Minden törekvés ellenére az a sanda gyanúm, hogy a mai nap többé-kevésbé füstbe ment tervek sorozatává fog válni, lévén hogy miután felvettem dzsuvázós és bútortoligálós jelmezemet, majd lejöttem bejelenteni a Repülő Kutatónak, hogy ha fentről dörömbölést, zajt és káromkodást hall, maradjon a fenekin, csak akkor jöjjön fel, ha segítségért sikoltozom – na szóval miután mindezeket a használati utasításokat eldaráltam, a RK bocsánatkérő hangsúllyal megjegyezte, hogy ő tíztől ülésezni fog Filoméla kék szobájában. Remek.

Nem mintha meglepődtem volna, a mai nap a már megszokott Fapapucs Futammal indult, aztán azzal folytatódott, hogy üvöltözést hallottam a szomszédból, mivel Lóci emberi mulasztásból kifolyólag kilógott a kertbe. Szerencsére nem világot látni indult, hanem füvezni, de nem szívta, hanem ette, és miután bevitték, ki is hányta. Több adagban.

Legalább a tulipánokat nem ette meg, no. Összesen ennyi nőtt ki a mi térfelünkön, ideje lenne frissíteni a parkot.

Mindezek után, miközben sminkszereimet próbáltam organyizálni (melyek száma légió),

az a ribanc Simone leugrott a polcról, aztán krccs. Már a francia egzisztencialistákban sem lehet megbízni. (Megragasztható, de pont a csavarantyús baszkuláról ugrott le a rudacska, szóval dógozni kell vele. Ezzel is.)

Mondanám, hogy érdeklődve várom, mit hoz még a mai nap, de ezek után talán mégse.