RSS

megaszondom kategória bejegyzései

9/363 – Pluszmínusz

Nahát, ez is eljött megint, itt az aktuális blogév utolsó napja. Feltehetőleg épp mindannyian lerágjátok a lábatok izgalmatokban, milyen csinnadrattával ünneplem meg.

A válasz igen egyszerű: az égegyadta világon semmilyennel. De tényleg. Nem lesz évértékelés, hogyan-folytassuk-tovább közvéleménykutatás, nagy vetítettképes összefoglaló az évről vagy a hónapról, de még azt sem ajánlom fel kegyesen, hogy a nagy nap tiszteletére kérdezhettek tőlem, amit akartok. (Leginkább amúgy azért nem, mert eddig is kérdezhettetek tőlem bármit, viszont mivel a jelek szerint beszélek magamról épp eleget, nem volt ezügyben nagy tolongás, és most is miért lenne.) Holnap a bejegyzés címében a / előtt egy tízes lesz, a / után meg egyes, és… és… és ennyi.

Viszont ha már a számoknál tartunk… Mókuskáim, én elvesztettem valahol menet közben ebből az évből két napot. Már a tavaly is elvesztettem valahol menet közben egyet, de ez most már a duplája. (Miközben a wp minden nap vidoran gratulálgat azért, hogy milyen szorgalmasan posztolok, csak így tovább, hajráMarinéni! A maival együtt már 744. napja zsinórban, hogy minden nap volt itt bejegyzés. Az több mint két év. És én így is elvesztettem valahol összesen három napot. Bizarr.) Na most én nem vagyok valami jó matematikából, de ha ez egy sorozat kezdete, akkor érdeklődve várom, mi lesz a tizedik blogévben, például hogy három napot vesztek-e el (lehetséges lineáris növekedés), esetleg négyet (lehetséges exponenciális növekedés, melynek esetében további tíz éven belül egyszerűen elfogy a blogom). Mellesleg, ha már a statisztikában turkásztam, ránéztem most arra is, összesen hány bejegyzést produkáltam eddig. 3942. Az egy eléggé szédítő szám.

Mit mondhatnék még: köszi az eddigi figyelmet, köszi a jövőbeni figyelmet. Folytatjuk, de most még azt sem tudom egyelőre megmondani, hogy lesz-e adventi dekkolás vagy jólesőjanuár, hányszor megyek turkálóba, és veszek-e cipőket (bár valószínűleg egy ideig nem, van épp elég). Az eská-posztokkal kapcsolatos számszaki terveket is elengedem, lesz, amennyi lesz, osztjólesz.

Szóval, ezúttal csak ketyegünk bele a világba, minden extra terv nélkül, esetlegesen, mint maga a zélet meg a reggeli kilátás a Bűnök Barlangja futonjáról.

Makkák, tarkabarkák meg dzsuva. Ennél többet-szebbet-jobbat nem tudok ígérni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/31 hüvelyk ajándék, újracucc, blabla, eská, macs, megaszondom

 

9/361 – “Szépen, lassan mindenünk leépül…”

Ezt a mai napról. És még csak kilenc óra.

Du.

Nna, most már jobb, de ez tényleg rettenetes reggel volt: szó szerint vérben locsogva ébredtem, aztán a macskák kilógtak a nyitva felejtett teraszajtón, és tíz percig hajkurásztuk őket (bár főként Pocit, Maci nagyon kedvesen bejött magától), nekem meg még mennem kellett Esztergomba is. Mostanra viszont visszaértem, nagyjából mindent sikerült folttalanítani, a cucuk meg köszönik, már jól.

Tényleg.

Akkor én is elhelyezem magam afféle stabil oldalfekvésbe.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/29 hüvelyk blabla, macs, megaszondom, nyár

 

9/327 – Szürkevíz

Utólag szinte mindennek, ami az emberrel történt, megmutatkozik valamiféle eredménye, és, hiszitek vagy sem, gyakoribb, hogy inkább pozitív, mintsem negatív eredmény ez. Az életem első harmadát egy egyre nyavalyásabb hiánygazdaságban töltöttem, a nagyanyáim meg átörökítettek ránk mindenféle olyan jótanácsot, amit a harmincas évek világválsága meg a második világháború alatt összeszedtek. Arra persze senki sem számított, hogy a szép új világban ugyanazok a szarok jönnek össze, amik a régi csúnyában, és ez így is lett, nekünk most másféle szarokkal kell szembenéznünk. Az elv viszont továbbra is ugyanaz, amit a hiánygazdaság meg a véhá nyavalyái idején kellett alkalmaznunk: spórolj, hasznosíts újra, ne légy telhetetlen.

Igaz, ebben a szép új világban egy csomó rég bevált izének új neve van, én például csak tegnap futottam bele abba, hogy “szürkevíz”, ami a háztartásban összegyűjthető nem túl koszos vizek elegáns megnevezése. Na hát én ezen a nyáron már az első “szarban van a vízhálózat, feleim” bejelentések óta szürkevízzel oldok meg mindent, amit lehetséges: a reggeli zuhanyzásaimnál például bedugaszolom a kádat, aztán az ott összegyűlt alig-kicsit-tusfürdős vízzel mosok fel, majd a felmosóvízzel öblítem le a vécét, ha a helyzet nem kíván ennél többet. (Finom voltam, mi?)

Pár napja olvastam egy cikket, amiben mindenféle energiatakarékossági tapasztalatot gyűjtögettek össze, és voltak ugyan benne jó ötletek is, de összességében elborzasztó volt az egész: egy olyan életmódot dicsértek benne, ami a százhúsz évvel ezelőtti tanyavilág összes nyomorúságát magában hordta, a lavórban váltatlan vízzel lezavart családi mosakodásoktól a petróleumlámpáig meg a suhintott levesekig. Azt hiszem, valahol meg kell húznunk a határt, és ez a határ ugyan mindenkinek máshol van, de én a héten valamikor mégiscsak beindítom a víztakarékos, A++ energiabesorolású mosógépemet egy 30 fokon 45 perces programra, mert lassan már nincs olyan kánikulai lipityánka, amit felvehetnék.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/07/26 hüvelyk megaszondom, nyár, otthoncsücsü

 

9/315 – Megnyerte

Nagyon sok szép és érdekes gondolatom van pedagógiai örökségekről és más verebekről a kollektív anyánkpicsájával bezárólag, de nem érek rá megosztani, mert végre felszáradt a konyha, úgyhogy vissza tudok menni bele cukkinit reszelni a leveshez, és elmosni az estére bepácolt csirkeshawarma pácostálkáját meg a reggel sütött zsemlék tepsijét, mielőtt még népeim hazajönnek a strandról, ahová hálistennek nem nekem kellett elvinnem őket, mert akkor meg is pusztultam volna.

Nesztek Poci, aki viszont megnyerte Dél-Amerikát, vagy legalábbis erősen úgy fest.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/07/14 hüvelyk újracucc, eská, macs, megaszondom, nyár, otthoncsücsü

 

9/310 – Puliszka

Hejhó, irány a macskapapibót.

Tegnap este, mikor éppen átmenetileg abbahagytam a vendégszoba bútorokkal a tetriszt (nyilván lesz majd róla részletes beszámoló is, úgyse bírom ki nélküle), kaptam egy képet a barátnőimtől, amelyen épp valami miabokám koncerten álltak, örvendezvén. A képaláírásban (idegöny nyelvön vót, na) hozzávetőlegesen poshadt puliszkának tituláltak, amiért nem állok velük örvendezvén a miabokám koncerten. Ezen én előbb elröhögtem magam, aztán eltűnődtem, végül pedig elmosolyodtam, és ez így együtt minden bizonnyal fontosabb volt, mint ott ácsorogni a miabokámon. Harminc évvel ezelőtt valószínűleg mélysötét depresszióba zuhintott volna egy ilyen lepuliszkázás, de most csak elmosolyodok rajta, mint Júlia, akire ráköszöne Balassi, mert sokan vagyunk és sokfélék, különböző dolgoktól és különböző helyzetekben érezzük jól magunkat, én meg már elég öreg vagyok ahhoz, hogy ne zavarjon, amiért én másképpen vagyok sokféle, mint mások, és egy derűs vállvonással visszatérjek a tetriszemhez.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/07/08 hüvelyk újracucc, eská, megaszondom, nyár

 

9/276 – Mérsékelt

Felvettem az új csöcsösruhát a piacra. Háááát… Vannak holmik, amik használat közben mutatnak jobban, meg vannak olyanok, amik fotón. Ez itt az utóbbi fajtába tartozik.

És még fotón se mutat hajdejól. Muszáj lesz csinálnom vele valamit, őtözködősbloggeri ambícióim ugyanis igen mérsékelten vagynak, de az valamiért mégse tartozik közéjük, hogy idén nyáron úgy fessek, mint egy szoptatósdajka.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/06/04 hüvelyk megaszondom, nyár

 

9/269 – Méltó

Három óra múlva ott leszek azon a színpadon.

Ehhez méltó módon be is vagyok szarva, nem tagadom.

du.

Na, túlvagyunk rajta. És készült ott rólam egy ilyen fotó, ni.

A fotóst úgy hívják, hogy Zsigmond István. Fotót nem lopunk. 🙂

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/05/28 hüvelyk megaszondom, nyár, tavasz

 

9/216 – Menza

Ezt a képet még tegnap lőttem a szilvabokor alatti tél-van-vagy-tavasz-vagy-miabokám helyzetről:

Ma leginkább úgy érzem magam, mint aki megint ott van a menzán, ahová mások fizették be, a tányérban ugyanaz a híg, ízetlen krumplifőzelék, sőt mintha még a szokásosnál is több lenne benne a liszt és kevesebb a krumpli, a konyhásnéni meg önelégült arccal várja, hogy dicsérjék a főztjét, a jelek szerint pedig még csak nem is hiába. Hát jó. Valahol a táskámban van még eldugva egy kis csoki. Egy egészen kevés.

Viszont a nap süt, a szakdolgozóimnak segítségre van szüksége, a macskák pedig teletojták a budijukat, aztán elégedetten elhevertek a macskaszőrös kanapén. Tegyük, ami tőlünk telik. Ennél se többet, se kevesebbet nem tudok mondani.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/04/04 hüvelyk megaszondom, tavasz

 

9/215 – Csuszamlás

Csicsergős szép tavaszi reggelt, vagy mi. Nálunk speciel ilyen volt:

Csak a móka kedvéért: négy éve így mentem el szavazni,

most meg így:

Megjegyzem, az is április eleji időpont volt. És milyen szépen csúsznak orcámon lefelé a rétegek, öröm nézni. Mint egy lassított földcsuszamlás.

Nos, nincs még négy évem erre a szarra. Ahhoz meg különösképpen nincs semmi ingerenciám, hogy ez alatt ostoba, káros és értelmetlen hülyeségekkel foglalkozzam. Úgyhogy ezeket én beikszeltem így,

most meg beülök ide,

mert ha már lúd, legyen döglött.

Menjetek el szavazni. Kivéve persze, ha nektek megfelel, ami most van. Nekem nem.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2022/04/03 hüvelyk újracucc, eská, megaszondom, tavasz

 

9/185 – Mnemotechnika

Megyek dolgozóba, mégpedig teljesen igaziba, terembe és diákok közé, busszal, juhé. Enyhe szépséghiba, hogy a levelezősöknek tartott délutáni maratonról van szó, ami után legközelebb a 19:20-as buszra tudok majd felevickélni, és háromnegyed kilencre haza is érek. Mégis, terembe, diákok közé, juhé.

Már harmadik hete tart a tavaszi félév, de én mégis úgy érzem, hogy csak most kezdődik el, pedig hát amíg a hallgatók nem mentek el gyakszira, két héten át ültem laposra a seggem a Broca-központról, Ellen Key-ről, a kommunikációs helyzetről, az asszimilációról, a mnemotechnikai eljárásokról meg a pedagógus tekintélyi helyzetéről döngicsélve. (Igen, ebben a félévben ilyen dolgokról tanítok, és ez csak ízelítő, lesz itt még minden a mentális lexikonoktól a nemzetiségi óvodákon meg Maria Montessorin át a metaforákig, és még tovább. Ma például a társadalmi mobilitásról meg a státuszcsoportokról meg a szociometriai felmérésekről fogok döngicsélni 5×45 percben. Nagy vagyok és dicső, mi?)

Annyira kell most nekem a tanítás, mint egy falat kenyér, és nem csak azért, mert megfizetnek érte, meg mert tudást adhatok át, hanem azért is, mert semmi más nem tudja úgy istenigazából elterelni a figyelmem a világról, márpedig arra szerintem mindannyian csúfosan rá vagyunk szorulva, hogy valaki vagy valami elterelje a figyelmünket. Persze ilyenkor mindig jön a nehezített pálya, márciusban még normális körülmények között is ideges vagyok és nyugtalan, az álmaim pedig extra hülyék, az éjjel például radioaktív kiskutyákat kellett fürdetnem szkafanderben, ők farkcsóválósan vidámak voltak, én meg nem annyira.

Inkább jöjjön tényleg az emberi tőke elmélete meg a társadalmi rétegződés, még ha ehhez át is kell szelnem felfelé a komplett Dunakanyart, ahol a természet még a lábujjait is ökölbe szorítja ilyenkor, és tényleg csak hetek kérdése, hogy elszabaduljon a tavasz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/03/04 hüvelyk újracucc, eská, megaszondom, tavasz, tél

 

9/46 – 10×45

Ennyi percet pofáztam máma, és ha a Repülő Kutató nem ruccan el értem kocsival, még mindig hazafelé döcögnék.

Szóval lényegében csak azt kívántam jelezni, hogy megvagyok, és mára maradjunk is ennyiben.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/16 hüvelyk megaszondom, ősz

 

9/34 – Bengay

A Repülő Kutató végül este rendben hazaérkezett, 9:42 alatt teljesítvén a negyvenöt kilométerét, ami őtet örömmel tölté el, mert tíz órán belül akarta. Nyom nélkül persze nem múlt el az expedíció, azóta igen délceg és méltóságteljes módon közlekedik, nyomában pedig parfőmként húzza a Bengay kenőcs fátylát. (Azt Poci speciel imádja, fene a gusztusát.) Ezen a méltóságteljes módon, izomlazító krém palástjába burkolózva be is vonult a székesfőfaluba, én meg itt maradtam, hogy gatyába rázzam magam meg a lakást, mert innentől megint nincs egy szusz se vasárnapig, és még az is kérdéses, hogyan kaptok majd rólam bármiféle fotót, mert ezen a héten kétszer is hatkor megyek ki az ajtón.

Szándékomban is állt, tekintetes bíróság, hogy legalább ma puccba vágjam magam, de a lakás prioritást kapott, úgyhogy ma se láttok belőlem semmit. Mit mutogassak azon, hogy nyafogóruhában vakarom a redvát a tűzhelyről. Nesztek inkább egy tegnapi Maci, ő még csipásan is jobban fest, mint én ma csipa nélkül.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/04 hüvelyk újracucc, eská, megaszondom, otthoncsücsü, ősz

 

Intermezzó – Zenea zélet, 2021-es kiadás

Tavaly már meséltem nektek erről, úgyhogy nem kell újra elmagyaráznom, mitisakarahogyishívják. Mivel a szokottnál is csámpásabb időket élünk, úgy döntöttem, hogy a mai napot fogom ómengyártásra használni, mert ugyan csak jövő kedden lesz az első órám, de ma is tanításügyben robogtam Esztergomba, úgyhogy tessék, ez jött össze idénre. (Ne felejtsétek el: tényleg igencsak eklektikus anyagból dolgozom.)

Az első:

A második:

A harmadik:

Hátizé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/09/08 hüvelyk ajándék, megaszondom, ősz

 

9/3 – Derékszög

Fél nap a Mentolos Zuzmóban és önsajnálatban tapicskálva, szegény én, harmadik napja ugyanaz a festékfoltos ümög van rajtam, egyedül és egyre fáradtabban küzdök a maszkolószalagokkal meg a létrával meg lakásunk derékszögtelen derékszögeivel, és közben idegen halott macskákon bőgicsélek, akikkel sosem találkoztam.

Inkább beküldöm most nektek tegnapról a mi két igencsak élő macskánkat, akik azonnal odaülnek, ahonnan én épp felállok pár percre.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/09/03 hüvelyk újracucc, eská, megaszondom, otthoncsücsü, ősz

 

8/364 – Wonton

Erre sem volt még példa az eddigi nyolc alatt, de valahol menet közben elvesztettem az évből egy napot. Mármint blogice. Augusztus 31. van, ergo ma kéne kijönnie a 365. bejegyzésnek, ehhez képest meg ez itt a 364. Szép. Mondjuk az is igaz, hogy amilyen év volt ez 2020 szeptemberétől 2021 szeptemberéig, örüljünk, hogy csak egyetlen napot vesztettem belőle. (Továbbra is blogice.)

A hülyeség és marhaság persze ma sem nyugszik, négykor ébredtem egy olyan álomból, amelyben sorozatgyilkosok után kellett nyomoznom, mert aki adós, fizessen. Nagyon szép komplex ügy volt, minden áldozat szénné tetoválva, és valahol a tetoválásaikban kellett bujkálnia a megfejtésnek, meg az sem volt mellékes, hogy éppen hány darab kábelkötöző szalag van a hullákon, mert azzal is volt valami számmisztikai idiotizmus. Az álom többi fele se volt jobb, olyan problémáim voltak, mint hogy pl. tésztanyújtást félbehagyva kimásztam a konyhaablakon, aztán nem találtam vissza a lakásomba, mert mindez épp valami tengerparti bungalótömegben történt, én pedig nem ismertem fel a saját ajtómat, a számát meg pláne nem jegyeztem meg a házikómnak. Gyanítom, valamilyen komplex módon ez is egy “aki adós, fizessen” projekt volt a tudatalattimban. Ezért majd még számolunk. (Értitek, számolunk, höhö.)

Úgyhogy ha már felvert négykor az alattas énem, gondoltam, adjunk egyet a fölöttesnek, és legyünk rém rendes kislányok. Ennélfogva, kapaszkodjatok meg, nekiláttam wontonokat töltögetni.

Istókbizi.

A szőrösök minderre teljesen belelkesedtek, ott keringéltek köröttem ordítva a konyhában, és azt kérdezgették, hát a mi reggelinkkel mi lesz. Ha eddig nem mondtam volna, vannak a világon verbális macskák, és vannak nonverbális macskák, Maci például sokat pofázik, Poci meg szinte alig, az “ide a kajánkkal, de azonnal” általában úgy fest, hogy Maci énekel, Poci pedig táncol hozzá, de ezúttal mind a kettő ott orgenyált nekem fél ötkor, miközben én a kis lisztes lapocskákkal tököltem. Húsz wontonig bírtam, aztán befogtam a duett száját fél-fél zacskó tasakossal, és amíg ők csámcsogtak, betöltöttem a maradék tizennégyet. A zuniverzum váratlan ajándékaként épp annyi töltelék volt, amennyi pünkt belement a wontonokba.

Munkám végeztével még megcsodáltam a napfelkeltét,

aztán kicsit kiájultam a futonon, és további színes-szagos hülyeségálmokkal múlattam az időmet. Ezúttal valami titkos női társaságba vettek fel, ami látszatra csak sminktippekről meg öltözködésről szólt, de valójában a céljuk a világuralom volt, amikor meg ezt megtudtam, azon kezdtem melózni, hogyan rúgathatnám ki magam konfliktus- és fájdalommentesen, mert hálistennek álmomban sem érdekelt jottányit sem a világuralom.

Mindenesetre egy adott ponton ebből is felébredtem, és akkor ők

megkérdezték, hogy hol a második reggeli.

Hát ezek történtek ma reggeliben, és nekem most valami évértékelőt kéne tartanom, a nyolcadik te magad légy vagy mi, de hát nézzetek a világomra, mit értékeljek azon, hah.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/08/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, megaszondom, nyár, otthoncsücsü

 

8/217 – Konkrét

Miután a lehető legkonkrétabb módon végighánytam az éjjelt, és körülbelül annyira éreztem magam erősnek, mint egy egynapos kiscsirke, amikor negyed tízkor a RK nagybátyja megkopogtatta a teraszajtót, kezében egy üveg kölnivel – hát bizony én azt mondtam neki lassan és tagoltan, hogy “Menj el!”

Ez ugyan nem az én kapum, de az enyém is éppúgy zárva van. Természetesen épp ma reggel láttam félszemmel egy cikket, ami valami olyasfélén siránkozik, hogy a társadalmi szolidaritásnak végleg kámpeca egy olyan világban, ahol a porták kapui csukva maradnak, és nem engedik be a locsolókat. Nekem erről csak annyi a véleményem, hogy megette a fene azt a világot, ahol a társadalmi szolidaritás attól függ, vízbevető hétfő estéjére részeg lesz-e minden férfi, és fejfájásig büdös minden nő.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/05 hüvelyk megaszondom, otthoncsücsü, tavasz

 

Eská – Csakazértis

Rövid, de határozott lépéseket tettem annak erányába, hogy tavaszba rántsam a nappalit (leszarom, milyen hónap van és hány fok, nekem most tavasz kell, és punktum).

Még csak az elején vagyok, de máris gyorsan lőttem egy fotót a párnákról (egy kis régi, egy kis új), mielőtt a családtagjaim mindent összeszőröznek és/vagy szétnyomkodnak a nagy seggükkel.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/02/15 hüvelyk újracucc, eská, megaszondom, otthoncsücsü

 

Intermezzó – A család az család

Van egy olyan új kifejezés, hogy “pandemic fine”, ami nagyjából annyit tesz, hogy élsz, megvagy, nem unatkozol, nem éhezel, nem vagy beteg sem, csak rohadtul eleged van ebből a szopornyicás nyomorúságból, amikor másfél éve láttad utoljára az anyád, több mint egy éve a húgodat meg az összes porontyát, és különleges világnapnak kell tartanod azt is, amikor ötven percig társalogsz egy huzatos utcasarkon, mindvégig arcmaszkban.

Süt még azért ránk az Isten napja, meg ott vannak a felemás zoknik és a színes lábaksz, de azért… de azért.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/02/04 hüvelyk ajándék, megaszondom, tél

 

8/25 – Vinete

Már megint a hülyeség, a marhaság és a dühöngés, most pakolok éppen egyheti holmit Esztergomba, délután már megint 5×45 percezek, ráadásul tegnap nem tudtam elmenni a barátnőimmel se kocsmázni, mert leterített a hasmenés.

Ne egyetek ötnapos majonézes vinetét, és ne menjetek hozzá olyan csávóhoz, aki folyton elmegy hazulról, ehhez meg mindig dugig hagyja a hűtőt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/09/25 hüvelyk újracucc, eská, megaszondom, ősz

 

Intermezzó, avagy váratlan körkérdés

Elnézést mindenkitől, de engem tényleg piszkosul felzabált az írás meg a félév kezdete, szóval törekszem ugyan, de eddig még arra sem jutott időm-energiám, hogy rákérdezzek: mire lennétek kíváncsiak az új blogévben, óh, nyájas olvasók? Mivel ezúttal tényleg a leghalványabb lila gőzöm sincs a lehetséges válaszokról, itt hagyom ezt a kérdést nyitva, mint egy csűrajtót, de valóban szeretném tudni, mit olvasnátok-néznétek szívesen, és megpróbálok annak függvényében blogni. (Ne mondjátok, hogy nincs ilyen szó, épp most írtam le, tehát ennélfogva mostantól igenis létező dolog.)

Ja, a biztonság kedvéért nesztek valami random kép az elmúlt hétből csak úgy. Egy kép, aszongyák, úgyis több mond száz szónál.

 
14 hozzászólás

Szerző: be 2020/09/20 hüvelyk blabla, megaszondom