Tavaly már egyszer gatyába ráztam a macskamászókát roppant sok nyávogás és kínszenvedés árán, de persze az ilyesmik nem maradnak csak úgy, de nem ám. Egy évnyi karomélezés, aztán nédda. (nem tudom, mitől lett ilyen homályos a kép, hiába próbáltam élesíteni. A lényeg, hogy látható, miről beszélek, amikor azt mondom, hogy “egy év karomélezés”.)
Úgyhogy ismételten nekiestem. Ha már beszereztem a barkácsboltban a hozzávalókat, miért ne estem volna neki? Na ugye. Holnapután megérkezik Filoméla, a szobája pedig még egy nagy lomtár, a holnapi napot azzal fogom tölteni, úgyhogy most uccuneki, amíg lehet.
Tavalyhoz képest sok minden változott. Egyrészt nekem már lenni tapasztalat. Másrészt egy macskamászóka újrahúrozása harmatos pipefingnak tűnik két kanapé huzata után. Végül pedig, most már a tapasztalatból kifolyólag új és hasznos segédeszközökkel láttam neki a melónak. Tavaly ugyanis nem volt a) munkáskesztyűm b) kétoldalas ragasztószalagom (a ragasztózás keserveit megkönnyítendő) c) egy Béla névre hallgató tűzőgépem.
Ment is a meló, mint a karikacsapás. Régi szizálkötél végéhez odaBélázni az új szizálkötelet, majd a kétoldalas ragasztószalag fedőcsíkját szép folyamatosan hántani lefelé, miközben tekergetek meg tömörítgetek a kalapáccsal.
Kábé felére faragtam le tavalyhoz képest a szintidőmet, juhé.
És Poci is elégedettnek látszik.
Jövőre amúgy valószínűleg újra ugyanez lesz a program, azt már tán be sem blogolom.
vica57
2019/07/15 at 12:20
nanemá 🙂
(hogy a következőt nem blogolod be :D)
Béla nacionáléja érdekelne.
mák
2019/07/15 at 12:22
Béla egy Stanley, madeinchina.
Zsuzsi
2019/07/15 at 20:03
Esetleg jövőre cseréld le a szizált drótkábelre, az lassabban kopik. 😀
mák
2019/07/15 at 20:04
Neked ugye nincsen macskád?…
Zsuzsi
2019/07/15 at 21:36
😀
Zsuzsi
2019/07/15 at 21:54
Jól van, elismerem, gonosz vicc volt. De utólag megideologizálom: Macskanindzsa képző – Acélkarom újra lecsap! 🙂