Ez most még egy úgynevezett szabadnap, ami ugyan tele van pitykézve munkahelyi feladatokkal, de még nem tanítok és még/már nem értekezem. (Tegnap du. végül lett még egy onlány értekezletem is, mert ha egy biznisz beindul, akkor nincs megállás. Holnap is Esztergomba megyek értekezni.)

Úgyhogy épp megfelelő napnak tűnik arra, hogy az ember felkapjon egy többé-kevésbé emberek elé való lipityánkát, és gatyába rázzon egyet-mást,

például a kovászt, mert megkínáltam a teljes kiőrlésű tönkölyliszttel (ha esetleg nem emlékeznétek, a teljes kiőrlésű rozslisztet megette a moly), de ő erre azt mondta, blöe. TK rozslisztet kell szereznem, nincs mese.

Mindeközben állatkáink:

Még nem mondtam, de a RK tegnap felmálházta hű lovát, Emesét, és elment Lengyelországba, mint a dalbeli kiskacsa. Pénteken jön. Azóta, ha itthon vagyok, a szőrösök egyrészt folyton körülöttem nyünnyögnek, másrészt meg azt se felejtik el sose, hogy kinyilvánítsák neheztelésüket, amiért elrekkentettem valahová a Repülő Kutatót. Biztos én voltam az, én gyanús nőszemély, mert ők nem voltak, más meg nem létezik a világon, slussz.

A fenti képet azért kedvelem nagyon, mert mind a két macska és mind a két macskai vélemény rajta van, egyidejűleg. Sajna ma tovább fogom zaklatni a lelküket azzal, hogy előveszem a porszívót, de hát mit csináljak, a körülmények igazán kriminálisak, az előbb egy akkora pormacska jött elém a hálószobában, mint Maci.

De előbb a rozsliszt.