RSS

otthoncsücsü kategória bejegyzései

10/204 – Rizs és csirke

(Házimaszogósban vagyok, és ezen nincs is szándékom változtatni a mai nap folyamán – mert megtehetem, azért! – a házimaszogósaimat meg mind ismeritek, úgyhogy inkább sztorizom egyet helyette.)

Bevezetésként előrebocsátanám, hogy a húgom és én egyaránt rendelkezünk egy-egy PhD-val valamint egy-két-há-több megjelent kötettel per kopf, szerkesztési és korrektúrázási munkálataink száma pedig légió, pláne ha a szakdolgozókat is belevesszük, ay mi madre. Ezek alapján nagyjából feltételezhető rólunk, hogy tudunk a) írni, b) olvasni, c) szövegeket értelmezni, akár írjuk, akár olvassuk azokat. Haha. Ahogy azt Móricka elképzeli.

Mikor tegnap elrobogtam az oviba, hogy aztán továbbrobogjak oktatni, ott hagytam Rétyusának az asztalon egy cetlit használati utasítással Maci kajájához meg az embervacsorához. Ezt a cetlit, ni:

(Külön felhívom a figyelmet a jegyzettömb származási helyére. Itt a házban ilyesmikkel van tele a padlás. Az Ivy League egyetemek nevével stemplizett golyóstollakat legalább nem én hozom ebbe a kuplerájba.)

Na mármost amikor hétkor hazaértem, Maci jóllakottan és barátságos pislogással fogadott, az asztalon mécsesek voltak, a laptopból bossa nova szólt, a húgom pedig biztosított arról, hogy mindjárt kiolvad a csirke meg a rizs is. Mire én, wut? Nos, pusztán csak a poén kedvéért történhetett (a zuniverzumnak egészen borzasztó humorérzéke van), de a hűtő polcán is volt ázsiai csirke meg előfőzött rizs, meg a fagyasztó alsó polcán is.

Ma is rizses csirkét eszünk. Meg holnap is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/03/24 hüvelyk himmihummi, otthoncsücsü, tavasz

 

10/202 – Jojó

Innentől a hét végéig ez lesz, fel-le-fel-le: tegnap este beesett a RK, ma reggel már elfutott, holnap a húgom fogja csinálni ugyanezt, cserébe valamikor péntek éjjel megint visszaérkezik a RK, aztán vasárnap ismételten Bécsbe távozik, de ezúttal engem is visz magával.

Mindeközben én holnap estig leadom a bírálatokat, kitöltök regisztrációs lapokat meg kérdőíveket, még a héten két napom lesz Esztergomban tancsitancsi, és óvodába is megyek holnap délelőtt, amihez pluszban el kell olvasnom egy dokumentet (ne is kérdezzetek). Most viszont mindenekelőtt felgyűröm a ruhám ujját, és nekiugrom a vendégszobának, mert jelenleg az a legromosabb az egész lakásból, holnap este pedig alvóvendég is lesz bele.

Zajlik, na.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/03/22 hüvelyk otthoncsücsü, tavasz

 

10/191 – Félkéz

Egyezzünk meg abban, egy ilyen hét után nem sok mindenre alkalmas az ember. Tegnap háromnegyed kilencre értem haza, Csiriz úr pedig ott állt az ajtóban, az elhagyatottság harsonáját fújdogálta, előbb simit akart, aztán vacsit, aztán megint simit és megint vacsit. Gondolom, nem kérdés, melyiket taccsolta ki éjjel az előszoba közepén. Én ma ugyan roppant optimizmusomban le akartam menni a piacra, de aztán szél is volt, meg fel is kellett volna öltözni hozzá meg más ilyen kellemetlenségek. Úgyhogy végül eldöntöttem, ez itt most egy szabadnap, amelyet én és Csiriz úr nagyrészt szundikával, eszegetéssel és vakarózással fogunk tölteni. Ránk fér.

Oké, ez a káosz itt nem maradhat, friss ágyneműt is akarok húzni (ott van kikészítve, látjátok?), már kimostam és megszárítottam egy gépnyi ruhát*, azonfelül megpucoltam a borzalmas látványt nyújtó sajtharangot, és más terveim is vannak, de akkor is, muszáj kikapcsolni egy kicsit, és Csiriz úrral meg a lelkével törődni, mert totál kivan szegénykém. Ezt a bejegyzést például háromnegyedében csak félkézzel tudtam megírni, a másikon ugyanis ott feküdt egy szőrös nehezék, és az orrát dugdosta a tenyerembe.

Ezt is túléljük, juszt.

* Közte olyan cuccokat is, amiket tegnapelőtt turkáltam, mert most már megkutyáltam magam, ha egyszer eldöntöttem, hogy odamegyek, oda is fogok, az árgyélusát neki. Ha összeszedem magam hozzá, bemutató is lesz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/03/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

10/186 – Lámpa

Tegnap sütöttem kenyeret,

főztem magamnak vacsorát,

és tettem egy (elkefélt) kísérletet egy abrosz megmentésére,

teljesen fölöslegesen, mert nem jó a mérete vagy tudomisén mi baja van, mindenesetre úgy áll az asztalunkon, mint tehénen a gatya.

Ma reggel már folytattam némi küzdelmet három szakdolgozattal is, amelyek a készenlét különféle (leginkább nem túl rózsás) fázisaiban vannak, de ezekről nem teszek be képet, érthető módon. Ja, meg elkezdtem még péntek délután, mikor végképp nem tudtam mit kezdeni magammal, egy újabb takarót, és azt sem bírom most abbahagyni.

Azt hiszem, nem mondhatjuk azt, hogy csak ülök, és borongok, pedig voltaképpen az történik, de a világ nem áll le, így hát én se vagyok rá képes. Most hajat mosok meg végigböngészem a szekrényt, munkába menő holmikat válogatok, ppt-ket és jegyzeteket pörgetek, holnaptól pedig visszaállok a rettenetesbe, mert továbbra is a munka az egyetlen jó, aminek nincs rossz utóíze, bár találta volna kupán Berend Ivánt is egy Bunsen-lámpa.

Odakint havazik, ritkásan és nyamvadtul, de havazik.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2023/03/06 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz, tél

 

10/182 – Cincog

“Nincs itthon a macska, cincognak az egerek”. Jelen esetben inkább a “nincs itthon a RK, cincog mindenki” esete áll fent, én például reggel hét óta takarítok, de akkora gusztóval, mintha ezt megtiltották volna nekem az elmúlt hetekben a professzor urak (ja, Krtek is elment Bécsbe).

Mivel úgy gondoltam, nem koszolok újabb holmikat a pucováláshoz, visszavettem a tegnapi cuccaimat, őtözködős bloggerek szégyene aki stb. Nesztek inkább egy napfényes szelfiféle Mr. Csirizzel. Ő is cincog, sőt, csiripel, és ahányszor leülök egy percre, rögtön felkepeszt rám mind a hét plusz kilójával.

(Azt egyébként pusztán csak a történelmi hűség kedvéért közölném, de ez alatt a helyrajzi szám alatt valójában egyetlen professzor úr lakik. Én. A RK-nak, hiába doktor duplabubó, semmiféle felsőoktatási sarzsija nincs, Krtek meg egy tenyérnyi plüss, akit én vettem meg pár fityingért tizenévvel ezelőtt, hogy aztán világjárásban és bitorolt címekben élje az életét. Cserébe én kinevezett főiskolai tanár vagyok, és az is maradok, amíg ezt a címet el nem törlik, ami persze bármikor előfordulhat ebben a kuplerájban. Azt meg tényleg csak a poén kedvéért mondom el, hogy ez tényleg annyira stabil cím, hogy akkor is a nyakamon marad, ha esetleg libapásztorként kell majd elhelyezkednem, ami szintén bármikor előfordulhat ebben a kuplerájban.

Tisztázás megvolt, megyek vissza a partvisomhoz.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/03/02 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

10/179 – A gyógycica-szolgáltatás

Még mindig rá vagyok szorulva, a kirelejzumát neki.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/02/27 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

10/178 – A Takony Hete

Furaforma felhők, megtévesztő-kék egek, ábrándozó makkák, na meg persze a Takony Hete. És mivel amúgy is felébredtem a már megszokott fél hármas harákolásomra (extra revelatív gondolatok ezúttal nem jártak hozzá, csak slejm minden mennyiségben), akár be is blogolhatom. Galéria!

 
 

10/177 – Nyugaton a helyzet változatlan

Még mindig úgy gondolom, hogy sokkal rosszabb kilátásaim is lehetnének, de mostanra már tényleg, szívből megutáltam ezt a takonykórt.

Sajnos ez nem változtat azon, hogy még mindig gyenge vagyok, mint az ősz légy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/02/25 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü

 

10/176 – A Jókai-recepció

Roppantul hálás lennék, ha aktuális takonykórom egy konvencionálisabb időbeosztással működne, például minden nap 8tól 4-ig vagy 9től 5ig, mint a normális emberek munkaideje. Mikor dudál a gyár, elkezdenék taknyolni, aztán mikor újra dudál, abbahagynám.

Álom, álom, édes álom. Eleve, miért várok én el ilyesmiket, mikor én nem vagyok teljesen normális, és a munkaidőm sem az. Valójában épp jól megérdemlem sorsomat, melynek keretein belül minden hajnalban pünkt fél háromkor felébredek arra, hogy a fejemet elcsömöszölte a takony.

A speciális értéke ezeknek az istentelen időpontban való felriadásoknak egyrészt abban áll, hogy a macskák azonnal bejönnek, és azt kérdezik, holareggeli, mire én közlöm velük, hogy majd, aztán nekilátok orrot fújni és köhögni, és harákolni, és (nem akarjátok ti azt, hogy folytassam, nem akarjátok. Tegnap éjjel még hánytam is, amikor a válogatott folyadékok körmérkőzést játszottak a légutaimban.) A macskák erre azt szokták mondani, jó, majd megszopod te még eztet, aztán gondosan összehúzzák mindahány szőnyegünket, és lelépnek. Másrészt pedig, és jelen helyzetünkben ez az érdekesebb, ezek a hajnali taknyos felriadások mindig egy olyan pillanatban következnek be, amikor álmomban éppen van egy nagy revelatív gondolatom, és amikor felébredek, még éppen ki tudom mondani a konklúziót, de sajnos a mögötte lévő revelatív gondolat ott marad az álmomban. Csak hogy érzékeltessem, ma hajnalban azzal a mondattal ébredtem, hogy “Ezzel pedig máig adós maradt a Jókai-recepció!”

Természetesen fingom sincs a Jókai-recepcióról. Lehet, hogy utána kéne néznem. Igaz, mivel nem tudom, hogy mivel adós, továbbra is meg lennék lüve. Az is igaz viszont, hogy én még egyike vagyok az utolsó bölényeknek, akik nemcsak hogy olvasták Jókait, de igen gyakran újraolvasták őtet, és számos izmos gondolatom van róla még takonykórtalan állapotomban is.

Ez amúgy épp a háromszáznegyvenötödik számú hülyeség lenne abból a fajtából, amivel én foglalkozni kezdek úgy, hogy a) semmi közöm hozzá, b) lövésem sincs róla, c) időm sincs rá. Penszér, írja csak nyugodtan a többihez.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/02/24 hüvelyk megaszondom, otthoncsücsü, tavasz, tél

 

10/175 – Vigasságok

Gondoltam, ettől nem foszthatlak meg titeket. Én amikor megláttam ezt a fejet, előbb röhögni kezdtem, aztán köhögni, aztán végül majdnem megfulladtam, de úgy kell nekem, miért kezdek én ilyen meggondolatlan vigasságokba ezekkel a légutakkal.

Az külön szórakoztat, hogy mások fizetnek egy ilyen frizuráért, nekem meg elég takonykórban fetrengeni hozzá.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2023/02/23 hüvelyk eská, otthoncsücsü

 

10/173 – Kikötő

Nem tudom, feltűnt-e, hogy tegnap nem volt itt bejegyzés. A RK hazahozott a síelésből valami egzotikus osztrák influenzát, aztán persze elkaptam tőle. Feleim, én évek óta nem voltam ilyen beteg. Tegnap kábé húsz órát aludtam, és ezalatt mindvégig teherhajókat rakodtam egy kikötőben.

Tragikusan rottyant állapotomra nincs is annál jobb példa, hogy a macskák mindvégig távol tartották magukat tőlem. Ezek igen realista állatok, és tegnap rajtam semmiféle gyógycica nem segített volna. Ma reggelre javult annyit a helyzet, hogy Poci őfelsége bepróbálkozzon.

Megjegyzem, ma reggel is azt álmodtam, hogy a kikötőben rakodok, de ezúttal már luxusjachtokat,

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2023/02/21 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

10/161 – Duplázunk

Ma sem történik semmi érdekes.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/02/09 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

10/160 – Műsorváltozás

Nekem eredetileg voltak afféle terveim, hogy elkutyagolok a nagybótig valamiféle emberkaja beszerzéséért, de a vak kiscicám éppen kedvel engem, az ilyesmit meg ki kell használni sok-sok simi erejéig.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2023/02/08 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

10/158 – Megtévesztő

A megszólalásig úgy fest a helyzet, mintha csak hedonizálnék, mi?

Na hát ne higgyetek a látszatnak, én már három órája levelezek meg szerkesztek meg diákokkal és szakdolgozatokkal küszködöm. Még telefonáltam is, pedig az már mindennek az alja.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/02/06 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tél

 

10/156 – Kupa

Ma estére azt ígértem a RK-nak, hogy elviszem vacsorázni, de a Katasztróka-védelem aszonta, lehetőleg ne másszon ki a házból, aki például a Duna vonalának környékén lakik. A Duna kevesebb mint 500 méterre van tőlünk, úgyhogy gyanítom, mi is beleesünk a fenti kategóriába. Terveinket nem adtuk fel, de azért várunk délutánig, csillapodik-e a szél, aztán annak függvényében döntünk.

Én ugyan nagyon szeretem a fish&chipset (ide mennénk), de nem tölt el túl nagy lelkesedéssel a lehetőség, hogy valahol Szentendre belvárosában kupán találjon egy elszabadult cserép.

Nyilván itthon se vesznénk éhen, én például negyedóra múlva újabb kenyeret vágok be a sütőbe. Nyamm.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/02/04 hüvelyk otthoncsücsü, tél

 

10/154 – Árnyék

Ezúton csókoltatom a napsütést, az árnyéklátó hülye medvéket meg az előreláthatólag örökké tartó telet.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2023/02/02 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tél

 

10/153 – Nowa receptura

Általános tapasztalat, hogy a dolgok akkor tudnak a legjobban elcsesződni, amikor javítani akarunk rajtuk, bár nem szorulnak javításra. Amikor a “konzervatív” még azt jelentette, hogy “konzervatív”, nem pedig azt, hogy “retrográd”, pontosan azzal lehetett leírni, amit egy Durnik nevű bölcs kovács úgy fogalmazott meg, hogy “if it ain’t broke don’t fix it”, vagyis hát “ne javítsd meg, ami nem romlott el”.

Mivel kifogyott a szemöldökfestékem, vettem egy új dobozzal, és rögtön elfogott a gyanakvás, amikor azt láttam a felirtat alá stemplizve, hogy “Nowa receptura & ulepszona aplikacja”. Igazam is volt. Koszosabb, pazarlóbb, több az esélye annak, hogy elmázgálja az ember, a színe meg, hát láthatjátok, egy kis adag neszesemmi.

A hételeji rohangálás után ma végre itthon lapítok, és azt várom, mikor ront be a postaládámba az a sablonlevél, amit majd ki kell küldenem egy jobb sorsra érdemes mentortanárnak. Ez itt most legalább nem az a helyzet, amikor nem kell javítani azon, ami működik, ugyanis most lesz kipróbálva első alkalommal. Érdekes experimentum lesz, az tuti.

Nem vagyok különösebben oda az érdekes experimentumokért, pláne amikor nem én találtam ki azokat.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/02/01 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tél

 

10/148 – Varróka

Ma is itthoncsücsü napom van,

amihez pluszban Erik-napot is akarok tartani, mert szegénykém egyre morcosabban bámul rám. Legalább már az asztalomra visszakerült, ez is valami. A nagy dzsuvátlanítást a Borsópüré Szobában vészelte át, és ugyan még mindig nem befejezettek az asztalom körüli állapotok (emlékeztetőül: a SKÄDIS pöckeinek jelentős részét átcűgöltem a folyosóra világi hívságaim tárolásához), de most már muszáj volt visszahoznom, mielőtt teljesen begorombul.

Elszántságom rendkívüli, a hajnalt azzal ünnepeltem, hogy megkíséreltem levenni a fekete aszimmetrikus ruha szabásmintáját, szabóinasaim legnagyobb örömére. Mind a kettő begyűlt a Bűnök Barlangjába, és tőlük telhető mértékben részt vettek a folyamatban.

Igen, mind a kettő. Senki sem mondaná meg, hogy Poci nem lát. Itt éppen felült a fotelbe,

de előtte a tradícióknak megfelelően végigfetrengte az anyagot meg a papírt. Ezt a papírt, amit most éppen Maci őriz:

Mit mondhatnék, visszatértem szokásos eszközeimhez és alapanyagaimhoz, továbbra is sütőpapírral bűvészkedem. Apropó bűvészkedés, ma este hatig még véleményt nyilváníthattok az előjegyzésinaptár-jelöltekről, aztán lezárom a szavazást, és nekiesem annak a projektnek is.

Most viszont táncos lábbal el, vár Erik.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/27 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél

 

10/147 – Pöttyös

Ismeritek azokat a női öltözködést tanácsadó akármiket, legyen az blog vagy újságcikk vagy instafiók, ahol mindig megmondják a tutit, hogy egy igazi nőnek két ujjnyival a bokacsimmája szára fölött kell végetérnie a nadrágja szárának, egy jól szabott sötétkék zakó igazi alapdarab, és munkába igazán sikkes, de kulturált megjelenést biztosít egy pár nude színű platform pömpsz? Na ott szokták elmondani azt is, hogy minden igazi nő ruhatárában van egy pöttyös blúz.

Hadd mutatom be az én ruhatáram pöttyös blúzát.

Igen, a mai napot lényegében pizsiben óhajtom abszolválni, mert most még megtehetem. A világ egyre nagyobb svunggal kavarja a málnaszőrt, hirtelen kinőtt a földből egy februári egyhetes munkaprogram, aztán persze fél nap alatt átkerült egy másik hétre, jövő kedden tanszéki értekezlet és a tantervi hálókon való újabb vacaklások várhatók, ráadásul a szakdolgozóimat is össze kéne fogdosnom, mert megint eltűntek.

Mindehhez éjjel érthetetlenül horrorisztikus marhaságokat álmodtam: be kellett épülnöm valami földalatti klubba, ahonnan ki kellett volna menekítenem egy libát, mert a milliomos anyukájának elege lett a zsarolásból. Az egész valahol félúton volt egy Raymond Chandler-történet és egy közepesnél rosszabb FPS zombijáték között, mindenki úgy festett, mintha a harmincas évek Los Angeleséből köpték volna bele az álmomba, de aztán jöttek a meghipnotizált verőemberek, akiket egy hordágyra szíjazott polipfejű kómás boss irányított az agyhullámaival, ezeket pedig csak úgy tudtam leállítani, hogy rovarirtót fújtam az arcukba, amitől leolvadt róluk a hús. Természetesen mindez a megfelelő hangkísérettel.

Pizsinap. Juszt is.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2023/01/26 hüvelyk otthoncsücsü, tél

 

10/146 – Diliházi anzixok

Most vagyunk abban a stádiumban, amikor Poci úgy utál engem, mint a kukoricagölödint, nem is mertem ennél közelebb menni a fotóhoz.

Ő lenni ugyanolyan controlfreak, mint a gazdája kiszolgáló személyzete, ennélfogva semmit sem rühell jobban, mint amikor megragadják a grabancánál, és tablettákat tömködnek bele, vagy hordozóba dugják, vagy valami ehhez hasonlatosan megalázó és rondicsek dolgot művelnek vele. Most még ráadásul nem is látja, hogy mi következik éppen, így a gyanakvása logikus, de meglehetősen fárasztó. Well. Amíg csak annyi a baj, hogy dupla retinaleválása van (ja, tegnap ez volt a cicászaton a szemész verdiktje), de a laboreredményei jók, az MRI-ig nem tudnak pontosabbat mondani, és péntekig mindenképpen bele kell gyömiszkélni a vérnyomás-kiegyenlítő pirulákat, én igazán el tudom viselni, hogy én legyek a pirulákkal érkező közellenség hideg korlátozó cicamami.

Maci sem különösebben elégedett a helyzettel, még mindig nem érti, hogy miért nincs mostanság Fapapucs Futam, ezért a RK meglehetősen sokat futtatja körbe a lézerpointerrel. Ez részben testedzés és energiáknak lecsapolása,

(igen, itt éppen le vannak csapolva az energiái), részben pedig Poci helyettesítését jelenti a Fapapucs Futamban, amihez persze a megfelelő hanghatások és rohangálások is társulnak. Tegnap este tizenegykor végigrobogott a lakáson az egész galeri, többször is, én meg közben olyanokat süvöltöztem, hogy “a bokádra vigyázz!”. Annak üvöltöttem, ofkorsz, akinek legalább elméleti esélye van arra, hogy megértse. Ha megint történik valami a lábával, én leütöm, és elásom a tuja alá.

Szóval már megint ott állunk, hogy én vagyok leginkább hadrafogható az egész vircsaftban. Fasza. Cserébe nem tudom, mi a nyavalyát adjak kétlábú népemnek vacsorára, mert azt meg ismét felszívta valami tanulmány, és különben is tegnap ő főzött.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2023/01/25 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tél