RSS

7/49 – Fogyó

Nem tudom, emlékeztek-e még rám, drágaságaim, de itt a bolond nő beszél, aki időnként szétvág egy paplanhuzatot, hogy ruhát varrjon belőle, és fogyóban a házában a macskakaja.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/19 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/48 – Kilátás

E pillanatban ilyen kilátásaim vannak.

Lehet, hogy elmegyek könyvtárba is, de erre most még nem vennék mérget.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/18 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/47 – Karaván

Ez a hét valamiért, hogy finoman fogalmazzak, nem a legjobb heteim egyike, ma reggel például egy teljesen értelmetlen, szaggató fejfájásra ébredtem, természetesen minden ok nélkül. No de attól még a karavánnak haladnia kell, mert a mai óráimat már végképp nehezen tudnám pótolni.

Mindeközben odakint a kertben épp legszebb pofáját mutatja az ősz,

de idén még azt se tudjuk megejteni, hogy eltotyogjunk ketten sétálni egyet, mert a Repülő Kutató ma délelőtt epitheton ornansának megfelelően esmég repülőre száll, és elrepül Turkuba. Ez az őszi félév tényleg egy vesszőfutás, nem egyéb.

És az őtözködősbloggeri modzsómmal is gondok vannak, nem vitás.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/17 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/46 – Sugároz

Kezdek magamhoz térni, legalábbis ma már nem azzal ébredtem, hogy le akarom vakarni a falat, ha lesz annyi erőm, hogy odavánszorogjak hozzá. Ma egyébként is a szokásostól eltérő módon szerdai szabadnapom van, úgyhogy igen bízom abban, holnapra egészen összeszedem magam. Minden körülmény adott hozzá. Az ablakomból ezt látom,

a Bűnök Barlangjában meg “új” “anyagot” vettem észre az egyik polcon,

szóval a zuniverzum kicsike, de határozott jelzéseket sugároz felém arról, hogy ő tulajdonképpen egy egészen kedves hely, és voltaképpen csak tévedésből akarta leszaggatni a medencémet.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/16 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/45 – Egyesek és kettesek

Egyesek most nagyon jól érzik magukat.

Én nem annyira, de ez majd elmúlik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/15 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/44 – Pedig

Ezt így ebben a formában nem láttam jönni. Mármint azt, hogy fájdalomcsillapítóval telenyomva fogok fetrengeni ebben a szép hétfői napsütésben, még arra is képtelenül, hogy bármi értelmessel vagy értelmetlennel foglalkozzam..

Pedig tegnap még ilyen csinos kis kenyeret is sütöttem, ni.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/14 hüvelyk eská, ősz

 

7/43 – Városi

Ma az eddigi jelek szerint afféle búgócsiga-napom lesz, már kora reggel óta megy a sürgiforgi: a tegnap odatett öregtésztát begyúrtam Scali kenyérnek, a mosógépet megetettem, a macskavécét kipucoltam, a Bűnök Barlangjából kihordtam egy adag koszt és szemetet, aztán előráncigáltam egy kupac átalakítani való holmit is, hulljon a férgese.

Most elmegyünk a Repülő Kutatóval göröngyös és összevissza foltozott utcánkon át végig az elhanyagolt temető mellett az oviba (ott van a szavazókörletünk), mert ugyan meglehetősen biztos vagyok abban, hogy a következő öt évben is a jelenlegi polgi önelégült képét fogjuk nézni a lokális kiadványokban, amint boldog Ádventről döngicsél, meg minden óriásplakáton, amint éppen azzal dicsekszik, hogy az érettségizőknek Bohemian Betyars-koncertet ad ajándékba, de azért hadd ne higgye azt, hogy minden fenékig tejfel.

Igen, ilyen az én Elszánt Városi Polgár képem. Reszkess, világ.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/13 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Intermezzó – A parfüm

Meséltem már, hogy a múlt héten a Repülő Kutató hozott nekem egy parfümöt. Éppen Princetonból jött hazafelé Professor Krtek társaságában, és egy csomó időt kellett elvernie a Heathrow-n, úgyhogy bement a drogériába, és hosszan válogatott a drogista kisasszony segítségével, vajon mivel lephetne meg engem (“e kávéházi szegleten”, mert hát azért mégiscsak volt valami apropója a dolognak, nemde).

A hosszú válogatás eredményeként pedig hazaállított ezzel, ni.

Én, úgy éljek, elsőre azt hittem, magának hozta. Utána persze, mint afféle zsörtölődős feleség, hálám kifejezése után rögtön aziránt érdeklődtem tőle, hogy ha úgyis ott állt a Heathrow-n, kezecskéjében telefonnal, ugyan miért nem gondolt arra, hogy esetleg megkérdezze tőlem, “itt állok parfümök közt, szívem, nem tudnál segíteni?”, mert akkor én garantáltan tudtam volna adni néhány hasznos, bár meglehetősen tág paramétert, mint például hogy “egy DKNY Be Delicious-t hozzál, arra már régóta fáj a fogam”. Amúgy, mielőtt mindenféléket gondolnátok a Repülő Kutatóról, gyorsan megjegyzem azt is, hogy a pasinak igen alapos ismeretei vannak az én illatbéli preferenciáimról és parfümjeimről, szóval nem csak úgy a vakvilágba lövöldözött ezúttal se. Mindemellett, mint az elmeséltekből (számomra legalábbis) világossá vált, a drogista kisasszony főként azzal fogta meg őt, hogy úgy jellemezte az inkriminált parfümöt, mint amit leginkább olyan nőknek ajánlana, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól, és bevállalósak, és értik a viccet. A Repülő Kutató meg is nyugtatta a kisasszonyt, hogy az ő feleségének kiemelkedő humorérzéke van, és bátor, mint egy vaddisznó, aztán hazahozta nekem ezt.

Nos, az kétségtelen, hogy röhögtem. Eleve az egész lombik úgy fest, mint valami obskúrus szexuális segédeszköz, amiről az ember ugyan nem is sejti, hogy pontosan mire való, de addig jó neki, amíg nem. Az illat összetétele pedig úgy hangzott, hogy gyöngyöző kóla, fahéj és cédrus.

Felfújtam magamra. A következő negyedóra alatt a parfüm “leült”, de annyira, hogy majdnem átszakította a padlót. A cédrus nyomtalanul eltűnt rólam, ami meg rajtam maradt, az nem kóla és fahéj volt, hanem valami egyéb, amit leginkább azzal tudnék leírni, hogy “egy levantei kupleráj madámja molyette bársonyfüggönyök mögött cukrozott datolyát eszik 1925-ben, és iszonyúan unja”.

Megszagoltattam magam a Repülő Kutatóval, és megegyeztünk abban, hogy ez bizony bukta. Úgyhogy (“csak láncainkat veszíthetjük!”) azt javasoltam, fújja fel magára is, haddlám, mi lesz ebből. Nos, a Repülő Kutatón a cédrus maradt a domináns illat, a háttérben némi egzotikus felhangokkal. Még órák múlva is olyan szaga volt, mint amilyen egy Poirot-történetben lehet az arab sejk legnagyobb fiának, aki Cambridge-ben tanult, most meg Rolls Royce-okat gyűjt.

Szóval, hogy hepienddel zárjam a röhögséges fekete lombik történetét, a Repülő Kutatónak most van egy újabb parfümje. Nekem is van. Másnap hozott ajiba egy Be Delicioust.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/13 hüvelyk ajándék, blabla

 

Eská 7/3 – Kerekecske, dombocska, párnácska

Már sokadjára is itt van az ősz, itt van újra, ideje vagyon hát az újabb díszpárna-huzatoknak is, nem maradhat mindig minden ugyanolyan, a kirelejzumát neki. Az őszi-téli szortimentben eddig még csak egyetlen horgolt párnahuzat volt, meg amúgy is lényegében három éve esett meg a legutóbbi nagy őszi-téli párnahuzat akció, ideje volt belehúzni.

Mekkora mázli, hogy a munkábamenős utam időhossza még mindig súrolja az oda-vissza három órát, és azalatt már nem nagyon van kedvem olvasni se, mert kifolyik tőle a szemem. (Nyilván jobb lenne, ha tényleg értelmes dologgal tölthetném ezt az időt, de nem ezt dobta a gép.) Ez itt, amit éppen megmutatok, két oda- és egy visszaút eredménye.

Erre a leegyszerűsített mandalára minden bizonnyal harmincezer receptet tud az internet, de én saját magam alakítottam ki az enyémet, úgyhogy miért ne osztanám meg. Horgolászati szakkifejezéseket persze továbbra se várjatok tőlem, azoktól még mindig becsukódik az agyam.

Nagyjából az egész cucc egyráhajtásos pálcákból és láncszemekből áll össze a szélén rövidpálcákkal, úgyhogy nem is kell hozzá hujderutyutyu horgolni tudás. Az első lépés egy négy láncszemből készült gyűrű, amibe tizenkét egyráhajtásos pálca kerül, ez lesz a közepe. Ilyen, mint ezek itt, ni.

Terveim azok valának, hogy lesz nekem egy alapszínem (a leírás rövidítésében ASz, itt most ez speciel a Catania 0413, “gránát” fantázianevű világos bordóslila), amelyet minden páros sorban használok, a páratlanokban pedig végtelen horgolófonal-gyűjteményemből minden sorra más szín (MSz) fog jutni, szép graduális színskálában, világossárgától a pirosig.

Na mármost ugye az a cél ilyenkor, hogy az ember viszonylag egyenletesen gyarapítsa körbekörbe a sorokat, nekem meg még ráadásul az is, hogy a rendelkezésre álló párna méretét is belekalkuláljam ebbe. Mikor kedvem szottyant kerek párnákat kreálni, nyilván el kellett indulnom belső párnákat vadászni, aminek három nagy akadálya volt: az idő (nemigen van olyan nekem fölöslegben), a távolság-hozzáférhetőség (Szentendre-Esztergom között ingázom, és különleges világhónapnak számít, amikor legalább egyszer eljutok a székesfőfaluba) meg a pénz. Ez utóbbi főként azért, mert sóher vagyok. Úgyhogy mintegy ölembe hullott áldásként ünnepeltem, amikor kiderült, hogy a) az esztergomi kínai nagybótban vannak kerek párnák b) mivel elmúla a karácsony, negyven százalék kedvezménnyel dobják ezeket az ember után.

Vettem is belőlük gyorsan egypárat.

Igen, ezek tényleg ennyire félelmetesen ronda párnák. Tökmindegy, ebben a formában most látjátok őket először és utoljára, nekem belső párnának kellettek eská huzataimba, arra pedig tökéletesen megfelelnek. Mindenesetre az én párnáim átmérőjének a tizennyolc soros körbekörbe horgolmány felel meg, plusz egy lezáró rövidpálca-sor, úgyhogy az alábbiakban ennek a tizenkilenc sornak a receptje látható (legalábbis remélem, hogy nem rontottam el valahol a számlálást).

  1. sor: lásd fent (második fotó)
  2. sor: (ASz) minden láncszembe 2 egyráhajtásos pálca (erp), köztük egy-egy láncszemmel (lsz), tehát 2erp+1lsz, amíg körbe nem érünk
  3. sor: (MSz) innen még az eddigiekhez képest is egyszerűsödik a helyzet, mert ezentúl a láncszemekbe kerülnek az egyráhajtásos pálcák, ebben a sorban 3 erp+1 lsz, amíg körbe nem érünk
  4. sor: (ASz) 4 erp+1 lsz, amíg körbe nem érünk
  5. sor: (MSz) 2 erp+1 lsz +2 erp+1 lsz, minden második 2 erp az előző sor négyes erp-kupacának a középső láncszemébe öltve, amíg körbe nem, satöbbi
  6. sor: (ASz) az egyenletes gyarapítás érdekében ideje egy kis változatosságnak, úgyhogy ebben a sorban 3 erp+1lsz + 2erp+1lsz + 3erp+1 lsz, amíg körbe nem, satöbbi
  7. sor: (MSz) mindvégig 3 erp+1lsz, stb.
  8. sor: (ASz) 4 erp+1 lsz + 3 erp+1 lsz, stb.
  9. sor: (MSz) mint az 4. sor
  10. sor: (ASz) mint az 5. sor
  11. sor: (MSz) innen már egyre ravaszkásabban kell gyarapítani, tehát nem a várható 2+3+2+3 jön, hanem 2+2+3 (2erp+1lsz + 2erp+1lsz +3 erp+1lsz, smegintelölről, de mostantól már nem írom ki mindet, mert úgyis érteni fogjátok, legalábbis remélem)
  12. sor: (ASz) mint a 6. sor
  13. sor: (MSz) 3+3+2, amíg körbe nem érünk
  14. sor: (ASz) mint a 7. sor
  15. sor: (MSz) 4+3+3+3, 4+3+3+3, stb., amíg körbe nem érünk
  16. sor: (ASz) 4+3+3, 4+3+3, stb. stb.
  17. sor: (MSz) mint a 8. sor
  18. sor: (ASz) 4+4+3 ismétlődik, stb.
  19. sor: (ASz), minden szembe egy rövidpálca, nuku gyarapítás.

Ezek után már csak a megszokott eljárás fog következni: poláralapra rávarrom az alapszínnel azonos színű hímzőcérnával a horgolmányt, majd készítek neki cipzáras hátlapot. Igény szerint azt is be tudom majd mutatni, ha köll.

Tessék véleményezni, érthető volt-e a leírás, egyébként pedig, amint az a viccbeli vadnyugati kocsmában ki van írva a bárpult fölé: “Ne tessék lőni a zongoristára, ő minden tőle telhetőt megtesz”.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/12 hüvelyk blabla, eská

 

7/42 – Durrantyú

Biztos nektek is vannak olyan álmaitok, amikor hülyeség hülyeséget ér, ti pedig mindvégig tudatában vagytok annak, hogy álmodtok, és minden újabb csapásnál azt várjátok, hogy “na akkor most fel fogok ébredni”, de nem, a hülyeségek pörögnek tovább a végtelenségig. Ha esetleg mégsincsenek, hadd nyújtok belőle ízelítőt, hogyan fest ez.

Egy elegáns étteremben voltam: délutáni enyhe napsütés, halk zeneszó, damasztabroszok és kifényesített evőeszközök, minden asztalon orchideák és csillogóra mosott poharak, az úri közönség csendesen fogyaszt. Felálltam az asztalomtól, hogy kinézzek a faltól falig üvegen át az ősz eleji buckás tarlóra, és mire megfordultam, nem volt meg az asztalom, vagy legalábbis nem találtam meg. (Hát persze hogy álmodom, micsoda marhaság, vajon mit mondana erről Freud vagy Krúdy, nem találod helyed az életben vagy mi a tosz.) Elkezdtem fel-alá sétálni az étteremben az asztalomat keresve, időnként megálltam valaki más asztalánál, és beleettem a kajájukba (jézusmária, mit csinál most éppen velem a tudatalattim, elsüllyedek a szégyentől, ideje lenne felébredni), de nagyjából senki sem hederített rám, mintha láthatatlanná váltam volna. (Jellemző, jellemző. Vajon mi jön most, az se lesz jobb.) Kimentem a vécére (hátha onnan nyílik egy újabb helyszín az álomban, szokott ilyesmit), a vécé viszont egy amerikaifoci-csapat vagy mi a bokám öltözője-zuhanyzója volt (na ugye tudtam, hogy újabb helyszín lesz), félpucér férfiak mindenfelé, akik szintén megpróbáltak úgy tenni, mintha teljesen természetes lenne, hogy egy nő csak úgy belődörög közéjük. (Jellemző, jellemző.) Mindannyian megpróbáltunk nagyon lazán viselkedni, ők nem venni észre engem, én meg jópofáskodni, “szép meccs volt, fiúk, de talán mutassátok meg nekem, hol az ajtó, mert nem látok semmit ebben a gőzben”, és ők meg is mutatták nekem szépen az ajtót (remek, akkor mégiscsak váltunk), én meg azon visszajutottam az étterembe, és ott továbbra sem volt meg az asztalom. (Most már tényleg felébredhetnék, az árgyélusát neki.) És így tovább bolyongtam mások tányérkájába belezabálások közepette, amíg az étterem fel nem robbant. A maradék vendégekkel kirajzottunk a buckákra, ahol méregzöld színben tündöklő, nagyfogú, szárnyas teknősbékák vadásztak ránk, a vendégek közül pedig egy körömcipős nyanya, koktélruhában és annyi gyöngysorral, mint Coco Chanel, rakettakilövővel próbálta ledurrantani a teknősbékákat, de a raketták csak körbekeringéltek a levegőben, mint egy-egy leeresztett lufi, psziúú, aztán sercegve estek le a tarlóra. Iszkoltam a buckákon át elfele, a cihémet, a Jurassic Parkot meg az összes olyan filmet szidtam, amelyben Helen Mirren durrantyúval látható, közben megemlékeztem a kengyelfutó gyalogkakukkról és a prérifarkasról is, és mindvégig azt vártam, hogy na most akkor végre ugye felébredünk, ugye, ugye, UGYE?, de persze nem volt ilyen szerencsém, mert amikor beleestem a bucka tetején egy kútba, ott is csak zúgtam lefelé unatkozva (Alice Csodaországban, remek), és mikor földet értem, arra próbált rávenni egy kollegina (hé, te mit keresel itt, az előző munkahelyemen tanítottál makroökonómiát vagy mit), hogy tartsam meg helyette az aznapi mondattan-óráját. (Na ez is ismerős. Most már tényleg nem fogok felébredni mindaddig, amíg meg nem tartottam azt a rohadt órát.) És így is lett, a tanteremben fehéregerek rohangáltak az asztalokon, a pendrájvon pedig, amit a kollegina a kezembe nyomott, olyan ppt-k voltak, amelyeken mondattani ágrajzok és kémiai vegyületek képletei szerepeltek vegyest, én meg az egyikhez épp annyira konyítottam, mint a másikhoz, ergo semennyire. És csak akkor ébredtem fel, amikor már végre vége volt az órának, olyan kimerülten, mintha kilométereket futottam volna gumicsizmában.

Ma nem csinálok semmit, SEMMIT, de tényleg. Csak lemegyek piacra. Meg kimosok vagy két gépnyi ruhát. Meg sütök egy kenyeret. Meg beülök a Bűnök Barlangjába. Nem kell nekem a mai napra esemény, éjjel már kimulattam magam. És egész nap kussolni fogok a számmal, mert azt meg tegnap használtam el a tanítással.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/12 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/41 – Körbekörbe

Pénteken hatkor indulok, és Isten tudja, mikor jövök, most pedig, már éjfél után, még mindig itt kuvikolok, hogy a fene vinné el. Fogalmam sincs, hogyan fogok majd felkelni ötkor, hogy összerakjam magam, úgyhogy talán az a legjobb, ha már most letudom a pénteki blogbejegyzést.

Íme, néhány fotó a csütörtöki munkába-utamról.

Közben pedig én a buszon ezen dolgoztam, ni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/10 hüvelyk eská, ősz

 

7/40 – Válasz

Egyre nehezebb értelmes választ adni arra a kérdésre, hogy “mi a nyimnyámot vegyek fel ehhez az időjáráshoz”, úgyhogy én már nem is nagyon strapálom magam, jöjjön a hülyeség meg marhaság.

A lábam mellett az a marha nehéz szütyő könyvtári könyvekkel van tele, amiket már régesrég vissza kellett volna vinnem. Hóóó-rukk.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/10 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/39 – Ellenfény

Ma éjjel kétszer ébredtem fel arra, hogy éppen egészen irdatlan hülyeségeket álmodom, mely irdatlan hülyeségeket természetesen azonnal elfelejtettem az ébredéssel együtt, csak az enyhe émelygés és a döbbenet maradt utánuk, na meg egy-másfél óra forgolódás.

Rohadt nagy szerencse, hogy ma csak egyetlen tárgyam van másfél óra tanítással, mert amúgy valószínűleg ott fordulnék fel a katedra mögött.

Cserébe viszont ni, milyen szépen bólogat odakint az ellenfényben a nyírfa lombja.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/09 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/38 – Életmód

Vagy velem van baj, vagy az időjárással, de úgy érzem, hogy október elején még nem kéne ilyen irgalmatlanul rohadt hidegnek lennie. Ha a tavalyi bejegyzéseimet visszanézem, különösképpen nagy a kontraszt: én akkor ilyentájt még tüll micsodácskákban vonultam dolgozóba, ezzel szemben ma külön erőfeszítésbe telt, hogy ne valamelyik polár cikcakkruhámat rántsam magamra.

A Repülő Kutató végül tegnap este kilenc felé be is bokázott annak rendje és módja szerint, én meg addig sütöttem neki vekniket

meg elzászi hagymás lepényt.

(A képek minősége szokás szerint kriminális, és ez így is marad mindaddig, amíg a világ azért tart engem, hogy diákoknak pofázzak, ne pedig életmódblogger legyek spéci fényzőgépekkel, stúdióval és az érkezések-távozások, valamint az étkezési idő totális figyelmen kívül hagyásával. Ha reggel tízkor csinálnám meg a vacsoránkat, sokkal jobban festhetne képeken.)

A világjáró mindezt azzal hálálta meg, hogy hozott nekem a Heathrow-ról egy parfümöt, aminek bemutatására most nincs időm, de ami késik, nem múlik. Még most is röhögök. Hogy a nyimnyámba élek én egy olyan pasival, aki levantei kuplerájok madámjaira tervezett parfümöket vesz nekem, fel nem foghatom. Biztos a jetlag volt, biztos a jetlag.

Én viszont most futok elfele, mert a világ tényleg azért tart engem, hogy pofázzak.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/08 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/37 – Negyvennégy

Földi években éppen ennyi idős lettem máma, sálálá. Nagyjából egy hajítófányit érdekel a dolog, ami ugyebár itt nálunk még a szokásosnál is kevesebbet jelent, mert ha egy macskának elhajítasz egy botot, nem fogja apportírozni. Még az se, amelyik amúgy egészen pofásan elhelyezkedett kapuoroszlánnak odaki, miután bezabálta a reggelijét.

Visszatérve a születésnapra és a vele járó kellemetességekre: ez is csak egy olyan nap lesz, mint az összes többi. Poci hajnalban összegyűrte ajiba az összes szőnyeget az emeleten, majd fél hatkor célzatosan tipegni kezdett a hasamon, hogy macska-időszámítás szerint éppen reggeliidő van, akár intézkedhetnék is. A Repülő Kutató és Professor Krtek éppen úton vannak Indianából hazafelé, úgyhogy aggódhatok, nem esnek-e le gépestül, meg hogy vajon mekkora ótvar nagy jetlaggel érnek haza (plusz az isiász), és mi a francot főzzek nekik vacsorára. A holnapi óráimra frissíteni kellene a ppt-imen, mert ha annyi mindent megtanultam a komplex vizsgára a tőkefajtákról, miért ne kínozhatnám ezzel a diákjaimat is, neszpá. Ó, és a kovász is enni kér, nem csak a macskák.

Reggel viszont ezzel a helyzettel szembesültem a vécében,

és bevallom, igen jót röhögtem rajta. Az a vicc jutott eszembe, hogy “nyuszika, hull-e a szőröd?”, és azt valószínűleg ismeritek is, úgyhogy mindenkit megnyugtatnék, a jégimacit nem használtam nem-rendeltetésszerűen. (Amúgy ő még nyárról maradt ott, amikor minden ablakunk résnyire nyitva volt. Akkoriban ajtótámaszként fungált, mert másként sűrűn csapkodta volna a budiajtót a huzat.)

Úgyhogy ez a nap sem más, mint a többi, ezt én is jól tudom. No de azért itt vagyok nektek születésnapice, abban semmi hiba. És mivel nem lát ma senki, csak Poci, Berci, A Repülő Kutató, Professor Krtek, a masszőzöm meg az internet, azt veszek fel mindehhez, amire kedvem szottyan.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/07 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/36 – Lazy like sunday mornings

A Repülő Kutató és Professor Krtek épp Princetonban adják elő magukat egy nemzetközi jelentőségű konferencián vagy workshopon vagy miabokámon. Én cserébe ezt csinálom, nü.

Poci is kibulizta magát.

Aztán persze egy ideig rám ült, hogy csodáljam, milyen ügyes kiscica ő.

Annyira vasárnapot tartok, amennyire ez csak elképzelhető. Francba a tudománnyal meg a feladatokkal.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/06 hüvelyk eská, macs, ősz

 

7/35 – Sehogyse

A lakásban kellemes meleg van, a fejemben gyorsan pörgő regénylapok*, odakint eső és hideg, Esztergomban pedig 5×45 perc tanítás.

Nem jövök én ki ebből jól sehogyse, az árgyélusát neki.

* Teljes energiával beindult a szemétládák pofázása, most már reggel-este, buszon oda, buszon vissza, de még az óráim közti szünetekben is nyomják. Mintha ráérnék. Mintha ők meg nem érnének rá.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/05 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

A HT projekt 10. – szeptember

Na még egy hónap. Nagyrészt sárga,

de az elején igencsak meleg volt még,

és mindent összevéve egészen szép színátmeneteket produkált a jövendő takaróban.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/04 hüvelyk eská, ősz

 

7/34 – Talajmenti

A közepesen pocsék időnek is vannak előnyei, másként ugyan hogyan fotózhatnék az utamon ilyesmiket:

Amikor a talajmenti ködhöz nekilát Visegrád után kisütni a nap, nyamnyam.

És pacikák is vannak.

Éééés, ennyi. Én is nagyon talajmenti vagyok máma.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/10/04 hüvelyk ősz

 

7/33 – Őszbe

Ezek nem viccelnek. Azt mondták, lehűlés lesz, oszt tényleg az lett. Olyannyira őszbe csavarodott a természet feje hirtelen, hogy jajjaj.

Mi mást tehetnék, próbálok együtt mozogni a korszellemmel.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/10/03 hüvelyk eská, ősz