Némiképp elhaló hangon azt óhajtom mondani, hogy istennő vagyok, ugyanis összeraktam az összes felnőttlegót, ráadásul még pénteken, csak azóta közbeköpött az oktatás meg effélék, úgyhogy eddig nem volt érkezésem bemutatni.

Nos.

Sikeresen összenyomtam és zsúfolttá tettem a teret, ráadásul most épp roppantul bamba, nyavalyás időjárás van, sötét meg hideg, úgyhogy ettől még bánatosabb lett a fotó. Persze nekem gügye mókuskának mindig mindenre van megoldásom, erre is, de az sok tologatással és csavarozással fog járni, amihez hiányzik az a nagyúri magány, amiben az ilyeneket én legjobb minőségben abszolválni bírom.

A Repülő Kutató áldott jó ember, de igen mérsékelten alkalmas arra, hogy lakberendezési terveimben és ambícióimban konstruktív szerepet vállaljon. A két nagyobbik dög közül az elsőnél még kértem tőle segítséget, mert a recept explicite ezt igényelte, de annyi morgással és nyivácskolással járt az ügy, hogy a másodiknál bizony ez történt:

Én ugyan egy kis puha pacni vagyok, de ami izomerőből hiányzik, azt makacssággal pótolom, úgyhogy egyedül is megcsináltam, mit nekem ti zordon Kárpátoknak satöbbi. Azt is meg fogom csinálni (én!! egyedül!!!), hogy mindent összevissza tologassak és csavarozzak. Majd. Most egyelőre még mindig a “közben” állapotában vagyunk, és még egy ideig ott is maradunk, mert a RK jövőjében ugyan sejlenek valaminő konferenciák Bécsben meg Prágában, de addig még oltások meg lezárások meg az összes többi.

Közben a cseresznyefák tényleg gőzerővel elkezdtek fesleni,

de mindehhez rettentő hideg van, brr, és nem akaródzik kimenni a házból, pedig ez után a hét után, tancsitancsival meg szakdolgozati leadással meg a felnőttlegók garmadájával tényleg rám férne egy kis lődörgés a levegőn, addig üsd a vasat, amíg megvan.

Holnap ugyanis, nyilván mondanom se kell, megint taposómalom.