Mint tudjuk (ugye tudjuk?), én nem vagyok különösebben világjáró egérke, piszok nehezen indulok bárhová, de ebben a szopornyicás időben igaz nosztalgia fogott el aziránt, amikor csak úgy fogtuk magunkat, huss, és elutaztunk Bécsbe, mert erre szottyant kedvünk. Elő is turkáltam egy fotót, én meg október vége meg Bécs, remek.
Mint látható, vigyorogtam is, mint egy fakutya.
(Nyilván továbbra sem leszek világjáró egérke, az éjjel pl. azt álmodtam, hogy a RK mindenáron el akart vinni Zürichbe(!) téli olimpiát nézni(!), és én nem tudtam, hogyan közöljem vele nagy lelkesedése közepette, hogy nekem ehhez semmi de semmi kedvem.)