A szakdolgozat-leadási hét hisztérikus hajrájában (NEM AKAROK BESZÉLNI RÓLA!!!) szétütöttem az emeleti folyosót. Természetesen annyi eszem nem volt, hogy lőjek egy fotót az “előtte” állapotról, úgyhogy ez itt a “közben”.

Onnan, ahol éppen nincs semmi, a kép baloldali felén, kikanalaztam két basz nagy Aspelund komódot, és betetriszeztem őket Filoméla kék szobájába. (Ne kérdezzétek, hogyan, magam is meglepődtem rajta, de elfértek. Vetítettképes előadás a későbbiekben.) A Szent Ideiglen állapotához jelenleg itt még a hátul látható kis zöld komód is társul, aki pár hónappal ezelőtt még nem itt volt és nem volt zöld, de ezt majd szintén be fogom mutatni, ha lesz rá érkezésem. Mindenesetre ő vissza fog kutyagolni a nappaliba, ahonnan feljött.

A lényeg viszont az emeleti folyosóval kapcsolatban ez:

Felnőttlegók, feeelnőttlegóóóóók, enyéim, nyamnyam. És most ők felmennek az emeletre, ahol felszabadítottam nekik a a helyet, én pedig, mint a kiscsoportos a duplóval, nyamnyam.

Mindennapi eszképizmusunk add meg nekünk ma, az enyém mára megvan.