Azt vágom én már, de nagyon. Péntektől őszi szünet.
14/48 – Ajándékaim
Szőnyeg magamtól, hat és fél kilós Taschen-album a családomtól. A színek, fények és a látványok csak úgy jöttek maguktól, bár az utóbbiakért nyilván utaznom kellett, de ott voltak munkába menet-jövet. Plusz még macskáksz, lábaksz meg horgolásoksz. Galéria!
Csak pihenni nincs idő meg már igazából képesség se, ezt a bejegyzést is hajnali fél egykor írom, mert hazajövet után kidőltem, most meg bezzeg nem bírok visszaaludni.
14/47 – Rúzs
Még épp hazaértem alkonyat előtt (ez is csak azért sikerült, mert a délutáni óráimat hamarabb kezdtem negyvenöt perccel a diákok kérésére), aztán miután belenéztem a tükörbe, gyorsan újrarúzsoztam a számat, és megpróbáltam vigyorogni is.
Asszem ennél többet nem kell mondanom.
Most pedig jöszte jöszte hétvége, vagy legalábbis ami még maradt belőle.
14/46 – Rézkilincs
Renováltam a pipirost (mostanság az sem megy nehézség nélkül)*, most pedig elcsámpázom dolgozóba.
Pont ma három éve, hogy megérkeztünk a La Casinába. A szívem csak úgy repedezik.
* Miután frissítették a csomagolást meg az összetételt, a Kallos Glow 844 felfestve sem egy élmény, ráadásul olyan színűre fakul, mint egy rézkilincs. Úgyhogy (mivel időmilliomos vagyok, hahaha), végiglátogattam a Rákóczi út kínaibótjait abból a premisszából kiindulva, hogy ott már találtam régebb belőle, hátha akad valahol egy kis porosodó elfekvő készlet.
Akadt. Max. fél év múlva viszont neki kell feküdnünk Líviával, a fodrászommal, hogy kitaláljuk, melyik kód melyik kóddal és milyen arányba keverve ad pipirost a fodrászi festékeiből. Nagy élmény lesz.
14/45 – Ballon
Az időjárás kiszámíthatatlanságára való tekintettel felvettem azt a kabátot, amit Firenzében turkáltam, és úgy szoktam hivatkozni rá, hogy ebben kéne sétáltatni Prinzessin von Imsee-Wimsee-t. Felvettem a kordból készült pöttyöske-szabású ballonruhát is. Az egyiket.
Nem mondhatjátok, hogy nem törekszem.
Oké, holnap hajat is festek.
14/44 – Oklevél
Oké, akkor mától fogva arról is van oklevelem, hogy a 2025/26-os tanév őszi félévében az Oktatói Munka Hallgatói Véleményezése összesített eredményeiben a kar legnépszerűbb oktatói között voltam.
A nagyívű ünnepélyre természetesen az alábbi, rendkívül visszafogott ancúgban jelentem meg. Végül is, a diákok épp effélékben láttak, amikor ezt a kitüntetést adományozták nekem.
14/43 – Lilapiros
Mivel ma itthoncsücsü napom van, és nyafogóruhában etetgetem a mosógépet, inkább beküldöm helyettesíteni a vasárnapi MÁKot, mert aznap ugyan nem volt szelfinap, de miután felőtöztem szép lilapiros papagájba a heti bevásárláshoz, úgy gondoltam, hogy ezt megéri dokumentálni.
Voilà.
14/42 – Lombos
Itt ebben a vircsaftban lassan már önfotózni is egyre nehezebb, folyton beszemtelenkednek a képbe ilyen lombos farkú kis szőrös akadályok.
14/41 – Palindrom
Mármint az a szó/mondat, ami úgy megy, mintha jönne, és elölről meg hátulról is ugyanúgy olvasható. Ez ugyan a bejegyzés sorszámáról jutott eszembe, de alapvetően a fotóim nagy része is ilyen lett ezen a héten: nem tudni, éppen jövőben vagy menőben lőttem őket, többeket pláne éppen a busz ablakából, amint elsuhannak mellettem, vagy én suhanok el mellettük, ami végülis egyremegy. Galéria!
10/40 – Mamagáj
Hát én kérem a mai napra csak ezt tudom prezentálni, és szerintem jobban is jártok, ha a fejem nem mutogatom.
14/39 – Részint
Íme, Medveczky Medve asszony, részint favágónak, részint főiskolai tanárnak öltözve, ámde mindenestül rottyant állapotban, amint tanítani totyog.
És holnap is odamegyek.
14/38 – Avar
Itt állok szép őszies avarszínekbe öltözve, ki vagyok kenve, mintha számítana, és közben kábé hetven százalékos biztonsággal tudom, hogy estére megint leüt a takonykór, ezúttal is végharákoltam a hajnalt. Radai rosseb, kénküvek és ménküvek.
14/37 – Pom
Felnőttként szülinaposnak lenni nagyjából annyit jelent, hogy reggel emlékezteted magad arra, ez a nap sem más, mint a többi, aztán elmész dolgozóba.
14/36 – Méz
Mézédesen süt a nap, ezt pedig ki kell használni, mert a hét végére már esőcskét jövendölnek. Tegnap végre eljutottam fodrászhoz, és ma itthoncsücsü napom van, amit egy második számú bábkészítős táska összeállításával kell töltenem, ami ugyan munkamunka, de azért mégiscsak öröm, mert ez most itt bütykölnivalók és miszitmaszatok programja, amire lassan semmilyen formában nincs időm.
A munkahelyi levelek ellen viszont még ilyenkor sincs orvosság, verné ki a ragya, aki az e-mailt kitalálta.
14/35 – Döng
Eldöngetek dolgozóba, aztán délután fodrászhoz. Tutatiszra, piszkosul rám fér, utoljára valamikor nyár elején voltam, de ki bírja még ezt is kiszámolni?
14/34 – Keret
Milyen érdekes galériám lett most itt nekem erre a hétre: a fenti sorban azok a képek, amiket Leányfalun lőttem a Duna-parton, amikor hétfőn hazafelé jövet megálltam egy negyedórácskányi sétára, a lentiben pedig a napéjegyenlőség előtti-utáni naplemente ideje a Bűnök Barlangjában, amit én minden évben várok, de ezúttal csak kedden volt lehetőségem arra, hogy lefotózzam.
Valahol mindig van némi béke meg nyugalom, és néha egy negyedórára-fél órára meg is lehet találni.
14/33 – Rubin
A mai napom úgy festett, hogy kelés négyharminckor, busz hatkor, nyolctizenöttől didaktikaóra, tíztől háziasszonykodás a díszdiploma-átadón, tizenegy harminctól esmég didaktikaóra, aztán szakdolgozóval való konzultálás, végül hazakúszás a háromnegyed kettes busszal.
Hát csoda-é, hogy csak most jutott időm fotózkodni, és a díszdiplomások között is volt olyan, aki fittebben festett nálam, pedig (és ez nagy szó) még rubindiplomából is kiosztottunk hatot. Ők hetven (70!) éve végeztek.
Amúgy megint kaptam kis vicces betekintést az influenszerek glamúros életébe, ugyanis a diplomaosztó után a közönség egyik tagja azzal köszöntött, hogy “Szervusz, MindennapMás”. Marha nagy szerencsémre mindig is úgy gondoltam, hogy amit kirakok az internetekre (pláne a pofámmal együtt), éppen olyan értéken kell kezelni, mintha a főtéren kiáltanám szerteszét, úgyhogy ezúttal sem kellett összetojnom magam…
14/32 – Tűzenergia
Helló, itt ismét a megtévesztés csodája beszél. Ma a bagóboltban azt mondta nekem a nő a pult mögött, miután rám nézett, hogy “látom, tűzenergiában utazik”, ami engem a legkevésbé sem lepett meg, mégpedig azért nem, mert ez itt Szentendre, ahol dúsan tenyészik és burjánzik a falmelléki ezotéria, az egyik masszőzöm például a pálos misztikában hitt.
Nyilván én vagyok az ünneprontó, aki ilyenkor azt válaszolja: “Valahogyan ébren kell maradni.” Ezzel a mentalitással lakhatnék akár Pécelen is. Jelzem amúgy, a diákok ébrentartását nem is említettem, pedig ma is kábé száz embert kell untatnom háromnegyed hétig a gyermeknevelés intézménytörténetével a mínusz százhetes teremben.
Igen, az a szuterénben van.
Kivételesen a blog eredendő profiljának is adok egyet, jó nagyot: ma három olyan darab is van rajtam, amiből egyet még csak kiterítve láttatok, kettőt pedig még sosem.
14/31 – Ingás
Tudom, hogy mindig panaszkodok valamire, de ez a napi húszfokos hőingás sem a kedvencem. Muszáj volt előráncigálnom valahonnét az archívumból ezt a kockás veddfelkét, mert most már az is problémás, hogyan gyömöszöljem be a táskámba hazafelé jövet a reggeli kabátkáimat meg szvetterkéimet.
14/30 – Yuzu
A mai reggel olyan kapkodósra sikerült, hogy csak fél perccel Indulás előtt jutott eszembe a parfüm, akkor pedig már csak a RK fürdésszobájába volt időm befutni. Úgyhogy most Karl Lagerfeldtől szaglom.
Mondanám, hogy rosszabb is lehetne, de a jó Karlt én extra mértékben utálom. Maradjunk inkább annyiban, hogy ez itt kérem boszúú, mindazért, amit a plus size méretű nőkről mondott. Elefes, Karl.
