Már egy évvel ezelőtt is nyafogtam azon, hogy az új kazán óta a melegvíz inkább langyosvíz a házban, az ilyen dolgoknak meg nem szokása, hogy csak úgy véletlenszerűen javulni kezdjenek, desőt, inkább romlani szoktak. Ezúttal is. Mostanra eljutottunk oda, hogy a fürdőben az ütközésig csavart forró víz is inkább csak langyosvíz, ami nem igazán volt érthető, mert a mosdókagylónál, ha kivárom, amíg a kazán összekapja magát, akár tikot is forrázhatnék tollazáshoz. (Ha ilyenben még nem volt részetek, nem hagytatok ki semmit. A tollfosztás büdös, koszos és gusztustalan meló. Ahhoz képest nyulat nyúzni igazán bagatell. Igen, szerintem is nehéz gyermekkorom volt.)
Némi mirgimorgi kíséretében közöltem a Repülő Kutatóval, hog mic vognac, mire ő magától értetődően, hogy “ja, az én zuhanyomnál is, meg a szomszédban is, apám már hetek óta új termosztátot keres a neten, nem akarok beszélni róla”. Ez a “nem akarok beszélni róla” apósom ismeretében azt jelenti, hogy az elmúlt hetekben a Repülő Kutató mindent, de mindent megtudott már árakról, márkaboltokról, paraméterekről et omni scibili, és ha még pár hétig folyik a dolog, tikkelni fog a szeme már attól is, ha azt mondja valaki, “termosztát”. Gondoltam, kihasználom a lehetőséget, mielőtt ez bekövetkezne, és habozva megkérdeztem, hogy “termosztát?…”, mire a Repülő Kutató kedvesen felhomályosított, hogy az a ketyere, amit én tekergetni szoktam, hogy melegvíz jöjjön a kádba, egy termosztát, amit ő tekerget a zuhanyban, dettó ugyanaz, és ezeket huszonkét év alatt csendben megette az idő vasfoga, ezért kell nekem vízforralóval (aka plonzsor) felvidítanom a vizet a kádban, ha nem akarok beledermedni. És huszonkét év alatt persze ezek technológiailag izé meg mizé, meg paraméterek meg kompatibilitás, nem akarok beszélni róla. Hát ja, ez a következménye annak, amikor megépíti az ember az első házat, amiről, mint a fenti linkben is megemlékeztem, az ellenségének építi. Ha az eccerűség vezényelte volna a terveket, nem pedig a “mindenből a(z aktuális) legjobbat és legmenőbbet”, nem szenvednénk annyit a (többé-kevésbé kinyithatatlan) tizenhat bütykös acélajtóval meg a falba bémenő porszívóval, ami ha megkrepál, lényegében az egész házat javítani kell, meg még mindig forró vízben fürödhetnék. Ez utóbbi kifejezetten boldoggá tenne, mivel a szopornyica egyik apró, de igen kellemetlen következménye, hogy már egy éve állandóan fázom belülről, leginkább az éppen kurrens járványadatok függvényében. Én még mindig nem kaptam el, nem is akarom, de úgy reagálok a görbékre, mint egy hibernálóbogár, és a múlt hét után az a gyanúm, hogy minimum húsvétig nyafogóruhában maradok dupla zoknival.
Mindenesetre tegnap este átjött apósom termosztátokat vizitálni, ami egy hosszú folyamat kezdete lészen, a végére már mindenkinek tikkelni fog a szeme a macskákat is beleértve, bár itt Poci még határozottan ábrándosnak tűnik.
(Csak nem gondoltátok, hogy egy rohadt termosztátot teszek be illusztrációnak, höhh, mindennek van határa.)
Más. A holnapi himmihummis poszthoz mára ígértem a választékot, úgyhogy most gyorsan összekötöm a haszontalant a kellemetlennek, nesztek.
Szóval:
A válaszokat holnap délig várom, aztán még a kedd délután folyamán írok arról a cuccról, amelyik leginkább érdekli a nagyérdeműt…
Minden nap más - mindennap más 