(Abszolúte jellemző rám meg a blogra, hogy még mindenek előtt gondosan rákerestem, van-e “Libafos” című bejegyzés. Nem volt. Nesztek, most már van.)

Mivel a zöld a remény színe meg a tudjuk mié, indítsuk az új naptári évet őtözködés terén egy új zöld ruhával, mondtam. (Tegnap nyafogóruhában maszogtam át a napot. Régi nyafogóruhában.)

Évkezdetek meg remények meg kedvek meg Lillák, itthon ficeregni így gyűröttkén is maga a tökély, ha meg ki akarom vinni a világba, valószínűleg megrövidítem egy pöttyöt, vagy nem. Az “egy kis régi, egy kis új” szellemében előkotortam hozzá a Mamától örökölt kendőcskémet is, adjunk a nosztalgiának.

Minekutána ugyebár az elmúlt hét folyamán varrtam magamnak két új ficergőruhát, valamit kezdeni kell a hulladékokkal is, pláne, hogy azzal már most is púposan van a kosár, úgyhogy elkezdtem valami ilyen izét:

Előre szólok, lesz rajta minden. Minden is. Ebből most egy pucéran kallódó párna huzata készül, és a házban (meglepő, mi?) még vannak pucéran kallódó párnák, például a komóddal együtt hazajött az Ikeából fél tucat 40×40-es darab. Házam népére ugyan valószínűleg nem érdemes pazarolni őket, úgyis csak szétnyomják, kiseggelik és összeszőrözik, de ez most nekem jólesik, hogy szarból várat, hulladékból használhatót gyártsak. Summa summárum, a napot valószínűleg a Bűnök Barlangjában töltöm teával, illatgyertyával, ficnikkel és Erikkel, na meg a Project Runway negyedik évadával, amiben az egyik nőszemély azzal jelöli meg a szálirányt az anyagon, hogy ráköp, és ezzel spirituális energiákkal itatja át. (Ő mondta, nem én.)

Anyagot köpködni nem fogok, de a spirituális energiáimnak semmi nem fog jobbat tenni most, mint kreatív szöszmötével tölteni a napot, és néha kinézni az ablakon.

Mindennapi eszképizmusunkat add meg nekünk ma és holnap is, mert aztán megint folytatódik a vizsgaidőszak meg a felsőoktatási bürokrácia, és semmi, de semmi kedvem hozzá.