Kezdek kijönni a nihilből, ami valószínűleg látszik is rajtam,

de legalább az, hogy törekszem némi tavaszias ződek meg kékek behozatalára. A helyzet persze nem tökéletes, ma délelőtt töredelmesen bevallottam a diákoknak, hogy a laptop külső memóriáját nem találom sehol – egészen pontosan azóta nem, hogy elraktam Egy Jó Helyre, Ahol Majd Biztosan Megtalálom. Korábban a fonalaspolcon volt a kékek között, ahol persze nem volt Jó Helyen, de mindig megtaláltam. Még korábban a nautilusok között volt egy cipősdobozban, ami szintén nem volt Jó Hely, de (eh, úgyis tudjátok).

Bár legalább annyi eszem lett volna, hogy ráhajítom az asztalra, ami persze szintén nem egy Jó Hely,

(kell még folytatnom?).

A következő óránk két hét múlva lesz. Addig talán csak rájövök, hol volt az a Jó Hely.