Áááá, ezt majdnem el is felejtettem. Galéria!
szeptember 2021 havi bejegyzések
9/30 – Taliga
Tudományos krízisem van, és nagyjából mindent utálok.
Beküldöm a macskákat az archívumból tavaszról. Remélem, nem volt még itt ez a kép, épp egy másodközlés hiányzik még nekem, meg egy taliga apró majom.
9/29 – Kontroll
Múlt héten láttátok utoljára a pofámat, de megnyugtatnálak, nem maradtatok le semmiről. Nyúzott képem van, robbantott hajam, és azért vagyok tarkabarkában, hogy kevesebb eséllyel aludjak bele a melómba.
Mindeközben a Poci nevűt tegnap elcibáltuk orvoshoz, mert a szája szélén kinőtt egy kelés, ami őt nem zavarta, minket viszont annál inkább. Úgyhogy az orvosnál kinyomták neki (blöe), adtak a seggébe egy adag antibiocit szubkután, majd kezünkbe nyomtak egy hatos csomag pirulát, hogy nesztek antibioci szájon át, napi kétszer, majd kontroll.
Én közismerten gonosz, szigorú és hajthatatlan macskamama vagyok, úgyhogy Poci már most utál, pedig hol van még a kontroll. Szóval az van most, hogy én a futonomon nyűglődöm kérdőívekkel meg írnivalókkal, Poci meg közben a pincében ül cipősdobozok alatt-mögött, seggét megátalkodottan a világ felé fordítva. Hülye ááállat.
A srácok persze remekül vannak, emelje fel a kezét, aki meglepődött.
9/27 – Aktuális
A világ és különösen annak munkaügyi része gyakszihéten sem kevésbé bolond, mint máskor. Arra például mérsékelten számít az ember, hogy tizenegykor SOS-levelet kap egy hallgatótól, aki a leadási határidős napon fél tizenegykor döbbent rá, hogy a késedelmes tárgyfelvételi kérelmet a tanárral is alá kéne íratnia. Egyig. Nos, én éppen öt perccel azután olvastam el ezt a levelet, mint amikor még felkepeszthettem volna a buszomra, hogy egyig beérjek. Úgy, hogy a mai napom már előre be van táblázva délutánra másegyéb programokkal, és különben is, aktuálisan éppen így festek, nü:
Mindehhez ráadásul épp egy olyan pillanatban voltam, amikor a krumplis veknit negyedóra múlva kellett bedugnom a sütőbe, hogy kenyér legyen belőle, nem pedig takony, és öt percre attól, hogy a mosógépből átlódítsam a szárítóba a cuccot, mielőtt beposhad. Úgyhogy ezek után érdeklődve várom, még mi mindent tartogat a nap, hét, hónap, év, ez a nyavalyás élet. (Frászt várom érdeklődve, inkább rettegek tőle.)
Mindegy, ez a hét már eleve bolondokházi hangulatban indult, fél nyolckor ugyanis az internet segítségével vettem egy új szőnyeget, ami elvileg így fest,
a gyakorlatban meg majd úgyis látni fogjátok épp eleget, mert a Bűnök Barlangjába fogom berakni.
Ahogy az egyik barátom mondta volt mindig, “hát ezek mennek, meg a bárányfelhők”, de olyan meg nincsen, jelenleg is éppen esik az eső, és a délutánomhoz marhára semmi kedvem lokalizálni a kalucsnikat, viszont attól tartok, idénre pápá a tornacipőknek.
9/26 – Bonnie Pest
Ma csak fél hatkor vertek fel a dögök, mondhatni bagatell. Tegnap viszont tényleg eldőltem, mint egy zsák, úgyhogy így is megvolt a nyolc óra alvásom egyhuzamban, amire már egy ideje nem volt példa.
Ennek örömére viszont mostanáig már meg vannak etetve a macskák (kétszer), kimosva-megszárítva a rókás-sünis pokrócaink, és még a heti nagybevásárlást is megejtettük.
A vasárnapi áutfitjeim kezdenek igencsak egyformává válni: sapka a kriminális állapotú hajamra, kardigán egy kötényruhára, valamint kistáska meg kényelmes cipő. A közönség szórakoztatása végett viszont ezúttal előkotortam két, évek óta nem látott darabot: a pulóverből átalakított kardigánt meg a farmer kötényruhát, amit párezer évvel ezelőtt turkáltam magamnak Kőszegen. Az elmúlt időszak meglepetései után (egy csomó holmiba nem férek bele mellben meg hátban) gyanakodtam kissé, hogy már nem tudom belegyömöszölni magam, de a ruha kivételesen remekül vizsgázott, lényegében mostanra nőttem bele.
Ja, meg a zokni.
Amikor a Repülő Kutató a rothadó és hanyatló nyugaton jár, közben pedig nincs neki ideje meg ötlete arra, hogy mit vegyen nekem, általában hazaállít egy-két pár Burlington zoknival, mert ő meg így száll le a bicikliről.
Jelentem, mostanság megint beindult a konferenciaturizmus,
neki meg nem volt ideje-ötlete, úgyhogy nekem van egy csomó zoknim.
Az, aki most éppen a lábamon vanik, Bonnie Pest névre hallgat, hiszitek vagy sem.
9/25 – Nünüke
Na még egy utsó tancsinap, aztán kidőlök. De tényleg. A holnapi napot dolce far nientével óhajtom tölteni, utána úgyis jön a majré, nem karanténozzák-e ki valamelyik hallgató alól a Nünüke csoportot, meg egy tanulmányt is be kell fejeznem, de holnap tényleg nem óhajtok semmi ilyesmit az életembe, csak dögleni.
Na persze ma is szívesebben lennék macska, ők aztán tudják, mi az élet.
Szaporulat a szekrényben, avagy az előrelátás
Hét éve vettem ezt a cipőt (komolyan annyi, itt a bizonyíték), és ez alatt a hét év alatt bizony kiszolgálta a maga kapitulációját – nyilván nem fogok utána számolni, de legalább ötvenszer volt a lábamon esőben, sárban, kültéri lagzin meg mindenhol, ahová elevett a fene olyan alkalmakon, amikor egyidejűleg kellett valami csinos, kényelmes és strapabíró.
Ennyi idő alatt nem meglepő, hogy belefáradt a szolgálatba.
No de ugye tudjátok, mit csinál a szövetmaci, ha leszakad a keze? Úúúgy bizony, előveszi a takarékszövetkezet.
A második példányt két vagy három évvel az első után vateráztam, és a bejelentést egy efféle alkalomra tartogattam vele. Úgyhogy, kérem, tessék.
9/24 – Mint
Bornemisza Péter Magyar Élektrájában van valahol egy sorsverte szereplő, talán éppen Klütaimnésztra, aki egyszer csak azt mondja: “Aj, aj, én nyomorult, mint veszek”. Dettó. Pedig én nem is gyilkoltam le a férjem a fürdőházában meg effélék.
Mindennel együtt én most megyek ugyan tanítani, de nyamvadt vagyok és nyomorult, és ugyanaz a ruha (és sapka! és táska!) van rajtam, mint tegnapelőtt, ami már tényleg skandalum.
9/23 – Psziú
Egyesekre mindig lehet számítani, különösen a bajban. Teát nem hoznak nekem, kétszersültet sem, nem is vigasztalnak meg, miközben éppen a vécére szaladgálok, cserébe viszont beülnek a kupleráj közepébe, és meredten bámulják, amint nyöszörgök.
Kedves dolog ez a gyomorrontás, főként így szopornyica idején. Könyörgöm, nem ért volna rá a jövő héten? Akkor legalább gyakszin vannak a hallgatók.
Amúgy természetesen a RK sincs itthon, éppen Bécsben mulat Professor Krtekkel. Jellemző, hahh.
9/22 – Alsó, felső, király, ász
Ez is olyan nap volt, amikor zöld hajnalban indulok, aztán egész nap futok, jegyzetelek, pofázok, magyarázok, meg amit ilyenkor szokás. Mikor megérkeztem öt után végre a saját buszmegállómba, le is rogytam pár percre, hogy a biztonság kedvéért lőjek egy képet az alsó felemről, ha a felső nem lenne eléggé mutogatható állapotban.
Majd hazajöttem, megetettem a macskákat, és csináltam a felső felemről is egy képet.
Maradhattam volna nyugodtan az alsónál, mondok.
9/21 – Szokják
Indulok tanítani. Lepkék, rókák, csíkok, kockák, és mindezt rétegesen, mint egy fej kápucta.
Majd megszokják valahogy.
Eská 9/3 – Már megint a kovász
Épp tegnap panaszoltam el, hogy miként esett, amikor a hidegen kelesztett kenyértészta kicsellózott velem, így muszáj volt éjszakai műszakot tartanom miatta.
Nos, az összes csapás ellenére is viszonylag vekniszerű vekni lett a végeredmény,
és ez önmagában nem lenne nagy kunszt, de ezzel avattam fel az új kovászt. Valahol a Mentolos Zuzmóval folytatott harcaim közepette ugyanis sikerült megdögölesztenem a régit, és egy ideig ugyan próbálkoztam azzal, hogy újraélesszem, de nem sikerült.
Most viszont végre használható állapotban van az új, hurrá.
Lehet fogadásokat kötni, ez vajon meddig bírja. A múltkorinak két év jött össze, csak mondom.
9/20 – Fázik-zik-zik
Ne tessék mindent elhinni, amit mutatok, a mai napot például nyafogóruhában tengem át, miközben a heti óráimra készülök, egyéb munkaügyi dolgaimmal piszmogok, kicsikét a lakást próbálom gatyába rázni, és mindeközben igencsak fázom. Egyetlen éjszaka alatt annyira nyamvadt ősz lett itt, hogy csak na.
Tegnap viszont szép vénasszonyi nyár volt, pont alkalmas ahhoz, hogy csavarogjunk, hát inkább beküldöm a tegnapi önmagam, ő sokkal viccesebb a mainál.
Intermezzó – Egy kis sörfeszt
Mint kiderült, a hétvégén sörfesztivál, vasárnap meg ún. “antik piac” (gyakorlatilag bolhapiac) is van városunkban, hát mit tehettünk volna mást, elmentünk.
9/19 – Vekker
Hetednapon pedig… höhöhöhöhö, méghogy pihenés. Negyed kilenckor Maci, akinek semmi oka nem volt rá, mert már kapott a RK-tól reggelit, második reggelit*, meg nyilván simisimit is, teljesen hobbiból addig vernyákolt nekem, amíg kigurultam az ágyból. Utána pedig ez a büdös, szőrös vekker természetesen elégedetten lefeküdt, és elaludt.
A negyed kilenc egészen szibarita időpont, már amennyiben persze nem fél ötkor alszik vissza az ember, márpedig ezúttal (is) ez történt, és még a szokásosnál is hülyébb körülmények között. Én ugyan igen kellemesen bealudtam tíz körül a futonon, de negyed tizenkettőkor felébresztett egy dúlt és nem különösebben lelkes** Repülő Kutató azzal, hogy a hideg kelesztésre a teraszon hagyott kenyértészta felnyomta a tál fedőjét, és ki akar mászni az ablakpárkányra. Én ugyan a pokolba kívántam mindent és mindenkit, de azért letámolyogtam ellenőrizni az eseményeket.
Nos, tényleg.
Mit volt mit tenni, kitörölgettem a csipát a szememből, és nekiláttam a tennivalóimnak, melynek eredményeképp fél kettőre ott volt a konyhapulton egy frissen sült vekni, én viszont nem tudtam visszaaludni fél ötig. Úgy is nézek ki.
Nézegessetek helyettem sarkantyúkákat, ezek is teljesen idióták, egészen szeptember közepéig csak narancssárga virágok jöttek az elvileg vegyes színű tövekről,
most meg nekifutottak a sárgák is,
pedig hát, mint látható, én már a gyomlálásukról és trimmelésükről is lemondtam.
* “Second breakfast!” Ezt mindig Pippin hangján hallom Billy Boyd elbűvölő skót akcentusával. Mindig úgy is mondom.
** Ő már igen jól tudja, hogy engem nem jó ötlet felébreszteni, nem is gyakorolja. Réges-régen, még a kilencvenes évek vége felé történt, hogy szembesülnie kellett azzal, én nem egészen úgy működöm, mint bárki más, akit addig ébresztgetnie kellett. Egyszer például úgy ült le az ágyam szélére, hogy már volt nála egy csésze frissen főzött, illatos, forró kávé. Én kinyitottam a fél szemem, megnéztem a kávét, megnéztem a RK-t, majd szerfölött morcosan megkérdeztem: “És ezt most nekem meg kell innom?”
9/17 – Rücsök
Ma is tancsinap, holnap is tancsinap, viszont a levelezősökkel délután van órám, úgyhogy azt terveztem, legalább hétig döglök az ágyacskámban, az eddigi napokon ugyanis olyan időpontokban kellett kelnem, mint háromnegyed öt meg fél hat. Ha ezt azzal is kombináljuk, hogy éjjelente felébredek kettő körül, aztán kábé négyre tudok visszaaludni, akkor egyre inkább közelg az a pillanat, amikor halk káromkodások közepette feltúrom a fiókokat félig-meddig beszáradt korrektorok és alapozók után, mert a szemem alatt is akkora táskák lesznek, mint a vállamon, márpedig tegnap majdnem púposan jöttem haza az egész napos pofázás után. (És mindeközben valahol elhánytam a kulacsom. Az épületen belül történt, annyi biztos, úgyhogy reméljük, az asztalomon hagytam az irodámban, vagy pedig egy tanteremben, ez utóbbi esetében meg bízom abban, hogy lesz egy jótét lélek, aki leadja a portán. Ha viszont valahol a mosdóban vagy az udvaron pakoltam le, erősen esélyes, hogy egyszerűen elvész, mint az ártatlanság hímpora. Pfühp. )
Szóval azt mondám én roppant optimizmusomban, hogy hétig döglés. Erről valószínűleg szólnom kellett volna az időjárásnak és a macskáknak is, mert negyed hatkor elkezdte verni az eső a tetőablakot, ezt pedig mintegy jelzésnek vették a szőrös disznók arra, hogy hurrá, bulivan. Előbb Fapapucs Futam, majd bokszmeccs az ágy alatt, végül Maci egy adott ponton elkezdett fel-alá defilálni rajtam mind a hét kilójával, és nyávogott is hozzá, ha nem venném észre. Grr.
Summa summárum, továbbra is kialvatlan vagyok és majdnem púpos, viszont legalább sikerült hajat mosnom, és hidratáló pacsmagokat pacsmagnom a pofámra, mert a környezeti ártalmak hatására kezdek egyre rücskösebb és ripacsosabb lenni, és erre csak tüneti kezelés a fiók a félig-meddig beszáradt korrektorokkal és alapozókkal. A bides dögök persze mostanra kifeküdtek, mint akik jól végezték dolgukat,
és nyilván a saját fogalmaik szerint ez így is van.
Egyelőre érjétek be velük, mert az én hajam még mindig szárad, és különben sem tudom még, mi a nyavalyát vegyek fel egymást váltogató eső, napsütés, szél, buszoncsücsü, terembencsücsü, valamint 17-től 28-ig terjedő celziuszfokok közé.
Ha rájövök, majd frissítem a bejegyzést.
*
Néhány órával és kávéval később:
most akkor játsszuk azt, hogy frissek vagyunk, üdék, pirospozsgásak és munkaképesek.
9/16 – Retro
Már túl vagyok a napi pofázásom kétharmadán, most bevágok egy szendvicset, aztán uccuneki folytatás.
Ez itt még reggel volt indulás előtt,
meglehetősen barátságtalan fényviszonyok között. Leszezmégígyse!
(A rúzs neve Retro Red. Gondoltam, ez fontos lehet.)
9/15 – Purc
Könyörgöm, még csak az oskola második napján vagyok túl, ehhez képest meg úgy nézek ki, de úgy, mint… eh.
Hatkor indultam, most értem haza, egész éjjel összevissza forgolódtam, az ebédszünetem egy értekezlet volt, előtte-utána öt órát pofáztam, megatöbbi. Hogy néznék ki másként, na hogy.
Minden nap más - mindennap más 