A zélet nemhogy nem áll meg, de bonyolódik, és most nem is arra gondolok, hogy tegnap értekezletet szerveztem “hogy a csecsebogyóba oldjuk meg ezt a félévet az ovikban” témára.* Tegnap például késő este egyszer csak megjelent a Bűnök Barlangja ajtajában a Repülő Kutató pizsiben, valamint Poci “hol az a másik macska, hadd pofozom fel” arckifejezéssel, és aziránt érdeklődtek, hogy hallom-e ezt a vad nyávogást. Mire én, “pill, hadd állítom le ezt a macskás videót”.
Na persze arra egyikünk sem számított, hogy kevesebb mint negyedóra múlva a kertből hallatszik fel a “MrrRRRnyáááÁÁÁÁuuuUUUU”, tipikusan abban a hangfekvésben, ami azt hivatik jelenteni, hogy “én nagy vagyok és erős, és bármikor bucira pofozom a fejed, most pusztán csak kényelmi okokból állok tisztes távolban”. Családtagjaim erre bezzeg már csak mérsékelten reflektáltak, úgyhogy nekem kellett levonulni a harci helyzetet áttekintendő. Hát bmeg, ismét térdig jártunk macskában, bár ezúttal az utcavégi kis cirmos nem tette tiszteletét, de a konyhaajtó előtt Berci próbálta minél nagyobbra púpozni magát, a teraszon meg ott ült teljes pompájában Bolyhoska, mint tíz kiló szőrös nonsalansz, és én nem tudom, létezik-e fekete Maine Coon, de tényleg csak abból a fajtából láttam eddig ekkora ménkű nagy dögöt. “Aki adós, fizessen” jeligére gyorsan felvertem a RK-t, aki még eddig sose találkozott Bolyhoskával, úgyhogy most már ő is látta. Ebből kifolyólag végre megnyugodhattam, hogy Bolyhoska tényleg létezik, mert ami ennyire hasonlít egy macskaZordóra, arra muszáj valamilyen külső megerősítés. Poci ezúttal viszont nem óbégatott (a rossebbe, itt mindenki lábbal tapodja a tradíciókat), talán mert nem a konyhaajtónál találkozott Bolyhoskával, ehelyett olyan kis csipogós hangokat hallatott, mint egy bébicica.
Mindezen izgalmak után nyugovóra tértünk, aztán reggel a szokásokhoz híven gyönyörű hajnalra virradtunk,
én meg a természet csodás csodájának csodálása közben beleléptem a teraszon egy friss macskahányásba. Francba, Berci, te sem tűröd a stresszt.
Hej, te, világ, vetett ágy, kinek kemény, kinek lágy. Pocinak most éppen speciel… de hát nem kell mondanom, láthatjátok.
Igen, én így képzelem el az ízléses és egyedi ágynemű-válogatást. Problem?
* Ragyogó jövő elé nézünk amúgy – protokollok, kérdőívek, A, B, C és D forgatókönyvek, oh my. Mindezeket meg természetesen nekünk kell kitalálni, mert egyrészt az óvodai nevelés és az óvóképzés is olyan, mint a cimbalom (“a bátyám már evett egyszer olyat, de lehet, hogy asse az vót”), és odafentről jellemzően olyanok írnak rá intézkedéseket, akik már ettek egyszer óvodást vagy óvóképzőst, de lehet, hogy asse az vót. Másrészt meg akkor lehet tudni valamiről biztosra, hogy meg lesz oldva, ha te csinálod. Isten hozott a controlfreakek világában.
