RSS

otthoncsücsü kategória bejegyzései

10/19 – Isiász

Mivel ma is felvert négykor a rossz lelkiismeret meg a tennivalók halma (a macskák ezúttal nem voltak benne a pakliban, nem rohant át a hajamon senki), akár meg is írhatom a mai bejegyzésemet, mielőtt elnyel a mocsár.

Itt kérem a szokásosnál is zűrösebb állapotok vannak, főként azért, mert a Repülő Kutatót annyira elővette az isiásza, amennyire már vagy tíz éve nem volt példa. Pénteken reggel, amikor belehelyezkedtem volna abba, hogy melónapot tartok, hagyom úszni a környezetet, vifonlevest eszem vacsorára és általánosságban letojom háziasszonyi meg efféle feladataimat, mert a pasas úgyis csak szombat este ér haza, a szombat délután meg épp elég lesz ahhoz, hogy pucolásszak kicsit ott, ahol a papok táncolnak – derült égből lecsapó gumibot, a RK bejelentette, hogy most azonnal indul haza Bécsből, mert öt percnél hosszabb ideig nem bírja ülve, a matrac is pocsék volt a hotelben, és ez most nem jó, nagyon nem.

Hát tényleg nem volt az. Most se az. Voltak itt az elmúlt időszakban néha rossz passzok isiászilag, de utoljára tíz éve került elő a bot, márpedig most még a vécére is azzal jár. Fekve dolgozik, állva eszik, és ennek megfelelő lelkiállapotban is van. Mi itt most egy olyan pasasról beszélünk, aki számára a harminc kilométer ungon-berken keresztül, ezer méter szintkülönbséget is belekalkulálva a “könnyed kis túrácska” kategória, most meg ehhez képest hol hason, hol háton fekszik a heverőjén, a lakásban pedig a Bengay kenőcsé az uralkodó illat (illat egy túrót, bűz az, Poci az egyetlen, aki szereti).

A macskák elég cukin gyógycicáznak körülötte,

de ez vajmi keveset segít azon, hogy embert próbáló hetek elé nézünk. Ilyenkor realizálom igazából, mekkora mázli, hogy a RK normál körülmények között teljesen önellátó, és semmit sem kell a segge alá hordani, mert most viszont meg igen. Tegnap nem tettem be a tonikot a hűtőbe, hanem a kamra padlóján hagytam, ő pedig nem tudott érte lehajolni. Ennyire rossz a helyzet. Hálát adok sorsomért (ja, még így is), mert élhetnék egy olyan pasassal is, akinek minden egészségügyi probléma nélkül is a segge alá kell hordani mindent: kaját, tiszta ruhát, plusz még az összes olyan tárgyat, ami amúgy az orra előtt van. Igaz, ezt az illetőt valószínűleg már rég otthagytam volna.

Mit mondhatnék, drukkoljatok értünk, hogy túléljük ezt az időszakot. Mintha nem lenne más baj a világban, még ez is bumm bele.

Ma valószínűleg egész nap nyafogóruhában leszek égnek álló hajjal, mert ma nincs tancsinap, ehelyett betegápoló és tanulmányíró nap van, egyéb izékről nem is beszélve. Tegnap viszont felöltöztem ahhoz, hogy lemásszak a zsibire, úgyhogy nesztek, így kezdődik errefelé a sapkaidő.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/19 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

10/16 – Ringlispíl

Mondanám, hogy micsoda hét volt ez, te jó ég, de hát még nincs vége. Ma ugyan nem tanítok, de holnap megint hajnalban kezd dalolni Till Lindemann. (Akinek Rammstein az ébresztőhangja, az rögtön a megfelelő hangulatban kezdi a napot. Uáá, ide nekem egy csavarkulcsot meg egy dobszerkót meg egy acetilén hegesztőfáklyát, hadd gyújtom fel a világot, hogy aztán ugrálhassak a romjain. Na jó, nem mindig ennyire fickós az eredmény, de már tizenéve erre ébredek, és eddig bejött, legalábbis még sose késtem el elalvás miatt sehonnan.) Pusztán a móka kedvéért persze ma négykor már felébredtem, bajngg. Tegnap is négykor ébredtem, szóval némi gyanakvással figyelem magam, ez egy új trend kezdete-é. Minden ősz újabb kupac hülyeséggel és marhasággal indul, oszt miért ne lenne ez is valami olyan új elem a dilihalomban, ami ugyan senkinek se hiányzik, de ott van, és nem tudjuk elcipelni a szemetesig.

No de legalább a hajnalokat teljes pompájukban szemlélhetem fogmosás közben.

Most még. Pár hét múlva már heti többször is szurokban indulok és/vagy szurokban érek haza.

Ma, mint mondám, itthoncsücsü napom van, és ennek keretein belül tanulmányt kéne írnom, de nehehehem van kedvem. Attól az a tanulmány persze megíródik valahogyan, de egy kicsit elegem van éppen a szövegalapú ringlispílből, kösziszépen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/16 hüvelyk ajándék, otthoncsücsü, ősz

 

10/12 – Involtini

Én még mondhatni folyamatban vagyok, úgyhogy magam helyett inkább a vacsorámat mutogatom (padlizsán-involtini házi paradicsomszószban plusz egy adag leletmentés ősöreg levelestészták és kissé romos barackok segítségével),

meg a szokásos tömegjeleneteket furminátorral és macskákkal.

Mint mondani szoktam, nekem a hétfő a vasárnap, és ennek keretein belül most a tudománnyal meg a ruhatárammal kell birkóznom. Délig ppt-k és absztraktok, délután Erik, hejdeszépez.

Áppropó. Mit gondoltok, mivel bővítsem a “bolond tanár néni” jelmeztárat? Rókákkal vagy virágokkal?

A szokásos eljárás szerint megint kevergetni fogok ilyen anyagokat olyan anyagokkal, bár ezek itt természetesen nem végleges kupacok, de teccikérteni. Délig kérnék szakvéleményt, aztán így is, úgy is nekiugrom valaminek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/12 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

10/7 – Rozs

Ez most még egy úgynevezett szabadnap, ami ugyan tele van pitykézve munkahelyi feladatokkal, de még nem tanítok és még/már nem értekezem. (Tegnap du. végül lett még egy onlány értekezletem is, mert ha egy biznisz beindul, akkor nincs megállás. Holnap is Esztergomba megyek értekezni.)

Úgyhogy épp megfelelő napnak tűnik arra, hogy az ember felkapjon egy többé-kevésbé emberek elé való lipityánkát, és gatyába rázzon egyet-mást,

például a kovászt, mert megkínáltam a teljes kiőrlésű tönkölyliszttel (ha esetleg nem emlékeznétek, a teljes kiőrlésű rozslisztet megette a moly), de ő erre azt mondta, blöe. TK rozslisztet kell szereznem, nincs mese.

Mindeközben állatkáink:

Még nem mondtam, de a RK tegnap felmálházta hű lovát, Emesét, és elment Lengyelországba, mint a dalbeli kiskacsa. Pénteken jön. Azóta, ha itthon vagyok, a szőrösök egyrészt folyton körülöttem nyünnyögnek, másrészt meg azt se felejtik el sose, hogy kinyilvánítsák neheztelésüket, amiért elrekkentettem valahová a Repülő Kutatót. Biztos én voltam az, én gyanús nőszemély, mert ők nem voltak, más meg nem létezik a világon, slussz.

A fenti képet azért kedvelem nagyon, mert mind a két macska és mind a két macskai vélemény rajta van, egyidejűleg. Sajna ma tovább fogom zaklatni a lelküket azzal, hogy előveszem a porszívót, de hát mit csináljak, a körülmények igazán kriminálisak, az előbb egy akkora pormacska jött elém a hálószobában, mint Maci.

De előbb a rozsliszt.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/07 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

10/5 – Liszt

Ah, te bágyadtan sütő szeptemberi nap, ah, ti hordatlanságban összegyűrődött hosszú ujjú pólók, ah, ti szemét molyok, akik belezabáltatok az összes, bármennyire is érdekes lisztbe.

Hát akkor fehér kenyeret sütök máma. A szárnyas kukacokat nem érdekelte a simaliszt, sznobok ezek mind.

Az őszi félévben ezúttal is a hétfőm lesz a vasárnapom, amikor megpróbálom gatyába rázni a lakást, a ruhatáramat és a kajaellátmányt, hát uccuneki. Ezen a héten háromszor megyek Esztergomba, és ebből a pénteki már tancsinap lesz, úgyám.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/09/05 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü, ősz

 

10/1 – Bináris

Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy helló, új év, pont úgy nézel ki, mint a régi. Nos, majdnem. Az elmúlt hónapok rémséges aszálya után egész éjjel esett, afféle könnyű őszeleji esőcske, amit én fél hármas felkuvikolással (majd fél hatos visszaalvással), a szőrös terroristák pedig lelkes borogatással ünnepeltek. Ennélfogva a mai nap a szokásosnál később kezdődött, de máris melóval, munkahelyilevelezek orrba-szájba.

Közben viszont, és ezt most nagyon izginek találom, ebben a blogévben több olyan bejegyzésem is lesz, aminek a sorszámában nincs más, csak egyes meg nulla, és engem az ilyesmi kifejezett lelkesedéssel tölt el, teljesen indokolatlanul.

Egyszer majd mesélek arról is, hogy a hímzéseimben meg horgolásaimban milyen magánhasználatú számmisztikai sunyiságok vannak, amikről csak én tudok, mert ránézésre nem derülnek ki. Ezek is indokolatlan izgalommal töltenek el, és hát mi más éltesse az embert, mint az ilyesmik.

Lelkesedés legyen meg humorérzéksz, és elleszünk valahogy.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2022/09/01 hüvelyk nyár, otthoncsücsü, ősz

 

9/362 – Értelem és érzelem

Jól nézzétek meg most a fejemet, mert sose két hónap múlva látjátok újra ilyen állapotban. Fél tízre fodrászhoz megyek, juhé.

Az “utána” az, ami még kérdéses, mert elsejéig szabadságot adtam magamnak a munkahelyi izémizékből (leszámítva néhány levelet, amit még el kell lőnöm ilyen-olyan irányokba), és az értelmes feladat ennek a gatyába rázása lenne,

viszont sokkal nagyobb vonzalmat érzek aziránt, hogy beizzítsam Eriket, és belefeküdjek egynémely anyagokba.

Merthogy én, rút szibarita váz, megint szereztem egy kis homokot a Szaharába.

Igaz, terveim szerint ezzel be is fejeztem az idei naptári évre. Van itthon minden, csak győzzem feldolgozni.

Na szóval még nem tudom, milyen irányba fogok elfittyenni, amikor hazaérek a szépészetről, de tulajdonképpen, ha jól meggondoljuk, Jane Austennél is boldog lett a regény végére mind a két nőszemély, úgyhogy talán valójában nincs olyan, hogy egyetlen üdvözítő megoldás.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

Eská 9/48 – Szatyor, felpimpelve

Nahát, milyen nyüzsinapot csináltam én mára magamnak, el se hiszem. A Bűnök Barlangja már igencsak megérett a takarításra, úgyhogy nekiláttam, a tárgyak ide-oda huzigálása közben pedig egyszer csak előbukkant ez a barátságos háncsszatyor:

Valójában ő már évek óta nem volt “kijárós szatyor”, horgolások laktak benne meg effélék, és ugyan nem emlékeztem, miért rekkentettem el a polc mélységeibe, de most, hogy megláttam, egyrészt rájöttem, hogy a) hát persze! valahol a ráncigálások közepette leszakadt a középső pompon fele, így innentől már kishibás-javítandó darabnak könyveltem el, b) igazán ideje lenne nemhibás-javított darabot csinálni belőle, olyat, amit nem kell polcok mélyén rejtegetnem. (Bár a házból valószínűleg így sem viszem ki.)

Mekkora szerencse, hogy ez a kupleráj kreatív műhely mindig tele van egyszer-kelljen-s-jó-ha-van aprószarral kincsecskékkel, elég volt kiborítanom néhány dobozomat:

A félig leszakadt pompont óvatosan leoperáltam (a többit nem), majd a folytatásban a Technokol Rapidra és a vakszerencsére rendkívüli szín- és formaérzékemre bíztam magam. Most mit magyarázzak rajta, csak raktam, mint bolond a talicskát.

Tadáá!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/28 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 9/47 – Három a…

…zigazság, de ez ebben az esetben még annyira sem igaz, mint egyébként. Igaz, hogy ennek már harmadjára ugrom neki (lásd itt és itt), de szerintem még lesz belőle.

Az a kedves jó macskamászóka, az. Még mindig roppant népszerű, sőt,

Maci ezen szokta eljátszani, hogy ő egy icipici cica. A helyzet viszont a szokásoknak megfelelően ezúttal is tarthatatlanná vált, úgyhogy kivártam, amíg Maci valahol másutt helyezi aluvóra hájas valagát, és kihurcoltam a mászókát a teraszra.

A felszerelésem egyre jobb. Ezúttal már imbuszkulcsot sem kézzel használtam, mint az állatok, hanem a fúrógépet vetettem be, awww.

Ennélfogva a szintidőm is egyre jobb, már két órán alul vagyok vele.

Nyilván be fog menni a helyére, de a RK-nak kellően fenyegető hangsúllyal azt mondám, ez addig nem történik meg, amíg a nappali nincs kiporszívózva. Úgyhogy én most éppen a Bűnök Barlangjában heverészem, lentről meg porszívózúgás hallatszik.

A fenyegető hangsúlyaim is egyre jobbak, úgy tűnik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/28 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

9/359 – Antikvár

Ha nem lenne ez a hülye blog, még mindig hálóingben üldögélnék a vetetlen ágyban, és egy antikvárius tumblerét olvasgatnám, ahová tök véletlenül keveredtem oda. Szerintem adjunk hálát annak, hogy van ez a hülye blog, legalább lezuhanyoztam meg felöltöztem, mielőtt visszaülök ugyanoda, és feltehetőleg ugyanazt csinálom továbbra is.

Kicsit nyomott vagyok, no.

És jómagam is meglehetőst antikvár darab. Bár nem azért vagyok nyomott.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/27 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

9/358 – Szussz

Csak lehuppantam egy percre, ma takarítás és más effélék napját tartom.

Oké, a scali kenyér épp túljutott a második kelesztésen, mehetünk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/26 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 9/44 – Cipőspolc

Hát kérem én csináltam egy ilyet:

Mégpedig így, ni:

Ezúttal sem vagyok teljesen elégedetlen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/25 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

9/357 – Lép

A mai nap úgy kezdődött, hogy fél négykor frisszen és capkodószan felébredtem, fogat mostam, kávéztam, majd jobb híján bevonultam a vendégszobába rákenni egy újabb réteget a háromnegyedkész új projektemre (tessék kivárni, majd gyün, valószínűleg ma, legkésőbb holnap). A RK már napok óta küszködik az isiászával, úgyhogy gondoltam, csendben leszek, mint egy kisegér: nem zajongok, nem lámpázok a szemébe, és egyáltalán, próbálok úgy viselkedni, mint egy igenigen rendes feleség. Ennélfogva nem gyújtottam villanyt az emeleti folyosón, úgyis tudom, hol vannak a bútorok, sőt, bármi nehezen hihető, azt is tudom, hol a dzsuva, amit ki kell kerülni. Szóval felkentem a szükséges rétegeket, leoltottam a benti lámpát, majd kiléptem a folyosóra, becsuktam magam mögött az ajtót, és elindultam egy újabb kávé irányába. A következő pillanatban ráléptem valami puhára, ami elvisította magát, majd lerohant a lépcsőn, pontosabban két izé rohant le a lépcsőn, pedig csak egy visítós puhaságra léptem rá.

Mire leértem a konyhába, már nem lehetett megállapítani, melyik macskára léptem rá, mert mindketten sértett és felháborodott tekintettel fixíroztak az asztal alól. Fő gyanúsítottam ugyan Poci (ő szokott olyanokat, hogy elomlóan és bármiféle közlekedésre fittyet hányva elterül valamelyik szőnyegen, aztán vagy átléped, vagy megsimogatod, de ő nem megy el onnan, toll mindenkinek a fülébe), de azért biztosra mentem, és jutifalattal csillapítottam a zaklatott makkák lelkét. Az enyémre is kellett volna valami (marha hangos visítás volt), de egyelőre megnyugtattam magam azzal, hogy legalább a RK nem ébredt fel, ez is valami. Második kávé viszont nem kellett, és ezt is az “ez is valami” kategóriájába soroltam.

Jelentem, amúgy mindkét macska jól van, egyikük sem mutat “ajvé, erre ráléptek” jeleket. Még én se, de hé, fiatal még a nap.

Azt viszont mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy mostanra már tényleg elegem van a fűrészporból és a mázgálásból, úgyhogy feltehetőleg ma tényleg befejezem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/25 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

9/356 – Dörzs

Az egyetlen vigasztaló dolog, amit a hajammal kapcsolatban mondani tudok, az a jövő keddi időpontom a fodrászatban. Hétfőn persze meg kell járnom Esztergomot, szóval hiábaveszett fáradság lesz kiklopfoltatnom magam az évkezdetre, ha még előtte be kell rontanom teljes torzonborz pompámban, grr.

Most viszont beleugrom páros lábbal egy olyan tevékenységbe, ami dörzspapírt, fűrészgépet, fúrógépet és még ki tudja mit igényel, mert ha már lúd, legyen döglött. Roppantul szeretném már gatyába rázni az emeletet, és erre mindaddig esélyem sincs, amíg a vendégszobában ácsműhelyt üzemeltetek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/24 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

9/355 – Carpe diem

Dolgozok rajta, dolgozok rajta.

Valahol jobbfelől van egy kis csoki is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/23 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

9/354 – Hostel

Akkora ordas marhaságokat álmodtam össze az éjjel, hogy most is szédelgek bele. A RK meg egy csomó kutató társaságában elutaztam Berlinbe, ahol kivettünk egy komplett hostelt, és vacsora után gondoltam, járok egyet a környéken, de mire visszakeveredtem, tömegek hemzsegtek odabent, és akkora volt a zsúfoltság, hogy nem jutottam be a hálótermünkbe, úgyhogy visszabolyongtam a folyosókon, ahol az étkezőt éppen átépítették, és én kétségbeesetten próbáltam megtudni, hogy mi ez, miért, hol vannak a cuccaink, hol vannak a többiek, miként történhet meg ilyesmi. A kelletlen és nyűgös építőmunkások két kelletlen és nyűgös libához irányítottak, akik állítólag a direktriszek vagy mik voltak ott, persze kiderült, hogy mindketten magyarok (ez valószínűleg a tudatalattim realitásérzékének villanása lehetett, én még álmomban sem tudok németül), az egyik tipikus passzív-agresszív módon siránkozott és vádaskodott, közben meg folyton elbőgte magát, a másik meg simán csak tulokmód nem volt hajlandó értelmes beszélgetést folytatni, felváltva vigasztalta a másikat, és intézett hörgő kirohanásokat felém, hogy látta, mekkora koszt hagytunk magunk mögött, mire én, hogy ezt mind meg lehet beszélni, és mindent meg lehet oldani, de hol vannak a cuccaim, ja hát azokat elvitték, de hova, mondja meg nekem, hát azt most nem lehet, mert láthatom, mekkora felfordulás van itt.

Arra ébredtem, hogy dühös vagyok és fáj a fejem. Azóta már megittam két kávét, de még mindig nem vagyok teljesen magamnál, és lövésem sincs, mivel tudnék segíteni magamon. Amikor a világgal bajok vannak, az még hagyján, de amikor az ember saját fejében is ellenségek laknak, az már mindennek a teteje.

Ennél előnyösebb fotót pillanatnyilag nem tudok betenni magamról. Hálistennek délután háromra kozmetikushoz vagyok hivatalos, legalább kívülről ácsolnak majd valamit a fejemen, ha már belülről nem megy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/22 hüvelyk blabla, nyár, otthoncsücsü

 

9/353 – Kukurikú

Helló, vasárnap. A szomszédban* másfél órája rikoltozik a kakas, és már a macskák is megkapták az első reggelijüket, úgyhogy akár blogolhatok is.

Lehet, hogy ma lemegyek a zsibire, és ha igen, akkor még írhatok arról is, de ez még a jövő zenéje.

* Azoknál, akiknek a kertjéből kábé nyolcszáz évvel ezelőtt átköszönt az ott kolbászoló helyszínelő rendőr a mi kertünkben kolbászoló helyszínelő rendőrnek, hogy “Hellóóó, hát ti is itt vagytok? Te, lehet, hogy ez ugyanaz a betörő volt?”. Ebben a pillanatban két dolgot értettem meg halálos pontossággal: a) ennek a településnek a térinformatikai rendszere egy összecammantott szarkupac; b) ezek a jagellók tutira nem fogják elkapni a betörőinket.

Jelzem, egyszer elkezdtem írni egy krimit, amiben bürgüncfalvi rendőrök balfaszkodtak, kábé egynegyedéig jutottam, aztán közbejött a zélet, úgyhogy valószínűleg sose jutok majd a végére, de ez nem is baj, mert minden megvan már a fejemben az utolsó jelenettel bezárólag, módszerek, alibik, nyomok, jelek, félrevezetések és konfliktusok, csak az indíték nem, és valamiért nem fűlik fogam ahhoz, hogy az indíték-nélküli-gyilkosság-amit-csak-azért-követ-el-egy-nagyon-okos-cihopata-hogy-ebből-lehessen-egy-krimi útra tévedjek.

 

9/352 – Párakapu

Úgy vártuk már az esőt, mint a messiást, de arról nem volt szó, hogy eső címén egy monstre párakapu kerül a fejünk fölé. Talán még annál is pocsékabbul vagyunk/vagyok, mint a száraz hőség idején. (Azért a többesszám, mert a RK sincs a topon, éjjel mindannyian zűrösen és hülyeálmokkal aludtunk, egy villám akkora durrpgással csapott le, hogy majdnem bepisilt az egész banda, Poci meg pláne ma már kétszer hányt. Igaz, utána mindig odament a tálkájához, és nézett rám, hogy esetleg adhatnék erre való tekintettel egy harmadik reggelit vagy mittomén.)

Mindenesetre a kertben a zöldek legalább úgy néznek ki, mint akik/amik örülnek. Egy kicsit.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/20 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

9/351 – Szélrózsa

Újabb szájbavert kánikulanap következik, bár elvileg estére már zivatarokat mondanak. Reményeim szerint csak az időjárás fog zavarogni, de nem vagyok túl optimista: anyósomék ma indulnak a tengerre három unokájukkal egyetemben, és már láttam efféléket, úgyhogy valószínűleg akkor tesszük mindenkivel (de főként magunkkal) a legnagyobb jót, ha ma nem kerülünk az útjukba. A távozások zűrzavara sosem kellemes, most sem az: tegnapelőtt este megdöglött a mosógépük, és apósomon kábé ezzel egyidejűleg tört ki a lázas tetyekvetyek azon változata, amikor az ember olyan piszlicsáré hülyeségekkel foglalkozik, amelyeknek semmi köze az utazáshoz. Úgyhogy volt itt már konzolfúrás a teraszárnyékolóhoz meg hosszú csiszolgatása tetőablakok rolótartóinak, és én még mindig Emese hátsó ülésén tárolom a kilenc darab lécet, amit az OBIban vettem tegnap. Az alvó oroszlánok bajszát sem érdemes vuzigálni, hát még azokét az oroszlánokét, akik nagyonnagyon ébren vannak, és a bipoláris gyorsítósávban döngetnek a szélrózsa minden irányába.

Mázlimra van fent nekem a vendégszobában egy majdnemkész komódom, amit már festegetek egy ideje, most szárad rajta az utolsó adag putypurutty, úgyhogy ma már be is tudom mutatni. Nyilván egyéb hülyeségekkel is el tudom foglalni magam, mielőtt nekiesek a léceknek, mert persze azokkal is Terveim vannak, hajaj. Én is a szélrózsa minden irányába döngetek egyidejűleg, no.

A szélrózsa egyik nyila amúgy épp erre a buggyruhára mutat, meg fogom próbálni, hogy zsebet is építsek bele. Zsebet bármibe lehet építeni, de ezen a ruhán lehet, hogy éppen a buggyot fogja elrontani, mely esetben megette a fene az egészet, és akkor nem varrok több buggyruhát magamnak, mert túlságosan is szeretem a zsebeket. A szabásminta egyszerű ugyan, mint a pof, de rettenet sok anyagot zabál fel, úgyhogy mindenképpen win-win helyzet áll elő, akár összejön az a zseb, akár nem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/19 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

9/349 – Skandalum

Tegnap éngem leszidtak, hogy napi áutfitként csak egy szürke lipityánkát tudtam felmutatni őtözködős bloggerként, ez pedig skandalum. Hát akkor tessék most napszemüveget tenni, Papagájsegg Néni bevetésen van.

Nem dicsekvésből, de még tudnám fokozni. Most viszont festendő komódfiókok és más merényletek irányába balra el.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/17 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü