély négy óra alatt ezt csináltam!
Hát ezért nem megyek én látványszámba, vaze.
13/316 – Látszat
Mivel holnap vendégünk van, én a lakást redvázom éppen (ne tudjátok meg), és ennek örömére teljesen vállalhatatlanul festek, amit én ugyan nem szoktam szégyellni egy mikulányit se, de ezúttal inkább beküldöm magamat meg az őrgrófot tegnap délutánról, amikor én deréktól lefelé teljesen kulturáltan néztem ki, és még némi ábrándozás is belefért alkotói előkészület címén.
Böci persze továbbra is Böci, ebből a szögből egészen macskaszerű látvány; cserébe, amikor elnyúltan alszik, az embernek erős igénye van arra, hogy odamenjen, és megbökdösse, él-e még. Az eddigi macskáink közül ő a listavezető abban, hogy úgy aludjon, mint akit elcsapott egy roller, és éppen oszlik.
Na de itt meg pitypangfujóka. Ez a két állapota van neki. Vagy mániásan cukinak látszik, vagy pedig döglöttnek.
13/315 – Viszketés
Itt még a jövő is a régi. Amit szállítani tudok nektek, az is csak a szokásos: macskáksz, lábaksz meg a júliusi jólismert viszketés, aminek valami kreatív irányba kell kirobbannia, és attól tartok, ez meg is történik. Jelzem, valami olyanról van szó, amit én még soha sehol semmikor, és tényleg egészen izgatott vagyok tőle.
Aztán persze az is lehet, hogy fogpiszkáló lesz belőle, az is akkor, ha el nem…
13/314 – Ümög
Szombat, tehát piac. Ennek tiszteletére újabb általatok még ismeretlen ümögben parádéztam le a Bütykös partjára, ezt pedig kivételesen nem piacon vettem, hanem kínaibótban.
Azt az egyet nem mondhatom, hogy nincs minden elképzelhető és a Kárpát-medencében előfordulható időjárásra holmim, mert van.
13/313 – Uncsi
Ehhez az érdekes sorszámú naphoz most én csak egy ilyen uncsi képet tudok prezentálni, macskáksz, lábaksz meg takarítanivaló.
Az már csak külön poén (vagy valami efféle), hogy igazán hálás vagyok minden unalmasnak kinéző napért, mmmm, éppen nem történt semmi aktuális világvége, és nem szakadt nyakamba semmi oldjuk-meg-tegnapra, na hát ez maga a legnagyobb ajándék.
13/312 – Expedíció
Kimegyek a városba. Mármint a sajátunkba.
Azért nézek ilyen gyanakvóan, mert ma már háromféle időjárás volt, és nem tudom, ernyőt vigyek-e vagy szalmakalapot.
13/311 – Strand
Én ugyan olyan helyre nem megyek, mert ott nap van meg víz, de hogy valami hasznát vegyük a játékpénzeimnek, vettem a RK-nak meg anyósomnak bérletet a leányfalusi strandra, aztán sétáltam egyet a településbe neki bele.
Lementem a Dunához is, amit persze itthon (=a szomszéd faluban) is megtehetek, de azért a Duna ott sokkal Dunább, mint nálunk, itt ugyanis a Duna-part egy promenád.
Ott meg nem.
13/310 – Lakossági
Elmentem fodrászhoz, levágattam a loboncot, és az nem is lett rossz. Ennek ellenére gyászban vagyok, mint Mátészalka, ugyanis az a határozott érzésem, azok a gennyládák a Kallosnál nem csak a csomagolást változtatták meg a hajfestékemen, hanem az összetételt is, ennek eredményeképpen pedig ez, ami a fejemen van, nem pipiros. Ugyanaz a kódja meg ugyanaz a neve, de NEM EGÉSZEN PIPIROS, és eddig én voltam az érdekes tanárnő a ki-nem-szarja-le színű pumuklihajjal, de innentől egy kövér öregasszony vagyok ún. “lakossági vörös” hajszínnel, amitől már csak egy lépés a dájer, a pacsuli meg a bébirózsaszín crocs-papucs.
Gacsaj Pestát már ne is említsük. Ő, mint ez tudható, halva van.
13/309 – Pont úgy
Egy kihagyott hét után ismét a munkahelyemre látogatok, ezt pedig extrán robbantott fejjel és a leginkább túlméretezett öreganyókás lebernyegemben teszem. Nem állítanám, hogy egészen szándékosan festek úgy, mint akinek szabadságra van szüksége, de, Tutatiszra, pont úgy nézek ki.
13/308 – Eper-rebarbara
Hejderutyutyu, már megint eltelt egy hét. Volt benne egy kicsikis befőzés, vettem gyermekkönyvek, jártunk piacon, de amúgy nagyrészt túlélni próbáltam. Galéria!
13/307 – Rozi
Amíg el nem jutok fodrászhoz (kedd! kedd!), addig leginkább az várható, hogy úgy fogok festeni, mint valami sajátos átmenet Rosie The Riveteer, egy szabadnapos viktoriánus dajka meg egy yangzhou-i halászfeleség között.
Minden nap más - mindennap más 