RSS

otthoncsücsü kategória bejegyzései

7/306 – Vizes

Elég gyakran eszembe szokott jutni az Emil.Rulez! örökbecsű dala, a Csakacipő. (Nem kíméllek meg titeket tőle, persze hogy nem. Ha azt hittétek, hogy igen, nem ismertek engem.)

Van ebben egy olyan szövegrészlet, hogyaszongya: “Mindenki hülye, aki a prodzsektbe van, pedig élhetnénk nyugisan, boldogan”. Na ezúttal ez pontosan öt óra tízkor jutott eszembe, amikor Dupladoktor Bubó Bubó elvonult a Bűnök Barlangja előtt, kisgatyás pizsiben, egy sünis-rókás pokrócot ölelgetve, nyomában pedig elszánt léptekkel haladt Nagyseggű Maruszja. (Édesjóistenem, máris megsajnáltam azt a szerencsétlent, akinek esetleg ez az első bejegyzés a blogomon, amibe belefut.) A földszintre tartottak éppen, hogy ott folytassák tovább az alvást.

Én addigra amúgy már túl voltam a konyha felsöprésén és felmosásán, a saját korpuszom és hajam tatarozásán, egy gépnyi kimosott és kiteregetett ruhán (a jelek szerint egész hajnalban vizes bulikat tartottam, no), és Miss Marple meg egy csomó tarkabarka közepette ültem éppen,

amikor elvonult az ajtóm előtt a processzió.

Aztán mindannyian visszaaludtunk, és én olyan vad hülyeségeket álmodtam, amilyeneket ilyenkor szokás. Valamilyen alpesi kutatóházban laktunk, és a Repülő Kutató egyik bűntársa becsengetett hozzánk, hogy a teraszunkról bemászhasson a saját fürdőszobájába, mert a macskája bezárta az ajtót, és most ott nyávog. Ekkor felébredtem pár pillanatra, és konstatáltam, hogy a szőrös terrorista éppen gurrogva rohangál összes emeleteinken csak úgy passzióból. Aztán visszaaludtam, és megint ott voltam az alpesi kutatóházban, zoknikat kellett foltoznom, és közben elkezdett olvadni a fejünk fölött a kásás hó, bádogereszek cseperészgettek, én ismételten felébredtem, elmentem pisilni, aztán visszaaludtam a kutatóházba, olvadt körülöttünk az összes miskuláncia, és amikor már a levéltár is beázott, mi pedig azon gondolkodtunk, vajon ha kivéssük a helyéről a fürdőkádat, le tudunk-e benne hajózni a biztonságos szárazföldre, végleg felébredtem. A RK ebben a pillanatban már a zuhany alatt állt, és németül társalgott önmagával. Ez már nem álom volt, hanem realitás. “Mindenki hülye, aki a prodzsektbe van”, bizonyám.

Mondtam már nektek, hogy nekem van a legérdekesebben unalmas életem? Hát persze hogy mondtam.

Ja, meg a leggyűröttebb ruháim. Hja, így jár az, aki hajnalban visszaalszik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/07/02 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/302 – What do you plan to do with all your freedom?

Tanév lezárva. Vakáció megkezdődött. Tori Amos énekel.

Én viszont tényleg úgy érzem magam most, mint akit ledaráltak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/28 hüvelyk ajándék, nyár, otthoncsücsü

 

7/301 – Pofára

Tegnap lett volna az érettségi találkozóm (a huszonötödik! aujnye, de vén vagyok), úgyhogy egy koleramentes világban talán most nyitogatnám a csipámat az éjszakázás után. Ehhez képest már túl vagyunk a hajnali macskapattogáson (mostanra persze már lenyugodott, stílszerűen a RK egy foltozandó gatyáján),

én nekiláttam regisztrálni egy konferenciára (a határidő ma jár le, absztrakt meg sehol), és természetesen elmentünk piacra is.

A piac oly mértékben visszaállt a régi medrébe, hogy mi ketten teljességgel ufónak éreztük magunkat az arcbugyijainkban, mivel a népség-katonaság kábé öt százaléka hordott olyat. Milyen csodálatos az emberfaj optimizmusa, és milyen gyakran esik miatta pofára, nemdebár.

Mondjuk nekem is inkább be kéne fognom a számat, lásd konferencia meg absztrakt. No de legalább vettünk minden földi jót, a többit meg majd kiketyegi az univerzum.

Vagy nem.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/27 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/298 – Leszállópálya

Ma van az utolsó vizsganapom ebben a félévben. Megíratom, elküldöm, visszakapom, kijavítom, kinyomtatom a vizsgalapot, aláírom, beszkennelem, elküldöm, a jegyet feltöltöm a neptunba, aztán kalap, ennek a tanévnek is vége. Legalábbis nagyon ajánlom, hogy így legyen.

Dolgozatíratás mellett megetetem egyszer-kétszer Speedy Gonzalest*, valamint vad hajrával teljesítek egy piszkosul rámégett megbízást, ami ezúttal nem esszé vagy beszámoló, hanem nyafogóruha. Ez utóbbinak ugyan már hajnalban nekifogtam, de a Szőrös Útonálló résen volt,

és nyilván azonnal cselekedett is, mert mink macskáksz vagyunksz stb.

Hát komolyan, olyan hasa van, mint egy leszállópálya, és roppantul bumfordi keccsel képes odarakni magát az ember elé, hogy “simogattyál, MOST”.

Cicu, veled is csupa kihívás a zélet, és az az egyetlen macskabiztos helyzet, ha éppen alszol.

* Ő az új mosógép, és nem véletlenül neveztem el így, de erről majd holnap mesélek, ha addig nem történik valami igazán izgalmas, ami inkább érdemes a beblogolásra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/24 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/297 – Rokon

Mint ahogy a Vukban mondta a béka: “Hát akkor ez most rokon vagy nem rokon?”

Asszem rokon lehet, én se haladok gyorsabban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/23 hüvelyk ajándék, eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/296 – Mintegy

Hagyjuk ezt itt a mai napra, mintegy mementónak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/22 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 7/35 – Sarkantyúkák

Mivel a remény hal meg utoljára, elültettem egy adag kúszó sarkantyúkát, aztán gondoskodtam arról is, legyen hová kúszniuk.

Rajtatok a világ szeme, kölykök.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/21 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/295 – Csőgörény

Mint mondtam, itt akkor is hétvége lesz, ha törik, ha szakad. Úgyhogy tegnap ennek tiszteletére a RK nekigyürkőzött, hogy új csapot szereljen a mosogatóra, a régi ugyanis a beépített konyhával jött huszonegy éve, és hát azóta izé. Én a mosogatószifont pucoltam ki, és nem akarok részletekbe menni, maradjunk annyiban, hogy blöe, blöee, BLÖEEE. A meló egy adott pontján persze kiderült, hogy kell még a szereléshez egy hüvelykujjnyi méretű basz, ami nem volt a házban, így a RK némi káromkodás kíséretében felöltözött csőgörényből embernek, belevágta magát Emesébe, és elszáguldott a barkácsáruházig, hogy beszerezze. No de most végre van egy működő mosogatócsapunk, és már csak két másik csepegő csappal kell megbirkózni, bagatell.

A héten mosógépet is kellett vennünk, mert a régi megdöglött. Nem tudom, másoknál mi lehet a helyzet, de a kolera nálunk jól leamortizálta a háztartást, meg persze minket is. Én például még mindig az online államvizsgák utáni szédelgésben vagyok, de már jönnek belülről azok az apró kis böködések, hogy mozduljmááá, dógozzmááá, és előbb-utóbb meg is fogom adni magam, mert ez mindig így szokott történni.

Addig viszont elténfergek még kicsit a cicás zoknimban és mosatlan hajammal, adjunk a hétvégének.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/21 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 7/34 – Meglepetés egy-két-há…

Mivel az eredmény(ek) meglepiajándékba készül(nek), igazából csak azt tudom teljes terjedelmében megmutatni, honnan indultam, és hová jutottam.

Így állt a helyzet április 28-án (plusz még ezek),

és így áll ma:

Ezúton szeretnék köszönetet mondani a kolerának, szakdolgozóimnak, a Neptun Meet Streetnek, az Unipollnak és az online államvizsgáztatásnak, mert ha ezek nem darálták volna le ezen a tavaszon az agyamat, értelmesebb dolgokra is képes lettem volna.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/19 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, tavasz

 

7/287 – Lag

Tegnap este úgy döntöttem, ideje végre úgy tenni, mintha tényleg nyár lenne, és kilagoztam a lábamon a körmöket. Őtözködős bloggerhez méltatlan módon én ilyesmit nem szoktam csinálni mindaddig, amíg nincs legalább hozzávetőlegesen szandálszezon, most pedig körülnéztem, és azt mondtam, na jó, kezdhetjük. Az, hogy a gyakorlatban alig hordok szandált, nem számít. Az elv a fontos, kéremszépen, na meg a világ apró rejtett örömei.

Mint például ezen a meglepően kecses brazil gumipapucson bévül a rózsaminta. Gondoltam, megmutatom.

Nagyon jó kis gumipapucs ez, mind az ezer forintot megérte, amennyiért valamikor pár évszázaddal ezelőtt kiturkáltam magamnak.

Én is úgy festek, mint akit ezer forintért turkáltak ki pár évszázaddal ezelőtt, de azért ugye megérte.

(A Repülő Kutatóért aggódó olvasókat szeretném megnyugtatni, hogy a pasas a tegnapi nap folyamán megivott egy fél akó kamillateát, cseresznyeszár-teát és sört, úgyhogy most gyöngyállapotban van, és gyanúm szerint készen arra, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta.

Valószínűleg mégiscsak agyon fogom vágni egyszer.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/13 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/282 – Front

Azt hiszem, front van, vagy mi a fészkes, mert nekem a fejem fáj, Poci meg gurrogva rohangál, és próbálja teljes erőből szétrúgni a lakást. Meglehetős sikerrel, ha mondhatom.

Pedig tegnap milyen cukin ült itt velem, ni.

U.i.: Mint közben kiderült, ma van Medárd napja. Már mindent értek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/08 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/281 – Kakukk

Röhögni fogtok, de nekem csak tegnap esett le piknikezés közben, amikor a füvekkel, virágokkal, döngicsélő döngicsékkel meg a felhők formájával szembesültem, na szóval csak tegnap esett le, hogy itt a nyár.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/07 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

7/279 – Nyugieső

Végre eső. Koranyári, lassú, szemerkélő, álmosító nyugieső.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/05 hüvelyk nyár, otthoncsücsü

 

7/278 – Bugybóka

Asszem a tegnap mintegy kvintesszenciája volt ennek az idióta kolerás tavasznak az összes távolléti hülyeségével egyetemben, merthogy egész nap vizsgáztattam. A futonomon. Nyafogóruhában. És gyakran éppenséggel alva.

Mint ezt már mondtam egy párszor, a jelen vizsgaidőszak nagyjából annak bizonyítására lesz alkalmas, hogy egy teremnyi makimajom egy teremnyi írógépen ki tudja-e kopácsolni a Hamletet, ha elég időt adnak neki hozzá. Nagyjából ezt csináltam én az elektronikus vizsgához használt Unipoll-kérdőívekkel, mármint hogy addig kopácsoltam rajtuk, amíg összejöttek. Arra persze seholse volt garancia, nem cseszek-e el valamit tőből, de úgy tűnik, a zuniverzum ezúttal kegyes volt hozzám: az én oldalamról minden dolgozat révbe ért, és a fogadói oldalon is csak ketten lettek a körülmények áldozatai: egyiküknél egész napra elvették az utcában a villanyt, a másik meg bőgve írt nekem levelet, hogy kétszer fagyott le nála a net, és nem mentődtek el a mentőkék. No problem, írtam vissza mind a kettőnek, ez csak az első vizsgaidőpont volt a háromból, és nincs az a Gépben Lakozó Szellem, ami megakadályozhatná, hogy végül jegyet kapjanak tőlem.

Az elektronikus vizsgáztatás amúgy tényleg teljesen röhejes: időnként rápislogsz a statisztikákra, hogy hányan kezdtek el vizsgázni és mikor, aztán hogy hány perce fejezték be, közben meg időnként esetleg szundikálsz egyet (amit, ismerjük el, nem csinálnál a katedránál ülve), a végén pedig kijavítod az egész hóbelevancot. Ha elég jól raktad össze, nem is puskáznak többet, mint általában. (Én a puskázással és általában a vizsgázói becsületességgel kapcsolatban igen mérsékelten vagyok optimista, ami véleményem szerint igen józan gondolkodásmódra vall – bizonyos Cézár Gyula mondá, hogy aki nem reménykedik, nem is csalódhat soha.)

Úgyhogy tegnap szimultán vizsgáztattam, szundikáltam meg horgoltam összevissza,*

este pedig kijavítottam az összes dolgozatot, és most úgy állunk, hogy a diákok nyolcvan százaléka levizsgázott, és túléltük.

Bevallom, már minimum két hete fosok az egésztől, mint egy fostos bugybóka (az a búbos banka egyik igen szép népi neve, teljesen el vagyok ragadtatva tőle), úgyhogy most csak azt tudom mondani, hollárihó. Mázsás kövek gördültek le a szüvemről, és végre csinálhatok valami szépet és jót is ahelyett, hogy az Unipoll-kérdőívekkel baszakszom. Még mindig van egy csomó festékem, például.

Első lépésként viszont hirtelen fordulattal inkább kiporszívóztam a nagy kelimszőnyeget (Poci nyilván rögtön fejest ugrott a futon mögé)**, aztán bevágtam egy szatyorba, és elküldtem a Repülő Kutatóval a tisztítóba. Lesz itt még rend meg tisztaság, a kirelejzumát neki.

* Nekem Terveim vannak. Ha élünk, meg is látjátok, mik azok.

** De azóta kijött.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/04 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü, tavasz

 

7/277 – Apollo

Mármint az űrprogram, nem Zeusz aranyfürtű fia. Kicsit úgy érzem magam, mint a tudós, aki összerakott egy rakettát a sufniban, de nem tudja, mit csináljon vele. Távolléti vizsgáztatás, hajh. Végtelenül röhejes, amikor az ember rengeteg kattintgatással összeácsol egy dolgozatot, aztán kilövi az űrbe, és reménykedik, hogy oda fog csapódni, ahol a diákok vannak.

Eddig (legalábbis a távolléti kémjelentések alapján) elég jól állunk, de azért itt ülök tűkön, és várok. Várom, hogy kitöltsék a dolgozatokat, várom, hogy kijavíthassam, na meg persze várom, hogy megnőjön az erkélyládában a sarkantyúka,

megpirosodjon a fán a cseresznye,

és közben jobb híján izéket gyártok izékhez, mert a nagy várakozásban csak erre fussa.

Vannak persze olyanok, akik nem nagyon várakoznak, Poci például eléggé révbeért-félének látszik.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/03 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/276 – Cölönke

Tíztől megint tanszéki izébizé, du. pedig elektronikus vizsgáztatok, ami annyit tesz, hogy lerágom a bal lábam is, amíg kiderül, hogy az általam oly műgonddal összerakott Unipoll-kérdőívek működnek-é vagy mivan.

Jobb híján megint kirúzsoztam a számat, aztán Isten neki fakereszt.

Tegnap családi grillezés volt a teraszon, megettünk egy csomó zöldséget,

meg egy csomó nemzöldséget is, persze.

Egyúttal bementem kicsit foglalkozni Lócival is, aki boldog és kövér,

és borzasztóan szereti, ha simogatják.

Ennyire.

Na gyerünk, értekezlet. Ha megint nyomorúság lesz belőle meg mikrofongerjedés meg miegymás, hát én bizony a következő fordulóra elcölönkélek Esztergomba, mert ugyan lehet, hogy ott se lesz jobb az adás, de legalább együtt leszek a többiekkel a szószban, nem pedig magányosan brünnyögve a tabletemmel.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/06/02 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

7/275 – Netovább, újratöltve

Már megint és sokadjára nincs jobb ötletem, mint hogy Csipike példáját kövessem, vagyis elharsogjam, hogy “eddig és netovább”, aztán példátlanul gonosz leszek összerakjam magam emberformájúra, és fejest ugorjak a feladataimba.

Annyira elegem van, hogy csak. Elegem van ebből a nyúlós-nyűgös, vacogós-nyafogós tavaszból, a távoktatásnak nevezett szörnyszülöttből, elegem van abból, hogy tutimegmondó kisiparosok dörgölik az orrom alá, ugyan miért ültem otthon két és fél hónapig, és elegem van abból is, hogy most már kimehetnék, de minek: a tavaszi félévvel nyűglődni nem szabad nekünk továbbra sem másként, csak zsebkendővégről és távlatosan, ami rengeteg fölösleges pluszmunkával és pluszmajréval jár tanárnak és hallgatónak egyaránt. Elegem van abból, hogy folyton prokrasztinálok, és sehogyse haladok a dolgaimmal (ja, itt üt be a pluszmajré), és még az olyan pötiproblémákból is elegem van, hogy március közepe óta alig hordok rendes cipőt, és teljesen elszokott tőlük a lábam.

Már megint nincs más megoldásom, mint dühöngeni egy sort, aztán összeharapni a fogam, és dérrel-dúrral megcsinálni mindent, amit kell. Rendes cipőben, akár van annak értelme az ittésmostban, akár nincs.

Leginkább nincs. Verné szájba enmagát a zuniverzum, teljesen le vagyok gatyásodva agyilag, és hosszú órákat töltök azzal, hogy mingyámingyá megcsinálom, és persze már régen megcsinálhattam volna ahelyett, hogy a hülye kiscicát simogatom,

meg hogy a hajnali órákon fölös horgolékokat gyártok halomba.

Gyerünk, igazi munka, engem azért tartanak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/01 hüvelyk újracucc, eská, macs, megaszondom, nyár, otthoncsücsü, tavasz

 

7/május

Valahogyan vissza kell térni valamifajta rendszerhez, úgyhogy tessék, itt a májusi galéria. Attól, hogy nem mentem sehová, még nem volt teljesen üres ez a hónap se.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/31 hüvelyk újracucc, eská, galéria, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/274 – Pirozs

Pirozspünközsd napja, melynek tiszteletére nagyjából februári itthoncsücsü öltözékben fogom tengetni munkás életemet. Ne számoljátok össze, hányszor mondtam már ezen a tavaszon, hogy fááááááázom.

A tegnapi nap még a délben bejelentettnél is jobban gajra ment, egy adott pontján ugyanis visszaszereztem a vasalódeszka fölötti uralmat, gatyába ráztam egy adag vásznat, és nekiláttam szabni. Nyilván a hátramozdítónak is meg kellett jelennie, ezt szokta:

A probléma amúgy ezúttal nem ő volt, hanem én, aki már úgy megszokta a nyafogóruhák szabásmintájának használatát, hogy álmából költve is tudja, hogy félbehajt, ráilleszt, nyissz. Ezúttal a nyissz után viszont valahogy nem úgy festettek a dolgok, ahogyan nekik kéne, úgyhogy elővettem a szabócentit (tudom, hiba, az elején kellett volna), és ekkor derült ki, hogy az anyag száznegyven széles, nem százötven. Eddig mindig százötven volt. A félbehajt-ráilleszt-nyissz százötven széles anyagra van inicializálva. Képzelhetitek érzéseimet úgy általában, különös tekintettel a világ hiábavalóságával kapcsolatosakat, kurvaéletretkeshalálfasza és más motívumok.

Ezután persze keserves brünnyögés következett, valamint a kiszabott izé kétségbeesett forgatása. Hogy a nyimnyámba tudnék én ebbe beletojni még tíz centit, hogy a szabásminta is megmaradjon, és a késztermékbe is beleférjen a megrendelő segge, mert persze ez itt nemrugis anyag, tehát még az az opció sem áll, hogy belegyömöszöli valahogy. Nyilván meg lesz oldva, én mindent megoldok valahogy, csak brünnyögés van hozzá meg nyivácskolás meg dupla annyi munka.

Úgyhogy most például ilyesmik vannak Felicia körül,

és végül majd minden fasza lesz meg egyedi meg csudaszép (francba a fölös álszerénységgel), de ez most épp annyira kellett nekem, mint ablakos tótnak a hanyattesés.

Befejezendőim és megcsinálandóim további listáján amúgy szakdolgozati bírálatok is vannak meg az elektronikus vizsgás dolgozatok meg egy fazék minestrone meg egy tepsi focaccia is a minestronéhoz. Innen szép nyerni, mi?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/273 – Füstbe

Roppantmód szájbacsűrt nap ez a mai, még csak a felénél tartok, de már fél tucat tervem ment gajra.

Az egyik a vasalóval volt összefüggésben.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/30 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz