RSS

megaszondom kategória bejegyzései

10/176 – A Jókai-recepció

24 feb

Roppantul hálás lennék, ha aktuális takonykórom egy konvencionálisabb időbeosztással működne, például minden nap 8tól 4-ig vagy 9től 5ig, mint a normális emberek munkaideje. Mikor dudál a gyár, elkezdenék taknyolni, aztán mikor újra dudál, abbahagynám.

Álom, álom, édes álom. Eleve, miért várok én el ilyesmiket, mikor én nem vagyok teljesen normális, és a munkaidőm sem az. Valójában épp jól megérdemlem sorsomat, melynek keretein belül minden hajnalban pünkt fél háromkor felébredek arra, hogy a fejemet elcsömöszölte a takony.

A speciális értéke ezeknek az istentelen időpontban való felriadásoknak egyrészt abban áll, hogy a macskák azonnal bejönnek, és azt kérdezik, holareggeli, mire én közlöm velük, hogy majd, aztán nekilátok orrot fújni és köhögni, és harákolni, és (nem akarjátok ti azt, hogy folytassam, nem akarjátok. Tegnap éjjel még hánytam is, amikor a válogatott folyadékok körmérkőzést játszottak a légutaimban.) A macskák erre azt szokták mondani, jó, majd megszopod te még eztet, aztán gondosan összehúzzák mindahány szőnyegünket, és lelépnek. Másrészt pedig, és jelen helyzetünkben ez az érdekesebb, ezek a hajnali taknyos felriadások mindig egy olyan pillanatban következnek be, amikor álmomban éppen van egy nagy revelatív gondolatom, és amikor felébredek, még éppen ki tudom mondani a konklúziót, de sajnos a mögötte lévő revelatív gondolat ott marad az álmomban. Csak hogy érzékeltessem, ma hajnalban azzal a mondattal ébredtem, hogy “Ezzel pedig máig adós maradt a Jókai-recepció!”

Természetesen fingom sincs a Jókai-recepcióról. Lehet, hogy utána kéne néznem. Igaz, mivel nem tudom, hogy mivel adós, továbbra is meg lennék lüve. Az is igaz viszont, hogy én még egyike vagyok az utolsó bölényeknek, akik nemcsak hogy olvasták Jókait, de igen gyakran újraolvasták őtet, és számos izmos gondolatom van róla még takonykórtalan állapotomban is.

Ez amúgy épp a háromszáznegyvenötödik számú hülyeség lenne abból a fajtából, amivel én foglalkozni kezdek úgy, hogy a) semmi közöm hozzá, b) lövésem sincs róla, c) időm sincs rá. Penszér, írja csak nyugodtan a többihez.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/02/24 hüvelyk megaszondom, otthoncsücsü, tavasz, tél

 

Jóleső Január 2023/10 – “kontroll”

10 jan

Controlfreaknek lenni szívás. Hogy a nyavalyába maradhatott benne ez az elgépelés, mikor háromszor is átnéztem leadás előtt; írjuk át még egyszer a szabályzatot, hogy félreérthetetlen legyen, hová kell tennie a pecsétet a fogadó és a küldő óvodának; mi az, hogy mások nem adják le határidőre?; ez az értekezlet éppen ötven perccel volt hosszabb a kelleténél, ha kipucoljuk belőle az üresjáratokat; tegye le azonnal! az a szövetvágó olló! A munkahelyi íróasztalom fiókjaiban pótharisnya, pótbugyi és mini nesszeszer van arra az esetre, ha ott rekednék éjszakára, a szekrényemben esernyő, csereruhák és cserecipő. Morcos leszek, ha nincs itthon a házban legalább öt kiló liszt, két hétre előre elegendő macskakaja, a következő festéshez a pipiros, ha a családtagjaim szétnyomkodják a nagy seggükkel a díszpárnákat, ha az étkezőasztalra csak úgy lazán lesuhintva ott van három tanulmánykötet meg öt levél, mert azoknak másutt van a helye. Utálok várakozni valakire, lényegében bárkire. Előre akarok tudni olyan dolgokat, hogy hol, hánykor, kikkel, mit. A táskámban mindig van betét, a horgolószütyőmben pót-horgolótű, a vécémben két plusz guriga papír. És 2015 januárja óta még sose késtem le munkába menet a buszt.

Nagyon lassan lehet leszokni az ilyesmiről, és nem is akarok leszokni mindenről, de az elmúlt néhány évben rájöttem, hogy muszáj néha elengednem dolgokat, ha nem akarok afféle besavanyodott csoroszlya lenni, nyugdíjas balerina, aki a nézőtéren ülve is állandóan spiccel, és vércseként lesi, mikor tér el valaki a koreográfiától.

Nem véletlen, hogy éppen a vízfestéket vettem elő a múlt héten. Isten a megmondhatója, elővehettem volna bármit, mert itt még a backup backupjának is van backupja. Az akvarell viszont nem más, mint egyfajta elengedési gyakorlat: olyan közeg, amelynél vannak kontrollálható dolgok, és vannak olyanok is, amelyek fölött minimális hatalmad van. Amit befolyásolni tudsz, az leginkább az eszközökben rejlik – igen, kell a direkt erre a célra gyártott papír, a nem-szőrehulló-ecset, a megfelelően előkészített munkafelület, mert ezek nélkül garantált a frusztráció. Amit viszont el kell engedned, az a rajz fegyelme, a színezés kiszámíthatósága. A vízfesték maga a véletlen öröme, hát nem csoda, hogy idén helyet kapott az én Jóleső Januáromban.

Amin épp pacsmagolok, kinagyított részlet:

És a holnapi kihívás:

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/10 hüvelyk ajándék, eská, jólesőjanuár, megaszondom

 

Jóleső Január 2023/9 – “falu”

09 jan

Mint már az előző bejegyzésből is kiderült, ma kimásztam a faluba, melyben lakom. A célom egyrészt az volt, hogy visszaszoktassam magam a külvilághoz (nb: jövő héten intézményi nyílt napon kell fülemüléznem), másrészt meg ezek itt ni:

Egyezzünk meg abban, hogy rút szibarita váz vagyok, nem tudok mit csinálni jódolgomban, meg minek nekem Szaharába homok, sötöbö, sötöbö. A bokám se fog bizonyítványokat magyarázni, az alábbiakat ne is tessék olyaténképpen értelmezni, csak elmondom, hogy mi a stájsz.

Mint ezt oly gyakran emlegetni szoktam, egy faluban lakom, ami ugyan technikailag egy harmincezres város, a gyakorlatban viszont leginkább egy alvóluk az agglomerációban. Itt kérem nincsen kórház, jó ideig nem volt éjszakai orvosi ügyelet sem. Nincs egy afféle általános szövetbolt, az egyetlen rövidárubolt akkora, mint egy füzet. Nincs már cipőbolt se, az még a pandémia alatt döntött úgy, hogy nem érdemes fenntartania a portálos üzletet a sétálóutcán, az online forgalommal jól ellesz, kösziszépen. Január elsejével bezárt az egyik kedvenc éttermünk, mert nem tudják kitermelni a rezsit.

Ez az ittlakók egy részének teljesen mindegy, az alvófalujukat általában csak sötétben látják, amikor reggel a városi terepjárójukkal bepöfögnek Budapestre, aztán délután visszapöfögnek belőle. Odabent vásárolnak, ott ebédelnek, ott bonyolítják a szociális életüket, a “Szentendrán lakom” csak arra jó, hogy a beszélgőpartner azt mondhassa erre, “óh, a festők városa!”, és ne kérdezze meg, hogy ugyan mégis mennyi ideig ücsörögsz reggel-este a dugóban ezért, szívecske? és tudnál ott ajánlani egy jó kávéházat? vagy jó könyvesboltot? vagy mittomén?

Eszem ágában sincs azt állítani, hogy én ne mennék be Pöstre, ha olyan bonyolult luxuscikkekre van szükségem, mint horgolófonal vagy olcsó méteráru, esetleg ne tudná a DPD-futár már akár fejből is a címemet. (Most is várok csomagokat, parfüm lesz bennük meg washi szalag meg codálatosz mintász méteráru, mert javíthatatlan vagyok, és nem is igen akarok megjavulni.) De minden olyan esetben, amikor olyasmire van szükségem, amiről tudom, hogy itt is kapható, hiába tudnám olcsóbban megrendelni a neten, inkább lekúszom érte akár ebben a taknyos időben is. Egy Ferdinand Tönnies nevű szociológus mondott egyszer egy csomó okosságot a Gemeinschaft és Gesellschaft kapcsán, és nekem igenis szükségem van a jól-létemhez arra bizonyosságra, hogy tettem valamit a helyi közösség érdekében.

Oké, azért valljuk be, az is benne van az egészben, hogy írószerboltba menni mindig nyamnyam.

Holnapi ajánlatunk:

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/09 hüvelyk ajándék, jólesőjanuár, megaszondom

 

10/63 – Signoria

02 nov

Amikor hétfőn épp lefelé talpaltunk a városba a vacsorácskánk irányába, a RK némiképp bocsánatkérő hangon aszondá nekem: “Ugye tudod, hogy én szerdán elutazom?” “Hová?” – kérdeztem mg gyanakodva, mert az ilyen hangsúlyok után általában nem azt mondja, hogy Makkoshotykára vagy Taktaharkányba, neeem, ilyenkor általában olyan város neve hangzik el, amire én csak annyit tudok válaszolni, hogy “gebedj meg”. Ezúttal is így volt, a RK azt susogta, hogy Firenzébe, én meg erre nyilván nem tudtam mást mondani, mint hogy “gebedj meg”. “De most fogom megszervezni a tavaszi utunkat, emlékszel, hogy tavasszal megyünk Firenzébe, ugye?” Erre én ezúttal még nyűgösebb lettem, mert emlékeztem rá, persze, Firenzében a RK-nak úgynevezett szénbányász haverjai vannak*, csak amikor erről az útról elkezdtünk álmodozni, akkor még úgy festett, hogy lesz nekem úgynevezett tavaszi szünet. “Porca miseria”, mondtam neki dühösen, “azt se tudom, mi lesz tavasszal meg hogyan, és most speciel éppen ráérnék, mert csütörtökön ugyan tanítani megyek, de különleges világnap lesz, ha összesen tíz hallgató meg fog jelenni az összesen háromféle órámon**, ezzel szemben a tavaszról még tényleg nem tudok semmit se, azt leszámítva, hogy akkor majd el kell lógnom, amit én nem szoktam, de még a gondolatát is rühellem. És különben is, turistaszezonban folyton kerülgetni kell majd olyanokat, akik ott szelfiznek a Signoria előtt, és ez ugyan rémes elitizmus, amikor én is turista vagyok, de akkor is. Nekem alapvetően tökmindegy az is, milyen időjárás van, mert ha én eljutok Firenzébe, akkor engem csak azzal tudsz majd kihozni valamelyik képtárból, hogy kaját ígérsz nekem.”

Szóval most szombatig megint szalma vagyok***, és ma még nem kell mennem dolgozóba, de holnap igen. Ebben az esetben viszont ki fogom használni a mai napot, hogy kipróbáljam az új játékom, ami egy ragasztópisztoly, és nekem azzal Terveim vannak. Már össze is szedtem a szoborparkban egy csomó alapanyagot a Tervekhez, bár most egyelőre más merényleteken töröm a fejem, de legyetek nyugodtak, ezek a tobozok se maradnak parlagon.

* Ez egy Monty Python szkeccsben volt, a szénbányász haverok. Ilyenkor nyilván a további Repülő Kutatókra gondolok, akik mind elvetemült szörnyetegek, és annyit mennek körbe, mint a bolondóra, emellett mindenféle egzotikus helyeken laknak. Oké, egy Miamiban élő Repülő Kutatónak (nem az enyémnek) Szentendre maga az egzotikum, de azért értitek, mit akarok mondani.

** A jelen hétre kaptunk egy olyan dékáni vagy mittomén emlékeztetőt, hogy bánjunk kedvesen a diákokkal, ha esetleg hiányoznának, lehet, hogy már előre volt olyan programjuk az őszi szünetre, amit nem tudtak lemondani. Én csak azt találtam ebben viccesnek, hogy az a jelek szerint eszükbe se jutott, mi van akkor, ha a tanároknak van úgyszintén efféle programjuk. (Nem mintha nekem lett volna.)

*** Ez persze a legkevésbé sem lepett meg. Tényleg csak kétféle üzemmódja van a faszinak, a hátán fekszik vagy a világban konferenciál. Most, hogy már nem fekszik a hátán, jöhet a konferenciálás. Ezúttal Firenze után Chicago következik, azután meg Brüsszel. A többit még nem tudom, de addig jó nekem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/11/02 hüvelyk eská, megaszondom, projekt, ősz

 

9/363 – Pluszmínusz

31 aug

Nahát, ez is eljött megint, itt az aktuális blogév utolsó napja. Feltehetőleg épp mindannyian lerágjátok a lábatok izgalmatokban, milyen csinnadrattával ünneplem meg.

A válasz igen egyszerű: az égegyadta világon semmilyennel. De tényleg. Nem lesz évértékelés, hogyan-folytassuk-tovább közvéleménykutatás, nagy vetítettképes összefoglaló az évről vagy a hónapról, de még azt sem ajánlom fel kegyesen, hogy a nagy nap tiszteletére kérdezhettek tőlem, amit akartok. (Leginkább amúgy azért nem, mert eddig is kérdezhettetek tőlem bármit, viszont mivel a jelek szerint beszélek magamról épp eleget, nem volt ezügyben nagy tolongás, és most is miért lenne.) Holnap a bejegyzés címében a / előtt egy tízes lesz, a / után meg egyes, és… és… és ennyi.

Viszont ha már a számoknál tartunk… Mókuskáim, én elvesztettem valahol menet közben ebből az évből két napot. Már a tavaly is elvesztettem valahol menet közben egyet, de ez most már a duplája. (Miközben a wp minden nap vidoran gratulálgat azért, hogy milyen szorgalmasan posztolok, csak így tovább, hajráMarinéni! A maival együtt már 744. napja zsinórban, hogy minden nap volt itt bejegyzés. Az több mint két év. És én így is elvesztettem valahol összesen három napot. Bizarr.) Na most én nem vagyok valami jó matematikából, de ha ez egy sorozat kezdete, akkor érdeklődve várom, mi lesz a tizedik blogévben, például hogy három napot vesztek-e el (lehetséges lineáris növekedés), esetleg négyet (lehetséges exponenciális növekedés, melynek esetében további tíz éven belül egyszerűen elfogy a blogom). Mellesleg, ha már a statisztikában turkásztam, ránéztem most arra is, összesen hány bejegyzést produkáltam eddig. 3942. Az egy eléggé szédítő szám.

Mit mondhatnék még: köszi az eddigi figyelmet, köszi a jövőbeni figyelmet. Folytatjuk, de most még azt sem tudom egyelőre megmondani, hogy lesz-e adventi dekkolás vagy jólesőjanuár, hányszor megyek turkálóba, és veszek-e cipőket (bár valószínűleg egy ideig nem, van épp elég). Az eská-posztokkal kapcsolatos számszaki terveket is elengedem, lesz, amennyi lesz, osztjólesz.

Szóval, ezúttal csak ketyegünk bele a világba, minden extra terv nélkül, esetlegesen, mint maga a zélet meg a reggeli kilátás a Bűnök Barlangja futonjáról.

Makkák, tarkabarkák meg dzsuva. Ennél többet-szebbet-jobbat nem tudok ígérni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/31 hüvelyk ajándék, újracucc, blabla, eská, macs, megaszondom

 

9/361 – “Szépen, lassan mindenünk leépül…”

29 aug

Ezt a mai napról. És még csak kilenc óra.

Du.

Nna, most már jobb, de ez tényleg rettenetes reggel volt: szó szerint vérben locsogva ébredtem, aztán a macskák kilógtak a nyitva felejtett teraszajtón, és tíz percig hajkurásztuk őket (bár főként Pocit, Maci nagyon kedvesen bejött magától), nekem meg még mennem kellett Esztergomba is. Mostanra viszont visszaértem, nagyjából mindent sikerült folttalanítani, a cucuk meg köszönik, már jól.

Tényleg.

Akkor én is elhelyezem magam afféle stabil oldalfekvésbe.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/29 hüvelyk blabla, macs, megaszondom, nyár

 

9/327 – Szürkevíz

26 Júl

Utólag szinte mindennek, ami az emberrel történt, megmutatkozik valamiféle eredménye, és, hiszitek vagy sem, gyakoribb, hogy inkább pozitív, mintsem negatív eredmény ez. Az életem első harmadát egy egyre nyavalyásabb hiánygazdaságban töltöttem, a nagyanyáim meg átörökítettek ránk mindenféle olyan jótanácsot, amit a harmincas évek világválsága meg a második világháború alatt összeszedtek. Arra persze senki sem számított, hogy a szép új világban ugyanazok a szarok jönnek össze, amik a régi csúnyában, és ez így is lett, nekünk most másféle szarokkal kell szembenéznünk. Az elv viszont továbbra is ugyanaz, amit a hiánygazdaság meg a véhá nyavalyái idején kellett alkalmaznunk: spórolj, hasznosíts újra, ne légy telhetetlen.

Igaz, ebben a szép új világban egy csomó rég bevált izének új neve van, én például csak tegnap futottam bele abba, hogy “szürkevíz”, ami a háztartásban összegyűjthető nem túl koszos vizek elegáns megnevezése. Na hát én ezen a nyáron már az első “szarban van a vízhálózat, feleim” bejelentések óta szürkevízzel oldok meg mindent, amit lehetséges: a reggeli zuhanyzásaimnál például bedugaszolom a kádat, aztán az ott összegyűlt alig-kicsit-tusfürdős vízzel mosok fel, majd a felmosóvízzel öblítem le a vécét, ha a helyzet nem kíván ennél többet. (Finom voltam, mi?)

Pár napja olvastam egy cikket, amiben mindenféle energiatakarékossági tapasztalatot gyűjtögettek össze, és voltak ugyan benne jó ötletek is, de összességében elborzasztó volt az egész: egy olyan életmódot dicsértek benne, ami a százhúsz évvel ezelőtti tanyavilág összes nyomorúságát magában hordta, a lavórban váltatlan vízzel lezavart családi mosakodásoktól a petróleumlámpáig meg a suhintott levesekig. Azt hiszem, valahol meg kell húznunk a határt, és ez a határ ugyan mindenkinek máshol van, de én a héten valamikor mégiscsak beindítom a víztakarékos, A++ energiabesorolású mosógépemet egy 30 fokon 45 perces programra, mert lassan már nincs olyan kánikulai lipityánka, amit felvehetnék.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/07/26 hüvelyk megaszondom, nyár, otthoncsücsü

 

9/315 – Megnyerte

14 Júl

Nagyon sok szép és érdekes gondolatom van pedagógiai örökségekről és más verebekről a kollektív anyánkpicsájával bezárólag, de nem érek rá megosztani, mert végre felszáradt a konyha, úgyhogy vissza tudok menni bele cukkinit reszelni a leveshez, és elmosni az estére bepácolt csirkeshawarma pácostálkáját meg a reggel sütött zsemlék tepsijét, mielőtt még népeim hazajönnek a strandról, ahová hálistennek nem nekem kellett elvinnem őket, mert akkor meg is pusztultam volna.

Nesztek Poci, aki viszont megnyerte Dél-Amerikát, vagy legalábbis erősen úgy fest.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/07/14 hüvelyk újracucc, eská, macs, megaszondom, nyár, otthoncsücsü

 

9/310 – Puliszka

08 Júl

Hejhó, irány a macskapapibót.

Tegnap este, mikor éppen átmenetileg abbahagytam a vendégszoba bútorokkal a tetriszt (nyilván lesz majd róla részletes beszámoló is, úgyse bírom ki nélküle), kaptam egy képet a barátnőimtől, amelyen épp valami miabokám koncerten álltak, örvendezvén. A képaláírásban (idegöny nyelvön vót, na) hozzávetőlegesen poshadt puliszkának tituláltak, amiért nem állok velük örvendezvén a miabokám koncerten. Ezen én előbb elröhögtem magam, aztán eltűnődtem, végül pedig elmosolyodtam, és ez így együtt minden bizonnyal fontosabb volt, mint ott ácsorogni a miabokámon. Harminc évvel ezelőtt valószínűleg mélysötét depresszióba zuhintott volna egy ilyen lepuliszkázás, de most csak elmosolyodok rajta, mint Júlia, akire ráköszöne Balassi, mert sokan vagyunk és sokfélék, különböző dolgoktól és különböző helyzetekben érezzük jól magunkat, én meg már elég öreg vagyok ahhoz, hogy ne zavarjon, amiért én másképpen vagyok sokféle, mint mások, és egy derűs vállvonással visszatérjek a tetriszemhez.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/07/08 hüvelyk újracucc, eská, megaszondom, nyár

 

9/276 – Mérsékelt

04 jún

Felvettem az új csöcsösruhát a piacra. Háááát… Vannak holmik, amik használat közben mutatnak jobban, meg vannak olyanok, amik fotón. Ez itt az utóbbi fajtába tartozik.

És még fotón se mutat hajdejól. Muszáj lesz csinálnom vele valamit, őtözködősbloggeri ambícióim ugyanis igen mérsékelten vagynak, de az valamiért mégse tartozik közéjük, hogy idén nyáron úgy fessek, mint egy szoptatósdajka.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/06/04 hüvelyk megaszondom, nyár

 

9/269 – Méltó

28 máj

Három óra múlva ott leszek azon a színpadon.

Ehhez méltó módon be is vagyok szarva, nem tagadom.

du.

Na, túlvagyunk rajta. És készült ott rólam egy ilyen fotó, ni.

A fotóst úgy hívják, hogy Zsigmond István. Fotót nem lopunk. 🙂

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/05/28 hüvelyk megaszondom, nyár, tavasz

 

9/216 – Menza

04 ápr

Ezt a képet még tegnap lőttem a szilvabokor alatti tél-van-vagy-tavasz-vagy-miabokám helyzetről:

Ma leginkább úgy érzem magam, mint aki megint ott van a menzán, ahová mások fizették be, a tányérban ugyanaz a híg, ízetlen krumplifőzelék, sőt mintha még a szokásosnál is több lenne benne a liszt és kevesebb a krumpli, a konyhásnéni meg önelégült arccal várja, hogy dicsérjék a főztjét, a jelek szerint pedig még csak nem is hiába. Hát jó. Valahol a táskámban van még eldugva egy kis csoki. Egy egészen kevés.

Viszont a nap süt, a szakdolgozóimnak segítségre van szüksége, a macskák pedig teletojták a budijukat, aztán elégedetten elhevertek a macskaszőrös kanapén. Tegyük, ami tőlünk telik. Ennél se többet, se kevesebbet nem tudok mondani.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/04/04 hüvelyk megaszondom, tavasz

 

9/215 – Csuszamlás

03 ápr

Csicsergős szép tavaszi reggelt, vagy mi. Nálunk speciel ilyen volt:

Csak a móka kedvéért: négy éve így mentem el szavazni,

most meg így:

Megjegyzem, az is április eleji időpont volt. És milyen szépen csúsznak orcámon lefelé a rétegek, öröm nézni. Mint egy lassított földcsuszamlás.

Nos, nincs még négy évem erre a szarra. Ahhoz meg különösképpen nincs semmi ingerenciám, hogy ez alatt ostoba, káros és értelmetlen hülyeségekkel foglalkozzam. Úgyhogy ezeket én beikszeltem így,

most meg beülök ide,

mert ha már lúd, legyen döglött.

Menjetek el szavazni. Kivéve persze, ha nektek megfelel, ami most van. Nekem nem.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2022/04/03 hüvelyk újracucc, eská, megaszondom, tavasz

 

9/185 – Mnemotechnika

04 Már

Megyek dolgozóba, mégpedig teljesen igaziba, terembe és diákok közé, busszal, juhé. Enyhe szépséghiba, hogy a levelezősöknek tartott délutáni maratonról van szó, ami után legközelebb a 19:20-as buszra tudok majd felevickélni, és háromnegyed kilencre haza is érek. Mégis, terembe, diákok közé, juhé.

Már harmadik hete tart a tavaszi félév, de én mégis úgy érzem, hogy csak most kezdődik el, pedig hát amíg a hallgatók nem mentek el gyakszira, két héten át ültem laposra a seggem a Broca-központról, Ellen Key-ről, a kommunikációs helyzetről, az asszimilációról, a mnemotechnikai eljárásokról meg a pedagógus tekintélyi helyzetéről döngicsélve. (Igen, ebben a félévben ilyen dolgokról tanítok, és ez csak ízelítő, lesz itt még minden a mentális lexikonoktól a nemzetiségi óvodákon meg Maria Montessorin át a metaforákig, és még tovább. Ma például a társadalmi mobilitásról meg a státuszcsoportokról meg a szociometriai felmérésekről fogok döngicsélni 5×45 percben. Nagy vagyok és dicső, mi?)

Annyira kell most nekem a tanítás, mint egy falat kenyér, és nem csak azért, mert megfizetnek érte, meg mert tudást adhatok át, hanem azért is, mert semmi más nem tudja úgy istenigazából elterelni a figyelmem a világról, márpedig arra szerintem mindannyian csúfosan rá vagyunk szorulva, hogy valaki vagy valami elterelje a figyelmünket. Persze ilyenkor mindig jön a nehezített pálya, márciusban még normális körülmények között is ideges vagyok és nyugtalan, az álmaim pedig extra hülyék, az éjjel például radioaktív kiskutyákat kellett fürdetnem szkafanderben, ők farkcsóválósan vidámak voltak, én meg nem annyira.

Inkább jöjjön tényleg az emberi tőke elmélete meg a társadalmi rétegződés, még ha ehhez át is kell szelnem felfelé a komplett Dunakanyart, ahol a természet még a lábujjait is ökölbe szorítja ilyenkor, és tényleg csak hetek kérdése, hogy elszabaduljon a tavasz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/03/04 hüvelyk újracucc, eská, megaszondom, tavasz, tél

 

9/46 – 10×45

16 okt

Ennyi percet pofáztam máma, és ha a Repülő Kutató nem ruccan el értem kocsival, még mindig hazafelé döcögnék.

Szóval lényegében csak azt kívántam jelezni, hogy megvagyok, és mára maradjunk is ennyiben.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/16 hüvelyk megaszondom, ősz

 

9/34 – Bengay

04 okt

A Repülő Kutató végül este rendben hazaérkezett, 9:42 alatt teljesítvén a negyvenöt kilométerét, ami őtet örömmel tölté el, mert tíz órán belül akarta. Nyom nélkül persze nem múlt el az expedíció, azóta igen délceg és méltóságteljes módon közlekedik, nyomában pedig parfőmként húzza a Bengay kenőcs fátylát. (Azt Poci speciel imádja, fene a gusztusát.) Ezen a méltóságteljes módon, izomlazító krém palástjába burkolózva be is vonult a székesfőfaluba, én meg itt maradtam, hogy gatyába rázzam magam meg a lakást, mert innentől megint nincs egy szusz se vasárnapig, és még az is kérdéses, hogyan kaptok majd rólam bármiféle fotót, mert ezen a héten kétszer is hatkor megyek ki az ajtón.

Szándékomban is állt, tekintetes bíróság, hogy legalább ma puccba vágjam magam, de a lakás prioritást kapott, úgyhogy ma se láttok belőlem semmit. Mit mutogassak azon, hogy nyafogóruhában vakarom a redvát a tűzhelyről. Nesztek inkább egy tegnapi Maci, ő még csipásan is jobban fest, mint én ma csipa nélkül.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/10/04 hüvelyk újracucc, eská, megaszondom, otthoncsücsü, ősz

 

Intermezzó – Zenea zélet, 2021-es kiadás

08 Sze

Tavaly már meséltem nektek erről, úgyhogy nem kell újra elmagyaráznom, mitisakarahogyishívják. Mivel a szokottnál is csámpásabb időket élünk, úgy döntöttem, hogy a mai napot fogom ómengyártásra használni, mert ugyan csak jövő kedden lesz az első órám, de ma is tanításügyben robogtam Esztergomba, úgyhogy tessék, ez jött össze idénre. (Ne felejtsétek el: tényleg igencsak eklektikus anyagból dolgozom.)

Az első:

A második:

A harmadik:

Hátizé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/09/08 hüvelyk ajándék, megaszondom, ősz

 

9/3 – Derékszög

03 Sze

Fél nap a Mentolos Zuzmóban és önsajnálatban tapicskálva, szegény én, harmadik napja ugyanaz a festékfoltos ümög van rajtam, egyedül és egyre fáradtabban küzdök a maszkolószalagokkal meg a létrával meg lakásunk derékszögtelen derékszögeivel, és közben idegen halott macskákon bőgicsélek, akikkel sosem találkoztam.

Inkább beküldöm most nektek tegnapról a mi két igencsak élő macskánkat, akik azonnal odaülnek, ahonnan én épp felállok pár percre.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/09/03 hüvelyk újracucc, eská, megaszondom, otthoncsücsü, ősz

 

8/364 – Wonton

31 aug

Erre sem volt még példa az eddigi nyolc alatt, de valahol menet közben elvesztettem az évből egy napot. Mármint blogice. Augusztus 31. van, ergo ma kéne kijönnie a 365. bejegyzésnek, ehhez képest meg ez itt a 364. Szép. Mondjuk az is igaz, hogy amilyen év volt ez 2020 szeptemberétől 2021 szeptemberéig, örüljünk, hogy csak egyetlen napot vesztettem belőle. (Továbbra is blogice.)

A hülyeség és marhaság persze ma sem nyugszik, négykor ébredtem egy olyan álomból, amelyben sorozatgyilkosok után kellett nyomoznom, mert aki adós, fizessen. Nagyon szép komplex ügy volt, minden áldozat szénné tetoválva, és valahol a tetoválásaikban kellett bujkálnia a megfejtésnek, meg az sem volt mellékes, hogy éppen hány darab kábelkötöző szalag van a hullákon, mert azzal is volt valami számmisztikai idiotizmus. Az álom többi fele se volt jobb, olyan problémáim voltak, mint hogy pl. tésztanyújtást félbehagyva kimásztam a konyhaablakon, aztán nem találtam vissza a lakásomba, mert mindez épp valami tengerparti bungalótömegben történt, én pedig nem ismertem fel a saját ajtómat, a számát meg pláne nem jegyeztem meg a házikómnak. Gyanítom, valamilyen komplex módon ez is egy “aki adós, fizessen” projekt volt a tudatalattimban. Ezért majd még számolunk. (Értitek, számolunk, höhö.)

Úgyhogy ha már felvert négykor az alattas énem, gondoltam, adjunk egyet a fölöttesnek, és legyünk rém rendes kislányok. Ennélfogva, kapaszkodjatok meg, nekiláttam wontonokat töltögetni.

Istókbizi.

A szőrösök minderre teljesen belelkesedtek, ott keringéltek köröttem ordítva a konyhában, és azt kérdezgették, hát a mi reggelinkkel mi lesz. Ha eddig nem mondtam volna, vannak a világon verbális macskák, és vannak nonverbális macskák, Maci például sokat pofázik, Poci meg szinte alig, az “ide a kajánkkal, de azonnal” általában úgy fest, hogy Maci énekel, Poci pedig táncol hozzá, de ezúttal mind a kettő ott orgenyált nekem fél ötkor, miközben én a kis lisztes lapocskákkal tököltem. Húsz wontonig bírtam, aztán befogtam a duett száját fél-fél zacskó tasakossal, és amíg ők csámcsogtak, betöltöttem a maradék tizennégyet. A zuniverzum váratlan ajándékaként épp annyi töltelék volt, amennyi pünkt belement a wontonokba.

Munkám végeztével még megcsodáltam a napfelkeltét,

aztán kicsit kiájultam a futonon, és további színes-szagos hülyeségálmokkal múlattam az időmet. Ezúttal valami titkos női társaságba vettek fel, ami látszatra csak sminktippekről meg öltözködésről szólt, de valójában a céljuk a világuralom volt, amikor meg ezt megtudtam, azon kezdtem melózni, hogyan rúgathatnám ki magam konfliktus- és fájdalommentesen, mert hálistennek álmomban sem érdekelt jottányit sem a világuralom.

Mindenesetre egy adott ponton ebből is felébredtem, és akkor ők

megkérdezték, hogy hol a második reggeli.

Hát ezek történtek ma reggeliben, és nekem most valami évértékelőt kéne tartanom, a nyolcadik te magad légy vagy mi, de hát nézzetek a világomra, mit értékeljek azon, hah.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/08/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, megaszondom, nyár, otthoncsücsü

 

8/217 – Konkrét

05 ápr

Miután a lehető legkonkrétabb módon végighánytam az éjjelt, és körülbelül annyira éreztem magam erősnek, mint egy egynapos kiscsirke, amikor negyed tízkor a RK nagybátyja megkopogtatta a teraszajtót, kezében egy üveg kölnivel – hát bizony én azt mondtam neki lassan és tagoltan, hogy “Menj el!”

Ez ugyan nem az én kapum, de az enyém is éppúgy zárva van. Természetesen épp ma reggel láttam félszemmel egy cikket, ami valami olyasfélén siránkozik, hogy a társadalmi szolidaritásnak végleg kámpeca egy olyan világban, ahol a porták kapui csukva maradnak, és nem engedik be a locsolókat. Nekem erről csak annyi a véleményem, hogy megette a fene azt a világot, ahol a társadalmi szolidaritás attól függ, vízbevető hétfő estéjére részeg lesz-e minden férfi, és fejfájásig büdös minden nő.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2021/04/05 hüvelyk megaszondom, otthoncsücsü, tavasz

 
← Korábbi bejegyzés